vissza a cimoldalra
2018-09-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4058)
Kedvenc előadók (2822)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61044)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1072)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2892)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4339)
G.F. Händel Operák, Zeneművek (1719)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1238)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (94)
Operett, mint színpadi műfaj (3706)
Élő közvetítések (7409)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (775)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1481)
Franz Schmidt (3184)
Balett-, és Táncművészet (5556)
Kedvenc magyar operaelőadók (1090)
A nap képe (2095)
film és zene (189)
Kimernya? (2752)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: IVA
Leírás:
Honlap:
   


IVA (8809 hozzászólás)
Wagner • 26022018-06-29 04:53:59

Ezt a magyar szöveget nem most „barkácsolták”. A Wikipédia szerint Blum Tamás 1959-ben fordította a Trisztán és Izoldát. Nem tudom, hogy a „társfordító” Horváth Ádámmal együtt vagy az ő fordítása alapján, amint az utóbbi kilétét sem ismerem. (Nem valószínű, hogy a televíziós rendező Horváth Ádámmal lenne azonos, az operaénekes-főigazgató személyével való azonossága pedig természetesen lehetetlen.)


Wagner • 26012018-06-29 04:07:57

Amit a Müpa (bármily szörnyű is, így írják most az intézmény hivatalos nevét) kivetítőjén láttál, az – ha pontos a Zeneműkiadó Vállalat 1960-as kiadású operaszövegkönyvének adata – Blum Tamás és Horváth Ádám fordítása. Ebben a fordításban énekelték a Trisztán és Izoldát valamikor az Operaházban. Sajnos nem láttam, csak részletet hallottam egy-egy magyar előadó felvételéből. De a rádió minden Trisztán és Izolda-közvetítését (lemezekről és nyaranta Bayreuthból), valamint saját lemezemet is mindig ezzel a szövegkönyvvel hallgattam, és ehhez a szöveghez kötve élnek bennem a szólamok. Hogy ez jó vagy rossz műfordítás-e, nem tudom, csak azzal nem értek egyet, hogy a műfordítás eleve torzítás.

Érdekes lenne tudni, hogy a Müpa előadásának létrehozói milyen koncepció alapján választották ezt a magyar szöveget, illetve csak azért-e, mert ez volt kéznél. (Vagy ezért kellett kevesebbet fizetni, esetleg semmit sem.)


Anna Moffo • 292018-06-29 01:34:58

Nem mint az ő művészetét reprezentáló szerepre, hanem csupán egy filmszerepére utalva idéztem egy sort A csárdáskirálynő szövegéből, amely történetesen Anna Moffo lényére is illik.


Anna Moffo • 242018-06-28 04:32:25

Bűbájos álom, de szép, szép volt, de szép!


Wagner • 25982018-06-28 04:26:18

Nem torzították, hanem úgy műfordították, hogy énekelhető legyen. A nyersfordítás költőibb, szebb: olvasva. Énekelve förtelmes lenne (lett volna).


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66192018-06-28 04:08:17

Biztosan van különbség templom és templom akusztikája között. Talán nem véletlenül készített a Qualiton lemezfelvételeket a Mátyás-templomban.

Koncerteket is hallottam ott. A Szent Erzsébet legendája azért is különösen emlékezetes, mert akkor, ott hallottam legnagyobbnak Marton Éva különben sem kis hangját, 1984 nyarán.


Erkel Színház • 93602018-06-24 05:07:18

A te gyerekkorod óta Magyarországon sok szónak nagyot változott az ízárnyalata és a stílusértéke. Aki nem akar sértő kifejezést használni, beéri a balettművész, balett-táncos, balettkaros, kartáncos, csoporttáncos, balerina, balettnövendék szavak választékával. Mivel a növendék-aspiránsok és a növendékek általában szólókarrierről álmodoznak, különösen durva megelőlegezni nekik a kartáncos pejoratíív szinonimáját.

Heltai Jenő sem kiugró tehetségre és megközelíthetetlen személyiségre utalt, amikor Naftalin című vígjátékában a Patkány Etus nevet adta délutáni színésznőjének, aki este ráér

Huszonkilenc évvel ezelőtt finom modorú politikusok és újságírók hozták divatba a másképp gondolkodók – vagy éppen egymás – patkányozását, hatásosabbnak találva a tetűzésnél és a görényezésnél.

(Lezárhattad volna a témát részedről, még mielőtt hozzászóltál: hivatkozás helyett személyeskedéssel.)


Erkel Színház • 93572018-06-23 15:52:20

A balettpatkány kifejezés elmegy A denevér szövegében, vagy valamilyen ostoba bohózatban, ahol nem a balett-táncosokat jellemzi, hanem azokat a léha és tiszteletlen embereket, akik használják. Nem vagyok balettművész, de egy elképesztően nehéz és áldozatkészséget követelő szakma nevében visszautasítom ezt a kifejetést egy komolyzenei fórumon. A szólásszabadság nem azonos a durva sértegetések lehetőségével.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608942018-06-23 04:46:19

Bájos pofika, fitos orrocska, kicsike hangocska, icipici tehetségecske” – régi kedvencem, Lengyel Erzsi hangján hallom ma is e pikírt szavakat, amelyekkel évtizedekkel korábbi pályatársnőjét jellemezte a színészotthonban: ahol a Forgószínpad című darabocska játszódik. (A Budapesti Kamaraszínházban mutatták be, már szintén évtizedekkel ezelőtt.)

Az Erkel Színház erkélyülésének 12. sorából hallottam Sáfár Orsolya szépen szárnyaló vocéját Bess szerepében. Persze a darabot átértelmezés helyett meg kellett volna rendezni, a drámai személyek jellemét kibontani, az énekeseket színészvezetésben részesíteni. Házy Erzsébetre, Andor Évára, Kukely Júliára hiába várunk, mert ők már nincsenek. De akik vannak, azokat füllel kell hallgatni. A vocénak ugyanis nemcsak adó-, hanem vevőkészüléke is van, amit nem pótol a szellemeskedés.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608932018-06-23 03:36:50

Sáfár Orsolya is letett valamit az asztalra, tessék utánanézni. (Vagy tetszett volna nézni az előadásokat.) A viccet pedig, amellyel egy másik hozzászólásra reflektáltam, kár komolyan venni.


Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? • 462018-06-22 07:16:11

Nagyon is megértem!


Erkel Színház • 93442018-06-22 04:49:20

Ne feledjük el, hogy a Billy Elliot Erkel színházi pályafutása eleve jegyértékesítési kudarccal indult. A darabot nyilván olyan sikernek (és olyan jó anyagi befektetésnek) szánták, mint a több évtizede futó Macskákat, Az operaház fantomját a Madách Színházban, vagy a Rómeó és Júlia-musicalt az Operettszínházban (mind drága produkciók), amelyek szériáit elővásárlók utcán kígyózó sora előzte meg. A nagy slágert nélkülöző és nem csak esztétikai vitákat generáló Billy Elliot ilyen célú műsorra tűzése tévedés volt.

Ezt jelezte, hogy már az első szériát „technikai okokra” hivatkozva, adminisztrációs bonyodalmakkal is számolva, áthirdették az Operaház kisebb nézőterére, az Opera helyszínével kárpótolva a felemelt helyárat fizető közönséget.

Később, az Erkel színpadára visszakerülő darab előadásaihoz ilyen-olyan kedvezménnyel töltögették a nézőteret. Mindezt azért idézem fel, mert ezek után sérelmesnek találtam, hogy az Erkel Színház helyárainak 100 %-os emeléséhez Ókovács Szilveszter lakonikusan hozzáfűzte: a kétszeres helyár a Billy Elliotnál is bevált. Ezt nem kellett volna mondania, mert nyilvánvaló volt, hogy nem igaz.

A főigazgató következtetése azonban mégsem bizonyult logika nélkülinek, sajnos. Az Erkel Színház helyárainak brutálisan meredek emelése – most már egy évad tapasztalatával mondhatjuk – ugyanúgy nem vált be, mint a Billy Elliot Madách színházira szabott helyárai.

Alighanem ennek a fiaskónak a következménye, hogy most csaknem fél esztendeig nem lesz rendszeres opera- és balettelőadás Budapesten – olyan évadban, amikor csak egy játszóhelyet kellene üzemeltetni. Ezt semmilyen kultúrmisszióra való hivatkozással nem tudom elfogadni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608842018-06-22 04:01:45

Elena Moşuc is, Rost Andrea (Kossuth-díjas) is a világ nagy színpadain sikert aratott énekesek egy érettebb korosztályból, nem igazságos őket összevetni a nem világklasszis Sáfár Orsolyával, akinek tán sohasem volt dolga normális rendezővel. (Jól emlékszem, hogy beugrással vállalta Margitot?)

Sok mindenkit javasolsz kamaraénekesnek, viszont ezt a díjat is az kapja, akinek adják.

Még a Don Giovanni valóban semmilyen rendezése (inkább rendezés-torzója) is valóban jobb, mint az eszement „rendezések”. Igen, Kolonits Klára nagyszerű Donna Annája, Erwin Schrott pazar, valamint Bretz Gábor és Haja Zsolt kiváló Don Giovannija is érvényesült benne.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608832018-06-22 03:54:49

Olyan lelkes fórumozója nem lehetek egy zenei magazinnak, hogy autómárkák nevét tartalmazó hozzászólás érdekeljen. Az sem foglalkoztat, hogy kinek a férje potens, kié potentát. Nem tehet róla, szegényke, hogy sokra vitte a férje. Gondolod, hogy a tetszetősebb szakmai életrajz érdekében el kellene válniuk?

Abban egyetérthetünk, hogy ha a kamaraénekesi kitüntetést az Operaház nem tekinti belső ügyének, célszerű lenne publikálnia a nagyérdemű felé, „mire adják és kinek?”, illetve hogy mit tekintsünk kamaraénekesi szintnek.

Amikor Petrovics Emil, amint mondod, nem adott szerepet Sáfár Orsolyának, a művésznő egészen friss diplomás volt. Azóta eltelt 13 év. Te azt írod, hogy közepesnél gyengébb vidéki szintet képvisel. Én azt, hogy ez erős túlzás. Nem azért, mert ez csúnya minősítés, hanem azért, mert én is hallom őt énekelni az előadásokon, miközben nem érdekel a családja.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608732018-06-21 06:08:00

Az „igenis”-t bátran tekintem előzményre való hivatkozásnak. Az „igenis jó rendezésben” Sáfár Orsolya egy jól fizető álláshoz illően ápolt külsejű, ideges, hiszterikus narkóst alakított. Ilyen felfogásban, színészvezetéssel nem jelenhet meg szegény Mimi mélyen érző, érzelmes figurája. Nem csoda, hogy Rodolfo, szenvedélyes hódítása közben, egy pillantást sem tud vetni rá: ez biztosan az igenis jó rendezés következetességét igazolja.

Nem sokat tudhatsz a Nádasdy-rendezéseken túli és a mai Salzburgon inneni életről.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608722018-06-21 05:23:42

Ami az énekesek életkorát illeti, itt most operajátszásról beszélünk vagy alsó korhatár nélküli tehetségkutatóról?

Minő kegyelme az életnek: úgy hallgathatom, nézhetem Sáfár Orsolyát, hogy fogalmam sincs, ki a férje, sőt még kíváncsi sem vagyok rá. Ezt hívják édes tudatlanságnak?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608712018-06-21 05:18:45

Kedves Nickname, nekem is van ám nickname-em, amely alatt én vagyok az a valaki, aki bizony megjegyzi, hogy egy színpadi alakítás hatását nagymértékben befolyásolja annak komplexitása. Norinát ugyan nem Sáfár Orsolyával láttam, de Káel Csaba „Don Pasquale-rendezésének” semmi köze Donizetti operájához és annak hősnőjéhez. Annál kevesebb köze csak a Fausthoz és Margithoz van ……… (nem nézek utána, kinek a) „Faust-rendezéséhez”, amint Anger Ferencnek sincs lila gőze sem Lauretta alakjáról.

Namármost, ha az egyik kamaraénekesi kitüntetést nem Sáfár Orsolya kapja, hanem más – az talán Netrebko lett volna? Miről tetszenek beszélni?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608702018-06-21 05:04:34

Milyen a „túl jó Mimi”? Tán olyan, mint Netrebko volt Salzburgban, aki inkább túl volt már Mimin?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608692018-06-21 05:01:17

Nézői-hallgatói múltamban számosan akadtak komplett operalemezre nem kívánkozó hangú énekesnők, de senki sem vonta kétségbe, hogy szopránok, szubrettek. Azt hiszem, túl erősek az indulatok Sáfár Orsolya ellen.


Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? • 442018-06-21 04:21:12

A kritika végén említett balettjelenet a Szadko indiai kereskedője dalának zenekari átiratára készített jelenet volt. A hatkarú Sivát három balerina személyesítette meg, akik külön testté válva ragadozó pók módjára öltek meg egy szenvedélyes ifjút.

Seregi László már ebben a kissé revüszerű koreográfiában is megmutatta oroszlánkörmeit. Nem kevésbé Markó Iván, illetve a másik szereposztásban Jurkovits Mátyás, aki Markónál is hamarabb, viszont végleg eltűnt a magyarországi balettéletből.

Tán többször is meg kellett volna nézni az eladást az Erkel Színházban, és jó lett volna, ha az opera magyar nyelvű szövegkönyvét is kiadják. Nem bolondított magába a zenéje annyira, mint jóval fiatalabban, még gyerekkoromban a Seherezádé első hallásra, az említett balettbetét szépségének és hőfokának lélegzetelállító hatása mégis katartikussá tette az élményemet.

A táncjelenet alighanem televíziós stúdiófelvételéből sajnos mindössze ez a töredék maradt fenn, se eleje, se vége, se tiszta hangja:

https://www.youtube.com/watch?v=s3bf1fsMwfk

De még így is felkavaró!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608582018-06-20 04:01:04

A szubrett nem minőségi kategória. Jó szubrett nélkül előadhatatlan lenne a Szöktetés a szerájból, a Così fan tutte, a Don Giovanni. Az operett műfajában is sokoldalúan tehetségesnek kell lennie egy igazi szubrettnek.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608572018-06-20 03:45:37

„Versenyzőket” látnánk az operaszínpadon?

Sáfár Orsolya és Szegedi Csaba valóban fiatalabb Kolonits Kláránál, ezzel együtt inkább ugyanabba a generációba tartoznak, mint ifi versenyzőkébe.

A számos szitok ellenére megjegyzem: a leköszönt évad tapasztalata szerint Sáfár Orsolya éneklése és játéka is sokat csiszolódott az előző időszakhoz képest. Nem tehet arról, hogy olyan rendezők kezébe kerül, mint Anger Ferenc vagy Almási-Tóth András. Szegedi Csaba Tiborca a Bánk bán-koncerten kiváló volt!

Érdemes lenne tudni a kamaraénekesi kitüntetés kritériumait operaházunkon belül. Ha ezt a díjat elsősorban a vonatkozó évad teljesítményéért és a színvonal fejlődő tendenciájáért adják, én egyetértek Sáfár és Szegedi díjazásával is. Ha az csak világszínvonalon teljesítő és nagy formátumú művészt illethet meg, akkor csak Kolonits választása vitathatatlan. De úgy látszik, három énekes elismerésére volt (van) keret, és ez esetben el kellett tekinteni a díjazottak kaliberének kiegyenlítettségétől.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608562018-06-20 03:09:08

Szintén köszönöm.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608552018-06-20 03:05:04

1. Az operaházi előadásra nem gondoltam.

2. Egy hiányos vagy téves tévés vagy képes riportból emlékeztem úgy, hogy a diósgyőri Don Giovannit Horváth Ádám címszereplésével rendezte Kovalik Balázs. De azt sem zárhatom, hogy én nem figyeltem eléggé tudósításra, amely a későbbiekben nem foglalkoztatott.

Köszönöm az alapos korrigálást, mind az ismereteim, mind a fórumanyag javára! Előzményre való hivatkozás mellőzésével is zavarba ejtő a figyelmed irányomban.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608452018-06-18 22:13:33

Horváth Ádámot Kovalik Balázs fedezte fel Don Giovanni szerepére. Neki valószínűleg nem tűnt sem kevésnek (kilóra), sem hamisnak. (Vagy mindez nem érdekelte.)


Balett-, és Táncművészet • 55232018-06-16 15:51:28

A linkelt video első percében megtudható: „éppen várandós”.


Balett-, és Táncművészet • 55192018-06-16 03:29:35

Bár a következő évadra is biztosítottam magamnak A bahcsiszeráji szökőkút láthatását, két estére is, valószínű, hogy Aliya Tanykpayeva Zarémájáról ismét lemaradok. Valaki ellenem dolgozik ez ügyben:

https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10155615749818181/

Nem vigasztal, hogy a táncosnőt a New York-iak sem fogják látni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608352018-06-16 03:06:33

Vajon milyen hatással volt Petur Gertrudisra?

Gertur és Bánk duettje a második felvonásból – olvasható a mai Bánk bán-koncert színlapján.

Ugyanakkor: BALETT BRNOBAN (LOL) – olvasható a MÁO havi műsorfolyamában.

Szerintem BRNÓBAN.

Tegnap feltöltött friss tájékoztató az Eiffel Műhelycsarnok és az Operaház építési munkálatairól:

Építási munkálatok az Operában: https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10155615749818181/


Pantheon • 22232018-06-14 03:12:51

Köszönöm, így volt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608332018-06-14 02:56:28

Lehet, hogy ez a hír független az Operaház felújításától, de talán összefügg A bahcsiszeráji szökőkút (a Márk Tivadaréi helyett) újratervezett jelmezeivel és azok legyártásával.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608322018-06-14 02:51:46

Tisztelt Joska141! Ha Ön a 4 bekezdéses kis hozzászólásomat – nem minden élc nélkül – nagyívűnek minősíti, engedje megjegyeznem, hogy fogékony vagyok a kenetmázas élcre.

Lejjebb jelentkezett a véleményével egy fórumtárs, alighanem a polgári nevén, aki 2012-09-29 16:56:10 időpontban egyszer már udvariasan elköszönt tőlünk. 2015-05-03 04:50:11 időpontban aztán mégis visszatért, hogy engem Álnevű Bátor Harcosnak szólítva (ismétlem, fogékony vagyok az élcre), az Operaház aktuális veszteségeit és az „öntömjénező mázzal leöntött idiotizmust” összehasonlítsa a „Fischer-Kovalik-Vass korszakkal”. (Akkorra már elfelejtette, hogy ez egy fórum, amilyenből százezrek léteznek a földkerekségen, sok millió álnevű userrel, ez tehát annyira lehet a gúny jogos tárgya, mint a két orrlyuk.)

A fórumhasználó ezután ismét visszatért, 2018-06-12 17:35:20 időpontban, nem egyébbel, mint klasszikus öntömjénezéssel. Erre reagáltam csupán, hogy a tömjén ne legyen olyan tömény – a nagyívűség igénye nélkül.

Nem hiszem, hogy „komplexen” össze lehetne hasonlítani, miben jobbak és miben kevésbé jobbak a jelenlegi és az előző operai vezetések. Talán mértékadó lenne, hogy a 2006 és 2010 közötti időszakban nem sok előadást láttam, de azok sem adtak megrázó élményt, és szinte csak rossz rendezésekkel találkoztam – ezzel szemben 2010 márciusától napjainkig mindkét játszóhelyen szemérmetlenül sokat, kevés megrázó élménnyel és szinte csak vérlázítóan rossz rendezésekben? Mértékadó, hogy míg az előző évtizedben a vezetők nem tudták (vagy eszük ágában sem volt) meghívni a fiatal világsztár Anna Netrebkót, akár Villazónnal, akár Schrottal, és már-már úgy rémlett, hasonlóan járunk vele, mint Tebaldival és Callasszal, akik sohasem léptek fel operaházunkban (és akkor még Eyvazov miatt sem kellett szörnyűködniük a szörnyűködőknek) – addig az Ókovács-érában mégiscsak járt nálunk Netrebko, igaz, civil fellépőruhákban, de mégiscsak teljes főszerep-alakítással; és igaz, hogy Eyvazovval, de ő ma már benne van Netrebko árában. És járt nálunk Erwin Schrott is, nem is csak egyszer, és akik megnézték, felejthetetlen Don Giovanni-élményekkel gazdagodhattak.

Ki lehetne szúrni más szempontokat is (például, hogy melyik Carmen-rendezés volt bűnrosszabb, a Szinetár Miklósé-e vagy az Oberfrank Pálé), azt hiszem, a versenyben egyik korszak vesztesebb lenne, mint a másik. Akkor is, ha azt vizsgáljuk, mikor volt büdösebb a III. emeleti mosdó, 2010 előtt vagy tavaly.

További példák helyett egyet mondok: ha egy két játszóhelyes színház vezetése annak árán akarja folytatni az üzemet, vagy tartani a nagyobb presztízsűnek a színvonalát, vagy megmaradni vezetői székében, hogy az egyik, művészeti és társadalmi szempontból szintén nagyon fontos játszóhelyétől megválik, ám nem az arról való lemondással, hanem annak megsemmisítésével, annál alávalóbb vezetés a világon nem létezik.

Az Erkel színházi nézőtér telítettségének említését azért nem jogos hiányolnia hivatkozott hosszászólásomban, mert éppen én időről időre meg szoktam említeni ezt a témát, az interneten látott és a nézőtéri, személyes tapasztalatom nyomán. Nem így van? De ha ezt most Ön tette meg, súlyos kérdésről lévén szó, hadd tompítsam a túlzásait. A szinte teljesen üres erkély és a tátongó széksorok nem majdnem valamennyi, csupán (sajnos) több előadásra jellemzőek; a jelenlevő nézők legtöbbje 1200–6200 forintos jeggyel (illetve a bérletével) ül a nézőtéren. Néhány előadásra meghirdetnek különböző címen különböző mértékű kedvezményt, ezek közt előfordul egységesen 500 forintig leszállított előadás is, és bizony van, amikor így sem sikerül barátságosabbá tenni a képet.

Hogy mi lehet ennek az oka? Hát ezt is pontosan meg szoktam írni, sajnos valamennyi hozzászólásomban. Az előadásokon nem történik csoda. A közönség lelkesen tapsol a műnek, a zeneszerzőnek, az énekeseknek, táncosoknak, zenekarnak, de aztán nem jár híre annak, hogy a színpadon varázslat történt. Tehetségtelennél tehetségtelenebb rendezők „kísérleteznek”, minél közönségesebb, civilebb megjelenítésre törekedve, vagy közönségességükön és civilségükön felülemelkedni képtelenül. Mindehhez hozzájött a most leköszönő szezon drasztikus helyáremelése és az ügyetlen, célt és irányt tévesztett és/vagy érdektelen marketing és közönségszervezés.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608312018-06-14 02:31:18

Nem csak az elmúlt nyolc évben, hanem az utóbbi huszonkilenc évben; nem csak a MÁO-ban, hanem Magyarországon bárhol bárkit ki lehet rúgni egy tollvonással. Néha-néha munkaügyi per követi az ilyesmit, amelynek nyomán a tollvonásnyi tinta mellett a munkaadó némi pénzébe kerülhet a hétköznapi önkény.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608302018-06-14 02:29:00

Sem ünnepelned, sem gyászolnod nem kell semmit sem: a destruktív személyiség is ember.

Még ha máshonnan nem is, a Társművészetek-topic vagy fél tucatnyi érdekes és jól fésült hozzászólásából tudjuk, hogy az Erkel Színházon kívül is van kulturális élet. Ám. Köszönjük.


Pantheon • 22202018-06-13 03:27:43

Vendégszerepelt Budapesten, úgy emlékszem.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608242018-06-13 03:13:59

... és köszönöm ezt is!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608232018-06-13 03:13:17

Köszönöm ezt a nagyon fontos hozzászólást!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608222018-06-13 03:11:31

A 2006 és 2010 közötti „klassz” dicsőségkorszakhoz tegyük hozzá, hogy addigra a Magyar Állami Operaház teljesítményét az Erkel Színház módszeres lezüllesztésével sikerült kevesebb, mint felére csökkenteni, és a magasztalt négy éven át lehetett reszketnünk azért, hogy az ütött-kopott, de a piramisok stabilitásával álló, csodálatos értékekkel rendelkező épületet megsemmisítik-e, vagy sem. Az előzményben felsorolt nevekhez tapad egy hamis statikai jelentés hitelesítésének, vagy az ahhoz történt segédkezésnek a bűne.

Sosem érdekelt, hogy Vass Lajost mivel vádolták és hogyan mentették fel. Ítéletek és felmentések hozása különböző fokokon a bíróságok dolga. Az Erkel Színház lebontása olyan elvetemült bűncselekmény lett volna, amilyen Budapest 1944-es bombázása, az 1956-es ágyúlövések és a Nemzeti Színház 1964-es felrobbantása óta nem történt Magyarországon. Népeket, hidakat és színházakat lehetőleg ne semmisítsünk meg.

Lidércnyomás alóli szabadulás, felemelő élmény volt, amikor – még a 2010-es országgyűlési képviselőválasztások előtt – a VIII. kerületi időközi polgármester-választás fideszes győztese, Kocsis Máté konzíliumot tartott a halálra ítélt Erkel Színházban az épület megmentéséről és újraműködtetéséről. Az 2010-es parlamenti, majd helyhatósági választások eredménye euforikussá tette a bizakodás és a bizonyosság erősödését.

Az, hogy Ókovács Szilveszter főigazgató művészeti tevékenysége nem jó (ezért persze művészeti igazgatója is okolható), hogy az Erkel Színház, illetve az egész intézmény marketingje nem tűnik eredményesnek, viszont annál ízléstelenebb (hozzáteszem: nincs és nem is lesz ellenpélda arra, hogyan vezette volna és vezetné az intézményt az adott időszakban és helyzetben más), korántsem dicséri az Operaház előző vezetését, illetve éráját. Van itt hely egykori kollégájuk büszkeségének – de akkor álljon itt az is, hogy bár lehet, hogy Ókovács repertoárrombolása és egyéb művészeti melléfogásai (illetve a mindezekre fordított pazarlás) csak nagyon hosszú idő alatt lennének megtéríthetők, ám az Erkel Színház megsemmisítése visszafordíthatatlan bűncselekmény lett volna. A (hála Istennek, csak) feltételes módban említhető bűncselekmények ugyan nem azonosak az elkövetettekkel, de megkísérelőiket ne nyilvánítsuk mártírrá vagy szentté.


Bretz Gábor • 1192018-06-12 03:29:24

Interjú Bretz Gáborékkal:

https://kepmas.hu/tarsalgo/papa-menon-enekelj-interju-bretz-gabor-operaenekessel


Erkel Színház • 93282018-06-12 02:48:38

Milyen a nem igazi Wagner-fan, és milyen az igazi? Mindkét mondvacsinált fogalom általánosító, ami, ugye, sohasem rokonszenves.

A nem igazi beül a Parsifalra, fülére helyez egy fejhallgatót és a Rigolettót hallgatja?

Az igazi készül az operaházi Ring-ciklus negyedik darabjának bemutatójára, de a dalszínház felújítása elhúzódik, ezért a bemutató helyett kínált koncertszerű operaelőadásra vált jegyet. Esetleg nem is boldogtalanul: hallhatja majd benne az új szereplőket, ugyanakkor negyedszerre már megússza M. Tóth Géza rendezését. Aztán műsorváltozást jelez az intézmény: a hangversenyszerű Istenek alkonya helyett Best of Ring-koncert lesz. Az igazi Wagner-fan feltétlenül elmászik valamelyik jegypénztárhoz, hogy visszakérje az (esetemben) 1200 forintját, mert zanzásított Best ofra nem megy el? A nem igazi viszont úgy gondolja, Solti „zanzásított” Ring-lemezéért odavolt egykor; ez azért mégsem esztrádműsor, és talán nem bánja meg, hogy nem maradt otthon.

Minimum egy nagy húzóneve volt a koncertnek: Richard Wagner. De számomra ezután húzónév lesz a Kelemen Zoltáné is, Wotan szerepében.

Szerintem ezúttal is az Operaház marketingje, közönségszervezése vizsgázott elégtelenre.


Erkel Színház • 93272018-06-12 02:07:21

De az igyenes szórólapon viszont Perencz Béla neve szerepel(t).

A foyer-ban a két szereposztásközlő képernyő nem működött.


Erkel Színház • 93212018-06-11 04:52:41

Bármennyire igyekeztek is a fiatalokhoz közelíteni a mai Ring-keresztmetszet címét (Best of Ring), siralmasnak ígérkezik a nézőtér: pillanatnyilag 1156 szabad hellyel.


Erkel Színház • 93092018-06-09 05:04:17

OFF: A divat idő és tér korlátai közötti jelenség. Az áthúzott és részben kipontozott szó nem minden (kultúr)térben létezik ám, aligha „divatszó”. Csak az használja kulturálatlansága vagy a divat diktátumaként, aki nem ad magára annyit, hogy kerülje ama négybetűsöket.

Szerintem „nem jogos” hiányolni Jeszenszky Zsolttól a Billy Elliot elemzésének megpróbálását. Nem hiszem, hogy látta az előadást korábban (2017. augusztus 7-ig), az idei széria pedig csak június 19-én indul. (Úgy látszik, addig nem bírtak várni.)

Valóban nem lehet tudni, hogy Apáti Bence volt vagy van-e a balett-szakmában. A hír eleinte csupán arról szólt, hogy a társulattól megvált művész csak A bahcsiszeráji szökőkút Girej kánjának szerepében lép fel vendégként, ám azóta a Hófehérke és a 7 törpe néhány előadásában is táncolta a Banya szerepét.

Nem hiszem, hogy a PR-kényszer olyan erős lehet, hogy abba beleférne egy kis mű-lejáratás. Szerintem valaki erősen fúrja Ókovács Szilvesztert, és ahogy az jó családokban (politikai körökben) szokás, nyilvánosság előtt, csiklandós terepen.


Erkel Színház • 93082018-06-09 04:58:43

Bár ellenkező előjellel, Jeszenszky Zsolttal együtt sajnálom, hogy Ókovács Szilveszter immár megszokott öntömjénezésébe csomagolta a válaszait. N. Horváth Zsófiát, illetve ostoba írását néhány kisujjbökéssel földbe döngölhette volna, ha opponálása nem vész el más vizekre kalandozó, unalmas szövegrengetegében.


Erkel Színház • 92992018-06-05 00:23:58

Agyrémnek nekem az tűnik, hogy egy internetes bulvármagazin – kártékonysától függetlenül is – kiérdemli a szennylapnak minősítést azáltal, hogy a négybetűsök közül való trágár (eddig csak) főnévből, melléknévből még igét is képez.

Szerintem az Origóban közölt írás tartalma lényegében egyezik a Magyar Időkben hamarjában közölt reagáláséval. Ahelyett, hogy tételesen cáfolná az N. Horváth Zsófia által összehordott tévedéseket és ostobaságokat, és számon kérné a „botránytudósítás” fura időzítését, az általa vezetett intézmény immár unalmas önfényezésével halványítja el a lényeget.


Erkel Színház • 92962018-06-04 07:34:36

(…) Billy Elliotos (…) a Billy Elliotot (…)


Erkel Színház • 92952018-06-04 07:31:52

(...) Billy Elliot-előadásának (...)


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25672018-05-30 03:50:28

Tanárra, korrepetítorra gondolok, aki szólhatna. Mert az emberi anyag és a teljesítmény elismerésre érdemes, csak az élmény marad el.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25662018-05-30 03:48:24

Nekem máig szép emlékem Kincses Veronika alakítása az Ernani 1980-as felújításán. Nem sokáig énekelte a szerepet, és nem ez jelölte ki pályája irányát, de üdén csengő hangja és szép éneklése mellett megfogott az is, hogy nagyon határozott elképzelése van a figuráról, akit alakít. Aztán megjelent a Hungaroton komplett lemeze, szintén Gardelli vezényletével, és Sass Sylviával, aki színpadon már nem énekelte el a szerepet itthon, talán külföldön sem. Én nem vagyok elfogult Sass-rajongó, de az a véleményem, hogy Elvira a legjobb alakítása (talán színpadon is az lett volna), és hogy a Sass Sylviáéhoz hasonlóan jó Elvirát felvételen sem hallottam. A lemezt kopásig hallgattam, ez számomra az etalon-Ernani.

Bizony, az évtizedek során nem voltam, és ma sem vagyok frusztrált az Ernani hiánya miatt, mert azóta sem akadt olyan énekesnő, akiért kiált Elvira nehéz és különleges szólama. Mindenesetre ha a szegedi operavezetés adott bizalmat a másik szereposztás énekesnőjének, a hallott részlet felvétele alapján adok én is.

(OFF: A „nem szabad megemlítni” kategóriát én nem ismerem.)


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25652018-05-30 03:41:33

Kedves Lámpaoltogató! Nadia Cerchezt csak Leonóra és Ervira szerepében volt alkalmam hallani, ezért csak ezekről írtam. A trubadúr eredeti változatában terjedelmes szólam teljes hosszában meglehetősen fárasztó volt hallgatnom a folyamatos tremolót és az énekesnő erejével vívott küzdelmét. Az Ernaniban pedig hiányérzetet hagyott, hogy a három kiváló főszereplő mellett a negyedik éneklésének szépségébe egy erősen zavaró jelenség vegyül. Ennél többet nem mondhatok. Ha – kizárólag a hallottak alapján – azt írtam, hogy kétségem van Cerchez szólószerepekre való alkalmassága iránt, nem a becsületét kérdőjeleztem meg!

Toronykőy Attila rendezői tehetségéről csak a látott előadások győzhettek volna meg, a Dömötör-díj nem. Akad olyan rendező is, akinek tehetségéről a Kossuth-díj sem.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25642018-05-30 03:36:10

Kedves Bölcsész, valóban, frekvencia- és amplitúdó-adatokkal adós maradtam. Kifogásolásomban az húzza a cezúrát, hogy mértéke és a szólamra kiterjedő időhossza zavar-e, vagy sem.

Cerchez hangját nem minősítettem betegesnek. Pontosan azt írtam, hogy Ádám Zsuzsa egészséges hangadásához képest az övé nem tűnik egészségesnek. (A két kifejezés jelentése nem ugyanaz.) A trubadúr Leonórája ls az Ernani Elvirája számomra mély érzelmű, de határozott, bármire, a halálra is elszánt nő, ezért a tremolóját csak ott tudom elfogadni, ahol Verdi beleírta a kottába.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66092018-05-30 03:22:24

Akárhogy vesszük is, Pál Tamás A szegedi Ernani című írása tekinthető válasznak is, de egy másik kritikának (mondjuk ellenkritikának) is az előadásról. Hiszen a klasszikus kritikák fontos tartozékával indít. Az Ernani ősbemutatója és további bemutatói idején megesett történetek olyan érdekesek – ez nem meglepő Pál Tamás tollából –, hogy azok olvasása, úgy gondolom, mások számára is élvezetes, és ezért csak köszönet illetheti őt.

Nem kevésbé izgalmasak a szegedi produkció koncepciójának születéséről elárult információk. Ennek exkluzív értéke ellenére úgy gondolom, hogy az előadásnak a fórumok, közönségtalálkozók korában is a karmester első bevonulásától a függöny utolsó legördüléséig van lehetősége meggyőzni a nézőt. Azt is, akinek az estéje a tapsviharral teljesedik ki, azt is, aki leírja róla a véleményét.

Az írás harmadik egysége tekinthető az előadást dicsérő kritikának is, az előzőleg közölt, részben elmarasztaló kritika reklamációjában megfogalmazva. Nem megyek végig a konkrétan hiányolt részletek magyarázó kiegészítésén. Sőt, ha a tetszés / nem tetszésnek nem lenne az a makacs tulajdonsága, hogy rábeszélésre nem működik, a Pál Tamás iránti tiszteletem még a szaktekintély érveinek való behódolásra is rávenne. A feltételes mód azonban arra is vonatkozik, hogy ebben az ellenkritikában Pál Tamás személyeskedő megjegyzéshez és csattanóhoz folyamodott, ami mindig a meggyőző érvek hiányát jelzi.

A karmester tudni véli, hogy miután nekem nem tetszett az előadás, nem maradtam ott az ünneplésnél, inkább hazaindultam kritikát írni. Igazán nem lenne érdekes ennek kiigazítása részemről, ha Pál Tamás nem csak részben tévedett volna, és a valóság nem kötődne az ő munkásságához és a Primavera ’18-hoz. Elmaradásban voltam ugyanis néhány korábbi előadás beszámolójának megírásával a fórumra. A Sylvia áprilisi szériájának két estéjéről, igen, azok töretlen sikeréről, amely, még ha karmesterként most nem is, alkotóként örökre Pál Tamás dicsősége is; valamint a Győri Nemzeti Színház Sevillai borbély-vendégjátékáról. Most sem készültem el még ezekkel, mert az Ernani után kérés érkezett a Café Momustől: írhatnék róla beszámolót. Szándékosan nem felkérést írtam. Aki sejti ennek az internetes magazinnak a gazdasági viszonyait, azt is sejtheti, hogy itt nincs szerződéses felkérés, nincs avanzsálás; akinek a főoldalon jelenik meg írása, nem „közszereplőbb”, mint aki a fórum valamelyik topicjába ír. A magazin fóruma is világszerte olvasható, ha a vezércikket megosztják a közösségi oldalon, onnan is elérhető.

Ezzel nem azt akartam modani hogy a kérés nem megtisztelő. Pál Tamással ellenkezően viszont úgy gondolom, a hozzászólás írásának is vannak etikai követelményei, még ha azokat nem mindenki tartja is be mindig. A kritikaírásnak pedig nem etikai követelménye a negatív vélemény elhallgatása.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66082018-05-30 03:11:54

Kedves Héterő! Az idézett mondatra írt cáfolatodhoz, amelyet köszönök Neked, hadd fűzzem hozzá, én is tudok valakiről, aki paradox módon több szavamat is komolyan vette: Pál Tamás maga. Ha egy olyan (nem csak kitüntetés szerint) kiváló, szinte felfoghatatlan életművel büszkélkedhető művész és tudós reagált egy magamfajta „kritikus” írására, remélem, hogy azt komolyan is tette, sőt megtisztelt vele.


Pantheon • 22172018-05-27 23:19:53

Szokolay Ottó színművész (1937. november 23. – 2018. május 27.)


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25342018-05-27 00:52:31

Nemcsak egy felvétel alapján „ítéltem”, hanem a Szegedi Nemzeti Színház vezetése iránti bizalommal is: talán nekik is voltak érveik, amikor Ádám Zsuzsannára is kiosztották Elvira szerepét. Szerintem jelentős esemény lehetett volna a vendégjáték alkalmával bemutatni egy új tehetséget az Erkel Színház közönségének is. Nadja Cerchez felléptetésével viszont olyan énekessel hozták a darabot, aki tavaly A trubadúr Leonórájának gigászi feladatát teljesítette ugyan, de nem nyújtott benne élményt, mert a vokális alakítás több sebből is vérzett.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25332018-05-27 00:49:44

„Sminktippeket” nem adtam. Többször hangot adok annak a véleményemnek, hogy a civil megjelenés minden formája csökkenti a figura hitelességének hatását. (Mosoly.)

Az énekhangok megítélésében rövid és nyers leszek. Ádám Zsuzsanna néhány felvételéből kiderül, hogy egészséges hangja van. Egy mindvégig folyamatosan tremolós hang viszont nem kelt egészséges hatást. Az Erkel Színház-topicban a 7691. sz. hozzászólásban (2017-04-08 04:07:06) írtam A trubadúr PRIMAVERA ’17 sorozatban hallott előadásáról, abban Nadia Cerchez Leonóra-alakításáról, reményt fűzve ahhoz, hogy az énekesnőnek sikerül megszabadulnia a tremolótól. Az Ernani-vendégjáték alkalmával azt tapasztaltam, hogy nem sikerült. Én nem tartom „meredeknek” a választást egészséges és a nem egészséges (valamilyen technikai hibát sejtető) hang között.

A külső, a színészi játék és az éneklési technika komplexitásának fontossága” – lehet, hogy ezek a dolgok szerepelhetek együtt egy kontextusban, de én ezt nem írtam le előtte’. A külső pedig nem azonos a hiteles megjelenéssel, ami adott esetben múlhat a szépségen.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25322018-05-27 00:45:19

Az énekesnő működésének hátteréről nincs információm, nem is tettem rá semmilyen utalást sem. Csak arról írtam, amit hallottam és láttam.


Erkel Színház • 92882018-05-26 03:07:39

Nem szeretnék Fáy Miklós védelmében szólni, de szerintem ez a „bejegyzés”, ahogy írod is, műfajilag nem kritika, inkább jegyzet. A kritikának sem kötelessége kitérnie az előadás minden elemére, de ilyen jegyzet annál is nagyobb szerkesztési szabadságot ad.

Fáy itt állást foglal a búzó és a bravózó néző kinyilvánított véleménye között, és leírja, mi ragadta meg az opera eddig látott előadásaihoz képest újszerű rendezésben, amely a mondanivaló másféle értelmezésére ösztönözte.

Fricskázása, éles nyelve ezúttal csak a hátul kiabáló nézőt illeti, aki lehet, hogy fiktív személy, általánosítva megszemélyesítendő a hagyományos rendezői megoldás híveit. Holott nem biztos, hogy aki búzik, az ősbemutató felfogásában szeretné látni a darabot, hiszen azt nem is láthatta. Persze kap egy fricskát a Zeneakadémián hallott előadás megnevezetlen karmestere is, de szerintem ez nem a jegyzetíró neveltetésére vezethető vissza.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608022018-05-26 02:19:02

Ha már szóba került egy félreolvasás, mégis leírom, hogyan olvastam félre elsőre Parampampoli egyik mondatát: … ki bűnös, kinek az ágyában született meg a képtelen, emberellenes és művészi minőség-ellenes intézkedés… Így is lenne értelme a mondatnak, de ez persze csak az én mocskos fantáziámra vall.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25262018-05-25 04:16:32

Köszönöm bölcs gondolataidat, kedves Héterő. Sajnálom, hogy nem az írásom előtt [ :-) ] kaptam Tőled e sorokat, mert jobb szavakat találhattam volna. Igen, úgy gondolom, itt a feliratok a képiség terepére léptek, szerepelni akartak.

Az, hogy az elektronikus feliratok fent vannak, valójában csak a földszint elejéről kényelmetlen a nyakunknak. A páholyokból, a karzatról nem.

Hát igen, ez esetben a fehér alapon fekete betűs szöveg igazán rémes lett volna.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25252018-05-25 04:00:36

Én érteni vélem. Negatív véleménnyel szembesülni sosem jó. Elhomályosítja a dicséretet is, az alapvetően jó szándékot is.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25202018-05-24 01:15:16

Leszólni semmit sem áll sem módomban, sem szándékomban. A véleményemet írtam le.

Még sohasem láttam-hallottam az Erkel Színházban olyan előadást, amelyet nem fogadott sokperces zúgó taps. A más megjelent recenziók szerzői és az itt fórumozók is (remélhetőleg) a saját véleményüket írták le, én is a magamét.

Lehet, hogy az autópályán azért jön szembe mindenki, mert onnan jönnek, ahová én tartok. Vagy fordítva. Miért kellene nekem ugyanazt gondolnom és írnom, amit mások?


Rost Andrea • 20222018-05-21 07:12:05

Kizárólag a Házy Erzsébet iránti lovagiasság vesz rá a hozzászólásra. A pontatlanul idézett bölcsességet – Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak az hogy beszéljenek rólam – több sztárnak tulajdonították már tévesen, de a legnagyobb valószínűséggel Gábor Zsazsától százmazik.

Házy szellemes volt, de soha nem spékelte meg népszerűségét szellemességekkel: neki elég volt kiváló művésznek és szépségesnek lennie a hírnévhez.


Kimernya? • 26962018-05-19 06:34:56

Kedves Daunerni, nem vagyok egy játékos ember, csak ritkán tévedek ebbe a topicba, és talán még nem is írtam bele. Most teszem: sok örömet és játékkedvet kívánok a babához!


Történelem • 4862018-05-19 01:17:52

Kapitalista termelési riportokkal, megbízhatatlan káderként, mégis, ki „domboríthatott” a rádióban vagy a televízióban akkoriban? (Mindenesetre Kapusi párja éppen nem számíthatott jó kádernak.)

OFF: A felvetésemre (él-e még a riporternő) küldött linket köszönöm. Gyászhírhez fűzött kommentárhoz ugyanolyan finom stílusérzéked van, mint a keresztülhidaló juszt is üzenetküldéshez.


Történelem • 4842018-05-18 03:41:06

OFF: Ennél kissé szabálytalanabb arcra, szélfúttabb frizurára emlékszem – de hát régen láttam.

https://www.youtube.com/watch?v=30kDvsCx9Lo


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66022018-05-18 03:32:11

A jó énekesek szövegét általában meg lehet(ett) érteni. Véleményünk abban különbözik, hogy szerintem nem mindig, minden szavukat. De hányszor előfordul az életben is, hogy beszélgetünk valakivel, és egy-egy szavát valamilyen okból nem értjük egymásnak, olyankor vagy belekérdezünk – elnézést, nem értettem / tessék? – vagy nem, mert a lényeg megvan egy szó értése nélkül is. A színpadra nem kiálthatunk fel – bocsánat, hallhatnám még egyszer? –, de ha nagyon zavaró egy szó hiánya, utánanézünk, vagy a következő előadáson már értjük. A YouTube-on is előfordul, hogy visszalépünk a videóban, mert valamit nem értettünk.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65982018-05-17 23:50:36

Nálam nem életlen. Ilyen szövegeket, ha el akarok ovasni, wordbe szoktam másolni.


Történelem • 4822018-05-17 03:56:35

A kiemelt énekesek közül Remsey Győző, Cserhát Zsuzsa, Tamási Éva dobbantott is 1956 után. Cserhát Zsuzsa volt első, gyerekkori Bohéméletem Musette-je.


Történelem • 4812018-05-17 03:45:26

Nem emlékszel rá? Sötét hajú, kissé érdes, mély hangú riporter volt a tévében, Vass Lajos karnagy (1927–1992) felesége. Nem tudom, ő él-e még. A televízió hőskorából is a lehetőségek határait feszegető gazdasági tényfeltáróként emlékszem rá (pontosabban: apukám hozzá fűzött, elismerő kommentárjaira), mint pályatársnőjére, Balogh Máriára is.


Rost Andrea • 20092018-05-17 03:04:21

Egyszerűbb lett volna, ha előbb velünk beszélik meg.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65952018-05-17 02:59:08

Kedves Lujza, én úgy látom, Te nem fogadod el, hogy nem vagyunk egyformák. Mindjárt ott, hogy operába járásod kezdetén Te sokszor unatkoztál a magyar nyelvű előadásokon – én sohasem. Ha csak egyszer unatkoztam volna, nem megyek soha többé. Így azonban rajtam (lenne) a felelőssége (szerényebben: vágya) annak, hogy szenvedélyembe másokat is bevonjak, de olyan emereket, akik egyáltalán nem tudnak olaszul, franciául, már nem is hívok előadásra, mert rendre csalódottak voltak. Nem a darabokról szóló játékot nézni és olvasni tudnak otthon is.

Az én beszédem dallama az egyéniségemtől és a közlési szándékomtól függ.

Miért kellene meggyőződés híján elfogadnom más véleményeket? Szerintem a különböző vélemények itt is elférnek egymás alatt, fölött.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65942018-05-17 02:53:37

Kedves Héterő, szemészeti, optikai kérdésekben nem vitatkozom, nem vagyok szakember. Ha igazad van, sajnos elkéstél.

Gondolom, Te fekete papírra fehérrel nyomtatott könyveket olvasol, és ehhez van beállíva a számítógéped is. A Café Momusön nem találtam ilyen színállást.

Kár a látásomért, de amíg látok, nem tudok csak fekete rózsákat nézegetni.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65932018-05-17 02:50:37

Kedves Joska141, szerintem is érdekes lenne egy tanulmány erről a témáról, de – miután tapasztalataim csak a színpadról és a lemezekről származnak – nem én leszek az, aki megírja.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65872018-05-16 04:44:31

Tisztelt Joska141! Előfordul, hogy egy különben sem rövid hozzászólásban már nem akarok tovább részletezni egy gondolatot, inkább keresek helyette egy arra utaló szót. Ez most nagyon nem sikerült, kérése és kérdése abszolút jogos. Figyelme megtisztelő.

Nem is annyira a mai és nem mai nemzedék felkészültségének különbségére gondoltam, mint a tegnapi és tegnapelőttiére. Amíg a magyar művészeket az ún. vasfüggöny elválasztotta a nemzetközi porondtól, és a legjobbak is csak ritkán, kivételes alkalmakkal mutatkozhattak be külhonban, mindent magyarul énekeltek. Függetlenül attól, hogy mennyire ismerték az idegen nyelveket, mennyire mélyültek el feladataikban, nem volt szükségük arra, hogy szerepeiket eredeti nyelven is tudják. Azokról beszélek, akik nem döntöttek az operaházi karrier feladása mellett, ami esetleg a haza elhagyásával is járt.

Hadd vegyek példámul két olyan nagyságot elfogultság nélkül, aki kedvenceim voltak: Házy Erzsébetet, aki jellemzően csak a német nyelvterületen, operettekben vendégszerepelt (németül), valamint a szocialista országokban, illetve Komlóssy Erzsébetet. Hallgassuk meg árialemezeiket, amelyeken eredeti nyelven énekelnek operarészleteket, mindketten több nyelven. A felvételek idején pályájuk delelőjén járhattak, vagy kissé az után. Mindkettőjük előadásán érződik, hogy az eredeti szövegeket a felvétel kedvéért tanulták meg: hogy addigi pályájuk, munkásságuk a magyar nyelvű éneklés jegyében telt el. Még Házy Tatjánáján is, akinek moszkvai fellépése előtt Darvas Iván csiszolta a kiejtését. Legsajnálatosabb, hogy noha az árialemezeket reprezentatív portrénak szánták, itthoni operaelőadásaikon általában varázslatosabban énekeltek, mint ezeken a lemezeken. Én mennyivel jobban sikerültek a portrélemez részleteinél a Házy Manon-alakítását megörökítő korábbi rádió- és lemezfelvételek Lamberto Gardelli, illetve Erdélyi Miklós vezényletével – horribile dictu! – magyar nyelven! Mennyivel jobb Amneris Komlóssy az Aida keresztmetszetén (magyarul), mint a portrélemezén (olaszul)! Mennyivel meggyőzőbb Amneris volt az Erkel Színházban, mint a Szegedi Szabadtéri Játékokon!

Amikor az Operaház átállt az eredeti nyelvű előadásokra, miközben a Hungaroton – szopránoknál maradva – Sass Sylviával, Kincses Veronikával, Tokody Ilonával kötött szerződést felvételeinek főszerepeire, illetve ezek az énekesek Nyugaton is vállaltak rendszeres vagy alkalmi fellépéseket, a példaként kiemeltek generációjának teljesítményét és hatását már nem befolyásolta, hogy eredeti nyelven énekelnek. (Hadd tekintsek el attól, hogy a szövegmondás Sass Sylviának egyik nyelven sem volt az erőssége.) Az ő előadásukban evidensebb az idegen nyelven való közlés, mint a „tegnapelőttiekében”. Valószínű, hogy tanulmányaik során eleve alaposabb képzést kaptak (vagy szereztek) a szerepek eredeti nyelvű tolmácsolásából, aminek a világ kinyílásával gyakorlati értelme is lett. Ugyanezt mondhatom el a ma aktív énekeseinkről is, még ha a kiejtési hiányosságok az én, tökéletesen egyik nyelvet sem beszélő személyem füleinek is rendre feltűnnek.

Tehát ilyen értelemben tartom az 1960-as, ’70-es évek aranykora utáni énekesek nemzedékét felkészültebbnek az idegen nyelvű előadásokra.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65862018-05-16 04:28:57

Az üzenet már nem aktuális.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65852018-05-16 04:16:11

Kedves Lujza! A szövegnek nincs külön dallama. Ne mondd, hogy egy magyarul énekelt Wagner-előadásban megváltozik a zeneszerző szándéka. (Különben Te is megváltoztatott szándékú zenei világba szerettél bele.) Wagner szándékosan maga írta operáinak szövegét, megtehette azért is, mert értett hozzá, de ő sem gondolhatta, hogy az egész világon mindenki ért németül. Ne mondd, hogy egy magyarul énekelt Wagner-dallamot nem ismersz fel, ne mondd, hogy nem veszed észre, ha valaki hamisan énekel Wagnert magyarul.

Ezerszer meggondolom egy könyvesboltban, hogy elővegyem-e a nagyítóüvegemet egy sötét alapra fehér betűkkel nyomtatott borító elolvasásához, annyira irritál az ilyen írás. De csak olvassa, aki szereti, Bécsben.

Spontán ugyan nem vállalom a közös tábort Kovalik Balázzsal, de amíg csak mutatóban ment nálunk néhány jól ismert olasz opera eredetiben, feliratozó nélkül, addig az tetszett nekem.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65842018-05-16 03:39:12

Kedves Nagy Katalin, érdekes és (részben) szomorú, amit leírt. Azért a számukra idegen nyelvű előadások tisztelete mellett megjegyzem, hogy az olaszoknak kisebb kunszt minden operát eredeti nyelven énekelniük, mivel a műfaj népszerű alkotásainak zöme – a barokktól az utóromantikáig – mégiscsak olasz, ráadásul Mozart is az ő nyelvükre írta legizgalmasabb operáit.

Kételkedés nélkül elhiszem, hogy a XIX. századi és még korábbi operaszövegek nehezen érthetők, ez nem is lehetne másképp. De az az olasz énekes, aki megtanulta a szerepét, mégiscsak jobban s mélyebbről tud közölni vele reflexiókat, érzelmeket, mint pl. a magyar. Hiszen a mi színészeink is élvezetesen adnak elő még (nem túl gyakran) Balassi-, Vörösmarty-, Arany-, Petőfi-költeményeket, a Bánk bán, a Hunyadi László szövege sem modern, mégis megráz bennünket.

Persze, hogy az eredeti librettók sem mindig irodalmi gyöngyszemek, ez még olvasva is feltűnik. De akkor milyen jogon várjuk el, hogy a magyar műfordítások remekművek legyenek, és miért kövessék pontosan az eredetiek hibáit? Állítom, hogy a librettók XX. században készült és használatos magyar műfordításai, bár szintén régies fordulatokkal élnek és olykor mosolyogtatók, teljesen érthetők, és nem hiszem, hogy egy énekesnek gondot okoz a megtanulásuk a zenével együtt, illetve az előadásuk.

Már „az én időmben” sem kezdte egy lány az élménybeszámolót barátnőjének azzal, hogy „mélységes, néma csend honolt fekete felleges éjen”, egy fiú sem mondott olyant, hogy „még meg sem ösmert”. Mégis értettük, lehet érteni ma is, s megérinti a hallgatót. Főleg az anyanyelvén.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65772018-05-15 03:13:43

Nem az eredeti nyelvű operajátszást értettem a felkapaszkodni igyekvő országok divatjaként, hanem annak szinte kizárólagosságát (így is fogalmaztam). Azt, hogy a folyamat sajnálatos lezárulása óta már az Erkelben sem újítanak fel darabot magyarul (ha jól tudom, a Szerelmi bájital maradt utolsónak magyar nyelven), sőt, a vidéki operatársulatok is csak alig. (Ilyennek ígérkezik A sevillai borbély győri előadásának mai vendégjátéka.) Azokban az országokban, amelyek nem ebben látják létüket a nagyvilág krémjében (Ausztria, Anglia, az USA több állama), léteznek még nemzeti nyelvű előadások.

Az én operarajongásom is a magyar nyelvű előadások korában indult – de nem korlátozódott a színházakra, hiszen a legnépszerűbb operák magyar nyelvű teljes felvételeit és azok részleteit rendszeresen adta a rádió, és megjelentek a Qualiton felvételei is. A ’60-as években már a nyugati lemezpiac jelentős részét sugározta a rádió, példamutató volt, hogy milyen igazságosan és következetesen került műsorra egy-egy darab külföldi felvétele a magyar készítésűekkel, illetve nyelvűekkel felváltva.

Úgy tudom, nálunk Déryné korában indult a magyar nyelvű operajátszás. Magam a Traviata 1976. március 14-i Erkel Színházi előadásától datálom ennek a történelmi és kultúrpolitikai korokon átívelő kultúrának a felszámolását, illetve annak elindítását. A folyamatot felgyorsította a Hungaroton névre átkeresztelt Magyar Hanglemezgyártó Vállalat üzletpolitikájának változása és egy felkészültebb énekes nemzedék felnövése is.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65762018-05-15 02:50:52

Minden szellemi erőfeszítést elfogadhatónak tartok annak érdekében, hogy a műfaj, a darabok közel kerüljenek a közönséghez. Ez a fordulat nem ugyanaz a közhely, amivel ma az aktualizálásokat mentegetik. Rettegnék egy olyan Borisz Godunovtól, amelyben elnöknek vagy vezérigazgatónak ábrázolják a cárt. De színpadra vitt művek műfordítása a megcélzott közönség nyelvére nem hamisítás, még akkor sem, ha egyes szavakat, mondatokat kényszerűen át kell költeni, prozódiai, értelmezési és egyéb nehézségek miatt. Természetesen, mint minden munkát, lehet ezt is rosszul csinálni, de elfogadhatóan, sőt jól is.

Már hogy ne lenne érelme magyarul annak, hogy „Légy hű önmagadhoz!”? A reklámot nem ismerem (vagy nem jut eszembe, melyik az). Légy következetes, kiszámítható (pl. erkölcsi, politikai) elveidben, vagy valamilyen tulajdonságodhoz, amiért szeretnek, ne okozz csalódást másoknak. Azt viszont nem jelenti, hogy bízz önmagadban.

Igen, előráncigálom a színdarabokat, mert az opera is színdarab, ahol a néző számára fontos a szöveg megértése, amely nemcsak hangzásilag, hanem kifejezésileg is egységet alkot a dallammal, a ritmussal, dinamikával. Így jön ez ide. Előráncigálom a filmeket, amint Te a szinkronizálás témáját, nem először, ezért én sem először mondom el a feliratozás hátrányait, élükön azzal, hogy súlyos szövegcsonkítással meghamisítja a filmek eredeti szövegét. A szöveg ugyanis nemhogy csak rövidítve fér be két-három sorba a vászon (képernyő) alján, hanem annak csupán töredéke! De ha beterítenék is vele a képet, a néző akkor sem tudná végigolvasni. Szinkronizálással nagyjából a teljes szöveget lehet közvetíteni, és nem is csak az alámondás szintjén, mivel a szinkronszínészek is színészek. Ennek a minősége is változó, és sajnos a legjobb és még jobb szinkronszínésszel is csorbul (meghamisítódik) a látható színész alakítása. A „tömegek művészetében” sajnos engedni kell a teljesség igényéből. Különben a filmgyártásban igen elterjedt szinkronizáló színész alkalmazása az eredeti változatban is, főleg az Amerikai Egyesült Államokban, de még Magyarországon is. Sokszor a külseje alapján kiválasztott színész rosszul beszél, kisebb-erősebb dialektussal stb. (Az olasz, francia, NSZK koprodukciós filmek sztárjai közül sem mindenki beszélt valamennyi nyelvet anyanyelvi szinten.) A szinkronizálás mellett szól az is (nem az én számból), hogy a televíziós nézettség kutatóinak lesújtó adatai voltak a feliratos filmek nézettségéről a szinkronizáltakkal szemben. A kereskedelmi televíziózás megjelenése óta pedig nincs fontosabb a műsor nézettségénél.

Albee darabját már az 1967-es Mádách színházi belutatója előtt műsorra akarták tűzni a Katona József Színházban (akkor ez a Nemzeti kamaraszínháza volt), de a terv meghiúsult. (Olthy Magda és Kálmán György játszotta volna a főszerepeket.) Elképzelni sem tudom, mennyire lett volna vonzó a mű Ki fél Virginia Woolftól? címmel. Persze a létező sem jó. Egyébként, ha az angol–magyar fordítóba beírom a Woolf szót, arra is a Farkas választ kapom.

Ha akarták és ha jónak tartották volna, a mainál rosszabb színvonalon ugyan, de korábban is megoldhatták volna az operaelőadások feliratozását. Hiszen volt már képújság, villanyújság is, ahogy én nevezem a feliratozást. A mobiltelefonról vagy széktámláról olvasható szövegről egyelőre azt tudom mondani, minden világító szerkentyű irritál a nézőtéren, akár a székszomszédom használja, akár az erkélyről látom. És hiszem, hogy az olvasás elvonja a figyelmet az énekes játékáról, a rendezésről és a színpad látványától, amely normális esetben nem öncélú.

Noha a gyerekek szinte veleszületetten használják korunk technikai eszközeit olyan jól, ahogy én a magyar nyelvű használati utasítás segítéségével sem, a 12 éves magyar „parasztgyerek” komoly hátrányban van a dánnal szemben, mert a mi nyelvük nem tartozik egyik nagy nyelvcsaládhoz sem. Egyéni tehetségünktől és szorgalmunktól is függően, általában nehezebben tanuljuk az európai nyelveket. De sok fiatalnak itt is jól megy az angol – nem a feliratos filmeknek köszönhetően.

Lejjebb vajon nem éppen arról írtam, hogy jó énekesnek tudnia kell egy Don Giovanni szövegét olaszul is, mert alkalomadtán szüksége lehet rá. Egy fellépés a Scalában ilyen alkalom lehet.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65712018-05-14 04:13:13

Vajon hány olasz nyelvű Don Giovanni érhető el bakeliten, cd-n, dvd-n és a különböző megosztókon? Magyarország az egyetlen hely a világon, ahol magyarul lehet(ne) előadni. Igényes és művelt énekeseknek persze illik eredeti nyelven is tudniuk szerepeiket, hogy ha jön pl. egy Schrott (nem sokszor jön), lehessen olasz nyelvű előadást csinálni.

Én például nagyon örültem annak, hogy a Volksoperban németül hallhattam a Don Giovannit, kivételesen erős rendezésben.

Vajon miért nem probléma, hogy az operetteket, musicaleket ma is a legnagyobb temészetességgel műfordításban adják? Miért nem affektál senki sem, hogy Shakespeare-t vagy Tennessee Williamst csak angolul akarja hallani, Molière-t és Racine-t csak franciául, Csehovot és Gorkijt kizárólag oroszul, egy Pavel Kohout-darabot csakis csehül? A világ minden dráma- és regényírója, költője, publicistája nagyságának, fontosságának egyik mutatója, hogy műveiket hány nyelvre fordították le. Nem tudok olyan zeneszerzőről, akinek kifogása lett volna az ellen, hogy operáját más nyelveken népszerűsítsék és élvezzék szerte a világban. Az a szinte kizárólagosság, ami mára kialakult a felkapaszkodni igyekvő országok operajátszásában, nem egyéb holmi divatnál. Minden divatnak vége egyszer.

Még szerencse, hogy Amerikában, Angliában és a német nyelvterületen akadnak jelentős társulatok, amelyeknek nem derogál a nemzeti nyelven játszani operát.

Íme, minden idők egyik legizgalmasabb Csengettyűária-felvétele:

https://www.youtube.com/watch?v=vN6IXWo_bpg

De a kezdősor szerinti cím ellenére ugyanúgy nem franciául halljuk, mint ahogy az illusztráció sem Lakmé-jelmezben ábrázolja Callast, aki tudtommal nem is énekelte a szerepet színpadon.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65652018-05-13 05:31:15

Félreértettél: éppen azt mondtam, hogy a Jenufához és a Rókácskához, A lombardokhoz, a Normához nem volt magyar szövegkönyvem: a színpadról ismertem meg a szöveket, Kovács Eszter, Horváth Eszter, Zempléni Mária, Kukely Júlia, Sass Sylvia, Kincses Veronika énekléséből, hogy – igazságtalanul – csak címszereplők nevére szorítkozzam.

Igen, ilyen „toleráns” vagyok: nem utasítottam vissza az Operaház által kínált műveket a Jenufa, A ravasz rókácska, Bohémélet, A Rajna kincse stb. „meghamisított” címekkel. Az Álom luxuskivitelbent is megnéztem, noha Breakfast at Tiffany’s az eredeti címe.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65642018-05-13 05:26:52

Kedves Héterő! A világért sem szeretnék személyeskedni, már azért sem, mert nyilvánvaló, hogy nagyon jól ismered a magyar nyelvet. Csupán az iránt támadt kétségem, hogy ez a jól ismert nyelv az anyanyelved-e. Korábban az Un bel di vedremo szövegéből nyanyogál ily módon írásban, de én sosem hallom így az operaéneket. Az élő beszéd, a prózamondás és az éneklés között mégiscsak kell lennie különbségnek, Az Ősszel érik, babám, a fekete szőlőt sem úgy mondjuk a babánknak, ahogy énekeljük a népdalt.

Még ha meg tudnád is győzni Boros Attilát arról, hogy jobb a Borisz eredeti szövege (valószínű, hogy az opera ismerőjeként már maga is meggyőződött erről), életének regényét nem írhatod át: ifjúkorában a magyar nyevű előadás volt a meghatározó élménye (erről beszélt), ez már megváltozhatatlan.

Székely Mihány Borisz-áriáját előbb hallottam a tévében, semmint követtem volna a szövegkönyvvel valamelyik eredeti felvételt.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65592018-05-12 04:43:25

Miért, hogy én pl. az akkor teljesen ismeretlen Jenufa, majd A ravasz rókácska, vagy a Norma szövegét megértettem a magyar nyelvű előadásokból? Azóta sem találkoztam magyar szövegkönyvükkel. (A Bohémélet magyar szövegkönyvét is évtizedekig, A lombardokét évekig nélkülöztem.)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65582018-05-12 04:35:31

Még egyszer, az örökérvényű állítás érvényének feloldására:

https://www.youtube.com/watch?v=vnVTCS5Zjkg

Ha csak egyetlen szót nem értesz belőle tisztán, kénytelen vagyok füled súlyos baját gyanítani.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65572018-05-12 04:32:15

Én, mondjuk, a felirat használatával való megértést tartom alacsonyabb rendű élvezetnek. Szeretek ugyanis az énekesre és az egész színpadra nézni (lehet, hogy ez perverzió), de csak két szemem van (lehet, hogy ez testi fogyatékosság).


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65562018-05-12 04:26:17

(Kedves Héterő, úgy látom, a májam nem a Te epéd fogyására hízott.)

Linkelek Neked egy opera-részletet, amelynek szereplője ’minden torzítás és túlzás nélkül úgy beszél, mint a való életben’:

https://www.youtube.com/watch?v=vnVTCS5Zjkg

Székely Mihály „nehéz szívem” helyett „sötét szívem”-et énekelt.

Valószínűnek tartom, hogy a beszélgetéskor Boros Attila fejből idézett egy sort a Borisz áriájából. Lehet, hogy nem pontosan, és nem tudom, pontosan mely években látta azokat az előadásokat, amelyek sorait idézgették egymásnak. Sajnos én is kb. 36–37 évvel ezelőtt hallottam a darabot legutóbb magyarul. Háromforintos szövegkönyvem szerint Nádasdy Kálmán fordításában a kifogásolt (két) sor így hangzik (a III. felvonás 1. képében, Fjodor távozása után):



Mit ér a cári trón, mit ér hatalom,

Ha szüntelen csak sújt a végzet karja?!



Az általad gyanított szöveghez hasonló tartalmú rész 12 sorral lejjebb következik:



Lázong a nép, nyílt árulásban Moszkva!

Éhínség és pusztulás meg dögvész…



A „sújt a végzet karja” és „sújt a végzet árja” is költői kép. A képzavart elkerülendő, az utóbbit úgy kell értenünk, hogy sújt a végzetet hozó elemek árja. Persze Nádasdy fordításában az előző szerepel.



Fülöp király áriája Magyarorsztágon az idézett „kínos” sorral (Majd alszom én, ha véget ér a kín...) kínlódta magát slágerré.



A műfordítás mint a ’szerencsétlen szöveg büntetlen nyúzása, nyesése, hamisítása’ a Te (talán nem egyéni, de mégsem egyetemes érvényű) véleményed. Mégis, milyen büntetést javasolnál a bűn megtorlására?


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65472018-05-11 02:50:15

Lebilincselő és égetően aktuális Zéta Boros Attilával készült interjúja. Felöleli azt a korszakot is, amikor még nem éltem, illetve amikor már éltem, de még nem lehettem szem- és fültanúja a magyar kulturális életnek.

Ez a hidegen tárgyilagos véleményem, amelyhez még hozzájön: egyes témákat érintve mennyire hízott a májam!

Csak az egyikből idézve Boros Attilát:



Operát igazán megismerni csak magyar nyelvű előadáson lehet. Magamból indulok ki, annak idején sokszor megnéztem egy darabot, harmadszor már szinte kívülről tudtam a szöveget.

(…)

Személyhez szól, ha az anyanyelveden hallod.


Balett-, és Táncművészet • 55162018-04-30 06:08:45

Egy kis Orosz – Róna: https://www.youtube.com/watch?v=I6SKy5KLSwc

Ahogy röptében…


A nap képe • 20542018-04-30 06:06:59

A Tánc világnapja alkalmából kapott képnek különösen örültem, mert alig található a neten jó minőségű színes felvétel a múlt század operaházi művészeiről. A balett-táncosokról annál is kevesebb.

Remélem, az Operaház egyszer közkinccsé teszi azokat a fényképeket, amelyeken fösvény módján ürcsörög.

http://www.momus.hu/gallery.php?act=daylist&ldate=2018-04-29



Ha már Orosz és Róna, mostanában találkoztam ezzel a gyöngyszemmel, régi stúdiófelvétellel:

https://www.youtube.com/watch?v=I6SKy5KLSwc


Astrid Varnay-Hochdramatischer Sopran • 812018-04-26 03:19:46

2018 májusában pedig fogja énekelni Turandotot (Szabóki Tünde).


Erkel Színház • 92422018-04-25 03:37:59

Köszönöm, kedves Héterő! :-)

Sajnos a rendezés nem engedte azt írnom, hogy „a puha, selymes pázsitágy” síkjára. (Ahova Aida szeretné terelni a Radames iránti szerelmét. Vajon a Nílus-parti felvonást miféle helyszínre rendezné Ceresa?)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607782018-04-25 03:09:42

Kedves Shiva! A színházak és turnék üzleti ügyeihez, a helyárak kalkulálásához nem értek, az ilyesmiről írtakhoz nem is szólok hozzá.

Néhány szemléletével azonban nem értek egyet.

Egy igazi balettrajongó, még ha hozzászokott is az American Ballet Theatre színvonalához, kíváncsi A hattyúk tavának egy másik földrészről érkező változatára is, függetlenül attól, hogy a Met szomszédságában levő színházban adják és mennyiért. Hacsak nem olvassák a Café Momust, nem tudják előre, milyen a MÁO produkciója. Mi is megnézzük májusban az Erkel Színház Primavera-sorozatában vidéki társulatok előadásában azokat a műveket, amelyeket az Operaház vagy az Erkel prudukcióiból ismerünk, és nem aszerint alkotunk róluk véleményt, hogy kedvezményes áron adták a jegyeket. Akkor is szívesen néztem vidéki társulatokat, amikor nem az Erkelben, hanem az Operett Színházban vagy a Vígben vendégszerepeltek.

A hattyúk tava mostani előadásában a herceget sajnos nem mentik ki a mocsárból: belefullad, és holtan hozza ki onnan a barátja. A felújítás nem nézhetetlen, csak nem jó nézni. (Háromszor láttam.) Igen, nevezhetjük elrontottnak, miután mi, Pesten fél évszázadon át láttunk sokkal jobbakat. De hogy a New York-iakat érdeli-e és tetszik-e majd nekik, szerintem bízzuk rájuk.


Erkel Színház • 92052018-04-23 06:57:33

Az álarcosbál (felújítás premierje) – 2018. április 21.



Nem kedvenc operám Az álarcosbál – ez rövid és pontos vallomásom. Nem örültem az előfüggönynek, aztán nem örültem a szcenírozott előjátéknak.

Előzetes értesülésekből számítottam Giuseppe Palella rendkívül igényes és különleges jelmezeire. Tiziano Santi díszletében a háttérfalak egyszerűsége, színárnyalatai tetszettek. Igen távol ültem a színpadtól, ahol a jelmezek mívessége, számos apró részlete nem érvényesül, de a teljes látvány festőisége annál inkább. Képgalériát szívesen nézegetnék az előadásról – gondoltam magamban –, működésében és értelmezési feladatként azonban rémálomnak bizonyult az egész előadás.

Ahogy lejjebb írtam, mindazzal, amit Parampampoli fórumtárs részletesen leírt Fabio Ceresa rendezéséről, tökéletesen egyetértek. Nem látom értelmét, hogy ismételjem más szavakkal, legfeljebb néhány gondolatom kifejtésének nem állhatok ellen.

Nem kedvenc Verdi-operám Az álarcosbál, mint írtam, és ahogy ment előre az előadás, már-már azon kaptam magam, hogy nem is szeretem. Persze azért láttam és hallgattam már szokszor. Megnéztem a felújításokat, új betanulásokat és beállásokat, vendégművészek fellépését, és valamikor, időnként csak azért, hogy Sudlik Máriát lássam-halljam egyik legjobb szerepében. Neki könnyebben elnéztem, hogy a darab hősnője (számomra főszereplője, hiszen ő a drámai szoprán) mennyire buta nő.

Ezen a premieren azért nem szerettem a darabot, mert mentek egymás után az áriák, együttesek, amelyek Verdit, a nagy mestert – ám nem a biztos ízlésű művész-zsenit – igazolják, de sehogyan sem akar létrejönni a dráma. A zenei dráma sem, de ami a színpadon folyik, az állandó hiperaktivitás, az ötletkavalkád, számomra nem is színház. Még csak nem is rossz színház. Hogyan higgyem el, hogy a színpadon egyes személyek nem vesznek észre dolgokat, amikor és a karzat távolából látom azokat?

Legborzalmasabbnak persze (hogyan fejezzem ki magam, hogy ne is pazaroljam a magam szavait?) az „akasztófadombos cuccot” találtam. Biztosan nem csak egyféle megoldás létezik ennek a jelenetsornak a megrendezésére, amelynek jellemzője egy félelmetes helyszín éjfél tájában, ahol egy különben is feldúlt lelkiállapotú nő vívódik a veszélyekkel és az önmagától való félelemmel. Aztán a szerelmespár. Hol marad ezeknek a jeleneteknek az intimitása és feszültsége, ha ezúttal nem egyedül vannak?

Olyan fazonú ágyak sokaságát látjuk a színpadon, amilyen a királyé volt az elején (már ott sem tetszett). Szabadban levő hajléktalan-telepre tippeltem, amelyben ágyakat adnak ki pároknak. Még szerencse, hogy az ópiumbarlang-jelleg már nem jutott el látóidegeimig és felfogó képességemig. Csupán az, hogy Amelia milyen otthonosan veti le cipőjét és telepszik be az egyik ágyba. Milyen zavartalanul, gátlástalanul énekli el kettősét Richard gróffal Gustavo királlyal. És ezek után még arra számít, hogy ártatlannak, tisztának fogják hinni…

Ezt a rendezői ötletet csak egyféleképpen tudnám értelmezni. Ulrica tisztességes pszichiáterként az javasolta Ameliának, hogy a király iránti szerelmét vigye a lepedő síkjára. Van precedens arra, hogy a plátói szerelem a testivé válásban, kivált nem kellően kulturált körülmények közt, csalódást hoz és elhal.

Az operatörténet tárgya, hogy Az álarcosbál meséjéből mi történt meg valójában, és mi az, amit Scribe, majd a librettisták adtak hozzá, hogy a romantikus opera fő tárgya mégiscsak a szerelem legyen. Annyi bizonyos, hogy a címadó álarcosbál a történetben arra szolgál, hogy a királygyilkosság, illetve a három főhős tragédiája egy oldott, látványos, mozgalmas képben történjék, dramaturgiai ellenpontozással. Valójában ebben a jelenetben kezdtem volna átadni magam a darabnak, bejutni végre a(z itt már zseni) Verdi bűvkörébe, amikor a színpadon megtörtént a bálterem-leválasztás, vagy minek nevezzem, a politikai és szerelemféltési gyilkosság zavaros kamarajelenetté silányítása.



Amikor a Gustavót alakító Fekete Attila énekelni kezdett, az volt az érzetem, hogy mikroporttal dolgozik. Ez persze nyilván érzéki csalódás, és dicsérheti az Erkel Színház kiváló akusztikáját is. Lehet, hogy örülni kellene annak, hogy végre vagy egy ilyen kétségtelenül nagy tenorhangunk, de sajnos minél nagyobb, annál kevésbé sikerül megbarátkoznom vele. Hajlamosabb vagyok a barátkozásra Alexandru Agache baritonjával, de túlságosan azzal sem boldogulok. A „svédsándoros” hangadástól sosem ájultam el (talán csak Faragó András éneklésében szerettem), Agache szép színű hangjának képzésében számomra van valami nyerseség.

A Sümegi Eszteré viszont egyik kedvenc hangom, számomra csaknem tökéletesen énekelte Amelia szólamát. A pianókat a nagy szerelmi duettben és a fináléban – ennek az előadásnak az egészében – könnyen elengedem. Ha valamit mégis hiányolok, az a vokális alakítás nagy formátuma. (Az OSZMI hiányos adattárában meglepődve láttam, hogy Sümegi már 1992-ben énekelte Amelia szerepét Győrött.)

Noha szerettem Komlóssy Erzsébet és az ebben a szerepben excelláló Szirmay Márta Ulricáját is, úgy tűnik, az az elvárásom, amelyet Tiszay Magda utolérhetetlen lemezfelvétele támaszt, sosem teljesülhet. Fodor Bernadett hangján is működik a szólam, de nem kellő fénnyel, a mély regiszterben még kevesebbel, és kisebb erővel is. Szemere Zita éneklésével és színpadi létével is nehezen barátkozom, Oscar-alakítása nem jelent ebben mérföldkövet.

Az est érzéki örömét az összeesküvők, Samuel és Tom, illetve Horn és Ribbing alakítói, Cser Krisztián és Cserhalmi Ferenc éneklése nyújtotta.

Nem vagyok elkeseredve, amiért a másik szereposztás elődására nem törtem magam jegyért, és most már hiába is törném. Valószínűnek tartom, hogy Az álarcosbál 2019. júniusi előadása sem az az alkalom lesz, amikor egyúttal az újjászületett Operaházban szeretnék gyönyörködni.


Komlóssy Erzsébet • 362018-04-22 21:59:33

Miért Déry Gabriellát látjuk a képmellékleten?


Erkel Színház • 92012018-04-22 21:54:07

„Egy városszéli opiumbarlanggal kevert kupleráj” – Mivel én az erkély utolsó előtti sorából nem láttam tisztán minden történést, a helyszínt városszéli hajléktalantelepen működtetett kuplerájnak véltem.

Ezt az apró eltérést leszámítva minden gondolatod minden szavával tökéletesen egyetértek, kedves Parampampoli. (Sajnos!) Nem is tudom, mi a tehetségtelenség alattomosabb megnyilvánulása: ha lila gőzös „korszerű értelmezésbe” rejtik, vagy ha a közönség (a mélyen lenézett közönség) kedvére képzelt, igényes látványba csomagolják.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607542018-04-21 04:23:21

„Valaki itt alattunk” nickneve Héterő. Hozzászólásának sorszáma van. Nem arról „elmélkedett”, hogy A zsidónőt ki vetette le a repertoárról, hanem arra utalt, hogy a Parsifalon kívül más operák is akadnak, amelyeknek aspektusával nem feltétlenül ért egyet mindenki.

„Egy másik hozzászóló” nickneve IVA. Hozzászólásomnak szintén van sorszáma, de nem érdemes hivatkozni rá, hiszen jeleztem: OFF.

Nem értem, hogy ha fórumtársak neve említésre méltatlan, miért ellenállhatatlan reagálni a gondolatai(n)kra, miért kell „átvenni a szavait”. Nincsenek pontos és saját kifejezéseid olyan, örök időkre felháborító és gyalázatos műsorpolitikára, amely szerzők származása vagy a művek témaválasztása alapján különböztet meg és ítél? Kár maszatolni: ízetlen szellemeskedésnek azt neveztem, hogy olyan tárgyban (topicban), amelyet távolról sem érint a migrációs válság politikai témája, migránsozni, sőt „migráncsozni” kezdtél. Okait nem elemzem, mert az változatlanul OFF.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607532018-04-21 04:17:10

Úgy látszik, van pár dolog, amiről nem tudsz, de nem ugrom be: nem fogok mesélni a kereszt mindennapjairól jelenünkben. A ploërmeli szobor esetének kronológiáját sem „az itthoni média egy része” állapította meg.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607282018-04-19 20:47:52

OFF: Ízetlen szellemeskedés, szellem helyett óvodás szintű közhellyel. Nem hiszem, hogy ebbe a fórumba való.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 607272018-04-19 20:44:56

Sem azt, hogy keresztény művész alkotása, sem azt, hogy a művet megkeresztelték.

Témája a keresztény hit, monda- és ünnepkör világából merít, feltételezve, hogy a hallgató ezt kritika és kérdések nélkül befogadja.


Erkel Színház • 91942018-04-19 03:58:06

A bejegyzés utolsó gondolatához szólva:

Kiváló ötlet! Nehogy előforduljon, hogy ha A varázsfuvola zenéjével először találkozó (sok ilyen akad az ifjú közönségből) fülében megmarad néhány dallam, a színházból kijövet megpróbálja azokat a szöveggel együtt felidézni!

Fölösleges az ilyesmi, hiszen nincs ma olyan néző, aki nem ismerné a német nyelvet anyanyelvi és költészeti szinten. A rendezés pedig túlságosan illúziókeltő, kell az előadásba egy kis nyelvi katyvasz az elidegenítéshez.

Végezetül szögezzük le: akik a századok folyamán szerte a világon természetesnek tartották, hogy szín- és zenés művek szövegét a nézői célcsoport kedvéért műfordítják, valamennyien szalasztott hülyék voltak, hiszen nem tudtak időszerűen átgondolni.


 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
SCHUMANN: Hat tanulmány pedálzongorára, Op. 56 (Debussy átirata)
BEETHOVEN: Nagy fúga, Op.134
MAHLER: 1. szimfónia (Bruno Walter átirata)

19:45 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Kovács Ágnes, Gavodi Zoltán, Szigetvári Dávid, Cser Krisztián (ének)
A Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Együttese
koncertmester és szólót játszik: Lesták Bedő Eszter
JARZĘBSKI: Spandesa
JARZĘBSKI: Chromatica
JARZĘBSKI: Tamburetta
J.S. BACH: d-moll hegedűverseny, BWV 1052R
ŻEBROWSKI: Magnificat
GORCZYCKI: In virtute tua
J.S. BACH: Am Abend aber desselbigen Sabbats, BWV 42
18:00 : Szombathely
Bartók Terem

Savaria Szimfonikus Zenekar
Házigazda és karmester: Madaras Gergely
Hangos látás- Színes hallás 1.

19:00 : Pozsony
Szlovák Nemzeti Színház

"V4 Operaturné"
JANÁČEK: Jenůfa
A mai nap
történt:
1835 • A Lammermoori Lucia bemutatója (Nápoly)
született:
1877 • Alfred Cortot, zongorista († 1962)
1891 • Charles Münch, karmester és hegedűs († 1968)
1898 • George Gershwin, zeneszerző († 1937)
1930 • Fritz Wunderlich, énekes († 1966)
elhunyt:
1945 • Bartók Béla, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1881)