San Francisco, dzsesszklub - Dés és Snétberger a Zeneakadémián

2003. október 30.
Zeneakadémia
Dés László - szaxofon
Snétberger Ferenc - gitár

Két alkalommal megint együtt koncertezett Dés László és Snétberger Ferenc, ezúttal a Zeneakadémián. A hírek szerint az október 26-ai és 30-i zenélésről hangfelvétel, s nemsokára CD is készül.

Snétberger feketében, Dés afféle zenészes, húzós próbákat megélt szürke zakóban lépett a színpadra, és az összehangoláshoz játszott kis dallamtöredékek után belevágtak egy Trio Stendhal-dalba, a Something Happened lemezről (1992). A Possible Emotions, Snétberger szerzeménye ezúttal az évtizedes felvételhez képest több variációval szólalt meg. Szépek voltak a visszavezetések a dallamos főtémához, ami Snétberger más dalaiban (például a 2002-es Balance szólólemezen) is felbukkan.

Az első taps után Dés bejelentette, hogy a koncertet egyben játsszák, nem lesz szünet, de bárki járkálhat nyugodtan (persze nyilvánvaló, hogy a Zeneakadémia közönsége nem lesz túl mozgékony), érezzük magunkat egy dzsesszklubban. S hogy főleg új dalokat játszanak. \"Reméljük, összejön.\"

Aztán fújja a sokhangú szaxofont, néha kicsit túlságosan is. Szépen szólnak az ismerős, filmzenés-déses dallamok, és szépen a freejazz-futamok is, de Snétberger mintha jobban figyelne a közös zenélésre. Néha azért egyedül is lehet hallani a gitárost, aki mindvégig alapoz, ritmust ad, időnként konga-hangokat produkál a gitárján (hol nylon-, hol erősebb hangú fémhúroson), és megszólal képtelen (és ezúttal sehol sem széttöredező, bár rövid elemekből építkező) dallamvariációja: egymásba olvadnak a nótatémák, a latin ritmusok, dzsessz-ütemek, vagy épp a nagybőgősen szóló twist-alap.

A negyedik számtól a duó trióvá bővül, Dés jelenti be Dést, László az Andrást. Az ütős kicsit éles hangokkal kezd, az elején attól lehet tartani, hogy a két Dés már nagyon sok lesz, de aztán nem így lett, s ráadásul a gitár és az ütős hangszerek nagyon jól szólnak együtt.

Aztán egy szám erejéig a gitár és az ütős hangszerek maradnak szaxofon nélkül. Keleties dallamvariáció, erdélyi jiddis népdalok gyakori szakaszvége a visszatérő főtéma, de átvált a dal latinos ritmusokba, s végén a közönség hálásan nagyot tapsol. Dés visszajön és kicsit házigazdáskodik: bemutatja a két másik zenészt.

Egy szinkópás, majd az ezt széttördelő ritmussal indul újra a hármas, ami végül összeérik, innen már a ráadás-számokig arányosabb a játék. Jól szól a kanna, a cintányérból néha kicsit sok lesz a lezárásként játszott másik Trio Stendhal-számban (Gomee, Snétberger, szintén a Something Happened albumról), de általában szépek az ütősök kísérő hangjai, és a látóteremben Snétbergerével együtt minden láb veri egy kicsit a flamenco-ritmusokat.

A ráadások még jó játékok voltak: elhangzott egy játékos-csúfolódós főtéma (Dés szaxofonjából), aztán harmadszorra egy etűdös gitáralapú darab. Végül Snétberger magával vitte a dallamtöredékeket tartalmazó kottafüzetét, s ez lehetett a jelzés a világosítóknak, hogy végleg befejezték.

Összejött az este - ce soir le Dieu venu, működött a koncert. Nekem pedig nagyon jó napom volt, mert előtte meghallgattam Snétberger For My People albumát, a koncertről kijövet pedig még megvettem az improvizatívabb Balance-ot. Nehéz volt a nézelődők közt meggyőzni az eladókat, hogy nem Dés filmzenelemezét kérem, hanem Snétberger szólóalbumát, de meglett, örömmel hallgatom.