vissza a cimoldalra
2018-09-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Pantheon (2258)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1058)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Balett-, és Táncművészet (5548)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)
Kimernya? (2746)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2887)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Beatrice
Leírás:
Honlap:
   


Beatrice (714 hozzászólás)
 
Edita Gruberova • 30572018-06-22 12:52:19

Gruberova Normái Prágában



 



Národní divadlo, 2018. május 18, 31, június 2.



 



Norma: Edita Gruberova



Pollione: Zoran Todorovich



Adalgisa: Jana Horáková Levicová



Oroveso: Oleg Korotkov



Clotilde: Sylva Čmugrová



Flavio: Václav Vallon 



Vezényelt: Peter Valentovič



 



2016-ban a művésznő Japánban énekelte a szerepet ebben a produkcióban (erről beszámoltam a 2957. sz. bejegyzésben), és akkor felkérték, hogy Prágában is énekelje el, ami nagy sikerrel (legalább 15 perces ünneplés, álló ováció minden előadás után) most idén le is zajlott. A karmester, valamint a szereplőgárda nagyrésze azonos volt, az Adalgisa és a Flavio volt más. 



 



A produkció rendezője a fiatal japán Tomo Sugao. A rendezés modern és logikus, bár van néhány vitatható pontja. Az egyik ezek közül, hogy a 2. felvonás elején, amikor Norma majdnem megöli a gyerekeit, nem látjuk, hogy rájuk emeli a tőrt, csak azt látjuk, hogy fontolgatja azt, a gyerekek egy pillanatra tűnnek fel a színen, illetve akkor is inkább csak Norma képzeletében. A másik vitatható megoldás - modern rendezésekben ugyan nem szokatlan -, hogy igencsak be van mutatva, hogy Pollionénak a két hölggyel való kapcsolata korántsem plátói: az Adalgisával énekelt duett végén a római hadvezér felkapja Adalgisát, ráfekteti az oltárra, és rámászik. Az ezt megelőző Casta diva jelenet végén is valami hasonló volt eredetileg a rendezésben: a Norma képzeletéből-vágyaiból materializálódó Pollione szexelt a főpapnővel - ezt a megoldást a művésznő megvétózta, így a dolog állva ölelkezéssé-csókolózássá szelídült.



Valami más is megváltozhatott: a - jóval korábban készült - műsorfüzet színpadi fotóin a Normát alakító cseh énekesnő pisztollyal a kezében látható, de az általam látott előadásokban valódi tőr szerepelt (ez van összhangban a librettóval). 



 



Nincs két egyforma előadás, se a művészek teljesítményét, se a néző pillanatnyi diszpozícióját tekintve, ezek mind befolyásolják az élmény alakulását. Nekem úgy tűnt, Gruberova az első előadáson egyenletesen jó (mit jó, csodálatos!) teljesítményt nyújtott, a másodikon talán kezdetben nem volt annyira jó formában, mint az elsőn (igazából azért csak nüansznyi különbségekről beszélek), de a finálé, a Qual cor tradisti-től kezdve, valami olyan fantasztikusan lírai és tökéletes volt, hogy kifeküdtem tőle. Amikor az ember úgy érzi, meghalt és a mennyországba került....



A harmadik előadáson az volt a benyomásom, itt-ott egy kicsit beosztással élt, de azért minden megvolt. Aztán Az In mia man-tól kezdve nagyon drámai volt, igencsak kieresztette a hangját, amikor a szituáció indokolta.



Szóval, nem tudnék igazából választani, melyik előadásban volt a legjobb, minden előadásnak megvoltak az óriási értékei.



A Casta diva cabalettája ezúttal egy versszakos volt. Gruberova korábbi megoldásaihoz képest itt most kevésbé voltak hangsúlyosak a staccatók. Meg kell azonban jegyeznem, hogy némely más "nagyságok" (avagy inkább naccságák) Normáival ellentétben ezek még mindig valódi staccatók voltak, ha nem is annyira pattogósak, mint korábban.



 



A tenor szempontjából a harmadik előadás volt a legjobb. Az elsőben egy hosszabb, a másodikban egy rövidebb bemelegedési időszaka volt, a harmadikban viszont már az elején jól zengett a hangja. Tudni kell, hogy mostanában nem énekel belcanto szerepeket, ezt a sorozatot nyilván Gruberova kedvéért vállalta, és milyen jó, hogy elvállalta, mert remek párt alkotnak a színpadon. Minden bizonnyal ő a művésznő kedvenc Pollionéja. Most, az ötvenes évei közepén is remek kiállású férfi, nagyon jól kidolgozott testtel, és, ha már bemelegedett, jól is énekel, szép megoldásokkal. Kiváló színész is.



 



A Gruberova által énekelt, az eredeti partitúrának megfelelő verzióban az Adalgisával énekelt duettek magasabban fekszenek, mint a konvencionális verzióban, és ez általában nagy kihívás elé állítja a mezzoszopránokat. Horáková Levicová is az első előadásban érzékelhetően tartott a csúcshangoktól, némelyiket el is kerülte, a harmadik előadásban már sokkal biztosabban teljesített. A hangja nagyon jó pozícióban szól, kicsit nazális. Nem igazán színes hang. Olasz kiejtését olasz barátaim igencsak megkritizálták. Színpadi jelenléte leginkább a Gruberovával énekelt duettekben illetve a tercettben volt említésre méltó, a Pollionéval énekelt jelenetben az első előadásban jelentéktelennek és unalmasnak találtam, a harmadikra sokat fejlődött. (Meglehet, azért vagyok vele kicsit kritikus, mert nemrég láttam Balga Gabriellát a szerepben, aki bizony elkényeztetett.) 



 



Az orosz Oroveso elég slampos volt. A korábbi tokiói előadásban nem tett rám ilyen benyomást, de most számos szöveghibát vétett (az utolsó előadásban jó nagyot), és meglehetősen lezserül viselkedett a színpadon. A hangja ki van világosodva, de jól meg tudja nyomni a mély hangokat, ha akarja. Nem olasz hang.



 



A kis szerepek megfelelően voltak kiosztva, és nagyon profi volt a gyerekszereplő (csak egy volt, a másik gyerek egy csecsemőbábu volt, pólyában).



 



A kórus és a zenekar is jól teljesített, kisebb hibáktól eltekintve (egy-egy hangszer néha "kiszólt" a zenekarból). A második előadáson egyszer rossz ütemben indult a zene a színfalak mögött. Az első előadáson volt egy kis fáziskésése a kórusnak, de később ezt korrigálták. Peter Valentovič nagyszerűen, odaadóan kísérte az énekeseket. A harmadik előadáson meg különösen gyönyörűen szólt a nyitány.



 



 


Edita Gruberova • 30562018-06-22 12:33:53

Azt hallottam, az új program vegyes ária- és dalprogram lesz.


Marton Éva • 7232018-06-12 11:55:06

Közeleg a művésznő 75. születésnapja. Az Osztrák Rádió műsort szentel az alkalomnak (Ö1, június 19, 10:05).


Kolonits Klára • 10712018-06-07 15:26:09

Fáy Miklós írása a június 5-i dalestről


Kolonits Klára • 10662018-05-24 12:20:49

Ma este 6-kor a Bartók Emlékházban (1025 Budapest Csalán út 29):



BARTÓK: A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA

Május 24. csütörtök 18 óra

DVD-bemutató és sajtótájékoztató

Kolonits Klára – Kovács István

Az EPS produkció szervezésében

A belépés díjtalan



Forrás



Mezei Néző azt írja a Facebookon: "Kolonits Klára a Bartók Emlékházban fog beszélgetni a Kékszakállú filmjéről (18h)"


Edita Gruberova • 30552018-04-24 12:11:22

Úgy tűnik, új dalprogrammal készül a művésznő az áprilisra meghirdetett frankfurti dalestre. Részletek még nem ismeretesek.


Erkel Színház • 92042018-04-22 23:25:15

Nekem is ópiumbarlangnak tűnt - ugyanabból a sorból nézve, de gukkerrel. (Hamarosan ebben a sorban nem is ülhetünk majd, mert kiveszik a normál jegy-és bérletértékesítésből, a "társadalmi igazságosság" jegyében.)



Értékelésetekkel egyetértek.


Erkel Színház • 92022018-04-22 23:17:20

Fél füllel hallottam, hogy a ruhatáros hölgy azt mondja valakinek, hogy a szerszám valami nyeremény volt.


Kolonits Klára • 10652018-04-21 10:52:02

Már kaphatók a jegyek Kolonits Klára és Dinyés Dániel esti kerti koncertjére, június 2, Óbudai ZeneZug Fesztivál, Óbudai Társaskör



November 19-én pedig a művésznő Verdi Requiemjében énekel Kecskeméten


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606992018-04-15 00:18:42

Prágában is álló ováció volt a V4 gálán, pénteken, az Obecní dům Smetana termében. A pestihez hasonlóan itt is beugró volt a tenor, itt Pavel Černoch helyett Peter Berger énekelt. Nem mondanám első vonalbeli tenornak, de a Herceg áriáját a Ruszalkából szépen énekelte, határozottan jobban, mint a két héttel korábban a teljes operában általam hallott kollégája. A lengyel basszus, Krzysztof Bączyk, akit a pesti gálán is hallottunk, most nem tetszett annyira, mint Pesten. Vagy gyengébb formában volt, vagy az számított, hogy máshol ültem, hátrébb és oldalabbra, egy más akusztikájú teremben, mint a Müpa, mindenesetre a mély hangjai most kevésbé voltak meggyőzőek. Vörös Szilvia gyönyörű hangja nagy vivőerővel és kifejezően szólt. Mély hangjai szép kereken, kellemes melegséggel zengtek. Aki korábban szopránnak nevezte, ennek a gálának a hallatán bizonyára visszavonta volna nézeteit. Nem tudnék választani a Müpában hallott Schöck Atala és a prágai gálán hallott Vörös Szilvia között, mindkettő nagyszerű művész (nem csak szimplán "énekes"), örülök, hogy mindkettőt hallottam, és remélem, még fogom is. Az egyik inkább alt, a másik mezzo, de mindketten remekül interpretálták a gálaműsor rájuk eső részét. 



Gruberova Lauretta-áriája olyan, de olyan tökéletes diminuendóval zárult, amilyet a legtöbb énekes még álmában se tud produkálni.



A pesti gálától eltérően a koncert előtt nem volt beszéd, valamint most csak egyetlen ráadás volt, Gruberova Adélja (a kacagódal), ez után jött a jól megérdemelt álló ováció. 



A műsor részletesen:



Dvořák: Ruszalka - Polonéz



Smetana: A csók - Recitativo és Barče áriája



Smetana: Az eladott menyasszony - Jeník áriája



Moniuszko: A kísértetkastély - Skołuba áriája



Moniuszko: Halka - Mazurka



Kodály: Háry János - Szegény vagyok



Mozart: Idomeneo - Elettra bosszúáriája



Rossini: A sevillai borbély - Rágalomária



Moyzes: Garam menti táncok, op. 43 - IV. tétel



Dvořák: Rusalka - A Herceg áriája



Rachmaninov: Aleko - Aleko cavatinája



Mascagni: Parasztbecsület - Santuzza áriája



Csajkovszkij: Anyegin - Lenszkij áriája



Puccini: Gianni Schicchi - Lauretta áriája



Erkel: Hunyadi László - Palotás



Bizet: Carmen - Seguidilla



Bellini: Az alvajáró - Amina áriája



Vezényelt: Peter Valentovič



Közreműködött a Magyar Állami Operaház zenekara

 


Erkel Színház • 91822018-04-06 12:12:31

Én is elajándékoznék egy ugyanilyen jegyet. Szóval, már ketten mehetnek.


W.A.Mozart • 15422018-04-06 08:58:48

A mai Varázsfuvolára (Erkel Színház, este 7) ingyen átadó egy jegy a kakasülőre, a 12-ire meg féláron (7200 helyett 3600) a fszt. 4. sorba.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 1022018-04-03 12:47:12

Márok Tamás Norma-kritikája


Opernglas, avagy operai távcső... • 199972018-04-03 12:41:33

A fotó nem akar átmenni, bocs.


Opernglas, avagy operai távcső... • 199962018-04-03 12:39:58

Dvořák: Rusalka, Prágai Nemzeti Színház, 2018. március 28.

Egy ideje már szerettem volna megnézni ezt a gyönyörű zenéjű és érdekes, szimbolikusan is értelmezhető operát. A 2014-es Müpa-beli koncertszerű előadást sajnálatos módon kihagytam. Most, életemben először, megnéztem a darabot színpadi előadásban. Heiner Lajos fórumtársunk már többször beszámolt prágai Rusalkákról. Én nem vagyok olyan szakavatott, mint ő, csak az első megtekintésről szerzett benyomásaimat tudom leírni.

A rendezés viszonylag tradicionális, legalábbis nem valami eszement átértelmezés. Érdekesség, hogy minden felvonás megszólalása előtt hangszóróból bejátszott zajokat hallunk, az elején vízcsobogást, ez segít minket belehelyezkedni a vízi világba, ami Rusalka otthona. (Egyébként csak most, az előadásra való nézői felkészülésem során döbbentem rá, hogy a Rusalka nem igazi keresztnév, hanem beszélő név: vízitündért jelent.) A rendezésben jelentős szerepet kapott a koreográfia, nemcsak a sok jelenetben szereplő táncosok, hanem az énekesek számára is. Minden mozgás nagyon profi módon be is lett próbálva.

A címszerepben Dana Burešová becsülettel helytállt, valószínűleg mindent megcsinált, amit kellett, de nem nagyon találtam egyéniségnek, nem annyira sugárzott belőle a karakter szeretni akarása és szenvedése. A Holdhoz intézett híres ária se szólt akkorát, mint vártam. A hang egyébként a drámai kitörésekre is alkalmas, kicsit nazális. A végén már csöppet untam.

Érdeklődésem középpontjában a kettős szerepet (Boszorkány ill. Idegen hercegnő) éneklő Jolana Fogašová állt, mivel Ladislav Kozlok fórumtársunk ajánlotta. Fogašová szépen énekelt, de az első felvonásban kicsit kevésnek tartottam a volument. Egyébként is az Idegen hercegnő (aki csak a 2. felvonásban szerepel) szerepe hangilag jobban illik hozzá, mint a Boszorkányé, utóbbi szerepbe én talán inkább egy jó magas hangokkal rendelkező alt énekesnőt képzelnék (Fogašová meg szerintem egy extra nagy hangterjedelmű szoprán, aki időnként mezzo szerepeket is énekel). A harmadik felvonásban (ahol megint a Boszorkányt alakította), úgy vettem észre, több volt a volumen, mint az elsőben. Azt hiszem, az elsőben "biztonsági kűrt futott", ugyanis előző este Carment énekelt ugyanitt. Szóval, alig több mint 24 óra alatt három, igencsak különböző szerepet énekelt el! Úgy sejtem, nem ő akart a Rekordok Könyvébe bekerülni, hanem Prágában is olyan tapintatos és zseniális egyedek készítik az énekesek beosztását, mint nálunk. Fogašová hangja tetszett, van benne valami megnyerő melegség. Színpadi jelenléte és színészi kvalitásai kiemelkedőek, megjelenése fejedelmi. Ebben a produkcióban egyébként a Boszorkány dögös, bár némileg megkeseredett nőként jelenik meg, alaposan felsliccelt szoknyából kivillanó lábakkal.

A Herceget alakító tenor viszont teljesen jelentéktelen volt. Az elején volt egy gikszeresen indult hangja, de korrigálni tudta. Nem ismerem eléggé ezt az operát ahhoz, hogy megítéljem, mindent korrektül teljesített-e, időnként furcsának tűnt az éneklése. Nem kapott valami nagy tapsot.

A Vízimanó, Jiří Sulženko hangja szépen zengett, és figurában is nagyon jelen volt.

A Kukta kis nadrágszerepét Kateřina Jalovcovára osztani igazi luxusszereposztás volt. Mikor meghallottam szép, meleg mezzo hangját, rögtön az ugrott be, hogy a Boszorkányt is simán elénekelné (azóta utánanéztem: tényleg szerepel a repertoárján). Jelentős színészi tehetséggel is rendelkezik, és százszázalékosan bedobja magát a szerepbe. Örülnék, ha másban, nagyobb szerepekben is hallhatnám.

Külföldi vendégkarmester debütált a színházban: Keri-Lynn Wilson. Tisztességgel ütötte a taktust, beintett, ahol kellett, de különösebb inspirációt nem fedeztem fel benne.



Dana Burešová – Rusalka (azaz Vízitündér)

Richard Samek – Herceg

Jolana Fogašová – Boszorkány, Idegen hercegnő

Jiří Sulženko – Vízimanó

Yukiko Kinjo – 1. sellő

Lucie Hájková – 2. sellő

Stanislava Jirků – 3. sellő

Kateřina Jalovcová – Kukta

Ivan Kusnjer – Vadász, Erdőőr

Vez. Keri-Lynn Wilson

Rendezte Jiří Heřman



A fotón balról jobbra: Jalovcová, Kusnjer, Fogašová, Burešová, Wilson, Samek



 


Edita Gruberova • 30502018-03-25 23:15:43

A tavaly decemberi Müpa-beli V4 operagála (Gruberova részvételével) el fog hangzani Pozsonyban április 8-án, Varsóban 11-én, valamint Prágában 13-án. Utóbbira tiszteletjegyek igényelhetők március 27-ig. (A többi információ a MÁO honlapjáról származik.)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605652018-03-22 12:35:50

A bérleti tájékoztató most már ezen az új linken érhető el


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605362018-03-20 12:04:10

Kikerült a MÁO honlapjára a bérleti tájékoztató.


Kolonits Klára • 10642018-03-15 21:15:45

Most fedeztem fel, hogy Kolonits Klára Kékszakállú-felvétele megjelent DVD-n.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 1012018-03-15 19:59:36

Újabb Norma-élménnyel lettem gazdagabb tegnap Debrecenben. A zenei megvalósítás továbbra is erős, méltó Bellini szelleméhez. Meglehet, pár év múlva ezt a szériát már magyar operatörténeti legendaként fogják emlegetni. Én mindenesetre szeretnék annyi előadást kiélvezni, amennyit csak lehet. Nincs két egyforma előadás. Most a zárójelenetben Norma sokkal líraibban, szerelmesebben viszonyult Pollionéhoz, könyörögve kérlelte, hogy mondjon le Adalgisáról a szabadon engedés fejében. Amikor az elutasítás hallatán megfenyegette, hogy bosszúból Adalgisát "fel fogja nyomni", ez is már inkább egy halálra gyötört, legalább minimális elégtételre vágyó lélek fellobbanása volt, és tudható volt, hogy a valóságban nem fogja megtenni, amivel fenyeget. Korábban viszont volt olyan előadás, hogy ebben a fenyegetés-részben valósággal bosszúálló fúriává változott, sistergett a dühe, szégyentelenül élvezte Pollione rémületét, teljesen elhittem neki, hogy tényleg valóra fogja váltani a fenyegetést. Nos, mindezeket a variációkat megengedi a zene, a libretto, sőt, a rendezés is, és egy Kolonits-kaliberű előadó ki is tudja aknázni a lehetőséget, újabb és újabb örömteli meglepetésben részesítve közönsége azon részét, amelyik több előadásra is elmegy.



Balga Gabriella és Călin Brătescu a tőlük már megszokott magas színvonalon teljesített, utóbbi egy kis bemelegedést követően. Örömömre Wagner Lajos (Oroveso) előadásról előadásra fejlődik szerepében, a Momus-beírásokból most már értem, hogy a nehézséget az okozta neki, hogy bariton létére mély basszus szerepet kapott. A nyitójelenetben most már tényleg basszusnak hangzik. Figuraként pedig mindig nagyon "ott van".



A korábban látott előadásokhoz képest még egy különbséget vettem észre: a Casta divát Norma most nem a viszonylag hátul levő kis oltárféleségen állva énekelte, hanem előrejött. Ez megoldotta az egyik korábbi beírásomban említett akusztikai problémát, hogy a Casta divát a földszint elején nem lehetett annyira jól hallani. (Most ugyan nem ott ültem, de emlékeim szerint az elöl éneklők mindig jól hallhatók ott.)



Belcanto-rajongóknak javaslom, hogy ne hagyják ki ezt az igen jelentős Norma-produkciót, ami május 18-án Pesten is vendégszerepelni fog, illetve még március 24-én Momus-busz indul Pestről a megtekintésére (az előadás után meg vissza).


Erkel Színház • 89472018-03-13 13:52:13

Francia nyelvű Lucia-kritika a márc. 8-i előadásról


Lukács Gyöngyi drámai szoprán • 28882018-03-13 10:12:57

Bár a Gioconda egyáltalán nem tartozik az általam preferált repertoárba, a Lukács-gálán a kitűnő művészek előadásában hallott részletek kedvet csináltak hozzá, és a jövő évadban meg fogom nézni, feltéve, hogy ez lesz a szereposztás. (A bérlettájékoztató szerint lesznek Giocondák.)


Erkel Színház • 89042018-03-06 14:31:54

Blogbeszámoló a Luciáról


Erkel Színház • 89032018-03-06 14:29:36

Képgaléria az Operaház Facebook-oldalán (itt már kiírták Vörös Szilvia nevét)


Erkel Színház • 89022018-03-06 14:24:43

Nekem is nagyon tetszett a Lucia, Kolonits Klára szerintem is fantasztikus volt, hihetetlenül átszellemült alakítást nyújtott. A szünetben találkoztam két olasz operarajongó ismerősömmel (az egyik énekes és énektanár). Ők is nagyon pozitívan nyilatkoztak Kolonitsról, ellenben vehemensen kritizálták Szegedi Csaba olasz kiejtését (a hangszíne viszont tetszett nekik). Megegyezett a (pozitív) véleményünk az Alisáról, aki nem a kiosztott színlapon és az előcsarnoki monitoron feltüntetett Kun Ágnes Anna volt, hanem örömmel ismertem fel benne Vörös Szilviát, aki kb. három nagyságrenddel jobb énekes. Rejtély, hogy a feltehetően utolsó pillanatban történt szereplőváltozást miért titkolták el a közönség elől. Ha már nem volt idő új szereposztást nyomtatni meg a monitoros infót átprogramozni, legalább ragaszthattak volna egy kézzel írt cetlit a monitorra, és megjelenhetett volna valaki a függöny előtt a változást bejelenteni.



A tenor sajnos tényleg eléggé lerekedt a végére. Megfigyeltem, hogy minden egyes rekedt hangját akkor produkálta, amikor a fölülről ráömlő szárazjég-zuhatagban állt. Nem tudom biztosan állítani, hogy ok-okozati összefüggés volt a kettő között, de gyanús a dolog. Szerintem ebben a produkcióban mértéktelenül alkalmazzák ezt az effektust. Ráadásul a szelepek pöfögnek és sziszegnek.



A díszlet most már a végleges volt. Az osakai előadásban sokkal ritkásabb volt, nem volt közepe - Kelemen Zoltán blogjából értesültem, hogy az valójában összeszerelési malőr eredménye volt. Nekem úgy is jó volt. :-)



Sajnos a díszlet ajtajai elég zajosnak bizonyultak - remélem, ez csak ezen az első előadáson volt érzékelhető.


Erkel Színház • 88832018-03-02 23:49:49

Betegség miatt ingyen átadó egy jegy a szombati (márc. 3.) Luciára. Fszt. 8.sor. Jegyátvétel a helyszínen. Privátot kérek.



Edgardo egy bizonyos Giordano Lucà lesz.


Erkel Színház • 88672018-02-27 14:36:31

A Neue Merker recenziója a február 23-i Così fan tutte-ról


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39512018-02-27 09:08:14

Van egy fölösleges jegyem a ma esti teltházas A gáláns indiákra. Fszt. 4. sor. Érdeklődés esetén privát üzenetet kérek mihamarabb.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39382018-02-23 12:34:19

A kakasülőről én egy végtelenül kifinomult, a művészettel szimbiózisban élő előadóművészt (Kaufmann) meg egy tisztes iparost (Damrau) láttam-hallottam.


Edita Gruberova • 30482018-02-19 18:12:48

Tudok pár magyarról, aki ott lesz. Viszont akinek nincs még jegye, számoljon azzal, hogy nagyon nehéz lesz jegyet szerezni. Állóhelyre is lehet persze menni - nem tudom, érvényben van-e még az a szokás, hogy a nagyon frekventált előadásokra az előadás napján kora reggel sorszámokat osztanak az állóhelyekre.


Edita Gruberova • 30472018-02-19 17:55:15

Az operaslovakia.sk cikke a jubileum alkalmából



Azt írja, a történelmi debütálás nem is 18-án, hanem 19-én volt. Már máshol is olvastam ezt a verziót. Persze a lényeg az 50 év - nem sokan tudnak ilyen hosszú énekesi múlttal a hátuk mögött még főszerepeket énekelni, fachváltás nélkül. A drámai koloratúr fachban, azt hiszem, nincs és nem is volt más ilyen.


Edita Gruberova • 30452018-02-19 02:04:38

Néhány órája ért véget Edita Gruberova jubileumi koncertje a Zürichi Operaházban, színpadi debütálásának napra pontosan 50. évfordulóján. Az ünnepelt kis "lájtos" programmal készült: elénekelte Donizetti három "Tudor királynő" operájának (Stuart Mária, Boleyn Anna, Roberto Devereux) fináléját, a koncert elején még a gyónási jelenet is szerepelt a Stuart Máriából. Ezt a programot már hallottam vele párszor, a program nehézsége miatt nem szokott utána ráadást adni, de most a végén még odatette a Csarnokáriát, meg levezetésképpen Adél kacagódalát a Denevérből. Úgy hangzott, meg úgy is nézett ki (közelről is), mintha 50 éves lenne és nem 71. A közönség állva ünnepelte és újra meg újra visszatapsolta.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 1002018-02-13 11:48:04

Még egy Norma-kritika


Kolonits Klára • 10462018-02-12 14:28:32

Angol nyelvű ismertető a dalest helyszínéről, egy gyönyörű rokokó kastélyról, amely billentyűs hangszerek gyűjteményének is otthont ad


Kolonits Klára • 10452018-02-12 14:14:18

Október 6-án a művésznő dalestet ad Dinyés Dániel közreműködésével a levočai azaz lévai fesztiválon


Kolonits Klára • 10442018-02-12 13:53:41

Riport látható a Così fan tutte próbájáról az OperaCafé tegnapi adásában


Kedvenc magyar operaelőadók • 10232018-02-07 12:40:53

Kováts Kolos 70 éves lett. Isten éltesse!



Fidelio



Opera-világ


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 982018-02-05 12:53:09

"Barbárok Debrecenben"- a dehir.hu kritikája


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 972018-02-05 12:49:32

Szombaton volt a debreceni Norma-sorozat ötödik, számomra harmadik előadása. A művészeknek nem volt könnyű, mert az előző napon is volt előadásuk (nagyon nem szerencsés az ilyen beosztás), de most is nagyon professzionális teljesítményt nyújtottak. A tenoron itt-ott érződött egy kis fáradtság, de az exponált helyeken jól teljesített. Kolonits Klára az első felvonásban eleinte kicsit visszafogott volt, de a felvonás fináléjára a többiekkel együtt "begyújtotta a rakétákat". Igen ütősre sikeredett az a finálé. Úgy vettem észre, ezen az előadáson melegebben, kerekebben szólt Balga Gabriella hangja, mint a korábban hallott első kettőn. Vokális interpretációja engem Sonia Ganassiéra emlékeztet - ha tényleg őt választotta mintának, jól választott. Nagyszerű, hogy most már két tehetséges fiatal belcanto-képes mezzónk van (a másik Vörös Szilvia).

A Kolonits-Balga páros megléte szinte kiált pl. Donizetti Boleyn Annája után (kedves operaigazgatók, tetszenek hallani...?).

Most már a rendezésből is több részlet vált világossá számomra. A darab elején a druida kislányt nem Pollione és Flavio bántalmazza, hanem két másik római. A színpadnak van egy fölső emelete, ahol kiegészítő, illusztratív történések zajlanak - pl.  a rómaiak itt játszadoznak a kislánytól elvett gömbbel meg fátyollal. A druidák kultuszának fontos része az arcfestés, ezt kapja meg a kislány is a nyitány végén, valamint Norma két gyereke a darab végén, amikor Oroveso veszi őket a gondjaiba, és kvázi így válnak a druida közösség tagjaivá. Általában véve a rendezés elemei koherensek és logikusak, nincsenek benne kósza, összevissza ötletek. A jelmezek nekem tetszettek. Voltak azonban a közönségben, akik kritizálták, hogy a jelmezek cipzárasak, pedig a cselekmény korában még nem létezett cipzár. (Mit szólnának, ha olyan Norma-produkciót látnának - én már láttam -, ahol gépfegyverek is szerepelnek? Szerintem ez egy időtlen történet, beleférhet a cipzár meg a géppuska is.)

Ami nem annyira tetszett a rendezésben, az az oltár. Elég kicsi, jobbra hátul van, akusztikailag szerintem nem annyira szerencsés ponton, a Casta divát jobb helyre is pozicionálhatták volna (persze azért Kolonits így is hallható). Meg az oltár tetején van valami madáretető-szerű díszítés, ez egy kicsit komolytalannak tűnik. De bárcsak minden mai rendezésben csak ennyi kifogásolnivalót találnék!

Az eddig általam korábban élőben látott négy Norma-produkcióhoz képest ez az ötödik helyezi a legnagyobb hangsúlyt arra, hogy mennyire megkönnyebbül Norma - azt lehet mondani, boldog lesz - mikor nyilvánosan megvallja szörnyű, a közösség ellen elkövetett bűnét. Gondolom, ez a megoldás a rendező és az énekes együttes gondolkodásának eredménye, és persze kell hozzá egy olyan címszereplő, aki hitelesen közvetíteni tudja ezt a belső történést. Norma vallomásának következménye kínhalál lesz, de ezt is vállalja, hogy így vezekeljen, végre megszabadulva a rá nehezedő mázsás súlytól. Lehet spekulálni, hogy kizárólag a szerelem vezette-e tévútra, de nagyon is elképzelhető, hogy a népének is szeretett volna engedményeket kicsikarni, de ez megfeneklett azon, hogy Pollione római "macsó", a nőket kihasználja, az alacsonyabbrendűnek gondolt druidákat eleve megveti és nem tesz nekik engedményeket. A Normában a rómaiak és a druidák is "barbároknak" nevezik az ellenoldalt - ez is modernné és aktuálissá teszi ezt az operát.

Az előadás után a közönség vastapssal ünnnepelte a művészeket.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 962018-01-31 12:37:48

Páréves interjú a Pollionét éneklő, Magyarországon eleddig nem ismert Călin Brătescuval. (Románul van, de a Google Fordító segítségével hozzáférhető a tartalom.) Megtudhatjuk az interjúból, hogy példaképe Franco Corelli, és a klasszikus rendezéseket szereti. Az is érdekes megállapítása, hogy sok énekes van a világon, de nagyon kevés [köztük] a művész...



 


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 932018-01-27 23:30:35

Pardon, a "fent" igazából "lent" - csak a válasz írásakor jelenik meg a beidézett előző poszt "fent", a fórumban már "lent" lesz.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 922018-01-27 23:26:06

Jó, hogy megnéztem a mai előadást is - ma nem szerepeltek a cabaletta da capo részében a fent kritizált, számomra excesszív koloratúrák, és így nekem jobban tetszett. Persze ízlés dolga, hogy ki hogy értékeli.


Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 912018-01-27 01:57:18

Norma gyorsjelentés Debrecenből:



Sikeres premier. A szerepeket - egy kivételével - sikerült jól kiosztani.



Az egyáltalán nem könnyű partitúrát a zenekar sikerrel abszolválta, nekem különösen a vonósok tetszettek. A nyitány talán kicsit lassú volt, de legalább elkerülték a másik végletet, amikor úgy hangzik, mintha egy katonazenekar játszaná a promenádon (bizony hallottam ilyen Normákat Pesten). 



A kórus is kitett magáért.



Duffaut rendezése konvencionális-időtlen. Passzol a darabhoz. Egyéni elem a nyitány megrendezése: egy gyerek-balerina táncol a druidák közt. Egy idő után papnő-öltözéket adnak rá, és ekkor válik világossá, hogy Normát látjuk gyermekkorában. Később Pollione és Flavio a gyerek-druidát középre vonszolják, a földre lökik és elvesznek tőle egy kultikus jellegű, varázsgömb-szerű tárgyat (minden druidának van ilyen), miközben gúnyosan vigyorognak. Amiből rögtön kiderül a druidák és a rómaiak viszonya.



A tenor (Calin Bratescu) jó választás volt. Érces hangja megfelel a szerep követelményének. Áriájában fura módon oldotta meg a c-t, mintha félig falzettben lett volna. (Nálam szakavatottabbak majd kielemzik.) Színésznek nem jelentős.



Kevés olyan kortárs szoprán van, aki a Norma összes hangi kívánalmának megfelel. Kolonits Klára ilyen. Jókor sikerült színpadra jutnia a szereppel. Minden hangot kiénekelt, nem deklamált, nem tört bele a bicskája a legtorokgyötrőbb staccatókba sem. Csodálatos, kifinomult megoldásai voltak számos helyen, és ezeket a legnagyobb természetességgel adta elő. Bensőséges, átszellemült, könyörgő Casta divát énekelt, a könnyem is kicsordult tőle. Nem tudtam viszont egyetérteni azzal, ahogy a cabaletta második versszakát prezentálta Sills modorában, az agyonkoloratúrázástól szinte felismerhetetlenné vált az eredeti zene. Másutt a díszítései mértéktartóbbak voltak, az említett egy ponttól eltekintve tetszett a zenei interpretációja. "Persze" megcsinálta az opcionális d-t az 1. felvonás végén, meg az eszt a Pollionéval való duett végén. Mintha korlátlan lenne a felső regisztere. 



Jól passzolt Kolonits hangjához Balga Gabrielláé: Annak dacára, hogy mélyebben fekszik, mégis lányosabbnak hangzott. Hiteles volt, mint fiatal, naiv lány (miközben ugye Norma már asszony, két gyerekkel). Balga jól is énekli a belcanto dallamíveket, és remekül is játszik. Remélem, látjuk majd még más belcanto szerepben is.



Az Oroveso talán beteg volt, sajnos nem volt az igazi. A végére kicsit belejött. A Flavio (Biri Gergely) és a Clotilde (Rendes Ágnes) jól énekelt, előbbinek érzésem szerint még az olasz kiejtésén lehetne javítani. A közönség jól fogadta a premiert.


Opernglas, avagy operai távcső... • 199222018-01-16 13:00:07

Interjú a Mezei Néző blog szerzőjével


Erkel Színház • 87512018-01-16 12:21:26

A vámpír - Varga Péter kritikája


Erkel Színház • 87502018-01-16 12:18:19

Finn nyelvű blogbeszámolók:



A vámpír



Béla futása / Pikkó hertzeg



Oberon


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 38732018-01-15 11:41:44

Ezek az Operamacerák jelentős részben improvizatívak, szerintem jó ez így, de ilyenkor nem lehet pontosan kiszámítani az időigényt. A délutáni előadás igen hirtelen ért véget, elképzelhető, hogy volt még valami a "tarsolyban", amire már nem került sor, és ebben lett volna Kolonitsnak szerepe (mármint hangilag is).

A délelőtti és a délutáni előadás is Cherubinóra volt kihegyezve, és Kálnay Zsófia nagyszerűen teljesített. Megismerhettük remek humorérzékét, improvizatív készségét és atlétikus képességeit is. Meg persze jól is énekelt. :-)

Gondolom, nem lehetett volna a grófnőt a középpontba helyezni, most, hogy Kolonits a belcanto-operairodalom legnehezebb szopránszerepére készül, életében először (a Norma premierje jövő pénteken lesz Debrecenben).


Edita Gruberova • 30442017-12-23 00:12:30

Isten éltesse a Királynőt 71. születésnapján!


Edita Gruberova • 30422017-12-22 00:57:19

"Mindörökké Gruberova" - Fáy Miklós írása a szerdai koncertről


Edita Gruberova • 30372017-12-07 19:08:24

Edita Gruberova jubileumi áriaestje

Deutsche Oper Berlin, 2017. november 29. és december 4.

Közreműködők:

A Deutsche Oper Berlin zenekara, Peter Valentovič vezényletével

Matthew Newlin, Markus Brück, Nicole Haslett, Andrew Harris (ének), Hans-Jürgen Schatz (moderátor)



Gruberova február 18-án fogja debütálásának 50 éves jubileumát ünnepelni. A Deutsche Oper Berlin előrehozta az ünneplést, így már a művésznő két berlini áriaestjén megkezdődött az ünnepségsorozat. Ebből az alkalomból az áriaesten egy moderátor is közreműködött, aki egyes zeneszámok előtt megszólalt, felelevenítette az énekesi pálya legfontosabb állomásait, dátumokkal (ebben egy baki is volt: a Lucia-debütálás ugyanis nem 1978-ban, Bécsben volt, hanem 1975-ben, Grazban). Ismertetett néhány statisztikát, hogy milyen szerepet hányszor énekelt, hány éven keresztül. Említésre került, hogy nagy szerepét, Luciát legutóbb 2 hete alakította Japánban. Elhangzottak idézetek híres pályatársaktól (Harnoncourt, Fassbaender).



A koncert első fele Mozartnak volt szentelve, akinek zenéje nagy szerepet játszott a művésznő pályájának elején. A Szöktetés-nyitány után Konstanze Traurigkeit-áriáját hallottuk. Az első koncerten volt az ária elején némi bemelegedési effektus, a másodikon nem. Nekem nagyon átjött Konstanze reményvesztettsége, bánata. Az összes áriát erős érzelmek jellemezték. A Don Giovanni-nyitány után Donna Anna Non mi dir-je következett, úgy, ahogy azt csak La Gruberova tudja prezentálni. Hihetetlen, mit meg tud csinálni egyetlen levegővel. Még mindig. A Mozart-blokk zárásaként Elettra bosszúáriája következett az Idomeneóból. Ezt a szerepet színpadon sosem énekelte, egyesek szerint súlyosabb hang kellene hozzá, de szerintem ez az interpretáció a maga nemében tökéletes, és az egyik kedvencem. Gruberova nagymestere annak, hogy hogyan kell a koloratúrákat a kifejezés szolgálatába állítani. Meg az arcjátékot, a gesztusokat is, akár koncerten is. A frusztráltság, kétségbeesés, hisztéria, őrjöngés, önpusztító indulat teljes skáláját végigjátszotta hangjával és gesztusaival is.



A koncert második része az előre kiadott program szerint Violetta Addio del passato áriájával kezdődött. A meglepetés számomra az volt, hogy az egész Traviata-finálé megszólalt (kivéve a kórus részeit), a levél felolvasásától kezdve. Jól össze lettek válogatva a mellékszereplők és a fiatal tenor, Matthew Newlin (talán kicsit hangosabb volt a kelleténél, de jó pozícióban szólt a hangja). Megrendítő volt a halál-jelenet, nyilván nagyon tudatosan választotta a művésznő, és eszembejuttatta az ismert mondást, hogy az énekesek kétszer halnak meg, először, amikor abbahagyják az éneklést, és másodszor fizikailag. Talán az a szerencsés énekes, aki ezen a két halálon egyszerre lesz túl... nem tudom. Mindenesetre nagyon élethű volt a meghalás, pedig állva történt, a tenor karjaiban. Mégis úgy éreztem, hogy meghalt, ha csak néhány másodpercre is, és sírtam. Mert a halál egyszer eljön, az övé is, az enyém is, mindenkié...



A megrendülés oldásaként a Roberto Devereux nyitánya következett, majd ennek az operának a fináléja. Erzsébet királynő Gruberova egyik legnagyobb szerepe. Most a zárójelenetet teljesen egyedül énekelte (a többi szereplő részei ki lettek húzva). Nem maradt adósunk, előadása bravó-orkánt és álló ovációt ért.



Az első ráadás a Dich, teure Halle volt (tudtommal először énekelte zenekarral). Persze a művésznő nem Wagner-énekes, de lehet, hogy nekem, aki enyhén szólva nem vagyok Wagner-rajongó, pont ezért tetszett ez az interpretáció. A viszonylag súlyos ária után a Denevér-részlet (Mein Herr Marquis) most kicsit máshogy szólt, mint szokott, de nem kevésbé volt szórakoztató. Nem tudom megunni, ha ő énekli.



Gruberova hangja szépen csengett az egész koncert során. Talán lehetett kritizálni a mély hangok jelzésszerűségét, de a magas regiszter "metálja" mindent vitt.



A zenekar és a karmester is jól teljesített.



Nagy élmény volt mindkét koncert, örülök, hogy ott lehettem.



Egy rajongótárs jóvoltából a felvétel hozzáférhető a Tubuson.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64252017-11-19 15:12:53

"amikor a művésznő világhíresség lett, a számítástechnika, az elektronikus szövegszerkesztés, a korszerű nyomdászat még gyerekcipőben járt"

Ez igaz, de több olyan korai (70-es évek első fele) osztrák színlapoot láttam, ahol Gruberová alakban szerepel a művésznő neve, a későbbieken viszont ékezet nélkül.

Ez arra utal, hogy ő maga mondhatott le az ékezetről.

Magyar rajongónak írt privát levélben is ékezet nélkül írja a nevét (van ilyen levelem tőle).



"csak az eredetileg nem latinbetűs neveknél helyes azt az átírást alkalmazni, amit - mondjuk az orosz - művész maga választott latinbetűs nemzetközi nevéül."

Véleményem szerint nem kellene elvitatni a művésztől a jogot, hogy megválaszthassa művésznevét. Hadd legyen Pavol Bršlík a nemzetközi porondon Breslik, Gruberová meg Gruberova. Függetlenül attól, mi áll az anyakönyvi kivonatában.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64192017-11-18 15:22:20

Szlovák forrásokat idézel, melyek természetszerűleg a nevet az eredeti szlovák írásmód szerint írják. Ugyanakkor a művésznő "Gruberova" néven vált világhírűvé, nem a saját hazájában. Azokon a helyeken, ahol kezdeti nagyobb sikereit aratta, és a mai napig is nagyon népszerű (Bécs, München), a neve ékezet nélkül szerepel ma is a színlapon, pedig nyilván egy szavába kerülne módosíttatni. A Nightingale Classics lemezkiadót az ő felvételeinek kiadására alapították, minden egyes lemezen ékezet nélküli alakban szerepel a neve, pedig abba is lehetett volna beleszólása. Mint említettem, autogramjában sem szerepel az ékezet. Tehát a "márkanév" Gruberova, az eredeti írásmód Gruberová.



Nincs ezzel egyedül, Pavol Breslik tenor eredeti neve Bršlík, ő sem szülőhazájában vált híressé, és csak szlovák és cseh nyelvterületen használja nevének eredeti alakját.



Van, amikor a névmódosítást a kényszer szüli: Christoph Prick német karmester angol nyelvterületen Perick néven szerepel, mert a családneve angolul egy csúnya szóval egyezik meg.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64172017-11-18 01:07:21

A "Hall" korrekt, a "Festivall" sajnos nem. :-(



A művésznő maga autogram-osztogatáskor "Gruberova"-nak írja a nevét, ékezet nélkül. Azt nem tudom, mi áll az útlevelében.



 



 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64152017-11-17 19:14:33

Ezt nem én követtem el, azt viszont igen, hogy a Festival [Hall]-t véletlenül két l-lel írtam. Mea culpa. Talán még lehet javítani.


Kolonits Klára • 9952017-11-16 19:04:59

19-én, azaz most vasárnap ünnepi hangverseny lesz a Zeneakadémia nagytermében Orbán György zeneszerző 70. születésnapja tiszteletére, A műsor második felében a szerző Stabat Matere hangzik fel, ebben Kolonits Klára is közreműködik.



Jegyek ingyenesen igényelhetők a Zeneakadémia jegypénztárában.



További információ


Kolonits Klára • 9912017-10-27 12:01:48

Hugenották - ízelítő


Edita Gruberova • 30202017-10-22 15:57:45

Edita Gruberová To Be Featured At The Hungarian State Opera in Japan


MET-es operaelőadások moziban • 6192017-10-12 12:22:45

A DiDonatóról leírt negatív véleményekkel nem igazán értek egyet. Én bizony azért váltok jegyet a Met-mozikra, hogy őt halljam és lássam, semelyik másik énekes nem érdekel ennyire a Met kínálatából. Azóta vagyok rajongója, hogy 7 éve Salzburgban hallottam élőben - Adalgisaként. A mostani közvetítésben (amit az Uránia moziban láttam) egy kis hangkopást én is felfedeztem (persze lehet, hogy csak egy kicsit fáradt volt), de csúnya tremolókat nem hallottam. Tény, hogy az első duettben elkerülte a magas hangot (a másodikban nem vettem észre ilyet). De ezen felül csak jót tudok róla mondani. Minden hang, minden szótag jól át van gondolva és a kifejezés szolgálatába állítva. Tiszta dikció (ellentétben Radvanovskyval, aki rengeteg mássalhangzót lenyelt). Hanganyaga önmagában nem lenne olyan jelentős, de amit ezzel a hanggal megcsinál (nagyszerű technikája segítségével), azt tanítani kéne. (Egyébként tanítói vénája is van, mesterkurzusait is érdemes videón megnézni.)

Radvanovsky Casta Divája csalódás volt, dögunalom, azon kezdtem gondolkodni, hogy hogy fogom ezt a nőt a végéig kibírni, de aztán fokozatosan jobb lett. Mindazonáltal sose lesz a kedvenc Normám (bevallom, én ebben a szerepben jobban szeretem a drámai koloratúrszopránokat). Tényleg volt némi aránytalanság az ő hangi súlya és a többieké között, de ne feledjük, hogy ez a szereposztás eredetileg Netrebkóra lett kitalálva. 

Calleja hangját lehet szeretni vagy nem szeretni, én jól viselem, szerintem elég jó Pollione volt, ha leszámítjuk, hogy első jelenetének végén csúnyán elrontotta a magas hangot - viszont előtte a C-t nagyon szépen megcsinálta. 

Azt viszont nem tudom, hogy a comprimario-szintű Matthew Rose mit keresett ebben a társaságban Orovesóként. A legjelentéktelenebb Oroveso volt, akit valaha hallottam.


Kolonits Klára • 9852017-10-10 13:40:49

Müpa Fesztivál Színház, december 3, 11 és 15 órakor:



Operamacera - a Nemzeti Filharmonikusok családi matinéja



Rossini: A sevillai borbély



Vezényel: Dinyés Dániel



Rendező: Göttinger Pál



Közreműködők: Kolonits Klára, Horváth István, Cseh Antal



"(...) a közönség nemcsak passzív, ám jól szórakozó megfigyelőként van jelen, hanem az alkotói folyamatba való betekintés révén részesévé is válik a mű születésének, megismeri kulisszatitkait. A műhelymunkában a két alkotó a nagyszerű énekesekkel együtt egy elképzelt előadás rendelkezőpróbáját tartja előttünk, a zenei és történetmesélő elemzéstől kezdve az énekesek színpadon megtett első lépéseiig." (forrás: mupa.hu)


Kolonits Klára • 9842017-10-10 13:16:23

Jó egy hete volt, 1-jén, de csak most jutok hozzá, hogy írjak róla:



Óriási örömzenélés színhelye volt a Zeneakadémia, ahol Haydn A teremtés c. oratóriuma volt műsoron, az Óbudai Danubia Zenekart Vásáry Tamás vezényelte, közreműködött a Nemzeti Énekkar, valamint Kolonits Klára, Rab Gyula és Bakonyi Marcell. Eredetileg egy másik szopránnal volt meghirdetve a koncert, és amikor megtudtam, hogy Kolonits Klára fogja énekelni a szopránszólót, válaszút elé kerültem, mert aznap délelőttre már volt jegyem a Rigolettóra, és nem nagyon szeretek "duplázni", de most mégis megtettem (végül is épp a Zene Világnapja volt), és jól is jött ki a dolog, mert ugyan várakozásomon felül sikerült a Rigoletto is, de az igazi eksztázist A teremtés hozta el. Ezt a művet addig csak felvételről ismertem, és nekem a művek mindig élőben nyílnak meg igazán. Nem akarom elemezni az előadást, úgy volt jó, ahogy volt. Nagyszerű, rituális, vallásos jellegű élmény. Azt hiszem, a közönség nagy részére így hatott. Már az első rész végén bejött a vastaps, Vásáry Tamás még szólt is, hogy lesz még egy második rész is. :-)



A karmester, a zenekar, az énekkar és a szólisták is derekasan helytálltak. Kolonits Klárát élmény volt nemcsak hallgatni, de még nézni is, amint a kottából végig követi az előadást (akkor is, amikor nem ő következik), és szinte együtt él, együtt mozog a zenével.


Giacomo Meyerbeer • 6402017-09-26 17:06:24
A Lánchíd Szalonban október 26-án:
"Papageno klasszikus zenei estek
A hugenották, avagy mi is az a francia nagyopera
Kezdés: 19.00
Nézőtér nyitás: 18.30
Jegyár: 1 500,- Ft
Jegyek kaphatók az InterTicket országos hálózatában valamint a JEGY.HU oldalon.
Az Operaház Hugenották-bemutatója akkor is időszerű lenne, ha nem idén lenne a reformáció 500. évfordulója. A francia nagyopera szinte önálló műfaj az operán belül, a maga idejében elsöprő népszerűségnek örvendett, Meyerbeer itthon évtizedek óta nem játszott mesterműve pedig a műfaj egyik legjellegzetesebb darabja.
Vendégeink: a főszerepet éneklő Kolonits Klára operaénekesnő és az ebben a darabban kitüntetett szerepet játszó kórust vezető Strausz Kálmán karigazgató."
Kolonits Klára • 9832017-09-26 17:04:48
A Lánchíd Szalonban október 26-án:
"Papageno klasszikus zenei estek
A hugenották, avagy mi is az a francia nagyopera
Kezdés: 19.00
Nézőtér nyitás: 18.30
Jegyár: 1 500,- Ft
Jegyek kaphatók az InterTicket országos hálózatában valamint a JEGY.HU oldalon.
Az Operaház Hugenották-bemutatója akkor is időszerű lenne, ha nem idén lenne a reformáció 500. évfordulója. A francia nagyopera szinte önálló műfaj az operán belül, a maga idejében elsöprő népszerűségnek örvendett, Meyerbeer itthon évtizedek óta nem játszott mesterműve pedig a műfaj egyik legjellegzetesebb darabja.
Vendégeink: a főszerepet éneklő Kolonits Klára operaénekesnő és az ebben a darabban kitüntetett szerepet játszó kórust vezető Strausz Kálmán karigazgató."
Kolonits Klára • 9812017-08-16 11:47:45
Még egy részlet ugyanebből a pécsi Puritani-előadásból:
https://www.youtube.com/watch?v=xnDrxo7EFNU
(Son vergin vezzosa)
Edita Gruberova • 30182017-07-28 19:07:42
A májusi prágai Normákra aug. 1-jén 9 órától árulják a jegyeket.
Kolonits Klára • 9782017-07-28 17:26:18
A holnapi martonvásári Beethoven-koncerthez:
Az oratórium szövege (németül)
Kolonits Klára • 9762017-07-21 16:27:08
Fellépő művészek az Ördögkatlanról
Kolonits Klára: NEKEM A KATLAN egy Kalandpark, a “minden másképpen van”, sőt, a “minden másképp kell legyen,” terepe. Itt nem élhetek meg az évközi színházi reflexeimből, reszkírozni kell, hogy minden eleven, jelen idejű legyen, ne valami előre bepróbált attrakció. Az a fajta “finom-hangolás”, ami bátorságot igényel, de nagy örömet és pezsgést ad, mint az a habzó rosé, amivel egy-egy jól sikerült produkció után koccintunk Villányban.
Kolonits Klára • 9752017-07-21 16:22:33
17-én megnéztem az Attilát Nürnbergben. Élőben most először láttam ezt az operát.
Peter Konwitschny rendezése modern, logikus, gondolatébresztő. Eredetileg a Theater an der Wienben mutatták be. Egy pillanatra sem unalmas, mindig történik valami. Én két fő gondolatot azonosítottam benne (mások láthatják esetleg másképp): az egyik a szereplők előrehaladása az életben: először gyerekek, akik a csatában fakanalakkal és lábasfedőkkel harcolnak (majdnem teljes komolysággal), majd felnőttek (modern civil ruhában), végül öregemberek, már nagyon életük végefelé, tolószékben meg mankóval. A másik fő motívum a bosszú gondolata (ez teljesen a librettóból jön): Odabella még az opera elején (vagy inkább még az előtt) elhatározza, hogy bosszút áll Attilán, aki a csatában megölte az ő apját, mégpedig (Odabella) saját kezűleg akarja megölni a hun királyt. Ezt végig és véghez is viszi, azt sem engedi, hogy más ölje meg, az elől inkább megmenti, csak hogy ő szúrhassa le. Odabellának a bosszú fontosabb minden másnál, így programozta be magát, és végrehajtja a programot. Ennek a döntésnek a moralitása eleve megkérdőjelezhető, hiszen a csatában való ölés nem ugyanaz, mint valakit orvul leszúrni (amit Odabella tesz a végén Attilával, aki pedig nem volt hozzá rossz: megkímélte az életét, megajándékozta a kardjával, sőt, feleségül akarta venni). Persze egy párbajban Odabellának nem sok esélye lenne Attilával szemben. Érzésem szerint a zeneszerző és a rendező is nyitva hagyja ennek a bosszúnak a morális értékelését.
Az unaloműző rendezői megoldások széles skálán mozogtak: a legbájosabbak a felülról belógatott, kecsesen mozgó madárfigurák voltak (l. ebben a videóban 2:45-től - itt csak egy madárka látszik, de valójában 6 volt). Aztán voltak sokkoló momentumok is: újságpapírlap nyílt színen való elégetése (nyilván vannak tűzvédelmi vonzatai, de határozottan látványos, bár kissé ijesztő), valamint szereplő ária közbeni legéppuskázása - elesik, de szürreális módon feltápászkodik, és folytatja az áriát). Leó pápa (akinek nem volt pápa-külseje) a jelenetében rágyújtott egy cigarettára, és végig is szívta azt (ennek értelmét nem sikerült megfejtenem). A rendező mindig gondoskodott arról, hogy a nagyérdemű ne unatkozzon.
A nagyérdemű, benyomásom szerint, a zenei és a színpadi megoldásokat is tetszéssel fogadta.
Az előadásban az összes szereplő látható kedvvel és lendülettel vett részt, igazi csapatjátékban. Örömmel voltak gyerekek, felnőttek, majd öregek is.
Egy kivételével az összes szereplő a társulat - vagy az operastúdió - tagja volt, és hangilag is elég jól teljesítettek, a férfiak közül nekem legjobban a lengyel bariton, Mikołaj Zalasiński (Ezio) hangi produkciója tetszett, szép hang, jól használja, picit néha öntetszelgőnek tűnt, de a figura is ilyen. A címszerepet a bolgár Nicolai Karnolsky alakította, első pár frázisában nem nagyon zengett a hangja, aztán ez javult, de valahogy végig egy kicsit egysíkú volt a hangzás. A koreai tenor, David Yim hangszíne megfelelő a szerepkörhöz, de időnként valahogy kevésnek tűnt, máskor viszont jól kieresztette a hangját.
Az igazi világszínvonalat számomra Kolonits Klára (Odabella) képviselte, belépőáriáját (itt meghallgatható) lelkes tapssal és bravókkal honorálta a közönség, amely határozottan vevő volt az énekesnő hangjára és művészetére. Kolonitstól kaptunk jó néhány impresszív magas hangot (a mély hangok persze nem egy drámai szopránéi voltak, de nekem nem volt hiányérzetem), meg remekül kidolgozott koloratúra futamokat.
A karmester Guido Johannes Rumstadt volt. A legelején volt egy kis összhanghiány közte és a zenekar pár tagja között (tudtommal nem volt próbájuk előtte, a széria korábbi előadásait Káli Gábor vezényelte), de hamar összerázódtak.
Profi, jól kidolgozott előadás volt. Korántsem állítom, hogy most már csak ilyen produkciókat szeretnék nézni, de a hagyományos rendezések mellett időnként jöhet valami ilyesmi is.
Érdekes lehet elolvasni a Konwitschnyvel készült interjút, melyben a rendező többek között a darab háborúellenességét emeli ki.
Edita Gruberova • 30142017-07-12 19:39:00
Sose hittem volna, hogy valaha eljutok a Kanári-szigetekre, de mégis így lett, mivel a világ egyik leghíresebb "kanárija" ott lépett fel, és nem bírtam volna kihagyni egy Gruberova-Gavanelli-koncertet. Fapadosok kombinálásával sikerült elviselhető határok közé szorítani a költségeket, és így szombaton La Palma vulkanikus szigetének földjére léptem. Ez a sziget a Kanári-szigetek egyik kisebb, kevésbé ismert, turisták által kevésbé frekventált darabja. A főváros, Santa Cruz de la Palma, amelynek dicső kereskedelmi múltja van, rendelkezik egy mutatós, jó karban levő régi színházzal, a Teatro Circo de Marte-val, amibe a helyi lelkes és jó szervezőkészségű operabarátok immáron másodszor nyári zenei fesztivált szerveztek. Idén a fesztivál sztárvendége Gruberova volt, aki régi színpadi partnerével, Paolo Gavanellivel adott közös koncertet. Gavanellinek háza van a szigeten, és az ő ötlete volt Gruberova meghívása. A Magyarországon is ismert Gavanelli mostanában nincs a fősodorban, de ennek, mint a koncerten is bebizonyosodott, nem hangbeli okai vannak, ma is elsőrangú belcanto- és Verdi-bariton. Nincs még 60 éves. Jó néhányszor láttam-hallottam őt és Gruberovát együtt, főleg Münchenben, ahol egy időben szinte a csapból is Gavanelli folyt, de aztán megváltozott a Staatsoper menedzsmentje, és többé nem hívták. A külseje ugyan nem igazán apollói, de ha megszólal, akkor ezt feledtetni tudja. Szakálla levágásával szerintem előnyére változott az arca.

A színház megközelítéséhez a tengerpart szintjétől elég sokat kellett fölfelé menni, szép, de egyenetlen kövekkel burkolt meredek utcákon, ez a koncertre szánt lábbeliben nem is volt olyan egyszerű (meg visszafelé még nehezebb volt), de sebaj. A színház elé érve számos ismert Gruberova-rajongóval találkoztam, és ahogy beszélgettünk, egyszerre csak mennyei hangok ütötték meg a fülünket: a művésznő a Puritani őrülési jelenettel énekelte be magát odabent.

Amikor a koncert kezdetekor Gruberova megjelent a színpadon, mindjárt óriási tombolás és álló ováció fogadta.
A koncert ambiciózus programja jórészt a korábban Gavanellivel együtt énekelt darabokból állt össze: Puritani őrülési jelenet és Riccardo áriája, Traviata duett, Germont áriája, Violetta I. felvonásbeli áriája, a szünet után Lucia első áriája és Enrico áriája, a Roberto Devereux-ből a baritonária és a zárójelenet. A kb. 500 fős nézőtéren ülők (még a színpadon is ültek nézők) nagyon lelkesek voltak, így lett aztán hat(!) ráadás is, melyet felváltva a bariton és a szoprán énekelt: O sole mio, Villanelle (Eva dell'Acquától), Figaro belépője, Adél kupléja, Otello halála(!), és legvégül Signore ascolta. Óriási ünneplés, tombolás, lábdobogás, minden ráadás után álló ováció, szinte önkívületben ünneplő közönség. Melyben képviselve voltak a nemzetközi Gruberova-rajongók, valamint turisták és helyi lakosok is.
Több mint három órát tartott az esemény, egy 20-25 perces szünettel.

A zongorakíséretet Peter Valentovic szolgáltatta egy nagy Yamaha zongorán, a szokásos gondos, invenciózus és muzikális módján. Gruberova az első szám első frázisaiban még nem volt teljesen bemelegedve, de aztán megszólalt az a bizonyos hamisíthatatlan Gruberova-voce, ami a rajongókat pillanatok alatt az eksztázisba repíti, és nem volt megállás. Aki akart, találhatott itt-ott szeplőket, de mindez nem számított, a művésznő, mint azt nemrég Pesten is tapasztaltuk, ma is le tudja nyűgözni a közönséget, amely majd' szétszedi a házat lelkesedésében, és ez az, ami számít, nem sok művész van, aki ilyen "varázslói" tehetséggel illetve tudással rendelkezik. A koncert felért egy mesterkurzussal, amit ez a két művész nem tud az éneklésről meg a (tradicionális) operajátszásról, azt talán már nem is érdemes tudni. Arra is gondot fordítottak, hogy játsszák is szerepüket, pl. a Traviata-duettben annál a résznél, amikor Violetta odaadja Germontnak az okmányt, mely tanúsítja, hogy mindenét eladta, Gruberova felvett a zongoráról egy összehajtogatott papírt, és odaadta Gavanellinek, aki azt "elolvasta".

Gavanelli is nagyszerűen énekelt (micsoda technika, és milyen remek magasságok), és a közönség őt is ünnepelte, de a közös meghajlásoknál szerényen többször is előtérbe tolta Gruberovát, és ő maga inkább a háttérben maradt.

Örülök, hogy ott lehettem. Isten éltesse sokáig a kanárikat!!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 593112017-06-28 13:57:38
Úgy tűnik, a felújított berlini Staatsopert szeptemberben megnyitják.
Lucia Popp • 8582017-06-23 11:48:38
Június 12-én avatták fel a Bécsi Állami Operaházban Lucia Popp mellszobrát, mely később bécsi közterületre fog kerülni.
Edita Gruberova • 30052017-06-22 22:41:07
Gruberova, az örök díva
Opernglas, avagy operai távcső... • 197192017-06-08 12:08:21
A Sly-ban (ami szegedi produkció volt) énekelt egy kisebb szerepet az Erkel Színházban.
Kolonits Klára • 9592017-06-08 12:03:20
A Gramofon magazin nyári számában is megjelent egy interjú, itt egy ízelítő belőle
Kolonits Klára • 9582017-06-08 12:00:34
Interjú a programguru.hu-n
Kolonits Klára • 9572017-05-30 17:44:27
Kolonits Klára és László Ferenc beszélgetése - 2017.05.28., a Bátori Mária kapcsán
Edita Gruberova • 29852017-05-25 14:58:51
Gondolom, a hajóút szervezői kérték így.
Edita Gruberova • 29832017-05-25 14:02:04
Kijött a részletes program:
Verdi: „La mia letizia infondere” – Oronte áriája A lombardok című operából
Donizetti: „O luce di quest’anima“ – Linda áriája a Linda Chamounix című operából
Donizetti: „Una furtiva lagrima”– Nemorino áriája a Szerelmi bájital című operából
Donizetti: „Sulla tomba che rinserra” – Lucia és Edgardo duettje a Lamermoori Lucia című operából
Donizetti: „Regnava nel silenzio” – Lucia áriája a Lamermoori Lucia című operából
szünet
Lehár: „Dein ist mein ganzes Herz” – Szu Csong herceg áriája A mosoly országa című operából
Bellini: „O rendetemi la speme” – Elvira áriája A puritánok című operából
Verdi: „De’miei bollenti spiriti” – Alfredo áriája a Traviata című operából
Verdi: „Un di’ felice” – Violetta és Alfredo duettje a Traviata című operából
Verdi: „È strano, è strano!” – Violetta áriája a Traviata című operából
Zongorán közreműködik Peter Valentovič.
Edita Gruberova • 29812017-05-22 19:26:16
Időközben jegy.hu-n online is elérhetővé váltak a jegyek.
Edita Gruberova • 29802017-05-21 16:22:45
Gruberova és Michael Schade (tenor) június 8-i zeneakadémiai koncertjére a Zeneakadémia pénztárában kaphatók jegyek. A legelőbbre szóló jegyek a fszt. 11. sorba szólnak, 19,000 Ft-ért. Tudtommal online nem kaphatók a jegyek, legalábbis jelenleg. A legjobb helyek egy zenés hajóút résztvevői számára vannak fenntartva. A programot nem ismerem.
Kolonits Klára • 9452017-05-19 09:36:33
A meghirdetett Puritani-jegy elkelt.
Vincenzo Bellini • 4492017-05-19 09:36:03
A meghirdetett Puritani-jegy elkelt.
Vincenzo Bellini • 4342017-05-18 14:18:26
Sajnos nem tudok elmenni a pécsi Puritánokra. Fszt. II. sorba, eléggé középre szóló jegyemet ingyen felajánlom az első jelentkezőnek. E-mailben el tudom küldeni.
Kolonits Klára • 9382017-05-18 14:18:09
Sajnos nem tudok elmenni a pécsi Puritánokra. Fszt. II. sorba, eléggé középre szóló jegyemet ingyen felajánlom az első jelentkezőnek. E-mailben el tudom küldeni.
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 812017-05-18 12:33:05
Itt már arról is szó van, hogy ki énekli a címszerepet.
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 25922017-05-11 13:22:48
Tényleg a sajtó követett volna el hamisítást?
Az interjú, amire a belinkelt cikk hivatkozik, a Times-ban jelent meg. Regisztráció nélkül csak az eleje olvasható, de mindjárt a címe az, hogy "I don’t want to spend time on crap", azaz: Nem akarom az időmet vacakra (esetleg úgy is fordítható, hogy sz@rra) fecsérelni.
Bellini zenéjére pedig már korábban is használta a "crap" szót, l. ezt az interjút, akkor a Puritánokat intézte el ilyen sommásan.
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 25752017-05-09 18:34:42
Netrebko megmondja, miért mondta le a Normákat (angol nyelvű cikk)
Kolonits Klára • 9152017-05-07 16:18:50
Csodálatos, gyönyörűen, átszellemülten előadott Beethoven-Schubert dalestet hallottunk a Művésznőtől tegnap a Várban, a "Beethoven Budán" fesztivál keretében, a Zenetudományi Intézetben. A zongorás kíséretet a tehetséges fiatal Ránki Fülöp adta. A dalestet felvették videóra is, remélem, azok is élvezhetik majd, akik nem voltak jelen.
Ma a Mátyás-templomban Beethoven IX. szimfóniája lesz hallható, különleges, kétorgonás kísérettel, a szoprán szólamot a Művésznő énekli.
Edita Gruberova • 29792017-04-26 14:30:45
Gruberova most Münchenben énekel Roberto Devereux-ket, nagy sikerrel. Az első előadás húsvét vasárnap volt, a második múlt szombaton. Az elsőn az első felvonás kicsit "bemelegítősnek" hangzott itt-ott (pár mellécsúszott vagy túl éles hang tekintetében), a másodikon nem hallottam ilyesmit, már az első felvonás is Gruberova fénykorát idézte. Sem hangi, sem fizikai állapota (pedig ebben a rendezésben térdelni, kúszni-mászni, összeesni is kell) nem utalt arra, hogy már elmúlt 70. Egyetlen helyen észleltem, a 2. felvonásban, hogy eggyel többször vett levegőt, mint korábban. A közönségre változatlanul óriási hatást tud gyakorolni.
Érdekesség, hogy az alakított figura (a már idős I. Angliai Erzsébet) kora nagyjából megfelel az énekesnő valódi korának.
A partnerei elég jók voltak. A kb. 2000 fős színházban senkinél nem tapasztaltam volumenproblémát, két nagyon különböző helyről hallgatva (galéria teteje ill. fszt. 2. sor). A címszerepben Charles Castronovo tulajdonképpen teljesítette a szerep követelményeit, de valahogy mégis némileg súlytalannak tűnt számomra. Az volt a benyomásom, hogy nincsen igazából meg a hangi súlya a szerephez, "felfújta" egy kicsit a hangját, hogy hallható legyen, és a hangzás nem volt elég gazdag felhangokban. Persze most egy ínyenc véleményét olvassátok, aki legalább egy tucat tenort hallott már élőben a szerepben. Szóval, nem volt ez olyan rossz, de messze nem érte el hangilag pl. Roberto Aronica, vagy színészileg Zoran Todorovich teljesítményét.
A tenor, akinek szerintem jelenleg Roberto szerepéhez ideálisan megvan a hangi súlya, hangszíne, valamint a belcanto-finomságokra való képessége is, az László Boldizsár. Remélem, nem iszom hiába előre a medve bőrére - június 24-én meghalljuk.
A királynő boldogtalan riválisának, Sarának szerepében Silvia Tro Santafé mutatkozott be. Eredetileg egy másik, általam nem ismert énekesnő lett volna, de az lemondta, Tro Santafé, akit Maffio Orsini szerepében már láttam korábban ebben a színházban, jó választás volt, mind éneklése, mind színészi játéka igen árnyalt volt. Nekem a hangja kicsit mattnak tűnik helyenként, de jól érzi a stílust. A müncheni közönségből többen máig a 2004-es premier Saráját, Jeanne Pilandet emlegetik, mint ideálisat - színészi tekintetben egyetértek, a hangja is szép volt, de nekem ő nem volt elég "belcantós", a pálmát én Sonia Ganassinak adnám, de Tro Santafé is megteszi.
Sara megcsalt férjét, Nottinghamet egy fiatal, tehetséges bariton, Simone Piazzola alakította. Ő is megfelelt szerepének hangilag és színészileg is. Az első előadáson hallottam némi vibrátót a mély hangjain, a másodikon már nem igazán. Egyes magas hangokat óvatosan, viszonylag kis hangerővel énekelt ki, de ezt nem igazán rovom fel neki. Nagy átéléssel alakította a szerepet, egyéni színeket is belevitt (nem tudom, hogy ez a saját egyéni kezdeményezése volt, vagy a rendezőé, mindenesetre jól sikerült).
A karmester, mint a premier óta mindig, Friedrich Haider volt, friss tempókkal, sok színnel és árnyalattal, odafigyelve az énekesekre, és jól kézben tartva a zenekart. Volt néhány kisebb hangszeres belépési baki, de nem igazán az ő hibájából.
Mindkét előadás után kb. 15 perces ünneplés és álló ováció volt. A második előadáson jól meg tudtam figyelni, hogy az álló ováció rögtön az előadás vége után alakult ki, amikor a függönyt, zárása után pár másodperccel, ismét széthúzták - ilyenkor egyedül Gruberova látható a színpadon -, a nézőtér még sötét volt, de máris felugráltak az emberek.
Erkel Színház • 77102017-04-10 19:36:16
Időhiány miatt csak most foglalom össze az elmúlt egy hónapban az Erkelben látottakat-hallottakat:
Három Hunyadi Lászlót néztem meg a nemrég lezárult sorozatból, március 10, 17 és 18-án. Kezdem a 17-ivel, amikor Rőser Orsolya Hajnalka, akit most hallottam először, alakította Szilágyi Erzsébetet. Kíváncsian vártam produkcióját, de sajnos csalódtam. A hang a felső regiszterben számomra elviselhetetlenül éles. De annyira, hogy úgy éreztem, mikrobevérzések keletkeztek a dobhártyámon tőle. Nyilván nem mindenki füle ilyen érzékeny, az énekesnő sikert aratott, de én döbbenten ültem ott, fejemet csóválva, hogy hogy lehet egy ennyire egyenetlen hanggal bevállalni egy ekkora szerepet. Most a fiatalságával énekel, de mi lesz később? Kívánom neki, hogy tökéletesítse a technikáját. A harmadik felvonás végén énekelt "plusz" csúcshangja egyébként impresszív volt (lehet vitatkozni, hogy helyes-e ide berakni egy ilyen hangot, én ebben megengedő vagyok), csak ami alatta volt, azt nem tudtam elfogadni. Figurában matrónát alakított (nyilván gömbölyded testalkata okán), a nemes tartás azonban nem annyira jellemezte. Szerintem ezt a szerepet korai volt elvállalni. A másik két előadásban Kolonits Klára fölényesen uralta a szerepet, az utolsó, 18-i előadásban volt a legihletettebb. Hogy a többi koloratúrszopránnal folytassam: Gara Máriaként mind Miklósa Erika, mind Kriszta Kinga (17-én) impresszív magas hangokat eregetett, és megérdemelt sikert aratott a cabalettával. Kettejük közül Kriszta Kinga a bájosabb, közvetlenebb jelenség, Miklósa Erika itt is (mint a Luciában) meglehetős távolságot tartott partnerétől, akibe szerepe szerint őrülten szerelmes. A címszerepben Kiss B. Atilla sajnos nem volt formában 10-én, szinte minden hangot más technikával énekelt, 18-ára sokat javult, bár nazális volt a hangja. Fekete Attila (17-én) nagyszerű, hősi, de amikor kellett, lírai Lászlót énekelt. Kovács István elég súlytalan Gara nádor volt, Kelemen Zoltán (18-án) markánsabb volt. Bakonyi Marcell (Cillei) elismerésre méltó hanggal rendelkezik, de Cser Krisztián (18-án) verhetetlen a szerepben. Királyként Szappanos Tibornak elég gyengén szólt a magas regisztere 10-én,18-án jobb formában volt. 17-én Horváth István öltötte fel a királyi(?) jelmezt, árnyalatgazdagon, kifejezően, szép technikai megoldásokkal énekelt, de egy fél számmal nagyobb volumen nem ártott volna. Pál Tamás nagy nyeresége volt a produkciónak, így még nem hallottam ezt az operát, most nem volt benne semmi darabosság, esetlenség. 17-én Oberfrank Péter is hasonló szellemben vezényelt. Remek volt a kórus, mind a hölgyek, mind az urak nagyszerűt nyújtottak.
18-án a közönség álló ovációval ünnepelte a művészeket – ilyet Magyarországon
repertoár-előadáson még nem tapasztaltam.
Nekem ezek az előadások lettek a búcsúm a Hunyaditól, mert számomra Szilágyi Erzsébet a főszereplő, és fülsértő hangú, vagy más szempontból alkalmatlan Erzsébetekkel nem vagyok hajlandó megnézni. Az elmúlt pár évben egész szériákat végignéztem ebből az operából. Amikor az Operaházban ment, nem egy jegyért a legmagasabb árat is kifizettem, de most itt a vége. Ebben a produkcióban véleményem szerint Kolonits Klára ill. Cser Krisztián jutott el ikonikus státuszig szerepében, naná, hogy a jövő évadban egyik sincs kitűzve rá.
Bár nem szívügyem az operett műfaja, 26-án mégis elmentem megnézni a Cigánybárót, elsősorban két énekes, László Boldizsár (címszerep) és Kriszta Kinga (Arsena) miatt. Mindketten szépen teljesítettek, az előadás fénypontja számomra Kriszta Kinga eredeti nyelven előadott Frühlingsstimmen-Walzerje volt. Mivel soha nem hallottam korábban ezt a darabot, nemigen voltak előzetes elvárásaim egyik vagy másik szerepre, így élveztem Gábor Géza Zsupán-alakítását is, Balatoni Éva is tetszett nevelőnőként, valamint szerintem kiemelkedő volt Szerekován János Ottokárként - szép hang, jó technika, és ebben a szerepben a "ripacskodás" szerintem abszolút megengedhető. Zavaros Eszter (Szaffi) volumene számomra kevés volt, és a hang a magas régióban az én fülemnek kellemetlenül hangzott. Ulbrich Andrea kicsit mesterkélt cigányasszony volt, operett-Azucena, de hát ilyen a szerep. Itt is jó volt a kórus.
Az április 6-i Trubadúrról nagyjából megegyezik a véleményem Parampampoli fórumtárs 7686. sz. hozzászólásával (csak ő árnyaltabban és extrémebben fogalmaz), viszont én szeretem és elvárom a cabaletták 2. versszakát is, valamint László Boldizsáron kevésbé verném el a port, bár szerintem sem volt abszolút optimális formában. De azért hangilag nagyobb baj nélkül abszolválta a szerepet, és színészi teljesítménye is meggyőző volt (mint mindig). A rendezésben egy dolgot utáltam: a szereplőknek folyton le kellett ugrálniuk a lépcsőről, ahelyett, hogy lementek volna rajta. Ebben különösebb értelmet nem találtam, viszont az énekeseknek megnehezítette a dolgát.
Edita Gruberova • 29752017-03-23 12:31:06
Hétfőn Gruberova dalestet adott a Scalában, a program ugyanaz volt, mint tavaly Pesten. A kezdő orosz blokkban volt pár picit bizonytalanabb hang, de azért így is működött a varázs. Dvořák Cigánydalaiban már teljesen "otthon volt", és legalább annyira a Strauss-blokkban. A Mahler-dalok is jól sikerültek. Aki akart, nyilván találhatott hibákat, de ezeket az erények feledtették. A különleges hangszín, a kifinomultság, a mindenütt jól hallható pianissimók, a muzikalitás, a kifejezőkészség, a jól érthető szövegkiejtés, a szuggesztivitás... sokan sokat írtunk már róla, újat nem tudok mondani.
A ráadásoknál az álló ováció lassan alakult ki, lehet, hogy azért, mert az előadott dalok és ráadás-áriák nyelve nem olasz volt, az egyetlen kivétel a Signore ascolta volt. De fokozatosan fölpörgött a hangulat. A ráadások Mahlertől a Selbstgefühl és a Wer hat dies Liedlein erdacht? voltak, az említett Signore ascolta, majd a művésznő odatette a Csarnokáriát, amit csak mostanában vett fel a koncertrepertoárjába (Európában most énekelte először). Miután a közönség tovább követelte a ráadást "Bis, bis!" kiáltásokkal, sőt még javaslatok is elhangzottak (Roberto, Casta diva), végtére megkaptuk Barče szép és átszellemülten előadott jelenetét Smetana A csók c. operájából, és emberi számítás szerint ez már tényleg az utolsó ráadás volt, de a közönség újra meg újra visszatapsolta a dívát, zengtek a bravók, a "Bis, bis!", meg az "E-di-ta, E-di-ta!"-kiáltások, így, amikor már tulajdonképpen nem reméltük, hogy még énekelni fog, mégis rázendített Adél kacagódalára, és semmi fáradtság nem látszott rajta, az volt az érzésem, simán végig tudná énekelni még egyszer a koncertet.
Hiba lenne nem megemlíteni a konzseniális Peter Valentovič közreműködését. (Nemcsak remekül zongorázott, de a kacagódalban a kórus szerepét is ellátta, a hallgatóság nagy mulatságára.)
A koncert után óriási tömeg tolongott a művészbejárónál. A két évvel ezelőtti koncerttől eltérően most nem engedtek be minket az épületbe. Amikor a művésznő megjelent a kijáratnál, a tömeg felmorajlott (mintha valami elemi erejű természeti jelenséget hallottam volna), kitört az ováció. Tumultuózus (de szerencsére békés) tömegjelenet vette kezdetét, mindenki a művésznő közelébe igyekezett, aláírásra szánt színlapokat és plakátokat lengetve. Gruberova egyre kijjebb jött, az utcát eltorlaszolták a körülötte tolongó emberek, amikor valami jármű érkezett, csak nagy nehezen lehetett helyet csinálni neki az áthaladásra. A művésznő meg vidáman és fáradhatatlanul állta a sarat, az utcán olyan bőkezűen osztogatva az aláírásait, mint bent a színházban énekművészetének kincseit.
Edita Gruberova • 29742017-03-09 12:37:04
A Zürichi Opera bejelentette a jövő évadot. Február 18-án, Gruberova színpadi debütálásának napra pontosan 50. évfordulóján gálakoncert lesz. Műsoron Donizetti három "Tudor királynő"-operájának zárójelenete.
Juan Diego Flórez • 7002017-03-07 22:27:11
Flórez december 11-én áriaestet ad a Müpában
Diana Damrau • 4202017-03-07 22:22:51
Kaufmann és Damrau jövőre közös dalestet ad a Müpában
Jonas Kaufmann • 17862017-03-07 22:20:26
Kaufmann és Damrau jövőre közös dalestet ad a Müpában
Vincenzo Bellini • 4192017-03-07 13:00:49
Most fedeztem fel, hogy a Puritánok a MüPában (főszerepben Jessica Pratt) nemcsak május 21-én megy, hanem 18-án is lesz egy előadás, miután a 21-i előadásra a földszintre gyakorlatilag elfogytak a jegyek. Kolonits Klára május 22-i pécsi előadására is szépen fogynak a jegyek. Látszik, hogy van érdeklődés erre az operára. Viva Bellini!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 584382017-02-25 01:34:20
Schicchiben
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 584372017-02-25 01:29:46
19-én, vasárnap is Létay Kiss énekelt Boross helyett. Még egy beugró volt vasárnap: Simone szerepét (a Gianni Scicchiben) Ján Galla, a Pozsonyi Nemzeti Színház művésze énekelte. (Mindig megcsodálom ezt a kivételes orgánumot, ha hallom.) A helyszínen osztogatott szereposztásban még Boross ill. Szüle Tamás szerepelt.
Ki írhat kritikát? • 14242017-02-17 19:59:48
E szerint az életrajz szerint 1970-ben hagyta el Magyarországot.
Erkel Színház • 75652017-02-12 16:36:05
Biztos nem volt minden tökéletes a Sly-ban, de nekem tetszett, örülök, hogy bemutatták, és igen jók voltak a főszereplők. Először hallottam ezt az operát, nekem nem tűntek fel a tökéletlenségek. A sokadszor hallott operákban persze inkább feltűnnek, de akkor is hajlamos vagyok sok mindent elnézni, ha egyébként jó az előadás. Például a múlt vasárnap Varsóban hallott Normában, amit Parampampolival feldicsértünk (l. Gruberova topik) is volt pár elpuskázott hangszeres belépés, de ezzel együtt is remeknek tartottam az előadást.
Edita Gruberova • 29732017-02-09 11:53:50
Én is ott voltam a koncerten, egyetértek a beszámolóval.
Nagy élmény volt, annak ellenére, hogy hallottam már Gruberova Normáját több közép- és mély hanggal is (legutóbb 3 hónapja Tokióban). Most a szükségből erényt csinált, és ami kicsit halványabb volt ebben a fekvésben, azt pótolta még a szokásosnál is kifinomultabb megoldásokkal. Pl. nehezen leírható, hogy hogyan sírt a hangja - nem ő sírt, hanem a hangja, hasonló megoldást szokott alkalmazni a Boleyn Annában az Anna-Seymour duettben a "Va, infelice" résznél - amikor bevallotta Pollionénak, hogy majdnem leszúrta a gyerekeket.
A sikerhez (tapsvihar, álló ováció) persze nagyban hozzájárult az is, hogy a felső regisztere - ami most, 70 évesen is olyan, hogy nincs párja a kerek világon - kifogástalanul működött. Meg a jó partnerek is sokat számítottak.
A verebek azt csiripelik, nem ez volt az utolsó Normája. Úgy legyen!
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Érdi Tamás (zongora)
Quatuor Hermès:
Omer Bouchez, Elise Liu (hegedű), Yung-Hsin Chang (brácsa), Anthony Kondo (cselló)
"Szól a szív..." Alapítvány/30
BEETHOVEN: 17. (d-moll) zongoraszonáta, Op.31/2 („Vihar”)
BRAMHS: Három intermezzo, Op.117
KODÁLY: Marosszéki táncok
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös, Op.44

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Katherine Watson, Mathias Vidal, Thomas Dolié, Juliette Mars, Chantal Santon-Jeffery, Manuel Nunez-Camelino, Philippe-Nicolas Martin
Purcell Kórus, Orfeo Zenekar (korhű hangszereken)
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
GERVAIS: Hypermnestre
Az opera első előadása a 18. század óta
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Kodály Filharmonikusok Debrecen
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Vezényel: Kovács János
"Rost Andrea és lánya, Harazdy Eszter estje"
A mai nap
történt:
1809 • Megnyílt a Royal Opera House Londonban
született:
1587 • Francesca Caccini, zeneszerző († kb. 1640)
1916 • Simándy József, énekes († 1997)
1971 • Anna Netrebko, énekes
elhunyt:
2008 • Maurizio Kagel, zeneszerző (sz. 1931)