vissza a cimoldalra
2018-05-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60800)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2527)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (576)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Élő közvetítések (7195)
Momus-játék (5488)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2731)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (842)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (711)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1406)
Franz Schmidt (3126)
Udvardy Tibor (185)
Miller Lajos (60)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: IVA
Leírás:
Honlap:
   


IVA (8651 hozzászólás)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605142018-03-16 04:34:42

Szerintem majdnem minden ember hiú, de valamikor a disztingvált viselkedéshez tartozott ezt palástolni a modorban. A nyílt öndicséret sohasem tetszetős, nekünk még úgy tanították, hogy büdös.


A díjakról általában • 10152018-03-16 04:06:37

Évek óta várom, vártam Sümegi Eszternek ezt a kitüntetését. Mondhatnám, 2004 óta, amikor Elzáját hallottam ama botrányos Lohengrinben. Szerencsémre azóta élvezhettem kivételes adottságait más szerepekben, elsősorban a Richard Srauss-darabokban, a Sába királynőjében és az Aidában is.

Úgy gondolom és érzem, méltán van helye a Kossuth-díjasok közt – ami korántsem azt jelenti, hogy mindenki ott van, aki méltó lenne a díjra. Ha jól emlékszem, az 1960-as évek közepe óta hoz öröm mellett hiányérzetet, egyet nem értést, sőt bosszúságot ez az alkalom, alighanem ez a természete. Idén a Sümegi Eszterének örülök.



Örülök továbbá annak a Lengyel Györgynek az elismerésének is, aki 1972-ben megrendezte A hattyút (Molnár Ferenc) a Madách Színházban, egyik legnagyobb színházi élményemet szerezve. De nem örülök annak a Lengyel Györgyének, aki a Hamletet rendezte Debrecenben 1999-ben, lesüllyedve ahhoz a színházi divathoz, amelynek termékeiből 12000000 sem tesz ki egy tucatot.


Balett-, és Táncművészet • 54842018-03-16 03:23:28

Korábbi változatok után Rosztyiszlav Zaharov 1934-ben alkotta meg koreográfiáját Nyikolaj Volkov szövegkönyvére, a leningrádi Kirov Opera és Balettszínház számára. Saját alkotását ugyanő vitte színpadra és tanította be az Erkel Színházban 1952-ben, a Magyar Állami Operaház felkérésére.



Az a kérdés, hogy a mostani előadást színpadra állító Daria Pavlenko tud-e olyasmiről, amit Zaharov esetleg „lespórolt” a „pesti változatban”.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42082018-03-15 04:58:01

Noha gyerek voltam még, nemcsak lehetségesnek, hanem tehetségesnek is találtam Szőnyi Olgát.


Haladjunk tovább... • 2102018-03-15 04:53:54

Alább szemléltetve. Nem tudok képet beilleszteni (pedig valamikor már sikerült), szerkesztéssel töröltem a kép keretét, és megmaradt a posztom kísérletének nyoma.


Haladjunk tovább... • 2092018-03-15 04:50:52
Erkel Színház • 89812018-03-15 04:19:08

Hasonló szokásom volt eddig. Amelyik darabnak ismerem a rendezését és a díszletét (ráadásul nem is tetszik), szívesen néztem olcsó helyről, egy-egy énekesért, vagy hogy halljam a művet.

De nem fogok az emeleti erkély 7–10. sorából nézni előadást kétszer annyiért, mint amennyiért a 11–14 sorból nézhetném! És nem fogom rezerválni az estémet a bizonytalanra! Nincs is kétségem afelől, hogy a tárgynapi esélyt nem az „igazságosság” fogja jelenteni – azt hiszem, nem szükséges ezt példákkal magyaráznom.


Erkel Színház • 89802018-03-15 04:16:16

Ungvári Tamás szokta hangoztatni, hogy a szélessávú internet maga a demokrácia, mert biztosítja az esélyegyenlőséget.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605082018-03-15 03:43:47

A Sába királynője Erkel színházi előadásai láttán úgy gondoltam, a balettbetétet és a sivatagi díszletet azzal az igénnyel tervezték, hogy annak a közönségnek, aki a hűvös margitszigeti előadások szünetében megiszik egy fél liter cseresznyepálinkát, úgy is meg fog felelni. Kíváncsi leszek arra, hogyan bírja ki mindezt a New York-i közönség.

Kérdésed, tudom, nem egészen erre vonatkozott. De Turandot-előadásunk is van, mégis a Müpában adták elő az operát nemrég.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605072018-03-15 03:25:49

Közelebb a Naphoz, mint a Földhöz, Ókovács Szilveszter szokta nyilatkozni a sajtónak és azon keresztül a közönségnek, hogy ő, kiváló vezető kollégáival, hány évaddal jár előttünk az Operaház műsorának tervezésében, szerkesztésében; előttünk, akik a tárgyévben tengetjük kis életünket.

Nincs kétségem afelől, hogy egy Operaház évadainak tervezése sokkal nagyobb és összetettebb munka, mint egy családi nyaralás kitalálása, vagy akár egy egytársulatos, prózai színház évadtervezése. Afelől sem, hogy egy tengerentúli turné lebonyolításának feltételei minden tekintetben rendkívül nehézek, összetettek, és ennél sokkal több szó sem elég ennek érzékeltetéséhez.

Ugyanakkor úgy gondolom, akkora baklövéshez, hogy egy 2 (kettő) nagyszínház működéséhez fenntartott társulat az egyiknek a felújítása idején – egy 13 napos turnéra hivatkozva – majdnem 3 hónapig a másikban se játsszon, nem kell évadokra előre terveznie-szerveznie egy szakértő testületnek, ekkora hibát spontán is el lehet követni.



A turné programjából csak az alábbi produkciókhoz fűzöm néhány elhallgathatatlan gondolatomat:

Valamennyiünk régi vágya, hogy a szívünknek oly kedves Bánk bán a nemzetközi operavilág közkincse legyen. Ám nagy pechnek érzem, az utóbbi mintegy 70 évben nem volt nemzeti operánknak olyan szerethetetlen rendezése, mint a Vidnyánszky Attiláé. Nem volt olyan szerethetetlen főhőse, mint a jelenlegi „bariton-változat” címszereplője. Nem folyamatosan, de a legjobb korszakokban nagy drámai mezzók, virágjukban tündöklő Amnerisek énekelték Gertrudot – most pályájuk leszálló ágában teljesítők fogják képviselni a magyar operakultúrát? Továbbá... nagy hiba lenne a turnéhoz nem beállítani Melinda szerepébe a szólamnak azt a birtokosát, akire egyszemélyben is rábízhatnánk tehetségállományunk legjavának képviseletét: Kolonits Klárát. Nemcsak művészi minősége és formátuma okán, hanem azért is, mert a nagyúr hitvesének alakja nem szubrettszerep.

Kb. 10 évvel ezelőtt hallottam, hogy az Amerikai Egyesült Államokban Thomas Mann nem szerepel a világirodalom 100 legolvasottabb írója közt. Ezek után remélem, hogy az amerikai közönséget nem is rázza ki a hideg attól, hogy Galambos Péter primitív és gusztustalan Mario és a varázsló-rendezése köszönőviszonyban sincs az opera témájául vett novella szerzőjének stílusával és szellemével. Az ezzel párosított Kékszakállú-produkcióról sem gondolok jobbakat.

A hattyúk tava és a Don Quijote a Magyar Nemzeti Balett által táncolt koreográfiái”... – »„Nem csak egy operaházat képviselünk, hanem egy egész nemzetet” – mondta el a főigazgató az amerikai sajtó képviselőinek.«

Hogyan képviseli a magyar nemzetet A hattyúk tava Rudi van Dantzig által átdolgozott, a magyar balett stílusától vadidegen, külhoni tervezők giccses látványvilágával megterhelt változata, különösen amikor a társulatban oly kevés a magyar művész? Ez utóbbi jelenség bizton nem szokatlan az amerikai közönségnek, de hogy egész nemzetünk képviselete lenne, óriási tévedés!


Balett-, és Táncművészet • 54812018-03-15 01:55:59

Sajnos nem. Az Erkel Színház recepciós pultjain megjelentek A bahcsiszeráji szökőkút szórólapjai, amelyek szerint Rományi Nóra a jelmeztervező. És tegnaptól az Operaház honlapján a jelmeztervező neve vissza-visszaváltozott: Márk Tivadarról Rományi Nórára.

...


Erkel Színház • 89622018-03-14 03:45:15

Biztosra véled, hogy szeptembertől decmberig bérletszüneti előadások sem lesznek, illetve nem vezetnek be új típusú bérleteket is, amelyek megváltásához a mostani bérlettulajdonosoknak sincs előnyük?



Én egy másik újdonságtól lettem igazán dühös.



Mostantól a diákok és más, kispénzű napi érdeklődők hozzáférésének, továbbá a társadalmi igazságosság növelésének érdekében az Erkel Színház emeletének utolsó négy sorát, valamint az emeleti oldalpáholysort (lila színkód) kivesszük a bérletértékesítésből, azok a legolcsóbb helyek a tárgynapon várásolhatók meg, változatlan áron, online és pénztárnál egyaránt, bárki számára.



Ennek az elméletnek minden eleme sántít, gyakorlata sem világos.

„Társadalmi igazságosságot” itt firtatni értelmetlen. A jó hely drágább, a rosszabb hely olcsóbb. Ráadásul a megjelölt helyek sem rosszak. Nyilván nem akarnak olcsó bérleteket forgalmazni.

Szerintem egy színház, amelynek immár rendszeresen olyan hiányosan eladott a nézőtere, mint az Erkelé, nem intézkedhet a jegyek eladásának semmiféle korlátozásáról vagy késleltetéséről.

Nem világos, hogy a megbélyegzett helyeket csak a bérletértékesítésből veszik ki, vagy az elővételi értékesítésből is. Ugyanis nem társadalmi és anyagi helyzet válaszja el azt a színházjárót, aki előre szeret gondoskodni a programjairól, illetve aki spontán dönt róla az utolsó pillanatban. Az egyik ember szeret egy évig készülni egy bálra vagy egy vendégségbe, a másik kap a mellékhelyiségben egy „buli van” szövegű sms-t, és annyira megörül a meglepibulinak, hogy le sem nyomja az öblítő gombját maga mögött. Márpedig a tárgynapon megvásárolhatóság azt jelentené, hogy az elővételt választókat, a szegényebbeket, de biztonságot kedvelőket (nem jelen idejű kultúrában élőket) is kirekesztik a legolcsóbb helyekről.

Mindennek tetejébe a színház is kockáztatná, hogy a helyek a tárgynapon nem kelnek el, akár azért, mert rossz az idő (hideg van, meleg van, esik az eső); akár azért, mert a potenciális nézőnek egy aznapra meghirdetett tüntetés miatt nincs kedve kimozdulni hazulról; akár azért, mert addigra kiderült, hogy egy általa utált énekes ugrik be a főszerepbe.


Erkel Színház • 89612018-03-14 02:12:52

Bérlettulajdonosként én is postai küldeményt kaptam.


Erkel Színház • 89452018-03-13 04:28:35

Emelkedtek a bérletárak az Erkel Színházban.

Van, amelyiké nem, van, amelyiké 7, és van, amelyiké 30 %-kal.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605032018-03-13 04:27:35

Hajózni kell: emelkedtek a bérletárak az Erkel Színházban.

Van, amelyiké nem, van, amelyiké 7, és van, amelyiké 30 %-kal.


Balett-, és Táncművészet • 54772018-03-11 03:12:42

Végre helyrezökkenni tűnik az információ.

Érdekesség, hogy a jelmeztervező neve visszaváltozott: Rományi Nóráról Márk Tivadarra.


Balett-, és Táncművészet • 54762018-03-11 03:11:26

Az érdekfeszítést gátolja, hogy az interjúban a kérdések és a válaszok egyaránt előre kiszámíthatók, óvatosak.


Erkel Színház • 89392018-03-11 02:50:46

Tegnap este viszont úgy éreztem, talán inkább legyen kicsit foltos a padló, talán inkább terjengjen diszkrét húgyszag, semmint vak sötétség szakadjon rám, és az ajtó ki- és bezárogatásával kényszerüljek intézkedni a világításért. Elképesztő, hogy egy olyan rongyrázó épületben, amelynek az ormótlan homlokzatára hosszú órákon át zúdul a giccses fényjáták, éppen a vécében takarékoskodjanak a villanyárammal. (Ráadásul a kéztörlőtartóból paksamétákban ömlött ki a papír.)

A kifogás természetesen nem ide, hanem a Müpa-élmények bejegyzésére fenntartott topicba tartozna, de itt volt előzménye. És természetesen a két kifogás nem lehet választás kérdése: mindenhol mindennek rendben kellene működnie.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 24642018-03-10 04:43:27

De az Erkel színházi vendégjáték szereposztása már fenn van a MÁO honlapján:



Ernani – László Boldizsár

Don Carlos – Kelemen Zoltán

Don Ruy Gomez de Silva – Cseh Antal

Elvira – Nadia Cerchez

Giovanna – Somogyvári Tímea Zita

Don Riccardo – Bónus Gábor

Jago – Major Attila

Karmester: Pál Tamás


A nap képe • 20402018-03-10 03:36:05

Köszönöm. Remélem, legközelebb időben rájövök.


A nap képe • 20382018-03-10 02:36:38

Ez nagyon furcsa!

A "még nincs ilyen szócikk" közlés alatt rá lehet kattintani erre az opcióra:

Keress „Gáti István (operaénekes” szövegre más szócikkekben.

A következő stációnál erre:

Gáti István (operaénekes)

Aztán előjön a keresett oldal.



Köszönöm a jelzést, kedves Joska141, de csak ezt a most kitapasztalt módszert tudom ajánlani.


A nap képe • 20372018-03-10 02:22:54

Felháborítónak tartom a K. K. Hofoper pénztári nyitvatartási rendjét! Kizárólag hivatali időben lehet előváltani jegyet, az interneten pedig egyáltalán nem!

Az is érdekes, hogy elég volt fél 7-kor kezdeniük a Sába királynőjét, holott nem járt a metró, nálunk pedig a 4-es metró mentén 18 órakor kellett kezdeni, és még a balettbetétet is alaposan meghúzták.


A nap képe • 20352018-03-10 01:59:27

Kováts Kolos és Miller Lajos is főszerepelt az Ernaniban, de A nap képén én másik két főszereplőt, Kincses Veronikát és B. Nagy Jánost láttam:

http://www.momus.hu/gallery.php?act=daylist&ldate=2018-03-09



Takács Mária az Ernani premierje után bő két héttel, a második szereposztásban énekelte Elvirát.

A Wikipédián szócikke van Gáti István operaénekesnek, amelyből sejthető, miért „tűnt el” Takács Mária is:

https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A1ti_Istv%C3%A1n_(opera%C3%A9nekes)

A Café Momusön egy Zéta készítette interjú olvasható Gátival 2012-ből, ott is megemlítikTakács Máriát.

http://www.momus.hu/article.php?artid=6342


Erkel Színház • 89332018-03-09 03:30:14

OFF: Sajnos csak átkocsikázni volt szerencsém ezen a városon, de annyit sikerült megállapítanom, hogy egy nyaralást is megér(ne).


Olvasói levelek • 112342018-03-09 03:13:54

Az előző két hozzászólás tárgyra reagálva, itt nyomatékosítom, hogy a Mi újság a Magyar Állami Operaházban?-topicban, 60485 sz. hozzászólásomban összefoglalóan bíráltam a Magyar Állami Operaház működésének néhány elemét, leghangsúlyosabban az Erkel Színházban érvényesített radikális helyáremelést és annak tapasztalható vonzatát, viszont egyetlen gondolattal sem utaltam a politika körébe tartozó témára, nem adtam végszót az enyém nyomába írt, félreérthetetlenül a beírásomra reagáló (ám a szokásos sunyisággal a hozzászólásra nem hivatkozó) trollkodáshoz.


Erkel Színház • 89302018-03-08 15:27:32

Köszönöm.


Erkel Színház • 89272018-03-08 04:39:12

Nem A ... ?

Elárulod, kedves Héterő, milyen felvétel ez?


Pantheon • 21852018-03-07 21:31:52

Árva Eszter 1943. május 25. – 2018. március 2.


Erkel Színház • 89162018-03-07 04:05:35

Egy barátom is látta A halott város koncertjét (nagyon tetszett neki), ő is hiányolta a színlapot szórólapokon és a monitorokon egyaránt.

Ugyanakkor látott a következő évad előadásaira szóló bérletmegújítás és bérletváltás indulásának időpontjára vonatkozó felhívást, évadterv nélkül. (Sajnos nem jegyezte meg ezeket az időpontokat.)

Azóta bőszen keresek ilyen tartalmat a neten, a MÁO honlapján is mindhiába.


A Porgy és Bess Magyarországon • 3022018-03-07 03:55:31

Ókovács Szilveszternek a The Guardian számára adott válaszainak minőségétől nem vagyok elragadtatva, a Fischer Ádámnak feltett kérdései viszont ragyogóan sikerültek. Fischer Ádám – rajongjon érte, aki akar – minden lesajnálást megérdemel.


Balett-, és Táncművészet • 54742018-03-06 02:02:57

Az említett három nap szereposztását valahogy nem képesek tető alá hozni.


A nap képe • 20332018-03-06 01:57:48

Biztosan zsörtölődtek a Café Momus fórumán 1866-ban is, amiért családi szereposztásban hozták ki a Traviatát.

Kíváncsi voltam legalább a címszereplő keresztnevére:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Markovits_Ilka


Erkel Színház • 88952018-03-04 05:01:54

Végigolvasva ezt az alapos felkészültségről árulkodó, lelkes és lelkesítő hozzászólást, nem zárhatom ki, hogy ha tisztán koncertszerű előadásban látom A rajnai sellőket, szereplőit fellépő ruhában, akár a 206 perces változatot is élveztem volna.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 604852018-03-04 01:31:59

Már leírtam valahol, mihez képest csalódtam az Operaház vezetési stílusában és megújulási tevékenységében, de leírom most másképp is.

Túl az Erkel Színház eleve szép eszméjén – ti. hogy meg kell menteni, fel kell újítani és játszani kell benne –, engem lenyűgözött ezeknek a tételeknek a teljesítése, teljesítésük flottsága is. A felújítás etapjainak pontossága, az etapok határidejének pontos teljesítése. Eufóriában követtem, hogy a kezdeti támadások leszerelése után hogyan konszolidálódik a színház és – a Józsefvárosi Önkormányzattal együttműködve – környékének megjelenése.

Meg voltam hatódva a szinte ajándék (jelképes helyárú) próbaidőszaktól, számítva persze arra, hogy nem lesz, mert nem is lehet örökké karácsony. De örültem a simán (más színházakhoz képest jelentősen) mérsékelt helyáraknak is, számítva arra, hogy az inflációval párhuzamosan azok is fognak emelkedni. Nem a „potyázás” öröme boldogított, hanem az, hogy így valóban be lehet csábítani az Erkel Színházba a jövő potenciális közönségét, akik, beleszeretve a komolyzenés színház műfajaiba és a színház légkörébe, idővel többet is fognak áldozni az élményre.

Mindeközben a játékrend és a meghonosítani kívánt játékstílus, valamint a nagy szólamok és a művészi minőségi problémák nagy csalódást hoztak. Nem kívánok itt elemzésbe bocsátkozni minderről, hiszen rendszeres hozzászólásaimnak is ez a summázata. Az Erkel Színház felújításának szép emlékével sem tudok már hinni az Operaház felújításának hasonlóan boldogító élményében és eredményében.

Csalódásaim egyik szelete az Erkel Színház helyárainak brutális felemelése erre az évadra. Még akkor is, ha ezek a helyárak csak a pesti szórakoztató zenés színházak árszínvonalát érték el. A korántsem tetszetős műsorpolitika, az ellenszenves imázskampányok totális csődje és a tagadhatatlanul nagyon gyenge közönségszervezés mellett az árpolitikában látom a lassacskán rendszeresen félig üres nézőterek okát. Miközben még be sem fejeződött a közönség visszahódítása, az alaphelyárak kétszeresére emelésével sikerült a közönség egy részét (esténként egy kisebb tömeget) elzavarni a fenébe. Azt a részét, amelyik ennyit már nem tud áldozni a kultúrára, különösen nem a kiábrándító látványkultúrára.

Halljuk a televízióból naphosszat a különböző áruházláncok ajánlatait a rendkívüli kedvezményekről. Mi történne, ha az egyik üzletlánc reklámjában a kellemes női hang egyszercsak azt hirdetné: nálunk most minden a duplájáért kapható? Vajon hányan csődülnének oda vásárolni?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 604842018-03-04 00:28:40

Tényleg jó, hogy emlékeztetsz, miután én erre a nagy dérre-dúrra annak idején sem figyeltem oda, nem lévén érdelt nézőként sem Domingóban, sem a Simon Boccanegrában. De akinek ez akkora szenzáció lenne, nyilván csalódni fog. Nem Domingóra gondolok, szerintem ő el fogja énekelni az Erkel Színházban is.


Balett-, és Táncművészet • 54732018-03-03 01:00:49

Az Operaház honlapján tegnap jelezték, hogy A bahcsiszeráji szökőkút részletes szereposztása már megtalálható az Opera honlapján.

Két napja ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy míg a népes mellékszereplő-gárda művészeinek neve is megjelent, a 18. délelőtti és a 22-i előadások főszereplőinek legtöbbje, illetve a 23-i előadás két főszereplője nevének helyére N. N. került, holott azok a nevek korábban már fenn voltak.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 604812018-03-03 00:41:36

Tegnap volt 1 esztendős a hivatkozott üzenet („Az új évad már fenn van az Opera honlapján”).

Nem számítottam arra, hogy idén is eljött az ideje ennek: szerintem nem tudják még, mikor nyilik az Operaház, hány játszóhelyre lehet tervezni bérleteket, előadásokat.

A MÁO honlapja szerint az Operaház 2019-ig zárva lesz. A főigazgató legutóbb úgy mondta: 2019 tavaszán nyit. Naptárilag ez lehet már 2019. március elseje, csillagászatilag azonban belefér még 2019. június 22-i nyári napforduló is – amikor végére ér a színházi évad.

Szerintem mámoros ötlet lenne akkoriban megnyitni az Operaházat, nem kihasználni a nyári szünetet az utolsó simításokra, próbaüzemre.


Erkel Színház • 88842018-03-02 23:50:04

Ez is az átka a tömbösített, ráadásul szorosan tömbösített műsorrendnek. Hiába biztosítanak még egy szereposztást (tartalék céljából is), a beugrókat arra kényszerítik, hogy egymást követő estéken énekeljenek fárasztó szerepeket.


Erkel Színház • 88822018-03-02 23:48:45

Miért mutatták be, ha nem bíztak abban, hogy négynél több alkalommal elő lehet adni?

Persze elő lehet venni a következő évadban is, de ki fog jegyet venni rá, ha már a második előadás is fél házzal ment?

Gazdaságosabb lett volna koncertszerűen bamutatni, mint egy (ráadásul rossz) rendezésben, de már az előadók befektetése sem lebecsülendő.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65242018-03-02 23:31:36

Mennyivel egyszerűbb, tisztább A rajnai sellőkénél a Giselle szövegkönyve! (A villik, a lidércek világa is a sellők hiedelemkörével rokon.) Adolphe Adam remek balettzenét írt hozzá, koreográfus zsenik avatták klasszikussá. Naiv, mint a gyerekmesék, mégsem mosolyogtató, sőt, ha a tolmácsolás hiteles, megrendít bennünket.

Korábbi szerepeiben hallva sem indította meg a fantáziámat Keszei Bori hangja, de a mostaninál élvezhetőbbnek találtam. Ezúttal a megjelenésére sem épített a rendezés, holott az is lehet egy hatáselem, persze csak a többi közt.


Kolonits Klára • 10612018-03-02 02:50:46

A Primavera ’18 meghirdetésekor sem gondoltam, hogy Kolonits Klára két napon belül fellépne olyan szerepekben, mint Elvira és Norma. Azt sem, hogy egy évadban bemutatkozna a két premieren, két különböző városban, budapesti és egyéb feladatai mellett.

Azt viszont elképesztőnek tartom, hogy a Szegedi Nemzeti Színház honlapján (mely színház egykor hazánk második operaháza volt) márciusban még semmilyen adat sem olvasható egy májusi bemutatóról.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65222018-03-02 02:44:43

Köszönöm, kedves Tiramisu! Örömmel tölt el ez az egyetértés!


Balett-, és Táncművészet • 54712018-02-17 05:48:58

Két-három napja olvasható az Operaház honlapján A bahcsiszeráji szökőkút szereposztása előadásokra bontva is, ami a tervezethez képest jó néhány változást mutat.

Az eredetileg tervezett két Potoczki (Bajári Levente és Szakács Attila) helyett Biocca Mark James tánckari művész és Komarov Alekszandr lép fel. Bajári Levente csak az ötödik előadásban táncolja a lengyel főurat.

A második szereposztás Waclawja Dmitry Timofeev helyett Balázsi Gergő Ármin lesz, Girej kánja Bakó Máté helyett Iurii Kekalo.

Az első szereposztásban Ievgen Lagunov helyett Rónai András Józsefet tűzték ki Nurali nagyvezír szerepére.

A premier Zarémája, Aliya Tanykpayeva csak két előadásban érlelheti a komoly technikai és színészi képességet feltételező szerepet, mert az ötödik estén Földi Lea tánckari művész mutatkozik be a kán kegyvesztettjeként. Hogy ő mikor érlelheti tovább az egyszeri alakítást, még a jövő évad (Aszafjev-)zenéjének kérdése.

Nem kell bennfentesnek lenni, elég a bulvárlapokat olvasni alkalmilag ahhoz, hogy az ember következtetéseket vonjon le az utóbbi átosztás motivációjára. Úgy gondolom, a döntés helyességét az eredmény, az alakítás fogja igazolni (vagy cáfolni). Annyi bizonyos – ez már csupán egyéni sérelmem –, hogy hiába vettem majdnem egy évvel ezelőtt két bérletet, később még jegyet is azért, hogy senkinek az alakításáról se maradjak le, emiatt éppen a premier Zarémáját nem lesz szerencsém látni.

A táncköltemény sok fontos mellékszereplőjének nevével még mindig adós a színlap.



Van ám a szerepátosztásoknál meglepőbb csere is! Az 1952. évi bemutató jelentéktelen kis jelmeztervezőjének… hogyan is hívták?... megvan: Márk Tivadarnak a nevét lecserélték a Rományi Nóráéra. Remélhetjük-e, hogy csak a nevét és nem a terveit is? Hogy csak az évtizedek során praktikusabbnak bizonyult textíliák anyaga lép a korszerűtlenek helyére, a formák és a színek nem változnak.

Rományi jó tervező, de A diótörő legutóbbi, hírhedt felújítása (amelyben a III. felvonás díszlete az eredeti és az új elegye) bizonyította, hogy a zsenik kompozíciójában a díszlet és a jelmezek harmóniájának összhatását milyen könnyű kipusztítani.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 604742018-02-16 03:32:41

Nem tisztem megvédeni a tisztelt kritikust, de nem hiszem, hogy elnézőbbnek kellene lennie, ami esetleg abban nyilvánulna meg, hogy az okok ismeretében elhallgatja észrevételét. A kritika szerintem nem (feltétlenül) a közreműködőket sújtó intő. Ez esetben annak szóló intőként értelmezem, aki hozzá nem értésből vagy más kényszerből előidézte, hogy a művészek és a közönség is kellemetlen helyzetbe kerüljenek. Persze szerepelhetne a megjegyzés után a magyarázat, a felháborodás is, de az is félő, hogy akkor már minden kritika hasonlítani fog egymásra.

Mindenesetre hasznos, hogy Te bejegyezted az okokat (hátha nem mindenki kísérte figyelemmel a turné eseményeit), bár szerintem a Hozzászólások a Momus írásaihoz c. topicban szorosabban kapcsolódna a kritikához.

Ami az Operaház vezetésének önmérsékletét illeti, én méltányolom, hogy a sok feladattal és vélhetően nem luxusutazásokkal megterhelt időszakban A víg özvegyet viszont nem az énekkarnak kellett eltáncolnia.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 24572018-02-14 19:38:33

Támogatta Barnák Lászlót a szakmai grémium - ő maradt az egyetlen színigazgató-jelölt

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/tamogatta_barnak_laszlot_a_szakmai_gremium_-_o_maradt_az_egyetlen_szinigazgato-jelolt/2549629/


Olvasói levelek • 112262018-02-07 06:03:46

Válogatott énekesnők.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 29182018-02-06 22:08:45

Ha lehet hinni a tudósító hűségének Nyetrebko szavaihoz, az énekesnő nem azt állítja, hogy nem szereti a Toscát, hanem azt, hogy nem a kedvenc szerepe.

Pályája után egyébként Callas sem nyilatkozott szeretettel erről a szerepről, grand guignolnak nevezve a darabot. (Ha lehet hinni a róla szóló irodalomnak.)


Olvasói levelek • 112232018-02-06 07:34:49

Itt vagyok én is, de már nyomoztam is. Hazai Fésűsfonó, hímzőrészleg. Váltott három műszak, de nem egészségtelen a munka, mert állva kell dolgozni.


Erkel Színház • 88492018-02-06 01:22:17

Kedves Lajos, próbálkozik az ember mindig. (Köszönöm.)


Erkel Színház • 88452018-02-05 20:06:55

Dicsérő vélemény volt, de hivatkozik arra is, amire én emlékeztem.

Bretz Gábor szerintem is bariton, ezt több helyen is leírtam az évek során. A Simon Boccanegrában szerintem Paolo az ő szerepe. De nem írok véleményt az előadásról, mert nem látom a sorozatot.


Erkel Színház • 88442018-02-05 20:04:40

Kedves Telramund! A fórum intézményének lehetnek zavaró, kellemetlen vonásai, de demokratizmusát nem lehet elvitatni. Elit? Az itt nem létezik. Van képzett és hozzáértő, hozzáértést fitogtató, tapasztalt fórumozó, és van mindennek az ellentéte (igazolvány nincs semmiről sem), van agresszív fórumozó, van kifulladásig vitázó és van, akit nem lehet betörni. De elit, az nincs.

A vélemények természetesen szintén különbözőek, és változhatnak is.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65172018-02-05 07:35:45

Ennél gondatlanabb elemzésben sem kaphat helyet előítélet. Ez év májusában 20 éve lesz, hogy nézem, figyelemmel kísérem a rendező munkásságát.

Nem félem, hogy eszmefuttatásaim a levegőben maradnak. Csak fel akarom hívni a figyelmet az összevetések lehetőségére.

Nemcsak Jókai delnői búcsúznak így grófoktól-báróktól, hanem római kurtizán is a nevelőjét halálba küldő, a várost később felgyújtó császártól is: „Addio, Nerone!... Addio, Poppea!” (Operaházunkban Ég áldjon! fordítással énekelték.)

Apukám, aki a társadalmi skálán valahol a »tanulatlan „koszos niggerek”« és a római császár és költő között élvezte az életet, így búcsúzott az emberektől a bicikliről: Isten áldja! (A Rákosi- és a Kádár-rendszerben.) Nekem ez tűnik kifejezőnek. A goodbye, a bye, bye, a Viszlát! formálisnak, rutinosnak csupán.

Nem biztos, hogy aki szóból megérti a goodbye-t, elolvasni is tudja! Amint az sem biztos, hogy az ifjú popsztár, aki énekli, le is tudná írni. De ők se rekedjenek ki az Erkel nézőtérről!

Érdeklődésedet mindig hálásan köszönöm, kedves Héterő.


Erkel Színház • 88282018-02-05 02:01:48

Elnézést, amiért jelzem: 8816 sz. hozzászólását én is meglepődve olvastam. Emlékezetem szerint azelőtt rendre kétségbe vonta Bretz Gábor érdemeit, teljesítményét méltatlannak tartotta a sikereire. Ha álmodtam csupán, hogy valahol médiabaritonnak (lehet, hogy médiabasszusnak) nevezte, annál jobb…


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 24402018-02-04 18:48:07

Barnák László és főigazgatói pályázata:

https://szinhaz.org/csak-szinhaz/csak-szinhaz-hirek/2018/02/02/barnak-laszlo-palyazata-szeged/#.WnShgWFxSbI.facebook


A Porgy és Bess Magyarországon • 2922018-02-04 06:20:11

Az is látszik a fülén, hogy hiúz. Az én hiúzom. Velem van ma is, de nem tudom beilleszteni. (Nem akar beilleszkedni a Porgy és Bess-topicba.)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65152018-02-04 06:06:36

Némelyik műfaj izgat, némelyikben szégyenletesen járatlan vagyok.

A Carmen-kritika végére érve, elsőre úgy értelmeztem, hogy a gyanúsan híg sört a Brünnhilde becenevét viselő helyen adták.

http://www.momus.hu/article.php?artid=7120


Ki írhat kritikát? • 14342018-02-04 01:56:52

Na, hát ennek az írásnak sem lett túl gusztusos vége. Éppen a nem túl gusztusos választási kampány finisébe illik.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39112018-02-02 07:02:40
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39102018-02-02 07:02:38

A színpadra természetesen befér. Valószínűleg a műsorrendbe nem fér be: kell a hely az egyszer műsorra kerülő koncertelőadásoknak.


A Porgy és Bess Magyarországon • 2832018-02-02 06:58:27

Szép! El vagyok ragadtatva attól a cicától is a rajzon. Rá lehetne találni a modelljére?


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65142018-02-01 17:24:50

Tényeket nem vitattam! Csak azt vezettem le, hogy egy aktuális teljesítmény értékét, amely szintén tény, nem befolyásolnak korábbi tények.

Sajnos ebben vitában most két nagy hibát is elkövettél: személyeskedés és hazudozás.

Csak nekem lenne jogom leírni azt, hogy nem szeretem Boross Csillát és Lukács Gyöngyit, vagy hogy nagyon szeretem Sümegi Esztert és Rálik Szilviát. Ilyen vagy hasonló állításokat sohasem írtam le: én itt nem érzelmi alapokon ütök, vágok, rúgok. (Személyesen sem hallhattál tőlem ilyen vallomásokat, mert nem ismerjük egymást.) Bizonyítsd, ha állítasz valami, és ne azt írd, hogy „régóta világos és közismert”!

Egy hete sincs még, hogy 8787. sz. hozzászólásomban az Erkel Színház-topicba ezt írtam: „örültem annak, hogy Lukács Gyöngyit ígérik benne.” Ez arra utal, hogy nem szeretem? Nézz utána, mikor mit írtam a négy énekesnőről! Ha akarod, leírom annak a listáját, hogy mikor, miben láttam őket, hogy könnyebb legyen megtalálnod a hozzászólásaimat. Tulajdonképpen mind a négyük alakításában mindig akadt valami, amit kifogásoltam, talán csak Sümegi Szulamitjában és Császárnéjában, valamint Rálik Kelmefestőnéjében nem.

A tegnapi Turandotot nem láttam.

Úgy általában nem engedem meg magamnak „azt a kitételt, , hogy nem tartja ki a hangokat” Boross Csilla. Ez is hazugság. Csak a látott, hallott elődásairól mondtam, hogy éppen ott nem tartja ki a hangokat, ahol mások ezzel teszik hatásossá előadásukat.

Nem kérek használati utasítást Az álarcosbál fogyasztásához. Csak arra kérlek, hogy ha kifogytál az érveidből, ne írj rólam olyasmiket, amik nyilvánvalóan, ellenőrizhetően hazugságok, és általában ne személyeskedj. Előre köszönöm, ha a továbbiakban megkímélsz ilyen fölösleges off-vitáktól.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65112018-02-01 00:52:51

Első mondatod igaz. A többinek már semmi köze egy alakítás (két estéjének) megítéléséhez.



Hogy milyen művészi kaliberrel állunk szemben, arról ellenben nagyon is informatív lehet egy művész pályarajza, milyen szerepekben, hol és milyen rangú művésztársakkal énekelt.



Nem az én gondolatom, hanem nagy művészek vallják, hogy jó dolog a siker, a díjak, a kitüntetések, de a következő előadáson a színpadon mindez már nem számít. A közönséget, aki jegyet vált egy előadásra, nem érdekli, hogy a művész múlt héten vagy pár évvel ezelőtt milyen jó volt, mekkora sikert aratott, micsoda partnerei voltak. Csak az érdekli, hogy milyen produkciót kap az adott pillanatban, és a művész is tudja, hogy nincs az a siker a háta mögött, amely után nem kellene minden fellépésén újra és újra bizonyítania.

Egyébként aligha olyan dolgot bizonygatok, ami ismeretlen lenne előtted. Azt hiszem, az Andrea Chénier-koncertet mindannyian úgy néztük, hogy óhatatlanul és alaposan tájékozottak voltunk Anna Nyetrebko művészi előéletéről, pályarajzáról, partnereiről. Te talán figyelembe vetted a róla tájékoztató nem csekély „irodalmat”, amikor elemezted a Maddalénáját?

Egy diákcsoporttal néztem meg először a Poppea megkoronázását az Operaházban. A tévéhíradó nem győzött meg arról, hogy ez egy élvezhető mű; a jegyeket a III. emeletre vették. Legalább láthattam volna kedvencemet, Házyt! – gondoltam, de még ez sem jött be: Sudlik Máriát tűzték ki aznapra. Egy ösztöndíjas volt, főszerepet nem énekelt még, semmilyen rangú partnerek nem adtak neki rangot. Aztán kilépett szeretői hajléka elé a színpadon, énekelni kezdett, játszani és tündökölni! Ki a csudát érdekelt többé, „milyen művészi kaliberrel állunk szemben”, vagy a nem létező pályarajza! Egy év múlva Aidaként láttam, majd nagyjából évenként kaptuk csodálatos Carlos-Erzsébetjét, Desdemonáját, mígnem kétségtelen lett: neki JÁR Amelia. Közben, illetve utána hozta meglepetéseit A lombardokban, a Mozartokban, Tábornagynéként, Serenaként, és nagyszerűt alakított Tosca, Turandot és Sieglinde szerepében is. Ennek ellenére nem volt a pálya kegyeltje: sokáig nem kapott premiert, holott ő volt a legjobb, külföldi karrierje jelentéktelen, így hát neves partnerek sorával sem dicsekedhetett. Megítélését nem a pályarajz diktálta, hanem teljesítményei rajzolták a pályáját.

Nem hiszem, hogy az Operaház vezetésében hiúsági kérdés lenne Boross Csilla futtatása vagy mellőzése. Volt olyan évad, amikor hívták Toscára, Pillangókisasszonyra, Abigélre, Aidára és még egy Verdibe, már nem emlékszem, hogy A trubadúr vagy a Don Carlos volt-e az. Nem mindegyiket énekelte el, erről már többször is beszéltünk. Ha „irigységből halálra utálnák”, nem hívták volna meg négy Toscára, sőt egyre sem. Lukács Gyöngyin kívül van további három Toscánk, és még Gulyás Márton sem tüntetett volna az Erkel Színháznál szórófestékkel, amiért Boross Csilla nem szerepel nálunk.

Eddig is ismertem az elképzelésedet Az álarcosbál szereposztásáról. Éppen Boross levegőinek, kitartásainak hiányolásakor merült fel bennem: alkalmas lenne-e jelenleg Amelia szólamára? Emlékszem még Renata Scotto fellépésére Az álarcosbálban, a szinte hihetetlenül kitartott hangjaira az áriákban és a nagy kettősben. Talán dominált is benne az attrakció az alakításhoz képest, nem is az ő előadása az ideálom. De győzte a dolgot, kétségtelenül.

Csak egy Álarcosbálra vállalkoztam, arra sem kaptam jó jegyet (tavaly júliusban). Én kívácsian és örömmel várom Sümegi Eszter Ameliáját.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65052018-01-31 02:43:59

Ezt a szép listát lényegében az Operaház honlapja sem hallgatja el. Inkább arra gyanakodtam, hogy Boross Csilla honlapját nem frissítik, talán „elköltözött”, mint mondani szokás, mert a februári Tosca és a májusi Judit után semmit sem jelez.

Szíved és szerzői szabadságod joga akár visszafogottságként, akár koncepcionális változásként értékelni egy alakításban, amit mások hiányosságnak és hibának tartanak. Kritikádnak valójában egy zárójelbe tett mondatát kifogásolom, annak mindkét gondolatával:



(Talán az Opera magazin vehetné a fáradságot, és egy, a művésznőhöz méltó és felkészült munkatársát, esetleg magát a főszerkesztőjét, elküldhetné hozzá interjúra, hogy mindenki, aki róla tájékozatlanul véleményt mond, megtudhassa, merre járt az utóbbi években, hol és kikkel is énekelt.)



Ha az Opera magazin nem veszi a fáradságot egy interjúhoz a művésznővel, miért ne vehetnéd Te, a Café Momus számára? A munkatárs felkészültségében sem kellene kételkedned.

Tájékozatlanul senkiről sem lehet véleményt mondani, ebben nyilván egyetértünk. De az az ismeret, hogy valaki merre járt az utóbbi években és kikkel énekelt, semmilyen támpontot sem ad a véleménymondáshoz! Az egyetlen mérvadó tájékozottságot a produkció meghallgatása, megnézése jelentheti! Maria Caniglia Toscáját úgy ismertem meg a rádióból, hogy akkor találkoztam a nevével először a Rádióújságban. Roppant sokat Milanovról és Tebaldiról sem tudtam akkoriban: felvételük meghallgatása hozta meg a tájékozottságomat. Úgy gondolom, hogy ha 2014-ben láttam Boross Csilla Toscáját az Operában (egy II. emeleti páholyból), most pedig egy hét távolságában az Erkel Színházban kétszer is (történetesen a földszint első sorából), nem mondhattam tájékozatlanul véleményt (az Erkel Színház-topicban szóló másik 3 fórumtárs sem), és ezt a tájékozottságot nem fokozta és nem befolyásolta volna semmilyen interjú.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65032018-01-30 20:21:40

1. A Szomszédokból nem emlékszem Kőrösi Andrásra (nem minden adást néztem), de 2003 januárjában volt egy musical-bemutató az Új Színházban, amelyben az akkor Pécsett játszó Kőrösi András is fellépett, határozottan operai hangi adottsággal.



2. Ki tudna linkelni egy ennél hitelesebb naptárat Boross Csilla fellépéseiről?

http://www.csillaboross.com/hu/opera/161-shedule-2017-2018.html

Köszönöm, nem privátban szeretnék választ kapni, mert úgy gondolom, ez nem csak engem érdekel.


Erkel Színház • 87922018-01-29 18:30:41

Úgy látom, Az álarcosbál sorozata (amelyben 9 nap alatt lezavarnak 6 előadást) után az Erkel Színházat teletömték a modern hangzású Total Dance c. balettkalanddal, amelyek közül csak egy nyilvános, egyelőre titkolt szereposztással.

Az álarcosbál 6 előadása közül már csak a premierre van néhány jegy a III. emelet hátsó soraiba. Ez talán azt jelzi, hogy az Erkel Színház közönsége helyár-érzékeny. Ha kiderül, hogy valami ostoba rendezéssel lepnek meg bennünket, jövőre már nem lesz ennyire kelendő az előadás. Ha az Operába szánják, netán „újragondolt” helyárakkal, már csak a külföldieknek fog kelleni.

Jó érzékű műsorpolitikus legalább 10 előadást javasolt volna az idei műsorba.


Kolonits Klára • 10402018-01-29 00:53:44

Köszönet a linkért. Fantaszikus!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 604312018-01-28 23:48:32

Te az Operában láttad? :-) (Különben egyetértek a véleményeddel.)


Balett-, és Táncművészet • 54662018-01-27 05:18:43

Neked – konkrétan – az 5454. sz. hozzászólásról mint diplomáciai bravúrról írtam. Ezzel persze nem azt állítom, hogy a Te kommunikációdat annak tartom. A főigazgatóét sem. Nem a stílusa nem tetszik, hanem a hangvétele, de ez legyen az ő ügye, illetve azoké, akikkel üzenetet vált. Ezért nem szóltam hozzá az Olvasói levelek legutóbbi témájához. Noha minden hozzászólásnak van üzenetértéke, művészeket, vezetőket nem szólítok meg a fórumról.


Balett-, és Táncművészet • 54632018-01-26 04:07:01

Hogy ez kit érdekel? Téged nyilván nem. Szerinted kulturális, művészeti kérdésben való állásfoglaláshoz ez a tónus, az indulatosságnak ez a mértéke elfogadható, és hasznára lehet, nem pedig árthat az érintett művésznek...


Balett-, és Táncművészet • 54622018-01-26 04:04:42

Közvetlenül Solymosi Tamás kinevezése előtt voltak balettigazgatók, akik nagyon rövid időn (olykor egy-két napon) belül alkalmatlannak bizonyultak. Nagy kár ez, mert akadt köztük olyan, akitől okkal-joggal várhattuk a Magyar Nemzeti Balett múltjának, hagyományainak, arculatának és lehetőségeinek alapos ismeretét, áplását és követését.

Solymosi Tamás balettigazgató műsor- és humánpolitikája, ízlése, stílusvonzalmai, feltűnő pazarlása sokunkban viszolygást kelt, bennem is. Másképp vezeti a MÁO balett-társulatát, mint ahogy sokunknak tetszene – de ettől még nem alkalmatlan vezetőnek. Alkalmas: olyan balettigazgatónak, akinek a vezetése ellen többünknek van kifogása.



Lényegtelen, hogy az Operaházon belül zajló durva eseteket én elhiszem-e, vagy sem. Ilyeneknek csak akkor van hitelük, ha bizonyítottak.


Erkel Színház • 87872018-01-26 03:24:10

Tosca – 2018. január 18. és 25.



Miután a 2015/2016-os évadban két előadásban is láttam Nagy Viktor 1988-as rendezésének maradványait, ebben az évadban eredetileg nem terveztem a Tosca megtekintését csupa ismert szereplővel. Ugyanakkor, elejét véve, hogy A bahcsiszeráji szökőkút pár előadására minden jó helyet elvigyenek előlem bérletben, magam is váltottam bérletet, életemben először. Természetesen semmi ellenkezés sem volt bennem, amiért a sorozat egy Toscát is ad, jól jön az a léleknek bármikor, és örültem annak, hogy Lukács Gyöngyit ígérik benne.

Később a kifürkészhetetlen sors még egy Toscát tartogatott számomra. Rendkívüli helyár-kedvezménnyel sem néznék meg akármit, de (mint mondtam) egy Tosca jól jön bármikor. (Reméltem, nem csak nekem, ezért mindjárt barátokat is hívtam az előadásra, jó helyre.)

Ez, továbbá az Operaház szereplőváltoztatása az előzménye annak, hogy Lukács Gyöngyi Toscája helyett idén kétszer láttam a szerepben Boross Csillát, akit egy korábbi beszámolómban „egyszer nézős” Toscaként summáztam. Tehát két ízben is készültem a vele kitűzött szereplőgárdára, vagyis arra, hogy két egyforma előadást fogok látni, az elsőt a nézőtér jobb, a másodikat a bal oldaláról.

Mekkorát tévedtem ezúttal abban, hogy csaknem egyforma élményekre számítottam! A két előadás ugyanis legalább annyira különbözött egymástól, mint két eltérő szereposztású. Illetve annyira mégsem, mert Anatolij Fokanov Scarpiája jobbról is, balról is ugyanolyan volt, mint bármikor, és ez részemről, még ha nem rajongás is, mindenképpen dicséret. Engem lenyűgöz és tisztelettel tölt el (bár ez utóbbit művészetről szólva alamizsnának szánni is szokás), hogy ez a nem tudni, milyen idős énekes ilyen egyenletes színvonalú, jó Scarpiákat produkál; ahogy fiús karcsúsággal megjelenik, és valakinek a tekintélyt parancsoló, félelmet keltő hatásával. Hát még milyen lenne, ha mindez korszakot és atmoszférát keltő látványban történnék, és nem kopott volna ki körüle a rendezés!

A sorozat első estéje aligha volt jó napja Boross Csillának. Már belépésekor felidézte bő három évvel ezelőtti emlékemből a mozgáskultúra hiányát, amelyről teljes alakítása sem tudta elterelni a figyelmet. Úgy gondolom, ha valaki színpadi artisztikumában nem annyira azonos Tosca Floriával, mint a pályakezdő Sass Sylvia volt (persze még Oláh Gusztáv nagyszerű díszletében), vagy a pálya minden tapasztalatának vértezetében fellépő Pitti Katalin, annak tanítani kell egyet s mást a feladat tanítható részéből. Mert egyébként Boross Csilla játéka szerethető és mértéktartó. Ugyanez mondható el énekléséről is, a szép és kellő volumenű hanganyag elismerésével, nem elhallgatva, hogy levegője nemritkán éppen ott fogy el, ahol más énekesnők a hang kitartásával hitelesítik a Puccini által megfogalmazott érzelmeket. Ugyancsak elmondható, hogy Boross nem az a Tosca, aki a monumentális és roppant feladatot ugyan hullámzó színvonalon oldja meg, ám a Vissi d’arte „mutatványával” lekenyerezi közönségét. Mert éppen az ária csúcshangjára, majd annak pianóba ereszkedő lecsengésére fogy el ismét az erő. Az előadás így is színvonalas, csak éppen csalódást hoz azokéhoz hasonlítva, akiktől ismétlést követelt a közönség, vagy akiknek nem egy teljes előadás erőbeosztásában kell produkálniuk ezt az áriát, hanem lemezfelvételen, vagy korcertszámként a pódiumon.

Noha az igazán nagyok kényeztetését a második estén sem követte Boross Csilla „imája”, vokális alakítása (és az előadás egésze) „összehasonlíthatatlanul” (dehogyis: összehasonlíthatóan) jobban és szebben sikerült, mint az elsőn! Bár a levegővel való gazdálkodás, a koncentráció és a formátum hagyott még kívánnivalót, a hang telt és kiegyenlített színe, a dúsabb magasságok, a kifejezőbb éneklés és a felszabadultabb játék hatását mi sem jelzi jobban, mint hogy az énekesnő mozgása immár kevésbé tűnt zavarónak.

Hasonló minőségi különbséget mutatott Fekete Attila két Cavaradossi-alakítása. Az első estén is feltűnt ugyan, hogy a tenorista korábbi, jellemző törekvéséhez képest kevésbé forszírozza a nagy hangot, éneklése mégis hangprodukció maradt. Az utóbbi alkalommal ugyanez megtelt érzelmekkel, amelyeket a szólammal közvetíteni kell, és amelyek az énekes személyes megnyilvánulásának is tűntek. Ez a megváltozott minőség (vagy művészi állapot) mintha kölcsönösen hatott volna a szerelmespárt alakító énekesek teljesítményére, illetve hatott Kesselyák Gergely vezénylésére is. (Vagy fordítva.) A nagy (számomra túlcsorduló: a taps mellett hujjogások, visítozások) közönségsiker sem maradt el, annak (számomra túlcsorduló) fogadása sem.

Sajnos évadról évadra tovább kopik Vayer Tamás immár 30 éves, voltaképpen sohasem szeretett díszletének állaga és hatása. A Vágó Nelly jegyezte jelmezek az idők során nyilván módosultak, változtak, újabb és újabb énekesekhez igazítva. Boross Csilla II. felvonásbeli ruhájának jelenlegi verziója különálló műélmény.

Viszont nem figyeltem meg, mióta öltözik össze az első felvonásban Mario (halvány türkiz ingének árnyalatában) Toscával, mintha valami mai esküvő szereplői vagy páros divatbemutató modelljei lennének. Ezt az inget aztán a darab végéig láthatjuk a festőn, megformálója hol nadrágjába gyűrve, hol kívül hordva kísérletezik fizikai alkatával. Talán túlságosan megszoktuk a megkínzott hős vérének piroslását vakítóan fehér ingen. Az persze nem baj, hogy az előadás jelenleg lemond a (verizmustól különben nem idegen) naturalista látványról, viszont feltétlenül úgy gondolom, a levert Római Köztársaság forradalmár művészén jelmez lenne kívánatos, nem pedig olyan ing, amilyent éveken át méretre lehetett rendelni a FEDOSZ kirakataiban látható készletből.

(Második estémen kép- és hangfelvétel készült az előadásról. Remélhetőleg nem csak arról: hogy a legjobban sikerült részeket lehessen összevágni.)


Balett-, és Táncművészet • 54582018-01-25 02:46:35

Szinte hallom, ahogy Solymosi Tamásban megfogalmazódik a válasz:

Ó, ennyi édes szónak nem bírok ellentállni!


Balett-, és Táncművészet • 54572018-01-25 02:37:30

Csak a pontosság kedvéért: 160 centi magas táncosok nem voltak és most nincsenek az Operaház balettkarában. A legalacsonyabb termetű demi-karakter táncosok (Forgách József, Galántai Zsolt, Hus Sándor, Kutszegi Csaba) is magasabbak voltak 160 cm-nél. „Szép szál legények” most is vannak a szólisták sorában, többnyire külföldről szerződtetettek. Gyakorlati okok miatt ritka balettlátogatásaink során sajnos nincs alkalmunk arra, hogy megismerjük és megszeressük egyéniségüket, sztárjainkká avassuk őket.



Mielőtt sehová sem vezető, mert ízlésbeli vitába szállnék, nem a magam véleményét írom le egyik kedvencemről, hanem legnagyobb riválisáét:



(…) Adélka! Vagyis Orosz Adél, ez az életvidám, optimista, rendkívül erős technikájú s jó fizikumú balerina. Olyan táncosnő, aki nemcsak könnyed és határozott, de remekül forog, jól spiccel, és a színpadi lénye rokonszenves” – Kun Zsuzsa vallotta ezt róla, Kaán Zsuzsa Kun Zsuzsa, a balerina című kötetében.



Létezik-e „tipikus balerina-alkat”? A magyar balett-táncosnők például tipikusan olyan alkatúak (voltak), akiket sohasem szerződtetett volna George Balanchin, hiszen ő csak határozottan nyúlánk táncosnőkkel látta megvalósulni álmait. Ilyenek fél évszázad folyamán is kevesen akadtak a Kárpát-medencében: Ugray Klotild, Som Gizella, Menyhárt Jacqueline, Szumrák Vera, Kékesi Mária, Uhrik Dóra, Szőnyi Nóra, Bán Teodóra, Szabadi Edit, Keveházi Krisztina, nem is ugyanabban a nemzedékben. Nemhogy Lakatos Gabriella, még Kun Zsuzsa sem tartotta magát megfelelő alkatúnak a pályához, az utóbbi, akinek (szerinte) gyerekkorában x-lábai voltak, minden végtagját túl rövidnek vélte. (Mégis tudott mit kezdeni velük, nem is akármilyen eredménnyel.)

Ha a tipikus jelzőt kicserélem ideálisra, nyomban Pongor Ildikó jut eszembe, akinek eszményi alkatán (és technikai készségén) három szülés sem fogott ki. Éppen ezért nem mondhatjuk tipikusnak.


Balett-, és Táncművészet • 54562018-01-25 02:24:41

Egy kiragadott időszak gyakorlatának összegzését nem fogadtad el tőlem: „A kiváló Zarémák felsorolásából kihagytad Szumrák Verát, Pongor Ildikót, Hágai Katalint, Végh Krisztinát, valamennyien a pálya második felében táncolták” – írtad. Mivel ez nem felel meg a valóságnak, kénytelen voltam pontos választ adni.

Abból, hogy évekkel ezelőtt dolgozott egy személy az Operában, aki durva módon hívta fel egy énekesnő figyelmét a korára, nem lehet szokássá és divattá válásra következtetni. Az én gyakorlatom – kívül lévén a Házon, akárcsak Te – nem számíthat „követésnek”.

Egy szóval sem minősítettem Popovát! Azért szóltam a témához, mert szerintem csak testközelségből (de legalább próbatermen belül), szakértelemmel és főleg helyzetben lehet eldönteni, hogy ki mennyire alkalmas egy szerepre, és akinek nincsenek próbatermi tapasztalatai, nincs szakértelme és aki nincs helyzetben, annak teljesen hasztalan vezetői döntés ellen protestálnia.


Balett-, és Táncművészet • 54512018-01-24 00:18:34

Kedves Aurora, az 5444. sz. hozzászólásba írt tévedésre utaltam, mely szerint „Zaréma a főszerep, a táncosnői álomszerep, egy bizonyos kor után!!!

De nem akartam külön válaszolni a hozzászólásra, hogy megússzam a reagálást a Kozmér Alexandrát érintő javaslatra. Úgy látszik azonban, a fórumon nem lehet megúszni a dolgokat. Én ugyanis az előző évadban láttam A diótörő, majd A csodálatos mandarin főszerepében Kozmér Alexandrát, és úgy tapasztaltam, a művésznő már túl van ezeken a szerepeken. Nem hiszem, hogy ezt Zarémaként is bizonyítania kellett volna.


Balett-, és Táncművészet • 54502018-01-24 00:10:58

Ha mindenáron ragaszkodsz a Zaréma szerepébe beálló balerinák életkorának részletezéséhez, és reklamálod, tessék:

Szumrák Vera 27, Pártay Lilla 33 évesen, Csarnóy Katalin éppen 28, Pongor Ildikó 35, Hágai Katalin éppen 25 évesen találkozott a szereppel. (Közben korábbi Máriák, Ugray Klotild és Orosz Adél is bemutatkoztak Zarémaként, két-három alkalomra, 40 alatt, bár úgy tudom, Ugray egész fiatalon is.) Végh Krisztina beállásáról nincs pontos adatom, csupán annyi, hogy amikor 40 éves volt, az Erkel Színházban már nem ment A bahcsiszeráji szökőkút, helyette az Operaház és az ország vezetői a színház megsemmisítésén fáradoztak.

Nem akartam én itt ennyit beszélni hölgyek életkoráról, de tudva, hogy a fizikai-technikai állapot nem feltétlenül egyenesen arányos az évek számával, az említett adatokhoz képest nem árt pontosítani: Aleszja Popova 44. évében jár.

Balettben jártas barátodnak rossz információi és téves emlékei vannak Szőnyi Nóráról, aki nem volt „különleges eset”, és nem volt „eset”. A bahcsiszeráji szökőkút 1986 májusi felújítása idején esett el szerepálmától, amikor már annyira „alig táncolt”, hogy a Giselle 1985. február elsejei felújításán állt be a balett címszerepébe (nem a Myrtháéba!), 32 évesen, és vele vitte a darabot nagy turnéra az Operaház.

Szőnyi Nóra magas (volt), de nem magasabb, mint Ugray Klotild, Szumrák Vera vagy Kékesi Mária. Ha nehézkes lett volna, nem táncolhatta volna el a balettrepertoár legnagyobb főszerepeit (Mária hercegnő, Orgona tündér, Odette–Odília, Giselle, Polovec lány, az Etűdök és a Rossiniana szólója stb.), hiszen az ő idejében sorba álltak a balerinák a főszerepekért. Hogy mennyire volt nehéz emelni, legyen a partnerek gondja, akik emeléstechnikát is tanulnak.

Lakatos Gabriellának a Spartacus mindkét általam említett főszerepe való lett volna. A klasszikusokban „gyengébb” volt… mint a karakterszerepekben, vagy mint némelyik határozottan klasszikus táncosnő… de korántsem gyenge! A Spartacus-beli Júlia szerepe nem klasszikus, hanem karakterszerep. A Spartacus (1968) idején Lakatos még remekül győzte a Seregi koreografálta Walpurgis-éj első számának szólóját. A hattyúk tava (kasszikus) kettős főszerepét még 1971-ben is táncolta.


Balett-, és Táncművészet • 54492018-01-24 00:03:35

Parampampoli, láttam tavaly Aleszja Popovát az Anna Kareninában, be is számoltam róla e topicban, a 5314. hozzászólásban. Nem látom viszont a Te hozzászólásodat a témában. Úgy gondolom, azért járunk színházba és azért tudjuk megfogalmazni a véleményünket, hogy ne az értő barátokéra kelljen hivatkoznunk.

A balettegyüttes jelenleg főszerepeket táncoló művészeiről sem írtál eddig. Honnan tudod, minek vannak híján „a mai kislyányok”, akik közül Aliya Tanykpayeva és Karina Sarkissova mellesleg már édesanya? (Nem privát értesülés.) A jelentős egyéniségek fogyatkozása a balettársulatban már az 1980-as évek végén elindult, a mai állapot lassú és bonyolult folyamat eredménye.

1975 májusában, amikor Lakatos Gabriella visszaállt egykori parádés szerepébe a Boleróban, 48 éves volt, „utolsó éveiben” már nem táncolta. Sem akkori életkorát, sem azt a szerepét tekintve ne hasonlítsuk hozzá Popovát, se Zaréma szerepét.



Ne vedd zokon, de a „baráti megjegyzésnek” mondott barátságtalan személyeskedésedet, amelyben nem kíméled az érintett művészeket sem az árnyalatlan minősítésektől, visszautasítom. Kérem tiszteletben tartani a szabad véleményemet, a Tiédtől eltérőt is, és a véleményformálási módszeremet is, ha elvárod, hogy kicsit is tiszteletben tartsam a Tiédet!


Balett-, és Táncművészet • 54452018-01-23 05:10:45

A bahcsiszeráji szökőkút felújításának színlapja (a főszereplőkre szorítkozva) 2017 márciusa óta nyilvános, akkor be is jegyeztem ebbe a topicba, 5292. sz. hozzászólásomban. Az előadások napjaira bontva általában csak egy hónappal korábban szokták közölni a szereposztást, sajnos. Az akkori közzététel óta átjavították a szövegíró nevét (most helyes), változott a színpadra állító balettmester személye, de a szereposztás tervezete nem. (Itt olvasható: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-bahcsiszeraji-szokokut-2017/.) És van már karmester is, akiről a honlapon „természetesen” csak annyi tudható, hogy a kitűzött 5 előadást vezényli.

Nehéz lenne kardoskodnom olyan szereposztási javaslat mellett, amely szerint egy szerep „ordítva követel” egy balerinát, akinek a pillanatnyi fizikai-technikai állapotát nem ismerhetem. És nem szeretnék tiltakozni a szerep kedvezményezettjei ellen sem; amíg nem láttam alakításukat, semmiképpen sem. Az mindenesetre tévedés, hogy Zaréma olyan szerep, amelyben a megjelenés hatása, a színészi képesség és a személyiség ereje mellett esetleg (!) már elhanyagolható a technikai biztonság. Mind a darab II. felvonásában, mind a III.-ban nagyon nehéz feladat.

Első Zarémánk, akit A bahcsiszeráji szökőkút magyarországi bemutatóján (1952. április 29.) természetesen nem láthattam, a korabeli prímabalerina assolutának tekinthető, akkor 21 éves Kováts Nóra volt, a második, Csinády Dóra is csak 27. Miután ők disszidáltak, a szerepet átvevő Kun Zsuzsa még 20 alatt járt, Rácz Boriska is alig 20 fölött, de minden idők legmeghatározóbb Zarémája, Lakatos Gabriella sem volt még 30.

Innen már könnyebb lenne pontosan felsorolnom, hogy a XX. század melyik balerinája hány évesen mutatkozott be Zarémaként, az én szemtanúságom mellett, de csak összegzem: általában 30 alatt jártak, és a „legidősebb” sem volt még 37.

Már csak két hónap van hátra az empirikus állásfoglalásig. Ahogy az operajátszás terén, a balett ügyében sem gondolom, hogy nézői követeléssel szerephez lehet juttatni egy művészt a társulatvezetői döntéssel szemben. Az asztalra csapás inkább kontraproduktív lehet, mint eredményes. De ezt már megbeszéltük régebben: mindenki úgy használ vagy árt a kedvenceinek, ahogy a vérmérséklete diktálja és ésszerűnek látja.

(A fájdalmas hiányérzetek a mostaninál sokkal népszerűbb vezetési érában is előfordultak. Első egész estés balettje alkotásakor, a Spartacus bemutatója idején Seregi László már egyik szereppel sem gondolt a még csak 40 éves, de számos főszerepét biztonsággal vivő Lakatos Gabriellára, akihez Flavia és Júlia alakja is nagyon illett volna. A bahcsiszeráji szökőkút 1986-os, dupla szereposztásos felújítása előtt sokan tartottuk Zaréma másik várományosának a még csak 33 éves Szőnyi Nórát, ám az igazgató Sereginek már a következő generációhoz volt nagyobb bizalma.)


Erkel Színház • 87842018-01-23 02:54:58

Márta – Szabó Anita


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 604122018-01-22 14:20:47
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 604112018-01-22 14:20:45

Itt a Balett-, és Táncművészet (Sesto, 2004-11-23 19:25:41) topicja, kedves Parampampoli:

http://www.momus.hu/forum.php?forumcat=180

Reagálok is majd a hozzászólásodra.


A Porgy és Bess Magyarországon • 2482018-01-22 03:48:33

Ezért tekintek általában szkeptikusan a nagy eszmékben való látványos-hangzatos tetszelgésre és öntetszelgésre.


A Porgy és Bess Magyarországon • 2472018-01-22 03:45:15

Különös, ahogy Liu ázsiai vonásaira utalva felfelé „hosszabbították” Leontyne Price szemrését, aminek különböző módozatai még az ’40-es, ’50-es években is szokásosak voltak pl. pesti Cso-cso-szánok körében is. Voltaképpen maszkírozási babonaként, hiszen a távol-keletiek szemvágása nem így különbözik az európaiakétól.


A Porgy és Bess Magyarországon • 2462018-01-22 03:24:24

De, bizony, ez rasszista, kirekesztő intézkedés. Amint nem voltunk felháborodva azon, hogy a Bánk bánt oroszok adták elő, és örülünk, ha A kékszakállút is előadják bármilyen nemzethez tartozók, természetesen nem lennénk felháborodva azon sem, ha a Hunyadit arabok, nigériaiak vagy kínaiak énekelnék. A Magyar Nemzeti Balett előadásaiban sem felháborító, hogy távol-keleti művészek tűnnek fel egyre több táncjáték fő- és mellékszerepeiben, csak éppen szomorú, hogy ez már nem magyar nemzeti balett.


A Porgy és Bess Magyarországon • 2452018-01-22 03:14:03

Ugyanazt nem írhatták volna meg Gershwinék fehér szereplőkkel. DuBose Heyward regénye, darabja eleve feketékről szól, de főleg ezzel a zenével nem szólhatna az opera fehérekről.


Erkel Színház • 87772018-01-22 02:59:47

A Mandiner cikkének címe pontos.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 604082018-01-22 02:45:28

Az április 2-i Parsifal nézőtere valami ijesztően zöld, a március 30-ié csak szokásosan. (A kiváló árképzés, imázskampány és közönségszervezés...)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 604072018-01-22 02:44:00

Eddig kétféle ilyen nagyvonalú jegyvásárlási kedvezménnyel találkoztam (és éltem is) az utóbbi időben: az egyiknek bérlettulajdonosok, a másiknak józsefvárosiak lehettek a kedvezményezettjei. A lehetőségekről hírlevélben értesítettek, de találkoztam velük a Facebookon is, tehát nem olyan dologról írok, ami nem publikus.

Nem állítom, hogy az igazságérzetemet erősítette ez (miért jár előny annak, aki a Rákóczi út innenső oldalán lakik, és nem a túlsón, vagy bárhol az országban?), de lelkiismeret-furdalást sem okozott. Legyen az Operaház gondja, hogy a 3 előadásra szóló bérletemet megtoldotta egy szinte ajándékkal (köszönöm!), és a Józsefvárosi Önkormányzattal is nyilván el fog számolni. A jogosultságot is igazolni kellett: a bérletkártyával (benne is vagyok az Opera rendszerében), illetve a lakcímkártyával.

Ezt a mostani információt kissé hitetlenkedve fogadom. Csak nem keresztlevéllel kellene igazolni a jogosultságot a kedveményre?


Társművészetek • 12272018-01-21 04:45:32

Hat színház vezetésére írtak ki idén pályázatot

http://szinhaz.hu/2018/01/19/hat_szinhaz_vezetesere_irtak_ki_iden_palyazatot


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 604002018-01-20 03:50:59

Sajnálom, én is úgy gondolom, hogy aki képes volt ezt a (fel)jelentő levelet megírni, annak súlyos hibák van a személyiségében. Hozott és/vagy szerzett torzulások.

Jogvégzett ember jogvédő hivatástudata és az Ókovács Szilveszter iránti egyszerű rühellet nem egy lapon említhető motivációs kategória.

A jogvégzett emberben miért nem működött a jogvédő szenvedély, amikor a színpadra hányták Mohácsi János fehér Aidáját, holott a színlapon etióp király, királylány, hadifoglyok, mór rabszolgagyerekek szerepelnek?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603992018-01-20 03:36:59
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603982018-01-20 03:36:57

Már -Zéta- 60387. sz. hozzászólása után éreztem késztetést arra, hogy leírjam egy benyomásomat az abba linkelt Index-cikk olvastán. Úgy gondolom, -Zéta- ajánlása („viszonylag korrekt elemzés”) egzakt. Mellőztem viszont elmondani, mert nem tartozik a témához, milyen kellemetlenül lepett meg, hogy Kovács Bálint, akit bő évtizeddel régebben, bár nem tárgyilagos, de pontos és igényes színházi újságíróként ismertem meg, mennyi stílus- és fogalombeli pongyolaságot vonultat fel ebben a cikkben. (Úgy ír, mint a többi internetes újságíró, akikből 12 pontosan egy tucat.) A szakma (leginkább egykori) nagyjaihoz, sőt a maga korábbi igényességéhez és színvonalához hasonlítva lehetne mondani, hogy a cikk mögött mára egyéniség nélküli és bárdolatlan egyéniség sejthető, de abszolút értelemben a bunkó jelző nem helytálló és elutasítandó.

Hogyan viszonyuljunk ugyanakkor a bunkózó, önmagát (másutt) magafajta „botcsinálta publicistának” nevező, agresszív támadóhoz? Agresszív, mert írásában annyi, mérhetetlen (rossz)indulat feszül, amennyit nemhogy a „másik oldal” újságírója, de az egész téma nem érdemel. Ha viszont már ennyire felháborodik a „másik oldal” szerzőjének pontatlanságain, legalább ő maga lenne pontos és tárgyilagos.

Nem olyan nagy hiba színészeknek nevezni énekeseket vagy táncosokat! Aki színpadon, drámai alkotásban lép fel, mások bőrébe bújik, bizony színész is. Nem ugyanolyan eszközökkel alakít, mint a színművészek, de minél inkább közelít azokhoz, annál jobb. Az énekeseknek és a táncosoknak éppen ezért nem sértő, inkább hízelgő a „leszínészezés”. Életem egyik legnagyobb, katartikus színészi alakítását láthattam az Erkel Színházban Fülöp Viktortól, amikor a korlátlan hatalmú Girej kánként lerántja a fátylat a menekülő Mária arcáról, és úgy megbabonázza a lány szépsége, hogy az előrevetíti a kény- és kéjúr vesztes szerepét ebben a kapcsolatban. (Kíváncsian várom, hogyan fogja ezt a bonyolult színészi feladatot teljesíteni Apáti Bence két hónap múlva A bahcsiszeráji szökőkútban. Remélem, olyan erősen, hogy nem jutnak majd eszembe azok az alpári, obszcén kifejezések, amelyek csak a Café Momus-be szúrt linkek nyomán vitathatatlan bunkó képét nyújtják a bunkózó publicistáról.)

Máskülönben, ha már ilyen keményen és magasról oktat ki az írás: a színészeket nem csak a „Magyar Színművészeti Egyetemen” oktatják színészmesterségre. Ilyen intézménynév különben nincs is: Színház- és Filmművészeti Egyetem van, és (id.) Vidnyánszky Attila nevében is kikérem magamnak, hogy valaki, merő bunkóságból, megfeledkezzék a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművész mesterszakáról, ahol szintén színművészeket képeznek. Vannak továbbá nagyhírű drámatagozatos középiskolák is az országban, illetve színi tanodák és színházi stúdiók, ahol színtén el lehet sajátítani a színészi mesterséget, sőt működési engedélyre jogosító végzettséget is lehet szerezni. (Köztudott, hogy Latinovits Zoltán, Tordy Géza és számosan mások, akik nagy művészek lettek, nem jártak szakirányú „Magyar” intézményekbe.) Szerintem ezeket a tényeket pl. Kovács Bálint is ismeri, de inkriminált írásának nem ez volt a tárgya.

A fölényes kioktatáshoz még annyit, hogy az sem biztos, így nem is pontos, miszerint „a balettosok 10 évig tanulnak ugrálni a Táncművészeti Egyetemen, majd miután végeztek, elmennek egy balett-társulatba balettozni. Tehát nem egy színtársulatba játszani”… A Színház- és Filmművészeti Egyetem nevétől eltérően, felsőfokú tánctanodánk intézménynevében bizony szerepel nemzetünk megnevezése: Magyar Táncművészeti Egyetem. Az pedig sajnos nem törvényszerű, hogy onnan mindenki balett-társulatba megy „balettozni”. Mert van, aki musical-társulathoz, revühöz, vagy más művészeti (vagy nem művészeti) területre kerül. Van persze, aki operaházi balett-társulatba, amely ritkán a végállomás. Hiszen lehet onnan továbblépni a bulvármédiába, a politikai bulvárba is, és megmutatni, hogy mennyire kényesek vagyunk a „bunkóságra”. Mármint a másokéra...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603972018-01-20 03:22:19
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603962018-01-20 03:22:16

Azt hiszem, én is azt tanácsolnám, de valamiért nem kérdez minket.


Bánk bán • 29362018-01-18 23:49:38

Na hát! „Majdnem” a Metbe:

Képtalálat a következőre: „david h. koch theater new york ny”


A Porgy és Bess Magyarországon • 2002018-01-18 02:44:15

A kép sajnos nem látható.


Olvasói levelek • 112132018-01-18 02:40:05

Kedvenc nótám volt az általános iskolában és az énekkarban:

https://www.youtube.com/watch?v=cPjkugOZQmI


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603862018-01-17 19:27:04

Köszönet a fontos és érdekes kiegészítésért.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603852018-01-17 19:23:55

Azért minél árnyaltabban elemezzük ezt a képet, annál jobban megmutatkozik, milyen ostobák, otrombák és művészetellenesek a jogörökösök támasztotta rasszista, nacionalista, kirekesztő jogok.



Természetesen az Aida, Otello előadhatásainak (szerencsére csak fiktív ) összehasonlításának fontos jelentősége, van, mert bár soha senki nem követelte az adott szerepekben kizárólag az adott bőrszínű énekes felléptét, a hasonlat jelzi a Porgy és Bess jogörököseinek minden emberi szellemet nélkülöző követelményét. A magam részéről ragaszkodom ahhoz, hogy A ravasz rókácskában minden szerepet csak a vonatkozó fajtához tartozó állat alakíthassa. Nem a csillagokról és a májusról nyivákoló énekeseket akarok látni a színpadon, hanem valódi, üzekedő rókapárt, akik „tapasztalataikkal gazdagíthatják a darabot”! (Az eszébe sem jut egy ilyen okos érvelőnek, hogy a művész attól művész, hogy személyes élettapasztalatok nélkül is elő tud hívni kivételes személyiségének mélyéről olyan jellemeket, helyzeteket, amelyeket ő maga nem élt meg.)



Gondoljunk arra, mi lett volna a magyar művészettel és a közönséggel, ha minden művész felfüggeszti megjelenését a szovjet csapatok kivonulásáig. (A „kedvencem” Szabó Magdának az a vallomása, mely szerint azért nem lett anya, mert nem volt hajlandó rabot szülni egy diktatúrába. Abba a diktatúrába, amelyben egyébként folyamatosan megjelenhetett, a József Attila-díjaktól a Kossuth-díjig számos elismerést megkapott. Gondoljunk arra, mi lett volna, ha az adott időszakban minden honleány így gondolkodik a családalapításról.)



De legalább voltak alkudozások a Macskák ügyében, nem is eredménytelenek, és azokat a szerző sem bánta meg.



Elkerülte a figyelmedet Ókovács Szilveszternek ez a mondata: „természetesen van engedélyünk, aláírtuk New Yorkkal a szerződést, méghozzá olyat, amelyikben semmiféle all-black-cast, tehát teljes fekete szereposztási kötelezettség nem szerepelt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 603772018-01-17 04:42:09

Nem mindenütt bizonyultak a világháborúk ilyen egyértelműen pozitív hozamúnak, mint a budapesti Operaház életében. Bécsben például:



Az első világháború idején megtorpant a színházak látogatottsága, a pénzhiány miatt számos intézményt be kellett zárni.

(…)

Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban. A Josephine császárnő címszerepét az európai operaházak csillaga, Németh Mária énekelte. Ezenközben Európa arculata és ennek megfelelően a közönség hangulata is napról napra változott. Így például Bécsben is csökkent az érdeklődés az operett iránt. Puskaporos volt a levegő, amikor 1938-ban az osztrák határon német katonák zúdultak át. Az Anschluss után Ausztriában is megkezdődtek a zsidóüldözések, Kálmán tovább nem maradhatott az országban.


https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1lm%C3%A1n_Imre



(Köszönöm a kiemelt figyelmet.)