vissza a cimoldalra
2019-11-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (8248)
Társművészetek (1461)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (88)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4611)
Kimernya? (3298)
Erkel Színház (10375)
Operett, mint színpadi műfaj (4150)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (999)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3510)
Palcsó Sándor (271)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1806)
Franz Schmidt (3457)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2358)
Meg kell újítani az ének-zene oktatást! (137)
Pantheon (2446)
Kiss B. Atilla (202)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Cickány
Leírás:
Honlap:
   


Cickány (47 hozzászólás)
 
 
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 266822009-06-01 10:16:13
Nagy apparátus, helyenként jó kis olaszos hangzavar, jó és kevésbé jó részek. A műben is, a zenei megvalósításban is. Olyan volt az egész, mint a nyitó színpadkép. Elegye a réginek és újnak, szépnek és kevésbé szépnek. Fekete Attila nagyon jól indított, aztán az történt, mint a Manonban is. Félidőben elkezd ordítani, aztán jön a megcsusszanás. Drukkolok neki, mert nagyon nagy szükség van a jó tenorokra, de néha kevesebb is elég és szebb lenne. A plakát alapján modernebb rendezésre számítottam, de szerencsére a műrozsdás műcsavarok túlzottan nem voltak zavaróak. Még nem sikerült megfejtenem, hogy mivel is kellett volna hozzájárulniuk a darabhoz.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 261572009-05-09 12:12:57
Parampolinak sok mindenben igaza van. Valahol azt olvastam itt a Momuson még az előadás előtt, hogy a Rigolettónak feltehetően nem lesz gyenge láncszeme, így igen nagy várakozásokkal ültem be az előadásra. Mindezt egy remek hétfői Traviata után. A gyenge jelző talán túlzás, de tény, volt ennél jobb. Sokkal jobb. Itthon is, nemzetközi énekesek nélkül is. Érdekes módon engem a Caro nome előtti félrefuvolázás jobban megviselt, mint az énekesi gyengeségek.
Szolgálati közlemény. Kedves Parampoli, ha az vagy, akinek gondollak, akkor kérlek, hogy kevésbé látványosan fejtsd ki nemtetszésedet a helyszínen, hogy mások örömét ne rontsd el. Ne most mutasd meg! Ha összekevertelek valakivel, akkor elnézésedet kérem.
Antonin Dvorak • 1012009-03-04 19:30:57
Fenyő László fantasztikus volt, mint a tavalyi Csajkovszkij maratonon is. A nap egyik fénypontja volt a Dvorák gordonkaverseny Fenyővel. Mivel a nap folyamán a programban volt más cselló-szólós mű is, így még jobban kiemelkedett Fenyő játéka. Egészen elvarázsolta a közönséget, majdnem úgy, mint (máskor és máshol) Perényi. Kár, hogy nem adott ráadást, és kár, hogy nem hallani őt többször. Szeretném azt is gyorsan hozzátenni, hogy a zenekar is méltó partner volt.
Antonin Dvorak • 962009-03-01 10:58:41
9 hangverseny után fantasztikus élménnyel jöttem haza a maratonról. A Fenyő László-féle gordonkaverseny és a záró VIII. szimfónia igazi fénypontja volt a napnak. (Talán csak a ráadás Bach korál nem illett valahogy a hangulathoz.) A nyitó darab kellemes meglepetés volt, a kórus igen magas színvonalú teljesítményét, valamint a szoprán szólistát (no igen, Cotrubas tanítvány) kell külön kiemelni. Kovács János karmesteri teljesítményét a Déli boszorkányos blokkban felétlenül meg kell említeni. Az A-dúr zongoraötösben nagyon érezhető volt a zenészek egyenkénti profizmusa is, sokkal inkább, mint a későbbi kamaradarabban. A Danubia és a kórus is csalódás, a kórusénekléssel tavaly Bubnó Tamás igen magasra tette a lécet. Héja Domonkos a lassú tételben számomra túl lassú, a gyors tételben túl gyors tempót diktált. Gyakran esett szét a zenekar. Azt pusmogják, jövőre Beethoven? Alig várom.
Élő közvetítések • 2042009-01-31 21:23:49
Maddalena - Vizin Viktória, (Chicagoban élő) magyar mezzoszoprán. Kedden hallottam, nagyon jó előadás volt. Gagnidze Gavanelli alkatú Rigolettó, csak nincs a Gavanelli féle vibrato/tremoló (?) a hangjában. Szerintem viszonylag fiatal, még lehet belőle Wixell/McNeil/Bruson/Nucci kaliberű Rigoletto. A lengyel szoprán nagyon korrekt hangú énekesnő, csak egy kicsit a színek, az érzelmek hiányoznak belőle. Filianoti miatt ugyan kicsit aggódni kellett néha, de összességében jó volt. Petrenko nagy hang, jó Sparafucile figura. Vizin Viktória is szépen helyt állt.
Opernglas, avagy operai távcső... • 162752009-01-28 15:10:52
Búzást. :)
Opernglas, avagy operai távcső... • 162742009-01-28 15:09:58
Búzás én nem hallottam. Még Villazont is megtapsolták, igaz, ő nem legyintett a közönségre, mint Alagna a Scalában. A tegnapi Rigolettóról viszont tényleg többen hazamentek félidőben. Pedig nem volt rossz.
Opernglas, avagy operai távcső... • 162462009-01-27 16:49:08
Netrebko visszatérése a Metbe felemásra sikerült. A Lammermoori első felvonása Brueghel festményei hangulatát megidéző díszlettel parádésan indult. Villazon már az elején is gyengélkedett, de a nagy gikszer csak a második felvonásban jött. Netrebko fantasztikusan énekelt, gyönyörű pianói lélegzetelállítóak voltak. Aztán jött a második felvonás, amikor is Villazonnak egyszerűen elment a hangja. Leállt a zenekar, majd kb. félpercnyi dermedt csend után a tenor folytatta zenekar nélkül, majd a zenekar is bekapcsolódott. A szünetben az intendáns sajnálatát fejezte ki V. betegsége miatt, de mint mondta, a tenor nem akar csalódást okozni a közönségnek, így tovább énekel. Nagyobb gikszer ez után már nem volt, pedig volt még szerepe, hiszen itt a harmadik felvonás elején levő kettőse az otthonában Asthonnal sincs kivágva az operából. Netrebko őrülési jelenete nem aratott különösebben nagy sikert, messze nem volt annyira ura a hangjának, mint Dessay. A magas hangok nem is voltak a helyükön; amúgy is az előző hangból tolta fel őket. (Tudom, hogy erre van valami szakkifejezés, de nem vagyok zenész.) Mindig úgy érzem, hogy ő egy dámai szoprán, nem tudom, hogy miért kell a koloratúrát erőltetni. Nem akarok persze fanyalogni, Netrebko fantasztikus hang, technika, játék, nagy élmény. De nem megőrülő Lucia. Az est legnagyobb sikerét az ifjú lengyel Mariusz Kwieczien aratta, aki kiváló Enrico volt, méltó partnere Netrebkónak. A zenekarnak Armiliato néha túl lassú tempókat diktált, előző nap Levine a Carnegie Hallban sokkal összeszedettebb Met zenekart vezényelt.
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 12092008-12-07 22:07:12
Ha már szóba került ez az előadás, akkor én is áthozom magamat egy (egészen) másik fórumból. Több, mint egy hetes az élmény, de még mindig kellemes.
Mozartot nem az operáiért szeretem (a Don Giovanni kivételt képez). Fantasztikus friss Manon Lescaut élmények után nem túlzottan kívánkoztam a Fesztiválzenekar november 30-i Così fan tutte előadására. Nagyon nagyot veszítettem volna, ha itthon maradok. Nem világhírű, de mint kiderült, igen kiváló külföldi énekesek énekeltek a vasárnapi előadáson, amely a 2006-os Glyndebourne-i Fesztivál produkciója –roadshown. Talán nem illene azt mondani, hogy a zene feledhető, viszont az alakítások, mind színészileg, mind zeneileg egészen fantasztikusak voltak. A pódiumerkélyről remekül láttuk az énekesek bolondozását, amely nem hagyta, hogy egy percig is unatkozzunk, a zenei teljesítmények (ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor talán a tenort leszámítva) kiválóak voltak. Ilyenkor kapja magát az ember azon, hogy nem is követi a kivetített magyar szöveget, hiszen anélkül is tökéletesen érthetőek az események, és fontosabb az énekeseket figyelni. A zenekar (egy kisebb fúvós malőrt és egy szétcsúszást leszámítva) is szépen játszott, és a zenészek is gyakran a kottájuk helyett a színpadra tekintgettek. Szép este, remek előadás volt. Bár mindenki így csinálná!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 236322008-11-29 21:44:06
Nagyon egyetértek PianoFortéval abban, hogy összességében volt jobb a tegnapi Manon, mint a múlt szombati. Fekete Attila alakítása közelebb áll a Prévost féle diák-teológiai szeminarista figurához (nagy hamiskártyásnak persze már nehezebb elképzelni), mint Kiss B. Atilla. Hangban viszont ez utóbbi áll hozzám közelebb. Fekete ugyan megbízhatóan abszolválta a feladatot, de nagyon erőlködött (a nép hangja szerint a büfében: ordított), ami a harmadik felvonásban kicsit meg is bosszulta magát. Massányi hallható Lescaut volt, Egri pedig csak annyira engedte ki hatalmas hangját, ami még éppen kellemes volt. Idősebb figurát is alakított mint Tóth János, aki a második felvonásban, mikor elhagyta a színpadot, kettesével szedte a lépcsőt. Valaki korábban szóvá tette, hogy a zárójelenet dombja nem a legjobb megoldás. Múltkor nekem ez nem tűnt fel, most viszont Fekete Attila láthatóan nehezen tudott a dombon jól mozogni, valahogy sosem találta a helyét. Sümegi finom hangja is tudott nagyon drámai lenni. Csodálatos teljesítménye sokunknak okozott nagy örömet tegnap este.
Lukács Gyöngyi drámai szoprán • 21952008-11-23 16:54:54
Sokban osztom Telramund véleményét a tegnap estével kapcsolatosan. Győriványi Ráth Görgy furcsa tempói és a helyenként túlzott hangerők már az októberi Toscán is rossz érzéseket keltettek bennem. Kíváncsi lennék, hogy az 1. páholyban ülő, feszülten, de profi módon, rezzenéstelen arccal figyelő Lukács Ervin mit szólt hozzá. Nekem az első és utolsó (két) felvonás tetszett igazán, a második felvonásban Lukács Gyöngyi hangja kicsit sok volt, Kiss B. Atilláért pedig izgultam, hogy jól jöjjön ki a megszólalásaiból. Lehet, hogy elfogult vagyok Kiss B. Atillával, de a bajszos, szakállas … bácsika küllem emlegetését nem érzem korrektnek. Ezért szintén nem egészen korrekt módon hadd jegyezzem meg, hogy Lukács Gyöngyi sem keltette a 18 éves hamvas leányka benyomását, amely igen nagy mértékben sminkesének róható fel. Az igen markáns, fekete kontúros szemöldök és szem, valamint az élénkpiros ajkak (hasonlóan a Manon plakáthoz és a ma reggeli Nap-Kelte-beli szerepléséhez) nagyon öregítik, és az évtizedekkel ezelőtti nagy operaénekesnőket idézik. „Színtelenül”, félholtra sminkelve, sokkal fiatalabb (és hitelesebb) volt a megjelenése, mint a korábbi felvonásokban. Lényeg ugye azért mégiscsak a hang. Szép párost alkottak, és Kiss B. Atilla a kisebb bizonytalankodásai ellenére is tulajdonképpen méltó partnere volt Lukács Gyöngyinek. Tóth Jánosnál azt éreztem, hogy a hangja mindig csak az első szótagokra volt elég. Azon tűnődtem, miközben hallgattam, hogy egy hangszerkesztő program milyen érdekes hanghullámokat rajzolna ki az ő hangja esetében. Sajnáltam Káldi Kiss Andrást, akinek a különben nagyon szép hanganyagát még a negyedik sorban sem nagyon hallottam. Szerepformálását szerintem túlságosan Anyeginesre vette; egy alkoholista nem feltétlenül úgy viselkedik, mint egy felesleges ember. A madrigál alatti „érdeklődő figyelme”, amelyet Lukács Gyöngyivel együtt tanúsítottak, viszont nagyon szórakoztató volt. Laczó András tánctanárként és Gerdesits Ferenc lámpagyújtogatóként üde színfolt volt, Mukk József – amúgy kellemes- hangja éppen elért a negyedik sorig. Összességében szép volt az előadás, de nagyon várom a másik szereposztást.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 229112008-10-15 19:40:34
Azért a tegnapinál jobban is tud tombolni a közönség. A tombolás mértéke nagyjából összhangban volt az előadás színvonalával.
Cecilia Bartoli • 5352008-10-14 23:11:54
Májusünnep az Operaházban
2009. április 29.
Nyitókoncert
Opernglas, avagy operai távcső... • 160962008-09-11 09:38:04
Kedves Fórumtársak! Kérném szépen, hogy mondjatok valamit Zeljko Lucicról. A YouTube-on nagyon szépen hangzik. Érdemes utánamenni?
Opernglas, avagy operai távcső... • 159612008-06-20 17:37:30
René Pape
Opernglas, avagy operai távcső... • 159602008-06-20 17:35:37
Csak a link nem sikerült.
Opernglas, avagy operai távcső... • 159592008-06-20 17:35:13
Itt egész jól sikerült.
[url]http://www.renepape.com/photos/html_colleagues/11.html[/url]
Opernglas, avagy operai távcső... • 159572008-06-20 17:24:31
Pape annyira jó volt, hogy csak néha villant be, hogy mennyire fiatal és mennyire nem Fülöp királyos. Egy ősz paróka jól jött volna a szőke fejére. Most nézem a 2002-es felvételt, amit a mtv2 felvett, és bizony Polgár nagyon jól bele tudott ebbe a szerepbe öregedni. Különben állítólag Sartori megbetegedett. Kedves Pancoletti, szemüveges vagy? (Ezt csak az azonosítás miatt kérdezem.)
Opernglas, avagy operai távcső... • 159472008-06-20 16:24:08
Fabio Sartori miatt voltam kíváncsi a június 15-i bécsi Don Carlosra. Lemondta. Nagyon sajnáltam, hiányzott. Franco Farina ezen az estén igen távol volt attól a teljesítménytől, amire szerintem Sartori képes lett volna. Panaszkodni persze nem akarok, Thomas Hampson hangja és játéka is lenyűgözött, mint ahogyan René Pape-é is. A nők közül Norma Fantini tetszett jobban – a közönséggel ellentétben. Ugyan sajnos a pianoit csak nagyon elvétve mutatta meg, de különben biztos, szép hangon énekelt. Luciana D’Intino hangja helyenként kellemetlenül éles volt, és volt egy-két olyan mélysége, amely inkább prózai színházban válna dicséretére. Az elmúlt néhány évben több Don Carlost is láttam, és a bécsi és budapesti „klasszikus, statikus” felfogású rendezés közelebb áll hozzám, mint akár a zürichi (Jose Cura piros nadrágja, a bábok a kórusban vagy a pályaudvari rakodómunkásokra emlékeztető jelmezek Fülöp király udvarában), vagy éppen a berlini. És azt is meg kell jegyeznem, hogy a 2002-es budapesti bemutatóból Polgár László vagy Komlósi Ildikó alakítása ugyanolyan maradandó élményt adott, mint most Hampson és Pape.
Ismerős magyar arc is volt a közönség soraiban; ilyenkor el szoktam gondolkozni, ő vajon melyik momus nick?
Miklósa Erika • 2692008-05-02 20:24:56
Kamera volt a teremben, valószínűleg felvették. Biztos lesz ebből is DVD. Jegyet még előadás előtt is lehetett a pénztárban (és mellette)kapni, és főleg a földszinten voltak szabad helyek is.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 15922008-05-02 17:24:45
Még egy szavazat Sartorinak. Számomra messze ő volt a legjobb a koncerten, és igazán nem értem, hogy ha mindig ilyen teljesítményt nyújt, akkor miért nem halljuk őt több helyen és gyakrabban. Raimondi nagyon nem volt formában, az énekes és a zenekar igen gyakran külön életet élt mind ritmust, mind hangzást tekintve. Egy időben nagyon szerettem Miklósát, de úgy érzem, hogy mára még kisebb lett a hangja, a magas regisztereket leszámítva. Le a kalappal Medveczky Ádám előtt, aki a zenekar hangerejét mindig igyekezett visszafogni, hogy az énekesnő hangja hallható legyen. Azt nem értettem, hogy a Lucia után miért nem jött ki a partnernő meghajolni, és miért nem szerepelt a neve sem a programfüzetben. Egyet azért le kell szögeznem: a partnerek kiválasztása mindig jól sikerül. Jó pár éve Meláth Andrea még a Zeneakadémián, majd Wiedeman Bernadett, Leo Nucci, most pedig Sartori.
Bánk bán • 11902008-03-09 10:48:59
Kedves Sesto! Első lépésként már meg is rendelted a zürichi Music Hugba a Hunyadi DVD-t? Jelentem, múlt pénteken ott volt a polcon, legnagyobb ámulatomra. Bánk Bán viszont sajnos nem volt. Kérlek, rendeld meg azt is.
Natalie Dessay • 16422008-03-08 20:15:20
Bocsánat, Filianoti. A lényegen nem változtat.
Natalie Dessay • 16412008-03-08 20:14:42
Ez lenne a Filianonti? Io di te memoria viva táján járunk, szerintem elég rémes.
Natalie Dessay • 16372008-03-08 18:51:13
Natalie Dessay in Lucia's Mad Scene at the Met
Opernglas, avagy operai távcső... • 155532008-03-06 23:39:10
Mit szólna kedves Fórumtárs, ha az opera pénztára előtt, megrendelt jegye átvételére várva hirtelen megakadna a szeme az aktuális színlapon, amelyen azt látja, hogy a címszereplő, aki miatt a jegyet megvette, megváltozott. Nevesítve: helyszín a zürichi opera, a Rigoletto címszerepét Leo Nucci helyett Renato Bruson énekli. Mindez február 29-én történt. Renato Bruson nevét meglátva az operabarát semmiképpen nem fakad sírva, még akkor sem, ha most kifejezetten Leo Nucci kedvéért jött Zürichbe. Egy korábbi alkalommal, amikor Jose Cura kedvéért ment az operabarát Zürichbe, csodálkozott kicsit, hogy érdekes, ketten is – jogosan - sokkal nagyobb tapsot kapnak, mint a sztártenor: az egyik Eva Mei Violetta szerepében, a másik Leo Nucci George Germont szerepében. Azóta Nuccit persze már itthon is lehetett hallani és nem okozott csalódást akkor sem. Nos hát, lássuk, hogy is sikerült a „sztárcserés” előadás. Első kellemes meglepetés a klasszikus díszlet és rendezés volt. No nem végig, hiszen Sparafucile már frakkban, csokornyakkendőben és ezüst fejű sétapálcával kötötte meg az alkut Rigolettoval fémlépcsős, állvány jellegű kocsmájában. Bruson első megszólalásánál kicsit megrettentem, de szerencsére – mint ahogyan ezt valaki egy másik topicban Bruson legutóbbi magyarországi szereplésével kapcsolatosan is megjegyezte – jól be tudta osztani a hangját. A hang még mindig nagyon szép, bár már nem robban (a robbanás azért egy kicsit hiányzott is a „Cortigiani”-nál), mélyebb regiszterekben már kevésbé csillog, de magasan még jó. Nem tudom, van-e arra szabály, hogy a baritonok inkább a mélységüket vagy a magasságukat veszítik-e el idővel, de Sherrill Milnesnak inkább a magasban voltak nehézségei, ahogy telt az idő. (Előre is visszautasítom azokat a megjegyzéseket, hogy Milnesnak mindig is problémája volt a magasabb hangokkal.) Mégis tetszett Bruson. Öregen is, lassan is. A zenei hiányosságokat bőven pótolja az énekes karizmatikus kisugárzása. Volt még egy „sztárcsere”, amely kevésbé viselt meg. Joseph Calleja helyett (akit két éve szintén lehetett itthon hallani) egy fiatal spanyol énekes, Celso Albelo énekelte a herceg szerepét. Tisztességgel helyt állt, nem tűnik most kiemelkedő tehetségnek, kicsit kevés a színpadi rutinja. Sokat kinézegetett a karmesterre, Nello Santira, aki zseniálisan vezényelt. Egy pillanat alatt Bruson után vitte a zenekart, amikor a bariton sietősre fogta a tempót. Valamiért Rozsgyesztvenszkijre emlékeztetett. Elena Mosuc nagy hanggal énekelte Gildát, nekem hiányzott belőle a „lélek”. Hiába írta Szinetár a könyvében, hogy nem szabad egymáshoz hasonlítgatni az énekeseket, azért az ember csak nem állja meg azt a megjegyzést, hogy jó, jó Mosuc, de hol van Cotrubastól. Az előadáson a kakukktojás Maddalena volt (Liliana Nikiteanu), aki a hangi inkompetenciáját vonaglással próbálta kompenzálni. Az utóbbi időben itthon legalább két olyan Maddalenát is hallottam, aki sokkal jobban el tudta volna énekelni a szerepet. Összességében nagyon tetszett az előadás, bár hazaérve gyorsan meghallgattam Brusont a 94-es Scala felvételen, és hát … És változatlanul szeretném Nuccit élőben is hallani Rigolettoként.
És te mit láttál a youtube-on? • 1562008-02-03 22:03:46
Nagyon köszönöm. Kérlek, írd meg privátban, hogy hogy kell.
És te mit láttál a youtube-on? • 1532008-02-03 21:23:49
Két kedvenc a sok kedvenc youtube-os felvétel közül:
Elina Garanca a Virág duettben (partnere Netrebko; nekem így, másoknak valószínű fordított sorrendben)

A másik Cecilia Bartoli Casta Divá-ja. Tudom, hogy Callas, Montserrat Caballé az igazi Casta Diva, számomra viszont ez a Norma a leginkább "casta".
Csajkovszkij, Pjotr Iljics • 342008-02-03 19:49:02
A 11 koncert közül kilencet ültem végig, és nagyon sajnálom azt a kettőt, amelyikre nem mentem be, de kellett egy kis friss levegő. Összességében ugyanakkor nagyon élvezetes és változatos volt a program, a helyszínek és a zeneművek típusainak váltogatásával. Remek kezdeményezésnek tartom a „maraton” műfajt. Először is köszönet a ritka nagyszerű élményért a szervezőknek. Másodszor, két apró javaslatom lenne a továbbiakkal kapcsolatban. Célszerű lenne talán a mini-maraton bevezetése gyerekeknek, hogy a pianókban ne azt kelljen hallani, hogy „mikor lesz már szünet” vagy „hol a csokim”. Ezt egyáltalán nem rosszindulatú megjegyzésnek szánom, ellenkezőleg. Nagyon fontosnak tartom a gyerekek zenei nevelését, valamint azt, hogy megtanítsuk őket arra, hogy hogyan kell ilyen helyeken viselkedni. Nem ártana persze néhány felnőttnek is a viselkedésből továbbképzést tartani. (Divat úgyis manapság az élethosszig tartó tanulásról beszélni.) Nagyon jó lett volna, ha a maraton első száma nem mobilcsörgéssel indul. Ez a VI. szimfónia első néhány taktusánál különösen megrázóan hat. További javaslatom lenne egy nemzetközi maraton, mondjuk négyévente. A közbeeső évekre van itthon is sok kiváló együttes. Ezt bizonyította ez a maraton is.
Néhány szubjektív részlet.
11 óra: VI. szimfónia, Pannon Filharmonikusok, Hamar Zsolt. Mobilcsörgés, tételek között többnyire taps, a harmadik után bravó, tapsvihar. A nap végén értettem meg, hogy miért ezzel a számmal indult a program. Jó indítás volt, de csak jó. Nem csúcs.
12 óra: Zongora-hegedű darabok, Ivanyickaja, Danyilova. Ivanyickaja fantasztikus átéléssel, de mindenféle fölösleges manír nélkül játszotta a zongoradarabokat, a lelkesedése és átszellemültsége szerintem nem csak engem ragadott magával.
13 óra: Olasz Capriccio, Rómeó és Júlia nyitányfantázia, Magyar Telekom zenekar, Kovács János. Remekül irányított zenekar, kiváló darabok, jó teljesítmény.
15 óra: Melankolikus szerenád, D-dúr hegedűverseny- Alexander Markov, MÁV szimfonikusok, Gál Tamás – Egy jó hegedűs (de azért nem Vengerov méretű), és kicsit eklektikus zenekar. Kinézetre is, hangzásra is.
16 óra: a nap egyik fénypontja, Aranyszájú Szent János liturgiája, Schola Cantorum Budapestiensis, Szent Efrém Bizánci Férfikar, Bubnó Tamás. Másodszor hallottam Bubnó Tamás csapatát életemben, és újra elbűvölt. Első alkalommal, sok-sok éve a Zeneakadémián, az Énekes Iskola gyerekei adtak elő – többek között- egy ausztrál gyermekoperát, amely aztán évekig a telefonom csengőhangja volt. Lehetne most sok mindent írni az együttzenélés öröméről és egyebekről. A lényeg ezen a tegnapi hangversenyen is a fantasztikus professzionalizmus volt, amely egyházzenén keresztül még jobban megérinti az embert. A tökéletes együtt indítások és befejezések, amikor nem lóg ki hang a kórusból (pedig egyéni csúcsok itt is lehetnének, gondolok az egy-két alkalommal szólót éneklő basszusra), mind-mind hozzátett az élményhez. Elgondolkodtam azon, hogy miért is nem a nagyteremben volt ez a program.
17 óra: V. szimfónia, Danubia Zenekar és Héja Domonkos helyett Kovács László vezényelt. A három szimfónia közül, mint mű, ez tetszett legkevésbé, viszont a zenekart második helyre tenném a maratonon szimfóniákat előadók között.
19 óra: a nap másik csúcspontja: Vonósszerenád, Változatok egy rokokó témára – Fenyő László, Budapest Vonósok. A Vonósszerenád nyilván szerencsés darab, Fenyő László viszont egy igen szerencsés választás. Lehet, hogy ő lesz a csellista, aki Perényi Miklós nyomdokaiba tud lépni?
20 óra: dalest, Cserna Ildikó, Anatolij Fokanov, Virág Emese. A nap csalódása volt számomra. Nagy Fokanov rajongó vagyok (igaz, Leo Nuccit, Sherrill Milnest és Renato Brusont azért jobban szeretem), Cserna Ildikót is láttam már remek Aidaként, de ez a blokk most nem nagyon tetszett. Cserna Ildikó éneklésére nem lehet panasz (azt leszámítva, hogy az orosz szövegmondásából egy árva szót sem értettem), bár nagy hang egy ekkora terembe. Fokanov viszont indiszponáltnak tűnt, főleg a magasabb regiszterekben csúszkált, préselt. De őszintén megvallva, maguk a dalok sem tetszettek. Feltehetően a közönségnek sem, mert elég sokan – nem éppen dicséretes módon - a dalok közben is kimentek. Elgondolkoztam, hogy miért nem opera áriák kerültek ebbe a blokkba. Anyeginként azért Fokanov is másként állt volna helyt.
21 óra: IV szimfónia, BFZ, Fischer Iván. A nap fénypontja (a három közül az első számú), a hangverseny méltó módon koronázta meg a nap eseményeit.
Alig várom a következő maratont, és már készül a tipplistám is. Schubert, vagy esetleg Schumann? Vagy esetleg Brahms? Bárki lesz, ott leszek. És addig is ez a tegnapi nap megmarad szép emléknek.
Miért tapsolunk, ha kell, ha nem? • 1302007-11-13 20:03:21
Ez most valamelyik utóbbi előadás apropójából jutott eszedbe, vagy csak úgy általában? Csak azért kérdezem, mert voltam a minap az Operában - hadd gondolkozzam el, hogy kinek a rokonságától jöhetett tapsvihar. A "mikor tapsolunk" listára még felteszem azt is, hogy "juj, de szép a díszlet"; bár ez konkrétan egy bizonyos országban igaz. Más országokban a díszlet kategória viszont, mint olyan, nem is létezik. :)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 199882007-09-17 07:34:50
Kedves VivaCallas! Úgy tűnik a tenor megítélésén kívül mindenben egyetértünk. Minden jót.
És te mit láttál a youtube-on? • 1042007-09-16 17:31:08
A YouTube-on hallottam először Elina Garanca-ról, a Virág-duettet énekli Netrebkoval.Szerintem fantasztikus ez a mezzo, érdemes meghallgatni.(Nem tudom sajnos belinkelni, Blumen-duett-ként lehet megtalálni.)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 199702007-09-16 11:52:14
Ugyan telt ház volt az Operában a szombat esti Traviatan, mégsem hiszem, hogy az előadás maradandó emlékeket fog a nézőkben hagyni. Nyilván nehezebb objektív módon ítélni, ha az ember Sass Sylvián, Pittin és Rost Andreán „tanulta” a Traviatat, némi kitekintéssel egy Eva Mei-Cura-Nucci előadásra vagy a Domingo-Stratas felvételre. A szombati előadás előzetes hírverése mégis megalapozta az elvárásokat. Kezdjük a jóval. González Mónika a kezdeti kicsit nehezebb indítás után nagyon szépen helyt állt. Nekem személy szerint az utolsó felvonás eleje nem nagyon tetszett, de mégis egyet kell érteni azokkal, akik szerint most „ő Violetta” mind alkatilag, mind hangilag. Perencz Bélának is azt hiszem méltán sok a rajongója. Kicsit vibratosan kezdett, de mindvégig hiteles Germont maradt. És utánuk szünet. Hosszú szünet. A Kisebbik Medvebocs a vendégművész Xavier Rivadeneira teljesítményét minősítve azt mondta, hogy szerinte őt nem meghívták, hanem kapott egy lehetőséget … de többet nem fog kapni. Eleinte még úgy éreztem, hogy talán el lehet mondani róla, hogy tisztességgel abszolválta a feladatot, de semmi több. De sajnos a második felvonásra szinte teljesen elment a hangja, csak a fizikai jelenléte mutatta, hogy ő is van. És a feliratok, hogy most éppen ezt énekelné. Az utolsó felvonásra aztán visszajött a hangja, de mély nyomokat így sem fog bennünk hagyni. Hacsak nem az, hogy az első felvonás közepén, amikor Violetta felfedezi a visszatérő Alfredo-t (Voi qui!), sehol nem volt, úgy kellett a színpadra belökni. Nem tudom a bejárati szereposztáson miért firkálták át golyóstollal a kiírt Szabó Sípos Máté karmestert, és írták át Héja Domonkosra, nem Héja Domonkos vezényelt. Összességében ismét csak azt tudom mondani, hogy Viva Verdi és örüljünk, mert ez a némileg Zefirellire emlékeztető rendezés még mindig jobb, mint ha ugyanezek a teljesítmények kőtömbök vagy vasállványok között hangzanának el.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 195712007-05-20 10:58:30
Dráma volt a színpadon. Az este legnagyobb élményét számomra az a feszültség nyújtotta, amelyet a főszereplők játéka adott. LGY szerelmes, majd gyilkos szemvillanásai, KP ritkán látott mosolya, a kivégzése előtti pillanatok, amelyből egyértelműen kiderül, hogy ő sejti, hogy a színjáték nem lesz színjáték, AF cinizmusa, majd (kicsit túlzó) szenvedélye, amikor úgy érzi, hogy végre megkapta a Nőt, igazi drámát varázsolt a színpadra. Scarpia első megjelenése mindig fontos pillanata a cselekménynek, számomra ekkor mindig Sherrill Milnes jó pár évvel ezelőtti alakítása villan be, amikor már hangja ugyan nem volt a régi, de megjelenése még mindig lélegzetelállító volt. Tegnap este a szereplők nem csak elénekelték, hanem eljátszották a Toscát.
Zeneileg számomra kicsit furcsa volt az első felvonás végén a ki/behangosított kórus, nem kis megpróbáltatás lehetett AF-nak a kihangosítás és a zenekar hangereje mellett hallatni a hangját. Nem rémlik, hogy korábban is lett volna ilyen, számomra ez a fajta megoldás egy kicsit a kommersz irányába viszi a műfajt.
LGY megérdemelten aratta a legnagyobb sikert, bár nekem helyenként kicsit sok és éles a hangja. AF a megszokott formáját hozta, KP-nek pedig voltak jobb és kevésbé jó pillanatai. A kevésbé jó pillanatok ellenére is számomra meggyőző tud lenni ebben a szerepben.
Nem vagyok bennfentes, de „kinnlentesként” is sejtem, hogy elvileg, vagy jó esetben a karmester irányítja a tempót. Ennek ellenére nem ártana, ha néha ránézne az énekesre és érzékelné, hogy a kitartott hang meddig fog tartani és a szerint irányítaná a zenekart. Ez talán így nagyon amatőrnek hangzik, de évtizedekkel ezelőtt Lakatos Gabriella mesélte egy portréfilmben, hogy nagyon rosszul látott a színpadon, és éppen ezért valamelyik balett kritikus pontján ő „intett be” az ugrásával a karmesternek (Fráter Gedeon/Gida bácsi) és a karmester erre indította a zenekart.
Összességében jó előadás volt a szombat esti, talán külföldi szomszédunk sem véletlenül szipogta végig az utolsó felvonást.
Bartók Rádió • 1182007-05-13 23:25:32
Valóban lehet, hogy idővel majd meg tudunk barátkozni az új felállással, de most néha van egy kis "kommerszrádió" hangulata a csatornának, amitől ugye nem elsősorban sznobságból tartaná magát szívesen távol az ember. Az olyan esetek is kellemetlenek, mint aminek valamelyik reggel fültanúja voltam, amikor a rejtvény megoldásakor a betelefonáló kb. ezerszer annyit tudott a hallott zenéről, mint a bemondó, aki hosszú csönd után zavartan helyeselt, hiszen papírjára feltehetően az elhangzott helyes válasznak csak egy töredéke volt felírva.
Jó lenne, ha úgy lenne, mint ahogy azt az adófőszerkesztő nyilatkozta a Muzsika márciusi (50. évf. 3/3)számában:
"... a konferálás legyen korrekt, intelligens, a zeneszerzők nevét helyesen kiejtő, a tévedéseket korrigáló, tehát ne maradjanak benne olyan zavaró tényezők, amelyeknek egy értelmiségi vagy kulturális rádióban nincs helyük."
És remélhetőleg ez sem marad csak ígéret:
- A népszerűbb, dinamikusabb rádió elképzelésének nem esik-e áldozatul például a zenei ismeretterjesztés?
- Mondanom sem kell, hogy a zenei ismeretterjesztés számomra különösen fontos. A helye nyilvánvalóan nem a reggeli vagy a délutáni fő műsorsáv. De este hat és fél nyolc közé becsempészve vagy a hétvégeken biztosan továbbra is meg fogjuk találni ezeknek a műsoroknak a helyét.
A publikum és a szervezők elbunkósodásáról • 942007-03-11 21:06:42
Kicsire valóban nem adunk, de ha az ember hatszáznyolcvanharmadszor hallja azt, hogy in order to not disturb ahelyett, hogy in order not to disturb akkor kezd maga is elbizonytalanodni. (Meg manapság tkp már akármit lehet mondani.)
Miért tapsolunk, ha kell, ha nem? • 1252007-03-11 20:26:04
Annak ellenére tapsoltak bele, hogy Dénes István a közönség felé feltartott bal kezével jelezte, hogy most még egy kicsit csendben kellene maradni. Nem volt elég hosszú a keze.
Javasolnám kezdő szociológus hallgatóknak házidolgozat témául a topic címének tudományos feldolgozását. Például a megkérdezett kérdőíven jelölje meg, milyen mértékben igazak rá az alábbi állítások (1-egyáltalán nem stb.):

Azért tapsolok mert
1.megy össze a függöny.
2.már alig szól a zene.
3.vége a jelenetnek, azt hiszem.
4.mások is tapsolnak.
5.ha jól emlékszem ennél a résznél a múltkor is tapsoltunk.
6.szeretném, ha most én kezdhetném el a tapsolást.
7.tetszett valami.
A listát persze lehetne bővíteni. Nagyon kíváncsi lennék az eredényre. Lehetne esetleg csak feltenni a kérdést: Ön, kedves operabarát mikor tapsol?
(Válasz a topic címében.) :)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 190202007-03-10 20:53:28
Nem tudom kik vették észre, de a nézőtéren ülők közül biztos jó páran. De ekkora jelentősége nincs a dolognak, és valóban nehéz lehet hangolás nélkül. Mindkét, az előadáson szintén jelenlevő igen közeli családtagom meg is feddett azzal, hogy ezt fölösleges volt megjegyeznem, ennél a résznél mindig mellé szoktak fújni. Persze hallottam már olyat is, hogy melléfújás nélkül sikerült a dolog.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 190162007-03-10 14:37:27
Elnézést, Mimike helyett:
mi az hogy "melléfújtak egy kicsit"?
Kicsit hamis volt.
Hol,
A színpad jobb oldalán.
Mikor
Aida, II. felvonás, 2.jelenet Bevonulási induló (Marcia trionfale) első része
ki,
Az egyik fúvós
mennyire???
Kicsit. De észrevehetően.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 190042007-03-09 23:58:17
Nem történt katasztrófa, de csoda sem. A péntek esti Aida amolyan jó közepes előadás volt. Erkel viszonylatban jó, opera viszonylatban közepes. Dénes István nagyon látványosan (figurálisan) vezényelt, arról nem tehet, ha mondjuk a fúvósok kicsit melléfújnak. Adott esetben meglehetősen kényes helyen. Dénesből újfent előbújt a népművelő: ezúttal nem a mobiltelefonok kikapcsolására kérte a nagyérdeműt, hanem egy kis haza/pátria fejtegetéssel vezette be a második részt. A kórus az utolsó felvonásban néha úgy hangzott, mint a középiskolai ballagáson egy osztály diákjai, amikor az osztály eleje két sorral előrébb jár, mint az osztály vége. Az elején sem remekeltek, gyakran kihallatszott egy-egy hang külön is.
Kis B. Atillának megint nem sikerült a magaslatokba jutni, sem konkrét, sem átvitt értelemben. A jelenlegi tenorkínálatban viszont mégiscsak ő a Radames alkat. Sümegi Eszter is volt már jobb, feltehetően a Dénes István által bejelentett karambolja miatt tűnt egy kicsit lehangoltnak. Inkább hangulatilag, mint hangilag. Szerintem változatlanul nagyon szép a hangja, különösen a magasabb regiszterekben. Pánczél Éva még mindig jó és jól áll neki a szerep. Ha szemmel gyilkolni lehetne, akkor Aida nem érte volna meg az utolsó felvonást. Érdekes kis epizódja volt az estének két alkalommal is, hogy a fáraót játszó Valter Ferenc egy igen hosszú és széles mosolyt küldött Pánczél Évának, amikor a színpadon találkoztak. Nekem legjobban Kálmándi Mihály alakítása tetszett. Bársonyos hang, és úgy tűnik, minden a helyén van. Középen talán könnyedébben, mint magasabban. Kicsit megijedtem, mikor a karmester megjelent a színpadon, hogy vajon mit fog mondani. Sajnálom, hogy nem azt kérte, hogy a közönség legyen szíves a köhögőkánont máskorra halasztani, és lehetőleg a felvonás végi pianokba ne tapsoljanak bele. Bár ez még a Domingo féle MET-es Aida felvételen sem sikerült. Már csak azt nem tudom, hogy a korábbi főzeneigazgató miért tűnt el az első felvonás vége táján a páholyából. Összességében: Viva Verdi!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 188232007-02-18 17:52:34
A tapsorkán oroszlánrésze (Adele 1190 „LGY drámai szoprán”) emlékeim szerint az első részben inkább szólt Kiss B. Attilának, mint LGY-nek. Bár mint tudjuk, a hazai közönség lelkesen tapsol minden produkcióra, de tegnap azért ennek ellenére voltak érezhető különbségek a két részben és a két főszereplőnek juttatott tapsmennyiségben. Douglas 18806 véleményével értek egyet, aki szerint Kiss B. leeresztett a második részre. Meg kell jegyeznem, szerintem LGY is jobb volt az első részben, mint a másodikban. Valószínű közel ültem a zenekarhoz, de helyenként én is túl hangosnak éreztem őket, nagyon drukkolok Fekete Attilának, hogy ma meg tudjon hangerejével küzdeni a zenekarral. Senki nem említette eddig – ha jól láttam - Wiedemann Bernadettet, aki most is hozta megbízható formáját. Tényleg örülhetünk, hogy a kisebb szerepekre is vannak minőségi hangjaink.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 185002006-12-17 15:14:48
Meglehetősen furcsa stílusban írt leveled ugyan nem érdemelne választ, de gyorsan meg kell jegyeznem, hogy szerintem a művész büfébe nem engedik be a nem zenész nézőket. Köszönöm, de ne sajnálj, nagyon sok, nagyon kellemes zenei élményben van részem, bármilyennek is feltételezed a hallásomat. Szerencsére nem vagyunk egyformák, szerencsére nem egyforma az ízlésünk, remélhetőleg nem vagyunk elfogultak és remélhetőleg toleránsak vagyunk a mi véleményünktől eltérő nézettekkel is. A szeretet ünnepe közeledtével boldog karácsonyt kívánok neked.
Opernglas, avagy operai távcső... • 129202006-12-17 11:44:24
Ha elmegyünk Európába ... néhány éve egy bécsi Nabucco (Juan Pons)középkék öltönyben feszített a színpadon, a kórus szintén. Rost Andrea szintén Bécsben Júliaként egy kivilágított, félig sarkára felállított dobogóról igyekezett nem lecsúszni éneklés közben. A berlini Don Carlosban (idén tavasz) akasztott meztelen iraki foglyok, Fülöp király a Dormiro sol előtt az asztalról ugrott le ( az asztal és Fülöp közötte Eboli feküdt), és nadrágját igazgatta. Néhány éve Zürichben az Álarcosbál Kennedy gyilkosság mintájára volt megrendezve, limousinok és bőrzakók sokaságával. Ide kívánkozunk? De elég, ha a saját néhány évvel ezelőtti Peter Grimesunkra gondolunk. Nekem is Johnny Depp jutott eszembe a Charlie és a csokigyárból LGY piros fekete csíkos leple és a cilinder szerű koronája láttán, de mégis inkább ezek, mint a felsorolt "európai" példák.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 184922006-12-16 23:24:36
Bocs, Solveig, nem akartam plagizálni. Ezen a fórumon részletesebben is írtam az előadásról.
http://forum.sg.hu/listazas.php3?azonosito=medwe&id=1100340057#136

El volt a Nabucco téma dugva ebben az Opernglass topicban, nem találtam.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 184872006-12-16 21:36:21
Valószínű szerencséd volt a főpróbán, mert a bemutató egyáltalán nem volt lehengerlő. Alig várom, hogy lássam a második szereposztást is. Lukács Gyöngyi nem volt jó formában - szerintem több éve nincs abban, ez alól csak a Norma volt kivétel -, a mélyebb hangok csak prózában mentek, a magasak visítva. A magyar közönség persze megtapsolja a hangerőt, nem vagyunk mi milánói Scala. Kicsit sok a manír is, egy Sümegi pl. sosem sztároltatná ennyire magát, pedig az ő torkából sokkal kevesebb erőlködéssel (ha egyáltalán erőlködésről lehet beszélni) sokkal szebb hangok jönnek ki.
Szendrényi Katalin - mi van vele? • 222006-09-17 10:50:02
Talán nem fair ebben a fórumban megvédeni Fáy Miklóst, de szerintem többnyire igaza van, amikor kritizál. A stílusa persze más kérdés, hát az valóban nem túl cizellált. Az a baj általánban a magyar közönséggel, hogy mindig, mindent képes megtapsolni. Mindig, mindenért képes lelkesedni. Fáy Miklós nem ilyen. Megmondja nyersen és kíméletlenül, ha valami nem tetszik neki. Aki csak a kritikáit olvassa, de az adott előadást nem hallotta, csak a kritikai élt érzi. Pl. az idézett Tokody kritikával is egyet lehet érteni, szép hang, de kicsit megkopott és már kevés, nem olyan, mint kb. tíz évvel ezelőtt a Zeneakadémián volt a Juan Ponsszal. És hát az énekeseknek is lehetnek jó és rossz napjai, ezért dícsér egyszer, kritizál máskor. Már csak azt várom, hogy kritizálja kicsit néha a közönséget is; cukorbontás, köhögőkánon stb. Nagyon-nagyon időszerű lenne.
Rost Andrea • 9302006-09-17 10:32:01
A. Michaels-Moore egyébként Rost Andrea partnere a Mackerras féle Lammermoori felvételen is. Nagyon jó volt.
A szcenírozással kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy ahhoz képest, hogy koncertszerű előadásnak hirdették már az utóbbi időben, kellemes meglepetés volt a rendezés. K.Cs-val kapcsolatosan felemásak az érzéseim. A színpadi Bánk Bán rendezése ugyan tetszett, de a Bánk Bán film helyenként elég érdekes, pl. amikor a viharjelenet elején a kocsis mondja Melindának, hogy siessünk nagyasszonyom, holott a nagyasszony azon a kocsin ül, amit a kocsis hajt. És még jónéhány hasonló baki van a filmen. Ezzel szemben ez a szcenírozás zseniális volt, persze az énekesen mimikájával, gesztusaival, mozdulataival együtt. Sabbatini is belejött a kezdeti merevség után, AMM meg a a helyénvaló kardotnyelt pózolás után meg tudott lágyulni. RA pedig zseniális volt ( mint mindig), bár nekem a kezdeti vendégfogadó örvendezése egy kicsit sok volt. Még csak annyit ehhez a témához, hogy kb. két éve láttam a bécsi operában a Rómeó és Júliát RA-val, hát ott még ennyi díszlet sem volt. RA egy jelenetben egy kivilágított, félig felállított dobogófélén ült-feküdt, egyfolytában azon izgultam, hogy mikor csúszik le. Szóval zseniális volt ez a szeptember 14-e, konstatáltam, hogy lett egy új operaházunk, és nem feltétlenül kell a Metropolitanbe menni, hogy az embernek kicsorduljon a könnye, mint nekem a 2 felvonásbeli Germont és Violetta kettősnél, vagy a legvégén.
   
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Kónya István (barokk lant)
"La conversation"
A fejedelmi udvarok és polgári szalonok lantmuzsikája: Weiss, Visée, Bittner és Blohm művek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Dani Imre (zongora)
"Haydn Reloaded"
TORNYAI PÉTER: Piano Trio No. last-but-one
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
BALOGH MÁTÉ: Mrs. Trio
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
21: "Kóda" - kötetlen beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Duna Palota

Dimitris Dekavallas (gitár)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Garo Avessian
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"Csodák a zenében"
BEETHOVEN: Coriolan – nyitány, op.62
RODRIGO: Concierto de Aranjuez
BEETHOVEN: 8. (F-dúr) szimfónia, op.93

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Kelemen Zoltán (bariton)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Pál Tamás
Házigazda: Eckhardt Gábor
LUI (apák, szerelmek, barátok)
Verdi-portrésorozat Ecjhardt Gáborral 3.
VERDI: Stiffelio – Nyitány
Macbeth – Perfidi!... Pietá rispetto amore
Traviata – Di Provenza il mar, il suol
Don Carlos – Per me giunto
Rigoletto – Cortigiani, vil razza dannata
Macbeth – Balettzene
Az álarcosbál – Eri tu
Don Carlos – O Carlo, ascolta

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Farkas Katalin (hegedű), Fervágner Csaba (nagybőgő)
MORTARI: Duettini Concertati (1966)
PENDERECKI: Duo Concertant for Violin and Double bass
GLIERE: Suite for Violin and Double Bass
SÁNDOR LÁSZLÓ: Duó hegedűre és nagybőgőre - ősbemutató
PIAZZOLLA: 3 Tangos (arr. Andreas Wiebecke-Gottstein)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János, Szakcsi Lakatos Béla (zongora)
MVM Koncertek "A zongora 1-ben"
Az improvizáció

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Elisabeth Leonskaja (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
DVOŘÁK: d-moll legenda, op. 59/1
DVOŘÁK: II. szláv tánc, op. 46/2
DVOŘÁK: Nem mondom el - kórus vegyes karra, op. 29, No. 3
BEETHOVEN: IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 (11.21-én és 23-án)
BEETHOVEN: V. (Esz-dúr, „Császár”) zongoraverseny, op. 73 (11.22-én)
DVOŘÁK: VII. (d-moll) szimfónia, op. 70

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
A mai nap
történt:
1928 • A Bolero bemutatója (Párizs)
született:
1458 • Jacob Obrecht, zeneszerző († 1505)
1710 • Wilhelm Friedemann Bach, zeneszerző († 1784)
1901 • Joaquin Rodrigo, zeneszerző († 1999)
1913 • Benjamin Britten, zeneszerző († 1976)
1951 • Kent Nagano, karmester
1962 • Sumi Jo, énekes
elhunyt:
2007 • Maurice Béjart, koreográfus (sz. 1927)
2017 • Dmitrij Alekszandrovics Hvorosztovszkij, énekes (sz. 1962)