Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Otello a Budafesten

2003-08-22 07:08:00 Szilgyo

2003. augusztus 19.
Magyar Állami Operaház - Budafest
Giuseppe Verdi: Otello
Rendező: Vámos László
Vezényelt: Kovács János

Kezdjük a legvégén: a fellépő művészek a Budafest operaházi rendezvényeinek zárásaként egy magas színvonalon kiállított, zeneileg végig biztos kezekben nyugvó Otello-előadással örvendeztették meg a nagyérdemű, jobbára külföldiekből álló közönséget. Ami kifejezetten örömteli, hogy mindez szinte kizárólag hazai közreműködőkkel sikerült, hiszen futball-hasonlattal élve az egyetlen nem magyar anyanyelvű énekes, Fokanov Anatolij is inkább számít honosítottnak, semmint idegenlégiósnak. A jövőben minden előadáson ezt a nívót tartva kis operaházunk rövid idő alatt az európai élmezőnyhöz csatlakozhatna. Persze ez igencsak távolinak tűnik, hiszen ez az Otello csak olyan kivételes képességű énekesek és karmester segítségével jöhetett létre, amelyből sajnos igen kevés van ma Magyarországon.

Rátérve a részletekre, Vámos László jó tíz éves rendezése kiváló keretet biztosított az előadáshoz, talán csak egy kicsivel volt kevésbé gördülékeny a kelleténél. A díszletek tradicionálisak, igen látványosak. A kamarajelenetek jól beállítottak, és remek játéklehetőséget adnak az énekeseknek, akik maximálisan ki is aknázzák azokat.

A főbb szerepeket éneklő művészek közül talán a Jagót éneklő Fokanovnak sikerül a legkevésbé a szerepformálás, úgy vélem, az énekes hihetetlen lelkesedése és akarása nem pótolhatja az ehhez a szerephez elengedhetetlen karakterizálási képességet. Ugyan Fokanov nagyon jó énekes, hangja vaskos, erős, sajnos azonban nem elég karakteres, és a színészi játék is kívánnivalókat hagy maga után. Jagója elég egydimenziósra sikerült: gonosz és cinikus, semmi több. Ennek ellenére ma Magyarországon nála jobban valószínűleg senki nem énekli a szerepet, Credója igazán félelmetes (és kicsit hangos) volt.

A címszerepben Bándi János kápráztatta el a közönséget, ezúttal nem annyira hangjával (amely néha megtörik, a fáradtság jeleit mutatva), hanem inkább színészi játékával. Bándi Otellója az elején ünnepelt hős és szelíd szerelmes férj, később azonban igazi dúvaddá, majd valóságos emberi ronccsá változik. A szerelmi kettős kissé ugyan jellegtelenre sikeredett, az előadás második felében viszont már a hang is fénylett, mind az ima, mind pedig a zárómonológ nagyszerűen szólt. Az ima elején félénk kisgyerekként fohászkodott, majd fokozatosan váltott át dühödt, megsebzett férfivá: ezt színészileg is nagyon kevesen tudják ma a magyar énekesek közül.

Az előadás talán legkiemelkedőbb teljesítménye mégis Sümegi Eszteré Desdemona szerepében. Hangja egyenletesen szépen szólt, gyenge pillanatok nélkül, a negyedik felvonás kettős áriájában pedig egészen káprázatos volt, a Fűzfadal és az Ave Maria is szívbemarkolóan és érzékenyen szólalt meg. Amikor elbúcsúzott szolgálójától, és felhangzott az \"Emilia!\"-kiáltás, egész egyszerűen megállt a levegő. Ilyen végtelenül szomorú zenei frázis kevés van az operairodalomban, talán csak a Bohémélet záró fél percének döbbenetéhez tudnám hasonlítani.

A zenekar (ezúttal Filharmóniai Társaság Zenekara néven) mindvégig jól teljesített, köszönhetően elsősorban Kovács Jánosnak, aki vérbeli operadirigensként fazont szabott az egész előadásnak, mindig tudta, mikor kell halkítani, és mikor hangosítani a zenét ahhoz, hogy az énekesek jól hallhatóak legyenek, és emellett a drámai csúcspontok se vesszenek el. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a kiváló karmester az elmúlt szezonban számos előadást vezényelt, az általam hallottakat (A walkür, Istenek alkonya, A törpe/Várakozás, Parsifal) mind igen magas színvonalon. Rendkívüli karmester-egyéniséggé nőtte ki magát, igazi erőssége a hazai zenei életnek.

Mindent egybevetve, igazán jó volt látni-hallani ezt a nyári Otellót, és reménykedhetünk abban, hogy az ilyen és ehhez hasonló - hogy azt ne mondjam, európai színvonalú - zenés színház egyre gyakoribb vendég lesz nálunk is. Néhány hét, és kezdődik az új évad. Lehet bizonyítani!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.