vissza a cimoldalra
2019-12-05
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11455)
A csapos közbeszól (95)

modern eszement rendezesek (336)
Bánk bán (2973)
Élő közvetítések (8264)
Nagy koncertek emlékezete (37)
Zenei események (1005)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1364)
Help me! (1106)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3525)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1814)
Franz Schmidt (3464)
Palcsó Sándor (273)
OperaDigiTár (33)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7233)
Kimernya? (3358)
Erkel Színház (10387)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4622)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: IVA
Leírás:
Honlap:
   


IVA (9487 hozzászólás)
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 72172019-10-14 02:48:17

Én egy 2-es számjegyet kérek a képaláírás dátuma kezdetéül, különben 3019-ben hajlamosak leszünk jelenkorinak vélelmezni a Pozsonyi Nemzeti Színház mostani kinézetét.


Pantheon • 24262019-10-12 02:02:14

1938. június 15. – 2019. szeptember 30.

Bővebb információt keresve az énekesnő Fb.-oldalára leltem, és kiegészítem a hírt a rokoni közlemény tartalmával. Horváth Eszter „hosszan tartó, méltósággal viselt betegsége következtében” hunyt el. „Temetése 2019. október 22-én 11 órakor lesz a Bazilika altemplomában.”


Erkel Színház • 103252019-10-11 15:53:54

A Hunyadi László eddig zártkörűnek szánt előadásai közül az október 14., 15. és 16-i délutániakra elérhetővé tették a maradék jegyek megvásárlását, kb. félszeres helyárakkal.


Jonas Kaufmann • 24112019-10-11 03:21:08

Ez a bejegyzés legalább annyit ér nekem. Köszönöm!


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 43882019-10-10 01:16:20

Mivel a bál ideje alatt Alfréd a börtönben dalolászik, Rosalinda az Óra-duettet Eisensteinnel kénytelen énekelni. Kötőjellel.


Jonas Kaufmann • 24082019-10-10 01:14:36

Mivel a bál ideje alatt Alfréd a börtönben dalolászik, Rosalinda az Óra-duettet Eisensteinnel kénytelen énekelni. Kötőjellel.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 619282019-10-06 18:03:52

Az Operaház, köszöni, elvan a közönség nélkül is.

Az Opera művészei is rollereznek a hétvégén

https://www.origo.hu/kultura/20191001-az-opera-muveszei-is-rollereznek.html?fbclid=IwAR3IJz5lSfIMu7g3J5Qrvp25aSkQOvD3q7a2lxcSIuqxE3BdbBvVhYdAics


Pantheon • 24132019-10-06 07:50:03

Informatív és őszinte búcsúztató méltatja Ercse Margit érdemeit a Caruso blogon:

https://caruso.blog.hu/2019/10/05/margit_115?fbclid=IwAR0ehuDjQL35sxtsmwnrMPm-RkrHb3HNNj7cNLe6hTzxc4o5FPhak-36-4Y


Plácido Domingo • 9072019-10-04 03:31:48

OFF: Nem tudom, árthat-e a hozzájárulás cookie-k telepítéséhez, vagy sem, én a kezdetektől sohasem kattintok rá a felhívásokra, amelyek sunyi módon a képernyőre kúsznak. Nem lehetek annyira kíváncsi egy olvasmányra vagy videóra, hogy rákattintsak, amikor az a fél vagy akár egész oldalt kitakarja. Amit legjobban utálok benne, az a vegzálás! Eszembe jutott erre néhány trágár szinonima is, de inkább az erősebbekből választok: terrorizálás, zsarolás. Mindenkit arra biztatok, hagyja figyelmen kívül ezt a kérdést, hátha egyszer ráunnak és abbahagyják.


Plácido Domingo • 9062019-10-04 03:15:55

Los Angelesben is tisztelik a pénzt, nem csak New Yorkban. Senki és semmi sem drága érte.


Pantheon • 23972019-10-04 00:26:49

Én is durvának tartom, hogy senki sem írt ide nekrológot Jessye Norman pályájának méltatására. Nem jellemző ebben a topicban, amely többnyire a gyászhírek regisztrálására szorítkozik. Éppen ezért például te megtehetted volna – a Café Momus minősítése és siratása helyett.

Karel Gottot illetően: időről időre bejegyezzük ide olyan művészek távozását is, akiknek érdemei nem a komolyzene területén voltak jelentősek. Elférnek ebben a virtuális pantheonban, és senkinek a békéjét sem zavarják. Valaki fontosnak tartotta őket, nem érdemelnek ezért gyalázkodást. A „tragédia” nem itt kezdődik.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 45682019-10-01 05:11:30

Mi, magyarok egyfajta szerencsénknek tarthatjuk a csehszlovák–magyar lakosságcsere korántsem rokonszenves fordulatát. Különben legfeljebb csehszlovák vendégművészként láthattuk volna Házy Erzsébetet Budapesten, ahol valószínűleg nem is magyarul énekelt volna, esetleg csehszlovák játékfilmekben, és nem örülhetnénk sok-sok magyar rádió-, lemez- és tv-felvételének.

Azt persze nem zárhatjuk ki, hogy énekesi karrierje Pozsonyból vagy Prágából a világ nagy színpadaira vezette volna.

Operaházi pályája indulásának állomásait a megemlékező írás az OperaDigiTár adataitól némileg eltérően ecseteli:

http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.02.php?is=1&bm=1&kr=A_10_%3D%22H%C3%A1zy%20Erzs%C3%A9bet%22&mt=&mt=0


OperaDigiTár • 302019-09-28 19:31:12

Nem panasznak szántam, hogy nem bukkantam rá az e-mail-címre, csak elmondtam, hogy figyelmetlen voltam. (Mert türelmetlenül nekiestem az adatoknak.)


OperaDigiTár • 262019-09-28 03:32:15

Köszönöm, nem tudom, mikor találkoztam volna ezzel az email-címmel.


OperaDigiTár • 252019-09-28 03:31:26

Nem tudjuk, hogy az Operaház Facebook-oldalának kezelői mennyire reprezentálják az intézmény viszonyulását a közönséghez. A tapasztalatok ott – a bejegyzés figyelmen kívül hagyásától a megköszönéséig terjedő skálán – vegyesek.

Valószínűleg a fórumon kialakult virtuális viszony sem reprezentatív. Bizonyos, hogy a vezetőség olvassa a véleményeinket, amelyek között kétségtelenül akad otromba és fölényeskedő is, ami nem jó kezdeményezés. Az pedig érthető, hogy névtelen, arctalan emberek üzeneteire nem küldenek válaszokat.

Az Operaház „mentségére” írom le tapasztalatomat: a hibajelzésekre szinte mindenhol kelletlenül, legfeljebb kényszeredett köszönettel reagálnak. Az önzetlen segítség értékelésénél is erősebb az általános igénytelenség, a hiúság és a lustaság. Ismétlem: ez a bekezdés nem az Operára vonatkozik.


OperaDigiTár • 212019-09-27 04:58:00

Ez viszont kevésbé biztató hír. Az OSZMI adattára az én gyakorlatomban 10-15 éven át használható volt, bár nehézkesen. Sok kérdésre választ adott, sokra nem, és számos elírást tartalmazott. Meg sem közelítette azt a pontosságot és azokat a lehetőségeket, amelyeket az OperaDigiTár már első blikkre ígér. Egy-két éve azonban a korábban elérhető OSZMI-oldalak sem jelennek meg, mintha összeomlott volna az egész rendszer.

Üdvös lenne, ha az Operaház jóhiszeműen fogadná a jó szemű internetes használók észrevételeit, hogy az értékes DigiTár minél teljesebb és hibátlanabb legyen. Nem ragaszkodnék ez ügyben a fórum nyilvánosságához, jó lenne hozzá egy vendégoldal is...


OperaDigiTár • 202019-09-27 04:38:13

Köszönet érte mindenkinek, akinek érdeme van benne! A „hírnöknek” is.


Plácido Domingo • 8632019-09-25 08:08:33

Tehát a kórustagnak nem sikerült magára húznia Grigolót. Hja, a repülés nem veszélytelen.


Juan Diego Flórez • 7392019-09-25 03:30:47

Nem értem, mi a probléma. Számosan linkelnek számtalan oldalt. Mindössze az volt a szándékom, hogy értesüljön a változásról, akit érint.


Balett-, és Táncművészet • 58872019-09-24 04:11:23

Kedves Siegfried, bizonyára Te is tudod, hogy ez a fórum – noha bizonnyal olvassák az illetékesek is – nem az Operaház virtuális vendégkönyve. (Nehezen jutott eszembe az utóbbi szó, mert míg kb. 15-20 évvel ezelőtt szinte minden színház honlapján volt ilyen menü, mára kiment a divatból; egyik színház sem kíváncsi a nézők véleményére, amely nem feltétlenül pozitív.) Ezért szerintem nem várható, hogy az itt megfogalmazott kívánságok teljesülnek, de még az sem, hogy nyomukban magyarázat érkezik.

Különben is, mit várhatnánk olyan honlaptól és társulati nyilvántartástól, amelyben a nem magyar születésű (valójában külföldi vendég) művészek nevének sorrendjét áterőszakolták a magyar szokás, szabály szerint?

Már hozzászoktunk, hogy a nem aktív jelzést leginkább a családi okból nem táncoló művészeknél olvashatjuk, és ezt nem árnyalja egyetlen egyszerű szó (pl. jelenleg, ideiglenesen, már) sem. Arra tehát végképp nem számíthatunk, hogy a társulati névsorból kiderülhetnek olyan finomságok, hogy a vezetőség miben egyezett meg egy-egy művésszel; miért nem aktív, ha képességei változatlanok; ha azok megváltoztak, miért nem kap más jellegű szerepeket; ha szolgálati évei szerint szakmai nyugdíjra jogosult, miért szerepel még a társulati névsorban (mások neve, pl. a Végh Krisztináé is évekig szerepelt nem aktív jelöléssel). Ezekre a kérdésekre legfeljebb a művészek nyilatkozata adhatna választ (pl. interjúban), de az is elképzelhető, hogy ők maguk nem kívánják megosztani helyzetüket a nyilvánossággal (pl. azért, mert nem tekintik véglegesnek). Lehet, hogy e többféleképpen értelmezhető státusnak anyagi oldala is van.

Azt nem hiszem, hogy egy agresszív hangú beszólás nyomán bármi is jobbra fordulhatna. (Természetesen ezzel nem a Te hozzászólásodra utaltam.) Rosszabbra viszont igen: a döntési helyzetben levők is emberek...


Társművészetek • 14112019-09-23 05:06:29

Tegyük hozzá: a prózát játszó fővárosi nagyszínházak közül a Nemzeti alaphelyárai a legolcsóbbak. A nagyszínpadi helyek ma annyiba kerülnek, mint az új Nemzeti Színház megnyitásának idején, amit igencsak drágállottunk. Schwajda György vezetésekor: 2000-ben! 2003-ban, Jordán Tamás vezérigazgatásával normalizálták a helyárakat, a színházlátogatók fizetőképességéhez idomítva. Nem tudom pontosan, milyen mértékben kúsztak felfelé Alföldi Róbert idején, mert csak a János vitézére emlékszem, 4500 Ft-ba került a legdrágább hely, de az zenekaros előadás volt. Tehát most, a Rocco és fivérei nem drágább, mint Az ember tragédiája volt majd' két évtizeddel ezelőtt.

Ami a túláradó rajongást illeti, most nemcsak egyes sajtóorgánumok stílusa, hanem divat is, amellyel sokan igyekszenek (kényszerülnek) lépést tartani. Hadd említsek egy közeli pédát, elfogulatlanságomat is bizonyítandó. A Flórez-koncert helyszínének változását hirdető szervezőiroda pazar helyszínként jellemzi az Erkel Színházat. Nekem, aki az otthonom után legjobban szeretem ezt a helyet, évtizedek óta valóban sok pozitív jelzővel illethető, akár a pazarral is (általában addig, míg szét nem nyílik a függöny), mégis úgy gondolom sajnos, ma nem ez a legtalálóbb jelzője, mert sem korunk követelményeinek, sem a korábbi, egyszerre ünnepélyes és mégis otthonos hangulatát keresőknek nem felel meg tökéletesen. (Remélem, idővel lesz még újból pazar hely!) Például a Müpára inkább illik ez a jelző, mert bár én nem vagyok oda érte (legfeljebb a vörös szőnyegéért), a közönsége elvárásainak megfelel.


Juan Diego Flórez • 7362019-09-22 01:43:27

Mármint melyik?

Az enyém majd az a cég lesz, amelyik betiltja az opera- és balettzene felhasználását esztrádműsorokhoz. Kovács Jánossal is egyetértve, aki már 3 tenor-koncertekről is így nyilatkozott.


Erkel Színház • 103142019-09-20 20:51:16

Most jelent meg a Fb.-oldalamon:

Csimborasszó Production

Hirdetés


Tájékoztatjuk a Tisztelt Közönséget, hogy Juan Diego Flórez – a korábban meghirdetett Papp László Sportaréna helyett - az Erkel Színházban lép fel október 22-én. A pazar helyszínen unikális zenei élménynek ígérkezik majd az operavilág ünnepelt előadójának akusztikus koncertje, amelyen – többek között - a legismertebb Verdi és Puccini áriák valamint híres operett részletek csendülnek majd fel. Közreműködik az Operaház zenekara. Karmester: Jader Bignamini. A jegyértékesítés az új helyszínen hamarosan indul.

https://www.facebook.com/csimborasszononprofit/photos/p.1076182866092760/1076182866092760/?type=3&theater


Juan Diego Flórez • 7312019-09-20 20:50:13

Most jelent meg a Fb.-oldalamon:

Csimborasszó Production

Hirdetés


Tájékoztatjuk a Tisztelt Közönséget, hogy Juan Diego Flórez – a korábban meghirdetett Papp László Sportaréna helyett - az Erkel Színházban lép fel október 22-én. A pazar helyszínen unikális zenei élménynek ígérkezik majd az operavilág ünnepelt előadójának akusztikus koncertje, amelyen – többek között - a legismertebb Verdi és Puccini áriák valamint híres operett részletek csendülnek majd fel. Közreműködik az Operaház zenekara. Karmester: Jader Bignamini. A jegyértékesítés az új helyszínen hamarosan indul.

https://www.facebook.com/csimborasszononprofit/photos/p.1076182866092760/1076182866092760/?type=3&theater


Balett-, és Táncművészet • 58802019-09-20 03:56:47

Kedves Amalgám, a Bolero előadástörténete nem Béjart-ral és Markó Ivánnal kezdődött, még Budapesten sem – és remélhetőleg nem is Johan Ingeré lesz az utolsó szó.

Az 1960-as évek táján, amikor a Bolerót leginkább Salome-előadások „kiegészítő” darabjaként adták az Operában, Cieplinsky János koreográfiájával, sajnos nem láttam. Sajnálatomat növeli, hogy korabeli színlapokról tudom, kik adták elő akkor váltott szereposztásban, le is írom, mert akinek köze van a magyar balettkultúrához, annak nem lehetnek fölöslegesek és idegenek e nevek. Lakatos Gabriella, Fülöp Viktor, Erdélyi Alice, Havas Ferenc, Csajkovits Magda, Hamala Irén, Géczy Éva, Gál Andor, valamint Rácz Boriska, Róna Viktor, Kálmán Etelka, Sallay Zoltán, Éhn Éva, Gaál Éva, Anda Margit, Kemény Judit, Kiss László. Pár évvel ezelőtt a neten ráakadtam egy képgalériára, ahonnan trükkös módon sikerült elmentenem 50 fekete-fehér képet, amelyek ennek a szériának a jelmezes próbáiról, előadásairól készültek. (Sajnos a helyet azóta nem találom.) A fotográfusok olyan erejű pillanatokat kaptak el, amelyekből nemhogy megszólal a zene, de még a vér is folyik! – természetesen csak az érzetünkben.

Azért merem mégis bátran megemlíteni ezt az elmulasztott szériát, mert ez a (különben 1943-ban bemutatott) Bolero-változat 1975 májusában megért még egy felújítást az Erkel Színházban, egy balett-est záró darabjaként (A rózsa lelke és a Pas de quatre előzte meg), két szereposztásban. A fő nőalakot még eltáncolta néhányszor az akkor 47 éves Lakatos Gabriella, páratlan odaadással és még mindig illúziókeltően. Aki őt látta, annak olyan fogalma lehet temperamentumról és szenvedélyről, amilyen másnak nem. De élvezetes és impozáns volt Szumrák Vera alakítása is a másik szereposztásban. A többi fontos szólóban Sebestyén Katalin, Havas Ferenc, Sipeki Levente, Forgách József szereplése is emlékezetes, a második vonalban feltűnt már Pongor Ildikó is. Az csak természetes, hogy az Erkel Színházban nem hangfelvételről szúrták ki a fülünket.

Rövid két esztendővel később, 1977 januárjában Fodor Antal Bolero-alkotása mutatkozott be egy új balett-esten. Túl közel volt még a Cieplinsky-féle verzió emléke, de ez is képes volt Bolero-élményt nyújtani a szimfonikus szerkesztésű koreográfiát abszolváló fiatalokkal. Leginkább Musitz Ágnes tánca lebeg előttem, akinek a lobogó szőke haja mintha külön szerepet hapott volna a látványban.

A Boleróról való véleményünk szerint valószínűleg más-más tejútrendszerben élünk. Nincs a mindössze kb. negyedórás zeneműnek „jelentős” része: az első taktustól az utolsóig egybetartozik minden hangja, megszakíthatatlan, hiszen szakadatlan, lehalkíthatatlan, hiszen zenekarának nemcsak a vastagsága, hanem a hangereje is fokozódik. Te azt állítod, egész jól lehet szunyókálni alatta, én azt mondom – nem éppen eredetien és poétikusan fogalmazva –, hogy még a holtat is felébreszti álmából.


Társművészetek • 14042019-09-19 04:43:32

Kedves Laci, a keresett témát nem ide, hanem a Balett- és táncművészet-topicba jegyezte be Búbánat.


Balett-, és Táncművészet • 58752019-09-19 04:41:08

1st Steps – 2019. szeptember 18. – Erkel Színház



Eddigi életem legkellemetlenebb táncélményén estem át – ezzel a gondolattal értem a 1st Steps című balett-est végére. Nem nagy szó ez, mert számos évtizedem szinte számtalan balett-élménye élvezetes volt, kellemes és maradandó emléket hagyott bennem, olyannyira döntő többségben, hogy a kellemetleneket különösebb helyigény nélkül felsorolhatom.

1976-ban mutatták be az Erkel Színházban a Jean Effel rajzai ihlette A világ teremtése című balettet, amely nem nyerte el tetszésemet, kicsit sértőnek is találtam, ezért összesen 6 alkalommal néztem meg csupán, mindannyiszor egy-egy új szereplő beállásáért.

Az 1982 júniusában ősbemutatott A próba című táncjátékot – rendkívüli sikere és népszerűsége ellenére – sem szerettem, három alkalomnál többször nem is láttam.

Az utóbbi évtizedben nem sikerült megszeretnem a Karenina Anna, az Anyegin, a Manon és A kalóz című baletteket. Csajkovszkij három remekműve, A hattyúk tava, a Csipkerózsika és A diótörő mindig is rajongott kedvenceim voltak, de Solymosi Tamás operaházi korszaka alatt mindüknek durva giccs-változatával voltunk kénytelenek találkozni.

Az Erkel Színház újranyitásakor, 2013-ban Öt tánc címmel mutattak be modern balett-estet, amelynek meghatározó emléke a sötétség maradt, 2015-ben pedig késedelmesen ismertem meg a Karamazov testvéreket, amely balett zenei válogatása és mozgásvilága csak viszolygást váltott ki belőlem, soha többé nem kívántam látni, idén is kihagyom.



Be kell vallanom, hogy a 1st Steps című est szériáját eredetileg arra terveztem használni, hogy a szeptemberrel meghosszabbítsam a nyári szünetet. Az Operaház azonban túljárt az eszemen: bérlettulajdonosoknak bónuszként kedvezményes jegyet kínált az előadásokra, aminek hatására mindjárt két szereposztásra is kíváncsi lettem. Ám az elsőtől (múlónak bizonyult gyengélkedésem miatt) távol maradtam, amit igencsak fájlaltam – egészen az abszolvált előadásig: ezen élménybeszámolómat indító összegzésem miatt.

Nem hallgatom el, milyen ellenszenves számomra, ha Magyarországon nem fordítanak magyarra olyan idegen címeket, amelyek a fordítással nem veszítenek hatásukból, pontosságukból, szentségükből. Erik Satie darabjainak lefordításától természetesen eltekintenék, de az est és a másik három darab angol címének megtartása mellett csupán az az érv szólhat, hogy vannak, akik előkelőnek érzik magukat attól, hogy angol című előadásra váltanak jegyet és szánnak időt.

Valamennyi darab élvezhetőségét akadályozza a sötétség, a majdnem csak fekete, szürke látványvilág, az elégtelen vagy éppen kellemetlen világ(os)ítás, a földszinti közönség szemének igen trendi irritálása reflektorokkal. A sötétség nem kedvez a társulat még nem túl sokak által ismert művészei fel- és megismerésének, sem arcjátékuk érvényesülésének, még ha az nem annyira fontos is a modern balettben, mint a cselekményesben.

Elégtelen és kellemetlen a zenei hatás, amely lemond az élő hangzásról. Még a Trois Gnossiennes esetében is, amelyeket Lázár György adott elő a színpad jobb hátsó sarkában elhelyezett zongorán, mert hangjai sajnos olyan erősítéssel szóltak, amilyent csak a pop-koncertek és a multiplex mozik közönsége találhat megszokottnak. (Szerencsére az erősítés enyhült a 2019. áprilisi V. Nagy Iván Nemzetközi Balettgála óta, amikor az egyik Gnossienne-koreográfiát már megismertem, némi halláskárosodás árán.) A három pas de deux-t Aliya Tanykpayeva és Iurii Kekalo adta elő, mindketten a homály által túlságosan takargatott költői jelenségként és költői szépséggel.

A Walking Mad címmel bemutatott Bolero-változat több okból is alapvetően elhibázott. Ravel Bolerója a hangszerek, a hangszerelés parádéja, amely eleven zenéléssel érvényesül nem hétköznapi módon – olyan helyen különösen, ahol van színpad és zenekari árok. (Az utóbbi itt lefedve.) Gépi zeneszolgáltatással az élmény ma elérhető számítógépről vagy akár egy telefonról is. A Bolero a temperamentum és a szenvedélyesség parádéja is, ebből a deszkapalánkkal űzött játékban csak az előbbi valósul meg. Talán akad, akinek a szenvedély-élményt pótolja a játékosság, ám még ha ez megérintett volna is, minden oda, amikor, tán a mű fele táján, elakad a zene, mint amikor kimarad az áram vagy lekapcsolják a zenegépet. De hamar észrevesszük, hogy nem akadt el, csupán nagyon elhalkult – ám az interruptus ettől még interruptus marad, amely nemcsak akkor kínos, ha menekülni kell, hanem akkor is, ha valami elhalkult. Mert e zeneszámnak a legsajátabb hatáseleme a kérlelhetetlen folyamatosság, ettől lesz extatikus és felszabadító a befejezése.

Valójában a Bolerót egy táncesten csak záró darabként érdemes előadni, mert akárhányadszor halljuk, olyan erősen dolgozik bennünk tovább, hogy nem tud lecsengeni egy szünet alatt, sőt, mire hazaérünk sem. Ezúttal talán nem is baj, hogy extázis helyett provokációt kaptunk, mert a zenedarab után azonmód dolgoznak tovább a táncosok, feltehetően a műsorlapon jelzett Arvo Pärt zenéjére – amelyet nem ismerve, azt reméltem, hogy ez már a 3. műsoregység, az ugyancsak ismeretlen zenére (Steve Reich) készült Fallig Angels, és így mégsem nyújtja két szünet az estét.

Nos, ebben hiába reménykedtem a darab rövidsége és a díszletek általános mellőzése okán; valószínűleg a táncosnők átöltözése és szusszanhatása tette szükségesé a szünetet. Ezt a kellemetlen, csupán ütőhangszerekre koreografált darabot végképp elengedtem volna, Jiři Kylián koreográfiájához csaknem annyira nincs antennám, mint a Boris Eifmanéhoz (Karamazov testvérek). A rafinált alulvilágítás és a valamikori egyrészes úszódresszekre emlékeztető jelmez drabálissá, esetlenné tette a táncosnőket, a zsíros és festett saját hajak alatt mintha még az arcbőrök hibái is szerepet kaptak volna a civil látványhoz.

Az új műsordarab, az Episode 31 gyűjteménye lehetne mindannak, amiért nem mennék színházba. Máshová ülnék, ha tudom, hogy vetítés lesz, mert amennyire (máskor) érdemes közelről látni a balettet, annyira rossz és szédítő közelről nézni a mozit. Még ha általában rajongásom tárgyai is a balettművészek, a beszéd korántsem ékességük, sem magyarul, sem angolul, a filmes riport pedig eleve a civilségbe rántja azt, amit a színpadra kellene emelni. Ami ez után történt a színpadon, amit a táncosok műveltek néhány, feltehetően szándékoltan silány lakberendezési rekvizitummal, arra már nem is tudok visszaemlékezni. Lehet, hogy egy érdekes egyetemi előadásról maradtam le, amelyen, mint rossz diáknak, csak azon a kérdésen járt az eszem, hogy mikor megyünk már haza.

Sajnálom, mert ebben a produkcióban is biztosan nagyon sok fizikai és szellemi erőfeszítés volt. A közönség nem is fukarkodott a tapssal.


Társművészetek • 13992019-09-17 03:59:19

A következő évadban a Radnóti Színházban előadják a Szerelmesek házait (The Widower’s Houses, korábbi magyar címein Szerelmi házasság, Sartorius úr házai, Özvegyek házai), Valló Péter rendezi. Talán a fotógalériáktól függően dől majd el, hogy megnézem-e, mindenesetre figyelemmel fogom kísérni, kinek mennyire fáj (vagy nem fáj).

Igen, lehet, hogy ma a színházigazgatóknak, rendezőknek, színészeknek és a közönségnek elkopott az érzéke Shaw szelleme iránt, abban a morális és kulturális környezetben, amely körülvesz minket, már csak az elsózottat és a túlcukrozottat, a fagyottat és a forrót érzékeljük. Aztán az élet mégis produkál olyan helyzeteket, amelyek akár egy Shaw-dráma tanulságai lehetnének. Ha már szóba hoztad a „metoo-cunamit”, ezt az alattomos, kíméletlen és alpári mozgalmat… Sem a fejét csóváló, sem az átkozódó ember nem lenne képes olyan „csattanót” írni, amelyben súlyosabb és méltóbb (ám sajnos túlságosan drága) büntetése lehetne az amerikai licenc szerint dolgozó honi mozgalmárcsillagnak, mint az életfogytig tartó lelkiismeret-furdalás. Bárcsak ne így történt volna!


Társművészetek • 13972019-09-16 02:47:46

Aki a folyamatosan helyett a „szűnni nem akarón”-t használja, annak gondolatában a „szűnés” (s)óhaja fészkel.

„Elkerülöm A hattyút az Örkényben (amin te átestél)” – így írtam! Átestél nem = linkeltél. Nem likelted, nem is írtam azt. Azért tudom, hogy átestél rajta, mert olvastam a hozzászólásodat.

Az Egy, kettő, három nem tartozik Molnár remekei közé, de Felekivel egy tv-változatban még jó darab volt, Márkus Lászlóval pedig egészen kitűnő. Hja, Márkushoz mérhető zsenink nincs, nem tudni, lesz-e még valaha.

G. B. Shaw művei és azok üzenetei nem avultak el, ellenkezőleg: modernebbek, mint valaha. Kritikája és szembesítése olyan húsbavágó, hogy azt a hazugságban mint elemben élő ma embere alig, vagy nem tudja elviselni – függetlenül attól, hogy milyen stílusú szalonokban játsszák. Amit mégis elvisel belőle a közönség, csak azért, mert nem érti. A rendezők sem értik. Ezért nem divatos.

Beszámolókból úgy értesültem, A jég című előadást (Krétakör → Trafó → Nemzeti → Proton) meztelenül játszották (persze nem obszcén akciókkal). M. G. P. annak idején úgy fogalmazott, hogy Mundruczó Kornél e rendezésének adaptálása a Nemzetibe Alföldi szűzbeszédének tekinthető. (Nem biztos, hogy jóslata bevált.) Azóta nem ajánlhatok hasonlót, de bízva Ókovács Szilveszter kivételes érzékében a rossznál rosszabb rendezők előhalászásához és a minősíthetetlenül stílustalan előadások színpadra engedéséhez, nem érdemes feladni a reményt. Korszakának legalább 10 legrosszabb színpadi kísérlete alapján nem zárható ki, hogy éppen a Don Carlos lesz a következő áldozat. II. Fülöp és a Főinkvizitor nagy találkozása aligha értelmezhető világosabban másképp, mint meztelenre vetkőző szereplőkkel.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 72112019-09-15 04:51:15

Némi spéttel olvastam el most Zéta Szerepgondolatok – V. László: Horváth István a reveláció jegyében című tanulmányát, és nem tudtam nem jutni arra az elhatározásra, hogy megemlítsem Bartha Alfonz V. Lászlójának emlékét. Szerencsémre előbb visszanéztem egy 2013. június 13-i hozzászólásomra, amelyet a Hunyadi László októberben temetendő felújításakor írtam, és döbbenten láttam: egyszer már megígértem, hogy erről nem írok újból. Levonva a tanulságot (nem érdemes ígérgetni), elnézést kérek, amiért ismételten megemlítem:



V. Lászlóról szólva még egyszer megteszem (aztán többé nem), hogy első Hunyadi-élményemet felidézzem. Bartha Alfonz volt első V. Lászlóm, olyan fiatalos, megejtő és csengő tenoron, amely sajnos hátrányos helyzetbe hozta a címszerepben fellépő Udvardy Tibort, akiről igazán nem mondhatni, hogy nem volt szép hang birtokosa, még ha pályájának leszálló szakaszában járt is már akkor. De Bartha óta szívesen fogadtam szinte mindenkit, akinek a hangja szolidabban csengett, hiszen az operaszínpadon hangja által lesz vonzó az énekes, V. Lászlóba pedig nem szükséges beleszeretnünk.



Gondolatom végül is nem ellenkezik Zéta érdekes eszmefuttatásával V. László alakjáról. Remélem, egyszer hallhatom Horváth István V. Lászlóját is: egy majdani új Hunyadi-rendezés „nyíltkörű” előadásában.


Társművészetek • 13942019-09-15 03:07:58

Nem hiszem, hogy nem értetted: egy képzeletbeli előadástípussal példálóztam. Ha nem értetted – kivel vitatkozom én itten?

Te sokallod a Molnár-előadásokat, én viszont keveslem: látod, legalább ekkora a távolság köztünk. Nem annyira számszerűen keveslem, hanem a darabokhoz méltó színvonal ígéretét tekintve. Így hát elkerülöm A hattyút az Örkényben (amin te átestél), A doktor úrt még könnyű szívvel is. De A testőr elkerülése a Pestiben folyamatosan nyomaszt, mert a „bonvivánt” nagyon is szeretném látni benne, a „primadonnát” azonban nehezen viselném el (én, kérem, Ruttkaival is láttam a darabot!), így hát döntött a rendező (rendezői) személye, akit nagyon nem kedvelek, és – veled ellenkezően – nem tartok hagyományosnak. (A szerintem ízetlen és szellemtelen „Lukin-díjasságra” viszont méltatlannak: nem bocsáthatom meg neki például azt, hogy távol tartott a Warrenné mesterségétől a Nemzeti Színházban, éppen azért, mert átlapátolta a cselekényt a ba – ami azóta a Jordán Tamás igazgatta Nemzeti tegnapelőttje.)

Igazán köszönöm, hogy elmagyaráztad, mi a különbség a sikerszerző és a klasszikus között, oszlatni igyekezve a bennem dúló fogalomzavart! Hálából elmagyarázom, hogy ha a „klasszikussá vált” után nem tettem vesszőt (nem tettem), akkor azt nem a „sikerszerzők” szinonimájának, hanem jelzőjének szántam. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást, ezt Molnár és Heltai példája is igazolja.


Társművészetek • 13932019-09-15 02:58:11

(Olyan távolságból, amilyen az elveink és a véleményeink között van, nem hiszem, hogy érdemes kezet nyújtogatni, mégoly barátágosan sem.)

Azért vagyok itt, hogy a saját véleményem alapján ítéljek meg dolgokat, ebben a te véleményed (a Mohácsi-Aidáról) nem változtat, sőt a linkelt övék sem. Ppp kritikájára emlékszem, ám arra is, hogy egy későbbi hozzászólásában (valószínűleg egy újabb Aida-látogatása után) súlyosbította véleményét Mohácsi rendezéséről.

Szerencsére nem láthattam a Móricz Zsigmond Színház Deliláját, és ezúttal nemcsak azért nem, mert sajnálatosan nem járok színházba Nyíregyházán (és most már a fővárosi színházi találkozóra sem delegálhatják a produkciót), hanem amiért te sem és mások sem. Az esztétikai megítélésen kívül ugyanis léteznek elvek is, ilyen elv a jogok tiszteletben tartása. Továbbá a szerzői szándék megbecsülése, tehát ha változtattak a darab szövegén (nem is keveset, ezt a színház sem tagadta), jogos látatlanul elítélnem az előadást.


Társművészetek • 13832019-09-14 04:39:07

Fényéveknyi távolságban álljon tőlem, hogy Csáki Judit újságírót propagáljam, de hamarjában erre a 2001-es hőbörgésére találtam rá, amely felidézi az emlékezetes botrányt:

https://magyarnarancs.hu/zene2/a_muveszet_visszavag_a_csodalatos_mandarin_-_kozep-europa_tancszinhaz-58957


Társművészetek • 13822019-09-14 04:37:03

Légy nyugodt, találnának arra is közönséget, ha egy darabot meztelenül játszanának el, obszcén akciókat imitálva. Sőt, sokat fizető közönséget is. A színház azonban mégsem üzlet csupán, ezért szerencsére mindig volt és van cenzúra (miért ne nevezzük nevén a gyereket?). Jobb esetben „jogi köntösben”, és még jobb esetben egy lelkiismeretes jogörökös döntésében.

A „művészszínházak”, amióta megkülönböztetik magukat a szórakoztató színháztól (évtizedek óta), mellőzik Molnár Ferencet, legfeljebb a Liliomot, esetleg még az Üvegcipőt ismerték el érdemes darabnak. Érthető, mert Molnár „gyanúsan” mutatós (arisztokrata vagy színházi) környezetben játszódó társalgási vígjátékaiban rafináltabb rétegek alatt rejtőznek a hasonlóan keserű, de legalább keser-édes mélységek. Az utóbbi években kezdenek szégyellősen, mintegy bocsánatot kérve, kacérkodni a könnyebbnek látszó darabokkal (Játék a kastélyban – Kamra, A hattyú – Örkény).

Nem vagy köteles porosodónak és hamarosan porlepettnek megítélt műveket nézni, olvasni sem. Molnár és Heltai óta se szeri, se száma a klasszikussá vált sikerszerzőknek...


Társművészetek • 13812019-09-14 04:31:18

Olyan jóóó személyeskedést fogadni egy hozzászólás nyitányaként!

Minden színházi előadás színháztörténeti esemény. Mohácsi Csárdáskirálynőjére sokan emlékeznek (leginkább a televíziós közvetítésnek köszönhetően, hiszen az által látták sokan), de ettől még nem biztos, hogy a színházkultúra történelmének mérföldköve. Ha a közvetítés felvételét megőrizték, nyilván maradandóbb, mint a rögzítetlen előadások. Ha a „bizonyos értelemben iskolát teremtés” érték, nos, itt az iskolateremtés gyümölcse: megjelent a színen egy rendező, véletlenül hasonlóan nagy termettel és annál is nagyobb arccal, aki ismét színháztörténetet ír és iskolát teremt, történetesen megint A csárdáskirálynővel…

Szerinted csak az Aida és egy másik, megnevezetlen opera áll ellen az újraértelmezésnek, Molnár Delilájáért nem kár. Ha láttad volna Mohácsi Aidáját, értenéd az összefüggést – feltéve, hogy érzékeled a tehetség és a minőség hiányát. A tehetséges színrevitel és a minőség minden művet megillet. A felturbózás szó nem az én kifejezésem, hanem Lujza fórumozótársé, tőle „vetted kölcsön”. Bizonygathatod, látatlanul és általánosítva, hogy jobb a hamisítás, mint egy darab sikertelen előadásának kockáztatása – szerencsére a jogörökös nem így látta, én pedig ennek örülök.


Társművészetek • 13762019-09-13 04:13:36

Semmilyen szabadság, még a szellemi műhelyek szabadsága sem lehet határtalan. Minden szabadság egy másik szabadságot sérthet (ez a tündökletes tartalmú és dallamos csengésű liberalizmus feloldhatatlan ellentmondása), a határtalan szabadság határtalanul sérthet egy másik szabadságot.

A vitatott afférnak nem a műsorterv szabad összeállítása volt a tárgya.

Mégis, kinek jelentene reklámot ez a letiltás? Nem mindenkinek az értékrendje szerint értékes egy botrány.


Társművészetek • 13752019-09-13 04:07:08

Nem olyasmiről, hanem „olyaskiről” írtam, akit ismerek (szerencsére nem személyesen, de ez itt nem is feltétel).

Elégedett vagyok előző hozzászólásom gondolatával: aki látta az Aida jelenleg „érvényes” változatát az Erkel Színházban, egyetért velem. Azt az Aidát Mohácsi János rendezte. Verdi zenéjét és az opera szövegét ugyan nem írta át, de valamennyi rendezői ötlete és affektálása ellenkezik az operával. Az a színház, amelyik a Mohácsi testvéreket bízza meg átdolgozással, rendezéssel, annak számolnia kell azzal, hogy lelkiismeretes, tisztességes szerzői jogörökössel összeütközésbe kerülhet. Ha (pl. a „művészet” szabadsága gőgjének jegyében) nem törődik ezzel, ráfizethet: ahogyan rá is fizetett. A jogörökös nyilván tudja, miért nem ült le megértőbben tárgyalni vagy kompromisszumokat kötni (E. D.). Mohácsi Jánossal (ismétlem, nem személyes ismerősöm, de a virtuális világban összejöttem már vele, nem az Aida kapcsán) ez – finoman és röviden szólva – nem lett volna egy alkotói csapatélmény. Az is érthető, hogy a színház sem tereli pl. jogi útra a jogörökös döntését. Lukin Ágnes nyilván nem indulatos túlzással kifogásolta az eredi és a meghamisított szöveg arányát. Mindezekért úgy gondolom, a legjobb és egyben példaadó döntés született.

A Delilát játszották már a Centrál Színház előtt is (nem akárkik, Váradi Hédi, Margitai Ági nevére emlékszem régi színlapokról), azok az előadások sem váltak legendássá. Létezik nyomtatásban is, az irodalomtörténet része, bár a színházi közönség valóban ritkán találkozik vele. Ez nem ismeretlenség, de még ha az lenne is, jobb, mint a félreismertség. Ha szeinted jobb egy hamisított Delila a nem játszottnál, olyasmiről foglaltál állást, amit nem ösmersz


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8282019-09-12 05:25:40

OFF: A kor hiányára nekem sem lehet panaszom. Egy-két tévedés nem azonos a demenciával.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8272019-09-12 05:22:58

Köszönet a linkekért.


Társművészetek • 13712019-09-12 05:15:16

Molnár Ferencnek számos, a magyar és a világirodalomnak pedig számtalan remekműve áll a színházak rendelkezésére. Azokból lehet választani, és lehet új műveket írni. A gyengébbek „felturbózása” szükségtelen, alapötlettel nem rendelkező színházi csalók ipara.


Társművészetek • 13702019-09-12 05:12:16

Én állást foglalok, érintett sértettként. Azt hiszem, aki látta az Aida jelenleg „érvényes” változatát az Erkel Színházban, egyetért velem.

Bravó Lukin Ágnesnek, aki nemcsak értéket mentett, hanem remélhetőleg precedenst is teremt, további hamisítások megelőzésére!


Társművészetek • 13692019-09-12 05:07:39

Nem biztos, hogy sajnálatos. A szerzői jogörökösség nemcsak a jogdíjak bezsebelésével jár, hanem felelősséggel is.

Viszont biztosan sajnálatos, hogy Bíró Lajos és sok más szerző jogörökösei nem léptek fel, és sajnos Verdi jogörökösei sem léphettek fel a Mohácsi testvérek garázdálkodása ellen.

A színház közleménye fellengzős, szinte már geil, bűzlik az öndicsérettől.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8242019-09-11 07:48:38

Tisztelt Joska141! Nekem is van egy adatom Margaret Tynes 1929-es születéséről, de mivel az adattárak inkább fiatalítani szokták a művésznőket, semmint öregíteni, arra gondoltam, hogy a régebbi évszám lehet a valós. Én olyan fiatalon ültem a nézőtéren az Erkelben annak idején, hogy nem érzékeltem, harmincas vagy negyvenes felnőttet látok-e Aida szerepében (a még idősebb Simándy József és Delly Rózsi partnereként).

A mellékelt link sajnos nekem nem nyílik meg.

Marton Éva születésnapi gáláján és nem Margaret Tynes, hanem a nehezen járó Grace Bumbry fellépésére emlékszem:

https://www.youtube.com/watch?v=81UrxUjOZt8


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8222019-09-11 05:09:04

https://www.blackpast.org/african-american-history/tynes-margaret-1919/

Ha ennek az oldalnak az adata megbízható, Margaret Tynes, a magyar operalátogatók egykori kedvence – Aida alakítója a Szegedi Szabadtéri Játékokon és az Erkel Színházban, Salome megszemélyesítője az Operaházban, néger spirituálék lemezről, illetve a televízióból ismert előadója – ma 100 éves. Remélem, nem tévedtem a „lenne” szó mellőzésével!


Ilosfalvy Róbert • 8572019-09-09 19:33:21

Vesztemre néztem meg az első sorban említett műsort annak idején (éppen akkor tájt, amikor megismertem Szabó Anitát a Sámson és Delilában, mert a felvétel óta mindig nehezen toleráltam az énekelni nem tudó, gyenge hangú Tangolitákat.


OperaDigiTár • 142019-09-08 21:40:46

Az én „idő előtti” infóm a főigazgató levéláriájából származott. Sajnálom.

(Persze, hogy olvasnak minket. Én vagyok az a néző, akit állítólag jobban érdekel a díszlet, mint az opera. Csakhogy ezt a pénztárban, illetve a bankkártyás fizetéskor ugyanúgy nem szokták megkérdezni, mint a testsúlyomat…)


OperaDigiTár • 92019-09-08 15:29:24

Mára mindenesetre jelentős előrelépés történt. A DigiTárra kattintunk – és File not found


OperaDigiTár • 72019-09-08 03:56:45

Az Origo-cikk megjelenése napján még alkalmam volt belépni az Opera DigiTár rendszerébe: az írás végén Moldován Stefánia összes operaházi szerepe innen lekérdezésre és kiírásra került.

Én még akkor meg tudtam nyitni és beléptem ebbe az adatbázisba: Moldován Stefánia mellett - próbaképpen - más előadókat, szerepeiket és előadás-dátumokat "teszteltem"... Megnyílt a címnél és szerepnél!

Ez a lehetőség mostanra megszűnt, ugyanis hiába próbálkoztam újra ezek elérésével
” – írta Búbánat a Moldován Stefánia-topic 55. sz. hozzászólásában.



Valószínűleg ez után kaptam vérszemet az oldal megnyitásához, és (talán nem véletlenül) Az álarcosbál egyik előadásának színlapját leltem rajta, amelynek Ameliája Moldován Stefánia volt. Láttam, hogy az ő szerepei lekérdezhetők, valamint mindazokéi, akiknek neve azon a színlapon szerepel. Moldován szerepeihez érkezve Rosalindára klikkeltem, így hozzájutottam A denevér egyik előadásának színlapjához, amelyen megláttam a Császárkeringőt táncoló Dévényi Edit nevét. Erre kattintva az ő balett-szerepléseinek listáját, így balett- és balettbetétes operaelőadásokét is, ahonnan már valamennyi balett-előadást és -művészt el lehet érni. (Természetesen az operaénekeseket és -előadásokat is.)

(Elnézést kérek, amiért nem költőien, viszont érzékletesen fogom kifejezni magam annak leírására, milyen hatással volt rám a felfedezhető, emlékfeltáró és emlékigazoló anyaggal való találkozás. Teljesen megfeledkezve az élet egyéb funkcióiról, arra eszméltem, hogy alig tudok eltipegni otthonomnak abba a helyiségébe, ahol nincs számítógép.)

Amikor újból beléptem a rendszerbe, abba a helyzetbe jutottam, amelybe – menük híján – Búbánat is: hiába próbálkoztam az adatok elérésével. De – mint életem számítógépes időszaka alatt annyiszor – fortélyhoz folyamodtam. A Google keresőjébe a digitár opera Moldován Stefánia szöveget gépeltem, mire ismét az ő nevét, illetve a további keresések lehetőségét tartalmazó oldal nyílt meg. A fortély persze más nevek segítségével is működik.

Feltételezem, hogy a főigazgató által ígért „felavatás” után menüket is tartalmazni fog az oldal. Úgy gondolom, addig nem érdemes hiány- és hibajegyzéket összeállítani, hiszen lehet, hogy az észrevételekkel nyílt kapukat döngetnénk. Annyit megjegyzek, hogy az OperaDigiTár az egyelőre korlátozott használati lehetőségekkel is hasznos és tetszetős, lenyűgöző anyagot tartalmazó oldal, amely mögött felmérhetetlen munkamennyiség sejthető, és amelynek megjelenése akkor is megható, ha a digtalizáció általános fejlődéséhez képest évtizedeket késett.


Olvasói levelek • 114372019-09-08 03:07:14

Köszönöm utólag is!


Olvasói levelek • 114352019-09-07 03:50:35

Kedves Szerkesztők!

Valamennyire hozzáférhető az Operaház digitális adatbázisa, és remélhetőleg a jövőben könnyebben és teljesebben is elérhető lesz. Nem tartanám szerencsésnek, ha ennek technikai és tartalmi vonatkozásaival az Operaház (vagy az Erkel Színház) vagy egy-egy művész topicjában térnénk el az eredeti témától, ezért javasolom egy OperaDigiTár (vagy hasonló) című topic létrehozását – előzetes köszönettel.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 45562019-09-06 01:24:35

Érdekes talányok, és sajnos, valószínűleg azok is maradnak: aligha él még valaki a hangjáték alkotói és a rádióújság szerkesztői közül. Az én tippeimet sem tudná igazolni senki sem, de azért idevetem őket.

Elképzelhető, hogy az 1954. augusztusi bemutató előtt egy szereposztás-tervezetet juttattak el a szerkesztőségbe, és az került nyomdába. Ugyancsak nem tudjuk, hogy a bemutató ténylegesen elhangzott-e a rádióban. Lehet, hogy valamilyen okból (talán éppen néhány színész egyeztetésének sikertelensége miatt) el sem készült időben vagy teljesen. Lehet, hogy elkészült, de a változásokat már nem tudták javítani a rádióújságban.

Tehát nem tudjuk, hogy az 1963. március 21-i adás valóban (alaposan megkésett) bemutató volt-e, de valószínű, hogy akkor a tényleges szereposztást tudták közölni. Célszerű lenne meghallgatni a mesejátékot, hiszen a Király és a Királyné első szavaiból kiderülne, hogy Lukács Margit vagy Komlós Juci, illetve Pataki Jenő vagy Benkő Gyula hangján szólalnak-e meg: olyan jellegzetes és eltérő volt e színészek orgánuma. Ismert tény, hogy Pataki (másutt Pataky) Jenő 1956-ban disszidált és csak 1979-ben tért haza, esetleges utómunkálathoz vagy újrafelvételhez őt nem tudták volna elérni.

A két teljes adás között sugárzott részletekre egy biztosabb tippem van. Lehetett egy stúdiófelvétel (vagy nyilvános felvétel a rádió valamelyik termében), amikor Szőnyi Olga és Bende Zsolt előadott két zeneszámot a Csipkerózsikából, a női szólam talán csak operai hangot igényel, nincs fach szerinti megkötése – történhetett ez a komplett felvételtől függetlenül. Harmadik alkalommal a műsorba szerkeszthették az Altatódalt a teljes felvételből, de az sem zárható ki, hogy csak újságszerkesztési malőr folytán krtült oda.

A Kaposv „névváltozat”, kedves Búbánat, korabeli sajtóhiba vagy a Te elütésed?

A Házy Erzsébettel egy esztendőben született Kaposy Andor tenoristáról nem hallottam korábban, de a Google-ban több oldalon felleltem; valószínűleg ő is emigrált. Az IMDb-ben látható illusztráció szerint jóképű is lehetett.


Moldován Stefánia • 542019-09-05 04:09:59

Moldován Domokos nevét is felvesszük a hibajegyzékbe. Lehetne bővíteni azt a Bánk bán-szövegidézetek hibáival és pontatlanságával is, de szerintem lesz még alkalom ilyesmire az újabb levelekben.


Balett-, és Táncművészet • 58712019-09-04 04:57:06

Interjú Földi Lea táncművésszel:

https://szinhaz.org/interju/2019/09/01/nem-az-vagyok-aki-var-az-eletre-interju-foldi-lea-tancmuvesszel/


Moldován Stefánia • 502019-09-04 04:47:03

Aranytorok, avagy láthatatlan aranysorok Moldován Stefánia emléktáblájára

https://www.origo.hu/kultura/20190901-okovacs-szerint-az-opera-2120-levelaria.html?fbclid=IwAR0O0AsUn7mFDGyQj9ZLIeS_IsAzRjRQk9H_VWrZBdo30UIjYtDKTRirdlc

(ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/120. levélária)



Ókovács Szilveszter meglepően suta, sőt laikus gondolattal indítja írását. Noha énekelték már Melindát világos színű koloratúrszopránok és sötétebb lírai, drámai szopránok is, és Gertrudis szerepe is jutott már drámai szopránoknak, leginkább pályájuk vége felé, de nem hiszem, hogy bármely divatkorszakban is a királynői termet predesztinálhatna egy énekesnőt egyik vagy másik szerepre.



A második baki kis odafigyeléssel talán elkerülhető lett volna:

Egy zárójelet talán megér, hogy habár Mario Del Monacóval közös éneklését emlegette az emléktábla-avatáson Baranyi Ferenc, a tántoríthatatlan operabarát – 1970 tavaszán az Erkelben két emlékezetes Sámsont énekeltek együtt –, de számomra még fontosabb adat”…

1. 1970 tavaszán Mario Del Monaco énekelte Sámson (szerepé)t, de természetesen nem Moldován Stefániával, hanem Komlóssy Erzsébettel.

2. Szokolay Sámsonja óta Magyarországon nem emlegetjük rövidítve a Sámson és Delilát.

3. Moldován Stefánia 1971 tavaszán énekelte „együtt” az Otellót Mario Del Monacóval. Tényleges együtt éneklésük említése tehát kimaradt a bonyolult mondatból.


A nap képe • 21522019-09-03 19:48:16

Sőt. Szirmay Márta és László Boldizsár is a dzsessz-éneklés felől érkezett az opera világába. És eszembe jut Andor Éva, aki először népdalénekesként (Prácser Éva) és rádiós műsorvezetőként (Évike) lett ismert.


A nap képe • 21482019-09-03 04:26:32

... és hamar eltűnt az életből is.



Kedves Lujza, Café Momus, Edmond Dantes! Az 1979. január 4-i Erkel Színházi Lohengrinhez fűzött feljegyzésem, az Operaház korabeli évkönyve, továbbá a Wikipedia német és angol nyelvű változata szerint Peter Hofmann neve egy f-fel írandó...


Plácido Domingo • 8312019-09-01 00:48:49

Ennyi volt a beszámoló?


Plácido Domingo • 8302019-09-01 00:47:32

Amikor 1987-ben Pesten járt, nem látszott 46 évesnél idősebbnek. Ezt persze Tokody Ilona jobban tudhatja: ő közelebbről látta.


Plácido Domingo • 8142019-08-30 20:01:03

Olympia Albert, mikor idekísért, nagyon határozottan figyelmeztetett, hogy Lina intrikál. Albert hű barát, jó rokon és a mi emberünk. Lina életveszélyes. Lina ma este a bálon bemutattatott magának egy főszerkesztőt és egy fényképészt.

Ettingenné Köszönöm az információt, lányom. Intézkedni fogok, még pedig erélyesen. De most legyünk tárgyilagosak. Tudod, hogy ilyesmiről soha nem szóltam neked. Most szólok. Vigyázz evvel a huszártiszttel. Légy okos. Először látlak vigyázatlannak. Mi az irígység rettenetes ellenőrzése alatt állunk. Egész családok lesnek arra, hogy valami kis hibát csináljunk. Nem egy Lina van, hanem ezer. Egész Bécs egy nagy Lina. Kell többet mondanom?


(Molnár Ferenc)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 618812019-08-30 08:16:46

:-)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 618802019-08-30 08:16:01

Nekem is eszembe jutott ez a megoldás, de tekintve, hogy a következő évad csak a jövő hónap elején indul (az Erkel Színházban 5-én, de inkább csak 6-án), nekem a jövő évad még a 2019/2020-as... :-)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 618772019-08-30 03:31:10

Az ígéretek szerint – többszöri csúszás után – 2021-re elkészülő felújítás célja”…

Kedves Joska141, kérem, ne vegye kötekedésnek: 2021 nem jövőre lesz. (Legfeljebb a jövőben.)


Társművészetek • 13592019-08-30 03:19:01

Ezúttal sem találom az „interjú” készítőjének nevét. Nemzeti nyelvünk fogalmazási és írásbeli helyessége érdekében nem ártott volna egy nyelvi lektor közreműködése.


Társművészetek • 13582019-08-30 03:16:34

Az általam említett nagy nevek átmásolása sem téveszt meg: ez a bekezdésnyi hozzászólás elejétől a végéig rólam szól. A végén kicsit rólad, aki, velem szemben, emelkedett, nemes lélek. Nem muszáj egy vitának győzelemmel és vereséggel végződnie, de a személyeskedés még ennél finomabb formában is igazolás lenne számomra.


Társművészetek • 13552019-08-29 04:26:18

Nem lennék az egyetértés ellensége, de ne vezessünk félre senkit se: nem hiszem, hogy közeledtünk egymáshoz. Addig semmiképpen sem, amíg nem vagy képes ferdítés nélkül vitázni. Ha Törőcsikre írtad, hogy lefelejtettem, akkor sem kicsit, sem nagyon nem érthettem félre, hogy a nagy nevek teljes körét hiányoltad.

Minden valamire való színháznak volt olyan igazgatása vagy művészeti vezetése, korszaka, amely alatt mindegyik színészgenerációból kiválóságokat szerződtetett társulatába. (Örökségül kapta és megtartotta őket, csábította a főváros, a vidék és az elcsatolt területek színházaitól, a főiskoláról.) Hogy csak azokból említsek példákat, amelyek nagy korszakából még nekem is jutott valamennyi. Major Nemzetije, Ádám Ottó Madách Színháza, Várkonyi, majd Horvai Vígszínháza, Fodor Imre József Attila Színháza, Gáspár Margit (majd kb. 3 utódja) Fővárosi Operettszínháza, Kazimir Károly Tháliája. A társulat összeállíása azonban csak egy fontos eleme a színházigazgatásnak. Igen, impozáns volt a Nemzeti tagságának névsora is 2013-ban, de ez nem minden egy színházi korszak nagyságához, és ez nem is tette az ország első színházává a Nemzetit, amely Alföldi igazgatása alatt megosztotta a kritikusokat és a közönséget is, sőt a közönség egy részét kirekesztette, visszataszította.

Észrevehetted, hogy az igazságtalan és ordináré tónusú támadásokat, amelyek Alföldit vezérigazgatósága idején, előtte és utána érték, váltig elítélem, és remélem, ez a tétel sohasem lesz ferdítésed tárgya. Ezek azonban valamilyen mértékben (lehet, hogy teljesen) elkerülhetők, megúszhatók lettek volna, ha Alföldi személye nem nyilvánul meg elementárisan színházának előadásaiban. Ezt, ugye, nem én találtam ki, megfogalmazta Kerényi Imre és Vidnyánszky is, meglehetősen jól – kár, hogy helyes és jól fogalmazott szakmai megítéléseik mellett poitikai és emberi ítéleteik és személyük közönséges énje is megnyilvánult. Státusát elnyerve Alföldi maga is megfogalmazta, senkinek se legyenek kétségei afelől, hogy a Nemzeti működésére az ő személyes ízlése fogja rányomni bélyegét. Bárka-beli korszakát (is) jól ismerve, sajnos tudtam, hogy ebből csak baj lehet. Itt (ismét sajnos) igazat kell adnom Vidnyánszky Attila azon véleményének hogy a Nemzeti nem egy fővárosi színház, hanem a nemzet színháza. Ma, amikor ő a Nemzeti iránti általános érdektelenséget igyekszik menteni, nyilván nem ugyanazt érti ez alatt, mint én, valamint azok, akiknek van egy klasszikus nemzeti színházi eszményünk, és akik nem tartjuk a művészet feltételének a permanens provokációt, még a progresszív művészetének sem. Márpedig Alföldinek a műsorpolitikájától a rendezéseiig és személyes nyilatkozataiig folyamatosan jelen volt (van) a provokálás. Ezt sokan nem értik, és akik értik, azok sem szeretik feltétlenül. Nem akarok egyik téren sem példákat sorolni ezekre, őszintén megmondom, azért sem, mert ez a Társművészetek topicja, ahol olyan személyről szóló vitához érkeztünk el, aki szerintem nem művész, csak ismert közéleti ember. Egy tisztázatlan, ezért csalásnak is nevezhető fölkenés és egy gusztustalan trónfosztás közötti, kívül-belül botrányokkal szennyezett öt év – ennél több nem járt neki. És ez független attól, hogy mi lett és mi lesz utána.


Társművészetek • 13542019-08-29 04:10:19

A legutóbbi előtti hozzászólásodból még ki kell gyomlálnom egy ferdítésedet (nem az elsőt és nem az utolsót):

Szintén pozitívum, hogy színvonalasan utálod Alföldit (is)

Nem ismerem Alföldit, a személyéhez semmi közöm! A művészetiek közt nyilvántartott tevékenységei közül egyiket sem tartom valódi művészetnek, és ezt olykor le is írom. Az „(is)”-t, gondolom, Vidnyánszkyra értetted, rá ugyanez vonatkozik!

Érzelmi vallomásaimat meg tudom fogalmazni, ne tegye helyettem senki se!


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 13342019-08-27 21:37:35

Úgy emlékszem, Tiboldi Mária Grisit, az énekesnőt alakította, akinek a szerepe több, mint egy „további közreműködő”.


Plácido Domingo • 7932019-08-27 03:24:59

:-)


Plácido Domingo • 7922019-08-27 03:24:37

Noha én mindig örültem volna olyan tónusú bőrnek, mint a Domingóé, nem ezért a tulajdonságáért csodálta a nagyvilág.

Én azoknak a vastag bőrét tartom említésre érdemesnek, akik éveken-évtizedeken át nem kifogásolták az állítólagos zaklatást – de most, hogy ez divat lett és sikk, és már nem járhat kockázattal, esetleg nyereséges is, egyszeriben áldozattá váltak.


Társművészetek • 13522019-08-27 02:49:18

Ha „Pl…” „…és a többieket” között említettem öt színész nevét, akkor nyilván nem is volt szándékomban teljes felsorolás, Törőcsiket tehát nem „lefelejtettem”, ahogyan pl. Bodrogit, Söpteit, Blaskót sem.

Amit alapos ismeretek és tapasztalatok nélkül kinevezel színháztörténeti ténynek, nem egyéb, mint a blöffölésed. Az általad Alföldi ifjú gárdájának nevezett, a Színház és Filmművészeti Egyetemen a XXI. század első évtizedében tanult színészek valamennyi vizsgaelőadását láttam (többet a nem nyilvánosak közül is), a színházi előadásokban teljesített jelentősebb gyakorlataikat is, sőt, többükre már az Új Színház és a Bárka stúdiójában felfigyeltem, akadt, akire már gyerekszereplőként is. Azért jegyeztem meg őket, arcukat és nevüket, és kísértem figyelemmel kibontakozásukat (már akkor), mert feltűnő és figyelmet érdemlő tehetségnek mutatkoztak, amibe nemcsak egyéniségük csillogása tartozott bele, hanem az a képességük is, hogy otthonosan illeszkedtek a társulatokba, később egyetemi osztályuk alkotóközösségébe. Nem állítom, hogy Alföldi rendezései és igazgatása alatt ezek a vonásaik nem fejlődtek tovább, hiszen az alkalmas színész minden munkából és életélményből tanul, de színésszé és összecsiszolásukat nem lehet profán módon Alföldinek tulajdonítani. Természetesen nemcsak a kiemelt fizetés miatt szerződtek a Nemzetibe, hanem annak vélhető rangjáért is, a neves színészkollégákért, sőt még azért is, mert az egyetemnek már régóta nincs növendékelhelyezési kötelezettsége: egyik fiatal színész sincs abban a helyzetben, hogy visszautasítson egy felkérést.

Természetesen többen vannak az általam felsoroltaknál (kb. tízen, a szám szemlélettől függően képlékeny), de egy gárdába sorolásuk már azért is torzítás, mert az Alföldi közelébe, illetve a Nemzetihez kerülésük/ott maradásuk útja és története is annyira különböző (és nem is érdektelen), mint a későbbi távozásuké a Nemzetiből, illetve néhányuk ott maradásáé.


Társművészetek • 13502019-08-26 04:42:43

Húsz évvel ezelőtt kezdtem figyelemmel kísérni Vidnyánszky rendezéseit. Akkor még, sőt azután is, léteztek a „demokratikusnak mondott” oldal sajtóorgánumai, nyomtatott és elektronikus formában, és azok a mértékadónak mondott esztéták is éltek, akik ma már nem. Miközben sok mindenkit írtak le és ki a pályáról, egyikük sem írta le Vidnyánszky művészetéről, amit én most nem először, ezért csak nagyon röviden: lufi. Ha megtették volna, legalább ők, Vidnyánszky egy-egy Magyar, illetve Új színházi rendezése után sohasem kerülhetett volna a Csokonai Színház közelébe (sem). Vidnyánszky debreceni évei alatt annyi sem tűnt fel nekik (vagy hallgattak róla vétkesen), hogy ha egy igazgató az igazgatás mellett egy évadban 18 előadást rendez az anyaszínházában és még számosat máshol vendégként, ott eleve nem születhet művészet, legfeljebbi ipar a művészet álcájával. Csoda-e ezek után, hogy Vidnyánszky egész mai tevékenységét az igaz művészet főpapjaként végezheti?



Nem az én érveim ellen hozol érveket, azokat csak túl akarod kiabálni.

Nem állítottam, hogy Alföldi is a magyar színházi élet urává akart válni. De ezen kívül még számos ellenszenves vonás és tett létezik, amelytől a második legtekintélyesebb színházi vezető sokaknak (az eredmény szerint a többségnek) nem a szívügye és amelyek megkönnyítik az elmozdítását, amikor arra törvényes keretek közt (ciklus letelte, pályáztatás) lehetőség van.

Nem kuriózumként utaltam Alföldi 40 évére, amikor megkapta a Nemzetit, hanem mint olyan életkorra, amikor még nem a most vagy soha a tét. A pályázatok elbírálásakor 2007-ben csalás történt, amelyben lehet, hogy Alföldi teljesen vétlen volt, de miután nem ragaszkodott az ügy kivizsgálásához, ebben már nem lehetünk olyan biztosak. Kár. E tekintetben pályázatának megnyerése nem tisztább, csak kevésbé regényes, mint később a Vidnyánszkyé. Miután sem Németh Antal, sem Radnay Miklós tevékenységét, forradalmaik eredményét nem tapasztalhattad meg (temészetesen én sem), Alföldi személyét és bemutatóról bemutatóra botránnyal kísért tevékenységét nem állíthatod az ő sorukba, ehhez valószínűleg Alföldi munkásságáról sem tudsz eleget. (Elégtelen érv, ha hasonlításuk egy újságírótól származik.) Alföldi Bárka-beli múltját és a pályázat-értékelési botrányt emlékeztető példaként hoztam fel és nem mértem az őt ért támadásokhoz: a jogos és a nemtelen közötti skálán.

Ha azt állítod, hogy Alföldi idején „fuldokoltak a forráshiányban”, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a Nemzeti akkor „nem volt anyagilag olyan erősen támogatott, mint Vidnyánszky óta”. Alföldi egész ciklusa alatt sokakat eltaszított a színháztól, azokat mindenképpen, akik egyfajta nemzeti színházi stílust és formátumot kerestek és kedveltek volna. Az utolsó hónapok rohama részben politikai tüntetés volt, részben azok aggodalma, akik bizonyos előadásokat valamikor meg akartak nézni, de már tudták, hogy azokra másik évadban már nem lesz lehetőségük.

Alföldi nem nevelt fel színészgárdát. Azok is többnyire komoly tehetségek voltak, akiket nem rúgott ki. (Pl. Molnár Piroskát, Udvarost, Básti Julit, Kulkát, Stohlt és a többieket még Jordán Tamás szerződtette.) Alföldinek jó szeme volt a kivételes tehetségű fiatalokhoz (Tompos Kátya, Radnay Csilla, Mátyássy Bence, Szabó Kimmel Tamás), őket a maguk tehetsége nevelte, és ha fuldokolni kellett volna a forráshiánytól, nem tudta volna biztosítani a „nemzeti színházi fizetést” sem a művészeknek, sem a többi dolgozónak.

Kerényi Imre elhíresült kijelentése az Új Színház botrányos pályázati eredményhirdetésétől datálódik. Abban az ügyben számomra (aki részt vettem a döntés elleni tüntetésen) az volt a legszomorúbb, hogy az Új Színház művészi színvonala akkor már jó ideje menthetetlen volt. Amint a korabeli színházi életé is, szinte egészében, és ez politikai erő nélkül mozdíthatatlan lett volna. Hogy merre mozdult azóta, más kérdés. Nem állok elő történelmi példákkal. Biztos, hogy az a stílus, amilyent Kerényi később megenegedett magának, és amely miatt Vidnyánszky Attila sem csapott az asztalra (kényszeredett mosollyal nyugtázta), tűrhetetlen. A sajnálatos gyakorlat szerint azonban mégis „tűrhető”, és ennek is megvannak a racionális okai.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 618722019-08-25 04:01:43

És a Traviata, Az álarcosbál, valamint az Aida és az Otello jelenleg „érvényben levő” botrányos baklövései után ne legyenek aggályaink a Don Carlos felújítására várva? Tény, hogy Mikó András rendezése régi, de mindig sikeres volt. Éppen akkor újítanak fel egy ilyen fontos alapművet, amikor – a színlap szerint – egy új betanulásra való hazai énekesgárda és rendező sincs hozzá, és még a játszóhelyeknek is szűkében vannak? Ez a pazarlás netovábbja.


Társművészetek • 13482019-08-24 05:17:57

Semmi sem előzmény nélkül való, mindennek érdemes keresni és meg lehet találni az okát – ami nem azt jelenti, hogy a következmények, illetve az okozatok egyúttal igazságtétel értékűek.

Azért, hogy Vidnyánszky Attila személyében ilyen dráma-, opera- és (immár) operettrendezői, valamint színháziélet-irányítói és -megkavarói személyisége van a nemzetnek, politikai oldaltól függetlenül felelős az a színházi szakma (a szakkritikusok feltétlenül oda sorolják magukat), amely körbelihegte őt magyarországi megjelenésétől kezdve. Nem vették vagy nem akarták észrevenni, hogy igazi szemfényvesztő, a szó legrosszabb értelmében, ami nemcsak a rendezéseiből tűnik ki egyértelműen, hanem vehemens művészetpolitikai működéséből is.

Sajnos Alföldi Róbertet sem tartom igazi művésznek, egyik tevékenységét tekintve sem. Amikor arról beszélünk, hogy nemzeti színházi vezérigazgatósága alatt Vidnyánszky Attila jobb- és szélsőjobboldali politikusokkal karöltve milyen aknamunkát folytatott ellene, hiba megfeledkezni Alföldi hatalomra jutásának előzményeiről és körülményeiről. Egyszer talán akadnak független, elfogulatlan színháztörténet-kutatók, akik kibogozzák Alföldi és az azóta elhunyt Balikó Tamás pályázati dolgozata értékelésének körülményeit, amelyeket nem ment az a tény, hogy azóta más pályázatok elbírálásának is voltak botrányos, sőt politikailag botrányos körülményei. Azokra az „elveszett oldalakra” gondolok, melyek zavaros ügyének tisztázásáig Alföldinek Hiller István kikiáltása nyomán is hiba volt elfogadnia a kinevezést. Célszerű lett volna követelnie ezt a tisztázást, sok későbbi, részben igazságtalan támadástól óvhatta volna meg magát és a közélet viszonylagos tisztaságát – persze kockáztatva azt, hogy 40 évesen a Nemzeti vezérigazgatója lesz. De hogy számára milyen fontos a hatalom, azt tudni lehetett abból, hogy az őt korábban igazgatónak meghívó/ajánló Bárkából kirúgott féltucatnyi nála tehetségesebb színészt. Ám ez után is meghökkentő volt, hogy nemzeti színházi vezérigazgatósága első két évadjában kéttucatnyi nála tehetségesebb színészt tett lapátra. (A tárgyilagosság töretlen kedvéért: tehetségeseket szerződtetett is. Vidnyánszkynak e téren már könnyebb dolga volt: több színész spontán vagy finomabb tempóban elmenekült előle.) Alföldi uralma idején a Nemzeti Színház valóban nem volt anyagilag olyan erősen támogatott, sem olyan népszerűtlen, mint Vidnyánszky óta. Azt viszont tudni kell, hogy azt az előadás-látogatási rohamot, amelyről ciklusának utolsó hónapjai elhíresültek, elsősorban az ellenzékkel rokonszervező nézők részben politikai tüntetéseként érdemes értékelni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 618702019-08-24 04:03:59

Aki nem kételkedik erősen Az álarcosbál mostani előadásának hitelességében, annak sajnos zavaros fogalmai lehetnek az opera jellemeiről. Más dolog kimenni éjszaka az akasztófák dombjára és megkeresni a szenvedélytől megváltó fűszálat (egy adag butaság persze ehhez is kell), majd a kedvessel együttműködve visszautasítani a vágyat, és más dolog egy teaházként működő bordélyban kicsit levetkőzni, otthonosan kibújni a cipellőből és felhúzódni egy ágyra, amely nem is akar másnak látszani, mint ágynak. Már abban sem lehetünk biztosak, hogy ezt nem csinálják jó ideje.

Úgy gondolom, ahogyan egy szöveget is ellenőrizni kell(ene), mielőtt nyomdába küldik vagy mielőtt felkerül a netre, egy tv-műsort is vissza kell nézni, nem is csak egy szakembernek. Ha addig nem, akkor biztosan feltűnik, milyen ízléstelenség és stílustalanság a helyszín és a téma tekitetében is a mezítlábas gumipapucs viselése, s ha már papucs, a pongyolaság is. A nyelvhelyesség olyan, amilyen, de kötetlen, laza beszélgetésben sem való négy-öt alt operaénekes-nőre, később a „X minőségi alt”-ra a „darab” mértékegységet alkalmazni. A Bende Zsolt neve előtti javított, majdnem nyelvbotlás jelzi, hogy a beszélgetőpartner nem volt jó formában, ezért a felvételt érdemes lett volna javítani, rövid utóforgatással vagy utószinkronnal. A feliratozás amatőr színvonalát sem ártott volna emelni valakinek.

Sajnos nemigen láttam még az Opera Cafénak olyan adását, amelybe nem került kisebb-nagyobb marhaság.


Társművészetek • 13432019-08-22 20:39:31

Soha ennyi nézője nem volt a Nemzeti Színháznak – ezt most hallottam az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Vidnyánszky Attila mondta.

(Véletlenül eredetiben láttam, akit érdekel, biztosan megtalálja a műsort.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 618672019-08-22 20:27:27

Kedves Smaragd, igazad van, sajnálom, hogy megszólítottalak.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 618632019-08-22 07:56:35

Kedves Smaragd!

Kis OFF: Amikor pár évvel ezelőtt azon vitatkoztunk, hogy jön-e a már a tavasz vagy várat magára, még tegeződtünk…

ON: Igazad van: velem is előfordult már hasonló névcsere, még írásban is, lehet, hogy éppen ezen a fórumon.

Az általam kifogásolt felvétel linkje Edmond Dantes 61853 sz. bejegyzésében rejlik: https://szinhaz.org/csak-szinhaz/kulissza-csak-szinhaz/2017/05/17/az-opera-izgalmas-kalandozas/


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 618612019-08-22 01:04:08

Remélem, kedves Smaragd, az én alábbi észrevételemre is találsz mentséget.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 618602019-08-22 01:00:36

Gyakran vagyunk bizonytalanok egy-egy küföldi személyiség nevének helyes kiejtésében, amely olykor eltér az adott idegen nyelvben megszokott kiejtési szabálytól, vagy a média ártalmai folytán több helytelen változatát is halljuk a műsorvezetőktől. Manapság ilyenkor célszerű felkutatni a legautentikusabb forrást: keresni a YouTube-on vagy másutt egy riportot vagy portréműsort, amelyben a külföldi személyiség, művész maga mutatkozik be.

Manon Lescaut kisasszonnyal nagy szerencséje van annak, aki bizonytalan lenne a franciában: kihallgathatjuk, amint teljes néven mutatkozik be a nevét kérdő fiatalembernek. Szerencsénk akkor sem hagy el, ha első hallásra bizonytalanok maradnánk a név hangzásában, mert a fiatalember hamarosan elénekel egy áriát, amelyben egyszer megismétli, másodjára világgá kiáltja a megtalált boldogság nevét.

Úgy gondolom, ezek után a Lescaut nevet csak az mondhatja „leszku”-nak, két ízben is, aki még nem hallgatta meg ezt az operát. Magyarázni persze magyarázhat róla bárki.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 618592019-08-22 00:51:28

Ragasztom magam én is a földhöz. Egyetértek a kifogással.


Operett, mint színpadi műfaj • 40402019-08-19 04:52:21

Privát üzenetben arról tájékoztattak, hogy Kiss Diána és Kiss Diána Magdolna nem ugyanaz a személy. Sajnos egyelőre sem az Operettszínház honlapja, sem a Google nem segített abban, hogy Kiss Diána arcát és adatait is megismerjem.

Hivatkozott hozzászólásom tartalmát mindenesetre visszavonom.


Társművészetek • 13382019-08-18 05:18:00

Senki sem szereti a sorbaállást a ruhatárnál, noha szerintem sohasem több 5 percnél. A ruhatárosokat pedig, gondolom, simán lapátra tették.

Köszönöm a választ. Azt a Bűn és bűnhődést eszem ágában sem volt (sincs) megnézni, pedig Orosz Ákost és Stohl Andrást igazán nagy tehetségnek tartom. Valószínűleg addig nem megyek a Vígbe (sem a Pestibe), amíg nevében az í nem áll a talpára…


Társművészetek • 13372019-08-18 05:10:09

Nem kegyeletsértés a vélemény, de éppen találkozva a hírrel nem éreztem annyira sürgősnek…


Plácido Domingo • 7732019-08-18 04:56:37

Egyetértek a megítéléseddel.

Igen, vannak érdekek, és az eredményből lehet részesülni.


Plácido Domingo • 7722019-08-18 04:52:35

Az utóirathoz. A félig kigombolt ingben éneklő és fotózkodó urak sorából kihagyni Korda Györgyöt: hiba. Szerintem egyik énekesre sem pontos kifejezés a szex-szimbólum, ami több annál, hogy a közönség illúziókeltő megjelenésűnek tartja és a nők jó része (úgy érzi, hogy) nem utasítaná vissza.

A „nagydarab maci” sok nőnek lehet az esete. Egy barátom viszont túltesz rajtad: Domingo 1987-es Radamese után így nyilatkozott róla: ezért a hentesért vannak oda? Szerintem az adottságokat ilyen szempontból azért sem érdemes értékelni, mert minden emberre (nézőre) más és más külső vonás lehet hatással. Bécsben 1984-ben az Opernringtől a Dunáig nem akadt olyan kirakat, amelyből nem Carreras tekintete bűvölte a járókelőket, kétségtelenül sikerrel.


Plácido Domingo • 7712019-08-18 04:18:40

Szerintem a cikk első fele annyira okos és fontos, hogy utána a többi locsogásnak tűnik.


Társművészetek • 13342019-08-17 04:17:27

A Katonának nem csak az előcsarnoka lett ronda. Színháztól idegen kitaláció, hogy felszámolták a ruhatárat, helyette az alagsorban vannak strandöltözőre emlékeztető, deszkákból tákolt „szekrényrekeszek”. A mosdók burkolatát is szétverték, a csempék között szándékoltan tátong a habarcs. A műnyomor kialakításának ilyen barmolási rohamában határozottan szerencsésnek tűnik, hogy a színpadhoz nem tudtak hozzányúlni.

Az „új” Nemzeti Színház egy olyan emberre emlékeztet, akinek a külsejében megannyi szép részlet van, de valamiért mégsem csinos, mégsem szép. Hiányzik belőle a báj és az összhang. Már a tájolása is zavaró: gyönyörű Duna-parti telken áll, pompás kilátással, de nem lehet megfejteni, merre néz, minek akar hátat fordítani. (Ugyanezt mondhatom a Müpáról is, ráadásul a két épület köszönőviszonyban sincs egymással, és a helyzetet tovább rontja a Bábel tornya.) Miután azonban hosszú évekig sokat jártam a Bárkába, az egykori Budapesti Kamaraszínház három jászóhelyére, a Merlinbe, a Szkénébe, a Trafóba és más ilyen helyekre, hajlamos vagyok értékelni a Nemzeti színházszerűségét. Amitől megfosztanám, ha rajtam múlna, az a jelképekkel terhelt hajóorr-medence, amelyből kiállnak az egykori Nemzeti romjait idéző épületelemek. Az emlékezés szép és tiszteletre méltó dolog, de nem lehet mindennapos. Tegyük fel, hogy egy vígjátékhoz megyek a Nemzetibe, egy jó hangulatú estére vágyom: nem akarok bemenet és kijövet emlékezni a lerombolt Nemzetire, sem jelképeken elmélkedni. Olyan ez, minha valaki elveszíti a társát, de az élet mégis ad neki egy új kapcsolatot – ám a hálószobába csak az előző hitves hamvait átlépve juthat be.

A Katona előadásairól írt kritikák konklúziója újságírónként és laporgánumonként borítékolható. Titok, hogy melyik vígszínházi előadásról szöktél meg?


Plácido Domingo • 7592019-08-17 04:04:06

Igen, még ha lehetnek is kivételes tartózkodások és ellenvélemények, Domingóról bátran állíthatjuk, hogy a nők bálványa volt.


Plácido Domingo • 7582019-08-17 03:59:56

Csak azért jegyzem meg, mert szóba került, mit tesz a kirakatba egy nő: az énekesnők határozottan szeretik a dekoltált estélyi ruhákat, még inkább szabadon hagyni a karjaikat. Lehet ennek kényelmi és hőháztartási szerepe is, de valószínű, hogy általános jó közérzetük része: a magabiztos megjelenéssel együtt.


Plácido Domingo • 7572019-08-17 03:56:27

Köszönöm egyetértését és az információt.

Christine Wolffnak máris érdemes volt vádaskodnia. Nem ismertem eddig, és talán nem én vagyok az egyetlen, aki nem ismerte. Hanem most, hogy Ön ide citálta, és nyilván mások is találkoznak nevével, még a bulvársajtó olvasói is, feltétlenül felülmúlhatja eddigi hírnevét. Például ilyen megfontolásból is „érdemes” lehet befeketíteni valakit, akinek érdemeit eddig nem a magánéleti magatartása alapján ítélték meg.


Plácido Domingo • 7542019-08-16 16:49:17

Plácido Domingo védelmére keltek Európa legnagyobb operaénekesei

https://papageno.hu/intermezzo/2019/08/placido-domingo-vedelmere-keltek-europa-legnagyobb-operaenekesei/

Köszönet nékik! Elég a hisztériából, a lincselésből!


Plácido Domingo • 7482019-08-16 04:08:53

A me-too mozgalom figyelmeztet arra, hogy nem múlt el, sőt ország- és birodalomhatárokat sem ismer. A mozgalom célja ugyanis nemcsak a múltbeli vélt vagy valós bűnökért való elégtétel, hanem a zsarolása, zsarolási lehetősége is bárkinek, aki nem tudja bizonyítani feddhetetlenségét. Sőt a megfélemlítés is: újból tanácsos vigyázni minden szóra, a kezeket pedig legjobb zsebre tenni, noha ezt a mozdulatot sem nehéz félremagyarázni.


Plácido Domingo • 7472019-08-16 04:04:45

Ezt a sóhajt érdemes a feljelentőknek adresszálni.


Plácido Domingo • 7462019-08-16 04:03:49

Ha ilyen biztosan tudod, köszönöm a tájékoztatást.

De azért tisztázzuk: szexuális kapcsolatot létesíteni szakmai érvényesülés érdekében a prostitúció egyik formája. Itt is lehet az utcasarkon való ácsorgással egyenértékűen viselkedni, lehet egy autóba beszállni vagy nem beszállni, mint a kocsisoron. És lehet méltatlankodni, szidni a klienst, ha nem sikerült vele megegyezni; esetleg ha csak azért járt arra, mert ott lakik. Főleg utólag. Akár 20-30 év múlva is, különösen, ha ezt megfizetik, vagy ha ettől valaki még reméli az érdekességét.

Ha nem történik szexuális aktus, nehéz kideríteni, hogy egy (esetleg bensőséges) munkakapcsolatban mi a felhívás, mi a tolakodás, zaklatás, a művészvilágban, a művészeti események során mégannyira. Tudok arról, hogy a siker, a gratulációk, az öröm mámorában ellenőrizhetetlenek lehetnek a gesztusok. Sok mindent félre lehet érteni és magyarázni, ezekbe csimpaszkodni alkalmasint civil tempó. Amerikában a múlt század utolsó évtizedei óta a jog lehetőséget ad akár olyan bókok kifogásolására is, amelyek arra utalnak, hogy egy férfi nőt lát a kolléganőjében.


Társművészetek • 13322019-08-16 02:59:52

Hátha vizuális típus vagy, a díszlet felidézésével próbálok fogódzót adni a Kazamatákhoz. A meglehetősen sötét színpadot az MSZMP, majd MSZP Köztársaság téri székháza jellegzetes homlokzatának (a televízióknak minden híradáshoz szokásuk volt mutatni) kicsinyített részlete töltötte be. Egyedül ez tetszett az előadásban, talán nem véletlenül: Gothár Pétert nagyon jó dísztettervezőnek tartom, de nagyon változó eredményű rendezőnek.

Csak kicsit, de félig sem értek egyet az öndicséret két esetének megkülönböztetésével. Míg A csárdáskirálynő egy több, mint évszázados alkotás, értékeiben és világsikerében valóban nincs érdeme az „új Operettszínháznak”, illetve Vidnyánszky rendezésének, amelyet a bemutatás előtt magasztaltak, a Kazamaták bizony egy Katona-produkcióval azonos darab. 2006-ban a színházak a forradalom fél évszázados jubileumára pénzt tudtak szerezni (vélhetően pályázat útján) '56-os témájú alkotás bemutatásához. (Vidnyánszky Attila sem volt rest megrendezni Liberté '56 című előadását a Debreceni Csokonai Színházban, és azzal egyidőben leforgatni az azonos című, annál is gyengébb mozifilmet.) A Papp András–Térey János alkotópáros erre az alkalomra írta darabját a Katonának (vagy annak felkérésére), a Katona fogadta el, Fodor Géza, a Katona vezető dramaturgja és Morcsányi Géza, valamint a Katonában rendszeresen rendező Gothár Péter gondozásában került a színpadra. Ezek után ilyen zavarba ejtő felsőfokokkal ajánlani egy darabot: egyértelműen egy saját produkció előzetes dicsérete.


Társművészetek • 13312019-08-16 02:36:13

A Három nővérhez és a román rendezőkhöz kapcsolódva írtam volna egy gondolatot a Bárka 2003. évi Csehov-bemutatójáról. Hogy pontos ékezetekkel írjam a rendezőnő nevét, rákerestem a Google-ban – de sajnos egy friss és szomorú hírben találtam meg: augusztus 3-án „81 éves korában elhunyt Cătălina Buzoianu színházi rendező”. Nyugodjék békében.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 72022019-08-15 04:40:50

Rangon alul

https://www.dailymotion.com/video/x5fi0wt

Magyar film operabérletről, bérleti előadások abszolválásáról és negligálásáról, sőt arról is, hogy visszajövünk-e külföldről.


Plácido Domingo • 7412019-08-15 04:08:08

Aki bűncselekményről tud és hallgat róla, maga is bűnös, bűnpártoló. Akár sértett, akár „biztos ismerettel rendelkező” kolléga (nem tudom, kiről van szó).


Plácido Domingo • 7402019-08-15 04:07:09

Minden férfinak és minden nőnek vannak jelei és antennái, az eseteket pedig nem lehet egy mintára húzni. Ha egy 20 éves lány elmegy két érett korú férfival éjszakai kocsikázásra, az egyértelmű felhívó jel. Ezt a jelet igazolja, ha a lány 20 évvel később kipakol és arra is panaszkodik a nyilvánosságnak, hogy a felkínált hímvessző kicsi volt és petyhüdt. Kedvezőbb esetben másképp alakul az alku, a karrier és a majdani me-too-vallomás? Honnan lehet tudni, hogy aki nem csinál karriert, milyent csinálhatott volna, ha…; mekkora karriert csinálhatott volna az, akinek csak szerényebbre sikerült? Hogy lehet mindezt bizonyítani?

Mert a bűncselekményeket bizonyítani kell. A botrányhoz és valakinek a töntretételéhez persze nem. Kerényiről tudjuk, hogy a támadást ellene nem egy „sértettje” indította el, hanem egy szakmai irigye: olyan finom úriember, aki a vádjait a gyermekének címzett nyílt levélben tette közzé, belefogalmazva abba származási és más magánjellegű feltevéseit is.

Büntetni és ítélkezni úgyis csak a törvény nevében és bizonyító eljárásokkal fognak, de a véleményformálásban hiba figyelmen kívül hagyni, hogy ebben a botrányoknak táptalajt adó nagyvilágban a panasztevők nem feltétlenül ártatlan szüzek és visszaszorított tehetségek: lehetnek köztük elfuserált rossznők és elvetemülten rosszindulatú riválisok is. Az intézményeknek az az eljárása, hogy bizonyítatlan vádakra hivatkozva, az eljárásokra igényt sem tartva döntenek művészek (és a közönség) sorsáról, egyszerre törvénytelen és álszent. Ezért persze népszerű is.


Plácido Domingo • 7392019-08-15 02:56:33

Amerikában nagyobb üzlet a hisztéria, mint Domingo.


 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Goda Sára (hárfa)
Hartenstein Péter (fagott)
A Zeneakadémia BA II-III. évfolyamos hallgatóiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
J.S. BACH: 3. (G-dúr) brandenburgi verseny, BWV 1048
HÄNDEL: B-dúr hárfaverseny, HWV 294
VIVALDI: e-moll fagottverseny, RV 484
J.S. BACH–GOUNOD: Ave Maria
CORELLI: g-moll („Karácsonyi”) concerto grosso, op. 6/8

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Magyar Állami Operaház Gyermekkara (vezető karnagy: Hajzer Nikolett)
Vezényel: Halász Péter
CSAJKOVSZKIJ: A diótörő, op. 71
18:30 : Balatonfüred
Kisfaludy Színház

Bálint János (fuvola)
Mendelssohn Kamarazenekar
Művészeti vezető: Kováts Péter
"Komolyzenei Esték 2019 III."
BACH: h-moll szvit BWV 1067
GRIEG, E.: Holberg-szvit op. 40
BIZET: Gyermekjátékok (zenekari változat)
TURINA: A torreádor imája op. 34
BORNE: Carmen-fantázia

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Szabadi Vilmos (hegedű)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
WEINER: 1. Divertimento
DOHNÁNYI: 2. c-moll hegedűverseny
BARTÓK: Concerto

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Schöck Atala, Kovácsházi István (ének)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Antal Mátyás
W.A. MOZART: Szabadkőműves gyászzene (K. 477)
DRAGONY TÍMEA: Szimfónia 'OBRETAM' (ősbemutató)
MAHLER: Dal a Földről – szimfónia
A mai nap
született:
1946 • José Carreras, énekes
1962 • José Cura, énekes, karmester
elhunyt:
1791 • Wolfgang Amadeus Mozart, zeneszerző (sz. 1756)
1916 • Richter János, karmester (sz. 1843)
1989 • John Pritchard, karmester (sz. 1921)
2007 • Karlheinz Stockhausen, zeneszerző (sz. 1928)