vissza a cimoldalra
2020-08-03
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11545)
A csapos közbeszól (95)

A nap képe (2223)
Kimernya? (3734)
Régizene (3511)
A MET felvételei (873)
Momus-játék (5870)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2809)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4022)
Pantheon (2711)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4881)
Operett, mint színpadi műfaj (4414)
Pitti Katalin (841)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2007)
Franz Schmidt (3650)
Kolonits Klára (1177)
Lisztről emelkedetten (1006)
Társművészetek (1826)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Corvette
Leírás:
Honlap:
   


Corvette (169 hozzászólás)
 
Régizene • 35042020-08-03 10:51:34

Én is belefutottam már ebbe a furcsaságba, de szerintem semmi köze a kultúránkhoz. Írják is, hogy csupán ispirációt merítettek a szerintük magyar zenei motívumból. Ez az ő zenéjük és nem a miénk. A felvétel is erősen zengetett...



Viszont ez itt nagyon informatív.   


Régizene • 34982020-08-02 21:29:31

Mindened a német barokk? Majd elmúlik. :)



Lamentatione II pro die veneris sancto - Jan Dismas Zelenka · Jan Dismas Zelenka · Il Gardellino · Marcel Ponseele · Damien Guillon



Egy francia kontratenor tolmácsolásában. :) Szabim alatt ezt a lemezt hallgattam. 




Régizene • 34972020-08-02 21:09:21

Van akit rémesen úntat a téma és negligálja a kérdéskört, viszont aki zenei pályára készül és sikeres akar lenni, annak elemi érdeke, hogy megtanuljon tisztán játszani a hangszerén. Próbajátékon ez alapelvárás.



A hamisság elsősorban az, amikor valakinek fogalma nincs, hogy hol vannak a hangok a hangszerén és ettől kiszámíthatatlan a játéka. Olyan is van, aki csak egy vagy két hangot játszik fölé vagy alá, de azt következetesen, egy életen át. Ez is rém idegesítő.



Napjaink fúvósainál ( főként külföldön ) már teljesen természetes a hangológépes befújás. A tartott hangokat ennek segítségével gyakorolják. Honnan tudják a zenekari zenészek forte állásban, hogy jól intonálnak-e? Tényleg, honnan tudják amikor még saját magukat sem hallják? Elárulom. A hangoknak van egy sajátos rezgése, amelyet a fúvósok a mellcsontjukban éreznek. Minden hangnak megvan a maga helye, akárcsak a lyukaknak egy hangszeren és amikor játszanak, milliméter pontosan érzik a csontjukban a hangok helyét . Szóval nem csak hallják azokat. Egyfajta dupla kontroll ez. Sokszor csak egy érzet után mennek és ehhez állítanak utána folyamatosan. 



Ha valaki igényes és évek kitartó munkájával pontosan beállítja magában a hangok helyét, onnantól kezdve a hamis játék ki van küszöbölve, mert egy testi belső rossz érzést fog kiváltani az illetőben, ha nem a megfelelő helyre pozícionálja a hangot. Egy koncertteremben a nézők között azonnal kiszúrom a fúvósokat. Elég a fejükre és a nyakmozgásukra figyelni. Önkéntelenül korrigálnak.



Egyszer egy hegedűs azt mondta, hogy hegedűn nem lehet hangológéppel gyakorolni. Annyira sötét volt az ember, hogy inkább elhallgattam, hogy az enyém még most is egy koncertmesternél teszi a dolgát.



Koncerteken egyre gyakrabban látni, hogy hangológép segítségével adják meg a hangoló A hangot. Ez dícséretes. De ha valaki nem tudja az egész előadás során ezt a magasságot következetesen betartatni, akkor semmit nem ér az egész.  


Régizene • 34942020-08-02 18:49:06

A diplomakoncertem felvétele már nem is kell? 


Régizene • 34932020-08-02 18:40:16

Zelenka? Nem rossz. Ismervén az életútját úgy érzem, hogy a kora helyesen árazta be a művészetét. Ő egy kicsit magasabbra tört, mint ami megadatott neki, de szerintem így sem bánt vele a sors cudarul.



Zelenkának összetéveszthetetlen a zenei stílusa, akárcsak Mozarté és szerintem ez nagy dolog. Pár másodperc elég hozzá, hogy tévedhetetlenül felismerjük. Sok az áthallás közte és J.S Bach között, de ettől még nem tartom őt Bach epigonnak. A jobbtól ihletet meríteni nem szégyen, Zelenka pedig ügyesen lopott. 



Az oboistáknak valódi kihívás a műveit eljátszani, technikailag és zeneileg is nagyon sokat követel, bár azért Handelnél kevésbé szivatós. Csodálom, hogy Zelenka nem játszott oboán, mert nagyon érezte ezt a hangszert és szemmel láthatóan kedvelte is. 



Ez a barokk "kiüresedés" valami félreértésből fakadhat. Chord nem állja a német barokkot. :) Ez még nem is volna baj, de mivel ő kizárólag francia, olasz és spanyol histórikus barokk előadásokat hallgat, nem tud mit kezdeni a német előadói gyakorlattal. Lully hagyatéka 150 éven át tartotta magát az európai zenetörténetben és az összes zeneszerző leadózott neki. Az összes. Méghogy Bachnak nagy volt a zenei kisugárzása... Egy frászt. A francia stílus, a francia szvit tételek mindenhová beszivárogtak, Drezdába és Hamburgba is eljutottak, csak hát ezek a német földön élő és alkotó szerzők nem tudták, hogy hogyan is kell ezeket valójában csinálni, hogyan hangzottak eredetiben szülőhazájukban, és kb. úgy jártak velük, mint a magyarok a rappeléssel. :)



Bach h-moll szvitje vagy a csembalóra írt francia szvitek? Próbálja már meg valaki eljátszani  őket úgy, mint Rameaut vagy Lullyt. Nem fog sikerülni.



Egyszer volt egy csörtém Chorddal Telemann valamelyik furulyára írt francia szvitje kapcsán. Én Sempét ajánlottam, ő Oberlingert. Kinek volt igaza? Hát nem nekem. :) De érdekes volt hallani, hogy Telemann mennyire nem működik a francia előadói gyakorlatot alkalmazva, noha a mű francia stílusban íródott.



Ezek a németek kitalálták a maguk tenyeres-talpas barokkját, bal kezükkel megvakarták a jobb fülüket, és ettől olybá hatnak a színpadon, mintha Gyagilev írt volna koreográfiát a Hattyúk tavára. :)



Viszont aki le tud mondani a franciás könnyedségről, tüllről és pompáról és mindarról a fényűzésről, amely a Napkirály udvarát jellemezte, az nagyon fogja élvezni Zelenkát.   


Régizene • 34912020-08-02 17:18:18

A helyszín nem volt szerencsés. Ahogyan a nagy dobozos hangsugárzóknak, úgy a hangszereknek is kell egy tér, hogy kellőképpen érvényesülhesenek. Az oboának nagy a hangnyomása, az énekeseknek is úgy általában ( Gulyás Dénes egyszer egy méterrel előttem énekelt és majd megsüketültem, pedig nekem háttal volt ), szóval amit írsz a füldugóval kapcsolatban az helytálló. És valami azt is súgja, hogy a próba lehetett a jobb, nem pedig a koncert.



De. Ez a korszakváltás dolog szerintem egy kicsit sántít. A régizene mozgalom immár 70 éve tart, és szerintem már rég megtörtént a paradigmaváltás. Ha megnézzük, hogy napjainkban hogyan játszák a histórikusok Vivaldit és hogyan a modern hangszeresek, a különbség égbekiáltó. Az, hogy mi, innen Magyarországról nem tudjuk jól megítélni a nemzetközi zenei áramlatok változásait, mert jóformán semmi sincs a kezeink között, még nem szabadna, hogy rossz következtetésekre vezessen bennünket. 



Neked jó ízléssel kialakított gyűjteményed van, bár kicsit egysíkú. Szerintem. Tudom, a létköreid nem engedik a szélesebb megismerést.



Tökéletesség nincs a zenében, kár is hajszolni. Ma ez az előadó tetszik neked, holnap amaz, egy lemezt évekre elfelejtesz, majd hirtelenjében felértékelődik és napokig csak azt hallgatod. Én meg tudom neked mutatni, hogy most éppen ki a legjobb a világon, de lehet, hogy egy év múlva már ő is megy a kukába. Mindenesetre izgalmas kérdést feszegetsz.  


Régizene • 34902020-08-02 16:48:27

Hogy mit honnan veszek? Majd átküldöm a fafúvós diplomám másolatát PDF formátumban.  



Bennfentesnek lenni jó dolog, meg rossz is. Kapcsolataim révén egy sor olyan dologról értesülök, amiről te soha nem fogsz, ugyanakkor egy sor olyan dologról is tudok, amelyről bárcsak ne tudnék. :) Az információ hiánya nem feltétlen hátrány.



A Kremer sztorit egy klarinétművésztől hallottam ( főiskolai docens és zenekari szólamvezető ), aki a próbákon és az előadáson is jelen volt. Elmesélése szerint a teljes zenekar a padlón volt, és időbe telt, mire kiheverték a lelki megrázkódtatást. Persze, hogy az ember elragadtatott, amikor egy ilyen kaliberű művésszel együtt lehet egy színpadon, ugyanakkor megélni azt, hogy a gyakorlás nem minden, mert az "istenadta" tehetség is belejátszik a zenei képletbe...hát az nagyon nehéz dolog. És ez a külföldiekre is igaz. Sok nemzetközi zenei táborban voltam és nem láttam a nációk közötti különbségeket. Sommás megállapításom így mindenkire áll.



Ami a mérést illeti, van egy kis kütyü, amelyet hangológépnek hívnak. Aki a nemzetközi élvonalban van pontosan tudja, hogy a nagy zenekarok mennyire tiszták és mennyire tartják a 440-es vagy 442-es hangolást. Bemérik.



Azt meg ne gondold, hogy a 442 és 448 között alig van különbség. Mert van. Óriási! Gondold már el, hogy mi fog történni akkor, amikor pl. Haydn C-dúr oboaversenyét játszák, és bár a szólista következetesen tartja a 442-es szisztémát, a zenekar folyamatosan húz egyre magasabbra. Te akkor kiszaladsz a teremből. Persze csak ha nem vagy totál süket. :) Emlékszem, egy pécsi hangverseny után azt írta a kritikus, hogy a szólista megkapóan és virtuózan játszott, de folyamatosan a zenekar alá intonált, és nem érti, hogy miért nem játszott magasabbra, hiszen egy ekkora művész igazán megtehette volna.



Egy ekkora művész nem fog magasabbra intonálni, mert az intonáció nem egy olyan dolog, amit csak úgy változtatgatni lehet. Mert minden egyes hanghoz egyedi testi érzetek párosulnak. Így lehet a helyes intonációt zenekari fortékban is megőrizni. Egy ekkora művész elvárja, hogy a zenekar tagjai tisztán játszanak és odafigyeljenek a szólamára, amellyel folyamatosan jelzi, hogy hol van az A hang. Az oboa olyan, mint a világítótorony. Hozzá igazodsz. Hát miért ő adja a hangoló A hangot? Szerinted?



Sajnos a hazai zeneoktatás nem fordít kellő figyelmet a hangi tisztaságra. Ma úgy le lehet diplomázni, hogy minden hangod hamis. Te ezt nem érzékeled? Jó neked. :) Bartók azért képes volt leállítani egy zenekari próbát, mert a timpanista negyed hanggal magasabbra hangolt.  


Régizene • 34862020-08-01 15:57:17

 



Mindenki hibázik, még a legnagyobbak is. És meglepően sokat. Ráadásul pont ott rontanak, ahol a többiek is. Nagyon ritka a gikszerektől mentes játék, bár azért néha előfordul. Gidon Kremer például annyira kigyakoroltan és precízen játszik, hogy a kísérő zenekarok valósággal drukkolnak, hogy félrehúzzon egy hangot. Nem többet, csak egyet. Ezzel meg is elégednének. De nem. Ő valahogy alkatilag képtelen a melléfogásra, és ezzel sokakat az őrületbe kerget. A nem emberi léptékű zenélés olykor nagyon meg tudja viselni a muzsikusokat.



Elek Tihamér fuvolaművészt anno úgy próbálták meg kicsinálni operaházas kollégái, hogy a teljes első pult beteget jelentett, és az akkor még csak húszéves akadémista hallgatót jelölték ki maguk helyett beugrónak az aznapi előadásra. Hősünknek alig maradt pár órája, hogy ezt a fuvolaversenynek is beillő operát megtanulja. Az előadáson persze az öszes fuvolista ott ült az ároknál, és már előre dörzsölték a tenyerüket, hogy mekkora bukás lesz ebből. Hogy meglepődtek, amikor mindent hibátlanul eljátszott. Ezt követően a szólamvezető pár hétig nem vállalt szolgálatot. Az idegei felmondták a szolgálatot.



A féltékenység és a kicsinyesség a zenészek világában is jelen van, és sokan azok közül, akik a lemezborítókról néznek vissza ránk, elképesztően messzire képesek elmenni, csakhogy megszabaduljanak vélt vagy valós konkurenciájuktól.  



Erre a Handel kettősre mindig úgy tekintek, mint egy reménysugárra. A hardcore régizene rajongók bizonyára kifogással fognak élni a modern oboa alkalmazása miatt, és őszintén szólva nekem is furcsa ez a párosítás. Na, nem azért, mert nem tetszik amit csinálnak, hanem mert nem vágom, hogy hogyan tudták a 415-re hangolt hegedűket összhangba hozni egy  442-vel hangoló oboával. Egyértelmű, hogy most a zenekar igazodott Nicholas Danielhez, viszont egy ilyen húzás alapjaiban rendíti meg a 415-höz szokottak játékát, beleértve az énekest is!



Az Éj Királynőjének áriája, modern zenekarral kísérve, maga a hangokba öntött rémálom az énekesek számára. De ha Mozart korának hangolását alkalmazzák, máris nem tűnik olyan lehetetlen feladatnak az eléneklése. Mielőtt bárki rámkontrázna, hogy miket beszélek, hadd jegyezzem meg, hogy alig van olyan zenekar a világon, amely képes két órán keresztül tartani a 442-es hangolást.  A berliniek és a bécsiek rendre 448 környékén fejezik be a koncertjeiket, és ők még az ügyesebbje közé tartoznak. Mit csinálhatnak akkor a gyengébb együttesek? Na vajon mit…Aki halálosan tiszta zenekart akar hallani, az a Clevelandi Szinfónikusok irányába keresgéljen. John Mack alaposan belenevelte a növendékeibe a tisztaság iránti igényt.    



Visszatérve a Handel darabra, az első dolog amely szembetűnik, az Nicholas Daniel oboahangja. Vastag, sötét, az alsó regiszterben kifejezetten nyers és szokatlanul hangos. Ilyet csak erős náddal lehet csinálni. Az ember azt várná, hogy ettől majd bemerevedik a játéka, de nem. Megmarad nagyon könnyednek és tisztának. Ezt a faragást hosszú időbe telhetett kikísérleteznie. Valószínűleg amerikai mintát követ. Bődületes támasszal fúj. A hangjai perzselnek és úgy tapadnak az ujjaihoz, mint a frissen öntött aszfalt. Stílusosan díszít, nem tolja túl a szólamát, jól balanszíroz, példás a testtartása, kifejezetten élmény nézni, ahogyan dolgozik. Látványos és “amatőr” hibái dacára ellopja az énekestől a produkciót, akit ez szemlátomást egy pillanatra sem zavar. Érdemes megnézni, hogy milyen szemekkel bámulja őt David Hansen. Mint aki nem hisz a fülének. Pedig nem először hallja. És ez a legmegkapóbb rész az áriában. Ez a leplezetlen csodálat. Amikor egy magasan képzett zenész odáig van egy másik zenész játékától és hüledezve hallgatja. Mert milyen jó is most neki, mert énekelhetett egy jót a nagy Nicholas Daniellel. Előtte még próbálhattak is. Valószínűleg ott történtek az igazán emlékezetes dolgok, nekünk erre a koncertre már csak a csumisz maradt – már bocsánat. :)



Mázli, hogy valaki felvette és mi is meghallgathattuk. A hibák ellenére is. Mert mindenki hibázik. Még a legnagyobbak is. Ráadásul pont ott rontanak, ahol a többiek. Gidon Kremert kivéve.  


Régizene • 34852020-07-31 20:06:50

 



G. F. Handel : "Quella flamma" from «Arminio», HWV 36



Nicholas Daniel, oboe



David Hansen, countertenor



 


Régizene • 34832020-07-30 12:34:34

Én is ezt hittem. Aztán amikor átpörgettem a topikot meglepve tapasztaltam, hogy előtted már más is megmondta róla a maga nagyon sarkos véleményét, olyannyira, hogy a magazin tulajdonosa is csak a fejét vakargatta utána. Ilyet még ő sem hallott. Ennyire tiszteletlennek lenni...a nagy Bachot így lekapni a tíz körméről...a zeneakadémán nem ezt tanították neki.



Wecome to the real world. :)



Személyemmel eggyel többen vagytok a véleményetekkel, bár én azért még tervezem, hogy egy kicsit árnyaljam a róla kialakult, nem túl hízelgő képet. Persze csak módjával.


Régizene • 34782020-07-30 11:14:27

Véletlenül lehet rosszul teljesíteni, de jól nem. Orlinski nem ügyetlen fiú. Valaki, vagy valakik látják benne a fantáziát és nagyon komoly háttérmunkát végeznek a felfuttatása érdekében. Sok koncertet szerveznek neki, fontos és érdekes projektekbe vonják be, szakmailag magasan jegyzett régizene karmesterekre bízzák a képzését, összességében próbálják felkészíteni egy figyelemreméltó nemzetközi karrierre, hogy aztán kifacsarják, mint a citromot. 150 koncert egy évben nem kevés.



Orlinski hangja kellemes, ahogyan a megjelenése is. A nők és a férfiak is kedvükre álmodozhatnak róla. A dávid szobros imidzs félreérthetetlen üzenet a melegek irnyába, és ezen Orlinski szoftpórnós klipjei sem enyhítenek. Orlinski egy zenei termék, amelyet úgy alakítanak, fazoníroznak, mint a pop szakma tiszavirág életű fiúzenekarait. És mivel neki nincs saját véleménye, gondolata a darabokról, tökéletes nyersanyagot szolgáltat a zenei moguloknak.



Ma az élmények diktálnak. Minél több legyen belőlük és minél színesebbek. Az átütő tehetség ritka dolog, húsz évente ha egy Jaroussky születik. Nincs mese, elő kell őket állítani mert a zenei piac ezt kívánja meg. Bizonyára van aki még emlékszik erre az előadásra. Neki soha nem kellett a siker miatt alsógatyára vetkőznie vagy céltalanul a hátán pörögnie egy L' Arpeggiata koncert ráadása kapcsán. Ő Jaroussky. Egy taníthatatlan őstehetség. Egy zenei fenomén. Hogy ezt nem mindenki érti vagy értékeli...ettől mi, rajongók még jól alszunk. :)




Rossi: L'Orfeo, Act 3: "Lasciate Averno" (Orfeo)




 



 


Régizene • 34762020-07-30 09:26:36

Gondolom ismered  a Bécsi Szimfónikusok ikonikus mondását: " A próbán úgy játszuk a művet, ahogyan a karmester kéri, koncerten meg úgy, ahogyan szoktuk. :)



Minél felkészültebb és sikeresebb valaki, annál kevésbé igényli, hogy más megmondja neki a tutit. Matsujevnek aztán papolhatnál a zenei alázatról. :) Öntörvényű a pali, ahogyan a legtöbb szólista és karmester is az. Abbadót is küldte már el a jó büdös francba a Berlini Szimfónikusok keménymagja. Soroljam? Van még pár ilyen a tarsolyban.



Te csak szeretnéd hinni, hogy a zenészek alázatosak. Hát nem azok. :)


Régizene • 34742020-07-30 01:03:57

Júliát le lehet beszélni Rómeóról? Nem. Ha neked ez az énekes és éneklés tetszik, hát hallgasd. Nem leszel vele egyedül.



Mesterkurzusokon meglepve tapasztaltam, hogy a világhírű előadó szavaira sok esetben nem figyelnek oda a hallgatók és inkább csinálják tovább a dolgaikat változatlanul, ahogyan addig is tették. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én világhírű oktató lennék, csupán arra hívnám fel a figyelmed, hogy óvatosan azzal a saját füled utáni meneteléssel. Mert tudod mit mondott az előadó amikor látta, hogy a hallgató nem nyitott az észrevételeire? Azt, hogy az ő dolga, hogy mit fogad meg belőle és mit nem. Neki ettől sem több, sem kevesebb nem lesz a fizetése.



Én tiszteletben tartom a véleményed. A zenei gyűjteményem az enyém, ahogyan az ízlésem is. Itthon mindig én döntöm el, hogy kit és mit hallgatok. Gondolom ezzel te is így vagy. De attól az a tartott hang még gáz. És nem az a gáz ahogyan tartja, hanem az, hogy egyáltalán ilyenbe belefogott. Hogy nincs benne egy belső hang, amely azt mondaná, hogy ne tedd mert ez nem odavaló. Mert totál stílustalan és szembemegy a régizene lényegével.



Szerintem is jó, hogy ez a két felvétel egymás mellé került. Mert a zene jó. És legalább hallhatjuk a két előadó közötti szakadéknyi különbséget. :)



Szakmai alázat kérdésében sajnos nem tudok segíteni. Én max. olyat tudok  elképzelni, hogy az egyik pillanatban még én vezénylem a zenekart, majd a következőben már egy másik karmester és én a harmadik pultban húzom szerényen a vonót.


Régizene • 34722020-07-29 23:18:19

Viola da gamba,Andante BWV 1028, Johann Sebastian Bach



Fahmi Alqhai & Alberto Martínez Molina



Van ebben a zenében valami hatalmas üresség a példásan megkomponált forma ellenére. Olyan ez, mint egy nagy terem, amelyet sehogy sem lehet ízlésesen, hangulatosan és otthonosan berendezni.



Sokan nyúltak már ehhez a darabhoz. Alapvetően két vonulatot lehet megfigyelni. Az egyik a nem histórikus, amely a dallamot próbálja megfejteni és nagy ívekben felépíteni, hol dagályosan ( Perényi ), hol túlzóan könnyedén, már-már elbagatelizálva a teljes tételt ( Furnier ), és van a histórikus, amely elsődlegesen a külsőségekre, a díszítésekre, a hangszínbeli vibrálásokra helyezi a hangsúlyt, ezzel próbálva kategórikusan elhatárolódni az "old school" előadóktól. Ide sorolnám a mostani előadót is.



Már ahogy elkezdi a darabot feltűnik, hogy nem a szokványos képletet alkalmazza. A kezdő felütés nagyon hangsúlytalan, valósággal megszűnik a kapcsolata az őt követő eggyel, amely - tessenek megkapaszkodni - ugyancsak hangsúlytalan. Itt a kettő kap nyomatékot és ez nem egyedi az előadás folyamán. Eleinte nem értettem, hogy mitől ilyen furcsa ez az interpretáció, aztán rájöttem, hogy bár 3/4-ben van írva a darab, Alqhai mindent elkövet annak az érdekében, hogy az ütemek egymásba legyenek mosva. Bizonytalanságot akar teremteni bennünk. Fel akarja robbantani a 3/4-es darabbal kapcsolatos beidegződéseinket, és ennek érdekében finoman ide-oda cibálja a dallamot. Akárcsak egy fantáziát hallanánk, amelyet próbál kiszabadítani a szerző által kreált szigorú szerkezet fogságából.



A díszítések mindig egyről indulnak, de, hogy ne lógjon ki a lóláb és Alqhai ne essen ki a szerepéből, ezeket az egyeket mindig nagyon finoman indítja és a már vérszegény dallamvezetést tovább vérezteti azzal, hogy valósággal elhalnak a dallamok, ráadásul az előadó tempóbéli szeszélyeinek totálisan kiszolgáltatva.



Ebben a tételben nincs semmi énekhang-szerű. Akár fel is sóhajthatnánk, hogy végre jött valaki, aki gambaszerűen akar viola da gambán játszani. A dolog bökkenője csak az, hogy ez itt mégiscsak egy ária, és íly módon létrejön egy fából vaskarika produkció, amely nem tudja eladni önmagát. A gamba, önállóan, szólóban, remek volna ebben a felfogásban, de van itt még egy másik hangszer, egy csembaló is, amely technikai adottságaiból eredően képtelen a szólista elképzeléseit kiszolgálni.



A viola da gamba pianoi elképesztően finomak. Ez az ember hangszerének virtuóza, minden egyes hangon játszik, történetet mesél. Hol vontatottan, hol  belelendűlve és talán már túl is tolva a korstílus érzelmi adta lehetőségeit. Viszont a csembaló nem tud dinamikában ilyet produkálni. Egy zongora le tudná követni az eseményeket. A csembalónak itt és most semmi esélye erre. Csóri csak kullog a szólista után, időnként ciripelve játszik valami díszítést, miközben alig hallani az el-elcsukló hangú gambát.



Fordítva ugyanez. Egyszerűen nincs kapcsolat a két hangszer között. Tessenek már megnézni azt a színpadi beülést! Szemkontaktus? Így? Hát hogy is lehetne? Itt a csembaló egy zavaró és hátráltató körülmény. A csembalista nem tud vagy nem akar Alqhai partnere lenni, pedig jócskán volna lehetősége, hogy lendületet és támogatást biztosítson a háttérből, de ilyen törekvést nem vélek felfedezni. A hangokat eljátsza kilóra, az ő szólama hangilag megvan, viszont a két előadó játéka párhuzamos marad. Egyik sem tudja inspirálni a másikat és ettől szomorúan unalmas és üres marad a tétel.



Meg hát ugye Bachot hallgatunk. Szerkezet szerkezet hátán egy fehérre meszelt, képek nélküli templomban. Ebbe a szakrális térbe igazán kár beleálmodnia Alqhainak Bernini vagy Canova valamely műremekét. Stílusidegen volna. Ahogyan az előadás is az. De legalább megpróbálta.


Régizene • 34702020-07-29 21:22:06

 



Én a helyedben nem húzgálnám az oroszlán bajszát. :)



Orlinski sikere az idomíthatóságában rejlik. Kiválóan lehet őt instruálni, és amit a karmester mond, azt az utolsó hangig megvalósítja. Saját véleménye nincs. Ő olyan, akár egy buta számítógép. Amit lefuttatnak rajta azt végtelen pontossággal megcsinálja, de új dolgokat nem fog kitalálni. Neki csak addig lesz sikere, ameddig egy jó karmester keze alatt tanulhat. Mondjuk ez a siker is kétes, mert nem ő dolgozik meg érte, hanem a karmester, aki kitapossa belőle. :)



Örömmel hallom, hogy Orlinskinak hosszú idő után végre nincsenek gondjai az egyszerűbb hangközökkel. Összességében kellemes amit hallunk tőle, csak éppen hiteltelen, mert a zenei megformálásához nem kapcsolódik mondanivaló. Szépen és magabiztosan énekli el a nagy semmit.



Il Giustino, RV 717, Act 1: "Vedrò con mio diletto" (Anastasio) · Jakub Józef Orliński



03:20-nál az a tartott hang kritikán aluli. Őszintén nem értem, hogy ebben az áriában mi fogott meg téged.


Régizene • 34562020-07-25 19:36:22

Vagy kakukk? Vagy egy kékbörzsönyös sápi gyurgyalag? 



Vogel. :)


Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics • 1062020-07-25 19:21:51








Karajan és Sosztakovics.



Karajan nem sokat törte magát Sosztakovics művészetének megismerésével és műveinek lemezre rögzítésével. Csupán egy, egyetlenegy szimfóniáról van tudomásom, amelyet stúdióban is rögzített, és ez a 10. szimfónia. Ennek viszont két verziója is van, egy 1966-os és egy 1981-es.



A mű bemutatója 1953 december 17-én volt, abban az évben, amelyben Sztálin is meghalt. Sosztakovics egyik életrajzírója, Volkov szerint a második tétel Szálin portréját vázolja fel.



Íme Petrenko vezényletével.



Tatiana Nikolayeva szerint viszont a szimfónia már 1951-ben kész volt, és a 2. tételnek semmi köze Sztálinhoz. Ma ez az álláspontot az elfogadott.



Miért csak csak ezzel az egy szimfóniával volt hajlandó Karajan foglalkozni? Mi lehet a mű titka, mi lehet a varázsa, hogy ennyire megbabonázta őt? A kérdés megválaszolása házi feladat lesz. :)



Az 1981-es felvételnél mindenki ott sürgött-forgott a stúdióban, aki a Deutsche Gramophone kiadónál szakmailag egy kicsit is számított - ez a felvétel is nagyon jóra sikerült -, viszont az 1966-os még ennél is varázslatosabb lett. Óriási tér, szellős hangzás, hátborzongatóan élethű hangszerhangok, feszes basszus és bámulatos egyéni hangszeres teljesítmények jellemzik. Egy valódi mester felvétel. A Petrenko féle Naxos sem kutya, de ez az 1966-os Karajan... egészen különleges. Remastered kiadványokról beszélek természetesen.



De akad itt még egy Karajan lemez, egy élő előadás felvétele 1969-ből, amelyet Moszkvában rögzítettek és a Мелодия adta ki. Figyelem! A timpanista a 4. tételben elrontja a szólamát. Mielőtt azonnal rohannál a boltba, jó, ha erről is tudsz. :)



Ez az 1981-es Karajan felvétel.



Ez pedig az 1966-os.




Régizene • 34552020-07-25 17:25:11

Ez is Pellegrina lemez, csak éppen Vivaldi tollából.



Sonata In C Major, RV 779: Allegro



Gail Hennessy & Nicholas Parle.



Pellegrina's Delight: Sonatas & Chamber Music for Oboe by Antonio Vivaldi



Parle még a csembalót is maga faragja. Semmit nem bíz a véletlenre. :)




Régizene • 34542020-07-25 16:55:04

 



Nekem is ez az Astrée kiadvány van meg. A hangminőségre nincs panasz. :)



Viszont ez nagyon régi zene. Nem naftalin szagú, de azért erősen kell utána szellőztetni. Az agyat. Nagyon messze van az Ay Luna hangzásvilágától, és inkább érdekességként tekintek rá semmmint leendő mobiltelefon csengőhangra. Viszont az a baglyos cucc a maga ritmikai váltásaival nagyon rendben van. Csodálom, hogy nem azt linkelted be. Tudom, giccses meg minden. És?



Cucu, Cucu, Cucucu ! · Juan Del Enzina · Jordi Savall


Mozartról magasabban • 7012020-07-24 22:16:47

Mozart: Quintette avec clarinette K581 & Quatuors K380 & K378




Florent Héau (clarinette)

Quatuor Manfred:
Luigi Vecchioni & Marie Béreau (violons)
Alain Pélissier (alto)
Christian Wolff (violoncelle)




 


Mozartról magasabban • 6982020-07-24 22:00:15

Mozart: Piano Concertos Nos. 21 & 24



1995 Reference Recordings



Artist: Eugene Istomin Conductor: Gerard Schwarz Orchestra: Seattle Symphony Orchestra Composer: Wolfgang Amadeus Mozart





 


Régizene • 34522020-07-24 19:03:09

 



Oboe Concerto No. 3 in G Minor, HWV 287 - Jacqueline du Pré



Oboe Concerto No. 3 in G Minor, HWV 287: I. Grave · Xenia Löffler



 


Régizene • 34512020-07-23 16:05:17

Graun: Oboe Concertos - Xenia Löffler



2014 Accent



J. G. or C. H. Graun (?)

Concerto à 5 for oboe, strings & b. c. in G minor (Cv:XIII:144) - II. Andante




Régizene • 34502020-07-22 22:05:02

Giovanni Benedetto Platti

ANTOLOGIA



Concerto for oboe, strings and basso continuo in G minor



Alfredo Bernardini - Pratum Integrum Orchestra





 


Régizene • 34492020-07-21 21:51:54

 



The Zappa Album - Ensemble Ambrosius



Recorded at TAVI Studios, Helsinki, 9-13 August 1999.



Zappa zenéje histórikus hangszerparkra átültetve. Egyszerűen zseniális. Itt a helye a régizene topikban.



G-Spot Tornado - Frank Zappa



G-Spot Tornado - Ensemble Ambrosius



G-Spot Tornado - Valérie Milot





 


Régizene • 34472020-07-20 11:32:25

Les contraltos



Kiadó: Naïve (2013)



Stabat Mater, P. 77: IV. Quae moerebat et dolebat · Rinaldo Alessandrini · Concerto Italiano · Sara Mingardo · Giovanni Battista Pergolesi



01. Vivaldi - Gloria,«Domine Deus Agnus Dei» Sara Mingardo

02. Pergolesi - Stabat Mater, «Quae moerebat et dolebat» Sara Mingardo

03. Thomas - Mignon,«Connais-tu le pays?» Marie-Nicole Lemieux

04. Schumann - Myrthen, «Der Nussbaum» Marie-Nicole Lemieux

05. Bach - Mass in В minor,«Agnus Dei» Nathalie Stutzmann

06. Haydn - St Cecilia Mass,«Qui tollis peccata mundi» Nathalie Stutzmann

07. Vivaldi - Ottone in villa,«Come l'onda» Sonia Prina

08. Bizet - Carmen,«L'amour est un oiseau rebelle» Marie-Nicole Lemieux

09. Hahn «L'heure exquise» Marie-Nicole Lemieux

10. Carissimi - Cantata «Deh, memoria, e che piu chiedi» Sara Mingardo

11. Schumann - Liederkreis, «In der Fremde» Marie-Nicole Lemieux

12. Vivaldi - Teuzzone,«Ti sento, si, ti sento» Delphine Galou

13. Vivaldi - Orlando 1714, «Io sembro appunto quell'augelletto» Delphine Galou

14. Gounod / Bach «Ave Maria» Nathalie Stutzmann

15. Hahn «A Chloris» Marie-Nicole Lemieux




Lisztről emelkedetten • 10032020-07-18 13:53:43

Az album címe: Liszt A tempo.

www.bernhardruchti.com/cd/



Ez egy mostanában indult nagyívű projekt egyik állomása, a részletek itt olvashatók róla:



www.bernhardruchti.com/a-tempo/



Összefoglalnám a lényeget. Itt ez az Ad nos, ad salutarem undam c. darab. Napjainkban kb. 13 perc alatt szokták lezavarni az orgonisták, azonban a korabeli tudósítások szerint Liszt Ferenc a merseburgi orgonaavatón, 1855-ben 45 perc (!) alatt adta elő, vagyis teljesen más tempóban és felfogásban. Ruchti ráharapott a témára és megpróbálta úgy eljátszani a művet, hogy azzal visszaidézze Liszt korának előadói gyakorlatát.



Ruchti úgy véli, hogy mára túlzó mértékben felgyorsult a hangszeres előadóművészet és ez teljesen rossz tempójú interpretációkhoz vezet. A tempó pedig kardinális kérdés egy előadás kapcsán, mert ez adja a mű pulzusát. Az, hogy Liszt anno ezt a darabot 45 perc alatt játszotta el nem valami polgárpukkasztó extravaganciára vall, hanem kora művészeinek az előadói gyakorlatát reprezentálja, amely a zongora és orgona játékon túl a szimfóniák előadására is kiterjed. 



Érdekes és izgalmas teória. Szerintem sokan neki fognak menni. Sajnos nagy rajta a támadási felület. Mindenesetre elgondolkodtató. Engem meggyőzött. A darab nem egyszerű, sok energiát kell beleölni mire megadja magát. Korának zenei gondolkodásán jóval túlmutat. Szerint nem is értették.



Franz Liszt: Fantasy and Fugue on "Ad nos, ad salutarem undam"



Bernhard Ruchti, organ



Recorded at Merseburg Cathedral, Germany




Régizene • 34422020-07-18 00:32:56

Nagyon jó! A hangminőségen egyenesen leültem. Az eddigi legjobb alphás lemezem.



Ha nem bánod, kitenném ide a hátoldal képét, hadd vakuljon a világ a zeneszerzői felhozatalon.




Régizene • 34402020-07-17 15:39:50

 



Carl Philipp Emanuel Bach - Oboe Concerto in B flat major, Wq 164



Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Münchenből közvetítjük a Bach Collegium München kamarazenekar Carl Philipp Emanuel Bach estjét. A szólisták Adorján András fuvolán és Stefan Schilli oboán. A zenekart Christopher Hogwood vezényli. Telt ház van, a zenekar már a színpadon ül. Középen láthatjuk a fedelétől megfosztott csembalót, tőle balra és jobbra a zenészeket. A férfiak pingvinben, a hölgyek ízléses, ugyanakkor diszkrét estélyiben várják a koncert kezdetét. Hamarosan a fiatal oboista és az őt árnyékként követő, kissé alulöltözött karmester is megérkezik, jutalmuk egy erőteljes és bíztató taps.



Az oboista határozott léptekkel közelít a koncertmester felé, jobbját nyújtja és bemutatkozik. Ma már ilyen nem fordulhat elő a Covid -19 miatt.



Rossz nézni ahogyan Schilli azt a szerencsétlen hangszert fogja. A nád alatti felső harmadot ragadja meg, a maradék kétharmad tartását egy vékonyka parafa illesztésre bízza. Bátor, nagyon bátor. Láttunk már így elejteni hangszert, nem is egyszer. Ha kőre koppan akár szét is robban. Kottatartója ócska tákolmány, imbolyog mint a fene, csoda, hogy elfér rajta a kétrét hajtott papír. Hősünk gyorsan lemeózza a színpad tisztaságát és miután mindent rendben talál, diszkréten jelzi a karmesternek, hogy tán el is kezdhetnék a koncertet mert a végén még rájuk melegszik a ruha.  



A hegedűsök nyaktartóit és a vonók tartását elnézve histórizmusról itt szó sem lehet. A csembaló inkább figyelemelterelés, ahogyan a régizene specialista Hogwood jelenléte is. Ez itt pont olyan, mint a Jordi Savall - Fesztivál Zenekar felállás, amely bár papíron jól hangzik, de az értő zenebarátot a hideg rázza tőle. De ne legyünk ennyire szigorúak, Andrea Marcon is eladja időnként a lelkét egy kis pénzért.



https://www.youtube.com/watch?v=I5RLRXygOR4



A mű maga érdekes. Le sem tagadhatná a szerzőjét, ha tetszenek érteni, mire gondolok. Nem? Ha nem, hát nem.

Pedig vannak neki rém izgalmas darabjai is. Például ez itt.

https://www.youtube.com/watch?v=KRZc8-peTdw



Hogy megöregedett Schilli! A koncert óta megtanult barokk oboán is játszani. Állítólag. Kár, hogy itt még nem a mezitlábason fúj, hanem ezen a csattogó fekete izén. De nem is ez adja az előadás pikantériáját, ez a különös eklektikusság, a hangszerpark és a modernizmus egyfajta furcsa és bizarr keveréke, a hallgatóság tökéletes összezavarása, hanem a holligeri oboaiskola egyértelmű jelenvalósága. A szülők a gyermekeik génjeiben élnek tovább, a tanárok a növendékeik játékában és művészi felfogásában. Hogy Schillit nem Holliger tanította? Ó! De Schilli tanárát, Indermühlét igen.



https://www.youtube.com/watch?v=wF9Tf-0sDhY



A zenekari kíséret példás, a karmester szépen és értelmesen artikulálja a dallamokat. A tempó is eltalált, igazán bíztató a bevezetés. Aztán megszólal az oboa azzal az összetéveszthetetlenül fémes, indusztriális holligeri hanggal és egyből a zenei infernóban találjuk magunkat. Nagyon nem illik ide ez a forszírozott játékmód. Schilli díszítései finoman kidolgozattak, precízek, még korhűnek is beillenek olykor. Dícséretes a változatos dinamikai játék és a hangok pontos indítása is, de azok a nyerítős forték a frázisok végén és úgy általában az a rengeteg harsány, szikével elvágott és nagyvonalúan otthagyott hang úgy hat, mintha egy csehóban öt méterről macsétével dobálnának egy darts táblára. Nem szép. Nem ide való. Értem én, hogy nagy a terem és valahogy meg kell tölteni hanggal, viszont akkor ez lesz belőle. De nem akarnám levenni a felelősséget a szólista válláról, mert a körülmények ellenére vállalta a produkciót és elfújta így ezt a darabot. Érdemes a kadenciáját meghallgatni. Ha nem volna egyenes a hangszer, a fortissimoitól most biztosan kiegyenesedne.



Ha Carl Philipp Emanuel Bach versenyműveiről van szó én inkább Ann-Kathrin Brüggemannt, Paul Goodwint, Anna Starrt vagy Xenia Löfflert ajánlanám meghallgatásra. Löfflernek ráadásul idén jelent meg a lemeze. Feltétlen ajánlott.



Oboe Concerto in B-Flat Major, H. 466, Wq. 164: I. Allegretto · Xenia Löffler · Akademie für Alte Musik Berlin




Régizene • 34392020-07-17 14:13:20

Albinoni, Tomaso (1671 - 1751)

Adagio in G minor



Ensemble Caprice

Matthias Maute

 




Régizene • 34362020-07-17 03:16:25

Ja.



Sokan nincsenek benne, mert még tanítani sem tudják a régizenét a hazai zenei műintézetekben. Az nem úgy van, hogy előveszek egy Vivaldi kottát és már játszom is mert az olyan magától értetődő. Egy frászt. A Danubia Zenekarnak nem is oly rég volt egy Vivaldi sorazata, pár előadásukba sikerült belehallgatnom és nem akartam elhinni, hogy ennyire gyengék barokkból. Teljes volt a tanácstalanságuk, de senki ne gondolja, hogy emiatt pironkodtak volna akár egy másodpercig is. Egyszerűen nincs régizenei kultúránk. Következésképp se igény, se akarat nincs a nemzetközi trendeknek megfelelő előadásokra. Mintha el lennénk vágva a külvilágtól. Felfoghatatlan az egész.



https://www.facebook.com/DanubiaZenekar/videos/1675850449104617/


Régizene • 34342020-07-16 15:15:30

Versailles l'île enchantée. Skip Sempé




Régizene • 34332020-07-16 15:05:18

Le Concert Royal de la nuit: Ouverture ·



Ensemble Correspondances · Sébastien Daucé



Harmonia Mundi (2015)





 


Régizene • 34322020-07-16 05:28:46

A zenészek önmaguk keveset tehetnek. Ha tisztán kamarazenéről van szó még hagyján. Viszont egy nagyobb létszámú zenekarban már nem mehetnek folyton a saját fejük után, mert abból csak a baj lesz.  Az Orfeo hangzását alapvetően a vezető karmester ízlése, szakmai felkészültsége és zenei tehetsége határozza meg. De ez máshol sincs másként. Ott van pl. Francois-Xavier Roth és histórikus zenekara a Les Siècles. Az együttes nagyon jó, mindenki magasan képzett és pontosan tudja a dolgát, mégsincs olyan felvételük amelyre felkapnám a fejem. Miért? Mert a karmester gátja az átütő sikernek. De hát az övé a zenekar, ő álmodta meg, ő ad neki irányt és ilyenkor nincs mit tenni.



Én akkor gondolkodtam el Vashegyin először, amikor egy koncerten a harmadik pultba ültette be az ország legjobb barokk oboását, aki ráadásul még csak nem is tagja a zenekarnak.


Régizene • 34292020-07-15 11:57:18

J.S. Bach, Die Kunst der Fuge



Accademia Bizantina Ottavio Dantone, conductor 



Alessandro Tampieri, Ana Liz Ojeda Hernandez - violins

Diego Mecca - Alto

Mauro Valli - Cello

Stefano Demicheli Positive Organ

OTTAVIO DANTONE - Harpsichord and Conductor



Location: Teatro Goldoni, Bagnacavallo (RA), Italy



Decca (2017)



 


Régizene • 34282020-07-14 13:28:32


Marcello, A: Concerto in D Minor for oboe, strings and basso continuo: II. Adagio

Xenia Löffler · Akademie für Alte Musik Berlin · Georg Kallweit



Régizene • 34272020-07-14 12:44:37

 



Johann David Heinichen - Concerto for Oboe in G Minor, S. 237: II. [Largo] Pizzicato



Irish Baroque Orchestra · Monica Huggett · Andreas Helm




Régizene • 34262020-07-14 10:10:59

 



Frans Robert Berkhout (1950). A legnagyszerűbb fafúvós akit valaha hallottam. Óriási veszteség, hogy Vivaldi fagottversenyeinek csak egy töredékét játszhatta fel, viszont az a két lemez abszolút referencia a késöbbi nemzedékek számára. Játéka emberléptékű, természetes lüktetésű interpretációit pár meghallgatás után nagyjából bárki leutánozhatja. Hangszeres allűrjei nincsenek, mindig tisztán és végtelenül értelmesen játszik. Egy etalon. A titka? Passz. Bár lemezeit rég hullámosra hallgattam és kívülről fújom Vivaldi összes nótáját, a mai napig az újdonság erejével hatnak rám. Számomra ő a zenei origo.



Ki gondolná, hogy ez a kitűnő művész elsősorban a fog és szájbetegségek szakorvosa, és csupán kedvtelésből veszi elő időnként a hangszert?



«La Notte» Concerto for Bassoon, Strings and B.C. in B flat major RV 501







 


Régizene • 34232020-07-13 20:45:51

 



Johann Ceorg Pisendel (1687-1755)

Sinfonia in В flat major for 2 flutes, 2 oboes, 2 horns,

strings and basso continuo



Johann David Heinichen (1683-1729)

Concerto С minor for oboe, violin,

strings & basso continuo





 


Régizene • 34222020-07-13 16:17:24

 



Szép találat. Érdemes belehallgatni, hogy hogyan vélekedik erről a darabról a  Le Poème Harmonique vagy Liuwe Tamminga.


Régizene • 34192020-07-13 10:18:02

 



Concerto a cinque No. 8, Op. 9: I. Allegro · Paul Dombrecht · Il Fondamento



Concerto a cinque No. 11, Op. 9: II. Adagio · Paul Dombrecht · Il Fondamento




Régizene • 34182020-07-12 20:45:23

Chord fórumtársnak van "beépített" embere az Orfeo zenekarban, így naprakész Vashegyiből. Szerintem érdemes belehallgatni a rádiós műsoraiba. Imponáló a tudása, rendre izgalmas kérdéseket feszeget, jól magyaráz, a bejátszott zenék is rendben vannak. Legutóbb Pergolesi Stabat Materét csíptem el vele. Fagioli énekelt benne valami elvetemült vibrátóval. :)   


Régizene • 34162020-07-12 19:34:41

Kár, hogy az elméleti felkészültségét karmesterként nem tudja kellőképpen kamatoztatni.


Régizene • 34142020-07-12 18:45:00

 



Miserere in C Minor Psalm 50, ZWV. 57: Adagio



Plsalm 130 - "De Profundis" in d moll, ZWV. 50: Sustinuit




Régizene • 34132020-07-12 18:41:58

És most emelje magasra a kezét az, aki emiatt bekapcsolja a rádiót!



Nem látom a kezeket. Kár is reklámozni. 


Kortárs zene • 1002020-07-11 19:10:27

100


Kortárs zene • 992020-07-11 19:08:52

Martin Fondse



Low End Hifi - Brandt Attema



Low End Hifi - Nederlands Blazers Ensemble



Low End Hifi - Nationaal Jeugd Jazz Orkest



 


Kortárs zene • 982020-07-11 16:08:43

Chaconne After Bach's Partita for Violin Solo No. 2 in D Minor, BWV 1004 (Transcribed for Piano by Rudolf Lutz) · Edna Stern




Kortárs zene • 972020-07-10 20:48:38

Marjan Mozetich - El Dorado





 


Mozartról magasabban • 6972020-07-10 10:59:03

Egy kritika margójára.



www.gramophone.co.uk/review/mozart-complete-flute-quartets



’’Juliette Hurel is an excellent flautist, warm and clean of tone, but a musician whose insight is often circumscribed by emotional reticence. The strings tend to follow her lead, and a jointly impersonal view of K285 sets the ball rolling. Bland playing glosses over the modulation to A minor in the development of the first movement and although the rhythm of the finale is good, the dynamic range is narrow. Most affected is the B minor Adagio. Hurel & Co are a touch prosaic, leaving Emanuel Pahud to reveal the poetry of this profound slow movement. Interpretative constraints similar to those in K285 are heard in other quartets too, the exception being K 285b. It’s a shining exception, of artists stepping out of templates, taking personal responsibility to go beyond the notes to find the moods, colour and potency inherent in the music – which Michala Petri (recorders) does in all four works’’.



Ez nem túl hízelgő. Megjelent a Gramophone magazinban. A lényegét összefoglalva olyanokat ír a szerző, hogy Hurelre általában jellemző az érzemi visszafogottság (azt nem írja, hogy ezt a megállapítását milyen élményekre és felvételekre alapozza), a K285-ben személytelen és a dinamikai távlata is szűk, csak a K285b-ben lép ki a klisék mögül, ahol végre a hangokon túl a műben rejlő hangulatokat és színeket is megmutatja. Ergo nem sok mindent csinál, bezzeg Pahud, hogy az mennyire költői, Petri meg mind a négy műben remekel.



Hallgassunk bele Petri felvételébe!  



És most hallgassunk bele Hurell előadásába!



Van némi különbség. Eltérő a tónus, a hangok pozícionáltsága és a zenei megközelítés. Petri felvételén egyértelműen a furulyáé a főszerep, a vonósok itt csak illedelmesen statisztálnak. Hurel vele ellentétben homogén hangzást teremt, esetében minden szólam egyformán fontos és érdekes. Hurel és a Quatuor Voce a legújabb trendnek megfelelően közelít a művekhez. Aki ma egy nemzetközi zenei versenyen előkelő helyezést akar elérni, jól teszi, ha így játsza Mozartot. Mozart zömében egy olyan közegben élt és alkotott, ahol nem elég, hogy egyedül az uralkodónak lehetett véleménye, de még jó pofát is kellett vágni hozzá. Ez a diktatórikus légkör egy olyan belső fegyelmet követelt meg a szerzőtől, amely a műveire is kihatott. Ma az az elvárás Mozart versenyműveivel kapcsolatban, hogy az előadás minden tekintetben mérsékelt legyen. Moderation in all. Legyen vibrátó, de nem sok. Az érzelmek legyenek hamisak, de ne tűnjenek úgy, mintha hamisak lennének. Semmi se legyen sok, de kevés se. Semmi se legyen eltúlozva. Legyen a dolog bájos, kedvesen ártalmatlan, mintha minden a legnagyobb rendben lenne a világon. Hazudni kell ezerrel. Ezt a megközelítést lehet szeretni, lehet ignorálni…nagyjából mindegy, hogy ki mint vélekedik róla a fórumon. Ma itt tart a Mozart játék a legmagasabb szinteken. Good to know. J



 



Külön felhívnám a figyelmet Hurel felkészültségére mert az nem hétköznapi. A hölgy bármit, hangsúlyozom bármit eljátszik amit eléje raknak, és azt olyan magabiztossággal, amelyet csak napi 6-8 óra hangszeres gyakorlással lehet elérni és fenntartani. Erre a lemezre sokat kellett, hogy gyakoroljon, mert annyira helyén van minden hang a futamokban, hogy tolómérővel lehetne mérni a  közöttük lévő távolságot. Egy ezred másodperc eltérés és már borul is az egész. És az a hang amely kijár a hangszeréből… félelmetes. Egyre gyakrabban találkozni ezzel a fafuvolával a világ vezető zenekaraiban, van ahol vegyesen alkalmazzák a hagyományos ezüst és arany gyártmányokkal.





https://www.youtube.com/watch?v=hyaLSKEN-Eo

Tessenek megnézni azt a kipakolóvásárt a zenészek körül! Víz, kotta, mobiltelefon a földön, a tokok a láb mellett nyitva, ahogy kell. :smile32: Tetszenek érezni a helyszín felszabadító hangulatát? Mert ez is ott van a felvételen egy aura formájában.  



Petri játéka egyszerűen lélektelen. Tolja ezerrel az üres, buta, egyenes hangjait, a zenei mondatokban nem központoz, mindent fantáziátlanul egybemos…2008-ban ilyet kiadni egyszerűen gáz. Mindenki úton van, az előadó is, a befogadó fél is, és szerencsés esetben az ízlések és az elvárások félúton találkoznak és békében megférnek egymás mellett. Ezt Petri és Anthoni esetén is láthatjuk. Engem nem is zavarna a dolog, csak hát ránk akar erőltetni egy primitív zenei előadást és az egészet megfejeli azzal, hogy ezt Hurel, a világ egyik legjobb fuvolistájának a rovására teszi. Anthoni nem csak korszerűtlen, de sem azt nem hallja, hogy Petri borzalmasan hamisan fúj, sem azt, hogy maga a felvétel is defektes.



Ide idézném ezzel kapcsolatban egy szakmabeli észrevételét:



„A felvételtechnika enyhén szólva nem remekel az első ( Petri) felvételen, túl van zengetve vastagon, miközben közeltéri hangokat hallunk a hangszerekből, de pont a közeltéri volta miatt meg lehet ítélni, hogy az első zenekar minden tagja picit gyengébb teljesítményt nyújt.

Hogy ki tehet a hangzásért elsősorban? Ezt a felvétel alapján nem lehet eldönteni, de a hangmérnök vastagon benne van, sajnos igen gyakori ez a felvételi módszer, pont egy ilyen kamarazene esetében sokkal szebb lenne egy másik fajta felvételi koncepció, kissé távolabbról, 2, esetleg 4 mikrofonnal. Kicsit több próba kell az ilyesmihez, azaz idő, ami nem mindig van elegendő, ez általában nem a hangmérnök sara - ez a vége, de hát látjuk, a kritikus elftárs benyalta az egészet, és a garantáltan gyengébb produkció tetszett neki”.



 



Én Hurel albuma mellé teszem a voksom. Nalen Anthoninak meg üzenem, hogy nem mindenki ’’féltollú indián’’ a zeneszeretők között.




Régizene • 34112020-07-09 12:53:14

Zelenka: Sonatas



Linn Records 2012



Josep Domènech Lafont, principal oboe of Concerto Köln



Molly Marsh, principal oboe with the Accademia Bizantina



Peter Whelan, principal bassoon with the Scottish Chamber Orchestra



Thomas Dunford, theorbo



 



Durva ez a szereposztás. :)



A felvétel kicsit száraz, de van aki ezt kedveli. Ezen a helyszínen vették fel a lemezt. Az 1982-es (!) Accent kiadású, Dombrecht és Ponseele nevével fémjelzett teljes trioszonáta kiadvány szerintem zeneileg és hangilag is izgalmasabb, de ezen a szinten már tényleg csak az ízlés dönt.



Sonata V in F Major, ZWV. 181/5: I. Allegro · Ensemble Marsyas



Sonata V in F Major, ZWV. 181/5: I. Allegro - Dombrecht




Régizene • 34102020-07-09 12:08:08

Johann Jacob Walther (1650-1717)



Hortulus Chelicus Mainz, 1688



Les Plaisirs du Parnasse

David Plantier



Suite No.9 in c minor



 


Régizene • 34092020-07-09 09:31:54

Four Seasons



Végre megjelent a teljes lemez. :) Hangminőségben azt hozza amit a Sparf féle BIS kiadványon is hallhatunk (audiofilek egy ilyen hírre már nyitják a pénztárcájukat), és a művészi színvonal is magas. Egy kincs.



Violin Concerto in G Minor, Op. 8 No. 2, RV 315 "Summer": I. Allegro non molto




Régizene • 34082020-07-08 19:07:27

Carl Heinrich Graun - Cleopatra e Cesare, WV B:I:7: Tra le procelle assorto




Mozartról magasabban • 6962020-07-08 18:53:27

Mozart Arias



Regula Mühlemann......................soprano

Kammerorchester Basel........................

Umberto Benedetti Michelangeli......conductor





Vorrei spiegarvi, oh Dio... Ah, conte, partite, K. 418



Az oboán Matthias Arter játszik.


Kortárs zene • 962020-07-07 19:40:41

John Adams (b. 1947) - Guide to Strange Places




Régizene • 34072020-07-07 19:39:54

Marcel Ponseele, A világ legjobb barokk oboása.



Antonio Vivaldi (1678~1741)



Concerto in la minore, RV 461 (per Oboe, Archi e Basso Continuo)




Kortárs zene • 952020-07-07 19:36:52

Ezek a jelzők még soha nem jutottak az eszembe az opera kapcsán. A humánus az inkább.


Kortárs zene • 932020-07-06 20:54:29



Batter my heart



 



Ez pedig az utolsó jelenet.



Oppie



Lord, these affairs are hard on the heart.



All personnel, including the scientists and the military, take cover. The bomb detonates.



Voice of a Japanese Woman



Please give me some water. The children are asking for water. Tanimoto-san, please help me. I cannot find my husband. Please, give me some water. Please, give me some water.



 


Kortárs zene • 922020-07-06 20:25:04



Music for Mallet Instruments, Voices and Organ



 


Régizene • 34062020-07-06 10:14:56

"Rose van Jhericho" - Das Liederbuch der Anna von Khöln (c.1500)



Előadók: Ars Choralis Coeln - Maria Jonas



Kiadó: Raumklang (2007)



A 20 darab műsorszám Anna von Köln énekeskönyvéből származik és a devotio modernának állít emléket. Az előadók profi hölgy énekesek, szakterületük a középkor zenéje. A művek egy része tisztán hangszeres, a többi hangszerkíséretes ének. Befogadásuk könnyű, bár azért szükség lesz pár meghallgatásra mire megadják magukat. Rekonstrukciókról beszélünk. A hangszerek választása a fantáziára volt bízva, de abszolút hihető a történet és végig nagyon magas művészi színvonalon mozog az album. Kifejezetten kellemes a fül számára.



Elend, du hast umfangen mich



Mit vrouden quam der engel



Régizene • 3405

2020-07-05 19:38:45

Ludwig August Lebrun: d-moll oboaverseny 1. tétel



Előadó: Paul Goodwin és az English Concert.



Vezényel: Trevor Pinnock



A felvétel erről az albumról származik.



Goodwin kitűnő oboista. Játéka arcátlanul nyers, már-már brutális. Borzasztóan magas fokú zenei intelligencia kell ahhoz, hogy valaki egy billentyűkkel agyonzsúfolt, több millós hangszercsodáról sikeresen át tudjon állni  egy „mezitlábas” barokk oboára, és képes legyen elengedni azt a fajta hangi ideált és zenei gondolkodásmódot, amely napjaink modern hangszeres előadásait jellemzi. A hautbois jelentése hangos fa. Ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Bátornak és elkötelezettnek kell lenni ahhoz, hogy bárki át merje adni magát egy pudvásabb, kellemetlenebb, elsőre talán harsánynak és keresetlennek ható megszólalásnak. Ami Goodwin felvételén hallható az bizonyosan megfelel a barokk kor hangzásvilágnak.



A barokk oboa átfúvásos rendszerű ( nincs rajta oktáv billentyű ) és a hozzá faragott nád is szélesebb, mint modernebb társai. Ezeken a barokk nádakon pl. körülményesebb a tenuto játék, amely erősen behatárolja a darab tempóját és a virtuozitás lehetőségeit. Mert a barokkban nincs staccato. ( Sajnos ez sokak számára nem evidens, ahogyan az sem, hogy a díszítést felső váltóhangról illik  indítani. Még Mozart esetén is! ) Tulajdonképpen maga a hangszer az, amely kordában tartja játékosát és csökönyösen helyes irányba tereli őt. Goodwin interpretációja semmiben nem szenved hiányt,  elegendő mennyiségű dinamikát és érzelmet kapunk, a csúcspontot jelentő 3 vonalas F hangja is akkorát szól, hogy csak na. Ekkor már nagyon keményen kell dolgozni, ezért a forte nem csak esztétikai szempontokat szolgál, hanem hangszeres szükségszerűség is.



Ez az előadás felfogható egy időutazásnak. Feltétlen ajánlott a meghallgatása.

 


Régizene • 34042020-07-05 19:32:57

Már érkezik is a lemez. :)


Mozartról magasabban • 6952020-07-05 16:29:11

W.A. Mozart - Missa da Requiem



Karmester: Arthur Schoonderwoerd



Előadók: Gesualdo Consort Amsterdam - Cristofori



Kiadó: Accent (2018)



Lacrymosa


Régizene • 34022020-07-04 21:11:04

 



Ha már születésnapos ...Willam Byrd



William Byrd - Pescodd Time



Előadó: Bertrand Cuiller, clavecin, virginal



Clavecin d'après Andreas Ruckers, Anvers, 1615, fait par Philippe Humeau à Barbastre en 1999



Virginal d'après les instruments flamands du 17e siècle, fait par Martin Skowroneck à Brème en 1971



Kiadó: Alpha (2006)



A teljes album meghallgatható itt.



Érdemes elolvasni hozzá Chord fórumtárs ajánlóját.


Mozartról magasabban • 6942020-07-04 13:54:35

Mozart: Overtures



Előadók: La Cetra Barockorchester Basel · Andrea Marcon



Kiadó: Deutsche Grammophon GmbH, Berlin (2011)



Idomeneo, re di Creta, K.366 - Ouverture


Kortárs zene • 912020-07-04 09:39:58

Uri Rom b. 1969



Concerto 'L' Olimpiade [ Quasi-Pasticcio after Vivaldi & Tessarini ]



Album címe: Concerto, Venice: The Golden Age



Előadók: Xenia Löffler - Baroque Oboe Georg Kallweit - Violin & concertmaster Akademie für Alte Musik Berlin Harmonia Mundi



" The programme begins with a concerto composed by Rom [b. 1969] in 2013 to a commission from the Akademie für Alte Musik and dedicated to Xenia Löffler, one of today’s leading oboists. 'Concerto L’Olimpiade' is a sort of pasticcio based on works by Antonio Vivaldi and Carlo Tessarini. The first movement is based on the aria ‘Siam navi all’onde algenti’ from the opera' L’Olimpiade'. The second movement reflects the reception of the Italian style by J. S. Bach. The finale takes as its models a movement from a violin concerto by Vivaldi (RV 172) and a movement from a violin concerto by Tessarini. The solo part and the formal layout of the movement are new ".


Régizene • 34012020-07-03 23:43:31

Daniel Hope    Air - A baroque journey



Kiadó: Deutsche Gramophone (2010)




Westhoff - Sonata for Violin and Continuo III: Imitazione delle Campane









   

Régizene • 34002020-07-03 23:31:37

Westhoff: Sonates pour violon & basse continue



Előadók: David Plantier / Les plaisirs du Parnasse



Kiadó:  Zig-Zag Territoires (2005)



Sonate No. 3 en Ré Mineur: III. Imitatione delle campane


Régizene • 33982020-07-02 21:59:16

Ha már születésnapos... Christoph Willibald Gluck



Az album címe: Journey To Mozart



Előadók: Daniel Hope · Zurich Chamber Orchestra



Kiadó: Deutsche Grammophon GmbH, Berlin (2018)



Gluck: Orfeo ed Euridice, Wq. 30 / Act 2 - Dance Of The Furies



 


Régizene • 33972020-07-02 19:56:59

Ioculatores - Media Vita In Morte Sumus



Kiadó: Raumklang (2004)



Saltarello In Fine


Régizene • 33962020-07-02 12:44:02

 



Ha valaki a legjobbat keresné...



Antonio Vivaldi - Oboeconcertos



Paul Dombrecht - Il Fondamento



Kiadó: Passacaille (2000)



A műsor:



1. Concerto for Oboe, Strings and B.C. in F major RV 457



2. Concerto for Oboe, Strings and B.C. in G minor RV 460



3. Concerto for Oboe, Strings and B.C. in A minor RV 463



4. Concerto for Oboe, Strings and B.C. in D minor RV 454



5. Concerto for Oboe, Strings and B.C. in A minor RV 461



Itt meg lehet hallgatni a teljes albumot.


Régizene • 33952020-07-01 14:49:06

Alma oppressa (Vivaldi : La fida ninfa, RV 714)



Album : ALMA OPPRESSA : Vivaldi - Handel : Arias



Julie Boulianne, mezzo-soprano, Luc Beauséjour, clavecin et direction artistique, 



Clavecin en concert



Kiadó: Analekta (2016)


Kortárs zene • 902020-07-01 14:09:23

 



New World Jazz – Michael Tylson Thomas, New World Symphony



Kiadó: RCA Victor Red Seal (1998)



A lemezen a jazz és a klasszikus zene találkozik 8 ikonikus darabban, egy tehetséges és fiatal zenekar előadásában. A hangminőség elsőrangú. RCA Red Seal...:)



Anno emiatt a John Adams darabért szereztem be a kiadványt:



Lollapalooza





A New World Symphony Orchestrát Michael Tylson Thomas alapította 1987-ben azzal a céllal, hogy a húszas éveiben járó ifjú zenészeknek lehetőséget biztosítson a profi zenekari munkára való felkészülésre. Az ösztöndíjas tanulmányi idő három szemeszterből áll. Ez idő alatt az ifjú titánok megismerkedhetnek a zeneirodalom alapvető műveivel, a hazai és külföldi koncerteken megcsillogtathatják tudásukat, plusz a karrierépítéshez elengedhetetlen financiális és management ismeretekre is szert tehetnek.



Bevallom, először meg sem néztem kik az előadók, alapból azt hittem, hogy a San Franciscó-i Szimfónikusok. Csak akkor kezdtem el gyanakodni amikor az oboa, a Milhaud műben, egyszer csak nem volt a helyzet magaslatán. Félreértés ne essék, egyáltalán nem fúj rosszul a szólista, de azért hallani, hogy erősen küzd a 3 vonalas hangok kötéseivel. Mondjuk ember legyen a talpán aki ezt a kellemetlen állást hibátlanul eljátsza. 12:20-tól meg lehet hallgatni.



La Creation du Monde



A társaság nagyon hajtós. Lehengerlő a zenekari hangzás, itt 100%-on ég és dolgozik mindenki. Ezt a csapatot bármikor meghallgatnám és ha lehetne pont ezzel a szettel szeretném. Én és a jazz nem vagyunk kibékíthetetlen ellentétek, de ha választani kellene akkor ezerszer inkább a komolyzene. :)



Viszont ez az album most nagyon felkeltette a  figyelmemet eme kevésbé kötött műfaj iránt. Ez elsősorban a zeneszerzőknek köszönhető, akik fantasztikusan ötletesen, ízlésesen és nem kevés humoral borzolták össze a zenei határokat, másodsorban a karmesternek, aki kitalálta ezt a projektet és lehetővé tette, hogy ilyen virtuóz formában hallgathassam vissza a darabokat. Sok értelmét nem látom, hogy végigvegyem minden egyes mű legszebb pillanatát, tessenek inkább otthon lejátszani őket! Minél hangosabban. A high-end nem tűri a pianot. :)





Leonard Bernstein - Prelude, Fugue and Riffs

George Antheil - A Jazz Symphony


Régizene • 33942020-06-30 21:23:41

Nouveau Monde - Baroque Arias And Songs



Patricia Petibon · La Cetra Barockorchester Basel · Andrea Marcon



Kiadó: Deutsche Grammophon GmbH, Berlin (2012)



de Nebra: Vendado es amor, no es ciego (Zarzuela)


Régizene • 33932020-06-30 21:20:02

María Bayo / Les Talens Lyriques / Rousset - Arias de Zarzuela Barocca



Kiadó: Naive (2003)



Az album meghallgatható itt.


Régizene • 33922020-06-29 20:51:23

Vivaldi - Concerti per flauto



Dorothee Oberlinger - Ornamente 99.



Kiadó: Raumklang (2001)



Concerto RV312R in G major (3rd movement Allegro) (reconstruction by Jean Cassignol after RV 312)



 


Régizene • 33912020-06-29 20:44:36

Vivaldi - Recorder Concertos




Dan Laurin (recorder and musical direction), Jonas Nordberg (theorbo/baroque guitar), Anna Paradiso (harpsichord)



1B1



Recorder Concerto in A minor, RV445, I. Allegro



 



Régizene • 33902020-06-29 20:40:03

 



Jan Dismas Zelenka - Prague 1723



Artist(s):Il Fondamento & Paul Dombrecht



Kiadó: Passacaille



Simphonia à 8 Concertanti for 2 Violins, 2 Oboes, Viola, Cello Bassoon and B.C. in A minor



 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 46562020-06-28 20:25:13

Egy budapestinek akarod megmagyarázni, hogy merre folyik a Lánchíd? :)



Írtam már, soha nem fogjátok megtudni a karmester leváltás valódi okát. Miért? Mert nem célja az érintett feleknek. Elég elolvasni a kapcsolódó nyilatkozatokat és egyből lejön, hogy mindenki kínosan tartja a száját. 



Nagy horderejű dolog nem állhat a háttérben, mert ha egy zenekar elhatározza, hogy megbuktatja a karmesterét, ahhoz elegendő neki 15 perc, Tán még sok is. Nem fog három évig várni demokratikus jogainak gyakorlásával.



Szóval lehet találgatni ezerrel meg belengetni ide a nagy semmit.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 46462020-06-28 13:53:38

Ott a pont. Aki zenekari művészként benne van  ( vagy volt ) a rendszerben az érti, hogy miről beszélsz. Én úgy látom, hogy jelen szituációban mind a zenészek, mind a karmester áldozatai egy rosszul kitalát és működtetett szisztémának. Egy karmester kipihent, jól felkészült zenészeket szeretne nagyívű terveinek megvalósításához, a zenészek pedig nyugati fizetést és szolgálati időt. Sajnos mindaddig amíg ez utóbbi nem megoldott, maradnak a sokszor gyenge színvonalú haknik és bérletes koncertek, a zsebbe fizetett turnék, és ne felejtsük, hogy a kis pénz, kis terc mondást sem a karmesterek találták ki. :)



Hamar Zsolttól ne várjunk magyarázatot a történtekre. Ő már a pécsi eljövetelekor megmondta, hogy csak pár ember tud távozásának valódi okáról. Ez egy korrekt válasz. Az ember ne defekáljon abba a tányérba amelyből korábban evett. :)



Mi soha nem fogjuk megtudni, hogy mi is történt itt valójában. Persze meg lehet hallgatni a zenekar zenészeit, hogy ők hogyan élik-élték meg a dolgokat, de én mindenkit arra kérek, hogy kezelje kellő távolságtartással az elhangzottakat.



Ami pedig az anonim zenekari szavazást illeti legyen itt egy intő példa:



Alex Klein oboaművész megnyerte a világ négy legjelentősebb fafúvós versenyét, harminc évesen már a Chicago SO szólamvezetője volt, ám egy izombetegség miatt, amely bizonytalanná tette a játékát, kérelmezte a felmentését. A hangszert nem tette le, sőt, igyekezett kiszélesíteni zenei tevékenységeinek körét olyannyira, hogy 2016-ban ismét ő lett a zenekar szólamvezetője. Sajnos 2017-ben a próbaidő lejárta után nem hosszabbították meg a szerződését. :smile51:  A zenekar vezetése csak annyit árult el, hogy a zenekar zenészei nem találták őt elég jónak a posztra. A szólamvezetők a hír hallatán először köpni-nyelni nem tudtak, majd elzárkóztak a további kérdésektől. Szóval nem csak nálunk működnek  furcsán a dolgok. 


Kortárs zene • 892020-06-27 08:33:11

 



John Adams - On the Transmigration of Souls (2002)



 



Info angolul itt és itt.



Ide kattintva a teljes mű meghallgatható.


Kortárs zene • 862020-06-26 20:48:23

Nem. Akkor tanultam újra járni.


Kortárs zene • 842020-06-26 17:25:52

 



Hacsaturján: d-moll hegedűverseny fuvola átiratban

https://www.prestomusic.com/classical/p ... achaturian



A darab nagyon mutatós, valóságos jutalomjáték annak aki el bírja játszani. Hogy egy hegedűn mennyi vért kell izzadni a sikerhez azt nem tudom, de azt igen, hogy a fuvolisták igencsak megszenvednek rajta. Láttam, hallottam élőben őket eleget, tudom miről beszélek. Aki kellő erőt érez magában, hogy nekifusson a darabnak az két dologra mindenképpen készüljön fel: egyrészt folyamatosan át kell tudnia fújni egy nagyzenekart, másrészt el kell tudnia játszani a kottában leírtakat.



Egyik sem könnyű feladat. A fuvola nem egy hangos hangszer. Bár nagy dinamikai távlatokra képes ( sokkal nagyobbra mint pl. egy oboa ), de hol van a fuvola hangnyomása egy trombitához képest? A fasorban. Se. Aki nem hiszi, menjen el egy zeneiskolába, üljön be egy fuvolaórára és láss csodát, simán ki fog bírni 45 percet és még a füle sem fog zúgni utána. Trombitaóra után tutira borítékolt a halláskárosodás és akkor a kis nebuló még bele sem fújt egy egészségeset a csőbe.





A világon sokan tudnak kottát olvasni, viszont ez még nem jelenti azt, hogy a leírtakat a delikvens el is tudja játszani a hangszerén. Ehhez szükség van egy speciális motorikus képességre is, amelyet csak hosszú évek gyakorlásával lehet kialakítani. Vagy még akkor sem.



És az még a szerencsésebbik eset, amikor a fuvolán egy fuvolára komponált darabot kell eljátszani, mert ilyenkor nagy valószínűséggel figyelembe vették a hangszer sajátosságait, megszólaltatásának mikéntjét, a levegővételek helyeit, a futamok és kötések kijátszhatóságának lehetőségeit. Zeneszerzőknél ez jelenti a hangszerismeretet. Azt, hogy tudják mit komponálhatnak egy hangszerre és mit nem. Ha pedig elakadnak, akkor rendre kikérik egy ismert művész véleményét. Persze volt már olyan, hogy egy előadó azt mondta, hogy azt úgy leírva képtelenség eljátszani...azóta is őt röhögi a szakma.



Miért akar bárki is eljátszani egy hegedűversenyt fuvolán, amikor az nagyjából lehetetlen? Ezt én sem értem mert a fuvolának aztán tényleg semmi köze egy négyhúros vonóshoz, de páran mégis megtették és ráadásul nagy sikerrel. Nem ez az egyedi próbálkozás valami nagy horderejű hegedűverseny fuvolán történő eljátszására. Ott van példának okáért Mendelssohn e-moll koncertje, amelyet ha jól emlékszem előszőr Adorján András fújt fel lemezre, de meghallgatható a darab Bálint Jánostól is.



Hacsaturján fuvolaversenyének két átirata is van, az egyik Rampal, a másik Galwayhoz nevéhez köthető. Rampal Jean Martinonnal vette fel. Ez az a karmester aki anno ki akarta rakni a chicagóiaktól a nagy Ray Stillt. De nem sikerült neki, így maradt még 40 évet. :)

https://www.youtube.com/watch?v=jSAPrWxLGpA



Rampal átiratának fuvolaszólama, fekvését tekintve, sokkal közelebb áll az eredeti műhöz, viszont ez nagy nehézség az előadóknak mert rengetegszer kell egyvonalas hangon hangosan játszaniuk. Sajnos a forszírozott levegő befújástól rendszerint torzul a hang. Ha pedig valakinek aranyból van a hangszere, mint pl Bezalynak vagy Pahudnak, az duplán kellemetlen mert az aranyfuvola amúgy is puha hangú, amely tovább fokozza a zenekarba való hangi beolvadást. Szerintem egy ezüst hangszer sokkal célravezetőbb és ahogy hallom Galway ilyet használ a felvételén. Meg egy oktávval magasabban is játszik amely a magasabb frekvenciák miatt ugyancsak kedvez a fuvola jobb kihallhatóságának. Egy youtuber találóan meg is jegyzi, hogy Galway fuvolaversenyt csinált a hegedűversenyből, miközben Rampal megmaradt az eredeti fekvésnél, amitől az megmarad hegedűszerűnek. Szerintem Galway jól tette amit tett és számomra ezzel egyértelműen élvezhetőbbé vált a darab. Amúgy meg nem könnyebb magasabban játszani. Ellenkezőleg. Nem is csinálja utána senki. Egy meghallgatás bőven elég ahhoz, hogy a fuvolisták gyorsan elvessék ezt a lehetőséget.



Galway, Bezaly és Pahud interpretációinak összehasonlítása felesleges munka, mert Galwayt csak Galwayhoz lehet mérni, ahogyan a hattori hanzot is csak egy másik hattori hanzohoz. Nekem mindhárom előadás megvan, szeretem is őket, de legtöbbre Galway verzióját tartom. Nem pusztán a fuvolaszerűség, hanem a szólisztikusság miatt is. Bezaly fantasztikusan szép hangon fúj és a játéka gyönyörűen beleolvad a zenekari hangképbe. Külön érdekesség nála a körkörös lélegzés állandó jelenléte amellyel Galway egyáltalán nem él. Na, nem azért mert nem tudja, hanem mert nem látja szükségét. :) És itt válik nagyon látványossá a két művész közötti tudásbeli különbség. Mert itt Galway végzi a nehezebb munkát és nem Bezaly. Pahud is hatalmas fuvolás tehetség és felvételének külön értéket ad, hogy esetében élő előadásról van szó. Nem semmi. Különösen úgy, hogy koncertkörülmények között mennyi mindent képes megvalósítani a színpadon. Talán többet is mint Galway, csak nekem most a kevesebb a több mert egyvalamit sem Bezaly sem Pahud nem csinál: NEM HÚZZÁK MAGUKKAL A ZENEKART.



Galwayt nagyon nehéz tartani. Kérlelhetetlenül diktálja a tempót, még a legnehezebb harmadik tételben is, és egy pillanatra sem kétséges, hogy itt most ki a főnök. Ő. Ezért tartják őt sokan a fuvola királyának. Hozzá képest a másik két versenyző most csupán tehetséges növendék.



Galway előadása egy abszolút kuriózum. Ilyen technikával és hangon csak ő képes játszani. Elképesztő az ember. Fenomenális.



Itt meghallgatható a versenymű 3. tétele.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 46212020-06-26 13:27:52

Kocsist többek között az borította ki, hogy a hangszerkellék vásárlásra kiutalt pénzt a zenészek nem vásárlásra fordították, hanem zsebre vágták. A hangszerbolt kibocsátotta a számlát, a termék maradt a boltban, a termék árának töredéke meg ment a zenészek zsebébe. Ezt az "okosban" költekezést Kocsis nem tűrte, rögtön neki is mentek.


Csajkovszkij, Pjotr Iljics • 2042020-06-26 09:07:02

A 3. tétel még elérhető.



Karajan 1972-es EMI felvételével jobban járnál. Van belőle 24/96-os remastered verzió is. A lejátszása neked nem lehet gond.



 



 



 



 


Georg Phillip Telemann (1681 - 1767) • 2202020-06-25 19:26:33

Goebelnek van egy másik figyelemre méltó lemeze is. Ez:



Georg Philipp Telemann. Bläserkonzerte.



A karmester maga a két lábon járó zenei felkészültség és jóízlés. Én kifejezetten szeretem azt a fajta intim, hangoskodástól és csapkodástól mentes, végletekig kicsiszolt, ugyanakkor mégis spontánnak, rendkívül természetesnek és könnyednek ható előadásmódot amely erről a kiadványról is visszaköszön.



Telemannt nem könnyű játszani. A fafúvós szólamok kellemetlenül fullasztók és motorikusan is alaposan megdolgoztatják az előadókat. Aki kedveli a fúvós zenét most valódi kincsre lelhet. Goebel elképesztően jól tájékozódik a kottalapon, minden zenei poént észrevesz és meg is játszik. A lemez nagyon magas színvonalról indul és az utolsó másodpercig ott is marad. Sehol egy gyenge darab, egy gyenge szólista vagy egy hamis hang... Szinte hihetetlen. Egy tökéletes kiadvány, egy örök darab.



A tempók pont jók, a hegedűhangok fátyolosan szépek, a hanglezáró vibrátók diszkrétek, a natúr trombiták sem recsegnek, trilláik meghökkentően egyéniek. Mindezt 1987-ből.



Az előadók névsora itt olvasható.


Georg Phillip Telemann (1681 - 1767) • 2182020-06-25 13:11:15

Beszúrnék ide egy Telemann darabot, ha nem bánod.



Ezt.



Annyira jó az előadás, hogy valósággal rárúgják vele az emberre az ajtót. Igaz a sikerhez kellett Reinhard Goebel is.



A felvétel erről az albumról van:



Telemann & Graupner: Recorder Concertos




Dorothee Oberlinger (recorder)



Ensemble 1700, Reinhard Goebel



 




 


Georg Phillip Telemann (1681 - 1767) • 2162020-06-25 11:43:13

Ez egy nagyon szép megemlékezés volt a zeneszerző halálának apropóján.


Olvasói levelek • 115102020-06-18 19:31:10

Nyugodjon meg! Az egész nem ér annyit, hogy így kivetkőzzön magából. Eszem ágában sincs többé a topikjaikba írni. Akár törölhetik is a regisztrációmat. 


Olvasói levelek • 115082020-06-18 09:41:21

Kedves Katalin!



Egy komolyzenei fórumot nem fog tudni olasz mondásokkal megtölteni. A topikok szemmel láthatóan kiürültek és csak úgy ragadnak a pókhálótól.



És a maguk szeretetnyelve...borzalmas. Az egyikük burkoltan leszemetez, a másikuk leosztályoz, maga pedig játsza itt a pszichológust. Ez utóbbi azért is furcsa mert ön alapvetően ügyesen kommunikál, különösképp férfiakkal. Viszont most keveri a relációkat. Az észrevételemnek jelen esetben semmi köze a rossz szokásaimhoz.



Magyarul pedig úgy mondják, hogy kutyából nem lesz szalonna.


És te mit láttál a youtube-on? • 4112020-06-16 22:39:28

Én meg tudom javasolni az egéren a görgető funkció használatát vagy egy nyelvművelő fórumba való reggelést. 


És te mit láttál a youtube-on? • 4102020-06-16 19:21:06

410 :)


Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics • 1022020-06-16 19:01:14

103


Olvasói levelek • 115042020-06-16 19:00:52

Aki látja Chord fórumtársat inkább ne hívja ide! Semmi sem változott 4 év óta. Csak a rádióműsorok bemásolgatása folyik rendületlenül. :)


Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics • 1012020-06-16 18:55:05

101


És te mit láttál a youtube-on? • 4022020-06-16 13:11:40

 



Szerintem nem értek félre semmit. Érdemes megnézni Schrottnak ezt az előadását. Egy az egyben a gála koncert megoldásai köszönnek vissza rajta és Domingo sehol sincs a nézőtéren. Nem. Schrottnak, erre az áriára van egy jól begyakorolt eszköztára amelyet bármikor, bármilyen szituációban képes előhúzni és hatalmas rutinnal megmutatni. Bámulatos a színpadi magabiztossága és hangi stabilitása, de attól ez az ember még egy két lábon járó önimádat aki szentül meg van győződve róla, hogy a megoldásai jók miközben csak felszínesek és fárasztóan hatásvadászok. Hogy egy lopott kifejezéssel éljek, belülről így van zeneileg kitapétázva. :)



A közönség és a zenészek sok kétes értékű dolgon képesek szórakozni és mindig akad olyan előadó aki nem szégyelli kiszolgálni az egyszerű igényeket. Olcsó siker. Schrott ebben nagyon jó.



De, hogy ne maradjunk vállalható Leporello ária nélkül hallgassuk meg ezt itt.



 


És te mit láttál a youtube-on? • 4012020-06-16 12:16:07

>^..^<


Régizene • 33892020-06-16 11:39:30

Tesori d'Italia, Albrecht Mayer



20 éve annak, hogy először halottam őt játszani. Élőben ment a tévében Beethoven 7-je Abbadóval, Mayer volt az első oboista. A koncert első felében még Schellenberger nyomta az unalmas kitartott hangokat, a Beethovent nagyvonalúan lepasszolta az újoncnak hátha belesül. Hát nem. :) Akkorát fújt, hogy csak néztem. Senki nem veszített Schellenberger szakmai nyugdíjazásával. Végre kicsit tisztult a zenekar. :)





Vaughan Williams oboaversenyét inkább tőle mint Nicholas Danieltől. Daelli Rigoletto téma és variációk darabja is még elérhető a Youtube-on. 09:00-tól különösen érdemes belehallgatni egy kicsit. Hatalmas hangon, tisztán, brilliáns technikával játszotta el mindkettőt, olyan muzikalitással amely csak ritkán adatik meg egy embernek. Aztán celebet csináltak belőle és ő szívesen élt ezzel a furcsa szereppel. Mayer főzőcskézik, Mayer a talk showban, Mayernek hangszert készítenek, Mayer az év hangszerének az ambassadora, Mayer villamoson játszik - próbálná ezt meg a 6-oson csúcsidőben -, Mayer mesterkurzust tart az USA-ban stb. stb...



A játéka idővel modorossá és kiszámíthatóvá vált. A meglepetés rendre elmaradt. A Venice albuma ma is abszolút vállalható ( ez az Albinoni előadás az esküvői szertartásom zenei szettjében is benne volt! ) és hifis szempontból is nagyon jól sikerült. Decca kiadás. Aztán jött a Deutsche Gramophone korszak. Ez a lemeze is nekik köszönhető.



Mit mondjak? Rémes. A zenei rész amúgy izgalmas, olyan darabokat ad elő amelyeket ritkán hallani. Na jó a Vivaldi C-dur koncerte ez pont nem igaz. Sokan eljátszották már.

https://www.youtube.com/watch?v=cCni9RNV0j8



Ha lehet akkor inkább Xenia Löfflerrel ajánlanám.

https://www.youtube.com/watch?v=O_q2S9exsZQ



Érezzük a különbséget? Amúgy maximális respekt Mayernak, hogy modern oboán próbál meg barokkot játszani. A lemez kísérőfüzetének végén hálát is mond a segítségért a sok segítőnek, közöttük Cecilia Bernardininek, Benoit Laurentnak és Andrea Marconnak. Mayer akár hátra is dőlhetne, ő már bőven megtette amit megkövetelt tőle a haza, de inkább gyakorol rendületlenül és tanul. :smile32: Tanul modern hangszeren barokkul oboázni. Kényszerűség ez mert barokk hangszeren nem játszik, ugyanakkor reménytelen a vállalkozása mert az a 8-10 barokk oboás zseni akik ott vannak a toppon egyszerűen befoghatatlanok. Technikailag és zeneileg is akkorát vernek rá, hogy csak úgy csattan. :)



Mayer elsősorban zenekari zenész remek szólista adottságokkal, de ez a barokk nem igazán megy neki. Pedig beled apait-anyait, ott van minden hangon akárcsak Tiger Woods a lyukon, díszít ezerrel csak hát olyan életidegen módon. Ilyen díszítést a histórikusok nem használnak. Meg ilyen zenei felfogást sem. Akkor most mit tanult ő a histórikusoktól? Semmit. Meghallgatta őket majd ott folytatta ahol abbahagyta.



Csináltatta magának azt hiper-szuper hangszert. Mönnig.

https://www.moennig-adler.de/en/instrum ... r_moennig/

Ha csak meghallom a hangszergyártót elfintorodik az arcom. És Mayer ezekkel összeállt hangszert fejleszteni. Sikerült is kihozniuk egy olyat amely alul, középen és fent ugyanolyan kiegyenlítetten szól megölve ezzel minden értéket a hangszerben amiért érdemes volt valaha is belefújni. Erre Mayer még rápakolt egy jó vastag faragású nádat amitől az olyan sötét hangon szól, hogy lámpát kell hozzá gyújtani. Tipikus német oboa hang. Lothar Koch is ilyet fújt fénykorában. Most már Meyer is. Eddig világszínvonalon, rendkívűl színesen, hatalmas dinamikai távlatokra képesen, ezernyi vibrálással tolta, most már csak ilyen unalmasan sötéten és tompán. És, hogy tetézze a dolgot rávette a kiadót, hogy a lehető legrosszabb akusztikájú teremben rögzítsék fel a darabokat + megkérte a hangmérnököt, hogy játszon kicsit a potikkal mert nehogy már természetes lecsengése legyen a hangszere hangjának.



Érdemes meghallgatni a lemezt. Ilyen oboahang nincs a természetben. Ez totál művi. Ennyi erővel szintetizátorral is felvehették volna. A zenekar is olyan fénytelen, mintha 20 méterre rakták volna a mikrofont. Signor Ricci is adott már ki velük lemezt, munkáját ízléstelenség volna összehasonlítani a DG szakembereinek ügyetlenkedésével. Az oboa is kb ennyire élvezhető - vagyis semennyire - de a csemballó mintha csak 2 méterre lenne, a theorba meg olyan lecsengéssel bír a Vivaldiban ami egyszerűen lehetetlen ilyen akusztikai térben. Döbbenet, hogy mennyire manipulálták a felvételt. Hazugság az egész és még szépnek se mondanám. Oldalakat lehetne teleírni a hangrögzítések melléfogásairól. A fórum tulajdonosa bizonyára most erősen bólogat. Lassan elkélne egy audiofil felvételek topik.



Mint modern hangszeres drukkolok mindenkinek aki nekifut a barokknak. Glaetzner vagy Boyd egész jól megoldották a feladataikat. Mayer csúnyán melléfogott. Szinte felfoghatatlan az egész. Ember! Mit csináltatok?



 


Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics • 962020-06-16 10:31:44

Laptopról nézem vissza az írást, arról nem futnak ki a sorok még ennél a betűméretnél sem. De vettem az adást. Igaz, így sem tudok kisebb betűvel írni mert nincs ilyen beállítási lehetőség. :)



Én a Petrenkó féle 4. szimfóniát is szeretem. Felfogását és kivitelezését tekintve szerintem van olyan jó mint ez a bostoni, hangminőségben meg egyenesen veri a DG kiadványt.


  
legújabb:
Pál Tamás - 2020-07-28
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1829 • A Tell Vilmos bemutatója (Párizs)
elhunyt:
1998 • Alfred Schnittke, zeneszerző (sz. 1934)
2006 • Elisabeth Schwarzkopf, énekes (sz. 1915)