vissza a cimoldalra
2018-04-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60784)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3977)
Társművészetek (1248)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11272)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (761)
Pantheon (2212)
Astrid Varnay-Hochdramatischer Sopran (82)
Jonas Kaufmann (2206)
Opernglas, avagy operai távcső... (20069)
Bartók Béla (1881-1945) (207)
Erkel Színház (9245)
Élő közvetítések (7040)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2681)
A nap képe (2053)
Momus-játék (5472)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1383)
Franz Schmidt (3108)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4258)
Edita Gruberova (3056)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (152)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: B.Cs
Leírás:
Honlap:
   


B.Cs (57 hozzászólás)
 
 
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 6942018-03-22 08:33:51

Kedves Ardelao! Bevallom, elhanyagoltam az utóbbi napokban az olvast. Köszönöm az információkat, s tisztelettel üdvözlöm ijf. Barki László Művész Urat is. 


A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 22762018-03-03 13:05:27

"A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet." (Jókai Anna) Ez a végtelenül bölcs gondolat annak kapcsán jutott eszembe, amelyet egy másik fórumon már megemlítettem.  



http://www.parlando.hu/2018/2018-1/2018_evi_szuletesnaposok.htm



 


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 6432018-03-01 09:14:13

A Parlando folyóiratban találtam: "1073 magyar zenepedagógus és zeneművész születési évfordulója".     http://www.parlando.hu/2018/2018-1/2018_evi_szuletesnaposok.htm      Köszönet és tisztelet a szerzőknek. Érdemes beleolvasni... akár "elfeledett vagy kevéssé ismert művészek", akár "a komolyzene jelene és jövője" (múlt nélkül nincs jelen, s jövő) és még sok más aspektusból is. 


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 5462018-01-27 08:20:35

Még egyszer köszönöm a Bánát Gáborról összegyűjtött dokumentációt. Visszatérve Barki Lászlóra: 2005. 10.13-i hír (Fidelio): "életének 82. évében elhunyt Barki Lászkó hegedűművész, aki 33 éven át a Bécsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere volt" 


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 5402018-01-25 06:55:54

Köszönöm szépen! Még egy részlet: Bánát Gábort egy forrás a New York-i Filharmonikusok koncertmestereként említi.



Barki Lászlóról nem tud valaki? 


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 5392018-01-25 06:55:46

Köszönöm szépen! Még egy részlet: Bánát Gábort egy forrás a New York-i Filharmonikusok koncertmestereként említi.



Barki Lászlóról nem tud valaki? 


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 5272018-01-18 11:08:57

Fevetés, hátha valaki ismeri a neveket. Bánát Gábor (Gabriel Banat) és prof. Barki László hegedűművészek


A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 20942016-06-12 13:24:34
Jelen és jövő
Tanulságos
___________________

Magyar Narancs: Zongoristának ugyan még fiatal, de azért elég sokat megélt, és ön után is vannak sikeres generációk. Milyen változásokat lát a zongorázásban? Technikában, viselkedésben, hozzáállásban, ismeretekben, hangversenyéletben, bármiben.

Ránki Dezső: Kétféle nagy változásra gondolok. Az egyik: a darabokhoz való hozzáállás nagyon megváltozott. Ma – néhány kivételtől eltekintve – mindenki önmagát akarja megvalósítani. A „mi időnkben” a Zeneakadémián mintha nagyobb tiszteletben tartottuk volna a zeneszerzőket, most viszont, úgy látom, mindenki elsősorban nagyon egyéni akar lenni, ki akar tűnni valamivel. A másik nagy változás, hogy a menedzselés és önmenedzselés soha nem látott méreteket öltött. Ez az én hozzáállásomtól tökéletesen idegen; szerintem a zene a fontos. A zenének akkor is van értelme, ha senki nem hallja, de az külön öröm, amikor a hallgatók megérzik a darab lényegét.

MN: Nekem úgy tűnik, ez nem annyira az egyes muzsikusok „hibája”. Ha előbbre akar jutni, ma menedzselnie kell magát.

RD: Igen, ez kortünet, ahogy a gátlástalanság hihetetlen mértéke is. Ami a legsajnálatosabb, hogy a közönség, amely nem feltétlenül hozzáértő, az egyre ügyesebben megkreált külsőségek által sokszor be van csapva.

MN: Ha ön most indulna, mit tenne? Megtehetné, hogy menedzselés és ügynök nélkül alakítsa a pályáját? És mit tudna mondani egy most induló fiatalnak?

RD: Azt a szerencsét kívánom neki, hogy egy ügyes menedzser felfigyeljen rá, üzletet lásson benne és menedzselje. Rettenetesen sajnálom, de ma ez a helyzet, és így épp a lényeg szorul háttérbe.

http://magyarnarancs.hu/zene2/je-milyen-jol-megy-99340
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 20872016-05-21 08:32:43
Gazdag zenei körképet ad közre a Magyar Narancs - jelenről és jövőről. Mottója mégis: "a lényeg szorul háttérbe" (?!)
Erkel Színház • 58342015-10-24 09:17:24
Egy részletre szeretném a figyelmet felhívni.
Mára – október 24-re – Goldmark „Maratont” hirdet az Erkel Színház. Aktualitása a 100 éves évforduló. A program első két eleme, a 17.41-kor kezdődő „Dalok”, valamint az Előadás szünetében a 24. Zsoltár ősbemutatója természetszerűleg a Sába előadás Közönségének szól, viszont az utána, kb. 22 órakor kezdődő ingyenes Kamarakoncertre be lehet jönni. A Főbejáraton 21.30-tól várják az Érdeklődőket, akik a kb. egy órás programra jönnek.
Bartos Csaba
_______________________

A éjszakai koncert műsora

Ballada hegedűre és zongorára, Op. 54
Danyilova Galina - hegedű, Ivanyickaja Irina – zongora

Der Brautkranz mit den halbverwelkten Blüten..., Op. 46, No. 1
An die Georgine, Op. 46, No. 2
Haris Nadin – ének, Harazdy Miklós – zongora

O willst mich nicht mitnehmen, Op. 18, No. 11
Herzeleid, Op. 18, No. 12
Wenn die Lerche zieht, Op. 18, No. 2

Újvári Gergely – ének, Harazdy Miklós – zongora
Waldtraut, Op. 32, No. 3
Ludolf, Op. 32, No. 2
Óhegyi Filorett i – ének, Harazdy Miklós – zongora

a-moll vonósötös, Op. 9
Mihályi Éva, Pintér Dávid – hegedű, Ludmány Dénes – brácsa,
Rönkös Ildikó, Karass zon Dénes – cselló

Műsorvezető: Eckhardt Gábor
Győriványi Ráth György, karmester • 7592015-06-24 11:40:44
Érdekességként:
Dr. Bónis Ferenc: A Budapesti Filharmóniai Társaság 150 esztendeje c. könyvének 87. oldalán: Vezényel: Dr. Dohnányi Ernő, közreműködik: Dr. Székelyhidy Ferenc (1923. november 19). A 115.oldalon: vezényelnek: Dohnányi Ernő dr., Kodály Zoltán dr. (1942. december 11)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 509462014-12-01 13:02:03
Elolvastam Várkonyi Judit "Veronika fél élete" c. könyvét.Köszönet Verának, hogy elmondta, Juditnak, a Kiadónak, Zsoldos Dávidnak, hogy megjelenhetett. Nem tudom igazán megfogalmazni, de úgy érzem, ez a könyv is oda tartozik, Vera sorsa is azok közé tartozik, amelyek után más lesz a világ. Benne, hogy egy tehetség hányféle labirintuson megy keresztül. Kérdés, jó utat választ-e, s kérdés, a tengernyi útvesztőt el tudja-e kerülni. Olyan útbaigazítókkal találkozik-e, akik örülnek tehetségének, vagy tévútra terelik. Semmi sem egyértelmű, "mindössze" a csoda, amire sokan visszaemlékszünk, amikor Veronika Turandotként, Éj királynőjeként, Szilágyi Erzsébetként kilépett a színpadra. Hiányzik.
Bartos Csaba
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 498792014-06-09 09:46:30
Minden indulat nélkül: bárki tud mondani hasonlót, amikor a technika ördöge tréfát űz. Előfordult, hogy a függöny nem akart szétnyílni, nem sült el egy pisztoly, stb. S nem csak Magyarországon. Az Elektra sötétből indul. Az első ütemek után visszajön a fény. Tegnap sajnos, sz először elmaradt. Ennyi. A hozzászóló szíve joga, milyen indulattal viseltetik a karmester és/vagy az előadás irányában, de a kettőt nem keverném.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 19332013-10-20 08:44:41
Kedves Zalbarna!
Önnek igaza van - látszólag. Sőt, még példát is tudok mondani, hiszen máig él az a meggyőződés, hogy J.Seb.Bach művészetét Mendelssohn támasztotta fel tetszhalálából. Ebből talán annyi igaz lehet, hogy Bach közvetlen hozzátartozóin, leszármazottjain, tanítványain felül talán kevesebben ismerték, hiszen a kommunikáció akkoriban nem az Interneten zajlott, s a szélesebb megismeréshez járult hozzá Mendelssohn.
Ugyanakkor van egy lényegi apróság. A nyelv és, a zenei nyelv megmaradt a tetszhalál idején is. A régi zene, ahogy Ön hívja, Mozart, s még sorolhatnám. Ha az Ön logikáját - kérem, ne vegye bántásnak, nincs egyedül - követném, nem érteném, miért aggódnak a magyarságot és a magyar nyelvet féltők az asszimilációtól, attól, hogy egyre kevesebb gyerek jár magyar iskolába Erdélyben, s hogy a második-harmadik generációs svájci vagy amerikai magyar származású már nem beszéli a nyelvet. Az ok egyszerű: hiába lapul a fiókban Arany János Toldi-ja, Balassi művei, vagy a Mária-siralom, ha nem él tovább a nyelv, a kultúra, akkor legfeljebb pár száz év múlva valami doktorandusz történész kezdi feltárni a szokatlan írásjeleket, s értelmezni, mit is jelent az "Ég a napmelegtől a kopár szik sarja".
Erről szól a Wells novella is, ahol a sok generáció óta vakká lett közösség tagjai, még az empátiát tanúsító lány is csak csodálatos meseként hallgatja a napról, csillagokról, fényről szóló "mesét". S végül az elfogadás feltétele a vakká operálás.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 19312013-10-19 21:51:52
Kedves Zalbarna, a gondolat nem az enyém, ezért is tettem idézőjelbe. Az idézet, ahogy feltüntettem, a 7óra7 kritikusától származik, más helyen ennél sokkal erősebb megfogalmazást is olvastam a "Tündöklő középszer" kapcsán. Én legfeljebb azt tartom hungarikumnak, hogy ezt hungarikumnak gondolja valaki... de félre a tréfát.
Sokszor idézem H.G.Wells: A vakok országa c. novelláját. Éppen, mert senki sem tehet arról, hogy vakon születik. De ha a látót vakká akarja tenni, arról igen. Gondolom, egy ősz sakk-nagymesternek sem öröm, ha mattot kap egy gyerektől, s a matematikus sem repes, ha a problémát, amelynek életét szentelte, egy fiatal kutató pillanatok alatt megoldja. S gondoljunk bele, ezek mérhető, világos dolgok. A muzsikus ki van szolgáltatva, ha elhallgatják, ha nem jut pódiumra, nem tudnak róla. Ha elhallgatják, hogy milyen művészek éltek évtizedeken keresztül, akkor az új nemzedék elhiszi, hogy soha nem volt nálunk brácsaművészet nálunk, azt meg kellett alapítani.
Szóval - s ennél világosabban nem tudom, de nem is szeretném magam kifejezni - amíg nem gondoljuk újra a vasfüggöny örökségét, addig a ma élő nagyokat is nehezebben vesszük észre. S attól, hogy egy tehetséget háttérbe szorítunk, a másik nem lesz tehetségesebb.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 19282013-10-19 15:16:14
Megint megkísérlek visszakanyarodni a címben megnevezett témához.
"Hungarikumnak is nevezhetnénk ezt a jelenséget, ami kiveti magából a tehetséget, megveti és saját magára nézve megalázónak, sőt megtorlandónak tartja, ha valaki kiemelkedő valamiben. Ne tűnj ki az átlagból, legfeljebb a megjelenéseddel, a manírjaiddal. Attól leszel egyéniség. De hogy tartalmilag más minőséget adj, mint az elvárható átlag – na nehogymár."
Pintér Béla: Tündöklő középszer - kritika, 7Óra7
Nos, ebben voltak partnerek a "3 T" kultúrpolitika, az 'izmusok, a vasfüggöny. Lásd: Dohnányi Ez a múlt, melynek levetkőzése a jelen feladata, ami nélkül nincs jövő
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 19072013-10-05 20:33:04
Időnként abba a hibába esek, hogy azt hiszem, tényleg arról szól, vagy fog szólni a fórum, ami a címe. "A komolyzene jelene és jövője". Attól, hogy mániákusan emlegetünk "régi zenét", még nem ismerjük fel a vasfüggöny pusztítását, főként a fejekben, hallásban, a tehetségek vasfüggönyön kívülre helyezésében. A kultúra,a zenekultúra folyamat. Kétségtelen, indult a "régi zenétől", kérdés, mi a régi? Bakfark, vagy az ősember? Erkel, vagy Dohnányi? s így tovább. Ami tény: jobbnál jobb muzsikusok kerülnek ma is külföldre, s nem csak az anyagiak miatt. Miért?
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 19042013-10-02 08:28:11
Kedves Zalbarna, nagyon szép gondolatot írt le. „Valamiért nagyon működött valami. Az, hogy a Zeneakadémia MEGTALÁLTA a tehetséget, és a tehetség MEGTALÁLTA a Zeneakadémiát.”
Nos, én pontosan erre gondoltam. Az, hogy egy disszertáció mennyire történelmi, mennyire zenei, az a LFZ kompetenciája. Én csak felhasználtam a „hiteles” adatot, hogy valamit, ami már esetleg létezett, nem kell újraalapítani. S ne akarjuk kidobni a spanyolviaszt, hogy valaki újra kitalálhassa.
A háborúk, a vasfüggöny nagyon jó eszköz volt a tehetségek függöny mögé küldésére. Van, aki szerint ez mai napig folytatódik, csak más köntösben (Heim Péter). Valahol olvastam, hogy „visszahúzzuk magunkra a vasfüggönyt”. De alapigazság, hogy ha a tehetséges embert eltávolítjuk, elhallgatjuk, elhallgattatjuk, attól a másik, a preferált nem lesz tehetségesebb. Csak mi, gyermekeink és a következő generációk szegényebbek.
S ugyanez vonatkozik hagyományra, régi zenére, népzenére, kultúrára, hogy ne akarjuk ismét, sokadszor a „múltat végképp eltörölni”, mert a végén még sikerül. Nem akarom Talleyrand a hagyomány szerinti szavait idézni. Ne akarjuk Kodályt lecserélni El sistema-ra, ami persze nem jelenti, hogy értékes adalékokkal ne gazdagíthatnánk a jelent. Senki sem gondolja, hogy az Auer iskolát abban a formában kellene visszahozni, ahogy 100 évvel ezelőtt volt. Érdemes volna Dohnányinak nem csak a műveit játszani, hanem etüd-jeit, amelyeket sok helyen (pl. Bécs) alapként tisztelnek, visszaépíteni a tanulási folyamatba (tisztelet a kivételnek, ahol már megtették).
S azon talán érdemes elgondolkodni, hogy akinek abszolút hallása van, kötelezzük-e szolmizációra.
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 19022013-09-30 09:05:40
Kedves Zalbarna, nagyon tetszett a hozzászólása. S szeretném megosztani még egy dilemmámat. A napokban ismét felnéztem egy emléktáblára. „Lukács Pál, a magyar brácsaművészet megalapítója”. Távol álljon tőlem, hogy bárki jelentőségét akárcsak megkérdőjelezzem, de éppen egy másik brácsaművész, dr. Bársony Péter disszertációja „A vészkorszak magyar muzsikus áldozatai” arról szól, hogy a két világháború között aranykor volt a Zeneakadémián. S igencsak létezhetett többek között brácsaművészet, ha a vonósnégyesek, együttesek, zenekarok sokaságára, meg az általa név szerint felsorolt brácsaművészekre gondolunk. Még talán zenekari kultúra is lehetett, ha egy Somogyi László vezényelt és Starker „János” csellózott, meg Bánát Gábor hegedült. Szóval, ki és mit alapított? mit és miért kellett (ha kellett) meg(újra)alapítani? esetleg mit felejtettünk el? csak nem azért, hogy azután lehessen újra „megalapítani”? mert van, akit elhurcoltak, kivégeztek, de volt (remélem, ők többen), akit lényegesen humánusabb módon tettek egyszerűen a vasfüggönyön kívülre, mint pl. a „csupán” háborús bűnösnek kikiáltott Dohnányit.
Hivatkozás: http://www.lisztakademia.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/barsony_peter/disszertacio.pdf
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 18952013-09-25 11:03:34
Nagyon tetszett pl. a 1871-es hozzászólás, és a disputa a magyar zenei élet gyökereiről-hagyományairól. De érdekelne a jelen és a jövő is. Találtam egy cikket, "Becsüljük meg értékeinket" címmel: http://www.irisro.org/pedagogia2013januar/0603KorosyRobert.pdf
Érdekelne a szakemberek véleménye.
Bartos Csaba
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 482632013-08-31 15:56:59
Igencsak figyelemre méltó megállapítás. Irodalom: Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő.
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 18122013-08-13 08:00:48
Tisztelt Zalbarna, legyen ez a legnagyobb nézetkülönbség kettőnk között. Tulajdonképpen teljesen egyetértünk, mindössze arra helyezem a hangsúlyt, hogy egyfelől van az "állami támogatás", és/vagy az előre létrehozott alap. Ez megy egy ideig, mellesleg ezek is adóforintok. Utána jön, hogy a város, helyszín magáénak érzi-e a koncertet,múzeumot, stb. Mert ha nem, akkor úgy jár, mint számos, akár már nemzetközi viszonylatban értékelt fesztivál, amely egy kormányváltás, vagy egyéb miatt kevesebbet kap. Tehát én is az előre létrehozott alap híve vagyok, csak előbb-utóbb ezt a helyieknek kell megtenni, hiszen korlátlan és minden előadóra kiterjedő "támogatás"-re nincs pénz.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 18102013-08-11 20:36:08
Kedves Zalbarna, megint igaza van. Csak hát ez ismét nem a kultúra kiváltsága (a nyeregben levéssel összefüggő profit-optimalizálás, de szépen mondtam). Például egy telefonkioktatás: „ugyan kisöcsém (úgy 20 évvel lehetett fiatalabb), ne gondold, hogy a kultúra (program, színvonal, anyám tyúkja) hoz vendéget, meg kell beszélni polgármester bácsival, hogy ide irányítsa a vip-vendéget, a külföldi csapatépítő tréninget, meg a hoki meccs szurkolóit”.
A másik megjegyzésem viszont változatlanul igaz, s ez a lényegesebb. Hova visszük vendégeinket? Mit tartunk fontosnak, hogy megismerjenek rólunk? Mi tartozik a „madarat tolláról, embert barátjáról” körbe? Az átlag szerint – képletesen – Halászbástya, Bazilika, s utána gulyás party, lovasbemutató, wellness, utóbbi másutt is ugyanaz, de itt olcsó. Magamat ismétlem, ezek (is) hozzánk tartoznak, szerencsére igen nagy, szinte korlátlan a választék. De végigsétálunk-e vendégeinkkel az Andrássy úton, rámutatva, hogy melyik palotát ki építette, s miről lett híres? Vagy elvisszük-e a somogyvári romokhoz? S ha már a kevésbé becsült déli (Balaton)parton megyünk végig (mellesleg, itt az M7-es - vitatkozni lehet, hogy miért nem Tihanyt érinti - Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Olaszország felé), betérünk-e, bevisszük-e vendégünket akár Székesfehérvárra, akár Zalára, Zichy Mihályhoz, aki orosz cári festő, georgiai nemzeti hős, a Párizsi Magyar Egylet örökös elnöke volt, betérünk-e Somogytúrra, ahol egy közel évszázadot élt festő (Kunffy Lajos) lakott? Vagy – másik út – Veszprémben betérünk-e Auerhez, a XX. századi hegedűiskolák atyjához? És sorolhatnám. Nem feltétlenül mi vagyunk a hibásak, hanem a „támogatási” rendszer, amelyet nem érzünk sajátunknak, pedig a mi adóforintjainkból él. Közvetlenül vagy közvetve. A nagy állami cégektől elnyert „támogatásoknak” is kb. ugyanaz a gyökere, mint a „leírható szponzor-támogatás”-nak. Egy fesztivál addig virágzik (nagy tisztelet a kivételnek), amíg a jegy mellett pl. ott áll: a belépőjegy érvényes az oda-vissza utazásra is. És láss csodát, a belépőjegy épp’ annyi, mint a kedvezményes vonat/busz menetjegy. Az életképesség akkor bizonyosodik be, akkor bizonyosodhatna be, ha az általa hozott vendégek bevételéből jönnének létre az Ön által említett alapok. De akkor belép a pillanatnyi érdek (mint a Mesterségek utcája kapcsán), és a többi tényező (színvonal). S bezárul a kör.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 18082013-08-11 09:16:59
Kedves Zalbarna, nagyon fontos dolgot mondott ki. Mert ha statisztikailag nézzük, nálunk is sok a fesztivál, egy-egy napra vetített koncert. Szintén igen jó helyezést érünk el, ha a 10 millióra vetített zenei intézményeket, zenekarokat összeszámoljuk. Mégis valami hiányzik.

„A zene része mindenki életének”. Mármint Veronában, Rómában, a Loire völgyében, Bécsben, és – igen, egyre inkább – Prágában, Pozsonyban. Én egy kicsit kiszélesítem: ott a kultúra a része mindenki életének. S ami a része, azt tudjuk jó szívvel ajánlani, magunk mellé tenni, amúgy madarat tolláról, embert barátjáról módra.

Valahol ott kell keresnünk a választ, amit sokszor emlegetek: a kultúrát az állam (szponzor, mecénás, stb.) „támogatja”. Szegény, elesett, esetleg felesleges, stb. Kultúrát. Ja, és megmondja, mit és kit „támogat”. Akár bőkezűen, de ettől még nem lesz a miénk. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy na, kapott „támogatást”, majd összeszedi a hallgatóságot/közönséget is.

Megint az jut eszembe: „kultúrájában él a nemzet”. Jó lenne körülnéznünk, amíg nem késő. Mint Ön mondja, a régi zenében, vagy az Auer iskolában, Dohnányi életművében, de akár a kis falvakban megbúvó, sokszor megélhetésükért, fennmaradásukért küzdő múzeumokban, műemlékekben. S oda elvinni barátainkat, vendégeinket.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 18022013-08-09 08:58:36
Szeretnék ehhez visszakanyarodni. Egyenlőre jegelném a többit.
Mennyi tényleges bevételt jelent egy fesztivál, egy művészeti esemény, egy hangverseny?
Van egy gazdasági tétel.
A művészet a legjobb reklám, mert csak az emberi "munkát" kell finanszírozni, a tehetséget ingyen adja a Teremtő/természet.
A veronai példa jó, de ugyanígy működnek akár a fapados légitársaságok is. Senki sem képzeli, hogy 10-15 euroból nyereséges egy légitársaság, még, ha az utolsó napokban fel is megy a jegyár. Ott is komplex a megközelítés, tehát ugyanúgy a szállodák, egyéb turizmus, éttermek az érdekeltek. Csak kevésbé ájtatosan fogalmaznak, "kulturális alap", s egyéb címen, hanem egyszerű befektetésnek hívják. (ezzel nem lebecsülök bárkit, csak nevezzük nevén a gyereket)
Az előbbi összefüggéssel: ha a tehetség, mint hozzáadott-érték jelenik meg, akkor egy kulturális jellegű "befektetés" olcsóbb, mint egy "beszállító" légitársaság működtetése. De ugyanígy igaz egy borospince bevezetésével, hiszen, ha összeszámolom, mennyibe kerül a szórólap, ezek célba juttatása, jutalékok a szállodáknak, stb, esetleg VIP vendégek számára "bemutatók" szervezése, akkor lehetséges, hogy egy Zichy Mihály konferencia (híres kép a "Milyen szép színe van") költséghatékonyabb.
Ugyanez érvényes a veronai példára is.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17852013-08-08 08:15:53
Kedves Zalbarna, remélem, előbb-utóbb csatlakoznak hozzánk mások is, akik pl. "tudják", hogyan kell megreformálni a magyar zeneoktatást.
Tulajdonképpen én sem vitatkozok Önnel, de több, elválasztható kérdésről vetett fel. Sokszor csak árnyalatnyi, de lényeges.
Például az egyik. A kultúra, mint értékteremtő. Ha jól belegondolunk, ki adott folyamatosan "értékesíthető" terméket a történelemben? Az alkotóművészek. A piramisoktól kezdve a Szent Péter Bazilikán keresztül a 2-es villamos vonaláig. Az emberek elmennek, gyönyörködnek és fizetnek a látványért. Persze, van "karbantartási meg propaganda költség", éppúgy, mint bármely más "árucikknél". A zenekultúra kicsit más, mert ott szükség és lehetőség van egy folyamatos tolmácsolásra, amely újraalkotás is egyben. De ez csak egy nagyon felületes megközelítés.
Az viszont tény: ma megcsodáljuk az utolsó kiadású terepjárót, 15-20 év múlva megy a bontóba. Árából viszont egy szerényebb zenekar egy évig megélne. A Medicieket nem biztos, hogy ma ismernénk, ha nem lettek volna mecénások.
Szóval, a kultúra ugyan nem adható el, illetve nem úgy adható el, mint egy kg kenyér, vagy ceruzahegyező, de valamilyen összefüggésben értéket termel. Persze, Önnek igaza van, nem abban az értelemben, ahogy mostanában emlegetik.
A többi részletről később.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17822013-07-28 18:42:20
Örömmel olvastam a doborjáni beszámolót (Franz Liszt emlékének tisztelete), de a „bezzeg” és hasonló gondolatokról más a véleményem.

Kétségtelen, az osztrákok tisztelik a múltat. Meggyőződésem, hogy nálunk sincsenek kevesen, akik így gondolkodnak. Sőt, Talleyrand a legenda szerint így fogalmazott, igaz, jó kétszáz éve: „a magyarok tisztelik a múltat és felnéznek nagyjaikra”. Az idézet másik felét nem teszem hozzá. Sajnos, kis üdítő periódusokat leszámítva, beteljesült.

A magyar nyelvben van egy nagyon szerencsétlen kifejezés. „A kultúra támogatása”, a hangversenyt, kiállítást, zenekart az NKA és X.Y „támogatta”. A kultúra nem elesett, bajba jutott, netán fogyatékkal élő ember, sőt, esti italozásból sem kell hazatámogatni. És az állami „támogatás” tkp. a mi adóforintjaink. A kultúrát megőrizni kell, hogy identitásunk megmaradjon („kultúrájában él a nemzet”, „múlt nélkül nincs sem jelen, sem jövö”), és finanszírozni, hogy értéket termeljen.

Ez utóbbi működik nagyon jól Ausztriában, s nem csak ott, s nem csak a zenekultúra terén. Gondoljunk a Párizsban, a Loire menti kastélyokban, Bécsben, Prágában virágzó kulturális turizmusra, vagy akár a kiemelt német fürdőhelyen, Bad Kissingenben fellépő rangos zenekarokra.

Önmagában a hagyománytisztelet nem valószínű, hogy működtetni tudná a Liszt Emlékházat, a koncertközpontot. De általuk panziók, éttermek lehetnek tele, munkahelyeket teremtve, Liszt-emléktárgyak, kották, CD-k árusítása egészíti ki az egyébként mezőgazdasággal foglalkozó környék megélhetését.

Létezik egy nézet: a kultúra csak veszteség, viszi a pénzt. Kétségtelen, ha egy galéria nem „termel”, ha nincs látogató, akkor veszteség. De ha ésszerű működtetők, befektetők, akik a látogatókból hasznot húznak, visszaadják a haszon egy részét, akkor finanszírozható. A 10 euros fapados jegyek is „támogatással”, bocsánat, kiegészítő finanszírozással üzemelnek, hiszen a turisták hasznot nyújtanak országnak, városnak, régiónak, szállodáknak, éttermeknek, másnak.

S létezik egy másik nézet: a kultúra a legjobb reklám, hiszen csak az emberi munkát kell finanszírozni. A tehetséget a teremtő, a természet adja.

Abban egyetértek a cikkíróval, hogy ezen összefüggések – pozitív kezdeményezéseket leszámítva - nálunk nem működnek. Viszont csak rajtunk múlik, hogy működtessük. S akkor lesz jelene, jövője a komolyzenének, más művészeti ágaknak.

Bartos Csaba
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 24502013-05-22 09:15:24
Köszönöm, s örülök, hogy "macskás" fórumtárs is ott volt. De még mindig reménykedem, hogy kritika is megjelent.
Szerintem is kiemelkedően jó koncert volt. A Nemzeti Filharmonikusok olyan technikai fölénnyel, olyan magas színvonalon és természetességgel muzsikálnak, akár a Vonósszerenádra, akár a rendkívül nehéz és szövevényes Sosztakovics hangszerelésre gondolva, hogy megérdemelnék legalább azt, hogy koncertjeiket többen megismerhessék.
Másik a karmester személye, akiről kevesen tudják - bár a vele készült interjúból kiderül - hogy Sosztakovicsot személyesen ismerte. Ezenfelül a "nagy generáció" képviselője, aki élete jelentős részét még a Szovjetúnióban élte le, így talán kevesebb marketinggel rendelkezik, bár életútját Moszkvától Berlinig sokan ismerik. Fiai – Dmitrij és Vlalagyimir Jurovszkij a fiatal karmestergeneráció jelentős alakjai.
Mikhail Jurovszkij interpretációja, letisztult vezénylési stílusa az orosz "nagyok", Mravinszkij, Tyemirkanov, Szvetlanov, Kondrasin közé tartozik.
Másik vonatkozása a koncertnek maga a szimfónia, az aktualitás, s az, hogy még mindig keveset tudunk Sosztakovicsról. A XIII. szimfóniáról is. Érdemes elolvasni a két éve megjelent írást.
http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=4213
Végül, de korántsem utolsósorban a tökéletesen homogén énekkar, s az énekes szólista, Anatolij Fokanov. Hiszen a szimfónia voltaképpen dalciklus, sőt, olyan dalciklus, ahol az énekesnek be kell vetnie a karakterábrázolás szinte teljes fegyvertárát. Fokanov, aki Scarpiát, Rigolettót, az operai repertoire szinte valamennyi alakját eljátszotta, néhány gesztussal, mozdulattal a technikai tökéletességen felül szinte hátborzongató tolmácsolást nyújtott. Sokat segített ebben a Jevtusenko versek kivetítése is
Bartos Csaba
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 24482013-05-20 20:47:04
A Nemzeti Filharmonikusok május 9-i koncertjéről (Csajkovszkij - Sosztakovics) még nem láttam kritikát. Tud valaki segíteni?
Köszönöm
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17722013-04-30 08:21:39
Ha rám is vonatkozott, sajnálom, hogy ez a látszat. De vannak a "források bevonásával megvalósítandó óriási tervek" az "El Sistema", és más módszerek a Kodály módszer heéyett/mellett, stb, a zeneiskolák "megújulása" és hasonlók. Én ehhez nem értek. A zene (és a kultúra) nem tartozik abba a körbe, ahol "a múltat végképp el törölni" működik. Megjegyzem: ez a másban sem nagyon sikerül, lsd. történelem.
Egyszerűen szeretném, ha azok a gyökereink, melyeket (jelző nélkül, tényszerűen) irtottak az utóbbi évtizedekben, felszínre kerülnének. Ennek érdekében hívom fel a figyelmet volt és mai értékekre, készül Szabó Attila hegedűművész, Végh Sándor tanítványa, Barki László, az egyik bécsi főiskola volt tanára, a s mások bemutatása.
Szeretném, hogy ahogy Bécsben természetes Dohnányi életművének időben beépítése a tanulási folyamatba, ugyanúgy térjen vissza Auer tanítása, mely ugyan disszertáció, illetve tényszerű ismeret szintjén jelen van, ám nem mindegy - korábbi hasonlatommal - hogy harminc évesen kezdünk nyelvet tanulni, vagy többnyelvűnek szocializálódunk.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17692013-04-29 07:49:12
Sajnálom, hogy leállni látszik a fórum.
Egy érdekesség, amely kapcsolódik a korábbi Dohnányi-témához.
Barátom lánya felvételizett a bécsi főiskolára. A tanárok megkérdezték, miért nem hozott Dohnányi művet, hiszen Bécsben ez alap.
Megint csak arra szeretnék utalni e példával, hogy nem mindegy, valaki 30 évesen kezdi az első idegen nyelv megtanulását, vagy többnyelvű környezetben tölti gyermekkorát.
Bartos Csaba
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 470452013-04-05 22:01:29
Tudom, hogy ez a fórum másról szól, de megemlítem, hogy a "grúz" helyett évek óta a "georgiai" a használatos. A "gruz" oroszul "teher", s mint egy georgiai tolmács elmagyarázta, a egy georgiai ember nem óhajt senki számára teher lenni. Vagy lehet nemes egyszerűséggel "Sakartvelo"-t mondani.
Bartos Csaba
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 469902013-04-03 07:59:32
"a csodálatos hegedűszólót (14. „Elevazione” tétel) mélységes áhítattal játszó koncertmester": Závodszky Magdolna
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17682013-03-15 17:23:08
Március 5-én Rónaszékiné Keresztes Mónika képviselő asszony is megemlékezett Káté Istvánról.

http://parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat_aktus?p_ckl=39&p_uln=258&p_felsz=200&p_felszig=201&p_aktus=25
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17642013-03-06 07:53:06
Mély köszönettel tartozunk Johannának, hogy segített Káté István tanár úr nekrológjának megjelentetésében.
Szeretném hozzátenni, hogy a nekrológ alapja Kovács Péter igazgató úrnak, Káté István növendékének visszaemlékezése, valamint a temetésen elmondott beszéde volt.
Tanár Urat én személyesen nem ismertem. Kb. 30 éve vettem részt egy verseny zsürijében Veszprémben, s amikor egymás után „jöttek” a jobbnál jobb hegedűsök, csodálkozva kezdtem firtatni: ki lehet itt a tanár? Ezek a hegedűsök éppen azt tudták, amit „iskolának”, „alapoknak” szokás nevezni, ami megalapozza a későbbi fejlődést, s lesz az egyikből vezető zenekar szólamvezetője, másikból mestere munkáját folytató tanár, a nemzetközi életben is elismert művész, zenekarvezető, az Auer film egyik megalkotója.
Mint korábban utaltam rá, zenei életünk jövője akkor lehet(ne) biztosítva, ha felmérnénk, milyen hagyományokat igyekezett az elmúlt évszázad félretenni. Nem csak a „nagy neveket”, tehát Auert, Dohnányit, Lajthát, hanem azok, akik szerte az országban adták tovább az ismereteket. Köztük Várnagy Lajos, Káté István, sokan mások. Ha Őket is visszaemelnénk a köztudatba, könnyebben vennénk észre a ma közöttünk élőket.
Akik ma dolgoznak a jövőért.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17622013-02-20 08:16:35
Kedves zalbarna, a legmélyebb tiszteletem ellenére úgy érzem, e hozzászólás pont az én véleményemet erősíti.
Tökéletesen egyetértek, lényeg a nevelés, az időzítés, a természetes magyarázat.
De. A fagyi hasonlatnak két része van. Van a higiénia, amely nagyon kis korban időszerű, megérthető. Fagyit nem eszünk sem járművön, sem másutt, ahol a másik embert, de esetlen a saját ruhánkat beszennyezzük. És nem másért. Fagyit a legjobb társaságban sem szokás körbeadni egy-egy nyalásra.
Második fázis. Amikor a kisgyerek látja, hogy más eszik, s ő is megkívánja, egy apró megjegyzéssel helyre tehetjük, hogy látod, társaságban úgy illik, hogy a másikat is megkínáljuk. És akkor később játszi könnyedséggel elmondhatjuk, hogy persze, van olyan, amikor iskolában, vagy távolsági járaton ugyan együtt eszünk, akár még fagyit is, de a higiénia diktálja a szalvétát, az udvariasság pedig, hogy ne kaviárral és lazaccal hivalkodjunk padtársunk zsíros kenyere mellett. Vagy éppen a vendéglátás szabályait, szokásait. És el kell mondanom, hogy nem csak a magyar hagyományban létezik a vendéglátás, de ez már a szocializáció másik foka, ahol elmondhatjuk, melyik népnél mi alakult ki. És akkor a gyerek tudja, hogy nálunk (is) a vendéglátás a szokás, de elfogadja, ha egy másik közösségben más.
Valami ilyen a zeneoktatás is. A kisgyerek természetes adottságokkal születik. Igen ritka, kb. a színvakság gyakorisága, ha valaki nem tudja a hangmagasságot megkülönböztetni. Ezután, ha szüleivel pl. templomba jár, és/vagy falusi, tradicionális ünnepeken vesz részt, csatlakozik az énekhez. Egyébként a magyar népdalkincs az egyik legnagyobb – ha ugyan nem a legnagyobb - a világon. Ha mondjuk szüleitől azt hallja, hogy illedelmes gyerek hallgat – akár azért, mert szülei is már csak szolmizálni tudnak – bezárkózik. De ez csak egy kényszeredett példa.
A hegedülésnek is vannak természetes állomásai. Az Auer-iskola pl. igen korán lerakja a hangképzés, vonóvezetés, intonáció, stb. alapjait. Ha ezek nem történnek meg időben, amint a fent említett hasonlattal elmondtam, akkor az építkezés már mesterséges lesz. Akkor valaki meglátja, hogy Mozart és kortársai tolmácsolásakor stílustalan a vibrato, s megörül, hiszen nem tud vibrálni. Valahol olvassa, hogy a barokkban hogyan frazeáltak, s megörül, hiszen ő nem tud legatót játszani, s akkor Csajkovszkijt, Verdit, s az „O sole mio”-t is historikusan adja elő. Nem ismeri a vonóbeosztást, a vonó természetét, s még egy sor mást. S akkor jönnek a tudományos magyarázatok – bocsánat, a német és a magyar fagyinyalási tradíció – ahelyett, hogy egy zenekar vonóskara egyszerűen együtt lélegezne.
S ezért fájlalom, hogy a Dohnányi, az Auer iskola kivétetett a természetes folyamatból. Tényszerűen ugyan tudunk róluk, de éppen lényegüket nem érezhetjük. Nem mi vagyunk a hibásak, hiszen nem mi tettük háborús bűnössé Dohnányit, nem mi irtottuk az Auer-iskolát. De ha nem teszünk meg mindent, hogy visszahozzuk, akkor gyermekeink sem fogják látni. S ez már a mi felelősségünk.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17602013-02-13 16:06:30
Kedves zalbarna, dehogy akarok én lexikonhoz nyúlni. Bár érdekes volna belenézni, mert az egyetemi jegyzet, amelyből én idéztem, a kultúrát a latin „agricultura” szóból származtatja, de nem ez a mi témánk. Korábban idézte az illemtant, s ez nagyon jó példa. Vegyünk egy kicsit erősebbet A kisfiú édesanyjával utazik. Fagyit nyal, anyuka ellágyulva nézi, s ha valaki rosszallóan odanéz, elfordul. Néhány év múlva fiatalember az utastársa ölébe ejti a fagylaltot, erre lebunkózzák, mire ő visszaszól, stb. Ha anyuka megfelelő időben annyit mond, kisfiam, buszon nem fagyizunk, mert leesik, elolvad,s bepiszkítunk valakit, akkor természetes időben beépül a szocializációba, esetleg automatikusan, hogy bármi más módon se szennyezzük be az utastársakat. Így legfeljebb megbünteti a közter, dühös lesz, s még, ha be is tartja, ösztönössé nem válik. Ugyanez az Auer iskola, vagy Dohnányi örökségének pedagógiai része. Vagy az a gyerek, aki az osztrák falu templomában kiskorától énekel, négy szólamban, másik oldalon (csak képzelt elrettentő példa), akire rárivall a tanító néni, hogy mielőtt énekelni mersz, tanulj meg szolmizálni! Logikus, hogy inkább ki sem nyitná a száját. Utána ugyan hallja, hogy szabad szöveggel is, de már késő. Minden gyerek énekkészséggel születik, hiánya éppoly ritka, mint a színvakság, ha tizenéves korára kinevelődik belőle, az is szocializáció. S ha egy hegedűs nem tanulja meg időben a vonáskultúrát, a tradíciót, meg amit mellétettek az évtizedek-századok, s nem válik ösztönössé, akkor legfeljebb „szabályként” éli meg, hogy a vonó azon részén kell játszani, ahol a főnök.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17582013-02-13 13:13:52
Kedves zalbarna, a kulltúra-meghatározás éppenhogy nem statikus, hiszen az egy állandóan változó, gazdagodó folyamat. Szerencsés esetben azért, mert megismerünk egy alkotót, művészt, új találmányt, megismerünk és átveszünk egy másik népszokást, ellenkező esetben valakit/valamit kizárunk, mert az ’izmusok nevében háborús bűnösnek tartatják, s ezzel távol tartják. Művelt ember az is lehet, aki nem tudja, hogy az idősebbnek szokás előre köszönni. Ezt fejezi ki a magyar nyelv is, amely ösztönös kultúráról, fogékonyságról, ösztönös intelligenciáról beszél, de ösztönös műveltségről még ne hallottam. Egyébként pont ez van benne a 1738-as hozzászólásban.
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17522013-02-13 11:28:17
"a kultúra mindazon ismeretek, értékek, reflexek, viselkedési modellek és sémák, szokások és hiedelmek összessége, melyeket az egyén az őt felnevelő közegben, a szocializáció során részint megfigyelhető, részint észrevétlen módon elsajátít." (Józsa Péter) Ha a szocializációból valami kimarad, az nem feltétlenül az egyén hibája ("izmusok, vasfüggöny), de hiányzik. Vonatkozik ez a zenekultúrából kiemelt értékekre, Dohnányira, Auerre, Ádám Jenőre, de az általános viselkedési formákra is.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17382013-02-10 07:35:24
Kedves "zalbarna", e fórum témája nem az elfeledett zeneszerzők, hanem a zeneoktatás, a komolyzene jelene és jövője. Én nem azért emlegetem Dohnányit, mert keveset hallunk tőle, hanem azért, mert az élete példa, hogy a XX. században hogyan szorították félre a tehetségeket. S azért idézem Vázsonyi Bálintot, mert nagyon világosan leírta.
Józsa Péter szerint "a kultúra mindazon ismeretek, értékek, reflexek, viselkedési modellek és sémák, szokások és hiedelmek összessége, melyeket az egyén az őt felnevelő közegben, a szocializáció során részint megfigyelhető, részint észrevétlen módon elsajátít."
Ha ebből a folyamatból valamit kiemelünk, akkor a következő generáció nem fog tudni róla. Nem azért, mert nem akar, vagy tehetségtelen, hanem, mert hiányos az információ.
S ezért idézem sokszor H.G.Wells "A vakok országa" c. novelláját. Mert igaz ugyan, hogy nem tehet róla a vak társadalom, hogy vakon született, de amíg meg nem jelenik az alázat, addig vakká akarja operálni azt is, aki lát.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17362013-02-09 12:14:29
Már-már kezdtem reménykedni. Hogy elkezdődik az értékek megemlítése, hiszen a negatívumok sorolásával nem jutunk előre. S ugyan árnyalatnyi a különbség, de (megismétlem) én nem azt hiányolom, hogy Dohnányi (és mások) nevét nem ismerjük, persze, hogy ismerjük, Lajthával, Ádám Jenővel együtt, de a folyamatba nem helyezzük vissza. Éppúgy, mint emlegetjük ugyan Auer nevét, meg a hegedűiskoláját, még film is készül, meg disszertációk, de a lényeg hiányzik.
Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 17242013-02-04 13:20:51
Heim Péter: A középszer ellen
„Sajnálatos módon az elmúlt egy évszázad folyamán eddig három alkalommal volt jelentős elvándorlás hazánkból, amikor elsősorban a nemzet tehetségei, nagyjai hagyták itt az országot. Nem tudtuk itt tartani őket, aminek társadalmi és gazdaságai okai voltak és vannak. Márpedig egy ország sikerességének alapja az, hogy miként bánik a tehetségeivel, és hogyan viszonyul a társadalom egésze a sikerhez.
Az elmúlt időszak nem tekinthető sikeresnek e tekintetben sem, hiszen a tehetségek elvándorlása folyamatos, sőt még gyorsult is az európai uniós csatlakozás óta eltelt hat esztendő során. A társadalom nem igazán becsüli meg azokat, akik komoly szakmai eredményeket értek el, sőt jellemzővé kezd válni a középszerűség. A kiemelkedő tehetségek nem húzzák a társadalmat, hanem épp ellenkezőleg: őket húzza lefelé a középszer.
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 16832013-02-03 09:25:15
Kedves musicus2, én is javasolhatok egy írást. Korábban már említettem. Megpróbálom belinkelni, ha nem sikerül, itt a hivatkozás.
http://www.magyarszemle.hu/cikk/korok_es_porok
Tulajdonképpen teljesen igazat adok, Dohnányit rehabilitálták/illetve folyamatosan teszik helyre a vele kapcsolatos vélt, illetve valósnak beállított tévhiteket. Magam is említettem, hogy ismerem, s nagyra értékelem a Dohnányi Archívumot.
Amiről azonban én beszélek, amire – azt hiszem, Vázsonyi Bálint és Gróh Gáspár is céloz – hogy Dohnányit (és nem csak Dohnányit) „kiemelték” a megismerhetőség folyamatából. Legjobban H.G.Wells „A vakok országa” c . novellájával tudom érzékeltetni, ahol a támadó kór nemzedékeken keresztül létrehozott egy nem látó társadalmat. Természetesen születtek tehetségek, bölcsek, de például arra a következtetésre jutottak, hogy amikor meleg van, akkor nem lehet dolgozni, tehát az az éjszaka. S amikor megjelenik valaki, aki lát, betegnek hiszik. Nem rosszindulatból, hanem, mert nem tudják értelmezni, felfogni. Ezért nem beszélek én Kodály-apácákról, hiszen órási különbség volt Szmrecsányi Magda és egy olyan „szolmizáció-mániákus” hölgy között, aki nem értette, miért borzasztó, ha egy gyerek elkezdi a skálát felfelé, majd lefelé már fél hanggal lejjebb ér a „dó”-ra. Nem vagyok elmélet-tanár, de azt hiszem, minden módszernek vannak illetve lehetnek pozitív hozamai, ha ésszerűen alkalmazzák. Kérem, ha lehet ne a Kodály módszert, vagy a zenei általános iskolákat hibáztassuk, főként ne azokat a művészeket, tanárokat, tehetséges embereket, akik hittel és becsülettel alkottak a vasfüggöny mögött.
Mert itt az alapprobléma. Az emberi – benne a zenei – fejlődésnek is van egy természetes folyamata. Ismert a különbség a két- vagy többnyelvű gyerek természetes nyelvhasználata (akár angol és japán) valamint, aki az első idegen nyelvet a „kötelező” kategóriában kezdte tanulni tizenéves korában, esetleg még később. Az ’izmusok, az elzártság jó partner lehetett abban, hogy a tehetségeket akár háborús bűnöskét távol tartsák, így az akár tehetséges növendék csak későn, vagy egyáltalán ne találkozhasson Dohnányival, s más „veszélyesnek ítélt” értékekkel, irányzatokkal, iskolákkal. De ezt is nehezen írom le, hiszen nem a negatívumot szeretném hangsúlyozni, nem azokat pellengérre állítani, akiknek a kezében volt a pallos Dohnányival szemben (ez is Vázsonyi kifejezése), hanem hogy próbáljuk visszaemelni a folyamatba Dohnányit, Ádám Jenőt, vagy akár Barki Lászlót, a kitűnő – Bécsben tanított – hegedűpedagógust, a – verseny történelme folyamán brácsásként először – Flesh verseny első díjas Erdélyi Csabát, s végeláthatatlan a sor.
Vannak-e „ilyen” hegedűsök, mélyvonósok, fúvósok? • 402013-02-02 18:12:23
Nagyon örülök, hogy idetette a Fesztiválzenekarról szóló kritikát, de azt hiszem, érzem azt az árnyalatnyi, mégis nagyon lényeges különbséget, amire Johanna gondolt. A Szentpéterváriak nincsenek benne a TOPP 10-ben, ahol a Fesztiválzenekar. Mégis van egyfajta egységes hozzáállás, ösztönös elegancia, ami egyébként számos orosz, német, osztrák, s más zenekar sajátja. S ebben kétségtelenül részük van a zenekari akadémiáknak, a Mahler és más ifjusági zenekarokban szerezhető ismereteknek és tapasztalatoknak, ám az alap mégis a zeneiskolai szinten a muzsikusokba oltott hangképzési, s egyéb, ösztönössé fejődő készségek.

Sajnos, nekem nem sikerül a belinkelés, ha valaki segíteni tud, megköszönöm. http://www.youtube.com/watch?v=az0GBZFqN6c
Vannak-e „ilyen” hegedűsök, mélyvonósok, fúvósok? • 272013-01-30 12:34:14
Kedves zalbarna, úgy látom, kezdünk közös nevezőre jutni. A korábbi véleményben is, hogy a minőség és az elismertség nem feltétlenül és mindig azonos. Idézhetem Yehudi Menuhint, hogy a sikerhez kell 20% tehetség, 30% szorgalom és 50% szerencse. Ebben benne van, hogy ha művész nem jut pódiumra, akkor nem tudunk róla, akkor ő nem létezik.
De nekem a keresés, a felfedezés a célom. Pár hónapja nézegettem egy hangszerész honlapját. Az egyik hangszert megszólaltatja valaki, aki az NFZ tagja. Nos, a felvétel minősége és a környezet kb. az ugyan-már-játsz-valamit-ezen-a-hegedűn kategóriára következtet, s a historikus előadásmód prófétái is bizonyára megköveznének, de én nagyon egyetértek az egyik hozzászólóval: "milyen jól játszik"
http://www.youtube.com/watch?v=az0GBZFqN6c
Nemessányi László egyik hangszeréről van szó.
Vannak-e „ilyen” hegedűsök, mélyvonósok, fúvósok? • 252013-01-29 15:27:39
Kedves Zalbarna, én kissé másféle alapokra gondolok. Amikor úszni tanultam, az egyik első lecke az volt, hogy ha szétnyitom az ujjamat, átmegy közötte a víz. Hallottam egyszer: a négy oktávos skála helyett inkább értékes barokk szonátákat kellene tanítani. De máskor meg azt, hogy rögtön kiderül, valaki azért nem vibrál Bach, Mozart darabjaiban, mert stílustalan, vagy azért játszik többnyire barokk műveket, mert nem tud vibrálni. S ugyanez vonatkozik a "tarózkodóbb" hangképzésre, vagy az áradó legatóra. Szóval, a vitaindító kritika valószínűleg arra az eleganciára célzott, ahol nem azért játszanak a vonó ugyanazon részén, mert utasítást kaptak, hanem mert ösztönös kézség.
Bartos Csaba
Bartos Csaba
Vannak-e „ilyen” hegedűsök, mélyvonósok, fúvósok? • 242013-01-28 17:06:13
Találtam egy érdekes cikket Káté István tanár úrról.
"a Zenekonzervatóriumban Várnagy Lajos hegedűművész volt a mestere, aki a világhírű Hubay hegedűiskola tanítási módszereit kapta örökül, s ezt adta az ifjú hegedűsnek tovább. 1955-ben, a hegedűtanári diploma megszerzése után került Veszprémbe hegedűtanárnak." (Veszprémi Napilap)
Szóval, a Hubay-iskola ment Auer városába.
Vannak-e „ilyen” hegedűsök, mélyvonósok, fúvósok? • 232013-01-28 09:15:54
Elkéstem. Elkéstünk.
Kété István tanár úr sincs már közöttünk.

"Káté István iskolát teremtett, nemzedékeket nevelt fel, egész pályája során Veszprémben, a legendás hegedűművész, Auer Lipót hazájában tevékenykedett. Növendékei itthon és a világ több pontján hirdetik a magyar, s ezen belül is a veszprémi hegedű- illetve zeneoktatás jelentőségét." (Veszprém.hu)

Bartos Csaba
Vannak-e „ilyen” hegedűsök, mélyvonósok, fúvósok? • 212013-01-27 12:02:16
Bocsánat, elütöttem. ...minden egyes elemnek, mozdulatnak...
Vannak-e „ilyen” hegedűsök, mélyvonósok, fúvósok? • 202013-01-27 11:59:56
Csábító a kísértés, hogy szakmai vitába keveredjünk, hiszen az én álláspontom nagyon közel áll Johannához és zalbarnához, hogy az iskola, az alapok nélkülözhetetlenek. Abban eltér, hogy én a zenekari alapokat közösnek tartom az általános alapokkal. Egy úszóedző mondta: az úszásnak - benne minden egyes rlrmnrk, mozdulatnak, lélegzetvételnek - ösztönössé kell válni, függetlenül attól, hogy gyorsúszónak vagy vízilabdázónak készül valaki. A vonáskultúrát, hangképzést, stílusismeretet nem lehet a „zenekari képzés” nevű tanórán elkezdeni. Akár van, akár nincs.

De szeretnék visszatérni ahhoz, amivel kezdtem, hogy az elmúlt években, évtizedekben voltak – és remélem, vannak – tanárok és tanítványok, műhelyek, ahonnan folyamatosan érkeznek rangos zenekarokba művészeink.

Felhozok egy példát, mint „kutatási metódust”.

Talán 30 éve ért az a megtiszteltetés, hogy felkértek egy városi zenei verseny zsürijébe. Amikor néhány versenyző (hegedűs) után csodálkozva körülnéztem: ki lehet itt a tanár? egy – számomra – ismeretlen névvel találkoztam. Akkor fiatalságom és tájékozatlanságom számlájára írtam a dolgot, de ma sem emlegetik gyakran. S már csak ezért is érdemes volna az Auer filmet megnézni, melyben Káté István tanár úr növendékei szerepelnek.

Bartos Csaba
Vannak-e „ilyen” hegedűsök, mélyvonósok, fúvósok? • 132013-01-26 14:08:59
Kedves Zalbarna, becsületszavamat adom, hogy igyekszem megérteni a hozzászólások szellemét. Ugyanakkor igyekszem, hogy az én álláspontom is érthető legyen.

Amely szerint (s tökéletesen egyetértek fórumtársunkkal) mégiscsak kell, hogy legyenek olyan muzsikusok, akik ugyanitt tanultak, itt kapták meg az alapokat és a „zenekari képzést” is, hiszen mindezzel együtt illeszkedtek/illeszkednek be világszerte a nagy zenekarokba. Szólócsellistaként, első fúvósként, s a tuttiban is. Egyébként én nem tudok különbséget tenni szólista és zenekari muzsikus között, az alapokat mindenkinek meg kell tanulni. Nem csak a régi zenét, a tradíciót, hanem a skálát, hangképzést is. Érdemes elolvasni Menuhin életrajzát, aki csodagyerekként kezdte, de a csodafelnőtté váláshoz vissza kellett kanyarodnia az alapokhoz.

Lehet, hogy nem fogalmazok elég világosan – nem a hiányokat szeretném keresni, hanem a létező értékeket. Tiszta szívből ajánlom például az Auer filmet, gyönyörű alkotás, s nem csak Auer miatt. Egy olyan mai zenei műhelybe visz el minket, amelyről sajnos igen keveset tudunk. S ezzel válaszoltam másik fórumtársunknak is.

Nem hiszem, hogy ilyen súlyos ítéletet kellene mondani a Hubay iskola fölött. Akiket növendékei közül említettem, nem valószínű, hogy kihagyták volna az alapokat, sem saját művészetükben, sem tanításukban.

Tulajdonképpen most azzal kellene folytatnom, hogy akkor miért. De éppen ezt szeretném elkerülni. Akkor örülnék, ha inkább minél több „ilyen” muzsikust, tanárt vennénk észre, hallanánk meg. S nem csak a ma élők közül, hanem az elmúlt évszázadból. szerte a világból. Nemrég olvastam egy doktori értekezést. Éder Pál: Európai gyökerek, magyar vonatkozások az amerikai vonósnégyes-kultúra felvirágzásában. Akik ebben szerepelnek, igencsak nem hagyhatták ki sem az alapokat, sem a kamara-, sem a zenekari „képzést”.

Bartos Csaba
Vannak-e „ilyen” hegedűsök, mélyvonósok, fúvósok? • 22013-01-26 09:01:20
A gondolatindító egy kritika („Fiatalok 70-en felül” (Café Momus, 2012. dec. 4, Johanna), valamint Vázsonyi Bálint a Dohnányi-életrajz második kiadása előszavában megjelent megállapítása („1971-ben úgy határozott a magyar zenetudomány, hogy az ebben a könyvben foglaltakkal nem bajlódik”) volt.

A kritikából.

„Na, igen, a zenekar. Hát én nem tudom, hogy van ez, legfeljebb csak sejtem, de nálunk nincsenek ilyen hegedűsök. És hát akárhogyan is, jó hegedűsök nélkül nincsen jó zenekar. Ebben a zenekarban pedig mindenki hangot képez, dallamot formál, együtt él a zenével. Az utolsó pultban is. Könnyed vonóval, gyönyörű hangon. És a mélyvonósok nem kevésbé. Na és persze a fúvósok nagyszerűségét is bátran említhetném.”

Ugyanakkor a világ számos nagy zenekarában játszanak magyar muzsikusok. Hegedűsök a Berlini Filharmonikusoktól Luxembourgon és Svájcon át Amerikáig. A Bécsi Filharmonikusok mindhárom szólócsellistája, egyik szóló-nagybőgőse. A Berlini Filharmonikusok két első trombitása. Ha csak sorolni akarnám a neveket akár vezető, akár „tutti” beosztásokban, megtelne több oldal. S még nem beszéltem az idősebb generációról.

Más. A Szentpétervári Szimfonikusok – róluk volt szó – hegedűsei azt az „orosz” iskolát követik, amely alapítójaként Auer Lipótot tiszteli. Sőt, Yehudi Menuhin szerint „a XX. század hegedűiskolái nagy részben Auerből nőttek ki.” Nem tűnik túlzásnak, ha Auer akár Szentpéterváron, akár Amerikában végzett növendékeire gondolunk. „Egy veszprémi hegedűs családfa ágai” (Rakos Miklós 2011)

S ne feledkezzünk meg a Hubay-iskoláról, amely Auerrel közös gyökereket is ápol (Joachim), s úgyszintén számos nagy művészt adott a világnak. Elég Fehér Ilonára, Gertler Endrére, Ormándy Jenőre, Szigeti Józsefre, Végh Sándorra gondolnunk.

Logika szerint tehát kell, hogy legyenek, kizárt, hogy ne legyenek nálunk is „ilyen” hegedűsök. Ha a kritikus szerint nálunk, a mi zenekarainkban nincsenek, vagy nem látjuk őket, meg kell keresni, fel kell fedezni őket. Azt a leegyszerűsítő sztereotípiát, hogy „elmennek, jobb fizetésért, jobb körülmények miatt, stb.” mellőzném.

Ahogyan Dohnányival, éppúgy Auerrel, Hubayval, ma élő nagyjainkkal, iskolateremtő tanárainkkal is kellene „bajlódni”. Hogy meglássuk ma élő „ilyen” hegedűseinket, mélyvonósainkat, fúvósainkat. Mielőtt elmennek.

Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 16552013-01-23 09:18:52
Dohnányi Ernő neve természetesen él a köztudatban. Műveit egyre többet hallhatjuk. Számos zenei intézmény, a Dohnányi zenekar viseli nevét, rendkívül magas szakmai színvonalon működik a Dohnányi archívum. Valami mégis hiányzik.

Vannak magányos alkotó zsenik, s olyanok, akik előadói, pedagógiai munkát, aktív társadalmi szerepet is vállalnak, tehetségük folytán a zenei élet hivatott és elhivatott vezetői.

Dohnányi az utóbbiakhoz tartozott. Meghatározóként. S ebből két ízben kiszakították. Felfoghatjuk sorscsapásként, vagy Vázsonyinak adhatunk igazat, aki azt írja: „nem holmi ’Rajk ügy’, hanem a zenésztársadalom döntése volt, ami Dohnányival történt, lehet vitatkozni. Idézem ugyanakkor Gróh Gáspár megállapítását: „A magyar zenei élet becsületére legyen mondva, hogy mindig akadtak, akik szemben álltak ezzel a törekvéssel, és ha a nyilvánosság előtt nem is tehették, híven őrizték és lehetőségeik szerint át is adták Dohnányi örökségét. Erről azonban nagyon keveset tudunk. Nem tudhatott róla Dohnányi (és így Vázsonyi) sem”.

Vitatkozni tehát kell, feltárni tényeket, jelenségeket, okokat, összefüggéseket, helyükre illeszteni láncszemeket. Amíg ez nem történik meg, nem érthetőek mai jelenségek, s jövőkép is csak hiányos lehet. E nélkül nem érthető meg pl. a Budapesti Filharmóniai Társaság története sem, amely Dohnányi haláláig nem választott másik elnök-karnagyot. S bár e szerepet ténylegesen csak 1944-ig tölthette be, nem kizárható, a Társaság számára egyáltalán nem volt veszélytelen „vállalkozás” ilyen formában kiállni háborús bűnösnek tartott, s távol tartott elnök-karnagya mellett. Talán csak véletlen, hogy dr. Bónis Ferenc a Budapesti Filharmóniai Társaság történetében az 1945-1960-as időszaknak éppen a „Talpra állás és térdre kényszerülés” címet adta.

A Dohnányi életrajz egyben a XX. század korképe. Dohnányi sorsa, élete, zsenialitása, és kiszorítása – két rendszerváltás alkalmával(!) – sajátos tükör. S ha jól értelmezem Vázsonyí szavait, ez az, amivel szerinte a magyar zenetudomány „nem bajlódik”. A korral, a miérttel, amely és amiért Dohnányit is ki akarta irtani a hagyományból.

Bartos Csaba
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 16522013-01-21 17:39:15
Amint sok költő, filozófus megfogalmazta, a múlt ismerete nélkül jelen és jövő sem lehet. A komolyzene, a zenekultúra sem kivétel. S nagyon sok a fehér folt. Csak egy példa.

(Lehet, hogy inkább e témakörébe tartozna egy máshova írt hozzászólásom. („Írjunk saját nevünkkel, 297, 299.)

Amint ott is idéztem: „1971-ben úgy határozott a magyar zenetudomány, hogy az ebben a könyvben foglaltakkal nem bajlódik” (Vázsonyi Bálint: előszó a Dohnányi életrajz második kiadásához, 2002)

„Kérdés azonban, hogy mennyi időre és milyen erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a tudatosan torzított múltkép hamisításai kikopjanak az emlékezetből, s Dohnányi valóban elfoglalja a neki járó helyet a köztudatban is. Amire, mint ilyen esetekben mindig, nem neki van szüksége, hanem nekünk.” (Gróh Gáspár „Korok és pörök” Magyar szemle 2002)

Ideje – amíg még él az emlékezet – visszaemelni nagyjainkat méltó helyükre.

Bartos Csaba
Írjunk saját nevünkkel! • 2992012-12-29 12:21:27
Kedves Johanna!

Köszönöm a gyors választ. Igaza van, nem csak a muzsikusvilágban létezik, hogy a szakemberek elmennek. De én egy másfajta megközelítésre gondolok.

1971-ben jelent meg először Vázsonyi Bálint Dohnányi életrajza. Másodszor 2002-ben, s az ehhez írott előszóban több nagyon érdekes gondolat van. Az egyik: „1971-ben úgy határozott a magyar zenetudomány, hogy az ebben a könyvben foglaltakkal nem bajlódik”.

Jó lenne kicsit „bajlódni” Auerrel, Hubayval, s nem csak velük. Sokan és sokféle módon fogalmazták meg, hogy a múlt ismerete nélkül jelen és jövő sem lehet. Talán, ha korábbi nagyjainkat újra felfedezzük, talán a ma közöttünk élőket is könnyebben vesszük észre.

Bartos Csaba, csellista
Írjunk saját nevünkkel! • 2972012-12-29 09:54:59
Gondolatindító:
Fiatalok 70-en felül
http://momus.hu/article.php?artid=6467&skey=Tyemirkanov

Tartalmas, szép írás. Egyetértek, én is ott voltam a koncerten.

Egyvalami azonban feltűnt.

„Na, igen, a zenekar. Hát én nem tudom, hogy van ez, legfeljebb csak sejtem, de nálunk nincsenek ilyen hegedűsök. És hát akárhogyan is, jó hegedűsök nélkül nincsen jó zenekar. Ebben a zenekarban pedig mindenki hangot képez, dallamot formál, együtt él a zenével. Az utolsó pultban is. Könnyed vonóval, gyönyörű hangon. És a mélyvonósok nem kevésbé. Na és persze a fúvósok nagyszerűségét is bátran említhetném. Egyszerűen hibátlan az egész együttes, úgy ahogyan van.”

Ismereteim szerint a világ számos nagy zenekarában játszanak magyar muzsikusok. Hegedűsök a Berlini Filharmonikusoktól Luxembourgon és Svájcon át Amerikáig. A Wiener Philharmoniker mindhárom szólócsellistája, egyik szóló-nagybőgőse. A Berlini Filharmonikusok két első trombitása. Ha csak sorolni akarnám a neveket akár vezető, akár „tutti” beosztásokban, megtelne az oldal, esetleg több oldal. S akkor még nem beszéltem az idősebb generációról.

Másik érdekesség. A Szentpétervári Szimfonikusok hegedűsei azt az iskolát követik, amelyet Auer Lipót alapított. („Gyökerek és ágak”, Olive Art 2010, valamint Rakos Miklós publikációi) Sőt, Yehudi Menuhin szerint „a XX. század hegedűiskolái Auerből nőttek ki” Nem tűnik túlzásnak, ha a Szentpétervárott vagy Amerikában végzett növendékeire gondolunk. S emellett még létezik a Hubay-iskola is.

Szóval, ha nincsenek ilyen muzsikusok – ha nincsenek, mármint a mi zenekarainkban – másutt kell keresni a magyarázatot.

Bartos Csaba csellista
   
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Dr. Gesztesi-Tóth László (orgona)

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Dr. Gesztesi-Tóth László (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Botvay Károly tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Szabó Judit tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kérges Barnabás (zongora)
Rádli Ramóna (cselló)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Gerhát László
"Kérges Barnabás zongora diplomakoncertje"
J.S. BACH: G-dúr gambaszonáta, BWV 1027
JANÁČEK:Benőtt ösvényen – 1. sorozat
MOZART: 13. (C-dúr) zongoraverseny, K. 415

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

19:00 : Budapest
B32 Galéria és Kultúrtér

Musiciens Libres
"Musiciens Libres - Spanyol tájakon"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kolonits Klára (szoprán), Kálnay Zsófia (alt), Megyesi Zoltán (tenor), Bakonyi Marcell (basszus)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
"A szabadság mítosza"
BEETHOVEN: Missa solemnis, Op.123

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Roberto Prosseda (pedálzongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Günter Neuhold
GOUNOD: Concerto pedálzongorára
GOUNOD: Suite concertante pedálzongorára
FRANCK: d-moll szimfónia