vissza a cimoldalra
2018-07-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60949)
Momus társalgó (6347)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4306)
Palcsó Sándor (220)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1441)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2603)
Élő közvetítések (7302)
Jonas Kaufmann (2260)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (938)
Erkel Színház (9421)
Erkel Ferenc (1048)
Franz Schmidt (3154)
Kimernya? (2722)
Balett-, és Táncművészet (5527)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (742)
Lehár Ferenc (636)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (583)
Operett, mint színpadi műfaj (3630)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (26860 hozzászólás)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40422018-06-25 00:21:43

Itt is jelzem: Káel Csaba film- és operarendező, a Müpa vezérigazgatója lesz mától egy héten át Nagy Ibolya vendége a Dankó Rádió operettműsorában: „Túl az Óperencián” (de. 9-10; az ismétlés aznap 18-19)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40412018-06-25 00:21:41
Házy Erzsébet művészete és pályája • 42872018-06-25 00:14:03


















Házy Erzsébet (1929-1982) operaénekes mint Szaffi Johann Strauss A cigánybáró című operettjének osztrák/német filmváltozatában



Fényképész neve :Kotnyek Antal



Forrás: OSZMI



 



Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27732018-06-24 23:53:51

1978. október 24., Petőfi Rádió, 21.06 – 22.25.



„Régen néma már a húr” - Kálmán Imrére emlékezünk, halálának 25. évfordulóján



Az összekötőszöveget Albert István írta



Közreműködik:



Házy Erzsébet, Honthy Hanna, Domonkos Zsuzsa, Németh Marika, Koltay Valéria, Zentai Anna. Feleki Kamill, Kishegyi Árpád, Korondy György, Palcsó Sándor, Palócz László, Melis György, Simándy József, Svéd Sándor, Külkey László, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara.



Vezényel: Bródy Tamás, Sebestyén András és Vincze Ottó



Szerkesztő: Bitó Pál


Palcsó Sándor • 2182018-06-24 23:52:52

Kapcs. 217. sorszámhoz



Két pontosítás: 



A Dankó Rádió mai operettműsorában Offenbach Szökött szerelmesek című operettjéből elhangzott: 




  • Bellerose rendőr őrmester  dala (Palcsó Sándor)  - az ismertetett dalszövegben javítom:  a " szívesen lennék ágya őre!" helyett a helyes szöveg: "szívesen lennék hárem őre"



Offenbach A sóhajok hídja című operettjéből elhangzott  „Te tündöklő szép Hold" kezdetű dalbetét -  Palcsó Sándor énekel - helyesen: "Malatromba dala" szám.



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27722018-06-24 23:51:27

Kapcs. 2771. sorszám



Két pontosítás: 



A Dankó Rádió mai operettműsorában Offenbach Szökött szerelmesek című operettjéből elhangzott: 




  • Bellerose rendőr őrmester  dala (Palcsó Sándor)  - az ismertetett dalszövegben javítom:  a " szívesen lennék ágya őre!" helyett a helyes szöveg: "szívesen lennék hárem őre"



Offenbach A sóhajok hídja című operettjéből elhangzott  „Te tündöklő szép Hold" kezdetű dalbetét -  Palcsó Sándor énekel - helyesen: "Malatromba dala" szám.



 


Palcsó Sándor • 2172018-06-24 16:39:06

Palcsó Sándor hete volt ez a  Dankó Rádióban!





John Gay: Koldusopera



Házy Erzsébet; Palcsó Sándor; László Margit



Erkel Színház, 1975. január 5.



Fényképész neve: Keleti Éva



Forrás: OSZMI



 





Túl az Óperencián adásának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya a Magyar Állami Operaház örökös tagját, a kétszeres Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művészt az otthonában kereste fel diktafonjával, hogy négy év után ismét elbeszélgessenek kissé a  múltról és a jelenről,  de a jövőbe is kitekintve, hiszen a nagyszerű tenoristánk  novemberben tölti be a 89. életévét!



A  mai adásnapon Palcsó Sándor mesélt Wagner szerepeiről: Pásztor volt a Trisztán és Izoldában; Dávid A nürnbergi mesterdalnokokban; MimeA Rajna kincsében  és a Siegfriedben; Loge A Rajna kincsében .  Gershwin Porgy és Bess című operájában Sporting Life szerepére is kitért,  a tündöklő Házy Erzsébet partnerségében…



Szeretettel emlékezett vissza Nádasdy Kálmán rendezőre is, akivel volt egy kis „összetűzése” is, amikor az Operában rá akarta osztani Almavivát A sevillai borbély felújításában; tudott - önkritikusan - nemet mondott neki e felkérésre , nem  hangjának, énekstílusának, karakterének való lett volna ez a szerep.  Ezt be kellett látnia Nádasdynak is… (Réti Józsefet ajánlotta maga helyett...)



Az adásban sok szép Kálmán-, Lehár - és Offenbach -operettmelódia csendült fel Palcsó Sándor hatalmas operett-repertoárjából, amelyeket  a rádióban meglévő számtalan felvétele közül szerkesztett be most is Nagy Ibolya.



Kálmán Imre –Julius  Brammer, Alfred Grünwald – Szenes Andor fordítása nyomán Szenes IvánA montmartre-i ibolya




  • A bevezető zene (km. az  MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel:  Breitner Tamás)

  • Ninon és Frascatti vidám kettőse (Kalmár Magda, Palcsó Sándor)   a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1983.január 1., Kossuth Rádió , 20:30.



Lehár Ferenc  - Victor Léon, Leo Stein - Mérey Adolf: A víg özvegy 




  • Danilo belépője (Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás (koncertfelvételről: 1973. október 29., Rádió 6os stúdió, Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából)



„Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám, tegeznek ott a hölgyek és csókkal üdvözölnek, Lolo, Dodo, Zsuzsu, Margo, Clo-Clo, Fru-Fru, a hazaszeretetnél szerelmük többet ér...”



Lehár Ferenc – A.M. Willner, R. Bodanzky – Gábor Andor: Cigányszerelem




  • Ilona és Dragotin Csók-kettőse  (Horváth Eszter, Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt Bródy Tamás (koncertfelvételről: 1973. október 29., Rádió 6-os stúdió, Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából)



 „…- Én tudok egy titkos receptet, mely ifjúságot ád…  Nos, árulja el még, madam: mitől örök az ifjúság?…/- Egy dal kísér, amíg csak élsz, egy dal…a vágyról, a csókról beszél…/Addig tart az ifjúság, míg a szívemben ég a szánk, míg az ajkad, mint a tűz…./Csókban van az ifjúság… Csókolj! Semmitől se félj! Csók az orvosság…. ott van a boldogság, az ifjúság…”



Lehár Ferenc – Paul Knepler, Béla Jenbach – Kulinyi Ernő: Paganini




  • Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli vidám kettőse (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – A Rádió Dalszínházának bemutatója, 1981.



„- Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille, mint a lány, kapható is mindahány. Mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!



/- Hogyha fordul utánam még a férfiláng, ki oly szép, mint Adonisz. Meglágyítja szépen ezt a lányt, és kísértésbe is visz. Egy szavába kerül, várom őt egyedül. És abban én vagyok a pille, és ő az aki repül. /Könnyű pille bár a nő, mégsem mindig libbenő, néha ráfizet a férfi tán, így jár egy Don Juan!”



Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner- Harsányi Zsolt: A három grácia




  • Toutou és Bouquet vidám kettőse (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás)



 „A tapasztalat, kimutatta már, hogy a női szív mily’ sivár. A nő sose érti, mit érez a férfi…/- Pityke gombot sem ér az életem, csak ha mondod, hogy szeretsz szívesen…”



Offenbach: A párizsi élet  




  • Bevezető kórusjelenet  és  Fritz belépője (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) – A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01- 22.00



    Henry Meilhac és Ludovic Halevy szövegkönyvét fordította és a rádióra alkalmazta: Romhányi József



„A pénzkirály én az vagyok, mert rengeteg a pezetám,



a brazilok mind gazdagok, az én vagyonom vezet ám! 



Hát mulatunk itt ma, komám, mert van itt ötszáz aranyam,



de jön egy hajórakomány, a nagyobb része abban van!  



Én tenyésztetek datolyát és bányászgatok kakaót,



hát igyunk három napon át, de sose rossz’t, csak a jót!



A jókedv hogyha lecsitul majd pezsgőfürdőt rendelek,



mert így mulat egy brazil úr, ha sokat élvez szerfelett! 



A birtokom oly sokat hoz, mert jól terem a kaviár,



a lazachozam az se rossz,  hisz oly magas a napi ár.



Most azért vagyok Párizsban, hogy elverjek egy milliót,



egy pompás napom máris van, hát csapunk nagy ribilliót!



Gyere csak!…  Fizet a jó brazil pénzeszsák!  Ó! /



A pénzkirály én az vagyok, mert rengeteg a pezetám,



a brazilok mind gazdagok az én vagyonom vezet ám! 



Hát mulatunk itt ma, komám, mert van itt ötszáz aranyam,



de jön egy hajórakomány...



 - Hurrá, Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá!



A pénz nem számít! Fütyülök rá!  …



- Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá!



A pénz nem számít! Fütyülök rá….



Ha jól mulattam három hétig, elbúcsúzom már…. álljon itt hát a bál!



 



Offenbach: Szökött szerelmesek:



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. július 13., Kossuth adó 20.06 - 20.57



Szövegét Laurencin és Michel Delaporte írta. Fordította és rádióra alkalmazta: Huszár Klára



Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara, Vezényel: Breitner Tamás




  •  Bordal: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, énekkar)



„ Egy korty! Nem árthat a finom óbor! Mert itt  őrmester parancsol!  Igyál! Igyál! Igyál!  Borral boldog, mindaz aki issza… a legjobb fajta, elűzi a gondot… Vidám a király! Éljen soká!  Igyál! Igyál! Igyál!... Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol…Gyere hát!… Igyál!… Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol… a szerelmi csatába, indulj neki bátran…Igyál!




  • Bordal folytatás: Jelenet és együttes: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, Rozsos István, Michels János, Moldvay József, Orbán László, énekkar)



„Itassuk tovább a bandát!... – Koccintsunk erre, rajta, hát!  - És még egyszer, a drága kisasszonykánk is éljen! …és még valaki: éljen a szép Denise! … Ne feledjük el, hogy inni még nem minden emberre kéne! Mindenki éljen!  Hurrá! … Vivát!.../Rajta, rajta! Gyújtsunk dalra! Minden fajta balra, gondra jó a bor… Igyunk!”




  • Bellerose rendőr őrmester  dala:



„Sohasem  alszik a rendőrjárat--- de egy kis óbor sohasem árthat--- jó polgár! édes álmokat, mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat…. Én mindent hallok és mindent látok… és mindig ébren vigyázok rátok… jó polgár! édes álmokat, mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat….”




  • Bellerose rendőr őrmester  dala (Palcsó Sándor)



„ Nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok. A dolgom jól megoldom én, a bajban itt vagyok!  Én mindent hallok mindent látok --- szép városunkra én vigyázok, jó rendőr vagyok… Királyunk őre, törvényünk őre, erkölcsök őre, Bellerose, nem vagyok dőre, vágyom egy nőre, szívesen lennék ágya őre! …A párocska eltűnt…itt a városban rejtőznek… nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok…



 



Offenbach: Kékszakáll



Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás - Rádió Dalszínházának felvétele - 1978. december 26., Kossuth Rádió 19.53 - 22.00.



Henry Meilhac és Ludovic Halevy szövegkönyvét fordította és a rádióra alkalmazta: Fodor Ákos




  • A király belépője és Vadóc(Boulotte) dala – Ballada (Kalmár Magda, Palcsó Sándor és az MRT Énekkara)



„-Szóljon a dal, az Udvar várja már! A dal melyben szív van, vagy harc, kezdd már! …/- Mint messzi földek vágyait, ismerjük a csodákat, így szoktunk újat látni, mint más soha se látott…” 



 



Offenbach: A sóhajok hídja



Km.: az MRT szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26., Kossuth Rádió, 18:50.



Crémieux és Halevy szövegét fordította és a verseket írta: Romhányi József




  • Malatromba álma (Palcsó Sándor)



„Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Oly kedves vagy te nékem, rég oly kedves vagy te nékem rég!  Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Te tőled ragyog úgy az ég, te tőled fényesen ragyog az ég.  De a felhős az égbolt, s nő a szürkeség, már eltűnt mi rég volt, leszállt a vaksötét!  Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd! Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd!  Ha volnál a szép Hold, a szép Hold, a szép Hold! A tüzes napod legyek én, napod legyek én, a napod legyek én.  Imádnálak szép Hold, te szép Hold, te szép Hold!   Fehér ruhájú tünemény, fehér ruhájú édes tünemény! Már szürkül mi kék volt, az este száll föléd! Te lennél a szép Hold, én lennék a fény! Takarjon  majd be égbolt a vágy éjjelén,  takarjon  majd égbolt a vágyak éjjelén! „



- Malatromba álma (Palcsó Sándor)



 „Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél ha fúj a szél! Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél ha fúj a szél! Egy bűvös tájra … Ó milyen édes volt az álom! Ó milyen édes volt az álom! Ó mily szép volt!



 



Palcsó Sándor visszatekintve pályájára egyben ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlünk a rádió „Túl az Óperencián” műsorában egész heti vendégeskedése végén:



„… Nagyon érdekes egyébként a magatartásom! Mert ha megkérdezik, hogy boldog voltam-e evvel a pályával, akkor azt mondom, hogy igen, boldog voltam, de most egy kicsit szomorú vagyok, hogy nincs az a pálya, amitől boldog lehetek.  Igen, de hát ez egy kicsit komplikált mondat. Ne komplikáljuk, szerintem! Szóval, ilyenkor azt szoktam mondani általában – ez a szokásaim közé tartozik -, hogy hálát adok az Istennek, hogy tulajdonképpen nagyon szép pályát adott , és nagyon szép pályát hagyott csinálni!”



 



Nagy Ibolya: „Drága Sanyi bá’!  Kívánunk további jó egészséget! És ha előbb nem, de jövőre ismét bekopogok és remélem, részesei lehetünk a 90. születésnapodnak is!



 



Ismétlés ma 18 és 19 óra között a Dankó Rádióban


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27712018-06-24 16:35:04

Palcsó Sándor hete volt ez a  Dankó Rádióban!





John Gay: Koldusopera



Házy Erzsébet; Palcsó Sándor; László Margit



Erkel Színház, 1975, január 5.



Fényképész neve: Keleti Éva



Forrás: OSZMI





A Túl az Óperencián adásának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya a Magyar Állami Operaház örökös tagját, a kétszeres Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művészt az otthonában kereste fel diktafonjával, hogy négy év után ismét elbeszélgessenek kissé a  múltról és a jelenről,  de a jövőbe is kitekintve, hiszen a nagyszerű tenoristánk  novemberben tölti be a 89. életévét!



A  mai adásnapon Palcsó Sándor mesélt Wagner szerepeiről: Pásztor volt a Trisztán és Izoldában; Dávid A nürnbergi mesterdalnokokban; Mime A Rajna kincsében  és a Siegfriedben; Loge A Rajna kincsében .  Gershwin Porgy és Bess című operájában Sporting Life szerepére is kitért,  a tündöklő Házy Erzsébet partnerségében…



Szeretettel emlékezett vissza Nádasdy Kálmán rendezőre is, akivel volt egy kis „összetűzése” is, amikor az Operában rá akarta osztani Almavivát A sevillai borbély felújításában; tudott - önkritikusan - nemet mondott neki e felkérésre , nem  hangjának, énekstílusának, karakterének való lett volna ez a szerep.  Ezt be kellett látnia Nádasdynak is… (Réti Józsefet ajánlotta maga helyett...)



Az adásban sok szép Kálmán-, Lehár - és Offenbach -operettmelódia csendült fel Palcsó Sándor hatalmas operett-repertoárjából, amelyeket  a rádióban meglévő számtalan felvétele közül szerkesztett be most is Nagy Ibolya.



Kálmán Imre –Julius  Brammer, Alfred Grünwald – Szenes Andor fordítása nyomán Szenes Iván: A montmartre-i ibolya




  • A bevezető zene (km. az  MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel:  Breitner Tamás)

  • Ninon és Frascatti vidám kettőse (Kalmár Magda, Palcsó Sándor)   a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1983.január 1., Kossuth Rádió , 20:30.



Lehár Ferenc  - Victor Léon, Leo Stein - Mérey Adolf: A víg özvegy 




  • Danilo belépője (Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás (koncertfelvételről: 1973. október 29., Rádió 6os stúdió, Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából)



„Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám, tegeznek ott a hölgyek és csókkal üdvözölnek, Lolo, Dodo, Zsuzsu, Margo, Clo-Clo, Fru-Fru, a hazaszeretetnél szerelmük többet ér...”



Lehár Ferenc – A.M. Willner, R. Bodanzky – Gábor Andor: Cigányszerelem




  • Ilona és Dragotin Csók-kettőse  (Horváth Eszter, Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt Bródy Tamás (koncertfelvételről: 1973. október 29., Rádió 6-os stúdió, Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából)



 „…- Én tudok egy titkos receptet, mely ifjúságot ád…  Nos, árulja el még, madam: mitől örök az ifjúság?…/- Egy dal kísér, amíg csak élsz, egy dal…a vágyról, a csókról beszél…/Addig tart az ifjúság, míg a szívemben ég a szánk, míg az ajkad, mint a tűz…./Csókban van az ifjúság… Csókolj! Semmitől se félj! Csók az orvosság…. ott van a boldogság, az ifjúság…”



Lehár Ferenc – Paul Knepler, Béla Jenbach – Kulinyi Ernő: Paganini




  • Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli vidám kettőse (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – A Rádió Dalszínházának bemutatója, 1981.



„- Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille, mint a lány, kapható is mindahány. Mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!



/- Hogyha fordul utánam még a férfiláng, ki oly szép, mint Adonisz. Meglágyítja szépen ezt a lányt, és kísértésbe is visz. Egy szavába kerül, várom őt egyedül. És abban én vagyok a pille, és ő az aki repül. /Könnyű pille bár a nő, mégsem mindig libbenő, néha ráfizet a férfi tán, így jár egy Don Juan!”



Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner- Harsányi Zsolt: A három grácia




  • Toutou és Bouquet vidám kettőse (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás)



 „A tapasztalat, kimutatta már, hogy a női szív mily’ sivár. A nő sose érti, mit érez a férfi…/- Pityke gombot sem ér az életem, csak ha mondod, hogy szeretsz szívesen…”



Offenbach: A párizsi élet  




  • Bevezető kórusjelenet  és  Fritz belépője (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) – A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01 - 22.00



    Henry Meilhac és Ludovic Halevy szövegkönyvét fordította és a rádióra alkalmazta: Romhányi József



„A pénzkirály én az vagyok, mert rengeteg a pezetám,



a brazilok mind gazdagok, az én vagyonom vezet ám! 



Hát mulatunk itt ma, komám, mert van itt ötszáz aranyam,



de jön egy hajórakomány, a nagyobb része abban van!  



Én tenyésztetek datolyát és bányászgatok kakaót,



hát igyunk három napon át, de sose rossz’t, csak a jót!



A jókedv hogyha lecsitul majd pezsgőfürdőt rendelek,



mert így mulat egy brazil úr, ha sokat élvez szerfelett! 



A birtokom oly sokat hoz, mert jól terem a kaviár,



a lazachozam az se rossz,  hisz oly magas a napi ár.



Most azért vagyok Párizsban, hogy elverjek egy milliót,



egy pompás napom máris van, hát csapunk nagy ribilliót!



Gyere csak!…  Fizet a jó brazil pénzeszsák!  Ó! /



A pénzkirály én az vagyok, mert rengeteg a pezetám,



a brazilok mind gazdagok az én vagyonom vezet ám! 



Hát mulatunk itt ma, komám, mert van itt ötszáz aranyam,



de jön egy hajórakomány...



-  Hurrá, Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá!



A pénz nem számít! Fütyülök rá!  …



- Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá!



A pénz nem számít! Fütyülök rá….



Ha jól mulattam három hétig, elbúcsúzom már…. álljon itt hát a bál!



 



Offenbach: Szökött szerelmesek:



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. július 13., Kossuth adó 20.06 - 20.57



Szövegét Laurencin és Michel Delaporte írta. Fordította és rádióra alkalmazta: Huszár Klára



Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara, Vezényel: Breitner Tamás




  •  Bordal: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, énekkar)



„ Egy korty! Nem árthat a finom óbor! Mert itt  őrmester parancsol!  Igyál! Igyál! Igyál!  Borral boldog, mindaz aki issza… a legjobb fajta, elűzi a gondot… Vidám a király! Éljen soká!  Igyál! Igyál! Igyál!... Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol…Gyere hát!… Igyál!… Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol… a szerelmi csatába, indulj neki bátran…Igyál!




  • Bordal folytatás: Jelenet és együttes: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, Rozsos István, Michels János, Moldvay József, Orbán László, énekkar)



„Itassuk tovább a bandát!... – Koccintsunk erre, rajta, hát!  - És még egyszer, a drága kisasszonykánk is éljen! …és még valaki: éljen a szép Denise! … Ne feledjük el, hogy inni még nem minden emberre kéne! Mindenki éljen!  Hurrá! … Vivát!.../Rajta, rajta! Gyújtsunk dalra! Minden fajta balra, gondra jó a bor… Igyunk!”




  • Bellerose rendőr őrmester  dala:



„Sohasem  alszik a rendőrjárat--- de egy kis óbor sohasem árthat--- jó polgár! édes álmokat, mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat…. Én mindent hallok és mindent látok… és mindig ébren vigyázok rátok… jó polgár! édes álmokat, mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat….”




  • Bellerose rendőr őrmester  dala (Palcsó Sándor)



„ Nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok. A dolgom jól megoldom én, a bajban itt vagyok!  Én mindent hallok mindent látok --- szép városunkra én vigyázok, jó rendőr vagyok… Királyunk őre, törvényünk őre, erkölcsök őre, Bellerose, nem vagyok dőre, vágyom egy nőre, szívesen lennék ágya őre! …A párocska eltűnt…itt a városban rejtőznek… nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok…



 



Offenbach: Kékszakáll



Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás - Rádió Dalszínházának felvétele - 1978. december 26., Kossuth Rádió 19.53 - 22.00.



Henry Meilhac és Ludovic Halevy szövegkönyvét fordította és a rádióra alkalmazta: Fodor Ákos




  • A király belépője és Vadóc(Boulotte) dala – Ballada (Kalmár Magda, Palcsó Sándor és az MRT Énekkara)



„-Szóljon a dal, az Udvar várja már! A dal melyben szív van, vagy harc, kezdd már! …/- Mint messzi földek vágyait, ismerjük a csodákat, így szoktunk újat látni, mint más soha se látott…” 



 



Offenbach: A sóhajok hídja



Km.: az MRT szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26., Kossuth Rádió, 18:50.



Crémieux és Halevy szövegét fordította és a verseket írta: Romhányi József




  • Malatromba álma (Palcsó Sándor)



„Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Oly kedves vagy te nékem, rég oly kedves vagy te nékem rég!  Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Te tőled ragyog úgy az ég, te tőled fényesen ragyog az ég.  De a felhős az égbolt, s nő a szürkeség, már eltűnt mi rég volt, leszállt a vaksötét!  Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd! Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd!  Ha volnál a szép Hold, a szép Hold, a szép Hold! A tüzes napod legyek én, napod legyek én, a napod legyek én.  Imádnálak szép Hold, te szép Hold, te szép Hold!   Fehér ruhájú tünemény, fehér ruhájú édes tünemény! Már szürkül mi kék volt, az este száll föléd! Te lennél a szép Hold, én lennék a fény! Takarjon  majd be égbolt a vágy éjjelén,  takarjon  majd égbolt a vágyak éjjelén! „



- Malatromba álma (Palcsó Sándor)



 „Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél ha fúj a szél! Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél ha fúj a szél! Egy bűvös tájra … Ó milyen édes volt az álom! Ó milyen édes volt az álom! Ó mily szép volt!



 



Palcsó Sándor visszatekintve pályájára egyben ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlünk a rádió „Túl az Óperencián” műsorában egész heti vendégeskedése végén:



„… Nagyon érdekes egyébként a magatartásom! Mert ha megkérdezik, hogy boldog voltam-e evvel a pályával, akkor azt mondom, hogy igen, boldog voltam, de most egy kicsit szomorú vagyok, hogy nincs az a pálya, amitől boldog lehetek.  Igen, de hát ez egy kicsit komplikált mondat. Ne komplikáljuk, szerintem! Szóval, ilyenkor azt szoktam mondani általában – ez a szokásaim közé tartozik - , hogy hálát adok az Istennek, hogy tulajdonképpen nagyon szép pályát adott , és nagyon szép pályát hagyott csinálni!”



 



Nagy Ibolya: „Drága Sanyi bá’!  Kívánunk további jó egészséget! És ha előbb nem, de jövőre ismét bekopogok és remélem, részesei lehetünk a 90. születésnapodnak is!



 



Ismétlés ma 18 és 19 óra között a Dankó Rádióban


A MET felvételei • 1272018-06-23 23:12:15

 A Bartók Rádió tegnapelőtt (június 21.,  13.44 – 15.00)   egy  1996-os, James Levine dirigálta MET-operagála felvételének sugárzásával (elő)köszöntötte a mai születésnapos - 75 éves -  Maestrót.



 Ez a műsor korlátozott ideig a rádió hangtárából visszakereshető és visszahallgatható.



Metropolitan Operagálahttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Km.: Metropolitan Opera Zenekara



Vezényel:  James Levine



1. Georges Bizet: Gyöngyhalászok - Nadir és Zurga kettőse I. felv. (Roberto Alagna, Bryn Terfel), 

2. Gustave Charpentier: Louise - Louise áriája III. felv. (Renée Fleming)

3. Charles Gounod: Faust - Faust és Mephisto kettőse I. felv. (Placido Domingo, Samuel Ramey), 

4. Lehár Ferenc: Giuditta - Giuditta dala (Ileana Cotrubas), 

5. Giuseppe Verdi: Don Carlos - Eboli áriája III. felv. (Dolora Zajick), 

6. Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni - Szextett II. felv. (Kiri Te Kanawa, Renée Fleming, Hong Hei-Kyung, Jerry Hadley, Bryn Terfel, Julien Robbins), 

7. Charles Gounod: Rómeó és Júlia - Júlia áriája I. felv. (Ruth Ann Swenson), 

8. Johann Strauss: A denevér - Rosalinda és Eisenstein kettőse II. felv. (Karita Mattila, Haakan Hagegaard), 

9. Jules Massenet: Werther - Osszián dala III. felv. (Alfredo Kraus), 

10. Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila - Csókária (Grace Bumbry), 

11. Richard Wagner: Tannhäuser - Erzsébet áriája II. felv. (Deborah Voight), 

12. Jacques Offenbach: Périchole - A Mámor dala I. felv. (Frederica von Stade), 

13. Richard Strauss: A rózsalovag - Tercett II. felv. (Anne Sofie von Otter, Heidi Grant-Murphy, Renée Fleming)



(New York-i Metropolitan, 1996. április 27.)


Palcsó Sándor • 2162018-06-23 16:27:46

A Dankó Rádió ma délelőtt sugárzott operettműsora („Túl az Óperencián”)  Pazeller Jakab Herkulesfürdői emlék  című híres keringőjének dallamaival kezdődött el (a Magyar Állami Hangversenyzenekart Ferencsik János vezényelte.



A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya továbbra is Palcsó Sándor operaénekessel beszélget a művész otthonában, akit ezúttal arról kérdezett, hogy a magyar kortárs operák anno hogyan találtak rá, és azokban énekelt tenor szólamok hangfekvése hogyan "feküdt a torkának”? Palcsó Sándor  kis történeteket mesélt. Petrovics Emil  Lysistraté c. operájában övé volt a Férfikarvezető szerepe, amelyet 1962-től alakított.  Egy későbbi előadáson a szólamot éneklő művészkollégát helyettesítenie kellett; őt keresték meg ezzel, bár tudván, hogy régen énekelte ezt a nem könnyű, igen nehéz szólamot.  Palcsó Sándor rövid gondolkozás után igent mondott, és beugrásával megmentette az előadást.  Nagy Ferenc karmester igen meg volt vele elégedve.



Palcsó Sándor Nagy Ibolyának ecsetelte, mennyire fontos karbantartani a memóriát, a zenei memóriát is:ismételni, folyton ismételni -  hogy az agyban megmaradjon… ; a torokfekvés, a hangszálak pedig mindig rendben legyenek, amikor szükség van rájuk…



Mihály András Együtt és egyedül című operájában a kommunista Schönherz Zoltán szerepét kapta meg. Erről, az egykor élt elektroműszerészről mint operaszereplőnek a színpadi  megformálásáról is igen érdekes adalékokkal szolgált Palcsó Sándor  - így visszatekintve a múltba.



Az adásban nemcsak kortárs operák, de művész- operettművész-kortársak is szóba kerültek:  Honthy Hanna, Latabár Kálmán és Németh Marika… Palcsó Sándor az egyik nyáron a Margitszigeten fellépett Offenbach Szép Heléna című operettjében, mint Paris királyfi (Horváth Eszter volt Heléna), majd a lement öt előadás után Szegedre utazott, hol a szabadtéri játékokon már Jancsi szerepe várta a János vitézben



A következő operettrészletek  bejátszásait hallottuk a műsor folyamán:



Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő



Rádió Dalszínháza az operett keresztmetszetét először 1976. augusztus 14-én, a Kossuth rádióban sugározta (19.43-20.28.)



A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Bródy Tamás vezényli.




  • Slukk Tóni dala:



„Ha bemegyek a cirkuszba, szívem már egy láz, az a sok kis táncos fruska úgy megbabonáz …/A szép kis cirkusztáncosnők, ki ért a csókhoz úgy mint ők …”(Palcsó Sándor)




  • Mabel és Slukk Tóni három vidám kettőse (Domonkos Zsuzsa, Palcsó Sándor):



„Ha engem szeretnél, de boldoggá is tehetnél…”



Gréte, Gréte, jöjj a virágos rétre!Gréte-Gréte, miért nem jönnél a rétre? Jöjj, hát édes…!”



„ Én édes, drága férjem, Iván…”



Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald – Harsányi Zsolt: Marica grófnő – Marica és Zsupán kettőse:



„Szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál…”(Kalmár Magda, Palcsó Sándor)



Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba




  • Melodráma jelenet az I. felvonásból (Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András A daljáték keresztmetszetét 1963. augusztus 20án, a Kossuth Rádió mutatta be (13.42 – 14.57).



    „… Kutya van a kertben, hamar ide, hamar oda… / Borzalom, szörnyűség…../- Miért ez a zaj? Nos, mi baj? - Loptak a zsiványok… - Vasbilincset rájuk…. /- Ez ő, mily boldog álom, szép rózsaszál…. /- Szálljon átkok átka rád! Poklok éje lesz tanyád!…..” 



Lehár Ferenc – Ludwig Herzer, Fritz Löhner-Beda - Szenes Andor – Dalos László: Szép a világ  




  •  Induló: ”…A vágyam, oly régen, egy kis kirándulás…/A madár a bokorban, vígan áriázni kezd, zöldek a földek, völgyben a hölgyek, ő vele ülnek ottan a hölgyek, leragyog a napfény rájuk, szeretik a lányok ezt.  …/Kék a fényes ég, imádlak édes, régesrég, olyan igézők a lombos fák, ott vár miránk most a boldogság!...” (Németh Marika, Palcsó Sándor, km.: az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András ) „Bemutatjuk új felvételünket” , 1974. május 1., Kossuth Rádió, 14.29)



Kálmán Imre – J. Brammer, A. Grünwald – Kulinyi Ernő: A bajadér




  • Radjami herceg dala, I. felv.: „Éj borong a földön, éj és csend…/ Ó, Bajadérom, kit a szívem imád! Ó, Bajadérom. megöl érted a vágy…” (Palcsó Sándor) - élő koncertfelvételről

  • Odette és Radjami kettőse: ”Egy jó kis bár… ott kapta első csókját a lány…” (Pászthy Júlia, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) - Csepeli Munkásotthon, 1979. december 3.: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának operettestje Kálmán Imre műveiből.  (Élő koncertfelvétel)

  • Marietta és Napoleon vidám kettőse a II. felvonásból: „Aki tudja mi a sikk, mi a módi, rajong az a divatért mi nem ósdi… Jöne velem nagysád shimmyt járni? Bizsereg a talpam, nem tud várni, a zenekarban hottentotta tamtam szól....” (Kalmár Magda és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara) – Stúdiófelvétel



 



Az ismétlés a szokott időben, délután hat és hét óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27702018-06-23 16:26:53

A Dankó Rádió ma délelőtt sugárzott operettműsora („Túl az Óperencián”)  Pazeller Jakab Herkulesfürdői emlék  című híres keringőjének dallamaival kezdődött el (a Magyar Állami Hangversenyzenekart Ferencsik János vezényelte.



A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya továbbra is Palcsó Sándor operaénekessel beszélget a művész otthonában, akit ezúttal arról kérdezett, hogy a magyar kortárs operák anno hogyan találtak rá, és azokban énekelt tenor szólamok hangfekvése hogyan "feküdt a torkának”? Palcsó Sándor  kis történeteket mesélt. Petrovics Emil  Lysistraté c. operájában övé volt a Férfikarvezető szerepe, amelyet 1962-től alakított.  Egy későbbi előadáson a szólamot éneklő művészkollégát helyettesítenie kellett; őt keresték meg ezzel, bár tudván, hogy régen énekelte ezt a nem könnyű, igen nehéz szólamot.  Palcsó Sándor rövid gondolkozás után igent mondott, és beugrásával megmentette az előadást.  Nagy Ferenc karmester igen meg volt vele elégedve.



Palcsó Sándor Nagy Ibolyának ecsetelte, mennyire fontos karbantartani a memóriát, a zenei memóriát is:ismételni, folyton ismételni -  hogy az agyban megmaradjon… ; a torokfekvés, a hangszálak pedig mindig rendben legyenek, amikor szükség van rájuk…



Mihály András Együtt és egyedül című operájában a kommunista Schönherz Zoltán szerepét kapta meg. Erről, az egykor élt elektroműszerészről mint operaszereplőnek a színpadi megformálásáról is igen érdekes adalékokkal szolgált Palcsó Sándor  - így visszatekintve a múltba.



Az adásban nemcsak kortárs operák, de művész- operettművész-kortársak is szóba kerültek:  Honthy Hanna, Latabár Kálmán és Németh Marika… Palcsó Sándor az egyik nyáron a Margitszigeten fellépett Offenbach Szép Heléna című operettjében, mint Paris királyfi (Horváth Eszter volt Heléna), majd a lement öt előadás után Szegedre utazott, hol a szabadtéri játékokon már Jancsi szerepe várta a János vitézben



A következő operettrészletek  bejátszásait hallottuk a műsor folyamán:



Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő



Rádió Dalszínháza az operett keresztmetszetét először 1976. augusztus 14-én, a Kossuth rádióban sugározta (19.43-20.28.)



A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Bródy Tamás vezényli.




  • Slukk Tóni dala:



„Ha bemegyek a cirkuszba, szívem már egy láz, az a sok kis táncos fruska úgy megbabonáz …/A szép kis cirkusztáncosnők, ki ért a csókhoz úgy mint ők …”(Palcsó Sándor)




  • Mabel és Slukk Tóni három vidám kettőse (Domonkos Zsuzsa, Palcsó Sándor):



„Ha engem szeretnél, de boldoggá is tehetnél…”



Gréte, Gréte, jöjj a virágos rétre!Gréte-Gréte, miért nem jönnél a rétre? Jöjj, hát édes…!”



„ Én édes, drága férjem, Iván…”



Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald – Harsányi Zsolt: Marica grófnő – Marica és Zsupán kettőse:



„Szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál…”(Kalmár Magda, Palcsó Sándor)



Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba




  • Melodráma jelenet az I. felvonásból (Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András A daljáték keresztmetszetét 1963. augusztus 20án, a Kossuth Rádió mutatta be (13.42 – 14.57).



    „… Kutya van a kertben, hamar ide, hamar oda… / Borzalom, szörnyűség…../- Miért ez a zaj? Nos, mi baj? - Loptak a zsiványok… - Vasbilincset rájuk…. /- Ez ő, mily boldog álom, szép rózsaszál…. /- Szálljon átkok átka rád! Poklok éje lesz tanyád!…..” 



Lehár Ferenc – Ludwig Herzer, Fritz Löhner-Beda - Szenes Andor – Dalos László: Szép a világ  




  •  Induló: ”…A vágyam, oly régen, egy kis kirándulás…/A madár a bokorban, vígan áriázni kezd, zöldek a földek, völgyben a hölgyek, ő vele ülnek ottan a hölgyek, leragyog a napfény rájuk, szeretik a lányok ezt.  …/Kék a fényes ég, imádlak édes, régesrég, olyan igézők a lombos fák, ott vár miránk most a boldogság!...” (Németh Marika, Palcsó Sándor, km.: az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András ) „Bemutatjuk új felvételünket” , 1974. május 1., Kossuth Rádió, 14.29)



Kálmán Imre – J. Brammer, A. Grünwald – Kulinyi Ernő: A bajadér




  • Radjami herceg dala, I. felv.: „Éj borong a földön, éj és csend…/ Ó, Bajadérom, kit a szívem imád! Ó, Bajadérom. megöl érted a vágy…” (Palcsó Sándor) - élő koncertfelvételről

  • Odette és Radjami kettőse: ”Egy jó kis bár… ott kapta első csókját a lány…” (Pászthy Júlia, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) - Csepeli Munkásotthon, 1979. december 3.: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának operettestje Kálmán Imre műveiből.  (Élő koncertfelvétel)

  • Marietta és Napoleon vidám kettőse a II. felvonásból: „Aki tudja mi a sikk, mi a módi, rajong az a divatért mi nem ósdi… Jöne velem nagysád shimmyt járni? Bizsereg a talpam, nem tud várni, a zenekarban hottentotta tamtam szól....” (Kalmár Magda és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara) – Stúdiófelvétel



 



Az ismétlés a szokott időben, délután hat és hét óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42862018-06-23 12:40:42



Farkas Ferenc a darab zeneszerzője és karmestere, valamint Éduska szerepében Házy Erzsébet az előadás végén



Farkas Ferenc - Dékány András: Csínom Palkó



Szegedi Szabadtéri Játékok - Bemutató dátuma: 1960.07.24



Rendező: Mikó András



Forrás: OSZMI


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42852018-06-23 12:33:22



László Margit; Házy Erzsébet; Pavlánszky Edina



Schubert - Berté: Három a kisálány



Margitszigeti Szabadtéri Színpad



Bemutató: 1957.08.01



Rendező: Nádasdy Kálmán

Kenessey Ferenc (szabadtérre alkalmazta)







Házy Erzsébet az öltözőben Médi maszkját készíti



Fényképész:Kotnyek Antal



Forrás: OSZMI


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42842018-06-22 23:54:16









Házy Erzsébet (1929-1982) operaénekes otthonában



Fényképész: Kotnyek Antal



Forrás:OSZMI


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42832018-06-22 23:45:14





Házy Erzsébet (1929-1982) operaénekes kb. 31 éves korában a Duna-parton



Fényképész: Kotnyek Antal



Forrás: OSZMI


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42822018-06-22 23:17:00












Házy Erzsébet (1929-1982) operaénekes 34 éves korában Szegeden



Fényképész: Kotnyek Antal



Forrás: OSZMI



Operett, mint színpadi műfaj • 36172018-06-22 20:30:51

V4 Operettgála



A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából



2018. június 30. szombat 19:30 — 22:00



Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem



Közreműködők:

 



Rost Andrea - szoprán

Katarzyna Kuncio - mezzoszoprán

Richard Samek - tenor

Clemens Unterreiner – bariton





Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Peter Valentovič



Egy szünettel



  Dvořák: g-moll szláv tánc, op. 46, No. 8



  Lehár: Giuditta - Szép itt az élet és oly vidám



  Kálmán: Csárdáskirálynő - Sylvia belépője



  Kálmán: Marica grófnő - Hej, cigány!



  J. Strauss: A denevér



  - Quadrille



  - Orlovszky áriája



  Lehár: A víg özvegy - Ajk az ajkon



  Lehár: A mosoly országa - Vágyom egy nő után



 



  Moyzes: Garammenti táncok, op. 43 - IV. tétel



  Kálmán: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket



  Lehár: A víg özvegy



  - Vilja-dal



  - Danilo belépője



  Moniuszko: Halka - Mazurka



  J. Strauss: A cigánybáró - Czipra jóslata



  Lehár: Giuditta - Giuditta belépője



"Az operett soknemzetiségű műfaj: ismerünk francia és angol operetteket, de olasz, spanyol vagy orosz műveket is e műfajhoz sorolhatunk. Mégsem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy Közép-Európa népei számára különösen kedves közös kulturális kincset jelentenek az e régióban keletkezett operettek."


Rost Andrea • 20262018-06-22 20:29:54

V4 Operettgála



A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából



2018. június 30. szombat 19:30 — 22:00



Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem



Közreműködők:

 



Rost Andrea - szoprán

Katarzyna Kuncio - mezzoszoprán

Richard Samek - tenor

Clemens Unterreiner – bariton





Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Peter Valentovič



Egy szünettel



  Dvořák: g-moll szláv tánc, op. 46, No. 8



  Lehár: Giuditta - Szép itt az élet és oly vidám



  Kálmán: Csárdáskirálynő - Sylvia belépője



  Kálmán: Marica grófnő - Hej, cigány!



  J. Strauss: A denevér



  - Quadrille



  - Orlovszky áriája



  Lehár: A víg özvegy - Ajk az ajkon



  Lehár: A mosoly országa - Vágyom egy nő után



 



  Moyzes: Garammenti táncok, op. 43 - IV. tétel



  Kálmán: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket



  Lehár: A víg özvegy



  - Vilja-dal



  - Danilo belépője



  Moniuszko: Halka - Mazurka



  J. Strauss: A cigánybáró - Czipra jóslata



  Lehár: Giuditta - Giuditta belépője



"Az operett soknemzetiségű műfaj: ismerünk francia és angol operetteket, de olasz, spanyol vagy orosz műveket is e műfajhoz sorolhatunk. Mégsem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy Közép-Európa népei számára különösen kedves közös kulturális kincset jelentenek az e régióban keletkezett operettek."


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40392018-06-22 20:28:57

V4 Operettgála



A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából



2018. június 30. szombat 19:30 — 22:00



Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem



Közreműködők:

 



Rost Andrea - szoprán

Katarzyna Kuncio - mezzoszoprán

Richard Samek - tenor

Clemens Unterreiner – bariton





Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Peter Valentovič



Egy szünettel



  Dvořák: g-moll szláv tánc, op. 46, No. 8



  Lehár: Giuditta - Szép itt az élet és oly vidám



  Kálmán: Csárdáskirálynő - Sylvia belépője



  Kálmán: Marica grófnő - Hej, cigány!



  J. Strauss: A denevér



  - Quadrille



  - Orlovszky áriája



  Lehár: A víg özvegy - Ajk az ajkon



  Lehár: A mosoly országa - Vágyom egy nő után



 



  Moyzes: Garammenti táncok, op. 43 - IV. tétel



  Kálmán: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket



  Lehár: A víg özvegy



  - Vilja-dal



  - Danilo belépője



  Moniuszko: Halka - Mazurka



  J. Strauss: A cigánybáró - Czipra jóslata



  Lehár: Giuditta - Giuditta belépője



"Az operett soknemzetiségű műfaj: ismerünk francia és angol operetteket, de olasz, spanyol vagy orosz műveket is e műfajhoz sorolhatunk. Mégsem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy Közép-Európa népei számára különösen kedves közös kulturális kincset jelentenek az e régióban keletkezett operettek."



 


Palcsó Sándor • 2152018-06-22 17:54:22

Mindjárt, hat órakor kezdődik a délelőtti operettműsor ismétlése a Dankó Rádióban!



Ezen a héten minden nap Palcsó Sándorral beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya – ezúttal az operaénekes otthonában készült a hangfelvétel.



A mai adásban a kiváló tenoristánk emlékeinek tárházából előbb arra az időszakra tért vissza és arról mesélt, amikor életében először alakította Kukorica Jancsi szerepét az Operában – váltva Sárdy Jánost, aki pont akkor szerződött át a Fővárosi Operettszínházba…



Egy kedves epizódra emlékezett vissza a közelmúltból: 2016-ban, az Operabarátok Egyesülete, Fülöp Attila vezetésével, meginvitálta őt beszélgetős műsorába. Palcsó Sándor egy maga írt versféle-köszöntővel is készült…;  a János vitéz Kukorica Jancsi szerepére és az első, akkor megjelent életrajzi könyvének címére is asszociálva ezt a megható sorokat tartalmazó, nosztalgikus, szép versét most felolvasta Nagy Ibolya mikrofonja előtt, nekünk, rádióhallgatóknak…



Nagy Ibolya érdeklődött nála, hogyan „bírta” hangszálakkal s persze memóriával is, azt a sok-sok modern, kortárs, huszadik századi operaszerepet megtanulni – amelyek abszolválásáról ugyancsak elhíresült Palcsó Sándor…;  Eugen Suchoň „Örvény”-e falusi Vőfély és Szokolay Sándor Vérnászának Hold-béli alakításairól is nagyon érdekes gondolatokat fogalmazott meg.



Részletek:



Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő – Petőfi Sándor: János vitéz

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. december 27., Kossuth Rádió 18.40 – 21.05

Rádióra alkalmazta: Karinthy Frigyes

Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Cserés Miklós dr.



Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi Kórus.

Vezényel: Polgár Tibor



- Jancsi belépője (Sárdy János)



„Én a pásztorok királya legeltetem nyájam. Nem törődöm, az idővel a szívemben nyár van…/Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János!”



- Iluska dala (Házy Erzsébet)



„Van egy szegény ,kis árva lány, nincs apja, nincsen anyja, ki szeresse… A kis patakban a leányka, fehér ruháját mossa, mossa…”



 



Farkas Ferenc–Baróti Géza–Dékány András– Dalos László: Zeng az erdő

„Bemutatjuk új rádiófelvételünket”  - 1965. augusztus 21., Petőfi Rádió 14.45-16.00



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Lehel György

Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Rácz György



- Marci belépője (Palcsó Sándor)



„Be szép az erdő, a tarka rét! Fák sűrű lombján napsugár ég! Mohos fenyők, mind föld felett, úgy ragyog a kéklő ég…”



- Marci és Bori szerelmi duettje (László Margit, Palcsó Sándor)

„Domb oldalon játszottunk még valamikor régen, szálltak felettünk a felhők a magas égen! …/Emlékszel, tavasz idején, kószáltunk, ugye, te meg én? Ránk várt az erdő a domb oldalán!”



- Bori dala – Mókus-dal(László Margit):



 „Hallod-e te kicsike mókus-pajtás, kérlek, szépen felelj nekem arra, eljön-e jópajtásom…/Úgy bíz' a csiribiri mókus pajtás”



- Marci dala (Palcsó Sándor):



Búcsúlevél ez mit írók néked, elmegyek, bár utánad fáj szívem… Nem panaszlom el, hogy megbántottál. Bánatomat magammal viszem…. Megőrzöm szívem szép emlékét.”



 



Szokolay Sándor- Federico García Lorca – Illyés Gyula: Vérnász:  „Most kél a Hold” (III. felv., 1. kép, 2. jelenet)



Km.  Palcsó Sándor, Bódy József, a Magyar Állami Operaház Zenekara és az MRT Énekkara. Vezényel: Kórodi András



 



Franz von Suppé: Pajkos diákok



Innocent Vincze Ernő magyar fordításában



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. december 28., Kossuth Rádió 19.30 – 20.39 



Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Breitner Tamás



- Jelenet, Fleck elbeszélése és együttes (Palcsó Sándor, km. Szirmay Márta, Bende Zsolt és az MRT Énekkara)



- Szabadítónk! Szabadítónk!  - Megmentőnk! Úgy jön ő!  /-A teljes bölcs fakultás … ha pénzre szükség támad, csak értem kiabálnak….Mert mint egy gróf Luxemburg,  úgy elverjük ám a  pénzt! /- Jöjj, Fleck, és hárítsd el rólunk ezt a vészt! ... /-  Három sárkány!  Szörnyű bölcsek! - Mind a hármat le is győzted! /- Mind a három, mint a járom, oly nehéz volt, mondhatom. Türelemmel kellett várnom, míg megoldhatom.  Szépen bekopogtam úgy délfelé…  mikor a szobába beléptem ám…  a hölgyekhez kézcsókkal járultam én, és elmondtam kérelmem mily szerény .  … Rám morog egyik: lám, megint pénz  kell egy úrficskának, tán?   Rám ront a másik: lám, nálunk tán, bizony pénz terem a fán?  Harmadik mordul: lám, aki lumpol, az pumpol is, úgy ám!  Rám rohamoznak, rám! hogy a cinkosa vagyok neki tán. Hölgyeim, szavamra, öccsük nagyon szorgalmas diák… Így csevegtek,  így csipogtak, összevesztek, összefogtak, felugrottak és leültek, egyre jobban felhevültek. Mikor forró lázban égve morgó mérgük már lehűlt, akkor nyitották ki végre a nagy pénzes retikült! Ugye bár, látni már, finom módon lépjünk fel, s úgy megy minden, ahogy kell, úgy megy minden, minden, minden…/-Koccintsunk hát! …  Koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk rá!..”



- Angol-kettős (Szirmay Márta és Palcsó Sándor)



„Óh, Yes, yes, yes, yes, yes…”



- Jelenet és együttes (Szirmay Márta, Erdész Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, énekkar)



„Kopp-kopp, kopp-kopp…”



- Szerelmi kettős és együttes (Erdész Zsuzsa, Bartha Alfonz, km. énekkar)



„Légy erős! Búcsút vennék… /Szép reménysugár, szívemre vár talán. Drágám! Áldjon ég!”



- Finálé (Szirmay Márta, Erdész Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, énekkar)



„koccintsunk rá! Igyunk, igyunk…„Gaudeamus igitur…



 



Lehár: Cigányszerelem – Nyitány (Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27692018-06-22 17:53:20

Nemsokára, hat órakor kezdődik a délelőtti operettműsor ismétlése a Dankó Rádióban!



„Túl az Óperencián”



A mai adásban a kiváló tenoristánk emlékeinek tárházából előbb arra az időszakra tért vissza és arról mesélt, amikor életében először alakította Kukorica Jancsi szerepét az Operában – váltva Sárdy Jánost, aki pont akkor szerződött át a Fővárosi Operettszínházba…



Egy kedves epizódra emlékezett vissza a közelmúltból: 2016-ban, az Operabarátok Egyesülete, Fülöp Attila vezetésével, meginvitálta őt beszélgetős műsorába. Palcsó Sándor egy maga írt versféle-köszöntővel is készült…;  a János vitéz Kukorica Jancsi szerepére és az első, akkor megjelent életrajzi könyvének címére is asszociálva, ezt a megható sorokat tartalmazó, nosztalgikus, szép versét most felolvasta Nagy Ibolya mikrofonja előtt, nekünk, rádióhallgatóknak…



Nagy Ibolya érdeklődött nála, hogyan „bírta” hangszálakkal s persze memóriával is, azt a sok-sok modern, kortárs, huszadik századi operaszerepet megtanulni – amelyek abszolválásáról ugyancsak elhíresült Palcsó Sándor…;  Eugen Suchoň „Örvény”-e falusi Vőfély és Szokolay Sándor Vérnászának Hold-béli alakításairól is nagyon érdekes gondolatokat fogalmazott meg.



Részletek:



Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő – Petőfi Sándor: János vitéz

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. december 27., Kossuth Rádió 18.40 – 21.05

Rádióra alkalmazta: Karinthy Frigyes

Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Cserés Miklós dr.



Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi Kórus.

Vezényel: Polgár Tibor



- Jancsi belépője (Sárdy János)



„Én a pásztorok királya legeltetem nyájam. Nem törődöm, az idővel a szívemben nyár van…/Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János!”



- Iluska dala (Házy Erzsébet)



„Van egy szegény ,kis árva lány, nincs apja, nincsen anyja, ki szeresse… A kis patakban a leányka, fehér ruháját mossa, mossa…”



 



Farkas Ferenc–Baróti Géza–Dékány András– Dalos László: Zeng az erdő

„Bemutatjuk új rádiófelvételünket”  - 1965. augusztus 21., Petőfi Rádió 14.45-16.00



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Lehel György

Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Rácz György



- Marci belépője (Palcsó Sándor)



„Be szép az erdő, a tarka rét! Fák sűrű lombján napsugár ég! Mohos fenyők, mind föld felett, úgy ragyog a kéklő ég…”



- Marci és Bori szerelmi duettje (László Margit, Palcsó Sándor)

„Domb oldalon játszottunk még valamikor régen, szálltak felettünk a felhők a magas égen! …/Emlékszel, tavasz idején, kószáltunk, ugye, te meg én? Ránk várt az erdő a domb oldalán!”



- Bori dala – Mókus-dal(László Margit):



 „Hallod-e te kicsike mókus-pajtás, kérlek, szépen felelj nekem arra, eljön-e jópajtásom…/Úgy bíz' a csiribiri mókus pajtás”



- Marci dala (Palcsó Sándor):



Búcsúlevél ez mit írók néked, elmegyek, bár utánad fáj szívem… Nem panaszlom el, hogy megbántottál. Bánatomat magammal viszem…. Megőrzöm szívem szép emlékét.”



 



Szokolay Sándor- Federico García Lorca – Illyés Gyula: Vérnász:  „Most kél a Hold” (III. felv., 1. kép, 2. jelenet)



Km.  Palcsó Sándor, Bódy József, a Magyar Állami Operaház Zenekara és az MRT Énekkara. Vezényel: Kórodi András



 



Franz von Suppé: Pajkos diákok



Innocent Vincze Ernő magyar fordításában



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. december 28., Kossuth Rádió 19.30 – 20.39 



Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Breitner Tamás



- Jelenet, Fleck elbeszélése és együttes (Palcsó Sándor, km. Szirmay Márta, Bende Zsolt és az MRT Énekkara)



- Szabadítónk! Szabadítónk!  - Megmentőnk! Úgy jön ő!  /-A teljes bölcs fakultás … ha pénzre szükség támad, csak értem kiabálnak….Mert mint egy gróf Luxemburg,  úgy elverjük ám a  pénzt! /- Jöjj, Fleck, és hárítsd el rólunk ezt a vészt! ... /-  Három sárkány!  Szörnyű bölcsek! - Mind a hármat le is győzted! /- Mind a három, mint a járom, oly nehéz volt, mondhatom. Türelemmel kellett várnom, míg megoldhatom.  Szépen bekopogtam úgy délfelé…  mikor a szobába beléptem ám…  a hölgyekhez kézcsókkal járultam én, és elmondtam kérelmem mily szerény .  … Rám morog egyik: lám, megint pénz  kell egy úrficskának, tán?   Rám ront a másik: lám, nálunk tán, bizony pénz terem a fán?  Harmadik mordul: lám, aki lumpol, az pumpol is, úgy ám!  Rám rohamoznak, rám! hogy a cinkosa vagyok neki tán. Hölgyeim, szavamra, öccsük nagyon szorgalmas diák… Így csevegtek,  így csipogtak, összevesztek, összefogtak, felugrottak és leültek, egyre jobban felhevültek. Mikor forró lázban égve morgó mérgük már lehűlt, akkor nyitották ki végre a nagy pénzes retikült! Ugye bár, látni már, finom módon lépjünk fel, s úgy megy minden, ahogy kell, úgy megy minden, minden, minden…/-Koccintsunk hát! …  Koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk rá!..”



- Angol-kettős (Szirmay Márta és Palcsó Sándor)



„Óh, Yes, yes, yes, yes, yes…”



- Jelenet és együttes (Szirmay Márta, Erdész Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, énekkar)



„Kopp-kopp, kopp-kopp…”



- Szerelmi kettős és együttes (Erdész Zsuzsa, Bartha Alfonz, km. énekkar)



„Légy erős! Búcsút vennék… /Szép reménysugár, szívemre vár talán. Drágám! Áldjon ég!”



- Finálé (Szirmay Márta, Erdész Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, énekkar)



„koccintsunk rá! Igyunk, igyunk…„Gaudeamus igitur…



 



Lehár: Cigányszerelem – Nyitány (Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)


Pantheon • 22332018-06-21 16:32:33

Kedves Lajos! A régi barátsággal üdvözöllek itt, ismét a "fedélzeten"...


Palcsó Sándor • 2142018-06-21 16:15:55

Palcsó Sándor hétfőtől  „élőben” hallgatható a Dankó Rádió szokásos, délelőtti operettműsorában! A Túl az Óperencián adásának szerkesztő -műsorvezetője, Nagy Ibolya, otthonában kereste fel a "Magyar Állami Operaház örökös tagjai” doyenjét!  Palcsó Sándor ma többek közt arról mesélt a rádió mikrofonja előtt, hogy énekművészetére mind énekhang, mind színészi alakítást tekintve igen nagy hatással volt rá két jelentős operaénekes: Placido Domingót és Tito Gobbit említette, és meg is indokolta, miért… Szóba került Verdi Otellója és Debussy Pelléas és Melisande című műve is, de érdekes történetet mesét lovagló tudásáról – a Margitszigeti János Vitéz előadásain kellett lóhátra pattannia… , amúgy „imádott lovagolni”.



Emlegette volt gégészorvos specialista munkatársát az Operából, aki sokat segítette szakértelmével, ha erre szüksége volt, a hangszálainak épségét tekintve…



A beszélgetésben érintette a László Margit operaénekesnő-kolleginájával való rendszeres kapcsolattartást; egyik eszmecseréjük során szó esett  arról a Tóth Péter karmesterről, aki közös rádiófelvételükön Vincze Ottó Cseberből-vederbe című zenés játékában a  Magyar Rádió zenekarát vezényelte (1964); mi lett vele, miért tűnt el a zenei világból a kitűnő karmester, akit Ferencsik is nagyon becsült, mi lett a sorsa? (1967-ben disszidált, de alkoholizmusa miatt rövidesen eltávozott az élők a sorából…)



I. Leo Fall: Pompadour



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9. Kossuth adó 20.31-22.00

Fordította: Harsányi Zsolt. Rádióra Innocent Vincze Ernő dolgozta át.



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc. Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre



- Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó Sándor, km. Kishegyi Árpád és az MRT Énekkara)



„- A pom-pom- pom-Pompadour, a pompa-Pompadour! – Éljen Calicot! Éljen Calicot!....- Ti ostoba fickók!, hej, hagyjatok békét! Ti maflanépség, tinéktek nem való költői szépség! Hisz részegek vagytok, adta népe, hogy daloljak néktek, no, még csak az kéne! …/- Calicot!, Calicot! – ez biztató! / - Hohó-hahó, nohát! Kezdem a dalt: A pom-pom- pom- Pompadour, A pom-Pom- pom-Pompadour! Akárkinek le - ha-ha-ha! akárkinek leánya, de rettentő nagy ha-ha-ha! – de rettentő nagy dáma. A pom-pom-pom-Pompadour, a pompa-Pompadour, a Pompadour! Ó, de buzgón törődik a hazával, és a kormánynak piszkos zálogán, néha ágyba is elviszi magával, jó királyunk hatalmas jogarát!.. Pazarlás uralkodik vele…. és Lajosnak vidám az éjjele…. Ha-ha-ha- Ha-ha-ha-… A pom-pom-pom-Pompadour…”



 



II. Kálmán Imre - Paul Knepler - Herczeg Géza: Joséphine császárné - keresztmetszet



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc. Vezényel: Bródy Tamás.



- Juliette és Bernard vidám kettőse: „Kislány-kislány, mondok én egy jót, minden rangnál többet ér a csók…”  (Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)



- Ugyanők egy másik kettősben: „Én minden csókom, bókom néked adom…” (Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)



 



III. Vincze Ottó - Obernyik Károly - Ambrózy Ágoston: Cseberből vederbe



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. május 9., Kossuth Rádió 20.22 – 22.00

Km.: a Magyar Rádió Kamarazenekara és a Földényi-kórus. Vezényel: Tóth Péter

Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre




  • Cserei Sándor dala: „En hazatérek! Oda kell menni, hol fordul a világ!...” (Palcsó Sándor)

  • Jódli-dal: „Havasi táj…” (László Margit, km. Daróczy Jenő gitáron)

  • Levél-jelenet (Andor Éva, Palcsó Sándor, km. Várhelyi Endre)

  • Cserei Sándor másik dala: „Gondolsz-e rám. én drága, mátkám? Ne hagyj el, árván!...” (Palcsó Sándor, km. a Nőikar)

  • Mici és Pista vidám kettőse (László Margit, Kishegyi Árpád)

     



IV. Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár



Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc. Vezényel: Sebestyén András.



Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Cserés Miklós dr.



- Bessy és Fritz kettőse: „Nagyon vad ez a vadon… Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)



 



A műsorban Bozsó József énekes-színészt születésnapján köszöntötte Nagy Ibolya ezzel a dallal:



Kálmán Imre – J. Brammer – A. Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő



„Kislány, vigyázz, csókra szomjas a huszár! Kislány, vigyázz, minden ablakot bezárj!” (Bozsó József)



Az adás elején és a végén egy-egy Lehár szerzemény dallamai csendültek fel:




  • FriderikaKözzene (Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – 1972-es stúdiófelvételről.

  • Luxemburg grófja – Keringő (km. a Bécsi Johann Strauss Szimfonikus Zenekar,  vezényel: Willi Boskovszky)



Ezt az operettműsort ismét meghallgathatjuk most délután hat és hét óra között a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27682018-06-21 16:15:25

Palcsó Sándor hétfőtől  „élőben” hallgatható a Dankó Rádió szokásos, délelőtti operettműsorában! A Túl az Óperencián adásának szerkesztő -műsorvezetője, Nagy Ibolya, otthonában kereste fel a "Magyar Állami Operaház örökös tagjai” doyenjét!  Palcsó Sándor ma többek közt arról mesélt a rádió mikrofonja előtt, hogy énekművészetére mind énekhang, mind színészi alakítást tekintve igen nagy hatással volt rá két jelentős operaénekes: Placido Domingót és Tito Gobbit említette, és meg is indokolta, miért… Szóba került Verdi Otellója és Debussy Pelléas és Melisande című műve is, de érdekes történetet mesét lovagló tudásáról – a Margitszigeti János Vitéz előadásain kellett lóhátra pattannia… , amúgy „imádott lovagolni”.



Emlegette volt gégészorvos specialista munkatársát az Operából, aki sokat segítette szakértelmével, ha erre szüksége volt, a hangszálainak épségét tekintve…



A beszélgetésben érintette a László Margit operaénekesnő-kolleginájával való rendszeres kapcsolattartást; egyik eszmecseréjük során szó esett  arról a Tóth Péter karmesterről, aki közös rádiófelvételükön Vincze Ottó Cseberből-vederbe című zenés játékában a  Magyar Rádió zenekarát vezényelte (1964); mi lett vele, miért tűnt el a zenei világból a kitűnő karmester, akit Ferencsik is nagyon becsült, mi lett a sorsa? (1967-ben disszidált, de alkoholizmusa miatt rövidesen eltávozott az élők a sorából…)



I. Leo Fall: Pompadour



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9. Kossuth adó 20.31-22.00

Fordította: Harsányi Zsolt. Rádióra Innocent Vincze Ernő dolgozta át.



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc. Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre



- Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó Sándor, km. Kishegyi Árpád és az MRT Énekkara)



„- A pom-pom- pom-Pompadour, a pompa-Pompadour! – Éljen Calicot! Éljen Calicot!....- Ti ostoba fickók!, hej, hagyjatok békét! Ti maflanépség, tinéktek nem való költői szépség! Hisz részegek vagytok, adta népe, hogy daloljak néktek, no, még csak az kéne! …/- Calicot!, Calicot! – ez biztató! / - Hohó-hahó, nohát! Kezdem a dalt: A pom-pom- pom- Pompadour, A pom-Pom- pom-Pompadour! Akárkinek le - ha-ha-ha! akárkinek leánya, de rettentő nagy ha-ha-ha! – de rettentő nagy dáma. A pom-pom-pom-Pompadour, a pompa-Pompadour, a Pompadour! Ó, de buzgón törődik a hazával, és a kormánynak piszkos zálogán, néha ágyba is elviszi magával, jó királyunk hatalmas jogarát!.. Pazarlás uralkodik vele…. és Lajosnak vidám az éjjele…. Ha-ha-ha- Ha-ha-ha-… A pom-pom-pom-Pompadour…”



 



II. Kálmán Imre - Paul Knepler - Herczeg Géza: Joséphine császárné - keresztmetszet



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc. Vezényel: Bródy Tamás.



- Juliette és Bernard vidám kettőse: „Kislány-kislány, mondok én egy jót, minden rangnál többet ér a csók…”  (Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)



- Ugyanők egy másik kettősben: „Én minden csókom, bókom néked adom…” (Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)



 



III. Vincze Ottó - Obernyik Károly - Ambrózy Ágoston: Cseberből vederbe



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. május 9., Kossuth Rádió 20.22 – 22.00

Km.: a Magyar Rádió Kamarazenekara és a Földényi-kórus. Vezényel: Tóth Péter

Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre




  • Cserei Sándor dala: „En hazatérek! Oda kell menni, hol fordul a világ!...” (Palcsó Sándor)

  • Jódli-dal: „Havasi táj…” (László Margit, km. Daróczy Jenő gitáron)

  • Levél-jelenet (Andor Éva, Palcsó Sándor, km. Várhelyi Endre)

  • Cserei Sándor másik dala: „Gondolsz-e rám. én drága, mátkám? Ne hagyj el, árván!...” (Palcsó Sándor, km. a Nőikar)

  • Mici és Pista vidám kettőse (László Margit, Kishegyi Árpád)

     



IV. Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár



Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc. Vezényel: Sebestyén András.



Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Cserés Miklós dr.



- Bessy és Fritz kettőse: „Nagyon vad ez a vadon… Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)



 



A műsorban Bozsó József énekes-színészt születésnapján köszöntötte Nagy Ibolya ezzel a dallal:



Kálmán Imre – J. Brammer – A. Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő



„Kislány, vigyázz, csókra szomjas a huszár! Kislány, vigyázz, minden ablakot bezárj!” (Bozsó József)



Az adás elején és a végén egy-egy Lehár szerzemény dallamai csendültek fel:




  • FriderikaKözzene (Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – 1972-es stúdiófelvételről.

  • Luxemburg grófja – Keringő (km. a Bécsi Johann Strauss Szimfonikus Zenekar,  vezényel: Willi Boskovszky)



Ezt az operettműsort ismét meghallgathatjuk most délután hat és hét óra között a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában.


Jacques Offenbach • 4702018-06-20 16:16:45

Ma 199 éve született Jacques Offenbach.






  • Uj Idők, 1911., július 16. (29. szám)



Offenbach Pesten



A mester, aki megírta a „Szép Heléna" és az „Orfeusz az alvilágban" zenéjét, pont ötven évvel ezelőtt fölkerekedett, hogy francia színtársulatával mulattassa a pesti Nemzeti Színház közönségét. Ez nem volt csekély eset, és következményei sem voltak jelentéktelenek. Mert tulajdonképpen Offenbach szereplésének köszönhető (ha van benne köszönet), hogy az operett fészket rakott a magyar fővárosban.



Pár hónappal Jacques mester távozása után, 1862. április 21-én már lepörög a budai népszínházban az első igazi magyar operett is. Igaz, hogy szerzői, Bényey István és Allaga Géza, csak egy fölvonásnyit tudtak kimérni az új portékából, de ennek aztán megvolt a maga publikum-sikere. Azóta Blaháné és Pálmai Ilka diadalról-diadalra vitték ezt a könnyű műfajt.



Bizonyos mértékben utat tört tehát Offenbach, midőn 1861. július 12-én színre hozta nálunk a „Nővé változott macskát". így előadva új hang, új forma volt ez akkor a Rákos homokján. S a közönség az első napon csak úgy özönlött a ritkaság megtekintésére. Bizonyára nem is esett akkor szó egyébről.



Mert Pest élete alapjában véve nyárspolgáriasan csöndes volt  Jacques mester ideérkezésének napjaiban. Az utcák szimplák, porosak, piszkosak. Annyira, hogy az Offenbach-trupp ideérkezése előtt pár héttel éppen aziránt üléseztek a terézvárosi albíróságok, „miképpen lehetne a Király-utcát a nagy szeméttől tisztán tartani". Pedig a közlekedés nem is volt még valami lázas. Mai száguldó villámosainkat akkor a lóvasút képviselte, alig egyéves intézmény még, hatásköre is fölötte szűk, mert „hálózata" a Kálvin-tértől a Dunáig terjedt. A láz és tűz, amelyet a polgári élet nélkülözött, az irodalomban annál élénkebben élt. Már huszonnégy esztendeje volt akkor Pestnek Nemzeti Színháza. Már egy év óta ott állt plasztikai díszéül az első színész-szobor is, Lendvaié, igaz, hogy keservesen rossz volt, de szobor volt mégis. S az írók e szobor mellől tüzelték a közönséget a magyar színművészet pártolására. Bármily szomorúak voltak is ennek az intézetnek anyagi viszonyai, mégis összekolendáltak számára annyit, hogy életben maradhasson. Lám, még egypár mágnást is rá lehetett beszélni arra, hogy a Nemzetinek odaajándékozzák azokat a kosztümjeiket és díszruháikat, amelyekben tavaly a nagyheti műkedvelői hangversenyen szerepeltek. Valahogy meg tudták csinálni az írók, hogy a szegény intézet tüntetésszerű pártfogásban részesüljön, bár ennek néha nagyon furcsa volt a formája. Mert például 1860 januárjában ez a tüntetés abból állott, hogy a közönség bojkottálta a német színházat, még a karmester jutalom játéka estéjén is, és a szegény tatár ez este három krajcár „tiszta jövedelmet" mondhatott magáénak.



A modern világnak csupán egy jelenségét jegyezhetjük föl ebből az időből: az első magyar szedősztrájkot, amely éppen Offenbach mester ideérkezésekor tört ki.

Talán a Nemzetinek szomorú pénzviszonyain óhajtottak lendíteni, midőn a francia truppnak átengedték klasszikus színpadunkat. Az előadások július 12-től július 18-ig tartottak, de velük nyilván nem értek célt. Mert a Zenészeti Lapok hosszú kritikájának végén ez olvasható: „Színházunk pénztára, úgy hisszük, nem igen fog búsulni utánuk, de még közönségünk sem".

A közönség sem? Nem bizony, legalább egyelőre nem. Az első előadás ugyan fényes sikerű volt, s a fölemelt helyárak ellenére is zsúfolt volt a ház. A Zenészeti Lapok meg is írja miért: „Eme fölkapott s eldivatosodott párisi bohóságoknak eredeti alakban való észleltetése, a francia társaságnak hallhatása, az idegen színészek s színésznőknek színről-színre való láthatása, a hallérzékek mellett — pillangók röpködéseként — elvonuló könnyű s átlátszó zene élvezete, a franciák iránti udvariasság kimutatása s más egyéb tekintetek első este minden helyiségében megtölték a színházat." De csak az első estén, mert a többi előadás nagyrészt vékony kassza mellett folyt le. A pesti közönség ugyanis kissé illetleneknek találta az Offenbach-operetteket.



A Zenészeti Lapok ily irányban meg is leckézteti az igazgatóságot: „Óvakodjék az efféle sem a magyar józan ízléséhez, sem pedig kedélyéhez soha össze nem illő s egyedül a párisi helyi érdekekhez kötött sületlen s triviál bohóságoknak szélesebb tért engedni."



 És folytatja a „Párisi kofák" recenzeálásánál:



„A benne előforduló trivialitások s minden finomabb ízlést méltó indignatioval sértő élethű utánzása ama párisi női fajnak, mely még a policáj nyers ökle alul is emancipálta magát s mely a gorombáskodásban s illetlenségben még a híres bécsi kofáknak is adhatna negyvenkét point egy duplát előre, oly visszataszító hatással volt a közönségre, hogy meg vagyunk győződve, miszerint másodszor fogdosva sem nézné meg az, aki már egyszer látta. Az effélék párisi népszínházakon kívül sehol sem adhatók botrány nélkül s nem is látjuk át, hogy miért kellessen az ilyen jeleneteket élethűn látni a színpadon akkor, midőn az életben minden finomabb ízlésű ember elkerülné azokat. Valóban, ha a francián kívül más nemzet merészelné ilyennel mulattatni a párisi külvárosi közönséget: aligha fölemelt árak mellett kivett páholyokkal viszonozná azt."



A „Kisorsolt kisasszony" sem járt jobban. Nyilván a közvéleményt tolmácsolta a kritikus, amidőn ezért a darabért megpirongatja a Nemzeti igazgatóságát és hozzáteszi: „Annyira még nem süllyedt a színház látogatásának fogalma, hogy élvezetet találjon közönségünk oly közértelmű szavak s eljárások fölmutatására, minőkkel eme erkölcsi mételyt szóró darab telve van. Bizony nehéz dolog gúnyt nem írni sok olyan fogalma fölött az úgynevezett civilizációnak, melyhez hasonlót hiába keresünk az általunk barbároknak nevezett népek társadalmi életében."



Persze, nem minden darabra sújt le ily keményen a közvélemény.



Az „Orfeusz az alvilágban" már jobban járt. „Az egész társaság meggyőzött ma kitűnő színpadi jártasságáról és a fényes öltözetek is kitűnő szakavatottsággal voltak készítve. Tagadni nem lehet, hogy Cremieux úr élces szövegíró és Offenbach ügyes zeneszerző, de közönségünket, mely a bécsi kritika nyomán indulva ment az előadásra, ki nem elégítik. A közönyös fogadás oka alkalmasint az operettek francia jellemében keresendő; társadalmi életünk még sokkal természetesb és nemzetiesb, hogysem az ily más nemzet típusát magán viselő szemfényvesztésekben — s sokszor trivialitásokban — kedvünket lelhetnék."



Az Orfeusz előadásán a nézőtér a fulladásig megtelt s a Vasárnapi Újság referense bevallja, hogy a legjobb akarat mellett sem tudott magának helyet biztosítani a nézőtéren. A többi előadás gyönge látogatottságának okát elmondta már régi kollégánk, a Zenészeti Lapok kritikusa. Csakugyan, minden jel arra mutat, hogy a közönségnek nem kellettek e „szabados" operettek. Vagy talán helyesebben: illetlennek tartották az ilyesmit végignézni.



S ha ez így van, akkor érezzük csak igazán, hogy ötven év mily sok idő. Ötven év alatt Budapest közönsége oly alaposan meg tudott változni, hogy a jó öreg Offenbach, ha ma újra bevonulna truppjával Budapestre, újra fiaskót vallana. A közönség túlságosan illedelmeseknek vélné darabjait.




Palcsó Sándor • 2132018-06-20 11:36:42

Palcsó Sándort otthonában kereste fel Nagy Ibolya, aki a felvett beszélgetésüket ezen a héten a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorába szerkeszti be.



A mai adásban Palcsó Sándor elmeséli az 1956-os forradalmi események időszakát, amikor még a Honvéd Művészegyüttes tagjaként kínai turnéra utaztak vonattal, Szibérián át Pekingbe, és három hónapig tartott ez a vendégszereplés; kint kapták itthonról a híreket, és csak decemberben tértek haza…



Palcsó Sándor felelevenítette azt az időszakot is, amikor bekerült az Operaházba; arról az időszakról, melyet máig is az „Opera aranykorszakának” neveznek…; kollégáiról, Losonczy Györgyről és Simándy Józsefről osztott meg velünk kis történeteket.



Szóba került Palcsó Sándor első rádiós felkérései, szereplései és a Rádiózenekarral való közös, jóviszonyuk… Sebestyén András, karmester, a Rádió Zenei Főosztályának akkori vezetője hívta be egy szerep eléneklésére, Udvardy Tibor ajánlására az 1960-as évek legelején. Onnantól kezdve nem volt megállás: töménytelen számú rádiófelvételt készítettek vele az elkövetkező három évtized alatt a zenei stúdiókban…



(Talán nem véletlen, hogy a műsorvezető, Nagy Ibolya Palcsó Sándornak ma csupa olyan operettfelvételéből szerkesztett be részleteket, amelyek zenei felvételén az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli.)



 



Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra 



Az 1980. július 2-án, a Petőfi rádióban 18.35-19.25 között bemutatott rádiófelvételről, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András




  • A király dala (Palcsó Sándor)



            „Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom…”   




  • Alexandra dala (Pászthy Júlia)

  • A király és Alexandra kettőse (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)



            „- Minek ez a hideg pillantás?…ijedelem ül a szép szemén, nem is tudom, mire véljem!? /- Minek ez a heves ostromlás? Egy kissé gyorsan jár, ne legyen a szeme oly mohó…/- Miért vagy oly szépmint az álom, elbűvölő, mint senki más, mióta látlak, érted vágyom…”




  • A Grófnő és Károly vidám kettőse (Oszvald Marika és Maros Gábor)



 



Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba 



A daljáték keresztmetszetét 1963. augusztus 20-án, a Kossuth Rádió mutatta be, 13.42 – 14.57.



Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András



Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Rácz György



Kardos György és Gál Zsuzsa szövegét elmondja: Mészáros Ági



Szereplők: 



Németh Marika (Leila), 

Ilosfalvy Róbert (Gábor diák),

Palócz László (Mujkó), 

Palcsó Sándor (Zulfikár, főeunuch) 

Várhelyi Endre (Gül baba), 

Bende Zsolt (A budai bíró)

Kovács Péter (Kucsuk Ali, budai basa)



Erről a stúdiófelvételről csendültek fel az alábbi részletek:




  • Leila belépője, I. felv. (Németh Marika)



            „Valahol messze, nem tudom, hol…./S lassan elém jött…daliás ifjú legény…” 




  • Melodráma jelenet az I. felvonásból (Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Kovács Péter, énekkar) 



    „… Kutya van a kertben, hamar ide, hamar oda… /- Borzalom, szörnyűség…../- Miért ez a zaj? Nos, mi baj? - Loptak a zsiványok… - Vasbilincset rájuk…. /- Ez ő, mily boldog álom, szép rózsaszál…. /- Szálljon átkok átka rád! Poklok éje lesz tanyád!…..” 



 




  • Szerelmi kettős a II. felvonásból (Németh Marika, Ilosfalvy Róbert és én énekkar)     „Ha volnék egy énekes madárka, tehozzád szólna mindegyik dalom…/Szép égi virágom, jó sorsomat áldom…. /Jer, vélem, édes, szökjünk el együtt…”



Egy másik felvételről szólalt meg:




  • Mujkó dala (Miller Lajos és az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) – „Bemutatjuk új operettfelvételeinket” – Sass Sylvia és Miller Lajos énekel 

    1976. augusztus 16., Kossuth adó 20.25 21.05



    „Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál. Vándorbottal a kezében cigánylegény megmegáll. Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet. Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson, felejtsen el engemet….”



 



Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár




  • Agglegények dala  (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkarának Férfikara, vezényel: Sebestyén András)



          „A klubfotelben álmodozva hányszor elsóhajtom. ha lenne párom, hű menyecském, s véle négy-öt rajkóm!      / Rossz szokás, rossz szokás, csak rossz szokás a nősülés és semmi más!  Cselszövők,  mind a nők , és mások mindahányan esküvő előtt! Agglegény, légy kemény! Fogadd, ha kell esküvel: bús tatár nem leszel! És hogyha rabbá tett egy nő, papucsba’ indulj már a paphoz hitszegő!...”



 



A délelőtt elhangzott adást ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban ma 18 és 18 óra között.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27672018-06-20 11:32:28

Palcsó Sándort otthonában kereste fel Nagy Ibolya, aki a felvett beszélgetésüket ezen a héten a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorába szerkeszti be.



A mai adásban Palcsó Sándor elmeséli az 1956-os forradalmi események időszakát, amikor még a Honvéd Művészegyüttes tagjaként kínai turnéra utaztak vonattal, Szibérián át Pekingbe, és három hónapig tartott ez a vendégszereplés; kint kapták itthonról a híreket, és csak decemberben tértek haza…



Palcsó Sándor felelevenítette azt az időszakot is, amikor bekerült az Operaházba; arról az időszakról, melyet máig is az „Opera aranykorszakának” neveznek…; kollégáiról, Losonczy Györgyről és Simándy Józsefről osztott meg velünk kis történeteket.



Szóba került Palcsó Sándor első rádiós felkérései, szereplései és a Rádiózenekarral való közös, jóviszonyuk… Sebestyén András, karmester, a Rádió Zenei Főosztályának akkori vezetője hívta be egy szerep eléneklésére, Udvardy Tibor ajánlására az 1960-as évek legelején. Onnantól kezdve nem volt megállás: töménytelen számú rádiófelvételt készítettek vele az elkövetkező három évtized alatt a zenei stúdiókban…



(Talán nem véletlen, hogy a műsorvezető, Nagy Ibolya Palcsó Sándornak ma csupa olyan operettfelvételéből szerkesztett be részleteket, amelyek zenei felvételén az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli.)



 



Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra 



Az 1980. július 2-án, a Petőfi rádióban 18.35-19.25 között bemutatott rádiófelvételről, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András




  • A király dala (Palcsó Sándor)



            „Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom…”   




  • Alexandra dala (Pászthy Júlia)

  • A király és Alexandra kettőse (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)



            „- Minek ez a hideg pillantás?…ijedelem ül a szép szemén, nem is tudom, mire véljem!? /- Minek ez a heves ostromlás? Egy kissé gyorsan jár, ne legyen a szeme oly mohó…/- Miért vagy oly szépmint az álom, elbűvölő, mint senki más, mióta látlak, érted vágyom…”




  • A Grófnő és Károly vidám kettőse (Oszvald Marika és Maros Gábor)



 



Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba 



A daljáték keresztmetszetét 1963. augusztus 20-án, a Kossuth Rádió mutatta be, 13.42 – 14.57.



Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András



Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Rácz György



Kardos György és Gál Zsuzsa szövegét elmondja: Mészáros Ági



Szereplők: 



Németh Marika (Leila), 

Ilosfalvy Róbert (Gábor diák),

Palócz László (Mujkó), 

Palcsó Sándor (Zulfikár, főeunuch) 

Várhelyi Endre (Gül baba), 

Bende Zsolt (A budai bíró)

Kovács Péter (Kucsuk Ali, budai basa)



Erről a stúdiófelvételről csendültek fel az alábbi részletek:




  • Leila belépője, I. felv. (Németh Marika)



            „Valahol messze, nem tudom, hol…./S lassan elém jött…daliás ifjú legény…” 




  • Melodráma jelenet az I. felvonásból (Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Kovács Péter, énekkar) 



    „… Kutya van a kertben, hamar ide, hamar oda… /- Borzalom, szörnyűség…../- Miért ez a zaj? Nos, mi baj? - Loptak a zsiványok… - Vasbilincset rájuk…. /- Ez ő, mily boldog álom, szép rózsaszál…. /- Szálljon átkok átka rád! Poklok éje lesz tanyád!…..” 



 




  • Szerelmi kettős a II. felvonásból (Németh Marika, Ilosfalvy Róbert és én énekkar)     „Ha volnék egy énekes madárka, tehozzád szólna mindegyik dalom…/Szép égi virágom, jó sorsomat áldom…. /Jer, vélem, édes, szökjünk el együtt…”



Egy másik felvételről szólalt meg:




  • Mujkó dala (Miller Lajos és az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) – „Bemutatjuk új operettfelvételeinket” – Sass Sylvia és Miller Lajos énekel 

    1976. augusztus 16., Kossuth adó 20.25 21.05



    „Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál. Vándorbottal a kezében cigánylegény megmegáll. Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet. Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson, felejtsen el engemet….”



 



Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár




  • Agglegények dala  (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkarának Férfikara, vezényel: Sebestyén András)



          „A klubfotelben álmodozva hányszor elsóhajtom. ha lenne párom, hű menyecském, s véle négy-öt rajkóm!      / Rossz szokás, rossz szokás, csak rossz szokás a nősülés és semmi más!  Cselszövők,  mind a nők , és mások mindahányan esküvő előtt! Agglegény, légy kemény! Fogadd, ha kell esküvel: bús tatár nem leszel! És hogyha rabbá tett egy nő, papucsba’ indulj már a paphoz hitszegő!...”



 



A délelőtt elhangzott adást ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban ma 18 és 18 óra között.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27662018-06-20 00:47:54

1978. június 5., Petőfi Rádió, 19.45 – 20.36



„Bemutatjuk új felvételünket”



 Kalmár Magda operettdalokat énekel



Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara



Vezényel: Bródy Tamás



1. Johann Strauss: A denevér



a.) Csárdás



b.) Adél dala



2. Millöcker: Dubarry – „Mindegy nekem, mi lesz velem…”



3. Lehár Ferenc: Giuditta – „Más nem csókol…”



4.Oscar Straus: Búcsúkeringő – Rózsadal



5. Lehár Ferenc: Paganini – „Szép álom, szállj a szívemre…”



6. Huszka Jenő: Lili bárónő – „Egy férfi képe van a szívem közepébe’…”



7. Porter: Csókolj meg, Katám – Dal



8. Fényes Szabolcs – Békeffy István: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak – „Csoda kell…”



9. Loewe: My Fair Lady – „Ma éjjel táncolnék…” (km. Köteles Éva, Takács Judit, Szita Bori)


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12332018-06-20 00:32:40

Kapcs.: 281. sorszám



Kiegészítés










1978. július 26.  MTV 20.35 – 21.30



Egy hang és néhány maszk - Kalmár Magda műsora 



Szerkesztő: Ruitner Sándor



Vezető-operatőr: Szilágyi Virgil



Rendezte: Csenterics Ágnes




Kalmár Magda az alábbi operákból és operettekből énekel:




  1. Donizetti: Don Pasquale

  2. Delibes: Lakmé

  3. Mozart: Figaro házassága

  4. Puccini: Bohémélet

  5. Zeller: A madarász

  6. Lehár Ferenc: A mosoly országa



Közreműködik: Berkes János, Melis György – ének; Szelecsényi Norbert – zongora, a Magyar Állami Operaház  Zenekara, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, a MÁV Szimfonikus Zenekar



Vezényel: Medveczky Ádám



Műsorvezető: Antal Imre



 


László Margit • 1482018-06-20 00:09:36

1977. július 21.,  Kossuth Rádió, 19.50 – 20.40



„Magyar Operaénekesek”



László Margit



Kertész Iván műsora




  1. Mozart: Don Giovanni – Zerlina áriája, II. felv.

  2. Puccini: Turandot – Liu áriája, I. felv.

  3. Thomas: Mignon – Polonéz

  4. Verdi: Rigoletto – Gilda áriája, I. felv.

  5. Cimarosa: A titkos házasság – Carolina áriája, I. felv.

  6. Bizet: Carmen – Micaela áriája, III. felv.

  7. Rossini: A sevillai borbély – Rosina kavatinája, I. felv.

  8. Weber: Abu Hasszán – Fatime f-moll áriája

  9. Puccini: Bohémélet – Musette keringője

  10. Mozart: A varázsfuvola – Pamina áriája, II. felv.


Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei • 3252018-06-19 15:57:13

Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekverseny



JELENTKEZÉS menüpontra!





Jelentkezési határidő 2018.augusztus 25-ig.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42812018-06-19 15:53:05

Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekverseny



JELENTKEZÉS menüpontra!

Jelentkezési határidő 2018.augusztus 25-ig.



 


Palcsó Sándor • 2122018-06-19 15:10:41

A  Dankó rádió Túl az Óperencián című műsorában egész héten át  Palcsó Sándor tenoristával beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.  



Az Operaház nyugalmazott énekművésze folytatta tegnap megkezdett, eseménydús életútjának ismertetését, amelynek során gyermekkora első ének-színpadi megmutatkozásainak, próbálkozásainak ismertetésétől, a kezdeti ének-zene tanulmányainak ecsetelésétől eljutott Érsek Mária zongoraművész-zenepedagógussal való találkozásáig; az Operaház Énekkarának helyettes karigazgatója, korrepetitora karolta fel, és tanította,  akire máig nagy gyermeki szeretettel és hálával emlékszik vissza.   



A hangfelvételről elhangzó beszélgetés mellett zenei bejátszásokat is hallunk a művész énekfelvételeiből.



 A Nagy Ibolya szerkesztette adás zenei kínálatából a délelőtti operettműsorban az alábbi operettrészletek szólaltak meg



 



Palcsó Sándor rádiófelvételei közül előbb Offenbach A sóhajok hídja című, 1976-ban bemutatott operettből szólalt meg több dal és együttes:



Crémieux és Halevy szövegét fordította és a verseket írta: Romhányi József



Vezényel: Bródy Tamás



Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



- Nyitójelenet (km. Énekkar)



- Malatromba álma„Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél ha fúj a szél…”(Palcsó Sándor)



- Nr. 16. Malatromba dala: „Egy jó bolt az mindig jó volt…” (Palcsó Sándor, énekkar)



- Nr. 27. Tízek Tanácsa – jelenet: „Van egy kis zúg a völgyben, a hispán vidéken ….hív a mesebeli Spanyolország…” (Palcsó Sándor, km.  Kalmár Magda, Kincses Veronika, Rozsos István, énekkar)



- Hatos: „- Imádlak! - Engem imádnak!... Jöjj, menjünk innen már…” (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Rozsos István, Radnay György, Antalffy Albert)



- Malatromba dala - A galamb és a héja: „A szép kis gerlék most elpihennek szendén…” (Palcsó  Sándor)



- Catarina dala: „Virágos jókedvetek van, de ez a kis dal …” (Kalmár Magda)



- Nr. 25  Amoroso kupléja és kórusjelenet: „Csengj, bongj, zengj! Harsog ma a város… ” (Kincses Veronika, énekkar) 



 



Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérei Adolf: A bécsi asszonyok



-  A katonakarmester-dal (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó)



„- A banda élén így megyek, száz szem tekint felém!  Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará… Megállanak az emberek az utca két felén, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará …de a hallgatóság ó, de nagyszerű! És főleg nőnemű, csinos parázsszemű! Megnyílanak kint mind az ablakok és a földi angyalok!   Csupa lány! Csupa szép! …Sok kis kéz ím rám mutat: / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! Sóhajt nőcske-lányka száz, értem ég szívében láz! Rám borul a kis hamis, megolvad még a jégcsap is, hogyha szemtől szembe néz, a pillantása megigéz! 



/A banda élén vinni kell a karmesterboltot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…Megláthatja a sok irigy, a munka nem robot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…És hozzám hány lány szólott esztelen, szép holdas estelen, derék karmesterem… / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! …”  



 



Ezt az adást ma délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk a rádióban, és online a rádió internetes oldalán is.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27652018-06-19 15:05:29

A  Dankó rádió Túl az Óperencián című műsorában egész héten át  Palcsó Sándor tenoristával beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.  



Az Operaház nyugalmazott énekművésze folytatta eseménydús életútjának ismertetését, amelynek során gyermekkora első ének-színpadi megmutatkozásainak, próbálkozásainak ismertetésétől, a kezdeti ének-zene tanulmányainak ecsetelésétől eljutott Érsek Mária zongoraművész-zenepedagógussal való találkozásáig; az Operaház Énekkarának helyettes karigazgatója, korrepetitora karolta fel, és tanította,  akire máig nagy gyermeki szeretettel és hálával emlékszik vissza.   



A hangfelvételről elhangzó beszélgetés mellett zenei bejátszásokat is hallunk a művész énekfelvételeiből.



 A Nagy Ibolya szerkesztette adás zenei kínálatából a délelőtti operettműsorban az alábbi operettrészletek szólaltak meg



 



Palcsó Sándor rádiófelvételei közül előbb Offenbach A sóhajok hídja című, 1976-ban bemutatott operettből szólalt meg több dal és együttes:



Crémieux és Halevy szövegét fordította és a verseket írta: Romhányi József



Vezényel: Bródy Tamás



Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



- Nyitójelenet (km. Énekkar)



- Malatromba álma: „Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél ha fúj a szél…” (Palcsó Sándor)



- Nr. 16. Malatromba dala:Egy jó bolt az mindig jó volt…” (Palcsó Sándor, énekkar)



- Nr. 27. Tízek Tanácsa – jelenet: „Van egy kis zúg a völgyben, a hispán vidéken ….hív a mesebeli Spanyolország…” (Palcsó Sándor, km.  Kalmár Magda, Kincses Veronika, Rozsos István, énekkar)



- Hatos: „- Imádlak! - Engem imádnak!... Jöjj, menjünk innen már…” (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Rozsos István, Radnay György, Antalffy Albert)



- Malatromba dala - A galamb és a héja: „A szép kis gerlék most elpihennek szendén…” (Palcsó  Sándor)



- Catarina dala:Virágos jókedvetek van, de ez a kis dal …” (Kalmár Magda)



- Nr. 25  Amoroso kupléja és kórusjelenet: „Csengj, bongj, zengj! Harsog ma a város… ” (Kincses Veronika, énekkar) 



 



Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérei Adolf: A bécsi asszonyok



-  A katonakarmester-dal (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó)



„- A banda élén így megyek, száz szem tekint felém!  Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará… Megállanak az emberek az utca két felén, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará …de a hallgatóság ó, de nagyszerű! És főleg nőnemű, csinos parázsszemű! Megnyílanak kint mind az ablakok és a földi angyalok!   Csupa lány! Csupa szép! …Sok kis kéz ím rám mutat: / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! Sóhajt nőcske-lányka száz, értem ég szívében láz! Rám borul a kis hamis, megolvad még a jégcsap is, hogyha szemtől szembe néz, a pillantása megigéz! 



/A banda élén vinni kell a karmesterboltot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…Megláthatja a sok irigy, a munka nem robot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…És hozzám hány lány szólott esztelen, szép holdas estelen, derék karmesterem… / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! …”  



 



Két mai születésnap alkalmából is felcsendültek operettmelódiák ebben az adásban:



Bódi Babara – operettszínésznő; Eisemann Mihály- zeneszerző



Lehár Ferenc – Heinz Reichert - Jenbach Béla – Kulinyi Ernő: A cárevics



Iván és Mása vidám kettőse:



„…Elmennék én hozzádbabámha este várnál rám! Nem bánod meghidd el cicám, ma éppen szomjas szám! Amikor a két szemedet látom, csókjaidra egyre jobban vágyom! Nem bánod meghidd el, cicám, csak egyszer várj még rám!…” (Bódy Barbara és Szabó Dávid, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel: Makláry László élő koncertfelvételről! szólalt meg a dal; ez egy buffo szám: one stepp, ami az USA-ból származó, akkoriban divatos indulószerű tánc volt.)



 



Ma 120 éve született Eisemann Mihály (Budapest, 1898. június 19. – Budapest, 1966. február 15.)



Emlékére, a Dankó Rádióban most részletek csendültek fel utolsó, befejezett operettjéből, amit a rádió felkérése komponált:



Eisemann Mihály - Baróti Géza – Dalos László: Füredi Annabál



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1959. március 28.,a  Kossuth Rádióban,  20.38-tól  



Km.  a Magyar Rádió Esztrádzenekara és Énekkara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc




  • Dal: „Oly boldog vagyok én, szeretem őt, ha már enyém…” (Petress Zsuzsa)

  • Szerelmi kettős: „Egyedül magányos az ember, álmodozni, ábrándozni nem mer… /Veled megyek kéz a kézben tovább. Rajtad kívül nem lesz senki más…” (Petress Zsuzsa, Bende Zsolt)

  • Vidám kettős: „Kicsi kocsi kellene…  Ha egy autóm lenne, hozzád bújva, vezetnékHa egy autónk lenne, ülnénk benne…  Soha nem volt forróbb autóláz… ha benne ülnénk, élnénk boldogan! ” (Zentay Anna, Rátonyi Róbert)

  • Dal: „Itt lenn a kék Duna, könnyű szellő nyargal a híd alatt, alkonyatkor nyílnak a Gellérthegyi dús lila orgonák…/Nem tudok Pest nélkül élni, érzem, hogy Pest hazavár, úgy szeretem, ő is érzi. Nem hagyom el soha már! (Bende Zsolt, km. énekkar)



 



Ezt az adást ma délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk a rádióban, és online a rádió internetes oldalán is.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27642018-06-19 13:39:02

Kapcs. 204., 568. sorszámok



Kiegészítés, pontosítás



Jacques Offenbach: A sóhajok hídja



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26. Kossuth adó 18.50 – 20.13



Crémieux és Halevy szövegét fordította és a verseket írta: Romhányi József



Vezényel: Bródy Tamás



Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Zenei rendező: Matz László

Rendező: Seregi László



Szerkesztő: Bitó Pál



Szereposztás:



Malatromba – Palcsó Sándor (Velenczey István)

Astolfo – Radnay György (Hadics László)

Catarina – Kalmár Magda (Váradi Hédi)

Amoroso – Kincses Veronika (Örkényi Éva)

Cornarino – Fülöp Attila (Zenthe Ferenc)

Baptiste – Rozsos István (Németh Sándor)

Cascadetto – Kishegyi Árpád (Márton András)

Laodice – Borbás Gabi

Franrustro – Antalffy Albert (Benkóczi Zoltán)

Magnifico – Basilides Zoltán (Téri Árpád)

Tanácsos – Fogarassy Endre



Az operett dalbetétei:



- Nr. 2. Recitativo és Barcarolle:Itt vagyunk, újra itt, a szép Velencében…” (Fülöp Attila, Rozsos István)



- Nr. 3. Szerelmes szerenád: „- Catarina, e dal hív!…” (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Rozsos István)



- Nr. 4. Cascadetto dala a hős főkapitányról: „... Soha nem retteget jobban tán egy hős főkapitány…Soha nem hátrál meg tán gyorsabban egy hős főkapitány... Soha csúfosabban tán nem járt egy hős főkapitány...” (Kishegyi Árpád, énekkar)



- Nr. 12. Együttes: „…Riadó! Riadó! Riadó! Riadó!… Szép Velence…” (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Antalffy Albert, Radnay György, Rozsos István, énekkar)



- Nr. 16. Malatromba dala:Egy jó bolt az mindig jó volt…” (Palcsó Sándor, énekkar)



- Nr. 19. Duettino (Catarina és Amoroso kettőse): „Mi mindig mindent megteszünk, mint minden jó kalandor…”  (Kalmár Magda, Kincses Veronika, énekkar férfikara)



- Nr. 25  Amoroso kupléja és kórusjelenet: Csengj, bongj, zengj! Harsog ma a város… ” (Kincses Veronika, énekkar) 



- Nr. 27. Tízek Tanácsa – jelenet: „Van egy kis zúg a völgyben, a hispán vidéken ….hív a mesebeli Spanyolország…” (Palcsó Sándor, km.  Kalmár Magda, Kincses Veronika, Rozsos István, énekkar)



- Nyitójelenet (km. énekkar)



- Hatos: „- Imádlak! - Engem imádnak!... Jöjj, menjünk innen már…” (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Rozsos István, Radnay György, Antalffy Albert)



- Malatromba álma: „Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél ha fúj a szél…” (Palcsó Sándor)



- Malatromba dala - A galamb és a héja: „A szép kis gerlék most elpihennek szendén…” (Palcsó  Sándor)



- Catarina dala:Virágos jókedvetek van, de ez a kis dal …” (Kalmár Magda)


Ilosfalvy Róbert • 8022018-06-18 22:16:27

(Véletlenül többször nyomtam meg az Enter-t...)


Ilosfalvy Róbert • 8012018-06-18 22:16:22
Ilosfalvy Róbert • 8002018-06-18 22:16:18

Itt hivatkozom a 138. sorszám alatt bemásolt cikkre, melyet most kiemeltem és áthoztam ide, mivel az előbbi bejegyzésembe linkelt videón megtekinthető operaelőadás-töredék felvételhez kapcsolható:



A Film Színház Muzsika 1984. júliusában „darabtemetés?” alcímmel közöl egy jegyzetet az előadásról. (Dalos László – déel) Így kezdi recenzióját a kritikus: „Úgy hírlik, A végzet hatalmának június 18-i előadása volt az utolsó, Verdi e művét – legalábbis egy időre – leveszik a játékrendről. Nos, ezt az estét korántsem éreztük darabtemetésnek: olyan forró siker jegyében zajlott, mint a legjobb premierek. Dübörgő taps, bravó!-kiáltások, sok függöny-elé-hívás. 

Ilosfalvy Róbert húsz éve énekli A végzet hatalma tenorfőszerepét. Mai Alvarója a művészi érettség ajándéka, teljes énekesi és színészportré, a bel canto és a romantikus drámaiság biztos arányú elegye, elomló líra és vulkáni erő szép egyensúlya. Igen, így kell a csatatéri duettben a szenvedést, a szomorúságot, a másik Don Carlos-párjelenetben az emberi lélek dialektikáját hanggal ábrázolni! Ilosfalvy Róbert Alvarójából mesterkurzust tarthatnának kezdő énekesek okulására és hasznára…”


Ilosfalvy Róbert • 7992018-06-18 21:44:20

Verdi: A végzet hatalma - töredékek egy hajdan volt előadásból (34:09 )



YouTube



conte 47



Published on May 17, 2018



"1984 06.18-án készült ez az igazi "kalóz" felvétel Verdi A végzet hatalma című operájának előadásáról az Erkel Színházban."



Karmester Nagy Ferenc



Szereposztás:



Calatrava gróf - Szalma Ferenc



Leonora di Vargas - Moldován Stefánia



Don Carlos di Vargas - Póka Balázs



Don Alvaro - Ilosfalvy Róbert



Gvárdián - Kováts Kolos



Fra Melitone - Bende Zsolt



Preziosilla, cigánylány - Ercse Margit



Mastro Trabucco, öszvérhajcsár - Laczó András



Alcade (Fogadós) - Tóth Sándor



Orvos - Tóth János



Curra, Leonora komornája -  Farkas Éva



 


Ilosfalvy Róbert • 7982018-06-18 21:09:58

A ma 91 éve született Ilosfalvy Róbertre emlékezem az alábbi cikkel:




  • Magyarország, 1983. április 10.



Portré



Ilosfalvy Róbert



Pályaív  



„Olykor nemet kell mondani”





A márciusi „Otello”-bemutatóval tizenkettőre bővült az Ilosfalvy Róbert megszemélyesítette Verdi-hősök száma, összeszámolni is nehéz, hogy ezek mellett kiket, mikor és hol alakított Európában és Amerikában — összesen mintegy 30—35 szerepet.



Hódmezővásárhelyen született 1927-ben. Édesapja tanító volt, elsősorban tőle örökölhette tehetségét, édesanyjától pedig — saját szavaival — „a pályához oly szükséges nyugalmat, jó idegrendszert.” A szülők muzsikáltak, s mindketten énekeltek a helyi vegyeskarban. Ilosfalvy a Bethlen Gábor Gimnázium kórusában már feltűnt szép hangjával. Tizennégy éves koráig a szopránban énekelt, mutálás után pedig — bármilyen hihetetlen — a basszus szólamban. Emellett még zongorázott, orgonált.

 



Első díj

 



Érettségire készülve már nyilvánvalóvá lett a zenei elhivatottsága, érezte, tovább kell tanulnia. („Nem is tudtam volna mást elképzelni, mint e megsejtett adottságot, kifejleszteni.”) Egy esztendeig még szülővárosában maradt, azután költözött Budapestre, ahol — ugyancsak egy évig — kisegítő kántorként működött a Bakáts téri templomban.



1946 őszétől már hivatalosan a Zeneakadémia növendéke; tanárai: dr. Molnár Imre és Jászó Györgyné. Az opera szakot nem végezte el — a Honvéd Művészegyüttes szólistája lett. (A férfikarát 1949-ben alapították Vásárhelyi Zoltán vezetésével.) 1950. május elsején már a Kalinkát énekelte a Hősök terén. Ez volt az első nyilvános fellépés, amit sorra követett a többi: Erkel-áriák mellett az akkor divatos induló-, kantáta- és más kompozíciók tenorszólóját adta elő. („Jó iskolát adott Vásárhelyi — emlékszik vissza —, az abszolút tiszta éneklés volt a vesszőparipája, amire aztán egész pályámon annyira ügyeltem is.”) Az együttessel nemcsak itthon turnézott országszerte nagy sikerrel, hanem külföldön is, például a Szovjetunióban, Lengyelországban.

1953-ban a bukaresti VIT énekversenyen I. díjat nyert, az  Operaház akkori igazgatója, Tóth Aladár felfigyelt rá, s a következő évtől magánénekesnek szerződtette.



1954. május 8-án énekelte első szerepét a műfaj hazai fellegvárában, Erkel operájában a „Hunyadi László”-t. Egy ideig még továbbra is szerepelt a Honvéd Művészegyüttesben, de 1955-től véglegesen a dalszínház kötelékébe került. („Óvatos duhaj voltam, a pályámat a Hunyadi után úgy építettem fel szerepről szerepre, hogy lehetőleg törés ne érjen. Nem vállaltam sok és erőmet meghaladó feladatot. Így adtam vissza, igaz, csaknem az utolsó pillanatban Goldmark Sába királynője Asszád szerepét, amiből fegyelmi lett, sértődés, harag —, de az idő engem igazolt! Immár három évtizede jó hangi diszpozícióban tudok énekelni. Igenis, olykor kell tudni nemet mondani! Általában a legfontosabb ezen a pályán: tudatosan, ügyes beosztással élni, hisz oly sok minden függ az idegrendszertől, egészségi állapottól!”)



Először a líraibb szerepeket formálta meg, a legfontosabbak közülük Traviata: Alfréd, Anyegin: Lenszkij, aztán a Faust, Hoffmann, a költő ... Utóbbi alakítását így méltatta Péterfi István az Offenbach-felújításról szóló kritikájában: „Az új szereplők közül elsősorban emeljük ki Ilosfalvy Róbertet a címszerepben. Igen kellemes, világos tenorhangja talál ehhez az igényes szólamhoz, s az együttesekben is tisztán szárnyalva zeng.” Később, fokozatosan sajátította el a hősibb, drámaibb jellegűeket. („Nem véletlen, hogy az Otellóra csak most vállalkoztam.”) Érdekes módon „találkozása” Mozarttal a mai napig sem teljes: csak a Szöktetés Belmontéját énekelte, egyik vágya, Tamino jelmezének magára öltése (Varázsfuvola), máig nem teljesült.



Fordulópont pályáján 1961 decembere, Puccini Manonjának felújítása Lamberto Gardelli vezényletével — ez hozta meg a kirobbanó, teljes sikert. (Kroó György beszámolójából: „...csupa szenvedély és lendület, egyszerűen ellenállhatatlan. Nehezen lehet elképzelni szebb hangot, a szereppel eggyéforrottabb játékot és ilyen lírai-drámai teljességet egyszerre.”) Máig a legnagyobb ajándéknak érzi az együttműködést Gardellivel, akitől elsajátíthatta az olasz iskola és stílus minden fortélyát.

További szerepei: Richard (Álarcosbál), Alvaro (A végzet hatalma), s Puccini: A nyugat lánya” című operájának tenorhőse, Dick Johnson. E szerepek sorát jutalmazta az 1965-ös Kossuth-díj.

 



Talán a tanítás?



Kertész István, a később oly tragikusan elhunyt világhírű karmester, a kölni operaház főzeneigazgatója hallotta a budapesti Manon-előadás felvételét, nyomban elhatározta, 1966-ban átviszi Kölnbe e Mikó András rendezte produkciót. A nyugatnémet kritikusok Ilosfalvyban „csodatenort” fedezték fel, Geddához, Di Stefanóhoz hasonlították. Ennek a sikeres bemutatkozásnak lett a folytatása az állandó szerződés a kölni operában.



Nem ekkor aratott először osztatlan elismerést Nyugaton. 1963- ban részt vett például a Karl Böhm vezényelte Beethoven „Missa Solemnis” előadásban, és Bécsben énekelte még a „Messiás” (Händel), az „Évszakok” (Haydn) és a „Psalmus Hungaricus” tenorszólóit.

1967-től a müncheni Staatsoper intendánsa, Günther Rennert hívta meg Anna Moffo partnerének a Traviatá”-ba. A siker fokmérője: ettől kezdve mintegy tíz évig a müncheni színháznak is tagja. Az egyik legemlékezetesebb ottani produkciója a „Carmen” Don Joséja. Rennert rendezésében, és — a főkképp Mozart-, Wagner- és Richard Strauss-dirigensnek számon tartott — Böhm vezényletével (1969—70). Képzelhető, milyen érdeklődés előzte meg a nagyhírű karmester e „kirándulását”. (Ilosfalvy: „Fantasztikus volt, e zseniális művész egyszerűen mindenre képes!”)

A karrier folytatása: 1964, az első tengeren túli út, a „Traviata” San Franciscóban Joan Sutherland oldalán. E szerep sikersorozatának újabb európai állomásai: Köln, München. Kertész István vezényletével Londonban arat fergeteges tapsot, mint Des Grieux. Ugyanezt a szerepet korábban már San Franciscóban is énekelte, több mással együtt (A rózsalovag, Trubadúr, A végzet hatalma stb.). Ilosfalvy: „1967-ben nagy lehetőséget kellett kihagynom. Megkerestek a Metropolitan operaháztól, hogy lépjek fel Renata Tebaldival, »Des Grieux és André Chenier került szóba«, de sajnos nem vállalhattam, mert szerződésem Kölnhöz kötött, és éppen premier előtt álltunk.”



Ilosfalvyt 1966 után is csaknem évente hallhatta a budapesti közönség. Premierekben, felújításokban, a szükséges hosszabb előkészületek miatt, természetesen nem vehetett részt, csak az úgynevezett „futó” előadásokban, részben az olaszul, illetve németül már alakított szerepeivel. Például Renata Scottóval énekelt a „Lamermoori Luciá”-ban. (Nem érdektelen emlékeztetni arra, hogy Ilosfalvy Róbert első hazai operaházi korszakában (1954—66) itthon még mindent magyarul adtak elő. A későbbiekben nem kis gondot okozott, hogy szerepeit külföldön újra el kellett sajátítania. Egyébként az „eredeti nyelven vagy magyarul?” vita — egyesek szerint találóbban: álvita — napjainkig fel-fellobban, annak ellenére, hogy néhány előadást újabban már nálunk is olaszul énekelnek, s bebizonyosodott, ezeket a közönség cseppet sem fogadja be nehezebben, mint a többit. Persze, a legismertebb darabokról van szó, felesleges a közönséget alábecsülni...)



Egy olasz „kalandjára” így emlékezik: „Patané vezényletével a Manont játszottuk Bolognában. A közönség két pártra szakadt, a többség mellettem bravózott, ez igen jólesett!, mások viszont olasz szövegkiejtésemet vitatták.” Münchenben Placido Domingo énekelte Otellót, akivel már korábban, Amerikában összebarátkozott. Domingo felvetette: szeretné elvezényelni „A végzet hatalmá”-t. Folytatás Ilosfalvytól, miként vezényelt Placido Domingo: „Rennert beleegyezett. Én énekeltem a tenor főszerepet. Már a próbák izgalmasak voltak, bebizonyosodott, Domingo mintaszerűen kísér, karmesternek sem akármilyen. El is határozta, ha »kiöregszik« az éneklésből, dirigálni fog. Én magam ezt még nem próbáltam meg. De lehet, hogy valami mást.,. Talán a tanítást? Hiszen testvéreim is tanítók. De néha úgy érzem, nem lenne elég türelmem hozzá. Persze, ki kellene egyszer próbálni. Majd ...”





A lépcsőfokok



A korábbi magyar kiadású Ilosfalvy-lemezek után, 1967-ben elkészült az első külföldi szólólemez az Elektrolánál Verdi- és Puccini-áriákkal, ugyancsak Patané irányításával. Lelkesen fogadták, mint korábbi felvételeit is. Hazai operaária-lemezét a neves amerikai kritikus, Conrad L. Osborne felsőfokokban méltatta a teljesítményt, a hangot egyenesen Gigli, Björling és Wunderlich mellé helyezve.



A karrier további lépcsője: Wagner. 1976-ban Kölnben „Lohengrin”, 1979-ben ugyanitt Stolzingi Walter — azóta is e szerep egyedüli birtokosa Kölnben. Majd Richard Strauss „Az árnyék nélküli asszony” című operájában a Császár rendkívül hangigényes szólama, továbbá „A rózsalovag” ... („Sajnálom, hogy a tavalyi budapesti »Lohengrin«-felújításban nem mutatkozhattam be a címszereplő jelmezében, mint ahogy az is kár, hogy a Mesterdalnokok most nincs műsoron. Talán majd később, az újjávarázsolt Operában...”)



És most ismét Budapest: újra az Operaház magánénekese. „Otelló” után talán a „Bánk bán” következik. „Hunyaditól a Bánk bánig, Budapesttől Budapestig ível eddigi utam — mondja. — Aztán, ki tudja? Semmiképpen sem várom meg, hogy »kényszerből, sajnálatból« szerepeltessenek. A nyugodt, kiegyensúlyozott életet kedvelem, amiben sok helyet kap a sport, az úszás, a tenisz, a sí. Mindez segít, hogy teljes erőmmel, inspiráltan, saját egyéniségemmel átlényegítve tudjam visszaadni a zeneszerzők elképzeléseit. Mert a közönséget sohasem lehet — és nem is szabad — becsapni. Megérzi, ha nem szívből fakad az ének.”





JUHASZ ELŐD



 


Palcsó Sándor • 2112018-06-18 16:44:38

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adásának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, a négy évvel ezelőtti látogatása után másodszor is felkereste otthonában



 Palcsó Sándor operaénekest,



a Magyar Állami Operaház örökös tagját, kétszeres Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művészt, aki a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének (1993) és Középkeresztjének (2010) is a tulajdonosa.



Beszélgetésüket – sok zenei bejátszással - ezúttal is meghallgathatjuk a Dankó Rádió operettműsorában; ezen a héten naponta követhetjük figyelemmel diskurzusuk szerkesztett hangfelvételét. 



Az örökifjú tenoristánkat nemcsak kiváló énekesi és színészi talentummal áldották meg az Égiek, de páratlan, elbeszélő-mesélőkedvvel is; a gazdag, fordulatokban teli életútjának megannyi epizódját, eseményét két könyvében is leírta, részletezte és ezért is csodálatos, ahogyan memóriája tárházának gazdag kincseiből merítve, teljes szellemi frissességgel ontja még ma is pályája, hivatása de akár magánéletének színes történeteit, újabb és újabb „sztorikkal” fűszerezve, vagy akár kiegészítve az esetleg korábban már papírra vetett vagy mikrofonba elmondott, vele megesett történéseket - mindezt páratlanul élvezetes, sziporkázó stílus-modorában előadva! És ehhez hozzáteszem, ahogyan az énekének minden szava prozódiailag jól érthető, ugyanezt mondhatom, a civil Palcsó Sándor beszédszaváról is: mondatai érthetőek, követhetőek, gondolatai összeszedettek, logikusak, előadása pedig gördülékeny. Kis történetei elgondolkodtatóak, tanulságosak, érdekfeszítőek, olykor színesek, egyben kis történelem, egy mára már letűnt kornak a „visszhangjai” is…



A 89. életévét novemberben betöltő énekművész és Nagy Ibolya, a régi barátságukat felelevenítve, beszélgetésüket szinte ott folytatták, ahol 2014 augusztusában abbahagyták.



Ami pedig a műsorban elhangzott zenéket illeti, a mai adásban két klasszikus operettből csendültek fel részletek – természetesen közöttük Palcsó Sándor énekhangját is örömmel hallottuk viszont az ismert és kedvelt melódiák felvételeiről:



Franz von Suppé: Boccaccio 



- Lotteringhi, a kádár dala  (Hordó-dal):”Ma reggel óta jár az asszony szája már... tralalalalala- la-la  - oiolé -oiolá- lalalala…/ Bumti rapata, Bumti, bumti, bumti rapata! …” (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás – magyar szöveg: Harsányi Zsolt nyomán Róna Frigyes; élő koncertfelvételről: Franz von Suppé-est a Csepeli Munkásotthonból, 1978. január 16., Petőfi rádió 19.00 -21.36)



- Még egy részlet hangzott el a hangversenyről: Jelenet, kórus-együttes (Mersei Miklós, Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara)



- Fiametta és Boccaccio „olasz”-kettőse  - de itt magyar fordításban hangzik el a duett! (Házy Erzsébet és Fülöp Attila. Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Bródy Tamás vezényel.  – ugyancsak élő, koncertfelvételről hangzott el:„Komolyan-könnyedén” – nyilvános hangverseny közvetítése a Magyar Rádió 6-os stúdiójából, 1977. június 26.  A koncert hangfelvételét 1977. augusztus 18-án, a Petőfi Rádió sugározta (20.33-22.17).



 



Robert Planquette: Rip van Winkle



- Nick, a kocsmáros dala (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) - A teljes felvétel a Rádió Dalszínháza bemutatója volt: 1968.12.28., Kossuth Rádió 19.46. A magyarra fordított dalszöveg szerzője: Romhányi József.



- Jelenet, Ripp, Lowna és Jack hármasa (Melis György, Erdész Zsuzsa, Réti József)



- Rip „Visszhangdala” (Melis György és az MRT Énekkara)



Egy másik stúdiófelvételről hallottuk:

- Alice dala – Levélária:Levelemmel üzenem…”  (Kalmár Magda, Km. a Postás Szimfonikus Zenekar. Vezényel: Bolberitz Tamás) 1984 HUNGAROTON RECORDS LTD.



 



A délelőtti adást ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.



Holnap és a hét minden napján velünk lesz Palcsó Sándor  - az éter hullámhosszán…


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27632018-06-18 16:44:20

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adásának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, a négy évvel ezelőtti látogatása után másodszor is felkereste otthonában



 Palcsó Sándor operaénekest,



a Magyar Állami Operaház örökös tagját, kétszeres Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művészt, aki a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének (1993) és Középkeresztjének (2010) is a tulajdonosa.



Beszélgetésüket – sok zenei bejátszással - ezúttal is meghallgathatjuk a Dankó Rádió operettműsorában; ezen a héten naponta követhetjük figyelemmel diskurzusuk szerkesztett hangfelvételét. 



Az örökifjú tenoristánkat nemcsak kiváló énekesi és színészi talentummal áldották meg az Égiek, de páratlan, elbeszélő-mesélőkedvvel is; a gazdag, fordulatokban teli életútjának megannyi epizódját, eseményét két könyvében is leírta, részletezte és ezért is csodálatos, ahogyan memóriája tárházának gazdag kincseiből merítve, teljes szellemi frissességgel ontja még ma is pályája, hivatása de akár magánéletének színes történeteit, újabb és újabb „sztorikkal” fűszerezve, vagy akár kiegészítve az esetleg korábban már papírra vetett vagy mikrofonba elmondott, vele megesett történéseket - mindezt páratlanul élvezetes, sziporkázó stílus-modorában előadva! És ehhez hozzáteszem, ahogyan az énekének minden szava prozódiailag jól érthető, ugyanezt mondhatom, a civil Palcsó Sándor beszédszaváról is: mondatai érthetőek, követhetőek, gondolatai összeszedettek, logikusak, előadása pedig gördülékeny. Kis történetei elgondolkodtatóak, tanulságosak, érdekfeszítőek, olykor színesek, egyben kis történelem, egy mára már letűnt kornak a „visszhangjai” is…



A 89. életévét novemberben betöltő énekművész és Nagy Ibolya, a régi barátságukat felelevenítve, beszélgetésüket szinte ott folytatták, ahol 2014 augusztusában abbahagyták.



Ami pedig a műsorban elhangzott zenéket illeti, a mai adásban két klasszikus operettből csendültek fel részletek – természetesen közöttük Palcsó Sándor énekhangját is örömmel hallottuk viszont az ismert és kedvelt melódiák felvételeiről:



Franz von Suppé: Boccaccio 



- Lotteringhi, a kádár dala  (Hordó-dal):”Ma reggel óta jár az asszony szája már... tralalalalala- la-la  - oiolé -oiolá- lalalala…/ Bumti rapata, Bumti, bumti, bumti rapata! …” (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás – magyar szöveg: Harsányi Zsolt nyomán Róna Frigyes; élő koncertfelvételről: Franz von Suppé-est a Csepeli Munkásotthonból, 1978. január 16., Petőfi rádió 19.00 -21.36)



- Még egy részlet hangzott el a hangversenyről: Jelenet, kórus-együttes (Mersei Miklós, Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara)



- Fiametta és Boccaccio „olasz”-kettőse  - de itt magyar fordításban hangzik el a duett! (Házy Erzsébet és Fülöp Attila. Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Bródy Tamás vezényel.  – ugyancsak élő, koncertfelvételről hangzott el:„Komolyan-könnyedén” – nyilvános hangverseny közvetítése a Magyar Rádió 6-os stúdiójából, 1977. június 26.  A koncert hangfelvételét 1977. augusztus 18-án, a Petőfi Rádió sugározta (20.33-22.17).



 



Robert Planquette: Rip van Winkle



- Nick, a kocsmáros dala (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) - A teljes felvétel a Rádió Dalszínháza bemutatója volt: 1968.12.28., Kossuth Rádió 19.46. A magyarra fordított dalszöveg szerzője: Romhányi József.



- Jelenet, Ripp, Lowna és Jack hármasa (Melis György, Erdész Zsuzsa, Réti József)



- Rip „Visszhangdala” (Melis György és az MRT Énekkara)



Egy másik stúdiófelvételről hallottuk:

- Alice dala – Levélária:Levelemmel üzenem…”  (Kalmár Magda, Km. a Postás Szimfonikus Zenekar. Vezényel: Bolberitz Tamás) 1984 HUNGAROTON RECORDS LTD.



 



A délelőtti adást ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.



Holnap és a hét minden napján velünk lesz Palcsó Sándor  - az éter hullámhosszán…


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42802018-06-18 16:36:47

A Dankó Rádió délelőtti operettműsorában  Robert Planquette Rip van Winkle c. művének részletei mellett Franz von Suppé Boccaccio-jából is felcsendültek részletek.



 Ez utóbbiban van az ismert "olasz-kettős"  (Fiametta és Boccaccio dala)   - amit ma  nem eredeti olaszban, hanem magyar fordításban hallottuk a rádió Túl az Óperencián adásában: a duett előadói voltak: (Házy Erzsébet és Fülöp Attila. Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Bródy Tamás vezényel.  



Olaszul, így hangzik:  "Mia bella fiorentina disprezzi l'amor, Ignori furbettina le piaghe de cor...", míg Házy és Fülöp tolmácsolásában ugyanezt magyarul - Blum Tamás fordításában - éneklik: "Szép kis fizenzei hölgy, ki a szerelmet megveted, semmibe véve, te kis ravasz, gyötrelmét e szívnek..." 



(Élő, koncertfelvétel volt: „Komolyan-könnyedén” – nyilvános hangverseny közvetítése a Magyar Rádió 6-os stúdiójából, 1977. június 26.  A koncert hangfelvételét először 1977. augusztus 18-án, a Petőfi Rádió sugározta (20.33-22.17).



A délelőtti műsort ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.



 


Palcsó Sándor • 2102018-06-17 21:30:49

Már jelzem előre:



holnaptól "Palcsó Sándor-hét" kezdődik a Dankó Rádió Túl az Óperencián operettadásában.  Nagy Ibolya beszélgetőtársa - immár másodszor - az Operaház örökös tagja, az idén novemberben a 89. életévéhez közelítő kiváló  operaénekesünk lesz! 



Kezdés: de. 9-10, az ismétlésben 18-19 óra


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27622018-06-17 21:29:53

Már jelzem előre:



holnaptól "Palcsó Sándor-hét" kezdődik a Dankó Rádió Túl az Óperencián operettadásában.  Nagy Ibolya beszélgetőtársa - immár másodszor - az Operaház örökös tagja, az idén novemberben a 89. életévéhez közelítő kiváló  operaénekesünk lesz! 



Kezdés: de. 9-10, az ismétlésben 18-19 óra


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27612018-06-17 21:20:35

Utólag ideírom a Dankó Rádióban ma sugárzott operett zenék  közül néhány címet és előadót:



Lajtai Lajos- Békeffi István:  Régi nyár - részletek (Honthy Hanna, valamint a Fővárosi Operettszínház Zenekara Vincze Ottó vezényletével)



Fényes Szabolcs - Békeffi István – Semsei Jenő: Rigó Jancsi - részletek (Kalmár Magda, Korondy György és más énekművészek; km. az MRT szimfonikus zenekara és énekkara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1973. december 26. Kossuth Rádió 19.30



Szendy Szilvi és Peller Károly operett-kettősöket énekelt:



Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérei Adolf: A bécsi asszonyok -  A katonakarmester-dal: „A banda élén míg megyek… /Ó de szép., de csábító, oly hódító, elbódító…



Zerkovitz Béla - Szilágyi László: Csókos asszony - Rica-maca és Ibolya Ede kettőse „Gyere tubicám, ülj ölembe cicám,…/ Éjjel az omnibusz tetején, emlékszel kicsikém, de csuda volt…”



Kálmán Imre - Julius Brammer - Alfred Grünwald - Kulinyi Ernő:  Cirkuszhercegnő -Mabel és Tony vidám kettőse "Induljunk, van egy hely, hol a schilling úgy csilingel..."



A műsor Lehár Víg özvegyének keringő-egyvelegével fejeződött be. 


Charles Gounod • 2182018-06-17 20:24:56

A 200 éve született Charles Gounod emlékére



(Párizs, 1818. június 17. - Saint-Cloud, Párizs,  1893. októbet 18.)






  • Alkotmány, 1902. szeptember 30.  (VII. évfolyam. 232. szám)



Gounod.



«Faust»-jának századik előadása alkalmából.



— Az Alkotmány eredeti tárcája. —



Teljes csöndben, a nagy nyilvánosságot nem érintve, adták e napokban Operánkban a francia mester lángelméjű művét. Bízvást megragadhatjuk ezt az alkalmat, hogy az élők sorából elköltözött művészről megemlékezzünk: Gounod mély vallásosságú ember volt és mint zenész a keresztény művészetet képviselte.

Gounod egész lényét, gondolkodását, a létről való nézeteit átjárta az a mély vallásosság, amelyet nemes és finom érzésű természeteknél rendesen találunk. Az érzékhaladóba való ez a beleélése erősen meglátszik zenéjén. A «Faust» című operájának minden ütemét titokszerű homályba borította; sejtelmes beszéde az a francia mester mély érzésű és igazán vallásos szívének. Kit nem hatott meg a «Faust» titokszerű, mélabús előjátéka? Eltekintve magától a művészileg érdekes alkotástól, minden hangja és minden üteme igazi zene, megkapó és meggyőző. Vagy az ötödik kép (a börtönbeli jelenet) zenéje a hatalmasan megkapó és mesterien fogalmazott orgonatétellel. Mélyen meghatva hallgatjuk ezt az előjátékot, melynek mindenható hanghatása velünk sejteti, hogy a zenei igaz és szép a kereszténység kebelében született, a katholikus szerzetes cellájában ápoltatott és nagyra fejlesztetett.

Még ott is, ahol Gounod vidám lesz, zenei nyelve mindig nemes és világos; zenéjének fölépítése és alaki tökéletessége öröm a hallgató fülének és a bíráló theoretikus vizsgáló szemének.



Ámbátor lírikus ő, a kellő pillanatban a drámai hatás keltéséhez is ért, amint Margit halála, a börtönbeli jelenet, Bálint halála stb. bizonyítja. Mint a jó ízlés embere az oly mozgalmas drámai jelenetekben a legmélyebb hatást a legegyszerűbb művészeti eszközökkel éri el. Itt fölismerhető Mozart befolyása a mester művészeti fejlődésére. A salzburgi csodaembernek mindig nagy bámulója volt Gounod. «Faust»-beli dallamainak egész modora Mozart befolyása alatt áll. Dallamainak világos fogalmazása, alakilag tökéletes fölépítése, azoknak üdítő, meleg érzésű és sohasem mesterkélt tartalma Gounod-t előttünk mindig kedvessé és nagyra becsülendővé teszik.



Életének egész folyása munkáról és pihenés nélkül való tanulásról tesz bizonyságot. Gounod Károly Ferenc 1818. június 17-én született Párisban. Első zenei impulzusait anyjától nyerte, aki jeles zongorázó volt. 1836—38. a konzervatóriumban Halévy alatt ellenpontot tanult és eközben szorgalmasan próbálkozott a zeneszerzéssel. 1837-ben a második, 1839-ben pedig «Fernand» c. kantátájával az első állami zeneszerzési díjat nyerte. Rómában való három évi tartózkodása alatt Palestrina stílusát tanulmányozta; 1841-ben a Lajos-templomban egy háromszólamú zenekari misét, 1842-ben pedig Bécsben egy rekviemet adott elő. Amint tehát látjuk, Gounod a keresztény zeneművészet emlőin fejlődött, amely későbbi alkotásaiban mértékadó volt. Bécsből visszatérve, orgonista és karmesteri állást vállalt a «külső missió» templomában, hittudományi előadásokat hallgatott, bejárt a papnevelőintézetbe és föl akarta venni az egyházi rendeket. Schumannal és Berlioz-val való ismeretsége által hatalmas impulzusokat nyerve, fölhagyott az eddig művelt iránnyal és lángoló buzgalommal a modern opera felé fordult. Mindamellett ez új korszakban ismét egyházi művet alkotott, mely reá terelte a világ figyelmét: egy londoni hangversenyen (1851.) «Messe solennelle» című művéből töredékeket adtak elő, melyeket a kritika és a közönség csodálattal fogadott. Még ugyanebben az évben a párisi nagy Operában előadták «Sappho»-ját. A darab zenéje, noha magában véve sok szép részlete miatt becses, hajótörést szenvedett a gyönge szövegen és a szerző csekély színpadi ismeretén. Második operája, «La nonne sanglante», ugyane hibák miatt nem tudott sikert aratni. Ezek a kudarcok azonban Gounod-t még erősebb tanulásra serkentették, míg végre erős küzdelem után tehetsége érvényesült. E művészeti fejlődés közepette még időt tudott magának szakítani arra, hogy vallásos érzelmeinek is eleget tegyen és miséket, karokat s két szimfóniát irt.



További kísérlete volt ezután Le médecin malgré lui c. vígoperája, melynek szintén nem volt nagyobb sikere, mivel a vidám hangnem a szerző magába szállott természetének csak kevéssé felelt meg. A sok balsiker azonban Gounod-ra nézve csak szükséges előkészítő iskola volt, a tisztulás folyamata, melyből a nagy alkotások kerültek ki. Már 1859-ben döntő sikere volt Faust-tal, mely operája a Théatre Lyrique-ben március 19-én került színre először és az összes művelt államokon és a föld valamennyi előkelő színpadján át vette útját. A kitűnő szöveg a maga lírikus részleteivel legjobban megfelelt a francia ember egyéniségének, ezért ez a zene, párosulva ezzel a szöveggel, a francia iskola legkiválóbb műremekéül szolgálhat. Szándékosan mondjuk, hogy a francia iskoláé, mert Gounod «Faust»-ja a szó szoros értelmében iskolát teremtett. Minden, amit ő utána más francia mesterek komponáltak, epigonok munkája. Zseniális harmóniabeli ötleteit és eredeti egyéniségének más figyelemreméltó jeleit ezek az epigonok fölkapták, úgy hogy minden, amit mások «Faust» után írtak, a Gounod-féle sajátosságok bélyegét viseli magán.



Hogy Gounod-t a németek üldözték és ócsárolták, az dicsőségére válik. Az a vád, hogy Gounod «Faust»-ja Goethe művének rövidítése, semmivé omlik, ha meggondoljuk, hogy a német operaszerzők egyike sem gondol arra, hogy Goethe költeményéből operaszöveget csináljon. Wagner bizonyára elsajátította volna a fölötte háládatos anyagot, azonban, bölcsen előrelátva a biztos kudarcot, messze kitért az elől, hogy Faustot megzenésítse. Már a Wagner komponálta Faust-nyitány, a maga szegényes tartalmával és a Faust-cselekvénynek legkevésbé sem zseniális felfogásával bizonyítja, hogy a mester nem foglalkozott komolyabban ezzel az anyaggal.

Egyébként — igazában véve — Gounod stílusa inkább német, mint francia és sokban Mozartra, Weberre, sőt Wagnerre is emlékeztet.



Hogy a francia mester következő művei kevesebb sikert arattak, annak egyedül a választott anyag az oka. 1860-ban Philemon és Baucis került színre; sok tekintetben kiváló alkotás, telve lírai szépségekkel, melyet húsz évvel ezelőtt a bécsi udvari Operában láttunk és csodáltunk.

1867-ben végre Gounod egy második kifogástalan művel állott elő: «Romeo és Julia»; és mondhatjuk, hogy a jól ismert szerelmes pár méltán sorakozik Fausthoz. Gounod ezután következő operái ismét jelentéktelenek. Azonban ugyanez időtájt egész sorozata keletkezett a gyönyörű miséknek, úgyszintén egy Pater noster, egy Stabat Mater, továbbá oratóriumok és szimfóniák, valamint a Bach prelúdiumai fölött való, világszerte énekelt és játszott elmélkedés («Méditation»).

 



Látjuk tehát, hogy Gounod a templomban kezdte és ott végezte zenei tehetségének érvényesítését. Bebizonyította, hogy csak az lehet a művészetben erős és megtisztulva, akinek lelkét az erős hit járja át.



Bombay Artur.


Média, zene, ízlés • 812018-06-16 21:39:09

Magyar szakembert választottak a az európai zenei tanács vezetésébe



Zsoldos Dávid, a Magyar Állami Operaház tanácsadója személyében 13 év után újra magyar tagja lett a testületnek.



"Az Európai Zenei Tanács (Europaen Music Council – EMC) 1972-ben alakult, 1992 óta viseli az EMC nevet. Olyan európai ernyőszervezet, mely az IMC európai tagjait, 31 ország összesen 75 zenei szervezetét (nemzeti zenei tanácsok, nemzetközi és európai szervezetek, valamint nemzeti és szakosodott zenei szervezetek) fogja össze. Támogatja a zenészek, művészek mobilitását, valamint lehetővé teszi a tagok hatékonyabb együttműködését és a rendszeres eszmecserét."


Erkel Ferenc • 10382018-06-16 11:17:39

 



Megjelent a Bátori Mária című opera élő CD-felvétele



Megjelent az OperaTrezor legfrissebb darabja: Erkel Ferenc első operája, a Bátori Mária 2016. november 6-án koncertszerű változatban csendült fel az Erkel Színházban. Ennek az előadásnak a keresztmetszetét őrzi a most megjelent kiadvány.





Erkel 1839-ben kezdett dolgozni első operáján, mely nem készült el teljesen az 1840. augusztus 8-i bemutatóra, és további előadásain is számos korrekcióval szólalt meg. Erkel több ízben átdolgozta az például az opera fináléját, és az opera nyitánya is csak a bemutatót követően, egy szerzői jutalom-előadás alkalmával szólalt meg először, 1841. november 9-én. A mű sikere leginkább abban állt, hogy a közönség és a kortársak hosszú ideig az első magyar operát ünnepelték a Bátori Máriában, amely a négy évvel később bemutatott Hunyadi Lászlóval együtt a Nemzeti Színház magyar operai alappillére maradt egészen a Bánk bán 1861-es premierjéig.



Szereplők: Kolonits KláraPalerdi AndrásLászló BoldizsárKelemen Zoltán, Geiger LajosCsiki GáborFülep Máté

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara

Karigazgató: Strausz Kálmán

Karmester: Kocsár Balázs



A CD már kapható az Opera Shopban.



 



/Forrás: Opera.hu/


Charles Gounod • 2172018-06-16 11:12:45

Bartók Rádió, ma este, 19.35 – 21.57



Közvetítés a müncheni  Prinzregententheaterből  (2015. január 25.)



Charles Gounod: Cinq-Marshttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Négyfelvonásos opera



Szövegét: Paul Poirson és Louis Gallet írta





Vez.: Ulf Schirmer



Km.: a Müncheni Rádió Szimfonikus Zenekara és a Bajor Rádió Énekkara (karig.: Stellario Fagone)





Szereposztás:



Cinq-Mars márki - Mathias Vidal (tenor),

Thou tanácsadója - Tassis Christoyannis (bariton),

Pére Joseph, Richelieu bíboros küldötte - Andrew Foster-Williams (basszus),

Fontrailles grófja - André Heyboer (bariton),

XIII. Lajos király - Jacques-Greg Belobo (basszus),

Kancellár - Jacques-Greg Belobo (basszus),

De Montmort - Andrew Lepri Meyer (tenor),

De Montrésor - Matthias Ettmayr (basszus),

De Brienne - Wolfgang Klose (bariton),

Eustache, a kém - Matthias Ettmayr (basszus),

Marie de Gonzague hercegnő - Véronique Gens (mezzoszoprán),

Marion Delorme - Norma Nahoun (szoprán),

Pásztor - Marie Lenormand (szoprán)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27602018-06-16 11:01:41

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című adásában ma délelőtt felhangzott operettzenék voltak:



Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy



A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Kovács János vezényli



(A Magyar Rádió 6-os stúdiójában 2004 decemberében harminckét népszerű operettrészletet vettek fel Huszka műveiből – az MTVA-Dankó Rádió együttműködésében.)




  • Antónia sanzonja, II. felv.: „Csacsi minden férfi, semelyik sem érti, mit akarunk tőle, és mi a bajunk… / Jól figyelj a szóra: egy csak a fontos: a tralala lalala...” (Kalocsai Zsuzsa)

  • Panni, Biccentő és Tóbiás hármasa, II. felv.: „Tisztelt strázsamester, csodálkozom kegyeden…/ Ladilom, a babámnak megírom…” (Kékkovács Mara, Kerényi Miklós Máté, Peller Károly)

  • Antónia és Draskóczi szerelmi kettőse, I. felv.: „Epedőn, remegőn nézem magát,várom, lesem a válaszát…/Némán várni egy boldog percet, és tűrni szótlan, szíved, hogy reszket,…” (Kalocsai Zsuzsa, Nyári Zoltán)

  • Bálint és Mária és Mária kettőse, I. felv.: „Szeretem!” vagy mondjuk így:’ich liebe dich’ a kisasszony ’Wunderlich’! Szép és csodás! …/.Szabad e remélnem, hogy végre megsajnál! Úgy kellene nékem egy kis reménysugár…” (Geszthy Veronika, Boncsér Gergely)

  • Tóbiás és Panni kettőse, II. felv.: „Nálam a magyar nyelvvel nem lesz semmi baj, ihaj, illetve csuhaj!.../„A bugaci határon van nekem egy cigányom, nem költöm a pénzem patikára! …”  (Kékkovács Mara, Peller Károly)



Szirmai Albert – Bakonyi Károly - Gábor Andor: Mágnás Miska



A részletekben a Budapesti Operettszínház zenekarát halljuk, Makláry László vezényel.




  • Marcsa és Miska kettőse, II. felv.: „Így mulatok, úgy mulatok…  hegyenvölgyön lakodalom…/ Cintányéros cudar világ…”  (Oszvald Marika, Peller Károly)

  • Rolla és Baracs kettőse, II. felv.: „Azt hittem egy percig, szíve már enyém…/A nő szívét ki ismeri, ezer csodával van teli…” (Lukács Anita, Peller Károly)

  • Marcsa és Miska kettőse, I. felv.: „Hármat lépsz arra, hé…/ Hoppsza Sári,  Hoppsza, hó, jaj de édes,  ja de jó...” (Teremi Trixi, Bozsó József)



Egy másik felvételről szólalt meg:




  • Jelenet, II. felv.: „Hallod lelkem, rózsáskertem, miért vagy oly kacér... / Adj egy csókot, tillárom, hej…” (Keszler Éva, Arany Tamás)



Kálmán Imre - Leo Stein - Jenbach Béla - Gábor Andor: Csárdáskirálynő  - „Nem él jobban Kínában sem a kínai császár, mint mikor szívemre a búbánat rászáll…/Hajmási Péter, Hajmási Pál!  A barométer esőre áll …”  (Bordás Barbara, Geszthy Veronika, Fischl MónikaLukács Anita, Peller Károly) - élő, koncertfelvételről



 



Ismétlés délután hat és hét között a Dankó Rádióban.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27592018-06-15 23:20:47

1978. december 21., Kossuth Rádió 19.40 – kb. 21.30



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának Johann Strauss-hangversenye



Vezényel: Sándor János



Közreműködik: Kalmár Magda, László Margit, Berkes János, Gulyás Dénes, Ötvös Csaba, Póka Balázs – ének, valamint az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)




  1. A cigánybáró – nyitány

  2. Terefere-polka

  3. Déli rózsák - keringő

  4. Pizzicato polka

  5. Éljen a magyar! – induló

  6. Császárkeringő

  7. Részletek A denevér c. operettből  

    a.) Nyitány



    b.) Bevezetés és Kacagódal (László Margit, Berkes János, Gulyás Dénes, Ötvös Csaba, kórus)



    c.) Óra-kettős (Kalmár Magda, Gulyás Dénes)



    d.) Csárdás (Kalmár Magda)



    e.) A II. felvonás fináléja (Kalmár Magda, László Margit, Berkes János, Gulyás Dénes, Ötvös Csaba, Póka Balázs, kórus)




Házy Erzsébet művészete és pályája • 42792018-06-15 13:13:44

Kapcs.: 1215., 658. sorszámok



Kiegészítés



Jacques Offenbach (1819– 1880): Kékszakáll

 



/ Barbe-Bleue, Párizs, Théâtre des Variétés 1866. február 5. /



Operett három felvonásban – négy képben



Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1870.





Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven, bemutatója, 1978. december 26., Kossuth adó 19.53 – 22.00 



Szövegkönyv: Charles Perrault (1628-1703) irodalmi előzménye alapján Henri Meilhac és Ludovic Halévy 



Fordította és rádióra alkalmazta: Fodor Ákos



Közreműködik a MRT Szimfonikus Zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)



Vezényel: Bródy Tamás



Zenei rendező: Fejes Cecília



Rendező: Cserés Miklós dr.



Szerkesztő: Bitó Pál





Szereposztás:



Az eredeti szövegkönyv szerinti francia személynevek a magyar fordításban új nevet kaptak, a Dalszínház felvételén ezen a néven szerepelnek, ezért zárójelben ezt is feltüntetem.



Kékszakáll lovag – Róka István (Harsányi Gábor)

Bobéche király (Kandeláber király) – Palcsó Sándor (Körmendi János)

Clementine (Klementina) királyné, a feleségeHázy Erzsébet (Kohut Magda) 

Hermina hercegnő, a leányuk, „Gyopár” (aki először Fleurette-ként, mint virágárus, jelenik meg a darabban) – Lehoczky Éva (Sunyovszky Szilvia)

Zafir herceg (aki először pásztorként jelenik meg a darabban) – Fülöp Attila (Szacsvay László)

Oszkár gróf, a király minisztere – Bende Zsolt (Márkus László)

Popolani (Pelikán) alkimista a lovag szolgálatában – Melis György (Sinkovits Imre)

Boulotte, parasztlány („Vadóc”), Kékszakáll leendő – hatodik – asszonya – Kalmár Magda (Schütz Ila)

Alvarez, udvaronc – Szénássy Ernő



Kékszakáll „elhunyt” feleségei:



Héloise, az első asszonya – Horváth Eszter

Eléonore, a második asszonya – Forgács Júlia

Isaure, a harmadik asszonya – Tordai Éva

Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita

Blanche, az ötödik asszonya – Domonkos Zsuzsa,

valamint falusi asszonyok, udvarhölgyek, falusi férfiak, udvaroncok



 



Házy Erzsébetnek ez volt az utolsó teljes operettszerepe a Rádió Dalszínháza bemutatóinak sorában amit a stúdióban felénekelt szalagra.  



Az első - teljes - operettfelvételei húsz évvel korábban, az ötvenes évek utolsó negyedében készültek a rádióban (részleteket/keresztmetszeteket előtte is felvettek vele már ott):



1957. március 9. - Kemény Egon: Komáromi farsang



1958. június 22. - Offenbach: Fortunio dala



1959. december 27. - Kacsóh Pongrác: János vitéz



 



A Kékszakáll rádiós bemutatójához az alábbi előzetes információkat olvashattuk a korabeli Rádióújságban:



„Offenbach nevét elsősorban a Szép Heléna, az Orfeusz az alvilágban, a Gerolsteni nagyhercegnő s az Eljegyzés lámpafénynél című daljátékai révén ismeri az operettkedvelő közönség. Számtalan olyan darabja van (összesen 126 operettet komponált), amely csak részleteiben ismert a hallgatók előtt. Ezek közé tartozik az 1866-ban Párizsban bemutatott Kékszakáll is. Ily módon a ma előadásra kerülő operett nálunk bemutatásnak számít. Mégsem tekinthető ősbemutatónak, hisz’ az 1870-es években és a század első évtizedeiben nagy sikerrel játszották színházaink.”



Tudjuk, azóta több helyen, így például a nyolcvanas évek elején az Erkel Színházban és idén tavasszal a Budapesti Operettszínházban is bemutatták Offenbach remekét.



Még egy érdekesség: a rádióbemutató szereposztásában ott találni a színművészek között  Szacsvay László nevét, aki Fülöp Attila operaénekes  "prózai" hangja a dialógusokban; Szacsvay László 40 évvel később most az Operettszínházban alakítja, játssza, énekli  egy másik kararaktert: Bobéche király (Kandeláber király) - de itt "szenátor"! 


Erkel Ferenc • 10372018-06-15 11:30:29

  • Budapesti Hírlap, 1893. június 17.



Erkel Ferenc halála



/Budapest, jún. 16. /





A művészet palotáin gyászlobogók lengnek, a magyar zene mesterének halálát hirdetve. Az egész főváros mély részvéttel hallotta Erkel Ferenc elhunytát s testületek, intézetek s mindazok — és ez az egész nemzet — kik valaha a nagy zeneköltő magasztos, magyar szívet forraló és vigasztaló dallamain lelkesültek, a végső tisztelet impozáns megadására készülnek.



Előkészületek a temetésre.



Fekete zászlót tűztek ki az operaházra, a nemzeti színházra, a népszínházra, a szinészegyesület palotájára, a zeneakadémiára, a nemzeti zenedére, a magyar zeneiskolára, a zeneművészek körének s az Otthon írók s hírlapírók körének helyiségeire stb.

Az operaház részéről ma Vécsey báró elment Hieronymi belügyminiszterhez s engedélyt bért, hogy Erkelt az operaház költségére temessék el, amibe a miniszter készséggel beleegyezett. A ravatalt az operaház csarnokában állítják fel, ahova ma este vitték a holttestet. A közönséget szombaton déltől bocsátják a ravatalhoz.

A temetés június 18-án, vasárnap, délután 3 órakor lesz. Az egyházi szertartást Stieber Vince terézvárosi plébános végzi. Budapest főváros tanácsa ingyen díszsírhelyet enged át.

Testületileg részt vesznek a temetésen az orsz. színészegyesület, a színházak személyzete, a kir. zeneakadémia, mely ezért vasárnap délelőttre kitűzött vizsgálati hangversenyét szerdára, esti 7 órára halasztotta s még számos testület. A menetben részt vesz az opera teljes férfikara, azonkívül a zenekarnak fúvóhangszereket kezelő tagjai. Beszentelés után a zenekar Erkel Hunyady Lászlójának gyászindulóját adja elő, a temetőben pedig az opera énekkara, valamint az összes dalegyesületek Erkel Himnusz- t adják elő, az operaház zenekarának kísérete mellett.



A nemzeti- és operaszínház több koszorút helyez a ravatalra, külön az intendatura, az igazgatóságok és a személyzetek s karok. Koszorút küld a Liszt Ferenc társaság is. Az országos színészegyesület koszorúján ez a felirat lesz : „Az országos magyar színészegyesület — a magyar dalműzene alapvetőjének.“ Már eddig is számos koszorút küldöttek.





A család a következő gyászjelentést adta ki:



Alulírottak megtört szívvel jelentik a feledhetetlen jó férjnek, a legjobb apának, nagyapának, testvérnek, sógornak, nagybátyának,

Nagyságos Erkel Ferenc úrnak,

a M. Kir. Operaház főzeneigazgatójának, az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia volt igazgatójának és tanárának, a III. osztályú vaskorona-rend és a Ferenc József-rend lovagjának, a Budapesti Filharmóniai Társaság alapítójának és díszelnökének, B.-Gyula város díszpolgárának, az összes hazai dalárdák főkarnagyának és tiszteletbeli tagjának, a pesti sakkkör elnökének stb. stb. a folyó június hó 15-dikén

áldásos életének 83-ik és boldog házasságának 53-ik évében, a halotti szentségek ájtatos fölvétele után, esti 9½órakor, végelgyengülés következtében történt gyászos elhunytát.

A boldogultunk hűlt tetemei folyó június hó 18-án, vasárnap délután 3 órakor fognak a M. Kir. Operaház előcsarnokában beszenteltetni és a Kerepesi-úti temetőben örök nyugalomra helyeztetni.

Az engesztelő csendes szent miseáldozat a folyó hó 20-án délelőtt 9 órakor a terézvárosi plébániatemplomban, az ünnepélyes requiem pedig november 7-én, az üdvözültnek születésnapján fog a Mindenhatónak bemutattatni.





Budapest, 1893. június hó 16-án.



Áldás és béke hamvainak!



Özv. Erkel Ferencné szül. Adler Adél, neje,  Erkel Gyula, Erkel László, Erkel Sáridor, Erkel Mária, Erkel Lajos, Erkel István, gyermekei, Erkel Rezső dr. testvére, Erkel Lászlóné szül. Wittmann Mária, Erkel Sándorné szül. Szabó Róza, menyei, özv. Hajóssy Ottónó szül. Erkel Ágnes, Erkel János és neje, Erkel Ödön, unokaöccsei, Erkel Rezsőné szül. Unger Karolin, Szerényi Károlyné szül. Adler Anna, Szerényi Károly, Adler György, sógornők és sógorok, Sándor, Mariska, Jenő, Sárika, Rózsika, Ilka, Ferenc és Mariska, unokák.





Az orvos elbeszélése



Jelenik Zsigmond dr., Erkelnek régi kezelő orvosa és barátja így beszélte el egyik munkatársunknak a betegség lefolyását:



Az öreg úr legfőbb baja a szívtúltengés volt, melyben már évek éta szenvedett. De életét mindig olyan okos önmérséklettel rendezte be, olyan józanul élt és táplálkozott, hogy ez a szervi betegség sohasem okozott neki bajt. Februárban azonban, csúnya, hideg időben elment rendes kávéházába, a hol a Sakk-klub, melynek elnöke volt, tartotta üléseit. Ez a kirándulás ártott meg neki először is, meghűlt s heves láz döntötte hamar ágyba. Nemsokáig tartott a tüdőgyulladás, mely megtámadta, erős szervezete s a gondos ápolás hamar visszaadták egészségét, fájdalom, nem teljesen. A szívbeteg öreg úr állandóan gyengélkedett s teljes étvágytalanság vett rajta erőt.

Hozzátartozói azt hitték, hogy a svábhegyi kertek, erdők üde levegőjében majd elmúlnak ezek a maradék-bajok és siettették az áthurcolkodást, a mi négy héttel ezelőtt meg is történt. Csakhogy az idő nem volt kegyelmes a rekonvaleszcensnek. A mióta kiköltözködött a zöldbe, állandóan esett az eső, lucskos és hűvös idő járt, úgy, hogy a beteg szobáját folytonosan fűteni kellett, így esett meg egy kevésbé óvatos percben, hogy valahonnan hideg szél csapta meg az ősz mestert. Megint meghűlt és másodszor is kétoldali katarrhális tüdőgyulladást kapott.

Hogy milyen hatalmas konstrukciójú öreg volt a nyolcvanhárom éves ember, látszik abból, hogy megint kiheverte a betegséget. A tüdőlob, mely fiatal emberekből százával szedi áldozatait, kétszerre sem tudta legyőzni az ő hatalmas életerejét. Persze, hogy a nagy betegség után csak romja maradt a régi Erkelnek. A pamlagra fektették rendesen, vagy nagy karosszékbe ültették, honnan csendesen nézgelődött ki az ablakon. Csak az ágytól félt, oda még éjjelre sem szeretett lefeküdni.

így üldögélte át életének utolsó napjait. A szívgyengeség egyre fokozódott: öreg szíve nyolcvanhárom évi dobogás után fölmondta a szolgálatot, mindig lassabban működött, úgy, hogy már alig lehetett hallani. Ő maga is két hét óta folyvást halálával foglalkozott. Esténként mindig azzal feküdt le, hogy

Nem élek reggelig.

Tegnap reggel még jóízűen megreggelizett, aztán leült a díván sarkára, előkérte kicsiny selmeci pipáját, melyből mindig magyar dohányt szívott, rágyújtott és pipázott. Állandóan eszméleten volt, beszélgetett fiaival, a kik korántsem sejtették, hogy olyan közel van a halálhoz. Délután 2—3 óra között rosszul lett, lélegzetvétele megrövidült, és elkezdett félrebeszélni.

Szívhűdés érte, a mely aztán váratlanul közel hozta a katasztrófát. Családja rögtön orvosért küldött s Jelenik dr. este 6 érakor ott is volt náluk. Fájdalom, Erkel betegsége ellen lehetetlen volt küzdenie s egész működése arra szorítkozott, hogy az öreg urat a pamlagról ágyába vitette. Itt is egyre félrebeszélt a beteg. Fantazmagóriáiban állandóan a zenével foglalkozott. Haldoklóágyán is muzsikát hallott mindig, s egyszer hangosan kiáltott föl:

Nem ez az igazi magyar dal!



Azután lassanként elcsitult. Szíve mind lassabban-lassabban vert, szeme csendesen lecsukódott, s füle bezárult minden földi muzsika elöl. Egyszerűen, nyugodtan, fájdalom nélkül halt meg. Elaludt a nélkül, hogy a halálküzdelem megzavarta volna nyugtát.



Az öreg test, mely nyolcvanhárom évig szolgálta fiatal lelkét, összeroskadt. Hiába volt a gondos ápolás, szerető fiainak önfeláldozó gondoskodása.





Különfélék



Ritka testi erővel és egészséggel áldotta meg a gondviselés a magyar műzene nesztorát, vidám aggság mosolygott feléje, midőn nyugalomba vonult. Ha a nyugalom nem volt ínyére s midőn betegség és kor az utóbbi időben lelki energiáját: A büszkeséget megernyesztették, gyakran hallatott övéi előtt »keserű kifakadásokat amiatt, hogy foglalkozás és befolyás nélkül kell életének utolsó napjait eltöltenie.



— A franciák — mondá — Auber-t és Thomas-t legkésőbb vénségükben is szívesen látták az aktív szereplés terén, míg én — nem műveimet, hanem magamat éltem túl.



Barátainak száma igen csekély volt, de azokhoz őszinte szívvel ragaszkodott, viszont haragját és gyűlöletét soha sem tudta leplezni.

Midőn az idén kora tavasszal a hűlés által előidézett tüdőbántalom lázzal kezdett föllépni, mohón kívánkozott a Svábhegyre, hol annyi boldog napot látott. Mert egy félszázad óta látogatta ő a | Svábhegyet, mikor még az egész hegy cserjés pusztaság volt. Egyik nyáron, midőn a Névtelen hősök-et írta, Leányfalvára ment nyaralni, de nem tudott hűtlen lenni régi emlékeihez, visszakívánkozott a Svábhegyre.

Ez idén március első felében a halál bús sejtésével ment ki. Soha sem tudott zongora nélkül el lenni, de ez idén, midőn fiai szóba hozták, hogy a zongorát kiviszik, szinte idegesen ellenezte azt.

— Minek? úgy sem fogok én többet játszani…



 A három hónapig tartó betegséget nagyrészt egy zsöllyében ülve szenvedte át, irtózott az ágytól s csak nagy rábeszélésre tudta magát elhatározni, hogy abba bele feküdjék.

A hosszú szenvedések alatt csak igen ritkán csillant meg benne az élethez való vágy és remény. Néhány hét előtt Vaszilievics Adél operaénekesnő Gothából hazajövet meglátogatta. A kisasszony Erkel egyik legbensőbb barátjának, Vaszilievics Vazul kúriai bírónak a leánya, kit az agg mester minden nyáron oktatott a zenei tudományokban. Ez idén a hálás tanítvány súlyos betegen találta önfeláldozó tanárát, nagy megindulás vett rajta erőt s Erkel látva azt, így szólt hozzá :



— Csak menjen, kisasszony, ez idén is Mária- Remetére a búcsúra ... imádkozzék értem . .. mert még nagyon sok tanulni valónk van.



Egyébként biztosan érezte a közel véget s ezt gyakran ismételte fiai előtt. Midőn Pista fia biztatta, hogy a szebb időjárás beálltával az udvaron, a fák hűsében hamarabb összeszedi magát, az öreg maestro csüggedten így válaszolt:



— Én már az udvarra élve nem kerülök ki.



Fájdalom, sejtése beteljesedett.


Rost Andrea • 20252018-06-15 10:09:18

Rost Andrea mai születésnapján, köszöntve a Művésznőt, idelinkelem a Borsonline.hu  internetes portálnak adott interjúját.



Részlet:



"- Árulja el, hogyan lehet, hogy nem fog magán az idő? Harmincasnak néz ki, és ragyogóan szép."



- Talán a zene teszi, hogy ennyire szeretem, amit csinálok. És az, hogy nem keményedtem meg. Nagyon érdekes, a második válásom után azt éreztem, hogy nagyon kezdek kemény nő lenni. Ismerjük, ugye: „túlélek, erős vagyok, you can do it”.



Erős nő, karrierista nő, de egy idő után azt éreztem, ez nem én vagyok. A férfiakat azért még szeretni kell, mert kettőben csalódtam. Hát mennyi férfi van a világon! (Nevet) A férfiember ugyanúgy hozzátartozik a mi életünkhöz, mint ahogy a férfihoz hozzátartozik egy nő. Ez így tökéletes.



Amikor erre ráéreztem, akkor harmóniába kerültem ezzel az életnek nevezett társasjátékkal. Igyekszem nem szenvedni. Persze vannak nehéz pillanatok, órák, napok, de aztán mindig kihúz belőle a pozitív látásmód, a zene, a gyerekeim szeretete, a párom kedvessége. Észre kell venni a szépet!"


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27582018-06-15 09:59:02

A Dankó Rádióban most véget ért operettműsorban hallottuk:



Ábrahám Pál – Harmath Imre: Viktória 



„Ahol az ember felmászik a fára”  (Vörös Edit és Peller Károly)



„Édes mamám, magát is a papám csókkal csalogatta” (Peller Károly és Peller Anna)



„Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good night…”(Bordás Barbara és Peller Károly,   km. énekkar)



„Tyúkocskám” (Peller Károly és Peller Anna)



„Lesz-e úgy, mint valamikor rég…/Csak egy kislány  van a világon..” (Frankó Tünde és Dolhai Attila)



„Hondvédbanda szól a Stefánián” (Peller Anna és Peller Károly, km. az Operettszínház énekkara és zenekara, vezényel: Makláry László)



 



Lehár Ferenc: Luxemburg grófjakeringő-egyveleg (Bécsi Johann Strauss zenekart Willi Boskovsky vezényli)



 



A „Túl az Óperencián” adását ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.


José Cura • 5602018-06-15 09:21:58

Ma sugározza a Bartók Rádió, 21:29 – 22.00



Arckép



José Cura énekművész





Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia



(Ism. hétfő,  9.30)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39972018-06-15 01:29:04

Ami Szabóki Tündét illeti, méltató szavaiddal messzemenőkig egyetértek...


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7272018-06-15 01:19:17



Ma 175 éve született Edvard Hagerup Grieg (Bergen, 1843. június 15. - Bergen, 1907. szeptember 4.)  zeneszerző és zongoraművész





Grieg emlékét az alábbi méltató cikk idemásolásával idézem fel:



 



BOROS REZSŐ:  GRIEG (1843-1907)



A Zene – 1943 (15. szám)





1869. újévkor egy kis levél repült Olaszországból a posta szárnyain Norvégiába:





Uram,

nagyon jól esik, hogy megmondhatom Önnek, mily őszinte tetszéssel olvastam szonátáját (8. mű.).

Erős, tudatos, gazdag, kiváló zeneköltőtehetségre vall, melynek csak természetes útját kell követnie és magas fokra fog jutni. Bizonyos vagyok benne, hogy megtalálja Hazájában a megérdemelt elismerést. Ezek másutt sem fognak elmaradni az Ön számára,  s ha e télen eljön Németországba, kérem, tekintsen be egy kissé Weimarba is, hogy közelebbi ismeretségbe juthassunk. Fogadja, igen tisztelt Uram, kiváló nagyrabecsülésem nyilvánítását.



Róma, 1868. december 29-én

Liszt Ferenc."





A levél Grieg Hagerup Eduárdnak, a huszonhatodik évében levő, kevéssé ismert s még kevésbé elismert norvég zeneköltőnek szólt, ki akkoriban Christianiában (a mai Oslóban) barátjával, Svendsen Jánossal az ő alapította Zeneegyesület filharmonikus hangversenyeit vezette. Küzdött a tömeg tompaságával, közönyével, a csekélyszámú műkedvelő szeszélyességével és kicsinyességével. Szervezete gyönge, törékeny — lizenhétéves korában átszenvedett mellhártyagyulladása megfosztotta egyik tüdejétől. De a beteges kis testben nagy lelki erő, erős akarat, hit, lelkesedés lobog. Nem hiába írta emlékkönyvébe hazája legnagyobb költője, Ibsen Henrik, ezt a kesernyésen lelkes kis verset, elmésen gúnyolva a tömeg tompultságát:





Orpheus zengtén állatokba



 lélek szállt s a kőbe szikra.

Kő van nálunk garmadával



s mennyi állat közel, távoli



Játssz, hogy a kő áttüzesedjen,



 állathéj embert teremjen!





(Egy zeneköltő emlékkönyvébe.)





A hazáját nevelni akaró Grieg, sisyphusi munkájában olykor meg-megroskadva, már-már csüggedést érzett. Az oslói fjordot (télen hosszú hónapokon át borító jégpáncél fojtogatón ülte meg ziháló gyönge mellét. Ekkor tört át a ködön a napsugár, az új zene atyamesterének és legnagyobb tekintélyének, a geniális reformátornak, minden tehetség önzetlen fölkarolójának sorai.

A levél, mint minden Liszt-levél: elegáns, sima, udvarias, — de mögötte meleg, érző nagy szív dobog, törhetetlen hit a művészetben és haladásban. Mintha parányi gúny lappangana benne, ahol annyira „bizonyos“ a hazája elismerésében — ő, ki mint alkotóművész, a közönség annyi visszautasítását átélte s annyi csalódást!

A Mester kezeibe csupán a véletlen s nem a szerző maga juttatta a szonátát.



 Liszt levele megszerzi Griegnek a norvég állami ösztöndíjat, mellyel az év őszén Rómába utazhatik. Váratlanul be is toppan a Mesterhez (1870), de ez nincs otthon. Erre Lisztnek valósággal kerestetnie kell a szerény fiatal művészt és udvarias mentegetőzéssel kéreti újra magához. A maga kompozícióiból alig tud előkeríteni valamit a fiatal muzsikus; végre második (G-dúr) hegedűszonátáját és az op. 9, dalfüzetet viszi Liszthez a Santa Francesca Romana kolostorba. „Leveleztünk, ugye, egy kicsit?“ veti oda a Mester mosolyogva s mentői előbb zenét akar hallani fiatal pályatársától. Örvendezve kiált föl Grieg muzsikája minden egyéni, színes, norvég népies fordulatán:



„Ej, be hetyke! Hallja csak, ez tetszik nekem! Ezt kérem még egyszer!“



Szegény Griegnek hegedűszólamot és zongorát együtt kell játszania; majd átveszi a Mester a hegedűszólamot és csodás, zengő kifejezéssel játssza fönn oktávában a zongorán. Mikor Grieg kis zongoraműveiből játszik, Liszt hősies pátosszal énekli vele a zongoradarabocska — menüett — dallamát, el van ragadtatva a muzsika különleges nemzeti színezésétől.

Majd Grieg kéri a Mestert, hogy játszon s döbbent csodálattal hallja tőle Tasso hatalmas gyászzenéjét. A Mester lenyűgöző játéka után még az ő unszolására sem meri folytatni szonátáját; mire Liszt pazar színekkel lapról játssza le az ismeretlen hegedű-zongoraszonátát „szőröstül-bőröstül“ a zongorát teltebben, szélesebben, a hegedűszólamot,a zongoraszólam közepette.



„Kacagtam, azt hiszem, mint egy idióta“ — festi levelében elképedő lelkesedését szüleinek az ifjú költő. „No, csak fölteszi rólam, hogy lapról is tudok játszani, elég régi, gyakorlott muzsikus vagyok“ — mormogta a Mester fiatal kollégájának ámuló, dadogó szavaira.

Legközelebbi alkalommal a moll zongoraversenyének kéziratát hozza magával Grieg. Liszt hatalmasan játssza az ismeretlen kéziratból, közben beszél, bírál, dicsér, majd fölugrik játék közben, hatalmas léptekkel méri végig a termet s elragadtatva valósággal „bömböli“ a témát...

„Folytassa csak! — mondja utána Griegnek — s ne engedje, hogy eltántorítsák!“

Acélos erőt adtak Liszt szavai a fiatal mesternek.

 



Grieg (szül. 1843. jún. 15.) családja skót származású volt, lovagősei szilárdan kitartottak királynőjük, Stuart Mária ügye mellett s inkább száműzetésbe mentek utóbb. Számos példáját adták a szívós energiának; a kitartó erős akaratot tőlük örökölte Grieg. Közvetlen ősei nagykereskedők. A polgári józan életmód az ő örökségük; semmi bohém vonást sem látunk az északi mesterben.



Szülei lelkes zenekedvelők, de konzervatív ízlésűek. A gyermeket a norvég csodahegedűs, Bull Ole személye és példája igézi meg. Lipcsében tanult zeneszerzést Hartmann Mórictól és Reinecke Károlytól, kissé rendszertelenül ugyan, de tehetsége átsegítette a nehézségeken. Hatással volt rá a skandináv zene vezére, a dán Gade is, de ennek a lágyabb, mendelssohnos irányával rövidesen szakított. Felvillanyozón hatolt rá a tüzes, temperamentumos és szeretetreméltó ifjú zenetitán, a fiatalon elhunyt Nordraak Richárd barátsága és — bár technikában fogyatékos, de biztató tehetsége. Halála hírére aznap gyászindulóba önti fájdalmát. Közvetlen elődje Norvégiában az eredeti tehetségű Kjerulf  Halfdán (többek közt a Norvég nászmenet karmű szerzője), kihez barátság fűzi. Az ő példájuk nyomán merül el a norvég népzenében. Geniálisan dolgozza föl népe táncait s fölszívja e dallamok minden keménységét, hetykeségét, paraszti erejét és humorát. Az előző feldolgozók (Lindeman, Hartmann) elpuhították e paraszttáncokat; Griegnél kapják meg igazi arculatukat. Harmonikus alátámasztásai elmések, egyéniek, sokszor érdekesek. Dac, nyakasság, mélabú és bohókás kedv árad ebből a muzsikából.

A szerény Grieg magát mindig a romantikusok közé sorolja. Alapjában és „formálásban“ német romantikus maradt ő — hangoztatja több helyütt —, csak nemzeti elemeket szőtt e formákba.

Népszerűsége delelőjén álló öregedő mesternek nem ártott meg ez a szerénység. De a jelenkor tudós esztétikusai túlszárnyalják ezt a „minősítést“. Mulatságos, hogy korunk, melynek zenéje elkeseredett, sisyphusi küzdelmet folytat a múlt század mindent elnyelő romanticizmusa s ennek utóhajtásai ellen, mennyire nem tud eléggé alábecsülni és lesajnálni mindent, ami e korszakban termett. Egyik kitűnő zenetörténet írónk is elintézi költőnket egy lexikonban azzal, hogy rafinált eklektikus, aki számító ügyességgel adagolta bele a kopott formákba és témakörökbe a népi „exotikumot“. (Várhatjuk-e akkor, hogy a nyugati nemzetek mást halljanak ki az új magyar zenéből is, mint pikáns, exotikus különlegességeket?)

Nem tudjuk, milyen hátsó fiókban porosodik tudós elméletírónknál a költői hangulat és átélés elavult fogalma.

 



Mert, hogy költő a javából, költő mindenütt és mindig Grieg, azt csak egészen érzéstelen ember tagadhatná. Igen, a német zene megihlette és vezette, ezt eleget emlegeti. Szívének kedvence Schumann, tőle veszi át a kis hangulatkép, genrekép formáját. Hangulataiban is sokszor rokon marad vele s mindkettejük, Grieg is, lelke mélyén nőies természet, — ezt itatják át mesterünknél nemzeti, hazafias és népies erők s a Hit, Akarat férfiassága, mely olykor — például a zongoraversenyben — hatalmas hullámokig fokozódhat.

Ezért nem meglepő, hogy a német romantikus művészet másik pólusa is lelkesítette s — különösen későbbi éveiben — formálólag hatott rá: Wagner. Pedig törékeny lírizmusától elég messze állott a hősies monumentalitás. Mégis próbálkozott vele barátjának, Björnson Björnstjerné-nek Olaf Trygvason nemzeti hősről szóló drámájához készült zenéjében.



Nem is tudta kikerülni a Wagner-reminiszcenciákat.

A „költői hangulat“, mit föntebb emlegettünk, persze olcsó szó s könnyű vele visszaélni. Százával meg százával vannak epigonok, akik csak úgy öntik az olvatag dallamokat, a lágy hangzatokat, érzelgős késleltetéseket s azt hiszem, s az átlagos hallgató is elhiszi nekik, hogy magas művészetet produkálnak.

Az igazi költő más! Benne mindig érzik valami kesernyésség, valami érdesség, dac vagy szeszély, az egyéni fájdalomnak valami sajgó hangja. Az igazi költő pacsirtaálcás sirály. De ezt bizony a nagy tömegek vagy nem érzik meg; vagy ha megérzik, elidegeníti őket.

Ez a disszonancia teszi frissé a hangot, őszintévé, igazzá a művészetet, teszi egyéni sajáttá, személyes élménnyé. S ez az érdes mellékhang vagy alaphang sokszor a nép nyersebb őserejéből gyökérzik föl.

A norvég parasztlegények hetyke kurjantásai, bohókás rikkantásai, topogása, ugrálása, a lányok ringása, tipegése szublimáltan mind felszívódott Grieg melódikájába. A Norvég táncokat (op. 35.) Grieg a maga dallamaira írta s a hallgató megesküdne rá, hogy éppoly eredeti népi táncdallamokat hall, mint a 25 északi tánc és népdal-Ъап (op. 17.).

Ez a népies, mondhatnám „tipegő-kurjantó“ attitűd ott lappang dalainak melódiaszövésében is és visszatartja a lágy érzelmességtől, romantikus epigon-stílustól, melybe nagy orosz kortársa és barátja, Csajkovszky oly könnyen beleesik. Frissesség, kedvesség, gyermekded üdeség, titkon sajgó fájdalmak naiv, őszinte kibomlása, — olyan szemérmes, intim vonások, melyeket a nagytömeg ritkán ért meg. Ezért csak néhány dala lett népszerű, nálunk meg éppen csak egy-kettő. A 2 Solvejg-dal, Szeretlek, Csolnakon, néha az Álom, nagy néha a Monte Pinción; ez az egész, amit tőle hall közönségünk, de ezek meghitt poézisét is alig akad egy-két művészünk, ki átélni tudná. Pedig, cigányzenéből és úri- nótából táplálkozó vizenyős, dilettáns népszerű dalirodalmunk közepette, micsoda emelkedés volna, ha fölérhetnénk Grieg minden ízében nemes, gyermekien tiszta, igaz dalköltészetéhez!

Olyan szűzi tisztaságú forrás ez, melyhez az irodalomból tán csak Gárdonyi Géza költészetét állíthatnék párhuzamul.

És micsoda gazdag virágbomlás ez a daltermés annak, aki ismeri. A természet, a fjord, a nagy hegyek magánya, a szökdelő gödölyék, az ősz, a kisgyermek, családi boldogság, ifjú női báj, szerelmi boldogság és bű, az élet csapásai, halálsejtelem, gyermeksirató, bölcsődal, elválás, merengés, hazafiúi áldozatkészség — mind oly keresetlenül törnek elő, mint a gyermek ajkán. A költők részben honfitársai: Ibsen, Björnson, Paulsen, Andersen, Holger-Drachmann, Vinje — de németek is. (Heine, Chamisso).

Kongeniális tolmácsolót találtak a mester dalai unokahúgában, Hagerup Ninában, ki, ha nagy hangja nem is volt, de annyi kifejezéssel és  a költői szöveg oly finom árnyalásával adta elő férje dalait, hogy ebben világhírű művésznők is ritkán érték utol.  Odaadó, praktikus érzékű élettársa és hűséges támasza lett gyönge szervezetű, álmodozó férjének.



Grieg kis faházikót építtetett a fjord fölé, odahozta kedves partitúráit (főként Wagnert) és zongoráját; ott dolgozott, télire levitette a házikót a tengerpartra, tavasszal újra felköltözött magasabbra. . ;

Instrumentális párhuzama a 125 dalnak 70 kis zongoraköltemény, a hangulatok és jellemképek nemrég még oly kedvelt sorozata, a „Lírai darabok”. A már föntebb megismert természeti, emberi, családi, szerelmi, falusi életképekhez mesevilág is járul, tündértánc, manók, szilfidek.

Milyen neki való feladat volt, mikor Ibsen megkérte, írna kísérőzenét a Peer Gynthez. Bár Ibsent emberileg sohsem tudta úgy szeretni, mint Björnsont, de a Peer Gyntért lelkesedett. Nyilván elsősorban a mesemotívumok, a néprajzi elemek kapták meg. Mindenki ismeri geniális illusztrációit a híres drámai költeményhez, 'a napfölkeltét, az anya haldoklását, az arab táncokat és a hegyimanó barlangjának szédítő táncforgatagát.

A Holberg-szvitben, melyet zenekarra tervezett, de zongorára írt meg, a kétszáz éves rokokó-táncokat utánozza, Holbergnek, a híres dán vígjátékírónak, Észak Moliérejének korát. Az ősszel nyitány saját dalainak motívumaiból fölépített megragadó hangulatkép. Ifjúkorából való, akár hatalmas, gazdag költőiségű а-moll zongoraversenye.



Szemére hányják, hogy mozaikszerű bőséggel rakja egymás után költői ötleteit. Vérbeli romantikus létére több benne a szín és költői ötlet, mint az egységes építkezés. G-moll vonósnégyese is csupa egyéni érdekes hangulat, de önálló szólamszövés helyett inkább a zenekar és à zongoradarab technikája szerint épült. Gazdag költői tartalmúak a három hegedű- és az e-moll zongoraszonáta is.



Igaz, nem lett belőle korszakalkotó reformátor. Csak erős költői egyéniség. Többre nem is vágyott. Harmóniái elmések, merészek, változatosak, máskor a legegyszerűbbek. Megemlékszik róla, milyen boldog mikor ötéves korában fölfedezte a zongorán a nónakkordot. Ez a hangzat egész életére kedvence maradt. Újszerűén s líraian alkalmazza; e technikájával Ravelnak mutatott utat (Ravel ismert Pavanejában nem egy helyütt Grieg-hangok csendülnek föl).

Wagnertől tanult, de nagy ritkán esik wagneri hangulatokba vagy reminiszcenciákba. Bolygó hangjaiban tristanos kromatika csak elvétve akad.

Gyermekded vonás és dalköltőre vall, hogy a szekvenciákkal kissé túlságos bőven él; továbbá azzal a fogással is, hogy a feldolgozott dúr- témát egyszerre mollban hozza és viszont.

Hogy a nagyépítkezésre nincsen elég „lélegzete“, azt jól érezte a — némi túlzással — zenei „miniatűr festőnek“ tartott mester; szimfóniát, operát nem írt. De a — vokális és instrumentális — dalköltőnek örökké üde és igaz marad művészete.


Palcsó Sándor • 2092018-06-15 00:10:02

1978. szeptember 18., Petőfi Rádió, 19.40 – kb. 21.40



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Lehár Ferenc: A víg özvegy



Koncertszerű előadás közvetítése



Bródy Tamás – Kalmár Magda, Pászthy Júlia, Berkes János,  Fülöp Attila, Katona Lajos, Kárpáti Ernő, Leblanc  Győző, Nádas Tibor, Palcsó Sándor, Róka István, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27572018-06-15 00:09:04

1978. szeptember 18., Petőfi Rádió, 19.40 – kb. 21.40



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Lehár Ferenc: A víg özvegy



Koncertszerű előadás közvetítése



Bródy Tamás – Kalmár Magda, Pászthy Júlia, Berkes János,  Fülöp Attila, Katona Lajos, Kárpáti Ernő, Leblanc  Győző, Nádas Tibor, Palcsó Sándor, Róka István, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



 


Simándy József - az örök tenor • 5362018-06-14 23:36:58

1978. október 8., Kossuth Rádió 20.43 -21.09



Simándy József nótákat énekel



 



Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara



Vezényel: Bolberitz Tamás



1. Hubay Jenő – Szabolcska Mihály: Minek turbékoltok búgó vadgalambok?



2. Sas Náci – Bodrogi Zsigmond – Behár György feldolg.: Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma



3. Bánffy György – Kazaliczky Antal - Behár György feldolg.: Kék nefelejcs



4. Serly Lajos - Behár György feldolg.: Széles  árkon keskeny palló



5. Szerdahelyi József – Szakáll Lajos - Behár György feldolg.: Magasan repül a daru



6. Szénffy Gusztáv – Lévay József - Behár György feldolg.: Keskeny utcán muzsikaszó



7. Erkel Gyula - Behár György feldolg.: Húzzad, csak húzzad keservesen



8. Erkel Gyula - Behár György feldolg.: Nincsen annyi tengercsillag az égen



9. Dankó Pista – Lévay Ede - Behár György feldolg.: Lemondás



10. Szénffy Gusztáv – Czuczor Gergely - Behár György feldolg.: A szerelem, kis méhecske



11. Dankó Pista –Behár György feldolg.: Hamis a rózsám



 



(„Mezei bokréta” – 1977, Qualiton, SLPX 10144)


Sass Sylvia • 4612018-06-14 23:02:54

1978. április 28. , Kossuth Rádió 20.10 – 21.00



Magyar Operaénekesek



Sass Sylvia



Kertész Iván műsora




  1. Verdi: A trubadúr – Leonóra áriája, IV. felv.

  2. Puccini: Pillangókisasszony – Nagyária (Cso-cso-szán)

  3. Wagner: Tannhäuser – Csarnokária (Erzsébet)

  4. Verdi: A lombardok – Giselda áriája, II. felv.

  5. Puccini: Tosca – Tosca imája

  6. Verdi: Az álarcosbál - Amália áriája, II. felv.

  7. Ponchielli: Gioconda – Méregária

  8. Puccini: Bohémélet – Mimi áriája, III. felv.

  9. Verdi: A végzet hatalma – Leonóra áriája, IV. felv.


Miller Lajos • 602018-06-14 22:53:13

1978. augusztus 14.  Kossuth Rádió, 21.09 – 22.00



Magyar Operaénekesek



Miller Lajos



Kertész Iván műsora




  1. Verdi: Traviata – Germont áriája, II. felv.

  2. Gounod: Faust – Valentin  imája

  3. Verdi: Macbeth – Macbeth áriája, IV. felv.

  4. Erkel Ferenc: Sarolta  - Gyula áriája, I. felv.

  5. Rossini: A sevillai borbély – Figaro belépője

  6. Verdi: A végzet hatalma – Carlos áriája, III. felv. (km. Kovács Péter)

  7. Giordano: André Chénier – Gérard monológja, III. felv.

  8. Wagner: Tannhäuser – Dal az Esthajnalcsillaghoz

  9. Verdi: Az álarcosbál – René áriája, III. felv.


Moldován Stefánia • 462018-06-14 22:44:46

1978. október 11., Kossuth Rádió, 20.00 – 20.54



Magyar Operaénekesek



Moldován Stefánia



Kertész Iván műsora




  1. Puccini: Manon Lescaut – Manon áriája, IV. felv.

  2. Verdi: A trubadúr – Leonóra áriája, IV. felv.

  3. Mozart: Don Juan – Donna Elvira áriája

  4. Wagner: A bolygó hollandi – Senta balladája (Km. az MRT Énekkara)

  5. Erkel Ferenc: Bánk bán – Melinda áriája, II. felv.

  6. Beethoven: Fidelio – Leonóra áriája

  7. Puccini: Tosca – Tosca imája

  8. Verdi: Don Carlos – Erzsébet áriája, IV. felv.


Gregor József emléke • 1762018-06-14 22:36:42

1978. március 22., Kossuth Rádió, 16.18 – 16.58



Magyar Operaénekesek



Gregor József



Kertész Iván műsora




  1. Verdi: Simon Boccanegre –Fiesco áriája

  2. Borogyin: Igor herceg – Koncsak kán áriája, II. felv.

  3. Ránki György: Pomádé király új ruhája – Pomádé király áriája, II. felv. (km. az MRT Énekkara)

  4. Mozart: A varázsfuvola – Sarastro F-dúr áriája, II. felv. (km. az MRT Énekkara)

  5. Farkas Ferenc: A bűvös szekrény – Zulejka és a Mufti kettőse (Km. László Margit és az MRT Énekkara, vezényel: Vaszy Viktor)

  6. Muszorgszkij: Borisz Godunov – Borisz halála (km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és zenekara, vezényel: Pál Tamás)

  7. Verdi: Macbeth – Banquo áriája, II. felv.

  8. Gounod: Faust – Mefisztó szerenádja


Udvardy Tibor • 1852018-06-14 21:21:55

1978. január 15., Kossuth Rádió, 17.10 – 18.00



Magyar Operaénekesek



Udvardy Tibor



Kertész Iván műsora




  1. Csajkovszkij: Anyegin – Lenszkij áriája, II. felv.

  2. Gounod: Faust – Faust kavatinája, III. felv.

  3. Verdi: Traviata – Alfréd áriája, II. felv.

  4. Saint-Saëns: Sámson és Delila – Sámson áriája, III. felv. (km. a Magyar Állami Operaház Énekkara)

  5. Poldini Ede: Farsangi lakodalom – Kálmán diák dala, I. felv.

  6. Puccini: Tosca – Levélária (Cavaradossi)

  7. Moniuszko: Halka - Jontek áriája, IV. felv.

  8. Erkel Ferenc: Hunyadi László – László áriája, I. felv.

  9. Bizet: A gyöngyhalászok – Nadir románca, I. felv.

  10. Rimszkij-Korszakov: Szadko – Hindu dal



 


Operett, mint színpadi műfaj • 36152018-06-14 12:00:14

Marica grófnőt június 12-től játsszák a Seefestspiele Mörbisch fesztiválon.





Több újdonságot ígér a fertőmeggyesi (Mörbisch) vízi színpad magyarországi kötődéssel is rendelkező új művészeti vezetője, Peter Edelmann - aki a 2013 és 2017 között működött  Dagmar Schellenberger operaénekesnő-intendánst követi ezen a poszton -,  a bécsi zeneakadémia ének tanszékének vezetői pozícióját váltotta intendánsi megbízatásra.



– A fertőmeggyesi vízi színpad immár több mint hat évtizede szolgálja a Fertő tó idegenforgalmát. Évente százezren kíváncsiak azokra a sikerdarabokra, amiket évadonként műsorra tűzünk. Ez a rang kötelez – idén újdonsággal is előrukkolunk az előadások során. Így például okostelefonon követhetik nyomon a német nyelvű szöveg fordítását a helyszínen azok, akik nem beszélik jól a nyelvet, legyenek azok magyarok, japánok vagy amerikaiak. Idén Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét játssza a vízi színpad népes, közel kétszáz főt számláló nemzetközi szereplőgárdája. Vezető koreográfusunk a budapesti Bodor Johanna említette Peter Edelmann, aki néhány évvel ezelőtt a budapesti operaházban is fellépett Richard Strauss Rózsalovagjában.



– A vízi színpad idei premierjét július 12-én rendezzük, s a Marica grófnőt augusztus 25-ig láthatja a közönség csütörtök-péntek-szombatonként. Újdonság az is, hogy a premier előtt nyolc alkalommal a gyerekeknek tartunk az operettből egyórás összefoglalót, amelynek során a gyerkőcök együtt énekelhetnek és táncolhatnak a szereplőkkel. A jövő nemzedékére fókuszálunk, hiszen belőlük válik színházszerető közönség. Örömünkre valamennyi gyerekelőadásra minden jegy előre elkelt. Bízom abban, hogy a csodaszép környezet, a színvonalas szereplőgárda és a meghökkentően újszerű díszlet – a 45 méter hosszú és 11 méter magas hegedű –, nemkülönben Kálmán Imre örökbecsű operettje a felnőtt közönség tetszését is elnyeri majd – fogalmazott Peter Edelmann, aki baritonistaként 1993-ban debütált a fertőmeggyesi vízi színpadon. Akkor egyik főszereplője volt Lehár A víg özvegy című operettjének. 2019-ben szintén Lehár-operett következik a 6200 néző befogadására képes vízi színpadon, A mosoly országa...

 



/Kisalföld.hu - Gosztonyi Miklős - 2018.06.04. 10:13/





 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27562018-06-14 11:44:25

Nem tudok operettről beszámolni a mai rádiós operettműsort meghallgatva a Dankó Rádióban - (leszámítva azt az egy percet, amely az adás végén Offenbach Kékszakállja nyitányának rövid részletét jelentette). 



Igaz, kaptunk dalokat egy nem  klasszikus és nem is hagyományos operettből, mégpedig a  "Menyasszonytánc"-ból  - mely  a "világ első klezmer-operettje" - Indig Ottó Torockói menyasszony című színműve nyomán - a Budapesti Operettszínház előadásának felvételéről:  Siménfalvy Ágota, Molnár Piroska és mások  énekelnek,  közreműködik a Klezmer Band  is.



Aztán hallottunk dalokat  az Abigélből -  a musical részletei az Operettszínház énekművészei tolmácsolásában hangzottak el, Silló István vezényelte a színház zenekarát.



A nemrég 80. születésnapját ünneplő Felföldi Anikó dalfelvételeiből is kaptunk egy csokrot (Cole Porter, Eisemann Mihály és mások szerzeményeit énekelte, km. Haumann Péter és Balázs Péter)



Délután hat és hét között ismét leadja a rádió a "Túl az Óperencián" délelőtti adását.



A műsorban Nagy Ibolya beszélget az Operettszínház főigazgatójával Lőrinczy Györggyel, és a színház művészével, Peller Károllyal a következő színházi évad újdonságairól és az idei szezonban nagy sikerrel játszott Kékszakáll-operettről, továbbá a színházhoz tartozó Kálmán Imre Teátrum programjairól.


Lisztről emelkedetten • 9102018-06-13 20:28:26

Bartók Rádió sugározza ma 21.10 – 22.00



LISZT-re hangolvahttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



"Zongorapárbaj" - Balog József és Borbély László hangversenye





1. Liszt Ferenc: II. magyar rapszódia (négykezes változat) (Balog, Borbély),

2. Frédéric Chopin - Liszt Ferenc: Kedvesem - lengyel dal (Balog), 

3. Liszt Ferenc: Erdőzsongás - hangversenyetűd (Borbély), 

4. Richard Wagner - Liszt Ferenc: Rienzi - fantázia az opera témáira (Balog), 

5. Liszt Ferenc: XIII. magyar rapszódia (Balog), 

6. Liszt Ferenc - Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia - Gyászinduló és kavatina (Balog, Borbély)



(Pécsi Palatinus Szálló Bartók terme,  2011. október 21.)



 (Ism. június 25., 14.10)



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27552018-06-13 11:22:20

A Dankó Rádió délelőtti műsora, a „Túl az Óperencián” – a mai operettösszeállításban elhangzott műsorszámok voltak:



Jacques Offenbach: A sóhajok hídjaElőjáték (Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - a teljes operett bemutatója a Rádió Dalszínháza felvétele: 1976. december 26. Kossuth Rádió 18.50 - 20.13.



Lehár Ferenc: Luxemburg grófja 










Két stúdiófelvételről szólaltak meg a dalok:




I. Hungaroton felvétel: Km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara, vezényel: Breitner Tamás (1964)



- Bevezető kórus : „Farsang van…”  (Operettszínház Énekkara)



- Bazil dala: „Szívem szeretvalóság ez nem álom,,, /VulkánIzzó tüze hull rám…” (Feleki Kamill)



- Fleury belépője: „Konfettifelhő száll, mint a vihar… Jó hírnév, jó modor a fő…” (Honthy Hanna)



- Fleury és Basil kettőse, II. felv. „Nagy arszlán volt a kopasz úr… Polkatáncos, polkatáncos voltam deli legény…” (Honthy Hanna, Feleki Kamill)



II. a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00  - Km.: az MRT szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató:Sapszon Ferenc) Vezényel: Sebestyén András



René belépője: „Hálás vagyok, úgy boldogít e nagy ováció…Hogy ősöm volt ama Luxemburg, a nagy tivornyák hőse…. Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, fenn az ernyő, nincsen kas…” (Udvardy Tibor és az MRT Énekkara)



- Sanzon (Zentai Anna és az MRT Énekkara)



Fényes Szabolcs – Harmath Imre: Maya



- Maya és Charlie szerelmi kettőse a 2. felvonásból: „De messzemessze tűnt már a tegnap… Szívem ezt a dalt, szívemből…. My sweetheart… (Kállay Bori, Berkes János, km. a Stúdió 11)



 



Jacques Offenbach: Kékszakáll 



Két hangfelvételről szólaltak meg a részletek:



I. Budavári Palotakoncert – 2017



- Kékszakáll belépője – Legenda (Boncsér Gergely, km. az Operettszínház énekkara és zenekara, vezényel Makláry László)



- Együttes:  „Saltarelle, avagy mit ad a nő…” (Bordás Barbara, Kardffy Aisha, Lévai Enikő, Lukács Anita, Boncsér Gergely, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter, Vadász Zsolt)



II. Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven, bemutatója, 1978. december 26., Kossuth adó 19.53 – 22.00 



Szövegkönyv: Charles Perrault (1628-1703) irodalmi előzménye alapján Henri Meilhac és Ludovic Halévy 



Fordította és rádióra alkalmazta: Fodor Ákos



Közreműködik a MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Bródy Tamás

 



A sugárzott részletekben közreműködött:



Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Házy Erzsébet, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Bende Zsolt, Melis György, Palcsó Sándor, Róka István, Fülöp Attila, Szénássy Ernő, valamint az MRT Énekkara



(Vadócz dala; Együttes; Finálé szólalt meg a felvételről)



 



Lehár Ferenc: Pacsirta - Keringő-egyveleg (a  Bécsi Johann Strauss Zenekart Willi Boskovsky vezényelte)



 



Ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya a Budapesti Operettszínházban beszélget az intézmény főigazgatójával, Lőrinczy Györggyel és a színház művészével, Peller Károllyal.



 



A délelőtti adás ismétlése 18 órától hallgatható meg a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségein.


Carl Maria von Weber • 1282018-06-12 19:04:39

Bartók Rádió ma este: 19:35 – 21:06



Carl Maria von Weber: A bűvös vadászhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Háromfelvonásos opera



Szövegét - Johann August Apel nyomán - Johann Friedrich Kind írta





Vez.: Nikolaus Harnoncourt





Km.: Berlini Rádió Énekkara (karig.: Robin Gritton), Berlini Filharmonikus Zenekar





Szereposztás:



Ottokar herceg - Wolfgang Holzmair (bariton),

Kuno, fővadász - Gilles Cachemaille (basszus),

Agáta, a fővadász leánya - Luba Orgonasova (szoprán),

Annuska - Christine Schäfer (szoprán),

Gáspár, vadászlegény - Matti Salminen (basszus),

Max, vadászlegény - Endrik Wottrich (tenor),

Remete - Kurt Moll (basszus),

Kilian, parasztlegény - Wolfgang Holzmair (bariton),

Nyoszolyólányok - Dorothea Röschmann, Christine Schäfer (szoprán), Elisabeth von Magnus, Marcia Bellamy (mezzoszoprán),

Samiel - Ekkehard Schall (próza).



 


Erkel Színház • 93302018-06-12 15:20:04

Persze nem szmoking, hanem frakk...- pontosabban.


Erkel Színház • 93292018-06-12 12:57:20

Három héttel a május 21-i Wagner-koncert után (RING FESZT ZÁRÓKONCERT - A SZAKRÁLIS WAGNER) tegnap délután ismét az Erkel Színházba zarándokoltunk Wagnert hallgatni! 



Hogy miért kellett 17 órai kezdésre meghirdetni a szünettel együtt mintegy kétórás Best of Ring elnevezésű hangversenyt, számomra talány; az évad meghirdetésekor magam is a tervezett új Istenek alkonya előadására vásároltam meg a jegyem; arra indokolt lett volna a korai időpont, de a bemutató elmaradt és helyébe szerkesztették – egyfajta pótlásaként - ezt a Ring-részletek-produkciót, amely koncert 19.10-kor már véget is ért. Bátran lehetett volna esti, hét vagy fél nyolcas műsorkezdés. (A kánikula sem zavart volna be…a szegény muzsikusok és a férfi szólisták! – mind, szmokingjukban ugyancsak izzadhattak a színpad-pódiumon – de az előadás karmestere egyedüli kivételként -  „előrelátóan” - könnyedebb öltözetet viselt.)



Bizonyos mozzanatok megismétlődtek: akárcsak három hete, most is fellépett énekével Rálik Szilvia, Kovácsházi István – és az a Kelemen Zoltán, aki ismét beugrással helyettesített egy kollégát: akkor Molnár Leventét, tegnap Perencz Bélát. (Azért elgondolkoztató, hogy a két nevezett operaénekesünk ilyen-olyan okkal, de lemondja a koncerteken való fellépést.)



 Ahogyan számomra (is) revelációként hatott Kelemen Zoltán múltkor előadott Amfortas-jelenete a Parsifalból, ugyanezt a hatást éreztem magamon az ezúttal A walkürből énekelt megrendítő szépségű Wotan búcsúja és tűzvarázsa jelenete alatt; erőteljes, itt: sötét szinezetű, baritonján a szólam mélységei ugyanolyan biztosan szólalnak meg nála, ahogyan a hangtartomány magasságait is gond nélkül  abszolválja, a melodikus és deklamáló részek nem könnyű átállásai, váltásai tökéletes technikáról tanúskodnak. Eszköztárához tartozik magának a karakternek a „tartása” – még jelmez nélkül is érezzük a szerepfelfogásában azt az érzelmi töltést, amely az énekhangokon túl megnyilvánul; ezzel is hozzájárul a fakadó élményhez;  megint egy Wagner-zenedrámában hallani énekét – egy nagy ívű, sokrétegű ária-zenekari jelenetben -, amint fájdalmasan búcsúzik legkedvesebb leányától, majd Logét, a tűzistent szólítja, hogy fellobbanjanak a gyermeke álmát őrző lángok.  Az elhangzott jelenet után kirobbanó tapsvihar, a bravózás a megérdemelt siker visszajelzései voltak a közönség részéről!



Fontosnak tartom kiemelni Kelemen Zoltán énekteljesítményét, hiszen eddig leginkább a nagy olasz mesterek operaszerepeiben aratta-aratja jól megérdemelt sikereit; rövid időn belül másodszor bizonyítja, hogy a Wagner-szerepkör és egyáltalán, a német repertoár sem áll távol tőle (ezt láttuk pld. a Goldmark és Richard Strauss műveiben a színpadon, ugyancsak) és most már tényleg, szinte predesztinálja őt, hogy az Operában teljes Wagner-zenedrámák nagy bariton-basszbariton szerepeire is kitűzze az intézmény vezetése!



 



Kovácsházi István és Rálik Szilvia ugyancsak sikeresen „vették” a maguk énekelni valóit; a „Tavaszi-dal” (A walkür), szerintem inkább csak „bemelegítés” volt, de a szünet után a Kovács-dalt (Siegfried) már remek formában, jó kedéllyel - az üllőt is kézbe véve… - énekelte tenorunk, a felcsattanó tapsok itt sem maradtak el!.  A hangverseny záró darabjai Az istenek alkonyának három részlete volt: Reggeli derengés és Siegfried rajnai útja; Siegfried gyászindulója; Zárójelenet. A Ring tetralógia utolsó képe Rálik Szilvia „nagyjelenete” volt…- ízelítők a remélhetőleg a következő évadban már színre kerülő darabból.  



Az Operaház zenekara végig nagyszerűen játszott: az említetteken túl A Rajna kincse előjátéka majd Az istenek bevonulása a Walhallába; A walkür előjátéka; A walkürök lovaglása mind-mind az ezen az estén dirigáló főzeneigazgató, Kocsár Balázs és a zenekar remek összehangolódásának pompás záloga volt.



 



Ez a koncert megismétlésre kerül:  június 13. -  Kodály Központ, Pécs.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27542018-06-12 10:10:19

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában most délelőtt elhangzott zenék voltak:



Karl Ziehrer: Üdvözlet Pestnek  (Magyar Állami Hangversenyzenekar, Ferencsik János)



Kálmán Imre – Julius Brammer  - Alfred Grünwald – Harsányi Zsolt: Marica grófnő 



Előbb Szendy Szilvi és Peller Károly  két vidám duettet énekel (stúdiófelvétel):




  •  „Tűzrőlpattant barna lányok, nyalka szép legények…/Ringó vállú  csengeri violám, kisangyalom…”

  • Ez nem vicc ez mámor, az izé az Ámor már itt van és áldozatra vár…/Szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál…”

  • Az I. felvonás fináléja (Bordás Barbara, Boncsér Gergely, km.  Rikker Szilvia Kerényi Miklós Máté, Földes Tamás, valamint a Budapesti Operettszínház énekkara és zenekara, vezényel: Makláry László) – az Operettszínház produkciója – élő előadás hangfelvétele, 2012.



ifj. Johann Strauss - Jókai Mór – Ignaz Schitzner –Szinetár György - Fischer Sándor: A cigánybáró



 - Barinkay belépője , I. felv.: „Mert a szív és az ész együtt mindenre kész, mindig előre nézz, légy merész, célhoz érsz!”  (Laki Péter) 



A Rádió Dalszínháza 1961-es teljes stúdiófelvételéről:



- Toborzó, II. felv. : „Csapj kezembe, szép öcsém …” (Bende Zsolt, km. Lendvai Andor, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Ferencsik János)



- Jelenet és a II. finálé: „Én rangbeli úr vagyok…” (Komlóssy Erzsébet, Ágai Karola, Garancsy Márta, Házy Erzsébet, Bende Zsolt, Ilosfaly Róbert, Lendvai Andor, Melis György – ének; Bay Gyula – próza, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Ferencsik János)



Kálmán Imre: A montmartre-i ibolyaelőjáték (Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Breitner Tamás)



ifj. Johann Strauss: Reggeli lapokMagyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János)



A héten a rádióműsor vendégei Lőrinczy György, az Operettszínház főigazgatója és Peller Károly színész-énekművész  – akikkel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget.  



Ezt a műsort délután hat és hét óra között megismétli a rádió.


Lehár Ferenc • 6332018-06-11 22:11:04

Az előbbi beírásomból lemaradt:  az  eredeti lapszámból ismertetett  cikkben  láthatjuk/olvashatjuk Lehár saját kézírásának lenyomatát is:



keze írásával lejegyezve a kottapapírra:  pár ütemnnyi kottafej a  Giudittája dallamára, mely fölé és kottasorok közé  magyar nyelvű üdvözlő sorai:  



„A Pesti napló olvasóinak Karácsonyra!



1933 Lehár Ferenc”


Lehár Ferenc • 6322018-06-11 10:58:06

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből



(LXXXI.)



Lehár Schikaneder-„palotácskája”- IV.



"GIUDITTA"



 



PESTI NAPLÓ - 1933 december 24.



"Amivel Lehár Ferenc bevonul a bécsi operaházba"



A világhírű zeneszerző a „Pesti Napló"-ban ismerteti új daljátékát, „Giuditta”



Bécs, december 23.

(A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.)



Lehár Ferenc mostanában kétszer is otthont cserélt: ugyanakkor, amikor új művével bevonul a bécsi Operába, elhagyta a bécsi Belváros közelében fekvő szép nagy városi lakását és kiköltözött Bécs egyik külső városrészébe, Nussdorfba, ami Bécsnek olyan vidéke, mint Budapesté Mátyásföld. Lehár megvásárolta azt a kis kastélyt, amelyben Schikaneder lakott, — aTheater an der Wien egykori igazgatója, aki Mozart operáit először játszatta — egy gyönyörű barokk palotácskát, hatalmas lovagtermekkel, nagy boltíves lakószobákkal, óriási kert közepén, amely most persze fehér hóréteg alatt pihen. Ide, a fényesen világított és jó meleg Lehár-kastélyba, amelynek minden szobájában egy-egy zongora áll és mindenütt elszórva fekszik a kottapapír és az élesre hegyezett ceruzák egész légiója, nem hallani semmit az uccai járókelők korcsolyacsörgetéséből, a  Nussdorf mögött emelkedő dombokra igyekvő síelők és ródlisok buzgó sportolásából; nagy, teljes a csönd itt, a művész egyedül lakik a feleségével és azokkal az élő és élettelen tárgyakkal, amelyek, melódiáin kívül, elfoglalják és szórakoztatják: óriási dolgozószobájában, amely valaha nagy lovagterem lehetett, aranyozott kalitkában két hangosan dalolgató kanárimadárral, — egy kis lepkével, amelyet a múlt héten ő maga fogott és amelynek étkezésére és napi ellátására úgy ügyel fel, mint anya a gyermekére — egy óriási hordóban kis aranyhalacskáira, amelyeket a Nussdorf mögött lévő hegyekből egyenesen idevezetett vékony sugarú kis forrás táplálgat és egy játékszobával, amelyben billiárdasztal áll három golyóval és egy dákóval, de olyan helyzetben, mintha ebben a pillanatban hagyták volna rajta abba a játékot. Lehár a munka után itt szokott billiárdozni — egyedül. És ugyanebben a szobában, egy asztalon áll a francia »boule« nevű szerencsejátéknak kicsinyített mása, amelyben kilenc szám közül kell eltalálni, hogy melyikre ugrik a megpergetett gumilabda, és titokban itt van a roulettgép is, harminchat vörös és fekete számrovatkájával és titokzatos zérójával. Lehár Ferenc, a nagy művész szemérmességével és naivságával vallja be, hogy gyakran játszik ezeken a szerencsét hozó apparátusokon, — de mindig egyedül.



— Legalább mindig nyer a Mester, —jegyezzük meg, amire Lehár titokzatosan mosolyog.



A kastély egyik oldalszárnyában, amelyet Lehár »atelier«-nek nevez, egész kis Lehár-múzeum van berendezve: színlapok, koszorúk, arcképek, szalagok, egy üvegszekrényben a zeneszerző összes kitüntetései, díszoklevelek, bizonyítványok, elismerések, egy tökéletes múzeum ez, amelynek minden egyes darabja egy példátlan sikerű pálya bizonyítéka, amely azonban közvetlen összeköttetést tart fenn az élettel is.



Egy aranylemezt mutat Lehár Ferenc, amely arról számol be, hogy 1929. november 17-én Berlinben egy napon nem kevesebb, mint 9 műve került előadásra. És boldog örömmel mutatja azokat a vonatkozásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Lehár Ferenc magyar, mindig annak érezte és mindig is annak tartotta magát.



Mutat például kicsi gyermekkorából egy bekeretezett irkalapot: abból a korból való, amikor nem tudott még más nyelven, csak magyarul és miután édesapját, aki katonakarmester volt, elhelyezték Magyarországból, neki is németül kellett tanulnia: ezen az irkalapon az ilyen szavak

»Stundenplan«, »ungarisch«,  nem a helyes németséggel, hanem hosszú »á«-val vannak írva: a kis Lehár Ferenc gyermekes írásával. így:

»Stundenplán«, »ungárisch«.



Mutat azután egy családi képet, amelyen együtt van lefotografálva Brauch  Ferenc, az ismert budapesti  nagyhentes gyermekeivel, akikről kiderül, hogy édes unokatestvérei. És végül ott büszkélkedik az arcképek között Horthy Miklós egy fényképe, kedves ajánlással, — de távolról sem az újabb időből, amikor már Magyarország kormányzója lett, hanem abból a korból, amelyben még együtt szolgáltak a »Mária Terézia« nevű hajón, amelynek Horthy Miklós volt a kapitánya és Lehár Ferenc a tengerészzenekar karmestere.

 



A beszélgetés természetesen elsősorban és főképpen az új daljáték, a »Giuditta« körül forog.



— Tegnap kezdődtek meg a próbák, — mondja mosolyogva és alig leplezett büszkeséggel Lehár. Január 14-ére van kitűzve a bemutató, de lehetséges, hogy az előadást csak egy-két hónap múlva fogjuk megtartani.

... És máris siet és egy hatalmas mappából, amelynek legalább tíz kiló a súlya, egymásután szedegeti elő a »Giuditta« egyes számainak partitúráit és megmutatja ezeket a sűrűn teleírt kottalapokat, amelyeken olyanok a Lehár kemény ceruzával írt halvány kottafejei, mintha gyöngyökkel volnának telehintve.



Példátlanul rendszerető és pedáns ember Lehár: külön kis kartonlapra apró köröket rajzol fel, mielőtt komponálásba kezd, minden kör egy-egy zeneszámot jelent: a körbe beleírja, hogy mikor készült el a zeneszám megkomponálásával, és a hangszerelés befejezése után vörös ceruzával átszínezi a kört és belejegyzi a hangszerelés napját is. A »Giuditta« íve már teljesen vörös: kész a munka, december 7-e az utolsó dátum rajta.



Kérdezzük Lehárt, mikor szeret a legjobban dolgozni? Azt feleli, nevetve: »mindig«. Nem ül le, sem zongora, sem íróasztal mellé, hanem folyton dolgozik, azért van mindegyik szobájában zongora, kottapapír és ceruza, hogy dolgozhasson, akárhol, akármikor, amikor csak kedve telik benne. Naponta 14 órát. Látszik is ezen a friss, mozgékony és rendkívül kedves ifjú-öreg úron, hogy nincs is más öröme, mint a munka.

És talán, ami nála ezzel egyértelmű: a siker.





Nekem is voltak olyan ideim, — mondta egy meghatott percében Lehár Ferenc amikor nem volt olyan sikerem, új operettjeim után nem kapkodtak úgy mint most, dalaimat nem énekelték az egész világon. Minden alkotó életében vannak átmenetek, és nekem is volt néhány évvel ezelőtt egy korszakom, amelyben nem voltak olyan nagy sikereim, mint mostanában. Akkor te voltál az egyetlen, aki kitartottál mellettem, aki hittél bennem, aki mondtad és írtad, hogy jó az, amit csinálok és őszintén szólva: tartottad bennem az önbizalmat. Én ezt sohasem felejtem el neked és örökre hálás maradok ezért neked most is, az én nagy sikereim idején is, amikor a bécsi Opera készül új daljátékomra.

 



...Meghatottan hallgatom a nagy zeneszerző kijelentését. Ilyen szavakra, ilyen érzéseikre csak egy igazán nagy ember képes. Csupa elragadtatás, ahogy új művéről beszél.

— Olyan stílusban van írva, mint valamennyi legutolsó munkám. Lírai daljáték, erős szituációkkal, nagy drámai mozgalmakkal. Két éve dolgozom rajta. Egy asszonynak, Giudittá-nak az élete történetét mutatja be. Hallatlanul izgat engem ez az élet és remélem, a közönséget is érdekelni fogja. Öt képből áll a cselekmény: az első egy délvidéki kikötővároskában játszódik le. Délnek egész fénye és pompája, minden tüze és vadsága jut kifejezésre ennek az asszonynak a vérében és a temperamentumában. Egy madárkereskedő felesége Giuditta, bizonyos tekintetben ő is kalitkába van zárva. Ott él a férje mellett és nem ismeri a szerelem nagy titkait. — csak álmodozik róla. Ekkor jelenik meg Oktavio, egy kapitány, aki a századával Afrika felé igyekszik és a kikötővároskában akar hajóra ülni. Oktavio és Giuditta megismerik és megszeretik egymást. Giuditta életében először ismeri meg a szerelem nagy misztériumát, elhagyja házát és férjét és hajóra ül Oktavioval. A második kép Afrika északi partvidékén játszódik, egy kis helyőrségben, Oktavio villájának a kertjében. Forró szerelmi idillben élnek a szerelmesek, a tisztet azonban hirtelen a frontra küldik, a szerelem véget ér. Oktavio és Giuditta elválnak, a harmadik kép a táborba vezet, ahol Oktaviót forró sóvárgás gyötri Giudittája után. Elhagyja érte a hadsereget, szökevénnyé válik, visszarohan Giudittához, aki azonban már más férfiak karján élvezi az életet. A szerencsétlen tiszt elzüllik és egy nagyvárosi előkelő szálló éttermében bárzongoristává válik: ide kerül Giuditta egy előkelő herceg karján, mint nagyvilági nő, itt látja meg a férfit, akinek tönkretette az életét és aki iránt ismét fellángol a szerelme. De a szökevénnyé vált, tönkretett Oktavio kitér Giuditta csábításai elől, a nő elmegy a herceg karján, miközben Oktavio továbbjátszik a hotelzongorán...



— Csak nagyjából meséltem el a történetet, — mondja kipirult arccal élénken Lehár, - hogy megmutassam a helyzeteket és a hangulatokat, amelyek engem inspiráltak. Én mindig olyan szövegeket kerestem, amelyekben az alakok, a gondolatok, a helyzetek érdekeltek, irtóztam a konstruálttól, a hazug meséktől, a véletlenek találkozásától, a mindenáron való vidámságoktól. Ha a hallgató valamelyik fordulatnál meghatódik, ha egy mondatnál titokban egy könnyet morzsol széjjel, akkor én már elértem a célomat, mert az ilyen szívhez szóló érdeklődés a legfontosabb feltétele az igazi zenei élménynek.

... És a kincseivel egyáltalán nem takarékoskodó Lehár Ferenc már ül is a zongoránál és lejátssza új daljátékát. Még énekesekről is gondoskodott: Bokor Margit, a bécsi opera új, nagytehetségű magyar énekesnője markírozza Giuditta szerepét és egy fiatal olasz tenorista, a nápolyi San Carlo színház tagja énekli Oktavio partítúráját. Lehár ül a zongora előtt, tűzbejön a zenétől, a fejével int a mögötte álló művészeknek, hol az egyiknek, hol a másiknak és kezei alatt kibontakoznak a legújabb szép Lehár-melódiák.



Nyitánya nincs a darabnak, néhány taktus bevezetés után rögtön a cselekménybe vezet a zene, de azért a zenekar sem jár rosszul: az öt képet zenekari közjátékok kötik össze, amelyek a bécsi filharmonikus zenekarban úgy fognak kivirágozni, mint május végén egy csodálatos kert. A vidám bevezető számok után kerül sor Oktávió fellépésére, — nagy Tauber-ária — azután Oktávió és Giuditta találkozására: ez a hatalmas fellépés a maga misztikus, orientális színeivel és gazdag szenvedélyességével Lehár egyik legmozgalmasabb és legdrámaibb munkája. A daljáték általában nincs »átkomponálva«, az egyes számokat próza köti össze, de ez a szöveg nem tart tovább két-három percnél, úgyhogy az egész daljáték olyan, mintha opera volna, — mondjuk a régi francia operák értelmében vett dalmű, amelyekben az egyes számokat szintén két-három perces szöveg kötötte össze. A második kép főékessége egy hatalmas szerelmi duett, a harmadiké Oktávionak a katonák kórusával kísért nagy jelenete, majd Oktáviónak Giuditta után való sóvárgása. A negyedik kép a Giudittáé: ebben őneki van két gyönyörű dala balettel és női énekkarral kísérve, és ennek a képnek van azután hatalmas, drámailag felépített nagy fináléja. Az ötödik, az utolsó kép hozza a Lehár-operettekben immár tradícióvá vált Tauber-áriát, amelyet Oktávió akkor énekel, amikor a nőt az idegen herceg karján meglátja: egy csöndes, fájdalmas ária ez, olyan szép, hogy kétségtelenül utódja lesz »A mosoly országa« híressé vált szerelmi dalának. Giuditta csábítása és a bár-zongoristává vált Oktávió lemondása adják ennek a képnek és egyszersmind az egész daljátéknak a nagy, drámai befejezését. Lemondással végződik a darab, unhappyenddel, amivel Lehár itt és ezúttal is hű maradt a maga művészi elveihez.



... Órákig ült a zongora előtt a nagy zeneszerző, mögötte a kitűnő magyar énekesnő és a fiatal olasz tenorista. — egymásután énekelték a meleg, fájdalmas áriákat, a drámai mozgalmasságú duetteket és a viharos finálékat. Fáradhatatlanok valamennyien, Lehár egy pillanatra odasúg:



— Azt hiszem, a hangszereléssel is meg leszel elégedve. Remélem, sikerült új színeket, új meglepetéseket találnom.



...És amikor »még ezt«, »még azt«, »még ezt a számot«, »még azt a kórust« eljátssza és beteszi az utolsó lapot is a »Giuditta« partitúrája mögött és kipirult arccal kérdezi, hogy hogy tetszik: elragadtatásunkra csak annyit felel nagyon egyszerűen :

 



— Azért tetszik, mert talán megérezni, hogy szívből jön.



Ruttkay György



 



(Folytatom)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27532018-06-11 10:13:51

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsor-sorozatának e heti vendégei, mától: Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója és Peller Károly, az Operettszínház színésze, énekművésze.



Beszélgetőtársuk a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki vendégeit ezúttal nem a Thália-látványstúdióban fogadja, hanem a Nagymező utcában átellen található Operettszínházban kereste fel.



A most véget ért műsorban elhangzott zenei bejátszások voltak: 



Gyöngy Pál – Török Rezső: Muzsikáló kastély  - Nyitány  (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli)



Kálmán Imre – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Zsuzsi kisasszony




  • "Hajnalcsillag fenn az égen, várlak rózsám, olyan régen…/Hej, cicám…/Jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám! Egy pici csók kellene ám!...” (Peller Károly, km. a Budapesti Operettszínház zenekara)

  •  „Rózsákat himbál a szél... /Holdfényes, illatos nyáréjszakák, hűs kert ölén, szép rózsafák… Hol vagytok nyáréjszakák…” (Melis György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Bródy Tamás)

  •  „Sétál a korzón a  szende kislány, a nap fénye szétomlik hullámos haján…/Légy az icipici párocskám! Páratlannál több a páros szám!...” (Koltay Valéria, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel  Sebestyén András)



Szörényi Levente – Bródy János: István a király – részletek



Km. Sebestyén Márta, Varga Miklós, Vikidál Gyula, km. az Illés-együttes és a Fonográf-együttes.



Huszka Jenő - Martos Ferenc: Lili bárónő




  • Nyitány (km. az MRT Szimfonikus Zenekar, vezényel: Sebestyén András)

  • Hitelezők kara (km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – 1964. évi stúdiófelvételről



„MTVA - Dankó Rádió együttműködésében készült új, Huszka-operettfelvételek"  – Huszka Jenő műveiből 32 operettrészletet vettek fel 2014 decemberében a Rádió stúdiójában, köztük a Lili bárónőből (közreműködött az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel Kovács János):




  • Lili dala, II. felv.: „Bíborban ég az alkony ég, lángok lobognak… /Egy férfi képe van a szívem közepébe’…(Fischl Mónika)

  • Illésházy gróf és Lili szerelmi kettőse, II. felv. „Bocsássa meg, ha reszkető kezemmel megérintém a hófehér kezét…/Szellő szárnyán, szállj velem, repülj velem…” (Boncsér Gergely és Geszthy Veronika)

  • Lili dala: „Mi kell a férfiaknak: nem lány, de asszony ajkak… ./Csók, nem is igaz tán, ha nem tüzes asszonyi ajka, amely adja,…” (Benedikffy Katalin) 



Franz von Suppé: Pikk dáma – Nyitány (a Magyar Állami Operaház Zenekarát Sándor János vezényli)



 



Ismétlés ma 18 és 19 óra között.


Operett, mint színpadi műfaj • 36142018-06-11 10:11:33

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsor-sorozatának e heti vendégei, mától: Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója és Peller Károly, az Operettszínház színésze, énekművésze.



Beszélgetőtársuk a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki vendégeit ezúttal nem a Thália-látványstúdióban fogadja, hanem a Nagymező utcában átellen található Operettszínházban kereste fel.



Ismétlés ma 18 és 19 óra között.



(A műsorban elhangzó zenékről  az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" topicban  adok esetenkint tájákoztatást.)


Operett, mint színpadi műfaj • 36132018-06-10 23:47:35

Ma 28 éve halt meg Bródy Tamás, zeneszerző, a ki 26 éven át volt a Fővárosi Operettszínház karmestere. 



Karnagy, zeneszerző. Kolozsvárott született 1913. január 24-én. Tanulmányait 1929-33 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés és karnagyképző szakán Kodály Zoltán növendékeként végezte. 1936-41 között a Vígszínház karmestere, 1947-től 1973-ban történt nyugállományba vonulásáig a Fővárosi Operettszínház karnagya, majd zeneigazgatója. Liszt-díjas, Érdemes Művész.



Emlékére beteszem ide az alábbi cikket 




  • Film Színház Muzsika, 1988. január 30.



Hetvenöt



Vasárnap késő délután háromnegyedórás zenés műsorral, Rátonyi Róbert köszöntőjével és összekötő szövegével ülte meg rádiónk Bródy Tamás zeneszerző és karmester hetvenötödik születésnapját. Az elhangzott dalok, zeneszámok vagy a kiváló muzsikus művei, vagy olyanok, amelyeket ö vezényelt a rádió mikrofonja előtt.



Bródy Tamásnak - aki egy idő óta sajnálatosan nem szerepel zenei életünkben, és amint Rátanyi Róbert is említette, budai otthonában kedves elfoglaltságának áldozza java idejét: partitúrát olvas, mert a jó partitúra izgalmasabb, mint a legjobb krimi - egyszóval Bródy Tamásnak vannak kis és nagy „legendái”.



Az egyik kicsi — stílusosan - gyerekkorához fűződik, rövidnadrágos elemista idejéhez. Édesapjánál, aki a kolozsvári színház karmestere volt, megjelent szerepet korrepetáim a jeles baritonista, Farkas Sándor. Csakhogy a karnagy úr nem volt otthon. Váratlanul el kellett mennie, az operaénekest már nem tudta értesíteni ... ki tudja, hogy is esett az eset valójában. Az érdekes az, ahogyan a kissrác Bródy Tamás természetes mozdulattal a zongorához ült, és átvette a szerepet a dalnokkal.



Egy későbbi „legenda", már Budapesten. Villem Mengelberg, a világhírű holland karmester nálunk vendégszerepeit, és hallani szerette volna Viski János zenekari művét, az Enigmát. Egy, csak egy zenész volt talpon, aki a partitúrából - mert zongoraletét nem volt! - „blattolva" elzongorázta az Enigmát az érdeklődő dirigensnek, és az Bródy Tamás.



Legendás híre van operaházi vendégszereplésének: a Lohengrint vezényelte, olyan óriási sikerrel, hogy - jó hazai szokás szerint - újabb meghívás ezt nem követte ...



Operettjei, zenés játékai, filmzenéi a sokarcú zeneszerzőt mutatják; a Hatodik emelet című francia vígjáték Heltai Jenő írta verséhez éppen úgy komponált finom muzsikát, mint Török Sándor furcsa színművének, az Ápririlisnak rádióváltozatához.



Munkássága szorosan összefonódott előbb a Vígszínházzal, majd a Fővárosi Operettszínházzal és a rádióval.



Szeretettel köszöntjük a hetvenöt esztendős Bródy Tamást!



(déel) – azaz: Dalos László



 



Életének 78. évében, 1990. június 10-én hunyt el Bródy Tamás.

„A Fővárosi Operett Színház társulata, a Művészeti Alap Zenei Szakosztálya és a Magyar Zeneművészek Szövetsége megrendültén tudatja, hogy Bródy Tamás zeneszerző és karmester, Liszt-díjas érdemes művész, a Fővárosi Operett Színház nyugalmazott zeneigazgatója, a Művészeti Alap Zenei Szakosztályának és a Magyar Zeneművészek Szövetségének alapító tagja, számos nagy sikerű zenemű alkotója életének 78. évében, hosszas betegség után elhunyt. Temetéséről később intézkednek.”





Bródy Tamás zeneszerzői tanulmányait Kodály Zoltánnál, karmesteri diplomáját Unger Ernőnél szerezte meg 1933-ban a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-n. Azóta bel- és külföldi színházaknál volt karmester. 1937 óta a Vígszínház zenei tanácsadója. 1947-től 1973-ig; a Fővárosi Operettszínház karnagya és zeneiig.-ja. Az Állami Hangversenyzenekart, a Rádiózenekart több ízben vezényelte, az Operaházban is dirigált. Főbb külföldi szereplései: 1935: Bécs; 1938-39, Bern, Luzern; 1955: Szovjetunió; 1958: Csehszlovákia, Románia; 1959: Lengyelo. (a bp.-i Rádió zenekarával); 1963: Olaszo., Bécs, Pozsony stb.– F. m. Zongoradarabok (Nocturne); szimfonikus művek: (Vadász-nyitány, Scherzo, Suite stb.); rádió és revüoperettek, zenés vígjátékok: Music hall, Az Angol Bank nem fizet..., A VIII. osztály (1947), Köztünk maradjon (1959). Filmzenéiből ismertebbek: Civil a pályán, Csodacsatár, Kulcs a lábtörlő alatt, Nílusparti randevú stb. Komponált még dalokat zenekari kísércttd, táncdalokat, átdolgozásokat, indulókat.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7252018-06-10 22:37:12

Ma 90 éve született Botka Valéria, kórus-karnagy, a Magyar Rádió gyermekkórusának megalapítója,  Liszt Ferenc-díjas.



( Arak, 1928. június 10. – Budapest, 2013. szeptember 28.)





Botka Valéria emlékére legyen itt  ez az alábbi cikk: a  nyolcvanadik születésnapján kereste fel a karnagyot a Hetek.hu munkatársa,  Cserháti Ildikó



(2008. 08. 15.)



"Tanítványból mester"



Botka Valéria nyolcvanéves



Volt egy kórus Magyarországon, amelynek az egész világ csodájára járt. Egy kórus, amely már akkor vendégszerepelt Japánban, amikor magyar ember az országhatárt nem nagyon léphette át. A Magyar Rádió Gyermek-kórusának alapító karnagyával, Botka Valériával nyolcvanadik születésnapja alkalmából beszélgettünk.



Arrébb rakjam a családomat? Nem zavar?” – kérdezi mosolyogva Vali néni, mikor hellyel kínál. A régi rekamién számtalan, nagy becsben tartott baba, plüssfigura. Mind egy-egy külföldi út emléke vagy régi kórustagoktól kapott ajándék. Vali néni három éve lakik itt, az Ódry Árpád Művészotthonban, amióta elvesztette a férjét. Mozgalmasan telnek a napjai. Meghívásoknak tesz eleget, előadásokat tart pedagógusoknak, folyamatosan dolgozik régi, kopott írógépén: „Szeretnénk összehozni egy kiadványt a kórus történetéről” – magyarázza. És nevet, árad belőle az életkedv. Kérdezem, mi ennek a titka. „Gyönyörű volt ez a nyolcvan év, tele élményekkel – válaszolja. – Persze nem gondok nélkül. Nekem a gyerekek adták az örömet.”





Botka Valéria és férje, Csányi László 1954-ben alapították a Magyar Rádió Gyermekkórusát, amely vezényletükkel bejárta a fél világot, hatalmas sikert aratva, ahol csak fölléptek. A karnagy házaspár ritka pedagógiai érzékkel, hatalmas szeretettel foglalkozott a kezük alatt megforduló több mint tízezer gyermekkel. Nemcsak vezették a kórust, hanem igazi pótszüleik voltak ezeknek a gyerekeknek. Hiszen a szülőktől távol, a világ másik felén gyakran törött el a mécses a honvágy miatt. Arra is volt példa, hogy az egyik kis kóristát egy vidéki út során kellett vakbélgyulladás miatt kórházba szállítani.



„Nagyon sok öröm volt ebben a munkában, de hatalmas felelősség is. A szállodákban, miután lefeküdtek a gyerekek aludni, mindig végigmentünk a folyosón fülelve, hogy nem szűrődik-e ki valamelyik szobából gyanús zaj, pityergés.”



A kórus neve mára egybeforrt a Botka–Csányi házaspár nevével. Olyannyira, hogy lányuk, Csányi Valéria nem is akarta átvenni a kórus vezetését szüleitől, mondván, hogy ez az ő kórusuk. Ezek után ki hinné, hogy Vali néni egy puszta véletlennek köszönhette zenei karrierjét?



 „Amióta az eszemet tudom, színész akartam lenni. Kislányként is úgy mutatkoztam be, hogy Botka Valéria művésznő. Egy alkalommal aztán, amikor édesapámmal Pestre utaztunk, elszöktem egy meghallgatásra Rózsahegyi Kálmán bácsihoz. Ő azt mondta: ennek a gyereknek a főiskolán a helye. Fel is vettek, de mégsem éreztem magam igazán jól. Egy tanárom, aki a szolfézst tanította, gyakran elkésett. Egyik alkalommal megkért, hogy kezdjem el, és tartsam meg az órát. Aztán megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem a Zeneakadémiára jönni. Hatalmas álmom volt, mindig bőgtem, mikor arra mentem villamossal, hogy bárcsak a portáig eljuthatnék egyszer! Így kerültem a Zeneakadémiára.”



A Zeneakadémiáról pedig 1954-ben a Magyar Rádióba. Akkoriban a Rádióban mindig voltak ifjúsági zenei műsorok, vidéki kórusok vendégszereplésével. Ezeket megszervezni nem kis munka volt, így jött az ötlet: legyen a rádiónak saját gyermekkórusa, budapesti gyerekekből.



„Elmentünk majdnem minden iskolába a férjemmel, meghallgattuk a gyerekeket, kiválasztottunk pár százat, összeállítottuk a törzsgárdát, és elkezdtünk dolgozni. Így kezdődött.”



Nem volt könnyű a választás, előfordult, hogy kétszer-háromszor is visszahívtak gyerekeket meghallgatásra. De annak sem kellett lemondania teljesen a kórusról, aki elsőre nem került be.



 „Létrehoztuk a kicsinyek kórusát, ez volt az előkészítő. Ott figyeltük, hogy ki ért meg arra, hogy bekerüljön a nagy kórusban. Volt olyan is, hogy egy-egy zenész gyerekét nem vettük fel, mert a gyereknek egyszerűen nem volt jó hallása. Erre elmentek még Kodály tanár úrhoz is panaszkodni, hogy az ő gyerekük miért nem énekelhet a kórusban.”



A Somogyi Béla Utcai Általános Iskolában külön osztályt hoztak létre a kórusos gyerekeknek, hogy ne kelljen sokat utazniuk az iskolából a próbákra. A házaspár rendszeresen figyelte a gyerekek tanulmányi eredményeit is, bár túl sok gond nem volt velük.



„Észrevettük mi is, de inkább a tanárok, akik tanították a kórusos gyerekeket, hogy a zenei osztályosokat jobb, könnyebb tanítani. A zenéhez hozzájárul a fegyelem, a koncentrálás, ezek mind beléjük ivódtak. A zenetanulásnak nagyon pozitív hatása van az élet más területeire is.”



A házaspár Kodály Zoltán tanítványaként kezdte a kórusmunkát, így amikor a tanítványból kórusvezető lett, Kodály „tanár úr” mindenben segítette a munkájukat: elment a próbákra is, tanácsokat, iránymutatásokat adott.

A világhírnév sem váratott sokat magára. Mint a kórus történetében annyi minden, az első külföldi vendégszereplés is egy puszta véletlen eredménye volt. Egy alkalommal japán vendégek érkeztek a próbára. A gyerekek énekeltek, mint máskor, aztán a vendégek közölték, hogy ezt a kórust ők kiviszik Japánba. Csak így, egyszerűen. Az első tokiói koncert után ötven-hatvan helyi lapban jelent meg hírként a Magyar Rádió Gyermekkórusának fellépése. Hatalmas sikerük volt.



„Azon az első úton hatvankét koncertet adtunk három hónapon keresztül. A szülők itthon sírtak, a gyerekek kint bőgtek, én is, mindenkinek honvágya volt.”



A japán siker után már nem volt megállás, egymás után jöttek a meghívások, csereutak, felkérések, külföldre és vidékre egyaránt. Japánban összesen tizenöt alkalommal léptek fel, de Európa csaknem valamennyi országában szerepeltek, és meg sem álltak Amerikáig. Bejárták egész Magyarországot is.

Kalandokban tényleg nem volt hiány. 1956-ban, október 23-án a teljes kórus a rádióban ragadt. Minden kapunál őrség állt. A szülőket nem engedték a rádió környékére, ők a múzeumkertben izgultak, a gyerekek bent a rádióban



. „Kimentünk a garázshoz, ott már jöttek a nagy teherautók, tele katonákkal. Mondtam a gyerekeknek, hogy álljanak sorba. Sírtak, nagyon féltek. Aztán egyesével, a teherautók mellett kiszöktettük a gyerekeket. Mondtuk nekik, hogy semmi mást ne csináljanak, csak szaladjanak ki a múzeumkertbe, ott vár édesanyjuk. Nagyon féltem, hogy mi lesz, mindenkinek mondtuk, hogy ahogy hazaérnek, azonnal telefonáljanak. Hála Istennek, mindenki telefonált.”



Arra a kérdésre, hogy milyen üzenetet küldene a mai fiataloknak, Vali néni válasza úgy szól:



Az a legfontosabb, hogy a hivatásuknak éljenek, és ne kényszerből válasszanak szakmát. Szeressék csinálni, amit csinálnak, és amikor éreznek magukban valamire elhivatást, addig ne nyugodjanak, amíg azt el nem érik.”


Palcsó Sándor • 2082018-06-10 13:14:23

1977. december 28., Kossuth Rádió 19.15 – 20.39



Új magyar operabemutató - rádió stúdiófelvétel



Balassa Sándor: Az ajtón kívül



opera öt tételben



Szövegét – Wolfgang Borchert drámája nyomán – Fodor Géza készítette



A Magyar Rádió és Televízió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli



Szereposztás:



Beckmann – Palcsó Sándor



Lány – Tokody Ilona



Féllábú – Polgár László



Isten – Fülöp Attila



Halál – Gregor József



Ezredes – Sólyom-Nagy Sándor



Kabaréigazgató – Bordás György


Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel • 9482018-06-10 13:12:36

Kapcs.  182. és 125. sorszámok



 



1977. december 28., Kossuth Rádió 19.15 – 20.39



Új magyar operabemutató - rádió stúdiófelvétel



Balassa Sándor: Az ajtón kívül



opera öt tételben



Szövegét – Wolfgang Borchert drámája nyomán – Fodor Géza készítette



A Magyar Rádió és Televízió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli



Szereposztás:



Beckmann – Palcsó Sándor



Lány – Tokody Ilona



Féllábú – Polgár László



Isten – Fülöp Attila



Halál – Gregor József



Ezredes – Sólyom-Nagy Sándor



Kabaréigazgató – Bordás György


Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek • 5812018-06-10 12:59:06

Balassa Sándor: Az ajtón kívül



opera öt tételben



Szövegét – Wolfgang Borchert drámája nyomán – Fodor Géza készítette



Librettó - részletek



 



 


Lehár Ferenc • 6312018-06-10 11:12:24

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből



(LXXX.)



Lehár Schikaneder-„palotácskája”- III. 



 



Schikaneder és Lehár kastélya Bécsben



Bécs, 19. kerület: Hackhofergasse 18.



Bécs Nussdorf városrészében, közel a Dunához, érdekes, a 17. század végéről származó palotácska áll, melyet a sétáló elől sajnos elrejt az épületegyüttes utcai, egyszerű városi háznak látszó szárnya. Ennek bal oldalán, a csúcsíves ablakok mögött hangulatos kis kápolna található.









Aki beléphet a főbejáraton, két oldalszárnyat lát, melyek kis udvart fognak közre, s a szemben lévő három kapu egyikén át juthat el a tulajdonképpeni kastélyhoz. Mögötte nagy kert található, teraszokkal, kőmellvédekkel, fenyőkkel, rózsákkal, ápolt gyeppel, középen tavacskával. 





Az ingatlan 1802 és 1812 között Emauel Schikaneder  tulajdona volt, aki ebben az időben járt sikerei csúcsán: felépíttette, részben az egy évtizeddel korábban bemutatott Varázsfuvola jövedelméből a Theater an der Wien-t és még erre a tuszkulánumra is futotta. Mennyezetfreskói, melyek a Varázsfuvolából mutatnak jeleneteket, ebből az időből származnak. Ám színházi vállalkozásai hamarosan becsődöltek, utolsó napjait, terveivel ellentétben a kevésbé vonzó Józsefvárosban volt kénytelen leélni...







A kastélyt 1932-ben az akkor már hatvanon túl járó Lehár Ferenc vásárolta meg; részben befektetési céllal, hogy vagyonát megőrizze a gazdasági világválság idején, és ő is azt gondolta, mint Schikaneder, hogy ideális hely lesz élete alkonyának eltöltésére. Nagyon szerette házát, mindent megőrzött és gondosan ápolt. Itt írta Giuditta című operettjét.



Ám hamarosan jött a háború, aminek végét súlyos betegen, Bad Ischl-ben vészelte át. Ott kapta a hírt, hogy Bécs felszabadulásának kaotikus időszakában fosztogatók kirabolták kastélyát, kiszórták felbecsülhetetlen relikviáit, dokumentumait, mozdítható bútordarabjait... 

A nyugalmasabb Svájcban töltött rövid időszak után 1948-ban Lehár gyakorlatilag meghalni jött vissza Ausztriába, újra Bad Ischl-be. A bécsi kastélyt testvére, Antal örökölte.



Az ingatlan ma is magántulajdonban van. Egyes források szerint kis Lehár-magánmúzeum található benne, mely bejelentkezés után látogatható, bár nem találtam, hogy ezt a világhálón hirdetnék.



Utcafronti részén három emléktáblát láthat a sétáló: két egykori tulajdonosa, Schikaneder és Lehár mellett táblát kapott Richard Tauber, Lehár jó barátja, művei tenor-szerepeinek ihletője és kiváló előadója. Biztosan többször járt itt, sőt, esküvője is az itteni kis kápolnában volt... 





Lehár Ferenc emléktáblája az épület utcai frontján





Emanuel Schikaneder emléktáblája az épület utcai frontján





Richard Tauber emléktáblája az épület utcai frontján



Forrás: Zenevándor. hu  (2017. június 16., péntek)



 



(Folytatom)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27522018-06-10 09:00:04

Kapcs. 316. sorszám 



Behár György – Dalos László: Két kapitány



Korábban azt írtam, hogy a Rádió Dalszínháza bemutatója 1976-ban volt.



Most lekontrolláltam és helyesbítenem kell az időpontot:



a rádiófelvétel bemutatója: 1975. november 20., Petőfi rádió, 21.00 - 22.30



Lukovszkij novelláját fordította és rádióra alkalmazta: Rákos Edit



Vezényel: Bródy Tamás

Km.: MRT Szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Bódy Irma)



Zenei rendező: Rónai István



Rendező: Seregi László

 


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7242018-06-09 21:21:26

A Cole Porter-évforduló jegyében - talán még aktuális is.



Cole Porter balettet is írt, nem is akármilyet



(sze)  Fidelio. hu  - 2017.05.25. 13:22



Az elsősorban jazz-sztenderdek és musicalek szerzőjeként ismert zongorista 1920-ban írt egy balettzenét az amerikai kongresszus által elfogadott bevándorlásellenes törvényekről.  Hogy, hogy nem, most elővették.



 


Operett, mint színpadi műfaj • 36122018-06-09 16:11:23

Franz Lehár: Das Land der Lächelns



Opernhaus, Zürich



Közzététel: 2017. jún. 18.



Piotr Beczała, Julia Kleiter, Rebeca Olvera, Spencer Lang, Cheyne Davidson, Martin Zysset,



Andreas Homoki (Inszenierung),



Fabio Luisi (Leitung)



2017 im Opernhaus Zürich 



DVD-n hamarosan kijön az előadás felvétele:











ACC20435



LEHAR: Das Land des Lächelns




ACCENTUS


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7232018-06-09 13:08:29

127 évvel ezelőtt született Cole Porter, amerikai musicalszerző



(Peru, Indiana, 1891. június 9. – Santa Monica, Kalifornia, 1964. október 15.)





 



Film Színház Muzsika, 1978. október 28.



UNGVÁRI TAMÁS: Az elmondhatatlan Cole Porter



(A Fővárosi Operettszínházban próbálják Cole Porter: Csókolj meg Katám című musicaljét.)



A Csókolj meg Katám felújítása eszembe idézi azokat a napokat, amikor fordításába belekezdtem. A magyar musical hőskora volt ez s magam éppenséggel egy olyan színház dramaturgja, mely arra esküdött fel, hogy meghonosítja ezt a jellegzetesen amerikai, s ezért éppoly nehezen átplántálható kényes növényt, mint amilyen egykoron a burgonya volt. Musical, sikeres, erőteljes, átültethető éppoly kevés született, mint éposz a világirodalomban. Azóta se tudok többről, mint egyetlen tucatról. Soruk épp a Csókolj meg Katám-mal kezdődik. s valahol a Candide-dal végződik. Általam eddig ismeretlen okból az igazi musical megszületéséhez különös csillagállás kell — jó és pimasz librettó, még pimaszabb versek s végül olyan invenciózus zene, melyet összehozni még egy Bernsteinnek is ritkán adatik.



Ha rangsorolhatom azoknak a musicaleknek a zeneszerzőit, akiket a legjobban szeretek és a legjobban utálok, akkor az előbbi helyre a My Fair Lady muzsikusát, Loewé-t tenném, míg a gyűlölet sugarába habozás nélkül Cole Portert emelem.



Szegény Loewe. Emigráns, bizonytalan, a sikertől éppúgy összeomló, mint a bukástól. Ezeknek a zeneszerzőknek jószerivel csak apokrif életrajzuk van. Loewéről egyetlen hitelesnek rémlő (ám azért bizonyíthatatlan) életrajzi motívum. Az anyagilag sikeres, viszont a My Fair Lady után sorozatosan bukó Loewe egy yachtot tartott Cannes-ban. Ö volt a kapitány egy nagyszámú legénység élén. Amikor felszedték a horgonyt, azonnal lefújta az akciót. Nem kell különösebb pszichológia ahhoz, hogy megfejtsük e non-stop főpróbát. Loewe yachtja sosem futott ki Cannes kikötőjéből.



Szeretni még egy sikeres szerzőben is a gyarlóságait lehet: ezért oly tündöklő Loewe.



Cole Porternek a tehetségét bámulni: igen. De a személyét — idáig soha sem merészkednék. Cole Porter igazából sohasem bukott. Gazdagnak született s csaknem mérhetetlenre gyarapította vagyonát. Peruban látta meg a napvilágot (no nem Dél-Amerikában, hanem az Indiana állambeli Peruban), ahol jelentékenyebb vetélytársak híján a család őt szemelte ki arra, hogy Perut (Indiana) halhatatlanná tegye. Jellemző Porterre, hogy amikor díszpolgárává választotta a városka, még az ünnepségre se jelent meg. Félt az unalomtól. Ennek megfelelően, ha társaságban tört rá az unalom, se szó, se beszéd. köszönés nélkül távozott; ha vendégeket hívott, azokat unalmában gyakran kirúgta. Porter és felesége, Linda, a nála nyolc esztendővel idősebb gazdag örökösnő egy időben a Ca’Rezzonico velencei palotájában húzták meg magukat. A zenetörténet, ha jól tudom, eddig egyetlen szerzőről tud, aki velencei palotáig vitte s ez Wagner volt. De a Ca’Rezzonicó- ban más volt a rend, mint hajdan Wagnernél. Ha valaki egy percet késett a vacsoráról, a hajthatatlan Porter nekiült az estebédnek — állítólag egyszer még Jack Wagnert, a filmcézárt is így leckéztette meg.

Nem is félt mástól, csak az éhhaláltól. Szünet nélkül komponált, s harminchét éves korától, a Paris című daljáték bemutatójától fogva nem kerülte el a siker. Igaz, Porter régen udvarolt a sikernek. Már iskolába érkezvén két esztendőt letagadott az életkorából, s így tizenötesztendősen a tizenháromévesek között kitűnhetett páratlan intelligenciájával. Az első világháborúból hősként tért haza — csak későbbi életírói derítették fel, hogy a fronton soha nem járt s a háborút Párizs luxuséttermeiben vészelte át. Amiképpen életkorából két esztendőt mindig letagadott, magasságához viszont öt centit adott hozzá, mert a természet apró termettel áldotta meg. És mérhetetlenül gőgös és undok volt.

Mindez, persze, édes-keveset számít. A róla készített hollywoodi filmből ugyan egy szó sem igaz, de a zene az valódi, az adott műfajban, az érzelmesség megfelelő koncentrációjában. A Night and Day, a Begin the Beguine, a Let’s Do It megríkatta és elbájolta Amerikát és Európát. Nem volt tudatos giccsőr. Az ilyen zenét csak teljes hittel lehet létrehozni: soha cinizmus slágert nem alkotott. A slágerszerző a hitét bocsátja áruba — a holdfényt, mely őt is megejtette, a napot, melynek áldozatos imádója. Ha a Csókolj meg Katám felülemelkedik az ájult szentimentalizmuson, úgy azzal a slágertől mélyen idegen tulajdonságával, hogy humora van.

Csak azt sejteném, honnan vette. Barátai és ismerősei sorát sorra vettem — nincs köztük egyetlen cím és rang nélküli. Gunzburg grófja, Verdura hercege, még a nevük is oly valószínűtlen, mint amilyen bizonyos, hogy társaságukban elkerülhetetlen az unalom, s messzire kerüli őket a tréfa.



Illyésről terjesztik, neki tulajdonítják azt a bölcs mondást, hogy az operett (s leánya, a musical) a legkövetkezetesebb szürrealista műfaj. Lángelméi közül mindenesetre Cole Porter a legvalószínűtlenebb. Egyfelől egy Wagner életformájával mégiscsak Porter-dalok jutottak eszébe, de még- továbbá: hogyan juthatott egyetlen dallam is eszébe valakinek, aki oly kényszeres hazug és pöffeszkedő sznob volt, mint Cole Porter.



Szegény Loewe. A befűtött yacht sohasem futott ki Cannes kikötőjéből. Porter bezzeg ha arra került a sor, egész flottát tudott hazudni magának.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27512018-06-09 10:06:52

A Dankó Rádióban  imént véget ért a „Túl az Óperencián” adása, benne a következő operettszámokkal:



Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Leányvásár




  • Bessy és Fritz vidám kettőse, I. felv: „Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén …” (Hűvösvölgyi Ildikó és Szerednyei Béla, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Hidas Frigyes) - az MTV felvételéről, 1985



Kálmán Imre - Julius Brammer - Alfred Grünwald; magyar fordítás Kulinyi Ernő  nyomán Müller Péter Sziámi: A bajadér




  •  Odette belépője, I. felv.: „Késtem, de ideértem… /Hogyha éppen sejtenék csak…/Fény vagyok, én vagyok benned a vágy…” (Miklósa Erika, km. az Operettszínház énekkara és zenekara, vezényel: Makláry László) – élő felvétel, 2009, Budapesti Operettszínház



Kálmán Imre - Leo Stein - Jenbach Béla; magyar fordítás Gábor Andor: Csárdáskirálynő 




  • Bóni dala, I. felv.: „A lyányok, a lyányok, a lyányok angyalok” (Kiss Zoltán)

     



Kálmán Imre - Julius Brammer - Alfred Grünwald; magyar fordítás Szenes Andor nyomán Szenes Iván: A montmartre-i ibolya 




  • Violetta belépője: „Az én dalom egy egyszerű dal” (Kincses Veronika)

  • A II. felvonás fináléja (Kincses Veronika, Kalmár Magda, Molnár András, Rozsos István, Póka Balázs, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekar, vezényel: Breitner Tamás) – az operett rádiófelvételének bemutatója: 1983.január 1. 20.30, Kossuth Rádió 



Ismétlés: ma 18 és 19 óra között


Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel • 9472018-06-08 18:38:50

1954. március 14., Kossuth Rádió, 19.10 – 21.30



Rádióbemutató felvétel



Polgár Tibor: A kérők



Vígopera három felvonásban – stúdió-keresztmetszet jelleg



Szövegét – Kisfaludy Károly színműve alapján – Kótzián Katalin írta.



A verseket Gyurkovics Zsuzsa mondja el.



Közreműködik az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara.



Karigazgató: Darázs Árpád



Rendező: Nádasdy Kálmán



Szereposztás:



Baltafy Kálmán, földesúr – Székely Mihály



Máli, a leánya – Gyurkovics Mária



Lidi és Károly, fogadott gyermekei – Birkás Lilian és Melis György



Gyuri, diák – Szabó Miklós



báró Szélházy Agenor (egyik kérő) – Rősler Endre



Perföldy Tóbiás Jakab (másik kérő) – Maleczky Oszkár



Margit, vénkisasszony – Németh Anna



Ferenc, öreg inas – Katona Lajos



Wilhelm, Szélházy inasa – Réti József



Tódor, Perföldy inasa – Várhelyi Endre



Facsary Zsigmond, uzsorás– Angyal Nagy Gyula



Szakács – Eszláry László



Konyhalány – Ádám Teréz



 



A Magyar Állami Operaház Erkel Színháza 1955. május 11-én mutatta be az új vígoperát, Ferencsik János vezényelt, a főbb szerepeket részben a rádiófelvételen is éneklő művészek (Gyurkovics, Birkás, Melis, Rősler, Maleczky, Katona) alakították, akikhez csatlakozott: Bencze Miklós – ő Székely Mihály szerepét kapta meg, aki betegségéből felépülve csak a nézőtérről nézhette végig az előadást, Tiszay Magda (Margit), Simándy József (Gyuri, diák) Külkey László (Wilhelm), Rajna András (Tódor), Fehér Pál (Facsary), Toronyi Gyula (Szakács), Virág Ilona (Konyhalány – ezt a karaktert a második szereposztásban László Margit formálta meg!)


Erkel Színház • 93072018-06-08 18:34:10

Kíváncsi vagyok, Ókovács Szilveszter  veszi-e a lapot és teóriáját ismét kifejti-e, - és az egész cikksorozat nyúlik, nyújtható, mint a rétestészta...


Erkel Színház • 93032018-06-08 13:41:36

Újabb véleménycikk a Magyar Időkben - Billy Elliot musical - "meleg"- témában



„A Magyar Idők június 1-jei számában N. Horváth Zsófia bírálta a Magyar Állami Operaházat (és annak vezetőjét), amiért az Erkel Színház a Billy Elliot című musicalt kifejezetten gyerekeknek (is) műsorára tűzte. A bírálat lényege, hogy miközben a kormány népességpolitikája épp a hagyományos családmodellt igyekszik népszerűsíteni, addig egy állam által finanszírozott intézmény ennek szöges ellentétét, egy deviáns életformát propagál, ráadásul már kiskorúaknak is.



[…] Ókovács Szilveszternek feltett ez irányú kérdései is legitimek.



Ókovács válasza azonban, sajnos, a tőle megszokott öntömjénező, mindenki mást lenyomni igyekvő egotrip (Betiltsuk a balettot és Mozartot?, Magyar Idők, június 2.). Elolvashatjuk, hogy mennyi fantasztikus dolgot tett az általa vezetett intézmény (de főleg ő) a kultúra, azon belül is a balett népszerűsítéséért a fiatalok körében. Ezeket senki sem vonja kétségbe, és őszinte elismerés is jár neki mindezért. De a jó célokat (balettos fiúk kinevelése, hiányuk megszüntetése) ne rossz eszközökkel (a homoszexualitás mint a pubertáskori problémákra való gyógyír) igyekezzünk elérni.



Hárombekezdésnyi (kész csoda, hogy csak ennyi) szerzőkkel, címekkel stb. való dobálózással fitogtatja műveltségét is – ebben sem kételkedünk. Szilvesztert persze így ismerjük és szeretjük; tudjuk, hogy a reflektorfénynek még a szélén sem jelenhet meg más, és pláne nem az ő fényességének megkérdőjelezésével.



Nem ördögtől való, ha a jobboldalon belül is képesek vagyunk vitákat lefolytatni, hiszen marhaság lenne, ha mindenben egyet kellene értenünk. Az sem lett volna azonban baj, ha nem kerüli ki kiválóan az érdemi választ és a felelősséget néhány jó nagy csúsztatással.



Mert azt sem vonta kétségbe senki, így vélhetően az eredeti cikk írója, N. Horváth Zsófia sem, hogy rengeteg olyan mű született a történelem során, ahol a szereplők – ilyen vagy olyan okból – az ellenkező nem ruhájába öltöztek, s hogy ezek között kiváló művek is vannak. És az sem vitás, hogy néha a bányászgyerekek között bukkan fel a művészi tehetség.



Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek. De nem is erről volt szó. Hanem arról, hogy a Billy Elliot egy szép nagy, egész estés érzékenyítőtréning. És hogy kell-e nekünk ilyen.



Szerintem marhára nem." [...]


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39872018-06-08 11:17:13

Persze Seiffert - más méretek, más hang... Inkább arra akartam utalni, hogy Nyári is énekli, "tudja"  a Tristant . A Müpa mostani operaprodukciója kapcsán gondolkoztam el azon, hogy akár itthon is elénekelhetné - kíváncsi volnék arra is, hogy a régi szerepeihez képest milyen többletet nyert a grazi évek alatt, hová fejlődött tenorja,  hangjának színe, hajlékonysága, volumene, kifejezése... - élőben is megismerni Tristánját -  valamikor itthon, ha az Opera egyszer kiállítaná ezt a zenedrámát arra alkalmas/képes, hazai énekes-gárdával. 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39842018-06-08 09:22:54

Magyar Tristánunk is van  Nyári Zoltán személyében: igen kíváncsi volnék rá, mit tud,  hiszen külföldi színházakban sikerrel abszolválta már ezt a hatalmas szerepet; épp most, a Müpa Tristan-produkciójában is bemutatkozhatott volna - ha szerződtették volna.  Persze Seiffert "nagyobb név" - de azért mégis... Itthon is meg kellene méretni Nyárit - különben is, régen énekelt nálunk,  Pesten...  


Palcsó Sándor • 2072018-06-08 09:07:15

 



Csacsi történet



Meseopera a legkisebbeknek



Zenéjét szerezte és vezényel: Vass Lajos



Írta: Hárs László



A Gyermekrádió műsorának bemutatója: 1977. augusztus 20., Kossuth Rádió, 10.03 – 10.45



Rendező: Fejes Cecília



Dramaturg: Derera Éva



Közreműködnek az MRT Szimfonikus zenekarának és a Vasas Művészegyüttes énekkarának tagjai.



Szereposztás:



Füles Fülöp - Antalffy Albert



Füli Juli - Ötvös Csilla



Kakas – Palcsó Sándor



Tyúkanyó – Sándor Judit



Kecske – Külkey László



Róka – Barlay Zsuzsa



Disznó és Rák – Bordás György


Operett, mint színpadi műfaj • 36112018-06-07 22:55:03

Épp megy a tévében (M3 csatorna): 21.55 - 23.25



Operetthangverseny - Kálmán Imre műveiből 



Siófoki Szabadtéri Színpad - 1983 



(90')



"Szabadtéri operetthangverseny Kálmán Imre népszerű műveiből remek művészek előadásában."



Decsi Ágnes 



Domonkos Zsuzsa



Karády Judit



Lehoczky Éva



Magyar Mária



Oszvald Marika



Petress Zsuzsa



Pitti Katalin



Csányi János



Farkas Bálint



Horváth József



Leblanc Győző



Mucsi Sándor



Straub Dezső



Tréfás György



Közreműködik:



az  MTVA Tánckara (koreográfus: Molnár Ernő);  Szimfonikus Zenekar



Vezényel: Orosz István



Műsorvezető: Hortobágyi Judit



A Kálmán-koncerten elhangzott műsorszámok voltak:



1. Nyitány – Kálmán-egyveleg (km. a tánckar)

2. A csárdáskirálynő – „Jaj, mamám!” – duett (Farkas Bálint, Straub Dezső)

3. Kálmán-dal: „Mindenem nekem a színház…” (Petress Zsuzsa)

4. A chicagói hercegnő- dal a dollárról (Oszvald Marika, Straub Dezső)

5. Az obsitos - románc: „Száll a fekete éjben egy Sötét madár, bánat az útitársa, gyász, ezer halál…” (Tréfás György)

6. Az ördöglovas – Palotás (tánckar)

7. A cirkuszhercegnő – Fedora belépője „Pour l’ amour” (Pitti Katalin)

8. Marica grófnő –„Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket” (Leblanc Győző)



9. A csárdáskirálynő részletei:

= „Jányok, a jányok, a jányok angyalok” – duett (Farkas Bálint, Straub Dezső)

= „Zajt ne üss, kicsi lány, ide süss…/Te rongyos élet, bolondos élet…” (Oszvald Marika, Farkas Bálint)

= „Egy a szívem, egy a párom…/Emlékszek még, jut eszedbe…” (Pitti Katalin, Leblanc Győző)

= „Hurrá, hurrá, ha sose sóhajtunk….” (Oszvald Marika, Pitti Katalin, Farkas Bálint, Leblanc Győző)



10. Zsuzsi kisasszony – dal: „Rózsákat himbál a szél, szívem csak téged remél” (Mucsi Sándor)

11. Kálmán-dal: „Egy álmot látok mindig éjszakán…” (Domonkos Zsuzsa)

12. A hollandi menyecske – hármas „Egy flaska bor és egy édes drága kislány, szívem mást nem kíván…” (Mucsi Sándor, km. Karádi Judit és Magyar Mária)

13. Kálmán-dal: „Egy pesti dáma csupa báj, csupa kedvesség…” (Petress Zsuzsa)

14. Marica grófnő – „Hej, cigány…” (Csányi János)

15. Marica grófnő – Marica belépője „De jó is lenne szerelmes lenni” (Decsi Ágnes)

16. Az ördöglovas - dal: „Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom…” (Hormai Horváth József)

17. Kálmán-duett: „Hűvös a szél…május éjszakán gondolsz-e majd rám” (Decsi Ágnes, Hormai Horváth József)

18. Finálé: egyveleg A cirkuszhercegnő és A cigányprímás részleteiből ( km. az összes énekművész és a tánckar)



Szerkesztő: Lengyelfi Miklós

Operatőr: Szalay Z. László



Rendezte: Koltay Beáta



 



Ismétlés: 2018. június 9. szombat 12:25 - 13:55



 


Lehár Ferenc • 6302018-06-07 16:17:55

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből



(LXXIX.)



Lehár Schikaneder-„palotácskája”- II. 



Hétfőn Bécsben jártam, s a programok között volt még annyi időm, hogy fogtam magam és irány: Grinzing!  Az Operánál felszálltam a „D” jelzésű piros villamosra, azzal kivillamosoztam a borozóiról is nevezetes „bohém-negyedbe”; de amikor odaértem, eszembe jutott, nem érdemes kihagyni a közeli Döblinget, oda is elvisz ugyanez a villamos; elsősorban a magyar történelmi vonatkozásai érdekeltek. A nevezetes elmegyógyintézet: egy kastélyépület, ahol gróf Széchenyi István csaknem 12 évnyi gyógykezelés után 1860. április 8-án a felső szinten lévő ötszobás lakosztályában öngyilkos lett (a bejárattól balra fekvő emeleti ablakok mögött található); a 19. század közepe után Bruno Görgen elmeorvos szanatóriuma volt az akkor még vidékies, később Bécs belterületévé vált városrészben. Széchenyi emlékét emléktábla és mellszobor őrzi a gondozott parkban. Szintén ebben az épületben halt meg Semmelweis Ignác 1865-ben.  Az épületben ma kerületi bíróság működik. Egy kis virágot helyeztem el Széchenyi emléktáblája mellé.



S ha már Döblingig eljutottam, az is az eszembe jutott, hogy innen igazán nincs messze a szomszédos Nussdorf városrész,  hol a Lehár-villa található, érdemes felkeresnem azt a helyet, erre is egy kis időt rászánni. Így is tettem. Az okos telefonom szolgáltatása nyomán megkerestem a térképen a pontos címet, majd visszamentem a „D” villamos megállójába, honnan egy következő szerelvénnyel pár megállót érintve máris leszálltam a vágyott célom közelében.  A Dunával párhuzamosan haladva, de már egészen fel, szinte Bécs „tetejére”, a dombokra vitt fel a villamos, hol hamar megtaláltam a Hackhofergassét. Ez egy keskeny, kanyargós, enyhén meredek utcácska, jobbra-balra apróbb-nagyobb házak, kertes villák övezik. Befordulva ebbe az utcába, egy kis emelkedő után, a „dombtető” alatt a kanyarból előbukkant a fényképről már ismert, kívülről egyszerű, de szép  formájú és vonalú épület homlokzata: odaértem az egykori Schikaneder-palotácskához, a hátul hatalmas kertet rejtő Lehár-villa falai elé; ez az épület a neves zeneszerző egyik bécsi lakhelye volt, ma emlékét ápoló múzeum. Magát a 17. század végéről származó palotácskát a sétáló elől sajnos elrejti az épületegyüttes utcai, egyszerű városi háznak látszó szárnya. Bemenni csak előzetes regisztrációt követően, csoportos látogatással, vezetéssel van mód.













A nemzeti emlékhelyként megjelölt Hackhofergassei homlokzaton három emléktáblát láthat a sétáló: két egykori tulajdonosa, Schikaneder és Lehár mellett táblát kapott Richard Tauber, Lehár jó barátja, művei tenor-szerepeinek ihletője és kiváló előadója. Többször járt itt barátjánál, sőt, esküvője is a csúcsíves ablakok mögött rejtőzködő kis magánkápolnában volt…



Bemenni most tehát nem tudtam, így csak kívülről tekintettem meg a villát és jártam körbe, a külső falak mentén, ameddig lehetséges volt – mert maga a telek a ház mögötti kert mentén fallal elzárt terület.



Megemlítem még, hogy a Hackhofergasse 18. szám alatt található Lehár-villától nem messze, kissé lejjebb, az egyik lakóépület utca felé eső falának frontján  nagy tábla hirdeti, hogy ebben a házban lakott a másik híres operettszerző, Carl Millöcker édesapja:





Mindenesetre, egy megszervezett utazás keretében, előtte időben bejelentkezve és regisztrálva magam, feltétlenül visszamegyek még ehhez a kívülről most már feltérképezett, belülről  meg fényképekről dokumentált kis Lehár-palotácskához – amiben bizonyára a még mozarti időkre visszatekintő Schikaneder-emlékek is felcsigázzák az érdeklődésem.


Lisztről emelkedetten • 9092018-06-07 13:29:57

Óbudai Társaskör (Bp. III. Kiskorona u. 7.)



2018. június 11., hétfő 19 óra

 



„Álmok”

 



Dalest Liszt és Wagner műveiből 

 

Fodor Bernadett mezzoszoprán



és



 Bonyhádi István zongoraművész

 

Liszt Ferenc dalaiból:

- Freudvoll und leidvoll (Bízni és égni…)

- Im Rhein im schönen Strome (A Rajnán tükröződnek)

- Ich liebe dich (Úgy vágyom rád)

- Ihr Glocken von Marling

- Der du von dem Himmel bist (Ki jóság vagy)

- Laßt mich ruhen (Álomszárnyon)

 

- Liszt: E-dúr legenda, R. 17/2 – Paulai Szent Ferenc a hullámokon jár

 

Wagner: Wesendonck-dalok:

- Der Engel (Az angyal)

- Stehe Still! (Ne tovább!)

- Im Treibhaus (A melegházban)

- Schmerzen (Fájdalmak)

- Träume (Álmok)

 

Wagner: TannhäuserCsarnok-ária – Elisabeth áriája (Dich teure Halle)

 



Belépőjegy ára: 1.500 Ft


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42782018-06-07 11:05:24

A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában hallhattuk egyebek közt:



Kálmán Imre - Julius Brammer - Alfred Grünwald - Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő



Egy hanglemezfelvételről csendült fel a jól ismert dal:




  • Fedóra belépője: „Mindig a régi dal… /Toujours pour l’amour…” (HÁZY ERZSÉBET, km.  a  Fővárosi Operettszínház Énekkara és a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus ZenekaraVezényel: Bródy Tamás 



Qualiton – 1965, LPX 6553



A "Túl az Óperencián"  műsorából ezt az elhangzott részletet is újra meghallgathatjuk az ismétléskor a rádióban ma 18 és 19 óra között elhangzó operettadásban.


 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
A mai nap
történt:
1782 • A Szöktetés a szerájból bemutatója (Bécs)
született:
1858 • Eugene Ysaye, hegedűs († 1931)
1937 • Pál Tamás, karmester
1948 • Pinchas Zukerman, hegedűs
elhunyt:
1979 • Alfred Deller, énekes (sz. 1912)
1989 • Herbert von Karajan, karmester (sz. 1908)