vissza a cimoldalra
2018-10-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61171)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kiss B. Atilla (186)
Operett, mint színpadi műfaj (3728)
Kolonits Klára (1077)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1123)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2935)
Lisztről emelkedetten (923)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Élő közvetítések (7461)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4357)
Zenetörténet (239)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (27267 hozzászólás)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 29012018-10-01 11:48:00

Ma, október elsején, Házy Erzsébet születésnapját ünnepeljük; ünnepeltük évtizedek óta ezen a napon, azonban dokumentáltan bizonyítani sikerült, nem ma, hanem szeptember 30-án született a magyar szopráncsillag.



Erről az új tényről is szó esik majd ezen a héten a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában, melynek meghívott vendége a stúdióban Klemen Terézia 



– akivel a szerkesztő-műsorvezető beszélget:



Nagy Ibolya: „Vendégem mottója és célja: ápolni Lehár Ferenc és Házy Erzsébet emlékét!

A párkányi születésű, Révkomáromban élő Klemen Terézia neve ismerősen cseng a helyi közélet berkeiben…. 2012-ben megalapította a Lehár Ferenc Polgári Társulást, majd két évvel később a Szlovákiai Civil Becsületrendet. Ez utóbbi égisze alatt szervezik meg a nemzetközi Házy Erzsébet énekversenyt…. Klemen Terézia boldogan jött rádiónkba, és osztotta meg egészen friss élményeit, az idei, 2018-as énekverseny eseményeiről, és persze a könyvről is, melynek bevételét, teljes egészében az énekverseny életben tartására fordítja.”  Házy Erzsébet emlékének szentelt könyv: Klemen Terézia: Az évszázad Manonja (2018)



A mai adásnapon Klemen Terézia részletesen szólott az általa megálmodott, megszervezett és megvalósított eddigi három Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyről, melyeknek a szlovákiai Érsekújvár adott otthont…



Nagy Ibolya már a tegnapi műsorában felvezette Házy Erzsébet rádiófelvételeit, mikor két részlet hangzott el Jacobi Leányvásárából. Ma egy Lehár- és egy Millöcker- operettnek a részletei  kaptak helyet az adásban.  A rádió hangarchívumában több mint negyven operett stúdiófelvételén hallhatjuk Házy Erzsébet gyönyörű énekhangját, lesz miből bőven bejátszani újabb és újabb szép dalokat Házytól (persze az operafelvételei most kissé a háttérbe szorulnak - a tematikából adódóan.)



Lehár Ferenc: A mosoly országa



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1971. november 11., Kossuth Rádió 19.35 – 21.29

/operett két részben/



Magyar szöveg: Harsányi Zsolt



Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)



Vezényel: Bródy Tamás


Zenei rendező: Balassa Sándor. Rádióra átdolgozta és rendezte: Rácz György. Szerkesztő: Bitó Pál



Szereposztás:

Lichtenfels gróf – Balázs István

Liza, a leánya _ Házy Erzsébet

Hardegg bárónő, a nagynénjük – Simon Zsuzsa

Szu Csong herceg – Simándy József

Mi, a húga – Kalmár Magda

Csang, a nagybátyjuk – Radnay György

Hadfaludy Feri – Bende Zsolt

Fu Li, követségi titkár – Szatmári István

Főajtónálló – Börzsönyi Mihály




  • Bevezető kórus és Liza belépője, I. felv. (Házy Erzsébet és az MRT énekkara):



„- Éljen sokáig! Éljen sokáig! Éljen ő!”  „- Egy nőnek mindig jól esik az ilyen szép fogadtatás! Bók csinosítja a nőt, a siker teszi őt hevesen lobogóvá, s felgyúl a láng!.../Flörtök, miért gyötörtök, nektek szívemet adni kár! Más kell, lángolás kell, édes öröm kell végre már!... /Szív, szív mindig remél: Eljő a mély nagy szenvedély! Arra ébredünk, hogy halkan hív egy csendes szó, egy másik szív!... Hív, hív, hallod szavát, rohansz felé száz kínon át!  Összetört martalék lesz a szív,mégis arra hív, arra hív!




  • A III. felvonás részletei; a finálé (Házy Erzsébet, Simándy József, Kalmár Magda, Bende Zsolt – dialógus (próza) és ének



Szu-Csong és Liza jelenete: „... - Mi nálunk a férfi a nőt akár meg is ölheti!... Ha gyűlölsz, akkor miért vagy mellettem hát?  Szólj!... "



Szu-Csong: Mit tettem én?! …  Volt egy bűvös lány, boldog napsugár, melyre szívem  mind hiába vár… Szegény Szu-Csong!… Szegény Szu-Csong”…



Liza és Szu-Csong búcsúkettőse (Házy Erzsébet, Simándy József)



Szu-Csong: „Vágytam egy nő után, egy nő után! Kergett a vágy…”



Mosolygó nézés és jólnevelt arc, mögötte fájjon, akármilyen harc.  Mögötte könnyezik a szívem. Egy kicsit vérzik is, de nem tudja más. Mögötte fájjon akármilyen harc, mögötte könnyezik a szívem. De hogy itt benn mi fáj. Azt nem tudja más.”



Mi és Feri búcsúja egymástól  - prózában (Kalmár Magda, Bende Zsolt)



Finálé: „Drága húgocskám… nézz rám szegény, nem sírok én… Jobb így talán mosoly ország. (Kalmár Magda, Simándy József, Bende Zsolt)



 



Carl Millöcker - Theo Mackeben: Dubarry



Rádiós bemutató (keresztmetszet): 1973. január 30., Kossuth adó 19.25 - 20.23: 



Magyar szöveg: Lakatos László

A versek fordítója: Szenes Andor



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás



- Jeanne dala, II. felv.: „Átéltem már néhány szerelmet, és csókokat, és bókokat, a férfiak úgy érdekelnek, s a pillanat, mely elszalad… /Mindegy nekem, mi lesz velem, ha egyszer felgyúl a szívem. Mindegy nekem, ki lesz velem, csak engem nagyon szeressen. Akármi lesz, akárki lesz, öleljen forrón szívéhez. Mindegy nekem, ki lesz velem, király vagy koldus, enyém legyen!...” (Házy Erzsébet)



- Jeanne és René kettőse, I. felv.: „A május ránk talált… /Oly szép az éj, a szív remél…/Ó, jöjj ne várj, a holdsugár…/Ne játssz a tűzzel! Vigyázz! Vigyázz!     (Házy Erzsébet, Kónya Sándor)



-  Margot és Brissac vidám kettőse, I. felv.: „Egy a fő, egy a fő, ezt a csókot várja ő. Ennyi az egész…” (Petress Zsuzsa, Palcsó Sándor, énekkar)



- Margot és Brissac vidám kettőse, III. felv.: „Van egy kis időm, hát imádlak én!...” (Petress Zsuzsa, Palcsó Sándor)



 



A délelőtt 9 és 10 óra között sugárzandó adás ismétlése mindig aznap 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban (és online az internetes oldalán is: www.dankoradio.hu)



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 29002018-09-30 17:48:26

Két Jacobi-operettből hallottunk részleteket a Dankó Rádió ma délelőtti, „Túl az Óperencián” adásában :



a Leányvásárból énekelt



- Kalmár Magda (Lucy dala: „Tele van az élet rejtelemmel, ide-oda hány a tengerár! Tele van a lelkem érzelemmel, ragyog a szívembe napsugár!”)  -  az MRT szimfonikus zenekarát Nagy Ferenc vezényli



- Házy Erzsébet és Palcsó Sándor (Bessy és Fritz kettőse a 2. felvonásból: „Lassan uram, édes uram, miért oly mohó!? … Na de méltóságos úr, nem szokás ölelni ily vadul…”



- Házy Erzsébet és Palcsó Sándor (Bessy és Fritz kettőse a 3. felvonásból –Jenki-kuplé: Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő, róla e dalban sok szó lesz, Yorkba bemegy és nyitott egy boltot is ott ő, egy pálinkásboltot, au, jesz!...” (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András - 1964. július 18., Kossuth Rádió)





Pitti Katalin a Sybillből énekelt:




  • Illúzió a szerelem” (km. Csurja Tamás,  az MRT szimfonikus zenekara, vezényel: Makláry László)

  • Dal a hercegnőről (km. az MRT szimfonikus zenekara és énekkarának férfikara)



A Sybill  teljes stúdiófelvételéről pedig egy részlet hangzott el:




  • Négyes (Koltay Valéria, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, az MRT szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) –1962. január 10., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00)  „ Éjjel egyre csak lumpol, nappal meg pumpol /- Nincs, nincs gondja semmire…/ - Szép, ó, szép, édes így a lét, zeng a szíved, szép az élet, csókolózva vígan élek, gyorsan menjünk hát... Ref.: zeng a szíved, boldog élet, szép az élet, üdvösséget ád…”



A héten ma utoljára volt a Dankó Rádió vendége a Béres-djjal és a Magyar Kultúra lovagja  elismeréssel kitüntetett zongora- és orgonaművész, zongorakísérő, Hegedűs Valér, akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya folytatott igen érdekes beszélgetést.



 A mai adás Liszt VIII. Magyar Rapszódiájának dallamaival zárult: a zongorán Hegedűs Valér játszott, aki a heti műsorsorozatban több Lisz-művet zongorázott a rádióban bejátszott felvételein (Erdőzsongás; Esz-dúr zongoraverseny…). Megjegyzem, tegnap este élőben is szerencsém volt  Hegedűs Valér zongorajátékát élvezni, mások mellett egy Liszt-darabot adott elő virtuóz technikával: Lenau versére komponált "Puszta keserve"; Albertfalva Közösségi Ház, 2018. szeptember 29. - a Csák József operaénekes vezette ének-közösség koncertjén ezúttal mint zongorakísérő szerepelt).



Ezt a délelőtti adást hamarosan - 18 és 19 óra között - ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes elérhetőségén is, a  www.dankoradio.hu oldalon.

 


Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek • 5882018-09-30 16:33:36

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár



Bessy és Fritz vidám kettőse – a III. felv. jelenete



1. vers



Bessy:



Lassan uram, édes uram, miért oly mohó,

Kár e nagy sietés.

Hát hol marad az udvarias bók, sima szó,

Kézcsókra kész bevezetés.



Fritz:



Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz,

Nincs hozzá élő szavam.

Lázban ég és nem vigyázva

Szenvedély, ha megrohan.



Bessy:



Na, de, méltóságos úr!

Nem szokás ölelni ily vadul.



Fritz:



Mert a Méltóságos úr



Bessy:



Túlon túl dúl-fúl.

 



2. vers



Fritz:



Nem megyek el én,

Amíg csókot nem ád,

Vágyam ég, mint a szén.

Átölelem édes, aranyos derekát,

A leckét jól tudom én!



Bessy:



Tréfa ide, tréfa oda,

Nem járja ám,

Ugrálni, mint egy bolond!

Látja, miért nem hallgat engem?

Minden leckét rosszul mond.



Fritz:



Mert a méltóságos úr

asszonyt ölel ily vadul.



Együtt:



Mert méltóságos úr,

Túlon túl dúl-fúl.


Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek • 5872018-09-30 16:01:37

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár



Bessy és Fritz vidám kettőse, III. felv.



Jenki-dal (kuplé)



1. vers



Fritz:



Volt valahol, élt valahol

Egy aranyos nő,

Róla e dalban sok szó lesz,

Yorkba bemegy és nyitott egy

Boltot is ott ö,

Egy pálinkás-boltot, au, jesz.

Járt oda majd mindenki,

Tiz jenki, száz jenki,

Gazdag és szegény,

És az italt öt pintig

Hörpintik ők,

S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt

Félti a lányt mindenki,

Tiz jenki, száz jenki,

Ifjú és a vén,

Erkölcs itt az erény,

Mindenkit jellemzi,

És a leány férjhez nem mén,

Ó szegény.



2. vers



Bessy:



Csak hamarán gazdag a lány,

Jól megy a kis bolt.

Házat is épít, való ez.

Cifra terem, pince, verem,

Nyolc szoba is volt,



És hálóterme is. Au, jesz!

Járt oda majd mindenki,

Tiz jenki, száz jenki,

Gazdag és szegény,

És az italt öt pintig,

Hörpintik ők,

Kis csapatuk mindegyre nőt. Sőt

Mindegyikük hoz jenkit,

Tiz jenkit, száz jenkit,

Nincs itt holt idény,

Náluk fő az erény



Mindenkit jellemzi,

És a leány férjhez nem mén,

Ó szegény.



3. vers



Fritz:



Múlik egy év, meg sok egyéb,

És a derék nő

Borzasztó nagy titkot érez,

Bús a regény, bús a szegény,

És a baját ő

Százhúsznak súgja meg, jé, jesz!

Járt oda majd mindenki,

Tiz jenki, száz jenki.

Gazdag és szegény,

És az italt öt pintig

Hörpintik ők,

Kis csapatuk mindegyre nőtt. Sőt

Megszületett gyorsan az

Uj jenki, kis jenki,

Izmos kis legény,

És ha ordítja: apám,

Megfordul száz jenki,

Jót mosolyog mindenki

Ifjú és vén. 



4. vers



(a zenekari játék után dalszöveg ismétlés, majd a refrén együtt:)



Bessy:



Járt oda majd mindenki,



Fritz:



Tiz jenki,



Bessy



Száz jenki,



Fritz:

Gazdag és szegény,



Bessy:



És az italt öt pintig

Hörpintik ők,

S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt



Együtt:



Félti a lányt mindenki,

Tiz jenki, száz jenki,

Ifjú és a vén,

Erkölcs itt az erény,

Mindenkit jellemzi,

És a leány férjhez nem mén,

Ó szegény.


Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek • 5862018-09-30 15:39:29

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár



Bessy és Fritz vidám kettőse, II. felv.



„Dzsilolo”



1. vers:



Bessy:



Történt hajdanán,

Hogy egy hottentotta lány

Párizsba ment a kis bohó!



Fritz:



Gilolo, gilolo, gilolo 



Bessy:

Oly szörnyen szegény,

Derekán egy kis kötény,

Több éppenséggel semmi, ó!



Fritz:



Gilolo, gilolo, gilolo 



Bessy:

Csak ment, mendegélt,

Egy kukkot sem beszélt,

Csupán az utcasarkon posztoló...



Fritz:

...gilolo, gilolo, gilolo...



Bessy:

...rendőr úr előtt,

Ki rendre inti őt,

Monta hottentottául:

Gilolo!



Együtt (refrén:)



Nincsen több ily csoda

Gazella-termet,

A fekete Afrika ölében 

Termett ez!

Tűz folyik erében,

Hajának ében fürtje lengedez!

Ha,ha,ha

Szép szeme sötétje csillog,

Ha mosolyog, fogsora 

fehérje villogó,

S van neki kicsinyke köténye,

Gilolo!

 



2. vers



Bessy:

Bár múlt az idő,

Soha nem tanult meg ő

Egy szót sem franciául, ó!



Fritz:

...gilolo, gilolo, gilolo...



Bessy:

Ma már nem szegény,

Tele pénzzel a kötény,

S alatta habselyem trikó!



Fritz:

...gilolo, gilolo, gilolo...



Bessy:

Csak megy, mendegél,

Egy kukkot sem beszél,

S ha férfinép utána fordul, ó...



Fritz:

...gilolo, gilolo, gilolo...



Bessy:

Kacéran csak int,

És rögtön érti mind,

A szót hottentottául:

Gilolo!



Együtt (refrén:)



Nincsen több ily csoda

Gazella-termet,

A fekete Afrika ölében 

Termett ez!

Tűz folyik erében,

Hajának ében fürtje lengedez!

Ha,ha,ha

Szép szeme sötétje csillog,

Ha mosolyog, fogsora 

fehérje villogó,

S van neki kicsinyke köténye,

Gilolo!


Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek • 5852018-09-30 15:04:34

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár



 Lucy belépője



1. vers



De nagyot iramodtam,

Amíg ide jutottam

A meredeken és a sűrűn át!

Egyenesen előre,

Falusi levegőre,

Oda, ahol a szemünk

Oly messze lát!

Falusi szelek szállnak,

Tovarepül a bánat,

A faluban az élet oly vidám!

A falu csupa ének,

Dalolnak a legények,

Dalol a kicsi kisleány,

Falun az élet oly vidám!



(Refrén:)

Óh, mily szép:

Völgy ölén, rét füvén

Nem gyötör se bál, se zsúr,

Messze mind a frakkos úr!

Pillangó, vadvirág, lombos ág,

Felhő száll az égen át,

Csodás, mesés világ!



2. vers:



Ha a faluban élnék,

Én sohase henyélnék,

Hanem amire rám köszönt a nap,

A falu füve selymén a teheneket fejném,

Hajamon a virágos nagy kalap!

Falusi liba lennék,

Sok pirosítót tennék,

A falusi legényt hódítanám!

S ha közeleg az este,

Valahol a füzesbe'

Valaki, tudom, várna rám, 

Falun az élet oly vidám!



(Refrén:)

Óh, mily szép:

Völgy ölén, rét füvén

Nem gyötör se bál, se zsúr,

Messze mind a frakkos úr!

Pillangó, vadvirág, lombos ág,

Felhő száll az égen át,

Csodás, mesés világ!


Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek • 5842018-09-30 14:57:38

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár



„Ha lennék egy lánykának édes, szerelmes babája…”



Lucy és Tom szerelmi kettőse, II. felv.



Kapcs. a 44. sorszámhoz - pontosítva újra leírom a dalszöveget



1. vers:



Tom:



Ha lennék egy lánykának édes szerelmes babája,



Királynőnek tenném meg őt az egész nagy világ előtt!



Lucy:



Ha lennék egy szerelmes, édes legénynek a párja,



De szép volna szép a világ, álmaink tündér csodák!



Tom:

Ha jönne a leány, aki szeretne igazán, elébe elmennék!

Ha jönne a leány, szerelem ifjú tavaszán,csak az övé lennék!



Lucy:

Nem szólana a szám, csak a kezét szorítanám, csak a szemét nézném!



Tom:

Behunyva a szemem...



Lucy:

Reszketne a kezem...



Együtt:

Az ajkát érezném!



2. vers: 



Lucy:



Virágos kis kertemben várom virággal a párom,



Halk léptekkel jön majd felém, az álmok csodás éjjelén.



Tom:



A rózsámat majd megtalálom, de szép lesz az álmom.



Az ajtómon halkan be jő, átkarol, megcsókol ő!



Lucy:



Ha jönne a legény a tavasz illat idején, elibe elmennék.



Ha jönne a legény, fekete fény tüzes szemén, csak az övé lennék



Tom:



Nem szólana a szám, csak a kezét szorítanám, csak a szemét nézném!



Lucy:



Behunyva a szemem,



Tom:



Reszketne a kezem



Együtt:



Az ajkát érezném!....



Ha lennék egy lánykának édes szerelmes babája,



De szép volna, szép a világ, és az álmok tündércsodás!



 



 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43402018-09-29 22:44:38

Holnap reggel ismét láthatjuk Házy Erzsébet portréfilmjét az M3 csatornán!



2018. szeptember 30. vasárnap 07:20 - 08:20



"Egy hang és néhány maszk



Házy Erzsébet műsora



Portréfim  (1978) (60')



Házy Erzsébet (1929 - 1982) operaénekessel és Kórodi András karmesterrel beszélget Antal Imre a művésznő pályafutásáról.



A műsorban elhangzik:



Johann Strauss: A denevér - Adél dala;



Purcell: Dido és Aeneas - Dido áriája;



Gluck: Orfeusz - Ámor áriája;



Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló - Serpina áriája;



Mozart: Figaro házassága - Cherubino áriája;



Gounod: Faust - Margit áriái: A thulei király balladája; Ékszerária;



Puccini: Manon Lescaut - Manon áriája;



Ránki György: Az ember tragédiája - Éva és az Úr hangja;



Gershwin: Porgy és Bess - Clara bölcsődala;



Bizet: Carmen - Carmen kártyaáriája;



 Kodály Zoltán: Rossz feleség (anya-lánya) ;



Petrovics Emil: Lysistrate



 


Operett, mint színpadi műfaj • 37112018-09-29 12:21:37

 



"Hogy volt?!"



Duna TV, 2018. szeptember 30. vasárnap 04:25 - 05:25 (ism.)



Primadonna, szubrett, bonviván régen és most



(2018) (60')



"Hogy volt?!... Ünnepelt hősök, bájos mesefigurák, gyönyörű ruhaköltemények, virághegyek, pezsgő a cipőből, pletykák, turnék, próbák és csillogás. Ezt gondolja a néző, az operettet szerető és az operett-tagadó közönség az egyre népszerűbb zenés műfaj „frontembereiről”. A mai Hogy voltban leszállnak közénk a primadonnák, ránk mosolyognak a múlt század fordulóján és a mai színpadokon is hódító bonvivánok, megnevettetnek a szubrettek, és sok zenével, történettel újra elvarázsol mindenkit a magyar operett. Jól ismert melódiák, színészek és történetek az archívumból és a meghívott művészektől."



Vendégeink: Oszvald Marika, Domonkos Zsuzsa, Peller Károly, Benkóczy Zoltán, Homonnay Zsolt, Fischl Mónika, Szendy Szilvi és Jankovits József.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28992018-09-29 12:04:03

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián”  adása elején – vélhetően Richard Bonynge karmesternek a mai, 88. születésnapjára időzítve – csendült fel A hollandi menyecske című Kálmán Imre-operettből a nyitány az Ő vezénylete alatt játszó Szlovák Rádió Szimfonikus zenekar tolmácsolásában.



Ez a részlet rajta van a  NAXOS kiadónál 2005-ben megjelent Kalman: Die Csárdásfürstin - CD-n, annak egyik függelékeként (további zenekari számok kerültek még a lemezre: A cigányprímásból, a Farsang tündéréből és az Ördöglovasból.)



 Excerpt,  Kalman: Das Hollandweibchen




  • Slovak Radio Symphony Orchestra

  • Richard Bonynge

  • Recorded: 22-23 September 2003

  • Recording Venue: Slovak Radio Concert Hall, Bratislava



Kalman: Die Csárdásfürstin




  • Yvonne Kenny, Michael Roider, Mojca Erdmann, Karl Michael Ebner, Marko Kathol, Heinz Holecek

  • Slovak Philharmonic Choir and Radio Symphony Orchestra, Richard Bonynge

  • Release Date: 3rd Feb 2005

  • Catalogue No: 8660105-06

  • Label: Naxos

  • Series: Opera Classics

  • Length: 1 hour 53 minutes



Megjegyzem, a Dankó Rádióban szívesen hallgatnám meg A hollandi menyecske magyar nyelven is hozzáférhető dalait, melyeket a Magyar Rádióban vettek fel: László Margit, Korondy György, Koltay Valéria, Kishegyi Árpád énekel, az MRT Énekkarát és szimfonikus zenekarát Vincze Ottó vezényli.



Ennek a stúdiófelvételnek a bemutatója a Kossuth Rádióban volt 1967. szeptember 3-án, 14.22 – 15.00 óra között -  egy másik Kálmán-operettből, a Tatárjárásból is felvett részletekkel együtt.  



 



Mellesleg a délelőtti operettműsorban részleteket hallhattunk Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjéből László Margit, Melis György és Kishegyi Árpád énekével (km. az MRT Énekkara és Szimfoniksu Zenekara, vezényel: Blum Tamás); a Kán-kán pedig a Miskolci Szimfonikus Zenekar felvételéről hangzott el, vezényelt: Kovács László.



Ez az adás ma délután hat és hét óra között megismétlésre kerül a Dankó Rádióban.


A nap képe • 20972018-09-29 12:01:51

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián”  adása elején – vélhetően Richard Bonynge karmesternek a mai, 88. születésnapjára időzítve – csendült fel A hollandi menyecske című Kálmán Imre-operettből a nyitány az Ő vezénylete alatt játszó Szlovák Rádió Szimfonikus zenekar tolmácsolásában.



Ez a részlet rajta van a  NAXOS kiadónál 2005-ben megjelent Kalman: Die Csárdásfürstin - CD-n, annak egyik függelékeként (további zenekari számok kerültek még a lemezre: A cigányprímásból, a Farsang tündéréből és az Ördöglovasból.)



 Excerpt,  Kalman: Das Hollandweibchen




  • Slovak Radio Symphony Orchestra

  • Richard Bonynge

  • Recorded: 22-23 September 2003

  • Recording Venue: Slovak Radio Concert Hall, Bratislava



Kalman: Die Csárdásfürstin




  • Yvonne Kenny, Michael Roider, Mojca Erdmann, Karl Michael Ebner, Marko Kathol, Heinz Holecek

  • Slovak Philharmonic Choir and Radio Symphony Orchestra, Richard Bonynge

  • Release Date: 3rd Feb 2005

  • Catalogue No: 8660105-06

  • Label: Naxos

  • Series: Opera Classics

  • Length: 1 hour 53 minutes



Megjegyzem, a Dankó Rádióban szívesen hallgatnám meg A hollandi menyecske magyar nyelven is hozzáférhető dalait, melyeket a Magyar Rádióban vettek fel: László Margit, Korondy György, Koltay Valéria, Kishegyi Árpád énekel, az MRT Énekkarát és szimfonikus zenekarát Vincze Ottó vezényli.



Ennek a stúdiófelvételnek a bemutatója a Kossuth Rádióban volt 1967. szeptember 3-án, 14.22 – 15.00 óra között -  egy másik Kálmán-operettből, a Tatárjárásból is felvett részletekkel együtt.  


Joan Sutherland - La Stupenda • 1092018-09-29 11:08:26

Joan Sutherland & Richard Bonynge Bel Canto Award


Belcanto • 9122018-09-29 11:05:50

Joan Sutherland & Richard Bonynge Bel Canto Award


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43392018-09-29 09:13:01

Ma délelőtt a DunaWorld csatornán láthatjuk ismét



2018. szeptember 29. szombat 11:15 - 12:50



„És akkor a pasas…”



Magyar játékfilm (1966) (95')



 Szereplők: Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Psota Irén, Törőcsik Mari, Házy Erzsébet, Görbe János, Kálmán György, Márkus László, Alfonzó, Pongrácz Imre



Rendezte: Gertler Viktor


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28982018-09-28 17:31:36

Három hónap után  ismét hallhatunk pompás számokat ebből az operettből a Dankó Rádió hamarosan kezdődő  - (18.04 -19.00).operettműsorában (a déletti adás ismétlése): 



Franz von Suppé: Pajkos diákok



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1966. december 28., Kossuth Rádió 19.30 – 20.39



Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő



Vezényel: Breitner Tamás

Km.: MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Zenei rendező: Járfás Tamás

Rendező: Cserés Miklós dr.



Szereposztás:



Geier, tőkepénzes – Várhelyi Endre (Basilides Zoltán)

Frinke Léni, pincérlány – Szirmay Márta (Béres Ilona)

Anton, asztaloslegény – Bartha Alfonz (Somogyvári Pál)

Lizi, szerelmese – Erdész Zsuzsa

Brand, diák – Bende Zsolt (Mécs Károly)

Fleck, diák – Palcsó Sándor (Márkus László)

Kocsmáros – Csákányi László

Három néni – Bakó Márta, Kőműves Erzsi, Vándory Margit

Két diák – Verdes Taamás, Verebély Iván



Részletek:




  • Nagyszabású, kóruskíséretes jelenet, amely hatalmas keringő-együttessé fejlődik: (Erdész Zsuzsa, Szirmay Márta,Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, énekkar) „…Kopp-kopp!, kopp-kopp!, kopp-kopp! --- egyszer az ítélet fejedre száll! ---kopp-kopp!, kopp-kopp!, kopp-kopp! --- Javulj meg Geier, ha van benned ész, és iparkodj jól, mibe kerül a vész, siess, hogy el ne késs!...”

  • Jelenet és együttes: „Ugye bár látni már, hogy ahányan vagyunk mind, pénzre fittyet hányunk itt…” (Palcsó Sándor, énekkar)

  • Anton és Lizi szerelmi búcsúkettőse (Erdész Zsuzsa, Bartha Alfonz,  énekkar)   „Búcsút venni… útra kelni… ó, fájó kín…válniválni… útra kelni….Ó, én árva, életem nélküled semmit nem ér… ha kell, esküszöm rája. egyetlen célom csak Te vagy! Száll a nyár, száll az ősz, s párod már visszatér. két szív boldog álma új életre kél. A sors szép virága az élő remény, leszel még szép mennyasszony és én vőlegény! Higgyed el, te drága, te drága!.... - Szép reménysugár, szívemre szállj, reám találj!.../ Kórus: Gaudeamus igitur…/ … Várj! Csókod boldogít!.... Drágám, áldjon ég!”

  • Kórusegyüttes

  • Frinke Léni dala: (Szirmay Márta, énekkar) "Várjunk még a teltkorsóval!… /Ugye, mindegyiktek várja, hogy kit rágok, mint a szú?…. /Uramisten, uramisten,  hogy mily félreismert zseni! Uramisten, uramisten,  hogy mily félreismert zseni!....”

  • Finálé – Erdész Zsuzsa, Szirmay Márta, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, énekkar:„Koccintsunk rá! Igyunk, igyunk…„Gaudeamus igitur…”


Lehár Ferenc • 6382018-09-28 13:31:55



KÁRPÁTI ÉS FIA ANTIKVÁRIUM (ANTIQUARIUM HUNGARICUM)



42. Könyv- és kézirat árverés



2018. 10. 17. SZERDA 17:00



Lehár [Antal]: Kézi lőfegyverek lövésügye.



Katalógus. 159. tétel



Komárom, 1911. Spitzer 2 lev+ 131 l. (címlapja hiányzik!)

Oszk 0. Báró Lehár Antal (1876-1962) katonatiszt, a zeneszerző Lehár Ferenc öccse. A nyugat-magyarországi felkelés megszervezője, később IV. Károly visszatérési kísérletének katonai vezetője.

Kopottas, feliratos, kiadói félvászon kötésben, jó állapotban



KIKIÁLTÁSI ÁR: 4 000 HUF


Operett, mint színpadi műfaj • 37102018-09-28 10:13:13

Pontosan ezt várnám én is!  Ritka kivételek: mindig örültem, ha az "operettesek" közé meghívtak vagy darabra szerződtettek vendég operaénekes művészeket. 



Pl. Pitti Patalin, Kolonits Klára, Sudár Gyöngyvér, Csonka Zsuzsa, Sáfár Mónika, Bende Zsolt,  Kovácsházi István, Nyári Zoltán, - vagy napjainkban Boncsér Gergely. (Frankó Tünde állandó tag az Operettszínházban.)


Franz Schmidt • 31862018-09-28 09:11:36

Bartók Rádió, ma este:



20:09 – 21:59



Franz Schmidt: A Hét pecsét könyve - kantátahttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Ea.: Franz-Josef Selig (basszus),

Herbert Lippert (tenor),

Simona Šaturová (szoprán),

Marianna Pizzolato (mezzoszoprán),

Mauro Peter (tenor),

Tareq Nazmi (basszus),



Michael Schönheit (orgona),



Dán Rádió Ének- és Zenekara,

Vez.: Fabio Luisi





(Copenhagen, Dán Rádió hangversenyterme, 

2017. december 21.)


Bartók Rádió • 7402018-09-28 09:10:58

Nekem most is működik a jelzett internetes Bartók Rádió és műsoralábontása: 



pl. ma esti műsort onnan másoltam ki: 



Bartók Rádió, ma este:



20:09 – 21:59



Franz Schmidt: A Hét pecsét könyve - kantátahttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Ea.: Franz-Josef Selig (basszus),

Herbert Lippert (tenor),

Simona Šaturová (szoprán),

Marianna Pizzolato (mezzoszoprán),

Mauro Peter (tenor),

Tareq Nazmi (basszus)



Michael Schönheit (orgona),



Dán Rádió Ének- és Zenekara,

Vez.: Fabio Luisi



(Copenhagen, Dán Rádió hangversenyterme, 

2017. december 21.)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28972018-09-27 13:25:11

A Dankó Rádió mai operettműsorában Hegedűs Valér zongora- és orgonaművész - Nagy Ibolya e heti vendége a stúdióban sziporkázó stíílusában osztja meg gondolatait a múlt és a jelen nagyszerű énekművészeiről, muzsikusairól, színművészeiről, akikkel  együtt dolgozott/fellépett  itthon és külföldön. Kedves, humoros történeteket,  anekdotákat  említ, ma például  nagy szeretettel mesélt Melis György operaénekeshez fűződő munkakapcsolatáról; ő kísérte zongorán a már idős baritonistánkat, aki élete utolsó koncertjét tartotta Törökbálinton - ebből a műsorából most hangfelvételről hallhattuk az adásban



 Eisemann Mihály-Dalos László: Bástyasétány 77„A vén budai hársfák”  -  énekelte Melis György, zongorán kísérte Hegedűs Valér.  A közönség tapsa is rajta van a felvételen.



Melis György énekelt azon a Cigánybáró-stúdiófelvételen (Rádió Dalszínháza bemutatója -1961.),  amelyről most három részlet csendült fel: 




  • Zsupán belépője, I. felv. (km . Lendvai Andor, az MRT Énekkara és szimfonikus zenekara. Vezényel: Ferencsik János) - "Hja, az irka-firka nékem sose volt mesterségem..."

  • Zsupán "harci" dala, III. felv., km. az énekkar) -  „Spanyolországban, ahol ott jártam…"

  • "Kincstercett", II. felv.  (Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert)



Hegedűs Valér Melis György mellett ugyancsak felemlegette - még köztünk lévő és aktív - Gyurkovics Zsuzsát és Pitti Katalint,. akikkel szintén sokat működött együtt a különféle műsoros estjeiken; Pittivel napjainkban is, több "projekten" munkálkodnak együtt....



Megemlítem még az adás végén felhangzó Liszt Esz-dúr zongoraversenyét - annak befejező szakaszát, melyben a zongoraszólót Hegedűs Valér játssza. (A Pro Musica Filarmonica zenekar játszik, vezényel Nagy Róbert -  koncert hangfelvétele.)



A "Túl az Óperencián" műsorát ismét meghallgathatjuk a ma délután hat és hét óra közötti adásban a Dankó Rádióban. 


Bartók Rádió • 7332018-09-27 12:37:21

Ez a legrészletesebb műsor - a Bartók Rádió honlapján  a "részletes műsor"-ra kattintva alábontható, műsorcímre - időpontra megnyitható:



http://hangtar.radio.hu/bartok#!#2018-09-27



(A dátumot naponta frissíteni/átírni kell - lehet)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28962018-09-27 12:29:23

Kapcs.. 1891. sorszám is



Legyen itt együtt ez a két, korábban általam a napilapokból  külön-külön kimásolt kritika (is):




  • Magyar Nemzet, 1955. január 27.



RÁDIÓBÍRÁLAT



„Hatvani diákjai“ — Új magyar daljáték



Tudós professzor Hatvani históriája s ördöngős mondái Jókai révén jutottak az irodalomba, még a hetvenes évek elején. Nagy mesemondónk a magyar Faustnak nevezte s úgy vélekedett, hogy ne fosszuk meg magunkat e legendától. Persze nem rejtette véka alá a valóságot (a Kisfaludy Társaság ülésén olvasta fel művét), hogy a Hatvani-mondakört csak a diákság képzelete alakította ki, s a professzor kora legkitűnőbb természettudósainak egyike volt, babona ellen küzdő nagyszerű elme. Ambrózy Ágoston —Ignácz Rózsa—Sós László, az új daljáték írói, helyesen nyúltak a témához, amikor éppen a mondáktól, ördögűzéstől megtisztított, igazi és humanista Hatvani professzort vitték rádiószínpadra. Az ő daljátékuk egy vérbeli tudós-pedagógusnak és diákjainak állít emléket, s ha a Hatvanival szemben álló rövidlátó és sötét társadalmi erők, a haladás ellenségeinek megmutatása nem is elég erőteljes a daljátékban, mégis tiszta a korfestés és finom a stílus, a dalok szövege. Még hatásosabb lehetett volna kissé tömörebben s több derűvel, humorral.



Kemény Egon a felszabadulás óta rangot ért el a könnyűzene területén, választékos ízlésével, felkészültségével. Ebben az első nagy daljátékában saját munkásságán belül is új utat választott. Az eddigi finom keringők muzsikusa magyar intonációjú zenét komponált. A daljátéknak hatalmas zeneanyaga van s éppen ez a főerőssége. A diák- kórusok (»Jó dolga van a diáknak«), szólószámok (»Aki felönt a garatra«), duettek (»Szép is vagyok, jó is...«) énekszólamban, zenekari kíséretben s biztos kifejezési formákban járatos muzsikus alkotásai. Érdekes megoldás, hogy a híres Hatvani-féle báli árvízhistóriát kis kupléban éneklik el. Ez viszont a régi Kemény Egont idézi, mint a »Felhőcske Száll a Hold előtt« című kettős is. A daljáték zenéje esetleg elbírt volna egy-két könnyedebb dallamot is, amit a szerző nyilván azért mellőzött, mert még nagyon sok lehet a mondanivalója s kevés alkalma volt eddig ilyen nagyobb munkára.



Két részben játszották a daljátékot, melynek rövidebb, második részét gondoljuk erőteljesebbnek, Ebben — az énekrészen kívül — több a cselekmény s így a színészi lehetőség is. Hatvani alakítója, Bessenyei Ferenc beszéd- és énekhangjával egyaránt valóra válthatta a szerzők elképzelését, a famulussal, Simándy Józseffel együtt, akinek érces tenorja pompásan zengett s még szövegével sem maradt el szereplőtársai mögött. Bule, a csontvázat eladó pedellus kitűnő írói eszközökkel megrajzolt alakját Gózon Gyula valóban életre keltette. A népes szereplőgárdából a nyegle Füzéressyt, tehát Horváth Tivadart (egyéni, fanyar játékstílusával) s a szerelmes csizmadiát, az ízes beszédű Tompa Sándort említjük. Aránylag mostohán bántak a szerzők a női szereplőkkel, de a bájos Petress Zsuzsa énekszámaival járult hozzá a maga figurájának teljességéhez. Mezey Mária, mint színésznő és mint sanzonénekesnő egyaránt tudása javát adta. A szép zenei produkcióért Lehel György karmestert, a rádiózenekart, a Földényi kórust, a gördülékeny rendezésért pedig Molnár Mihályt és Szécsi Ferencet illeti az elismerés.



/Kristóf Károly/



 



Népszava, 1955. január 29.



„A rádió mellett”



Kellemes estét szerzett a Rádió vasárnap egy új magyar daljáték, a »Hatvani diákjai« bemutatásával. Kedves és érdekes történet keretében ismerkedünk meg a XVIII. század magyar városának, Debrecennek akkori arculatával, egy haladó természettudóssal, Hatvani professzorral és diákjaival. A daljáték meséje arról szól, milyen csellel és ravaszsággal akarják eltávolítani a természettudóst Debrecenből, s Hatvani professzor és diákjai hogyan akadályozzák meg ezt.

Ambrózy Ágoston, Ignácz Rózsa és Sós László meseszövése jól jellemzi a korabeli debreceni diákéletet. A két legélőbb figura Hatvani professzor és Bule Lajos, a pedellus. A meseszövés fordulatosabb, helyenként humorosabb is lehetett volna, néhány helyen a szerzők sokszor megirt sablonokat alkalmaztak. Így például túl naiv, ahogyan, ahogyan a császári hivatalnok megvesztegeti az egyik professzort. A két fiatal szerelmes ábrázolása is elég szokványos.

Kemény Egon zenéjének fő erőssége, hogy a diákéletet megelevenítő jelenetekben jó magyar muzsikát ad. A dalok kedvesek, színvonalasak, bár nem jellegzetesen operettdalok. A debreceni bálról szóló sanzon azonban Mezei Mária szellemes tolmácsolásában bizonyára hamarosan széles körben ismertté válik.

Az előadás érdekessége volt még, hogy Bessenyei Ferenc, a nyári sikeres operettszereplés után most is megmutatta: lehet elmélyült alakítást nyújtani egy daljáték szerepében is. Ugyanakkor Simándy József, Operaházunk neves művésze, a számára szokatlan műfajban is megállta helyét. Gózon Gyula ezernyi derűt és színt vitt az öreg pedellus figurájába.



/Kisbán/


Marton Éva • 7602018-09-27 12:24:22

Beszámoló a III. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny döntőjéről



"Újra és újra II."



KONDOR KATA írásának második része



Opera-vilag.net - 2018. szeptember 27.


Operett, mint színpadi műfaj • 37082018-09-26 21:36:11

Megkezdődtek a Maya című revüoperett próbái



"Sok évtizedes kihagyás után, régi adósságát törlesztve tűzi műsorára a Budapesti Operettszínház Fényes Szabolcs egyik legnépszerűbb darabját, a Mayát. Az 1931-ben íródott mű látványos show elemekkel gazdagított revü-operett, melyben a szerelmi játszmák mellett a félreértéseken alapuló vérbő humor is hangsúlyosan jelen van. A címszerepet alakító Fischl Mónika és Bordás Barbara olyan elődök nyomdokába lép, mint Honthy Hanna, Karády Katalin és Almási Éva. A november 30-ai bemutató rendezője Réthly Attila, akinek nevéhez az Operettszínház olyan nagy sikerei köthetők, mint az Én és a kisöcsém vagy a Dorian Gray."


Operett, mint színpadi műfaj • 37072018-09-26 21:31:53

SZENTE VAJK VIDEÓÜZENETBEN ISMERTETI OPERETTSZÍNHÁZI PÁLYÁZATÁT



Szinhaz.org.  - 2018 SZEPTEMBER 11. KEDD, 8:00



 


Marton Éva • 7592018-09-26 21:25:45

Egyéniségek futószalagon, avagy a III. Marton Maratonról



Origo.hu -  2018.09.25. 13:45



ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/91. levélária



Kedves Tatjána Néném!



Nagyon kényelmes dolog ám a zeneakadémiai zsűriben csücsülni, és megszemlélni a világ énekesfelhozatalát, hogy nézni is teher... Most, a hatodik évben, a harmadik versenyen értünk oda, hogy a jelentkezők színvonala méltó lett ahhoz a nívóhoz, amelyet Marton Éva, a XX. század legjelentősebb magyar operaénekesnője évtizedeken át képviselt.



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28942018-09-26 21:18:53

Bizony.  Épp két hónapja, hogy Nagy Ibolya a Dankó Rádióban „Hatvani diákjai”-blokkot állított össze, Kemény Egon zenéjét és daljátékát népszerűsítve. (Július 26. - 2816. sorszám) Ez annak a tükrében elgondolkodtató, hogy más szerzők egy-egy darabjának zenéje olykor csak féléves kihagyás, vagy még több idő után  jut el  a rádióban újra a hallgatókhoz...


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28922018-09-26 14:45:14

A „Túl az Óperencián” adásának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, ezen a héten minden nap a kiváló zongora- és orgonaművésszel, Hegedűs Valérral beszélget a Dankó Rádió stúdiójában, aki a mai diskurzusuk során Bessenyei Ferenccel közös, régi koncertműsorára is kitért; a műsorban bejátszásra került egy régi hangfelvétel részlete, melyen Bessenyei szép szavakkal köszöni meg Hegedűs Valérnek a születésnapi jókívánságait, majd az ő zongorakíséretével elénekli a „Ha én gazdag lennék”kezdetű számot a „Hegedűs a háztetőn”  musicalből.



Hegedűs Valér beszélt Liszt zenéjének őt inspiráló, lélekkel teli művészetéről. Szólt arról is, hogy nem csak játszik hangszerén, hanem hallgatóságának olykor szóban is értelmezi az előadandó zeneművet-zeneszámot, szereti megfogalmazni az adott műről tudni valókat, a zenéjével kapcsolatos gondolatait, a közönség számára befogadhatóbbá tenni, amit majd hallani fog.  



A mai adás végén hangfelvételről hallhattuk Hegedűs Valér zongoraszólójával felcsendülni Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenyének részletét (a Pro Musica Filarmonica zenekar játszik, vezényel Nagy Róbert).



Az operett-vonalat ma Kemény Egon- Ignácz Rózsa - Soós László – Ambrózy Ágoston Hatvani diákjai című daljátékának részletei képviselték:



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1955. január 23., Kossuth Rádió, 20.30 – 23.00 (két részben, szünettel)



A Magyar Rádió 64 tagú Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli. Közreműködik a Földényi kórus 40 tagú férfikara. A hegedűszólót Ramor Ervin, a cembalo-szólót Gát József játssza.



Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc



A darab szereposztása:



Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc



Bankós professzor – Kovács Károly



Domokos professzor – Bárdi Ödön



Varja rektor – Kővári Gyula



diákok: 



Kerekes Máté – Simándy József



Pálóczi Horvát Ádám – Sinkovits Imre



Naszályossy – Zenthe Ferenc



Kapocs – Hadics László



Csukás – Suka Sándor



Szilvássi – Dékány László



Füzéressy Kristóf – Horváth Tivadar



Kocsondi – Lázár Gida



Reszegi pedellus – Csákányi László



Bule, volt pedellus – Gózon Gyula



Fodorító – Tompa Sándor



Amálka, a leánya – Petress Zsuzsa



Czibljavzek, császári biztos – Dénes György



Elmira – Mezei Mária, 



Pfutsch – Pethes Sándor



 



Történik 1780-ban, Debrecenben



A ma sugárzott részletek:




  • Amálka és Hatvani professzor kettőse: „Szép is vagyok jó is, mégis árva vagyok, aki hozzám való, az már csak bujdosó!.../Megkérdeztem a madártól, a fecskétől, a gólyától: Fáj-e mikor hű szívében, elbúcsúzik a hazai tájtól? …/- Nem születtünk kóbor, vándorló magyarnak, hiába űznek itt, ott hiába várnak, magyarnak születtünk, itthon maradónak. Érted is hűséges feketerigónak…” (Petress Zsuzsa, Bessenyei Ferenc)

  • Hatvani professzor, Kerekes Máté és Amálka jelenete – dialógus, prózában:

    „- Menj szépen, kísérd haza ezt a madárkát! Azazhogy…. Hú, a kutyafáját! Most jut szembe: nem való, hogy egy kislány egy legénnyel egymagában járjon egész éjszaka! Megszólná egész Debrecen!...” (Bessenyei Ferenc)



    A dialógust követi Kerekes Máté és Amálka énekkettőse:„- Édes lányka, szép Amálka, muskátli nyílt ablakába. Még szebb lenne, még jobb lenne, Te magad, ha nyílnál benne. Szerelmedet pihenőnek kívánom, nézz ki, nézz ki, bársony-piros virágom! Édes lányka, szép Amálka, Tiéd vagyok, enyém leszel nemsokára! ..." (Petress Zsuzsa és Simándy József, km. énekkar)

  • Diákkar: „Jó dolga van a diáknak, tekintélye van…" ( Földényi-kórus férfikara)

  • Bule Lajos, az öreg pedellus dala: „Aki felönt a garatra, ne tegyék fel az asztalra!.../Egy-két literát jó bor, ha megárt…” (Gózon Gyula)

  • Elmira sanzonja:„Ötvenkilenc dáma elindult a bálba, földig érő, bécsi-módi krinolinszoknyába...”  (Mezei Mária)

  • Kapocs – kórussal kiegészített – dala (Pálóczi Horváth Ádám verseiből a zeneszerző állította össze): "Még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak!...”/ Kar: „Hopp! Ördöngös boszorkányos debreceni korcsmáros!...” (Hadics László és Földényi-kórus férfikara; a dal bevezető hegedűszólóját Ramor Ervin játssza.)



Ez a délelőtti adás ma 18 és 19 óra között ismát elhangzik a Dankó Rádióban, benne a Kemény-daljáték részletei kb.18.20-tól lesznek hallhatók.)

 


Gaetano Donizetti • 9512018-09-26 10:08:32

A Bartók Rádió tegnap esti (szeptember 25.) operaközvetítése (is) - három hétig - visszahallgatható a



HANGTÁR  segítségével.



 19:00 - 19:35



Prológ



 Gaetano Donizetti: Stuart Mária



A mikrofonnál: László Ferenc



Szerk.: Katona Márta



 19:35 – 20:49



Gaetano Donizetti: Stuart Mária



 Kétfelvonásos opera



Szövegét - Friedrich Schiller drámája nyomán - Giuseppe Bardari írta



Vez.: Paolo Arrivabeni



Km.: Arnold Schönberg Kórus (karig.: Erwin Ortner) Osztrák Rádió Szimfonikus Zenekara



Szereposztás:



Stuart Mária - Marlis Petersen (szoprán),

I. Erzsébet királynő - Alexandra Deshorties (szoprán),

Robert Dudley - Norman Reinhardt (tenor),

Sir William Cecil - Tobias Greenhalgh (bariton),

George Talbot - Stefan Cerny (baszus),

Hannah Kennedy - Natalia Kawalek (mezzoszoprán)



(Bécs, Theater an der Wien,  2018. január 19.)



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28912018-09-25 23:34:19

  • Vágyom egy nő után” - Kovács József operettlemeze (részletek, Qualiton.1985)  az MRT szimfonikus zenekarát Pál Tamás vezényli:



Lehár Ferenc: Paganini - Volt nem egy de száz babám"



Ábrahám Pál: Viktória - „Good night”- kettős (km. Bártfai-Barta Éva) 



Kálmán Imre: Marica grófnő - „Hej, cigány...”



Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő - „Egy drága szempár”  



Kálmán Imre: Marica grófnő – "Egy az élet, egyszer élsz csak" - kettős (Km. Tokody Ilona)



Johann Strauss: Egy éj Velencében - Gondola-dal („Várlak az éjben…”)



Lehár Ferenc: A cárevics - Volga-dal („Egyedül, újra egyedül...”)



Carl Zeller: A madarász –"A nagyvilág rózsákból áll" - kettős (Km. Gregor József)



Kacsóh Pongrác: Rákóczi – „Rákóczi megtérése”



Huszka Jenő: Bob herceg – „Londonban, hej! …”



Lehár Ferenc: A mosoly országa – "Vágyom egy nő után"



Johann Strauss: Bécsi vér - kettős (km. Bártfai-Barta Éva) 



Lehár Ferenc: Friderika – „Ó lányka, ó lánykám”


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43382018-09-25 22:19:14

Házy Erzsébet művészete a nevét viselő énekversenyen is megcsillant



Felvidek.ma



Írta: Hideghéthy Andrea,  2018.09.24.



Kitűnő légkör, fantasztikus zsűri és díjak várták a Házy Erzsébet Tehetségkutató Énekverseny résztvevőit az érsekújvári döntőn, szeptember 23-án.





A pénteki és a szombati forduló után 20 versenyző jutott be a vasárnapi gálára, amelyből öten a musical, heten az operett, míg nyolcan az opera műfajában mérettették meg magukat.



A gálaműsor különlegességét a szimfonikus zenekar kísérete biztosította, akikkel a versenyzők remek darabokban mutatták meg tehetségüket. A zsűrinek a produkciók után nem volt könnyű kiválasztania a nyerteseket.



A szervezők a döntés meghozataláig sem hagyták unatkozni a közönséget. Janza Kata hangjával, előadói lelkületével, gazdag érzelemvilágával varázsolta el a közönséget. Ám a meglepetések sora ezzel nem ért véget, hiszen a színpadra szólított versenyzők Klein Ottokár operaénekessel, Érsekújvár polgármesterével közösen adták elő a Traviatából a Pezsgő áriát. A hálás közönség állva tapsolta meg a nagyszerű produkciót.



A feszültség csak fokozódott, amikor Szinetár Miklós és Klein Ottokár értékelték a versenyt és a produkciókat.



Szinetár Miklós összegzése ámulatba ejtette a nagyérdeműt, amikor visszaemlékezett, hogy a Magyar Állami Operaházban három társával az első ösztöndíjasok voltak és Melis György, valamint Gáncs Edit mellett Házy Erzsébet, akiről az énekverseny a nevét kapta, voltak a társai. A személyes ismeretség, az együtt töltött évek torokszorító élménnyé váltak azáltal, hogy a nevét viselő tehetségkutatón zsűritagként vett részt.



Emellett méltatta Klein Ottokárt is, aki a rendezésében bemutatott Varázsfuvolában szerepel és a legjobb tanítványaként utalt rá. Majd a versenyről elmondta, hogy véleménye szerint a színvonal magasabb volt, mint tavaly, és a művészet elérte a célját, örömet szerzett az embereknek, mind a közönségnek, mind az előadóknak.



Klein Ottokár kiemelte, hogy egyhangú döntések születtek és a díjazottaknak azt tanácsolta, tanuljanak, fejlődjenek és mérettessék meg magukat jövőre is.



A verseny nívójáért köszönetet mondott a szervezőknek, a zsűrinek, a fellépőknek és a nagyérdeműnek is. A díjak is hozzájárultak a magas színvonalhoz. Az első három helyezett ugyanis pénzdíjat és Klemen Terézia – Az évszázad Manonja című könyvét kapta, továbbá egy ötnapos mesterkurzuson is részt vehetnek Kehidakustányon ez év októberében.



Továbbá fellépési lehetőséget is biztosítanak a szervezők a nyerteseknek az idei év folyamán Zalaegerszegen és Óbudán, az új évben pedig közkívánatra Somorján, majd a nőnapi koncerten Komáromban.



A nyertesek:

Musical kategória

Első helyezés: nem osztották ki

Második helyezés: Dorota Tóthová (Csehország)

Harmadik helyezés: Pap Dorottya Viktória (Magyarország)



Operett kategória

Első helyezés: Nem osztották ki



Második helyezés, megosztott díj: Farkas Tamás (Magyarország) és Józan Vivien (Magyarország)

Harmadik helyezés, megosztott díj: Lévai Éva Enikő (Magyarország) és Fülöp Gergely Tímea (Románia)



Opera kategória

Első helyezés: Hajzušová Tatjána (Szlovákia)

Második helyezés: Fülöp Gergely Tímea (Románia)



Harmadik helyezés, megosztott díj: Mellenová Linda (Szlovákia) és Erndt-Sallerbec Vivien (Ausztria)



Szluka Lídia (Magyarország) polgármesteri különdíjban részesült.


G.F. Händel Operák, Zeneművek • 17182018-09-25 22:05:39

KÖZELEBB AZ ÉGHEZ”



„ZENE – KULTÚRMISSZIÓ A FELEDÉSBE MERÜLT HÄNDEL-OPERÁK NÉPSZERŰSÍTÉSE”



Magyar Idők, 2018. szeptember 24. Hétfő 19:39 



Tóth Ida



Baráth Emőke, Philippe Jaroussky és az Ensemble Artaserse koncertje, Müpa, 2018. szeptember 13.





Már előre az év koncertjeként emlegették Baráth Emőke, Philippe Jaroussky és barokk zenekara, az Ensemble Artaserse múlt heti koncertjét, amelynek a jó akusztikájú Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem adott otthont a Müpában. A hang minősége közvetlenül is hozzájárult a historikus kamaraegyüttes korhű előadásmódjának befogadásához, erre jött ráadásként, hogy a művészek intim környezetet teremtettek Händel muzsikájával az 1800 férőhelyes palotában. Telt ház volt, de közel hozták a zenét.” [...] 



„Jaroussky ötlete volt, hogy korábbi Orfeo-lemezükhöz hasonlóan most Händel operáinak részleteiből állítsanak össze egy történetet. Kultúrmisszió a feledésbe merült Händel-operák népszerűsítése, de több is történt ennél a barokk esten: az eredeti közegből kiemelt duettek és áriák kiáradásával megszületett az örök szerelem története. Hét operából válogattak az énekesek.



Baráth Emőke és Philippe Jaroussky előadásmódja nem attól professzionális, hogy vegytiszta és kiszámítható. A barokk estet nyílt gesztusok, őszinte és hiteles mozdulatok jellemezték, még az énekesek táncszerű mozgása is hozzátett a történethez, pedig jelmez sem volt – a hangverseny bizonyította, két énekes önmagában elegendő, ha a párkapcsolat megidézéséről van szó. Nem is jó szó a hangverseny a látottakra, hallottakra: nem volt ebben semmi verseny, sem Baráth Emőke, sem Philippe Jaroussky nem akart a másik fölébe kerekedni, inkább egymásért szóltak a hangok.”


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40572018-09-25 22:03:47

KÖZELEBB AZ ÉGHEZ”



„ZENE – KULTÚRMISSZIÓ A FELEDÉSBE MERÜLT HÄNDEL-OPERÁK NÉPSZERŰSÍTÉSE”



Magyar Idők, 2018. szeptember 24. Hétfő 19:39 



Tóth Ida



Tóth Ida



Baráth Emőke, Philippe Jaroussky és az Ensemble Artaserse koncertje, Müpa, 2018. szeptember 13.





Már előre az év koncertjeként emlegették Baráth Emőke, Philippe Jaroussky és barokk zenekara, az Ensemble Artaserse múlt heti koncertjét, amelynek a jó akusztikájú Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem adott otthont a Müpában. A hang minősége közvetlenül is hozzájárult a historikus kamaraegyüttes korhű előadásmódjának befogadásához, erre jött ráadásként, hogy a művészek intim környezetet teremtettek Händel muzsikájával az 1800 férőhelyes palotában. Telt ház volt, de közel hozták a zenét.” [...] 



„Jaroussky ötlete volt, hogy korábbi Orfeo-lemezükhöz hasonlóan most Händel operáinak részleteiből állítsanak össze egy történetet. Kultúrmisszió a feledésbe merült Händel-operák népszerűsítése, de több is történt ennél a barokk esten: az eredeti közegből kiemelt duettek és áriák kiáradásával megszületett az örök szerelem története. Hét operából válogattak az énekesek.



Baráth Emőke és Philippe Jaroussky előadásmódja nem attól professzionális, hogy vegytiszta és kiszámítható. A barokk estet nyílt gesztusok, őszinte és hiteles mozdulatok jellemezték, még az énekesek táncszerű mozgása is hozzátett a történethez, pedig jelmez sem volt – a hangverseny bizonyította, két énekes önmagában elegendő, ha a párkapcsolat megidézéséről van szó. Nem is jó szó a hangverseny a látottakra, hallottakra: nem volt ebben semmi verseny, sem Baráth Emőke, sem Philippe Jaroussky nem akart a másik fölébe kerekedni, inkább egymásért szóltak a hangok.”



 


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12372018-09-25 21:24:59

A dokumentáció kedvéért ideírom a kora délután sugárzott televíziós portréfilm adatait:



M3 csatorna, 2018. szeptember 25. kedd 13:00 - 13:50



Egy primadonna portréja - Egy este Domonkos Zsuzsával



(1987)



„Operett slágerek a MOM Művelődési Ház színpadán. A dalokból egy primadonna portréja rajzolódik ki.”



Szereplők:




  • Domonkos Zsuzsa




  • Bessenyei Ferenc




  • Jankovics József




  • Körmendi János




  • Sánta Ferenc



 




  • A Fővárosi Operettszínház Zenekara




  • Karmester: Váradi Katalin





Rendezte: Koltay Beáta



Műsorvezető: Petress István



Időtartam: 50 perc


Operett, mint színpadi műfaj • 37012018-09-24 17:28:38

Emlékeztetőül, négy évvel ezelőtt -  2014 augusztusában - :



Lőrinczy György művészeti menedzser, Bozsó József színész, rendező, kulturális menedzser és  Tokody Ilona operaénekes nyújtottak be pályázatot a Budapesti Operettszínház vezetésére.



Ismeretes az eredmény.


Kedvenc magyar operaelőadók • 10892018-09-24 09:17:13

Hamarosan a Bartók Rádió sugározza



9:30 - 10.00:



Arckép



- alkotó emberek portréja

Szegedi Csaba operaénekes



Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia

 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28902018-09-23 21:46:57

Bízom abban – magam is nagyon remélem -, Tiboldi Mária  e heti „vendégeskedése” után Schubert Ferenc is „képbe” kerül és legalábbis hangban szintén beszélgetőtársa lesz a „Túl az Óperencián” szerkesztő-műsorvezetőjének, Nagy Ibolyának!  



Tiboldi Mária operett-primadonna a rádióadásban a magánéletéről érthetően keveset árult el, de mégis megkerülhetetlen volt Schubert Ferenc személye: „nevesítésre” került a Magyar Rádió egykori zenei szerkesztője… Tiboldi egyebek közt megemlítette ezt a közös tavalyi „akciójukat”  is (rákerestem a neten):



"Barangolás a zene birodalmában – Velencén"



Zenés beszélgetés és vetélkedő a magyar opera és operett kincsestárából sorozat Velencén a  kastélyban.



Közreműködnek:



Tiboldi Mária Jászai-díjas színész és primadonna, a Budapesti Operettszínház örökös tagja



Schubert Ferenc a Magyar Rádió nyugalmazott vezető szerkesztője



“Legyen a zene mindenkié!



Miután mindketten zenét művelő és szerető családból jöttünk és egész életünket a zene szolgálatába állítottuk, tanultunk, ismereteket szereztünk, ezért ajánlottunk fel egy olyan műsor sorozatot, ahol a közönség a magyar kultúra gyöngyszemeivel találkozhat. Az opera és operett világából hangzanak el bejátszások. Erkel, Bartók, Kodály mellett nagyon szépen illeszkedik Huszka, Kálmán és Lehár zenéje. Mindketten műsorvezetők leszünk, de inkább beszélgető partnerei a közönségnek. Szórakoztató elemei is lesznek a programnak, a hallgatók kipróbálhatják zenei ismereteiket, vetélkedő formájában. Nyereménnyel térhetnek haza!



Mindenkit szeretettel várunk Velencén a Kastélyban.”



Tiboldi Mária és Schubert Ferenc



Időpontok: 2017. márc. 31., április 7., április 21., 




A nap képe • 20952018-09-23 14:39:02

Kónya Sándorral kapcsolatos személyes emlékemet hozom fel ide – Házy Erzsébet kapcsán is -, amikor most ide bemásolom a fórumbejegyzéseim közül az alábbi bekezdéseket:



Házy Erzsébet művészete és pályája 113.



Búbánat - 2006-08-18 14:06:15



„1973. évben, a volt Zichy- palotában (Zuglóban), közönség előtt „élőben” Zeller: A madarász és Millöcker: Dubarry c. művek rövid, keresztmetszetszerű Tv- felvételére került sor. A bedíszletezett, bekamerázott csupa tükör-csillár díszterem közepén, jelmezekben, találkozhattunk Kalmár Magdával, Házy Erzsébettel és Kónya Sándorral, akik play-back technika „segítségével” eljátszották, eldalolták a két operett legszebb részleteit. (Sőt, még a valcer hangjaira, táncra is perdültek egymással!) A zenei anyagot előzőleg a rádió stúdiójában rögzítették szalagra, melyet itt a hangszórókon át hallhattunk. Mulatságos pillanatok akadtak bőven a forgatás alatt, többször is ismételni kellett egy-egy jelenetet; a kellékeseknek hason csúszva a kábelek között úgy kellett tartaniuk a nagyméretű kartonlapokat, melyekre nagybetűkkel felírták a versek szövegét, hogy a két művész, ha netán elfelejtené, mi következik, a kamera optikája számára, feltűnésmentesen odapillanthasson; ebből eredően az "ilyen súgáshoz" nem szokott operaénekeseknek voltak is problémájuk ebből fakadóan... Házy Erzsébet egyébként maga volt a csoda! Tündöklő-ragyogó jelenség! Ilyen közelről még addig sosem láttam. Érdekes volt "testközelből" figyelni, hogyan dolgozik: milyen művészi fegyelemmel, alázattal, szerepére és partnerére koncentrálva "játszik", s közben félszemmel a rendezői és a technikát kezelő munkatársak utasításainak is türelemmel tesz eleget! Nem semmi! Házy Erzsébet vérbeli profi módon, tudomást se véve fáradságról, a közönség jelenlétéről, a fürkésző szemekről, lazán, könnyedén végezte dolgát, eleget tett az elvárásoknak. Átváltozott Madam Dubarryvá, és ő volt "a" Hercegnő A madarászban! Élményt nyújtott!  (Kalmár Magda ugyanebből az operettből "postás Milka" karakterét és "énekhangját" hozta...)



Kónya Sándort először hallottam magyarul énekelni. Furcsa volt a kiejtése: olyan ízes „sarkadi”-as... Őt is nagy szeretettel vette körül mindenki, a sminkestől kezdve a kamerásokig. Látszott rajta, hogy kissé idegenül mozog a kamerák, lámpák, az intimebb beállítások közepette. De amikor megszólalt a zene és elkezdődött az érdemi munka, ami már "élesben" ment, egyszerre átlényegült azzá a figurává, amit ott a szemünk láttára alakított; egy idő után a play-back már semmi gondot nem okozott számára. És a hangja, ami a hangszórókon érkezett, még mindig, annyi sok év után is, csengett, magasan szárnyalt, és ő is sikeresen elvitt bennünket az operett álomvilágába, megteremtve annak illúzióját! És ez nem kevés! Színészileg, az oldott alakítás tekintetében persze Házyval nem vehette fel a versenyt... Így is nagy örömet szereztek duettjei Házyval. És hát Ádám híres belépője a Madarászból, mindenki szemébe könnyeket csalt! 



Azért is emlékszem erre a műsorra szívesen vissza, mert az akkori barátnőmmel én is ott voltam a felvételen! A játéktér közvetlen közelében félkör alakban, több sorban elhelyezett rokokós stílusú bársonyozott székeken foglalt helyet a közönség. Mi ketten az első sor középen ültünk, és a kamera többször is elidőzött rajtunk, miközben a felvétel alatt pásztázta a közönség reakcióját; az elkészült műsor lejátszásakor a TV-ben premier plánban viszontláthattuk magunkat a nagy művészek „árnyékában”!



Kónya Sándorral néhány nappal később újra találkozhattam, igaz, ezúttal az Erkel Színházban, amikor a Lammermoori Lucia Edgar szerepét énekelte (előadás végén autogramot kaptam tőle); az elővételben vásárolt jegy mellé volt az ajándék tiszteletjegy és Meghívó az említett TV-felvételre. 



 



Házy Erzsébet művészete és pályája 1626.



Búbánat2009-11-19 22:44:51



"Nagyapám 20 éves volt...” - Kónya Sándor portréműsora



MTV 1973. július 14., 20.55 - 21.30; ismétlése MTV Kísérleti 2. Csatornáján: 1973. augusztus 21., 21:10 - 21:45 színes adásban!



Helyszín: a zuglói Zichy-kastély díszterme – 1973. február hó. 



Műsorvezető: Kónya Sándor



Műsor:



1. Karl Zeller: A madarász - „"Nagyapám 20 éves volt...” (Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj...” refrénnel) /Kónya Sándor, tánckar. Háttérvetítés: kastélyok/.



Bejön Kónya Sándor, köszönti a nézőket, majd egy zeneszerzőkről szóló anekdotát mesél el.



2. Zeller: A madarász – „Vigyázz, vigyázz te, szép leány...” /Kónya Sándor, Kalmár Magda/.



3. Zeller: A madarász – „Viszem a postazsákot én...” /Kalmár

Magda, tánckar/. 



4. Zeller: A madarász – Rózsadal. Ádám és a hercegnő kettőse: „Tudod-e ott, Tirolban, lent...” /Kónya Sándor, Házy Erzsébet, tánckar/.



Kónya Sándor Karl Millöcker zeneszerzőről, Dubarry című operettjéről beszél. 



5. Millöcker: Dubarry – „Átéltem már néhány szerelmet...„ /Házy Erzsébet, tánckar/. 



6. Millöcker: Dubarry – „A május ránk talált...” /Kónya Sándor, Házy Erzsébet, tánckar/. 



7. Millöcker: Dubarry – „Mily szép az élet...” /Kónya Sándor/. 



Tapsoló közönség, a művészek meghajolnak.





Szerkesztő: Bánki László



Koreográfus: Geszler György



Operatőr: Szabados Tamás

Jelmeztervező: Tóth Barna



Rendező: Szitányi András



Ebben a TV- műsorban az énekelt operettslágereket - élő produkcióban - play-back technikával vették fel. Előzőleg a rádióban készült egy keresztmetszet a két operettből, amit a rádió sokszor leadott, a Hungaroton kazettán, LP-n és CD-n is megjelentette – ezekről korábban már szóltam (1165, 625, 626, 409, 387, legutóbb, összefoglalóan, az 1446, 1447 sorszámoknál). Házy Erzsébet, Kalmár Magda és Kónya Sándor erre a zenei alapra ráénekelt („tátogtak”), miközben játszottak egymással, és táncoltak a díszletek között, jelmezben. Ott voltam a helyszínen, emlékszem, hogy egy-egy jelenetet többször is felvettek, hogy a szájmozgás összhangban legyen a hangszórón át jött énekhangokkal. A közönségnek mindez új volt, és hogy testközelből figyelhette, nézhette a kitűnő művészeket, abban az időben ez nem volt mindennapos! Óriási sikerük volt, s ez „visszajött” a TV képernyőjén is; lelkesen tapsoló közönséget sokszor mutatja a kamera. Ha most nézném vissza a felvételt, bizonyára, alig ismernék magamra… De ott vagyok az első sorban, a kamera engem is felvett…


film és zene • 1882018-09-23 13:54:07

Paganini - Az ördög hegedűse



Német – olasz életrajzi film (2013)



(117 perc)



Ma éjjel a Duna TV  sugározza (23.25 – 1.35)



1830. A hegedű virtuóz és hírhedt nőfaló Niccolò Paganini (David Garrett) karrierje csúcsán van, Európa rajong érte. Nevéhez számtalan botrány és pletyka kapcsolódik, melyekért főleg menedzsere, Urbani (Jared Harris) a felelős, aki így próbálja ügyfelét az érdeklődés központjában tartani. Már csupán a londoni közönség meghódítása várat magára. Paganini Londonba csábításáért és Britanniában történő debütálásáért az angol impresszárió John Watson (Christian McKay) és szeretője Elisabeth Wells (Veronica Ferres) mindenüket kockára teszi. A minden hájjal megkent Urbani végül meggyőzi Paganinit, hogy fenntartásai ellenére Londonba utazzon. Az újságíró Ethel Langham (Joely Richardson) ömlengő cikkeinek hatására Urbani terve jobban működik, mint képzelte: a rajongók elárasztják szállodájukat és hatalmas zűrzavart okoznak. A zenész és menedzsere Watson házaba menekül, ahol Paganini gyorsan belopja magát háziasszonya szívébe...



Rendező: Bernard Rose



 



U.i.: Örömhír a magyar rajongóknak, hogy ősszel a rocksztárként ünnepelt művész  - David Garrett - végre Budapestre érkezik: 2018. október 10-én a Papp László Budapest Sportarénában lép fel.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43372018-09-22 14:16:22

Elkezdődött a háromnapos Házy Erzsébet Tehetségkutató Énekverseny



/Felvidek.ma - Hideghéthy Andrea, 2018.09.21. /



Immár harmadik alkalommal ad otthont Érsekújvár a Házy Erzsébet Tehetségkutató Énekversenynek.



Szeptember 21-én, pénteken a kultúrházban tartják az elődöntőket, szombaton 16 órától zajlanak a középdöntők, szeptember 23-án, vasárnap pedig szintén 16 órától egy gálaest keretében rendezik meg a tehetségkutató énekverseny döntőjét.



A felvidéki, pozsonyligeti származású Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas operaénekesnőről, Házy Erzsébetről elnevezett verseny népszerűsége évről évre növekszik és a műfaj kedvelői mellett a szélesebb közönség is érdeklődve fordul Házy Erzsébet csaknem elfeledett, de új életre kelő emléke felé.



Klemen Teréziától, a nemzetközi tehetségkutató énekverseny ötletgazdájától és a meghirdető Szlovákiai Civil Becsületrend Polgári Társulás elnökétől megtudtuk, hogy az énekverseny a harmadik évfolyamához érkezett és a korábbi évekhez hasonlóan népes nemzetközi mezőny méretteti meg magát három kategóriában az idei évben is.



Kérdésünkre elmondta, azért keresik három kategóriában a tehetségeket – mint azt Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet című könyvében is kifejti –, mert a művésznő tehetsége is megmutatkozott mindhárom műfajban.



A háromnapos versenybe 2018-ban 67 versenyző nevezett be, ebből az opera kategóriában 37-en, operettben 16-an, míg a musical kategóriában 14-en kezdik meg a pénteki első fordulót.



Az énekesek hét országból érkeztek. Nagy öröm a szervezők számára, hogy Szlovákia, Csehország, Ausztria, Magyarország, Szlovénia és Románia mellett Írországból is érkezett versenyző.



Klemen Terézia kiemelte, hogy a színvonalas előadások mellett a közönség találkozhat a zsűri nemzetközileg ismert és elismert tagjaival is, akik nem kisebb egyéniségek, mint Szinetár Miklós Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színházi, opera-, tévé- és filmrendező; Kertesi Ingrid Liszt Ferenc-díjas érdemes és kiváló művész, a Magyar Állami Operaház magánénekese, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja; Mgr. Art. Klein Ottokár, a zsűri elnöke, operaénekes, Érsekújvár polgármestere; Mgr. Klemen Terézia, a zsűri titkára, a Szlovákiai Civil Becsületrend alapító elnöke, főszervező; Kürthy András operarendező, Ruzitska József-díjas (Kolozsvár), Az opera értéke (Iasi) díj kitüntetettje, a Magyar Állami Operaház volt műsorigazgatója; Katona Ágnes zenetanár, a Nemzetközi Duna Filharmónia Kulturális Platform elnöke, CENTROPE-díjas (Bécs); Iván Ildikó, a Magyar Állami Operaház szólistája, a Nyugat-magyarországi Egyetem professzora, a bonni opera szólistája; valamint Dunajszky Géza zenetanár, karnagy, a szlovákiai magyar tanítók kórusának alapító tagja és volt szervezőtitkára.


Ilosfalvy Róbert • 8112018-09-22 14:12:55



1962-ben a Magyar Rádió 6-os stúdiójában. Lamberto Gardelli olasz karmester vezényli a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát. Középen Házy Erzsébet, profilban Ilosfalvy Róbert.. / Fortepan/.



Forrás: Házy Erzsébet emlékezetes szerepei – facebook oldal – nyilvános csoport


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43362018-09-22 14:11:07



1962-ben a Magyar Rádió 6-os stúdiójában. Lamberto Gardelli olasz karmester vezényli a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát. Középen Házy Erzsébet, profilban Ilosfalvy Róbert.. /Fortepan./



Forrás: Házy Erzsébet emlékezetes szerepei – facebook oldal – nyilvános csoport


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43352018-09-22 12:39:59

Kapcs. 517.,  2127. sorszámok



Pótlás



Fényes Szabolcs – Hárs László – Romhányi József: Nászajándék



A Rádiószínház bemutatója: 1954. március 30., Kossuth Rádió, 20:10.



Zenés rádiókomédia.



A Magyar Rádió szimfonikus zenekarát Lehel György vezényli.



Közreműködik a Földényi-kórus.



Zenei rendező: Ruitner Sándor.



Rendező: Szécsi Ferenc.



Személyek:



Octave, parlamenti büffés - Feleki Kamill



Juliette, a leánya- Házy Erzsébet;



Pierre, utcai énekes - Pataki Jenő;



Klotild néni - Somogyi Nusi;



Favier - Latabár Árpád;



Pauline, a leánya - Csikós Rózsi



St. Amande, miniszter - Uray Tivadar;



Tourciogne, miniszter - Dénes György;



 Yvette - Mezey Mária;



Százados - Apáthi Imre;



Mester- Hlatky László;



Inas- Holl István;



Őrmester - Szemethy Endre;



Detektívek - Benedek Tibor és Sárosi Mihály.



(96 perc.)



 


Ilosfalvy Róbert • 8102018-09-21 10:51:19

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián”  mai adásában Suppé-dallamok is felcsendültek:



1. Előbb a Boccaccio egy televíziós produkciójának zenei anyagából hallhattuk Tiboldi Mária énekét (Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Sebestyén András)



2. Franz von Suppé: Boccaccio A Rádió Dalszínháza produkciója (1961. június 24., Kossuth Rádió 20.30 - 23.35 óra) teljes stúdiófelvételéről két részlet szólalt meg:



Fordította és rádióra alkalmazta: Kardos György. Dalszövegeket Róna Frigyes fordította.



Km. a Magyar Rádió és Televízió énekkara és szimfonikus zenekara. Vezényel: Erdélyi Miklós.




  • Bocccaccio dala, I. felv.  (Ilosfalvy Róbert, az MRT Énekkara)



„A fiatalúr, ha jő az est, egy kis huncut hölgyet les.../Láthatja minden férfi az eskü mennyit ér, csak egy pillantás és a nőcske félrelép…” 




  • Bordal (Boccaccio,  Leonetto, Pietro jelenete) (Ilosfalvy Róbert, Réti József, Bende Zsolt):



    - A csókhoz leány kell és éhes férfiszáj… /

    már inkább undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó… 



    - Az Édenben Ádám oly árva, oly letört, 

    de elmúlt a bánat, mert végre Éva jött,

    hozott az Éva almát, azt reggel-este falták, 

    benépesült a Föld.

    Lett erre undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó…. 



    - A borról, a lányról, de sok - sok nóta száll, 

    konyíts hát a dalhoz, és szótlanul ne állj, 

    mert jó dalolni együtt, ha végre újra kezdjük,

    a bánat messze jár!

    így múlik egy óra, két óra, négy óra, ez a derék, így a jó…



             - (a férfihármas együtt énekli, megismételve a harmadik strófát)



3. Az operettadás végén a Fatinitza nyitányát a Magyar Állami Operaház Zenekara felvételéről hallhattuk, a karmester Sándor János.



Ezt a délelőtti műsort ma 18 és 19 óra között megismétli a Dankó Rádió.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28882018-09-21 10:48:08

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián”  mai adásában Suppé-dallamok is felcsendültek:



1. Előbb a Boccaccio egy televíziós produkciójának zenei anyagából hallhattuk Tiboldi Mária énekét (Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Sebestyén András)



2. Franz von Suppé: Boccaccio A Rádió Dalszínháza produkciója (1961. június 24., Kossuth Rádió 20.30 - 23.35 óra) teljes stúdiófelvételéről két részlet szólalt meg:



Fordította és rádióra alkalmazta: Kardos György. Dalszövegeket Róna Frigyes fordította.



Km. a Magyar Rádió és Televízió énekkara és szimfonikus zenekara. Vezényel: Erdélyi Miklós.




  • Bocccaccio dala, I. felv.  (Ilosfalvy Róbert, az MRT Énekkara)



„A fiatalúr, ha jő az est, egy kis huncut hölgyet les.../Láthatja minden férfi az eskü mennyit ér, csak egy pillantás és a nőcske félrelép…” 




  • Bordal (Boccaccio,  Leonetto,  Pietro jelenete) (Ilosfalvy Róbert, Réti József, Bende Zsolt):



    - A csókhoz leány kell és éhes férfiszáj… /

    már inkább undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó… 



    - Az Édenben Ádám oly árva, oly letört, 

    de elmúlt a bánat, mert végre Éva jött,

    hozott az Éva almát, azt reggel-este falták, 

    benépesült a Föld.

    Lett erre undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó…. 



    - A borról, a lányról, de sok - sok nóta száll, 

    konyíts hát a dalhoz, és szótlanul ne állj, 

    mert jó dalolni együtt, ha végre újra kezdjük,

    a bánat messze jár!

    így múlik egy óra, két óra, négy óra, ez a derék, így a jó…



             - (a férfihármas együtt énekli, megismételve a harmadik strófát)



3. Az operettadás végén a Fatinitza nyitányát a Magyar Állami Operaház Zenekara felvételéről hallhattuk, a karmester Sándor János.



Ezt a délelőtti műsort ma 18 és 19 óra között megismétli a Dankó Rádió.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43342018-09-21 10:05:43

  



Házy Erzsébet és Palcsó Sándor



GershwinPorgy és Bess



Forrás: Café Momus - (Galéria), „A nap képe” – 2018. szeptember 14. 


Palcsó Sándor • 2262018-09-21 10:04:41

  



Házy Erzsébet és Palcsó Sándor



Gershwin: Porgy és Bess



Forrás: Café Momus (Galéria), „A nap képe” – 2018. szeptember 14.


Opernglas, avagy operai távcső... • 201362018-09-20 13:38:25

A brit Királyi Operaház szerint három szó taszítja a nézőiket: a „Királyi”, az „Opera” és a „Ház”



Fidelio.hu,  2018.09.20. 10:55


Operett, mint színpadi műfaj • 36992018-09-20 13:07:29

Dankó Rádió. "Túl az Óperencián"



Ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendégei a stúdióban az operett „Nagyasszonya”, Tiboldi Mária és Pápai Szabó György, református lelkész újságíró. Beszélgetésükben egyebek közt a nemrég megjelent Tiboldi Mária portré-életrajzi könyvéről is szó esik… „A támogató, inspiráló szellem, és az alkotó foglal majd helyet a stúdióban".



 



A könyv maga tulajdonképpen egy memoár, (emlékirat, önéletrajz) melyhez ajánlást Szinetár Miklós írt:



„Kedves Marica- Marica kedves!!



 Tiboldi Mária önéletrajza remek olvasmány. Könnyű olvasni, annál nehezebb ehhez ajánlást írni.



 Mert mit lehet még hozzáfűzni egy ilyen teljes, gazdag sikeres élethez?



 Minden szerepet eljátszott, amit csak az operett, világ felkínált, mindennel sikere volt, bejárta a világot, mindenütt ünnepelték. Ehhez tulajdonképpen csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy  BRAVÓ!  BRAVÓ!!  BRAVÓ!!!



 De talán mégse csak ennyit.  Van valami, ami Maricának sajátja, ez pedig a sugárzó szeretetreméltó lénye. Jó vele együtt lenni, partnernek és közönségnek egyaránt. És ez nagyon nagy dolog, mert gyönyörű a hangja, de nagyon sok gyönyörű hanggal találkozunk, remek színész, de a világ tele van remek színészekkel. Ám szeretetre méltó, jó ember, egyre ritkább.  



Eszembe jut József Attila: „ de mi, férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők- szabadok, kedvesek – s mind ember, mert az egyre kevesebb…” 



Marica kedves, szabad és nagyon is ember.



Átütő sikerének talán ez a legfontosabb magyarázata, bármit játszik, bármit is ír, abból sugárzik az emberség,  a szeretet. ”


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28872018-09-20 13:01:16

A Dankó Rádióban délelőtt elhangzott operettműsorból emelem ki:



Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt - Szenes Andor: Friderika



Rádió Dalszínháza 1972. április 3-án, a Kossuth rádióban mutatta be az operett keresztmetszetét, 19.20 -20.10 óra között.



Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András




  •  „Ó lányka, ó lánykám, imádlak én! Te drága, te drágám, te légy enyém!…” (Simándy József)  




  •  „… Báránykám, báránykám, csalfalelkű mind a lány…”  (Bende Zsolt)

  • „… Elzászi lány, icipici elzászi lány, minden bölcs férfi csak ilyen asszonyt kíván! Karcsú, mint a nád, a derekát hadd fogom át, mint valami csodát, lesem a szavát!…” (Kalmár Magda, Bende Zsolt)

  • „Ó de szép, de csodaszép e kis virágos ház a vén diófa mellett! Erre száll a kék madár, s egy régi dalt az ágon halkan énekel. Állok én e ház előtt, már nincs velem, de érzem őt, miért nem nézel ki az ablakon én drága szép angyalom?…” (Simándy József)

  • Kettős és tánc: „ Járd velem, babám, a hoppszasszát! Mert a többi tánc nem érdekel… Jöjj egy fordulóra, mert csak ez való ma, és a szende lányka már pirul, mert hozzá simul.../ Büszke, mint a páva most a lány… ajka oly piros, arca oly fitos… ” – a kettőst követi: tánczene (Kalmár Magda, Bende Zsolt)



A TV –ben mutatták be egykor az „Egy hang és néhány maszk  -  Tiboldi Mária”  portréműsort, benne  volt a szerelmi kettős is Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjéből: Tiboldi partnere Bende Zsolt, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Várady Katalin vezényelte: „Ajk az ajkon… jöjj, szeress!”.



A délelőtti adásban Virágh József mai születésnapi köszöntése alkalmából az Operettszínház egykori bonvivánja énekfelvételei közül hallhattuk:



Kálmán Imre: Marica grófnő -  „Hej, cigány…”  



Huszka Jenő: Erzsébet - „Délibábos Hortobágyon egy kis kurta kocsma van…”



A Túl az Óperencián adása Offenbach A gerolsteini nagyhercegnő című operettjének nyitányával indult és Lehár Ferenc Pacsirtájából keringőegyveleggel zárult. 



Ismétlés ma hat órától a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségeken.



Ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendégei a stúdióban az operett „Nagyasszonya”, Tiboldi Mária és Pápai Szabó György, református lelkész újságíró. Beszélgetésükben egyebek közt a nemrég megjelent Tiboldi Mária portré-életrajzi könyvéről is szó esik… „A támogató, inspiráló szellem, és az alkotó foglal majd helyet a stúdióban".


Lisztről emelkedetten • 9162018-09-19 11:29:00

Ma este:



19:00 : Budapest

Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem



Yang Sung-Won (cselló), Enrico Pace (zongora)



LISZT: 1. elégia (cselló-zongora átirat)

LISZT: 1. (E-dúr) consolation (cselló-zongora változat)

LISZT: 4. (Desz-dúr) consolation (cselló-zongora változat)

LISZT: Elfelejtett románc (cselló-zongora változat)

LISZT: 6. (E-dúr) consolation

LISZT: Gyászgondola (cselló-zongora változat)

LISZT: 3. (E-dúr) consolation (cselló-zongora változat)

LISZT: Die Zelle in Nonnenwerth (cselló-zongora változat)

LISZT: Cantique d'Amour

CHOPIN: g-moll cselló-zongora szonáta, op. 65

CHOPIN: C-dúr polonaise bevezetéssel, op. 3


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 10602018-09-19 11:25:13

Kapcs. 331.,  11. sorszámok



Ma este, a Bartók Rádió műsorán, 19:00 – 19:35



http://hangtar.radio.hu/images/kh0.pngÖsszhang - a zenei élet aktualitásai



Most jelent meg!



Herpy Miklós: Aggházy Károly - Egy Liszt-tanítvány élete és kora



Szerk.-mv.: Katona Márta

(Ism. holnap, 

9.30)





Kiadó: Rózsavölgyi és Társa Kiadó

Oldalszám: 228 oldal

Várható megjelenés: 2018. augusztus 10.

Méret: 210 mm x 290 mm

Kötés: Keménytáblás



Aggházy Károly (1855-1918) zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus az előző századforduló magyar zenetörténetének jelentékeny mestere volt. Munkásságával a magyar zene két nagy korszakát kötötte össze: Liszt Ferenc és Bartók Béla korát. Vándoréveiben Hubay Jenővel társulva koncertezte végig Európa zenei központjait. Párizsban, Londonban és Brüsszelben aratott sikereket, majd Berlinben lett tanár és komponista. Harmincnégy évesen, érett művészként tért haza, és ettől kezdve életét a zongoratanításnak és a magyar zeneművészet fejlesztésének szentelte. Zenéjében sokat merített a francia és német kultúrából, anélkül, hogy magyarságából veszített volna. Ez a rendhagyó kötet neki és kortársainak állít emléket, és 2018- ban, Aggházy halálának centenáriumi évében számos eddig ismeretlen vagy kevéssé ismert dokumentum és kép segítségével kísérli meg megtörni a csendet, amely e muzsikust és generációját még ma is övezi.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7732018-09-18 21:15:11

Ma 81 esztendeje született Kelen Tibor (eredeti nevén Klein Tibor) (Budapest, 1937. szeptember 18. – New York, 2001. április 28.),  operaénekes  (tenor) és izraelita kántor volt. Kelen Péter operaénekes (Budapest, 1950.  július 27. -) bátyja.



„Sokat énekeltem, sokat tanultam...”

BESZÉLGETÉS KELEN TIBORRAL



Film Színház Muzsika, 1964. július 3.





 A fotón Kelen Tibor - Tell Vilmos  szerepében, 1963 /Forrás: Caruso - Blog/



Kié ez a szép csengésű hang? — kérdeztem egy diákoknak rendezett hangversenyen, amikor először hallottam énekelni Kelen Tibort. Művészkollégái nyomban elmondták, hogy rendkívüli hangadottsággal, muzikalitással rendelkező tehetség, szorgalmas énekes, aki ösztöndíjasként került az Operába. Most őt magát kérdezem: hogyan lett operaénekes?



— Nyolcéves korom óta az a vágyam, hogy énekes, vagy zongoraművész legyek. Ez természetesen már eldőlt. Édesapám vitt be az Operaházba, hogy meghallgassanak, s másnap szerződtettek is.

 



Soha nem foglalkozott csak a muzsikus pálya gondolatával. A zene, az éneklés szeretetét hazulról hozta. Szülei is zenészek és mind a hét testvére játszik valamilyen hangszeren.



Három év alatt elvégeztem a Bartók Zenei Szakiskola ötéves tananyagát. A kis operaszerepek, a »Bolygó hollandi« kormányosa, a »Bajazzók« Arlekinja után két évvel ezelőtt főszerepet kaptam. Edgárt énekeltem a Lammermoori Luciában, majd a Rigolettó- ban a Mantuai herceg következett. Az elmúlt évadban pedig rámosztották az egyik legnehezebb tenorszerepet, a Tell Vilmos Arnoldját. Sokat énekeltem ebben az évadban és rengeteget tanultam.



Arról kérdezem, hol járt külföldön és hová szeretne eljutni tanulni.



Itthon tanultam. Eddig csak egyszer jártam külföldön, Szófiában, egy énekversenyen. Jó lenne nagy művészeket hallani, játékukat tanulmányozni. De majd sor kerül erre is. Egyelőre elégedett vagyok. Van még elég tanulni való a mi Operánkban is. Huszonhét esztendőmmel négy éve vagyok a Magyar Állami Operaház tagja és ez nem kis dolog.



Hogy milyen tervei vannak? Csak szerepvágyakról beszél. Rodolphe-ról a Bohéméletben, Turidduról a Parasztbecsületben, és végül a Turandot Kalafjáról. Kelen Tibor fiatal, kivételes adottságokkal rendelkező művész. Énekhangja, színpadi játéka még csiszolásra vár, de egy már most is bizonyos: érdemes figyelni rá.



/Potoczky Júlia/


Simándy József - az örök tenor • 5492018-09-18 18:01:12

Simándyról az Új Emberben 2002-ben megjelent emlékező cikkből csak pár bekezdést anno beírtam ide, a művész topicjába, úgyhogy most érdemesnek tartom ezt az egész írást  feltenni (átmásolni). Ardelao fórumtársunk A nap képe topicjába beírta.



Különben most hat órától a Dankó Rádió is megemlékezik a nagy tenorunkról  (Puccini: Bohémélet - Rodolfó és Marcell kettőse, III. felv (km. Melis György); Farkas Ferenc: Csínom Palkó - részletek (Simándy mellett Házy Erzsébet és Szabó Ernő énekel a felcsendülő rádiófelvételről).  A délelőtti adás ismétlése most 18 órától hallgatható meg újra..



Simándy József ma 102 éve született



Új Ember - 2002.12.22 

LVIII. évf. 51-52 (2838-2839.)



A kereszténység és a magyarság tetterejével...



Simándy Józsefről



Tehetség, hit és szorgalom - e három tényező bizonyára meghatározó, ha a XX. századi magyar operakultúra csillagának, Simándy Józsefnek a pályafutását értékeljük. Kivételes művészi rangja, tekintélye még évekkel elhunyta után is ott lebeg a legendás Ybl-palota fölött, egy nagy tehetségű művészember élményt nyújtó alakításait, páratlan sikereit idézve.



Simándy az Operaház énekkarából emelkedett ki, és ötvenöt éve, 1947-ben indult meg káprázatosan emelkedő szólóénekesi pályáján. Dicséretére legyen mondva: élete során sohasem tagadta hajdani kórista voltát, hanem büszkén vállalta, mint kiinduló állomást; több alkalommal is becsülő szavakkal emlékezett meg egykori kollégáiról.



1945-ben, amikor az elfogult kulturális politika "jóvoltából" nem igazolták, Vaszy Viktor karnagy, színidirektor meghívására a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának vezető tenoristája lett. Innen, a Tisza-parti városból tért vissza a fővárosba, hogy rövid időn belül meghódítsa az igényes, operát kedvelő közönséget.



Simándy szinte valamennyi jelentős tenorszerepet elénekelte hosszú és töretlenül ívelő pályája során. Hangszíne, hangmagasságának tudatos kiművelése, frazírozó készsége, muzikalitása, színpadi játékereje mellett még ideális külső adottságokkal is rendelkezett. Ez így együtt egy világraszóló karrier kialakítására is elegendő feltétel. De Simándy, nagynevű karnagy mesteréhez és barátjához, Ferencsik Jánoshoz hasonlóan "túlságosan magyar volt ahhoz, hogy máshol is meglelje helyét" a világban. Itthon maradt, s hazájában lett az örök Bánk, a patriotizmus szimbólumának letéteményese. (És még vég nélkül sorolhatnám parádés alakításait.)



E szívet dobogtató remekműben Simándy a közönséget évtizedeken át felülmúlhatatlan élménnyel ajándékozta meg. A "Hazám, hazám" kezdetű, II. felvonásbeli áriában egy lángoszlop hevületével forrósította át a szunnyadó magyar lelkeket. A kommunizmus sivár, elnyomó korszakában mindez több volt, mint kivételes produkció, az élő és eltiporhatatlan hazaszeretet nemes példájául szolgált.



Személyes életem nem avuló élménye, hogy több alkalommal is beszélgethettem Simándy Józseffel. Az Operaházban, közös templomi szereplések során és Balatongyörökön, a szépséges magyar tenger partján s a szőlőtőkék varázslatos közelségében - változatos témák erdejében kalandozva.



Ez a személyes kapcsolat még csak megerősítette bennem, hogy ez az elismert operaénekes (szándékosan nem írtam sztárt, mert a fogalmat mára lejáratták, és maga Simándy tiltakozna ellene a leghevesebben) magyarságtudatával, mély keresztény hitével, családszeretetével, etikai és morális emelkedettségével harmonikusan élte meg a Gondviselés által kiszabott emberi életet.



Néhány mondata ma is visszhangzik bennem. "Hitemet vállaltam és sohasem tagadtam meg, hogy katolikus vagyok. És nem is féltem, mert Isten velem volt." - Máskor saját termésű becehegyi borának jóleső kóstolgatása közben a fiatalokról ejtett néhány szót. "Tőlük mindenekelőtt emberséget várok: a magyarság és a kereszténység mozdító tetterejét."



Bánk bán elmondja című önéletrajzi könyvéből (amelyet legjobb kritikusával, Dalos Lászlóval állított össze) világosan kiderül, hogy ez a kivételes életmű a testvérmúzsák közelsége, átjárhatósága révén hamisítatlan, tiszta lírává nemesül.



Szeghalmi Elemér


A nap képe • 20932018-09-18 17:56:31

Simándyról az Új Emberben 2002-ben megjelent emlékező cikkből csak pár bekezdést anno beírtam a tenoristánknak létrehozott topicomba (a 7. sorszám alatt), úgyhogy most érdemesnek tartom ezt az egész írást oda feltenni (átmásolni).



Különben most hat órától a Dankó Rádió is megemlékezik a nagy tenorunkról  (Puccini: Bohémélet - Rodolfó és Marcell kettőse, III. felv (km. Melis György); Farkas Ferenc: Csínom Palkó - részletek (Simándy mellett Házy Erzsébet és Szabó Ernő énekel a felcsendülő rádiófelvételről).  A délelőtti adás ismétlése most 18 órától hallgatható meg újra..


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28842018-09-08 23:53:33

Folytatás



Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/6.



TIBOR GYÖRGY (1918 – 1988)




  • Buday Dénes: Fityfirity (1962)



TÓTH PÉTER (Debrecen, 1924 - )




  • Vincze Ottó: Cseberből-vederbe (1964)



TÖRÖK EMIL




  • Barna Izsó: Casanova (részlet)

  • Bokor József: A kis alamuszi (részlet)

  • Buday Dénes: Csárdás (részletek)

  • Czobor Károly: Hajdúk hadnagya (részlet)

  • Jacobi Viktor: Leányvásár (részletek, 1954)

  • Kálmán Imre: A cigányprímás (részletek)

  • Konti József: Királyfogás (részlet)

  • Lehár Ferenc: Éva (részletek, 1958)

  • Lehár Ferenc : A cárevics (részletek, 1958)

  • Polgár Tibor: Egy amerikai Londonban (részletek)

  • Szabados Béla: Rika (részletek)

  • Verő György: Virágcsata (részletek)



VASZY VIKTOR (Budapest, 1903 – Szeged, 1979)




  • Dankó Pista – Vaszy Viktor: Dankó Pista (1954)

  • Eisemann Mihály: Bástyasétány 77 (1957)

  • Farkas Ferenc: Zeng az erdő (részletek, 1951)

  • Szenkár Dezső: A maláji lány (részletek, 1960)

  • Szolovjev-Szedoj: A legszentebb kívánság (részletek, 1961)



VÁRADY LÁSZLÓ (Budapest, 1906 – Bécs, Ausztria, 1989)




  • Dolidze: Az elcserélt menyasszony (részletek)

  • Huszka Jenő: Szabadság, szerelem (1955)

  • Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (részletek)

  • Kirkulescu: Hegyen-völgyön lakodalom (részletek)

  • Kókai Rezső: Hét falu kovácsa (1954)

  • Lehár Ferenc: Szép a világ (részletek)

  • Miljutyin: Első szerelem (részletek)

  • Miljutyin: Havasi kürt

  • Sárközy István: Pettyes

  • Sárközy István: Szelistyei asszonyok (1957)

  • Vincze Ottó: Párizsi vendég  (1956)



VINCZE OTTÓ (Visegrád, 1906 – Budapest, 1984)




  • Dendrino: Szálljon a dal (részletek, 1959)

  • Dunajevszkij: Az aranyvölgy (részletek, 1962)

  • Huszka Jenő: Aranyvirág (részletek, 1957)

  • Jacobi Viktor: Jánoska (keresztmetszet, 1960)

  • Kálmán Imre: A csárdáskirálynő (részletek, 1960)

  • Kálmán Imre: A cigányprímás (keresztmetszet,1964)

  • Kálmán Imre: Tatárjárás (részletek, 1967)

  • Kálmán Imre: A hollandi menyecske (részletek, 1967)

  • Lajtai Lajos: Három tavasz (1959)

  • Lehár Ferenc: A bécsi asszonyok (részletek)

  • Lehár Ferenc: Cigányszerelem (keresztmetszet,1961)

  • Lincke: Lysistrate (részletek)

  • Millöcker: A koldusdiák (részletek)

  • Millöcker: A szegény Jonathán (részletek, 1956)

  • Offenbach: Az elizondói lány (1966)

  • Pálos György: A legszebb lány a kolhozban (1951)

  • Planquette: Rip van Winkle (1958)

  • Stephanides Károly: Mátyás király szerelme (részletek)

  • Oscar Straus: Csokoládékatona (részletek)

  • Vincze Ottó: Farkas a havason (részletek, 1955)

  • Vincze Ottó: Kis szekeres, nagy szekeres (1961)

  • Vincze Ottó: A szüzek városa (1964)

  • Vincze Ottó: Hej, Madrid, Madrid – avagy Fiatalnak mindig rokona a fiatal  (1966)

  • Vincze Ottó: Hétfőtől szombatig (1968)

  • Vincze Ottó: Zenélő piramis (1974)

  • Bemutatjuk új felvételünket” - László Margit Lehár Ferenc operettjeiből énekel (1974)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28832018-09-08 23:52:09

Folytatás



Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/5.



POLGÁR TIBOR (Budapest, 1907 – Torontó, Kanada, 1993)




  • Huszka Jenő: Bob herceg (részletek)

  • Huszka Jenő: Gül baba (részletek)

  • Huszka Jenő: Lili Bárónő (részletek)

  • Kókai Rezső: Lészen ágyú (1951)

  • Kacsóh Pongrác: János vitéz (1959)

  • Lecocq: Angot asszony lánya (1960)

  • Polgár Tibor: A furfangos özvegy (1949)

  • Polgár Tibor: Szél kerekedik (1950)

  • Polgár Tibor: A szókimondó asszonyság (1960)

  • Suppé: Boccaccio (részletek)

  • Suppé: A szép Galathea (keresztmetszet, 1960)

  • Zeller: A madarász (1959)



RUBÁNYI VILMOS (Budapest, 1905 – Budapest, 1972)




  • Lehár Ferenc: A mosoly országa (keresztmetszet, 1957)



SEBESTYÉN ANDRÁS (Debrecen, 1917 – Budapest, 1995)




  • Behár György: Anyámasszony katonája (részletek, 1967)

  • Dunajevszkij: Szabad szél (1964)

  • Fall: Sztambul rózsája (1965)

  • Fényes Szabolcs: Rigó Jancsi (1973)

  • Fényes Szabolcs: Csintalan csillagok (1981)

  • Hrennyikov: Fehér éjszaka (1971)

  • Huszka Jenő: Gül baba (keresztmetszet, 1963)

  • Huszka Jenő: Bob herceg (1965)

  • Huszka Jenő: Lili bárónő (keresztmetszet, 1961)

  • Huszka Jenő: Lili bárónő (1983)

  • Huszka Jenő: Erzsébet (részletek, 1967)

  • Huszka Jenő: Mária főhadnagy (részletek, 1967)

  • Huszka Jenő-est közvetítéses a Csepeli Munkásotthonból a zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából (1975)

  • Jacobi: Sybill (1962)

  • Jacobi: Leányvásár (1964)

  • Kabalevszkij: Dalol a tavasz (részletek, 1961)

  • Kacsóh Pongrác: Rákóczi (1964)

  • Kálmán Imre: Marica grófnő (keresztmetszet, 1963)

  • Kálmán Imre: Zsuzsi kisasszony (részletek)

  • Operettest Kálmán Imre születésének 100. évfordulója alkalmából  a Csepeli Munkásotthonból (1982)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy (1962)

  • Lehár Ferenc A három grácia (részletek, 1962)

  • Lehár Ferenc: A drótostót (részlet, 1962)

  • Lehár Ferenc: A bécsi asszonyok (részlet, 1962)

  • Lehár Ferenc: Pacsirta (részletek,1962)

  • Lehár Ferenc: Pacsirta (keresztmetszet, 1970)

  • Lehár Ferenc: Luxemburg grófja (keresztmetszet,1966)

  • Lehár Ferenc: Paganini (1981)

  • Lehár Ferenc: Friderika (1972)

  • Lehár Ferenc: Tavasz (1973)

  • Lehár Ferenc: Éva (1975)

  • Nádor Mihály: Babavásár (keresztmetszet,1968)

  • Oscar Straus: Varázskeringő (1967)

  • Oscar Straus: Legénybúcsú (1968)

  • Szirmai Albert: Mágnás Miska (1969)

  • Szirmai Albert: Mézeskalács (1977)

  • Szirmai Albert: Alexandra (1980)

  • Váry Ferenc: Macskazene  (1969)

  • Zerkovitz Béla: Csókos asszony (részletek)

  • Ziehrer: Csavargók (1971)

  • Sass Sylvia és Miller Lajos operettdalokat énekel (1976)

  • Sass Sylvia operettdalokat énekel (1977)

  • Simándy József operettdalokat énekel (1974; 1982)

  • Kalmár Magda és Simándy József Lehár-operettdalokat énekel, új felvételek (1979)



 Folytatom


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28822018-09-08 23:50:19

Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/4.



KEREKES JÁNOS (Budapest, 1913 – Budapest, 1996)




  • Behár György: Dalolnak a pacsirták (részletek)

  • Gyöngy Pál: Muzsikáló kastély (1956)

  • Hervé: Lili (részletek, 1959)

  • Huszka Jenő: Lili bárónő (részletek, Qualiton, 1962)

  • Huszka Jenő: Bob herceg (részletek, Qualiton, 1962)

  • Huszka Jenő: Gül Baba (részletek, Qualiton, 1962)

  • Huszka Jenő: Mária főhadnagy (részletek, Qualiton, 1962)

  • Kacsóh Pongrác: János vitéz (részletek)

  • Kálmán Imre: Az obsitos (részletek)

  • Kerekes János: Állami áruház (Keresztmetszet, 1953)

  • Kerekes János: Dalol az ifjúság (1954)

  • Kerekes János: Kard és szerelem

  • Kerekes János: A kapitány lánya

  • Kerekes János: Boldogságfelelős (1957)

  • Kerekes János: A majlandi tornyok (1961)

  • Kerekes János: Palotaszálló (1962)

  • Kerekes János: Hófehérke és a hét törpe (1964)

  • Kerekes János: Házasodj, Ausztria! (1968)

  • Kerekes János: Sárgarigó és az alkirály (1973)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy (részletek, Qualiton, 1959)

  • Lehár Ferenc: A vándordiák (Garabonciás) – részlet

  • Millöcker: A koldusdiák (1964)

  • Polgár Tibor: A lepecsételt asszony (1962)

  • Szőnyi Erzsébet: Száz cifra köntös (1965)



KÓRODI ANDRÁS (Budapest, 1922 – Treviso, Olaszország, 1986)




  • Tamássy Zdenkó: Énekóra (1967)

     



KOVÁCS JÁNOS (Budapest, 1951 - )




  • Huszka Jenő operettjeiből – 32 részlet: Lili bárónő; Bob herceg; Gül baba; Mária főhadnagy; Erzsébet; Szép juhászné (2015)



KÖRMENDI VILMOS (eredi nevén Keilwert Vilmos)  (Budapest, 1931. április 3. – Budapest, 2016. október 5. )




  • Szovjet operettdalok (Dunajevszkij, Miljutyin, Blantyer)  (részletek, 1985)



LEHEL GYÖRGY (Budapest, 1926 – Budapest, 1989)




  • Farkas Ferenc: Csínom Palkó (1950, 1963)

  • Farkas Ferenc: Májusi fény (1951)

  • Farkas Ferenc: Vidróczky (1959)

  • Farkas Ferenc: Zeng az erdő (1965)

  • Fényes Szabolcs: Ma utoljára (1951)

  • Grabócz Miklós: Kincskeresők

  • Huszka Jenő: Szép juhászné (1954)

  • Kemény Egon: Talán a csillagok (1949) : „Hópehelykeringő” lemezfelvétele: (Gencsy Sári,1955)

  • Kemény Egon: Szerencsés utazás (1950)

  • Kemény Egon: Hatvani diákjai (1955)

  • Kemény Egon: Komáromi farsang (1957)

  • Kemény Egon: Krisztina kisasszony (1959)

  • Kemény Egon: Szabad szívek  (1960)

  • Lehár Ferenc: Cigányszerelem (részlet, 1950)

  • Messager: Nászéjszaka (részletek,1957)

  • Offenbach: Brabanti Genoveva (részletek, 1959?)

  • Polgár Tibor: A szelistyei asszonyok (1950)

  • Oscar Straus: Búcsúkeringő (1959)

  • Johann Strauss: Egy éj Velencében (keresztmetszet,1960)

  • Johann Strauss: A denevér (1963; 1968 - Hungaroton)

  • Johann Strauss-hangverseny közvetítése a Csepeli Munkásotthonból - a zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából (1975)

  • Suppé: A szép Galathea (1964)

  • Szirmai Albert: Mézeskalács (részletek)

  • Tamássy Zdenkó: Csak a papa meg ne tudja (1950)

  • Visky András: Majd a Kati

  • Yvain – Bertha István: Legyen az öné – francia operett- dal- 

    és táncegyveleg (1950-es évek)



LUKÁCS ERVIN (Budapest, 1928 – Budapest, 2011)




  • Kacsóh Pongrácz: János vitéz (Hungaroton, 1961)

  • Offenbach: Orfeusz az alvilágban (koncertfelvétel a Csepeli Munkásotthonban, 1980)



MAJOROSSY ALADÁR (Szombathely, 1908. december 6. – Ealing, London Borough of Ealing, Greater London, Anglia, 1983. december 9.)



• Kemény Egon: Májusfa (1949)



MAKLÁRY LÁSZLÓ (Kecskemét, 1950 - )




  • Kálmán Imre: Marica grófnő (keresztmetszet, Budapest Művészház Kft.., CD 1994)

  • Huszka Jenő: Gül Baba (keresztmetszet)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy (keresztmetszet, hanglemezen, Budapesti Operettszínház produkciója, 1988)



NAGY FERENC (Budapest, 1935 – Budapest, 2013)




  • Johann Strauss: A cigánybáró (részletek, 1974)

  • Lehár Ferenc: Cigányszerelem (1984)

  • Vincze Ottó: Operát Szmirnába (1982)

  • Kukely Júlia operett dalokat énekel: új felvételről (1982)



OBERFRANK GÉZA (Budapest, 1936 – Budapest, 2015)




  • Behár György: Melibea és Calista szerelme (1981)

  • Lehár Ferenc: Giuditta (1982)

  • Millöcker: Dubarry  (részletek, 1982)

  • Offenbach: Fortunio dala (részletek, 1982)

  • Ránki György: A furfangos csecsemő (1974)

  • Kincses Veronika és Molnár András új operettfelvételeiből (1982)



PÁL TAMÁS (Gyula, 1937 - )




  • Baranyi Ferenc: Fekete rózsa (1974)

  • Loewe: My Fair Lady (részletek, 1972)

  • Millöcker: A koldusdiák (teljes felvétel, az1980-as évek eleje)

  • Offenbach: A 66-os szám (1989)

  • Lehár: A cárevics (részletek)

  • Zeller: A madarász (részletek)



PÉCSI JÓZSEF (1874 – 1958)




  • Kálmán Imre: Ördöglovas (részletek)

  • Kálmán Imre: Tatárjárás (részletek)

  • Dunajevszkij: Új ház (részlet)



POGÁNY LÁSZLÓ (1920 – 1956)




  • Kacsóh Pongrác: János vitéz (részletek, 1956)



 Folytatom


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28812018-09-08 23:48:11

Folytatás



Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/3.



ERDÉLYI MIKLÓS (Budapest, 1928 – Budapest, 1993)




  • Horusitzky Zoltán: A fekete város (1969)

  • Offenbach: Brabanti Genoveva (részletek, 1973)

  • Offenbach: A férj kopogtat (részletek, 1973)

  • Offenbachtól szerzeményeiből egy-egy részlet: a Dunanan apó utazása; A sóhajok hídja; Kakadu (1973)

  • Planquette: A corneville-i harangok (keresztmetszet, 1960)

  • Ránki György: Muzsikus Péter új kalandja (1964)

  • Suppé: Boccaccio (1961)

  • Székely Endre: Vízirózsa (1962)



FERENCSIK JÁNOS (Budapest, 1907 – Budapest, 1984)




  • Johann Strauss: A cigánybáró (1961)



FISCHER ÁDÁM (Budapest, 1949 - )




  • Offenbach: A férj kopogtat (1977)



FISCHER SÁNDOR (Budapest, 1900 – Budapest, 1995)




  • Kókai Rezső: A fülemile (részletek, 1950)

  • Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél (1956)

  • Offenbach: Fortunió dala (1958)

  • Schubert – Berté: Három a kislány (1963)

  • Offenbach: A 66-os szám (1964)

  • Offenbach: Kakadu (részlet)



GYULAI GAÁL FERENC (Budapest, 1915 – Budapest, 1981)




  • Ábrahám Pál operettdalai (részletek, Qualiton)

  • Eisemann Mihály: Füredi Annabál (1959)

  • Fényes Szabolcs: Szombat délután (1956)

  • Fényes Szabolcs: Két szerelem (részlet)

  • Fényes Szabolcs: A királynő csókja  (részletek)

  • Fényes Szabolcs: Maya (1971)

  • Gyöngy Pál: Minden jegy elkelt (1958; 1973)

  • Gyöngy Pál: Romantika pedig nincs (1963)

  • Kálmán Imre: Marica grófnő (részletek, Qualiton, 1965)

  • Loewe  - My Fair Lady (részletek, Qualiton, 1966)

  • Tamássy Zdenkó: Fő a vendég (1963)

  • Vincze Ottó: Budai kaland (részletek, 1962)



 GYULAI GAÁL JÁNOS (Budapest, 1924 – Budapest, 2009)




  • Bernstein: West Side Story) – musicalrészletek (Qualiton LP – 1967; rádió – 1970)

  • Gyöngy Pál – Bródy Tamás: Éva a paradicsomban (részletek, 1967)

  • Gyulai Gaál János: Mélyvíz

  • Gyulai Gaál János: Hét pofon (1970)



HIDAS FRIGYES (Budapest, 1928 – Budapest, 2007)




  • Behár György: Kakukkfióka (1968)

  • Dávid Gyula: Egy éj az Aranybogárban (1963)

  • Hidas Frigyes: Riviera (1965)

  • Hidas Frigyes: Az Asszony és az Igazság (1965)

  • Hidas Frigyes: Veronai haragosok (1969)

  • Kawan: Londoni szenzáció (1964)

  • Offenbach: Piaci dámák (1976)

  • Tamássy Zdenkó: Joe bácsi (1961)

  • Tamássy Zdenkó: Női különítmény (1967)



JANCSOVICS ANTAL (Orosháza, 1937 - )




  • Horusitzky Zoltán: Egyetlenegy éjszaka (1974)



JÁRMAI GYULA (Sopron, 1954 – Érd, 2002)




  • Lehár Ferenc: A vándordiák (Garabonciás) – részlet



 Folytatom


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28802018-09-08 23:46:26

Folytatás



Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/2.



BRÓDY TAMÁS (Kolozsvár, 1913 – Budapest, 1990)




  • Ábrahám Pál: Hawaii rózsája (részletek, 1966)

  • Ábrahám Pál: Bál a Savoyban (részletek, 1966)

  • Ábrahám Pál: Viktória (részletek, 1966)

  • Ábrahám Pál: Zenebona (részletek, 1966)

  • Ábrahám Pál: 3:1 a szerelem javára (részletek, 1966)

  • Behár György: Zátony (1971)

  • Behár György: Két kapitány (1975)

  • Bródy Tamás: Kulcs a lábtörlő alatt (1949)

  • Bródy Tamás: Balkezes bajnok (1954)

  • Bródy Tamás: Nílusparti randevú (1962)

  • Buttykay Ákos: Ezüstsirály (részletek, 1959)

  • Buttykay Ákos: Olivia hercegnő (részletek)

  • Csajkovszkij– Josef Klein: A diadalmas asszony (részletek)

  • Leo Fall: Sztambul rózsája (részletek)

  • Fall: Spanyol csalogány (részletek, 1957)

  • Fall: Az elvált asszony (1964)

  • Fall: Pompadour (1967)

  • Farkas Ferenc: A vők iskolája (1958)

  • Friml: Rose Mary (részletek, 1971)

  • Gilbert: Marinka, a táncosnő (részletek, 1957)

  • Gilbert: A bíborruhás asszony (részletek, 1957)

  • Gilbert: A hermelines nő (részletek,1957)

  • Hervé: Nebáncsvirág (1958)

  • Jacobi Viktor: Miami  (részlet)

  • Jones: San Toy (részletek, 1957)

  • Jones – Monkton: Gésák (1970)

  • Kálmán Imre: A bajadér (keresztmetszet,1962)

  • Kálmán Imre: A bajadér (részletek, Qualiton,1965)

  • Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (1968)

  • Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (részletek, Qualiton, 1965)

  • Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő (részletek, Qualiton, 1965)

  • Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő (keresztmetszet, 1976)

  • Kálmán Imre: Josephine császárné (keresztmetszet,1982)

  • Kemény Egon: Valahol Délen (1956/57)

  • Kemény Egon: A messzetűnt kedves (1965)

  • Künneke: Lady Hamilton (részletek, 1959)

  • Lehár Ferenc – Rékay Miklós: Az első szívdobbanás (1955)

  • Lehár Ferenc: A vándordiák (1958)

  • Lehár Ferenc: Paganini (keresztmetszet, 1958)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy (keresztmetszet, 1959)

  • Lehár Ferenc: A mosoly országa (részletek, 1960)

  • Lehár Ferenc: Éva (keresztmetszet, 1965)

  • Lehár Ferenc: Giuditta (részletek, 1968)

  • Lehár Ferenc: A kék mazúr (keresztmetszet,1965)

  • Lehár Ferenc: Frasquita (keresztmetszet, 1965)

  • Lehár Ferenc: A cárevics (részletek, 1966)

  • Lehár Ferenc: A mosoly országa (1971)

  • Lehár Ferenc: Szép a világ (1974)

  • Lehár Ferenc: Hercegkisasszony (részletek, 1976)

  • Lehár-emlékest a szerző halálának 25. évfordulója alkalmából. Magyar Rádió 6-os stúdiója (1973)

  • Miljutyin: Nyugtalan boldogság (1951, 1959)

  • Miljutyin: Juanita csókja (1960)

  • Miljutyin: A cirkusz csillagai (1962)

  • Millöcker: Dubarry (részletek, 1972)

  • Millöcker: Gasparone (keresztmetszet, 1972)

  • Millöcker: A szegény Jonathán (részletek, 1974)

  • Nádor Mihály: A babavásár (részletek)

  • Offenbach: Banditák (részletek, 1960)

  • Offenbach: A szép Heléna (1965)

  • Offenbach: A varázshegedű (1969)

  • Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő (1970)

  • Offenbach: A sóhajok hídja (1976)

  • Offenbach: Kékszakáll (1978)

  • Polgár Tibor: Furfangos özvegy

  • Ránki György: Hölgyválasz (részletek,1962)

  • Schubert-Berté: Három a kislány (keresztmetszet, Qualiton, 1962)

  • Oscar Straus: Varázskeringő (részletek)

  • Johann Strauss: Egy éj Velencében (1966)

  • Johann Strauss: A királyné csipkekendője (1967)

  • Suppé-est a Rádió 6-os stúdiójában (1974)

  • Szenkár: Tavasz a fővárosban (részletek)

  • Szirmai Albert: Tabáni legenda (részletek, 1957)

  • Szirmai Albert: Táncos huszárok (részletek, 1959)

  • Szirmai Albert: Alexandra (részletek, 1961)

  • Szirmai Albert: Mágnás Miska (keresztmetszet,1961)

  • Vincze Ottó: Boci-boci tarka (1954)

  • Vincze Zsigmond: A hamburgi menyasszony (részlet)

  • Visky András: Hozzányúlni tilos!

  • Zeller: A bányamester (részletek, 1964)

  • Zeller: A madarász (részletek, 1972)

  • Házy Erzsébet új operettfelvételei (részletek1976)

  • Kincses Veronika új operettfelvételeiből (részletek, 1979)

  • Kalmár Magda operettdalokat énekel, új felvételről (1979)

  • Melis György operettdalokat énekel , új felvételről (1980)



 Folytatom


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28792018-09-08 23:39:14

Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/1.



BÁNFALVY MIKLÓS (Rozsnyó, 1900 - ?)




  • Bánfalvy (Beck) Miklós: Pozsonyi lakodalom (1957)

  • Buday Dénes: A csodatükör (részletek, 1962)

  • Huszka Jenő: Aranyvirág (részlet)

  • Kálmán Imre: Az ördöglovas (részletek)

  • Kálmán Imre: Zsuzsi kisasszony (részletek)

  • Scserbacsov: A dohányon vett kapitány (részletek, 1956)

  • Johann Strauss: Karnevál Rómában (részlet)



BEHÁR GYÖRGY (Budapest, 1914 – Budapest, 1995)




  • Huszka Jenő: Aranyvirág (részletek, 1969)

  • Huszka Jenő: Mária főhadnagy (részletek, 1969)



BLUM TAMÁS (Budapest, 1927- Zürich, 1992)




  • Offenbach: Orfeusz az alvilágban (1963)

  • Sullivan: Esküdtszéki tárgyalás (1965)

  • Sullivan: A Fruska (1973)



BOLBERITZ TAMÁS (Budapest, 1940 - )




  • Operettrészletek  - Ilosfalvy Róbert új felvételei (km. az Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (1982)



- Huszka Jenő: Mária főhadnagy - Nagy árat kér a sors a boldogságért



- Lehár Ferenc: A mosoly országa - Vágyom egy nő után

- Lehár Ferenc: Friderika - Ó lányka, ó lánykám 

- Kálmán Imre: Ördöglovas - Ma önről álmodtam megint

- Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő - Egy drága szempár

- Kálmán Imre: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket

- Kacsóh Pongrác: Rákóczi megtérése
 



BREITNER TAMÁS (Budapest, 1929 – Pécs, 1991)




  • Behár György: Éjféli randevú (részletek, 1967)

  • Csajkovszkij– Josef Klein: A diadalmas asszony (részletek)

  • Hervé: Lili (1972)

  • Horváth Jenő: Kénytelen mulatság (1973)

  • Kálmán Imre: Marica grófnő (1976)

  • Kálmán Imre: A cigányprímás (keresztmetszet, 1964)

  • Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya (1983)

  • Kálmán Imre-operettest közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1979)

  • Lehár Ferenc: Luxemburg grófja (keresztmetszet, 1964; Qualitonnál is)

  • Lehár Ferenc: Cigányszerelem (keresztmetszet,Qualiton,1965)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy – hangversenyszerű előadás a Rádió 6-os stúdiójában (1975).

  • Lehár Ferenc : A víg özvegy – hangversenyszerű előadás közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1978)

  • Lehár-est közvetítése az MN. Művelődési Házában (1981)

  • A Magyar Rádió Lehár-estjének közvetítése a Pesti Vigadóból (1985)

  • Lendvay Kamilló: A három testőr (1963)

  • Lendvay Kamillo: Knock out (1969)

  • Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél (1978)

  • Offenbach: Párizsi élet (1980)

  • Offenbach: Szökött szerelmesek (1981)

  • Offenbach-est  közvetítése a Rádió 6-os stúdiójából (1974)

  • Offenbach-est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1977)

  • Planquette: A corneville-i harangok (1971)

  • Planquette: Rip van Winkle (1968)

  • Sárközy István: A szelistyei asszonyok (1983)

  • A Rádió Johann Strauss-estjének közvetítése a József Attila Színházból (1973)

  • Johann Strauss: Ezeregyéjszaka (részlet)

  • Johann Strauss: A cigánybáró (keresztmetszet, Qualiton, 1967)

  • Johann Strauss: Bécsi vér (1976)

  • Sullivan: A mikádó (1968)

  • Sullivan: A cornwalli kalóz avagy a becsület rabja (1975)

  • Suppé: Pajkos diákok (1966)

  • Suppé-est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1978)

  • Szirmai Albert: Rinaldó (részletek, 1965)

  • Szirmai Albert: Mexikói lány (részletek, 1965)

  • Szolovjev – Szedaj: Ballada az apáról és fiúról

  • Vincze Ottó: Kedves rokonok (1972)

  • Zeller: A madarász (részlet)



Folytatom


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28782018-09-08 11:11:37

A Dankó Rádió délelőtt sugárzott operettműsora a mai születésnapos Kincses Veronika köszöntésével kezdődött: Ebből az alkalomból a szerkesztő-műsorvezető Nagy Ibolya kiválasztotta a Művésznőnek a rádióban készült sok operettfelvétele közül az alábbit, melyből következtek részletek:



Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald – Szenes Andor/Szenes Iván: A montmartre-i ibolya



A Rádió Dalszínházának a  bemutatója: 1983. január 1., Kossuth rádió 20.30 – 22.00 



Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel Breitner Tamás.



- Violetta dala (Kincses Veronika)



- Bevezető kórus és jelenet (Molnár András, Póka Balázs, Rozsos István, Kincses Veronika, Énekkar)



- Ninon dala: „Ma, ha egy asszony kissé szép…/Carambolina, Caramboletta”  (Kalmár Magda és Énekkar)



- Violetta belépője: „Az én dalom egy egyszerű dal…”  (Kincses Veronika)



- Raoul és Violetta kettőse és kórus-együttes: „Ninon, Ninon! Én ébren álmodom...” (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Molnár András, énekkar) 



Ezt a blokkot további operettrészletek követték:



Fényes Szabolcs: Maya – Nyitány (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Gyulai Gaál Ferenc) - 1971



Kálmán Imre - Julius Brammer, Alfred Grünwald – Liptai Imre/Kulinyi Ernő: A cirkuszhercegnő  




  • Mr. X belépője:„Trombita zeng és pereg a dob…/Egy drága szempár ragyog igézve rám…”  (Domoszlay Sándor)

  • Fedora belépője: „Mindig a régi dal…Toujours pour l’amour” (Szóka Júlia)

  • Mabel és Tóni vidám kettős: „Induljunk, van egy hely…” (Oszvald Marika, Dániel Gábor)

  • Fedora és Mr. X. szerelmi kettős: „Te meg én, te meg én, csak ölelj, kicsikém…” (Kalocsai Zsuzsa, Jankovits József)

  • Huszárinduló: „Kislány vigyázz! Csókra szomjas a huszár, minden ablakot bezárj (Bozsó József)



A Túl az Óperencián műsorát ma délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és online, az internetes elérhetőségeken.


Kedvenc magyar operaelőadók • 10882018-09-08 10:30:06

Ma egy „kerek” születésnapot ünnepel Kincses Veronika, szeretettel gratulálok a Művésznőnek!  





Találtam egy régi újságcikket, mely a szoprán operaénekesnő portréját rajzolja fel, most ide bemásolom:




  • Magyarország, 1989. július 7-12.  (27. szám)



Kincses Veronika - Portré



„Haragosok nélkül?”



A mai magyar, mindjobban gyérülő s olykor célt tévesztő zenekritikai írások szerzői egy-egy operaházi felújítás során szívesen hivatkoznak a háború utáni évek énekes nagyságaira — Osváth Júlia, Svéd Sándor, Székely Mihály, Gyurkovics Mária, Orosz Júlia legendás generációjára, ezzel valamelyest aláértékelve az azóta művésszé érett, immár harmadik operaénekes nemzedék kvalitásait.



Igaz, énekművészeink között kevesen vannak, akiknek fokozatosan kibontakozó tehetsége révén pályája olyan egyenletesen és megbízhatóan emelkedett volna, mint Kincses Veronikáé, akinek azonban ezt az elismerést ugyancsak nem volt könnyű megszereznie az évek során. Kincses Veronika még főiskolás korában, 1971- ben, megnyerte Karlovy Varyban a Dvořák-énekversenyt, öt évvel később pedig a pozsonyi UNESCO- verseny első díját hozta haza.

1980-ban kapta meg a Kossuth- díjat egyesek szerint túl korán.



„Szerencsére mindig voltak haragosaim is” — vallja a ma már itthon is, külföldön is nagyra becsült szoprán énekesnő. Rendkívüli tehetségét természetesen nemigen vonták kétségbe, de 1973 óta fennálló operaházi tagsága alatt olyan évei is voltak, amikor az igen kis számú fellépési lehetőség miatt rangján aluli „haknizást” kellett vállalnia — gyakran neves művészkollégákkal együtt —, csakhogy rendszeresen énekelhessen. Miközben munkaadója nem engedte, hogy a neki szóló külföldi meghívást elfogadja. Sőt, egy másik kolléganőjét küldték el helyette ...



Mindamellett Sipos Jenő, a neves énekpedagógus egykori növendékének nevéhez az elmúlt másfél évtized alatt jó néhány emlékezetes alakítás fűződött. Többek között Zerlina, Susanna, Fiordiligi, Mimi, Manon, Norma, Angelica nővér, Michaela, az Ernani Elvirája, A nürnbergi mesterdalnokok Évája jelmezében szerette meg a hazai és a külföldi közönség. (Luciano Pavarotti emlékezetes budapesti fellépésekor is Kincses Veronika énekelte Mimi szerepét a Bohéméletben a világhírű tenorista partnereként.)



1983 óta ismert, visszatérő vendége a világ néhány nagy operaházának. Leggyakrabban az Egyesült Államokban és Kanadában lépett fel; Montrealban, Buenos Airesben, Venezuelában, San Franciscóban, Bostonban, Dallasban, Chicagóban. Három montreali vendégszereplésén, amelyeket a televíziós közvetítés révén egész Kanada láthatott, a Pillangókisasszonyban, az Angelica nővérben és a Bohéméletben énekelte a női főszerepet. Jól ismerik Bonnban, Frankfurtban, Hamburgban, Amszterdamban, Brüsszelben, Londonban is.



Itthon egyike azoknak a művészeknek, akik gyakran énekelnek kortárs magyar szerzők műveiben. „Énekszerűen megírt, igényes darab előadására mindig szívesen vállalkozom — mondja Kincses Veronika —, amilyen egyebek között Petrovics Lüszisztratéja vagy Balassa Kassák-rekviemje. Hozzátenném azonban, hogy nem könnyű kiválasztanom a nekem megfelelő kortárs művet, hiszen én énekesnő és nem effektuselőadó vagyok.”



Kincses Veronika 1974-ben — ösztöndíjjal — a római Santa Cecília Akadémián Giovanna Pederzininél tanult egy évig, a harmincas évek híres mezzoszoprán énekesnőjénél, akinek az olaszos dallamformálás titkának elsajátítását köszönheti. A római tanulmányútnak bizonyosan abban is része van, hogy Kincses Veronika napjainkban Magyarországon a lírai olasz női szerepek, főként Puccini alakjainak egyik leghitelesebb megformálója. És talán nem független ettől az sem, hogy a századforduló ugyancsak olasz komponistájának A láng című operájában is hiteles alakítást nyújtott.



Ezt állítja többek között mai énektanára, művészetének állandó és megbízható irányítója, Orosz Júlia is.



„Orosz Júlia, aki hosszú pályán szerzett gazdag tapasztalataival eddig is sokat segített már nekem, maga is énekelt a Respighi-opera 1937-es magyarországi bemutatóján, csakúgy, mint Ligeti Dezső, aki ma Dallasban él és egykor neves, Amerika-szerte ismert énekművész volt. Orosz Júlia, aki nem osztogatja könnyen dicséreteit, nagyon elégedett volt alakításommal. Amit ő és utóbb Ligeti Dezső mondott nekem erről a műről, abból arra következtetek, hogy a mostani felújításról nyilatkozó némelyik kritikus ugyancsak félreértette a darab lényegét, s talán olyasféle boszorkányos rémdrámát várt tőle, ami teljességében idegen ettől a zenétől. A produkciót egyébként, csaknem azonos szereposztásban, Mikó András rendezésében, 1987-ben már előadtuk a Buenos Aires-i Teatro Colonban, a világ egyik leghíresebb               operaházában, ahol egy ideig Toscanini volt a vezető karmester. A mi előadásunkat akkor az év produkciójának minősítették.”



A következő operaházi évadban újabb szereppel bővül repertoárja: Leonórát énekli A végzet hatalma, és Erzsébetet a Tannhäuser felújításában... „A lírai alkatú Wagner-hősnők csaknem ugyanolyan közel állnak hozzám, mint az olaszok; és Wagner zenéje csakúgy, mint például Richard Straussé...”



Kincses Veronika egyike a legmegbízhatóbb operaházi művészeknek: alakításait a legmagasabb színvonal jellemzi, ritkán indiszponált, szerepformálása — az említett sokféleség ellenére is — mindig hiteles, meggyőző.



Úgy sejthető, hogy mindez nem csupán technikailag jól megalapozott énektudásának és biztos stílusismeretének köszönhető. Láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus ember is.



Énektechnikai problémáim valóban nincsenek, hiszen olyan biztos alapokat kaptam tanáraimtól, amelyekkel csak jól kell gazdálkodni. Orosz Júlia pedig, aki szinte a lányává fogadott, rendszeresen kontrollálja a hangomat, amelyre egyébként megtanultam vigyázni. Ma már nem szükséges mindent vállalnom, amire felkérnek, s azt hiszem, a hangomnak legmegfelelőbb optimális számú fellépést sikerült magamnak meghatároznom. Ezek között természetesen koncertek is szép számmal vannak. Egyébként úgy érzem, valóban kiegyensúlyozott az életem, aminek a munka mellett alapja a nyugodt — joggal mondhatom: boldog családi háttér. Férjem maga is zeneművész, az Operaház tagja, tehetséges, szép gyerekem van, s végre elkészült éveken át épült házunk a város zöld övezetében — mit kívánjak még?



SZOMORY GYÖRGY







Kincses Veronika és Ilosfalvy Róbert


A nap képe • 20882018-09-08 10:24:08

Ma egy „kerek” születésnapot ünnepel Kincses Veronika, szeretettel gratulálok a Művésznőnek!  





Találtam egy régi újságcikket, mely a szoprán operaénekesnő portréját rajzolja fel, most ide bemásolom:




  • Magyarország, 1989. július 7-12.  (27. szám)



Kincses Veronika - Portré



„Haragosok nélkül?”



A mai magyar, mindjobban gyérülő s olykor célt tévesztő zenekritikai írások szerzői egy-egy operaházi felújítás során szívesen hivatkoznak a háború utáni évek énekes nagyságaira — Osváth Júlia, Svéd Sándor, Székely Mihály, Gyurkovics Mária, Orosz Júlia legendás generációjára, ezzel valamelyest aláértékelve az azóta művésszé érett, immár harmadik operaénekes nemzedék kvalitásait.



Igaz, énekművészeink között kevesen vannak, akiknek fokozatosan kibontakozó tehetsége révén pályája olyan egyenletesen és megbízhatóan emelkedett volna, mint Kincses Veronikáé, akinek azonban ezt az elismerést ugyancsak nem volt könnyű megszereznie az évek során. Kincses Veronika még főiskolás korában, 1971- ben, megnyerte Karlovy Varyban a Dvořák-énekversenyt, öt évvel később pedig a pozsonyi UNESCO- verseny első díját hozta haza.

1980-ban kapta meg a Kossuth- díjat egyesek szerint túl korán.



„Szerencsére mindig voltak haragosaim is” — vallja a ma már itthon is, külföldön is nagyra becsült szoprán énekesnő. Rendkívüli tehetségét természetesen nemigen vonták kétségbe, de 1973 óta fennálló operaházi tagsága alatt olyan évei is voltak, amikor az igen kis számú fellépési lehetőség miatt rangján aluli „haknizást” kellett vállalnia — gyakran neves művészkollégákkal együtt —, csakhogy rendszeresen énekelhessen. Miközben munkaadója nem engedte, hogy a neki szóló külföldi meghívást elfogadja. Sőt, egy másik kolléganőjét küldték el helyette ...



Mindamellett Sipos Jenő, a neves énekpedagógus egykori növendékének nevéhez az elmúlt másfél évtized alatt jó néhány emlékezetes alakítás fűződött. Többek között Zerlina, Susanna, Fiordiligi, Mimi, Manon, Norma, Angelica nővér, Michaela, az Ernani Elvirája, A nürnbergi mesterdalnokok Évája jelmezében szerette meg a hazai és a külföldi közönség. (Luciano Pavarotti emlékezetes budapesti fellépésekor is Kincses Veronika énekelte Mimi szerepét a Bohéméletben a világhírű tenorista partnereként.)



1983 óta ismert, visszatérő vendége a világ néhány nagy operaházának. Leggyakrabban az Egyesült Államokban és Kanadában lépett fel; Montrealban, Buenos Airesben, Venezuelában, San Franciscóban, Bostonban, Dallasban, Chicagóban. Három montreali vendégszereplésén, amelyeket a televíziós közvetítés révén egész Kanada láthatott, a Pillangókisasszonyban, az Angelica nővérben és a Bohéméletben énekelte a női főszerepet. Jól ismerik Bonnban, Frankfurtban, Hamburgban, Amszterdamban, Brüsszelben, Londonban is.



Itthon egyike azoknak a művészeknek, akik gyakran énekelnek kortárs magyar szerzők műveiben. „Énekszerűen megírt, igényes darab előadására mindig szívesen vállalkozom — mondja Kincses Veronika —, amilyen egyebek között Petrovics Lüszisztratéja vagy Balassa Kassák-rekviemje. Hozzátenném azonban, hogy nem könnyű kiválasztanom a nekem megfelelő kortárs művet, hiszen én énekesnő és nem effektuselőadó vagyok.”



Kincses Veronika 1974-ben — ösztöndíjjal — a római Santa Cecília Akadémián Giovanna Pederzininél tanult egy évig, a harmincas évek híres mezzoszoprán énekesnőjénél, akinek az olaszos dallamformálás titkának elsajátítását köszönheti. A római tanulmányútnak bizonyosan abban is része van, hogy Kincses Veronika napjainkban Magyarországon a lírai olasz női szerepek, főként Puccini alakjainak egyik leghitelesebb megformálója. És talán nem független ettől az sem, hogy a századforduló ugyancsak olasz komponistájának A láng című operájában is hiteles alakítást nyújtott.



Ezt állítja többek között mai énektanára, művészetének állandó és megbízható irányítója, Orosz Júlia is.



„Orosz Júlia, aki hosszú pályán szerzett gazdag tapasztalataival eddig is sokat segített már nekem, maga is énekelt a Respighi-opera 1937-es magyarországi bemutatóján, csakúgy, mint Ligeti Dezső, aki ma Dallasban él és egykor neves, Amerika-szerte ismert énekművész volt. Orosz Júlia, aki nem osztogatja könnyen dicséreteit, nagyon elégedett volt alakításommal. Amit ő és utóbb Ligeti Dezső mondott nekem erről a műről, abból arra következtetek, hogy a mostani felújításról nyilatkozó némelyik kritikus ugyancsak félreértette a darab lényegét, s talán olyasféle boszorkányos rémdrámát várt tőle, ami teljességében idegen ettől a zenétől. A produkciót egyébként, csaknem azonos szereposztásban, Mikó András rendezésében, 1987-ben már előadtuk a Buenos Aires-i Teatro Colonban, a világ egyik leghíresebb               operaházában, ahol egy ideig Toscanini volt a vezető karmester. A mi előadásunkat akkor az év produkciójának minősítették.”



A következő operaházi évadban újabb szereppel bővül repertoárja: Leonórát énekli A végzet hatalma, és Erzsébetet a Tannhäuser felújításában... „A lírai alkatú Wagner-hősnők csaknem ugyanolyan közel állnak hozzám, mint az olaszok; és Wagner zenéje csakúgy, mint például Richard Straussé...”



Kincses Veronika egyike a legmegbízhatóbb operaházi művészeknek: alakításait a legmagasabb színvonal jellemzi, ritkán indiszponált, szerepformálása — az említett sokféleség ellenére is — mindig hiteles, meggyőző.



Úgy sejthető, hogy mindez nem csupán technikailag jól megalapozott énektudásának és biztos stílusismeretének köszönhető. Láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus ember is.



Énektechnikai problémáim valóban nincsenek, hiszen olyan biztos alapokat kaptam tanáraimtól, amelyekkel csak jól kell gazdálkodni. Orosz Júlia pedig, aki szinte a lányává fogadott, rendszeresen kontrollálja a hangomat, amelyre egyébként megtanultam vigyázni. Ma már nem szükséges mindent vállalnom, amire felkérnek, s azt hiszem, a hangomnak legmegfelelőbb optimális számú fellépést sikerült magamnak meghatároznom. Ezek között természetesen koncertek is szép számmal vannak. Egyébként úgy érzem, valóban kiegyensúlyozott az életem, aminek a munka mellett alapja a nyugodt — joggal mondhatom: boldog családi háttér. Férjem maga is zeneművész, az Operaház tagja, tehetséges, szép gyerekem van, s végre elkészült éveken át épült házunk a város zöld övezetében — mit kívánjak még?



SZOMORY GYÖRGY







Kincses Veronika és Ilosfalvy Róbert

 


Operett, mint színpadi műfaj • 36942018-09-08 08:28:27

CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ-KRITIKA



MAGYAR IDŐK, SZEPTEMBER 7. PÉNTEK 11:16 2018. 09. 07. 13:15



„ÉLJEN AZ IGAZ SZERELEM!”



„KLASSZIKUS OPERETTET HOZTAK A KECSKEMÉTIEK A VIDÉKI SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁRA”



B. Orbán Emese



Javában zajlik a Vidéki Színházak Fesztiválja a Pesti Magyar Színházban. A részt vevő nyolc vidéki társulat mindegyike olyan erős darabbal érkezett a megméretésre, hogy igazán nem lesz könnyű dolga az öttagú zsűrinek. A Kecskeméti Katona József Színház Kálmán Imre leghíresebb, legtöbbet játszott operettjével, a Csárdáskirálynővel szállt be a versenybe.



[…] A végére hagytam, ami egyáltalán nem tetszett: a vége.



Kálmán Imre az első világháború kitörésekor abbahagyta az 1914 tavaszán elkezdett munkát. „Nem tudok zenét szerezni akkor, amikor… a fronton egymást öli a világ” – nyilatkozta, és csak egy év múlva, Lehár Ferenc biztatására folytatta. Kálmán Yvonne, Kálmán Imre lánya is többször kifogásolta például Kerényi Miklós Gábor 2009-es rendezésével kapcsolatban a háborús motívumokat, illetve azokat a karaktereket, amelyek nem szerepeltek az eredeti műben, például a mankós katonák, illetve az Orfeumba beállító sebesült Schulteis.



Nem igazán értem, miért nem tudott ellenállni Béres Attila a kísértésnek, miért kellett megdöbbenteni a már-már eksztázisban lévő közönséget a gépfegyverropogással, az aláhulló vércseppekkel, az előbb még vidáman daloló, földre rogyó teljes szereplőgárdával, ennek a jelenetnek a többszöri megismétlésével. Értjük mi az utalást, de nem biztos, hogy kellett ez ide. Valahogy nem esett jól…



Hadd idézzem Kálmán Yvonne szavait: „Soha nem volt apám szándéka, hogy a Csárdáskirálynő háborús darab legyen, ez a show a szerelemről szól.” Ennek szellemében én is a mű eredeti munkacímével zárom írásomat: Es lebe die Liebe, vagyis Éljen a szerelem!



 


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7702018-09-07 21:55:57

Ma 105 éve született a jeles magyar tenorista, Járay József



Járay József (külföldön Josef vagy Giuseppe Járay; eredeti nevén Jambrits József) (Nagygencs, 1913. szeptember 7.  – Budapest, 1970. október 1.)






  • Magyar Szárnyak, 1942. február 15. (4. szám)



"A REPÜLŐSZAKASZVEZETŐ CAVARADOSSIT ÉNEKEL"



Zsúfolt az Operaház nézőtere, az élmény várakozásának kellemes izgalma fűti a díszes közönséget, amelynek soraiban feltűnően sok a repülőegyenruha. Bizonyára feltűnt az Operaház pénztáránál is, hogy a karzati ülőhelyekre igen sok repülőaltiszt váltott jegyet, úgy rohanták meg a Tosca előadását, mint annakidején a diákság Környey Béla felléptekor.

A zsibongó nézőtéren mellettem egy ősoperázó lelkes izgalommal mondja:

Failoni szerint is nagy tehetség! ... ... A színlap ezt mondja a mostani Tosca-előadásról:

Cavaradossi . . . Járay József. Felmegy a függöny. A templomi színben új Cavaradossi áll előttünk. Nem alacsony, fujtatósalakú, pipiskedő Cavaradossi, hanem: magas, nyúlánk, szélesvállú, keménykötésű, fiatal férfi. Gesztusai, mozgása, színészkedése, mind-mind férfias erőt áraszt.

A hangja pedig! Diadalmasan szárnyal, a fiatalság elpusztíthatatlan életerejével cseng. Lágy, mégis zengően színes, a felsőbb régiókban sem veszti el rugalmasságát, biztonságát. Ragyogó fényű, melegtónusú, tisztán csengő, szívnek szóló töretlen lírai tenor, amelyhez hasonlatos igen kevés van. Mind jobban beférkőzik az ember szívébe, veresre tapsoljuk a tenyerünket, percekig. És mikor a levéláriára kerül a sor, kétszer ismételtetünk. Tombol a taps, a zsúfolt nézőtér egy emberként ünnepli az Operaház új, fiatal tenoristáját, ünnepli a tehetséget. Rajongásig szeretik.

Hát: Sikerült! Járay József repülő-szakaszvezetö kivételes tehetségével keresztülvágta magát a nehézségeken: Cavaradossit énekli már a m. kir. Operaház színpadán.



Tisztjei, elöljárói, minden bajtársa testvéri szeretettel drukkolt neki évekig, énekművészete fejlődésének minden állomásáról tudtak és most, hogy sikerült a csúcsra eljutnia, nagy büszkeséggel tekintenek fel reá. Vérünkből való marad, más talán eltitkolná, de ő igaz büszkeséggel mondja:



— Soha nem mérhetem fel magam Saljapinnal, de ha ő büszke lehetett arra, hogy zsákhordó volt valaha, volgamenti munkás, én még büszkébb vagyok, hogy a légierők szakaszvezetőjéből lettem operaénekes!



 Négyszer énekelte már Cavaradossit az Operaházban, egyre fokozódó sikerrel. Az egyik Tosca-előadást a rádió is közvetítette. Az előadást viaszlemezre vették fel és két nappal később sugározták szét.

Így legalább hallhattam — mondja Járay — önmagamat. Ez a mód a legjobb ellenőrzés, önkritika.

 



Interjú



"Járay József repülőkatona lesz"



Teréz körúti legénylakásában beszélgetek hosszasan Járay Józseffel, a M. kir. Operaház tagjával. Egyszerűen, őszintén nyíltan, repülő a repülővel:



— Előbb azt mondd el, hogyan lettél repülő.

Feláll, megropogtatja magát:



— Gyerekkoromban kaptam meg a »repülőbetegséget«. Tudod: Nagygencsen lakunk. Gencs szinte Szombathely már, annyira összenőtt vele. A szombathelyi repülőtér éppen az apám vendéglőjéhez van közel. Gyerekkoromban minden időmet a repülőtérnél töltöttem. Nap mint nap felszálltak, repültek, jöttek, mentek a gépek. Magától értetődő volt, hogy repülő leszek.

— Hát az éneklés?

Jót nevet:

— Éneklés? Ugyan, ki gondolt arra! ... Nálunk szinte családi betegség a jó hang. Az édesapámnak — pedig hatvanon túl van már — olyan tenorja van, hogy még én is irigylem. Öten vagyunk testvérek, — három fiú, két leány — valamennyien jól énekelnek. Minden testvérem sokra vinné az éneklésben.



Járay egy ideig akadémista volt, azután került a székesfehérvári repülőtérre.

— 1929-ben lehettem végre repülőkatona, a székesfehérvári motorszerelő szakiskolába kerültem. Mindig pilóta akartam lenni, a körülmények tettek szerelővé. Megtanultam, hogy a jó szerelő van annyi, sőt néha több, mint a jó pilóta. Szerettem a gépeket, meg is ismertem tövéről-hegyéig valamennyit. Mindenem volt a gép, meg a motor.



Megkérdezem, hogy hát az éneklés hol marad?

— Az éneklés?... Nem énekeltem én többet, mint a bajtársaim. Az ördög gondolta, hogy az éneklés fontosabb lesz számomra, mint a gépszerelés ...



»Vágyom egy nő után ...«



— Lassan-lassan megismertek arról az oldalamról is, hogy jó hangom van. Fiatal, 19 éves ember voltam, divat volt akkor a Mosoly országából a »Vágyom egy nő után!« Hát ez volt az én kedvenc dalom.

— Most érzem csak, hogy milyen lélekmelegítő szokás az a fehérvári repülőtéren, hogy a szakiskola növendékei sűrűn műkedvelőznek. Mi is azt tettük, egyszer engem is fölléptettek. Hogyan-hogyan nem: sikerem volt, nemcsak növendék- bajtársaim, hanem tisztjeim és elöljáróim is felfigyeltek rám. Persze, akkor még nem volt arról szó, hogy énekelni tanuljak.



Egyre jobban belemelegszik az emlékekbe:



— Öt esztendeig szolgáltam Székesfehérváron. Velem szolgált az ökölvívás két bajnoka: a világbajnok Haranghi és Szigeti.



Repülőszerelőből sportbajnok



Itt egy kicsit eltérünk az énekléstől, zenétől, mert Járay József szakaszvezető akkoriban többre becsülte a sportot az éneklésnél:



— Versengve sportoltunk. Én összeszedtem vagy kétszázötven díjat, érmet. Atletizáltam, az atlétika minden ágát műveltem, Haranghiék még az ökölvívást is megkedveltették. Annyira szerettem az atlétikát, hogy komoly versenyeken értem el jó eredményeket. Megnyertem a Dunántúl dekatlonbajnokságát — második lettem az országos viadalon — és úgy nyertem meg, hogy a dunántúli bajnokságot ma is én tartom.



— Milyen jó most, — mondom — hogy komolyan sportoltál. Téged jóidéig nem fenyeget az a veszély, hogy elpuhulsz és nem tudsz majd teljes illúziót kelteni az Opera színpadán.



Újabb nevetés:

— Hát ez a veszedelem valóban nem fenyeget. Rendszeresen tornászom, reggelenként jóidéig árnyékbokszolok. Tudom, hogy nemcsak a hang, hanem a színpadi megjelenés is érték, amelyre vigyázni kell.



Nagyszerűen kisportolt alakja van. Deltaizmai ma is olyanok, mint a sportbajnokoké.

— No, te sem hízol el!

— Én ugyan nem! Megmaradok sportembernek . ..



Közbevetem, hogy az előbb arról beszélt, hogy az énekesnek nemcsak a hangjára, hanem az alakjára is vigyázni kell.

— Természetesen, — mondja — hiszen az operaénekesség nemcsak éneklésből, hanem színészi munkából is áll.

— A hangodra hogyan ügyelsz?

— Nagyon. Hiába vagyok tehetség, ha hangom közben elromlik. Az operakultusz, a zenevilág, a közönség mindig csak a töretlen értéket kedveli. Nincs és nem lehet elnézés, mindig tökéleteset kell adni. Érthető hát, ha ügyelek magamra. A hangom mindenem. Nem iszom hát, nem cigarettázom, nem üldögélek füstös helyeken.

Visszakanyarodunk a repüléshez. Megkérdezem, hogyan indult el énekesi pályája a repülőszakaszvezetőségtől?



Járay a századkürtös



— Hát nemcsak szerelő voltam én, hanem kürtös is. Nézd!



Mutat egy képeslapból kivágott képet. A kép azt a jelenetet ábrázolja, hogy az Endresz és Bittay koporsóját hazahozó gyászvonatot díszben felsorakozva fogadják a székesfehérvári pályaudvaron a repülőkatonák.



— Ezt a képet miért tetted el?

— Mert rajta vagyok. Látod a kürtöst, amint éppen fújja? Hát ez a kürtös vagyok én!... Valahányszor díszszemle volt vagy kivonulás, én kürtöltem. Amikor Horthy Miklós kormányzó urunk vagy Gömbös Gyula látogattak el hozzánk, én fújtam a díszjelet. Meg amikor templomba mentünk vasárnap, én fújtam a századnak talp alá valót: Tattararatta-ratta-ta-ti — ratta-tatta-ta!...

— Az sem ártott.

— Nem bizony, jó tüdőgyakorlat volt a kürtölés!



Ötesztendei szolgálat után került Szombathelyre.

— Tudod, már Székesfehérváron kezdtem »kinőni magam«. Egyszer nyáron Balatonszabadiban üdültünk bajtársaimmal, amikor meglátogattak bennünket a regősök. Velük volt Lugosi, a tárogatóművész. Akkor kaptam kedvet a nyilvános szerepléshez. Lugosinak elénekeltem egy két dalt és megkértem: mondja meg őszintén, mit tart rólam. Azt felelte, hogy szerinte igen jó volna, ha képezném magam.

— Parancsnokaim is ugyanezen a véleményen voltak. Emlékszem: egyszer Székesfehérváron bemutatták a Cigánybárót. Akkor már a városban is volt »nevem«, kijöttek a repülőtérre és felkértek, hogy énekeljek el a darabban egy betétet. Fráter Tibor őrnagy úr volt akkor az intézet parancsnoka. Tőle kaptam engedélyt a nyilvános szereplésre.

— Eredj, fiam, mondotta, többet tudsz te már annál, hogy csak a fehérváriaknak énekelj!...

— Akkoriban — folytatja — már több nyilvános szereplésem volt és mindenütt repülő szakaszvezetöi egyenruhában énekeltem, ebben az operettben énekeltem először civilruhában.

— Azután?



»Tisztjeim segítettek énekesi pályámon«



Elgondolkozik:

— Azután Szombathelyre kértem áthelyezésemet. Azért Szombathelyre, hogy közelebb legyek a szüléimhez és a városi zeneiskolában tanulhassak. Tisztjeim mindent megtettek a kedvemért. Olyan könnyű beosztást kaptam, hogy énektanulmányaimat folytathattam. Reggel nyolctól kettőig volt elfoglaltságom az irodán — én kezeltem a parancsokat, utasításokat, sokszorosító gépet — délután zavartalanul tanulhattam. A zeneiskola hangversenyein egyre többször szerepeltem, már a lapok is kezdtek írni rólam.

— Azután eljött az idő, hogy Pestre vágytam. Szüleim nem akartak elengedni, nem bíztak abban, hogy viszem majd valamire. Parancsnokaim pedig biztattak, mindent elkövettek, hogy megkapjam a pesti áthelyezést.

— Budapesten jó beosztást kaptam, az anyagszertár fegyverműhelyében dolgoztam eleinte, azután irodába osztottak be.



Elérzékenyedik:

— Boldogult jó Magjerek László főhadnagy úr volt az első segítőm Budapesten. Mindent elkövetett, hogy bejuthassak a Zeneművészeti Főiskolára. Ha elcsüggedtem, bátorított. Mindig azt mondta: — Fiam, te tehetséges énekes vagy! Csak szorgalom és kitartás kérdése, hogy megtaláld a számításodat!...

— Vitéz Barna Kornél százados úr volt a másik segítőm. Úgy bántak velem, mint a saját testvérükkel, vittek, segítettek előre. Nekik köszönhetem elsősorban, hogy most itt vagyok és nem tudom meghálálni nekik, hogy segítettek.



Egy »őrmester« tenorja »mérsékelt  sikert« arat.



Járay József repülőszakaszvezetői egyenruhában jelentkezett próbaéneklésre a Zeneművészeti Főiskola felvételi vizsgáján. Az egyik nagymultú pesti lap két sorban ennyit írt róla:



»Jelentkezett egy őrmester is, de tenorjának csak mérsékelt sikere volt«.



— A főiskolán — folytatja Járay — Székelyhidy Ferenc növendéke lettem. El nem tudom mondani, milyen féltő szeretettel, mennyi odaadással nevelt, tanított. Életem végéig hálás leszek neki.



Azután leszerelt, az énekművészet teljesen elhódította a repüléstől.

— Ma nyugdíjas repülőszakaszvezető is vagyok — mondja nevetve.



Cavaradossi után Mantuai herceg



Éppen nyílik az ajtó, jön a pénzespostás és hoz negyvenvalahány pengőt, Járay József repülőszakasz vezető februári nyugdíját.



— A vége az volt, hogy felvettek az operai tanszakra. Sokat és lelkiismeretesen tanultam. Nehéz munka volt, de — sikerült. Tavaly június végén vizsgáztam, a vizsga napján szerződtetett Márkus László igazgató urunk az Operához. Cavaradossit már négyszer énekeltem, a közeljövőben valószínűleg bemutatkozom a Rigolettóban is.



Megkérdezem: mi a legnagyobb élménye eddig?

— Az, hogy drága jó nagyanyám hat kilométernyire lakik szüleim házától. Amikor megtudta, hogy a rádió közvetíti operai fellépésemet, gyalog ment a kemény hidegben édesapámékhoz, hogy rádión meghallgathasson.



 



Eddig tart az interjú Járay Józseffel, akit segítő szeretettel vesz körül a főváros zenei élete. Csaknem minden estéje foglalt. Ha nem az Opera színpadán énekel, hangversenyekre van meghívása. Mint hallom, az Operaházban is különös szeretettel veszik körül. Érthető, hiszen szinte példanélküli, hogy a Zeneművészeti Főiskola növendékét a vizsga napján szerződtessék és alig háromhónapi foglalkoztatás után mindjárt vezetőszerepet énekeltessenek vele az Operaház színpadán ...



Raczkó Lajos.





Járay József mint Pinkerton


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28772018-09-07 21:43:32

Pótlólag, a  Dankó Rádió mai operettműsorából említem:



Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor: Mágnás Miska



Két rádió stúdiófelvételről szólaltak meg részletek:



I. MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekarát vezényli Sebestyén András – 1969



Zentai Anna, Palcsó Sándor:  „Hoppsza, Sári, hoppsza, hó, jaj, de édes, ja, de jó, minden napra egy forduló …”



Andor Éva és az MRT Énekkara:Megülni a paripa hátán… Nyergelj már! Nyargalj már!...”



Andor Éva és Korondy György : Azt hittem egyszer, hogy a szíve már az enyém…/A nő szívét ki ismeri, ezer csodával van teli…  Isten veled, búcsúzni fáj, tündéri álomkép…”



 



II. MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekarát vezényli Bródy Tamás - 1961



Zentai Anna és Szabó Miklós:Cifra szőre nincs a lónak… /Csiribiri-csiribiri kék dolmány, attól kezdve fittyet hány….”



 Zentai Anna és Szabó Miklós: „Így mulatok, úgy mulatok…. /Cintányéros cudarvilág, iszunk egy kortyocskát…”


Operett, mint színpadi műfaj • 36932018-09-07 21:27:43

"Például Huszka Bob hercegéből vagy a Mágnás Miskából nincs egy olyan zenekari anyag partitúrával, ami bizonyosan egyezik a szerző eredeti írásával. "



 Persze azért ha olyan zenekari szólamanyagból ból játszik - játsszana az Operettszínház zenekara, mint amilyen kiváló zenekari hangzást produkált anno mondjuk a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara a Bob herceg (1965 - Sebestyén András - Németh Marika, Ágai Karola, Ilosfalvy Róbert, Palcsó Sándor, Palócz László, Kovács Péter) vagy a Mágnás Miska (1961 - Bródy Tamás - Gyurkovics Mária, Zentai Anna, Bartha Alfonz, Szabó Miklós vagy később: 1969 - Sebestyén András - Andor Éva, Zentai Anna, Korondy György, Palcsó Sándor)  operettfelvételén, akkor nincs, nem lehet, nem lesz hiányérzete a közönségnek az Operettszínházban. - A Dankó Rádióban éppen ma hallhattunk kitűnő részleteket a Mágnás Miska mindkét rádiófelvételéről!  Nagyszerű zenekari anyag mindkettő! 



Persze igaza van Lőrinczy Györgynek abban, hogy szerzői előírásokat tükröző, autentikus partitúrával (is) rendelkeznie kell(ene) a teátrumnak - amiből elkészíthetnék a minőségi zenekari játszáshoz mindenkor szükséges hangszerszólamok teljes kottaanyagát is. Hogy az előadások zenekari hangzása minden kényes ígényt kielégítsen s egyben hű maradjon a zeneszerző szándékához: a megálmodta, leírta partítúrához.



Egyébként ha olyan gondjai vannak az Operettszínháznak, hogy nem elégedettek a rendelkezésükre álló zenekari kottaanyaggal, kérjék ki a Rádiótól azokat a hangszerszólam-kottákat, amelyekből  az ismert, nagyszerű rádiófelvételek során játszott a rádiózenekar s amely felvételekről nap mint nap hallunk szép részleteket a Dankó Rádió operettműsorában -  azoknak nemcsak ének-, de minőségi zenekari hangzásában (is) gyönyörködhetünk!


Operett, mint színpadi műfaj • 36912018-09-07 13:53:12

Idézek Lőrinczy György pályázatának – „5 . A ZENEKAR”  - fejezetéből bekezdéseket. 



(a kiemelések tőlem származnak.)



„Makláry László zeneigazgató 2019 végéig vállalja a Színház zenei vezetését. Zeneigazgató úr javaslatát elfogadva, 2020. január 1-től a zeneigazgatói feladatokat kinevezésem esetén Silló István, a Győri Nemzeti Színház zeneigazgatója venné át. Silló karnagy úrral való megbeszéléseinken az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennünk.



Az elmúlt évtizedekben a zenekari felállásból eltűnt a 2. oboa, 2. fagott és a 4. kürt szólamok megszólalása a nagyoperettekben. Számunkra elvi kérdés, hogy mint az Operában Erkelnél és Bartóknál, úgy a nagyoperettekben Kálmánnál és Lehárnál is szólaljon meg minden leírt hang, annyi a hangszeren, amennyire a szerző írta. Ennek megvalósítását vagy a jelenlegi zenekari struktúra minimális átszervezésével, vagy optimális esetben néhány státusz megnyitásával fogjuk elérni. Ezen felül a színház énekkarának szólamarányait is az évek előrehaladtával közelíteni kell az optimálishoz.



A Budapesti Operettszínház zeneigazgatója koordinálja és vezeti az egész színház zenei életét. Mivel ez egy igen sokoldalú feladat, ezért segítőtársak nélkül gyakorlatilag lehetetlen. Szabó Mónika karigazgató, Takátsy Tamás zenekari igazgató, Mihalics János vezető korrepetítor továbbra is változatlan formában folytatná munkáját. Dinyés Dániel első karnagy dolga lenne a teljes operett-repertoár napi szintű kézben tartása, az előadások szakmai színvonalának ellenőrzése, az esetleges zongorás, illetve szükség esetén zenekaros próbák kiírása, egyszóval ő lenne az operett tagozat zenei vezetője. Szándékunkban áll Dinyés karnagy úr mintájára létrehozni ugyan ezt a posztot a musical tagozatnál is. A színház kiváló karmesterét, Bolba Tamást kérjük fel erre a posztra. Szinte teljesen természetes elvárás a két kolléga felé, hogy a gondozásukra bízott tagozatok teljes repertoárját, mint karmesterek is napi szinten birtokolják. Természetesen a fent felvázolt munkastruktúra a két karnagy vonatkozásában nem azt jelenti, hogy nincs átjárás a két műfaj között, sőt.



Mint ahogy sok esetben a szólisták között, úgy a karmesterek esetében is természetes az „átjárás” a műfajok között. A szereposztások megalkotásánál, az egyes előadások véleményezésénél minden vezető véleményére, „fülére” szükség van. A zeneigazgató koordinálja a két tagozat zenei irányítását, és karmesterként napi szinten, mintegy beugrás készen birtokolja a színház teljes repertoárját. A két tagozat zenei vezetői megbízatása 2019. szeptember 1-től lesz esedékes.



Hála a Budapesti Operettszínház utánpótlás képzési szisztémájának, a szólisták terén rendelkezésünkre állnak tehetséges, agilis pályakezdők, illetve már némi rutinnal rendelkező fiatal szólisták. Karmester-utánpótlás viszont sajnos alig van. Ezért szándékunk szerint mihamarabb el kell kezdeni a potenciális utánpótlás felkutatását. Ezt egy projekt – ösztöndíj rendszerben képzeljük el, miszerint egy-egy új darab bepróbálásának folyamatában az ösztöndíjas, mint a bemutatandó darab zenei vezetőjének asszisztense vesz részt a próbafolyamatban, jelen van a zongorás összeénekléseken, majd a próbatermi, és színpadi zongorás próbákon, és zenekari próbákon. Mint karmester, tevőlegesen vezet minden próbahelyzetben egy-egy próbát, sikeres együttműködés esetén egy színpadi zenekaros összpróbát, és különlegesen sikeres helyzetben néhány előadást is lebonyolíthat. Ezt az ösztöndíj rendszert a Zeneakadémiával karöltve, vagy – amennyiben nem fogadóképesek – az akadémia nélkül képzelem el.



A kottatárral és a zenei archívummal is lesznek teendőink. A musicalek kottái általában rendben vannak, hiszen a szerzők nagy része saját maga gondozza a kottákat, illetve a jogi képviselőjük is naprakész ezen a téren is. Ez nem mondható el a magyar operettek nagy többségéről. Kálmán és Lehár hagyaték körültekintően gondozott, de egyéb operett szerzőink kottái környékén a teljes káosz uralkodik. Például Huszka Bob hercegéből vagy a Mágnás Miskából nincs egy olyan zenekari anyag partitúrával, ami bizonyosan egyezik a szerző eredeti írásával. És a sort folytathatnánk tovább az Eisemann-életműnagy részével, Zerkovitz Bélával, stb.  Ezért a Budapesti Operettszínháznak – mint a 58 műfaj nemzeti letéteményesének – akár az EMB-vel, az NKA-val és a Színházi Intézettel összefogva, akár saját erőből évek hosszú sora alatt fel kell kutatni ezeknek a műveknek minden elérhető kottáját, és ki kell adni, de minimum létre kell hozni ezeknek a műveknek a facsimile, vagy legalábbis az eredetihez legközelebb álló megfelelőjét.”


Operett, mint színpadi műfaj • 36902018-09-07 13:06:31

Lőrinczy György közzétette pályázatát



Legfontosabb céljait pályázata végén tizenkét pontban foglalta össze a jelenlegi főigazgató:




  1. A repertoár további gazdagítása és színesítése, a kormányzati kulturális tendenciák figyelembevételével.

  2. Új magyar előadások létrehozása, elfeledett operettek, kevésbé ismert operett szerzők műveinek bemutatása, átdolgozott librettókkal, újra hangszerelve.

  3. A zenei színvonal további emelése, a rendező és a zenei vezető egyenrangú alkotótársként való kezelése.

  4. Előadásainkban a XXI. század elvárásaihoz és a nézők megnövekedett igényeihez igazodó korszerű látványvilág és kiváló minőségű hangzás megteremtése.

  5. Az operett műfaj és a színház tudományos történeti feldolgozása, együttműködésben a Kálmán Imre Kutatóközponttal.

  6. Színházpedagógiai, színházi nevelési program elindítása az előadásokhoz kötődően.

  7. A színház működésének további racionalizálása, az intézmény iránti elkötelezettség erősítése a háttérdolgozók körében is, a bérek rendezése kormányzati segítséggel.

  8. A belföldi és külföldi vendégjátékok strukturális újragondolása, új partnerek, városok, országok bevonása.

  9. A zenés színész- és rendezőképzés megújított alapokra helyezése, a zenés színházi menedzserek, szakírók képzésének kezdeményezése.

  10. Különböző társadalmi háttérrel rendelkező, új nézői csoportok megszólítása.

  11. A színház gazdálkodási kérdéseire a széles közönségréteget megszólító nemzeti intézménytől elvárt, de rugalmasságot biztosító válaszok megtalálása.

  12. A kommunikációs stratégia folyamatos, a trendekhez igazodó alakítása.


Operett, mint színpadi műfaj • 36892018-09-07 13:03:28

Lőrinczy György főigazgató pályázatáról



A Budapesti Operettszínház minden dolgozója hivatalos arra a jövő keddi rendkívüli társulati ülésre, amelyre a színház vezetésére pályázó jelölteket is várják. A jelenlegi főigazgató korábban kijelentette, csak a társulat támogatása esetén marad ringben.



Kiss B. Atilla újbóli megkeresésünkkor nem kívánt nyilatkozni lapunknak, annyit azonban elmondott, hogy pályázatát a döntésig nem tervezi nyilvánosságra hozni, továbbá cáfolta azon értesüléseinket, amely szerint Szabó P. Szilveszter, az Operettszínház színművésze közreműködőként lenne megemlítve a pályázatban.


Erkel Ferenc • 10482018-09-07 12:27:24

Ritka relikvia került elő



MTI2018.09.05. 18:51



Erkel-kézirat került a gyulai Erkel Ferenc Múzeum tulajdonába, ami szeptember 18-tól a felújított Almássy-kastélyban lesz kiállítva, és mellette látható lesz az az aranyból készített babérkoszorú is, amit a műkedvelők adományoztak a zeneszerzőnek. A relikvia megvásárlását 600 ezer forinttal támogatta a Nemzeti Kulturális Alap.



A babérkoszorú aranyból készült, és évtizedek óta egy gyulai bank páncéltermében őrzik.


Miklósa Erika • 12252018-09-07 11:33:13

Miklósa Erika: Soha nem tagadtam, hogy nemzeti érzelmű vagyok



ORIGO2018.09.06. 17:28



Miklósa Erika operaénekesnő a Figyelőnek beszélt új, kulturális műsoráról, karrierjéről, magyarságáról és politikáról is.


Kocsis Zoltán • 6532018-09-07 11:12:56

Kocsis Krisztián exkluzív interjút adott az Origónak.



Kocsis Zoltán zongorái a magyar zenetörténet felbecsülhetetlen értékű kincsei. A kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész fia, Kocsis Krisztián és családja úgy döntöttek, hogy nem hagyják porosodni a művész hangszereit: két zongoráját is átadják a  Virtuózok péntek esti szuperkoncertjére, hogy a fiatal tehetségek is megszólaltathassák.


Pantheon • 22562018-09-07 11:11:30

Burt Reynolds - amerikai színész, 82 éves volt


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43332018-09-06 10:48:46

Hosszabb idő után – végre – ma ismét egy francia klasszikus nagyoperettből hangzottak el részletek a Dankó Rádió operettműsorában!



Alexandre Charles Lecocq: Angot asszony lánya

A Rádió dalszínháza bemutatója volt: 1960. augusztus 21., Kossuth Rádió, 20.15 – 22.00 óra.

Magyar szöveg: Kristóf Károly és Romhányi József. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre. Km. Házy Erzsébet, Németh Marika, Geszty Szilvia, Kiss Manyi, Szabó Miklós, Rátonyi Róbert, Fekete Pál, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília). Vezényel: Polgár Tibor.




  • Ange Pitou belépője (No. 5.)  (Szabó Miklós)



„Én szeretem az én Clairette-tem, és erről nincs mit mondani, de van egy művésznő, kit ketten tudnak csak meghódítani. Az egyik egyszerű miniszter, a másik miszerint csak király. De aki még királyt se tisztel, annak miniszter se jár. Én szeretem az én Clairette-tem, és erről nincs mit mondani, de van egy művésznő, kit ketten tudnak csak meghódítani. Szegény király! Nehéz a dolga, hiszen ő semmiről se tud. Ma más az úr, és más a szolga. Így a miniszter többet tud. Én szeretem az én Clairette-tem, no, de ez mégis más eset. Ha én őt feleségül vettem, királyról szó nem lehet. Talán, majd veszítünk hárman, ha addig el nem fognak, mind. Erre a boldogságra vártam, amiért az élet most is szép, amiért az élet most is szép, még most is szép. Ó, én szeretem az én Clairette-tem, és ez az érzés boldogít - de kutya van még ám a kertben, ki lehet már ily boldog itt, de kutya van még ám a kertben, ki lehet már ily boldog itt!”




  • Clairette és Ange Pitou szerelmi kettőse (Házy Erzsébet, Szabó Miklós)



„- Csak érted dobban a szívem! Csak téged csókolhat a szám! E percben megesküszöm néked, hogy mindig hű leszek hozzád! Várj még reám, én érted élek…a boldogságunk elhozád…/- De mit kérte addig tennem? .- Bizony, egy ötlet kéne, ez a fő!.. - Fel merült egy ötlet bennem…- Nem, nem….már arra nincs idő…. Angot anyám, ha élne, vajon mit is tenne ő? – Egy ötlet támadt most agyamban: megölöm én gyűlölt ellenfelem. – Fussál! - Nem a te hibád!... - Angot anyám, ha élne… /- Csak érted dobban a szívem! Csak téged csókolhat a szám! E percben megesküszöm néked, hogy mindig hű leszek hozzád! Várj még reám, én érted élek…”




  • Kórusjelenet és Pomponnet belépõje  (No.2.) (Rátonyi Róbert és az MRT Énekkara)



 „Esküvő, esküvő lesz ma nálunk… Jövök már, köszönöm, köszönöm… Éljen soká, éljen soká… Hol van az én szép tündéri párom?…Párizs népe engem bámul, Pomponnet a vőlegény….Hol a hajtű? Hol a fésű?…”




  • Hortensie Langé és Ange Pitou kettõse (Németh Marika, Szabó Miklós, km. az MRT Énekkara)



"Ön mindig az utcákon jár, és hallgatja, mit mond a Párizs, hát árulja el most mit várjak holnaptól, na, mondja máris! De fontos az őszinte szó, így hallja meg vélem a nép is!/- Ó, Párizs, köztársaság, ím ma már! Esküszöm én, hogy az lesz végül! / - … mert ilyenről szó sincs…, a fennálló rend örökké és remélve itt soha nem ér véget! Ha rám hallgat, célszerű lesz, mert számít az ön véleménye. /- Válaszom csak ez: vesszen már a király! És a köztársaság éljen!” 




  • Jelenet és keringő (No. 14.) (Házy Erzsébet, Németh Marika, Geszty Szilvia, Szabó Miklós)



„- Vendégünk felvette szép ruháját… Azt hiszem sikerült a fiút megnyernem… /- Vigyázz, Pitou! Időt kell nyerned! Bármilyen kínos ez a helyzet. Üdvözöllek szép Mademoiselle, csinos ruhát vettél ma fel! /- Légy üdvözölve! Mi történt?... /- Sajnálom, nincs mondanivalóm más! /- Szegény leány, úgy sajnálom őt! Ezért kár volt lefújni az esküvőt! /- Mit válaszolsz kis Clairette? Szívemben szerelem helyett most más szív él! Elárulhatom, valakit szeretek nagyon, nagyon! És soha el nem hagyom!./- Így tehát, a fiú hozzátartozik? Szerelmes belé ő is! /- Pitou, hát szószegőnek vélsz? Ígéreted... hallgass!… /- Én úgy szegem meg adott szavamat, mint ezt az esküvőn is hallottad! És úgy teszek! Ezt jegyezd meg, Clairette! /- Ó. Így már értem! .../ - Nos, Ange Pitou! Öné most e ház! … Jól vigyázz!... Rendelkezzék mindennel!.....Előre! Kezdődjék már a tánc!...” (keringő - balettzene)



„Túl az Óperencián” műsorának ismétlése ma 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban, mely adás elérhető az internetről is, a www.dankoradio.huoldalon.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28762018-09-06 10:48:07

Hosszabb idő után – végre – ma ismét egy francia klasszikus nagyoperettből hangzottak el részletek a Dankó Rádió operettműsorában!



Alexandre Charles Lecocq: Angot asszony lánya

A Rádió dalszínháza bemutatója volt: 1960. augusztus 21., Kossuth Rádió, 20.15 – 22.00 óra.

Magyar szöveg: Kristóf Károly és Romhányi József. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre. Km. Házy Erzsébet, Németh Marika, Geszty Szilvia, Kiss Manyi, Szabó Miklós, Rátonyi Róbert, Fekete Pál, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília). Vezényel: Polgár Tibor.




  • Ange Pitou belépője (No. 5.)  (Szabó Miklós)



„Én szeretem az én Clairette-tem, és erről nincs mit mondani, de van egy művésznő, kit ketten tudnak csak meghódítani. Az egyik egyszerű miniszter, a másik miszerint csak király. De aki még királyt se tisztel, annak miniszter se jár. Én szeretem az én Clairette-tem, és erről nincs mit mondani, de van egy művésznő, kit ketten tudnak csak meghódítani. Szegény király! Nehéz a dolga, hiszen ő semmiről se tud. Ma más az úr, és más a szolga. Így a miniszter többet tud. Én szeretem az én Clairette-tem, no, de ez mégis más eset. Ha én őt feleségül vettem, királyról szó nem lehet. Talán, majd veszítünk hárman, ha addig el nem fognak, mind. Erre a boldogságra vártam, amiért az élet most is szép, amiért az élet most is szép, még most is szép. Ó, én szeretem az én Clairette-tem, és ez az érzés boldogít - de kutya van még ám a kertben, ki lehet már ily boldog itt, de kutya van még ám a kertben, ki lehet már ily boldog itt!”




  • Clairette és Ange Pitou szerelmi kettőse (Házy Erzsébet, Szabó Miklós)



„- Csak érted dobban a szívem! Csak téged csókolhat a szám! E percben megesküszöm néked, hogy mindig hű leszek hozzád! Várj még reám, én érted élek…a boldogságunk elhozád…/- De mit kérte addig tennem? .- Bizony, egy ötlet kéne, ez a fő!.. - Fel merült egy ötlet bennem…- Nem, nem….már arra nincs idő…. Angot anyám, ha élne, vajon mit is tenne ő? – Egy ötlet támadt most agyamban: megölöm én gyűlölt ellenfelem. – Fussál! - Nem a te hibád!... - Angot anyám, ha élne… /- Csak érted dobban a szívem! Csak téged csókolhat a szám! E percben megesküszöm néked, hogy mindig hű leszek hozzád! Várj még reám, én érted élek…”




  • Kórusjelenet és Pomponnet belépõje  (No.2.) (Rátonyi Róbert és az MRT Énekkara)



 „Esküvő, esküvő lesz ma nálunk… Jövök már, köszönöm, köszönöm… Éljen soká, éljen soká… Hol van az én szép tündéri párom?…Párizs népe engem bámul, Pomponnet a vőlegény….Hol a hajtű? Hol a fésű?…”




  • Hortensie Langé és Ange Pitou kettõse (Németh Marika, Szabó Miklós, km. az MRT Énekkara)



"Ön mindig az utcákon jár, és hallgatja, mit mond a Párizs, hát árulja el most mit várjak holnaptól, na, mondja máris! De fontos az őszinte szó, így hallja meg vélem a nép is!/- Ó, Párizs, köztársaság, ím ma már! Esküszöm én, hogy az lesz végül! / - … mert ilyenről szó sincs…, a fennálló rend örökké és remélve itt soha nem ér véget! Ha rám hallgat, célszerű lesz, mert számít az ön véleménye. /- Válaszom csak ez: vesszen már a király! És a köztársaság éljen!” 




  • Jelenet és keringő (No. 14.) (Házy Erzsébet, Németh Marika, Geszty Szilvia, Szabó Miklós)



„- Vendégünk felvette szép ruháját… Azt hiszem sikerült a fiút megnyernem… /- Vigyázz, Pitou! Időt kell nyerned! Bármilyen kínos ez a helyzet. Üdvözöllek szép Mademoiselle, csinos ruhát vettél ma fel! /- Légy üdvözölve! Mi történt?... /- Sajnálom, nincs mondanivalóm más! /- Szegény leány, úgy sajnálom őt! Ezért kár volt lefújni az esküvőt! /- Mit válaszolsz kis Clairette? Szívemben szerelem helyett most más szív él! Elárulhatom, valakit szeretek nagyon, nagyon! És soha el nem hagyom!./- Így tehát, a fiú hozzátartozik? Szerelmes belé ő is! /- Pitou, hát szószegőnek vélsz? Ígéreted... hallgass!… /- Én úgy szegem meg adott szavamat, mint ezt az esküvőn is hallottad! És úgy teszek! Ezt jegyezd meg, Clairette! /- Ó. Így már értem! .../ - Nos, Ange Pitou! Öné most e ház! … Jól vigyázz!... Rendelkezzék mindennel!.....Előre! Kezdődjék már a tánc!...” (keringő - balettzene)



A „Túl az Óperencián” műsorának ismétlése ma 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban, mely adás elérhető az internetről is, a www.dankoradio.hu oldalon.


Lehár Ferenc • 6372018-09-05 22:45:32

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből



(LXXXV.)



Most egy bekezdés erejéig visszatérek a Giuditta bemutatóját (1934., Bécsi Állami Operaház) megelőző esztendő krónikájának egy még nem ismertetett epizódjához:



 Lehár 1933 kora tavaszán Párizsba utazott, hogy részt vegyen az ottani Frasquita-bemutató előkészítésében, aztán hamarosan ismét odautazott, s a második látogatás – innentől Lehár Ferenc visszaemlékező szavaival folytatom „amikor is Frasquitám díszelőadása alkalmával, amelyre az Opéra Comique-ban került sor, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy fogadott a Francia Köztársaság államelnöke, s néhány nappal később megkaptam a Becsületrend parancsnoki keresztjét; mindez örökké a legszebb emlékeim egyike marad… Érkezésemkor Cools, a kiadó, és Maupry, a fordító fogadtak, s elkísértek az Opéra Comique igazgatójához, Gheusi úrhoz. Rögtön átmentem a próbához, melyet az opera karnagya, Paul Bastide vezetett… Alkalmam volt megcsodálni Bastide művészi munkáját; ő Franciaország legjobb opera-karmestereinek egyike, aki korábban Bayreuthban a Tristant vezényelte. S megcsodálhattam a ragyogó szereplőket is, kik közül ki szeretném emelni Madame Conchita Superviát, akiről Jeritza Mária találóan jegyezte meg, hogy elragadó énekesnő s ráadásul olyan szép, hogy az már szinte illetlenség…  Operettem főpróbáját gálaműsor előzte meg, ahol száz frank körüli áron kel el minden egyes jegy… Külön ünnepélyességet kölcsönzött az estének, hogy megjelent Albert Lebrun államelnök is. Mint ilyenkor szokás, száz gárdista állt sorfalat pompázatos egyenruhában a színház bejáratától az elnök első emeleti páholyáig, s amint belépett az épületbe, kivont karddal tisztelegtek. Az elnök a második felvonás után jelt adott a tapsra, s ezután Gheusi igazgató által meghívatott a páholyába, ahol hosszan beszélgettünk.” (L.F. „Meine Frasquita-Premiere in Paris” (Frasquitám bemutatója Párizsban), Neues Wiener Journal, Bécs, 1933. V. 10.)



(Forrás: Otto Schneidereit, Zeneműkiadó, Budapest, 1988)



/Folytatom/


Simándy József - az örök tenor • 5482018-09-05 17:44:40

KIKE Kulturális Hét – 2018. szeptember 10 – 16.



A Kistarcsai Kulturális Egyesület szervezésében megvalósuló Kulturális Hét megrendezésének időpontja Simándy József születésnapjához igazodik.



A tervezett rendezvények közül említem meg:



Szeptember 10., hétfő – katolikus templom



19.00 A Simándy emléktábla koszorúzása



Szeptember 13., csütörtök – civilház



19.00 Simándi Józsefné (Hegedűs Judit): A néptánctól a balettig



„A Kistarcsai Kulturális Egyesület lelkesen ápolja Simándy József operaénekes emlékét. Ennek kapcsán szoros kapcsolatba kerültünk a családdal. Eddigi közös programjaink során mindig a napjainkban is népszerű operaénekes volt a középpontban. Most viszont a balett és a néptánc kapcsolatáról fog előadást tartani Jutka asszony, aki az Operaház balettművésze volt."



Szeptember 16., vasárnap



17.00 A Simándy-szobor koszorúzása



Az ünnepi beszédet Simándy József, a nagy művész unokája tartja.



Közreműködik: Liska Veronika, Országh Péter, Szkordilisz Emilia



Hangfelvételről Simándy József hangját is újra megcsodálhatjuk.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28752018-09-05 11:40:52

A Dankó Rádióban a délelőtt sugárzott Túl az Óperencián c. operettműsorból emelem ki az alábbi elhangzott zenéket:



Huszka Jenő – Martos Ferenc: Bob herceg



Három részlet csendült fel az operettből:




  • Bob belépője: „Londonban, hej, van számos utca…”  (Kovács József, km. a Budapesti Lehár-zenekar,vezényel: Faith Tibor)

  • Bob dala: Dal az első szerelmes csókrólHoldvilágosbűvös éjjel jártam messzi tájon, Árkon, bokron átszökellve, túl az Óceánon …/Az első édes találkozásnál rabul ejtett engemet, az első édes, szerelmes csókot feledni többé nem lehet…” (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkarának Női kara, vezényel Kerekes János)1962

  • Annie dala: „Jaj, de ha egy lány szerelmes.../Jajcipi-cupicup-cupcuppant csókennyi volt, jaj, meg ne tudja soha senki más” (Németh Marika, km. az MRT Énekkarának Női kara, vezényel: Sebestyén András) - 1965



Az adás végén a Közzene hangzott el Johann Strauss Ezeregyéjszaka című szerzeményéből (a Magyar Állami Hangversenyzenekart Breitner Tamás vezényli)



Ezt a műsort ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.


Udvardy Tibor • 1902018-09-04 20:27:35

Udvardy Tibor operaénekes ma 104 évvel ezelőtt született. (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július16.)





   A tenorista emlékét most az alábbi nekrológ-cikk beírásával idézem fel:




  • Muzsika, 1981. szeptember (9. szám)



Emlékezés Udvardy Tiborra



Az évek szinte észrevétlen elperegnek, a veszteséglistán egyre több név sorakozik: Székely, Losonczy, Báthy, Halmos, Gyurkovics, Némethy, Palló, Radnai, Svéd, s most Udvardy is.



Nem lenne méltó hozzá, ha valamiféle szerepfelsoroló képeskönyv-szemlélettől vezettetve emlékeznénk rá, mégsem mellőzhetjük pályája néhány fordulójának fölelevenítését. Beugrással kezdte, a Zeneakadémiáról 1939 őszén az Operaházba kerülve mindjárt a Hunyadi Lászlót énekelte, s aztán a nyugalom éveinek békésebb öblébe kívánkozva, egyik utolsó föllépésén — megint. A két Hunyadi között a hangkarakterben egymástól távol eső kis- és nagy szerepek sora: Alfréd a Traviatában, Cavaradossi a Toscában, Faust, Ramerrez A nyugat lányában, Don José, Rómeó (Zandonai operájában), Lohengrin, Siegmund, két herceg: a Hovanscsina Golicinja és a Borisz Sujszkija, mellettük a kisebb feladatok: Melot a Trisztánban, Yamadori a Pillangókisasszonyban, Froh majd Loge A Rajna kincsében. Elfeledkezhetünk-e róla, hogy hány újabb magyar mű tenor-szólamát vitte sikerre; ő volt a Székelyfonó Legénye, a Huszti kaland Farkas Tamása, ő énekelte-alakította a Vizavít, a C'est la guerre voyageurjét, a Tragédia Luciferjét. És a lírai-drámai karakterszerepek meredek emelkedőjének még nem értünk tetőpontjára, oda, ahol Udvardynak lelki talányokat feszegető, pszichodramatikus alakításai sorolnak, s melyekben hazai operaszínpadokon máig nem akadt párja. Felejthetetlen, milyen érzékiség-korbácsolta drámai izgalom, igazi concitato remegett Herodesében, a gyanútól űzött, különc halászmester, Peter Grimes monológjában, milyen üszkösödő, vak szenvedély parázslott a Köpeny Henrijában, a Pikk Dáma pénz és szerelem dilemmája közt vergődő Hermannjában ...



Most már föltehetjük a szónokias kérdést: hogyan fért meg ennyi alak, ennyi lélek egyazon énekes-színészben. Bízvást mondhatjuk: úgy, hogy Udvardy „de tout coeur", egész szívével, egész habitusával, testestől-lelkestől művészetének élt, feloldódott benne. A rá kiosztott szerep nem egy-egy új szólam, kosztüm, maszk és néhány jól begyakorolt gesztus volt számára, hanem megoldandó feladat, szolgálat, mellyel az embert, az álmodozó-ábrándozó, a szenvedélytől szenvedő, a meghasadt lelkű embert, sorsok roppant kontrasztjait — a valóságot, az élet egy metszetét — kellett színre idéznie. Ehhez korántsem lett volna elég a természettől kapott fényes orgánum, a muzikalitás, a pallérozott technika, a vonzó megjelenés, ehhez szükség volt fejlett művészi morálra, ízlésre, színes és árnyalatos kifejező tehetségre, érzékeny atmoszférateremtő készségre. Ezek az erények együtt tették hivatottá Udvardyt, hogy föllépjen oratórium-énekesként koncertdobogón, énekeljen külföldön, vállaljon filmszerepeket, és időnként áldozzon a könnyebb múzsa oltárán.





Világlátásának, színgazdag ember- és helyzetismeretének egyik magyarázata talán az, hogy diákkorában festőnek készült. Nyugalomba vonulása (1973) után festegetéssel múlatta az időt; pasztell képein kissé fátyolosan, őszies nosztalgiával párlanak fel háztetők, kémények, udvarok, cukrászda-teraszok, hervadó levelekkel borított utcaszögletek. A szülőföld, a pesti táj, ahol Udvardy annyi sikert aratott, annyi igaz hívet gyűjtött.



A kiváló művész 67 évesen távozott; hangját lemezekről, magnetofonszalagokról hallhatjuk — az ember, a színész-énekes immár beköltözött barátai, tisztelői emlékezetébe.

 



/Albert István/



 


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7692018-09-04 11:54:54

Ma 111 évvel ezelőtt halt meg Edvard Hagerup Grieg,   norvég zeneszerző és zongoraművész



 (Bergen, 1843. június 15. – Bergen, 1907. szeptember 4.)




  • Muzsika, 1964., november (11. szám)



GRIEG OTTHONÁBAN



Bergentől helyi vonattal vagy autóbusszal néhány perc alatt eljutunk Hop megállóig, innen csendes, árnyas, autó nem járta erdei úton sétálhatunk a Troldhaugen villához.









Edvard Grieg, Percy Grainger, Nina Grieg and Julius Röntgen. July 1907.



Grieg egykori lakhelye magányosan áll itt a magas fák borította dombon. Környéke még ma is csak gyéren beépített, — annál nagyobb forgalma van az egyetlen sétaútnak, melyen a legkülönbözőbb nemzetiségű látogatók érkeznek. Szép, világos, noha zárt tornácával „tornyos" kiképzésével nem jellegzetesen norvég stílusú, emeletes épület a Troldhaugen. Földszinti szobáit, régi berendezését, az ajándék- és értéktárgyakat múzeummá alakították át. Fényképek ismertetnek meg a családdal, a zeneköltő szüleivel, feleségével, pályatársaival, látjuk Grieg kottáit, könyveit stb. De a villa értéke elsősorban nem is gazdag hagyatékában keresendő — inkább a varázsos hangulatban.



A fagerendázattal bélelt nagy fogadószalonban középen túldíszített, gyertyás csillár, az ablakokon selymes áttetsző fehér függöny, falain az arcképek mellett néhány festmény: tájképek, közülük az egyik éppen a környező erdőt és sétautat mutatja búcsúzó, vöröses napfény világításában. Oldalt áll a nyitott hangversenyzongora, távolabb kényelmes, plüssborítású karosszékek, rokokó asztallal. könyvekkel, szobrokkal, virágokkal, ahol lehet, norvég mintás díszítéssel és szőnyegekkel. Szinte ott látjuk magunk előtt az idős mestert a zongoránál ülve, az őt körülvevő bámuló-tisztelő-ünneplő vendégek körében. De mintha ismerős volna ez a kép! Es valóban, Liszt Ferenc híres, pazar weimari házának hangversenyszalonjára emlékeztet. A Troldhaugen villa nagyvilági pompája azonban nem ad teljes képet Grieg életmódjáról.



Rövid sétával elhagyott sziklás, füves ösvényen ereszkedünk az igazi otthonhoz, a kis bordószínű „komponáló" fakunyhóhoz.









Ma már csak ablakán pillanthatunk be, de a kíváncsi tekintet pillanatok alatt feltérképezi az itt látottakat: balra egy vaskályha, egyszerű hintaszék, pianínó gyertyákkal és metronómmal, asztal, puritán fekhely, a fogason nagykabát és kalap, a falon egy hegedű. Ide már nem hallatszik semmiféle zaj, valóban ideális alkotóhely! Néhány méterrel lejjebb haladva „kinyílik" az erdő, teljesen kitárul előttünk az a kép, melyre a felső ablakokból nézve csak következtetni lehetett. Körülöttünk mindenhol víz, a tenger ősidőkben ittfelejtett maradványa, a fjord, benne kis szigetek, a gyakori esőzésekkel üde zölddé konzervált dús növényzet — és mindenekelőtt: nyugalom, csend és béke. Csak százméterekkel tovább látunk egy kis halászkunyhót, emberek nemigen járnak erre, legfeljebb halászok, de azok úgyis hallgatnak, miként a természet. Itt érthetjük meg, miért ragaszkodott annyira Grieg életének utolsó két évtizedében ehhez a csodálatos környékhez.



A Troldhaugen villától egy másik ösvény is vezet lefelé, ugyancsak vad, szerpentines, elhagyatott és kis tisztásban végződik. Hátunk mögött hatalmas sziklafalba vésve — kívánságának megfelelően — fenn, a magasban Grieg sírja.







A buján tenyésző növényzet és moha a kopár kőtömböt is zöldre színezte, csak a zeneköltő nevének felirata maradt érintetlen. Szemben a fjord nem meghökkentő, félelmetes, több száz méteres függőleges sziklafalak közé szűkített zordságú, hanem kissé lankás, széles, sima és idilli — mondhatnók: „lírai". A helyszín óhatatlanul szuggerálja a hasonlatot: mindez úgy hat, mint a szélsőséges szenvedélyű nagy romantikusok mellett megszületett fátyolos harmóniájú, meghitten rajongó, miniatűr-művű Grieg muzsika világa . . .



Juhász Előd


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28722018-09-04 11:28:59

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” operettműsor-sorozatának e heti vendégei a stúdióban: Oberfrank Pál és Egresi Zsuzsanna - 



a Veszprémi Petőfi Színház színművész-igazgatójával és igazgatóhelyettesével a rádió szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya beszélget.



A mai operettadás zenéi közül kiemelem: 



Kálmán Imre: A bajadér



A Budapesti Operettszínház 2009. évi produkciójának hangfelvételéről szólaltak meg részletek: Km. a színház énekkara és zenekara, vezényel: Makláry László



Közreműködött Miklósa Erika, Dolhai Attila, Csere László, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté..



Julius Brammer és Alfred Grünwald librettójának Kulinyi Ernő fordította eredeti magyar szövegét teljesen újraírta Kállai István, Kerényi Miklós Gábor (szövegkönyv) és Müller Péter Sziámi (versek).



A most sugárzott részletek között volt:




  • Odette belépője, I. felv. „Késtem, de ideértem…/Hogyha éppen sejtenék csak…/Fény vagyok, én vagyok benned a vágy…” (Miklósa Erika, énekkar) 

  • Marietta, Fülöp és Szapáry hármasa, I. felv.: „Shopping-tercett” – „Shoppingra vágyom szívem, gyerünk hamar…” (Szendy Szilvi, Csere László, Kerényi Miklós Máté)

  • Marietta, Odette, Simone, Fülöp, Szapáry, Radjani hatosa, II. felv.: „Shimmy” - „Aki ad magára, játssza a trendit…” (Szendy Szilvi, Miklósa Erika, Oszvald Marika, Csere László, Kerényi Miklós Máté, Dolhai Attila)



 



Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt – Erdődy János: Giuditta



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. szeptember 13., Kossuth Rádió 20.19 – 22.00



Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Vezényel: Oberfrank Géza



- Anita és Pierrino vidám kettőse: „Egy barna fiú s barna lányka…/Mindig minden egyre megy”(Zempléni Mária és Korcsmáros Péter)



- Octavio belépője: „Élni jó! Barátaim, élni jó! … O signora, signorina, szól az édes kavatina…” (Molnár András, MRT Énekkarának férfikara)



- Anita és Pierrino kettőse: „Jöjj, jöjj, gyerünk el innen már, jöjj, jöjj, gyönyörű élet vár…” (Zempléni Mária és Korcsmáros Péter)



- Giuditta dala: „Ki tudja miért van ez?...  Más nem csókol oly forrón, mint én… /Tudom már miért van ez, hogy minden férfi észrevesz..” (Kalmár Magda)



- Anita és Pierrino kettőse: „Két boldog szerelmes semmit se hall, csak ha párja szerelmet vall…” (Zempléni Mária és Korcsmáros Péter)



Ezt a műsort újra meghallgathatjuk a délutáni ismétlésben (Dankó Rádió, 18-19 óra)



 


Kedvenc magyar operaelőadók • 10872018-09-04 10:28:48

:))


Operett, mint színpadi műfaj • 36882018-09-03 21:49:38

Operett Gála a Magyar Operett Napján



2018. október 24.,  szerda



Az I. Budapesti Nemzetközi Operett-Musical Fesztivál összes képviselője egy közös nagy gálaelőadásban!





Orosz, román, német, magyar sztárszólisták együtt, a Budapesti Operettszínház színpadán, egy látványos operett gálában!




A műsorban Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Jacques Offenbach, Leo Fall, Huszka Jenő és Ábrahám Pál legnagyobb slágerei…


Miklósa Erika • 12242018-09-03 17:31:02

DUNA TV - 2018. szeptember 5. szerda 20:35 - 21:35



Új kulturális  televíziós műsor-sorozat indul el a köztévében:



Partitúra – kulturális magazin



„Veszprém”



(2018) (60')



Partitúra - kulturális felfedezőút Magyarországon, nyitott szívvel, együtt. Ez a mottója a Virtuózok zsűrijéből – is – jól ismert páros, Miklósa Erika operaénekesnő és Batta András zenetörténész új műsorának. A Partitúra alkotói Novák Péter rendezésében közösségi élmények, közös értékek, kiemelkedő emberek után kutatnak. Olyan országos túrára csábítják a nézőket, ahol a muzsika és más művészeti ágak, a hagyományok és az új teremtések, a mesterek és a fiatal tehetségek turistajelzését követhetik nyomon. Partitúra – összhangzat van! Legyen Ön az egyik szólam!”



Novák Péter: „A műsorban a zene különböző műfajait járjuk körbe. Nemcsak klasszikus zene lesz a műsorban, hanem könnyűzene, népzene, világzene, és az ez ezekhez tartozó műfaji sajátosságok is megjelennek majd.  Miklósa Erika és Batta András kulturális érdeklődése rendkívül széleskörű, így képzőművészeti, irodalmi,táncos momentumok is láthatók lesznek. Mint egy élő műsorban, nálunk is egymást követik a vendégek, különböző helyszíneken. A beszélgetések mellett a produkcióknak is fontos szerepe lesz. Sokszor láthatjuk a műsorvezetőket, am int a saját szakterületükön, a komolyzenében jeleskednek, máskor viszont új műfajokat, stílusokat próbálnak ki, és közvetítenek arról, milyenek a kultúrafogyasztási szokásaink.”



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28712018-09-03 17:27:30

Huszka Jenő operettjeiből - Lili bárónő; Bob herceg; Gül baba; Mária főhadnagy; Erzsébet; Szép juhászné - új stúdiófelvétel készült 2014 decemberében a Dankó Rádió MTVA-val  közös együttműködésében: a 32 népszerű operettdal, kettős, jelenet felvételén Benedekffy Katalin, Dancs Annamária, Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Kékkovács Mara, Nagy Ibolya, Szendy Szilvi valamint Balczó Péter, Boncsér Gergely, Clementis Tamás, Kerényi Miklós Máté, Nyári Zoltán, Peller Károly énekművész működött közre.



A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát és énekkarát (karigazgató: Pad Zoltán) Kovács János vezényelte.



 A 2015 évben először a Huszka-emlékhét (140 éve, április 24-én született a komponista) alkalmával a Dankó Rádióban csendültek fel először a dalok erről az új rádiófelvételről:





A „Túl az Óperencián” mai adásában az alábbi blokkból hangoztak el részletek:



- Mária főhadnagy - Szendy Szilvi & Kerényi Miklós Máté; Én teveled

- Mária főhadnagy - Kalocsai Zsuzsa; Trallala (No.11) 

- Mária főhadnagy - Nagy Ibolya & Boncsér Gergely; Én mától kezdve csak terólad álmodom 

- Mária főhadnagy - Kékkovács Mara & Peller Károly; A bugaci határon (No.12)

- Mária főhadnagy - Kalocsai Zsuzsa & Nyári Zoltán - Kettős (No.3) 

- Mária főhadnagy - Kékkovács Mara & Kerényi Miklós Máté & Peller Károly; Ladilom (No.9) 

- Mária főhadnagy - Benedekffy Katalin & Peller Károly; Nem nehéz a lánynak (No.6) 

- Mária főhadnagy – Nyári Zoltán; Nagy árat kér a sors a boldogságért

- Mária főhadnagy - Geszthy Veronika & Boncsér Gergely; Szabad-e remélnem



18 órakor kezdődik a délelőtti műsor ismétlése!


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28702018-09-03 17:12:27

"Véletlen tiltás" . Ez utóbbi levelét sem kaptam meg, pedig korábban minden ilyen tiltást "felszabadítottam"...


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7672018-09-02 22:07:17

Horváth Zoltán 90 – Ókovács Szilveszter beszélget a rendezővel – videó



(23: 58 perc)



Magyar Állami Operaház honlapján és YouTube



 Közzététel: 2018. aug. 31.





„A magyar operarendezés doyenje, Horváth Zoltán 90 éves lett. E jeles alkalomból Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója kérdezte pályája alakulásáról a még mindig aktív művészt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 610312018-09-02 22:06:05

Horváth Zoltán 90 – Ókovács Szilveszter beszélget a rendezővel – videó



(23: 58 perc)



Magyar Állami Operaház honlapján és YouTube



 Közzététel: 2018. aug. 31.





„A magyar operarendezés doyenje, Horváth Zoltán 90 éves lett. E jeles alkalomból Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója kérdezte pályája alakulásáról a még mindig aktív művészt.”


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7662018-09-02 21:43:28

Kapcs. 621., 619. sorszámok



25 éve halt meg Erdélyi Miklós, Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas karmester, Érdemes és Kiváló művész



Erdélyi Miklós emlékére álljon itt ez a nekrológ-cikk:




  • Muzsika, 1993. október (10. szám)



ERDÉLYI MIKLÓS

1928. február 9. - 1993. szeptember 2. (egyes helyeken  szeptember 1.)



„Nem tudom, más hogy van vele, de számomra elviselhetetlen, ha rossz muzsikálást hallok; letör, kedvetlenné tesz. Az átlagosan jó muzsikálással pedig valahogy így áll a dolog: hát igen, ez szép volt, ez jó volt - de menjünk tovább. A nagy művészi élmények, amelyek lelkem mélyéig megráznak - igen ritkák.

Pedig minden művészetben csak a legkiválóbbnak van érvénye. Ami középszerűen, úgy általánosságban jó, az kevés. De amikor valamire azt tudom mondani, hogy ’ez az’, amikor megszűnik bennem minden meggondolás és lappangó kritika, akkor az nevezhető számomra az igazi művészetnek. A művészi kiválóságot azonban nem lehet akarni, foggal és körömmel. Ahhoz, hogy valami naggyá érlelődjön, idő kell, egy egész élet kell hozzá."



Erdélyi Miklósnak talán egyetlen cikkéből idéztem. Klempererről írta, kinek teljes Beethoven-ciklusát 1960 tavaszán, a Bécsi Ünnepi Heteken hallgatta végig (Muzsika, 1960. szeptember 16.). Ám csupán formailag szól Klempererről e két passzus, valójában önnön ars poeticáját fogalmazta meg a 32 évesen pályája kezdetén álló karmester.



Meglehet, szégyenérzésből diktálta zenei lexikonjaink Ki kicsodáink íróinak: 1951-től az Operaház karmestere. Korrepetitor volt, 1959-66 között, amikor már dirigált, jogilag vezető korrepetitor. Karmesteri kinevezését 1966-ban kapta kézhez csupán. Dalszínházi tagsága első nyolc évében legfeljebb az előadások lebonyolításához nélkülözhetetlen színpadi zenéket vezényelhette színfalak mögé rejtőzve. És taníthatta a szerepeket az óriás-gárdának: Pallónak és Svédnek, Fodornak és Székelynek, Simándynak és Röslernek, Báthynak és Osváthnak, Németh Annának, Tiszaynak meg Dellynek.

 



Hogy nem zenei segédmunkásnak született, titok maradt, hosszú időre. Pedig nem ezt ígérte a pályakezdése: egy Erdélyi Miklós nevezetű 19 esztendős főiskolai növendék, a Zeneakadémia kistermében működött Vígopera újdonsült korrepetitora a Szerelmi bájitalt vezényelte az 1947/48-as évadban. Hanem ennek közvetlen folytatása nem lett. A Vígopera utolsó szezonja volt ez, megszűnt szubvenció híján, hasztalan kért-követelt pénzt a fenntartására Kodály. Erdélyi a közlekedési dolgozók amatőr Harmóniazenekarához, majd az alakuló Rádiókórushoz szegődik másodkarmesternek-betanítónak. Meglehet, életfogytiglan be kell érnie a másodhegedűsi poszttal, ha nem emigrál 1956-ban a magyar karmestergárda fele.



Nem volt könnyű visszatérése a dobogóra. Karmesteri kvalitásait hevesen vitatták némelyek, szenvedéllyel magasztalták mások. Füst Milán személyében akadt patrónusra. A költő, kibe tizenkét dühös ember indulata szorult, lángot vető írásban állt mellé. (A Kortárs közölte harmincegynéhány éve; emlékezetemre hivatkozhatom csupán, újságkivágatom lappang valahol.) De mi jogon szólt bele a poéta a muzsikusok dolgába? Volt judíciuma hozzá, fejlett zenei kvalitásérzéke. Pontosan felismerte, körülírta a fiatal Szigeti József Bach-játékának újdonságát egykor (Nyugat, 1909).



Klempererről cikkezve Erdélyi a naggyá érlelődéshez szükséges időt említi. Csakhogy az ő órája dupla sebességgel forgott. Nem illik szóba hozni, hogy a vezénylés a legnehezebb fizikai munkához fogható emberpróbáló tevékenység, mely ép szervezetet kíván. Erdélyi Miklós súlyosan beteg ember volt. Hogy veleszületett vagy szerzett baj gyötörte-e, nem tudom. Hajlott háttal járt-kelt emberemlékezet óta, iszonyú fájdalmak gyötörték.

Testi állapotát szigorúan magánügyként kezelte. Prospero pálcáját fogta, a nyomorúság eltűnt az első intésre, hogy semmi ne álljon a remekmű és tolmácsolója közé. Roppant hangzásigénnyel áldotta - vagy verte meg a sors. Személyes sértésnek tekintett egy hamis hangot, pontatlan ritmust, alaktalan frázist. Semmiféle kompromisszumba nem ment bele. Inkább otthagyta a biztonságot adó dalszínházat s lett világvándora, mihelyt hanyatló operakultúránkban a saját produkcióinak felelősségét nem tudta vállalni többé.



Erdélyi Miklós nem tartozott a virtuóz pálcaművészek, pódiumzsonglőrök közé. Nem a keze, lobogó szelleme irányította a zenét, mély költői meggyőződése. Legalább tízszer hallottam vele Puccini Manon Lescaut-ját, megindultan, ahogy az 1. felvonás fény-árnyjátékait felvillantja, ahogy zenekara a közzenében felsír s ahogy a karmester is meghal, miként az opera hősnője, az utolsó felvonásban. Poétikusabb Puccini-előadással nem volt találkozásom, soha.



Élménygyűjteményemben őrzöm egy Mozart-matiné emlékét. 1965. december 19én a Rádiózenekart vezényelte. A 482-es számú Esz-dúr zongoraverseny nagy találkozása volt Fischer Annie-nak és karmesterének. Eltelt azóta majd három évtized, de szinte ma is a fülemben cseng a c-moll lassú tragédiahangja, a finálé elevenen pulzáló ritmusa, benne közzeneként az Andante cantabile mézillatú fúvósszerenádja, Kamarazenei harmónia varázslatos árama kapcsolta egybe Fischer Annié zongoráját Erdélyi zenekarával. Csillagos órán született produkció volt ez, akár a Jupiter-szimfónia csupa élet megszólaltatása.

Bármennyire különbözzék is, Mozart és Puccini Erdélyi Miklós repertoárjának két pillére. Vezényelte szinte a teljes operaházi Mozart-, Puccini-literatúrát. Első önálló premierje a Cosi fan tutte (1960. november 24.), s másodszereposztásban akkor már megkapta Ferencsik legendás Turandotját. Talán az Erdélyire annyira jellemző érzékenység az összekötő kapocs a két mester között.



Harmadiknak Schubert, akiről könyvet is írt (1961, 2. kiad. 1979, Gondolat kiadó).



  



„Ezt a könyvet nem hivatásos író és nem is zenetudós írta,hanem muzsikus,akinek az a hivatása,hogy mint előadóművész keltse életre a nagy mesterek muzsikáját”-vallja Erdélyi Miklós.

 



Pedig ritkaság, hogy karmester zeneszerző-monográfiára adja a fejét. Bruno Walter Mahlerjén kívül hirtelen nem is jut eszembe példa. Amikor írta, Erdélyi talán még nem bízott abban, hogy hamarosan vezényli is. A „nagy" C-dúr szimfónia megannyi szépséges előadása fűződik a nevéhez. Schubert miséit meg éppen ő fedezte fel újból a számunkra.

Az oratórium jellemző műfaja volt a koncertkarmesternek, attól fogva, hogy 1963-ban Händel Saulját elvezényelhette. Händel, Haydn monumentalitása iránt kivételes érzéke volt. Bachra még várt talán, elkerülte a passiókat, a h-moll misét. Meglehet, úgy érezte, Bachhoz nem gyűjtött elegendő élettapasztalatot.

Korosztályából az új zenével szemben alighanem ő volt a leggyanakvóbb. A Korunk Zenéje ciklusaitól távol tartotta magát. Vezényelt Kadosát, az Operában Mihályt, Ránkit, a saját generációjához tartozó, vagy éppen fiatalabb szerzőktől szinte semmit. Nem tudhatom, az újabb termésre vonatkozó burkolt kritika nyilvánult-e meg ebben, vagy egyszerűen a tulajdon művész-habitusától álltak-e távol „új időknek új dalai".



Különös mód, öt mondatnál többet egyszer váltottunk, azt is Velencében, 1977 őszén a San Giovanni e Paolo előtti tágas téren találkoztunk véletlenül. Rómából hazautaztában állt meg fél napra kedves városában, mely egyszersmind Monteverdi Poppeájának városa is (Poppea megkoronázása, 1968. január 9., vezényelt Erdélyi Miklós). Megállt, hogy benézzen a Santa Maria dei Miracoli templomba, a késő-reneszánsz építészet eme apró remekművébe. Ha nem vezet el, soha nem találom meg nyomát a Velence nevű labirintusban, pedig öt percnyi gyalogútra sincs a Gianipolótól. A város varázsáról beszélgettünk, mezei turisták. Zenéről csak annyit, hogy Prokofjev Háború és békéjének koncertelőadását vezényelte épp a Római Rádióban. Még kikísértük a bécsi gyorshoz, este.



A Ferencsik-generáció még hosszú életű volt e földön. Nem tudom, mi az oka, hogy a karmesterség veszélyeztetett foglalkozássá vált. 51 évesen elment Borbély Gyula, a hatodik iksz táján Breitner Tamás, el Kórodi és Lehel, külhonban Blum, Kertész, Rozsnyai. Szeptember 2-án követte őket Erdélyi Miklós. Beethoven Missa Solemnisét vezényelte volna 8-án, az Egyházzenei Fesztivál záróhangversenyén. „Von Herzen - möge es zu Herzen gehen." Meg soha nem tudjuk többé, miként varázsolta volna hangokká a partitúra elejére írt jelmondatot. Egy költővel ismét kevesebb van közöttünk: a mindössze 66 évet élt Erdélyi Miklós a Magyar Állami Operaháznak immár átvitt értelemben s az idők végezetéig örökös tagja.



BREUER JÁNOS


Erkel Színház • 94522018-09-02 14:08:45

Keresztény Évad? Miért? Miért ne?



Origo.hu, 2018.08.30. 12:38



ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/88. levélária



 



„Nem, nem az állásomat védem a Keresztény Évad meghirdetésével, hiába cikkeznek erről egyesek a túlparton – ők bizonyára nem olvasták sem a tavaly írott pályázatomat, sem azt a 2016-os cikket, amelyben először gondolkoztam erről nyilvánosan. Azt meg ki is tudná közülük, hogy a nagy operaházak valóban öt évre előre terveznek, és hogy a gépemen már 2014 óta ott van egy Keresztény Évad vázlata... (És nem „Keresztyén”-é, mint a 168 óra jegyzetírója oly jellemzően téveszti el, számára aligha jelent bármit az az egy betű különbség. Arra pedig ugyancsak nagy szemeket meresztek, hogy a Tannhäuser és maga, Wagner filozófiai forrásvidéke „nem is katolikus”. Ki állított ilyet? Csak nem a keresztény/keresztyén szinonimájának gondolja a szerző a katolikust?)”



 



„2020 szeptemberében Eucharisztikus Világkongresszust tartanak Magyarországon. Budapest lesz akkor a keresztény világ fővárosa, százezrek érkeznek hozzánk – és abban a hónapban KeresztFeszt lesz az Opera színházaiban is. Elsőre nagyon keményen hangzik, hisz míg más vallások, egyéb közösségek (akár származási alapon) vidáman megszervezik a saját rendszeres fesztiváljaikat, mi, keresztények a templomok árnyékos-hűs teréből szemérmesen pillogunk kifelé – már az, aki legalább bement oda. De miért ne lehetne Keresztény Évada akár a Magyar Állami Operaháznak? Jézus Krisztus elővenné vagy eltenné a korbácsot, ha azt látná: egy igencsak világi intézmény nyit teret Neki, és mutatja fel a műfaj rejtőzködő, vagy akár tényleg jó mélyre rejtett keresztény kincseit?”



„Miről is van szó? 33 + 1 műről biztosan, ez jó nagy merítés a végleges választáshoz (mindet egyszerre lehetetlen volna műsorra tűzni). Ha egy mondatban muszáj őket jellemeznem a keresztényi tartalom felől, hát nosza, próbáljuk meg az előfordulás sorrendjében!”



TANNHÄUSER (Wagner): a mindenkori művész őrlődése az érzéki hívságok és a tiszta szerelem között, római zarándokúttal, a megváltott élettel, újra kihajtott pápai pásztorbottal.



DON GIOVANNI (Mozart): az ördög örök, ajánlata vonzó, csábereje nagy, de gátlástalan is a végletekig – a végén pokolra kerül, még akkor is, ha nélküle tán unalmasabbnak tűnik az élet.



ARABELLA (Strauss): az igazit várja régóta a lány, aki nagyon más, mint ő – csodálatos nászi rítus és szerelmi kettős alapozza meg házasságukat, amelyet isteni elrendelésnek tekintenek.



HUNYADI (Erkel): a Jóisten végül csak gondoskodik arról, hogy László áldozatának árnyékában sértetlen maradjon a másik fiú, a magyarok jövendő nagy királya, Mátyás.



MESTER ÉS MARGARITA (Gyöngyösi): e bonyolult történetben fellép a Sátán, jelen vagyunk Jézus perénél és kivégzésénél is, de a harmincas évek Moszkvájában is – tanító alkotás ez.



REKVIEM (Verdi): ez a halotti mise az egyetlen nagy gyászopera – minden lelkiállapotot átfog, dermeszt, perel, könyörög, végül rebegve vigaszt talál.



A NYUGAT LÁNYA (Puccini): az egyetlen drámai mű, amely emberáldozat nélkül képes boldog véget érni – a bibliás női szív által megszelídített gengszter kap még egy esélyt.



STIFFELIO (Verdi): protestáns lelkész mutat példát a megbocsátásra, hűtlen feleségéhez még akkor is visszatalál, ha az após közben primer dühvel végzi ki a csábítót.



TRAVIATA (Verdi): az igaz szerelemre szomjazó escortlány halálos ágyánál igazi, szent gyónás zajlik – ha fájdalom közepette is, de kisimulnak viszonyok, megváltatnak bűnök, sorsok.



A DIÓTÖRŐ (Csajkovszkij): mese egy ideális karácsony-éjszakáról, amely bár kápolnában indul, majd rossz gyerekálomba fordul, míg a család és barátok ölelésében mégis jó véget ér.



A VARÁZSFUVOLA (Mozart): a Jóság és a Szeretet próbák során teljesedik ki bennünk, így tanít a hercegi pár szerelme, és naiv tisztaságra a be nem avatottak világos erkölcsű élete;



A LOMBARDOK (Verdi): testvéri ármány és békülés, keresztesek harca a Szentföldön és kiengesztelődött halál Jeruzsálem kapui előtt – képek az egyház viszontagságos periódusából.



MEFISTOFELE (Boito): a Sátán újra kész, hogy a Faustot megvezesse, Margitot gyermeke megölésébe taszítsa – a végén azonban itt is angyalok szava szól, az isteni megbocsátásé.



FRANCESCA DA RIMINI (Zandonai): Dante a Pokol ötödik énekében ír a brutális szerelmi négyszögről, amelynek a vége halál, de itt megint felmagasztosulva.



MATHIS, A FESTŐ (Hindemith): újra a küzdő művész a középpontban, aki a reformáció nagy századában az isenheimi oltártripichont festi meg, és műve győz saját kétségei felett is.



A BOLYGÓ HOLLANDI (Wagner): két egymásnak rendelt ember drámai találkozása meg nem értés közepette – a vég megváltás, de egymás megismerésének mennyei magasfoka is.



MÁTÉ-PASSIÓ (Bach): a Megváltó szenvedéstörténete időt hagy az elmélkedésre, és az Operaházból gyülekezeti terem lesz, ahol együtt hallhatjuk és nézhetjük az ikonikus szavakat.



PARASZTBECSÜLET (Mascagni): szicíliai történet a húsvéti mise hátterével, amely előtt egy szerelmi háromszög rivális férfijai mennek párbajra egymással.



MESSA DI GLORIA (Mascagni): egy felhőtlen, szinte naiv, őszinte örömű feltámadási mise, amelyben az itáliai naiv hit áthat mindent és mindenkit.



DON CARLOS (Verdi): egy bizonytalan infáns, akit végül szerzetessé lett nagyapja ment a bajtól, de addigra már szerelme, jó barátja és Flandria szabadsága is elesett számára.



A KÁRMELITÁK (Poulenc): opera az apácákról, akiket nem tudott betörni a francia forradalom, s akik Jézusért döbbenetes Salve Reginát énekeltek a guillotine alatt.



SALOME (Strauss): vérgőzös születésnap a hegyen, ahol Jézus Keresztelőjének fejét veszik, de a lüktető, halálra perzselő romlottságon mégis átsugároznak a jánosi nagy tanítás sorai.



AZ ÁRNYÉK NÉLKÜLI ASSZONY (Strauss): opera az élet áldott értelméről, a család és a hitvesi szerelem fenntartásáról – s felhangzik a még meg nem született gyermekek katartikus kara.



ANGELICA NŐVÉR (Puccini): egy zárda sem szakíthatja el az anyát gyermekétől, ahogy elhunyt kisfia után hal a felőrlődött apáca, abban mégis isteni elrendelést sejtünk.



PSALMUS HUNGARICUS (Kodály): a zsoltáros kétségbeesett magyar fohásza Istenéhez – igazságtalanságok során át is van enyhülés.



BUDAVÁRI TE DEUM (Kodály): öröm, köszönet, némi ráolvasás és misztikum, de főleg sok-sok grandiózus tabló a hálaműben, amely a török iga alóli szabadulást ünnepli.



AZ APOSTOLOK SZERETETLAKOMÁJA (Wagner): a Mester szinte ismeretlen időskori műve, gigantikus férfikarral, sok szólistával, zenekarral – és a Parsifal felé mutató igékkel.



ISTVÁN KIRÁLY (Erkel): a honalapító is búcsúzik, a szerző is ezt teszi, s közös futásuk végén nem marad más, mint a hit – a haza és az életmű sorsát az égiek kezébe letenni.



PARSIFAL (Wagner): az utolsó mű, amelyet 30 éven át védett Bayreuth joga – és amely a Nagypénteki varázzsal egy erősen istentelennek tűnő élet penitenciája és kiegyenlítése.



SZÉKELY FONÓ (Kodály): a mi Trianon-esténken a Galántai táncok és a Psalmus Hungaricus mellett ez a mű szerepel – a lengyel rendező a finálét csak a mennyországba tudja helyezni.



SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL (Mozart): a bájos keleti szabadító-daljáték végén igazi keresztényi feloldozás zajlik, a sértett basa képes bosszúját ki nem tölteni a keresztény szökevényeken.



HOVANSCSINA (Muszorgszkij): orosz hatalmi és ortodox vallási belháború, amelynek végén ugyan az új rend győz a régi felett, ám annak képviselői életáldozatukkal nemesítik a harcot.



A TÉKOZLÓ FIÚ (Debussy): ritkán előadott gyönyörű kantáta egy szíveket lágyító, boldog végű történetről, amelyet az általános dekadencia dacára kivételes mélységgel és szépséggel teli.



+ 1: PASSIÓ (Gibson): evangelizációs erejű film Jézus földi életének utolsó napjairól – sok vérrel és verejtékkel, szenvedéssel és igazságtalansággal, miként az a valóságban is történt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 610302018-09-02 14:06:52

Keresztény Évad? Miért? Miért ne?



Origo.hu, 2018.08.30. 12:38



ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/88. levélária



 



„Nem, nem az állásomat védem a Keresztény Évad meghirdetésével, hiába cikkeznek erről egyesek a túlparton – ők bizonyára nem olvasták sem a tavaly írott pályázatomat, sem azt a 2016-os cikket, amelyben először gondolkoztam erről nyilvánosan. Azt meg ki is tudná közülük, hogy a nagy operaházak valóban öt évre előre terveznek, és hogy a gépemen már 2014 óta ott van egy Keresztény Évad vázlata... (És nem „Keresztyén”-é, mint a 168 óra jegyzetírója oly jellemzően téveszti el, számára aligha jelent bármit az az egy betű különbség. Arra pedig ugyancsak nagy szemeket meresztek, hogy a Tannhäuser és maga, Wagner filozófiai forrásvidéke „nem is katolikus”. Ki állított ilyet? Csak nem a keresztény/keresztyén szinonimájának gondolja a szerző a katolikust?)”



 



„2020 szeptemberében Eucharisztikus Világkongresszust tartanak Magyarországon. Budapest lesz akkor a keresztény világ fővárosa, százezrek érkeznek hozzánk – és abban a hónapban KeresztFeszt lesz az Opera színházaiban is. Elsőre nagyon keményen hangzik, hisz míg más vallások, egyéb közösségek (akár származási alapon) vidáman megszervezik a saját rendszeres fesztiváljaikat, mi, keresztények a templomok árnyékos-hűs teréből szemérmesen pillogunk kifelé – már az, aki legalább bement oda. De miért ne lehetne Keresztény Évada akár a Magyar Állami Operaháznak? Jézus Krisztus elővenné vagy eltenné a korbácsot, ha azt látná: egy igencsak világi intézmény nyit teret Neki, és mutatja fel a műfaj rejtőzködő, vagy akár tényleg jó mélyre rejtett keresztény kincseit?”



„Miről is van szó? 33 + 1 műről biztosan, ez jó nagy merítés a végleges választáshoz (mindet egyszerre lehetetlen volna műsorra tűzni). Ha egy mondatban muszáj őket jellemeznem a keresztényi tartalom felől, hát nosza, próbáljuk meg az előfordulás sorrendjében!”



TANNHÄUSER (Wagner): a mindenkori művész őrlődése az érzéki hívságok és a tiszta szerelem között, római zarándokúttal, a megváltott élettel, újra kihajtott pápai pásztorbottal.



DON GIOVANNI (Mozart): az ördög örök, ajánlata vonzó, csábereje nagy, de gátlástalan is a végletekig – a végén pokolra kerül, még akkor is, ha nélküle tán unalmasabbnak tűnik az élet.



ARABELLA (Strauss): az igazit várja régóta a lány, aki nagyon más, mint ő – csodálatos nászi rítus és szerelmi kettős alapozza meg házasságukat, amelyet isteni elrendelésnek tekintenek.



HUNYADI (Erkel): a Jóisten végül csak gondoskodik arról, hogy László áldozatának árnyékában sértetlen maradjon a másik fiú, a magyarok jövendő nagy királya, Mátyás.



MESTER ÉS MARGARITA (Gyöngyösi): e bonyolult történetben fellép a Sátán, jelen vagyunk Jézus perénél és kivégzésénél is, de a harmincas évek Moszkvájában is – tanító alkotás ez.



REKVIEM (Verdi): ez a halotti mise az egyetlen nagy gyászopera – minden lelkiállapotot átfog, dermeszt, perel, könyörög, végül rebegve vigaszt talál.



A NYUGAT LÁNYA (Puccini): az egyetlen drámai mű, amely emberáldozat nélkül képes boldog véget érni – a bibliás női szív által megszelídített gengszter kap még egy esélyt.



STIFFELIO (Verdi): protestáns lelkész mutat példát a megbocsátásra, hűtlen feleségéhez még akkor is visszatalál, ha az após közben primer dühvel végzi ki a csábítót.



TRAVIATA (Verdi): az igaz szerelemre szomjazó escortlány halálos ágyánál igazi, szent gyónás zajlik – ha fájdalom közepette is, de kisimulnak viszonyok, megváltatnak bűnök, sorsok.



A DIÓTÖRŐ (Csajkovszkij): mese egy ideális karácsony-éjszakáról, amely bár kápolnában indul, majd rossz gyerekálomba fordul, míg a család és barátok ölelésében mégis jó véget ér.



A VARÁZSFUVOLA (Mozart): a Jóság és a Szeretet próbák során teljesedik ki bennünk, így tanít a hercegi pár szerelme, és naiv tisztaságra a be nem avatottak világos erkölcsű élete;



A LOMBARDOK (Verdi): testvéri ármány és békülés, keresztesek harca a Szentföldön és kiengesztelődött halál Jeruzsálem kapui előtt – képek az egyház viszontagságos periódusából.



MEFISTOFELE (Boito): a Sátán újra kész, hogy a Faustot megvezesse, Margitot gyermeke megölésébe taszítsa – a végén azonban itt is angyalok szava szól, az isteni megbocsátásé.



FRANCESCA DA RIMINI (Zandonai): Dante a Pokol ötödik énekében ír a brutális szerelmi négyszögről, amelynek a vége halál, de itt megint felmagasztosulva.



MATHIS, A FESTŐ (Hindemith): újra a küzdő művész a középpontban, aki a reformáció nagy századában az isenheimi oltártripichont festi meg, és műve győz saját kétségei felett is.



A BOLYGÓ HOLLANDI (Wagner): két egymásnak rendelt ember drámai találkozása meg nem értés közepette – a vég megváltás, de egymás megismerésének mennyei magasfoka is.



MÁTÉ-PASSIÓ (Bach): a Megváltó szenvedéstörténete időt hagy az elmélkedésre, és az Operaházból gyülekezeti terem lesz, ahol együtt hallhatjuk és nézhetjük az ikonikus szavakat.



PARASZTBECSÜLET (Mascagni): szicíliai történet a húsvéti mise hátterével, amely előtt egy szerelmi háromszög rivális férfijai mennek párbajra egymással.



MESSA DI GLORIA (Mascagni): egy felhőtlen, szinte naiv, őszinte örömű feltámadási mise, amelyben az itáliai naiv hit áthat mindent és mindenkit.



DON CARLOS (Verdi): egy bizonytalan infáns, akit végül szerzetessé lett nagyapja ment a bajtól, de addigra már szerelme, jó barátja és Flandria szabadsága is elesett számára.



A KÁRMELITÁK (Poulenc): opera az apácákról, akiket nem tudott betörni a francia forradalom, s akik Jézusért döbbenetes Salve Reginát énekeltek a guillotine alatt.



SALOME (Strauss): vérgőzös születésnap a hegyen, ahol Jézus Keresztelőjének fejét veszik, de a lüktető, halálra perzselő romlottságon mégis átsugároznak a jánosi nagy tanítás sorai.



AZ ÁRNYÉK NÉLKÜLI ASSZONY (Strauss): opera az élet áldott értelméről, a család és a hitvesi szerelem fenntartásáról – s felhangzik a még meg nem született gyermekek katartikus kara.



ANGELICA NŐVÉR (Puccini): egy zárda sem szakíthatja el az anyát gyermekétől, ahogy elhunyt kisfia után hal a felőrlődött apáca, abban mégis isteni elrendelést sejtünk.



PSALMUS HUNGARICUS (Kodály): a zsoltáros kétségbeesett magyar fohásza Istenéhez – igazságtalanságok során át is van enyhülés.



BUDAVÁRI TE DEUM (Kodály): öröm, köszönet, némi ráolvasás és misztikum, de főleg sok-sok grandiózus tabló a hálaműben, amely a török iga alóli szabadulást ünnepli.



AZ APOSTOLOK SZERETETLAKOMÁJA (Wagner): a Mester szinte ismeretlen időskori műve, gigantikus férfikarral, sok szólistával, zenekarral – és a Parsifal felé mutató igékkel.



ISTVÁN KIRÁLY (Erkel): a honalapító is búcsúzik, a szerző is ezt teszi, s közös futásuk végén nem marad más, mint a hit – a haza és az életmű sorsát az égiek kezébe letenni.



PARSIFAL (Wagner): az utolsó mű, amelyet 30 éven át védett Bayreuth joga – és amely a Nagypénteki varázzsal egy erősen istentelennek tűnő élet penitenciája és kiegyenlítése.



SZÉKELY FONÓ (Kodály): a mi Trianon-esténken a Galántai táncok és a Psalmus Hungaricus mellett ez a mű szerepel – a lengyel rendező a finálét csak a mennyországba tudja helyezni.



SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL (Mozart): a bájos keleti szabadító-daljáték végén igazi keresztényi feloldozás zajlik, a sértett basa képes bosszúját ki nem tölteni a keresztény szökevényeken.



HOVANSCSINA (Muszorgszkij): orosz hatalmi és ortodox vallási belháború, amelynek végén ugyan az új rend győz a régi felett, ám annak képviselői életáldozatukkal nemesítik a harcot.



A TÉKOZLÓ FIÚ (Debussy): ritkán előadott gyönyörű kantáta egy szíveket lágyító, boldog végű történetről, amelyet az általános dekadencia dacára kivételes mélységgel és szépséggel teli.



+ 1: PASSIÓ (Gibson): evangelizációs erejű film Jézus földi életének utolsó napjairól – sok vérrel és verejtékkel, szenvedéssel és igazságtalansággal, miként az a valóságban is történt.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28672018-09-02 11:14:13

A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorának zenei kínálata volt:



Kerekes János: Állami Áruház,



Eisemann Mihály: Bástyasétány 77



A rádiófelvételről bejátszott operettdalok előadói voltak: Petress Zsuzsa, Melis György, Kazal László, Mindszenti Ödön.



Loewe: My Fair Lady  - a musical részletei Lehoczky Zsuzsa és Básti Lajos énekhangján szólaltak meg.



Kálmán Imre: Marica grófnő - Marica dalát Kalocsai Zsuzsa énekfelvételéről hallottuk.



Johann Strauss: A denevér - a nyitány részletét a Fővárosi Operettszínház zenekara játszotta, Váradi Katalin vezényelt.



Az adás végén ugyanaz a zene szólalt meg, mint ami a „Túl az Óperencián” műsorának  bevezető zenei szignáljaként szolgál: Lehár Ferenc Arany és ezüst keringőjének dallamai; ezúttal a néhány taktus helyett csaknem a teljes keringő zenéje felcsendült, most a MÁV Szimfonikusok előadásában hallhattuk, koncertfelvételről – a karmester Török Géza volt.



kilencvenéves Horváth Zoltán operarendezőt telefonon felhívta Nagy Ibolya, a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" operettadásának szerkesztő-műsorvezetője; a születésnapi apropóból készített rövid telefoninterjúban Horváth Zoltán visszatekintett az elmúlt évtizedek (65 év) szakmai munkájára (vidéki színházakban egyebek mellett sok operett sikeres rendezése is  a nevéhez fűződik),  de még ma is aktív, dolgozik,  sőt a jövőre vállalt új feladatait, a felkért rendezéseit is előrevetítette...  Nagy Ibolyának  a 90 éves Horváth Zoltán rendezővel folytatott  beszélgetését a Dankó Rádió délelőtti adásában hallhattuk.



Ezt a műsort újra meghallgathatjuk a délutáni ismétlésben, hat és hét óra között a Dankó Rádióban.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7652018-09-02 11:04:54

A kilencvenéves Horváth Zoltán operarendezőt telefonon felhívta Nagy Ibolya, a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" operettadásának szerkesztő-műsorvezetője; a születésnapi apropóból készített rövid telefoninterjúban Horváth Zoltán visszatekintett az elmúlt évtizedek (65 év) szakmai munkájára (vidéki színházakban egyebek mellett sok operett sikeres rendezése is  a nevéhez fűződik),  de még ma is aktív, dolgozik,  sőt a jövőre vállalt új feladatait, a felkért rendezéseit is előrevetítette...  Nagy Ibolyának  a 90 éves Horváth Zoltán rendezővel folytatott  beszélgetését a Dankó Rádió délelőtti adásában hallhattuk. Ismétlése ma18 és 19 óra között.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28662018-09-02 10:52:40

Kedves trisztán! A "Privát Üzenetek" rovatban mostanság  semmi új levél nem érkezett számomra. 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28652018-09-02 10:42:59

Kapcs. 2862. sorszám is



"Vezényel: Bródy Tamás, Fischer Sándor, Lehel György, Majorossy Aladár és Polgár Tibor"



 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43322018-09-01 13:14:21

1979. május 7-13. RTV Újság



„30 éves a rádióoperett”



/Rácz György/



1949. május 1-én került adásba az első ’rádióoperett’, amely – legalábbis a külföldi rádiók műsorát is jól ismerő Tamássy Zdenkó szerint – nem is csak hazánkban volt e nemben az első. Amikor külföldi rádiósoknak elmondta, hogy mi két éven át minden héten ’termeltünk’ egy-egy ilyen zenés játékot, eléggé kétkedően és hitetlenkedve néztek rá…



Jómagam egyike voltam a műfaj életrehívóinak (mint a Rádió akkori dramaturg-főrendezője), de hozzám hasonló részt szerzett abban Szász Péter, a dramaturg (akit később a Filmgyár hódított el a műfajtól), Lehel György (aki itt tette meg első karmesteri lépéseit), hogy aztán végképp Beethovenhez, meg a többi klasszikusokhoz és annyi modern magyar zeneszerzőhöz pártoljon) és Tamássy Zdenkó, a zenei lektor és dramaturg (őt viszont a tévé meg a film sok kísérőzenéje foglalta le később csaknem teljesen). És nem hagyhatom ki a sorból a műfaj két első ’forgatóját’: Gyenes Györgyöt (ma a szórakoztató osztály főmunkatársa) és Palásti Pált (aki a TV zenei forgatócsoportjának lett a vezetője), meg az első ügyelőt, Bodnár Istvánt, aki később megérdemelten adásrendezővé lépett elő.



Szóval: ilyen sokan voltunk, akik 1949. május 1-én létrehoztuk az első rádióoperettet: Kemény Egon Májusfa című művét, hogy azután sorra következzenek Farkas Ferenc, Fényes Szabolcs, Kerekes János, Hajdú Júlia, meg a többiek alkotásai, amelyek felépítésükben csaknem teljesen elszakadtak a bécsi operett (s annak felhígult változatai) sémáitól: a bonviván-primadonna, szubrett-táncoskomikus pároktól éppúgy, mint a II. felvonásbeli kötelező bonyodalmaktól (néha még a hepiendtől is), s amelyekben bugyuta grófok és lokálkirálynők helyébe dolgozó emberek léptek.



Most mindannyian meghatottan emlékezünk a kezdet két évére és elérzékenyülve hallgatjuk az archívumokból előkerülő felvételeket, amelyeken Gyurkovics Mária és Sárdy János, sőt még Lukács Margit és Sennyei Vera, meg Apáthi Imre és Gáti József is énekelt.



 



1979. május 10. Petőfi Rádió, 20.33 – 22.00



Harmincéves a rádióoperett



Rácz György műsora



Közreműködik felvételről:



Apáthi Imre, Bende Zsolt, Gáti József, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Horváth Tivadar, Kövecses Béla, Külkey László, Lukács Margit, Medgyaszay Vilma, Petress Zsuzsa, Rafael Márta, Rátonyi Róbert, Réti József, Sárdy János, Sennyei Vera, Szabó Miklós, Tompa Sándor, Zentai Anna,

valamint a Forrai- és a Földényi kórus. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.



Vezényel: Bródy Tamás, Fischer Sándor, Lehel György, Majorossy Aladár és Polgár Tibor



A zenét Palásti Pál állította össze.

Adásrendező: Bodnár István

Szerkesztő: László György


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28622018-09-01 13:12:19

Kapcs. 2861. sorszám



1979. május 10. Petőfi Rádió, 20.33 – 22.00



Harmincéves a rádióoperett



Rácz György műsora



Közreműködik felvételről:



Apáthi Imre, Bende Zsolt, Gáti József, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Horváth Tivadar, Kövecses Béla, Külkey László, Lukács Margit, Medgyaszay Vilma, Petress Zsuzsa, Rafael Márta, Rátonyi Róbert, Réti József, Sárdy János, Sennyei Vera, Szabó Miklós, Tompa Sándor, Zentai Anna,

valamint a Forrai- és a Földényi kórus. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.



Vezényel: Bródy Tamás, Fischer Sándor, Lehel György, Majorossy Aladár és Polgár Tibor



A zenét Palásti Pál állította össze.

Adásrendező: Bodnár István

Szerkesztő: László György


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28612018-08-31 22:09:59

Kapcs. 1065. sorszám



1979. május 7-13. RTV Újság



„30 éves a rádióoperett”



/Rácz György/



1949. május 1-én került adásba az első ’rádióoperett’, amely – legalábbis a külföldi rádiók műsorát is jól ismerő Tamássy Zdenkó szerint – nem is csak hazánkban volt e nemben az első. Amikor külföldi rádiósoknak elmondta, hogy mi két éven át minden héten ’termeltünk’ egy-egy ilyen zenés játékot, eléggé kétkedően és hitetlenkedve néztek rá…



Jómagam egyike voltam a műfaj életrehívóinak (mint a Rádió akkori dramaturg-főrendezője), de hozzám hasonló részt szerzett abban Szász Péter, a dramaturg (akit később a Filmgyár hódított el a műfajtól), Lehel György (aki itt tette meg első karmesteri lépéseit), hogy aztán végképp Beethovenhez, meg a többi klasszikusokhoz és annyi modern magyar zeneszerzőhöz pártoljon) és Tamássy Zdenkó, a zenei lektor és dramaturg (őt viszont a tévé meg a film sok kísérőzenéje foglalta le később csaknem teljesen). És nem hagyhatom ki a sorból a műfaj két első ’forgatóját’: Gyenes Györgyöt (ma a szórakoztató osztály főmunkatársa) és Palásti Pált (aki a TV zenei forgatócsoportjának lett a vezetője), meg az első ügyelőt, Bodnár Istvánt, aki később megérdemelten adásrendezővé lépett elő.



Szóval: ilyen sokan voltunk, akik 1949. május 1-én létrehoztuk az első rádióoperettet: Kemény Egon Májusfa című művét, hogy azután sorra következzenek Farkas Ferenc, Fényes Szabolcs, Kerekes János, Hajdú Júlia, meg a többiek alkotásai, amelyek felépítésükben csaknem teljesen elszakadtak a bécsi operett (s annak felhígult változatai) sémáitól: a bonviván-primadonna, szubrett-táncoskomikus pároktól éppúgy, mint a II. felvonásbeli kötelező bonyodalmaktól (néha még a hepiendtől is), s amelyekben bugyuta grófok és lokálkirálynők helyébe dolgozó emberek léptek.



Most mindannyian meghatottan emlékezünk a kezdet két évére és elérzékenyülve hallgatjuk az archívumokból előkerülő felvételeket, amelyeken Gyurkovics Mária és Sárdy János, sőt még Lukács Margit és Sennyei Vera, meg Apáthi Imre és Gáti József is énekelt.


 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Zeneakadémia megújult orgonája
Nyilvános családi rendezvény

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Gál-Tamási Mária, Gátay Tibor, Illési Erika, Mózes Anikó, Bodó Antónia (hegedű), Csoma Ágnes, Polónyi István (brácsa), Kertész György, Liptai Gabriella, (cselló), Kovalszki Mária, Taraszova Brigitta (zongora)
HAYDN: D-dúr („A pacsirta”) vonósnégyes, Op. 64, No. 5
DEBUSSY: g-moll hegedű-zongora szonáta
BRAHMS: f-moll zongoraötös, Op. 34

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

The King's Singers:
Patrick Dunachie, Timothy Wayne-Wright
Julian Gregory
Christopher Bruerton, Christopher Gabbitas
Jonathan Howard
The King's Singers
16:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Zhang Márkó, Radnóti Róza (zongora), Kapor Andrej (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Szilasi Dávid (zongora)
BEETHOVEN: Hét variáció egy Mozart témára WoO 46 “Bei Männern welche Liebe fühlen”
SCHUMANN: Adagio és Allegro Op. 70.
DEBUSSY: Szonáta csellóra és zongorára
CHOPIN: g- moll ballada op 23.
LISZT: E-dúr Legenda
GRIEG: Norvég tánc Op.35 No.1
DVOŘÁK: Szláv tánc Op.72 No.2
RACHMANINOV: Orosz dal Op.11 No.3
BRAHMS: Magyar táncok No.2, No.1

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Turandot

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Ránki Fülöp (zongora)
LISZT: Nagy koncertszóló
LISZT: V. (e-moll) magyar rapszódia
LISZT: h-moll szonáta
A mai nap
történt:
1937 • Sosztakovics V. szimfóniájának bemutatója (Leningrád)
született:
1912 • Solti György, karmester († 1997)
1917 • Dizzy Gillespie, jazz-muzsikus († 1993)
1921 • Malcolm Arnold, zeneszerző († 2006)