Az időn túl, avagy Du bist mein eigen, mein eigen! (A Lírikus szvit a Kronos Quartettől)

Alban Berg: Lyric Suite
Kronos Quartet
Dawn Upshaw - szoprán
Warner - Nonesuch
7559-79696-2

Egy szerelem nyolc napja, hat tételben elbeszélve. Ez lehetett volna az alcíme Alban Berg 1926-ban befejezett vonósnégyesének. Az eredetileg szopránszólóra és vonósnégyesre komponált hattételes mű, mely utolsó tételében Baudelaire De profundis clamavi c. versének német fordítását használta volna fel, egy viharos, de annál reménytelenebb tiltott szerelemnek állított örök emléket. Az akkor már 14 éve házasságban élő zeneszerző ugyanis beleszeretett az osztrák író, Franz Werfel nővérébe, aki nem egészen mellesleg akkor már nem csupán férjezett, de két gyermek anyja is volt.

Berg a titkot a legbensőségesebb zenei műfajra, a vonósnégyesre bízta. A tételek az első pillantástól a szerelem ébredésén át az extázisig fokozódnak, hogy aztán mindenvisszahulljon a jeges magány, a tökéletes reménytelenség érzésébe. A tempójelzések mellé írt jelzők is árulkodóak: barátságosan, gyengéden, szerelmesen, titokzatosan, extatikusan, szenvedélyesen, őrjöngve stb.

Berg, szokása szerint - mely szokás már jó néhány száz éve dívik a zeneszerzők között - telepakolta a partitúrát rejtett, vagy nem is annyira rejtett szimbólumokkal. Saját és titkos szerelme nevének monogramja B(erg) A(lban), F(uchs) H(anna) válik a harmadik tétel főtémájává, de helyet kap benne Hanna leánya is, kinek becézett neve (Dodo) a brácsaszólam ismételt C hangjain \"jelenik\" meg. Se szeri, se száma a számmisztikai utalásoknak - a 23 saját magát, a 10 kedvesét jelöli -, melyek megfejtésére az általam olvasott tanulmányok ellenére sem vállalkoznék. Merthogy szerintem nem is kell minden titkot megfejteni.

Nyilvánvalóbbak az olyan utalások, mint Wagner Tristánjának kezdő hangjai, vagy maga a cím, mely Zemlinsky Lírikus Szimfóniájából nyert ihletet. Az énekszólóval kiegészített vonósnégyes ötlete pedig egykori tanárától, mentorától, Arnold Schoenbergtől származik. Hogy végül is miért nem élt a verbalitás lehetőségével, azt könnyű megérteni, ha elképzeljük a botrányra éhes századelős Bécset és elolvassuk a költeményt. Nem beszélve arról, hogy ez a látens énekszólam, a maga mögöttes, titkos jelentésével tovább fokozta azt a fajta titokzatosságot, melyet Berg oly nagyon élvezett.

1977-ben, ötven évvel az után, hogy a komponista elküldte a kéziratot a \"címzettnek\", George Perle, amerikai zeneszerző a világ elé tárta a titkot. Hogy van-e jogunk az ilyen magántitoksértéshez, az persze egy külön tanulmány témája lehetne, de most elégedjünk meg annyival, hogy elkészült a - legalábbis szándéka szerint - \"eredeti\" mű hangfelvétele.

A Kronos Quartet egészen elképesztően jól játssza a hihetetlenül nehéz partitúrát. A minden előadói utasításra figyelő, választékos játékmódjuk sokat segít, hogy az egyébként nem egykönnyen emészthető ópusz mégis elementáris erővel hasson a hallgatóra. Ha kell, nyersen, ha kell, éteri finomsággal, időnként brutálisan, időnként líraian, expresszív módon tolmácsolják a zenét. Együttes játékuk, kamarazenélésük kiforrott, hangzásuk tökéletesen egységes. Hozzájuk társul néhány rövid, de igen kifejező ütem erejéig Dawn Upshaw énekhangja.

A kérdés, hogy elfogadhatjuk-e ezt a verziót eredeti Berg műnek? A válaszom: nem. Hiszen ellenkezik a szerző szándékával. Hogy érdekes- e valamilyen szempontból ez a \"rekonstruált\" változat? A válaszom: igen. Mindenesetre meggyőződésem, hogy akik szerették Berg művészetét, azok az eddigi Lírikus szvitet is szerették. Akik pedig nem, nos ők ezután sem fogják a zászlajukra tűzni.