Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Operamesék az Óbudai Társaskörben

2003-11-04 10:52:00 kalahari

2003. 11. 03. - Operamesék az Óbudai Társaskörben
I. rész - Bajkeverők
Km.: Csavlek Etelka, Berkes János, Gregor József, Káldi Kiss András - ének
Harazdy Miklós - zongora
Baranyi Ferenc - szerkesztő, műsorvezető

Érdeklődésre számot tartó sorozat kezdődött az Óbudai Társaskörben Operamesék címmel. A műsor tematikus lesz: ezen az estén a bajkeverők, ármánykodók voltak soron, legközelebb a féltékenység következik. A honlapon és a helyszínen osztogatott program, illetve a megvalósult műsor közti különbözőséget hajlandó vagyok az első alkalomnak betudni.

A szerkesztő és műsorvezető Baranyi Ferenc ügyesen állította össze a programot, figyelembe véve azt is, hogy a közönség egy-egy operarészlet között mennyi \"szöveget\" bír el. Az arányt sikerült eltalálni, a kétórás műsorban tizennégy részlet hangzott el, összesen tíz operából. Az összekötő szövegek az opera keletkezési körülményeihez, vagy a bemutatóhoz kapcsolódtak, de megtudtuk például, hogy honnan kapta a nevét a Kesztyűária. Baranyi elmondta egy-egy saját, opera ihlette versét is, néha pedig aktuálpolitikai kitekintést tett. Ez utóbbit nyugodtan elhagyhatta volna.

A műsor összeállításánál figyelembe kellett venni, hogy a bajkeverők bemutatásához bőven elég lenne egy bariton és egy basszus, de hogy ne legyen egyhangú (vagy kettő) az este, beillesztettek néhány más részletet is.

Így eshetett a választás Desdemonára (esetleg mint áldozatra), akinek Fűzfadalát kivételesen remek előadásban hallottuk Csavlek Etelkától. Ez a hangszín ugyan nekem nem tetszik, de el kell ismerni, hogy a technika profi, és az előadásmód előtt is csak kalapot lehet emelgetni. De mielőtt emelgetni kezdtük volna nem létező kalapunkat, a művésznő megduplázta a produkciót, ezúttal Elza bőrébe bújva álmodozott Lohengrinről. Mindkét részletet magyarul, és tökéletesen érthető kiejtéssel énekelte, amiért külön gratulálok!

A másik szereplőnk, aki nem ármánykodóként volt jelen: a tenor, ezen az estén Berkes János volt. Ő fokozatosan javuló teljesítményt produkált, de nem indult túl magasról. A Kesztyűária volt a legkevésbé meggyőző, az Alfredo-Violetta kettősben (II. felv.) már jobb volt, Nemorino és Dulcamara kettőse (I. felv.) pedig játékban és hangban is jól sikerült. Persze, így könnyű, mert ha Gregor József a színpadon van, akkor varázslat történik: ő maga zseniálisan játszik, és a partnereit sem hagyja lazsálni.

Nézzük most már a címszereplőket! A bajkeverést nem kell annyira komolyan venni, mint az alcím sugallja, mert vígoperák részletei is szerepeltek szép számmal, és Dulcamara mégsem Jágó. Viszont, ha Gregor József, akkor vígopera, de fordítva is igaz: ha vígopera, akkor Gregor József. És -ez esetben- Káldi Kiss András.

Káldi Kiss Andrásnál legutóbb azt hiányoltam, hogy nem mozog a színpadon. Hát most mozgott. Viszont… Elsőként Figaro belépőjét énekelte a Sevillaiból, és talán szó szerint vette a belépőt, mert úgy énekelte végig az áriát, levegő után kapkodva, mintha akkor érkezett volna, és belépés előtt körbekergették volna az épület körül. Sajnos becsúszott egy-két hamisra sikeredett magasabb hang is. Germont és Violetta kettőse jobban sikerült, a Credo pedig már határozottan jó volt. Gregor a Pasquale-Malatesta kettősben (III. felv.) Káldi Kissből is kihozta a maximumot játék tekintetében, és bemutatta, hogy technikát is lehet tőle tanulni. A vígoperák talán legnehezebb eleme, amikor gyorsan, sokat kell énekelni, ilyen az előbb említett kettős is. Ez Gregor Józsefnek évtizedes specialitása, nyilatkozta is, hogy főként ezért szereti a vígoperákat. Könnyű neki, olyan technika birtokában van, amivel egy levegővel megoldja ezeket a hosszú, nehéz és gyors részeket. Káldi Kiss nem ilyen szerencsés, vagy még nem tanulta meg. Próbált lépést tartani partnerével, de láthatóan nehezen bírta levegővel. Ha jobban meggondoljuk, mégis szerencsés, mert még van kitől tanulni.

Gregor József mostanában csak vígoperákban fordul elő, de ezúttal az említett Bájital és Pasquale, illetve a még nem említett Szöktetés (Akasztófaária) és Sevillai (Rágalomária) mellett Mefisztó szerenádját is elénekelte a Faustból, valamint ínyencfalatként Varlaam dalát a Borisz Godunovból. Magamat ismételném, ha Gregor József játékát méltatnám ismét, de azt meg kell jegyeznem, hogy a sikerében jelentős szerepe van az előadásmódnak: gyakorlatilag ellensúlyozni tudja, hogy a hang már nem olyan, mint valamikor.

Összességében jól sikerült este volt. Figyelemre méltó kísérlet egy-egy tematika köré csoportosítani az operák szereplőit. Ha valaki kedvet kapott a folytatáshoz, akkor december 15-én a féltékenység témakörével találkozhat Óbudán.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.