vissza a cimoldalra
2019-09-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5886)
Élő közvetítések (8141)
Pantheon (2387)
Juan Diego Flórez (738)
A díjakról általában (1069)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4562)
Társművészetek (1411)
Erkel Színház (10315)
Kimernya? (3221)
A nap képe (2157)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1764)
Franz Schmidt (3422)
Opernglas, avagy operai távcső... (20316)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61895)
Operett, mint színpadi műfaj (4061)
Erkel Ferenc (1063)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Nagy Bumm - Albert Einstein
- kegy -, 2004-03-05 [ Nagy zeneszerzők ]
nyomtatóbarát változat

Nagy zeneszerzők - Albert Einstein A XX. század közepén meg nem értett zseniként elhíresült Albert Einstein zenei pályája roppant nehezen indult. A kis németországi középiskolában a zenetanár egy óvatlan pillanatban felszólította az elkalandozott figyelmű Albertet: "Nos, mondja meg nekünk, Einstein, Verdi vagy Wagner?" Az álmos tekintető fiatalember habozás nélkül rávágta: "Relatív". Indulatos wagneriánus tanára délutánra az ének-zene szertárba zárta az engedetlen nebulót, aki ezt azzal bosszulta meg, hogy a Traviata népszerű melódiáinak átiratait játszotta a vitrinből zsákmányolt triangulumon és kisdobon. Felbőszült oktatója erre megbuktatta ének-zenéből és szolfézsból.

Késő kamaszkora idején komponált műveit a német zenekritika teljes értetlenséggel fogadta. Különös felháborodást keltett az a műve, amelyben megpróbálta bebizonyítani: az, hogy egy szimfónia öt percig vagy másfél óráig tart, végső soron nézőpont kérdése. A kedvezőtlen visszhang és az elhatalmasodó Wagner-imádat arra kényszerítette őt, hogy elhagyja hazáját, és Svájcban, egy szabadalmi hivatalban vállaljon munkát.

Hivatalnokként alkalma nyílt arra, hogy megismerkedjen más találmányokkal, és így az új törekvésekkel. Mély benyomást tett rá egy Bartók Béla nevű feltaláló szabadalma, amelyben a pentaton, a diatonikus és a hétfokú hangsorok relatíve viszonyultak egymáshoz. Töprengésre késztette az Arnold Schönberg nevű pályázó munkája, aki beadványában arra tett célzásokat, hogy ez a hangnemeken belüli súlyozás annyira relatív, hogy jobb, ha mind a tizenkét hangot egyenrangúnak tekintjük. Nagy hatással volt Einsteinre John Cage munkája is, amelyben a szerző azt fejtegette, ez az egész cirkusz a zenével annyira relatív, hogy elfelejthetjük a hangszereket is, sőt adott esetben a legjobb, ha a zenész nem csinál semmit.

Az új tapasztalatok új művek megírására sarkallták Einsteint. Ezek közepes sikere elég volt egy hajóút finanszírozására: az Egyesült Államokba utazott. Az Újvilág hozta meg számára az áttörést. Tulajdonképpen a hajóút volt az utolsó utazása, amelyet térben és időben hajtott végre, hiszen az Államokba érve már tisztában volt vele: a tér is, az idő is egyértelműen relatív, tehát akkor a zene is, így aztán teljesen mindegy, mikor, hol, mit ad elő.

Egy alkalommal, amikor arra eszmélt, hogy épp Washington DC-ben, a White House nevű koncert-hallban van premierje, megismerkedett a kortárs amerikai zene nagy alakjával, Roosevelttel. Kellemesen töltötték együtt az időt. Roosevelt számolt be neki a wagnerianizmus totális európai terjedéséről, mire Einstein - felidézve fájdalmas, óhazabeli emlékeit is - azt állította: "Minden relatív. Lehet, hogy onnan nézve Wagner jó, de innen nézve nem". Roosevelt erre meghívta Einsteint alkotói műhelyébe, amely a kor nagy zeneszerzőit tömörítette egybe: Szilárd Leót, Oppenheimert, Teller Edét és a többieket.

Einsteint akkor már hosszú ideje foglalkoztatta a zene keletkezésének története. Elmélete szerint a zene kezdetben egy összesűrűsödött C-dúr akkord volt, amelyet szétvetett a Nagy Bumm, így keletkeztek a hangsorok, a harmóniák, a ritmusok. Ez a teória megtermékenyítette a kis alkotói csoport munkáját, a művészek együttesen elhatározták, hogy létrehozzák a zene kialakulásának pillanatát modellező művet, amelynek a Nagy Bumm címet adták.

A grandiózus alkotás 1945-re készült el. Az amerikai művészeti életben már akkor hagyomány volt, hogy minden művet először turnén mutatnak be, s csak ha megérett a nagy amerikai városok kifinomult közönségének érdeklődésére, akkor mutatják be a Carnegie Hall-ban vagy a Metropolitanben. Két koncertet kötöttek le, Hirosimában, illetve Nagaszakiban. Az előadások Einstein szerint túl jól sikerültek. Megpróbálta elmagyarázni, hogy nem csak a tér és az idő, hanem az ember véleménye is relatív, ő a korábbiakkal ellentétben most már inkább azt szeretné, ha a Nagy Bumm nem szerepelne többször közönség előtt. De elkésett. A művet a showbusiness kérlelhetetlen, üzleties világa ekkor már nagyüzemben sokszorosította.

Einstein élete hátralevő részét konferenciákon, előadásokon töltötte, amely időszakból leginkább tömör bajusza és loboncos, ősz haja emlékezetes.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Szenthelyi Miklós
"Különleges tehetségű hegedűsok gálakoncertje"
Szenthelyi Miklós zeneakadémiai osztályának hallgatói
BRUCH: 1. (g-moll) hegedűverseny, op. 26 – 2. Adagio
ifj. Mága Zoltán (hegedű)
RAVEL: Tzigane
Korb Vanessza (hegedű)
BRUCH: Skót fantázia, op. 46 – Bevezetés: Grave
Kuti Róbert (hegedű)
SAINT-SAËNS: Havanaise, op. 83
PAGANINI: Moto perpetuo, op. 11
Hodos Dániel (hegedű)
WAGNER: „O du, mein holder Abendstern” – Wolfram áriája a Tannhäuser 3. felvonásából
DONIZETTI: „Come Paride vezzoso” – Belcore áriája a Szerelmi bájital 1. felvonásából
Szenthelyi Krisztián (bariton)
PAGANINI: 1. (D-dúr) hegedűverseny, op. 6 – 1. Allegro maestoso
Z. Lendvai József (hegedű)
PAGANINI: 1. (D-dúr) hegedűverseny, op. 6 – 2. Adagio espressivo, 3. Rondo. Allegro spirituoso
Bácsy-Schwartz Zoltán

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nora Fischer (mezzoszoprán)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
SCHUBERT-BERIO: Visszaadás
BERIO: Népdalok
J.S. BACH-RESPIGHI: Nun komm, der Heiden Heiland, BWV 659
RESPIGHI: Róma fenyői
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Győri Filharmonikus Zenekar
vez.: Medveczky Ádám
DUBROVAY LÁSZLÓ: Ünnepi zene
BARTÓK: A fából faragott királyfi - szvit, BB 74
RIMSZKIJ-KORSZAKOV: Seherezade, op. 35
A mai nap
született:
1923 • Kónya Sándor, operaénekes († 2002)
1973 • Ingrid Fliter, zongorista
elhunyt:
1835 • Vincenzo Bellini, zeneszerző (sz. 1801)
2006 • Pege Aladár, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1939)