vissza a cimoldalra
2020-08-05
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3568)
A díjakról általában (1101)
Pantheon (2712)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4025)
Operett, mint színpadi műfaj (4419)
Ilosfalvy Róbert (939)
A MET felvételei (890)
A nap képe (2226)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4883)
Bartók Rádió (779)
Kimernya? (3739)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2008)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (137)
Jonas Kaufmann (2486)
Franz Schmidt (3656)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (625)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: IVA
Leírás:
Honlap:
   


IVA (9596 hozzászólás)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 620262019-12-15 07:46:22

Kedves Klára, az E. D. elleni védekezés jegyében is érdemes megfogadni Grétsy László tanácsát, aki a cseppet sem, messze nem alakok helyett a korántsem kifejezést javasolja. :-)


Operett, mint színpadi műfaj • 41802019-12-14 04:31:43

A topic címéből határozottan azt a gondolat tűnik ki, hogy a megjelölt téma nem az Operettszínház, hanem az operett műfaja.


Operett, mint színpadi műfaj • 41792019-12-14 04:30:11

Táncjáték hatását ugyan nem kelti ez a János vitéz, de feltűnő, hogy a színpadon folyamatos az erős akciózás és ebben a tánc. Mire Tündérországba érünk, már nem vagyunk rá fogékonyak.


Operett, mint színpadi műfaj • 41762019-12-13 05:19:19

Az érkező Diótörőnek és az arról szóló információnak semmi köze sincs az operetthez mint színpadi műfajhoz. Remélem legalábbis.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 620122019-12-13 04:51:55

Azért írtam az akusztikáról, mert én hozzá tudok szólni, miután négy különböző előadást ültem végig a Műhelyházban, így volt alkalmam hallani a hibáit. Ennek megállapítása nem „belső szakmai-műszaki dolog”.

Nekem nem felelt meg, hogy a kapu és a bejárat között vigyáznom kellett, nehogy kificamodjon a bokám. Ki beszélt márványról, bíborról, bársonyról?! Aki szemügyre vette az épület gyönyörű terrakotta színű téglaburkolatát, díszítéseit, az egykori szerelőcsarnok óriási ablakát, annak eszébe sem jutnak ilyen anyagok, egész más stílusú belsőépítészeti anyagokra, felület-kialakításra gondol – kivéve, ezek szerint, téged. Ha mégsem, ne igyekezz rám ruházni buta gondolatokat.

Aki nyitott szemmel figyeli egy színház belterét előadás előtt és a szünetekben, annak folyamatos élménye volt az Operaház nézőtéri kiszolgáló tereinek általános lerobbant állapota, kopottsága. Már a felújítás kezdetekor szó esett a Lotz-freskó restaurálásáról. Természetes, hogy a nézőtérről nem látható annak állapota, még a III. emeletről sem, laikus szemmel pláne nem. Valójában csak akkor derül ki, amikor hozzányúlnak. Egy pillangó ragyogó szárnyai is „elég jól néznek ki”, azokon sem látjuk, milyen sérülékeny porhalmaz, milyen rövid időre szól a pompája. Ismétlem: ha szükséges, nem mulaszthatják el a restaurálás lehetőségét most. Amikor átadták a felújított házat, nem vonulhatnak vissza, hogy még megcsináljanak ezt-azt.

A felújításról szóló első riportfilmek egyikében Zoboki Gábor úgy nyilatkozott, hogy Ybl Miklós meg sem valósult álmait szeretné realizálni, nemhogy eredeti terveit. Az a kérdés, hogy ekkora igényt mennyire kell alább engedni. Ehhez képest lényegtelen, hogy melyikünk szeme milyen ütött-kopottnak látta a házat, melyikünk gondolja úgy, hogy elég két kézmosó az egész karzatra, ahol szintén kemény ezreket fognak elkérni a jegyekért stb.


Operett, mint színpadi műfaj • 41742019-12-12 05:50:36

János vitéz – Budapesti Operettszínház – 2019. december 7.



Mialatt provinciális érdeklődésű fórumozótársaim azt figyelték remegőn, hogy milyen Tosca Anna Nyetrebko a Scala évadnyitó előadásán, én a pesti Broadway fényes forgatagába vetettem magam, hogy megnézzem az Operettszínház új János vitéz-előadását.

Mert még ha nem is jobban, mint a Toscát, szeretem ezt művet, amellyel a megismerkedésem egybeesett első Erkel színházi látogatásommal, és míg élek, keresem és visszavárom azt az élményt, amelyet Mikó András rendezése, Fülöp Zoltán és Márk Tivadar látványvilága nyújtott – és amelyhez foghatót a daljáték későbbi felújításaitól sosem kaptam meg. Pontosabban és őszintébben: Makai Péter (1968), Kerényi Imre (1987), Fehér András (2001), illetve ifj. Palcsó Sándor (2003) rendezései mind csalódást hoztak nekem, és évtizedről évtizedre azt a lehangoló tapasztalatot, hogy minél rohamosabban fejlődik a technika, a vizuális varázslat megteremtése a film, a televízió és a videó térhódításával, annál silányabb és primitívebb a látványteremtés gyakorlata a fővárosi operaszínpadokon. Igaz, ez nem akadályozott abban, hogy a János vitéz új betanulásait és beállóit is megnézzem. Talán sajnálhatom, hogy a szinte töretlen operaházi, Erkel színházi János vitéz-szériák majd' évtizednyi hiátusában nem néztem meg Vámos László rendezését az Operettszínházban, idegenkedve a fényképekről sejthető naiv–népies stílustól: lehet, hogy ma éppen az tetszene, mert az egységes és erős stílus nyújthat egyfajta hatást az illúzió helyett.

Utóbbi, optimista megállapításom persze csak bizonyos minőségi szint felett érvényes. A Pesti Színház 2004-es, kísérleti (ám fizetős) János vitéze (rendezte Forgács Péter) esetében, amelynek zenei és színpadi színvonala nullával sem volt értékelhető, a hatás összértéke is csak 0 lehetett. A Bozsik Yvette rendezte–koreografálta operettszínházi előadás pozitívuma, hogy nem olyan botrányos, nyíltan és provokatívan gyenge, mint az említett vígszínházi produkció volt.

Amint más alkalmakkor már említettem, láttam Alföldi Róbert rendezését is a Nemzeti Színházban (2009), néhány kiváló alakítással, biztató I. és elviselhető II. felvonással – aztán milyen jó lett volna, ha a III. (mondjuk, egy áramszünet miatt) elmarad! Igen: „csak az a vég!”... Vagyis az az ötlet, hogy Jancsi, Bagó és a közönség nem Tündérország királynőjeként, hanem egy metró-aluljáróban strichelő prostituáltként látja viszont Iluskát. Hiszen egy következő életében, ha nem sikerül tündérkirálynőnek lennie, még annyi mindenből megélhet egy szegény lány, a legrosszabb esetben csinálhatja azt, amiben már gyakorlata van: lehet mosónő, abból bárki meg tudott élni, amíg nem találták fel a mosógépet. Hanem azon a prostitúciós ötleten máig sem tudok túljutni, nem azért, amiért az akkori ellenzéki politikusok sem, hanem azért, mert ilyen jellembeli változáson nem eshet át egy daljáték hősnője, aki Petőfi Sándor elbeszélő költeményéből származik, nem pedig a Troilus és Cressidából.

Arra viszont nem számítottam, hogy Bozsik Yvette rendezése láttán – ha visszasírni nem is, de – bizonyos nosztalgiával fogok emlékezni az Alföldiére, és nem azért, mert akkor egy évtizeddel fiatalabb voltam. Elsősorban azért, mert az Alföldié mégiscsak meg volt rendezve, a giccsek gondosan idézőjelbe téve, még a záró kép is, amelyben a magára maradt Jancsi, Bagó és a faluvégi kunyhó a Nemzeti Színház színpadának imponáló mélységébe tűnik, és az inkriminált erőszakos ötleten kívül nem volt a gagyik tárháza.

Az édes-bús nótákkal és frázisokkal átszőtt daljáték Bozsik Yvette-féle rendezéséből egyetlen megrendítő képet sem vihet magával a néző. Különös módon a ötletek gagyi voltának tettenéréséhez nem kell szélesebb színházi műveltség, mint az Ókovács-érában született felújítások ismerete az Erkel Színház repertoárjából. Amikor egy rendező nem hisz egy szerep, egy helyzet, a történet, a zene, az előadók erejében, hatásában, kettőzni, sőt sokszorozni igyekszik a látványt. Mint amikor valaki nem érzi meggyőzőnek, amit mond, ezért többször ismétli. Nem tudni, hogy Szinetár Miklós 2014-es Varázsfuvolájában eredeti ötlet-e a főhősök (Pamina, Tamino, Papageno) gyermek-alteregóinak megjelentetése a Három gyermek szólamában, de bizonyos, hogy a jellemek egyezésében kibicsaklik. Ennél is fölöslegesebb benne a három hölgy általában jól is játszó énekesnői mellé „cselekvő alteregókat” rendelni, ami nem erősíti, hanem zavarja az énekesnők hatását. Nos, az operettszínházi János vitézt is rendre megterheli a Jancsi és Iluska gyerekkori énjét megjelenítő két gyermek, mely édeskés ötlet csak azt hangsúlyozza, hogy a gyermekkorból éppen csak kilépett hősök szerepeiben 30, illetve 40 feletti színészeket látunk. Ám ne gondoljuk, hogy két Iluska látványával megússzuk! Amikor a leányka arról énekel, hogy fehér ruháját a patakban mossa, nyíltan hazudik, ugyanis faállványos teknő fölött abszolvál koreográfiát a textilneművel, tehát sem vízben állnia, sem térdepelnie, sem szoknyáját felgyűrnie nem kell, és még segítsége is akad: a színpadon további hat ilyen teknőben további hat lány most ilyen artisztikusan – és ezzel már át is jutottunk a Szűcs Gábor rendezte Hunyadi László világába, ahol nem táncolni való zenékre sorra megjelennek a táncos-alteregók, díszlettáncosok, sőt a faluszél eseményeit is ugyanúgy kísérik a lelki viharokat letáncoló fekete ruhás nők, mint amott Szilágyi Erzsébet baljós látomásait. A koreográfus-rendező láthatóan fél attól, hogy a színpadra intimitás költözzön: mindig forgatagnak, rumlinak kell lennie. Ha ezt a kényszerességet tekintenénk stílusjegynek, esetleg beszélhetnénk az előadás stílusáról, ám a II. felvonástól sejlik, a III.-ban pedig már bizonyos, hogy az egyes képek látványa és szcenírozása köszönőviszonyban sincs egymással. Persze nagyon eltérő világ a magyar faluvég (még ha Iluska és mostohája nem szegényes viskóban tengődik is, hanem egy kukoricagóré-lécekből épült, emeletes, teraszos üdülőházban, amely fölött ugyanilyen anyagú, mobil várkapuívek variálják a látványt) és eltérő a francia királyi udvar, amely inkább valami orfeum-díszletet idéz. És milyen más az élet tavának birodalma, majd Tündérország, de itt mintha nem is ugyanabban az előadásban lennénk. Pedig a szcenírozás él a színpad technikai tudásával, a forgószínpad és a koncentrikus forgófolyosó ellenkező irányú mozgathatóságával, görgő díszletelemekkel és teherliftnyi süllyesztő-emelővel – a csoda, a varázslat mégis elmarad: hiányzik a látványból a költészet, az atmoszféra és a szellemesség. A francia udvar fő látványeleme egy mesebeli méretű zongora, amelynek egyik „drámai” funkciója, hogy a primadonna annak tetejéről küldheti áriájának csúcshangját. Hogy a parasztihoz képest egy kifinomult, de idegen kultúrába kerültünk, két erősen feminin mozgású, ám szakállas udvaronc jelzi, továbbá egy imitt-amott minden funkció nélkül balettozgató balerina. A látvány a hosszadalmas felvonás végére kaotikus giccshalmazzá keveredik, ami dramaturgiai botlást is eredményez: nincs tétje annak, hogy Jancsi elmenekül a felkínált királyságból és házasság elől, ezt megtenné akkor is, ha nem Iluskája után hajtaná a vágy.

Némi öröm, hogy szünet nélkül folytatódik a játék, ám az összevonás az élet tava körüli csodás események rendezői elnagyolásával jár. Nincs itt némi szárazjégen kívül semmi dermesztő, Tündérországban semmi szépség (újfent nem marad tétje annak, hogy a hősök hazavágynak: mennének akárhová). A két kép között csupán annyi a különbség, hogy a kék tó felett holdszerűen világító óriási korong Tündérország fölött neoncső szegélyt kap. Viszont sok és fárasztóan unalmas a tánc, amelynek feladatait az Operettszínház Balettkara és a Bozsik Yvette Társulat látja el.

Ha Petőfi nem azzal indítaná költeményét, hogy „tüzesen süt le a nyári nap sugára”, talán nem zavarna, hogy a darab elején is kevés, legfeljebb szűrt „napfény” világítja meg a játékot, mígnem egyre inkább csak a hatástalan kunsztoktól (nem elég) világos a színpad. (A világítást Dreiszker József tervezte.) A Cziegler Balázs díszleteiről eddig elmondottakból kiderül, hogy sem ötletük, sem látványuk nem nyerte el tetszésemet. Berzsenyi Krisztina jelmezei vegyes hatást keltettek: a férfi szereplőké sikerült jobban, sőt kiválóan, de Iluska és másolatainak habfehér és ünnepélyes túlöltözöttsége megbocsáthatatlan. Nem mondom, hogy gyerekkorom János vitézében – miközben falusi életemben igazán nem szenvedtem hiányt háziállatok látványában, sőt Pesten sem számítottak ritkaságnak a kocsik elé fogott lovak – nem adtak mégis örömteli élményt az Erkel Színház színpadán megjelenő birkák és paripák (utóbbiakból lehet, hogy csak egy volt), mégis bízom annyira a művészetben, hogy ezek színpadi megoldásokkal is helyettesíthetők. (Alföldi rendezéséből háncsfonatból készült birkákra emlékszem.) Bozsik Yvette színpadán a huszárok lába közé kapott, nemzeti színű szalagokkal és fehér stólákkal díszített fehér lókoponyák látványa azonban elégtelen és kellemetlen.

Nem választottam szereposztást, hiszen az Operettszínház még a Magyar Nemzeti Balettnél is később tudatja a napokra vonatkozó gárdát: amikor már csak maradék jegyek jutnak a rajongóknak. A premier szereposztását kaptam, és a zenei élmény igencsak elmaradt az Erkel színházi előadások mindenkori hatásától. A hangokról, azok jelenlegi állapotáról csak óvatosan formálhatok véleményt, mert nem tudni, kinek hízelgett, kinek a hatásán rontott a mikroport, illetve a hangerősítés. Dolhai Attila nem operai tenorként is fölényesen győzi a szólamot. Rokonszenves egyéniség is, bár a címszereplő szakállasságát még szokni kell. (A képek szerint mindhárom szereposztásban szakállas.) Bagót, szintén rokonszenvesen, Langer Soma alakította, aki nem bariton és nem is tenor, mélységei nem elég erősek, deklamálása kissé iskolás. Leginkább az zavart, hogy a hangerősítés mintha uniformizálná a hangok színezetét. Nem tudhatom, hogy a Francia királykisasszony szólamát kiválóan éneklő Fischl Mónika hangjának vivőereje mennyire különbözik operai koloratúrszoprán társaiétól, akik erősítés nélkül énekelnek. Hiányérzetet hagyott bennem, hogy a királylány dalának koloratúr-kadenciákkal díszített refrénjét nem a női kórus, hanem csak hangszerek kísérték (és persze a zavaró táncikálás). Bordás Barbarát is csak gálaműsorok felvételeiről ismertem eddig. Szép éneklése mellett sem sugárzott egyéniségéből az a megejtő varázs, amely két férfi síron túli szerelmét hitelesíti. Lehet, hogy ez a szép jelmezek és a figura „megcsinálásának” hiányán múlt. Bodrogi Gyula fellépése a Francia király szerepében már a Nemzetiben, Alföldi rendezésében is, alig maradt hanggal is csodálatra méltó volt, hát még most, 85 évesen. Mára a technika egy rekedtté töredezett, de a felismerhető „bodrogis” színezetet még őrző hangot erősít fel, az alakítást a ma is erős személyiség és a színpadi biztonság jellemzi. Iluska gonosz mostohája szerepében Oszvald Marika nem olyan falusi szipirtyó, amilyennek Petőfi nyomán szokás ábrázolni, hanem jómódú, takaros asszonyság, aki szubrett mivoltához, múltjához képest meglepően „öblös” hanggal és egyéniségének erejével győzi a szerepet.

A zene gépi(es) hangzása akadályozott abban, hogy Hermann Szabolcs vezénylésének dinamikáját, árnyalatait értékelni tudjam.

Összegezve: rendező-koreográfus alkotásától azt vártam, hogy tánccal megtermékenyített, álomszerű színrevitelt látok. Amit kaptam, unalmas, giccses operettrevű.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 620102019-12-10 22:24:28

Szerintem bőven van-volt mit „molyolniuk” 2019. június eleje óta. (Akkor láttam előadást legutóbb a Műhelyházban.)

1. Úgy olvastam, akkor nem a végleges színpadot láttuk, nem a végleges nézőtérről: azt át kell(ett) építeni.

2. Meg kell(ett) oldani az akusztikai körülményeket. Amint Zéta írta, a „fénypark” okozott zenés játszó-, illetve koncertteremben megengedhetetlen mértékű zajszintet. Nem maradhat(ott) az akusztika olyan, mintha hangerősítés lenne.

3. A fogadótér, az előcsarnok, a ruhatár, a mosdók csak ideiglenes rendezvényekhez voltak elfogadhatók, azokat ki kell(ett) alakítani, festeni, burkolni stb. (És még csak a közönséget kiszolgáló részről beszélek.)

4. Az autós közönség számára volt nehezebb a megközelíthetőség, mint a közösségi közlekedőknek, mert nem volt kialakítva használható parkoló. A gyalogosoknak is köveken kellett bukdácsolniuk a kaputól a bejáratig.

Mindez jóval több „utolsó simításoknál”, nem kis munka, amit, remélem, megoldanak, megoldottak a nyitásig.



A puttókkal az a helyzet (legyen ez a díszítőelemek restaurálásának, a szépészeti munkáknak az összefoglaló neve), hogy egy berendezett, kitakarított, működő, épületben, térben nem lehet foglalkozni velük. Mennyivel egyszerűbb és könnyebb felújítani egy kiürített lakást, és mennyire nehezebb, csaknem lehetetlen, ha lakunk benne, be van rendezve bútorokkal és az életünkkel!

Ugyanakkor nem tudom, hogy eldöntötték-e már felső szinten, milyen igényű, mennyire alapos (lesz) az Ybl-palota felújítása. Ha minden téren a minimálmérték mellett döntenek, arra kell számítani, hogy újabb 30–35 évig olyan lesz, amilyen.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 620062019-12-09 22:58:52

Mindig várom az aktuális híreket az Operaház felújításáról, az újranyitás kilátásairól. A tárgyilagos tudósításokat. A Napi.hu-nak ez a cikke nem az, hanem rosszindulatú.

Ha már az újságíró nem tudja, hogy a legutolsó, legutoljára szóalakok nem valóságos értelműek, legalább a cikk felvezető illusztrációja lehetne friss (meddig tartana a Lajos utcából elmenni az Andrássy útra egy telefonnal?), mert ugyanennyire áporodottak az információk is.

Nem állítom, hogy a valós helyzet szebb, de ha egy lap nem elégedett a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter sajtófőosztályától kapott válasszal, miért nem megy tovább a kérdésével? Például az Operaház főigazgatójához, aki mindig szívesen nyilatkozik, vagy a Liget-projekt vezetőjéhez, aki immár az Opera felújításának ügyéért is felel. Hátha ő felel…


Opernglas, avagy operai távcső... • 203592019-12-05 21:53:52

Vagyis nem a felső fogsorunk és az alsó ajkunk, hanem a felső és az alsó ajkunk között képezzük, enyhe u-val puhítva. Köszönöm!


Help me! • 11052019-12-04 16:41:35

Novecento, persze. Köszönöm, köszönjük.


Help me! • 10992019-12-03 23:32:27

Én is emlékszem arra, hogy egy filmben Verdi temetése szerepelt, de ugyancsak nem tudom azonosítani a Huszadik századdal.

Vajon miért így fordítottad le a film eredeti címét? Novocento kilencszázat jelent. Mille novecento lenne ezerkilencszáz. Olyan lazán működik ez, mint a Cinquecento és a Quattrocento elnevezések, amelyek elé gondoljuk az ezret? (Nem vagyok nagy, sem az olaszban, sem a matematikában.)


Help me! • 10982019-12-03 23:27:26

… Gérard Depardieu, Dominique Sanda, Laura Betti, Alida Valli, Stefania Sandrelli…

https://www.imdb.com/title/tt0074084/?ref_=fn_al_tt_4

A Filmmúzeumban (a Dohány utca és a Tanács körút sarkán, a mai Belvárosi Színház helyén) két estén, 1988. december 12-én és 13-án vetítették a filmet, Huszadik század I–II., illetve Huszadik század III–IV. címmel. Akkor volt szerencsém látni.

Magyar szinkronja is készült, ami arra utal, hogy a Magyar Televízió is adta.


modern eszement rendezesek • 3312019-12-03 03:21:20

Ez azonos a patkányossal, vagy az egy másik?

(A kutya fajtákban igen gazdag állatfaj.)


Társművészetek • 15162019-12-03 02:53:43

Meglehet, hogy nem ültem ott minden lyuk előtt, ahonnan Kero bújt elő.

A bukott polgármester ügye azért nem foglalkoztat, mert maga a politika sem foglalkoztat olyan szenvedélyesen, erre a fórumra sem azért járok. Bukásának okát pedig éppen olyan szánalmas ügynek (szegény ember cirkuszának) tartom, mint a zaklatásokét.

Valamikor egy másik, hevesen pezsgő fórumon mintegy száz, nickneves társammal működtünk naponta. Sosem nézik jó szemmel az ilyesmit a hivatásos esztéták, hiszen olvasókat vonhatunk el tőlük azok személyében, akik nem feltétlenül „szakmai” ítéletek alapján akarnak tájékozódni a művészeti életről. Ott is megesett, hogy némelyik szakíró megtisztelt minket pár mondattal, különösen, ha a nevére hivatkoztunk egy-egy hozzászólásban.

Bő évtizeddel ezelőtt egy színházi újságíró arra panaszkodott, hogy vidéken már nem lehet színházba járni, mert a jobboldal csaknem valamennyi végvárat elfoglalta. Értsd ezalatt, hogy bár hatalmon a második Gyurcsány-kormány van, a 2006-os önkormányzati választáson az ellenzéki pártok taroltak, és elnyerték csaknem minden vidéki város polgármesterségét, aminek követeztében egy-két éven belül átszíneződött a vidék színházainak térképe.

Írtam erre a siratóra egy hozzászólást, hiszen nekem is hasonló jellegű panaszom volt Budapesten, noha inkább ellenkező előjelű, és nem eleve politikus szemszögből, hanem a favorizált rendezőket illetően. Már nem lehet elmenni egy fontos darabra, megnézni egy kedvenc színészt vagy társulatot, mert a rendezők immár nem egy-egy színházhoz kötődnek, meghatározva annak arculatát, hanem bárhová megyünk is szinte, sehol sem kerülhetjük el (meg) Vallót, Alföldit, Zsótért, Kovalik Balázst (lehet, hogy még más név is szerepelt a sorban). Itt következnék az, hogy mit válaszolt, milyen érveket sorakoztatott fel erre a különben jó tollú és nagyjából mértékadó színházi újságíró, aki máskor rövid vitába ereszkedett némelyik fórumozóval. Velem azonban nem, ebből nem kerekedett olyan nyájas szópárbaj, mint itt, pl. köztünk. Hamarosan egy fórumozótárs üzent nekem: baj van. Az említett szaki – a KGB fizikailag is közeli szellemének félreismerhetetlen neveltjeként – kinyomozta a kilétemet és egy internetes oldalon kiszolgáltatta elérhetőségemet, világossá téve, hogy innentől zsarolható vagyok. (Talán nem halványítja diadalának fényét, hogy valójában nem voltam zsarolható, de ő, az eltérő vélemény elhallgattatásának mámorában, így gondolta.)

Ez a tanulság természetesen nem tartott távol attól, hogy amikor „Budapest is elesett” (egy szavazat erejéig az én jóvoltomból is), és 2011-ben az Új Színházat a szélsőjobb kezére játszották, részt vegyek e döntés elleni tüntetésen. Az elsőn, mert a másodikra nem tudtam elmenni, több pedig nem volt: elfogyott az erő és az akarat. Majd amikor Kerényi Imre elsütötte ominózus kijelentését („Most mi jövünk!”), már csak annak játszótéri színvonalán hökkentem meg kissé, a tartalmán cseppet sem. Igen, most ők jönnek, azóta is, E. D., mert ők az erősebbek. Lehet, hogy Gothár Péter, Máté Gábor, a Katona József Színház, az SZFE csak ennek a háborúnak a bástyái. Ha Kálomistákkal, Vidnyánszkykkal szemben elvesztik a csatát, a gyengeségük, az ostobaságuk miatt veszítik el.


Pantheon • 24562019-12-02 19:36:13

Majdnem két hónappal ezelőtti hír, de a magyar sajtóban nem találkoztam vele:

Marie-José Nat 1940. április 22. – 2019. október 10.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 46182019-12-02 03:28:42

Az orosz nyelvű melléklethez:

Az esetleg megtévesztő, ferdén viselt kalap sem győz meg arról, hogy Házy Erzsébet Musette-et is énekelte. Az Opera Digitár sem igazolja ezt.


Társművészetek • 15122019-12-02 02:46:11

Te kit tudsz meg(nick)nevezni ezen a fórumon, aki Kálomista Gábor, Apáti Bence, Vidnyánszky Attila, Eperjes Károly és társaik rajongója-híve? Én senkit sem, magamat sem. Kinek szól hát a difi-döfi?



Eperjes Károly szerencsére már az egész emberiség pusztulását és végső kataklizmáját vizionálja, amelynek biztos jele például az is, hogy a vallástalan színházcsinálók az aberrált színházaikban és adaptációkkal molesztálást követnek el például Shakespeare-en és Moliere-en.” (sic)

Ez tetszik! Én mint közönség tartom molesztálásnak az „aberrált színházcsinálók” rendezéseit, vallástalanokét és vallásosakét egyaránt. Ilyenek prototípusa volt a Művész Színház Tartuffe-előadása (Molière!) Tompa Gábor rendezésében, Eperjes címripacskodásával (1995-ben).

Ám nem kevésbé izgalmas egzotikum, ahogy Janisch Attila másokra ruházza a véres szájú jelzőt – ilyen tónusú írás címében.


Társművészetek • 15112019-12-02 02:44:32

Szerintem ifj. Lomnici Zoltán szavait is érdemes meghallgatni.


Társművészetek • 15102019-12-02 02:11:34

Gothár Pétert nem nevezted szürke eminenciásnak, én találtam egy szót annak megnevezésére, hogy Gothár jelentőségét halványabbnak állítod be, hogy az ellene folyó támadást még politikaibb indíttatásúnak mutasd, mint amilyen.

Szinte ismétlem: a Vígszínház törzs- és alkalmi közönsége nem Marton Lászlóért járt a Vígbe, Pestibe. Az Operetté sem Keróért. A Katona közönségére inkább jellemző, hogy tudatosan követi a kaposvári legenda személyiségeinek munkáit.

Tekintve, hogy musicalt és operettet évtizedek óta játszanak a Vígben, a József Attila Színházban, a Centrálban, vidéken is, és persze elsősorban a Madáchban, Kerényi Miklós Gábor nem lehetett egyeduralkodója e műfajoknak. Valamilyen televíziós tehetségkutatóban működött mint mentor és zsűritag, ettől még nem médiaceleb. Művész feleségéről és fiairól lehet tudni a sajtóból, éppúgy, mint Gothár Péter művész ex-feleségéről és fiáról.

Sajnálom azt, akiben hiányérzetet hagyott Marton és Kero ügyének lecsengése, noha úgy gondoltam, Marton László történetének vége igazán kielégíthette a vérre szomjasakat. Mi kellene még? A Gothár-ügy feletti lihegés sem fog örökké tartani. OFF: Borkai Zsolt ügye nem érdekel túlságosan. Nem tudom, hogy bűncselekmény-e, amit elkövetett, annyit igen, hogy viselkedése nem volt illő és méltó a polgármesteri megbízatáshoz, és már nem polgármester. A Fidesznek sem tagja már – mi kell még?

De bizony, a Katona első közleménye óta kommunikációs vergődésben van. A „polkorrekt” hisztériához való csatlakozásával önmaga fejére zúdította a politikai és médiahisztériát. Aki korpa közé keveredik

Tiltakozom az ellen, hogy az „is” kötőszó nélkül másolod le a szavaimat, mert azt nem véletlenül írtam oda! Továbbá: a Katona József Színházról írtam, hogy mibe esett bele, ebben a gondolatomban nem szerepelt a Színház- és Filmművészeti Egyetem!

Mindazonáltal nem kell annyira értetlenül állnod az előtt, hogy az SZFE támadása a Katona vezetősége támadásának vonzata. Elég (vélemény és kritika nélkül) figyelni az SZFE oktatói karának összetételét, mondjuk, Székely Gábor, majd Ascher Tamás rektorsága óta. Jordán Tamás és Lukáts Andor osztályfőnökségét éppen csak megemlítve, Zsámbéki Gábornak és Máté Gábornak folyamatosan van osztálya; évek óta ott tanít, illetve társosztályfőnök a katonás és/vagy Zsámbéki- és/vagy Máté-osztályban végzett Fullajtár Andrea, Pelsőczy Réka, Rába Roland, Kocsis Gergely, Dömötör András, a filmtanszéken a színészként Zsámbéki-osztályban diplomázott Mundruczó Kornél és (eleddig) Gothár. Felsorolásomat a csuklómból ráztam ki, korántsem teljes, és persze tanítanak ott más kötődésűek is, továbbá ismétlem, ezt csak megjegyeztem a két intézmény összefonódásának példázására (úgy is mondhatnám, mára az SZFE a Kaposvár–Katona-vonal stúdiója), tehát nem kritika, már azért sem, mert az említettek többnyire olyan művészek, akiknek van mit átadniuk a növendékek részére. Azt mondanom sem kell, hogy az SZFE-n tanítani nemcsak szakmai rangot, hivatást, megtiszteltetést sőt dicsőséget jelent, és lehetőséget a színházi élet pezsgésében maradásra, sőt egyféle hozzájárulást a halhatatlansághoz, hanem pénzkereséssel és nyugdíjalapképzéssel is jár: nem csoda, ha másoknak is fáj rá a foga. A Színművészetin tán Akadémia-kora óta mindig is létezett a külső és belső fúrás. Ez nem ment semmit sem, de a mostani nem példátlan, csak egy alkalom a sok közül.


modern eszement rendezesek • 3242019-12-01 06:44:19

Noha sok mindenért szívesen, ezért a Lohengrinért nem utaznék Lvivbe!

És ehhez kellett az ukránoknak egy osztrák rendező.

https://opera.lviv.ua/en/shows/lohengrin/

Kórházban játszódik vagy tébolydában? Csupán két hozama lehet: a kórusnak nem kell mindvégig állnia a roppant szólam időtartama alatt. És fantáziálni lehet arról, hogy milyen finom étkek készíthetők ilyen vastag hattyúnyakból.


Opernglas, avagy operai távcső... • 203562019-12-01 04:06:03

Beczała

Egy barátom emlegette:

„Becsává” – mondta.

„Becálá” – javítottam én.

„Becsává” – ismételte ő, hozzátéve –, a ferdén áthúzott ł-t a lengyel v-nek ejti.

Köszönöm néki, és ezért jegyzem be ide, hogy leginkább Beczała:

https://forvo.com/word/piotr_becza%C5%82a/


Társművészetek • 15022019-11-30 23:12:40

Bár én küldtem és kaptam is már hanglemezeket postán, mégsem értem, hogy ez a hír a zenének melyik társművészetéhez kapcsolódik.


Társművészetek • 15012019-11-30 23:08:37

Ha neked az a rögeszméd, hogy Marton Lászlóhoz és Kerényi Miklós Gáborhoz képest Gothár Péter csak szürke eminenciás (vagy jobb híján ehhez az érvedhez ragaszkodsz), sokallva a támadásokat és a sajtófelhajtást a Katona József Színház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem ellen éppen most, ezen úgysem lehet változtatni.

Azt hiszem, Harvey Weinstein sem igen foglalkoztatta a magyar közvéleményt, sőt James Levine, de még Placido Domingo sem (de még a bariton szólamra váltása sem), a média mégis mindent megragadott, amivel a sikeres emberek iránti ellenszenv és persze a sikamlósság csatornáin keresztül hatni lehet.

A választók túlnyomó többségének életében egyáltalán nem tényező a magyar színházi és filmélet. Az érdeklődő kisebbség többsége darabra, színészekre megy, olyan színházat választ, amelyben jól érzi magát, amelynek hálás azért, amit kap. Ezt a többséget nem, vagy csak halványan érdekli, ki rendezi a darabot és ki ott az igazgató, a főrendező, tanít-e a szakegyetemen, volt-e osztálya. Ez vonatkozik Martonra és Keróra, akik igazgatók, főrendezők és tanárok is voltak, és Gothárra is, aki a legendás Kaposvári és a legendás Katona rendezője volt, de rendezett pl. a Radnótiban is, tanított és osztályfőnök volt az egyetem filmfőtanszékén, sikeres és kevésbé sikeres filmeket rendezett; én ugyan összességében nem kedveltem, de nem mondható névtelennek és jelentéktelennek.

Tagadhatatlan, hogy a Gothárhoz kötődő intézmények ellen most politikai és szakmai féltékenységi támadások is folynak, mégis úgy gondolom, amibe a Katona beleesett és amiben most vergődni kénytelen, az elsősorban a saját hivalkodó és álságos „kódexének” a kelepcéje. Persze, nehezére esett volna egy trendet és trendiséget majmoló színháznak kívül maradnia a metoo-hisztérián, mégis okosabb lett volna.


Társművészetek • 14942019-11-30 05:08:08

Szerintem egyéni érzékenységed és elfogultságod, nem pedig a tények miatt látod eltérő megvilágításban a három hazai eset tálalását a nyilvánosság számára.

Az amerikai licenc dramaturgiájára készült Sárosdi Lilla-ügy (én már csak így nevezem) is igen durva és ordináré volt. A Vígszínházat azért nem támadták ilyen szenvedélyesen, mert az igazgató vitát nem tűrő határozottsággal állította, hogy nem tudott ilyen esetekről, az SZFE pedig azonnali döntéssel megvált Marton Lászlótól. Azon sincs mit csodálkozni, illetve annak a magyarázata sem a politikában keresendő, hogy a Vígszínház ügyének kommentálásába Vidnyánszky Attila nem szállt be... Akinek a történet nem elég drámai, ajánlom szíves figyelmébe Marton fizikai elmúlását.

A Kerényi Miklós Gábor elleni támadás, minden valóságalapja mellett, Kalmár Péter példátlanul galád és aljas üzenetével robbant ki. Az akkori igazgató haladéktalanul eltávolította Kerót, a kedélyek elégedettek lehettek. Aki mégsem, azóta már az Operettszínház igazgató- és vezetőségváltásának, illetve új korszakának örülhet határtalanul.

A Katona József Színház az önmaga által elfogadott, kihívó módon hangoztatott, sőt erősített erkölcsi renden belül hibát hibára halmozott és halmoz még ma is, a vezetőség és a sértett(ek) egyaránt, politikus jellegétől és politikai szerepétől függetlenül, mintegy prédául kínálkozva a szakmai ellenfeleknek és a média hiénáinak.

Szólás- és hozzászólás-szabadságod tiszteletben tartásával jegyzem meg, hogy az SZFE minősítésére egyszer (legfeljebb egyszer-kétszer) elhangzott, inkriminált „b.-l.” kifejezés ápolásáról rövid időn belül 4 alkalommal nem mondtál le. Noha a nyelvi lelemény szerzője már nem él, idézőjeled pedig feltétlenül arra utal, hogy te magad elhatárolódsz a tartalmától és a stílusától, mégis az történik, hogy egy obszcén kifejezés folyamatosan szerepel és hozzájárul szerzője szellemének halhatatlanságához a Társművészetek topicjában.


Társművészetek • 14912019-11-29 05:15:53

Nem gondolom, hogy az origo.hu színvonalának jogos szapulása elegendő konklúziója a Katona József Színház zaklatási botrányának.

Itt egy informatívabb és tárgyilagosabb interjú Máté Gáborral:

https://24.hu/kultura/2019/11/27/mate-gabor-gothar-peter-zaklatas-katona-interju/

Számomra a metoo-mozgalom legellenszevesebb vonása, sőt lényege, hogy magukat jogállamnak valló országokban megjelenik az érvényes jogi eljárásnak (feljelentés, vizsgálat, zárt vagy nyilvános tárgyalás, ítélet) egy alternatívája, attól eltérő, rögtönzött, regionális szabályokkal és etikával, az elévülhetetlenség önkényes vélelmével, teret engedve mindenféle felelőtlenségnek. Én ezt jogellenesnek tartom, rossz precedensnek és előjelnek arra nézve, hogy bármikor teret nyerhet egy, a törvényes jogi eljárással párhuzamos, vagy éppen azzal ellentétes eljárás, akár a lincselés is.

Nem hiszem, hogy a bűnösség és az ártatlanság között létezik egyéb kategória, amelyről nem az igazságszolgáltatásnak kell döntenie.


Erkel Színház • 103832019-11-29 04:43:04

Nekem úgy tűnik, hogy a címek rejtette linkek nyomán, vagyis az Opera honlapján nem érvényesülnek a kedvezmények.



Innen viszont biztosan!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619862019-11-29 04:37:18

Gondolom, a kérdés arra vonatkozik, hogy rövid időszakon belül már megint Vidnyánszky Attila kap lehetőséget a Bánk bán megrendezésére. Vidnyánszky mint a nemzeti dalművek, a szláv operák és általában a nagy rendezői presztízsű művek legautentikusabb színpadra állítója, akinek megálmodásában mesterien elegyednek a gagyi szimbólumok a giccsel.

Ennél is nagyobb baj, hogy más, jobb rendező sincs a láthatáron, a művészeti vezető személyében legkevésbé sem. A Székely fonóval megbízott lengyel rendező förmedvénye pedig arra int, hogy külhonból sem érdemes segítséget remélni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619822019-11-28 05:23:08

Az opera magyarországi bemutatójára jövő év augusztus 20-án kerül sor a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Vajon az MTI vagy Vadász Dániel trehánysága az ilyen maszatos fogalmazás? (Az opera magyarországi bemutatójára = ősbemutatójára ugyanis 1861. március 9-én került sor a Nemzeti Színházban.)


Operett, mint színpadi műfaj • 41702019-11-28 04:05:07

Tisztelt Joska141, örömömre szolgált, hogy elsőként szólt a Felföldi-interjúhoz, és abban Vidnyánszky Attila méltatásához, miszerint a művésznő, „interjújának végén nagyon meleg szavakkal emlékezik meg Vidnyánszky Attila Csárdáskirálynő rendezéséről”. Merthogy én csak most jutottam ide, azzal a fogalmazási tervvel, hogy a rendező (akinek a neve már előzetesen is meg-megcsillan) fényesre nyalását kifogásolom.

Kénytelen vagyok azt is megjegyezni, hogy a kisebb-nagyobb elírások között otromba hibák is maradtak a szövegben. A legotrombább nem is helyesírási, hanem Kabos Gyula neve a Kabos Lászlóé helyett.

Riporter és alanya közös figyelmetlensége, hogy a művésznő diáksága idején nem szakközépiskolák voltak, hanem technikumok, ilyen lehetett a Dobó Katica Közgazdasági is.

Csalódással tapasztaltam azt a hangnemet, amelyben a mindig kedves Felföldi Anikó Sólyom Jankára emlékezett (akinek jómagam csak a paródiájával találkoztam egy tv-műsorban). Egy nagyszájú tinilánynak sem állna jól azt mondani, hogy „valamikor Krisztus előtt született, de a patrónusa révén még sok ezer évesen is énekelgethette”… stb. Nyolcvanegy évesen is fellépő színésznőtől azért is stílustalan ez a jópofizás, mert (a Wikipédia szerint) Sólyom Janka, bárki volt is a patrónusa, 70 évesen meghalt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619802019-11-24 03:50:09

Ezúttal sem használtam az okvetlenül szót. Szeintem ehhez a vitához akkor lesz érdemes visszatérni, ha meghallgattuk a jövő honi Wotanjait.

Ami pedig a MÁO és a közönség szerencséjét illeti, azt sem tudjuk, és valószínűleg sohasem lesz próbája annak, hogy nem jártunk volna-e szerencsésebben, ha Horváth Ádám marad a főigazgató. Nem is csiszolgatom tovább ezt a kérdést…


Társművészetek • 14782019-11-24 03:31:59

Kész vagyok Schilling állításait nem nagyon figyelembe venni. És persze, a metoo-mozgalom mozgatórugója is lehet szakmai félrékenység vagy irigység, sőt a magánéleti sikerekre irányuló irigység is. Hiszen lassacskán már az is nemi sikernek fog számítani, ha valakit tönkretehetnek vagy a halálba sürgethetnek a zaklatás 1 éves vagy 20 éves késéssel ébredező „áldozatai”.


Társművészetek • 14772019-11-24 03:11:33

Szerinted politikamentes színház nincs. Szerintem politikamentes médiatermék sincs. A hvg.hu független volta mint kivétel, legfeljebb a hét vicce lehet. Az origo.hu fűggőségét senki sem vitatta, hiszen hírről hírre mosolygunk rajta keserűen. De azért annak sem minden állítása értendő ellenkezőképpen…

OFF: Nem betűelírás, hanem következetes írásmód az (amin nem „rugóztam”), amit csak megjegyeztem, nem sértő szándékkal.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619722019-11-23 21:18:50

Miután Horváth Ádám az Operaház énekese volt, sőt főigazgatója is (egyedülállóan rövid ideig), szerintem nem tévedés ide jegyezni ezeket az információkat. Érdekes dolog, hogy valaki Wotan szólamát énekli meglehetős profizmussal, Wotan-hang nélkül.

Ha hallunk majd az Operaházban két igazi Wotant egy kettős szereposztásban felújított Ringben, akkor mondhatjuk, hogy szerencsénk volt Horváth Ádám távozásával.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619712019-11-23 21:18:48

Miután Horváth Ádám az Operaház énekese volt, sőt főigazgatója is (egyedülállóan rövid ideig), szerintem nem tévedés ide jegyezni ezeket az információkat. Érdekes dolog, hogy valaki Wotan szólamát énekli meglehetős profizmussal, Wotan-hang nélkül.

Ha hallunk majd az Operaházban két igazi Wotant egy kettős szereposztásban felújított Ringben, akkor mondhatjuk, hogy szerencsénk volt Horváth Ádám távozásával.


Társművészetek • 14742019-11-23 21:05:19

(Nyilván arra a betegségre gondol, amely már az antik görög színház elődjénél járványként ütötte fel a fejét.)


Társművészetek • 14732019-11-23 21:03:11

Ha az origo.hu előtt epitheton ornans következetességével ragaszkodsz a független jelzőhöz, ennyit a szegény kis hvg.hu is megérdemelne.

A politikai tettre és politizálásra mint a Katonába járás motívumára vonatkozó gondolatomban nem használtam az okvetlen szót, még annak szimonimáját sem, tehát „ahogy nem írom”…

A bizonyos időszakban a Nemzetibe tóduló közönség motivációjáról szólva nem a te színházjárói személyedről, nem az általad megváltott jegyről írtam. Kisebb tömegre való közeli és távoli ismerőseim, jegyet váltók és jegyváltásról lemaradók véleményét és tapasztalatát összegeztem.

A bizonyos időszakot hasonlatnak szántam, nem kívántam végigzongorázni az ilyenkor szokásos adok-kapok érveket. Legfőképpen azért nem, mert (ez is ismétlés már) Alföldit és Vidnyánszkyt hatalomvágy, erőszakosság és művészeti érték tekintetében jómagam egyenlőségjel két oldalán jegyzem. A különbség abban nyilvánul meg, hogy melyikük mögött aktuálisan milyen erejű hatalom áll.

OFF: Csak mert előszeretettel használod a Színház- és Filmművészeti Egyetem rövidített nevét: SZFE. (Az intézménynévben ugyan helyesen Sz szerepel, a betűszókat csupa nagybetűvel írjuk. Ld. SZTK, SZOT.)


Erkel Színház • 103762019-11-23 07:34:52

Kedves Lento_barbaro, ha úgyis jössz még, én pedig hamarosan újranézem A Nyugat lányát, most csak annyit, hogy nem vagyok szakmabeli, így szaktekintély sem lehetek. Csupán határozott véleményem van dolgokról, és örölök, ha az érdekel valakit.


Társművészetek • 14672019-11-23 04:53:13

A sajtószakma, akár tisztán tájékoztató, bulvár vagy szenny a jelzője, nem azért létezik (és nem abból él), hogy figyelembe vegyen önmérsékletre irányuló kéréseket. Ez egyik oldal médiájára sem jellemző.

Ha lehet ilyent mondani, a Katona József Színház azért „érdemel” kevesebb kíméletet az ügyben, mint a Víg és az Operett, mert a divathullám magyarországi betörése óta a zaklatás elleni mozgalmak élharcosának mutatja magát. Ha igaz Schilling állítása, mely szerint a színházi világban régóta tudtak Gothár dolgairól, a Katona két évvel ezelőtti elhatárolódó közleménye, továbbá a mostaniak, illetve valamennyi akciója mind képmutatás volt.


Társművészetek • 14662019-11-23 04:50:42

Akad némi jogosság is az Origo követel(ődzés)eiben, aminek – túl az Origo modorán – az is az oka, hogy a Katona József Színház valóban nem kifogástalan és következetes módon vezényli le a Gothár-ügy nyilvánosság elé tárásának lépéseit. Noha én az egész történetről lemondtam volna, ha már az ügy és megtorlásának nyilvánosság elé tárása etikai követelmény, ezt úgy lett volna helyes kidolgozni, hogy a szellemi muníció terén hátrányban levő Origónak és más sajtóorgánumoknak ne lehessenek kérdései.

Hiszen látjuk, hogyan ferdít az Origo, amikor azt állítja, hogy a színészeknek megtiltották véleményük nyilvánítását. Nem kell azt megtiltani ahhoz, hogy valaki megtagadja.


Társművészetek • 14652019-11-23 04:41:54

Persze, ebben sem kell egyezni a véleményünknek, kedves Lujza. Gothár külseje voltaképpen csak azért jutott eszembe, mert az embernek van egy olyan (meglehet téves) képzete, hogy egy bizonyos megjelenési, sikerességi stb. szint fölött egy férfi akár kölcsönös vonzalomra is számíthat. Ez persze nem feltétlenül van így, és nem is tartja mindenki feltétlenül értéknek, sőt – Scarpia természetéből is tanulhatunk egyet s mást.

Mivel nem láttam a Hóhérokat, szívesen fogadom el az elismerésedet, de attól függetlenül is az a véleményem, hogy ha valaki bűnt vagy etikai vétséget követett el, de az nem nyilvánul meg az alkotásában, az alkotástól is szabadulni: hisztéria és vérszomj. Nem akarom Gothár állítólagos bűnét elhelyezni, hiszen mértékét és részleteit nem is tudjuk (nincs is erre szükség), de bizonyos, hogy nem háborús bűncselekményt és nem hazaárulást követett el. Ezt a szenvedélyesen buzgó döntést csakis a diktatúrák módszeréhez hasonlíthatom: indexre, fekete listára tenni valakit, okkal vagy ok nélkül. A metoo-mozgalomnak és -hisztriának – és ne tagadjuk, a Katona eddigi, ezzel kapcsolatos hivalkodó nyilatkozatainak – úgy látszik, diktatórikus erejű követelései vannak. Mindenesetre méltatlan mértékűek; ha Gothár Kossuth-díját is követelik, amit korábbi és kizárólag szakmai teljesítményeiért ítéltek oda neki; ismét csak a vérszomjat tudom emlegetni.



… És azt sem tudjuk, hogy a Katona mennyire csapta be most a nyilvánosságot, mert az sincs kizárva, hogy a megbocsájtó vagy megbocsátani kész hölgy akkor panaszolta be sérelmét a színház vezetőségénél, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a vezetőség mindent tud, sőt – amint Schilling Árpád akarva vagy akaratlanul „elszólta magát” – a színházi világ tudott már ezekről a dolgokról. Ki tudja, mióta tanakodnak, milyen érdekek és ellenérdekek működtek már, ki kit zsarolt meg az ügyben, mire nyilvánosságra került a zavarosan kidolgozott forgatókönyv.


Társművészetek • 14642019-11-23 04:33:50

A 108 %-os nézettségi mutatóhoz, bárhonnan származik is az adat (van rá egy tippem), azért hozzá kell fűzni: noha a Katona József Színház társulati minősége és művészi igényessége nem vitatható, a szembe került szálkákról és az irigységről szólva érdemes hozzátenni: a Katona alapítása óta a lehetőségek szerinti mértékben politizáló, politikus színház; oda járni, feltételekkel vagy feltétel nélkül hűségesen, bizonyos mértékig politikai tett, politizálás is. A bizonyos mérték alatt azt a jelenséget értem, amelyre példa Alföldi Róbert Nemzeti Színházának megrohamozása abban az időben, amikor már lehetett tudni, hogy Vidnyánszky Attilának sikerül(t) kitúr(at)nia őt onnan. Tüntetés-értékű volt, hiszen olyanok is mentek az előadásokra, akik különben nem jártak a Nemzetibe, esetleg még színházba sem. (A várható opponálásra: igen, Alföldi Nemzetije máskor is jobban ment, mint a Vidnyánszkyé.)


Társművészetek • 14562019-11-21 03:56:31

A bulvár- és szennylapok újságírói szerkesztésében és stílusában többnyire van némi profizmus. A mostanában hivatkozott Origo-cikkek (rossz értelemben) gyerekesek, szerkesztetlenek, amiben az a sértő, hogy igénytelenségükkel gyermeki, primitív lényeknek tekintik az olvasót. (Nem keveset ártva azoknak az ügyeknek, amelyekért ki akarnak állni, ha igaz.)


Társművészetek • 14552019-11-21 03:54:27

(ismételt küldés volt)


Társművészetek • 14542019-11-21 03:54:25

Az első link alatt olvashatókról: csodálom a megszólítottak türelmét. Így rárontani emberekre telefonon, aztán vonakodásukat és elfoglaltságukat tapasztalva is tovább szekírozni őket, ezt mérhetetlen pofátlanságnak tartom. Remélem, az érintettek tudják kezelni a telefonjukat annyira, hogy letiltsák ezeknek a hívóknak a számát.

A másodikról: Schilling most is gyomorforgató, mint mindig.


Társművészetek • 14532019-11-21 03:51:08

Távol álljon tőlem, hogy kedveljem Gothár Pétert. Láttam olyan filmjeit és színházi rendezéseit, amelyeket akár zaklatásnak is tarthatok, de hogyan jelenthetném fel, amikor még fizettem is ezekért. Továbbmegyek: nem rokonszenves ember, amennyire ismerem, a szerénység feltétlenül hiányzik belőle. De hogy valami pozitívat is mondjak róla: szép férfipéldány, az volt fiatalon és később is, ez viszont kevés ok arra, hogy védjem, nem is teszem.

Ám – feltételezve, hogy közleményében igazat állít – meg kell jegyeznem, hogy munkatársnője, akihez bevallása szerint erkölcsileg elfogadhatatlan módon közeledett, erkölcsileg elfogadhatatlan módon becsapta, átverte, hazudott neki. Amikor Gothár bocsánatot kapott tőle. Mert ha megbocsátunk valakinek, azzal az ügy lezárult, a tanulságok levonásával. Ha viszont az esetet kifecsegjük, a munkahelyen panaszt teszünk és nagy hatósugarú közleményre késztetjük az intézményt, az minden lehet, csak megbocsátás nem. Szóval, ismétlem, Gothár közleményében egy hazug, jellemhibás „áldozatról” esik szó.

Csak ennyit akartam hozzászólni.


Társművészetek • 14522019-11-21 03:43:33

Végigolvastam én is a tudós nők olykor molière-i magasságokba törő kommentfolyamait, néha arra gondolva, hogy ideje lenne belefolyni a Wikipédia szerkesztésébe. Elsőnek az Ember szócikk Táplálkozás című fejezetének elejét egészíteném ki: „Az ember mindenevő.Olykor vérszomjas.


Társművészetek • 14462019-11-20 14:29:00

Főpolgármesteri (fenntartói) vélemény:

https://hirtv.hu/ahirtvhirei/karacsony-deruljon-ki-a-zaklato-neve-2490600?utm_source=feed&utm_medium=rss&fbclid=IwAR0j8Q83NHgfD1CxoN4wU1FZWRM6-pdwfANhAWzMGJrTKCad5S_KzV0E8aw


Társművészetek • 14402019-11-20 05:14:22

A számos híradás közül „természetesen” az Origóé a „legszigorúbb”, legtámadóbb hangú, mégis hasznosnak találom, hogy ezt linkelte ide Búbánat. Ez szembesíti ugyanis a színházat azzal, hogy a Sárosdi-botrány idején a Katona mintegy kéretlenül adott ki nyilatkozatot mindenkori érintetlenségéről.

Míg jómagam tk. nem vagyok kíváncsi a zaklató személyére (sosem  öröm az ilyen információ), megnevezésének elmulasztását (vagy halasztását) nemcsak azért helytelenítem, mert a Katona intézményén kívül ezután is dolgozhat (akár taníthat is) álruhában, hanem azért is, mert ezzel a színház gyanúba keverte mindazokat a rendezőket, akiket szerződéssel foglalkoztatott. Remélem, ők nem fogják tűrni az alaptalan gyanúsítást, és tiszta beszédet fognak követelni az álságos szellemiségű intézménytől.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 72312019-11-18 14:29:28

Köszönjük.


Erkel Színház • 103662019-11-18 04:05:33

A többi Puccini-opera verhetetlen népszerűségéhez képest A Nyugat lánya valóban nem népszerű, méltatlanul népszerűtlen, noha nekem kedvencem, gyengém. Biztos vagyok abban, hogy időről időre műsorra kell tűzni, ha konjunktúra kínál rá alkalmat. Egy Puccini-év mint megalomániás kampány nem ilyen alkalom! Ilyen alkalom, ha akad hozzá a szerepet fölényesen megoldani tudó, kivételes kisugárzású szoprán, egy vonzó tenor és egy jelentős bariton – akik egy normális, a darabért rajongó rendezőt a mű interpretálására inspirálnak. Az, hogy egy énekesnő (vagy kettő) el tudja énekelni, győzi a szólamot, kevés.


Erkel Színház • 103652019-11-18 04:00:58

Eltévedtem? Ez itt a személyeskedő politikai homokozó?


Erkel Színház • 103642019-11-18 03:44:07

Az alább leírt nézőtéri állás esetén nem lehet felmenteni a közönségszervezést, de úgy látszik, valahányszor felmerül ez a téma, fel kell sorolnom valamennyi gyanítható felelős (felelőtlen) kört. Műsorpolitika, darabválasztás, rendezőválasztás, rossz propaganda (rossz trailer és rossz képek egy rosszképű előadásról), ostoba pr, semmittevő közönségszervezés stb., stb., stb.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 72272019-11-18 03:25:45

Nem Gobbi és nem bariton, ebbe igyekszünk belenyugodni, ami könnyebben esne, ha a tizenharmadig század megmaradna k-val, és ha már arra jár a Szerkesztő, kiirtaná a példaértékű és a tudomásom közé furakodott sorváltást.


Erkel Színház • 103582019-11-16 22:32:01

A fölöslegesen, fontoskodón átértemező rendezés és a gyakorta emlegetett közönségszervezés.


Erkel Színház • 103542019-11-16 20:53:51

OFF: Eredetileg én is így éreztem, mígnem valaki figyelmeztetett, hogy a távol nem igekötő, és egybeírva a helyesiras.hu ismeretlennek tartja.

Nemhogy bocs’, kösz’!


Erkel Színház • 103522019-11-16 04:54:44

Pontosítás: a súgólyuk vonalából 8 (azaz nyolc) reflektor világít a színpadi deszkákról a nézők szemébe is.

(Továbbá: távoltartott → távol tartott...)


Erkel Színház • 103512019-11-15 05:32:24

Rigoletto – 2019. november 14.



Egy szűk évtizeddel ezelőtt adhattak közvetítést a televízióban a Szinetár Miklós és Harangi Mária társrendezésével jegyzett Rigoletto egyik előadásáról, amelyből egyedül Miklósa Erika Gildájára emlékszem. Ez a közvetítés azóta jótékonyan távoltartott a darab operaházi vagy Erkel színházi látogatásától, bárki énekelt is benne. Most egy előre megfontolt szándékkal megvásárolt bérlet szólított a találkozásra, összességében mélyen lesújtó élménnyel.

A rendezésről, a szcenírozásról, a színészi játék lehetőségéről és kivitelezéséről, az álságos darabértelmezésről és tolakodó szimbolikáról egyetlen jelzővel tudok nyilatkozni: vérprimitív. A Csikós Attila tervezte díszlet utazónak tűnik, mondanám jóindulattal, ki sem tölti az Erkel Színház jobb időket látott színpadát, bár inkább bábszínházi díszletként, sőt akár makettként hat. Valamennyi képnek az ötlete eredendően rossz, minden megoldása lapos, közönséges és kisszerű. Ehhez – mai színpadi divat szerint – a palotaképek csillárjainak égői kiégetik a néző szemét. Lehet mondani, hogy nem a csillárokat kell bámulni, ám a rivalda padlózatán fekvő legalább hat reflektor is a néző szemét irritálja. Külön nem irigylem az első sorban ülőket, akiknek ezek valószínűleg a szereplők lábát is takarják.

Velich Rita jelmezei esztétikailag is kellemetlenek, ám azért is, mert (Rigoletto színházi öltözőasztalának villanykörtesora mellett, amely a címhős életének fölösleges, szájbarágó jelképéül is szolgál) a történet „kortalanságát” hivatottak jelezni, meglehetős stílustalansággal. Szépnek egyedül Ceprano grófné jelmeze mondható (remekül mutat benne Megyimórecz Ildikó), de mivel olyan kihívó, mint egy velencei kurtizáné, ne csodálkozzon a gróf, ha a herceg őt is prédának tekinti.

A címszerepet (nagyon-nagyon régóta) alakító Fokanov Anatolij (a szórólap szerint Anatoly) tiszteletét érdemli ilyen nagy és nehéz szerep eléneklése baj nélkül, de úgy gondolom, „a világ legnagyobb operaházai” közé tartozás gyakran hangoztatott becsvágya és a szerep formátuma más hangi és színészi minőséget kíván, különösen akkor, ha az elérhető lenne. Gilda egyszerű lányka, aki alig tud valamit az életről, Verdi szerint azonban nagy hősnő, aminőkkel lehetett már találkozni az Erkel Színházban is. Kriszta Kinga képességei elismerése mellett sem mondható ilyennek. Galeano Salas gyönyörű és mozgékony, a magas fekvésben is hibátlanul és erőteljesen szóló lírai tenorjával lehetne erős és emlékezetes hatású Mantuai herceg, de a rendezésből fakadóan is gyenge játékára és hallatlanul előnytelen jelmezeire is kénytelen leszek emlékezni. Mivel Sparafucile jelenetei a rendezés legsilányabb megoldatlanságai, nehéz elképzelnem olyan előadást, amelyben Rácz István bérgyilkos-figurájának atmoszférája és hatása is lehet. Ugyanezért nem jelentős Szvétek László Monterone-alakítása sem; a tehetségesen játszó udvaroncok, Káldi Kiss András és Kiss Péter is vergődnek a kultúrtermi lapályon.

Bosszúságomat a hangilag megfelelő, ám általában kissé civilnek ható Mester Viktória Maddalenája tetőzte. A Rigoletto kifejezési világában teljesen idegen erotikus játéka a herceggel talán nem az ő ízléshiányának számlájára írandó, ám a mégiscsak jelmeztervezett ruhájához viselt ombré festésű (saját) hajával már olyan civil, mintha a közszolgálati televízió hírolvasó-pultja mögül rángatták volna a fogadóba. Bárcsak távol tudnám tartani magam attól a gondolattól, hogy Mester Viktória megjelenésében az Operaház mai színpadi kultúrájának igénytelensége és fegyelmezetlensége testesül meg!

Medveczky Ádám értő és érző vezénylése az énekesek korlátaihoz is igazodott.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 44562019-11-15 02:49:57

Az a kis „szinte ária” hozzátartozik Rosillon és Valencienne kettőséhez, hiszen azzal indul a nagy „főzés”. Ama C a forrás, amitől a nő is elveszti a fejét. (Ez a felvétel valami stúdiós show-ban lehetett.)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 44552019-11-15 02:29:54

Bizony, az Erkel Színházban Otellóként és Sámsonként hitelesen robusztus embernek láttam Del Monacót, és csak később, az internet idejében tudtam meg, hogy nem volt magas, és nem hízelgett a megjelenésének Tebaldi termete.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 44442019-11-14 04:11:41

Nem hivalkodásból mondom (Schrott fellépéseit végül is nem többszörösen felemelt helyárakkal gazdálkodják ki), hogy a kérdés(ed)re adható választ az előadások tapasztalatára bíztam. A váltótársak adottak. Azt nem bántam volna, ha a női főszereplőkből is választékot kapunk.

Nekem Gáti István Figarója maradt legemlékezetesebb. Legtöbbször Bordás Györgyöt láttam a szerepben, az ő alakítását is szerettem. Kedvenc grófom Sólyom-Nagy Sándor volt.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 44432019-11-14 03:35:07

Még egy szempontból „olcsóbb” dolog esztrád-műsort adni, mint opera-előadásban fellépni: tudjuk, hogy a kiváló énekesek között sem briliáns színész mindenki. Mario Del Monaco az volt, meg is mutatta, hogyan épít fel és alkot meg egy Otellót, Sámsont. Elképzelhetetlen, hogy az 1960-as években ezek helyett előadott volna néhány Verdi- és Puccini-áriát, jól összekeverve, mint egy salátát, ráadásképpen esetleg elénekelte volna a Vágyom egy nő utánt…


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 44312019-11-12 22:11:30

A 4 Figaro házassága januárban, a még mindig nem akárki Erwin Schott-tal, méghozzá két szerepben, csak lesz. Az Erkelben. Lesz… (És ezzel sokkal jobban járunk, mint ha abba a rakás szemét operaházi Faustba hívnák meg Schrottot.)


Társművészetek • 14382019-11-12 07:34:23

Én mindkét hírből ugyanazt a következtetést vonom le.


Társművészetek • 14372019-11-12 07:34:21

Én mindkét hírből ugyanazt a következtetést vonom le.


Eiffel Műhelyház – Bánffy terem • 1092019-11-12 01:48:21

Félrenéztem vagy félreütöttem a 10-ét, köszönöm a kiigazítást.

Van tánckar a kellemes és szellemes Hófehérke és a 7 törpében: leginkább a királyi palota háznépére emlékszem. Meglepő módon A vágy villamosában is van, holott az alapjául szolgáló dráma voltaképpen kamaradarab. A balettben megjelennek olyan figurák is, akiket a főhősnő eredetileg csak megemlít, azt is igencsak kényszeredetten teszi, ráadásul a koreográfus meg is többszörözte ezek látványát: mintha azt a sok likőrt nemcsak Banche szopogatta volna, hanem te is. (A szóhasználatot Stanley szájából, illetve Czímer József fordításából vettem.)


Balett-, és Táncművészet • 59352019-11-12 01:13:25

Tisztelt Joska 141! Csak azért, mert szóvá tette a helyesírás és a nyelvhelyesség számomra is mindig fontos ügyét:

Szerintem ezek ellenőrzéséhez nem kell politikailag függetlennek lenni, ami különben is idealista követelmény. Ön sem felel meg ennek. Én sem, mégis, politikailag az ellenszenvezés/rokonszenvezés és néhány-évenkénti szavazás szintjén függőként, bátorkodom megjegyezni: remélem, hogy az Operettszínház hivatkozott hírlevele nem a legutolsó volt. Remélem, nem is az utolsó. Legfeljebb a legutóbbi.


Balett-, és Táncművészet • 59342019-11-12 01:09:00

(Én elolvastam a cikket, mert érdekelt. Viszont) csatlakozom Klára fórumozótárs véleményéhez, és egyúttal emlékeztetek arra, hogy néhány évvel ezelőtt Apáti Bence regisztrált fórumozóként kérte, hogy publicisztikai tevékenységével ne foglalkozzunk ebben a topicban. Ez a kérése pedig harmonizál a fórum kellemes használatának feltételeivel.


Eiffel Műhelyház – Bánffy terem • 1072019-11-11 05:33:07

Nekem olyan típusú számítógépem van..., amelyen június 9., 10., 11. és 12. napjára ígéri a honlap A vágy villamosát 20 órás kezdettel, jegyváltási lehetőség nélkül, mint valamennyi (nem kevés) oda kitűzött előadást.

Azt még csak el tudom képzelni, hogy 10-én a 17 órás Erkel színházi Hófehérke és a 7 törpe után a balettkar egy része átmegy ledolgozni a táncdrámát is, azt viszont már nehezebben, hogy 12-én egy 19 órás Hófehérke után (közben) is. Valami mégsem stimmel.


Eiffel Műhelyház – Bánffy terem • 1052019-11-10 05:46:46

Érintettként én csak azt az ígéretet tartom számon, hogy az idei évad bérlettulajdonosai bónuszként 50 %-os kedvezménnyel válthatnak korlátozott számú jegyet az Eiffel Műhely előadásaira. Regisztrációkat akkor jegyeztek fel, amikor kiderült, hogy még nem tudják értékesíteni a jegyeket Kőbányára, mert nem biztosak a meghirdetett dátumok, sem a nézőtér képe. De – immár nem kísérleti időszakban – miért ne lenne fizetős A vágy villamosa?


Eiffel Műhelyház – Bánffy terem • 1022019-11-08 23:34:24

Olvassák a fórumunkat...


Balett-, és Táncművészet • 59292019-11-07 02:17:11

Szerintem rosszul emlékszel. Kerényi Miklós Gábor és Lőrinczy György igazgatósága idején mindazon előadások napi szereposztásáról, amelyekre már lehetett jegyet váltani (erről akkor is kaptam hírlevelet), tájékoztatott a honlap. Legfeljebb nem mindegyik művész neve előtt volt látható az ikon-fénykép.

Kiss-B. Atilla igazgatóságától datálom, hogy csak a tárgyhóba érkezéskor szerepel a szereposztások választéka helyett a tervezett szereposztás.


Pantheon • 24372019-11-06 18:33:02

Karinthy Márton 1949. szeptember 1. – 2019. november 6.


Balett-, és Táncművészet • 59222019-11-06 01:57:49

Állítom, hogy az Operettszínház propagandarendszere is rossz. A színház honlapján véletlenül akadtam rá a János vitéz és a Diótörő előadására is, ezek reklámjával sehol sem találkoztam. Az előbbit hármas szereposztásban adják, de nem nyilvános, hogy melyik előadásban ki játszik, noha rajongókkal rendelkező sztárok is vannak köztük.

A balett szintén hármas kiosztású főszereplőit is megnevezték, igaz, nem a szereposztás alatt, hanem csak az ismertetőben. Kevés az információ, nincs képanyag (még jelmez- és díszlettervekről sem) – a közönség nem szeret zsákbamacskát vásárolni. (Mondom én, aki mindkét bemutatóra vettem jegyet. Nem mintha nekem bármi és bárki megfelelne, viszont szeretem ezeket a műveket, Erkel színházi produkcióikat pedig a múlthoz méltatlannak tartom. Ám másoknak kedveskedni ezekkel a kísérletekkel egyelőre nem merek.)


Balett-, és Táncművészet • 59212019-11-06 01:21:05

A különben jó tollú Ozsda Erika interjújának hiányossága, hogy (talán az írás terjedelmét kímélendő) többnyire mellőzi az évszámokat (sajnos szereplők megnevezését is), márpedig azok egy 40 év történetére emlékező riportban könnyítenék az eligazodást, különösen az avatatlan olvasóét.

Az Állami Balettintézet végzős növendékei 1979. június 18-i, operaházi vizsgaeladásának záró darabja, A Nap szerettei a Carmina Burana teljes anyagára készült. (Hangfelvételre táncolták.) Legközelebb 1980. április 6-án láttam újból az alkotást, immár a Győri Balett egész estés vendégjátékának első darabjaként, a Vígszínházban. (A szamuráj és a Stációk tette teljessé a műsort.)

Ha Markó Iván letiltotta a műveit, az általad említett 1995-ös Camina Burana egy egészen másik darab lehetett.


Balett-, és Táncművészet • 59182019-11-05 05:39:32

Köszönöm, tiszelt Joska141! (Nagy nehezen előhívva a Firefoxot, amelyet éppen a szolgálatok megtagadása miatt mellőzök, boldogultam.)


Operett, mint színpadi műfaj • 41392019-11-05 05:32:02

A közízlés nem, mindenesetre nem csak magától változik. Ha az értelméség évtizedeken keresztül általánosítva és nyafogva nyilatkozik az operettről, a filmesek csak kivételesen vagy elvétve számolnak az operettszínészek drámai tehetségével (manapság még véletlenül sem), egyszerűen ciki lesz operettet nézni, és sikk átvenni a nyafogást. A musical nem szenvedte el ezt a kollektív megvetést, és élvezte az igényesebb alapanyagok értékelését. Akad ebben igazság, bár meg kell jegyeznem, hogy pl. a Pygmalion ismeretében nehezen találni igazibb és hígabb operettet az általam is kedvelt zenéjű és My Fair Ladynél.

Az akkori jelenben élve meg a két nagyjátszóhelyes Madách Színház folyamatait, sőt maga Mácsai interjúira és azok kicsengésére is emlékezve, korántsem maradt a Wikipédia összefoglalásának megfelelő, idilli emlékem a „leválás” folyamatáról és Mácsai felemelkedéséről.


Operett, mint színpadi műfaj • 41382019-11-05 05:25:00

Szerintem 1958-ban szegényebb volt az ország, mint mostanság, az Operába sem öntöttek annyi pénzt, mégis színpadi előadásban újították fel A hegyek aljánt az Erkel Színházban, és 1960-ig 28-szor műsorra is tűzték. (Sajnos nem láttam.) Igaz, megalomán iparkodása egyik vezetésnek sem volt: a válogatás, választás lehetőségével éltek.

A Müpa előadásainak értékelésében nem fogunk egyetérteni. Én operaszínpadra vitt előadásokon nőttem fel. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem előadásairól jó hangzású, nemzetközi sztárokat felléptető tantermi színházi (szegényszínházi) emlékeim maradtak.


Balett-, és Táncművészet • 59162019-11-04 05:40:50

Sem a Google Crome-mal, sem az Operával nem tudom megnyitni:



„A webhely nem képes biztonságos kapcsolatot nyújtani

A(z) magyarnemzet.hu egy nem támogatott protokollt használ.

Az ügyfél és a szerver nem támogatnak ugyanolyan SSL-protokollverziót vagy rejtjelezési csomagot. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a szerver RC4-támogatást követel meg, amely már nem számít biztonságosnak.”



MIÉRT?


Operett, mint színpadi műfaj • 41242019-11-04 05:29:12

Szerintem egy lecsengést nem érdemes véglegesnek tekinteni. A barokkot és a korai Verdiket is időről időre felfedezik, a prózai színházakban is divatok irányítják egy-egy szerző elfeledését vagy agyonjátszását.


Operett, mint színpadi műfaj • 41232019-11-04 05:29:09

Szerintem egy lecsengést nem érdemes véglegesnek tekinteni. A barokkot és a korai Verdiket is időről időre felfedezik, a prózai színházakban is divatok irányítják egy-egy szerző elfeledését vagy agyonjátszását.


Operett, mint színpadi műfaj • 41222019-11-04 05:01:58

Kedves Bűbánat, magam is sokkal jobban kedvelem az operettet, mint a musicalt, mégis úgy gondolom, egy főváros elvisel két olyan színházat, amely nagyszabású színrevitelben, egymással versengve ad elő musicalt.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az Operettszínházban immár több, mint fél évszázados hagyománya van a musical játszásának. (Ha jól tudom, a Jó éjt, Bess! bemutatásával kezdődött, amit a My Fair Lady 1966. februás 11-i bamutatása követett.) Az operettjátszásnak akkor is akadtak kisebb-nagyobb válságai, nem utolsósorban annak az előítéletes közvélekedést is alakító értelmiségi rétegnek köszönhetően, amely teljes mellszélességgel és meglehetős gőggel, különböző esztétikai, még inkább politikai érvekkel nyírta az operett műfaját és művészeit. A musical a színház életben tartására is kapóra jött, és úgy gondolom, ma is létszükséglete az Operettszínháznak.

A Madách Színház musical-profilját is a megélhetési szükség hívta elő: ahogy a főváros egyik (ha nem a) legjobb színházából fogytak a színészóriások és a nagy rendezők, majd Mácsai Pál lekapcsolta magának a Madách Kamarát. A Madách mára gyakorlatilag tisztán musical-színház, amelynek nevéhez ugyanúgy nem illik Madách Imre neve, mint a „Magyar Nemzeti” név az Operaház balett-társulatához.


Operett, mint színpadi műfaj • 41212019-11-04 04:18:11

Az „egyszerjátszós” művek bemutatását akkor is pazarlásnak tartom, ha azokat koncertszerűen adják elő. Egy jó művész ugyanis nem érheti be a kotta blattolásával, meg kell ismerkednie, össze kell érnie és azonosulnia a szereppel, értelmeznie kell azt akkor is, ha nem kap hozzá jelmezt, sem kulisszákat, és nem kell játszania. Vagyis úgy készül fel és annyit ad magából, mintha teljes előadásban szerepelne. Jelesen példázták ezt legutóbb az Erzsébet II. felvonásának előadói: Kolonits Klára, László Boldizsár, Haja Zsolt, Balga Gabriella, Cser Krisztián, Káldi Kiss András is. „Mentsége” az ilyen pazarló produkciónak, hogy egyúttal lemezre vették. Ideálisnak azonban azt gondolom, ha egy művész (vagy társulat) tartós kapcsolatra készül egy szereppel, illetve darabbal, melynek hosszú távjára majd a közönség mond igent vagy nemet.


Operett, mint színpadi műfaj • 41202019-11-04 04:05:00

Én a részben és félreszcenírozott operáról ugyanazt gondolom, amit az operettről írsz. A műfaj előadási sajátossága a csillogás, káprázatos jelmezek, díszletek, nagy be- és kivonulások, fény, pompa, ragyogás. Természetesen nem úgy értelmezve, hogy minden díszletelemnek, gyöngysornak és fülönfüggőnek a hatalom és a főúri osztály gazdagságát kell szemléltetnie öncélúan. Amit viszont a zene ábrázol az alaphelyzetekben, a bonyodalmakban és a konfliktusokban, azt nem lehet semmibe venni vagy átértelmezni. A látvány gazdagságának a zene gazdagságával kell adekvátnak lennie. Amit (csak pédául!) Anger Ferenc „korszerűen” lökött Traviatájában, Mohácsi János fontoskodva semmitmondó Aidájában vagy Szinetár Miklós kispolgáriságba és giccsbe süllyesztett Denevérjében kifogásolok, az a zene semmibe vétele! Verdi az Aida templomjelenetében az érzéken túli lelkiállapotból való erőmerítést mutatja be, nem gusztustalan naturalizmussal ábrázolt véráldozatot. A Keleti táncban a győzelem örömére bemutatott pazar ünnepet kell látnunk (mely miliőjének pompájához felmérhetetlen muzeális és képzőművészeti anyag áll rendelkezésre), nem a háború szörnyűségének didaktikus szemléltetését, amin a zene már különben is túljutott. Az előadott opera vagy operett világa a színpadon van! Ez a látvány elkülönített egység, nem vehet részt benne a Kongresszusi Központ vagy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem belsőépítészeti arculata, ahogy V. László és Cillei találkozásában sem az Erkel Színház zenekari árkát elválasztó mellvéd, földszinti nézőterének két járása és a köztük fejüket forgató nézők; Nabucco megjelenésében sem az Erkel Színház középerkélye; a kórus sem énekelhet az oldalpáholyok alatt, ahol a nézők egy része számára láthatatlan. (Utóbb Szűcs Gábor, illetve Kesselyák Gergely dilettáns őrületeire utaltam.)

Az a jelenség, hogy a közönségnek mégis kellenek a Wagner-darabok (vagy akár A mosoly országa) stílustalanul bepréselve a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem burkolatai és technikai mutatványai közé, azzal magyarázható, hogy máshol nem találja ezeknek a műveknek a színvonalas zenei előadását. Elfogadásukat bizony megalapozták a Bingo keretében előadott darabok. Hogy a nézőtéren nem csak magyar közönség tapsol? Ma már nem lehetnek kételyeink afelől, hogy a Bingo sem hungarikum volt, az igénytelenség és a művészet üzletiesítése nemzetközi.


Operett, mint színpadi műfaj • 41192019-11-04 03:50:30

... csak éppen – hadd ne menjek messzebb a topic címénél – nem úgy mutatták be az operettet, mint színpadi műfajt. A világégések idején a marharépa és a lótetem is jó volt arra, hogy az emberek ne vesszenek éhen, de azért nem felejtették el, hogy sütemény és ludaskása is létezik.


Operett, mint színpadi műfaj • 41112019-11-03 04:58:31

Operát lehet „félszcenírozottan” játszani, de vajon jó dolog-e a szegényszínház? Illetve a szegényopera, a szegényoperett. Az utóbbinak komoly gyakorlata volt egykor a televízióban – nem a TV Zenés Színházára gondolok, hanem – azt hiszem, a Bingo nevű szerencsejáték keretét adta, sok pasztellszínű neoncsővel.


Eiffel Műhelyház – Bánffy terem • 952019-11-01 21:49:27

Lehet, hogy jobb így...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619612019-11-01 21:44:32

feltűnt


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619602019-11-01 18:36:12

Ez nekem is fetűnt. És mivei 3-án délelőtt és délután is A rosszul őrzött lány megy, praktikus lenne annak díszletében előadni Verdi Requiemjét 2-án.


Balett-, és Táncművészet • 59082019-10-31 04:51:05

Közönségszervezésről szólva én sem gondolok már azokra a közönségszervezőkre, akik jegy- és bérlettömbökkel és ismertető anyagokkal teli kofferokkal járták az üzemeket, hivatalokat, hogy ott adják el portékáikat. Nem is volt helyes pontatlanul a közönségszervezést említenem, csak már unalmas mindig felsorolni azokat a nem is pontosan ismert nevű egységeket, amelyek a költséges munka sikertelenségéért felelnek: propagandisták, pr-osok. Gyenge és ezért ellenszenves is az Operaház reklámanyaga és -stílusa, a semmitmondó, megfelelő zenei ízelítőt nem adó trailerek, amelyeken ügyetlenül kiragadott zenékre azoktól független pillanatképeket látunk. Nem mentség erre, hogy ez a trendi, nemzetközi divat.

A tömbösített műsorrendet sajnos már 30 éve forszírozza az Operaház, noha az egyik leghatékonyabb találmány annak az operaközönségnek a távol tartására, akinek egyéb dolga és szórakozása is akad. Szerintem szorosan összefügg azzal, hogy megszűnt a társulati tagság, a szerepre szerződő énekeseket csak egy-egy ipari széria időszakaira tudják lekötni, míg korábban a tagok az egész évad folyamán rendelkezésre álltak. Valószínűleg ez annál is erősebb érv, hogy a díszleteket és a jelmezeket is csak rövidebb periódusokban kell készenlétben tárolni. Különben ez a rendszer működik pl. a Madáchban, az Operettben és a Centrál Színházban is, de ott évadonként többször ismétlődnek a szériák, mert nem akkora a repertoár, mint az Operaházban.


Balett-, és Táncművészet • 59072019-10-31 04:43:10

Nem akarom védeni A diótörő (és általában az Operaház) helyárait, de látta-e már valaki, mennyibe kerülnek a jegyek a Centrál Színházban a Legénylakás című darabra. Most éppen nem érdemes odakattintani, mert a kitűzött előadásokra csaknem minden jegy elkelt, de elárulom: ugyanannyiba, mint a My Fair Lady előadásaira. Nem lenne ez érdekes, ha a My Fair Lady nem misical lenne, mégiscsak valami kisebb zene-, ének- és tánckarral – míg a Legénylakás egy 4 szereplős komédia (igaz, sztárszereposztással). Szóval valamivel 10 ezer fölött van a legjobb helyek ára, ami óhatatlanul felveti azt a kérdést, hogy irreális-e a 7900 forintos legmagasabb alaphelyár az Erkel Színházban, ahol operákat és baletteket adnak nagy együttesekkel, nagyobb technikai apparátussal és elvileg bonyolult színpadtechnikával. Drága-e ennek kétszerese A diótörőért, nagy Csajkovszkij-zenekarral, teljes balettkarral, számos szólistával, balettnövendékekkel és némi kórussal, akik egész decemberben dolgoznak. A kérdés kelet-európai jövedelmünk kevesléséhez vezet.


Operett, mint színpadi műfaj • 40942019-10-30 00:07:57

Éppen 17 évvel ezelőtt, 2002 novemberében láttam a Pesti Színházban az Antonius és Kleopátrát, Eszenyi Enikő „rendezésében” és címszereplésével. Két bagatell színházi feladat, de a Kossuth-díjas művésznő magabiztosan nyilatkozta, hogy ha úgy érezte volna, sok együtt a két kihívás, kiosztja a főszerepet. (Nem osztotta ki.)

Azóta meggyőződésem, hogy Eszenyi szemfényvesztő, az Eszenyi-jelenség pedig egy nagy lufi, és mindig csodálkozom azokon – kritikusokon legfőképpen –, akik képesek gyanakvás nélkül beülni az előadásaira és meglepődni bármin is.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619552019-10-30 00:04:22

Köszönöm.


Balett-, és Táncművészet • 58972019-10-29 19:29:57

A rosszul őrzött lányt eredetileg két évvel ezelőtt akarták felújítani az Erkel Színházban, de ez valamiért a bérletezés után meghiúsult, helyette a Sylvia került a bérletekbe, illetve a műsorba.

Idén műsorba tették A rosszul őrzött lányt, ezt a mindenkori cukor darabot – a 9 előadásszámból és a hármas szereposztásból arra lehet következtetni, hogy nagy bizakodással.

Jelen idő szerint a balett 30-i előadására 792, 31-re 1145, november 1-re 1068, 3. délelőttre (!) 212, estére 941 szabad jegy van még. Tehát 4158 eladatlan jegy!

Lehet keresni az okot abban is, hogy a három szereposztásban nem akad olyan közönségkedvenc sztár, akinek a neve fogalom lenne, akiről így szólhatnánk: megyünk megnézni (vagy többedszer újranézni) Fülöp Viktor zseniális Simone anyóját. Vagy megyünk megnézni parádés szerepében az Orosz–Róna párost. És sorolhatnák más példákat is. Leblanc Gergely ugyan méltó utódja a honi nagy sztároknak, ám a Magyar Nemeti Balett jelenlegi szereposztói szerint mindenki bármelyik szerep alakítására alkalmas. Különösnek tetszik pl., hogy Iurii Kekalo és Mikalai Radziush egyaránt hivatott Thomas gazda és a Kakas karakterének megelevenítésére...

Az eladatlan jegyek tárgyában azonban kétségtelen, hogy a nem eladott jegyek nem eladásáért a közönségszervezés felelős.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619522019-10-29 18:35:14

A MÁO honlapja szerint vasárnap, október 27-én az Erkel Színházban 11 és 19 órai kezdettel A rosszul őrzött lányt adták, 15 órakor Hangszervarázs volt a „Bernáth-büfében”. A recenzeált műsort hol és mikor rendezték?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619432019-10-26 22:16:00

Erőszakosan csúszott a ne mellé egy m (amint neked is makacsul maradt le egy n az „elle” végéről). Azt akartam mondani, hogy a hírben és az illusztráción nem azt kifogásoltam, hogy a művészek rolleroznak.

OFF: A témától és a demonstrációtól függetlenül, a biciklit remek dolognak tartom, kisvárosban és falun, de Budapestet alapvetően nem kerékpározásra és nem rollerozásra találták ki, amint arra sem, hogy ennyi (és ilyen randa) autó száguldjon és parkoljon benne, mint az utóbbi 30-40 évben. Egyéb kerekes szerkezetek közül személy szerint a gördeszka és a gördeszkások iránt viselek ellenszenvet, valamint a kerekesszék-gagyi iránt a színpadon.

OFF-OFF: Változó lehet, hogy kinek a nyelvérzéke milyen toldalékot diktál a rollerhoz. Vegyes hangrendű szóként nekem mély magánhangzós toldalék kívánkozik, aminek mellékes hozama nyelvünk mekegő hangzásának oldása.


Eiffel Műhelyház – Bánffy terem • 852019-10-26 04:22:54

2020. február 1-én és 2-án avatóünnepség, 7-én premier: A mester és Margarita.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619412019-10-26 04:01:20

Azt írtam volna, hogy nem rollerozzanak?

2017. május 26-án jártam legutóbb az Operaházban, azóta úgy gondolok rá, mint ahol minden szegletben lázas csiszolás, kárpitcsere stb. folyik. Ehhez képest „nem hétköznapi látványként” meglátom a fiatal énekesekkel, balettosokkal és rollerjaikkal az előcsarnokot, úgy, ahogy csaknem két és fél éve hagytam...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619402019-10-26 01:15:43

:-)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619372019-10-25 14:07:32

Nem fogom végigböngészni, melyik topicba kívánkozna az alábbi 3 „hozzászólás” (merő floodolás), de abban biztos vagyok, hogy semmi köze sincs a Mi újság a Magyar Állami Operaházban? témához.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 26842019-10-23 19:44:56

Nyilván nyomban kapcsoltál volna, ha az O-ra véletlenül  került két vessző(ékezet) egyike az Ó mellé kerül, mert onnan hiányzik: Ó, szép Firenze.


 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1890 • Erich Kleiber, karmester († 1956)