vissza a cimoldalra
2020-09-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4732)
Erkel Színház (10698)
Társművészetek (2054)
Momus-játék (5886)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62444)
Simándy József - az örök tenor (665)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (626)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2055)
Régizene (4286)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3070)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7367)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4928)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4100)
A MET felvételei (1206)
Eiffel Műhelyház (282)
Kimernya? (3762)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: IVA
Leírás:
Honlap:
   


IVA (9599 hozzászólás)
 
Társművészetek • 18612020-08-24 20:48:33

Nem ismerem Sodró Elizát. Csak annyit tudok róla konkrétan, hogy hiányzott az általános iskolából, amikor a vesszőt tanították.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 623442020-08-23 12:06:02

Erre véletlenül lehet választ találni:

„Az Opera a meghirdetett, nyilvános előadások mellett minden produkcióból további egy vagy két zárt körű előadást is tart. Ezeken minden produkcióról televíziós felvétel készül, amelyet későbbi időpontban sugárzunk, hogy előadásainkat azok is megtekinthessék, akiket a járványveszély visszatart az előadások látogatásától.”

https://www.opera.hu/hu/a-francia-muzsa-szezonja-8211-20202021/


Eiffel Műhelyház • 1902020-08-22 22:26:15

Gershwin, Nessun dorma


Társművészetek • 17662020-07-01 17:52:34

Szegény Minnellit rendre megfosztják nevének egyik (másik) n-jétől.


A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 23592020-06-29 11:10:47

Melyik topicba írjam? Szerencsére (még) nem Magyarországról van szó!

Ilyen mélyre még a XX. századi vadkommunizmus sem süllyedt:

Itt az ideje, hogy a klasszikus zene meghaljon, mert az a fehérek kultúrája - ezt követeli a radikális baloldal

https://www.origo.hu/nagyvilag/20200626-a-komolyzenet-is-rasszistanak-tartja-a-radikalis-baloldal.html?fbclid=IwAR0tNvi0KAJSRYeAke7i7i0agbEsnMBj8jTn_vwbx9z_9N0sgbo4D12W6Nk


Pantheon • 26732020-06-28 09:25:34

Nem, Terence Hill sem halt meg

https://fuhu.hu/nem-terence-hill-sem-halt-meg/


Házy Erzsébet művészete és pályája • 48412020-06-22 22:18:44

Vicomte Cascada alakítója természetesen Somogyváry Lajos volt.

A második szereposztás kritikusának monogramja mögött Abody Béla nevét vélem.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 48382020-06-21 21:07:16

Furcsán szerkesztett interjú. Mégis jó, hogy megvalósult és fennmaradt.

Nincsen rossz közönség, csak az előadás lehet rossz. A néző azért váltja meg a jegyét, hogy gyönyörködjék, szórakozzon. Tehát a legjobb indulattal ül le a helyére. Ezt a szeretetet meghálálni: a művész legszebb kötelessége.

Nem tudjuk, szó vagy csak tartalom szerint közvetítette-e az újságíró Házy vallomását. Az operavezetők és -rendezők mindenesetre megszívlelhetnék!


Pantheon • 26642020-06-18 09:42:30

Muszáj némi meghatódással megjegyeznem, hogy a 83 éves Csurka László töretlenül (nagy)színpadképes és hiteles az öreg Háry szerepében, amelyet a 2013-as bemutató óta visz – írtam még a 2019. április 26-i Háry János-előadásról beszámoló hozzászólásomban (Erkel Színház-topic, 9943. sz., 2019.05.02.).


Pantheon • 26622020-06-18 08:25:52

Benedek Tibor Európa- és világbajnok vízilabdázó (1972. július 12. – 2020. június 18.)


Pantheon • 26472020-06-03 23:00:21

Irm Hermann német színésznő (1942. október 4. – 2020. május 26.)

Számomra elsősorban Rainer Werner Fassbinder Petra von Kant keserű könnyei című filmjéből, Marlene néma szerepében maradt emlékezetes.


Pantheon • 26462020-06-03 22:58:24

A Wikipédia június 1-re módosította Földi Teri halálának dátumát.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 621752020-06-03 22:26:14

1980 januárjának közepén, akkori „divat” szerint érte az Operaházat egy bombariadó, pár nappal később történt a tűzeset.


Pantheon • 26402020-06-03 07:29:01

Földi Teri színésznő (1934. január 24. – 2020. június 2. „vagy előtte”)

Gyerekkorom óta szerettem, miután őt láttam először A tanítónő címszerepében, tévén keresztül, a Szegedi Nemzeti Színház előadásában.


Pantheon • 26372020-06-01 10:34:39

Két előadásban lépett fel Pesten, de sajnos nem láttam.

http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.02.php?bm=1&mt=0&kr=A_10_%3D%22Mespl%C3%A9,%20Mady%22


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 621612020-06-01 10:20:40

Miért „Moniuszkó”, amikor ez a szerző nevének nem kiejtés szerinti átírása?

De az egész szöveget célszerű lett volna átolvasnia a szerkesztőnek: vajon szándékuk szerint jelentek-e meg a szavak, különösen néhány név?


Pantheon • 25902020-04-24 00:07:19

Különös, éppen egy héttel ezelőtt, Fekete György (1932. szeptember 28. – 2020. április 15.) halálának hírére keresgéltem a neten, mit lehet ma tudni Győrffy Miklósról. Merthogy néhány évtizeddel ezelőtt együtt vezettek egy, a korabeli mindennapok tárgyi világát véleményező esztétikai műsorsorozatot a televízióban, talán Ízlések és pofonok címmel. (Dr. Győrffy Miklós 1943. december 21-én született.)


Palcsó Sándor • 2842020-04-10 01:05:50

Nahát, én eddig csak a gilolo és a dzsiloló írásmódokat ismertem. Lehet, hogy már a hottentotta helyesírási szabályzat is megengedőbb?


Kedvenc magyar operaelőadók • 11662020-04-07 18:45:14

Valószínűleg nekem jobban tetszik az interjú, mint Neked, de azért nekem sem határtalanul. Többek közt hiányolok belőle jó adag szerénységet. (Ilyen megjegyzésemre szoktak olyasmit írni, hogy van mire szerénytelennek lennie.)

A hozzászólásra méltatott gondolat érdekes módon a közmédia vallási műsoraiból ismert. De bevallom, az én gondolkodásmódomtól sem idegen. Ha valamiért megérett a világ a kijózanodásra, szerintem – politikai szimpátiáktól függetlenül – a mérhetetlen pazarlás immár nemcsak szokása, hanem kultusza. Vegyük pl. a Magyar Állami Operaházat, amely legalább egy évtizede csupa, a nemzetközi mainstreamnek megfelelni akaró felújításra, követhetelen mennyiségű bemutatóra szórja a pénzt. Kétlem, hogy most, amikor nyilván nagy bajba került, és át kell alakítania a futó és a jövő évadok terveit, bérleteit, gondol például arra, hogy milyen értékeket menthetne át a repertoárba a spájz és a fagyasztó mélyéről, hogy csak a saját háztartásomig menjek példáért, ahol ebben az időszakban valóságos kincsekre leltem, még olyanra is, aminek lejárt a szavatossága.

A pontosság kedvéért: Molnár Levente nem a „szüksége van”, hanem a „megérett” kifejezést használta az emberiségre (és a világra) vonatkoztatva. Én az eredeti mondattal egy szó kihúzásával értek egyet: »Nem tudom, mi a „célja” a koronavírusnak, de azt igen, hogy az emberiség és a világ megérett egy ilyen kijózanító breakre.« Mert a magabiztos összegzéshez, értékeléshez idejében ki kellett volna kérni a világban az eddig elhunyt 1362936 ember, és a jelenleg intenzív oszályokon, lélegeztető gépeken levő emberek véleményét is.


Plácido Domingo • 9272020-04-01 18:55:18

Ez gyorsan ment:

https://www.origo.hu/kultura/20200330-placido-domingo-elhagyhatta-a-korhazat.html

Remélem, igaz.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 621002020-03-31 18:49:21

Úgy gondolom, sem a koronavírus-járvány elején, sem most, a ki tudja, melyik szakaszában, nem lehet okosnak lenni, de ennyire nem okos kérdést feltenni mégis túlzás: „Mi történik akkor, ha netán az évad végén már játszhatnak?

Mintha a telefonriporternek nem lenne tudomása arról, hogy csak négy nappal ezelőtt lépett hatályba a kijárási korlátozásról szóló rendelet, illetve törvény, amelynek értelmében a 65 éven aluli illetve annál idősebb polgárok más-más idősávban járhatnak beszerezni az élelmiszert, a gyógyszereket, ezeket is csak akkor, ha nincs biztonságosabb megoldásuk. Legyen akkora képzelőerőnk, hogy két-három hónap múlva az Erkel Színházban és a Műhelyházban más-más idősávban látogathatják az előadásokat a fiatalok és az idősek, maszkban, kesztyűben, másfél méteres távolságban egymástól? És ha az Operaház nem érezné a zárva tartás felelősségét, érezze a közönség?

Az a válasz, hogy bár nagyon szeretné, csodálkozna ezen, hisz éppen befele trappolunk a járványba – Ókovács Szilveszter tehát legalább csodálkozna –, de mindenre van tervük. Április 3-tól kezdve egészen az évad végéig minden péntekre szimuláltak egy-egy újranyitást”. Nos, az újranyitás szimulálásában komoly gyakorlatot szereztek már: a megújúló Operaház és a Műhelyház nyitása ügyében. Szerintem ezt már nem kellene hetente gyakorolni.


Pantheon • 25742020-03-30 00:39:52

Talán azért, mert csak most, éjfél tájban jegyezték be a Wikipédiába.


Van-e élet a komolyzenén kívül? • 17632020-03-28 09:15:42

Nem szeretném a Pantheonban folytatva jelezni ezt a gyászesethez nem kötődő műsort:

2020. március 29. vasárnap, 16:05 – Duna TV

Magyar szemmel – Ahogyan Chrudinák Alajos látta a világot


Pantheon • 25662020-03-28 08:36:07

Nagyszerű tánctehetség volt, színészi képességeit és orgánumát szinkronszerepekben is élvezetesen alkamazta. Kedveltem Kovács Zsuzsát, korán ment el…


La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa • 1592020-03-26 16:20:05

Természetesen nem a jó szándékot kifogásolom. Értem, megértem, hogy mindenki igyekszik tenni a baj ellen lehetőségei, képességei szerint, még csak az sem foglalkoztat, ezekben az időkben különösen nem, hogy ki teszi önzetlenül, jótékonyan, vagy ki húz belőle mégiscsak valamilyen hasznot, anyagit, erkölcsit, népszerűségit.

Puccini szándékát védeném, aki dramaturgiai funkciót adott ennek az áriának a Turandot érdekfeszítő meséjében. A gyönyörű dallam mintegy tetőzése a darabból áradó szépségnek és feszültségnek. A háromszoros, diadalmas „Győzelem!” megerősít bennünket Kalaf bizakodásában, vágyának erejében, hitében, mégis izgalommal nézzük a III. felvonást.

Puccini szándékát akkor is siratom, amikor az áriát, népszerűségét kihasználva, gálaesteken és esztrádműsorokban szólaltatják meg, akár a 3 Tenor, akár pop-zenészek, tehetségkutatók versenyzői stb. Sokan az hiszik, hogy ha ilyen alkalmakon tapsolhatnak ennek a dallamnak, bejutottak Puccini, az operazene világába.

Érthető, mindannyian azon vagyunk, hogy magunk és embertársaink megússzuk ezt a vészt, és mindent megteszünk ellene, amiben hiszünk. Ennyi már elég is ahhoz, hogy lájkoljunk egy üzenetet, amely ezt a célt és hitet akarja erősíteni; ki sem kell nyitnunk hozzá a megosztást. Ez a fórum azonban hagyományosan a vélemény-nyilvánítás helye, ezért írom le, hogy a klip szövegét határozottan kellemetlennek találtam, gyenge „csasztuskának”, László Boldizsárt sokkal jobb énekesnek tartom, mint amilyennek itt mutatkozik, meggyőzőbb jelenségnek a színpadon, mint ezekben a plánokban, a fogkefélés pedig, amellyel minden időkben naponta többször ügyködünk, nem is tudom, hogyan jön ide. De ha ezen múlik kollektív tragédiánk kimenetele, like, persze.


La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa • 1472020-03-25 23:39:06

Szerintem pedig nem kicsit ízléstelen. Sőt ízetlen, gusztustalan, szentségtörő, és hatékonynak sem vélem.

Mellesleg: English, Hungarian, Nessun dorma…


Házy Erzsébet művészete és pályája • 47222020-03-22 22:44:12

... műsorról...


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 14002020-03-22 22:43:42

... műsorról...


Házy Erzsébet művészete és pályája • 47202020-03-22 09:36:16

Én emlékszem ennek a gálaműsornak a közvetítésére. Akkor már saját televíziónk volt, bizony.

Amióta a Marica grófnő nagy kettősét feltöltötték a YouTube-ra, Házyval és Sárdyval, biztos vagyok abban, hogy a felvétel arról a műsoról maradt fenn.

A teljes duett:

https://www.youtube.com/watch?v=E-XV-rO4Szo

Jó, hogy van egy csonka felvétel is, amelynek a kép- és hangminősége valamivel jobbnak tűnik:

https://www.youtube.com/watch?v=mdxGqe0-fY0


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 13972020-03-22 09:27:29

Én emlékszem ennek a gálaműsornak a közvetítésére. Akkor már saját televíziónk volt, bizony.

Amióta a Marica grófnő nagy kettősét feltöltötték a YouTube-ra, Házyval és Sárdyval, biztos vagyok abban, hogy a felvétel arról a műsoról maradt fenn.

A teljes duett:

https://www.youtube.com/watch?v=E-XV-rO4Szo

Jó, hogy van egy csonka felvétel is, amelynek a kép- és hangminősége valamivel jobbnak tűnik:

https://www.youtube.com/watch?v=mdxGqe0-fY0


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 27292020-03-18 22:04:43

Csak annyit tudok hozzászólni, hogy Dinyés.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 47152020-03-17 18:25:12

Szerintem Házy. Ismert Menyasszony-parókájával, a jelmez is azonosítható más Vérnász-fotókon látható jelmezével, A kép vagy az operaelőadás szünetében, vagy a Vérnász tévé-változatának forgatásakor készülhetett.


Kolonits Klára • 11632020-03-15 12:13:38

Szeretettel gratulálok a Kossuth-díjhoz!


A díjakról általában • 10912020-03-15 12:10:35

Solymosi Zoltán


Anna Moffo • 382020-03-10 12:45:51

Köszönöm, de félreérthetően fogalmaztam. Nem tudok felmelegedni Massenet iránt.


Anna Moffo • 362020-03-10 08:24:13

Massenet-t még Moffo nem nyitja meg nekem, de köszönet a gyönyörű képért!


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 73322020-03-09 22:42:09

Till Géza szerint egy olasz falucskában történik A szerelmi bájital.


Balett-, és Táncművészet • 59942020-03-07 21:46:00

Előző hozzászólásom egyik gondolatát folytatom, amikor Pethő László egyik leghálásabb szerepéről, kiváló Simone-alakításáról emlékezem meg. Sőt elismerem, hogy nekem tetszett például Perlusz Sándor kevésbé tekintélyes alkatú, eltérő katakterű mama-megformálása is. Sőt még azt is, hogy A rosszul őrzött lány jelenleg műsoron levő változatában is professzionálisak és tehetségesek a szerep megformálói. Fülöp Viktor alkotásához azért nem mérhető senkié sem, mert a szerep akkor – szerencsére hosszabb időszakokban – rendkívüli művész-személyiség, géniusz repertoárjába került, aki a színész lelkének mélyén rejlő archetípusból hozott jellemet a felszínre.

Ha létezik olyan férfi balettművész, akire a kötelező külső adottságokon (jó felépítés, figyelmet keltő megjelenés) túl ráillik, hogy jelenség, Pethő László az volt. Nyúlánkságával, szólista szerepkörre predesztinált színpadi jelenlétével nem feltétlenül ideális tagja a tánckarnak, annál érdekesebb életre keltője, szélsőséges jellemeknek: gonosz varázslónak, megszállott bosszúállónak, ellenszenves arisztokratának, feltűnni vágyó alakoknak stb. Személyében az Operaház balett-társulatának különleges egyénisége vonult vissza a színpadtól majd’ három évtizeddel ezelőtt. Idén, februárban a földi létből is.

http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.02.php?is=1505&bm=1&mt=0&l=1

Alakjának felidézésére ide linkelek egy részletet a Magyar Televízió 1962-ben forgatott Csudapest című revüfilmjéből, amelyben az éneklő-játszó Polónyi Gyöngyi, a csupán hangját adó Csákányi László partnere a némajátszó Pethő László, a fehér öltözetű egyetemista szerepében. Egyikük sincs már köztünk.

https://www.youtube.com/watch?v=1BRTU4MpKSY


Balett-, és Táncművészet • 59932020-03-07 21:39:17

Januárban elhunyt Erdélyi Alice (1928. szeptember 10. Ungvár – 2020. január 20. Budapest), az Operaház magántáncosnője.

http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.02.php?bm=1&mt=0&kr=A_10_%3D%22Erd%C3%A9lyi%20Alice%22

A Keszkenő című balett Marikájaként ismertem meg, mely szerepet Lakatos Gabriellától vette át, miután az utóbbinak – Kováts Nóra, később Csinády Dóra disszidálása miatt – Sári, a cigánylány alakítóinak sorát kellett erősítenie. A Keszkenő nyomában Tánja, az orosz diáklány szerepében láttam Erdélyi Alice-t, a Gajane című balettben, amelyben Lakatos Gabriella két pazar feladatban, a kardtáncoló Aisaként, majd a címszerepben tündökölt.

Erdélyi Alice csaknem három évtizeden át (1943.09.01.–1973.02.28.) volt az Operaház tagja, a prímabalerina Lakatos nemzedék- és pályatársaként és – mint vallomásából kiderül – barátnőjeként is. Szinte minden klasszikus balettben táncolt fontos szólót, a második, harmadik vonalban. Jellemzően a legigényesebb karakterszerepekben nyújtott emléketezes élményt, valamint operák balettbetéteinek szólóiban, olykor Lakatos „mögött”, a második szereposztásban. Erényei közé tartozott a gyönyörű megjelenés, az áradó temperamentum, a fojtott szenvedélyesség és az erotikus kisugárzás, mindez nem hígabban vagy silányabban, mint a nagy pályatársnő palettáján. Mégis az utóbbi eme tulajdonságai váltak egy legenda portréjának jellemző elemeivé, mert Lakatos nemcsak nagy balerina volt, hanem zseni is.

Bár mindkettőjük pályája második részének közönsége voltam, a fenti összehasonlítás korántsem az én megállapításomként érdekes. Annál figyelemre méltóbb és meghatóbb maga a túlélő (ma már tudjuk, három évtizeddel túlélő) Erdélyi Alice fentebb említett (több részbe szerkesztett) megnyilatkozó vallomásában, a Lakatos Gabrielláról készült portréfilmben, amelyben kollégák igyekeznek megfejteni az egykori prímabalerina „titkát”.

https://www.youtube.com/watch?v=F-iDHESzs-Q

https://www.youtube.com/watch?v=TGeYzjzR2e8&t=937s

https://www.youtube.com/watch?v=5mAxtT0IjnM&t=21s


Balett-, és Táncművészet • 59872020-03-06 23:38:59

OFF: Mégis, mi a nyavalya támogatja ezt a webhelyet, ha a Google Chrome (amelyre már annak idején is kényszerűségből váltottam) nem, és az Opera böngésző sem?! Ezért fizetem elő az internetet és látom a rohadt reklámokat?!

Köszönet Búbánatnak, hogy legalább a cikk egy részét elolvashattam.



ON: „A Laurenciát már láthattuk pár alkalommal a hetvenes évek elején Orosz Adéllal és Róna Viktorral a főszerepben”…

Az a pár alkalom 17 előadás volt, három évadban, de akkor is kiállították a balettet 4 címszereplővel, 3-4 szereposztásban.

http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.01.php?bm=1&mt=0&kr=A_10_%3D%22Laurencia%22

Sajnos, sajnos nem láttam.

A jelenlegi eladás jelmeztervezőjének neve: Rományi Nóra.


Pitti Katalin • 8372020-03-04 21:27:33

Kissé kételkedem abban, hogy a több, mint 100 éve a Tisza mélyén „nyugvó” szobrot, ha sikerült kiemelni, biztosan felállításra kész állapotba lehet hozni három hónap alatt. Sikerüljön!

Csak egy második kattintás után derül ki, hogy a jótékonysági esemény helyszíne a Duna Palota (Bp. V. ker., Zrínyi utca 5.).


Erkel Színház • 105632020-03-04 21:12:39

OFF: … És az ismeretek szerint a mai naptól már Magyarországon is van két koronavírus fertőzte személy (2 iráni diák) – hátha ennek tudata megnyugtatóbb, mint az esetmentes országé volt.


Pantheon • 25472020-03-03 11:48:15

Pethő László magántáncos, koreográfus (1933. április 5. – 2020. február 25.)

(Születési éve más adatok szerint 1934, 1939. Elhalálozásának hírét az Operaház honlapján és digitárában még nem látom.)

http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.02.php?bm=1&mt=0&kr=A_10_%3D%22Peth%C5%91%20L%C3%A1szl%C3%B3%22


Erkel Színház • 105622020-03-02 08:34:07

OFF: Sajnos a legfrissebb hírek szerint Csehországban is megjelent az új koronavírus. A cseh egészségügyi miniszter vasárnap délután, rendkívüli prágai sajtótájékoztatóján jelentette be. (Tehát bejelentette.) Két beteget Prágában, egyet pedig az észak-csehországi Ústí nad Labem kórházában kezelnek.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 46982020-03-01 23:13:35

Úgy hat ma ez a tudósítás, mint egy megelevenedett panoptikum. Álomvilág!

A víg özvegyre vonatkozó bekezdésből úgy tűnik, Danilo szerepére eredetileg Sárdy János és Udvardy Tibor készült, mígnem a bemutató(k)ig Udvardynak és Nagypál Lászlónak jutott a bonvivánszerep.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 73292020-03-01 21:15:14

A „Hangsúlyeltolódás a szürkeségben – Tosca bemutató Debrecenben” című kritikához:

Az is helyénvaló ötlet, hogy fináléban Tosca nem az Angyalvár fokáról veti magát a mélybe, hanem a rendőrfőnök asztaláról korábban elcsent pisztollyal vet véget életének.

Tosca Mario haláláig hisz Scarpia ígéretében, a sikeres szökésben. A rendőrfőnököt azért öli meg, hogy ne kelljen fizetnie, hiszen nem prostituált, hanem szerelmes nő. Ha az extrém gyilkosság előtt még egy pisztolyt is elcsent, megfontolt bandita.


Erkel Színház • 105602020-03-01 20:54:07

Tisztelt Nagy Katalin! Magyarországon működik ellenzék és ellenzéki média is, nem is akármekkora arccal, indulatokkal és finanszírozással. Ha nálunk, illetve a V4-országokban észleltek de nem jelentettek volna megbetegedéseket, erről, illetve a botrányról már Ön is konkrétan tudna.

Minél szerencsésebb megúszást kívánok mindannyiunknak, az egész világon!


Erkel Színház • 105592020-03-01 20:47:42

A hozzászólás nem a hivatkozott előzményre vonatkozik.


Erkel Színház • 105522020-02-28 22:24:12

OFF: Képes vagyok azt a következtetést levonni, hogy nálunk még nem észleltek koronavírusos megbetegedést. Alighanem valamivel kevesebb lakosunk van, mint Lombardiának, jóval gyengébb idegenforgalmunk, és persze lehetnek egyéb okok is. De ami késik, sajnos nem múlik, hozzánk is be fog törni a járvány, a iniszterelnök is megmondta.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 27152020-02-24 22:18:58

Viszont lehet, hogy a császári család korcsolyázni fog, és Vitray készül kommentálni a technikai megoldásokat, valamint a kűrruhákat.


Balett-, és Táncművészet • 59772020-02-22 22:40:03

Valószínűleg volt abban valami sorsszerű, hogy a Magyat Állami Operaház balett-együttesének vezetője Solymosi Tamás lett, és biztosan van abban szükségszerűség, hogy az egykor (jelző nélkül, de ténylegesen) nemzeti társulat mára nemzetközi.

De vajon miért szükséges, hogy a Mandiner egy már-már paródiának ható közhelygyűjteményt zengjen róla? Ebből emelem ki saját kis képtelenség-kigyűjtésemet:

Direktor, Direktor úr, „English National Balletig” (sic), „balett utánpótlás nevelést”, „Solymosi-igazgatta” (sic), „Reá”(sic!!!)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 46552020-01-19 15:40:52

Köszönöm. Én éppen Házy Erzsébet arcélét nem tudom azonosítani, de ismétlem, ez, éppen az erős kontrasztok mentén, nagyon rossz felbontású kép.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 46532020-01-19 05:43:06

Egy másik tévedés vagy képcsere lehetősége lenne, ha ezt a fotót A köpeny 1996. március 31-i felújítása másodpremierje (vagy annak próbája) megörökítéseként vélelmeznénk, amikor újból Zempléni Mária énekelte Georgette-et és a hosszú, szőke hajú Csengery Adrienne Szarka nénit. De Csengery nemigen volt ennyire világos hajszínű, óriási szemüvegkeretet pedig jellegzetesen Házy viselt.

Mindenesetre gyalázatos igénytelenség, hogy az OSZMI 40 év alatt nem pontosította a kép készültének alkalmát, és ilyen minőségű képet szolgáltat a nyilvánosságnak, az utókornak.


Pantheon • 25042020-01-15 05:20:56

Szerencsémre A walkür és Az istenek alkonya Brünnhildéje, valamint a Sekrestyésné szerepében is láthattam Naděžda Kniplovát (1932. április 18. – 2020. január 14.) Pesten. Nagyszerű drámai szoprán volt. A Jenůfa-lemezemen is ő énekli a Sekrestyésnét, ugyancsak fénykorában. Mintha akkoriban még nem lett volna divat megkopott hangokra osztani ezt a szólamot.


Erkel Színház • 104272020-01-15 04:53:06

Igen, az ember lassan már azért is hálás, ha nem vágják fejbe. Azért közpénzből inkább ezt kérem vissza:

http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.10.php?as=1933&bm=1&mt=0

Sajnos a kép készültekor nem lehettem jelen az Operában, de Nádasdy Kálmán rendezésének, Fülöp Zoltán díszleteinek maradványait és Márk Tivadar jelmezeit még élvezhettem az Erkelben. Azóta az összes többit megtarthatták volna maguknak.


Erkel Színház • 104262020-01-15 04:27:43

... és füle.


Erkel Színház • 104122020-01-14 04:30:16

Figaro házassága – 2019. január 10. és 12.



Galgóczy Judit Figaro házassága-rendezésével a 2016. február 12-i és 25-i Erkel színházi előadásokon találkoztam először. A rendezés számos szempontból számtalan kívánnivalót hagy maga után, véleményemről részletesen beszámoltam a 6356. sz. hozzászólásban, 2016. február 26-án.

A mára 22 évessé öregedett előadás jelentősebb, operaházi szériáit nem láttam, így nem tudom, hogy a nézőtér járásaiból a színpadra vezető, a zenekari árkon átívelő széles pallók az Operaházban elemeit képezték-e Csikós Attila díszletének és most, utóbb kerültek át az Erkelbe, vagy csak a rangos vendégművész tiszteletére akarták ezzel „felturbózni” a látványt. (2016-ban nem szerepeltek és nem is hiányoztak.) Mindenesetre egyetlen olyan esemény, dramaturgiai fordulat sincs a darabban, amelynek kiemelt be- vagy kivonulását szolgálná (az ünneplés virághajigálási ceremóniáját nem sorolom ide), sőt a darab indításakor olyan látványos, hogy azt a kettős esküvőre gyülekezés jelenetének hatása már nem tudja felülmúlni. Viszont a pallók óriási kára, hogy lefedik a zenekari árok egy részét, tompítva ezáltal a hangzást és a dinamikai hatásokat. Hihetetlen, hogy ezt zenész fülek nem veszik észre a próbán!

Erwin Schrott engem már két Don Giovanni-fellépésével megnyert magának, és nagyon tetszett az az ötlet, hogy a Figaro házassága mindkét férfi főszerepében bemutatkozik. A bizonytalansági tényezők elleni megelőző harcomban annyit tudtam tenni, hogy Schrott mind a négy fellépésének megtekintését tervbe vettem, hiszen a darabot is nagyon szeretem. Hogy az előadás korántsem kedvencem, az ellen nem tehetek, és a várakozás mámorában egyéb zavaró körülményekre sem készültem. Azt is meg kellett értenem, hogy az Operaház nem elsősorban a négyszer nézőknek akart kedveskedni legalább két teljes szereposztással, ám az első etapon túljutva ezt igen sajnálom.

Figaro baritont / basszbaritont / magas basszust igénylő szólamához Erwin Schrott hangszíne, volumene tökéletesem megfelelt. Énekesi teljesítménye, vokális és színpadi kultúrája, játékintelligenciája példaértékű. Kisujjában van a szerep, bármikor indulhat vele a lemez- vagy filmfelvétel. Senkit sem akart lejátszani vagy leénekelni a színpadról, az ünneplést sem inkasszálta hosszabban vagy látványosabban, mint amennyi abból megilleti az ünnepelt vendégfellépőt. Személyében a nézőtérről nemcsak igen rokonszenves és szeretetre méltó Figarót, hanem művészt is láthattunk.

Kissé kevésbé szerény benyomást keltett a Gróf szerepét éneklő-játszó Molnár Levente, de lehet, hogy ez az érzet csak a megformált figura rangjából és jelleméből fakad. Éneklése, játéka élményszerűre sikerült.

Élmény volt Megyesi Zoltán karakteres megszólalása és játéka Basilio szerepében, és igen tetszett Farkasréti Mária Marcellina-, valamint Gábor Géza Bartolo-alakítása is.

Még ha férfi operasztár fellépésére mentem is, alapvető, szoprán-centrikus beállítottságomat nem hagyhattam otthon. Miért is tettem volna, amikor Mozart két, jelentőségét tekintve primadonnaszereppel koronázta meg ezt a művet, amelyek énekesnők szerepálmai lehetnek, pályájukon fegyvertények.

A plebejus Susanna az operairodalom egyik legangyalibb alakja, nem véletlenül asszonya bizalmas barátnője; ő a központi gondolata annak, aki feleségnek vagy szeretőnek kívánja. Ezt a szeretetre méltóságot, szépséget ls bölcsességet mi más fejezhetné ki jobban egy operában, mint a behízelgő, szép hang és vokális megformálás? Susannának is vannak érzelmi kitörései, de ezeket – más, drámai operahősnőkkel ellentétben – sohasem fejezi ki éles, érdes, erőszakos hangokkal. A szólamát ambiciózusan éneklő Rácz Rita sajnos nem felelt meg ezeknek a feltételeknek, kívánalmaknak, tapasztalatoknak; mondanom sem kell, hogy éppen a bensőséges Rózsaáriában nem tudta feledtetni a meghitt atmoszféra rendezői meggyilkolását sem.

Mellette a Grófnét éneklő Rost Andrea előnyös helyzetbe került azáltal, hogy szebb a hangszíne és jobb minőségű az éneklése. A szereppel, szólammal azonban nem azonos: jelenleg mind hangjában, mind megjelenésében, egész formátumában ízig-vérig szubrett. (Azért mondom, hogy jelenleg, mert olyan drámai szerepeiben, mint Violetta vagy Lucia, sohasem láttam Rost Andreát.) Ez nem aláminősítés, hiszen a szubrett nagyon fontos, sőt szintén meghatározó szereplője a Mozart-operáknak. Nagy primadonnák és drámai hősnők (Neményi Lili, Orosz Júlia) vittek évekig, évtizedekig egy-egy bájos- és jelentős Mozart-szubrettszerepet, például Susannát is.

Mi több, Házy Erzsébet a Figaro házassága nadrágszerepét (Cherubinót) birtokolta hosszan, vallomása szerint nagy szeretettel. Tulajdonképpen Házy „kedvéért” kezdtem Figarókat látogatni valamikor, alakítása és a Kalmár Magdáé számomra azt igazolta, hogy e figura lelkületének kifejezése úgyis a hangban és az éneklés módjában rejlik, amihez nem sokat tud hozzátenni a vastagabb színezet, hiszen egy mutáló vagy mutáláson átesett fiú úgysem mezzoszoprán lesz. Ezért nem is tudtam igazán kedvelni a mezzo Cherubinókat, számomra a kamaszfiús játékuk is inkább csak tiszteletre méltó színészi erőfeszítés marad. Így tapasztaltam ezt Kálnay Zsófia alakításában is.


Milyen zenét hallgatsz most? • 250462020-01-13 01:03:40

https://www.youtube.com/watch?v=Pm7T11dhrUQ

https://www.youtube.com/watch?v=ejnVAgVolvM


A nap képe • 21752020-01-12 06:30:42

Először csak a sima vonalú kanapét tanulmányoztam, amely egy barokk (vagy neo-barokk) vázra épült – mígnem megláttam Melis György bal kezét. Jól látom, amit látok az ujjai közt?


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 27032020-01-11 00:50:38

Szegeden még mindig erkölcstelennek vélik a Despina nevet?


Pantheon • 25002020-01-10 01:24:56

Úgy látom, ebben az interjúban nem szerepelt, hogy a Spirit Színház idén tavasszal tervezte bemutatni Az öreg hölgy látogatását Dürrenmattól, Felföldi Anikó főszereplésével. (Az elődás terve már nem látható a színház honlapján.) 2008-ban pályatársnője, Galambos Erzsi állt a küszöbén annak, hogy megmutassa tehetségét Claire Zachanassian drámai–groteszk szerepében is, ám bemutatkozása meghiúsult.

Tehát azt sem fogjuk megtudni, hogy a mosolyával szinte összetartozó Felföldi Anikó milyen vénájával lepett volna meg bennünket ebben a különös szerepben, nagyszerű darabban, amelyhez talán nem is alkalmasak a Spirit korlátozott körülményei. Igaz, láttam én már csodálatos, felejthetetlen Claire Zachanassiant közepes rendezésben, ugyancsak méltatlan színpadi körülmények közt: a Budapesti Kamaraszínház Tivoli Színházában, 2000-ben. Psota Irénnel...


Pantheon • 24992020-01-09 23:33:56

Különös ismeretség volt a miénk. Évente, az esztendő csaknem ugyanazon napján (mindig január vége felé) beszélgettem vele pár óra hosszat. Ő is, én is megszállottan álltunk sorba a Magyar Filmszemle szakmai kártyáira vásárolható mozijegyekért. Mindig úgy üdvözöltük egymást, mintha tegnap ért volna véget a legutóbbi szemle. Szerény örömmel fogadta, amikor gratuláltam neki az MTV felbecsülhetetlen értékű internetes adattárához, amelyet ő épített.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 620392020-01-08 03:54:41

Azoknak, akik nem lennének egészen tisztában az év és az évad fogalmával; akik arra számítanak, hogy a 2021/2022-es évad ígéretével akár 2021-ben (tehát jövőre) a megújult Operaházban ülhetnek. Újévi üzenet a legilletékesebbtől:

https://www.youtube.com/watch?v=jojOZ10AiGU

Még nem tudunk bele visszaköltözni, az biztos. Úgyhogy még ez legalább két évig így lesz.

Tehát 2022-ig legalább.

2017. május 26-án láttam legutóbb előadást az Operaházban. Vagyis biztos már, hogy legalább 4 és fél évig nélkülöznöm kell.

Még azoknak a kárára sem örülök ennek, akik az Opera bezárásakor kimosolyogták az előző, 1980–1984-es felújítást: micsoda világ volt az, amikor négy évadra be kellett zárni az épületet egy rekonstrukcióhoz!


Társművészetek • 15682020-01-08 03:10:12

Kedves Edmond Dantes, mivel te úgyis nagy vagy évtizedes és annál is régebbi hozzászólásaink és vitáink előásásában, én pedig vissza szeretném már adni annak a szerepét, aki tizenéven át ugyanazt hajtogatja, megbocsáss, de nem fogok itt homokozót nyitni az Erkel Színház 10–14 éves ügyéről, amelyben mindenki cinkos volt, aki a vétkesek közt néma maradt. Míg élek, mélyen megvetem őket.

Most történik egy látszólag irodalmi, színházi, kegyeleti esemény: bemutatnak egy színművet az elhunyt író barátjának rendezésében. (Örülök, hogy látni fogod és remélhetőleg beszámolsz róla.) Tegnap a közszolgálati rádió is megszólaltatta a rendezőt a főadón, senki sem hiányolta, hogy nem tettek jelzőt a neve elé.

Ugyanerről hírt adni viszont a HVG-ben megjelent egy tudatlan vagy másokat tudatlannak vélő politikai médiatrampli, kezében az ásóval – erre akartam felhívni a figyelmet.


Társművészetek • 15622020-01-07 03:12:49

A Operaházból tíz éve politikai okokból eltávolított rendező”… (sic)

Ha a balett-topicban kitárgyaltuk a jobboldali újságírás hordaléktermékét, tárgyaljuk ki a bal-liberális újságírásét is! A bevezető szövege hazug, megtévesztő. A(z időben) messziről jött ember felelőtlenségével bedob egy uszító mondatot, amelyből akár az is sejthető, hogy Kovalikot eltávolították, mert nem akart belépni a pártba (mindegy, melyikbe) vagy nem akart jelentéseket írni valakiről. Kovalik Balázst nem rendezőként „távolították el” az Operából (rendezéseit igény és technikai lehetőségek függvényében megtartották, az új főigazgató rendezést is ajánlott neki), és nem is diszkriminatív intézkedésként (amint ezt nemegyszer hazudta a külföldi sajtónak), hanem a választók által nagyon határozottan leváltott politikai hatalmat kiszolgáló, politikailag és gazdaságilag korrupt operavezetés (művészeti vezetői beosztásban lévő) tagjaként. A HVG ugyanúgy épít a közemlékezet kopására, a mosott agyakra, mint az Origo, ezért tartom szükségesnek bejegyezni ezt, a megfagyott gyermek újabb megnyilatkozása előtt.


Balett-, és Táncművészet • 59652020-01-07 03:00:10

Köszönöm. Marhaság.


Balett-, és Táncművészet • 59642020-01-07 02:58:40

OFF: Amnerist vagy megkapja valaki vagy nem, a „30 éves korhatár” ezt nem erősíti és nem gyengíti. Amikor Komlóssy az Opera tagja lett, nagy Amneriseink (Palánkay, Delly, Szőnyi és néhányan mások) még csatasorban álltak. Az Aida 1964-es felújítása lett a méltó alkalom Komlóssy bemutatkozására. (Lehet, hogy Szegeden már korábban is énekelte a szerepet, de nincs adatom róla.) Budai Lívia beállásakor (beugrás volt, úgy tudom, én is hirtelen vettem jegyet arra a délelőtti előadásra) már nem voltunk olyan bőségében az Amneriseknek.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 620362020-01-06 07:15:54

Mentendő, hogy ez a tudósítás nem az Opernglas-topicba került, sietve jegyzem be, hogy a megnyitó előadás vendége volt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke is.


Balett-, és Táncművészet • 59602020-01-06 05:59:40

Ez hol jelent meg?


Balett-, és Táncművészet • 59592020-01-06 05:58:36

Budai Líviát illetően annyiban pontosítok, hogy az ő hazai előmenetelét konkrétan hátráltatta egy pályatársának következetes preferálása. Mindössze egyetlenegy Carmen-fellépést kapott, mielőtt (az ő kifejezését használva) disszidált.


Balett-, és Táncművészet • 59582020-01-06 05:53:30

„Mégiscsak külföld.” Én emlékszem arra, hogy a hetvenes évek elején (noha korábban már két nyugat-európai országot is megjártam, oda-vissza) húsz percig izzasztott a vállalat személyzetise, mielőtt aláírta a bolgár útlevelem igénylési lapját.


Balett-, és Táncművészet • 59572020-01-06 05:53:28

Nos, az úgy történhetett, hogy Hamala Irén megírta levelét a moszkvai főiskolának, amelyben elpanaszolta, hogy fiát az apja párton kívülisége miatt rúgták ki, de bízik benne, hogy a nagy Szovjetunióban ilyen kis marhaságok nem jelentenek problémát.


Balett-, és Táncművészet • 59562020-01-06 05:47:17

Nem tudom, hányadszor ragadhattam le Újév táján valamelyik televízióban A tanú megunhatatlan nézésénél. Noha minden jelenetét lehet előre várni, minden szavát előre tudni, mindig meghökkentő, hogy mennyi mindenért olvasott be Bacsó, mennyi mindent mesélt el éles szatírával. Egy-egy mondatnál az jutott eszembe: csoda, hogy ezt a filmet „csak” betiltották, „csak” írósztalban tartották több, mint évtidezedig: csoda, hogy ezekkel a meglátásokkal és gondolatokkal nem nyírták ki Bacsó Pétert. Hiszen jómagam sem az iskolában, sem munkahelyen, semmilyen nyilvános helyen nem mertem ilyen kritikus hangot megütni…

Aztán észbekaptam: miért is nyírták volna ki, 1969-ben? Majd azután, 8–10 éven át, amíg e remekművet teljesen, utóbb csak részben, dobozban tartották. Nehogy már átadjam magam annak a történelemhamisításnak, ami 30 éve igencsak folyik ebben az országban, míg mindenki másképp igyekszik más-másféle tökét kovácsolni a túlzásokból és a hazugságokból, az időben messziről jött emberként. Nekem, aki családunkkal megéltem és megszenvedtem (a mai napig is megszenvedem) a Rákosi- és a Kádár-diktatúra szörnyűségeit, máig tartó hatását, nincs szükségem a vadromantikára, a legendákra. Éppen elég, hogy a korosodó apukámnak az állami gazdaság silózásában kellett dolgoznia, nem szükséges azt állítanom, hogy belelőtték a verembe. Kitoltak velünk másképp, még Sztálin halála után is, akadt műsor mindennapra, de osztályidegen apukámra sohasem tartott igényt a Párt. Én is megúsztam a KISZ-titkári megbízatást, a tagságot nem – hát voltunk így néhányan…

Szóval, A tanú vetítésének idejét 10 évvel a(z „ellen”)forradalom után még nem találták időszerűnek, de ezért a „tévedésért” senkinek sem kellett meghalnia, sőt még a kópiát sem semmisítették meg. 1983-ban pedig mecsinálhatta Bacsó a zseniális Te rongyos életet, igaz, az egy kisebbség sorsát ábrázolta szatirikusan, de nekem van olyan szerencsém, hogy abba a kissebbségbe is beletartozzam.

Most a​​​​kadt az Origónál egy ember, aki Pitti Katalinnal és Harangozó Gyulával (véletlenül ugyanabban a kockás ingben) „mélyinterjút” készített, láthatóan nem tudván megbirkózni a mondatok állítmányának tárgyas/nem tárgyas, egyes/többes számú alakjának egyeztetésével, alighanem a szakma dilettánsaként. Ennek az is a hátránya, hogy már a címekből kilóg a lóláb: rávenni a különben már sokszor nyilatkozott ripotalanyokat valami, eddig nem volt drámai elem vallomására, nosza, itt az alkalom megdönteni az elevenen élő kommunizmust.

Nem hiszem, el, hogy a ’40-es, ’50-es évek legnagyobb operaházi alkotói közt emlegetett és joggal magasztalt Harangozó Gyulán a fián keresztül álltak politikai bosszút. Fél évszázaddal később e fatális fordulat következményeként feltüntetni a fiú szakmai pályafutását hiteltelen, de ha mégsem, megkérdőjelezi a tehetségbeli érdemeket. A riporter tájékozottság-beli hitele már ott elvész, hogy id. Harangozóról mint a Magyar Nemzeti Balett első igazgatójáról ír, holott a Magyar Állami Operaház balett-társulata akkor és még sokáig nem viselte ezt az intézménynevet, De a „nemzeti” jelzőként megállta a helyét.

Arra viszont kíváncsi lennék, hogy tiszteletre méltó művészek (ilyennek tartom Volfot, Pittit, ifj. Harangozót) beveszik-e azt a maszlagot, hogy a tények romantikus túlzásával, sőt meghamisításával emelhetik maguk körül a glória fényét, avagy profán módon kialkudják velük a kiemelt honoráriumot a politikai jellegű interjúért…


Házy Erzsébet művészete és pályája • 46412020-01-03 05:25:24

Köszönöm a megerősítést!


Házy Erzsébet művészete és pályája • 46382020-01-02 04:22:26

Hacsak a „[…]” helyén nem tért rá ki, érdekes, hogy Fodor Lajos nem nevesítette az „felújítás” rendezőjét, aki nevesen Mikó András volt. De nem is teljeskörű felújításról számol be valójában, hanem „csak” zenei felfrissítésről, összességében részben új betanulásról. Hiszen mindkét szereposztás fontos szereplői már több-kevesebb esztendeje játszották szerepüket.

Mikó már az 1954. április 14-i Erkel Színházi felújítás rendezője is volt, és egyelőre nem tudhatjuk, hogy Fülöp Zoltán díszletéhez és Márk Tivadar jelmezeihez nem Nádasdy Kálmán 1948-as operaházi rendezésének elemeit használták-e fel, amelyeket ugyancsak Fülöp Zoltán és Márk Tivadar terveivel prezentáltak.

Az Esti Hírlapban recenzált „felújítás” Mikó, Fülöp és Márk látványkeretében 1963 őszétől még 1969 nyaráig nagy pályát futott be az Operaházban, mígnem 1969 őszén az Erkel Színházba került, és ott ért meg ugyancsak szép előadásszámot 1976 nyaráig (az 1977. január 21-i, Ferencsik János és Békés András nevével fémjelzett tényleges felújításig). A „méregzöldkék (!) természetfoltokkal súlyosbított környezetet” aligha érezte, értette meg a kritikus. Az az előadás határozottan rokokó látványkörnyezetben tálalta a művet, ami nekem azért is tetszett, mert a pazar elegancia és az arisztokraták fehér parókái csak hangsúlyozták Beaumarchais és Mozart üzenetét, amely szerint a mély emberi érzések, (maga)tartások és megoldókészségek függetlenek a származástól, rangtól, vagyontól. Az okker árnyalatok mögött ragyogó erős azúr égbolt és a mediterrán természet kihívó pompája pedig – gondos világítási effektusokkal – utalt a játék helyszínére, miliőjére, ami ma talán még aktuálisabb lehet, mint az XX. század derekán volt. Hiszen a nagy kékség és az élettel teli természet képei ma a („megfizethető”) boldogság jelképei, noha a földközi-tengeri, távol-keleti és óceáni paradicsomok sajnos nem orvosolják, nem oldják meg a téves választásokat, félrecsúszott magánéleteket és más családi gondokat.

Fodor Lajos kifogása tipikusan azoké a pályatársaié (nem szeretnék itt neveket sorolni), akik az Operaház, az Erkel Színház és más magyar színházak bemutatóit és repertoár-előadásait, ha akarták és ha adtak felkészültségükre, korlátlan alkalommal látogathatták ingyenesen; viszonylag jó helyről számtalanszor élveztehették (pl.) Osváth, Orosz Júlia, Jámbor László, Házy művészetét, követhették fejlődésüket, és időnként kijuthattak nyugati műhelyeket szemlézni is. Érthető, hogy évek-évtizedek alatt unták a változatlan látványkereteket, és hajlamosak voltak felelőtlenül sürgetni az ismeretlen minőségű újat. Arra nemigen gondoltak, hogy az átlagos bérlők és rajongók életében sokkal ritkább, esetleg csak kivételes élmény egy-egy darab olykor mestermű értékű látványa, annak viszontlátása alkalmanként. Nekem pl. csak az 1969-ben kezdődött Erkel színházi szériától adatott meg a Figaro házassága rendszeres látogatása (amikor Marton Éva és Sudlik Mária „tulajdona” lett a Grófné), és nagyon örülök, hogy még elkaptam annak a nem tolakodóan értelmező, nagyszerű színrevitelnek az előadásait.


Erkel Színház • 103992019-12-31 17:50:43

Én pedig arra gondoltam az idézett mondat olvastán, hogy hány, az Erkelénél nagyobb nézőterű operaház van szerte a világban, ahol szintén helyt kell állniuk a szopránoknak, tenoroknak is.


Balett-, és Táncművészet • 59452019-12-31 04:14:08

Sajnos beugrottam annak a kritikának, amelyre utaltam: én is hibásan írtam rövid p-vel a rappelt.

Dvořáknak pedig jár egy ékezet az a-ra!


Opernglas, avagy operai távcső... • 203792019-12-31 04:12:03

Ha Vénuszt megtűrjük selyemben, akkor a kisasszonyokat is megilleti a lepel.


Balett-, és Táncművészet • 59432019-12-30 05:52:51

Diótörő (bemutató) – Budapesti Operettszínház – 2019. december 20.



Ha E. T. A. Hoffmann Diótörőjét bábszínházban vagy prózai színházban (Gothár Péter változatát a Kaposvári Csiky Gergely Színház, később a Színház- és Filmművészeti Egyetem mutatta be) adják elő, vagy Csajkovszkij zenéjével ugyan, de egy operaházinál kisebb játéktérben, kisebb zenekarral és táncegyüttessel, a néző bizton számít arra, hogy még ha színvonalasat és értékest is, de az operainál szerényebb szabású, kevésbé pompás változatot fog látni. Sorolhattam volna a lehetőségek közé egy operettszínházi előadást is, ám a produkció igényét előrejelző interjúk és híverések megtévesztettek. Nem annyira az, hogy a repríz a Magyar Táncművészeti Egyetemmel közös produkció, és nem annyira az, hogy az Operettszínház technikailag jól felszerelt színpada komoly és látványos előadásokra alkalmas, és az épület is kötelez bizonyos pompára. Leginkább az, hogy a balettnek ezt a változatát ifj. Harangozó Gyula koreografálta, rendezte (egyik betanító mestere is), aki úgyszólván a nagy Diótörő-hagyománnyal rendelkező Operaház gyermeke (mindenesetre szülei már a XX. század első felében játszott Diótörő-verzióban is szerepeltek); az a Harangozó, akinek e Diótörő-változata Győrön kívül „a Bécsi Állami Operaházban már óriási sikerrel, teltház előtt bemutatkozott” (idézet az Operettszínház ajánlójából). A Staatsoper-beli siker híre ugyanis arra készíti fel a nézőt, hogy az operaházi Diótörővel egészséges versenybe szálló előadást fog látni.

Ezen hírverés után csalódást hozott a produkció, és nem azért, mert mégiscsak kisebb színpadon, nem operaházi táncosok és vezető szólisták abszolválták. Elsősorban azért, mert a történet „zanzásított” formában jelent meg, nemcsak a cselekmény tekintetében, hanem mert kimaradtak belőle Csajkovszkij remekművének olyan zeneszámai is, amelyek elhagyása még egy Diótörő-szvit hallgatásakor is hiányérzetet kelt, nemhogy egy balettelőadásban, amelyben a cselekmény és a zene lebutításával sokkal hangsúlytalanabbak lettek a történet karácsony-esti és álombeli csodái.

Kiábrándító a látvány is. A kulisszák nekem azért is, mert azokat nem festett díszlet adja! Dreiszker József világítástervező és Madarász János (vetítés) nevét jelzi a színlap, díszlettervezőét nem, noha a piros ülőalkalmatosságokat (fotelok, kanapé, kerekesszék) és a nézőtér két oldaláról felvezető színpadi feljárók dekorált korlátait mégiscsak kitalálta valaki. De még ha ettől eltekintenék is, kifogásolom, hogy a valós és az álombeli cselekmény helyszíne látványában alig, atmoszférájában pedig sehogyan sem különbözik egymástól. Lehet persze építeni a néző képzeletére, amely továbbgondolja a jeleket (pl. vetített képeket), de ne feledjük, hogy az előadás nem elsősorban az operaházin már úgyis kiművelt nézőkre számít, hanem azokra is, méghozzá nagy számban, akik itt találkoznak először a Diótörővel.

A díszlet látványát a fekete horizont előtt középen egy széles, fekete paraván szolgálja, amelynek két oldalán három-három, oszlopszerűen keskeny, szintén fekete paraván áll. A helyszínek egy-egy (szerény) illusztrációját ezekre az elemekre vetítik. Alapjában elfogadható elképzelés lenne, hogy a főszereplő kislány (itt nem Marika, hanem „kis Klára”) álmában nem egyetlen, ám annál pompázatosabb helyszínen sorakoznak különböző nemzetiségű emberek, akik a népükre jellemző öltözetben, muzsikákra lejtenek nemzetükre jellemző táncokat, hanem az álom el is repít ezeknek az emereknek a földjére, ahol meglátunk jellemző helyszíneket is. Ennek a koncepciónak a kivitelezése el is várható egy XXI. századi színháztól, amely a „pesti Broadway” nem is olcsó ékköve. Sajnos a megvalósítás nem képes megbirkózni ezzel az elképzeléssel, következésképpen a látvány egyhangú, mindvégig lehangolóan sötét, „felnőtt színházi” tónusú marad.

Velich Rita jelmezeiben is túlteng a fekete, feltehetően annak a praktikumnak a gondolatával, hogy ehhez az alapszínhez könnyű más színeket pásszítani. A férfi tánckar fekete (úgy láttam, vasalt) pantallójához igazodik a Spanyol tánc egyetlen táncosnőjének vörös-fekete jelmeze, és ehhez kapnak majd a férfiak mélylila inget a Rózsakeringőhöz, a rózsaszín ruhás balerinák kara mellé. A gyermekek ízlésének fejlesztése jegyében „korunk Diótörőjének” Baba-figurája „Barbi”-ként jelenik meg a színlapon (legalább megtartották volna eredeti írásmódját) és a színpadon. Pókembert is jelez a lista, ami – ha felidézem a Vígszínház 2007-ben bemutatott Pán Péter című előadását, amelyben igazán bámutatosan röptették a címszereplőt a színpad mélységében és magosában, sőt az Erkel színházi Billy Elliotból is rémlik valami hasonló – rendkívüli látványosság lehetősége, de nem emlékszem ilyen figurára, aminek oka lehet az én figyelmetlenségem is. Kimaradt sajnos a briliáns zenei (mellesleg sláger)szám, a Pas de trois is, amely hagyományosan növendékek produkciója. Bár Volf Katalin (az egyik betanító balettmester) egy televíziós beszélgetésben éppen a Keleti táncot emlegette (amely a nagy remekművön belül is zenei és hangszerelési remek), sajnos ez is kimaradt. Amit „cserébe” kaptunk: néhány balettellenes és nem is eredeti ötlet. A még csak nem is ősz Nagymama keringőztetése kerekes foteljában. Drosselmeier (a színlap szerint Drosszelmeier, hátha valaki végzetesen járatlan a német nyelvben) szerepét az erős színpadi rátermettséget és színészi képességeket is ígérő Sík Milán alakította.

Éppen a napokban toppant elém az Operettszínház 2010. májusi Madame Pompadour-előadásának egy kritikája, amelyből döbbenten (és mert elmulasztottam, megkönnyebbülten) értesültem arról, hogy e Szinetár Miklós- (mellesleg Leo Fall-) opusban a szubrett és a táncos-komikus (Belotte és Calicot) egyik kettőse közepén rapelt egyet. A Diótörő különben is szegényesre sikerült Spanyol táncába ékelt Csajkovszkij-mentes flamencót azonban nem úsztam meg. Úgy gondolom, a jeles műzene-komponisták (Bizet, Delibes, Ravel, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Borogyin, Dvořak, Bartók, Kodály) „nemzeti” tánczenéiben éppen nem az autentikusság keresendő, hanem az, hogy a zeneszerző mit érez, gondol e táncok világáról. Ritmikus flamenco Csajkovszkij üde, keringőszerű táncában olyan merényletnek bizonyult, mintha megmutatták volna, hogy egy fodros–sleppes ruhában hogyan ül le a táncosnő az árnyékszékre. (Talán kevésbé lennék ingerült, ha a Spanyol tánc nem trombita-gikszerekkel indult volna. A Budapesti Operettszínház Zenekarát Pfeiffer Gyula főzeneigazgató vezényelte.)



Miután A diótörő most futó operaházi előadását legutóbb láttam (2016. december elsején, még az Ybl-palotában), 5257. sz. (2016-12-17) kiborulásomban nem tértem ki a szólisták méltatására, s ebben volt némi tudatosság is. Részben azért, mert az előadás főpróba volt, de azért is, mert sohasem láttam még olyan kedélytelen, fáradt, táncosi életkorának megfelelő külsejű párt Mária hercegnő és Diótörő herceg szerepében, mint akkor Kozmér Alexandrát és Oláh Zoltánt. Igen sajnálom, hogy ennek és A csodálatos mandarin egyik előadásnak tapasztalatával nem tudtam felháborodni a „Magyar Nemzeti Balett” (rokonszenvemet különben nem élvező) igazgatójának azóta hírlő intézkedésein és magyarázkodásain a balerina mellőzése ügyében. Ezek után elképzelhető, mennyire nem örültem, amikor az Operettszínház honlapjáról (nagy nehezen) kiderült, hogy az általam megnézendő premieren Kozmér Alexandra lesz Klára hercegnő. Persze azért sem, mert eleve nem szimpatikus, hogy egy szereposztás színházi és egyetemi vezetők viszálykodását, mindenesetre különböző véleményét tükrözi.

Most már azonban nem bánom ezt a „sorsszerű” fordulatot, mert ugyan a nagy pas de deux variációi is szépen kimaradtak az előadásból, de amennyit eltáncolt Kozmér Alaxandra a partnerévet (Gallai Zoltán), abból úgy tűnik, a balerina sokkal jobb technikai és kedélybeli formában van, mint 3 évvel korábban, könnyedségét, üdeségét semmilyen kifogás sem érhette. Még II. felvonásbeli halványkék tülljelmeze is sokkal jobban tetszett, mint a (Rományi Nóra tervezte) operaházi, amely azt sugallja, hogy Marika álmában milyen fontos szerepe van a minél több aranynak.)

Kérem, hogy beszámolómat senki se vesse össze azokkal a hírekkel, amelyek szerint az Operettszínház óriási sikerrel mutatta be a Diótörőt. Így is történt, hiszen a premier közönsége ovációval ünnepelte az előadást, a táncosokat, a balettnövendékeket, az alkotókat, ifj. Harangozó Gyula a színpadon látványosan fürdött a sikerben. Azt is feltételezem, hogy a produkció mint a Táncművészeti Egyetem növendékeinek vizsgaelőadása kimagaslóan sikerült.

Kihallatszott még a vastaps a ruhatárba, amikor már rajtam volt a kabát, és – balettszakértő nem lévén – olyan matematikai kérdésen morfondíroztam, hogy hány Velich Rita és Rományi Nóra tudna együttesen kitenni egy Márk Tivadart…


Pantheon • 24802019-12-27 04:00:28

http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.02.php?bm=1&mt=0&kr=A_10_%3D%22Schreier,%20Peter%22

Logeként sikerült látnom, A Rajna kincsében.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 46332019-12-26 00:22:47

A Bartók Terem a Pesti Színház mai helyén volt, az akkoriban még gépjárműforgalomnak is helyet adó Váci utca 9. számú házában. Vajon miért „a szállodában” kereste fel Honthy Hannát Molnár Gábor?


Pantheon • 24722019-12-23 15:23:39

Nizajemon fórumozótársunk már 2019. október 5-én begyegyezte ezt a gyászhírt. (2410)


Pantheon • 24712019-12-23 15:23:37

Nizajemon fórumozótársunk már 2019. október 5-én begyegyezte ezt a gyászhírt. (2410)


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 30412019-12-23 04:27:10

Ezúttal minden tételben egyetértünk. Nyetrebko privát lénye kedvesnek, közvetlennek és szeretetre méltónak látszik, de öltözködése, ízlése visszataszító. Házyt sajnos csak pár alkalommal láttam civilben, operaházi, Erkel színházi, operettszínházi premiereken. Sosem okozott csalódást. (Abban az időben persze általában magasabb volt az öltözködési nívó a színházakban, mint ma.) A Házy-topicban közzétett értékes képek tanúsága szerint stúdiófelvételeken is igényesen jelent meg. (Többnyire mások is.)

OFF: Lehet, hogy a tegnapi este történelmi fordulatként vonul az Erkel Színház életébe. A Bohémélet előadása előtt fekete Adidas (vagy annak csíkjait utánzó) tréningnadrágban és fehér tornacipőben flangált egy lány az előcsarnokban.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 30352019-12-22 07:27:41

A fehér, a piros, a fekete és a türkizkék színek szerintem nem tisztán ragyogva vonultak végig az operán, hanem közönségesen ordibáltak a színpadon.

A mi Operánkban a legszebb türkizt A bolygó hollandi Oláh Gusztáv tervezte díszletének fonójában, a györönyörű veranda-ablakkeret fehér mázolású csipkéje mögül láttam ragyogni. Majdnem fél évszázaddal ezelőtt (1970 márciusában), azóta ragyog bennem, de nem ordít.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 30332019-12-22 04:40:20

Valóban, méghozzá a ruha árnyalatánál világosabb köpenyben. Legjobban azt szeretem, ha Tosca feketében érkezik az Angyalvárba, hiszen ha az ember nem akar feltűnni éjszaka egy város utcáin, minél sötétebbet vesz fel.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 30322019-12-22 04:35:36

Köszönöm az egyetértést, kedves Lujza. Viszont az ékszerek felmarkolása a szövegben elkerülte a figyelmemet, azokért valóban haza kellett ugrania Toscának. A köpenyváltás jó ötlet, de a ruhacserétől már eltekintenék.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 30312019-12-22 04:32:07

„Néző és színház között a jegyárban megtestesülő szerződés nem tartalmaz olyan előírást, hogy optimális illúziót kapjon.” – Ez igaz. De az, hogy te ennyi hozzászólásban, ennyiszer említed Nyetrebko „kövérségét”, mondhatni, nem tudsz túllenni rajta, mégis azt igazolja, hogy az énekesnő is és te is jobban jártatok volna, ha Tosca jelmezei egyszerű, ám hagyományos szabászati, optikai trükkökkel, ügyesen becsapják a nézőt. Mert szemmel nézzük a primadonnát, nem mérleggel és nem centiméterrel.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 30302019-12-22 04:24:32

Érthető, nem rajonghat mindenki valakinek a Toscájáért, de itt mégis akadnak ilyenek is. Én például sohasem szerettem hallani Michael Jacksont, nem hallok belőle semmit, ami  zene, viszont egyik legkedvesebb rokonom, aki 3 évvel Jackson halála után született, az ő számát dúdolja. Na, most mit csináljak vele?


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 30292019-12-22 04:17:53

Igaza van, persze. De mert nekem megvan a véleményem a rendezői színházról, az opera-műfajban pláne, meg a világról is, dolgomnak érzem, hogy erről is leírjam a véleményemet, Még ha ez a fórum nem a Scala vendégkönyve is.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 30212019-12-21 02:57:10

Hol látta leírva, hogy hozzászólásom kötelező olvasmány? Nem az.

Én is örülök korábbi Tosca-élményeimnek: a rádió jóvoltából többször hallhattam a kétségtelenül legnagyobb hatású és legélvezetesebb Callas-lemezek mellett Caniglia, Tebaldi, Milanov, Nilsson, Leontyne Price felvételeit. Hogy Leila Gencer milyen kiváló (és szép) énekesnő volt, arról sajnos csak az Internet korában lett fogalmam.

De itthoni színpadi élményeimet tekintve sem panaszkodhatom szegénységre. Horváth Eszter, Sass Sylvia első fellépései a szerepben, majd Julia Wiener, Maria Biesu, Marton Éva, Ghena Dimitrova vendégszereplései, később Sudlik Mária, Szendrényi Katalin, Pelle Erzsébet, utóbb Sümegi Eszter alakítása mind nagy élményeim közé tartoznak. Ez a topic viszont alapvetően Anna Nyetrebkóról szól, ahol az ő Scala-beli Toscája volt a téma, azt véleményeztem, mások ítéleteitől függetlenül.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 30202019-12-21 02:44:09

Engem nem érdekel Nyetrebko kora és alkata. De egy színpadi hősnek joga van ahhoz, hogy minél előnyösebben nézzen ki, a rendezőnek és jelmeztervezőjének, világosítójának pedig kötelessége ezt szolgálni, mert a nézőnek is joga van az optimális illúzióhoz: azért (is) fizet.


Társművészetek • 15582019-12-21 02:41:02

Korunk különböző védnökei szokták hangoztatni, hogy egy nemzet / nép / ország jelleme / mentális állapota / kultúrája arról ismerszik meg, hogyan bánik a kisebbségeivel / öregjeivel / az állatokkal, hogyan ápolja halottjai emlékét stb. Kerényi Imre egy szexuális irányultság szerinti kisebbségre utaló megjegyzést tett trágár, kultúrembertől elfogadhatatlan stílusban. Te az öregekre, a Vígszínház még működő idős színészeire tettél (nem trágár, de) durva, dehonesztáló és igazságtalan megjegyzést. Eszenyit nem kell félteni, akitől meg akart szabadulni (pl. Szegedi Erika, Harkányi Endre), azzal össze is rúgta a port, hogy maguktól távozzanak. Halász Judit, Venczel Vera, Kútvölgyi Erzsébet, Lukács Sándor, Kern András, Hegedűs D. Géza játszik még ott azok közül, akiket valószínűleg még Várkonyi Zoltán és Horvai István szerződtetett. Miért fáj ez neked? Láttad őket mostanában valamennyi szerepükben, tudod, hogy milyenek? Azért zavarnak, mert manapság divatosak a fiatal társulatok, amelyekben az idős drámai személyeket is fiatalok alakítják? Pl. Solymosi Tamás „Magyar Nemzeti Balettjében”, amelynek műsorán a idősebb karakterfigurákat, szülőket, nagyszülőket már nem a társulat 40-es, 50-es éveiben járó nagy egyéniségei alakítják, hanem mostanában szerződtetett huszonévesek, esetleg harmincasok. Egy normális társulatban a drámairodalom különböző életkorú jellemeinek színpadra állításához különböző életkorú, így idős színészeknek is lenniük kell, ez nem hiba, hanem erény. Neked azért „fáj” ez most mégis, mert Eszenyi nem vett részt a balliberális színházak tüntetésén, ezért bármi terhelőt össze akarsz hordani a Vígről. Ha úgy érzed erősebbnek, akkor tiszteletlenül és durván, nemcsak az érintettekre, hanem egy korosztályra nézve is sértőn. Ez bizony rokonságban áll Kerényi kirekesztő és trágár megjegyzésével – ezt akartam mondani, nem többet. Nem „emeltelek” Kerényi mellé, aki a megjegyzésével szintén hatást akart elérni, de eszembe jutott: azért, hogy igazad legyen egy vitában, semmi sem drága neked sem, még az sem fontos, hogy komolyan vegyenek. További eszmefuttatásod ennek a félremagyarázása, hiába is érzékenykedsz oktalanul, nem először.

Utolsó két mondatod nem a topic tárgyához tartozik, hanem személyeskedés, ilyenformán kéretlen.


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 30172019-12-20 05:56:30

Tosca – Teatro alla Scala – 2019. december 7.



A december 18-ra virradó éjszakán néztem meg a milánói évadnyitó Toscát, nagy örömömre. Fejhallgatóval, ami azért sem volt választás tárgya, mert nincsenek hangszóróim. E bevezető után is fogok még reflektálni vagy utalni a korábban elolvasott véleményekre.

Mindenekelőtt a Cherubino fórumozótárséra, mert a felvétel megtekintése után úgy éreztem, nem fogok megfelelő szavakat találni Anna Nyetrebko Tosca-alakítására. De Cherubino talált, és mert a jelzőket nem a védi a szerzői jog, máris átveszem tőle: fenséges! Nem mint fenséges megjelenésű és tartású díva, hanem mint fenséges zenei és színészi formátumú, fenségesen emberi, hiteles Tosca. Annak ellenére, hogy egészen másmilyen, mint az a nem kevés énekesnő, akiket sokszor láttam a szerepben, és nem is ő vált a Tosca-ideálommá, jelmezeit pedig még egy paródiában sem fogadnám el. Ha én ilyen rangú világsztár lennék (vagy csupán egy bármilyen operaház szopránja, aki el tudja énekelni a Toscát), ilyen jelmezeket nemhogy a tervező és a rendező arcába csapnék, de még kötelet is csavarnék belőlük, Á, nem azért, hogy felakasszák magukat, csupán a vélemény megfogalmazásaként, és üzenetként, hogy a honoráriumukat vissza kellene ám fizetniük. (Jelzem, hogy a jelmezek szapulásában itt csak szerkesztési szünetet tartok.)

Mielőtt Nyetrebko játékát és átlényegülését dicsérném, hangsúlyozni szeretnék egy jelenséget, amit senki sem vetett fel. Nyilván többen vagyunk, akik az Erkelben és az Operában sokszor ültünk jó, akár a legjobb helyeken, és akadnak, akik ezt drága külföldi színházakban is megtehették. Én nagyon szerettem a földszinti első sort, főleg addig, míg nem volt olyan messze a színpadtól, mint manapság. Az még egy természetes távolság a mások életének kukkolásához. Az énekes személyes aurájába lépni sosem vágytam, márpedig a jelenkori tv-közvetítések, -felvételek kamerái ezt teszik! A jó színész megtanulta és érzi, hogyan kell játszani (milyen geszusokat és sminket kell és lehet alkalmazni) stúdiószínpadon, nagyszínpadon, játékfimben, tv-stúdióban stb., ebben segíti a rendező is. Az élő közvetítésekben nehéz a helyzet, mert egyszerre kell megfelelni a színház sok pénzt fizető közönségének és a kamerának is. Úgy gondolom, ha operaközvetítést nézünk, engedékenyebbnek kell lennünk: az énekes a közönségnek játszik, és mi, akik hol totálképet látunk a színpadról, hol a premier plánnál is erősebb közelit, nem mindig leszünk az optimális hatás részesei, legfeljebb a játék tanúi. Szerintem ebben a kényes kettős játékban Anna Nyetrebko, aki nem színészkedik teátrális eszközökkel, viszont szenvedélyes és a szerep szenvedélyét érző és közvetítő színész, példásan helyt állt. Sosem láttam még ilyen őszintén megjelenni egy arcon azt a megvetést és undort, amelyet Scarpia iránt érez. Nyetrebko és a szintén jeles és mértéket tartó színésznek tűnő Francesco Meli (Mario), valamint Luca Salsi (Scarpia) játékában nem egyszer érhetjük tetten a nézőtérnek szóló mimikai gesztusokat, amelyeket a kamera leleplez. A képernyő előtt muszáj ezt megbocsátanunk.

Feltételezzük, hogy a nagyszabású díszlet a nézőtéren, ahol a közönség egyetlen térbeli aspetkusból figyeli a darabot, jobban szolgálja az illúziót, mint a felvételről. A monitoron hiperaktívnak és magamutogatónak tűnik (az ömleny-káprázatokat különösen öncélúnak találtam), a számos és sokat tudó kamera aktivitásával „továbbturbózva” díszletrevünek.

A rendezés kétségtelen „érdeme”, hogy nem csinált a darabból kellemetlen, erőszakosan átértelmezett produkciót, melynek divatját nálunk – csak Puccininál maradva – A nyugat lánya Erkel színházi felújítása reprezentálja. Akadnak tetszetős elemei, amelyekre kitérek még az énekeseknél, ám, akárcsak a díszlet, gyakran zabolátlan, mintha a nagy tér csábítaná fölösleges dolgok szerepeltetésére is. Tosca, aki fedetlen fővel jelenik meg a templomban (olasz nő Rómában!), üres kézzel érkezett, és üresen játszadozik a fehér rózsák ide-oda rendezgetésével (mígnem magával is visz egy szálat az oltárról). Az I. felvonást még szépen dekorálják az áttetsző, fehér kelmékbe (Tosca blúza, pompás függönyök) szerelmesedett tervezők apácái, de ténykedésük a Farnese-villa személyzetében már inkább öncélú apácashow. Amit nem hittem volna, ha nem látom: tetszett Scarpia megölésének és Tosca ezt követő jelenetének számomra újszerű megrendezése. Az előbbi szembesít bennüket azzal, hogy hányszor beértük Tosca egyetlen, olykor szinte gyengéd tőrbökésével, amely egy pillanat alatt leterítette a rendőrfőnök bárót. Nyetrebko játékában, a veréssel-fojtogatással megismételt szúrással minden eddiginél hihetőbben láthattuk a sorfordítónak ígérkező drámai jelenetet. Tosca „ravatalozó” jelenetének forgatókönyve mintha minden időkben és a világ minden táján hasonló lenne, és mivel szinte mindig nagyon kidolgozottan és szenzitíven játszó énekesnőkhöz volt szerencsém, élveztem is ezt a jelenetet a gyertyatartókkal, a kereszttel – sosem gondolva arra, hogy bármennyire derék dolog is egy hívő katolikus nőtől ilyen talpraesetten rögtönözni e rítust, nem biztos, hogy élete első gyilkossága perceiben ilyen artisztikus tragika. David Livermore dicséretére mondom: e magánszertartás játékidejét teljesen ki tudja tölteni, hogy Tosca csupán megrendül, egyszerre a halál iszonyatától és tettének ismeretlen súlyától. Ebben is nagynak bizonyult Nyetrebko!

Amit -ppp- ír arról, hogy Meli játéka szerint Mario egyetlen percig sem hisz menekülése rafinált tervében, én Nyetrebko arcán is tapasztaltam, talán még erősebben is. Tosca és Mario viszontlátásának jelenete és kettősük itt korántsem olyan boldogságmámor, mint amilyennek megszoktuk. Mintha ők is az olyan végső egymásra találásban hinnének, mint az Aida vagy az André Chénier hősei. A finálé állítólag eredeti zenei változata (bocsánat, drága Puccini!) egyelőre nem győzött meg, talán azért, mert a túlspilázottnak tűnő megrendezése sem.

Tehát a jelmezek… Fölöslegesen emelik el a cselekményt annak mégiscsak konkrét korából (1800 nyara). A szereplők jelmezei valami hamis időtlenséget akarnak jelezni – mert ez a divat! Ha az előadás erős, a zene meg persze hogy az, a néző ösztönösen érzi-tudja, hogy az egész játék szimbolikus: a történet, a helyzetek és az érzelmek általánosak, egyetemesek. Ennek túlmagyarázása a jelmezekkel valósággal sértő a néző számára. Sejthető, hogy Tosca öltözetének fekete-fehér-vérpiros színei valamit kódolni igyekeznek, remélhetőleg nem az 1871-ben egységessé vált Németország trikolórját. Nyetrebko ma is szép, hódító megjelenésű nő! A Tosca szövegében elhangzó fekete szemeket prezentálja (és használja), ám kilókat nem említ a libretto. Ugyanakkor elképszető, ahogy a szoknya-blúz (kiváló dolgozói kitüntetés átvételéhez illő blúz!) viselet hangsúlyozza a keresztmetszetét! Annál jobban csak a második felvonásbeli kutyaütő jelmez, mely ruha a járulékos sleppjével olyan hatást kölcsönöz, mintha a díva terhesség előrehaladott stádiumában lenne. Ehhez még olyan vad árnyalatú türkiz a színe, amelyet ugyanúgy levet a színpad, mint az iménti, nagyon idétlen piros pelerinét! A dísztelen ruha türkize csipőtől lefelé vöröses árnyalatba olvad, kettévágva az énekesnő termetét és megerősítve a keresztmetszetét, amelyre a kutya sem lenne kíváncsi. Ha ez a két kellemetlen szín is kódokat hordoz, azok szimbolikája olyan mélyen primitív, hogy le sem merem írni. Azt viszont értékelem, hogy a Farnese-palotából az Angyalvárba rohanó Tosca legalább nem vált ruhát.

Ám ne gondoljuk, hogy a jelmeztervező csak Nyetrebkóval akart kitolni. A még mindig jóképű Meli olyan jelmezt kapott, amelyen semmi sem érzékelteti a rendkívüli hőst: sem a vagyonos festőt, sem a lezser művészt, inkább egy szépen megnyírt kishivatalnokot, akinek egyetlen gallérja a mosásban van; így gondosan begombolt mellényében kedvezőtlen arányt mutat a váll szélessége a törzshöz képest. Scarpia jelmeze sem vállalkozik a jellem hangsúlyozására.

Tosca vonzerejét elsősorban Nyetrebko hangjának, éneklésének és személyiségének szépsége hitelesíti. Sötét vagy sötétített szoprán, mindegy, engem most az boldogított, hogy nem olyan vaskosan sötét, mint A trubadúr legutóbbi Leonórájáé volt, és nem olyan vastagra sötétített, mint az oroszországi Manon Lescaut-é, amely azt sugallta, hogy Nyetrebko egyenesen Carmen szólamában fog kikötni, Toscát átugorva. Azt hiszem, évek óta tartó hangváltozását éppen szerencsés állapotban keresztezte a Tosca. Kár lenne, ha nem örökítené meg lemezfelvétel is pályájának ezt az állomását, szólam és énekes a XX. századi nagyokéhoz csatlakozó találkozását. Akár Riccardo Chailly vezényletével, noha az első felvonásban igen modorosnak találtam az énekesek állóképességét fitogtató, lassú tempót.

Meli Cavaradossijának dicséretét meghagyom azoknak, akiket nem zavar, ha egy hősi tenorszerep lírai pianóit csak vékony hártya választja el a falsetto-énekléstől. Salsi Scarpiájától viszont el voltam ragadtatva, mint mondtam már, játékától is.


Társművészetek • 15562019-12-20 03:29:18

Nem először élem át, hogy olvasom vagy hallgatom valakinek a szövegét, de csak így-úgy értek a témához, esetleg sehogy sem, aztán szóba hoz valamit meglehetős határozottsággal, hiszen mások úgysem értenek a dologhoz, vagy csak így-úgy, de egyszer mégiscsak olyan terepre téved, amelyről véletlenül empirikus ismereteim vannak, és rádöbbenek, hogy a magabiztos illetőnek minden szava blöff.

Kerényi Imre utolsó osztálya az SZFE-n több, mint 10 éve végzett, ő maga majdnem ugyanennyi ideje nem tanít ott, sértetten távozott onnan, végül: 1 és ⅓ éve nincs az élők sorában. Az az undorító kiszólása, üzenete, amelynél még undorítóbb, hogy Vidnyánszky Attilának csak egy zavart mosolya volt hozzá, mindez nem jelentett vízválasztót, de még csak sors- és morálfordulót sem az egyetem üzemében, sem a függetlenségük, sem az anyagi biztonságuk terén. De te ezt ismered és idézgeted (immár idézőjel nélkül is), ezt szajkózod, mintha tetszene is neked, vagy mintha esély lenne arra, hogy ettől Kerényi bocsánatot fog kérni – holott még arra sincs esély, hogy Vidnyánszky kérne bocsánatot ama mosolyáért és hallgatásáért.

Az SZFE szellemi függetlenségéről és anyagi biztonságáról annyit, hogy az intézmény legalább húsz éve a feudalizmusról szóló ismeretek modellje lehetne a történelemkönyvekben. Mivel a művészeteket érintő, de alapvetően mégiscsak oktatási intézményről van szó, és korántsem egyedi jelenségről, érd be ennyivel a Társművészetek topicjában.

Visszatérve a színházművészethez, idézek egy mondatot, amely nem kevésbé undorító, mert nem áll távolabb a humánus gondolkodástól, mint Kerényi Imre ominózus szavai, és nem is sokkal finomabb: „főiskolás koruk óta ottragadt szenior színészek biztonsági "foci" terepe lett évtizedekre”. Ha nem akarom azt hinni, hogy ez a gondolat az elemi színházi ismeretek mély sötétségéről árulkodik, inkább feltételezem erről is a mindegy, mit írok, úgyis hülye mindenki, aki olvassa-szellem könnyelműségét.


Társművészetek • 15502019-12-19 06:15:45

Ha ennyire ömlik belőled a mindentudás, megnevezhetnél egy időszakot, mikor volt az SZFE független. És főleg mikor volt anyagi biztonságban. (Ha nem megy, majd én megmondom.)


Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 30112019-12-18 07:28:45

Én is az Erkelbe várom, de sajnos a Müpába ígérik.


Társművészetek • 15432019-12-17 06:05:33

Eszenyi Enikővel semmilyen tekintetben sem rokonszervezek, de mind a tüntetéstől való távol maradásával, mind a válaszával egyetértek. Az őt illető szemrehányást diktatórikus megnyilvánulásnak tartom.

Ha a botrány estéjén a Vígszínházban lettem volna, a transzparenssel szaladgáló két nő ellen feljelentést tennék: zaklatás miatt. Ha színházi este élményére áldozok pénzt és időt, akkor nem akarom politikai tüntetésen találni magam!


Társművészetek • 15422019-12-17 05:01:00

Itt is köszönöm a cikk szövegének elküldését, még ha azt nem írhatom is, hogy hálásan.

Korábbi hozzászólásaim összegzéséből úgyis kiderül, hogy Apáti Bence gondolatmenetével, sőt minden leírt gondolatával egyetértek. Pontosabban: az utolsó bekezdésében írtaktól való egyetértéstől egyelőre tartózkodom, ugyanis nem tudom Dörner György és Bán Teodóra állítólagos menesztésének igazságtartalmát, vagy hogy milyen stádiumban tartanak ezek az ügyek, van-e, lesz-e szó pályázatok kiírásáról. Az utóbbi nem is nagyon érdekel, mert az egész pályáztatási rendszert, a színház világán belül és azon kívül, bolhacirkusznak tartom.

Azt ugyan nem tudom, hogy az élet igazságtevő intézmény-e, erre az sem bizonyíték, hogy Alföldi Róbert ugyanolyan botrányos körülmények között nyerte el vezérigazgatói székét a Nemzeti Színházban, mint ahogy elveszítette. Emlékszünk rá, hogy Dörner Györgyöt a pályázatokat minősítő szakzsűri javaslatával ellentétesen nevezte ki Tarlós István, én azonban, sok-sok látogatói tapasztalattal, arra is emlékszem, hogy Márta István Új Színháza (számos minőségi és szerethető művésze ellenére) milyen gyenge és akkor már egyre gyengébb volt. (Alföldi két ottani rendezését, a Rómeó és Júliát és a Három nővért provokatív szereposztásuk miatt kihagytam.) Dörner Újszínházában pedig egyetlen előadást sem láttam. (Jó lenne hinni, hogy Karácsony Gyergely viszont valamennyit...) Ezek után kívánjak itt elégtételt?

Bán Teodórát negyed évszázadon át kedveltem a balettszínpadon. A budapesti szabadtéri színpadok játékrendje, műsorszerkezete ma korántsem olyan, mint amilyennek korábban szerettem, úgy is mondhatnám, hogy roppant ellenszenves, viszont nem tudom, hogy a mára megváltozott anyagi, művészeti, társadalmi körülmények között lehetne-e másmilyent, jobbat, az egykorihoz hasonlóbbat csinálni.


Társművészetek • 15372019-12-16 05:23:42

Köszönöm, köszönném, de sajnos a Google és az Opera (böngésző) demokrácia iránti érzéke annyira kifinomult, hogy nem enged beleolvasnom a Magyar Nemzetbe...


  
Hírek
• Elmaradnak az Operaház előadásai
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Narrátor: Mécs Károly
A Zeneakadémia Kamarazenekara
Koncertmester: Rolla János
Haydn: Krisztus hét szava a keresztfán, Hob. XX:1B

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Narrátor: Mécs Károly
A Zeneakadémia Kamarazenekara
Koncertmester: Rolla János
Haydn: Krisztus hét szava a keresztfán, Hob. XX:1B
Élő közvetítés!
A mai nap
történt:
1809 • Megnyílt a Royal Opera House Londonban
született:
1587 • Francesca Caccini, zeneszerző († kb. 1640)
1916 • Simándy József, énekes († 1997)
1971 • Anna Netrebko, énekes
elhunyt:
2008 • Maurizio Kagel, zeneszerző (sz. 1931)