vissza a cimoldalra
2019-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

A Magyar Zenekarok helyzetéről (62)
Élő közvetítések (8244)
Kimernya? (3288)
Erkel Színház (10371)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7232)
Palcsó Sándor (269)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2352)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3505)
Chopinről - mélyebben (423)
Kedvenc előadók (2842)
Opernglas, avagy operai távcső... (20353)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1802)
Franz Schmidt (3455)
Vincenzo Bellini (478)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4608)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1362)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: zöldszemű
Leírás:
Honlap:
   


zöldszemű (62 hozzászólás)
 
 
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 23512019-11-18 12:57:20

Jéééé... Ezek szerint mégsem szűnt meg a politikai homokozó. 


Eiffel Műhelyház – Bánffy terem • 862019-10-26 09:18:58

„Az élet ugyan nem fenékig tejfel (mennyivel jobb és régibb kiszólás ez A tanú habos tortájánál!)” 



Most ez miért?



-----



A "nem fenékig tejfel”  sokkal régebben és általánosabban használt a közbeszédben, mint a "habostorta".  

Szíves tájékoztatásul: 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Szolasok-regi-magyar-szolasok-es-kozmondasok-1/dr-margalits-ede-magyar-kozmondasok-es-kozmondasszeru-szolasok-5222/tejfel-69B9/



A "habostorta" az eredeti  szólásnak  a szocialista szellemvasutat jellemző, remekül  sikerült karikatúrája,  ugyanúgy, mint az emlékezetes film többi kiszólása.



Ha valaki az eredeti szólást használja, az miért "belerúgás" a filmbe, sőt, rögtön annak minden kiváló színészébe? 



 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 43842019-10-01 13:28:08

Tegnap a Zeneakadémián nagy sikerű Beethoven estet adtak a Budapesti Vonósok. A szünet után a C-dúr zongoraversenyt játszották, Frankl Péterrel. 



A végén a művész úr ráadást adott, a bekonferálásából annyit hallottam, hogy (kb.) "mivel a koncert C-dúrban volt, legyen ez is abban" - és már játszotta is. Remek darab, sajnos nem ismerem, mintha variációk lettek volna. 



Esetleg volt ott valaki a Fórumtársak közül és tudja, mi volt a ráadás? 



Előre is köszönettel: Zöldszemű 


Plácido Domingo • 8562019-09-03 19:22:49

Szintén a szegedi előadáshoz, szintén nem a zenei megvalósításhoz, annál inkább operakritikus mai A tenor nem bariton, de Domingo az Domingo írásához, annak is végső kicsengéséhez, miszerint "És hogy egy 13 milliárdos aréna megér-e egy bronzkori Domingót." 



Önmagában "egy bronzkori Domingót" bizonyára nem. 

De van ott még más is, igaz, nem  kifejezetten zene. Bár később feltehetően zenei programoknak is lesz helye a rendezvénycsarnokban. 



A Szeged-Csanádi Egyházmegye kulturális, szabadidős és sport központja, a Szent Gellért Fórum 10 hektáros területen létesült.

Részei:

- 8.000 férőhelyes labdarugó stadion,

- multifunkciós rendezvénycsarnok,

- három fűtött labdarúgópálya,

- három teniszpálya,

- gyermekjátszótér és felnőttedzőpark,

- egy mini amfiteátrum,

- valamint egy műanyag borítású grundfocipálya

- és egy háromsávos, 100 méteres futópálya.  



A fedett rendezvénycsarnokban helyezkednek el az öltözők, az edzőtermek, az orvosi- és edzői  szobák, a kondicionáló terem, a technikai helyiség, a szertárak és a büfé. Az épület az edzések mellett kosárlabda -, kézilabda, tollaslabda és futsalversenyek lebonyolítására is alkalmas.



A Szeged-Csanádi Egyházmegye 84 saját fenntartású köznevelési intézményében tízezer diák tanul, s további négyezer állami gondozásban élő gyermek és fiatal ellátásáról gondoskodnak.

A Szent Gellért Fórum a multifunkciósális, fedett csarnokban – a sportesemények mellett – az egyházmegye intézményeinek tanulói, valamint az állami gondozásban élő fiatalok regionális eseményeinek is teret biztosít. (Idézetek az internetes weblapokról) 



Így már egészen más, ugye? 


Plácido Domingo • 8272019-08-31 23:16:46

Ön szerint korábban, vagy később született? Nem tudom eldönteni.  


Plácido Domingo • 8162019-08-30 20:37:23

Először túlzásnak találtam a latin verdiktet, de a kaunasi fellépését meghallgatva, a végén igazat kell adnom érte. 



Domingo tenornak nagy volt, de baritonnak nem az. Szerintem.

Elénekli a bariton szerepeket, remek lendülettel, az operetteket különösen hatásosan, még az énekesnők derekát is átfogja csak úgy megszokásból, vagy hogy hátra ne essenek - de a hangjának nincs bariton zengése. 

(Gondolva pl. Svéd Sándor, vagy Melis György egyedi, senkivel nem összetéveszthető baritonjára.) 



Ezek a fellépések amolyan levezető kűrök. Még mindig imponáló jelenség a színpadon,  a közönség még mindig a tenor kedvencet ünnepli benne, és énekeljen, amit csak akar. Meg még a konyhára is jön valami.  



Azonban a fia (szerintem) a fájától messze esett alma esete. Ha más neve lenne, vajon felléptetnék-e? 


Plácido Domingo • 8102019-08-30 16:51:01

Ami a megnyitó "első részét" illeti, őszintén szólva többre számítottam, mint 11:19 percre. 



Egy szegedi honlapon viszont több fotó  látható az esté végéről, az összes szereplő felvonultatásával.  


Plácido Domingo • 8092019-08-30 16:46:16

A kedves maestro egyáltalán nem hülye. A hölgyek 99%-a szívdöglesztő férfiúnak tarttotta, és a számtalan visszaigazolás alapján ő is, saját magát. 



Hogy az "ajánlatai" és "kapcsolatai" hogyan értendők, ezek értelmezését hagyjuk meg az érintetteknek. Mindenesetre 30 év elmúltával reklamálni inkább sajnálatra méltó és nevetséges, mint hihető.  


Plácido Domingo • 7692019-08-17 18:26:59

"He was always touching you in some way, and always kissing you.”



Amennyiben ez bűn, úgy felkészül: Jean-Claude Juncker



 


Plácido Domingo • 7512019-08-16 11:18:26

Operalátogatók tisztában vannak vele: a szereptől függ. 

Nem véletlen, hogy Mimi, vagy Manon nyakig zárt ruhában jelennek meg a színpadon (legalább is annak idején...), Violetta meg estélyiben. 

Ha jól áll neki, és esztétikus, miért ne hangsúlyozhatná, ami a hangján kívül még szép rajta? 



Koncert-szerű előadáson egy hangversenyteremben általában nagyestélyiben (sőt, többszöri átöltözéssel) szerepelnek a művésznők. Éneklik ezt is - azt is, nincs mihez alkalmazkodniuk.   


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 71492019-08-08 19:18:18

Kedves Klára, 



úgy látom, a tapasztalataink hasonlóak.

Amikor még csak két rádióadó volt, el sem tudtuk képzelni a mai lehetőségeket. Televizióról, hi-fi -ről nem is hallottunk, nem is álmodtunk, úgy hogy nem is hiányoltuk. Szellemileg, lelkileg, érzelmileg akkor is gazdagodtunk. 



"Az asszony ingatag,

Úgy hajlik, mint a nád" -  sec-pec mindenki énekelte. 



Nem sírom vissza, de örülök, mert a dallamot szöveggel könnyebb megjegyezni és reprodukálni.  


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 71482019-08-08 19:03:45

Tisztelt Edmond Dantes!



Senki nem vitatta, hogy az alapok lerakása, a  gyerekek zenére nevelése az otthon, a család dolga. A zene szeretetét tanulja az iskolában, megtapasztalja  a baráti körben.

A  gyereket oktatási intézménybe járatjuk zenére: szolfézs órára, játszik (gyakorol)  hangszeren, játszik a zeneiskola zenekarában, hangversenyeket hallgatunk együtt a Zeneakadémián és más hangversenytermekben,  elvisszük mindenféle  zenés produkcióhoz.



Azonban rendíthetetlenül vallom, hogy az operaelőadás, mint különleges összetett műfaj alapélményét csak egy élő, hagyományos operaelőadás adhatja meg.



A” hagyományoson” én azt értem, hogy az előadás alkalmazkodik a librettóhoz. 

Ha a libretto szerint a gróf egy oldalajtón bejön a terembe, és azt énekli, hogy „....”, akkor a gróf bejön (stb.), és azt énekli,  hogy „.....”.  



Ha  majd évek múlva a gyerek lát egy modern előadást, ahol egy  űrhajós leszáll a puszta közepén, kikászálódik az űrkapszulából,  és azt énekli, hogy „.....”, akkor a gyerek fogja tudni, hogy a gróf bejött a terembe, stb.  Ennyi. 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 71462019-08-08 18:32:23

Tisztelt Edmond  Dantes!



Az operák megismertetésére vonatkozó elgondolásomat onnan indítottam  (ld. 7048 és 7118), miszerint üdvösnek találnám,    

hogy a remélt következő operabarát-generáció először legalább egyszer!  az operákat az eredeti formájukban ismerhesse meg. 



Ezt azzal indokoltam, hogy  

Aki nem ismeri az eredeti művet,  később nem fogja tudni  mihez viszonyítani az egész világon dívó ilyen-olyan átértelmezéseket. 



KÉSŐBB – ezt én úgy értem,  hogy KÉSŐBB majd még más előadásokat is fog  látni.



Ön szerint azonba ez   

"kétséget sem hagyott afelől, hogy akár ön vagy akár pl. ......... soha, de soha nem fogadna el másfajta rendezést"



Ha később más előadásokat fognak látni, akkor  „soha, de soha nem fogadnak el másfajta rendezést”?  Már miért ne fogadnának el? 

De szerintem csak akkor értik meg, hogy mit látnak, ha ismerik az eredetit. 



Kivételesen engedjen meg egyetlen példát.

Aki soha nem látta Florestant a homályos pincebörtönben bilincsbe verve senyvedni, az hová teszi a legutóbbi Fidelio rendezést, ahol a 2. felvonásban Florestan az ezerrel megvilágított,  fényárban úszó  lépcsősoron hever, és arról énekel, hogy  „Szörnyű ez a sötét...”? 



"Szabad ezt a folyamatot, mármint az operarendezés radikális vagy radikálisnak vélt térhódítását egyetemlegesen és differenciálatlanul elitélni, elmarasztalni " - írja Ön. 



Szabadni éppen szabad, de tisztelettel  érdeklődöm, ilyen elítélést  hol olvasott  nálam?



"Az általános ízlésvilág azonban halad." - írja Ön. 



Szerintem is. Éppen ezért írtam (ld. 7048): 

Természetesen lehet  helye kísérletezésnek, próbálkozásnak, átértelmezésnek, rendezői önmegvalósításnak, „modernizálásnak”, stb. - ... Majd a közönség eldönti, mire vevő



"szót kell emelnem kisérletező kedvű rendezések fölvállalása mellett."  - írja Ön. 



Éppen a fenti soraim  után kell szót emelnie? 



Maradok tisztelettel. 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 71372019-08-08 09:05:23

Kedves IVA, 



teljesen azonos tapasztalataim vannak. Már fiatal koromban élveztem az ismerős operák  hangfelvételeit, és szívesen elővettem a magyar szövegkönyveket. Nagyon jó kiadványok voltak,  teljes librettók Verdi, Mozart, stb. operákról, és az ember "látta" az előadást. (Sőt most is előveszem, az eredeti nyelvűeket is, amelyeket a CD-k mellé adnak.) 



Az unokák, másik generáció.

A gondom éppen az, hogy ameddig nem látták az élő, korhű ELŐADÁST,  nem tudnak mihez kötni egy hangfelvételt. (A kottát ismerik, zenekarban is játszanak.) 

Azért kellene az operák megismerését az alapoknál, egy első, összetett élménnyel kezdeni, mert  más az időbeosztásuk. Más ingerekhez, könnyebb, gyorsabb befogadásra kényszeríti őket a korszellem. Esetleg akadnak köztük, akik szívesen böngészik ismeretlen művek szövegeit vagy partitúráit. 

Aggódom, hogy nem sok sort fognak megtölteni az Opera nézőterén.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 71362019-08-08 08:18:33

Köszönettel nyugtázom az egyetértést, már majdnem féltucatnyian vagyunk. 



Mikor mondhatjuk, hogy  "Előre a megvalósításért!" ? :)


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 71302019-08-07 21:35:44

:)))


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 71262019-08-07 17:23:43

Kedves Búbánat,

az általad idézett idős hölgy tapasztalataihoz hasonlókat mondhatnék.  

Azzal, hogy még mindig örülök annak, hogy én is, mégiscsak, mindenek után és ellenére, tettem egy kivételt,  és elmentem tavaly májusban Kolonits Klára Normájához az Erkel Színházba.



Ami a jelenlegi opera látogatásaidat illeti, úgy érzem, azért találod érdekesnek a mai előadásokat, mert ismered a darabokat klasszikus, hagyományos előadásban.



Szerintem ez megerősíti,  hogy az unokáim generációjának is szüksége lenne az alapélményekre, különben észre sem veszik, hogy egy modern rendezésben valahol „rejtvényt kellene fejteniük”.  


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 71252019-08-07 16:59:29

Kedves Bermuda,



a múlt század közepén az Operába járók különösen szerencsésnek érezhették  magukat.

(1954-ben kezdtem, a harmadik emelet utolsó sorában.)  

Az általad felsorolt művészek még szintén az előadóművészek nagy generációjához tartoztak.



Megpróbálom összefoglalni.

1. szerencse:

A klasszikus repertoárt  európai –  világszínvonalú – énekesek előadásában ismerhettük meg, akiknek hagyták természetes módon beérni a hangját, azonban  művészi pályájuk csúcspontján,  az 1950-es évektől -  már nem utazhattak külföldre.  Reménytelen és felesleges lett volna szerepeket, vagy teljes műveket  idegen nyelven betanulniuk.  

(Pl. Svéd Sándor a New Yorki Metropolitan Opera tagja volt,  de nem engedték ki, ezért íratta  ki a neve mellé a plakátokon, hogy  Budapesten „m. v.”  lép fel. Ő a szerepei egy részét a magyar előadásokon  „csak azért is is” a new yorki elvárásoknak (ill. feltételeknek!)  megfelelően, eredeti nyelven énekelte.) 

Időnként jöttek vendégművészek, akik  be tudtak állni az előadásba, mert a rendezésekben akkor nem voltak nagy különbségek.



2. szerencse: 

Magyarországon a külföldi szerzők operái az 1800-as évek közepe-vége(?)  óta magyar szöveggel kerültek színre. Nem elemezve most a fordítás minőségét, egyes szövegrészeket a közönség  betéve tudott, a közbeszédben szokásos fordulattá váltak  – pl. „Az asszony ingatag...”, stb.  Későbbi újrafordítások a már bevált részeket nem érintették.



Rádió: Kossuth és Petőfi. Operarészleteket  hetente többször is adtak. 

(Külföldi lemezek, felvételek  esetleg  nem álltak rendelkezésre,  vagy  politikai okokból mellőzhették őket? Ki tudja. )  

A lényeg, hogy  az operákat  magyar művészek jó minőségű stúdió felvételein, magyarul hallgathattuk,  kifogástalan szövegmondással.  Ennek köszönhetően, ha az Operában nem is volt mindig minden érthető, a szöveget kívülről  tudtuk.  



3. sz. szerencse: 

Az Operaház  III. emelete és az Erkel Színház erkélyének hátsó sorai,  bérletei szerényebb jövedelműek számára is megfizethetők  voltak.  Természetes volt, hogy egy-egy darabhoz többször is elmentünk.



Tehát, örüljünk a szerencsénknek.

A világ, mint tudjuk: kinyílt, halad, és ma más lehetőségekkel  szerencséltet bennünket a sors. Próbáljuk ezeket is megtalálni.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 71182019-08-07 12:56:35

Kedves Klára, valamint Búbánat, IVA,  Franca, Bermuda (7049 – 7056) Fórumtársak,



július -24-i 7048. sz.  bejegyzésem,  hogy a mai fiatalokkal hogyan lehetne megszerettetni az opera műfaját, válaszokat generált.

A  legtöbb hozzászólás ahhoz érkezett,  hogy az előadás természetesen érthető kell, hogy legyen:  idegen nyelven énekelt előadásnál magyar fordítást,  magyar műveknél  idegen nyelvű szöveget kell vetíteni. .

Igazat kell adnom azoknak, akik a magyar operáknál is szükségesnek tartják a szöveg vetítését, mert az énekeseknek nem minden szava érthető. Az ének  fontosabb, mint a szövegmondás.



Többen adtak  ötleteket a díszletekhez és a jelmezekhez

Szerintem a hagyományos színrevitelnek a szerzők eredeti mondanivalóját kell szolgálnia.   Hogy miként, azt szándékosan nem részleteztem,  azért van a feltételes  –hat/-het/-lehetőleg    minden mondatban.



A legfontosabbnak azt tartottam, hogy a remélt következő operabarát-generáció

először,  legalább egyszer!  az operákat az eredeti formájukban ismerhesse meg.  

Ahogyan szövegkönyv  írója és a zeneszerző  együttesen megalkották.

A mondanivalóhoz illő  színrevitelben.  

Ahogyan  a mindenkori   Operák könyvében mindenki elolvashatja.



Indoklásom:

Aki nem ismeri az eredeti művet,  később nem fogja tudni  mihez viszonyítani az egész világon dívó ilyen-olyan átértelmezéseket.

Példát is hoztam: az átdolgozást, a karikatúrát is csak az érti meg, aki ismeri azt, akiről-amiről  szól.



A megvalósításhoz -   mint legideálisabb, legméltóbb  helyszínre - a  budapesti  Magyar Állami  Operaházra  gondoltam.    

Két legyet szeretnék  ütni egy csapásra.

Szerintem ez  nemcsak az operákkal épp hogy ismerkedőket vonzaná,  de a világ más  részeiből is szívesen jönnének Budapestre  opera barátok, akiknek van igénye a tartalom és a forma egységére: hagyományos operaelőadásokra, Európa egyik legszebb, neo-reneszánsz dalszínházában.



Évekkel ezelőtt úgy gondoltam, hogy ha szóba kerül valamelyik opera, az unokáimnak  elmesélem a történetét.  Zenei tanulmányaiknak hála, több dallamot ismernek. 

Ha érdekli őket, kinézünk egy előadást az Operában, és  előtte  elolvassuk az Operakalauzt, hogy a cselekményt térben-időben el tudják helyezni.  Ez  néhány esetben  sikerült, máig emlékeznek rá.

Remélhetőleg elmennek majd más előadásokra is.



Egy  operaelőadásra  különös gonddal készülünk. Igényesebben öltözünk, az Operaház, a terek, a fények, a művészek, az élő produkció,  a közönség , a tapsok  –  sokáig tartó, sokrétű  közösségi  élmény. Lehet belőle számtalan példát felidézni, vagy tanulságot levonni.  



Előadás, otthon? Nem működik.



Gondosan kikerestem, beszereztem hagyományos, látványos, magas művészi színvonalú   DVD-ket – hiába.  Kamaszok nem ülnek velem  végig három felvonást a képernyő előtt, ha még nem ismerik a művet.  Nem fárasztják magukat a felirat apró betűinek a böngészésével – ha egyáltalán van magyar szöveg -  , hanem diplomatikusan elköszönnek és visszavonulnak az okostelefonukkal.

Teljes opera,   CD-n? Még reménytelenebb.



Ehhez a  „hagyományos előadások  az Operában” felvetésemhez  mostanáig nem találtam hozzászólást.



Rosszul közelítettem volna meg?

Nyilvánvaló képtelenség, szót sem érdemes rá pazarolni? 

Vagy annyira kézenfekvő, hogy mindenki egyetért vele? 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 70482019-07-24 16:35:05

„Temetni veszélyes” – és „elpártoló nézők”.



Csak lesem, mikor rukkolhatok elő régóta keringő eretnek gondolataimmal.

Szóltak ilyenekről  előttem  itt már többen, többször is. 



Az opera lényege ugye a ZENE,  a zeneszerző és a szövegíró  forgatókönyve szellemének megfelelő tálalásban. 



A HÁZ, a Magyar Állami  Operaház Európa egyik legszebb neo-reneszánsz  dalszínháza.  Ebben a gyönyörű  épületben „hagyományos”, természetesen magas művészi színvonalú előadásokat  kellene tartani.



Mire gondolok, sok évtized  operalátogatási élményei és tapasztalatai alapján?



- A szerepeket a műben szereplő személyek énekeljék, a zeneszerző által írt szólam/ok/ban.

- Idegen nyelvű előadáshoz vetítsék a szöveg igényes magyar fordítását, magyar mű előadása esetén német, vagy angol szöveg vetítése kívánatos.  

- Az énekesek mozgása, viselkedése legyen összhangban  a mű cselekményével.

- A díszleteket -  ha az elemeiknek  nincs döntő szerepük  -   a végletekig le lehet egyszerűsíteni. (Egy fal, egy-egy ajtó, egy-két  függöny, egy fél ülőgarnitúra, esetleg egy kerevet, stb.  -  a legtöbb opera előadható így.  Ami még szükséges, a mai fantasztikus technikával a hátsó falra vetíthető.)  

- A jelmezek is lehetnek szerények, a korhűség illúzióját keltők, mindenképpen a darab mondanivalójával összhangban. 



Nem térek ki a repertoárra és az előadóművészekre; egyébként lennének elképzeléseim. 

Általam látott, minden szerzői instrukcióval szembe menő megoldások garmadájának  idézésétől  itt szintén eltekintek.  



A  vajh miért(?)  távol maradó zenebarátoknak  először,  legalább egyszer!  az eredeti formájukban kellene megismerkedniük az operákkal,  azért, hogy az egész világon dívó ilyen-olyan átértelmezéseket később legyen  mihez viszonyítaniuk.

(Lehet, hogy sántít, de példa:  a karikatúrát csak az érti, aki  ismeri a szóban forgó személyt vagy helyzetet.)



Véleményem szerint az ilyen Operaházba  szívesen menne a közönség, vidékről is, több alkalommal is. Meg az érdeklődő,  zeneszerető fiatalok is, mert ha elolvassák az Operák könyvét, előre tudhatják,  mi  vár rájuk  – természetesen megfizethető árakon. 

Aki ma egy korábbi ismertetőből készül, az Operába beülve úgy érezheti magát  egyik-másik előadáson, mint aki (már bocsánat) tévedésből egy idegen temetésen van.  



Mivel a klasszikus szerzőknek nem jár jogvédelem, a jelenkori beavatkozásoknak csak a jó ízlés szabhat(na) határt. Egyre abszurdabb értelmezésekkel Dunát lehet rekeszteni, miközben  világszerte nagyítóval is alig találni hagyományos  előadást. 

Ezért megkockáztatnám, hogy a fent javasolt  vállalás  európai ritkáság lenne.

Az opera műfaját valóban kedvelő  külföldi turisták  megfizetnék a nem államilag támogatott jegyárakat is.  Szervezés kérdése.



Természetesen lehet  helye kísérletezésnek, próbálkozásnak, átértelmezésnek,  rendezői önmegvalósításnak, „modernizálásnak”, stb. -  más, arra alkalmas  helyszíneken.  

De nem Budapest világörökségi ranggal elismert útvonalán, a város legelegánsabb  klasszikus  játszóhelyén, „eszi-nem eszi-mást-nem kap” alapon, és nem mellesleg: az adófizetők pénzén.



Majd a közönség eldönti, mire vevő. 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 70232019-07-22 12:26:05

Kedves Búbánat, 



nekem is van egy szörnyű gyanúm. 

Amióta a Momus vezetősége - teljes joggal - leállította a Politikai homokozót, egyes fórumtársak mintha más fórumokon élnék ki a .... (szándékosan nem sorolom fel, milyen) hajlamaikat. 

Jó lenne, ha tévednék, legalább is ami a jövőt illeti. 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 70222019-07-22 11:03:17

"Akiket NEM vettek fel a ZAK-ra a konzervatórium elvégzése után , azok közül bizony többen mentek a Bécsi Zeneakadémiára felvételizni - fel is vettèk őket" 



1.) MENTEK?  Bécsbe?  1968-70-ben? 



2.) A ZAK elvégzése után, én is kurzusokról írtam. 



3.) F. Iván NEM a ZA-i tanulmányai befejezése után ment másik egyetemet végezni. 

"Zongorázni, majd hegedülni, később csellót és zeneszerzést tanult BudapestenBécsben karmesteri diplomát szerzett, itt Hans Swarowsky tanítványa volt." Ld. Wikipedia



4.) Az értesüléseim a mondott korban szerzett saját tapasztalataimon alapulnak. 



5.) A tények valóban fontosak. Ebben egyetértünk. 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 70112019-07-22 08:45:45

1968-70 közöttről szóltam. Az éveken van a hangsúly. 

Akik eredményesen végeztek a Konziban vagy a Zeneakadémián,  azokat  1968-ban sec-pec több évre, LEGÁLISAN, nagyvonalúan  kiengedték Bécsbe, több évre, továbbfejlődni? . 



Saját tapasztalatom szerint a hatóságok annak idején minden útlevelet kérőben potenciális disszidenst láttak. 

Érdeklődéssel várom az Ön által a fenti időszakban kedvezményezettek névsorát. 


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 70042019-07-21 22:52:58

"Amikor vezényel, akkor nem tűnik afgán menekültnek"



F. Ádám, mint illegális afgán migráns? 



Egy korábbi interjújában úgy mondta, hogy Ausztriában „mint úri disszidens” élt.



Ez úgy értendő, hogy a konzervatórium elvégzése után, 19 éves korában  szereztek neki és meg is kapott egy ösztöndíjat (akkoriban nem mindig az kapta meg, akinek küldték) és kapott hozzá útlevelet is, hogy 1968 – 1972 között Bécsben, Velencében, Sienában, Grazban mesterkurzusokat látogathasson és közben dolgozhasson. 



Köztudott,  hogy annak idején  csak Aczél elvtárs engedélyével lehetett  több éven keresztül  külföldön tartózkodni és utazni.  



F. Iván szintén Bécsben szerezte a karmesteri diplomáját, ugyanilyen felsőbb támogatással.



Mivel tehetségesek voltak, rögtön elindulhattak a nemzetközi hírnév felé.



Nem mindenkinek jutott ki ilyen tipikus afgán migráns sors.


Média, zene, ízlés • 902019-05-15 11:36:45

Hogyan és mikor mérték fel a nézők igényét, aminek az eredménye a tévé készüléken fogható köztévé-csatornák számának csökkentése? 



Hányan szavaztak arra, hogy akarnak/szeretnek pendlizni a tévé készüléktől a számítógépig (ha egyáltalán van nekik), és vissza? 



Javaslat:

1.)

Hagyják meg az M3-at a képernyőn, és egyidejűleg tegyék online elérhetővé a Mediaklikken, a többi csatornához hasonlóan. 



2.)

Indítsanak online egy új csatornát, ahol a felhasználó szabadon választhat az MTVA archívumának a kínálatából.   



Az M3-at úgy reklámozzák, hogy ezentúl tévé helyett a laptop-on  A4-es formátumban, vagy okostelefonon nézhetjük a Tenkes kapitányát - t, méghozzá ingyen.  

Aki ezt kitalálta, látott-e már üzletembereket vagy teenagereket okostelefonnal, hogy Vackort, meg a Kockás fülű nyulat nézik? 



Az M3 csatornát kedvelő korosztály helyet foglalt a fotelben, esetleg megnézte a híreket, utána az M3 nosztalgia csatornát, azután keresett valami mást, visszatért nosztalgiázni, stb. 



Ezentúl a külföldi kereskedelmi tévék szappanoperáit, főleg a Szulejmánt fogja nézni reggeltől estig. Igaz, hogy merő  történelemhamisítás, de a paloták és a ruhák olyan szépek! 



Nesze neked, magyar kultúra.  

Üdv minden sorstársnak: Gretchen


Kossuth-díj • 13902019-03-16 11:24:40

Marton Éva 2016-ban megkapta a lehető legrangosabb elismerést, a Szent István Rendet. 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 38322017-09-23 22:24:57
Ma esti Concerto/Volumenek bérlet a Zeneakadémián, Várjon Dénes zongora, vez. Keller András.
Egy Mozart D-dúr és Bartók 3. zongoraverseny. Nagyszerű volt!
Utána egy csodálatos ráadás. Bécsi klasszikusra tippeltünk, de nem biztos.
Tudja-e valaki, mit játszott Várjon Dénes ráadásnak?
Előre is köszönöm!
Zöldszemű
Momus társalgó • 60452017-07-22 12:11:50
Szerintem a ’kemény ember kontra balettáncos’ találó megfogalmazás.
Fel nem foghatom, mitől kínos, pláne sértő ez. Meg hogy „tasli a művészeknek”???

Ha tőlem azt kérdeznék egy operai fórumon, hogy mi az: lágy, törékeny, hajlékony, könnyű, harmonikus, és száll a levegőben – egyből egy balettkar jelenne meg a lelki szemeim előtt (persze vannak súlyosabb mozgású szerepek is).

Ami valóban sértő, az a „nagyvezír”. Egyesek politikai homokozót csinálhatnak a társalgóból?
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 593852017-07-12 10:14:53
Az előbb hallgattam a Bartók Rádióban az Igazgató Úr és a Szerkesztő beszélgetését az Operaház küszöbön álló felújításáról. Biztosan nagyon szép lesz, és nemcsak a székeket szélesítik, hanem a sorok közötti hely is tágasabb lesz, tekintettel a hosszú lábú operabarátokra.
Az építés idején korszerű építészeti megoldásokat sorolva, az Igazgató Úr utalt arra, hogy mivel éppen akkor égett le a bécsi Burgtheater, a balesetből okultak a mi Operaházunk műszaki kialakításánál.
A tűz és a tanulságok levonása rendben van, de a helyszín nem, feltételezhetően nyelvbotlás volt, egyikük sem vette észre.
A történelmi helyesség kedvéért:
"1881. december 8-án éjjel leégett a bécsi Ringtheater, s a lángokban majdnem 400 ember lelte halálát. A tragédia nyomán a színháztechnika megreformálására létrejött osztrák Asphaleia-társaság javasolta a színházépületeken belüli menekülési útvonalak bővítését, a gázvilágításról a villanyra való áttérést, valamint hidraulikus gépek alkalmazását, a fából készült színpadtechnika helyett –...."
[url]http://www.ng.hu/Civilizacio/2015/01/14/Technika-a-kulisszak-mogott[url]
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 589462017-04-17 23:00:52
Csak a rendezéssel kapcsolatban: Wolfgang Wagner 1975-ös Parsifaljának 1981-es előadását és annak DVD-felvételét nem ismerem.
Azonban láttam a Parsifalt Bayreuthban 1976 nyarán, és láttam az Erkel Színházban a bemutatót 1983 februárjában.
Bayreuthhoz viszonyítva a rendezés összességében nekem az Erkelben tetszett jobban. Lehet, hogy Mikó Andrásra hatott a bayreuthi rendezés, de amit átvett belőle, abból még jobbat csinált.
Nehéz egy szóval kifejezni. Hívebben szolgálta a szöveget. Jobban átjött. Szebb? Érzelemgazdagabb? Költőibb? Ennyi év távlatából is feledhetetlen pl. a nyitó színben a hajnali köd és a fák lombján átszűrődő fény, vagy a nagypénteki varázs hangjainak és színeinek az összefonódása.
Vagy dúsabb? pl. a Viráglányok jelenete az Erkelben sokkal színesebb és csábítóbb volt.

Az Erkel-színház bemutatójáról a Hungaroton 1985-ben adott ki egy albumot. Az 1984-ben elhúnyt Ferencsik János emléke előtt tisztelegve, a kísérőfüzetben az ő szavait idézték: "...Ha elismerjük, hogy a Parsifal remekmű, akkor úgy kell előadni, ahogyan a szerzője megírta..."
- és ezt a főzeneigazgató úr valószínűleg nemcsak a zenei megvalósításra értette.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 583962017-02-16 13:51:37


A 3. emeleti oldalerkélyeken 1954-55-ben emlékezetem szerint 3.60-ba kerültek azok a jegyek, amelyekre rá volt nyomtatva, hogy "Erről a helyről a színpad nem látható". (3.60 egy kg fehér kenyér ára volt /a félbarna 2.80/, ezt a két félét lehetett kapni.
Az oldalerkélyről fel tudtuk mérni, hol van esetleg üres hely, ahonnan látni is lehet, és ahová az első adandó alkalommal átszivárogtunk. Ha a hely gazdája megérkezett, illedelmesen odébb álltunk. Többször is megesett, hogy minden felvonást máshonnan néztünk végig, esetleg a legfelső lépcsőn ültünk, de akkor is végignéztük.
Nem szükséges felsorolni, a fórumtársak tudják, kik voltak a korszak legnagyobb magyar énekesei, rendezői, díszlet- és jelmeztervezői. A történeteket ismertük az Operák könyvéből, a fontosabb dallamok kottájával. A színpadon azt láttuk viszont, amire a leírásból előkészültünk.
A darabokat akkor magyar szöveggel énekelték, amit sokszor nem értettünk, de mivel az áriákat a rádióban is magyarul hallottuk, belénk ivódtak a szövegek, és családi-baráti körben a mai napig azokat énekeljük. Egy-egy jó helyen alkalmazott idézet vagy fordulat az akkori operalátogatóknak máig közös tolvajnyelve (emelkedettebben: a közös kulturális emlékezet része), és "látjuk" hozzá a színpadot is.

Nagy bánatom, hogy az unokáimnak ilyen örömökben az ismert okoknál fogva csak elvétve lehet része.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 581732017-01-29 13:57:11
Láttam korábban valami hasonló rendezést a MEZZO-n. Donna Anna mezitláb szaladgál (trappol) az erdőben, buckákon és fák között. Hallatlanul illuziókeltő. Inkább elzártam.

Sok évvel ezelőtt mennyire odavoltunk Ljubimov rendezése miatt (a színpadon valami csűr féle, és a zenekar is, ha jól emlékszem) - most felüdülés lenne.
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 32732016-10-05 22:00:31
Egy másik fórumra már korábban beírtam a lenti gondolataimat.

Hárman barátnők (már nem ifjú fülekkel) október 1-én a Zeneakadémián voltunk a Concerto Budapest hangversenyén. Telt ház volt, mi a földszint hátsó harmadában, a középtájon ültünk. A zenekar feltünően - a megszokottnál legalább 30%-kal - népesebb volt. Laikus zenekedvelő lévén, a három fiatal zongorista játékát művészi szempontból nem értékelhetem. Tehát csak annyit, hogy szerintem remekeltek, főleg a szóló részekben. Ugyanis a zenekari forték alatt csak a kezük mozgásából lehetett tudni, hogy ők is a maximumot nyújtják, azonban a zenekar sajnos lenyomta még a fortissimo zongorahangokat is.

Azt gondolom, annak idején a zeneszerzők a zenekart a szólóhangszer hangerejéhez méretezték, és nem akkora együttesre, ami alig fér el a Zeneakadémia pódiumán. Vagy tévednék? (A helyszíni tapasztalat más, mint a rádióhallgatóké. Családtagjaim a rádióközvetítésben a zongora minden hangját tisztán hallották, valószínűleg a mikrofonok elhelyezése és a hangkeverés miatt.)

Amióta a Zeneakadémiát újból megnyitották,tehát már három éve, szinte minden zenekari hangversenyt túl hangosnak érzünk. Ezt azzal magyarázzuk (magunknak), hogy egyrészt a felújításnak köszönhetően az akusztika még a korábbinál is jobb lett, másrészt három év alatt az együttesek hozzászoktak ahhoz, hogy a MÜPA hatalmas légterét kell betölteniük, és azóta a Zeneakadémián is azzal a hangerővel játszanak.

Jó lenne tudni, mi erről az Önök véleménye.
Lisztről emelkedetten • 7082016-10-03 17:25:06

A hangverseny apropóján írok, de nem csak arról.

Két barátnőmmel (mind 75 körül, már nem ifjú fülekkel) voltunk ott, a földszint hátsó harmadában, a középtájon ültünk, telt ház volt. A zenekar feltünően - a megszokottnál legalább 30%-kal - népesebb volt. Laikus zenekedvelő lévén, a három fiatal zongorista játékát művészi szempontból nem értékelhetem. Tehát csak annyit, hogy szerintem remekeltek, főleg a szóló részekben. Ugyanis a zenekari forték alatt csak a kezük mozgásából lehetett tudni, hogy ők is a maximumot nyújtják, azonban a zenekar sajnos lenyomta még a fortissimo zongorahangokat is. (A helyszíni tapasztalat más, mint a rádióhallgatóké. Családtagjaim a rádióközvetítésben a zongora minden hangját tisztán hallották, valószínűleg a mikrofonok elhelyezése és a hangkeverés miatt.)

Amióta a Zeneakadémiát újból megnyitották,tehát már három éve, szinte minden zenekari hangversenyt túl hangosnak érzünk. Ezt azzal magyarázzuk (magunknak), hogy egyrészt a felújításnak köszönhetően az akusztika még a korábbinál is jobb lett, másrészt három év alatt az együttesek hozzászoktak ahhoz, hogy a MÜPA hatalmas légterét kell betölteniük, és azóta azzal a hangerővel játszanak.

Ezen túlmenően, manapság a versenyműveknél a zenekari szólamokat rendszeresen megerősítik. Azt gondolom, hogy Liszt a zongoraversenyeiben a zenekart a zongora szólamához méretezte, és nem akkora együttesre, amelyik alig fér el a Zeneakadémia pódiumán. Vagy tévednék?

Jó lenne tudni, mi a fórumtársak tapasztalata.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 548392015-12-31 09:50:43

Tudomásom szerint a díszlet és a rendezés védett, ennek ellenére a fanyalgók tábora rendszeresen le akarná cserélni.

Tisztázni kellene a fogalmakat: ami elkopott, az nem elavult. Az elhasználódott díszleteket és jelmezeket természetesen fel kell újítani, de csak az eredetivel megegyezően.

Idén - július közepén - az időt álló, klasszikus rendezések védelmében többen hozzászóltak, ld.
http://www.momus.hu/forum.php?act=thread&forumcat=2&follow=53170

Mi lenne, ha egy hozzáértő fórumtárs nyitna egy külön témakört a Bohémélet-előadás csodás látványának megtartásáról. Hátha elolvassák az Operában is. Esetleg szervezzünk egy tüntetést?

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 29362015-08-11 08:34:32
Szerintem nem olyan rejtélyes, Cecil NEM járt a Török utcában.
Magához az előadáshoz sajnos nem tudok hozzászólni, csak a fórumtárs bejegyzésének nyelvészeti boncolásához. (Remélhetőleg ez még nem OFF.)
A vessző valóban rossz helyen van, de: "C'est le ton qui fait la musique". Azt a hangsúlyt, ahogy én értettem, nem tudom ide kottázni, de nekem így hangzott: "Na, ezért FELESLEGES LETT VOLNA a Margitszigetre mennem!"
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 29002015-08-01 14:29:18
Tosca a Margitszigeten - Tőr a plakáton

2. felvonás - Farnese-palota, Scarpia rendőrfőnök vacsorázik.
Mint tudjuk, Tosca úgy akarja megmenteni szerelmét, Cavaradossit, hogy megígéri, enged Scarpia erőszakoságának és az övé lesz. Scarpia ezután a beosztottainak rendelkezik....

A darab hivatalos tartalma szerint "Tosca pedig ezalatt ahogy egy pohár bort akar inni, hogy könnyebben átvészelje a következő perceket, egy kést pillant meg a vacsoraasztalon. Lassú mozdulattal magához veszi".

Kérdés: Milyen kést? Milyen étkészlete lehetett Napóleon idejében egy magas rangú olasz állami tisztségviselőnek a saját lakosztályában? Milyen evőeszközt használt Scarpia? Csak nem a plakáton látható, széles pengéjű hatalmas tőr nyelét fogta a kezében és azzal nyiszálta a tányérján lévő húst? Elképzelhető, hogy egy rendőrfőnöknek volt szolgálati tőre. És egy kötelességtudó főember azt csak úgy a vacsoraasztalon hevertette a poharak között?
Láthatjuk, az operák átírása most már a plakátnál kezdődik. Sajnos. Nincs menekvés.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 533022015-07-31 08:16:12
Bocsánat, a köszönet először IVA-nak és azután Smaragd-nak szól!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 533012015-07-31 08:14:38
Köszönet Smaragdnak! Lelki szemeimmel máris felidézem Tiszay Magdát, vagy Komlóssy Erzsébetet!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 530922015-07-19 16:20:47
Kedves Momo,
az idősebb korosztály hűséges, amíg járni tud és a jegyek árát össze tudja spórolni. Az még kb. 20 év. Már látjuk, hogy az unokákból nem lesz "hűséges bázis".
Az operaház igazgatóságának az is feladata lenne, hogy a MAGYAR Operabarátok utánpótlásáról gondoskodjék (=elősegítse). A nézőteret alkalmilag megtöltő, tehetős külföldiek mindig fel fognak bukkanni, fiatalok is, akik nagyokat nevetnek az abszurd rendezéseken, de kikből fog állni a törzsközönség?
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 530632015-07-18 16:57:13

Úgy látszik, túl sokat írtam.

A lényeg az lett volna, hogy a mai operajátszási tendenciák között világszenzáció lehetne, ha a mi gyönyörű Operaházunkban a klasszikus művek rendezésének az értelme megegyezne azzal, amit a szövegíró megírt és amihez a zeneszerző a zenét szerezte.

A mobiltelefonnal nincs baj Menotti vígoperájában, de mit keres a fényképezőgép a Carmen-ben?
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 530582015-07-18 16:28:59
(OFF: bocsánat, nem ismerem ki magam a piros zárójeles betűkön, hogy hogyan lehet a szöveget vastagítani)

Még nem mondtam le egészen az unokáimról; jobb időket várok, talán megérem.

60 évvel ezelőtt a 3. emeleten oldalt azért élveztük az előadásokat, mert már valamennyire ismertük a zenét, és tudtuk, mi kell, hogy történjék a színpadon. A sötétben kiszúrtunk középen egy üres helyet, odasettenkedtünk, és biztosak voltunk benne, hogy úgy folytatódik, ahogy vártuk.

A mai kamaszokkal nem mernék azokra a helyekre beülni egy nekik ismeretlen műhöz, mert 10 perc múlva megszöknének és az előcsarnokban játszanának a mobiltelefonnal. Mint ahogy nem hallgatnak végig ismeretlen operákat sem rádión, sem CD-n. Természetes, hogy DVD-n megnéznek egy jó filmet, de egy új opera három-négy felvonása nem köti oda őket a képernyő elé.

Mi nem voltunk körbeszórva zenével. Ma az ember akárhová megy, akármit nyit ki, kéretlenül is zene ömlik rá, nem keresni kell, hanem inkább elkerülni.

Bármennyire is szeretném az unokáimat operabaráttá tenni, kellemezhetem és udvarolhatok, ahogy akarok, csak egy jól rendezett, egy-az-egyben érthető, élő előadás keltheti fel az érdeklődést a további művek, DVD-k vagy operafilmek iránt.

Bizonyíték? Azokat kérik és szeretik a végtelenségig újra meghallani, amiket eddig együtt láttunk, (pl.Diótörő, János vitéz, Háry János, Don Pasquale). Sajnos, a Hófehérke zenéjét nem tudtuk beszerezni. Amikor Pomádé királynak "Nem ízlik a kávé", már előre nevetnek, mert egyetlen ária felidézi az egész előadást. Még azt is meg szoktuk beszélni, hogy "akkor" hol ültünk.

Mi legyen a folytatás?
Pár éve nagyon készültem a Hunyadi Lászlóra. Talán már elég érettek a gyerekek Erkelhez és a nemzeti operához. Azután megláttam a plakáton a hatalmas, ijesztő csúf madarat és a színpadon az állványokat meg a kofferes embereket. Hát nem. Ezt nem.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 530262015-07-17 23:05:57
Köszönet Tóth Csabánénak és a hozzászólóknak. Végre, végre - újra, egyre többen - összefoglalják, milyen volt és mivé lett az Opera.

Hadd csatlakozzam hozzájuk.
Hatvan évvel ezelőtt kezdtünk édesanyámmal az Erkel Színházba és az Operába járni, abban a bizonyos NAGY korszakban, abból legalább tíz éven keresztül csak a 3. emelet hátsó vagy oldalsó soraiba (ahonnan garantáltan nem látható a színpad, és a jegy ára annyi volt, mint 1 kg fehér kenyér). Előadás előtt pár nappal elolvastuk a történetet az Operák könyvéből. Édesanyám zongorán el is játszott néhány részletet. A Rádióban az operarészletek legnagyobb részét magyar énekesek énekelték magyarul, onnan nemcsak a dallamot de a szövegeket is ismertük. Ezek a szövegek klasszikusnak voltak tekinthetők, a Zeneműkiadó külön kis könyvecskékben is közreadta, némelyik fordulatát természetesen szőttük bele a családi beszélgetésekbe és mindenki tudta, miről van szó. Mi is énekeltünk otthon, néha duettben, csak úgy örömünkben. Az előadásból egyszer-egyszer kevesebbet láttunk, mégis tudtuk, mi történik a színpadon. A rendezéseket időnként felújították, de akkor is megmaradt a történet és a környezet, amihez a zeneszerző a zenét szerezte. Az énekesi produkciókat össze lehetett hasonlítani, mert az alapjuk azonos volt. Az Operák könyvét évtizedekig bizalommal forgattuk, és tudtuk, mi vár minket a színpadon.

E fórum barátai ismerik a mai állapotokat. Nem a modern darabok rendezésére gondolok, azok természetesen kerülnek mai környezetbe. Azonban az úgynevezett klasszikus repertoárban elkövetett torzítások miatt az unokáimat egyre kevesebb darabhoz merem elvinni. Nagy terveim voltak, hogyan szoktatom őket az operához az "alapműveken" keresztül. Az Operák könyvét már teljesen felesleges elővenni, a színpadon messze nem ott, nem az és nem úgy történik.

Ma az önmegvalósító rendezők lenyúlják és megerőszakolják a klasszikus repertoár történeteit és zenéjét. Szabad préda, lejárt a jogvédelem. Ennek következtében, aki "modern" rendezésben találkozik először egy klasszikus művel, soha nem tudhatja meg, hogy az eredeti darab miről szól, különösen akkor, ha a rendezés szándékosan szembemegy a szöveggel. (Pl. a legutóbbi Fidelio 2. felvonásában Florestan a vakító fényárban úszó színpadon énekelte, hogy milyen szörnyű a szenvedés a sötét pincebörtönben. Mit ért meg ebből, aki először látja?

Ahhoz, hogy az átértelmezéseket és a rendező titkos utalásait megérthessük, legelőször is találkozni kell az eredeti művel. (A karikatúrákat is csak akkor értjük, ha ismerjük a maga valójában azt, akiről készült.)

Nyugat-Európában egy ország több városában van opera, lehet kísérletezni a legmeredekebb ötletekkel. Lelkük rajta. Ezekkel versenyezni nekünk eleve reménytelen, akit ez érdekel, biztosan oda fog érte utazni. Természetesen lehet egy-egy széjjelcincált darabot bemutatni egy kisebb színházban, de nem az adófizetők pénzéből milliárdokkal fenntartott Operaházban, amelynek a jegyárait egyre inkább csak a külföldi vendégek tudják megfizetni.
Gondol-e arra a vezetőség, hogy húsz év múlva meg fogják-e tölteni estéről estére a nézőteret - és kik? Az én unokáim sajnos biztosan nem.

Aki részese lehetett egy Oláh Gusztáv - Márk Tivadar - Nádasdy Kálmán nevével fémjelzett Bohémélet előadásnak, nem feledheti a 3. felvonás nyitóképénél feltörő, az egész házat betöltő, csodálkozó, elgyönyörödő morajlást.
Nem látja-hallja az igazgatóság, hogy a közönség ki van éhezve az ilyen élményre?

Szerintem nincs olyan, hogy "régi, poros rendezés", amit a Főigazgató szerint a közönség már megunt. A színpadkép alapgondolata hozzá tartozik a műhöz. A klasszikus operákat ma már vetített díszletekkel is elő tudják adni, a repertoár feléhez elég lenne a színpadon néhány függöny és a korhoz illő szolid szobaberendezés. Nincs szükség drága, nehéz, agyondíszített selyem-bársony jelmezekre sem; a szereplőket egyszerűbb megoldásokkal is lehet jellemezni.

Itt lehetne Budapestnek óriási kultúra-megörző és átadó szerepe: a repertoár alapját a hagyományos rendezésű előadások kellene, hogy képezzék.

A mi Operaházunk a maga nemében egyedülálló: nincs még egy ilyen gyönyörű, arányos, eredeti neo-reneszánsz dalszínház Európában. (Bár a hozzá hasonló, de lebombázott frankfurti Alte Oper-t gyönyörűen ujjáépítették, 1981-re).

A mi Operaházunk épülete, nézőtere tökéletes, harmonikus környezetet biztosít a hagyományos színpadképekhez (viszont éppen emiatt bántóan disszonánsan hatnak benne az át-meg-átértelmezett rendezések, esetleg egy frizsiderrel).

A haszon kettős lenne.
1.) A szépreményű ifjúság megismerkedhetne a zeneművek eredeti formájával, odaszokna az Operába - és később jobban értené a modern rendezőket.
2.) Egész Európából jönne a közönség az össz-művészeti élményre, amit már csak itt kaphat meg.

Természetesen a fentiekhez olyan szereposztás is szükségeltetik, de erről mások már sokat írtak.



Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 427162012-02-14 16:08:57
Tisztelt Kugli,
jól emlékszem (kb. 1953-tól fogva), hogy Svéd Sándor neve mellett minden plakáton szerepelt a m.v. mivel hogy ő a Met tagja volt és szilárd meggyőződése szerint csak "mint vendég" lépett fel itthon. Azokban az években (nemcsak őt) egyáltalán nem engedték sehová külföldre, nehogy kint maradjon; a hangja teljében volt, mindenütt tárt karokkal várták vissza. Viszont - talán a szíve gyógyítgatására - a legtöbb szerepét (csak azért is?) eredeti nyelven énekelte, és ez akkor nagyon furcsa volt, a többi magyarul éneklő szereplő között. Ha úgy gondolta, kihagyott egy áriát. Sajnos Luna grófét is egy ifjúsági előadáson az Erkelben, pedig nagyon vártuk. Volt olyan hét, hogy 3 nagy szerepben is fellépett. (Sajnos, a 60-as években már nem követhettem annyira.) Üdv mindenkinek: Zöldszemű
Magyar politikusok zenei ízlése • 1842009-02-05 12:21:15
Nem tudom, hol kezdődött. Ha valóban zenei ízlésről van szó: zenei ízlés-e, ha valaki szívre tett kézzel, égnek emelt szemmel, mély pátosszal énekli a himnuszt a kamerák kereszttüzében? avagy inkább nevezhető zenebarátnak, aki családostól jár színvonalas nem protolláris hangversenyekre - klasszikusoktól a legmodernebbekig - miközben esetleg a saját énekhangját nem tartja jónak és inkább magában énekli a Himnuszt?
Jó lenne visszatérni a zenéhez és az ízléshez. (Sajnos, nem sikerül a kiemelés.)
Politikai homokozó • 252112009-01-18 22:29:35
Átrágtam, kétségbeestem. Véghezvihető-e? "De hátha mégis úgy lehetne..." (ld. Bánk bán) - mit csinál közben ill. utána az uralkodó elit? Volt már valahol példa arra, hogy megszégyenülve testületileg lelépnek a süllyesztőbe?
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 237462008-12-06 16:17:59
Kedves Tiramisu,
persze, hogy a lelkét (esetleg a hangját is) szereti - meg az összes többi műben is. Ettől opera az opera, ezért szeretjük. De ma előszeretettel hivatkoznak a megjelenítés hitelességére, éppen ezért emeltek szentélyt az "isteni Anna Netrebko"-nak és rendezték ki pl. a Fidelio-ból a nadrágszerepet. Hát akkor most fontos, vagy sem? Az egyik darabnál igen, a másiknál nem?
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 237402008-12-06 12:30:05
Kedves Búbánat és Detto,

Aida-ügyben csak részben tudok egyetérteni. (Tokody és Domingo Aidája után közel 20 évig nem akartam másikat látni, hogy AZT az élményt őrizhessem.)

A november 29-i előadást láttam. A Detto által dícsért szoprán (aznap új beálló) hangilag nem, megjelenésében sajnos messze nem volt CÍMSZEREPLŐ (utóbbin talán valami előnyösebb jelmez segíthetne) . Az est sztárja minden szempontból Amneris volt - megérdemelten kapta a legnagyobb tapsot. (Na most akkor kell/nem kell az énekeseknek illuziókeltőnek lenniük? vagy esetleg, ha riválisokról van szó, a szereplőválasztásnál nem szembe menni a történettel? és hangilag legalább egyenrangú partnereket egymás mellé állítani?)

A korhű rendezésért nem véletlenül hálás a közönség az egész világon. Az Aidához merénylet lenne hozzányúlni. A hatalmas templomfalak, hieroglifák, lépcsők valóban illuziókeltők - de a Nílus-parti jelenet satnya, poros pálmafáira ráférne egy kis eső, meg köréjük némi parti sás, talán nem vinné csődbe a házat.

Egyébként a színfalak mögött történhetett valami, mert a IV. felvonást alig tudták elkezdeni, a közönség már többször kezdett tapsolni.

Összességében kár, hogy az Igazgatóság csak 4 estére engedélyezte az Aidát, pedig (másokkal szemben) ott garantált a telt ház.
Olvasói levelek • 65402008-11-14 22:51:52
Csatlakozom az előttem szólóhoz és a jókívánságokhoz, külön fórum híján ez úton, remélve, hogy Meixner Miska bácsi is értesül róla:
Zöldszemű
Requiem • 1632008-11-02 22:54:08
Partitúra,

biztosan Te is hallgatod - tudod-e, mikor felvétel? Gyönyörű!!!! mindenki, de Polgár még annál is inkább!
Köszönöm,
Zöldszemű
Milyen zenét hallgatsz most? • 171282008-11-02 22:25:36
Az M1-en a Verdi Requiemet (Kincses, Hamari, Daróczi, Polgár, Rádiózkr + -énekkar; Gardelli, Kongresszusi Közp.) - de sehol nem találom, mikori felvétel lehet, 15-20 évesre saccolom.

Tudja-e valaki? előre is kösz.


Requiem • 1132008-10-25 10:09:13
Az az együttes és az emléke felülmúlhatatlan. Boldog, aki ott lehetett. Jól emlékszem-e, hogy Obraszcovának egy kereszt függött a nyakában?
Politikai homokozó • 234012008-10-24 09:44:44
WG-nek 23395-re:
Anélkül, hogy össze merném akasztani a bajuszt: Mióta gyásznap a Mindenszentek? azon ünneplik mindazokat, akik - bár "szentek" lehetnének, kikerültek a látókörből, vagy a naptárban már nem jutott nekik hely. (Az igaz, hogy utána van Halottak napja. Egyébként a liturgikus emlékezetben bánat- és örömünnepek jól megférnek egymás szomszédságában.)
Politikai homokozó • 233912008-10-23 17:54:48
Ki lesz a "Jó ízlés"-verseny győztese? Ma reggel az MR 1 (=szép emlékű Kossuth-rádió) felhívta a nagyérdemű figyelmét a remek lehetőségre, miszerint november 4-én este találkozhat az MR humoristáival (a helyszínt nem jegyeztem meg). Könyörgöm, miért éppen aznap? tehetnék bárhová - csak ne esetleg október 6 jusson eszükbe.
Politikai homokozó • 233852008-10-23 12:08:20
Bocs, csak 1-szer akartam, de mintha beragadt volna a Mehet gomb
Politikai homokozó • 233842008-10-23 12:03:35
56-ban ezen a napon este sokáig álltam a tér bal sarkán - és attól kezdve minden évben, ha csak 1-2 perc csendes elmélkedésre is, megálltam azon a helyen. Egészen 1990-ig, amikor állítólag rendszerváltás volt. Utána nem minden évben sikerült a helyszínt megközelítenem, de azért ma is megpróbálom.
Politikai homokozó • 233832008-10-23 12:03:31
56-ban ezen a napon este sokáig álltam a tér bal sarkán - és attól kezdve minden évben, ha csak 1-2 perc csendes elmélkedésre is, megálltam azon a helyen. Egészen 1990-ig, amikor állítólag rendszerváltás volt. Utána nem minden évben sikerült a helyszínt megközelítenem, de azért ma is megpróbálom.
Politikai homokozó • 233822008-10-23 12:03:29
56-ban ezen a napon este sokáig álltam a tér bal sarkán - és attól kezdve minden évben, ha csak 1-2 perc csendes elmélkedésre is, megálltam azon a helyen. Egészen 1990-ig, amikor állítólag rendszerváltás volt. Utána nem minden évben sikerült a helyszínt megközelítenem, de azért ma is megpróbálom.
Kocsis vs Fischer • 20592008-10-23 11:51:52

Eccerü-nek:
Biztos-e a forrás??

"Oscar Wilde (1854-1900), Irish dramatist, poet." Ld. Wikipedia.

Mit mondott volna O.W. ha megéri a korszakot?

Egyébként: hogy is jutottunk ide, a címadó topic-ból....
Milyen zenét hallgatsz most? • 169042008-10-11 11:50:44
Köszönöm, privát válaszoltam! Z.
Milyen zenét hallgatsz most? • 168992008-10-11 10:40:49
Ma reggel fél kilenc körül a Bartók-on Mozart K330-as szonátája II. és III. tételét játszotta egy általam nem ismert nevű zongoraművész - Mohai Gábor konferálásából annyit tudtam csak megjegyezni, h. Fasius (Sai? Say?). A Google-ban így nem találtam meg. Olyan líraian gyöngéden játszotta, hogy még most is könnybe lábad tőle a szívem. Ki tud segíteni, hol találhatok róla valamit? Előre is köszönöm!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 225872008-10-07 18:46:32
Kicsit vissza a Fidelo-hoz: kell valami finom érzék ahhoz, hogy vannak szent és magasztos dolgok, amiket nem szabad egy rendező magánötletei szerint átértelmezni. Semmi akadálya, a saját pénzén a saját színházában azt csinálhat, amit akar. De a főváros egyetlen Operaházában, csillagászati állami szubvencióval, Beethoven-nel ne kísérletezzenek.
Aki látta akárcsak egyszer is a Bohémélet-et bérletszünetben, amikor a nagy szállodák külföldi vendégei is jegyekhez jutnak, és hallotta a harmadik felvonás elején - a "védett" színpadkép láttán - a csodálkozás elgyönyörödő sóhaját és a kitörő tapsot, tudja, hogy a közönség igenis ki van éhez/tet/ve a korhű rendezésre, a műhöz szervesen hozzátartozó látványra.
Lassan nincs olyan darab a repertoáron, amin az unokáimmal meg tudnám szerettetni az operát. Kik fognak 20-30 év múlva a nézőtéren ülni? Vagy úgy akarják leépíteni a műfajt, mint ahogy szegény halálra szánt Florestan napi étel adagját fokozatosan csökkentik?
   
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek 2."
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
Varga Oszkár (hegedű) Matuska Flóra (cselló) Dani Imre (zongora)
DEBUSSY: Romance
FAURÉ: Après un rêve
RAVEL: Öt görög népdal
Bódi Zsófia (szoprán) Farkas Mira (hárfa)
D. SCARLATTI: f-moll szonáta, K. 46
PAGANINI: 2. (h-moll) hegedűverseny, op. 7 – 3. Rondo à la clochette („La campanella”)
Farkas Eszter (cimbalom) Farkas Mira (hárfa)
CSAJKOVSZKIJ: Melankolikus szerenád, op. 26
Kondorosi Karolina (hegedű) Taraszova Brigitta (zongora)
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218 – 1. Allegro, 2. Andante cantabile
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 – 3. Siciliana
Osztrosits Eszter (hegedű) Dani Imre (zongora)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Hegedűs Endre (zongora)
"Az örökifjú Chopin"
CHOPIN: E-dúr etűd, op. 10/3
CHOPIN: cisz-moll etűd, op. 10/4
CHOPIN: f-moll etűd, op. 25/2
CHOPIN: c-moll („Forradalmi”) etűd, op. 10/12
CHOPIN: 5. (fisz-moll) polonéz, op. 44
CHOPIN: c-moll mazurka, op. 30/1
CHOPIN: h-moll mazurka, op. 30/2
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30/3
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 30/4
CHOPIN: 6. (Asz-dúr) polonéz, op. 53
CHOPIN: 1. (Esz-dúr) keringő, op. 18
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: Barcarolle, op. 60
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz, op. 22
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Henrik Wiese (fuvola)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Bényi Tibor
HAYDN: g-moll szimfónia No. 39, Hob I:39
REINECKE: D-dúr fuvolaverseny, op. 283
MOZART: C-dúr “Linzi” szimfónia, No. 36, KV 425
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)