vissza a cimoldalra
2020-07-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3424)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
A MET felvételei (707)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Verdi Album - Kiadatlan oldalak
Heiner Lajos, Dauner Nagy István, 2003-07-31 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Verdi Album - Kiadatlan oldalak Verdi Album
Ritkán hallott áriák és nyitányok
- Simon Boccanegra, Ernani, Attila, Aida, A két Foscari, A sziciliai vecsernye -
Luciano Pavarotti
A Milánói Scala Zenekara
Vez.: Claudio Abbado
Warner - 8573-84104-2

Még a legnagyobbaknak is voltak rossz napjaik.
Itt van ez az Aida-nyitány, Zöld Józsi bácsitól - nagyon-nagyon szeretem őt, úgy hiszem, többen már-már perverzitásnak tartanák, hogy minden egyes írott kottafejét szeretném meghallgatni, gyűjteményemben tudni (legutóbb például egy olyan válogatást sikerült találnom, ahol többek között a Capriccio fagottra, nagyzenekari kísérettel hallható).

Ám ez az Aida-nyitány! Hát mégiscsak! Azaz mégsem. Verdi az opera 1872-es milánói bemutatójára írta, zárt ajtók mögött próbálta, aztán nem engedélyezte az előadást.
Biztosan hiányoztak a műlovarnők és az idomított pacik, meg a kupolasátor, meg a ricamag.
Amúgy becsapósan kezdődik az egész, mint a mindenki által ismert Előjáték, de aztán terebélyesedik, hangosodik.

A mű 1943. július 25-én hangzott el a nyilvánosság számára először, Arturo Toscanini dirigálta az NBC zenekarát. Első - s tudtommal mindmáig egyetlen - "hivatalos" felvételére évtizedekkel később került sor, Claudio Abbado vezette a Milánói Scala Zenekarát. Amúgy Toscanini interpretációja és Abbado felfogása között pont két perc a különbség az idősebb mester "javára". Azt hiszem, a Maestro érezte: jobb ezen minél gyorsabban túl lenni.
Az egész történet - és a CD anyagának részletes ismertetése - olvasható a kísérőfüzetben.

Akkor tehát? Óvakodjunk a felvételtől?
Semmiképp se. A zeneszámok ritkaságok, összességében "átlagos" fiatalkori Verdik, alternatív áriák, vagy épp a Simon Boccanegra "másik" előjátéka. Hallgatható, feledhető, de szép muzsikák.
Hozzátartoznak, hozzá kell, hogy tartozzanak minden operabarát Verdi-képéhez.

Amúgy a felvétel nagyszerű. Kápráztató a fénykorában lévő Pavarotti, gyönyörű a voce fénye, az éneklés eleganciája, könnyedsége. Jó a zenekar, dinamikus Abbado.
Bosszantóan rövid a CD játékideje, a magyarázat, hogy először LP-n jelent meg.
Ajánljuk?
Igen. És nemcsak Pavarotti-fanoknak.

Heiner Lajos


Nem vagyok túl hálás közönsége az árialemezeknek. Mióta hallottam, hogy a mégiscsak "nambervan" Domingo milyen érzéketlenül üvölti Nemorino románcát a Hungarotonnál is megjelent válogatáson (SLPDL 12938), és ehhez képest milyen átélt és gyönyörű ugyanez az ária a teljes opera Melogyija átvételén Peter Dvorskyval (C 10 19615-20), inkább csak teljes operákat hallgatok. Ha nincs rá időnk, vagy csak a kíváncsiságunk hajt, akkor is jobban járunk a teljes felvételek érzelmileg, zeneileg konzisztensebb részleteivel.

A csodatenorok se feltétlenül hoznak lázba. Tudom, hogy a sztárok tényleg különleges emberek, hiszen fehér hollóként ritka, ha a kivételes hangi adottságokhoz zenei felkészültség és színészi-művészi érzék egyformán társul. Sajnos újabban azt látom, hogy az operák előadásához szükséges képesség egy-egy énekes számára már nem az operák előadásához szükséges eszköz, hanem cirkuszi spektákulum. A héroszok vásárban mutogatott különleges szörnyetegek lettek, szakállas nők, kétfejű borjúk, háromtenorok.

Talán éppen Pavarotti az, akit nem nagyon tudok hová tenni ebben panoptikumban. Az ő hangja volt a legszebb - valamikor. De a zeneiséget, a színészi vénát az áriaesteken "használt" legendás fehér kendő már önmagában is sokszor-sokszor megkérdőjelezte. (És ugyan mit szóljunk Pavarotti egyik legutóbbi nyilatkozatához, melyben Ricky Martint és Elton Johnt a 19. század nagy operaszerzőihez hasonlította, sőt szerinte egy operaária és egy jól sikerült popdal között nincs különbség...)

Amikor ez a lemez készült (vagyis 78-80-ban), Pavarotti csúcsformában volt. A legfényesebb tenorhang, az olvasztott arany ragyogása. Szépsége valószínűtlen, mint egy ismeretlen és utánozhatatlan hangszeré. De ez nem énekhang és nem eszköze a zenei kifejezésnek. Van benne valami megmagyarázhatatlan idegenség, a hangszer használója nem operahős, nem énekes - vagy talán nem is ember?

Ez a CD dokumentum. Olyan részletek hallhatók rajta, melyeket Verdi énekesek kívánságára, vagy a helyi közönség igénye szerint, egyfajta alternatívaként komponált, de végül kimaradtak a művekből. Kiadatlan oldalak, mondja a borító, tehát zenetörténeti érdekességek dokumentuma, és még valamié: ez a lemez megmutatja azt is, hogy hogyan lesz a művészi kifejezés eszközeiből öncél.

Dauner Nagy István

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1924 • Carlo Bergonzi, énekes († 2014)
elhunyt:
1951 • Arnold Schönberg, zeneszerző (sz. 1874)
2004 • Carlos Kleiber, karmester (sz. 1930)
2014 • Lorin Maazel, karmester (szül. 1930)