vissza a cimoldalra
2017-12-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3407)
Berlioz újratemetése (140)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2451)
Erkel Színház (8577)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1203)
Franz Schmidt (2975)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1142)
Bartók Béla szellemisége (256)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (423)
Opernglas, avagy operai távcső... (19881)
Jonas Kaufmann (2150)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (571)
Lisztről emelkedetten (879)
Élő közvetítések (6743)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (935)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6440)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Beatrice
Leírás:
Honlap:
   


Beatrice (665 hozzászólás)
 
Edita Gruberova • 30372017-12-07 19:08:24

Edita Gruberova jubileumi áriaestje

Deutsche Oper Berlin, 2017. november 29. és december 4.

Közreműködők:

A Deutsche Oper Berlin zenekara, Peter Valentovič vezényletével

Matthew Newlin, Markus Brück, Nicole Haslett, Andrew Harris (ének), Hans-Jürgen Schatz (moderátor)



Gruberova február 18-án fogja debütálásának 50 éves jubileumát ünnepelni. A Deutsche Oper Berlin előrehozta az ünneplést, így már a művésznő két berlini áriaestjén megkezdődött az ünnepségsorozat. Ebből az alkalomból az áriaesten egy moderátor is közreműködött, aki egyes zeneszámok előtt megszólalt, felelevenítette az énekesi pálya legfontosabb állomásait, dátumokkal (ebben egy baki is volt: a Lucia-debütálás ugyanis nem 1978-ban, Bécsben volt, hanem 1975-ben, Grazban). Ismertetett néhány statisztikát, hogy milyen szerepet hányszor énekelt, hány éven keresztül. Említésre került, hogy nagy szerepét, Luciát legutóbb 2 hete alakította Japánban. Elhangzottak idézetek híres pályatársaktól (Harnoncourt, Fassbaender).



A koncert első fele Mozartnak volt szentelve, akinek zenéje nagy szerepet játszott a művésznő pályájának elején. A Szöktetés-nyitány után Konstanze Traurigkeit-áriáját hallottuk. Az első koncerten volt az ária elején némi bemelegedési effektus, a másodikon nem. Nekem nagyon átjött Konstanze reményvesztettsége, bánata. Az összes áriát erős érzelmek jellemezték. A Don Giovanni-nyitány után Donna Anna Non mi dir-je következett, úgy, ahogy azt csak La Gruberova tudja prezentálni. Hihetetlen, mit meg tud csinálni egyetlen levegővel. Még mindig. A Mozart-blokk zárásaként Elettra bosszúáriája következett az Idomeneóból. Ezt a szerepet színpadon sosem énekelte, egyesek szerint súlyosabb hang kellene hozzá, de szerintem ez az interpretáció a maga nemében tökéletes, és az egyik kedvencem. Gruberova nagymestere annak, hogy hogyan kell a koloratúrákat a kifejezés szolgálatába állítani. Meg az arcjátékot, a gesztusokat is, akár koncerten is. A frusztráltság, kétségbeesés, hisztéria, őrjöngés, önpusztító indulat teljes skáláját végigjátszotta hangjával és gesztusaival is.



A koncert második része az előre kiadott program szerint Violetta Addio del passato áriájával kezdődött. A meglepetés számomra az volt, hogy az egész Traviata-finálé megszólalt (kivéve a kórus részeit), a levél felolvasásától kezdve. Jól össze lettek válogatva a mellékszereplők és a fiatal tenor, Matthew Newlin (talán kicsit hangosabb volt a kelleténél, de jó pozícióban szólt a hangja). Megrendítő volt a halál-jelenet, nyilván nagyon tudatosan választotta a művésznő, és eszembejuttatta az ismert mondást, hogy az énekesek kétszer halnak meg, először, amikor abbahagyják az éneklést, és másodszor fizikailag. Talán az a szerencsés énekes, aki ezen a két halálon egyszerre lesz túl... nem tudom. Mindenesetre nagyon élethű volt a meghalás, pedig állva történt, a tenor karjaiban. Mégis úgy éreztem, hogy meghalt, ha csak néhány másodpercre is, és sírtam. Mert a halál egyszer eljön, az övé is, az enyém is, mindenkié...



A megrendülés oldásaként a Roberto Devereux nyitánya következett, majd ennek az operának a fináléja. Erzsébet királynő Gruberova egyik legnagyobb szerepe. Most a zárójelenetet teljesen egyedül énekelte (a többi szereplő részei ki lettek húzva). Nem maradt adósunk, előadása bravó-orkánt és álló ovációt ért.



Az első ráadás a Dich, teure Halle volt (tudtommal először énekelte zenekarral). Persze a művésznő nem Wagner-énekes, de lehet, hogy nekem, aki enyhén szólva nem vagyok Wagner-rajongó, pont ezért tetszett ez az interpretáció. A viszonylag súlyos ária után a Denevér-részlet (Mein Herr Marquis) most kicsit máshogy szólt, mint szokott, de nem kevésbé volt szórakoztató. Nem tudom megunni, ha ő énekli.



Gruberova hangja szépen csengett az egész koncert során. Talán lehetett kritizálni a mély hangok jelzésszerűségét, de a magas regiszter "metálja" mindent vitt.



A zenekar és a karmester is jól teljesített.



Nagy élmény volt mindkét koncert, örülök, hogy ott lehettem.



Egy rajongótárs jóvoltából a felvétel hozzáférhető a Tubuson.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64252017-11-19 15:12:53

"amikor a művésznő világhíresség lett, a számítástechnika, az elektronikus szövegszerkesztés, a korszerű nyomdászat még gyerekcipőben járt"

Ez igaz, de több olyan korai (70-es évek első fele) osztrák színlapoot láttam, ahol Gruberová alakban szerepel a művésznő neve, a későbbieken viszont ékezet nélkül.

Ez arra utal, hogy ő maga mondhatott le az ékezetről.

Magyar rajongónak írt privát levélben is ékezet nélkül írja a nevét (van ilyen levelem tőle).



"csak az eredetileg nem latinbetűs neveknél helyes azt az átírást alkalmazni, amit - mondjuk az orosz - művész maga választott latinbetűs nemzetközi nevéül."

Véleményem szerint nem kellene elvitatni a művésztől a jogot, hogy megválaszthassa művésznevét. Hadd legyen Pavol Bršlík a nemzetközi porondon Breslik, Gruberová meg Gruberova. Függetlenül attól, mi áll az anyakönyvi kivonatában.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64192017-11-18 15:22:20

Szlovák forrásokat idézel, melyek természetszerűleg a nevet az eredeti szlovák írásmód szerint írják. Ugyanakkor a művésznő "Gruberova" néven vált világhírűvé, nem a saját hazájában. Azokon a helyeken, ahol kezdeti nagyobb sikereit aratta, és a mai napig is nagyon népszerű (Bécs, München), a neve ékezet nélkül szerepel ma is a színlapon, pedig nyilván egy szavába kerülne módosíttatni. A Nightingale Classics lemezkiadót az ő felvételeinek kiadására alapították, minden egyes lemezen ékezet nélküli alakban szerepel a neve, pedig abba is lehetett volna beleszólása. Mint említettem, autogramjában sem szerepel az ékezet. Tehát a "márkanév" Gruberova, az eredeti írásmód Gruberová.



Nincs ezzel egyedül, Pavol Breslik tenor eredeti neve Bršlík, ő sem szülőhazájában vált híressé, és csak szlovák és cseh nyelvterületen használja nevének eredeti alakját.



Van, amikor a névmódosítást a kényszer szüli: Christoph Prick német karmester angol nyelvterületen Perick néven szerepel, mert a családneve angolul egy csúnya szóval egyezik meg.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64172017-11-18 01:07:21

A "Hall" korrekt, a "Festivall" sajnos nem. :-(



A művésznő maga autogram-osztogatáskor "Gruberova"-nak írja a nevét, ékezet nélkül. Azt nem tudom, mi áll az útlevelében.



 



 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 64152017-11-17 19:14:33

Ezt nem én követtem el, azt viszont igen, hogy a Festival [Hall]-t véletlenül két l-lel írtam. Mea culpa. Talán még lehet javítani.


Kolonits Klára • 9952017-11-16 19:04:59

19-én, azaz most vasárnap ünnepi hangverseny lesz a Zeneakadémia nagytermében Orbán György zeneszerző 70. születésnapja tiszteletére, A műsor második felében a szerző Stabat Matere hangzik fel, ebben Kolonits Klára is közreműködik.



Jegyek ingyenesen igényelhetők a Zeneakadémia jegypénztárában.



További információ


Kolonits Klára • 9912017-10-27 12:01:48

Hugenották - ízelítő


Edita Gruberova • 30202017-10-22 15:57:45

Edita Gruberová To Be Featured At The Hungarian State Opera in Japan


MET-es operaelőadások moziban • 6192017-10-12 12:22:45

A DiDonatóról leírt negatív véleményekkel nem igazán értek egyet. Én bizony azért váltok jegyet a Met-mozikra, hogy őt halljam és lássam, semelyik másik énekes nem érdekel ennyire a Met kínálatából. Azóta vagyok rajongója, hogy 7 éve Salzburgban hallottam élőben - Adalgisaként. A mostani közvetítésben (amit az Uránia moziban láttam) egy kis hangkopást én is felfedeztem (persze lehet, hogy csak egy kicsit fáradt volt), de csúnya tremolókat nem hallottam. Tény, hogy az első duettben elkerülte a magas hangot (a másodikban nem vettem észre ilyet). De ezen felül csak jót tudok róla mondani. Minden hang, minden szótag jól át van gondolva és a kifejezés szolgálatába állítva. Tiszta dikció (ellentétben Radvanovskyval, aki rengeteg mássalhangzót lenyelt). Hanganyaga önmagában nem lenne olyan jelentős, de amit ezzel a hanggal megcsinál (nagyszerű technikája segítségével), azt tanítani kéne. (Egyébként tanítói vénája is van, mesterkurzusait is érdemes videón megnézni.)

Radvanovsky Casta Divája csalódás volt, dögunalom, azon kezdtem gondolkodni, hogy hogy fogom ezt a nőt a végéig kibírni, de aztán fokozatosan jobb lett. Mindazonáltal sose lesz a kedvenc Normám (bevallom, én ebben a szerepben jobban szeretem a drámai koloratúrszopránokat). Tényleg volt némi aránytalanság az ő hangi súlya és a többieké között, de ne feledjük, hogy ez a szereposztás eredetileg Netrebkóra lett kitalálva. 

Calleja hangját lehet szeretni vagy nem szeretni, én jól viselem, szerintem elég jó Pollione volt, ha leszámítjuk, hogy első jelenetének végén csúnyán elrontotta a magas hangot - viszont előtte a C-t nagyon szépen megcsinálta. 

Azt viszont nem tudom, hogy a comprimario-szintű Matthew Rose mit keresett ebben a társaságban Orovesóként. A legjelentéktelenebb Oroveso volt, akit valaha hallottam.


Kolonits Klára • 9852017-10-10 13:40:49

Müpa Fesztivál Színház, december 3, 11 és 15 órakor:



Operamacera - a Nemzeti Filharmonikusok családi matinéja



Rossini: A sevillai borbély



Vezényel: Dinyés Dániel



Rendező: Göttinger Pál



Közreműködők: Kolonits Klára, Horváth István, Cseh Antal



"(...) a közönség nemcsak passzív, ám jól szórakozó megfigyelőként van jelen, hanem az alkotói folyamatba való betekintés révén részesévé is válik a mű születésének, megismeri kulisszatitkait. A műhelymunkában a két alkotó a nagyszerű énekesekkel együtt egy elképzelt előadás rendelkezőpróbáját tartja előttünk, a zenei és történetmesélő elemzéstől kezdve az énekesek színpadon megtett első lépéseiig." (forrás: mupa.hu)


Kolonits Klára • 9842017-10-10 13:16:23

Jó egy hete volt, 1-jén, de csak most jutok hozzá, hogy írjak róla:



Óriási örömzenélés színhelye volt a Zeneakadémia, ahol Haydn A teremtés c. oratóriuma volt műsoron, az Óbudai Danubia Zenekart Vásáry Tamás vezényelte, közreműködött a Nemzeti Énekkar, valamint Kolonits Klára, Rab Gyula és Bakonyi Marcell. Eredetileg egy másik szopránnal volt meghirdetve a koncert, és amikor megtudtam, hogy Kolonits Klára fogja énekelni a szopránszólót, válaszút elé kerültem, mert aznap délelőttre már volt jegyem a Rigolettóra, és nem nagyon szeretek "duplázni", de most mégis megtettem (végül is épp a Zene Világnapja volt), és jól is jött ki a dolog, mert ugyan várakozásomon felül sikerült a Rigoletto is, de az igazi eksztázist A teremtés hozta el. Ezt a művet addig csak felvételről ismertem, és nekem a művek mindig élőben nyílnak meg igazán. Nem akarom elemezni az előadást, úgy volt jó, ahogy volt. Nagyszerű, rituális, vallásos jellegű élmény. Azt hiszem, a közönség nagy részére így hatott. Már az első rész végén bejött a vastaps, Vásáry Tamás még szólt is, hogy lesz még egy második rész is. :-)



A karmester, a zenekar, az énekkar és a szólisták is derekasan helytálltak. Kolonits Klárát élmény volt nemcsak hallgatni, de még nézni is, amint a kottából végig követi az előadást (akkor is, amikor nem ő következik), és szinte együtt él, együtt mozog a zenével.


Giacomo Meyerbeer • 6402017-09-26 17:06:24
A Lánchíd Szalonban október 26-án:
"Papageno klasszikus zenei estek
A hugenották, avagy mi is az a francia nagyopera
Kezdés: 19.00
Nézőtér nyitás: 18.30
Jegyár: 1 500,- Ft
Jegyek kaphatók az InterTicket országos hálózatában valamint a JEGY.HU oldalon.
Az Operaház Hugenották-bemutatója akkor is időszerű lenne, ha nem idén lenne a reformáció 500. évfordulója. A francia nagyopera szinte önálló műfaj az operán belül, a maga idejében elsöprő népszerűségnek örvendett, Meyerbeer itthon évtizedek óta nem játszott mesterműve pedig a műfaj egyik legjellegzetesebb darabja.
Vendégeink: a főszerepet éneklő Kolonits Klára operaénekesnő és az ebben a darabban kitüntetett szerepet játszó kórust vezető Strausz Kálmán karigazgató."
Kolonits Klára • 9832017-09-26 17:04:48
A Lánchíd Szalonban október 26-án:
"Papageno klasszikus zenei estek
A hugenották, avagy mi is az a francia nagyopera
Kezdés: 19.00
Nézőtér nyitás: 18.30
Jegyár: 1 500,- Ft
Jegyek kaphatók az InterTicket országos hálózatában valamint a JEGY.HU oldalon.
Az Operaház Hugenották-bemutatója akkor is időszerű lenne, ha nem idén lenne a reformáció 500. évfordulója. A francia nagyopera szinte önálló műfaj az operán belül, a maga idejében elsöprő népszerűségnek örvendett, Meyerbeer itthon évtizedek óta nem játszott mesterműve pedig a műfaj egyik legjellegzetesebb darabja.
Vendégeink: a főszerepet éneklő Kolonits Klára operaénekesnő és az ebben a darabban kitüntetett szerepet játszó kórust vezető Strausz Kálmán karigazgató."
Kolonits Klára • 9812017-08-16 11:47:45
Még egy részlet ugyanebből a pécsi Puritani-előadásból:
https://www.youtube.com/watch?v=xnDrxo7EFNU
(Son vergin vezzosa)
Edita Gruberova • 30182017-07-28 19:07:42
A májusi prágai Normákra aug. 1-jén 9 órától árulják a jegyeket.
Kolonits Klára • 9782017-07-28 17:26:18
A holnapi martonvásári Beethoven-koncerthez:
Az oratórium szövege (németül)
Kolonits Klára • 9762017-07-21 16:27:08
Fellépő művészek az Ördögkatlanról
Kolonits Klára: NEKEM A KATLAN egy Kalandpark, a “minden másképpen van”, sőt, a “minden másképp kell legyen,” terepe. Itt nem élhetek meg az évközi színházi reflexeimből, reszkírozni kell, hogy minden eleven, jelen idejű legyen, ne valami előre bepróbált attrakció. Az a fajta “finom-hangolás”, ami bátorságot igényel, de nagy örömet és pezsgést ad, mint az a habzó rosé, amivel egy-egy jól sikerült produkció után koccintunk Villányban.
Kolonits Klára • 9752017-07-21 16:22:33
17-én megnéztem az Attilát Nürnbergben. Élőben most először láttam ezt az operát.
Peter Konwitschny rendezése modern, logikus, gondolatébresztő. Eredetileg a Theater an der Wienben mutatták be. Egy pillanatra sem unalmas, mindig történik valami. Én két fő gondolatot azonosítottam benne (mások láthatják esetleg másképp): az egyik a szereplők előrehaladása az életben: először gyerekek, akik a csatában fakanalakkal és lábasfedőkkel harcolnak (majdnem teljes komolysággal), majd felnőttek (modern civil ruhában), végül öregemberek, már nagyon életük végefelé, tolószékben meg mankóval. A másik fő motívum a bosszú gondolata (ez teljesen a librettóból jön): Odabella még az opera elején (vagy inkább még az előtt) elhatározza, hogy bosszút áll Attilán, aki a csatában megölte az ő apját, mégpedig (Odabella) saját kezűleg akarja megölni a hun királyt. Ezt végig és véghez is viszi, azt sem engedi, hogy más ölje meg, az elől inkább megmenti, csak hogy ő szúrhassa le. Odabellának a bosszú fontosabb minden másnál, így programozta be magát, és végrehajtja a programot. Ennek a döntésnek a moralitása eleve megkérdőjelezhető, hiszen a csatában való ölés nem ugyanaz, mint valakit orvul leszúrni (amit Odabella tesz a végén Attilával, aki pedig nem volt hozzá rossz: megkímélte az életét, megajándékozta a kardjával, sőt, feleségül akarta venni). Persze egy párbajban Odabellának nem sok esélye lenne Attilával szemben. Érzésem szerint a zeneszerző és a rendező is nyitva hagyja ennek a bosszúnak a morális értékelését.
Az unaloműző rendezői megoldások széles skálán mozogtak: a legbájosabbak a felülról belógatott, kecsesen mozgó madárfigurák voltak (l. ebben a videóban 2:45-től - itt csak egy madárka látszik, de valójában 6 volt). Aztán voltak sokkoló momentumok is: újságpapírlap nyílt színen való elégetése (nyilván vannak tűzvédelmi vonzatai, de határozottan látványos, bár kissé ijesztő), valamint szereplő ária közbeni legéppuskázása - elesik, de szürreális módon feltápászkodik, és folytatja az áriát). Leó pápa (akinek nem volt pápa-külseje) a jelenetében rágyújtott egy cigarettára, és végig is szívta azt (ennek értelmét nem sikerült megfejtenem). A rendező mindig gondoskodott arról, hogy a nagyérdemű ne unatkozzon.
A nagyérdemű, benyomásom szerint, a zenei és a színpadi megoldásokat is tetszéssel fogadta.
Az előadásban az összes szereplő látható kedvvel és lendülettel vett részt, igazi csapatjátékban. Örömmel voltak gyerekek, felnőttek, majd öregek is.
Egy kivételével az összes szereplő a társulat - vagy az operastúdió - tagja volt, és hangilag is elég jól teljesítettek, a férfiak közül nekem legjobban a lengyel bariton, Mikołaj Zalasiński (Ezio) hangi produkciója tetszett, szép hang, jól használja, picit néha öntetszelgőnek tűnt, de a figura is ilyen. A címszerepet a bolgár Nicolai Karnolsky alakította, első pár frázisában nem nagyon zengett a hangja, aztán ez javult, de valahogy végig egy kicsit egysíkú volt a hangzás. A koreai tenor, David Yim hangszíne megfelelő a szerepkörhöz, de időnként valahogy kevésnek tűnt, máskor viszont jól kieresztette a hangját.
Az igazi világszínvonalat számomra Kolonits Klára (Odabella) képviselte, belépőáriáját (itt meghallgatható) lelkes tapssal és bravókkal honorálta a közönség, amely határozottan vevő volt az énekesnő hangjára és művészetére. Kolonitstól kaptunk jó néhány impresszív magas hangot (a mély hangok persze nem egy drámai szopránéi voltak, de nekem nem volt hiányérzetem), meg remekül kidolgozott koloratúra futamokat.
A karmester Guido Johannes Rumstadt volt. A legelején volt egy kis összhanghiány közte és a zenekar pár tagja között (tudtommal nem volt próbájuk előtte, a széria korábbi előadásait Káli Gábor vezényelte), de hamar összerázódtak.
Profi, jól kidolgozott előadás volt. Korántsem állítom, hogy most már csak ilyen produkciókat szeretnék nézni, de a hagyományos rendezések mellett időnként jöhet valami ilyesmi is.
Érdekes lehet elolvasni a Konwitschnyvel készült interjút, melyben a rendező többek között a darab háborúellenességét emeli ki.
Edita Gruberova • 30142017-07-12 19:39:00
Sose hittem volna, hogy valaha eljutok a Kanári-szigetekre, de mégis így lett, mivel a világ egyik leghíresebb "kanárija" ott lépett fel, és nem bírtam volna kihagyni egy Gruberova-Gavanelli-koncertet. Fapadosok kombinálásával sikerült elviselhető határok közé szorítani a költségeket, és így szombaton La Palma vulkanikus szigetének földjére léptem. Ez a sziget a Kanári-szigetek egyik kisebb, kevésbé ismert, turisták által kevésbé frekventált darabja. A főváros, Santa Cruz de la Palma, amelynek dicső kereskedelmi múltja van, rendelkezik egy mutatós, jó karban levő régi színházzal, a Teatro Circo de Marte-val, amibe a helyi lelkes és jó szervezőkészségű operabarátok immáron másodszor nyári zenei fesztivált szerveztek. Idén a fesztivál sztárvendége Gruberova volt, aki régi színpadi partnerével, Paolo Gavanellivel adott közös koncertet. Gavanellinek háza van a szigeten, és az ő ötlete volt Gruberova meghívása. A Magyarországon is ismert Gavanelli mostanában nincs a fősodorban, de ennek, mint a koncerten is bebizonyosodott, nem hangbeli okai vannak, ma is elsőrangú belcanto- és Verdi-bariton. Nincs még 60 éves. Jó néhányszor láttam-hallottam őt és Gruberovát együtt, főleg Münchenben, ahol egy időben szinte a csapból is Gavanelli folyt, de aztán megváltozott a Staatsoper menedzsmentje, és többé nem hívták. A külseje ugyan nem igazán apollói, de ha megszólal, akkor ezt feledtetni tudja. Szakálla levágásával szerintem előnyére változott az arca.

A színház megközelítéséhez a tengerpart szintjétől elég sokat kellett fölfelé menni, szép, de egyenetlen kövekkel burkolt meredek utcákon, ez a koncertre szánt lábbeliben nem is volt olyan egyszerű (meg visszafelé még nehezebb volt), de sebaj. A színház elé érve számos ismert Gruberova-rajongóval találkoztam, és ahogy beszélgettünk, egyszerre csak mennyei hangok ütötték meg a fülünket: a művésznő a Puritani őrülési jelenettel énekelte be magát odabent.

Amikor a koncert kezdetekor Gruberova megjelent a színpadon, mindjárt óriási tombolás és álló ováció fogadta.
A koncert ambiciózus programja jórészt a korábban Gavanellivel együtt énekelt darabokból állt össze: Puritani őrülési jelenet és Riccardo áriája, Traviata duett, Germont áriája, Violetta I. felvonásbeli áriája, a szünet után Lucia első áriája és Enrico áriája, a Roberto Devereux-ből a baritonária és a zárójelenet. A kb. 500 fős nézőtéren ülők (még a színpadon is ültek nézők) nagyon lelkesek voltak, így lett aztán hat(!) ráadás is, melyet felváltva a bariton és a szoprán énekelt: O sole mio, Villanelle (Eva dell'Acquától), Figaro belépője, Adél kupléja, Otello halála(!), és legvégül Signore ascolta. Óriási ünneplés, tombolás, lábdobogás, minden ráadás után álló ováció, szinte önkívületben ünneplő közönség. Melyben képviselve voltak a nemzetközi Gruberova-rajongók, valamint turisták és helyi lakosok is.
Több mint három órát tartott az esemény, egy 20-25 perces szünettel.

A zongorakíséretet Peter Valentovic szolgáltatta egy nagy Yamaha zongorán, a szokásos gondos, invenciózus és muzikális módján. Gruberova az első szám első frázisaiban még nem volt teljesen bemelegedve, de aztán megszólalt az a bizonyos hamisíthatatlan Gruberova-voce, ami a rajongókat pillanatok alatt az eksztázisba repíti, és nem volt megállás. Aki akart, találhatott itt-ott szeplőket, de mindez nem számított, a művésznő, mint azt nemrég Pesten is tapasztaltuk, ma is le tudja nyűgözni a közönséget, amely majd' szétszedi a házat lelkesedésében, és ez az, ami számít, nem sok művész van, aki ilyen "varázslói" tehetséggel illetve tudással rendelkezik. A koncert felért egy mesterkurzussal, amit ez a két művész nem tud az éneklésről meg a (tradicionális) operajátszásról, azt talán már nem is érdemes tudni. Arra is gondot fordítottak, hogy játsszák is szerepüket, pl. a Traviata-duettben annál a résznél, amikor Violetta odaadja Germontnak az okmányt, mely tanúsítja, hogy mindenét eladta, Gruberova felvett a zongoráról egy összehajtogatott papírt, és odaadta Gavanellinek, aki azt "elolvasta".

Gavanelli is nagyszerűen énekelt (micsoda technika, és milyen remek magasságok), és a közönség őt is ünnepelte, de a közös meghajlásoknál szerényen többször is előtérbe tolta Gruberovát, és ő maga inkább a háttérben maradt.

Örülök, hogy ott lehettem. Isten éltesse sokáig a kanárikat!!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 593112017-06-28 13:57:38
Úgy tűnik, a felújított berlini Staatsopert szeptemberben megnyitják.
Lucia Popp • 8582017-06-23 11:48:38
Június 12-én avatták fel a Bécsi Állami Operaházban Lucia Popp mellszobrát, mely később bécsi közterületre fog kerülni.
Edita Gruberova • 30052017-06-22 22:41:07
Gruberova, az örök díva
Opernglas, avagy operai távcső... • 197192017-06-08 12:08:21
A Sly-ban (ami szegedi produkció volt) énekelt egy kisebb szerepet az Erkel Színházban.
Kolonits Klára • 9592017-06-08 12:03:20
A Gramofon magazin nyári számában is megjelent egy interjú, itt egy ízelítő belőle
Kolonits Klára • 9582017-06-08 12:00:34
Interjú a programguru.hu-n
Kolonits Klára • 9572017-05-30 17:44:27
Kolonits Klára és László Ferenc beszélgetése - 2017.05.28., a Bátori Mária kapcsán
Edita Gruberova • 29852017-05-25 14:58:51
Gondolom, a hajóút szervezői kérték így.
Edita Gruberova • 29832017-05-25 14:02:04
Kijött a részletes program:
Verdi: „La mia letizia infondere” – Oronte áriája A lombardok című operából
Donizetti: „O luce di quest’anima“ – Linda áriája a Linda Chamounix című operából
Donizetti: „Una furtiva lagrima”– Nemorino áriája a Szerelmi bájital című operából
Donizetti: „Sulla tomba che rinserra” – Lucia és Edgardo duettje a Lamermoori Lucia című operából
Donizetti: „Regnava nel silenzio” – Lucia áriája a Lamermoori Lucia című operából
szünet
Lehár: „Dein ist mein ganzes Herz” – Szu Csong herceg áriája A mosoly országa című operából
Bellini: „O rendetemi la speme” – Elvira áriája A puritánok című operából
Verdi: „De’miei bollenti spiriti” – Alfredo áriája a Traviata című operából
Verdi: „Un di’ felice” – Violetta és Alfredo duettje a Traviata című operából
Verdi: „È strano, è strano!” – Violetta áriája a Traviata című operából
Zongorán közreműködik Peter Valentovič.
Edita Gruberova • 29812017-05-22 19:26:16
Időközben jegy.hu-n online is elérhetővé váltak a jegyek.
Edita Gruberova • 29802017-05-21 16:22:45
Gruberova és Michael Schade (tenor) június 8-i zeneakadémiai koncertjére a Zeneakadémia pénztárában kaphatók jegyek. A legelőbbre szóló jegyek a fszt. 11. sorba szólnak, 19,000 Ft-ért. Tudtommal online nem kaphatók a jegyek, legalábbis jelenleg. A legjobb helyek egy zenés hajóút résztvevői számára vannak fenntartva. A programot nem ismerem.
Kolonits Klára • 9452017-05-19 09:36:33
A meghirdetett Puritani-jegy elkelt.
Vincenzo Bellini • 4492017-05-19 09:36:03
A meghirdetett Puritani-jegy elkelt.
Vincenzo Bellini • 4342017-05-18 14:18:26
Sajnos nem tudok elmenni a pécsi Puritánokra. Fszt. II. sorba, eléggé középre szóló jegyemet ingyen felajánlom az első jelentkezőnek. E-mailben el tudom küldeni.
Kolonits Klára • 9382017-05-18 14:18:09
Sajnos nem tudok elmenni a pécsi Puritánokra. Fszt. II. sorba, eléggé középre szóló jegyemet ingyen felajánlom az első jelentkezőnek. E-mailben el tudom küldeni.
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 812017-05-18 12:33:05
Itt már arról is szó van, hogy ki énekli a címszerepet.
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 25922017-05-11 13:22:48
Tényleg a sajtó követett volna el hamisítást?
Az interjú, amire a belinkelt cikk hivatkozik, a Times-ban jelent meg. Regisztráció nélkül csak az eleje olvasható, de mindjárt a címe az, hogy "I don’t want to spend time on crap", azaz: Nem akarom az időmet vacakra (esetleg úgy is fordítható, hogy sz@rra) fecsérelni.
Bellini zenéjére pedig már korábban is használta a "crap" szót, l. ezt az interjút, akkor a Puritánokat intézte el ilyen sommásan.
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 25752017-05-09 18:34:42
Netrebko megmondja, miért mondta le a Normákat (angol nyelvű cikk)
Kolonits Klára • 9152017-05-07 16:18:50
Csodálatos, gyönyörűen, átszellemülten előadott Beethoven-Schubert dalestet hallottunk a Művésznőtől tegnap a Várban, a "Beethoven Budán" fesztivál keretében, a Zenetudományi Intézetben. A zongorás kíséretet a tehetséges fiatal Ránki Fülöp adta. A dalestet felvették videóra is, remélem, azok is élvezhetik majd, akik nem voltak jelen.
Ma a Mátyás-templomban Beethoven IX. szimfóniája lesz hallható, különleges, kétorgonás kísérettel, a szoprán szólamot a Művésznő énekli.
Edita Gruberova • 29792017-04-26 14:30:45
Gruberova most Münchenben énekel Roberto Devereux-ket, nagy sikerrel. Az első előadás húsvét vasárnap volt, a második múlt szombaton. Az elsőn az első felvonás kicsit "bemelegítősnek" hangzott itt-ott (pár mellécsúszott vagy túl éles hang tekintetében), a másodikon nem hallottam ilyesmit, már az első felvonás is Gruberova fénykorát idézte. Sem hangi, sem fizikai állapota (pedig ebben a rendezésben térdelni, kúszni-mászni, összeesni is kell) nem utalt arra, hogy már elmúlt 70. Egyetlen helyen észleltem, a 2. felvonásban, hogy eggyel többször vett levegőt, mint korábban. A közönségre változatlanul óriási hatást tud gyakorolni.
Érdekesség, hogy az alakított figura (a már idős I. Angliai Erzsébet) kora nagyjából megfelel az énekesnő valódi korának.
A partnerei elég jók voltak. A kb. 2000 fős színházban senkinél nem tapasztaltam volumenproblémát, két nagyon különböző helyről hallgatva (galéria teteje ill. fszt. 2. sor). A címszerepben Charles Castronovo tulajdonképpen teljesítette a szerep követelményeit, de valahogy mégis némileg súlytalannak tűnt számomra. Az volt a benyomásom, hogy nincsen igazából meg a hangi súlya a szerephez, "felfújta" egy kicsit a hangját, hogy hallható legyen, és a hangzás nem volt elég gazdag felhangokban. Persze most egy ínyenc véleményét olvassátok, aki legalább egy tucat tenort hallott már élőben a szerepben. Szóval, nem volt ez olyan rossz, de messze nem érte el hangilag pl. Roberto Aronica, vagy színészileg Zoran Todorovich teljesítményét.
A tenor, akinek szerintem jelenleg Roberto szerepéhez ideálisan megvan a hangi súlya, hangszíne, valamint a belcanto-finomságokra való képessége is, az László Boldizsár. Remélem, nem iszom hiába előre a medve bőrére - június 24-én meghalljuk.
A királynő boldogtalan riválisának, Sarának szerepében Silvia Tro Santafé mutatkozott be. Eredetileg egy másik, általam nem ismert énekesnő lett volna, de az lemondta, Tro Santafé, akit Maffio Orsini szerepében már láttam korábban ebben a színházban, jó választás volt, mind éneklése, mind színészi játéka igen árnyalt volt. Nekem a hangja kicsit mattnak tűnik helyenként, de jól érzi a stílust. A müncheni közönségből többen máig a 2004-es premier Saráját, Jeanne Pilandet emlegetik, mint ideálisat - színészi tekintetben egyetértek, a hangja is szép volt, de nekem ő nem volt elég "belcantós", a pálmát én Sonia Ganassinak adnám, de Tro Santafé is megteszi.
Sara megcsalt férjét, Nottinghamet egy fiatal, tehetséges bariton, Simone Piazzola alakította. Ő is megfelelt szerepének hangilag és színészileg is. Az első előadáson hallottam némi vibrátót a mély hangjain, a másodikon már nem igazán. Egyes magas hangokat óvatosan, viszonylag kis hangerővel énekelt ki, de ezt nem igazán rovom fel neki. Nagy átéléssel alakította a szerepet, egyéni színeket is belevitt (nem tudom, hogy ez a saját egyéni kezdeményezése volt, vagy a rendezőé, mindenesetre jól sikerült).
A karmester, mint a premier óta mindig, Friedrich Haider volt, friss tempókkal, sok színnel és árnyalattal, odafigyelve az énekesekre, és jól kézben tartva a zenekart. Volt néhány kisebb hangszeres belépési baki, de nem igazán az ő hibájából.
Mindkét előadás után kb. 15 perces ünneplés és álló ováció volt. A második előadáson jól meg tudtam figyelni, hogy az álló ováció rögtön az előadás vége után alakult ki, amikor a függönyt, zárása után pár másodperccel, ismét széthúzták - ilyenkor egyedül Gruberova látható a színpadon -, a nézőtér még sötét volt, de máris felugráltak az emberek.
Erkel Színház • 77102017-04-10 19:36:16
Időhiány miatt csak most foglalom össze az elmúlt egy hónapban az Erkelben látottakat-hallottakat:
Három Hunyadi Lászlót néztem meg a nemrég lezárult sorozatból, március 10, 17 és 18-án. Kezdem a 17-ivel, amikor Rőser Orsolya Hajnalka, akit most hallottam először, alakította Szilágyi Erzsébetet. Kíváncsian vártam produkcióját, de sajnos csalódtam. A hang a felső regiszterben számomra elviselhetetlenül éles. De annyira, hogy úgy éreztem, mikrobevérzések keletkeztek a dobhártyámon tőle. Nyilván nem mindenki füle ilyen érzékeny, az énekesnő sikert aratott, de én döbbenten ültem ott, fejemet csóválva, hogy hogy lehet egy ennyire egyenetlen hanggal bevállalni egy ekkora szerepet. Most a fiatalságával énekel, de mi lesz később? Kívánom neki, hogy tökéletesítse a technikáját. A harmadik felvonás végén énekelt "plusz" csúcshangja egyébként impresszív volt (lehet vitatkozni, hogy helyes-e ide berakni egy ilyen hangot, én ebben megengedő vagyok), csak ami alatta volt, azt nem tudtam elfogadni. Figurában matrónát alakított (nyilván gömbölyded testalkata okán), a nemes tartás azonban nem annyira jellemezte. Szerintem ezt a szerepet korai volt elvállalni. A másik két előadásban Kolonits Klára fölényesen uralta a szerepet, az utolsó, 18-i előadásban volt a legihletettebb. Hogy a többi koloratúrszopránnal folytassam: Gara Máriaként mind Miklósa Erika, mind Kriszta Kinga (17-én) impresszív magas hangokat eregetett, és megérdemelt sikert aratott a cabalettával. Kettejük közül Kriszta Kinga a bájosabb, közvetlenebb jelenség, Miklósa Erika itt is (mint a Luciában) meglehetős távolságot tartott partnerétől, akibe szerepe szerint őrülten szerelmes. A címszerepben Kiss B. Atilla sajnos nem volt formában 10-én, szinte minden hangot más technikával énekelt, 18-ára sokat javult, bár nazális volt a hangja. Fekete Attila (17-én) nagyszerű, hősi, de amikor kellett, lírai Lászlót énekelt. Kovács István elég súlytalan Gara nádor volt, Kelemen Zoltán (18-án) markánsabb volt. Bakonyi Marcell (Cillei) elismerésre méltó hanggal rendelkezik, de Cser Krisztián (18-án) verhetetlen a szerepben. Királyként Szappanos Tibornak elég gyengén szólt a magas regisztere 10-én,18-án jobb formában volt. 17-én Horváth István öltötte fel a királyi(?) jelmezt, árnyalatgazdagon, kifejezően, szép technikai megoldásokkal énekelt, de egy fél számmal nagyobb volumen nem ártott volna. Pál Tamás nagy nyeresége volt a produkciónak, így még nem hallottam ezt az operát, most nem volt benne semmi darabosság, esetlenség. 17-én Oberfrank Péter is hasonló szellemben vezényelt. Remek volt a kórus, mind a hölgyek, mind az urak nagyszerűt nyújtottak.
18-án a közönség álló ovációval ünnepelte a művészeket – ilyet Magyarországon
repertoár-előadáson még nem tapasztaltam.
Nekem ezek az előadások lettek a búcsúm a Hunyaditól, mert számomra Szilágyi Erzsébet a főszereplő, és fülsértő hangú, vagy más szempontból alkalmatlan Erzsébetekkel nem vagyok hajlandó megnézni. Az elmúlt pár évben egész szériákat végignéztem ebből az operából. Amikor az Operaházban ment, nem egy jegyért a legmagasabb árat is kifizettem, de most itt a vége. Ebben a produkcióban véleményem szerint Kolonits Klára ill. Cser Krisztián jutott el ikonikus státuszig szerepében, naná, hogy a jövő évadban egyik sincs kitűzve rá.
Bár nem szívügyem az operett műfaja, 26-án mégis elmentem megnézni a Cigánybárót, elsősorban két énekes, László Boldizsár (címszerep) és Kriszta Kinga (Arsena) miatt. Mindketten szépen teljesítettek, az előadás fénypontja számomra Kriszta Kinga eredeti nyelven előadott Frühlingsstimmen-Walzerje volt. Mivel soha nem hallottam korábban ezt a darabot, nemigen voltak előzetes elvárásaim egyik vagy másik szerepre, így élveztem Gábor Géza Zsupán-alakítását is, Balatoni Éva is tetszett nevelőnőként, valamint szerintem kiemelkedő volt Szerekován János Ottokárként - szép hang, jó technika, és ebben a szerepben a "ripacskodás" szerintem abszolút megengedhető. Zavaros Eszter (Szaffi) volumene számomra kevés volt, és a hang a magas régióban az én fülemnek kellemetlenül hangzott. Ulbrich Andrea kicsit mesterkélt cigányasszony volt, operett-Azucena, de hát ilyen a szerep. Itt is jó volt a kórus.
Az április 6-i Trubadúrról nagyjából megegyezik a véleményem Parampampoli fórumtárs 7686. sz. hozzászólásával (csak ő árnyaltabban és extrémebben fogalmaz), viszont én szeretem és elvárom a cabaletták 2. versszakát is, valamint László Boldizsáron kevésbé verném el a port, bár szerintem sem volt abszolút optimális formában. De azért hangilag nagyobb baj nélkül abszolválta a szerepet, és színészi teljesítménye is meggyőző volt (mint mindig). A rendezésben egy dolgot utáltam: a szereplőknek folyton le kellett ugrálniuk a lépcsőről, ahelyett, hogy lementek volna rajta. Ebben különösebb értelmet nem találtam, viszont az énekeseknek megnehezítette a dolgát.
Edita Gruberova • 29752017-03-23 12:31:06
Hétfőn Gruberova dalestet adott a Scalában, a program ugyanaz volt, mint tavaly Pesten. A kezdő orosz blokkban volt pár picit bizonytalanabb hang, de azért így is működött a varázs. Dvořák Cigánydalaiban már teljesen "otthon volt", és legalább annyira a Strauss-blokkban. A Mahler-dalok is jól sikerültek. Aki akart, nyilván találhatott hibákat, de ezeket az erények feledtették. A különleges hangszín, a kifinomultság, a mindenütt jól hallható pianissimók, a muzikalitás, a kifejezőkészség, a jól érthető szövegkiejtés, a szuggesztivitás... sokan sokat írtunk már róla, újat nem tudok mondani.
A ráadásoknál az álló ováció lassan alakult ki, lehet, hogy azért, mert az előadott dalok és ráadás-áriák nyelve nem olasz volt, az egyetlen kivétel a Signore ascolta volt. De fokozatosan fölpörgött a hangulat. A ráadások Mahlertől a Selbstgefühl és a Wer hat dies Liedlein erdacht? voltak, az említett Signore ascolta, majd a művésznő odatette a Csarnokáriát, amit csak mostanában vett fel a koncertrepertoárjába (Európában most énekelte először). Miután a közönség tovább követelte a ráadást "Bis, bis!" kiáltásokkal, sőt még javaslatok is elhangzottak (Roberto, Casta diva), végtére megkaptuk Barče szép és átszellemülten előadott jelenetét Smetana A csók c. operájából, és emberi számítás szerint ez már tényleg az utolsó ráadás volt, de a közönség újra meg újra visszatapsolta a dívát, zengtek a bravók, a "Bis, bis!", meg az "E-di-ta, E-di-ta!"-kiáltások, így, amikor már tulajdonképpen nem reméltük, hogy még énekelni fog, mégis rázendített Adél kacagódalára, és semmi fáradtság nem látszott rajta, az volt az érzésem, simán végig tudná énekelni még egyszer a koncertet.
Hiba lenne nem megemlíteni a konzseniális Peter Valentovič közreműködését. (Nemcsak remekül zongorázott, de a kacagódalban a kórus szerepét is ellátta, a hallgatóság nagy mulatságára.)
A koncert után óriási tömeg tolongott a művészbejárónál. A két évvel ezelőtti koncerttől eltérően most nem engedtek be minket az épületbe. Amikor a művésznő megjelent a kijáratnál, a tömeg felmorajlott (mintha valami elemi erejű természeti jelenséget hallottam volna), kitört az ováció. Tumultuózus (de szerencsére békés) tömegjelenet vette kezdetét, mindenki a művésznő közelébe igyekezett, aláírásra szánt színlapokat és plakátokat lengetve. Gruberova egyre kijjebb jött, az utcát eltorlaszolták a körülötte tolongó emberek, amikor valami jármű érkezett, csak nagy nehezen lehetett helyet csinálni neki az áthaladásra. A művésznő meg vidáman és fáradhatatlanul állta a sarat, az utcán olyan bőkezűen osztogatva az aláírásait, mint bent a színházban énekművészetének kincseit.
Edita Gruberova • 29742017-03-09 12:37:04
A Zürichi Opera bejelentette a jövő évadot. Február 18-án, Gruberova színpadi debütálásának napra pontosan 50. évfordulóján gálakoncert lesz. Műsoron Donizetti három "Tudor királynő"-operájának zárójelenete.
Juan Diego Flórez • 7002017-03-07 22:27:11
Flórez december 11-én áriaestet ad a Müpában
Diana Damrau • 4202017-03-07 22:22:51
Kaufmann és Damrau jövőre közös dalestet ad a Müpában
Jonas Kaufmann • 17862017-03-07 22:20:26
Kaufmann és Damrau jövőre közös dalestet ad a Müpában
Vincenzo Bellini • 4192017-03-07 13:00:49
Most fedeztem fel, hogy a Puritánok a MüPában (főszerepben Jessica Pratt) nemcsak május 21-én megy, hanem 18-án is lesz egy előadás, miután a 21-i előadásra a földszintre gyakorlatilag elfogytak a jegyek. Kolonits Klára május 22-i pécsi előadására is szépen fogynak a jegyek. Látszik, hogy van érdeklődés erre az operára. Viva Bellini!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 584382017-02-25 01:34:20
Schicchiben
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 584372017-02-25 01:29:46
19-én, vasárnap is Létay Kiss énekelt Boross helyett. Még egy beugró volt vasárnap: Simone szerepét (a Gianni Scicchiben) Ján Galla, a Pozsonyi Nemzeti Színház művésze énekelte. (Mindig megcsodálom ezt a kivételes orgánumot, ha hallom.) A helyszínen osztogatott szereposztásban még Boross ill. Szüle Tamás szerepelt.
Ki írhat kritikát? • 14242017-02-17 19:59:48
E szerint az életrajz szerint 1970-ben hagyta el Magyarországot.
Erkel Színház • 75652017-02-12 16:36:05
Biztos nem volt minden tökéletes a Sly-ban, de nekem tetszett, örülök, hogy bemutatták, és igen jók voltak a főszereplők. Először hallottam ezt az operát, nekem nem tűntek fel a tökéletlenségek. A sokadszor hallott operákban persze inkább feltűnnek, de akkor is hajlamos vagyok sok mindent elnézni, ha egyébként jó az előadás. Például a múlt vasárnap Varsóban hallott Normában, amit Parampampolival feldicsértünk (l. Gruberova topik) is volt pár elpuskázott hangszeres belépés, de ezzel együtt is remeknek tartottam az előadást.
Edita Gruberova • 29732017-02-09 11:53:50
Én is ott voltam a koncerten, egyetértek a beszámolóval.
Nagy élmény volt, annak ellenére, hogy hallottam már Gruberova Normáját több közép- és mély hanggal is (legutóbb 3 hónapja Tokióban). Most a szükségből erényt csinált, és ami kicsit halványabb volt ebben a fekvésben, azt pótolta még a szokásosnál is kifinomultabb megoldásokkal. Pl. nehezen leírható, hogy hogyan sírt a hangja - nem ő sírt, hanem a hangja, hasonló megoldást szokott alkalmazni a Boleyn Annában az Anna-Seymour duettben a "Va, infelice" résznél - amikor bevallotta Pollionénak, hogy majdnem leszúrta a gyerekeket.
A sikerhez (tapsvihar, álló ováció) persze nagyban hozzájárult az is, hogy a felső regisztere - ami most, 70 évesen is olyan, hogy nincs párja a kerek világon - kifogástalanul működött. Meg a jó partnerek is sokat számítottak.
A verebek azt csiripelik, nem ez volt az utolsó Normája. Úgy legyen!
Renée Fleming • 9942017-01-23 13:29:16
Engem is a Fűzfadallal nyert meg igazán. Egyetértek Veled abban is, hogy a német dalok nem annyira az ő stílusa. A koncertet indító Brahms-blokk előtt, és részben alatt is, kissé feszültnek tűnt. Aztán kiderült, hogy most énekelte először ezeket a dalokat. Amit a hangjáról és előadói képességeiről írtál, azzal is csak egyetérteni tudok. Szerintem egyébként 2011-es pesti koncertje idején sem volt már hangilag az abszolút csúcson. A mostani fellépés nekem jobban tetszett - lehet, hogy 2011-ben voltak túlzottak a várakozásaim.
Kedvenc előadók • 27772017-01-23 13:17:35
De igen, bocsánat, elírás.
A karmester pedig David Gimenez volt, Carreras unokaöccse.
Kedvenc előadók • 27732017-01-22 23:06:31
Pár szubjektív sor a Carreras-koncertről:
Azért mentem el, mert korábban nem láttam élőben, és valószínűleg ez volt az utolsó lehetőség.
A 2. sorban ültem, de itt is leginkább már az erősített hangzást kaptuk. (Az erősítés léte egy ekkora, kb. 12 ezres befogadóképességű sportcsarnokban amúgy nem kifogásolható.) Úgy vélem, a műsor gondosan, Carreras jelenlegi hangi lehetőségeit és teljesítőképességét figyelembe véve lett összeválogatva, és így a koncert vállalható színvonalú lett, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy búcsúturnéről van szó. A műsor rendkívül vegyes volt, különféle szerzőktől (nem vettem meg a 2000 Ft-os műsorfüzetet, így listával nem szolgálhatok), volt operaária ill. -részlet, operett, zarzuela, musical, dal. Nagyon szépen sikerült a szünet előtti utolsó szám, a La Mancha Lovagjából a The Impossible Dream. Gyengén indult viszont a szopránnal énekelt Libiamo a Travatából - lehet, hogy az ok a köhögés volt, ugyanis a tenor a koncert folyamán a számok között többször is köhögött, nem egyszer a közönségnek hátat fordítva. Mivel nekem is volt a koncert során néha köhögési ingerem (ami egyébként rám nem jellemző), arra gondolok, hogy talán túl száraz volt a levegő.
A szoprán egy másod- vagy inkább harmadvonalbeli orosz énekesnő volt, a nevét a kivetítőn nem írták ki (az egyébként jól muzsikáló Danubia Zenekarét se). A javára annyit tudok mondani, hogy viszonylag korrektül elénekelte a számait, és tud trillázni. Olyan benyomást keltett viszont, mintha nem értené, miről énekel. Sajnos az orosz énekeseknél szokásos erőszakos módon énekelt, a hangja meg elég ronda volt. A koncert mélypontja számomra a belépőária volt a Csárdáskirálynőből - ilyen penetránsan ronda hangú előadásban még nem hallottam, a magas hangtól majdhogynem a fülem is megfájdult. A hölgy elég sűrűn riszálta a nem túl kicsi hátsóját, amivel bennem csak a közönségességét erősítette, bár biztos volt, akinek pont ez tetszett. Érdekesség, hogy énekelte a a Les Filles de Cadix-t, meg ráadásként az O mio babbino caro-t, amelyeket másnap aztán Renée Fleming is elénekelt az Erkel Színházban - nos, az más minőség volt.
A kivetítőről még annyit, hogy a számok címe angolul volt kiírva, az egyetlen magyar felirat a legvégén, a "Köszönöm Budapest" volt, ha jól emlékszem - a vessző mindenesetre hiányzott. A koncert során fotókat vetítettek Carreras leghíresebb szerepeiből, fellépéseiről - volt Turandot is Marton Évával, a művésznő nevét nem írták ki. Kiírták viszont Liza Minnelli nevét - sajnos azonban az egyik n betűt kifelejtették a névből.
Szóval, ezt a koncertet "a tudomány kedvéért" meghallgattam, nem is bántam meg, hogy elmentem, de igazán zsigeri hatást azért nem keltett bennem.
Sokkal többet várok majd júniusban egy Carrerasszal egyidős énekestől (mindössze 18 nap van köztük), ő még ma is énekli több nagy szerepét, nem is akárhogyan, és Pestre is egy ilyennel érkezik: a Roberto Devereux c. Donizetti-opera női főszerepét Edita Gruberova fogja énekelni (és ha már tenorokról van szó: László Boldizsár lesz a címszereplő, tőle is sokat várok).
Kolonits Klára • 9052017-01-19 12:07:33
Most találtam: Lucia-kritika Márok Tamás tollából
Gaetano Donizetti • 9172017-01-12 00:56:33
Pár külföldi rajongó jelezte nálam, hogy elégedetlen az új helyével, mert túl hátul van, és inkább vesz jobbat, az eredeti jegyet meg szívesen eladná, az eredeti 7,000 Ft-os áron (esetleg egy kis engedménnyel), ami olcsóbb, mint ezeknek a helyeknek a jelenlegi ára. Ezek a jegyek általában a földszint 16., 17. sorba szólnak az új jegykiosztás szerint. Ha valakit érdekel ez a lehetőség, kérem, írjon privátot.
Gaetano Donizetti • 9112017-01-11 17:52:18
A Devereux-re ezen a linken lehet most jegyet venni (lehet, hogy van kezelési költség):
https://www.jegy.hu/program/roberto-devereux-76117
Az opera.hu-n keresztül jelenleg nem lehet, ennél az előadásnál a jegyvásárlásra kattintva valóban az íródik ki, hogy elmarad. Pedig nem marad el.
A Bánffy Kisszínházba megvásárolt jegyeket becserélik az Operaházba szólókra. Idézet az Opera által a jegyvásárlóknak küldött körlevélből: "A korábban megvásárolt helyre szóló belépőket az Operaház jegyértékesítő pontjain cserejegyre beváltani szükséges. A cserére a megvásárolt belépő felmutatásával van mód. A jegyeket kategóriaegyeztetéssel vehetik át munkatársainktól. További információt az Opera Értékesítési Centrum munkatársai adnak."
Edita Gruberova • 29692016-12-31 17:23:47
A link újra, remélem, most kattintható lesz:
https://www.youtube.com/watch?v=zakLwXP7_8c
Edita Gruberova • 29682016-12-31 17:21:59
[url]https://www.youtube.com/watch?v=zakLwXP7_8c
;https://www.youtube.com/watch?v=zakLwXP7_8c
[/url]
Edita Gruberova egy német nyelvű karácsonyi verset olvas fel.
Ezzel kívánok minden kedves Momus-olvasónak boldog új évet.
Kedvenc előadók • 27622016-12-23 23:52:28
Budapesti Schrott-interjú
Kolonits Klára • 8632016-12-16 15:13:44
Azóta felkerült a koncert a honlapra, sőt, az is kiderült, hogy jövőre megint lesz Così fan tutte Operabeavató a Katona-Kamrában. (A Katona József Színházban épp most van kedvezményes jegyvásárlási akció.)
Kolonits Klára • 8622016-12-15 10:53:31
Karácsonyi hangverseny december 18-án 16 és 19 órakor, ELTE Aula Magna:
G.F. Handel: Messiás (részletek)
Wolf Péter: Trombitaverseny
Verdi, Schürmann, Billy Joel művei
Karácsonyi énekek
Közreműködik:
Kolonits Klára (szoprán)
Cser Krisztián (basszus)
Kálmán László (tenor)
Horváth Bence (trombita)
Bolyki Balázs (ének)
ELTE Eötvös Művészeti Együttes
Vezényel: Kovács László
(A művésznő honlapján viszont - még? - nem szerepel ez az esemény.)
Edita Gruberova • 29632016-12-13 22:46:33
Köszönöm a megerősítést.
Tegnap a művésznő a Berliner Domban adott adventi koncertet Pavol Breslik, valamint Zuzana és Richard Šveda társaságában, Peter Valentovič zongorakíséretével.
A program első részében dalok szerepeltek, Gruberova Dvořák Cigánydalaiból a kedvencemet, a Když mne stará matka-t énekelte (ezt Pesten is előadta januárban). Elénekelte a Dolina, Dolina-t is, ami mostanában gyakran szerepel a műsorán. A második rész az operának volt szentelve, Breslikkel énekelte a kettőst a Luciából, valamint elénekelte a Straniera fináléját. A ráadások a Rigoletto négyes és a Traviata Brindisi voltak. Előbbit még sose hallottam vele élőben, nagy élmény volt, a többi előadó is jó volt.
(A koncerten nemcsak a magas művészet, hanem a politika is a legmagasabb szinten képviseltette magát, a szlovák EU-elnökség alkalmából.)
Idén lesz még egy koncert, a Stephansdomban.
Erkel Színház • 70572016-12-05 12:04:26
Cseh Antalt szeretném egy kicsit megvédeni: egyetlen próbával ugrott be Fried Péter helyett a premieren, és 8 évvel korábban énekelte utoljára a szerepet. Ez messze nem ugyanaz a helyzet, mintha lett volna pár hónapja felkészülni. Hanganyaga szerintem sem ideális Raimondónak, de a harmadik előadásra már jobban belerázódott a szerepbe.
Kolonits Klára • 8612016-12-05 10:33:38
A mikrofonnál Kolonits Klára énekművész
(Magyar Katolikus Rádió, november 27.)
Erkel Színház • 70362016-12-04 20:39:35
A Lucia-széria befejeződésével, öt előadás megtekintése után szeretnék még pár gondolatot megosztani azokkal, akiket ez esetleg érdekel:
A rendezést valahogy megszoktam. Ami változatlanul nagyon taszít, az a díszlet. Mint Mezei Néző blogjából tudjuk, ez egy ideiglenes megoldás, mert az igazi díszlet nem készült el. Hát, ideiglenesnek is kitalálhattak volna valami jobbat, mint ez a förtelem. Nem tudom, mit csodálkoztak a produkció létrehozói, hogy a premieren kibúzták őket. A díszlet miatt megérdemelték. Talán elkerülhették volna, ha kommunikálják, hogy ez egy pótmegoldás.
Még csak nem is logikus, hogy Lammermoor várát tatarozzák, hiszen az Ashton família igencsak le van égve, miből telik nekik az állványzatra, meg a munkálatokra? Az is mekkora gáz, az esküvőt egy felújítás alatt álló épületben tartani.
A díszlettől eltekintve a produkció szerintem elmegy, a rendező kidolgozta a szereplők viszonyait, és aránylag hagyja érvényesülni az énekeseket, bár kicsit sok a fel-le mászkálás és kúszás-mászás. A világítási effektusok tetszettek.
A nekem negyedik (a sorozaton belül ötödik) előadáson örömmel nyugtáztam, hogy végre megszűnt a szárazjeget kibocsátó szelepek pöfögő-sziszegő hangja, ami az előző előadásokon az effektus indításakor volt tapasztalható, és némi szándékolatlan elidegenítést eredményezett. Remélem, a japán vendégjátékon sem lesz ilyen zavaró körülmény - a japánok ugyanis nagyon igényesek arra, hogy mit kapnak a pénzükért. (Ezért azt is remélem, hogy a vendégjátékig a valódi díszlet is elkészül.)
Fontosnak tartom elmondani, hogy nagyon elégedett vagyok Horváth István produkciójával. A premieren tapasztalt kisebb egyenetlenség a későbbi előadásokon már nem volt érzékelhető. Én szeretem a viszonylag könnyű és mozgékony hangú tenorokat az ilyen szerepekben, csodálatos, gyönyörködtető, kifinomult megoldásokat tudnak hozni, melyekre súlyosabb hangú kollégáik általában nem képesek. Úgy vélem, Horváth ezzel a szereppel nagyon szép lehetőséget kapott, és azzal maximálisan élt is, újabb lépést előrelépve pályáján. Ha további belcanto szerepeket kap, én ott leszek a nézőtéren. Ez a Lucia-sorozat arra is ráébresztett, hogy milyen jó színész. Persze a hatást fokozni tudja a jó színpadi partner, jelen esetben Kolonits Klára. Duettjüknek minden pillanatából csak úgy sugárzott, hogy Lucia és Edgardo mennyire imádják egymást. A szimpatikus szerelmesek későbbi tragikus sorsa így nagy megrendülést tud kelteni a nézőben.
A második szereposztás erőssége Kálmándy Mihály volt, és volt egy olyan előadás is, a 27-i, amikor beugrott az első szereposztásba, megbetegedett kollégája helyett. (Nem leszólni akarom a fiatal, széphangú, tehetséges Szegedi Csabát, de jelenleg még nem tart ott, ahol idősebb, tapasztaltabb pályatársa.) Nekem ez a 27-i előadás tetszett a legjobban.
Edita Gruberova • 29602016-12-01 00:48:54
Üdv Prágából! Nagy sikere volt pár órával ezelőtt a művésznő belcanto koncertjének az Obecni Dumban (ami egy szép szecessziós koncertterem). Már a szünet előtt bejött az álló ováció, meg a hivatalos program végén és mindkét ráadás után is. A programban szerepelt a kavatina a Linda di Chamounix-ból, a Lucia őrülési jelenete, a belépőária a Roberto Devereux-ből, a Puritánok őrülési jelenete, valamint a Straniera finálé. A ráadás a Dolina, dolina c. szlovák dal, valamint Adél kupléja volt.
Teljes fényében ragyogott Gruberova unikális magas regisztere. Élesség nem volt tapasztalható. Csodálatos, hogy ez a rendkívül erőteljes, rézfúvós hangszerre emlékeztető magas regiszter teljesen törésmentesen csatlakozik a hang többi részéhez, és a művész elképesztően kifinomult hatásokat tud vele elérni.
A karmester Peter Valentovič volt, a cseh FOK zenekar élén.
Kolonits Klára • 8572016-11-29 19:54:01
Bocsánat, elgépeltem, így helyes:
A Budapest Times Lucia-kritikája
Kolonits Klára • 8562016-11-29 19:52:26
[url[http://budapesttimes.hu/2016/11/25/the-sadness-and-the-madness/;A Budapest Times Lucia-kritikája[/url]
Kolonits Klára • 8552016-11-29 00:28:47
László Ferencnek a Magyar Narancs aktuális számában megjelent Lucia-kritikájából:
"... a bel canto operákról és a bennük fellelhető virtuóz szoprán szólamokról az a széles körben elterjedt (tév)képzet, hogy azok még az opera világán belül is steril képződményeknek ítélhetők. Az 1835-ös Lammermoori Lucia is ilyennek tűnhet első blikkre (...) Csakhogy aztán jön egy nagy énekesnő, és a címszereplő csilingelő szólamáról kiderül, hogy az a kiválás vágyáról, reményéről és kudarcáról, az önmenekítő tébolyról s végül az én széthullásáról szól. (...) ilyen énekeső ma Kolonits Klára, aki (...) nemcsak Lucia áldozat voltát és egész spirituális lényét mutatta föl, de a kiszolgáltatott és zilált angyalalakként is közülünk való s az őrület örvényében is váltig kereső és küzdő embert is. Az erőszak fenyegetése, a kétségbeesés, az összeomlás, de éppígy a testi élménnyé váló, heves boldogság is mindig csupán egyetlen karnyújtásnyira van tőlünk: ezt tette érzékletessé Kolonits meleg árnyalatú, tiszta vonalrajzú és eksztatikus éneklése, s az előadás kétharmadában (így különösen az őrülési jelenetben) érzékeny gesztusokkal dolgozó játéka is. Ennek szólt a premierhez képest is szokatlanul lelkes, az előadást több ponton percekre megakasztó ünneplés, a taps által felszabaduló közönség zajos tüntetése."
Erkel Színház • 70052016-11-25 17:07:54
Köszönet a Művésznőnek rokonszenves megnyilvánulásáért.
Megjegyzem, az opera mindig is óriási szenvedélyeket kavart, nemcsak a színpadon, hanem a rajongók körében is. Az énekesek közül meg a szopránok illetve a tenorok táborában dúltak mindig is a legnagyobb ellenségeskedések. Gondoljunk pl. a Callas-Tebaldi frakciók háborújára. A rajongók sokszor azon igyekeznek, ki tud nagyobb szóbombát elsütni a rivális (vagy annak gondolt) énekes rovására.
Ne feledjük azonban, hogy játékfegyverrel is lehet valódi sebet ejteni...
Erkel Színház • 69282016-11-22 17:44:27
Angol nyelvű (de magyar szerző által írt) kritika a Lucia-premierről
Erkel Színház • 69032016-11-20 23:13:53
Ha komolyan vesszük, hogy mikor játszódik a történet, abban az időben egy Luciának nem volt lehetősége egyenjogúságra. (Vö. Virginia Woolf vezeti le egy esszéjében, hogy ha Shakespeare-nek lett volna egy hasonló tehetségű nőtestvére, az nem tudott volna érvényesülni.) Már az is óriási merészség, hogy viszonya van Edgardóval, számára az ilyen "emancipáció", amivel a saját korának szabályait hágja át, is óriási kockázatokat hordoz.
Erkel Színház • 68952016-11-20 22:43:52
Az "emancipáltat" Telramund értelmezésében értettem: olyan valaki, aki túllép az aktuális konvenciókon, szabályokon. Jelen esetben az, hogy Edgardóval való kapcsolata jócskán több, mint kéz-a-kézben andalgás.
Erkel Színház • 68932016-11-20 22:16:45
A Lucia-premierről:
Nekem az őrülési jelenetig olybá tűnt, mintha főpróbát láttam volna. A produkció mintha még nem lett volna teljesen összecsiszolódva, se zeneileg, se színészileg. Vagy nem volt elég idő próbálni, vagy nem jól használták azt fel. A díszletnek meg mintha csak a váza lett volna meg. (Azóta értesültem róla, hogy tényleg nem készült el a díszlet a premierre. Micsoda amatőrség.)
A színrevitelből csak a jelmezek tetszettek, a többi nem nagyon, pedig nincs egyetlen Lucia-produkció se a retinámra égve (a legtöbbet egyébként a régi bécsit láttam). Lucia emancipált nőként való megjelenítésével nincs bajom (persze nem eredeti az ötlet, pl. a Robert Carsen-féle, 1990 körüli, Münchenben, Zürichben, Barcelonában játszott produkciónak is ez volt a felfogása), de egy csomó mindennel, mint pl. a bokszedzéssel(?) a nyitójelenetben, nem nagyon tudok mit kezdeni.
Az ipari mennyiségű szárazjég (gondolom, azzal csinálták a ködöt/vízesést/stb.) felhasználása túlzottnak tűnt, és amikor huzamosabb ideig használták, a fszt. 3. sorban éreztem a hideget. Az 1. sorban ülő barátnőm is erről számolt be később. Mi lehetett a színpadon? Nem lehet, hogy a premierre megbetegedett művészek ennek estek áldozatul? (Egyébként gratulálok az előadásba beugró és azt megmentő művészeknek.)
Mezei Nézőhöz hasonlóan én is nagyon örültem a 2. szünetbeli váratlan bónusznak: Kolonits művésznő a zenekari árokban elpróbálta az őrülési jelenetet az üvegharmonikával. A fuvolás verzió esetén a primadonnák a szünetben az öltözőben szokták ezt a részt elpróbálni, de oda nyilván nem lehetett az üvegharmonikát becipelni. Az üvegharmonika nekem tetszett, kísérteties hangja jó kíséretet ad az őrületnek. (Nem először találkoztam ezzel a némileg varrógépkülsejú hangszerrel, az ezredforduló környékén Münchenben is szerepelt a Luciában.)
A karmester tisztességgel elvezényelte a darabot, de a finomságokkal részben adós maradt. Horváthnak és Szegedinek voltak szép pillanatai, de úgy vélem, kicsit egyenetlen volt a teljesítményük, voltak helyek, ahol kicsinek hangzott a hangjuk. Mindazonáltal nem rossz választás egyik se (ha a baritonnál eltekintünk attól, hogy a színháznak elvileg rendelkezésére áll egy bizonyos A. Agache is). Azt várom, hogy még fejlődni fognak szerepükben.
A húzásokkal (a komplett toronyjelenet, meg az őrülési jelenet utáni kis rész) nem értek egyet, nem olyan hosszú ez az opera, hogy húzni kelljen belőle, pláne, ha az eredeti verziót adják. Inkább adnák egy szünettel a teljes operát. Ha a toronyjelenet nem szerepel, dramaturgiailag nem érthető, hogy az utolsó jelenetben hogy kerül oda Edgardo (valójában a toronyjelenetben megbeszélt párbaj helyszínén jelenik meg).
Az viszont direkt jó, hogy most az eredeti verziót adták elő, ha tekintetbe vesszük, hogy 2 éve ugyanitt egy koncertszerű előadásban a hagyományos verzió szerepelt Gruberovával, így most nem érez az ember semmiféle kényszert, hogy a két csúcsteljesítményt összeméricskélje.
A Kolonits Kláráról az előző hozzászólók által leírt szuperlatívuszokkal egyetértek.
Edita Gruberova • 29582016-11-16 08:30:18
A mai berlini "The Sound of Slovakia" koncertet, melyen Gruberova a fellépők egyike, és két áriát énekel, élőben közvetítik. Gruberova fellépése este 8-kor várható.
Edita Gruberova • 29572016-11-07 18:09:13
Tokióban vasárnap volt Gruberova jelenleg zajló japán turnéjának utolsó Norma-előadása, a Prágai Nemzeti Színház vendégjátéka, melyet volt szerencsém megtekinteni. Nagyon pozitív élmény volt. Mind Gruberova, mind Zoran Todorovich csúcsformában volt. Utóbbit pár éve láttam utoljára Pollione szerepében, emlékeim szerint akkor kicsit száraznak és fáradtnak hangzott, és mivel tudtommal azóta nemigen énekelt belcanto szerepet, azokhoz képest súlyosabb szerepekben lépett föl, most nem vártam tőle hangilag sokat, de nagyon kellemesen csalódtam. Megszilárdult a technikája, amely most már bombabiztosnak tűnik, mindent kiénekel (a nem kötelező magas C-n kívül), szépen díszít, nem sumákol el semmit. Mindennek tetejébe remek színész, jól hozza a tesztoszteron-vezérelt macsót, akiben azonban érző szív is dobog. Nagyon jó a kiállása is, tökéletes római hadvezér, sportos külsejét sok fiatal tenor is megirigyelhetné. Remek színpadi párt alkotnak Gruberovával (a Normában együtt láthatók a Bayerische Staatsoper 2006-os videójában, de korábban felléptek a Roberto Devereux-ben is, sőt egy még korábbi koncertszerű Luciáról is tudok). Gruberova is nagyot énekelt, nem volt a hangján egyetlen szeplő sem, és most nem hallottam egyetlen ponton se élesnek. Amikor az ember már azt mondaná, hogy, hát igen, itt-ott egy kicsit már hallatszik, hogy a művésznő már benne van a korban, akkor fogja magát, és megújul, mint egy főnixmadár. (Nagyon kemény munka lehet emögött.) A Norma a jelek szerint nagyszerűen megy neki mostanában (pár hónapja Berlinben is jól sikerült a két koncertszerű előadás) - pedig pont ez a szerep nem szokott idősödő dívák parádés szerepe lenni. A Bunkamura Orchard Hall közönsége gyönyörben úszott a lebegtetett pianissimók hallatán, a drámai kitörések kedvelői sem csalódtak.
Adalgisa alakítója a fiatal Zuzana Sveda volt. Kellemes, gömbölyű hang, a magas regiszterben szokatlanul nazális rezonanciával. Jó technikával énekel, csak mintha a magas C-ket kerülte volna. Színpadi jelenlét tekintetében remélhetőleg még fejlődni fog.
Orovesót egy orosz basszus énekelte, elfogadhatóan, bár aligha nevezhető belcanto specialistának. Flavio kis szerepében kitűnt egy nagyon jól éneklő cseh tenor, Clotilde is rendben volt, szerepének utolsó frázisait egy másik énekesnő, valószínűleg egy kórustag énekelte, feltehetően rendezői döntés következtében. (Bocs, hogy nem nevezem meg most őket, a szereplőlista a feladott kofferemben van, én meg Heathrow-n ülök, a csatlakozásra várva.) Örvendetes módon a rendezés semmit se tett a zene és a libretto ellen, és jól át volt gondolva. Modern, illetve inkább időtlen, a modernség csak néhány mozzanatban nyilvánult meg, mint a rómaiak jelmeze (macsós bőrszerkó, pisztollyal), meg az, hogy az 1. felvonás duettje után, amikor Adalgisa megmutatja Normának Pollionét, ez egy fénykép előhúzásával történik, ami jól oldja azt a kis sutaságot, ami a librettóban itt megmutatkozik. Az időtlenség hatását erősítette a megrendezett nyitányban alkalmazott köd, melyben időnként a tépelődő Normát láttuk (ez jó alkalom volt Gruberovának, hogy kihangsúlyozza az általa mindig is vívódónak és bajban levőnek ábrázolt figura ilyetén vonásait), máskor meg azt láttuk, hogy Pollionéval elmennek egymás mellett a ködben, mintha nem is látnák egymást, ami utalt a párkapcsolat problematikus voltára. A Casta diva jelenet után megjelent Pollione, és ölelkezett és smárolt Normával, ami első pillanatra furcsának tűnt, de aztán rájöttem, hogy ez csak Norma képzelete/emlékei. Csak egyetlen gyerek-statiszta van, a másik gyerek még csecsemő, egy pólyába bugyolált bábu szimbolizálja. Az opera végén, ugyan konvencionális módon, de hatásosan, Norma és Pollione kéz a kézben mennek a - vetített - máglyára. A díszlet mozgatható szögletes fal-elemekből állt, ezek az 1. felvonás veszekedős tercettje alatt valósággal táncot jártak.
Halihó, végre egy rendezés, ami modern, és erősíti a zenét és a történetet! Nem bánnám, ha meghívnák ezt a rendezőt Budapestre is.
Norma jelmeze laza, decens, világos színű, nem hivalkodó nadrágkosztüm. Egyik német barátnőm, aki látta már korábban Prágában is a produkciót egy másik Normával, azt mondta, az akkor látott jelmezhez egy vékony pántos felsőrész tartozott, de ez a mostani, többet elfedő verzió Gruberovához jobban illik. Adalgisa öltözéke hasonló, de szoknyával. A druidák öltözete általában véve egyszerű, és utal szegénységükre.
A prágaiak zenekara élén Peter Valentovic mindent megtett a líra és a dráma szép kifejezéséért. A kórus is jól szólt, bár időnként egy-egy egyedi hangot ki lehetett hallani.
Az előadás után a japánok százas nagyságrendben álltak sorba autogramért. Európai szemnek szokatlan volt az a regula, ahogy a várakozókat a számos jegyszedő először kiterelte az előcsarnokból, majd az autogramosztásra megjövő művészek megérkezésekor visszaengedte és párosával sorba állította (egyébként a szünetben a WC-re várakozókat ugyanígy állították sorba a folyosón). Ez a stílus nyilván a japán hagyományokból következik: kis helyen élő nagyszámú, fegyelmezett ember életét kell megszervezni. Ami végképp furcsa volt, hogy annyira nem engedték a fényképezést, még az autogramosztás közben sem, hogy a fényképezni akarókkal kifejezetten fizikailag támadólag léptek fel, tenyérrel nekimenve a fényképezőgépeknek és mobiloknak, illetve el akarták azokat venni (vagy legalábbis azt imitálták). Mindez valószínűleg Gruberova ottani szupersztár státuszával van összefüggésben. Ő akkora szupersztár Japánban, amit európai fejjel szinte el se lehet képzelni. Az előző turnéja alkalmával még a császári család is meghívta a palotába.
Úgy néz ki, ez a mostani nem az utolsó japán turnéja lesz.
Erkel Ferenc • 9832016-11-02 12:17:10
Cikk a Bátori Máriáról
Kolonits Klára • 8032016-10-27 17:03:50
Már kaphatók a jegyek a május 22-i pécsi Puritánokra
Kolonits Klára • 8022016-10-24 19:39:03
Kolonits Klára az OperaCafé c. műsorban (19:30-tól)
Kolonits Klára • 8012016-10-24 11:42:03
Mezei Néző írása a belcanto koncertről
Kolonits Klára • 7902016-10-21 12:52:05
Két további videó a múlt vasárnapi koncertről:
Lucrezia (másik felvétel)
Corinna
Kolonits Klára • 7542016-10-17 11:24:35
Más: A szinhaz.hu fóruma szerint
10.17 Hétfő 19:55 M5
Csillagóra díjátadó gálaest az Operaházban (Kolonits Klára, Nyári Zoltán, Sümegi Eszter, Fekete Attila,Létay-Kiss Gabriella...)
Kolonits Klára • 7532016-10-17 11:20:59
Videók:
Odabella
Lucrezia, Lady Macbeth
Kolonits Klára • 7452016-10-10 13:55:25
Az ünnepi koncert megemlékezett Szendrey-Karper László halálának 25. évfordulójáról, sok gitárzenével, valamint szép énekszámokkal. Kolonits Klára két eltérő karakterű áriát énekelt (a tőle megszokott kiváló színvonalon): Az Il viaggio a Reims-ből Corinna áriáját, valamint az Attilából Odabella áriáját.
Fotók a művésznő honlapján
Kolonits Klára • 7442016-10-05 18:27:29
Október 6-án 21:05-től közvetíti felvételről a Bartók Rádió a júniusi, Dalszínház utcai dalestet. Ismétlés október 18-án 14:05-kor.
Kolonits Klára • 7432016-10-04 11:49:02
Október 8-án este érdemes lesz ellátogatni az ELTE Aula Magnába:
FÉNNYEL TELT ZENE – ünnepi hangverseny
A hangversenyen Ágai Karola – Szendrey-Karper László emlékplakettel tüntetik ki Kolonits Klárát, a Magyar Állami Operaház Liszt díjas magánénekesnőjét.
Az est folyamán az ünnepelt Kolonits Klára, továbbá Kertesi Ingrid, Clementis Tamás, Eötvös József, Szilvágyi Sándor, Sárközi Xénia, Szalai Lotti, Jánosi Ferenc és Dinyés Dániel előadásában és közreműködésével
Bach, Mozart, Bellini, Donizetti, Rossini, Verdi, Catalani, Schubert, Bartók, Offenbach, Villa Lobos művei hangzanak el.
Az este házigazdája: Jánosi Ferenc
Regisztráció szükséges (l. a fenti linket).
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 22902016-09-30 18:53:38
Az persze kérdés, hogy mit tanított neki Corelli, és hogy hasznosult ez a tanítás...
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 22892016-09-30 18:49:41
Bocsánat, de számos Corelli-életrajzban benne van, hogy a tenor a színpadtól való visszavonulása után tanítással foglalkozott.
Számos Eyvazov-életrajzban benne van, hogy Corellinél (is) tanult. 1997-ben ment Olaszországba tanulni, akkor Corelli még bőven élt.
Edita Gruberova • 29552016-09-29 12:08:11
Videón a 20-i krakkói koncert egyik legjobb darabja:
Roberto Devereux: Elisabetta belépőáriája
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 570632016-09-28 12:33:03
Továbbra sem vagyok meggyőzve, hogy riválisok lennének. Ha Flora gavallért akarna váltani, kézenfekvő lenne a Violetta által faképnél hagyott Douphol báró meghódítása, de ehelyett Flora újból össze akarja őket hozni a buliban. Aminek így a halálbuli jellege indokolatlan, hacsak nem valami "trendi" dolog ez épp Párizsban.
Kolonits Klára • 7422016-09-27 12:18:40
Interjú Ráckevei Annával, a Debreceni Csokonai Színház igazgatójával:
"Tavaly hatalmas nézői és szakmai sikere volt Kolonits Klárának a Traviatában, s reményeim szerint a Varázsfuvolában ismét hallhatja egyedi, gyönyörű hangját Debrecen közönsége."
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 570362016-09-27 12:15:09
Érdekes gondolatmenet, de számomra nem logikus. Ha Flora Violettát riválisnak tekinti, akkor miért nem örül neki, hogy Alfredo kivonta a forgalomból, és teljesen leköti? Miért hívja meg Violettát a buliba, amelyben különben ő (Flora) egyedül tündökölhetne?
Pál Tamás, karmester • 2132016-09-26 14:08:31
A Magyar Narancs aktuális számában kétoldalas interjú olvasható Pál Tamással. Az online beharangozó ezt írja:
[i]„Ismerjük meg végre az eredetit!”
Pál Tamás karmester a Bánk bánról
Nyitott kérdések és változatos, olykor egyenesen megoldhatatlannak tűnő problémák sorát veti fel minden új Erkel-bemutató. Az „ős” Bánk bán most készülő új, szegedi produkciójának karmesterét erről, valamint az Erkel-recepció esélyeiről kérdeztük.[/i]
Kolonits Klára • 7412016-09-26 14:03:18
Úgy látszik, a blogmotor nem bír el egymás után 2 linket, így itt vannak külön:
Mezei Néző beszámolója
Fotók Kolonits Klára honlapjáról
Kolonits Klára • 7402016-09-26 13:59:59
Mezei Néző a produkció próbájáról írt fotó. Én az előadáson jártam. Nekem, a műfajhoz nem értő laikusnak leginkább a fogyatékos ember meg a művész magányáról szólt az előadás, de persze sok más értelmezés is lehetséges.
Az előadás folyamán egy ponton hangzott fel spontán taps: miután Kolonits Klára - érdekes koreográfiában - elénekelte Olympia áriáját a Hoffmann meséiből.
Edita Gruberova • 29542016-09-22 00:45:19
Még egy kritika
(A fotó egy másik koncertről származik)
Edita Gruberova • 29522016-09-21 19:21:39
Másik fotó
Edita Gruberova • 29512016-09-21 19:12:23
a link helyesen
Edita Gruberova • 29502016-09-21 19:10:39
Lengyel nyelvű kritika, képpel
Azt írják benne, egyszer már fellépett Krakkóban, de az rég volt.
Üdv a felhők fölül (mindkét értelemben: fel vagyok dobva a koncerttől, és egy repülőn ülök).
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Főplébániatemplom

"Belvárosi orgonakoncertek"

17:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Berecz Mihály (zongora)
Central European String Quartet:
Miranda Liu, Soós Máté (hegedű), Nagao Haruka (brácsa), Szabó Judit (gordonka)

"Hangulatkoncert"
BACH: c-moll szonáta, BWV 1017
CSAJKOVSZKIJ: Meditáció, Op.42
HAYDN: C-dúr („Madár”) vonósnégyes, Op.33/3

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

A Zeneakadémia Népzene Tanszékének tanárai és hallgatói
"Találkozások Liszt Ferenccel"
Liszt Ferenc és a cimbalom

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Mező Péter tanítványai

18:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Classicus Kvartett, Brassói-Jőrös Andrea (ének)
"Kodály és kortársai III."
KODÁLY: II. vonósnégyes
DEBUSSY: vonósnégyes
SCHÖNBERG: II. vonósnégyes

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Borbély Mihály (klarinét, szaxofon)
Kodály Kórus Debrecen
Vezényel: Szabó Sipos Máté
"Kodály-parafrázisok"

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Frankl Péter (zongora) Ács Ákos (klarinét), Szőke Zoltán (kürt) Kelemen Kvartett: Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa), Fenyő László (cselló)
DOHNÁNYI: 1. (c-moll) zongoraötös, Op.1
DOHNÁNYI: esz-moll zongoraötös, Op.26
DOHNÁNYI: C-dúr szextett, Op.37

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Lenneke Ruiten, Hélène Walter, Christopher Ainslie, Helena Rasker, Paul Schweinester, Valerio Contaldo, James Platt, York Felix Speer (ének)
Les Musiciens du Louvre
Vezényel: Marc Minkowski
J.S. BACH: Karácsonyi oratórium, BWV 248 - 1., 2., 4., 6. kantáta
A mai nap
született:
1870 • Leopold Godowsky, zongorista († 1938)
1943 • Gösta Winbergh, énekes († 2002)
elhunyt:
1976 • Lily Pons, énekes (sz. 1904)