vissza a cimoldalra
2018-01-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1230)
Kedvenc előadók (2819)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60415)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3889)
Milyen zenét hallgatsz most? (24992)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11213)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (538)
Begányi Ferenc művészete (50)
Pitti Katalin (807)
Élő közvetítések (6855)
Udvardy Tibor (180)
Franz Schubert (304)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (607)
Angela Gheorghiu (209)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1287)
Franz Schmidt (3027)
Kimernya? (2635)
Erkel Színház (8787)
Balett-, és Táncművészet (5449)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4152)
Jonas Kaufmann (2156)
A Porgy és Bess Magyarországon (251)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: IVA
Leírás:
Honlap:
   


IVA (8474 hozzászólás)
Erkel Színház • 85812017-12-14 02:41:04

Nagyon rossz a hasonlatod. A teherszállítás gazdasági ágazat, azon belül is igen szerteágazó fogalom. Az operajátszás a legkomplexebb művészet.

A teherautókat nem elsősorban a rosszul kihasználhatóságuk szorította ki, hanem korunk bálványozott „istensége”: a személygépkocsi. És nemcsak kisebb szállítókocsik jöttek helyettük (meg a tehervonatok helyett), hanem sokkal nagyobb monstrumok is: a kamionok. Közben megváltozott az ipar és a kereskedelem viszonya és szerkezete is.



Visszatérve az Erkel Színházra: nem az Operáéhoz hasonlítva neveztem nagynak a színpadát, hanem minden egyéb kőszínházhoz viszonyítva az országban. Tapasztalhattuk, hogy operaelőadásokhoz sem a Thália, sem a Víg-, sem az Operett- színpada nem vált be, ezeken a helyeken legfeljebb speciális motivációval, kivételesen mutathat jól egy-egy opera színrevitele; akusztikai gondok is akadnak bőven. A PRIMAVERA-sorozat előadásain láthattuk, hogy a vidéki és határon túli nagyszínházak előadásai úgy festenek az Erkel színpadán – és ezzel egyiket sem szeretném megsérteni –, mintha babaszobát rendeznének be rajta.



A mai Erkel Színház épületének 106 éve (ha nem is folyamatos, de) folytatólagos működése, továbbá számos adat egészen addig a tényig, hogy jelenleg a Magyar Állami Operaház különböző formában alkalmazott dolgozóinak legtöbbje alapvetően az Erkel Színház működéséből él, és ez még a következő évadban is így lesz, nem azt támasztja alá, hogy az Erkel Színház műemlék.

Az Operaház és az Erkel Színház műsora optimális tervezésének az a feltétele, hogy az arra szerződtetett és azért fizetett emberek értsenek az optimális tervezéshez. Az Erkel nem sportcsarnok méretű: minden átalakítás alkalmával csökkentik a férőhelyek számát. A legutóbbi felújítás előtt az oldalpáholyokban még 7 vagy 8 széken lehetett nyomorogni és hajlongani, ma mindegyikben 3 kényelmes ülőhely van. Innen a fórumról legfeljebb véleményt mondunk az előadások művészi élménye mellett a bennünket zavaró és aggaszó fél házas és a telt házast meg sem közelítő előadások miatt, ezeknek lehet üzenő szándéka is, de az Operaház „csesztetésére” nincs lehetőségünk (tehát fölösleges is kivédeni azokat), amint arra fogadóképesség nem igen mutatkoznék. Az üres nézőtereket azért tartjuk kétségbeejtőnek, mert a jelenség nem természeti katasztrófa, hanem azt jelzi, hogy jelenleg emlékezetünk óta a legrosszabb műsorpolitika, közönségkapcsolat és közönségszervezés tanúi és elszenvedői vagyunk. A közönségkapcsolat álságos formája, hogy ilyen-olyan alkalommal civilben lehet a művészekkel találkozni, és egy-egy előadás előtt az alkotók kinyilvánítják az érdeklődőknek, miért kell a rendezéseknek úgy kinézniük, ahogy rondának tartjuk azokat.



Ugye, Te is tudod, hogy a pontokba szedett feltételezéseid mennyire hamisak? (Úgy is mondhatnám, profánul hülyének állítod be a nézőt, akinek nem tetszik valami.)



1. Aligha várja el valaki, hogy az Operaház „mindent” játsszon egyszerre, noha két operaépületben ez egyáltalán nem lenne abszurd elvárás. A probléma inkább abban van, hogy a színház nem minden időszakában rendelkezik olyan társulattal, amelyik bármely stílusú mű interpretálására alkalmas.



2. Az Erkel Színházat nem az eredetileg épített, hanem a mai nézőterével kell működtetni.



3. Az a legtermészetesebb elvárás lenne, hogy az Erkel Színház nézőtere legalább akkor tele legyen, amikor az Operaház be van zárva. (Pl. egy régóta nem adott meseopera decemberi, vagy egy Tosca januári előadásin.)



Végezetül: hamis szóhasználat és hamis felfogás sugalmazása, hogy az Operaház „működteti” az Erkelt, annak nagy nézőterével. Sosem volt szégyen, hogy inkább az Erkel Színház tartotta el az Operaházat azáltal, hogy a népszerű repertoár telt házas vagy jó házas előadásainak bevétele mellett megengedhette magának az Operaház a delikát repertoár valamivel drágább előadásain a szegényesen telt nézőtereket is. De a két ház előadásainak és árainak színvonala között nem is volt az Erkel Színházat megalázó különbség. (Ennek folyamata nem a jelenlegi vezetés érájában kezdődött.)


Erkel Színház • 85752017-12-13 05:06:38

Én nem vágyom igazán olcsó helyárakra. A kultúráért is kelljen fizetni, ne csak a karajért. Valójában kicsit szégyellem magam, amikor beülök az Erkelbe, jó helyre 500-ért. Viszont a 100 %-os helyáremelés egyik évadról a másikra, egy addig kellemes helyárakkal működő házban, csak azért, mert az Operaház nem játszik, durva ötlet és elhibázott lépés volt. Már azért is, mert sem a jövedelmek emelkedése, sem az infláció nem volt 100 %-os. Remélem, a folyó évad jegyeladási fiaskói legalább tanulságul fognak szolgálni!

Annyi bizonyos, hogy a túlhajszolt marketing költségeivel mérsékelni lehetne a helyárakat. Persze ebben az évadban már nem.


Erkel Színház • 85742017-12-13 05:03:26

Te is tudod, hogy érzékenyen reagálok az Erkel Színház minősítésére. :-)

A nagy színpad, nagy nézőtér alapvetően érték, amit ki kell(ene) használni, és nem tehernek tekinteni. (Van igény a nagy belterekre: már nem is tudom, hány aréna van Budapesten, illetve Magyarországon.)

Hogy a túlzott mennyiségű reklám nem hatékony, annak igazságát a jó bornak nem kell cégér közmondás is jelzi. Csak kellene az a jó bor! Olyasmi, amihez van alapanyagunk. Nem az, amit Párizstól irigyelünk.


Erkel Színház • 85712017-12-13 02:51:47

Azért a december 14-i előadás nézőtere valamivel keményebb képet mutat a nem megtöltöttségnél. Nem Madáchnyi, legfeljebb Madách Kamarányi (Örkény Színháznyi) ember váltott jegyet rá.

A december 19-i 11 órai fél házasnak ígérkezik – fél áron.

Ne feledjük: az Operaházban is voltak kínosan kongó nézőterek, sőt kínosan kongó, kedvezményes főpróbai nézőterek is. Lehet, hogy az Andrássy úti palota is nagy nyűg az Operaháznak. Attól is meg kellene szabadulni, és valami intimebbet építeni helyette.


Erkel Színház • 85702017-12-13 02:31:52

Cilike, mást értünk régen és soha alatt. Az 1991. december 15-én bemutatott, Fehér András rendezte változatot (http://www.szinhaziadattar.hu/web/oszmi.01.01.php?as=1208&kr=A_10_%3D%22Jancsi%20%C3%A9s%20Juliska%22) sajnos nem láttam, csak képekről és a tévében mutatott rövid részletekből tudom, hogy az még hagyományos mesekörnyezetben játszódott.

Az én alapélményem az 1957. április 18-án bemutatott változat: http://www.szinhaziadattar.hu/web/oszmi.01.01.php?as=15907&kr=A_10_%3D%22Jancsi%20%C3%A9s%20Juliska%22*.

Valószínűleg az Operaház akkori vezetői is úgy gondolták, hogy a darab Magyarországon nem ismert és nem népszerű (márpedig nagy szükség volt ifjúsági műsorra a János vitéz mellé, mert a forradalom leverése után a közönség átmenetileg bojkottálta az orosz és szovjet műveket, így A diótörőt és A hattyúk tavát is), ezért Humperdinck operájának rövidített, de kerek és izgalmas cselekményű változatát adta, a műsort pedig kiegészítette egy egyfelvonásos mesebalettel, a Babatündérrel. (Másodjára már jobban vártam a Bayer balettjét, mint a Jancsi és Juliskát.) Úgy emlékszem, mindig megcsodáltam az Erkel Színház nagy nézőterét a benne tapsoló felnőttek, gyerekek sokaságával. Mi nem tapsolhattunk végig, mert vonathoz kellett igyekeznünk.



A napokban olvastam el néhány változatát a Jancsi és Juliska-mesének, és bevallom, nem emlékeztem arra, hogy ennyire borzalmas. Anyukám általában a mesék szép oldalát domborította ki. A gyerekek éhezése sem rázott meg, kicsit irigyeltem őket, hogy nem kell nekik ebédelni, vacsorázni meg ilyenek: nem szerettem enni. A boszorkány sorsát a kemence ajtaján belül nem gondoltuk tovább.



*Az OSZMI adattárának hiányos oldalát kiegészítem azzal, hogy a „szerepkettőzés” (sőt szerephármazás) jegyében Jancsit Szőnyi Olga és Birkás Lilian, Juliskát Raskó Magda, a Boszorkányt Svéd Nóra, az Altató bácsit László Margit, az Ébresztő tündért Gombos Éva is alakította.


Erkel Színház • 85612017-12-12 16:00:04

Ez nem ilyen profán módon működik. Elmondom az én esetemet.

Ha úgy hirdetik meg a Jancsi és Juliskát, hogy a legutóbbi előadást újítják fel, vagy új, a mese stílusához illő, romantikus felfogásban, már a nyári elővétel indulásakor vettem volna 8 príma jegyet, és még magamnak 1-et a másik szereposztáshoz. Információ híján, és az utóbbi évek felújításainak tragikus tapasztalataival azonban összesen 1 közepes árú jegyet vettem magamnak. (A kinézett szereposztást azóta meg is cserélték.) Közben kedvezményes vásárlásra is kaptam lehetőséget, de zsákbamacskára még úgy sem mertem költeni.

Amióta olvasom, hogy újabb modernizálási erőszak várható meseopera alakjában, örülök, hogy legalább nem voltam könnyelmű. Én mindent kibírok, de az ember nem a túlélésért megy színházba...


Erkel Színház • 85572017-12-11 22:03:27

Úgy emlékszem, a rádiófelvételen Pitti Katalin és Pánczél Éva énekli a testvérpárt.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64392017-12-11 17:16:31

Az első fecske, ha jól rémlik, pár éve a Gianni Schicchi volt, a Mario és a varázsló párjaként” – írja -zéta- az Operettszínház operajátszási hagyományának kezdetéről.

Hát… az attól függ, melyik évszázadban láttuk azt az első fecskét. 1981 tavaszán Beaumarchais szerelmi történetének folytatását, a Figaro lakodalmát láthattuk: http://www.szinhaziadattar.hu/web/oszmi.01.01.php?as=18825&kr=A_10_%3D%22Figaro%20lakodalma%22



Elkeserített, amit az új magyar „fordításról” olvashatunk.

A francba!” – ez ráadásul nem is korunk köznyelvében élő káromkodás. Hosszú ideig az amerikai filmek sokkal durvább káromkodásait „fordították” így a szinkronszövegekben, hogy azok miatt le kelljen későbbi időpontban sugározni egy-egy filmet, sorozatot.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 602132017-12-11 02:30:57

Ld. az Erkel Színház-topicban.


Momus társalgó • 63052017-12-08 03:39:32

Másképp válaszolok. Egyáltalán nem mindegy, hogy az érintett milyen okból (vagy célból) „tűrte az abúzust”, sem annak körülményei, esetleges verbális előzményei. Mert ezektől (is) függően talán nem is abúzus történt. Erre hoztam fel egy gondolatmenet-modellt, saját szerzői nevem alatt: ez nem az általad leírtak értelmének kicsavarása. (A komment tetszetőssége nem érdekel, nincs vonzata sem eladott példányszámban, sem honoráriumban.)


Momus társalgó • 63042017-12-08 03:36:15

Nem írtam azt, hogy az a jel feljogosította a két férfit. Legfeljebb biztatta. Hogy mire? Ha igaz a nyilvánosságra hozott történet, az én ízlésem szerint türelmetlen és ízléstelen szexuális játékokra – de mi köze van a mi ritmusérzékünknek és ízlésünknek ahhoz, hogy mi történt egy autó belterében? Ez csak azóta „közügy”, amióta a harmadik jelenlevő több, mint 20 év múltán, megosztotta a nyilvánossággal. Mellesleg azt is, hogy a kéretlen hímvessző petyhüdt és kicsi volt. Ez vajon miért fontos? Ellenkező esetben más lett volna a helyzet?! A gesztus, ismétlem, számomra abszolút nem tetszetős, de ahhoz, hogy az „urak” kiábrándító és lesújtó kísérletén túlmenően zaklatásnak minősüljön, pontosan kellene tudni, mi történt és mennyi idő telt el a meglepéstől a visszakozásig. Végül is minden szexuális esemény, akár romantikus, akár visszataszító számunkra, kezdeményezések és arra adott válaszok láncolata; jól is néznénk ki, ha minden kezdeményezést zaklatásnak tekintenénk! Erőszak elkövetéséről pedig a konkrét esetben – tudjuk, melyikről van szó – egyáltalán nem beszélhetünk.



Nem azt írtad, hogy „bizonyíték nélkül kellene bárkit (jogilag) elítélni” (nem is írhattad volna, hiszen, gondolom, nem vagy a bíró helyében), viszont bizonyítékok nélkül tekinted ténynek az állítólagos „áldozatok” facebook-posztjait és médianyilatkozatait, és megtagadod a megvádoltaktól (nem az ártatlanság vélelmét, hanem) azt a vélelmet, hogy az éveken-évtizedeken át elhallgatott eseményekről nekik is van egy verziójuk, egy aspektusuk. Ez a vélelem általában megilleti őket, még ha pl. Marton L. és Kerényi M. G. nyilvánosság előtti védekezése korántsem volt meggyőző.



A bűncselekmények büntetése az igazságszolgáltatás feladata. Az igazságszolgáltatás lehetőségének elmulasztásával, illetve az igazságszolgáltatás helyett a bíróságnál sokkal befolyásolhatóbb közvéleményre bízni az ítélkezést: olcsó és atavisztikus megúszás.



Ez a tipikus karosszék-okoskodás” – ez a válasz, még ha kissé burkoltan is, tipikus személyeskedés, érvelés helyett. Itt, a fórumon nem számít, hogy tárgyalótermi vagy otthoni karosszékből okoskodunk-e nicknéven.



Marton L. és Kerényi M. G. ügyében nem tudok névvel, arccal vállalt, több konkrét esetről. (Az egykori, ma a világ másik felén élő táncos nyilatkozatának igazságtartalma nem bizonyított.) Nevet és arcot említettem, velem közölt lakcímet és személyi számot nem. Kedves Franca, „a tartalmas fórumozásnak alapkövetelménye, hogy ne csavarjuk ki a másik mondanivalóját csak azért, mert az általunk kicsavart értelmezésre elmésebb válasz adható”.



Igazad van, meggondolatlan szóhasználat volt részemről a „senki”. Megfeledkeztem az alapvetően hiszékenyekről, a média tálalása nyomán befolyásolhatókról, a közhangulatot és minden hisztériahullámot meglovagolókról, a csámcsogókról, a spontán és türelmetlenül ítélkezni akarókról stb., stb. Ezekre mindig számíthatnak azok, akik az igazságszolgáltatás helyett a nyilvánosság ítéletét (és a megkésett ismertséget, népszerűséget) választják.


Momus társalgó • 63012017-12-07 02:28:32

Teljesen mindegy egyébként, hogy az érintett milyen okból tűrte el az abúzust, az nem változtat annak bűncselekmény  jellegén és nem jelent felmentést az elkövető számára.

Azt senki sem fogja bevallani, hogy engedtem a közeledésének (netán a közelébe férkőztem), hogy kipróbáljam, mennyire erős hozzá a gyomrom, és mennyire reális az, amivel kecsegtet. Ennél mindenkinek vannak jobb történetei, továbbá az „abúzus nem tanúk előtt történik”, ugyebár.


Momus társalgó • 63002017-12-07 02:24:38

Nem szabadna hagyni elburjánozni, de én ennek a mozgalomnak sem jósolok fényesebb eredményt, mint a parlagfű irtásának. Pedig ott is bevetették már a kipellengérezés és a törvény, a büntetőjog erejét. Másfelől viszont mellette is érvelnek, áldásos tulajdonságaival és a természet egyensúlyának rendjével.


Momus társalgó • 62992017-12-07 02:22:01

Hadd erősítselek meg azzal, hogy amikor apukám lánya először ment szülők nélküli, vasárnap délutáni vendégségbe (nem házibuliba, mert oda nem is engedték volna), apukám a következő útravalóval látta el. Ha egy fiú kétértelmű kijelentést tesz, azonnal felállsz, és tanulmányi kötelességedre hivatkozva hazajössz. Ha ismered az illetőt, fel is pofozhatod.

Nem állítom, hogy a XIX. században született apukám útravalójának szavatossága nem járt még le, sőt azt sem, hogy felidézett történetem idején még „best” volt. Az viszont örök igazság, hogy egy nő viselkedésének jeleznie kell a sorompót egy férfi előtt. (Egy kamaszfiú viselkedésének is egy tolakodó, befutott férfi előtt, hiszen a mai kamaszokhoz már kéretlenül is eljut a szexualitás teljes skálájának ismerete, több médiumon keresztül is.)


Momus társalgó • 62982017-12-07 02:18:24

Mindenáron bele szeretnének kerülni a belterjes művész-világba” – ebben a gondolatban van a kutya elásva. A művészi pályán érvényesülni akaróknak és tudóknak, még a drámai szendéknek is, tehetségük mellett, rámenősnek, elszántnak is kell lenniük, már ahhoz is, hogy a színpadra tudjanak lépni, vagy hogy a semmiből érkezve, nagymenők, sztárok társaságában éljenek. A mindenre elszántság pedig meglátszik egy emberen, meglátják a rendezők is. Mindenki kibocsát jeleket, amikhez másoknak antennáik vannak. Ilyen jel – nem azért mondom, mert Stohl András is mondott ilyen értelműt (majd tompított rajta, de nekem nem kell) –, ha egy húszéves lány éjszakába nyúlt gyakorlat vagy kurzus után autóba ül két, nála évtizedekkel idősebb férfival.



Úgysem hinne nekik senki, mert nincs bizonyíték.

Talán nem oktalan, hogy az igazságszolgáltatásban a bűncselekmény megállapításához kitalálták a bizonyíték (tárgyi bizonyíték és/vagy egybehangzó tanúvallomások) szükségességét. Gyilkosságért való elítélés vagy gyilkosság vádja alóli felmentés is bizonyítékokon múlik. Zaklatás vádját miért kellene anélkül is hitelesnek tekinteni? Ha bizonyíték nem kellene, akkor bármilyen hazugsággal meg lehetne vádolni, illetve zsarolni bárkit.

A bűncselekmények elévülése intézményének is nyilván megvannak a jogi érvei, a számos közt az, hogy korlátlan ideig (vagy idő múltán) ne lehessen valakit zsarolni. Persze ez a védelem sem teljes, hiszen a friss esetek példázzák, hogy a jogi büntetésen túl is tönkre lehet tenni emberek és a hozzájuk tartozók karrierjét, jó hírét, nimbuszát, családi életét stb.



Az áldozat végiggondolja azt is, hogy kinek hinnének…” – igen, az ember minden lépésének van kockázata, amit vagy vállal, vagy nem. A zaklatást is lehet(ett volna) egyetlen percig sem vállalni, annak kockázataival együtt.



Az érintettek esetében általában több áldozat van, ami azért a történetek valódiságát erősíti.

Feltéve, hogy nevükkel, arcukkal és a bűncselekmény leírásával jelentkeznek. De nem tették, holott „támadóikat” már ártalmatlanították (persze vannak, akik a vérüket és a fejüket is kívánnák, elvégre demokráciában élünk). Bánhatják, hogy nem tették, hiszen most Az év emberének számítanának.



Hogy a szexuális erőszak...” – a jelen „metoo”-hullámban ez eddig nem volt jellemző.



Akik bizonyítékot követelnek, elfelejtik, hogy a szexuális erőszak, egyéb abúzus nem tanúk előtt történik. Vagy pontosan tisztában vannak vele, épp ezért követelik a tanúkat.

Senki sem követel bizonyítékot, legfeljebb anélkül nem hisz el semmit sem.


Pantheon • 21562017-12-06 06:33:33

Johnny Hallyday (Jean-Philippe Smet) 1943. június 15. – 2017. december 6.


Momus társalgó • 62882017-12-06 01:40:18

Nagyon találó ide ez az idézet, amely mára közmondás is.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 41162017-12-05 21:57:32

Valójában nem tudom, hogy amikor egy kiadványból másolunk szöveget, helyes-e javítani a hibáit, vagy tisztelni annak eredetiségét, a hibákkal együtt. Tényleg tanácstalan vagyok.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 41142017-12-05 01:14:37

OFF: Mivel a régi műsorújságok hibái már úgy maradnak (az újakéi pedig csak szaporodnak), évek múltán megújítom helyesbítő megjegyzésemet: Sebestény Katalin a szólót táncoló balerina neve. (Ő is, Boros Erzsébet is a Magyar Táncművészeti Egyetem professor emeritája jelenleg.)


Momus társalgó • 62862017-12-05 00:46:07

Mint aki – az „állatvédőkkel” szemben – csak annyi macska és kutya létezhetését tudnám helyeselni, amennyi ivarával együtt kényelmesen és kellemesen vállalható az ember környezetében, a példát statuáló nevelés utóbbi válfaját sem büntetésként, sem pedagógiai módszerként nem tartanám üdvözítőnek.


Momus társalgó • 62852017-12-05 00:43:15

Hogy miért nem perelték be? – ez nekem is találgatásokra ösztönző kérdés. Merthogy a pedofil cselekedetekre az amerikai közvélemény és törvénykezés legalább olyan érzékeny, mint az európai, a médiának pedig szerte a világon kenyere a botrány hisztériává dagasztása.

Fölteszem, ott is az a helyzet, ami nálunk: az esetek valószínűleg nem voltak bizonyíthatók (tán igazak sem), illetve mire az „áldozatok” megszimatolták a bennük rejlő pénzt, már elévültek.



A Strauss-Kahn-ügy kimenetelét másképp tudod, mint a Wikipédia magyar változata (amely, az angol nyelvűvel ellentétesen, Dominique Strauss-Kahn egész életére nem szentel több szót, mint a szexbotrányára): „2011. augusztus 23-án a New York-i bíróság az ügyész kérésére elejtette a vádakat Strauss-Kahn ellen. Az ügyész szerint bebizonyosodott, hogy a szobalány szavahihetősége megkérdőjelezhető.


Momus társalgó • 62842017-12-05 00:39:19

Én sem vagyok zaklató-párti, de a mostanában pejoratív felhanggal említett „áldozathibáztató” gondolkodásmódtól nem határolódom el. Kiegészítve azzal, hogy az „áldozat” szüleit, pedagógusait is hibáztatom.



A karmester 1993-ig rendszeresen találkozott a fiúval New Yorkban is.

A fiatalember ebben az évben mondta el az édesanyjának, mi történt a többszörös Grammy-díjas karmester és közötte
” – olvasom a Fidelión, amit az angol nyelvű Wikipedia Levine-szócikkébe is beleírtak. 1993-ban már Magyarországon sem volt olyan világ, amelyben egy ember támadhatatlan lett volna, pl. a vezető (vagy egyetlen) politikai párt védelme alatt. És az Egyesült Államokban, ahol állítólag a mi érzékeinkkel fel sem fogható a szabadság és a demokrácia mértéke? Miféle anya az, aki nem tette meg a szükséges lépéseket a 14 éves fiát ért zaklatás miatt azonnal? Ha jóindulatú akarok lenni, azt feltételezem, hogy az anya átlátta a gyerek feltűnési viszketegségét (amely évtizedek múltán ki is újult). Némi rosszindulattal pedig arra tippelek, hogy az anya meggyőzte a fiát és önmagát arról, hogy a sors kínálta üzleti lehetőségekkel élni kell, és ha a gyerek nem válik is kis Levine-ná, a botránykeltés egyelőre nem tenne jót majdani karrierjének.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601982017-12-02 22:21:57

A visszatérés a szigetországba nem mindig örömteli...


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601952017-12-02 03:00:25

Azért kerestem fel Boross Csilla honlapját, hogy esetleg onnan nyerjek választ az általad feltett, reklamációnak tekinthető kérdésre: miért nem ő énekel Az álarcosbálban tavasszal. Látva, hogy egyelőre csupán egy franciaországi fellépés szerepel a fellépési naptárában, újabb „válaszod” alapján így fogalmazódik tovább a kérdésem: ha Boross Csillát meghívták a Caracallába Nabuccóra és Toscára, ha éppen Amáliáért megkapta az év alakítása címet a melbourne-i operában (és átvétele ügyében lemondta budapesti operai fellépését), továbbá énekelte mindazt, amit felsorolsz, hogyan lehet most üres a naptára? Nemcsak a budapesti fellépések hiányoznak belőle, hanem mind a nemzetköz előzmények folytatása. Hiszen fiatal énekesnőről beszélünk. Ha ez nem kérdés lenne, hanem asztalra csapás, akkor hozzátehetnénk: nem tudhatjuk, hogy a hiátusnak színház(ak)on kívüli (pl. családi) oka is lehet.

Lukács Gyöngyinek csak a honi színlapokon és színpadokon tapasztalható felléptetési gyakorlatáról beszéltem. Miután legalább 5–6 éve nem énekli a nagy Verdi-szerepeket (figyeltem, azért is, mert a 2000-ben lemondott Aidáját azóta sem sikerült pótolnom), bizony meglepett volna, ha Amálival tér vissza a szerepkörbe. Ez nem kritika és nem indulat, csupán tapasztalatom megjegyzése.

Sümegi Eszternek nem a múltjára hivatkoztam, hanem a pályaívére. Hosszú éveken át énekelte Aidát nagy sikerrel az Erkelben, majd az Operában, majd újból az Erkelben, kivételes szépségekkel is. Pillangókisasszonya, Abigélje jelzi, hogy nem akar specializálódni a német drámai szerepkörre kizárólagosan. Németh Mária, Takács Paula óta minden jelentős Aidánk énekelte Amáliát is (illetve fordítva), miért ne lenne Sümegi is várományosa a szerepnek?

Fodor Beatrix Aidáját és Rálik Szilvia szegedi Amáliáját nem láttam, nem hallottam; nem támadtam és nem védtem őket: velük kapcsolatban nincs értelme kérdéseket feltenned nekem, vitatkoznod velem.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601932017-12-01 17:48:47

A Magyar Állami Operaház mindenkor roppant izgalmas intézmény. Ehhez képest hozzászólásod egyik mondata sem arról szól, mindegyik csak rólam. Zavarba hoz, hogy ennyire érdekes a személyem. Ez kedves, köszönöm. (Ha úgy gondolod, küldd meg privátban a telefonszámodat. Számtalan puszika addig is.)


Társművészetek • 12182017-12-01 08:18:02

Ha lehet hinni egy olyan lapnak, amelyik azt írja, hogy „oroszok 41%-ka”, akkor 1649 óta: http://hungarian.ruvr.ru/2011/11/04/59826192/


Erkel Színház • 85482017-12-01 04:40:51

Kedves Héterő, nyelvérzékünk és értelmezésünk különbözése csak részben engedi egyetértésünket.

Abban feltétlenül, hogy A török Itáliában címben rossz és félreértelmezésre ad okot a határozott névelő. Éppen azért, mert – a legjobb példát hoztad fel – egy török nemes látogatása egy olasz városkában egészen más történet, mint a török látogatása volt pl. Magyarországon. Egy török Itáliában – igen, ez lett volna a helyes cím.

Az olasz nő Algírban tárgyában is elismerem, hogy az olasz eredetivel ellentétesen a határozatlan névelő szükséges: Isabella nem „Az olasz nő”, hanem egy olasz nő. Ha viszont elhagyjuk az egyes számra is utaló határozatlan névelőt, számomra éppen az utalhatna pl. az Algírban letelepedett olasz nők helyzetére (vagy viselkedésére), vagy akár arra, hogy mi történik olasz nőkkel általában, ha Algírba tévednek (kerülnek).

Értelmezésemben tehát egy olasz nő = Isabella. Mintha a Te romániai kalandodról írnék egy operát, amelynek a Héterő Romániában cím helyett az Egy nyelvészethez értő fórumozó Romániában címet adnám. Névelő nélkül általánosító és suta lenne.



A röviden írt, hosszan ejtett mássalhangzók felsorolásában sem mindegyikben értek egyet Veled. Szerintem aki a szíjaz, lehelet, önálló szavak bizonyos mássalhangzóit hosszan ejti, vagy „népiessen” beszél, vagy altatja a tejet a szájában. Abban is biztos vagyok, hogy a hulahoppot sosem mondtuk hosszú l-lel, miután sohasem jutott eszünkbe róla a „Hulla, hopp!” asszociáció.

Az egy, egyesült szavak hosszan ejtésében sem hiszek. Amikor az őrmesterek a menetelést vezénylik, nemhogy az egyet mondják pattogó rövidséggel, még a kettőt is megrövidítik: „Egy, kető!

A köztévé nevében a Magyar szó betűrövidítése az M, kiejtve em betű, ami nem emm betű. Ugyanúgy nem okoz kiejtési nehézséget, mint amikor azt mondjuk: nem egy, nem kettő, nem öt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601852017-12-01 03:25:49

Nem először hozom elő (hiszen magam írtam az előzményben: ismét azt a kérdést veti fel bennem), hogy ha valaki egy produkcióban nem szerepel… de innen már ferdített, amit mondasz. A „biztosan” szót biztosan nem használtam sohasem, és nem fogalmazok olyan profánul, ahogy Te a kételyeimre utalsz.

Rácz István kegyvesztésének története szinte a nyilvánosság előtt zajlott, mellőzéséhez nem szoktam teóriákat fűzni. Bretz Gábor, Palerdi András, Cser Krisztián, Gábor Géza szereplései láttán-hallatán meg szoktam írni, hogyan tetszettek.

Én is hiányolom Kolonits Klára szereplését a Bánk bánban. Viszont nagyszerű alakítását Szilágyi Erzsébet szerepében 2013 júniusa után 2017 (folyó év) márciusában ismét szerencsém volt élvezni. Ennél gyakrabban nehezemre esnék elviselnem Szűcs Gábor Hunyadi-rendezését. Noha szerintem is Kolonits lenne a MÁO Traviata assolutája, pozitívumát is látom annak, hogy Anger Ferenc szörnyű rendezésében nem szerepel. Szerintem rosszul állna neki ez a művészi (hadd ne írjak koncepciót) hazugság (nem mintha a benne levő szereplőknek olyan nagyon jól állna). Mindannyian megérdemelnénk egy nagyformátumú, a műhöz méltó Traviata-produkciót az ő főszereplésével. Ugyanakkor hamarosan hallhatjuk A vámpír koncertelőadásában, a Così fan tutte Fiordiligijeként és pazar szerepében A varázsfuvolában is. Remélem továbbá, hogy nem csal meg bennünket az az ígéret, mely szerint Norma szerepében láthatjuk a Csokonai Színház vendégjátékában, és ha lehet hinni a fórumon olvasott hírnek, az Ernani Elviráját is énekelni fogja Szegeden (hogy Pesten is, az csak vágyáom egyelőre). Nem állítom, hogy a rajongónak elég ennyi, azt viszont igen, hogy nehéz feladatokból ez nem kevés, pláne hozzászámítva, hogy időről időre értesülünk más munkáiról is, vidéken és külhonban. Ezeket meg is kell tanulni, ezekhez vigyáznia is kell a hangjára. (Másfelől tartózkodom attól, hogy művészi személyét egy kontextusban említsem a MÁO vezetésének minősítésével. Erre a művésznő is megkérte a fórumozókat, de nem az én tisztem, hogy kérése betartását számon kérjem.)

Lukács Gyöngyi és Boross Csilla nyilván nem kérte külön, hogy mások énekelhessék Amáliát – de esetükben is felmerülnek bennem mellőzésük okának bizonytalanságai. Lukács Gyöngyit 2013-ban láttam Lady Macbeth szerepében. Nem tudom, énekel-e azóta Verdit egyáltalán. Hiszen az Erkel Színház újranyitása (2011) óta eltelt időszakban nem énekelte A trubadúr Leonóráját, Don Carlos Erzsébetjét, Aidát, Desdemonát. Lehet, hogy pályája jelenlegi szakaszában nem ez a szerepkör foglalkoztatja: meglepett volna, ha Amáliát énekelné. Hogy Boross Csillát miért nem hívták meg a szerepre, azt nem tudom. Te viszont, Parampampoli, biztosan tudod, hogy a 2018. február 15-i Erkel Színházi Toscája után miért van Boross Csillának mindössze egy fellépése: A kékszakállú herceg várában, május 15-én a Limoges-i Operaházban. Azért-e, mert hiányosan vezetik a művésznő honlapját (http://www.csillaboross.com/hu/opera/161-shedule-2017-2018.html), vagy azért, mert elmulasztottad ezért felelősségre vonni a világ valamennyi operaházának vezetését úgy, mint a Magyar Állami Operaházét?

(Sümegi Esztert szerintem adottságai és pályájának előzményei predesztinálják Amália szerepére. Vele készülök megnézni Az álarcosbált, bár sajnos már a jegyelővétel indulásakor nem választhattam jó helyet, olyan kelendőnek bizonyultak a bérletek és a jegyek a darabra.)

Nem hozzászólásaid élének tompításával próbálkozom! A fórum ilyen műfaj: ha valaki súlyos vezetői mulasztásokat állít azok bizonyítása nélkül (legfeljebb bennfentességét éreztetve), akad, aki kételkedik az állítások bizonyosságában, kizárólagos igazságában.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601812017-11-30 07:25:46

Ez például elég nyomós ok arra, hogy nem bírál Magyarországon. Köszönöm.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601792017-11-30 03:26:51

Medveczky Ádám az elődöntő zsűrijének tagja volt. Szerintem nem szereplés vagy már nem szereplés kérdése, hogy a középdöntő zsűrijében nem ő van.

Kovács János hiányolása ismét azt a kérdést veti fel bennem, hogy felkérték-e a karmesterverseny valamelyik zsűrijébe, vagy sem, illetve kizárhatjuk-e, hogy ő nem kívánt részt venni ebben a munkában.

A „magyarul beszélő török úriember” alighanem Alpaslan Ertüngealp (https://hu.wikipedia.org/wiki/Alpaslan_Ert%C3%BCngealp), akinek a neve ma is Antal Imre hangján cseng a fülemben: 1998-ban a Magyar Televízió 9. nemzetközi karmesterversenyének harmadik helyezettje lett.

És ezen a ponton hadd jegyezzem meg: ahogyan vannak múltbeli, már nem élő és szerencsére még élő nagyságok a karmesterek, énekesek, balettművészek közt, akiknek pótolhatatlan hiányát fájdalmasan érezzük, amikor ugyanabban a szerepben nem tudjuk elfogadni a rendelkezésre álló „utódokat”, így van ez a televíziózásban is. Nincs ma egy Antal Imrénk, aki értett a komolyzenéhez, széleskörű ismeretei voltak a hazai és a nemzetközi művészvilágban, humora volt, idegen nyelveken beszélt (még magyarul is), művelt volt, közvetlen, barátságos és szerény. Szép, az nem volt, de kinek hiányzott ez? Szóval szerintem ilyen formátumú zenei műsorvezető ma nincs, és mégis jobb, hogy van karmesterverseny, mintha nem lenne, amint jobb, hogy vannak opera- és balettelőadások, mintha nem lennének.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601782017-11-30 03:19:09

Természetesen mindegyikünknek joga van a tetszés és a nem tetszés élményéhez és kinyilvánításához, de úgy gondolom, Zavaros Eszter tevékenységét illetően az „embertelen” jelző, vagy az a gondolat, hogy rá kellene csapni a kezére, túlzott indulatot jelez.

Szép. Ez önmagában egy indok lehet arra, hogy kiválasztották erre a feladatra. Magyarországon a televíziózás indulásakor (1957-től, ha jól tudom) nem kerülhetett a képernyőre olyan nő, aki nem szép. Nagyon, vagy legalább valamennyire. És ez azóta sem hátrány ebben a vizuális műfajban. Az érdekes egyéniséget és a felvillanyozó személyiséget persze nem helyettesítheti a szépség, sem a televízióban, sem az operaszípadon. Nem is helyettesíti.

Zavaros nem profi, és ez érződik róla. De vajon vannak-e (most) profik, akik jobban megfelelnének erre a feladatra? A közszolgálatiban, amelynek gyakori nézője vagyok, szerintem most nincsenek. Szinte mindenkire jellemző a beszélni nem tudást kompenzálni akaró túlartikulálás. A rossz magyar kiejtés. A legtöbb műsorvezető így mondja: emmegy, emmeggyen, emmkettő stb. (Bennünket még a gimnáziumban javítottak, ha eggyesült államokat mondtunk.) Miért mondaná a nem szakmabeli Zavaros Eszter jobban? Sajnos minduntalan emmötöt mond. És sajnos hibásan ejti ki az idegen neveket is – orgánumán és dikcióján kívül alighanem ennek alapján azonosítottam az Operaház művészeit bemutató kis videók szpíkerével (amire vonatkozó kérdésemre ezen a fórumon a megfejtést tudóktól nem kaptam választ).

Túllépve a közszolgálati intézmény humán készletén, a többi tévében sem jobb a helyzet. A gyakorlott profik már-már húsz éve vannak képernyőn, arcuk-hangjuk elkopott (úgy értem, unjuk már), egy-egy politikai oldalhoz társítható, és nem is elég fiatalok. Az elég fiatalokat üvöltési képességük szerint választják ki, és üvöltésre képezik tovább. Fiatal színészek között nyilván akad, aki kellemes műsorvezetője lehetne ilyen kultúrműsornak, de vajon örülni szoktunk-e annak, amikor egy-egy ifjú drámai tehetség televíziós műsorban kénytelen megismertetni az arcát az országgal, és megkeresni pénzét és megélhetéshez?

Elnézve az összefoglalókat, korántsem a női műsorvezető az egyetlen, aki nem profi és arcba mászóan túlmagyarázó. Az egész műsor olyannak tűnik.


Erkel Színház • 85452017-11-28 16:40:31

És megérkeztek a meseházikók is az Erkel Színház elé. Remélem, a mélyben is serénykednek meglepetésen, és Mikulásig a kis földalatti is eléri a II. János Pál pápa teret.


Erkel Színház • 85432017-11-28 04:04:03

Tegnap az Erkel Színház előtt állították fel azokat a hirdetőoszlop alakú és nagyságú vitrineket, amelyekben A diótörő címalakjának, illetve Mária hercegnőnek a viaszfigurája látható. Más években az Operaház előtt álltak a téli időszakban.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601552017-11-27 04:17:04

A jegyelővétel kezdetére meghirdetett szereposztási tervezethez képest nekem a Nabucco egyik főszereplőjének személyét, továbbá a Jancsi és Juliska és a Tosca teljes szereplőgárdáját megfordították.


Erkel Színház • 85412017-11-27 04:06:26

Az Erkel Színházban „a nézőtérhez nem nyúlnának, az oda befektetett összeg eredménye tehát nem vész el.

Márpedig 10 évenként illenék a nézőtéren is csinálni egy tisztasági festést (sérült is már a fal több helyen), ami jó alkalom lenne egy normális, világosabb és melegebb árnyalatú szín választására. Hibázni is lehet, hibát javítani is.



A kulturális alapellátás zászlóshajója az Erkel Színház, amelynek a jegyeit bárki meg tudja fizetni és hozzájuthat ugyanazokhoz a magas színvonalú produkciókhoz és kiemelkedő művészekhez, mint az Andrássy úti dalszínházban.

Így van: még egy közepes nyugdíjat élvező nagymama is el tudja vinni az unokáit A diótörőhöz az Erkelbe, ha a jegyvásárlás havában nem fizeti a rezsit és nem váltja ki a gyógyszereit.


Erkel Színház • 85402017-11-27 03:35:37

Olyan divat lett a fórumon nem kattintani az előzményre, hogy annak hiányában csak próbálgatom megfejteni az adresszálást.


Erkel Színház • 85322017-11-26 05:03:31

Karácsonyi díszbe öltözött az Erkel Színház.

A múlt hét második felében alighanem fagytűrő, mediterrán hangulatú, dézsás fácskákat állítottak a főbejárati ajtók közötti (egykor) oszlopok elé, négyet. (Azokra a díszlet-babérokra emlékeztetnek, amelyek a Don Carlos fátyol-regés képében sorakoztak az erkélyeken, de azóta lecserélték őket pálma alakúakra.) A műanyag konténereiket takaró Harlequin stílusú kaspókat valószínűleg a nagy földszinti előcsarnok falfestéséhez idomították.

Örülnék, ha ezek a növények a karácsonyi konzumidőszak után is a színház előtt maradnának.

Nem fűzök ilyen óhajt a díszkivilágításhoz, amely most igencsak hangsúlyozza a színház felpezsdült életét. Villanyfüzérek díszítik az esővédő hosszú és széles, fehér felületét, valamint a színház előtti térségben fejlődő hét fiatal fa jelenleg kopasz ágait is.


Pantheon • 21492017-11-26 03:40:44

Honi közszereplőnk és a nemzetközi operaélet világsztárja sorában bátortalankodtam idejében bejegyezni két művész eltávozását, noha mindketten színházi életünk tényezői voltak.



Benkő Géza 1969. október 28. – 2017. november 19.

A felvidéki színészt, rendezőt a magyar közönség leginkább a Jóban Rosszban című tv-sorozatból ismerte. Én a Komáromi Jókai Színház számos pesti vendégjátéka alkalmával láttam, a társulat egyik kiválóságaként. Szerencsen, színpadi próba közben érte a halál, 48 évesen.



Komáromy Éva 1939. január 31. – 2017. november 22.

A Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja prózai feladatokon kívül klasszikus operettek és musicalek primadonna- és szubrett-szerepeiben aratott sikereket.


Erkel Színház • 85312017-11-26 02:36:07

Most jut eszembe: az általam látott előadáson mintha 4 mikrofont láttam volna a színpadi deszkák zenekarra néző szélére rögzítve. És valami nagyobb szerkezetet is, talán az erkély középpáholyok táján, de lehet, hogy ezt már csak álmodtam. Annyi biztos, hogy ezek mind feketék voltak.


Erkel Színház • 85302017-11-26 02:24:03

Persze az is előfordul, hogy amint az én hozzászólásomból sajnálatosan kimaradt egy ő betű (eladás → előadás), az egyetértekbe is becsúszhat egy nem odaszánt szóköz.


Erkel Színház • 85292017-11-26 02:18:57

... És pünkösdkor meg nyáron már hosszú kabátra sincs szükség.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601482017-11-26 02:03:49

A diótörő idei előadásai is felemelt helyárakkal mennek, egész decemberben: a frissen duplájára emelt Erkel Színházi alaphelyárak duplájáért, vagyis 100 %-kal felemelt árakon. A délelőttiek csak kicsit drágábbak az alaphelyárnál. De az Erkelben legalább nincsenek elhallgatottan nem látó helyek, mint az Operaház egyes páholyaiban, ahonnan – felemelt helyárakért – esetleg semmi sem látható egy balettből.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601472017-11-26 01:41:05

Ezt a 2016. szeptemberében látott két szereposztás alapján mondtam, amely nagyjából megegyezett a nyár elején meghirdetett idei szereposztásokkal. Akkor egyik Violettát sem tartottam ideálisnak, bár lehet, hogy egy valódi Traviata-előadásban (modern miliő, kanapéfelborulás, Germont kislány, Disney-Hófehérke és egyéb baromságok nélkül) ők is jobban tetszettek volna, még vokális szempontból is. Akkor mindkétszer Balczó Péter volt Alfréd, szerintem ennek a rokonszenves énekesnek a karaktertenor szerepkörben lenne a helye.

Most látom, hogy tegnap Boncsér Gergely volt Alfréd, őt a debreceni Traviata-vendégjátékban megfelelőnek tartottam. És ugyanabban kiválónak Kolonits Klárát, neki kellene énekelnie Violettát, de persze nem ebben az Anger Ferenc-féle cirkuszi estében.

Köszönöm az érdeklődést.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601432017-11-25 21:39:15

A Traviatákra el tudták adni a jegyeket. Szerintem az utóbbi évek egyik legrosszabb előadása: rossz rendezés megfelelő szereplők nélkül. Fogalmam sincs, miért megy éppen ez telt házakkal. Talán azért, mert régen adták az Erkelben, ahol még most is olcsóbban lehet megnézni, mint az Operában.

Ugyanakkor hihetetlen, hogy decemberi Toscákra nem tudták megtölteni a nézőteret, most bizonyos kedvezménnyel lehet jegyet venni rá, és decemberi Bohéméletekre sem! Erre nyilván nem számítottak, amikor az Erkelben frissen duplájára emelt helyárakra még ünnepi felárat is pakoltak.

Azazhogy nem is annyira hihetetlen. Hallotta-e már valaki reklámozni a Toscát és a Bohéméletet – horribile dictu! – Puccini-zenével? Nem fél ütemnyivel, amely alatt valami más látható, mint amiről a zene szól, hanem egy-két megejtő frázissal. Szóval én nem dőlök be ennek a hatékonyságnak, még mindig nem bízom abban, hogy az ízléstelen imázskampány a műfaj népszerűsítéséhez vezet, illetve biztos törzsközönség meglapozásához.

A kampányt illetően szeretném felhívni a figyelmet egy furcsa ellentmondásra. Aki az Erkel Színházba megy, az egész épületben találkozik az ordító, képregény stílusú óriásplakátokkal. (Olyan darabra is felhívják a figyelmet – A rosszul őrzött lány –, amelyet nem is fognak műsorra tűzni.) Legzavaróbb ez a tolakodás a – kimondjam? – „Bernáth-büfében”. Az elnevezés névadója a két nagy Bernáth Aurél-freskó, amelyek jelentős ellenérvnek bizonyultak az Erkel Színház épülete ellen tervezett, bűnös összeesküvésben. Nekem nem kedvenceim ezek az alkotások, de ettől még nyilván megvan a művészi értékük, ha védettnek nyilvánították őket, és tetszik is, hogy az eddig „Első emeleti”-nek, vagy „Nagy”-nak mondott büfé nevet kapott róluk. Ennek a megtisztelésnek azonban csak akkor lenne tartalma, ha a büfécsarnokban nem nyomná el a harsányan tarka plakátok rengetege a két festmény hatását, és főleg, ha azok nem is takarnák el a freskók tövét. Amíg ezek ott éktelenkednek, inkább javasolnám a Bazári-büfé elnevezést.


Erkel Színház • 85242017-11-25 20:03:21

Annyi vágyam nem teljesült már az életben (amit persze nem tragédiaként élek meg), és akadt köztük, amelyik anyagi lehetőségeimen bukott meg. De most, hogy Az olasz nő Algírbant nézhetném meg, méghozzá Salzburgban, ahol mostanában különösen nekem való rendezések kerülnek színpadra, úgy érzem, kihúzzák addig az ötösömet. Az immár fokozhatatlan vágy talán megsegít.


Erkel Színház • 85232017-11-25 20:01:51

Mi az az egy?


Erkel Színház • 85222017-11-25 20:00:57

Sajnálom, hogy aki ennyire szereti ezt a művet, nem tudott mindkét szereposztás előadására eljutni. Remélem, talán a következő évadban, még akkor is érdekes lesz olvasni róla.


Erkel Színház • 85212017-11-25 19:59:26

Célszerű”?

Kedves Telramund, komolyan gondolja, hogy ha én itt a fórumon elhanyagolom a rendezéssel kapcsolatos gondolataimat, attól kisebb lesz a nagyarcú rendezők arca? Nincsenek olyan ambícióim, hogy hozzászólásaimmal átformáljam a nemzetközi, s abban a magyar operajátszás trendjét, helyrebillentsem a művek alkotói és színpadra állítói fontosságának arányát. Csupán leírom a véleményemet, ha már van rá hely és lehetőség.

Engedelmével, olyan darab élménye után, amelyet csak alig ismerek, amelynek a fellépő művészeit nem tudom régi magyar kedvenceink és mai világnagyságok teljesítményéhez hasonlítani, tartózkodom attól, hogy hozzászólásom a zenei, énekesi megoldásokról szóljon. Viszont mindig szívesen olvasom, ha Ön elsősorban ezekről ír, és köszönöm, hogy számolja a soraimat.


Erkel Színház • 85202017-11-25 19:55:56

Kedves Dominik, elhallgattam, de be kell vallanom, engem is kerülgetett az unalom és az ásítozás, különösen az első felvonás alatt. A másodikban már tudtam, hogy a katarzis reménye nélkül kell végigülnöm az estét. Szomorúan gondoltam azokra, akiket nem egy előadás, hanem az egész műfaj ennyire nem érint meg, és bizony ők is eljutnak operába néhányszor.


Erkel Színház • 85132017-11-25 05:33:07

Olasz nő Algírban” – 2017. november 13.



Elképzelhető, hogy ha nem Szecsődi Iréntől hallok először operai énekhangot egy detektoros rádióból, később egy már rendes rádióból nem Gencsy Sárival és Lily Ponsszal a Csengettyűáriát, Erdész Zsuzsával Olympiát a Hoffmann meséi egyenes közvetítéséből, Gyurkovics Máriával és László Margittal Rosina kavatináját, hanem ugyanezt mezzoszopránnal, vagy koloratúraltok bravúráriát, sohasem leszek operarajongó. Amikor jöttek Pesten is a mezzo Rosinák, már csak úgy látogattam A sevillai borbélyt, mint egy régről ismerős hölgyet, akit már nem jó sem nézni, sem hallgatni (persze ebben a Mikó-féle rendezés leváltása is szerepet játszott).

Bár számos díszítésre emlékszem a Szőnyi Olga, illetve Takács Klára alakította Zaira szólamából A török Itáliában című Rossini-darab 1976 és 1980 közötti Erkel Színházi eladásaiból, a mutatós és kényes koloratúrák a primadonna, Donna Fiorilla szerepének ékei- és kifejezőeszközeiként szólaltak meg Ágai Karola és Kalmár Magda alakításában. Én hogyan játszott Ágai, Sólyom Nagy Sándor, Korondy György és elsősorban Bende Zsolt abban az előadásban! Pedig Huszár Klára rendezése sem számított hagyományosnak: játékos díszletek és szcenírozás, sok ötlet idézőjelben, sok kikacsintás, sőt még némi elidegenítés is. Szerencsés csillagzat alatt születhetett a produkció: a fordító és rendező Huszár Klára alaposan kidolgozta és alighanem el is mélyült benne, hiszen nem kényeztették évadonként tucatnyi feladattal. És szerencsés találkozásom lehetett a darabbal nekem is, akit a műfajon belül a vígopera villanyoz fel kevésbé.

Talán a két darab címének hasonló szerkezete, s hogy az előbbiben földrajzi névként, a másikban nemzetiség jelzőjeként szintén az olasz szó szerepel, azt reméltem, hogy Az olasz nő Algírban (ez lenne a mű magyar címe helyesen, ezért tettem idézőjelbe az előadás hibás címét) is olyan meglepően kellemes találkozást hozhat számomra, mint A török Itáliában. Tudtam ugyan, hogy a címhősnőé kétségtelenül koloratúralt szólam, és sajnos azt is, hogy a cselekmény kevésbé érdekes és szellemes, de ihletett rendező a jó helyzetek feltárásával és hangsúlyozásával talán szórakoztató előadást állíthat színpadra belőle. Bánom, hogy ez nem így alakult.

Szabó Máté rendezésének minden eleméből a mai rendezési közhelyek köszönnek vissza. Mindenekelőtt az, hogy nem merte vállalni a komédia (ha nem is történelmi, de) történési korát (XVII. század), ami segítene elnézni a mára csacskaságoknak tűnő fordulatokat és mesésen lehetetlen jellemeket. Noha Rossini bel canto zenéjében nemhogy a majdani francia, olasz és orosz romantikusok egzotikumát, de még a negyed évszázaddal korábbi Szöktetés a szerájból keletiességét is hiába keresnénk, ahogy Mozart művének színpadán is szívesen vesszük, hogy a szeráj az szeráj, szívesen vennénk, ha az olasz nő, illetve a többi olasz hős egy merően idegen világban fordulnának meg és vinnék győzelemre szenvedélyüket. Cziegler Balázs mutatós, jól mozgatható, ám neutrális díszlete lehetne bármilyen mai gazdag fiatal tengerparti villája. Egyszer ugyan érzékeljük a sivatag közelségét is, de hogy ez milyen eltérő világ az európaitól, azt nem. Amikor Füzér Anni jelmezei a mohamedán társadalmi környezetre és az eredeti korra utalnak, gyönyörűek és finomak – annál kevésbé, amikor a rendezés számára elidegenítően közömbös lesz, hogy milyen ez a miliő, illetve mintha fantázia híján a legkényelmesebbet választaná: gátlástalanul és szokványosan a jelenhez fordul. Előtűnik a színpadon modern konyhai pult, petpalackos műanyag rekesz, laptop stb., s ekkor a jelmez is durva lesz és közönséges.

Számomra a leglehangolóbb mozzanat, amikor a színpad közepének felső felületén vetített részlet jelenik meg Az édes életből – vajon melyik? –, Sylvia, Marcello és a talált fehér kiscica nemcsak a filmremek ismerői által ismert jelenete a Trevi-kútnál. Értelmezésem szerint arra utalva, hogy a temperamentumos olasz nőre vágyó Musztafa bej képzeletében olyanok a temperamentumos olasz nők, mint Anita Ekberg, a Fellini által történetesen svéd színésznőt játszó svéd színésznő. Ezt az elképzelést igazolandó, Isabella az Ekbergénél is hosszabb (viszont előnytelenül festett és fésült) szőke hajzuhataggal, és kármin, magenta árnyalatokról vörös bőrkabátban, lakkcipőben, harisnyanadrágban és mindenben jelenik meg, így is búcsúzik tőlünk a darab végén. Mai üzletasszonyként. Közönségesebben, mint amilyen üzletasszonynak Iréne Theorin látszott Brünnhilde „jelmezében” a Ring Müpa-beli előadásaiban, de finomabban, mint amilyenek a Carmenek Oberfrank Pál Erkel színházi Carmenjében (éppen Mester Viktóriával nem láttam), amelyben a címszereplőről azt hinnénk, Frasquita és Mercedes bájainak értékesítésében utazik. Tehát valahol a kettő között.

A korántsem vonzónak bemutatott főhősnő és a komolyan nem vehetőségig elrajzolt többi szereplő nem segített abban, hogy a történetnek akár csak egy mozzanata vagy szereplője megérintsen, sajnos a mindvégig öncélúan ékesített dallamok által sem. Számomra az a legzavaróbb, ahogy a rendező el akar szakadni a zene alatti színpadi eseménytelenség szerinte nyilván rossz hagyományától, oly módon, hogy a színpadon minduntalan történjék valami látványos. Például módfelett csinos nők díszítsék a színpadot, ha másképp nem, a palotában élő macskákat megszemélyesítve. Míg a fekete és az arany pazar kombinációiba öltöztetett táncosnő-cicák hízelegnek és torkoskodnak, arra gondolok, miért nincs köztük kandúr: kockázatos beidegződés ez ma, kérem, hogy a nőkben holmi cicust lássunk, illetőleg csakis bennük. Talán ezt a parázs veszélyt közömbösítendő, ugyanakkor vetkőzni nem a nők, hanem a valamikor erősebbnek mondott nembéliek fognak, méghozzá tömegesen, kockás bokszeralsóra. Nem mondom, hogy nem barátságos a jelenet, csak számomra nem a darab esetleges szerzői szándékát hozza közelebb, hanem a rendező kényszerességét az ötletáradatra.

Míg A török Itáliában (előadás-történeti) korszakában a kettős szereposztás(ok) mindkét bemutatójának megnézésével esélyt adtam magamnak arra, hogy alaposan megérintsen egy-egy számomra új, vagy kevésbé ismert darab, ahogy a helyárak feljebb szálltak, vállalkozó kedvem mára alább, így csak egy előadásra szorítkozott. A főszereplő Mester Viktória remek hangi adottságokkal és technikával adta elő engem megérinteni nem tudó szólamát. Lindoro öncélúságig, mérhetetlenül sok koloratúrával megírt lírai tenor szólama a kamaszos külsejű Alasdair Kent karcsú hangján kelt életre. Az ékítések szertelen árjában többnyire úgy tűnt, gyakran bökdösi a magasságnak azt a határát, ahol már akár baj is történhet, a baj azonban szerencsére megrekedt az én aggodalmamban, a kitartott csúcshangok pedig az énekes merészségét igazolták. Kíváncsian hallanám, mint érvényesül ez a könnyű és mozgékony hang a számomra kedves Almaviva-, Nemorino- vagy Don Ottavio-szólamokban. Palerdi András láthatóan lubickolt Musztafa bej szerepében, amelyet a cselekmény és a rendezés jóvoltából képtelen vagyok reális figuraként értelmezni. Érdemes volt A hugenottákban felfigyelni Balga Gabriella hangjára, amely Zulma kevésbé hálás szerepében is örömöt nyújtott. Szintén tetszett a szép és elegáns megjelenésű Sáfár Orsolya Elvira szerepében. Fölteszem, hogy az előadást formásan és lendületesen vezénylő Francesco Lanzillotta hiteles tolmácsolója ennek a Rossini-opusnak.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601412017-11-24 08:15:56

Hatékonysági Oscar a Magyar Állami Operaháznak

http://nepszava.hu/cikk/1146341-hatekonysagi-oscar-a-magyar-allami-operahaznak


Pantheon • 21462017-11-23 04:50:07

A kisember hajlamos naivan azt hinni, hogy akinek minden (vagy legalább sok minden) megadatik az életben, szerencsésebb, hosszabb utat is járhat be. Dmitrij Hvorosztovszkijnak megadatott minden elemében rendkívüli tehetség – szép énekhang, muzikalitás, előadói intelligencia, rátermettség a színpadra, mindez mutatós, impozáns megjelenéssel, charme-mal (hogy csak néhány elemet említsek). Így jutott el Szibériából a nagyvilág legrangosabb operaszínpadaira. Daliás megjelenéséhez tegyük hozzá – ezt nem csak utólag gondolom –, a testi épség, az egészségesség érzete is áradt belőle, vidámság a sztár- és szelfi-fotókról egyaránt. Ezért is volt oly meglepő súlyos betegségének híre – de a kisember azt gondolná, hogy aki az egész világban otthon van, népszerű és megbecsülik, nemcsak tapsokkal, hanem méltó gázsival is, annak több esélye lehet a gyógyulásra.

Hiszen José Carreras is megúszta a korai tragédiát, olyan betegségből épült fel, amely legtöbb áldozatát idő előtt elragadja. Ebben reménykedtem Hvorosztovszkij esetében is: hiába.


Momus társalgó • 62742017-11-20 18:46:30

Pontos!


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64292017-11-20 03:58:51

Kár, hogy nálunk nem tartózkodott, mert akkor a Sztravinszkij változat is szerepelne saját átiratai sorában.

Most vettem észre, hogy a magyar nyelvű Wikipédia szócikkének címében is a Stravinsky átirat szerepel, feltehetően azért, hogy a keresők rátaláljanak. Ugyanakkor pl. Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov neve most is a magyar szabály szerinti átírásban szerepel a Wikipédia vonatkozó szócikkeinek címében.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64282017-11-20 03:56:56

Szeretnék nyelvészeti indoklás nélkül letenni egy voksot a Gruberová írásmód mellett. Talán azért, mert ha évekig olvastam a csehszlovák televízióban (nem tudom, mi volt az intézmény pontos neve) adott filmek végefőcímein, hogy Lorenová, Bardotová stb., akkor a Gruberová is jár nekem.

És azért is, mert még ha a Gruberova alakot választjuk is, toldalékoláskor úgyis á-ra fog végződni a név, írásban is: Gruberovával láttad a Lammermoori Luciát.



Egy másik megjegyzésem: jó érzés, hogy egy Japánban lezajlott előadásról kaphattunk recenziót fül- és szemtanútól, magyarul, a Café Momusön. Köszönet érte!


Momus társalgó • 62722017-11-20 02:35:30

Örülök annak, hogy a kifogásolható mondatomat így kezdtem: „Ha…”

Köszönet a tájékoztatásért!


Momus társalgó • 62712017-11-20 02:33:49

Elnézést, az egyes szám nem tűnt fel.

… Addig sem ítélkezünk itt a fórumon, csupán véleményt nyilvánítunk.


Momus társalgó • 62702017-11-20 02:32:42

Évek óta időről időre értesülünk arról, hogy Európa és az Egyesült Államok előkelő (egyházi és világi) kollégiumaiban tanult embereknek jellemzően 20–40 év közötti idő múltán jut eszükbe nyilvánosság elé tárni zaklatási sérelmüket. Nem tudom felfogni, hogy amikor ilyen eset megtörtént, egyik fiúcskának sem jutott eszébe levelet írni a szülői házba, hogy apám, baj van, tévesen választottatok nekem iskolát. Vagy legkésőbb az első karácsonyi szünetben otthon beszámolni erről. Jó, elképzelhető, hogy egy gyerek kutyaszorítóba került: rossz fát tett a tűzre, megzsarolták. Vagy nem értett szót az apjával. De azóta diplomát szereztek, jó egzisztenciát teremtettek maguknak, családot alapítottak. Idő lett volna, ám ez idő alatt hagyták, hogy tanáraik nemzedékeket zaklathassanak tovább. Hogy mindenkinek ilyen lassan működjenek a reakciói!...


Momus társalgó • 62652017-11-19 21:18:16

Nem tartalmi ismertetőt írtam a József és testvéreiről, hanem a meglátásomat főalakjainak változó hatalmi viszonyairól. De főként nem iskolai dolgozatot, hogy aztán valaki megmondja, mi lett volna elég helyette egy mondatban. A fórum nem két ember zártkörű beszélgetése.

Miért is kérdeztem volna meg, hogy ismered-e a művet, amikor az a 6255 sz. hozzászólásból is sejthető? Ugyanannak a műnek eltérő lehet az olvasata és az értelmezése, az olvasó személyiségének és élettapasztalatainak függvényében. Ama párhuzam számodra megbicsaklik és erőltetett, számomra viszont evidens, máskülönben nem említettem volna meg.

Ítélkezni az arra illetékesek fognak, diszponálásod nélkül is.


Momus társalgó • 62622017-11-19 05:22:21

Már meg is kapta?



Igen, ezt most találtam:

A Főváros Napján Tarlós István főpolgármester, november 17-én az Új Városháza dísztermében rendezett ünnepélyes díjátadón átadta a fővárosi elismerő címeket.

Budapest főváros közgyűlése Pro Urbe Budapest díjat adományozott:

LŐRINCZY GYÖRGY művészeti menedzser részére Budapest kulturális életében betöltött több évtizedes kiemelkedő tevékenységéért, a Kálmán Imre Teátrum létrehozásáért, valamint a főváros kulturális értékeinek nemzetközi megismertetéséért.



A mosolyjeledet komolyan veszem.


Momus társalgó • 62602017-11-19 03:30:52

Nehogy én legyek álhírek terjesztője:

http://www.atv.hu/belfold/20171117-tavozik-e-eszenyi-tarlos-megtorte-a-csendet-video


Momus társalgó • 62592017-11-19 03:28:22

Kedves Momo, hogy jár-e vagy sem, azt nem nekem kell gondolnom, hanem A munka törvénykönyvének, azért említettem. (Vagy a Munkaügyi Bíróságnak.)

Nem tudom, hogy KMG a színház javára hozott, évek óta extenzív hasznának és okozott kárának egyenlege merre billen. Azt sem zárom ki, hogy a kárt tk. Kalmár Péter okozta, aki, ha eddig tudott várni vele, kirobbanthatta volna a botrányt a nyári szünetben is.

Ami a színház presztízsét illeti… Havonta böngészem az Operettszínház honlapját, ami mindig a frissen érkezett hírlevélről jut eszembe, és rá-ránézek a helyárakra, a jegykínálatra. Az előadások többségénél ezt olvasom: elfogyott… elfogyott… elfogyott. Ahol nem, oda alig van már jegy. Nem hiszem, hogy az operett idősebb (és tehetősebb), illetve a musicalek fiatalabb (és tehetősebb) rajongóit eltántorította, eltántorítja ez a botrány. Ahogy az Operaház, illetve az Erkel Színház jegyeladási nehézségeit sem az okozza, hogy a közönségnek szimpatikus-e a főigazgató, vagy sem. Kibírják a színházak, ha elmarad egy bemutató. A Víg is ki fogja bírni, de kibírta akkor is, amikor az Alföldi Róbert rendezte Cseresznyéskertet a bemutató után végleg levették a műsorról.

Szerintem a fizető közönség túlnyomó részét az érdekli, amit a színpadról kap. A műélvezet annál nagyobb, minél kevesebbet foglalkozunk az alkotók személyével.

Hogy jár-e, vagy sem, már azért sem nekem kell gondolnom, mert az én ízlésemnek és színházi eszményemnek igencsak nem felel meg KMG művészete – és ez sem számít, nagyon is nem.


Momus társalgó • 62572017-11-19 01:30:18

Hatalmi pozícióban mindig az van, akitől akarnak valamit, alárendelt pozícióban az, aki akar, kér, kínál. A regénybeli Potifárné (Petepré felesége, Mut-em-enet) olyannyira nem veszi észre Józsefet, mintha az nem is létezne – míg egy hatalomra törő és hatalmát féltő, okos, ám gonosz hivatalnok, a törpe Dudu, módszeresen rá nem nyitja a szemét Józsefre. Ennek sikerétől kezdve a szerencsétlen nő, aki (Thomas Mann verziója szerint) szűzként él házasságában, bűnös vágyra kárhoztatva szenved, és mindvégig vesztesként harcol a szerelemért. József eleinte annyira elfoglalt a munkájával és az „istenszerelmével”, hogy az asszonyban korántsem látja a nőt. De legalább ennyire távol tartja a gondolattól az ura, Petepré iránti szeretete és hűsége, döntően pedig az, hogy nem szeret bele az úrnőbe, noha Dudu az ő figyelmét sem rest felé fordítani. Innen e kapcsolatban – hiába érkezett a házba rabszolgaként –, övé a hatalmi helyzet. Mire a hatalmas asszony már a kínhalál válogatott nemeivel fenyegeti Józsefet, ha az nem adja meg magát, már végképp nem az övé a hatalom. Amit Mut-em-enet a férfi „erejének” nevez, valójában József pillanatnyi gyengesége – ettől a mozzanattól gyakorolja hatalmát Mut-em-enet (szerelme és vágya hazug vádaskodásba, gyáva bosszúba fordul, igen: drámai botrány rendezésébe az udvar nyilvánossága előtt), mely hatalma árán csak örök boldogtalanságához sikerül eljutnia. Thomas Mann-nál persze ez a boldogtalanság sem egyértelmű, ld. Az elmerült kincs című gyönyörűséges fejezetet.

Közvetlenül a Sárosdi-ügy után megjelent a médiában egy durva című írás (nem feltétlenül hivatkoznék rá), gondolatmenetének az a lényege, hogy ha a sérelem, a lelki sebek szerephez, karrierhez, vörös szőnyeghez, netán az Oscarhoz vezetnek, akkor nem fájnak; annyira semmi esetre sem, hogy kiáltozni kelljen miattuk. Ha viszont a pálya kudarc, vagy nem kudarc, csupán nem hozta a leányálmokat, pl. a hírnevet, de még a bulvársajtó érdeklődését sem nagyon, akkor fáj. Miért is éppen most? Mert az állítólagos sértettek mellett most áll hatalom: az amerikai példák, a botrányéhes bulvársajtó figyelme, a közfelháborodás, a mozgalom stb.



Ha mondatom idézett része sértő lehet, annak az az oka, hogy nem hiszek az olyan lelki sebek évekig-évtizedekig beforrni nem tudásában, amelyek évekig-évtizedekig nem fájtak.


Momus társalgó • 62562017-11-19 01:21:28

Szerintem hülyeség, hogy a végkielégítést „fegyelmi helyett” kapja KMG. Ha A munka törvénykönyve előírja, a végkielégítés ugyanúgy megilleti, mint a nyugdíj: megdolgozott érte.

Kirúgni azért kell, hogy a vérszomjas közvélemény is megkapja a kielégítését.

Vajon kapott-e KMG valaha is figyelmeztetőt (vagy legalább szóbeli figyelmeztetést) a munkastílusáért vagy a fegyelmezési módszereiért? Gondolom, nem, pedig minden büntetést figyelmeztetésnek kell megelőznie. És ha a fegyelmezési módszerei és egyebek terén sem kapott intést – senki sem jelentette fel –, az azt jelenti, hogy végső soron mindenki megerősítette a maga tökéletességében.


Kolonits Klára • 10092017-11-18 20:16:24

Tulajdonképpen énekelhetné Kolonits Rosinát is a győri Sevillaiban, Elvirát is a szegedi Ernaniban, az Éj királynőjét is a miskolci Varázsfuvolában és Rosalindát is a pécsi Denevérben. Csupán át kellene nevezni a rendezvénysorozatot: PRIMACLARA ’18.


Olvasói levelek • 111962017-11-18 19:59:05

Nagyon szépen köszönöm, sikerült!

Ennek van tudományos magyarázata is, vagy színtiszta boszorkányság?


Kolonits Klára • 10082017-11-18 19:55:40

Kedves Rajongótársak!

Már lehet jegyeket váltani a Primavera '18 előadásaira.

Az internetes vásárlás a Normára egyelőre akadályba ütközik, de a pénztárban lehetséges.


Erkel Színház • 85062017-11-18 19:52:32

Kedves Érdeklődők!

Már lehet jegyeket váltani a Primavera '18 előadásaira.

Az internetes vásárlás a Normára egyelőre akadályba ütközik, de a pénztárban lehetséges.


Olvasói levelek • 111942017-11-18 18:09:53

Köszönöm. Nekem azonmód nem sikerül.


Olvasói levelek • 111922017-11-18 17:09:23

Mi lehet az oka annak, hogy az Erkel Színház és a Kolonits Klára topicokban nem látom a frissen beírt hozzászólásaimat? Ugyanakkor a topicok feljöttek az élre.

Szintén nem látom valakinek a legfrissebb hozzászólását a felszínre hozott Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? topicban.


Momus társalgó • 62532017-11-18 06:59:04

Mennyire frusztrált lehet az az ember, aki egy divathullám sodrában, amelyben világgá kürtölhetjük, milyen észveszejtően kívánatosak voltunk évtizedekkel ezelőtt, s hozzá mily tudatlanok és ártatlan lelkűek, több évtizedig tartó amnézia után hogyan fakadnak ki tiszta lelkünkből az azóta beforrt sebek, szóval milyen frusztrált lehet az, akit nem zaklattak ugyan, de (a fene egye meg!) zaklathattak volna akár!

Már az első estben is eszembe jutott (mindig eszembe jut, és ajánlom mindenkinek) a Bibliában röviden említett József és Potifárné esete, ám leginkább Thomas Mann József Egyiptomban című világszép verziójában, a József és testvérei tetralógia 3. kötetében. Mert nemcsak megrázó és életre szóló élmény, hanem arra is rávilágít, hogy a történetek nem egyszerűek, és mint alakulhat a vágy és a szerelem sorsa a politikával át- meg átszőtt közegekben, milyen féktelen és kisszerű hatalmi törekvések képesek tönkretenni ártatlan esendők életét. Ó, drága Mut, Eni, Mut-em-enet, rád utalok elsősorban, mélységes részvéttel!


Momus társalgó • 62522017-11-18 06:29:51

Tájkép csata után:

http://nepszava.hu/cikk/1145897-lorinczy-gyorgy-begyuruzott-az-eletembe-a-szexualis-zaklatas

Vagy a csata csak most kezdődik?

http://nepszava.hu/cikk/1145831-meneszthetik-eszenyi-enikot


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601302017-11-17 03:29:59

Éppen ezért csodálkozom, ha ezek a helyárak nem drágák. Nálunk ugyanis (nem az operai fronton) a kis férőhelyű színházak (Karinthy, Átrium, Spirit, Belvárosi, Kamra) drágábbak, mint a nagyszínpadosok, különben megfoghatatlanul kevés lenne a bevételük.

Valószínűleg a mai Kolozsvári Opera egész üzeme nem hasonlítható egy fővárosihoz. Honlapján elolvastam az elkeseredett kommenteket arról, hogy a nézők milyen nehezen (vagy inkább nem is) tudnak kapcsolatot teremteni jegyszerzés ügyében. Nincs internetes értékesítés, és még a telefont sem képesek felvenni. (Az üzleti értelemben vett szolgálatkészség és közönségbarátság persze a MÁO-tól is vadidegen!)

Mind e körülmények ellenére is úgy gondolom, Kolonits Klára fellépésének nagy jelentősége van. Az ottaniak élménye minden bizonnyal felejthetetlen lesz, egyéb jelentőségét pedig az Operaház erdélyi–partiumi turnéját megjárt művészek nyilván még jobban átérzik.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601292017-11-17 03:24:28

Hmm, én is pont most. És nem igaz, hogy a netezés elbutítja az embert: szégyellem, de pont most tudtam meg, mi az a Ron. Még csak régi lei volt a kezemben.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601282017-11-17 03:22:54

Ezekhez a helyárakhoz azt is kellene tudnunk, milyenek a romániai jövedelmek, elsősorban az értelmiségiekéi. A színlap, nyilván méltán, kiemelt eseményként hangsúlyozza Kolonits Klára főszereplését, ugyanakkor valószínű, hogy nem tudnak többszörös helyárat szabni. Külföldi közönség pénztárcájára sem számíthatnak, még a magyarokéra sem nagyon.

Szerintem az Operaház főigazgatója jelen van ezen a fórumon. Máshoz címzett levélben szokott hozzászólni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601212017-11-16 05:59:31

A főigazgató aligha tett le „a nyugati jegyárak másolásáról”. Még csak harmadik hónapja járunk a népopera jellegűnek ígért Erkel Színházba 100 %-kal felemelt árakon, a Porgy és Bessre már azoknak is az újabb 20 %-kal megemelt árain árulják a jegyeket.

Ennél jobb szervezés kell? Nem elég Neked, hogy sokszor nem tudják eladni a jegyeket, az orrukon folyik ki a gőg, kulturálatlanok és nincs bennük semmi emberi?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601122017-11-15 08:12:51

Tegnap körülnéztem a Nagy Vásárcsarnokban. Árulnak még friss uborkát, de hogy még mindig uborkaszezon lenne, arról szó sem lehet.

Hanem akkor miért van uborkaszezon a Café Momusön, különösen az Opera-topicban, november derekán? Miért, hogy a legsorsdöntőbb hírre Lajos bejegyzése óta – immár 16 órája – nem érkezett vélemény?

Mármint az enyémen kívül:

Az egyik szemem nevet: 2010 óta, amikor eldöntötték, hogy életben marad és játszani fog az Erkel Színház, illetve 2013 februárja óta, amióta újból lehet járni az Erkelbe.

A másik szemem sír. Az opera- és a balettélet nem méltó azokhoz a dicsőséges előzményekhez, amelyeknek hagyományait kellene folytatnia. A sok új színrevitel megannyi siralmas szegénységi bizonyítvány! Mindehhez jön az új jelenség: az Erkel Színház helyárai – nyíltan és bújtatottan – radikálisan emelkednek. Ezek kemény pofonok a népopera közönségének, és lassú öngyilkossága a színháznak.

Ezek után őszintén gratulálok Ókovács Szilveszternek, de kérem, ne gyilkolja meg, amit egyszer már megmentett, legalábbis e mentés élharcosa volt.


Momus társalgó • 62492017-11-14 07:42:01

Köszönöm!


Momus társalgó • 62452017-11-13 03:18:29

Lehet, hogy mindenben igazad van a fórumozás, kommentelés lélektanát illetően.

Nekem pedig az a tapasztalatom, hogy a fórumok cinikus és értetlen (?) közönségének sorába nemcsak színházi nézők tartoznak, hanem színházi dolgozók, művészek is. Sosem volt még oly közeli példa az állításomra, mint jelen esetben…


Pitti Katalin • 8002017-11-13 03:04:47

OFF: Nem egyformán hívta, szervezte be tagjait a KISZ. Nálunk az általános iskola legjobban tanuló nyolcadikosainak, köztük testvéremnek és nekem, a községi alapszerv kínálta fel a tagságot. Szüleink nemhogy nem ájultak el a kétségbeeséstől, hanem örültek annak, hogy – 1951-ben kitelepítettek lévén – végre valamiben nem diszkriminálnak, hanem integrálnak bennünket. Kétszeresen nem lehetett visszautasítani az ajánlatot.

Első gimnáziumban, miután mindenkinek úttörő-múltja volt, egész osztályunkat spontán KISZ-taggá nyilvánították, nekem csak át kellett igazolnom oda. Októberben vezetőségválasztást tartottak, de én azon a szombaton nem tudtam beutazni Pestre, mert reggel kaptam egy vesehomok-görcsöt. Irtózatos volt, de délutánra el is múlt, ám azalatt csoda történt velem. Megtudtam, hogy a tanév elején szerzett osztályzataim alapján engem választottak volna meg az évfolyam alapszervi titkárává, de mivel távol maradtam, egy másik tanulóé lett a tisztség. Ennek a napnak köszönhettem, hogy szürke KISZ-tagként tölthettem be életem legmagasabb politikai funkcióját, mígnem 28 évesen attól is megszabadított a túlkorosság.



Éppen én hívtam fel a figyelmet a balettművészet kiválóságainak említésével arra, hogy sem a (feltételezett) KISZ-tagság, sem a VIT-re delegálás nem lehetett a karrier meghatározó lépcsője. Én sem tudom, volt-e KISZ-tag Róna Viktor, de hol járt ő már attól, amikor 38 évesen a Norvég Állami Balett szólistája és balettmestere lett, majd a párizsi opera, később a Scala balettmestere, és tanított szerte a világban.

(Ami pedig az 1957-es VIT-et illeti, éppen Róna Viktor volt az, aki nem ment ki Moszkvába, és mindennek tetejébe éppen én voltam az, aki erről írtam ebben a magazinban (http://www.momus.hu/article.php?artid=6885&cat=30&recid=6885), Kaán Zsuzsa Kun Zsuzsa, a balerina című könyvéből véve az információt. Elnézést kérek, amiért most ennek nem néztem utána. Nem érdemes nevekkel és számokkal emlékezetből dobálózni – Margot Fonteynnek sem volt évekig a partnere Róna, ez a munkakapcsolat az 1962-es és ’63-as évre tehető.)



ON: Úgy gondolom, sem a VIT-en való szereplés, sem a KISZ-tagság, sem a képeslap címlapján mosolygás, sem a magánéleti boldogság nem terhelő tétele egy művész életútjának. Az utóbbit is legfeljebb kölcsönkapjuk az élettől.


Pitti Katalin • 7992017-11-13 02:45:10

Kedves Nizajemon, úgy látom, tévedésből másik előzményre kattintottál, de azért tartom a fonalat.

Szinte természetes, hogy két néző másképp ítél meg valamit. A különbség itt abból is adódhat, hogy én 1979 (nyara) és 1986 között láttam Pitti Katalin több Liù-alakítását (tehát pályájának jobb szakaszában), Te pedig valószínűleg később. A Kovalik-féle Turandotban már nem láttam őt.


Pitti Katalin • 7982017-11-13 02:32:51

És hányast érdemel a topic címének értelmezéséből, aki itt nem Pitti Katalint értékeli, hanem engem?


Pitti Katalin • 7972017-11-13 02:29:16

Igen!


Momus társalgó • 62432017-11-12 04:22:10

Szerintem sem „ennyi”. A színlapokon (próbakiírásokon, színpadon, filmen) gyakorta feltűnnek olyan személyek, akik nincsenek színészi alkalmazásban. Ez független attól, hogy van-e valamilyen színészi diplomájuk, vagy nincs. A filmes adattárakban még a dokumentumfilmekben megszólaló személyek is színészként vannak feltüntetve, holott nem azok.

Kátai István egyébként színész. Budapesten egyszer láttam játszani, 2005-ben. A Radnóti Színház Verebes István rendezte Cseresznyéskert-előadásában a Csavargót játszotta. Attól, hogy a Vörösmarty Színházban színészi munkát is rábíztak, szólhatott a szerződése a büfés munkakörére.


Momus társalgó • 62422017-11-12 04:15:29

Fogalmazásod az első bekezdésben tűpontos!

Én azért sem örültem Sárosdi Lilla (finoman szólva) témaindításának, mert nem gondolom, hogy nekünk, magyaroknak mindenben amerikáznunk kellene. Neki roppantul tetszhetett a Weinstein ügyében kirobbantott botrány, de én úgy gondolom, ha 23 évig együtt tudott élni egy akkor bűncselekménynek nem számító sérelmével (amely mára bűncselekményként el is évült volna), és együtt tudott élni azzal, hogy nem országosan ismert színésznő, nem kellett volna amerikásdit játszania és ily módon felhívnia magára az ország figyelmét. Most pedig különösen visszatetsző az a vallomása, miszerint sajnálja Marton Lászlót, miután általános felhívást intézett, hogy mindenki bújjon elő a sérelmeivel. Úgy látom, nem sokan bújnak elő a nevükkel, sem Marton, sem Kerényi Miklós Gábor sértettjei közül. Talán beérik azzal, hogy most mindkét rendezőben (vezetőben) tudatos a lebuktatásuk lehetősége. Úgy gondolom, aki még érvényes bűncselekmény traumájától szenved, szíveskedjék a Facebook, illetve a bulvársajtó helyett az igazságszolgáltatáshoz fordulni.



Egyébként oda akartam kilyukadni, hogy mindig tiszteltem a művészek viszonylag zárt (a közösségi oldalak megjelenéséig még zártabb) világának diszkrécióját, finomságát. Különösen a balettművészekét, akiktől véletlenül sem hallottam olyan nyilatkozatokat, megjegyzéseket tenni partnerre, kollégára, amelynek tartalma nem tartozik a közönségre.

Én is úgy gondolom, nem tartozik minden a nagyközönségre, sem a bulvársajtó, sem a fórumok jóvoltából. „A fórumok értetlen, cinikus közönségét” mint általánosító gyűjtőfogalmat azonban több szempontból sem találom pontos fogalmazásúnak.

1. A fórumok közönségébe beletartoznak azok a „bévülálló” szakmabeliek is, akik fórumokat használnak és kommentelnek.

2. Nem minden fórumozó és kommentelő értetlen és cinikus.

3. Az értetlenség és a cinizmus mint tulajdonságok nem függnek össze a fórumozással, sem a művészeti szakmabeliséggel.


Pitti Katalin • 7862017-11-12 03:58:45

Tulajdonképpen mit tudsz felhozni a rovására ezen a téren? Melyik esetben voltál jelen, amikor megszegte a tízparancsolat valamelyikét? (Vagy a tizenegyedik parancsolatról van szó, amely szerint ne dolgozz a Fidesz kulturális tagozatában? Vagy a tizenkettedikről: ne légy a fideszes vezetésű Operaház opera-nagykövete?)

Pitti Katalin sokat járt külföldön, ahol számos sikert is aratott, de nem futott be a kifejezés klasszikus értelmében. Szerintem sohasem akarta felfalni a világot.


Pitti Katalin • 7852017-11-12 03:55:31

Köszönöm a választ. Ha személyesen hallottad, udvariatlanság lenne kételkedéssel felelnem. Kételyemet átteszem abba a kategóriába, ahol a Momus társalgóban szintén kételkedni voltam kénytelen: hírbe hozott emberek gesztusaiban.

Elmondok egy régi történetet – tanmese is lehetne akár –, amelynek véletlenül Pitti Katalin a passzív főszereplője.

Egy barátom számolt be nekem arról, hogy az ő egyik (az operaéletben nem különösebben jártas) barátja hallott egy rádióinterjút, amelyben a már visszavonult Osváth Júlia (ilyen régi a történet) lekicsinylően beszélt az új operaénekes-nemzedékről, Pitti Katalint emelve ki név szerint, aki hogyan is érne fel az ő generációjának művészeihez. Nem örültem ennek a tetszetősnek igazán nem mondható információnak, amely az agyamba fészkelte magát.

Nem sokkal később magam hallottam egy interjút Osváthtal, aki – több közös szerepük alapján is – utódjaként jelölte meg Pitti Katalint. Azóta sem tudom, hogy akkor a korábbi interjú ismétlését hallhattam-e (és ez esetben a barátom avatatlan barátja közvetítésével kifordítva megismert nyilatkozat valódi tartalma jutott el hozzám), vagy Osváth egy újabb interjúban, helyretéve egykori nyilatkozatát, elégtételként mintegy magához emelte Pittit.

A tanulság mindenesetre az, hogy az ember, ha csak teheti, hagyatkozzék saját fülére (zenei teljesítmények és nyilatkozatok esetében feltétlenül), és fogadja szkeptikusan a mendemondákat. Az sem mindegy, hogy egyes szavak milyen környezetben és szövegkörnyezetben hangzottak el. Egy kurzus egy zártabb kör, élő környezet, ahol akár félre is lehet hallani vagy érteni valamit. Aztán az valamilyen formában felkerül egy fórumra a világhálón, és ott marad kőbe vésve, kritika nélkül.


Pitti Katalin • 7832017-11-12 03:34:51

Mondok ennél sokkal pikánsabbat.

Amikor Pitti Katalin megjelent a színpadon Tatjánaként, Margitként, vagy Giseldaként, az Operaház, illetve az Erkel Színház egész nézőterét a szűzi érintetlenség illata árasztotta el. Volt néhány olyan szerepe (Violetta, Cso-cso-szán, Melinda, a tévéfilmbeli Desdemona is), amelyeket nemcsak jól és illúziókeltően oldott meg, hanem kivételesen tudott azonosulni is bennük az életre keltett figurákkal. A televízió is használta ezt az adottságát, operettadaptációkban is. De nem készültek vele lemezek, tehát irigyei is megtalálhatták örömüket e gazdag, ám rövidre szabott pályában.

Ez határozza meg helyét a magyar operaművészetben, amelynek vitathatatlanul egyik sztárja volt, és ez fogja érdekelni az utókort – nem az, amit a közértben, a presszókban és a piacon tárgyaltak róla: hány hivatalos és hány nem hivatalos férje volt.


Pitti Katalin • 7822017-11-12 03:29:35

Annyira sok nem lehetett, mint Norah Amsellem, akinek vokálisan túlspilázott Liùját a Metropolitanből történt Turandot-közvetítésében hallottam.


Pitti Katalin • 7812017-11-12 03:25:50

Miért mellőzték volna az átkosban, amikor jó énekesnő volt, jó színpadi érzékkel, szép volt, fiatal volt, kedves volt, jelenség volt, és értelmesen tudott kommunikálni? Hogy magánéletének egyik boldog időszakát a televízió felkapta mint témát, a szerkesztők szegénységét és ízlését jelzi.

Pitti Katalin nem is panaszkodott a mellőzésére. Egészen addig nem hallottam panaszkodni, míg Győriványi Ráth György ki nem rúgta. Jobboldali az akkor már jobboldalit – aki mégis maradt a jobboldalon.


Momus társalgó • 62352017-11-11 04:27:03

http://www.vorosmartyszinhaz.hu/hirek/799-kozlemeny

KÖZLEMÉNY

2017. 11. 10.

Kátai István az ATV-ben november 7-én telefonon, november 8-án pedig élőben, személyemet súlyosan kompromittáló kijelentéseket tett. Fontos tisztázni: Kátai István jelenlegi Facebookján ez a titulus áll: Kátai István színész, Vörösmarty Színház. Ezúton kijelentem, hogy Kátai István soha nem volt a Vörösmarty Színház színésze, Ő a Vörösmarty Színház büfése volt, amely szerződését összeférhetetlen, botrányos magaviselete miatt 2016. december 14-én december 31-i hatállyal megszüntettem. Ezt követően több tanú egybehangzó állítása szerint a büfében számos alkalommal ezt kiabálta: „Ezt meg fogom bosszulni!  Ezt nem viszi el szárazon!”

Mindezek fényében a Kátai által az ATV-ben vázolt esettel kapcsolatban kijelentem, hogy ez így a valóságban soha nem történt meg, ilyen jelenetnek én soha nem voltam szereplője, szexuális zaklatás, hatalommal való visszaélés nem történt.

A szexuális zaklatás és a hatalommal való visszaélés minden formáját mélységesen elítélem, és fontosnak tartom, hogy mielőbb megtaláljuk üldözésének megfelelő törvényes kereteit.

Megengedhetetlennek tartom, hogy valaki büntetlenül, a bosszúállás szándékával a valóságot ilyen módon eltorzítsa!

Székesfehérvár, 2017. november 10.

dr. Szikora János

igazgató


Momus társalgó • 62342017-11-11 04:01:51

Elfogadom, hogy a színpadon elkövetett, normálisan gondolkodó ember számára felfoghatatlan rendezői ötletek nem, vagy nem feltétlenül függnek össze az alkotók privát személyiségének torzulásával. Már azért is, mert a szörnyű rendezésekért azok is felelősek, akik a rendezőket megbízzák, és akik eltűrik, hogy ilyen előadások színpadra kerülhessenek. Főigazgató, művészeti vezető stb. (Te nálam jobban tudod, ki mindenki) szégyene, hogy az érájában ilyen rendezések születnek.

A bolygó hollandi rendezésének megítélésében nem először nem értünk egyet. A színpadon általában nem működnek sem a rokkák, sem a szövőszékek, amint nem őröl gabonát az a malom sem, amelynek kerekét Sámsonnak kell hajtania. Bevallom, nem hallottam csattogni a szövőszéket, de mert ismerem a zenét és a szöveget (amely arra biztatja a rokkát, hogy zümmögjön-brummogjon), a szövőszék látványa legalább olyan agresszív, mintha hallani is lehetne. A szalagok jelképes üzenete két előadásban sem jutott el hozzám a nézőtérre. Talán azért nem, mert Wagner sokszorta erősebb és világosabb szimbolikájában nem érvényesül jelentéktelen jelképek jelentése.

Neked, akinek a Faust is elfogadható és nem felháborító rendezés (abban diszkótánc keringőre, hullatepsik huzigálása erotikus balettzenére), abszolút megengedhető, hogy Mary komikusan rokizik Wagner zenéjére. Nekem nem! Te dolgozol ezekben a produkciókban, és nyilván jobb közérzettel, ha elfogadod, esetleg élvezed is, amiben részt veszel. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy pénzt is kapsz érte, hiszen ez a professziód.) Teljesen más aspektusból ítéled meg azt, ami a színpadon történik, mint én, sok szempontból is. Még ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik tánciskolába járt, ahol megtanulta, hogy nem lehet akármit táncolni akármilyen zenére. Pedig ez sokkal kisebb különbségekre vonatkozott, mint ami a francia keringő és a diszkó között tátong, így hát akár a Faustban, akár A bolygó hollandiban, sajogva fáj a zene (illetve az eredeti téma) és a látvány disszonanciája. És az állami támogatás mellé még fizetek is (és időt is áldozok) ilyen sajgó fájdalmakért, és azért a sorozatos tapasztalatért, hogy szakmailag és anyagilag elismert emberek, hazaiak és külföldiek, valódi szellemi muníció híján és a nemzetközi divat jegyében ilyen förmedvényeket rakhatnak a színpadra. Tapasztalom mindezt műélvezet és katarzis helyett, amikhez a szóban forgó remekművek nem kis lehetőségeket tartogatnak.

Azt természetesen egyikük sem érdemli meg, hogy egy másik nemzetközi divathóbort hullámain lovagolva alaptalanul, vagy bizonytalan emlékekre hivatkozva, esetleg bosszúvágytól vezérelve megrágalmazzák. Most úgy néz ki, legalábbis nem zárható ki, hogy Szikora János ilyen indulat áldozata lett. Ezentúl bárki odaülhet egy tévéstúdióba, és akár egy négygyermekes apát is befeketíthet egy kitalált vagy félreértelmezett eset vádjával? Persze ehhez egy ilyen felelőtlen televízió, ilyen erőszakos riporter és ilyen médiavilág is kell, ahol ezt meg lehet tenni. Úgy is mondhatnám, ahol ilyesmiből élnek.


Momus társalgó • 62332017-11-11 03:50:45

Viszonyulásunkban éppen ez a „közös”: én egyik rendezőt sem ismerem személyesen, egyiküket sem láttam munka közben. Éppen ezért tartom érdekesnek, hogy melyikünk milyen (általa nem látott) eseteket tud (vagy nem tud) elképzelni.

És említettem egy harmadik, mindkettőkétől eltérő helyzetű személyt, Lőrinczy Györgyöt is, aki Kerényi Miklós Gábor közvetlen munkatársa volt és régi barátjának vallja magát, mégsem tudja elképzelni a vádak megtörténtét. Ez több mint érdekes.


Pitti Katalin • 7682017-11-11 01:08:35

A filmvilág sztárjainak életrajzát böngészve mindig rácsodálkozom, mennyi feleségük, mennyi férjük volt, milyen sokszor házasodtak, váltak és házasodtak újra. Néha úgy tűnik, egy privát csókhoz mindjárt esküvőt is tartottak.


Pitti Katalin • 7672017-11-11 00:59:40

Szeretném tudni, hol, milyen műsorban, milyen közönség előtt nyilatkozott így Pitti Katalin, kik voltak ennek a fültanúi! Amikor ez "történhetett", nyilvános műsorban nem lehetett trágár szavakat használni, a televízióban (kereskedelmi tévék nálunk még nem léteztek) végképp nem. Márpedig ai idézőjelbe tett négybetűs még a lepke- előtaggal is a trágár szókincs része.

Ami a VIT-et illeti: ha valakit delegáltak, nem feltételek kellettek, hanem feltétel nélkül menni kellett. Legfeljebb súlyos akadály esetén lehetett kibújni alóla. Nem mellesleg megtiszteltetés volt.

Ami a KISZ-t illeti: legkésőbb a középiskolában, a felsőfokú intézményekben még inkább, gyakorlatilag minden fiatal "automatikusan" a tagja volt. Vezető, aktív vagy passzív tagja. Csak egy renitens kisebbség nem, mindenkori környezetüktől és kifogásaiktól függött, hogy milyen hátrány érte őket emiatt. Megéltük azt a történelmi kort, és ne állítsuk be úgy, hogy aki ezt a megélt sorsot vállalja, vagy akinek a kényszerű vagy önkéntes megéléséről dokumentum maradt fenn, az történelmi bűnös.

Kun Zsuzsa, Sipeki Levente, Orosz Adél és Róna Viktor pályájának is fontos állomása volt a VIT-en való részvétel és az ott megszerzett díjak. Nem "minimum KISZ-tagság, pártvonal meg hát persze" miatt küldték ki őket a VIT-re, hanem mert kiugróan tehetségesek voltak, és nagyon jól is mutattak. Ezt a motívumot és a képeslap-borítón való mosolygás jogát az itt indulatosan szapult művészpártól sem lehet elvitatni, és nem érdemes terhelő adatként feltüntetni. (Vevő természetesen mindenre akad.)


Momus társalgó • 62302017-11-10 04:48:17

Mennyire különbözőek a képzelőerőink!

Én például, bár Marton Lászlóról mint rendezőről és mint a Vígszínház Várkonyi Zoltánt és Horvai Istvánt követő igazgatójáról sosem volt jó véleményem (ne feledjük, ő nevelte a színház első színésznőjévé, majd igazgató-utódjává Eszenyi Enikőt), mégsem hittem volna, hogy egy értelmiségi, aki egész életében a világirodalom remekei, vagy legalább értékesebb művei interpretálásával foglalkozott, és a színművészet fortélyaira tanított nemzedékeket, olyan stílusban képes „udvarolni”, ahogyan Sárosdi Lilla első rohamában leírta.

Azt sem képzeltem volna, hogy egy kritikusok által elismert színész szükségesnek tartja az esetet úgy lefesteni, ahogy valamit magára adó színésznő nem tehette volna. Mondanám, amitől már soha az életben nem lesz úrinő sem. (Természetesen nem a szó rangbeli értelmére, hanem egy modorbeli attitűdre gondolok.)

Te pláne elképzelhetőnek tartod Kerényi Miklós Gáborról, Lőrinczy György viszont – vallomása szerint – nem.

Szikora Jánost nem olyannak ismerted meg. Én pedig semmilyennek sem, viszont akit a zene sem akadályoz meg abban, hogy a fonót szövőnek ábrázolja, az orsókat csattogó-kattogó szövőszékeknek, a dajkát szédült, rokizó tyúknak (ez csak egyetlen példa művészi bűnlajstromából), annak a magánszemélyéről miért legyenek idilli elképzeléseim? Igazából persze egyáltalán nem képzelgek ezen, hajlamosabb vagyok egyetérteni az olyan értelmű kommentekkel, amelyek szerint a Kátai István által állítólag látott esetnek nem feltétlenül kellett zaklatásnak lennie. Váltig úgy gondolom, egy nőn is múlik, hol és mi történhet meg vele.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601022017-11-10 03:32:56

Mennyibe kerülhetett ez a látványvideó?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601012017-11-10 03:29:35

Szerettem volna még most is az Operaház és fenntartója figyelmébe ajánlani tiszta szívvel a józan észt. Hogy le kellene mondani az Eiffel Műhelyház megalomániás elképzeléséről, és megszerezni a II. János Pál pápa tér 26. és 27. sz. ingatlanokat (volt Pártszékház és Horizont Ház). Ahol persze nem lehetnének külső kertek, pálmaház és teniszpálya, sem Műhelybál-teremmé alakítható színházterem (miközben operabálok sincsenek és gyakran aggódunk mind az Operaház, mind az Erkel Színház nézőterének megtöltéséért), sem gigantikus légterek, de műhelyek és próbatermek igen. A „megspórolt” különbözetet pedig az Operaház mostani és az Erkel Színház soron következő, minél igényesebb és színvonalasabb, csúcsminőségű felújítására, és a józsefvárosi műhelyház nívós étkezőhelyének kialakítására lehetne fordítani.

Ám mostani kutakodásom alapján úgy tűnik, már nem biztos, hogy ezt továbbra is ajánlatom:

https://www.vg.hu/vallalatok/vevore-talalt-a-volt-szocialista-szekhaz-484477/



http://index.hu/urbanista/2017/09/23/parthaz_koztarsasag_ter_mszp_szekhaz_ii._janos_pal_papa_ter_bontas/

Habár… A II. János Pál pápa tér 27. sz. ház bontásának megkezdését 2017. októberére tervezték, az épület azóta is csak önműködően omlik összefelé, noha már mélyen a novemberben járunk… Lehet, hogy az Erkel Színházzal szemben omladozó két ház panamájának képében működő sors azonmód az Operaház kevésbé nagyzoló megoldására vár?


Pitti Katalin • 7572017-11-09 21:55:29

Rosszan → Rossznak; férhez → férjhez; előt → előtt!

(Nem volt hiábavaló az a helyesírás-ellenőrző az üzenőablakban annak idején.)


Pitti Katalin • 7562017-11-09 19:00:33

Bocsánat, de a „lehetett” és a „valószínűleg” nem hiteles információk, amelyeket meg kellene osztani egy fórumon, legfeljebb feltételezések.

Ami az „is”-t illeti: mitől is rossz kislány azóta? Rosszan mondjuk a lusta gyerekeket is, de Pitti Katalin biztosan nem volt lusta, hiszen művelt ember lett belőle. Aki lustának mondaná, próbáljon meg annyi szerepet, zenét megtanulni és interpretálni, mint ő, akár a mai napig.

Vagy attól rossz, hogy nekünk nem rokonszenves a politizálása? Másoknak meg igen, ez egy ilyen természetű dolog.

Vagy attól, hogy ötször ment férhez? Ez nem valami rossz szokás: ne feledjük, hogy minden  kapcsolat vége, bármelyikünk életében, egy szomorú kudarc.

Ami a stílusát illeti: itt néhány ember elmondta, hogy hallotta már csúnyán beszélni. Másokat is hallottak már. Ránk az tartozik, hogy a nyilvánosság előt nem bunkó. Merthogy olyanok is akadnak.


 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Fülei Balázs (zongora)
"A Zongora – közelről"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rácz Ödön (nagybőgő)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)
ROSSINI: 6. (D-dúr) szonáta („La Tempesta”)
BOTTESINI: 2. (h-moll) nagybőgőverseny
BRITTEN: Variációk egy Frank Bridge-témára, Op.10

19:30 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

Miklósa Erika (szoprán)
Balog József (zongora), Buza Vilmos (nagybőgő)
Kodály Vonósnégyes
SCHUBERT: c-moll Quartettsatz, D. 703
SCHUBERT: A halál és a lányka, D. 531
SCHUBERT: d-moll vonósnégyes („A halál és a lányka”), D. 810
SCHUBERT: A pisztráng, D. 550
SCHUBERT: Pisztrángötös, D. 667

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Radu Lupu (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
J.S. BACH: II. (h-moll) szvit, BWV 1067
SCHUMANN: a-moll zongoraverseny, Op.54
RACHMANINOV: II. (e-moll) szimfónia, Op.27
A mai nap
született:
1752 • Muzio Clementi, zeneszerző († 1832)
1940 • Miller Lajos, operaénekes
elhunyt:
1848 • Rózsavölgyi (Rosenthal) Márk, zeneszerző (sz. kb. 1788)
1922 • Nikisch Artúr, karmester (sz. 1855)
1981 • Samuel Barber, zeneszerző (sz. 1910)