Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

A triplázó karnagy: Erdei Péter

2003-09-12 09:06:00 Daróczi Kata

\"Erdei    - Ön most harmadik alkalommal lett a Debreceni Kodály Kórus karnagya. Miért távozik néhány év után, s tér mégis vissza?

   - Minden időszak, melyet itt töltöttem, számomra rendkívül élménygazdag, s úgy érzem, hogy az együttes és a magam számára is sikeres volt. Ugyanakkor az életemben két olyan erő mozog, melyek folyamatosan végigkísérnek a munkámban. Az egyik a zenepedagógiai munka, a tanítás, illetve annak adminisztratív irányítása. A másik erő, mely meghatározza életemet, az előadóművészet. A kettő közötti egyensúlyt nagyon nehéz megtalálni, de van úgy, hogy valamelyik éppen erőteljesebb kihívást jelent, s természetesen olyankor ezt a \"hívást\" követem.

   - Ez alkalommal meddig marad?

   - Remélem, hogy hosszabb ideig, egyelőre folynak a tárgyalások. Amikor 2000-ben elmentem innen, magam javasoltam az utódomat, Szabó Sipos Mátét, akit nagyon tehetségesnek tartok. Úgy látom, sikeres három évadot töltött itt. Természetesen meglepett távozása, ugyanakkor megértem, hiszen más típusú kihívással találkozhat most Budapesten. Így most az a furcsa helyzet állt elő, hogy az utódom egyben az elődöm is.

   - Milyen koncepcióval vág neki a munkának? Mi az, amit a korábbi gyakorlatból megtart, s mi az, amivel újat kíván hozni a kórusnak?

   - Továbbra is arra törekszem, hogy a kórus munkájában körülbelül azonos súlyt kapjanak a zenekari kíséretes és az önálló produkciók. Szintén folytatni szeretném azt a gyakorlatot, hogy minél több kortárs mű, valamint a névadó, Kodály Zoltán művei is folyamatosan műsoron legyenek. Ennek érdekében elhatároztam, hogy megpróbálunk megjelentetni egy CD-sorozatot Kodály Zoltán összes vegyeskarra írott művéből. Ennek apropójául szolgálhat majd a 2007-es év, Kodály születésének 125. évfordulója. A kiadás valószínűleg nem jövedelmező, mindenképpen támogatásra lesz szükség. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a 20. század egyik legkiválóbbja megérdemel egy összkiadást, mint ahogy Bartók életművének teljes kiadása is folyamatban van. Nagyon fontosnak érzem a pedagógiai munkát, az új generáció nevelését, a saját tapasztalatok átadását, ehhez kapcsolódik az az új kezdeményezés, hogy a Bartók Kórusversenyhez kapcsolódva a jövő évtől nemzetközi karnagy-mesterkurzust rendezzünk. Ez egyrészt a verseny kisugárzását is fokozhatja, másrészt a magyar karnagyképzésnek is egy korábban nem létező műhelyet biztosíthatna.

   - Most, hogy Ön lett a Bartók Kórusverseny Művészeti Tanácsának elnöke, milyen változások várhatók a versennyel kapcsolatban?

   - Remélem, hogy alapvetően semmilyen változás nem fog bekövetkezni. Az elmúlt években nagyon sok tapasztalatra tettem szert a világban akár zsűritagként, zsűrielnökként, vagy mint egy-egy bemutató hangverseny karmestere. Ezeket a tapasztalatokat szeretném átadni a munkatársaknak, hogy így esetleg simábbá tehessem a további utat.

   - Próbál-e tenni valamit a kórusverseny népszerűségének visszaállításáért? Hiszen a tavalyi esemény a résztvevők tekintetében nem mondható sikeresnek. Korábban presztízst jelentett a magyar kórusok számára ezen a versenyen részt venni, mégis mindinkább elmaradtak.

   - Az utóbbi években nem kötődtem olyan szorosan a Bartók Kórusversenyhez, egy kis kihagyás volt a részemről. Úgy gondolom, nagyon sok tényező játszik ebben szerepet. Többek közt az alapvető adminisztrációs dolgok, mint a meghirdetés, a jelentkezési határidő kitűzése, bár nagyon sok múlik azon is, hogy melyek a kötelező művek. A propaganda időzítése, minősége és fajtái pedig nagyon sokat jelentenek. Ma Európában és a világon is gomba módra elszaporodtak a fesztiválok és a versenyek, el kell fogadnunk, hogy kiépült egyfajta konkurencia. A legnagyobb és legrégebbi hagyománnyal rendelkező versenyek is időről időre ilyen hullámvölgybe kerülnek, de ez nem baj, mert onnan felfelé indulni mindig izgalmas és csodálatos, abban reménykedve, hogy legközelebb jobban sikerül. Bízom abban, hogy ez itt is így lesz. A 2004-es verseny iránt már most nagyon nagy az érdeklődés.

   - Szükség van-e Ön szerint profi kórusokra?

   - Természetesen szükség van, mert vannak olyan feladatok, melyek igazából senki más nem tud ellátni olyan szinten, mint a profi kórusok. Ilyen például a kortárs zeneszerzés értékeinek megszólaltatása. Elsősorban abban látom a hivatásos együttesek feladatát, hogy mindig, folyamatosan jelen legyenek ebben a körben, ahol úttörő munkát végezhetnek a kortárs művek megszólaltatásában. Szerepük azért fontos, mert így a szakértők és a közönség is a lehető legfelkészültebb tolmácsolásban hallhatja az új műveket. A műkedvelő énekkarok, az iskolai kórusok is igyekeznek kapcsolatot találni a zeneszerzőkkel, s ez is nagyon fontos. Ugyanakkor vannak olyan kategóriák, ahol a zeneszerzők nem egy felkérésnek eleget téve írnak művet egy előre ismert együttesre, hanem saját fantáziájuk, tehetségük alapján, szabadon komponálnak. Ilyen esetben az eredmény, a mű gyakran meghaladja egy műkedvelő együttes lehetőségeit, létszámát és képzettségi szintjét - jobb, ha ezeket a darabokat inkább hivatásos kórusok adják elő. Emellett műfaji oldala is van ennek a kérdésnek, itt elsősorban az oratórikus művekre gondolok. A 19-20. században a zeneszerzők kísérletező hajlama olyan végletekbe vezette a zeneszerzés nyelvezetét, mely szinte megoldhatatlan nehézségek elé állítja az előadókat. Ezen a területen az értékek megőrzése olyan felelősséget ró a hivatásos együttesekre, melyet a műkedvelő együttesek nem tudnak felvállalni.

   - Mi a fő erőssége a Kodály Kórusnak?

   - A Kodály Kórusnak három fő erősségét látom: a gyors tanulást, a különlegesen szép hangzást, valamint az a képességet, hogy nagyon rövid idő alatt tud karaktert váltani műfajtól műfajig - hiszen másfajta hangzásvilágot kíván például a reneszánsz és a kortárs zene. A Kodály Kórus egyik legnagyobb erénye, hogy ezt a váltást nagyon rövid idő alatt meg tudja valósítani.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.