vissza a cimoldalra
2020-09-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (2090)
Callas (454)
Régizene (4452)
Bartók Béla szellemisége (284)
Bartók Béla (1881-1945) (218)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4109)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2061)
Franz Schmidt (3692)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4935)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (308)
Eiffel Műhelyház (293)
Jazz (80)
Bartók Rádió (780)
Opernglas, avagy operai távcső... (20660)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62451)
Kimernya? (3772)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: andy
Leírás:
Honlap:
   


andy (15 hozzászólás)
 
 
Erkel Színház • 103942019-12-24 20:27:38

Nyilván volt oka Mozartnak, hogy elkészítse ezt az átiratot, de mi oka van a 21. században annak, hogy ezt játsszák. De persze nem Mozart itt az igazi gond. Te láttad az előadást? Mert ha igen, akkor érdekelne a váleményed, pl. a magyar fordításról, ami prozódiailag szerintem egy agyrém.


Erkel Színház • 103912019-12-21 23:43:26

Az 1990-es évek elején mi is beléptünk a CD korszakba. 2 havi fizetésemből vettem egy pompás Philips  CD játszót, és aztán hosszú évekig a megtakarított pénzünk nagy részét CD vásárlásra fordítottuk. Első CD-ink egyike volt az a Phiips album amelyen Gardiner vezényelte Handel Messiását.  Mit mondjak, rongyosra hallgattuk, ha egy CD esetében ez egyáltalán lehetséges. Az elmúlt években aztán ritkábban vettem elő ezt a lemezt, de a mű azóta is, hol lámpásként világítva, hol égetve és perzselve, hol pedig csak gyertyalángént pislákolva, de ott él a szívemben.

Éppen ezért nagy várakozással mentem el ma az Erkel színházba, a Messiás premierjére. Körülnézve a hatalmas nézőtéren, egy üres helyet sem láttam. Ezen - a manapság egyre ritkább - telt házon elgondolkoztam. Vajon kik ülnek ma melletem és körülöttem?  Hányan lehetnek azok, akik hangról-hangra ismerik a művet, és azok, akik most találkoznak vele először? Vajon goldol-e most arra az operaház igazgatója, a karmester, az énekesek és a zenészek, hogy milyen óriási felelőség terheli a vállukat, amikor sok-sok embernek ez lesz az első (és talán utolsó) találkozása ezzel a csodálatos művel?

Nagy várakozásomat aztán az előhang első akkordjai alaposan lehűtötték.  Mi ez? Mozart társzerzősége már eleve gyanus volt, de még valaki más is belepiszkált (belepiszkolt?) ebbe a műbe, vajon ki lehetett az? Ki vette magának azt a bátorságot, hogy zenei bevezetést írjon és ezzel megváltoztassa Handel művét? Amikor aztán énekelni kezdtek, kétségbeesésem csak fokozódott. Úristen, mi ez a magyar szöveg, mi ez a szörnyű prozódia, hogyan lehet ezt egyáltalán énekelni, ki követte el ezt, és ki engedte meg ezt neki? Tessék, kedves fórumtársak, akik a magyar nyelvű éneklésért törnek lándzsát, most megkapták. Menjenek, és büntetésként hallgassák ezt a förmedvényt. Nem, azért ilyen rosszat nem kívánok, nem kívánhatok senkinek sem.  Mit mondjak még? A rendezés. Mit kell ezen az oratóriumon rendezni? Miért sétálnak takarítónénik vödörrel és partvissal a kezükben? Miért veszik le, aztán veszik fel kifordítva a kötényüket? Mire jó a balettesek precíz, jól koreografált tánca akkor, amikor éppen arról énekelnek, hogy pásztor nélkül maradt a nyáj, és minden birka céltalanul százfelé kóborol, és miért vetítenek közben egy kanyargó alagutat, amelyen csak egy út vezet előre? Tudja-e ez a szerencsétlen rendező, hogy egyáltalán miről szól ez a mű? Mit akar ezzel az egésszel kifejezni és számunkra elmondani, akkor, amikor a megváltás nem a színpadon játszódik le, hanem - jó esetben - benned és bennem? Engem általában nem zavar a rendezés, de most nagyon zavar, mert úgy érzem, hogy tudatosan a mű lényegét akarja elvenni tőlem: a szakralitást. És ez a mesterkedése már meghaladja a toleranciámat, ez tűrhetetlen. 

Ezen az estén sokan meggyalázták ezt a csodálatos művet, az emberi elme egyik legnagyszerűbb alkotását. Mozarttól kezdve a nevenincs "zenei szerkesztőn", a szégyenletes és hitvány magyar szövegen, a szörnyű szopránon át a rendezőig. De ez a nagyszerű zene még így is életre kelt, köszönhetően Handelnek és a csodálatos énekkarnak, amely a sok- és céltalan mozgás és a túlhajszolt tempók ellenére is, szinte hibátlanul teljesített. És Shöck Atala jóvoltából volt 1-2 olyan pillanat, ami megért minden szenvedést, köszönet érte.


Erkel Színház • 103792019-11-23 23:23:42

Én is betévedtem ma délelőtt az Erkelbe. Megvallom a dzsessz sohasem volt a kedvenc műfajom - bár Gershwin Rhabsody in blue-ját jól ismerem és szeretem - de úgy gondoltam, mégsem maradhatok le erről az ikonikus (és sok vihart kavart) operáról, ha már olyan szerencsém van, hogy Pesten megy a darab. Betévedtem, és nagyon meglepődtem. Először is teltház volt. Igaz, hogy még nálam is idősebbekkel volt tele az Erkel, számításom szerint az átlagos életkor 75 év körüli lehetett, no de mégis, a telt ház az telt ház, akárkik is töltik be a rendelkezésre álló teret. A második meglepetés pedig a mű volt. Hát ez egy remekmű. Nemhogy sokallottam a - csaknem - wagnerhosszúságú, három órán át tartó művet, hanem keveselltem, szívesen elhallgattam volna még egy ideig. És nemcsak a mű, hanem maga az előadás is csodás volt. Az egész gárda remekül teljesített: a zenekar, köztük a két zseniális ütős, a fantasztikus kórus, a balettkar, és az énekesek mind: jóvoltukból a mű nemcsak megszólalt, hanem életre kelt. Dénes Istvánt eddig kissé vérszegény karmesternek gondoltam, de a mai produkciója alaposan megcáfolta vélekedésemet, így utólag is elnézést kérek tőle. Azért néhány énekest szeretnék kiemelni, elsőként a kakukktojás Szemenyei Jánost. Micsoda hang, micsoda mozgás, micsoda színészi játék, lélegzetelállító és - azt hiszem - felülmúlhatatlan. Nagyon tetszett Horti Lilla és Szemerédi Károly alakítása valamint Fodor Gabriella meghatóan szép áriája is. Hogy valami pici negatívat is írjak: Bakonyi Marcell hangja kissé kevés ehhez a szerephez. 



Összességében bátran merem állítani, hogy az utóbbi néhány évad legsikeresebb proodukcióját volt alkalmam meghallgatni, nagy-nagy köszönet érte. MIndenkinek csak ajánlani tudom ezt az előadást, 1-2 alkalommal talán még játszák novemberben, használja ki a lehetőséget és nézze meg, aki még nem látta.



Igazat kell adnom ebben a kérdésben Ókovács úrnak, jól tette, hogy nem hagyta magát és a sok-sok tiltakozás ellenére színre állította ezt a darabot. Mert jogunk van előadni és jogunk van hallgatni ezt a csodálatos zenét, hiszen mi mindnyájan pici négerek vagyunk az Isten tenyerén.


Pantheon • 24082019-10-04 23:45:49

Találkozásom Jessye Normannal:



Sok-sok éve egyik nap az autópályán autózva, szokás szerint hallgattam a Bartók rádiót, félig az útra figyelve, félig gondolataimba merülve, amikor hirtelen elárasztott egy sosem hallott, elementáris, megrendítő hang. Nem is a rádióból, hanem valahonnan mélyből, az ősidőkből, a tudatalattiból , a létezés és érzékelés legalsóbb bugyrából tört fel, hömpölyögve, parttalanul tágulva. Ez a hang nemcsak a fülemre hatott, hanem rázúdult minden érzékszervemre, belémhatolt, átjárt és betöltött. A leállósávba lehúzódva, a kormányra borulva hallgattam, csak hallgattam, Dido halálát, Jessye Norman előadásában.



Azóta kerestem és kutattam, sokmindent hallgattam tőle, megilletődve és áhítattal ámulva-bámulva ezt az óriási fekete kerubot, aki megtanított arra, hogy mit is jelent szívből - szívhez szólni. Ő nem a mi fajtánkhoz tartozott, hanem azokhoz a kevesekhez, akiket Isten valóban a saját képére és hasonlatosságára teremtett. Számomra ő volt az örök Dido és Delila, egyszeri és megismételhetetlen csoda. És most visszatért oda, ahonnan jött: az örök világosságba.


Pantheon • 23912019-10-01 23:27:48

A legnagyobb távozott.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 43852019-10-01 23:24:37

Villazón koncert a Müpában.



Felkúszva a harmadik emeletre, ahová a bérletünk szól, az ajtóban egy kedves fiú-lány páros fogadott, akik hosszas válogatás után kezünkbe nyomtak nem is kettő, hanem három jegyet a földszint 19. sorába, középre. Balsejtelmekkel gyötörten bandukoltunk vissza a földszintre, ahol még így is foghíjasok a széksorok. De szerencsére balsejtelmem nem igazolódott. Villazón, ha nem is olyan, mint régen, de most is Villazón, egy közvetlen, rokonszenves, szeretnivaló kicsi ember. Középregisztere maximálisan rendben, ahol kell, ott meleg-bársonyosan, máshol pedig zengő-ércesen szól. Sikerrel küzd meg az e-f-g-vel, feljebb pedig nem merészkedik, azon kevés énekesek egyike, aki tisztában van hangja - jelenlegi - korlátaival. A spanyol és mexikói dalok pedig ömlenek sorjában, gondosan és jó ízléssel válogatva, vidámra szomorú, szomorúra vidám, több, mint jó zongorakísérettel. Hallgatjuk ezeket a keserédes, jobbára ismeretlen dalokat és elvarázsol minket ez a változatos, egzotikus zene, amely annyira más az olasz-német-angol megszokottól. Villazon pedig elemében van, ez az ő anyanyelve, szívvel-lélekkel, maximális átéléssel csak nekünk énekel. Telt házat érdemelne, de hát - mint tudjuk - kegyetlen a világ. Szép volt ez az este, szép és szomorú...


A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 23292019-09-28 20:28:56

Kedves Momo, valamit nagyon félreértettél. Szó sem volt a mindennapos énekóráról. 


Plácido Domingo • 8862019-09-28 17:23:39

Csak annyiban vitatkoznék kedves Heiner Lajos, hogy nem a Miller alakítás jelentette a világ nyolcadik csodáját, hanem maga Domingo a világ nyolcadik csodája. Ő - bár sokáig a viág első számú tenorja volt - elsősorban nem énekes, hanem zseniális zenész, egyedülálló formaérzékkel, szerepformálási készséggel. Egy ilyen embert csak csodálni lehet, vagy sárba tiporni. Most az utóbbinak vagyunk tanúi, újabb lecke arról, hogy miképpen működik az ember. És most már nem lesz megállás, az USA után jön Európa, az egész világ. Halál Domingóra... 


A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 23272019-09-27 22:49:32

"Összesen 222 példát gyűjtöttünk össze a kötetben, afféle breviárium, tehát minden tanítási napra jut egy. Ezek egyszerű, népszerű, dallamos, szerethető részletek, amelyek szervesen illeszthetők az iskolai anyagba, és amelyeket nemcsak ének szakos tanár, hanem bármelyik pedagógus tud használni. Egy-egy példa feldolgozása, megtanulása mind­össze 10-15 percet vesz igénybe,..."



Ez a minden nap legyen énektanítás, nem kell ahhoz énekóra, lehet a tízperces szünetben, folyosón, lépcsőházban ötlet már két éve felmerült, és akkor ki is adtak egy kis dalkönyvecsét. Aztán néma csend, semmilyen hatása nem lett az akciónak. Ez most az Ókovács féle továbbfejlesztett változat. Két újdonság van benne, hirtelen nem is tudom megmondani melyik a blődebb. 222 közkedvelt opera-dallam, fülbemászó, egyszerű, 10 perc alatt megtanulható. Nem sok ez egy kicsit, Ókovács mester? Olasz-frencia-német-orosz, aztán egy kis angol barokk a lurkóknak? És persze nem kell hozzá énektanár sem, bármelyik pedagógus kívülről fújja. Eszébe jutott valakinek is, amikor bevezették a napi testnevelést, hogy nem kell ahhoz testnevelőtanár, jó arra bármilyen pedagógus? Persze a testnevelés más, az egy fennkölt és tudós szakma, no de énekelni néhány opera-dalocskát mindenki tud, nem kell ahhoz képzettség, jön az magától. És mint köztudott a mai pedagógusok mindegyike Mozart-Verdi-Wagner zenéjén nőtt fel. Az új irány nagyon jó, induljunk el rajta, aztán lépjünk tovább: egyáltalán nem kell énektanár, meg az a heti egy énekóra sem, mindenki énekelje, fütyöréssze a sorakozónál, tízórai közben, becsengetés előtt, wc-öblítést követően a 222 opreadallamot, vesszen a népdalkincsre alapozott énektanítás, vesszen Kodály, éljen Ókovács. 



Valami nagy baj van, nagyon nagy baj - úgy gondolom.


Plácido Domingo • 7662019-08-17 17:00:21

Köszönjük a linket, Zéta. Ezzel a cikkel maximálisan egyet lehet érteni.


Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek • 1762019-08-16 20:21:19

De jaj, szegény Dzsovannink



kiment a divatból,



ha meglát egy némbert



fejvesztve eliszkol.


Plácido Domingo • 7562019-08-16 20:10:35

Úgy vélem, manapság nincsen nagyobb bűn annál, mint ha egy férfi, férfiként viselkedik. :)


Plácido Domingo • 7502019-08-16 08:02:00

Úristen!



Hát mire való a dekoltázs, ha nem arra, hogy nézzék?



Ha garbóban lett volna, biztosan nem nézi a dekoltázsát.


Plácido Domingo • 7342019-08-14 17:56:04

Hát én nem tudom, hogy pontosan miről szól és pontosan kikről szól. És hogy ki volt az alá- és fölérendelt, és ki nem kapott szerepet és miért nem kapott. Csak azt tudom, hogy ez nem más, mint sárdobálás. Domingo egy uriember, nem azt mondja, hogy rágalmazásért pert indít, hanem azt mondja, hogy úgy gondolja, az akkori társadalmi normákat nem lépte túl a viselkedése, de sajnálja, ha megbántott valakit. És arról, hogy most, és akkor mik voltak a társadalmi normák, lehet vitatkozni. Én úgy tanultam, hogy ha valamit nem tilt a törvény, akkor azt szabad csinálni. És a törvényen kívül vannak minden szakmának etikai normái, ha az előadóművészeknek akkoriban volt nemzetközileg elfogadott etikai kódexük, akkor meg lehet nézni, hogy a térdfogdosás etikai normába ütközik-e. És ha igen, akkor biztosan definiálva van az is, hogy ennek a büntetése iéletfogytiglani kiközösítés.



Mert egy dolog van ami nem évül el soha: az emberi gonoszság és rosszindulat...


Plácido Domingo • 7242019-08-14 13:40:01

Én úgy emlékszem, hogy a 60-as évek végétől a szexuális szabadság volt világszerte divatban, pontosabban a szexuális szabadosság. Domingo egy abszolút világsztár volt, ráadásul egy kifejezetten megnyerő, "szép" férfi. Gondolom, hogy körüldongták a nők, szakmán belüliek és kívüliek egyaránt. És ő élt, élhetett az alkalommal-alkalmakkal. Erkölcsileg ez persze problematikus, de hát ez volt a trend (gondolom erre utalt ő is), sokan ezt csinálták, és a társadalmi megítélés megengedő volt. A kérdés az, hogy hol van a határ, mi az, ami belefér egy délvidéki férfi udvarlásába, heves udvarlásába, és mi az, ami már szexuális zaklatásnak minősül? Egyáltalán, hogyan lehet definiálni a szexuális zaklatást, és ha már definiáljuk ezt, akkor ez a definició változhat-e idővel, ugyanazt jelenti-e most, és ugyanazt jelentette-e 40 évvel ezelőtt?  Domingo az ebéd alatt fodossa az ügyeletes primadonna kezét és az abrosz takarásában megfogja a térdét? 



Elég furcsán alakul a világ. Dőljünk hátra és érdeklődéssel figyeljük, hogyan csinálnak ki egy 78 éves öregembert, a XX. század egyik legnagyobb énekesét.



Esetleg ne csak az előadásait töröljük, hanem zúzzuk be az összes lemezét, DVD-jét, töröljünk ki minden vele kapcsolatos információt, mintha nem énekelt volna és nem is élt volna soha.


   
Hírek
• Most Budapesten is ingyen hallhatják a Fesztiválzenekart
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel és előad: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei
A mai nap
történt:
1884 • A budapesti Operaház megnyitása
1984 • A felújított, 100 éves budapesti Operaház megnyitása
elhunyt:
1921 • Engelbert Humperdinck, zeneszerző (sz. 1854)