\"Ötvenévesen kezdtem tanítani\" (Zsigmondy Dénes)

Az ember első benyomása az, hogy Zsigmondy Dénes igazi világfi. Persze azért mindig megvoltak a biztos pontok, a fontos kötődések életében: felesége, a gyerekek, a barátok, a helyszínek és persze a tanítványok. Nem bőbeszédű és nem nosztalgiázó típus. Ugyanakkor mindig derűs, mosolygós. Kellemes a társasága. Szóval, ahogy a közismert viccben Yehudi Menuhinről mondták: Milyen kedves ember, és még hegedülni is tud!

   - Az elmúlt években Tatán többször tartottál mesterkurzusokat, de nem csak Magyarországon tanítasz. Mennyire bejáratottak a kurzusaid?

   - Évtizedek óta van már egy viszonylagos rendszerességük. A nyár elején mindig a Starnberg-i tónál, júliusban Salzburgban, augusztusban pedig Magyarországon tanítok. December 27-től Guido Schifennel a kitűnő csellistával egy bajorországi kastélyban kurzus keretében szoktuk elbúcsúztatni az óévet.

   - Az eredményességet hogyan méred?

   - Vannak, akik nehezen haladnak. Eltelik egy év, és mintha nem is történt volna előrelépés. Mégis az a tapasztalatom, hogy átjutva bizonyos akadályokon, három, négy év múltán már jól észrevehető a fejlődésük.

   - Elsősorban koncertező művész voltál. Mégis, mintha egész életedben tanítottál volna...

   - Az biztos, hogy szívesen csinálom. Érdekes, hogy az első professzori állásomat Seattle egyetemén, a University Washingtonon csak ötvenéves koromban, 1972-ben kaptam. Ott azután folyamatosan kellet mesterosztályt vezetnem. Bizonyára így kaptam rá az ízére. Ezt megelőzően elsősorban koncerteztem. A világ majd\' mindegyik részébe eljutottam.

   - Kik voltak a partnereid?

   - Feleségemmel Anneliese Nissennel nagyon el voltam kényeztetve. Elsősorban ő volt a zongorista szonáta partnerem. Nagyszerűen játszott, csalhatatlan ízléssel, és tökéletes volt közöttünk az összhang. Pályánk óriási sansszal indult. 1945-ben, Németországban volt néhány hegedűs, akik - bár egyáltalán nem voltak nácik - mivel a hitleri időszakban aktívan zenéltek, az amerikai megszállás alatt eltiltották őket, nem kaptak koncertlehetőséget. Rengeteg hangversenyünk volt, emlékszem, hogy amikor megkaptam a Bartók Szólószonáta kottáját, nyolc nap alatt tanultam meg. Úgy tudom, hogy Európában én játszottam először. A Bartók szonáták végig kísérték előadói pályámat, Magyarországon is játszottuk, Várjon Dénessel.

   - Tudjuk, hogy Kresz Géza tanítványa voltál. Milyen emlékeid vannak a Zeneakadémiáról?

   - Engem valójában Koncz János vett fel. Ő igazi művésztípus volt, sajnos nagyon hamar meghalt. Aztán - hazaérkezése után - valóban Kresz Géza lett a tanárom. Ő nagyon jó iskolákat járt ki, többek között Ysaye-nál tanult. Tudvalevő, hogy Ysaye-nak sok zeneszerző ajánlott fontos műveket, persze legismertebb Debussy g-moll vonósnégyese, vagy Franck A-dúr szonátája. Azt kétségtelen Kresznek köszönhetem, hogy bizonyos nagy műveket szinte \"első kézből\" ismerhettem és adhattam tovább én is. Ugyanakkor megoldásaival már akkor sem nagyon tudtam egyetérteni.
   Úgy érzem, sokkal többet köszönhetek Weiner Leónak - bár ő főleg a zongoristákkal foglalkozott. Az ő módszere az volt, hogy nekünk kellett \"kitisztítani\" a produkciót. Miután eljátszottuk egy kamaraegyüttessel - én egy alkalommal a Dohnányi kvintettben játszottam második hegedűt -, a legnagyobb hibával kellett kezdenünk és a legapróbb hibáig folyamatosan végigelemeztük az előadást. Abban az esetben, amikor koncertre készültünk, rengeteg időt szánt ránk, a lakására is eljártunk próbálni. Be is tudta mutatni, amit mondani akart, ugyanis nagyon jól zongorázott. Amellett, hogy főiskolás koromban remek vonósokkal dolgozhattam együtt, olyan nagyszerű zongoristákkal is összehozott a munka, mint Szegedi Ernő, vagy Böszörményi Nagy Béla, aki később évtizedekig tanított Bostonban és Bloomingtonban.

   - Később is együtt dolgozhattál világnagyságokkal. Több évtizede csinálod a Holzhausen-i fesztivált...

   - Nagyon sok kitűnő muzsikus megfordult nálunk, legtöbbjük visszatérő vendég. Feleségemen kívül a két kedvenc zongoristám - és egyben jó barátaim is - Alfred Brendel és Schiff András. Egykori tanítványaim közül többször fellépett Izabelle Faust, a rendkívüli tehetségű hegedűművész, a korábban már említett csellista, Guido Schiefen, és Juliane Banse is énekelt itt. A kvartettek mindig olyanok voltak, melyek egyénileg is remek muzsikusokból állnak. Járt nálunk a Melos vonósnégyes és az azóta sajnos feloszlott Cherubini Quartett.

   - Szervezés, tanítás… azért hallhatunk még hegedülni is?

   - Húsz éven át felléptem a saját fesztiválunkon is, de ott már évek óta csak szervezésében veszek részt. Legközelebb Budapesten Berényi Zsuzsával játszom, aki az agogikai elképzeléseimet illetően ideális partner, rendkívül kifinomult zenei ízléssel, az együttmuzsikáláshoz elengedhetetlen fantáziával.