MRT Szimfonikus Zenekara a Zeneakadémián

1999. március 14. - Zeneakadémia
A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara
Km.: Gary Bachlund - tenor, Németh Judit - alt
vez.: Vásári Tamás
MAHLER: Dal a Földről
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat

Egy ismerősöm annak idején a következő mélyenszántó megjegyzést tette Antonioni: A kaland című filmje kapcsán: Nagyon szép film, de a legjobb benne az, hogyha az ember el-elszundikál öt-tíz percre, majd fölébred, semmiről sem maradt le. Ez az állítás persze nem meríti ki a magasröptű filmesztétika igényeit, de valahogy mégiscsak ez jutott eszembe Mahler: Dal a Földről c. hat tételes \"szimfóniája\" hallatán. Az 1906/07-ben keletkezett mű - különösen a több mint félórás hatodik tétel - erősen igénybe veszi nem csak az előadókat, hanem a hallgatóságot is.

Gary Bachlund pontosan az a tenorhang, amivel gyerekkoromban sikeresen riasztottak el a Wagner operáktól. Nehézkes, görcsös, éles. Bár egyes hírek szerint indiszponáltságának betegség volt az oka - ezt alátámasztani látszott néhány jól elhelyezett apró köhintés -, ez nem nagyon vigasztalta a két-háromezer forintos jegyek tulajdonosait. Igaz, bőségesen kárpótolt minden hiányosságért Németh Judit lírai hangja, érzékeny előadásmódja.

Öt év és egy teljes világ választja el Mahlertől Stravinsky Tavaszi áldozatát. Ha lehetett volna fogadásokat kötni, bizony nem sokan fogadtak volna Vásári Tamásra. (Lásd kollégánk, Széphegyi Arnold Hangolódó című írását!) A \"Sacre\" már sok, \"modern\" darabon edződött profi karmestert próbára tett. Vásári azonban rácáfolt a kétkedőkre. Kívülről - és kitűnően - vezényelte, akárcsak a Dal a Földrőlt. Lehet, hogy Stravinskynak van igaza, miszerint a darab előadói nehézségei csupán karmesteri babonák, melyek valójában nem többek, mint a kettő és a három egyszerű váltakozásai?

Ebben azért nem vagyok olyan biztos. Lehet, hogy Vásári többet tud, mint amennyit eddig kinéztünk belőle.

A zenekar, élén az ütős és a fúvós szekcióval, igen magas szinten teljesített ezen az estén.