vissza a cimoldalra
2019-02-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61451)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4241)
Haladjunk tovább... (230)
Milyen zenét hallgatsz most? (25008)
Társművészetek (1290)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11315)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7735)
Erkel Színház (9699)
modern eszement rendezesek (263)
José Cura (576)
Pantheon (2314)
MET-es operaelőadások moziban (624)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3144)
A nap képe (2123)
Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán (468)
Gregor József emléke (178)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1596)
Franz Schmidt (3281)
Lisztről emelkedetten (942)
Jacques Offenbach (473)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2932)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2652)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (28034 hozzászólás)
Pantheon • 23062019-02-08 19:12:11

Rövid betegség után 82 évesen elhunyt Albert Finney brit filmszínész, az 1960-as évek angol színésznemzedékének egyik legjelentősebb alakja, akit pályafutása során ötször jelöltek Oscar-díjra – jelentette a BBC a családra hivatkozva.



A színész legismertebb filmjei közé tartozik az őt világsztárrá tévő Tom Jones, a Gyilkosság az Orient-expresszen, az Erin Brockovich – Zűrös természet, a Bajnokok reggelije vagy a Skyfall-című James Bond-film. Szerepelt két Bourne-filmben is.


Palcsó Sándor • 2322019-02-08 13:50:16

1969. június 08.  Magyar Rádió - bemutató:



Bozay Attila: Trapéz és korlát  (op.12.)



Kantáta Pilinszky János verseire



szoprán- és tenorhangra, vegyeskarra és zenekarra



„Mûvem Pilinszky János három szerelmes versére készült: az elsõ a címadó Trapéz és korlát, majd a Tilos csillagon és A tengerpartra.”



Ének: Sziklay Erika, Palcsó Sándor



1969. június 8-án első alkalommal szólalt meg a Kossuth adó műsorában Bozay Attila Op. 12-es Trapéz és korlát c. kantátája. A művet Sziklay Erika és Palcsó Sándor szólójával, a Rádió énekkarának és szimfonikus zenekarának előadásában Lehel György vezényletével vették hangszalagra.



A bemutató alkalmával a Rádióújságban a zeneszerző így nyilatkozott: „Nagyon vonzódom a kortárs magyar költőkhöz és úgy érzem, hogy a zeneszerző egyik feladata, hogy verseiket megzenésítse. A főiskolai vizsgadarabom óta a Trapéz és korlát az első kantáta, amit írtam 1966-ban. Művem Pilinszky János három szerelmes versére készült: az első a címadó Trapéz és korlát, majd a Tilos csillagon és A tengerpartra. A 3 vers szünet nélküli 3 tételként áll egymás mellett. A kantátában folytatom korábbi zenekari darabjaim stílusát.”



A 3 Pilinszky-vers lírai hangon vall a szerelem szenvedéseiről és örömeiről. Hollós Máté elemző írásából A tengerpartra c. tételről szóló részt idézem:



„A tengerpartra kifekszik a tenger,/ a világ végén pihen a szerelmem,/ mint távoli nap vakít a szívem,/ árnyéka vagyunk valamennyien./ E négysoros vers a barokk kantáták koráljaira emlékeztetően vegyes-karon szólal meg. Második és harmadik sorát azonban csak töredékesen énekli a kórus. Ezeket a szoprán illetve a tenor szólista egészíti ki, motivikát cserélve egymással. Mellettük a gordonka szóló énekel: a szerző hangján?, az enyémen, a mindenkori hallgatóén? A líra eme édes megfejthetetlenségén emeli Bozay Attila a hallgatót a rebbenő való fölé”.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31142019-02-08 12:52:46

Az interjúban elhangzottak alapján örömmel várom a KEMÉNY EGON életmű - CD sorozatában most megjelent  1, 2 azaz a "Hatvani diákjai" és a "Komáromi farsang" rádiófelvételei után a további kiadványokat: talán kijöhet a "Krisztina kisasszony" és "A messzetűnt kedves",  valamint a "Valahol Délen"  felvétele is!



Alkalom lehetne: jövő évben, a zeneszerző születésének 115. évfordulója tiszteletére. 



 


Palcsó Sándor • 2312019-02-08 11:50:14

Bozay Attila: Kiáltások  (1965) - dalciklus - Palcsó Sándor - ének



1965. március 29-én hangzott el első alkalommal Bozay Attila 8.-ik opusza: József Attila Nem én kiáltok, Bánat és Tél c. verseire komponált dalciklusa.



A Kiáltások c. kompozíció rádiófelvételén Palcsó Sándor énekelt, kamaraegyüttes kíséretével.





A Magyar Rádió stúdiója, Palcsó Sándor operaénekes Bozay Attila zeneszerzővel,



utóbbi József Attila verseire írt Kiáltás című dalciklusának felvételekor.  1965



Foto: Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán



1965. március 29-én hangzott el első alkalommal Bozay Attila 8.-ik opusza: József Attila Nem én kiáltok, Bánat és Tél c. verseire komponált dalciklusa.



A dalciklusról Breuer János írta a legjellemzőbb kritikát: „Talán külsőség, de van valami szimbolikus abban, hogy Bozay Attila – fiatal zeneszerzőként szokatlanul, opusz-számmal látja el műveit. Pedig Bozay még inkább a tapogatózó, útkereső művészek közé tartozik, viaskodik formával, kifejezőeszközökkel és a mondanivalóval. Érdekfeszítő és izgalmas dolog, végig követni küzdelmét a megszólalásért, önmaga kifejezéséért. Kiáltások címmel összefoglalt három József Attila-dalában (op.8.), amelyben az énekest öttagú kamaraegyüttes kíséri, engedékenyen átadta magát a versek hangulatának, pedig éppen a kiválasztott versek igen nehezen fejezhetők ki zenével. Az első dal „húst szaggató” drámaiságát már-már naturalista eszközökkel ábrázolta, amihez az előadó, Palcsó Sándor is hozzájárult. A legszebben, legteljesebben talán a második dal notturnója adta vissza a verset, a harmadik meleg „szív” dallama pedig mintegy summázta a mű mondanivalóját.”


Rost Andrea • 20392019-02-08 10:54:26



A fotó  Rost Andrea áriaestjén készült a Marczibányi Téri Művelődési Központban, január 19-én.



/Forrás: Budai Polgár/


Operett, mint színpadi műfaj • 38332019-02-07 14:50:50

Tisztelt "joska141"



Az előbbiekhez:



Lásd a Főigazgatói Pályázatból bemásolt szövegrészt (itt:  3734. sorszám alatt: "Táncművészeti irányelvek") - onnan idézek Apáti Bencétől egy részt:



"A tehetséges végzős növendékeket Magyarországon kell tartani, egy, a bécsi Volksoperhez hasonló színvonalú színházban való elhelyezkedés lehetőségével. Ahol színvonalas, és képességükhöz mérten nehéz balettbetétekkel és akár komoly szólófeladatok betanulásával és eltáncolásával tarthatják magukat egy igen magas technikai színvonalon. Olyan táncos feladatokat kell rájuk szabni, ami szakmai és művészi kihívást jelenthet egy Magyarországon maradt táncművésznek.



Számos operett rendelkezik balett- és táncbetétekkel, jómagam 1998-ban a Cigánybáróban a Szegedi Szabadtéri Színpadon táncoltam egy komoly pas de deux-t nehéz férfi variációval, szólista szintű technikát igénylő ugrásokkal, emelésekkel és forgásokkal, amiket meg lehetne aképpen újítani, hogy vonzó lehessen egy technikáját fejleszteni akaró fiatal táncos számára. Ilyen feladatokkal egy pár főből álló szólista generációt is ki lehetne nevelni, akik nem büntetésnek, átmeneti állapotnak, esetleg az aktív táncos pályát követő levezetésnek, hanem rangnak élnének meg egy operettszínházi tagságot. Egy jó állapotban levő balettkarral pedig semmi akadályát nem látnám egy-egy önálló balett színpadra tűzésének. Klasszikus és kortárs balettek mehetnének évente pár alkalommal valamelyik színpadon, de arra is van humán erőforrás, hogy ifjúsági vagy gyerekbalettekkel nyerjünk újabb táncrajongókat a Operettszínháznak. Egy jól sikerült gyerekbalett évekig feladatot biztosítana a táncosoknak és nézőket a színháznak (például: Egri csillagok, Szaffi, Pál utcai fiúk).



Egy szűkített létszámú Diótörő színpadra állítását is megfontolnám, hiszen jelenleg a Táncművészeti Egyetem fiatal balettnövendékei kevésbé leterheltek, így az ő segítségükkel és az Egyetemmel való együttműködés elindításával műsorra tűzhetnénk a Diótörőt, ami mindenhol a világon telt házas sikerdarab. A táncművészetis gyerekeknek így újra tudnánk színpadi gyakorlatot biztosítani.



Álmot, megvalósítható álmot kell tudnunk kínálni a táncművészet szinte minden ágát 10 évig tanuló táncművészeknek. Egy ilyen álom ígéretével az Operettszínházhoz tudnánk csábítani Magyarország legtehetségesebb végzős táncművész növendékeit, akikkel újra régi fényében tudna tündökölni a Budapesti Operettszínház."



 



Nyilván a következő időszakban ennél konhrétabb és bővebb elképzelések is napvilágra kerülnek majd Apátitól az Operettszínház balett-társulatának jövőbeli feladatait illetően.  Amint Kiss-B. Atilla elmondotta az évadnyitó társulati ülésen, az előző vezetéshez kötődő  folyó évad műsortervét különösképpen nem kívánja megbolygatni.


Operett, mint színpadi műfaj • 38312019-02-07 11:16:50

 A HVG 2019. február. 09. keltezésű cikke  már fent van az interneten.



„Apáti Bence: Nem teszem meg azt a szívességet, hogy kritizálom a kormányt”



Az interjúból két bekezdést ide átemelek:



„Szerintem nem növelte Kiss-B. Atilla pályázatának esélyeit az én személyem, sőt inkább ballaszt vagyok számára, mert rengeteg támadást fog kapni miattam. Ráadásul nekem úgy jött vissza, hogy a politikai döntéshozók szeretik az írásaimat, nem örülnének annak, ha ismét elásnám magam a balettban. De azért azt tisztázzuk, hogy 2016 óta írok publicisztikákat, és 30 éve ugyanazon a politikai oldalon állok, nem az Operettszínház balettigazgatói székéért lettem olyan, amilyen.”



 



„Én egy színházi tár vezetője vagyok, ami valami okból igazgatói titulussal jár. A táncosok beosztásáért felelek, képviselem az érdekeiket a főigazgatónál. A jobboldali értelmiségieknek mindig a fejükre koppintanak, ha politikailag elkötelezettek. Azzal nem volt baj, hogy Vass Lajos, az Operaház főigazgatója MSZP-s államtitkár és polgármester volt?”


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31122019-02-07 10:47:22

A Komáromi farsang részletei (Km. Házy, Ilosfalvy, Bilicsi, Göndöcs, Hlatky, Kishegyi, a Földényi-kórus, az MR Szimfonikus Zenekara, vezényel Lehel György – 1957. március 9., Kossuth Rádió 20.00 – 22.00)  mellett még egy operettből csendültek fel ma délelőtt részletek a Dankó Rádió „Túl az Óperencián”’ adásában:



Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra 




  • A gárdisták kara: „Büszkén állanak itten a gárdisták, a vitézek a harcmezőn… büszkék, vakmerők, a csapást elhárítják!” (Szabó Miklós, km, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Bródy Tamás) - 1961. április 29., Petőfi Rádió 19.05-19.40



A zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából új felvétel készült az operett legszebb részleteiből - Bemutató:1980. július 2., Petőfi Rádió 18.35 – 19.25



Közreműködik: Oszvald Marika, Pászthy Júlia, Kelen Péter, Maros Gábor és Palcsó Sándor, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc).



Vezényel: Sebestyén András



Most a következő részletek szólaltak meg erről a felvételről:




  • Szerelmi kettős: „Túl az üveghegyek kék ködén, túl az Óperenciák vizén, boldogság zöld szigetére várva,vár engem, vár ott több kicsi bárka…/Érted halni boldogság lett volna…/- Elszédülök, érzem, lüktet a vérem, hagyjon el, hagyjon el, kérem!...- Többé el nem engedlek, magamhoz ölellek, egyetlen szerelmes párom!... Mindez csak álom, mindez csak álom!...” (Pászthy Júlia, Kelen Péter)

  • A király dala:Repül a szél, szívemig ér az ifjúság tündére…./Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom! Pilletáncból, bármi szép volt, már elég volt! Kicsi feleség, te leszel a jóság, gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!” (Palcsó Sándor)

  • A grófnő és Károly vidám kettőse:  „Nékem a szerelem, egyetlen elemem, nem kell hozzá ész, udvarlok hevesen, úgy mint  csak kevesen, prédám gyorsan kész…/Esküvőre hív az ének, gingalló…az ereszre fecskefészket építsünk, aztán majd fél tucat kisfecskével szépítsük…”   (Oszvald Marika, Maros Gábor)

  • A grófnő dala: „El ne fuss, légy diplomatikus, ha udvarlóid udvarlással üldöznek…./ Ötven-hatvan év, kutyabaj, ha a szív csupa fény! Egy-két- három ránc, kutyabaj, ha vígan megy a tánc /Öreg úrral flörtöl az ember, fiatallal kezdeni nem mer, öreg úr az még nem vén, engem ő protezsál, ő véd… (Oszvald Marika, az MRT Énekkarának  férfikara)



Az adás befejező száma volt:



Franz von Suppé: Költő és paraszt – a Nyitány részlete (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János) – koncertfelvételről.



Ezt a műsort ismét meghallgathatjuk a  Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségeken is ma 18 és 19 óra között.


Ilosfalvy Róbert • 8292019-02-07 09:16:43

Épp most  szólnak részletek a Komáromi farsangból a Dankó Rádióban: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Bilicsi Tivadar és mások énekelnek...


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44272019-02-07 09:16:20

Épp most  szólnak részletek a Komáromi farsangból a Dankó Rádióban: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Bilicsi Tivadar és mások énekelnek...


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31112019-02-07 09:15:31

Épp most  szólnak részletek a Komáromi farsangból a Dankó Rádióban: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Bilicsi Tivadar és mások énekelnek...


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 15822019-02-07 09:14:48

Épp most  szólnak részletek a Komáromi farsangból a Dankó Rádióban: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Bilicsi Tivadar és mások énekelnek...


Lehár Ferenc • 6622019-02-06 13:31:34



Lehár Ferenc: A mosoly országa - Művészetek Palotája - 2019. február 2.


Operett, mint színpadi műfaj • 38292019-02-06 13:29:47



Lehár Ferenc: A mosoly országa - Művészetek Palotája - 2019. február 2.


Operett, mint színpadi műfaj • 38282019-02-06 12:21:21

Müpa és a Sanghai Opera House együttműködésében létrejött A mosoly országa-produkció tavaly őszi kínai (sanghaji) bemutatóját övező külhoni elismerő kritikák tükrében nagy várakozással és érdeklődéssel tekintettem az itthoni, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben színpadra került  Lehár-dalmű február 2-ai előadása elé. (A február elsejei első bemutatón nem voltam jelen). 



Az elmúlt évtizedekben volt alkalmam többször látni színházakban és szabadtéri színpadokon is A mosoly országát, nem beszélve a kép- és hangfelvételekről - de rádió-, televízió-, DVD- és CD-felvételeken, valamint az interneten youtube-ról is elérem különféle változatokban Lehár remekművét.



Nem először hangoztatom én is,  és most, hogy megismerhettem ezt a német nyelvű, kínai-magyar koprodukcióban színre vitt Lehár-nagyoperettet is, újra az csengett le bennem, nem véletlenül terjedt el még a zeneszerző életében a következő bonmot: "zenés színpadnak három fő műfaja van: az opera, az operett és Lehár!” A komponista egyik bécsi méltatójától eredeztethető megállapítás nem csupán szellemes, de helytálló is. A mosoly országára kétségtelenül vonatkoztatható: a szerző azon darabjai közé tartozik, ami se nem operett, se nem opera: valahol a két zenei műfaj mezsgyéjén tündöklő alkotás a zenés színházak palettáján.  



Lehár utolsó alkotói korszakának (a múlt század húszas éveinek második felétől) termései, az úgynevezett „Tauber-operettek” – a kor neves tenoristája, Richard Tauber operaénekes vitte sikerre ezeket a műveket -, amelyek már nem  vagy nem egészen happyenddel végződnek, és a zenei nyelvezetük sem már annyira „operettes”, hanem kifejezetten a „zenedrámára” fókuszálnak (ilyen például a Paganini, A cárevics, a Friderika, a Frasquita is).  Nem véletlen az sem, hogy Lehár Ferenc több művét az operaházak is bemutatták-bemutatják! (A víg özvegy, A hercegkisasszony, Cigányszerelem, Giuditta és persze A mosoly országa). Ezek az operaházban is sikert elért darabok - számomra megélt színházi, zenei varázsukkal  - csak megerősítik véleményemet: egy-egy  klasszikussá nemesedett Lehár-operett zenei igényeit az operaházak zengőbb orkeszterei, szárnyalóbb hangjai, képzettebb énekegyüttesei megfelelőbben tudják kielégíteni - hiszen Lehár partitúráihoz alkalmazkodva általuk már-már operai színvonalhoz közeledik a muzsika.  



Ezt a meglátásomat igazolta vissza a szombat esti operett-előadás ének-zenei megvalósítása.  A mosoly országának szélesen ívelt melódiái, nagyszabású fináléi, csiszolt énektechnikát kívánó szólamai operaszínpad vagy hangversenyterem (most a Müpáé) után kiált, még akkor is, ha a prózamondás és a mozgás természetessége, a tréfás és táncos részek könnyedsége viszont itt hiányosabb, mint amikor operettszínpadon frissítenek fel ilyen, a mozgalmasságával is magas követelményeket támasztó Lehár-operettet, amilyen ez a darab is. 



A Művészetek Palotájában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy A mosoly országát operai keretek között élvezhessük – Sanghaj után Budapesten is.



A Magyar Állami Operaház zenekara a legjobb képességeit nyújtotta, csillogtatta meg, s a bensőséges, kedélyes- érzelmes-melankolikus dallamok, friss, eleven ritmusok arany- és ezüstszálával fonta körül a történetet, s öntött igazi életet a két távoli császárváros – Bécs („Arany és ezüst” keringő) és Peking (balettzene: mandarinok táncai; a „Sárga kabát”- szertartásjelenet) – udvari légkörébe helyezett karakterekbe.   Azt, hogy ezt a zenét lehet jól, vonzóan és behízelgően játszani, a zenekar a kitűnő kínai karmester, Xu Zhong (a Veronai Ünnepi Játékok első karmestere, a cataniai Bellini Operaház zeneigazgatója, a haifai szimfonikus zenekar vezető dirigense) zenei irányítása alatt igazolta; semmi engedményt nem szükséges tenni a banális „operettsziruposság” csábításának - melyre a drámai fináléban, bizony, alkalom kínálkozna. Már a nyitányban megcsapott a tömör, egységes, jó hangzás mellett valami frissesség, a meggyorsított ritmusok feszessége, vidám pattogása, a dallamok közvetlenül ható, üde bája. 



A rendező, Káel Csaba jó elgondolással (mivel a második és a harmadik felvonás cselekménye Kínában játszódik) a Szu-Csong herceg és Mi, a húga, valamint Csang, nagybácsi szerepeire kínai származású operaénekeseket választott és hívott meg a produkcióba, céljának tekintette ezzel is egymáshoz közelíteni és ápolni az európai és a távol-keleti civilizáció és kultúrájuk szép hagyományait - ezúttal egy Lehár-operett színpadra állításával - , a színház- és zeneművészetük közös értékeinek ilyen keretek között is kifejezést adni.    



Vincent Schirrmacher tenorista Kínában született, a londoni Királyi Zeneakadémián és a New York-i Julliard  Schoolban folytatta felsőfokú tanulmányait, Verdi-, Puccini-, Wagner, Dvořak és R. Strauss operáinak főszerepeiben lép fel, a bécsi Volksoper társulatának is a tagja. Az ő Szu-Csongja megjelenésben, játékban és különösen énekhangban hatásosan közelíti meg azt a tenorideált, melyre a komponista a szólamot elképzelte és méretezte.  Erőteljes, csengő, fényes énekhangján - a szükséges hangmagasság-tartományokban is – igazán szépen szólaltak meg az ismert tenoráriák: „Vágyom egy nő után”, „Egy barackfa ágán”, „Mosolygó nézés és jól nevelt arc”. Átlényegült színészi megformálásával pluszt is nyújtott szerepében, így érzelmileg talán vele tudtam a legjobban azonosulni a fellépő művészek közül.



A neves örmény származású drámai szoprán énekesnő, a főleg Európa operaszínpadain fellépő Karine Babajanyan énekelte és játszotta Lisa Lichtenfels grófkisasszonyt, aki hitveseként követi Szu-Csongot a pekingi császári rezidenciába.  Belépője a darabban kóruskísérettel kezdődik: „Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás…/Bók csinosítja a nőt, a siker teszi őt hevesen lobogóvá…”  - amint és ahogyan megjelenik a színpadon az udvaroncok karéjától kísérve, miközben erre a dalra fakad, már belecsöppenünk abba a varázsba, amit Lehár és szövegírói megálmodtak…  Babajanyan egy interjúban elmondta: Lisa szerepét elénekelnie, megformálnia nem volt könnyű: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányozta Lisa szólamát, az volt a benyomása, „hogy Tosca húga köszön vissza a kottából”… Mint kitűnt előadásából, Babajanyan bőven rendelkezik a kellő „primadonnai” adottságok (dekoratív megjelenés, vonzó személyiség, szép hanganyag) mellett a drámai/lírai szólamokhoz szükséges megfelelő énektechnikával, de nem okoz számára problémát az sem, amikor az éneklés és a kevéske próza mellett keringőt táncolnia kell… Lelkes tapsunkat a másik, Szu-Csong és Gustav von Pottenstein-Hatfaludy gróffal énekelt érzelmes, édes-bús kettőseivel is kiváltotta. Igen magas hőfokon énekelte el a drámai hatású „Honvágy”-dalt; akkor hangzik fel, amikor az idegen ország idegen szokásai között egyre zavartabb Liza rádöbben, hogy férjének az európaitól távoli kultúrában, idegen, helyi elvárásokhoz, elvekhez kell tartania magát, fel kell áldoznia szerelmét, európai hitvesét: megválasztott miniszterelnöki pozíciójából fakadó kötelessége négy másik nővel házasságra lépnie, így elkerülhetetlen és bekövetkezik a számukra fájó búcsú, az elválás megható, szomorú pillanata…

 



Hatfaludy gróf szerepében a jó kiállású osztrák bariton, Franz Gürtelschmiedet láttuk-hallottuk, akinek nincs sok énekelnivalója: egy kettős az első felvonásban Lizával („Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is…/Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes!...”),  egy - egy kettős a második („Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis terád vár…”) és a harmadik felvonásban („Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél…”) melyeket Mi-vel, Szu-Csong húgával ad elő.  Gürtelschmied világos, lírai baritonjával és természetes közvetlenséggel, sodró lendülettel formálja meg Gustávot, anélkül, hogy túlzásokra ragadtatná magát.



Yitian Luan kínai szoprán,  aki énekelte Liut a Turandotban a Bregenzi Fesztiválon, de a repertoárján Gilda, Boleyn Anna és a Hoffmann meséi négyes női főszerepe is ott van,  sőt a klasszikus operettben is fellépett (Rosalinda volt A denevérben), most a kis kínai herceglány, Mi szerepében mutatkozott be nálunk: nem sistergett, nem lobogott, ahogyan az „operettben szokták” a  szubrettek tenni, inkább kedvesen, pajkosan, vagy éppen szolidan, édesbúsan – ahogyan a szerep megkívánja énekelt, táncolt,  játszott; a dramaturgia igényelte húzások miatt a kevéske próza számára sem okozott megoldhatatlan feladatot. A Gustávval énekelt duetteket megelőzően előadott belépő jelenetében („Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés…”) Yitian Luan tényleg autentikus kis kínai herceglánykát formált meg!  Semmit nem kellett újítania a követett hagyományokon: Mi figurája általa élettel telített, a rövidke európai-kapcsolatból, a feltörő szerelemi érzésből neki is csak az arról és a férfiról való lemondás jut osztályrészül.



Csang nagybácsit Xiao Rui, fiatal kínai bariton jelenítette meg a színpadon. Ő is Európában működik, pályafutása Belgiumban indult, szerepeit a brüsszeli Théatre Royal de la Monnaie és a Liege-i Opera Royal de Wallonie produkcióiban kapta. Azóta Németországban is gyakran fellép, pld. Sarastro szerepét énekelte Weimarban, Mozart Requiemjének basszus szólamát pedig Freiburgban énekelte. Most Lehárt énekelt: igazán imponáló, sötét basszbaritonja jól érvényesült az előadás második részében, a pekingi császári palotában fegyelmező, magas tisztséget viselő rideg nagybácsi szerepében, aki Szu-Csongot és Lizát is („a Lótuszvirágot”) szóvirág-köntösben, de folyamatosan emlékezteti milyen – kapcsolatukra hátrányos - kötelességüknek és kötelezettségeiknek kell eleget tenniük.



A Főeunuchként Franz Tscherme mosolyogtatta meg a publikumot elcsépelt sablonminták karakterizálása mentén… (Az osztrák színművész filmrendezőként is tevékenykedik, és megjegyzem, néhány éve az Operaházban őt láthattuk az Ariadné Naxos szigetén bemutatóján kabinetalakítást nyújtott  Udvarmester szerepében.)



A további kisebb szerepek alakítói közül említem a még mindig jó svádájú, megnyerő, szimpatikus Ernyei Bélát, aki énekes-színészként évtizedek óta német nyelvterületeken játszik különböző zenés darabokban. Most a békebeli Monarchiában, Ferdinand Lichtenfels gróf - Liza atyjának - szerepében láthattuk viszont – csak prózában. 



Nem igazán értem, miért kellett betenni a játékba két női karakter-figurát, akiknek semmi más szerepük nincs a darabban, mint anya és lánya  szerepét eljátszani: folyton csak civakodnak, sivalkodnak és ide-oda futkároznak  a bécsi és a pekingi palotákban. Az X-aktás szinkronszínész, Náray Erika (Scully)  alakítja Hardegg bárónőt és az Operettszínházból érkező Kardffy Aisha játssza Valit – őt, egy operetténekest, minek kellett erre a picinyke szerepre hívni, amikor semmi énekelnivalója nincs a darabban!.. - vagy csak erősítse a bécsi palotában belépő-kilépő-átvonuló  arisztokrata-sereg létszámát (Énekkarban)?



Még egy kérdőjel: az első felvonásban arról énekel a szerelmes-pár, Liza és Szu-Csong, hogy: „Igyék velem egy csésze illatos teát” (teakettős) – behozzák nekik a teát, csészéjükbe öntik a gőzölgő italt, de nem ülnek le rögtön az asztalka mellé, hanem kezükben a csészével állva(!), majd sétálva éneklik a duettet végig, aztán a dal végére érve visszateszik a csészéjüket a tálcára.  Ennyi. Én még nem láttam ilyet a színpadon, hogy kezükben tartott teli csészével sétálgassanak – le nem ülnének a világért sem!   Pedig ott volt közelükben a kis asztalka a székekkel, hogy ülve igyák meg teájukat – ahogyan általában mifelénk szokás… De ők csak énekelnek, és közben csészével a kezükben betáncolják a színpadot. Ki érti ezt



A rendezés nem különösebben attraktív, hangsúlyozottan az operai igényű zenék és az énekszámok a dominánsak.



A díszletek és a vetített háttér együttesen megteremtik az adott miliő hangulatát, így a látvány nem hat szegényesnek bár a színpad a játék alatt olykor kissé üresnek hat. A jelmezek, a kosztümök mindenesetre mutatósak, kiváltképpen a pekingi palotabelső és udvarának ábrázolt környezete pompázik az egzotikum kellékeiben, és tetszetős, odaillő ruhaviseletekben láthatjuk a  „Sárga kabát”- avatás és szertartás-jelenetben közreműködő művészeket, a statisztériát, meg a Pécsi Balett táncosait is – utóbbiak remek koreográfiában adják elő a fentebb jelzett, nagyszabású, mozgalmas táncjeleneteiket (koreográfus: Vincze Balázs)



A mosoly országa koprodukciós bemutatójának vitathatatlan érdeme, hogy Lehár gazdag zenei invenciójú operettje operai nívójú előadásban valósult meg,  a remek énekművészek tolmácsolását látva és élvezve rácsodálkozhattunk,  hogy így is, ilyen színvonalon is lehet színpadra állítani ezt a remekművet – ráadásul minden álaktualizálás, és „modernkedés” nélkül, megtartva az eredeti hangszerelést, hangzásvilágot, szöveget, cselekményt – csak a prózai részek voltak meghúzva - , mindenekelőtt a gyönyörű zenére koncentráltan! 



A beszámolóm végére érve ismét leírom: Xu Zhong karmester zenekarával és a szereplő énekművészekkel a partitúra minden szépségét elénk tárták, melynek értéke felragyogott ezen az estén. 



Úgy vélem, Lehár Ferenc hagyatéka a megfogalmazott zenei elvárásoknak is a figyelembevételével igen szép, megkapó élményben jutott el most hozzánk, mindazok örömére, akik jelen lehettünk a két előadás egyikén a Müpában.  



A  Káel Csaba rendezte produkciót több kamerával felvették, remélem, hamarosan látni fogjuk az M5 csatornán.   


Lehár Ferenc • 6612019-02-06 12:20:31

Müpa és a Sanghai Opera House együttműködésében létrejött A mosoly országa-produkció tavaly őszi kínai (sanghaji) bemutatóját övező külhoni elismerő kritikák tükrében nagy várakozással és érdeklődéssel tekintettem az itthoni, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben színpadra került  Lehár-dalmű február 2-ai előadása elé. (A február elsejei első bemutatón nem voltam jelen). 



Az elmúlt évtizedekben volt alkalmam többször látni színházakban és szabadtéri színpadokon is A mosoly országát, nem beszélve a kép- és hangfelvételekről - de rádió-, televízió-, DVD- és CD-felvételeken, valamint az interneten youtube-ról is elérem különféle változatokban Lehár remekművét.



Nem először hangoztatom én is,  és most, hogy megismerhettem ezt a német nyelvű, kínai-magyar koprodukcióban színre vitt Lehár-nagyoperettet is, újra az csengett le bennem, nem véletlenül terjedt el még a zeneszerző életében a következő bonmot: "zenés színpadnak három fő műfaja van: az opera, az operett és Lehár!” A komponista egyik bécsi méltatójától eredeztethető megállapítás nem csupán szellemes, de helytálló is. A mosoly országára kétségtelenül vonatkoztatható: a szerző azon darabjai közé tartozik, ami se nem operett, se nem opera: valahol a két zenei műfaj mezsgyéjén tündöklő alkotás a zenés színházak palettáján.  



Lehár utolsó alkotói korszakának (a múlt század húszas éveinek második felétől) termései, az úgynevezett „Tauber-operettek” – a kor neves tenoristája, Richard Tauber operaénekes vitte sikerre ezeket a műveket -, amelyek már nem  vagy nem egészen happyenddel végződnek, és a zenei nyelvezetük sem már annyira „operettes”, hanem kifejezetten a „zenedrámára” fókuszálnak (ilyen például a Paganini, A cárevics, a Friderika, a Frasquita is).  Nem véletlen az sem, hogy Lehár Ferenc több művét az operaházak is bemutatták-bemutatják! (A víg özvegy, A hercegkisasszony, Cigányszerelem, Giuditta és persze A mosoly országa). Ezek az operaházban is sikert elért darabok - számomra megélt színházi, zenei varázsukkal  - csak megerősítik véleményemet: egy-egy  klasszikussá nemesedett Lehár-operett zenei igényeit az operaházak zengőbb orkeszterei, szárnyalóbb hangjai, képzettebb énekegyüttesei megfelelőbben tudják kielégíteni - hiszen Lehár partitúráihoz alkalmazkodva általuk már-már operai színvonalhoz közeledik a muzsika.  



Ezt a meglátásomat igazolta vissza a szombat esti operett-előadás ének-zenei megvalósítása.  A mosoly országának szélesen ívelt melódiái, nagyszabású fináléi, csiszolt énektechnikát kívánó szólamai operaszínpad vagy hangversenyterem (most a Müpáé) után kiált, még akkor is, ha a prózamondás és a mozgás természetessége, a tréfás és táncos részek könnyedsége viszont itt hiányosabb, mint amikor operettszínpadon frissítenek fel ilyen, a mozgalmasságával is magas követelményeket támasztó Lehár-operettet, amilyen ez a darab is. 



A Művészetek Palotájában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy A mosoly országát operai keretek között élvezhessük – Sanghaj után Budapesten is.



A Magyar Állami Operaház zenekara a legjobb képességeit nyújtotta, csillogtatta meg, s a bensőséges, kedélyes- érzelmes-melankolikus dallamok, friss, eleven ritmusok arany- és ezüstszálával fonta körül a történetet, s öntött igazi életet a két távoli császárváros – Bécs („Arany és ezüst” keringő) és Peking (balettzene: mandarinok táncai; a „Sárga kabát”- szertartásjelenet) – udvari légkörébe helyezett karakterekbe.   Azt, hogy ezt a zenét lehet jól, vonzóan és behízelgően játszani, a zenekar a kitűnő kínai karmester, Xu Zhong (a Veronai Ünnepi Játékok első karmestere, a cataniai Bellini Operaház zeneigazgatója, a haifai szimfonikus zenekar vezető dirigense) zenei irányítása alatt igazolta; semmi engedményt nem szükséges tenni a banális „operettsziruposság” csábításának - melyre a drámai fináléban, bizony, alkalom kínálkozna. Már a nyitányban megcsapott a tömör, egységes, jó hangzás mellett valami frissesség, a meggyorsított ritmusok feszessége, vidám pattogása, a dallamok közvetlenül ható, üde bája. 



A rendező, Káel Csaba jó elgondolással (mivel a második és a harmadik felvonás cselekménye Kínában játszódik) a Szu-Csong herceg és Mi, a húga, valamint Csang, nagybácsi szerepeire kínai származású operaénekeseket választott és hívott meg a produkcióba, céljának tekintette ezzel is egymáshoz közelíteni és ápolni az európai és a távol-keleti civilizáció és kultúrájuk szép hagyományait - ezúttal egy Lehár-operett színpadra állításával - , a színház- és zeneművészetük közös értékeinek ilyen keretek között is kifejezést adni.    



Vincent Schirrmacher tenorista Kínában született, a londoni Királyi Zeneakadémián és a New York-i Julliard  Schoolban folytatta felsőfokú tanulmányait, Verdi-, Puccini-, Wagner, Dvořak és R. Strauss operáinak főszerepeiben lép fel, a bécsi Volksoper társulatának is a tagja. Az ő Szu-Csongja megjelenésben, játékban és különösen énekhangban hatásosan közelíti meg azt a tenorideált, melyre a komponista a szólamot elképzelte és méretezte.  Erőteljes, csengő, fényes énekhangján - a szükséges hangmagasság-tartományokban is – igazán szépen szólaltak meg az ismert tenoráriák: „Vágyom egy nő után”, „Egy barackfa ágán”, „Mosolygó nézés és jól nevelt arc”. Átlényegült színészi megformálásával pluszt is nyújtott szerepében, így érzelmileg talán vele tudtam a legjobban azonosulni a fellépő művészek közül.



A neves örmény származású drámai szoprán énekesnő, a főleg Európa operaszínpadain fellépő Karine Babajanyan énekelte és játszotta Lisa Lichtenfels grófkisasszonyt, aki hitveseként követi Szu-Csongot a pekingi császári rezidenciába.  Belépője a darabban kóruskísérettel kezdődik: „Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás…/Bók csinosítja a nőt, a siker teszi őt hevesen lobogóvá…”  - amint és ahogyan megjelenik a színpadon az udvaroncok karéjától kísérve, miközben erre a dalra fakad, már belecsöppenünk abba a varázsba, amit Lehár és szövegírói megálmodtak…  Babajanyan egy interjúban elmondta: Lisa szerepét elénekelnie, megformálnia nem volt könnyű: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányozta Lisa szólamát, az volt a benyomása, „hogy Tosca húga köszön vissza a kottából”… Mint kitűnt előadásából, Babajanyan bőven rendelkezik a kellő „primadonnai” adottságok (dekoratív megjelenés, vonzó személyiség, szép hanganyag) mellett a drámai/lírai szólamokhoz szükséges megfelelő énektechnikával, de nem okoz számára problémát az sem, amikor az éneklés és a kevéske próza mellett keringőt táncolnia kell… Lelkes tapsunkat a másik, Szu-Csong és Gustav von Pottenstein-Hatfaludy gróffal énekelt érzelmes, édes-bús kettőseivel is kiváltotta. Igen magas hőfokon énekelte el a drámai hatású „Honvágy”-dalt; akkor hangzik fel, amikor az idegen ország idegen szokásai között egyre zavartabb Liza rádöbben, hogy férjének az európaitól távoli kultúrában, idegen, helyi elvárásokhoz, elvekhez kell tartania magát, fel kell áldoznia szerelmét, európai hitvesét: megválasztott miniszterelnöki pozíciójából fakadó kötelessége négy másik nővel házasságra lépnie, így elkerülhetetlen és bekövetkezik a számukra fájó búcsú, az elválás megható, szomorú pillanata…

 



Hatfaludy gróf szerepében a jó kiállású osztrák bariton, Franz Gürtelschmiedet láttuk-hallottuk, akinek nincs sok énekelnivalója: egy kettős az első felvonásban Lizával („Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is…/Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes!...”),  egy - egy kettős a második („Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis terád vár…”) és a harmadik felvonásban („Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél…”) melyeket Mi-vel, Szu-Csong húgával ad elő.  Gürtelschmied világos, lírai baritonjával és természetes közvetlenséggel, sodró lendülettel formálja meg Gustávot, anélkül, hogy túlzásokra ragadtatná magát.



Yitian Luan kínai szoprán,  aki énekelte Liut a Turandotban a Bregenzi Fesztiválon, de a repertoárján Gilda, Boleyn Anna és a Hoffmann meséi négyes női főszerepe is ott van,  sőt a klasszikus operettben is fellépett (Rosalinda volt A denevérben), most a kis kínai herceglány, Mi szerepében mutatkozott be nálunk: nem sistergett, nem lobogott, ahogyan az „operettben szokták” a  szubrettek tenni, inkább kedvesen, pajkosan, vagy éppen szolidan, édesbúsan – ahogyan a szerep megkívánja énekelt, táncolt,  játszott; a dramaturgia igényelte húzások miatt a kevéske próza számára sem okozott megoldhatatlan feladatot. A Gustávval énekelt duetteket megelőzően előadott belépő jelenetében („Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés…”) Yitian Luan tényleg autentikus kis kínai herceglánykát formált meg!  Semmit nem kellett újítania a követett hagyományokon: Mi figurája általa élettel telített, a rövidke európai-kapcsolatból, a feltörő szerelemi érzésből neki is csak az arról és a férfiról való lemondás jut osztályrészül.



Csang nagybácsit Xiao Rui, fiatal kínai bariton jelenítette meg a színpadon. Ő is Európában működik, pályafutása Belgiumban indult, szerepeit a brüsszeli Théatre Royal de la Monnaie és a Liege-i Opera Royal de Wallonie produkcióiban kapta. Azóta Németországban is gyakran fellép, pld. Sarastro szerepét énekelte Weimarban, Mozart Requiemjének basszus szólamát pedig Freiburgban énekelte. Most Lehárt énekelt: igazán imponáló, sötét basszbaritonja jól érvényesült az előadás második részében, a pekingi császári palotában fegyelmező, magas tisztséget viselő rideg nagybácsi szerepében, aki Szu-Csongot és Lizát is („a Lótuszvirágot”) szóvirág-köntösben, de folyamatosan emlékezteti milyen – kapcsolatukra hátrányos - kötelességüknek és kötelezettségeiknek kell eleget tenniük.



A Főeunuchként Franz Tscherme mosolyogtatta meg a publikumot elcsépelt sablonminták karakterizálása mentén… (Az osztrák színművész filmrendezőként is tevékenykedik, és megjegyzem, néhány éve az Operaházban őt láthattuk az Ariadné Naxos szigetén bemutatóján kabinetalakítást nyújtott  Udvarmester szerepében.)



A további kisebb szerepek alakítói közül említem a még mindig jó svádájú, megnyerő, szimpatikus Ernyei Bélát, aki énekes-színészként évtizedek óta német nyelvterületeken játszik különböző zenés darabokban. Most a békebeli Monarchiában, Ferdinand Lichtenfels gróf - Liza atyjának - szerepében láthattuk viszont – csak prózában. 



Nem igazán értem, miért kellett betenni a játékba két női karakter-figurát, akiknek semmi más szerepük nincs a darabban, mint anya és lánya  szerepét eljátszani: folyton csak civakodnak, sivalkodnak és ide-oda futkároznak  a bécsi és a pekingi palotákban. Az X-aktás szinkronszínész, Náray Erika (Scully)  alakítja Hardegg bárónőt és az Operettszínházból érkező Kardffy Aisha játssza Valit – őt, egy operetténekest, minek kellett erre a picinyke szerepre hívni, amikor semmi énekelnivalója nincs a darabban!.. - vagy csak erősítse a bécsi palotában belépő-kilépő-átvonuló  arisztokrata-sereg létszámát (Énekkarban)?



Még egy kérdőjel: az első felvonásban arról énekel a szerelmes-pár, Liza és Szu-Csong, hogy: „Igyék velem egy csésze illatos teát” (teakettős) – behozzák nekik a teát, csészéjükbe öntik a gőzölgő italt, de nem ülnek le rögtön az asztalka mellé, hanem kezükben a csészével állva(!), majd sétálva éneklik a duettet végig, aztán a dal végére érve visszateszik a csészéjüket a tálcára.  Ennyi. Én még nem láttam ilyet a színpadon, hogy kezükben tartott teli csészével sétálgassanak – le nem ülnének a világért sem!   Pedig ott volt közelükben a kis asztalka a székekkel, hogy ülve igyák meg teájukat – ahogyan általában mifelénk szokás… De ők csak énekelnek, és közben csészével a kezükben betáncolják a színpadot. Ki érti ezt



A rendezés nem különösebben attraktív, hangsúlyozottan az operai igényű zenék és az énekszámok a dominánsak.



A díszletek és a vetített háttér együttesen megteremtik az adott miliő hangulatát, így a látvány nem hat szegényesnek bár a színpad a játék alatt olykor kissé üresnek hat. A jelmezek, a kosztümök mindenesetre mutatósak, kiváltképpen a pekingi palotabelső és udvarának ábrázolt környezete pompázik az egzotikum kellékeiben, és tetszetős, odaillő ruhaviseletekben láthatjuk a  „Sárga kabát”- avatás és szertartás-jelenetben közreműködő művészeket, a statisztériát, meg a Pécsi Balett táncosait is – utóbbiak remek koreográfiában adják elő a fentebb jelzett, nagyszabású, mozgalmas táncjeleneteiket (koreográfus: Vincze Balázs)



A mosoly országa koprodukciós bemutatójának vitathatatlan érdeme, hogy Lehár gazdag zenei invenciójú operettje operai nívójú előadásban valósult meg,  a remek énekművészek tolmácsolását látva és élvezve rácsodálkozhattunk,  hogy így is, ilyen színvonalon is lehet színpadra állítani ezt a remekművet – ráadásul minden álaktualizálás, és „modernkedés” nélkül, megtartva az eredeti hangszerelést, hangzásvilágot, szöveget, cselekményt – csak a prózai részek voltak meghúzva - , mindenekelőtt a gyönyörű zenére koncentráltan! 



A beszámolóm végére érve ismét leírom: Xu Zhong karmester zenekarával és a szereplő énekművészekkel a partitúra minden szépségét elénk tárták, melynek értéke felragyogott ezen az estén. 



Úgy vélem, Lehár Ferenc hagyatéka a megfogalmazott zenei elvárásoknak is a figyelembevételével igen szép, megkapó élményben jutott el most hozzánk, mindazok örömére, akik jelen lehettünk a két előadás egyikén a Müpában.  



A  Káel Csaba rendezte produkciót több kamerával felvették, remélem, hamarosan látni fogjuk az M5 csatornán.   


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31092019-02-05 12:26:36

Az alábbi részletek szólaltak meg a Dankó Rádió mai operettműsorában:



Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor: Mágnás Miska



A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1969. április 5. , Kossuth adó 19.52 – 22.00



Km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Sebestyén András




  • Nyitány

  • Marcsa, Pixi és Mixi hármasa: „Hallod lelkem, rózsás kertem… /Adj egy csókot, tillárom, haj, nem lesz abból se bú se baj…” (Zentai Anna, Kishegyi Árpád, Külkey László) 

  • Baracs dala:„Győztem, s mondhatom, sajnálom nagyon…/Bátorság, és nonsalansz…. ezzel győzni fogsz!...  Bátran járj, ezzel úr maradsz!…” (Korondy György, énekkar)

  • Marcsa és Miska kettőse: „- Cifra szűre nincs a lónak… Csiribiri, csiribiri, kék dolmány…/- Felmászott a nyúl a fára…”  (Zentai Anna, Palcsó Sándor)

  • Rolla és Baracs kettőse: „- Azt hittem egy percig, hogy…./- A nő szívét ki ismeri, ezer csodával van teli…/Isten veled, búcsúzni fáj, tündéri álomkép…”  (Andor Éva, Korondy György)

  • Marcsa dala: „Súrolok mindig, és sikálok…. Fáj, fáj a szívem, hej, hogy fáj!…” (Zentai Anna)

  • Marcsa és Miska kettőse: Így mulatok, úgy mulatok…/Cintányéros cudarvilág…”  (Zentai Anna, Palcsó Sándor)



 



Huszka Jenő – Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg 



I. „Huszka operettjeiből részletek”az új rádiófelvétel bemutatója: 2015 áprilisa, Dankó Rádió



A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Pad Zoltán) Kovács János vezényli




  • Bob belépője: „Londonban, hej, van számos utca és minden utcán van sarok…”  (Balczó Péter)

  • Bob és Annie kettőse - Szerenád: „Úgy megszerettem ezt a kicsi, ómódi házat…/Érted eped a szívem, téged hív a gitárom… jöjj ide keblemre, jöjj ide kicsi párom...” (Fischl Mónika, Boncsér Gergely, az MRT énekkara)

  • Pomponius dala - A holló legendája: „Volt egyszer egy fehér galamb, ragyogott a tollazata…/Szép tavaszra, nyárra-őszre, szép galambom, visszajössz-e?...” (Clementis Tamás)

  • Annie dala: „Jaj, de jó, ha egy lány szerelmes.../Jaj, cipicupi, cup-cup, cuppant a csók…”  (Dancs Annamari, az MRT Énekkarának női kara)



II. A Rádió Dalszínházának bemutatója – az operett teljes stúdiófelvétele: 1965. szeptember 11., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00




  • Plumpudding, Gipsy és Pickwick vidám hármasa: „Most először járok erre, mondhatom, szép kis hely…/Jaj, jaj, mi lehet az illem itt a fényes udvarnál, jaj, jaj, fejemen a hajszál égnek áll….” (Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László)



Jacques Offenbach: A tamburmajor lánya - Nyitány (a Loire-vidék Szimfonikus Zenekart Marc Soustrot vezényli).



 



Ezt a délelőtt elhangzott operettadást ismét meghallgathatjuk ma 18 és 19 óra között, a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" műsorában.  Interneten is a www.dankoradio.hu oldalról.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31082019-02-05 11:51:08

Kapcs. 2313. és 2314. sorszámok



Kiegészítés



Behár György – Majoros István – László Endre: Anyámasszony katonája - zenés játék



A Magyar Rádió bemutatója: 1961. november 



Km. Andor Éva, Petress Zsuzsa, Tolnay Klári,   Bessenyei Ferenc, Juhász Pál és Bikádi György, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. 



Vezényel: Sebestyén András





Magyar Rádió 20-as stúdiója. Behár György – Majoros István – László Endre: Anyámasszony katonája, az Ifjúsági Rádiószínpad zenés játékának felvételekor Petress Zsuzsa és Juhász Pál 



1961. Fotó:  Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán



"Anyámasszony katonája című rádióoperettjét hallottuk e fórumon. A darabot röviden úgy jellemezhetném: erkölcsi-társadalmi tanulsággal átszőtt könnyű, szórakoztató játék. Majoros István meseszövésén, szituációin, párbeszédein a tapasztalt drámaíró kezenyoma: könnyedén, játékosan bonyolította a kedves, nem nagyigényű, de színvonalas darabot. Ez a morális-társadalmi ihletésű játékosság jellemezte a társszerző-rendező László Endre munkáját is. Behár György fülbemászó, invenciózus zenéjét élveztük: csupán egy-két érzelmesebb számnál szerettük volna, ha messzebb rugaszkodik a hagyományos operettstílustól. A színészek is „játszottak", elevenül és jókedvűen: Tolnay Klári, Petress Zsuzsa, Andor Éva, Bessenyei Ferenc, Juhász Pál és Bikádi György.



/Görgey Gábor/  - "Rádió-Televízió" – 1961. november 9., Magyar Nemzet


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31072019-02-05 10:49:06

Kapcs. 1977. sorszám





A Magyar Rádió stúdiója. Bródy Tamás – Gombos László Nílusparti randevú  című zenés rádiójátékának felvételekor.  Benkő Gyula és Petress Zsuzsa 



1962. Fotó: Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31062019-02-04 22:59:07

Kapcs. 29. sorszámhoz





A Magyar Rádió stúdiója. Barlay Zsuzsa és Palócz László operaénekesek Arthur Sullivan A mikádó című operettjének rádiófelvételén. (A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1968. január 27., Kossuth Rádió 19.30 – 21.26)



1967. Fotó: Szalay Zsolt



Forrás: Fortepán


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31052019-02-04 22:22:20

Kapcs. 1939. sorszámhoz





a Magyar Rádió stúdiója. Gyöngy Pál - Kristóf Károly Minden jegy elkelt című rádióoperettjének felvételekor. Bitskey Tibor, Vetró Margit, Neményi Lili és Rozsos István színművészek, énekművészek





Rozsos István és Kiss Manyi a rádióoperett felvételekor



1958. Fotó: Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31042019-02-04 21:55:57

Kapcs. 1883. sorszámhoz





A Magyar Rádió stúdiója. Karl Zeller A madarász című operettjéből készült rádióváltozat felvételekor. Fábry Edit és Szabó Miklós operaénekesek, csokornyakkendővel Pethes Sándor, jobbra Kazal László színművészek.



1959. Fotó:  Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31032019-02-04 21:44:44

Kapcs. 2164. sorszámhoz





A Magyar Rádió stúdiója.  Farkas Ferenc  - Innocent Vincze Ernő Vidróczki című dalművének rádiófelvételekor.  Rafael Márta, Petress Zsuzsa énekművészek és Ladányi Ferenc színművész.



1959. Fotó: Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31022019-02-04 21:36:05

Kapcs. 514. sorszámhoz





A Magyar Rádió stúdiója, Miljutyin Nyugtalan boldogság című operettjének rádiófelvétele. Bilicsi Tivadar és Zentai Anna színművészek, jobbra Fekete Pál operaénekes. 



1958. Fotó:  Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31012019-02-04 21:24:16

Kapcs. 56. sorszámhoz





Magyar Rádió stúdiója, Carl Millöcker Gasparone című operettjének rádiófelvétele, hátul Melis György és Barlay Zsuzsa, elől balra Ágay Karola operaénekesek, elől jobbra Bródy Tamás zeneszerző, karmester. 



1971., Fotó: Szalay Zoltán



Forrás: Fortepán


Operett, mint színpadi műfaj • 38272019-02-04 21:04:10

Ezért ecseteltem a kérdésre a "való" helyzetet - amihez egyikünk sem tud mit, mást hozzáfűzni..


Operett, mint színpadi műfaj • 38252019-02-04 13:20:53

Az Operettszínháznál rossz gyakorlat, hogy a repertoáron szereplő darabjainak napi szereposztását az adott előadás előtt csak mintegy hét-tíz nappal teszi közzé  (frissíti) az internetes honlapján - nagyon sokszor tapasztaltam, hogy a pénztárnál vagy a szervezésen sem tudják előre megmondani az érdeklődőnek,  hogy kik lépnek fel mondjuk egy- két hét múlva a kérdezett napon.



Addig csak a premier kettős-hármas szereposztásának névsorát kapjuk - ami elég helytelen eljárás a közönséggel szemben; a potenciális jegyvásárló az aktuális szereposztás ismerete hiányában nem igazán tud dönteni, mikor, melyik előadást  válassza!  Ha mégis jegyet vált, csak találomra teheti meg: nem tudja, kit fog látni-hallani - kifogni - azon a napon az előadásban.



Remélem, a színház új vezetése ezen sürgősen változtat,  és ahogyan például az Opera  meg tudja oldani, hogy hetekkel, hónapokkal előre már ismerni lehet, ki fog szerepelni az adott napon,  úgy az Operettben is erre (technikai) megoldás születik.  (Mert az énekesek, szereplők csak kell hogy tudják, mikor, melyik előadásra vannak kitűzve - amire próbálnak...) És az előre jegyet váltó nézőnek is joga van megtudni, hogy kihez lesz "szerencséje" abban a produkcióban!


Lehár Ferenc • 6602019-02-04 12:53:31

2019-től jogdíj mentesek a Lehár-művek



2019-ben a fertőmeggyesi/Mörbisch Operettszínpadon Lehár Ferenc „A mosoly országa“ című darabját viszik színpadra - első ízben kevesebb költségekkel számolhatnak a rendezők, ugyanis már nem kell szerzői jogdíjat fizetni a Lehár-művek után.



2018. október 24-én volt 70 éve, hogy elhunyt a zeneszerző. A törvény szerint zenei szerzemények a szerző halálát követően 70 évig védettek. A szerzői jogdíjat az örökösök és a kiadó kapják. Lehár Ferenc esetében ez az összeg évente milliós nagyságrendben mozgott. Egy színház a jegyeladásból származó bruttóbevétel 12-14 százalékát fizeti ki a jogdíjakra.



Így például 2005-ben, Lehár egyik legismertebb operettjét, A víg özvegyet tűzte műsorra a fertőmeggyesi színpad, a jogokért több mint 200.000 eurót fizettek.



A víg özvegyet és A mosoly országát is eddig összesen háromszor vitték színre a Fertő tavi víziszínpadon.



A mosoly országa című operettet legutóbb 2001-ben láthatta itt a közönség. Mindenesetre Johann Strauss mellett Lehár Ferenc a világszerte legtöbbet játszott operett-zeneszerző. A jövő évi produkcióval immár 10. alkalommal játszanak Lehár darabot Fertőmeggyesen.



Forrás: https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/2943225/


Erkel Színház • 96482019-02-04 12:01:53

Csatlakozom: az Olasz nő Algírban tegnap esti előadására eljutva magam is  egy kiváló  operabuffó-produkciónak tapsolhattam,  és egyetértek a Balga Gabriellát és  Vassilis Kavayast érintő dicsérő szavakkal is: különösen Balgáról mondottakkal, aki tényleg hatalmas  sikerrel mutatkozott be Isabella,  az "olasz nő" szerepében; Balga sok humorral, fölényes színpadi játékismerettel de mindenekelőtt "magától értetődő" természetességgel, virtuózitással, perfektül tolmácsolta a koloratúrákkal teletűzdelt énekszólamát , s  a Lindorót megformáló lírai tenorral együtt az est nagy sikerében osztoztak. 



Még annyit, hogy Balga Gabriella most már sorozatban kapja és énekli a neki való mezzo-szerepeket!  Az Operában például a következő főbb sikeres alakításai fűződnek a nevéhez: Hunyadi Mátyás, Cherubino, Dorabella, Második Dáma, Örzse, Rosina, a Humperdinck operájában Jancsi,  A kármelitákban Marie anya, a Traviatában Flóra, A hugenottákban a királynő apródja, Urbain és most megkapta Rossini vígoperájában Isabellát!  - még nagyon sok jó szerep áll előtte; mintha a fiatal Barlay Zsuzsát látnám és hallanám, amikor a ragyogó tehetséggel és énekhanggal megáldott Balga Gabriellának tapsolok önfeledten mostanában…


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 31002019-02-04 10:46:55

A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában előbb egy magyar zenés komédiából, majd egy bécsi klasszikus nagyoperettből szólaltak meg részletek:



Vincze Ottó – Vidor Miklós: A szüzek városa (1964. december 26., Kossuth Rádió, 20.05 – 22.00) 



A rádiófelvétel részleteiben közreműködött: Andor Éva, Kovács Ibi, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csajányi György,  a Földényi-kórus és az MRT szimfonikus zenekara. Vezényel: Vincze Ottó.  (Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.)



Mark Twain novellája „A lóvátett város” alapötletéből született meg ez a zenés rádióváltozat. A történet szereplői jellegzetes Mark Twain-figurák: az amerikai kisváros sok szeretettel, iróniával, humorral megrajzolt alakjai — a polgármester, a seriff, a tiszteletes. a kocsmáros, az utcaseprő, a főszerkesztő stb.



 A helyszín egy vadnyugati kisváros, melybe két fiatal újságíró érkezik azzal a szándékkel. hogy riportsorozatban számoljon be e példás erkölcséről híres városról. A helyi előkelőségek leányainak megtetszik a két jóképű fiú, de ők már szemet vetettek két csinos kalaposlányra. A visszautasítás botránnyal jár, a fiúknak távozni kell, de elhatározzák, hogy a rajtuk esett sérelemért bosszút állnak . . .

 



Franz von Suppé  Camillo Walzel – Richard Genée - Harsányi Zsolt fordítása nyomán rádióra alkalmazta: Kardos György – Róna Frigyes: Boccaccio



I. Előbb egy koncertfelvétel részlete csendült fel az operettből:




  • Bevezető jelenet - kórusegyüttes: Palcsó Sándor, Mersei Miklós,  az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel Breitner Tamás  - Suppé-est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1978. január 16., Petőfi rádió 19.00 -21.36) 



II. A Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvételének a bemutatója volt: 1961. június 24.,  Kossuth Rádió 20.30 – 23.35.  Km.: László Margit, Ágai Karola, Palánkay Klára, Sándor Judit, Ilosfalvy Róbert, Maleczky Oszkár, Réti József, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, Nádas Tibor, az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Erdélyi Miklós vezényli. (Zenei rendező:Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály)



Erről a stúdiófelvételről hallottuk most:




  • Lotteringhi, a kádár dala  (Hordó-dal):”Ma reggel óta jár az asszony szája már... tralaralalala- la-la  - oiohe oioha- lalarala…/ Bumti rapata, Bumti, bumti, bumti rapata! …”Vesszen az asszonyi zsarnokság!...” (Külkey László, énekkar)

  • Olasz-kettős: „Mia bella fiorentina disprezzi l’amor, ignori furbettina le piaghe del cor…/ Firulin, firulin, firulera l’in fiamma al dolce amor, firulin, firulin, firulera l’in fiamma al dolce amor…” (László Margit, Ilosfalvy Róbert)

  • Bordal - Lambertuccio, Pietro, Leonetto, Boccaccio jelenete:   A csókhoz leány kell és éhes férfiszáj…  már inkább undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó!...)   (Bende Zsolt, Ilosfalvy Róbert, Réti József, énekkar)



A „Túl az Óperencián” adásának ismétlése ma délután hat és hét óra között hangzik el a Dankó Rádióban és az interneten.


Momus társalgó • 63502019-02-03 23:10:45

ESTERHÁZY-ÖRÖKSÉG – VISZÁLY A CSALÁDI VAGYON KEZELÉSE KÖRÜL



2019. FEBRUÁR 2. SZOMBAT 12:08  Magyar Idők



MINDENT EL FOGNAK KÓTYAVETYÉLNI”



/Hanthy Kinga/



„Aligha derül ki, hogy a 88 esztendős Ottrubay Magdolna Terézia önként vagy kényszer hatására szállt-e be a terepjáróba, és utazott 420 kilométert Tirolig. Az eset ismét ráirányította a figyelmet az egyik leggazdagabb magyar arisztokrata családban dúló háborúra. Vajon az Ottrubay család milyen erkölcsi alapon pereli Magyarországot az Esterházy-kincsekért?”



[…]



„Miért érezheti úgy az Esterházy család, hogy kisemmizték? Az ok, a szerelmi történet Courths-Mahler tollára illik: az Operaház ünnepelt balerinájába, Ottrubay Melindába beleszeret V. Esterházy Pál herceg, és évekig kitartóan udvarol neki, noha a hercegi család már akkor sem nézi jó szemmel a polgári lánnyal való kapcsolatát.





Esterházy Pál és az Ottrubay család – Melinda, a testvére és a szülők – a budai Esterházy-palota pincéjében együtt vészelik át az ostromot, majd Pál és Melinda 1946-ben összeházasodnak. Nem mondható, hogy Melindát választásában az érdek vezérli, hiszen az Esterházyak magyarországi birtokait addigra már államosítják, a burgenlandi birtokokat az ausztriai szovjet katonai közigazgatás veszi zár alá.



V. Pált 1949-ben a Mindszenty-perben 15 évi fogságra és teljes vagyonelkobzásra ítélik, az Ottrubay családot az ötvenes évek elején kitelepítik, ezalatt Melindát idegklinikán kezelik. Esterházy Pál 1956-ban szabadul, burgenlandi birtokának alkalmazottai feleségével együtt – vöröskeresztes autóval – átszöktetik a határon, Svájcban telepednek le. Ott élnek 1989 áprilisáig, Pál haláláig. A férj végrendeletében feleségét, Melindát jelöli meg egyedüli örököseként, minden ingóságát és ingatlanát ráhagyja. Így kerül az Esterházy-vagyon az Ottrubayak hatáskörébe. A hercegi, illetve a családfői címet pedig legidősebbként II. Esterházy Antal örökli.



Az asszony 1994-ben a vagyon kezelésére magánalapítványokat hoz létre, osztva férje aggodalmát, aki erősen ellenezte a vagyonnak a családon belüli felosztását. Gyakran ismételgetett mondata volt: „Mindent el fognak kótyavetyélni nekem.” Amint az Esterházy-alapítvány közleményében olvasható: „Férjéhez hasonlóan a hercegné is tartózkodó volt az arisztokráciával szemben. Fontos volt számára, hogy a rokonsághoz és a családhoz fűződő kapcsolatokat ápolja, azonban a vagyonigazgatás terén mindig professzionális, polgári származású szakemberek kaptak teret. V. Pál közismerten az egyetlen volt a családban, aki két felsőfokú végzettséggel is rendelkezett, jogi és erdőgazdálkodási diplomát is szerzett. Mindig elborzasztotta, ha valaki csak a nevéből akart megélni.” Szintén az alapítvány honlapján olvasható: „A rokonok egy része rendkívül csalódott volt.



A kedélyek megnyugtatására Melinda 1990-ben a kedvező piaci helyzetet kihasználva eladta a bécsi Wallner utcában lévő palotát. Az átszámítva 24 millió eurós bevételből milliókat ajándékozott a rokonoknak. Sajnálatos, hogy csupán néhány évvel később különböző nemesi származású rokonok a megajándékozottak köréből újabb anyagi követelésekkel léptek fel.” Melinda, amikor 82 éves korában 2002-ben felhagyott a közügyekkel – 2014-ben halt meg –, a magánalapítványok kezelését az unokaöccsére, Ottrubay Istvánra bízta.



A teljes családi vagyon egyébként még 1936-ben került V. Pálhoz, amikor megszűnt a hitbizomány, és a vagyon a családfő, V. Esterházy Pál magánvagyonává vált. Ebből a háború után a Magyarországon kívül fekvő jelentős ingatlanok, földek és vállalkozások maradtak meg. A hatvanas évektől a visszakapott jelentős értékű és mértékű burgenlandi birtokokat Esterházy Pál igazgatta: ez 22 ezer hektár erdőt, közel hatezer hektár mezőgazdaságilag hasznosított területet, 16,5 hektárt a Fertő tó természetvédelmi területén, több kastélyt és nagy mennyiségű műkincset foglal magában. A bécsi Format magazin 2003-ban a visszavonulni készülő Esterházy Melindával készített interjújából kiderül, hogy a szolid életvitelt folytató idős hölgy akkor Európa egyik leggazdagabb asszonya volt – a Fortune a felsorolásában 1,5 milliárd euróra tette a vagyonát. Hogy a mai értéket is lássuk: az Esterházy Magánalapítvány (Esterházy Privatstiftung, Ausztria) 2017-ben 53 millió eurós, 16,6 milliárd forintos forgalmat bonyolított le.”



[…]


Bende Zsolt • 1442019-02-03 10:34:29

 





Rossini Macska-duettjének Tv-felvételén  - Házy Erzsébet és Bende Zsolt (1978)



Rendező: Szabó Attila



Forrás: https://2.bp.blogspot.com/



A fotó Takács Vera magántulajdona



 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44252019-02-03 10:32:15

Kapcs. 4026. sorszám





Rossini Macska-duettjének Tv-felvételén  - Házy Erzsébet és Bende Zsolt (1978)



Rendező: Szabó Attila



Forrás: https://2.bp.blogspot.com/



Magyar Fotó Archíívum



A fotó Takács Vera magántulajdona


Lehár Ferenc • 6592019-02-02 17:13:20

Ma este a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében: Lehár: A mosoly országa -video trailer


Erkel Színház • 96432019-02-02 16:43:57

A megbetegedett Rafael Rojas helyett Michal Lehotský lépett fel. az Erkel Színházban tegnap este Sümegi Eszter 25 éves jubileumi ünnepi gálaestjén.



Megjegyzem, az előzetesen hirdetett műsorban is változás történt – de ez független a tenorváltástól, már korábban eldőlt, hogy a Norma részletei helyett a Gioconda közelgő bemutatója előtt, Ponchiellinek ebből az operájából fog énekelni Sümegi Eszter és Gál Erika.



 Ez volt a műsor:



1. rész



Verdi: Nabucco – Abigél áriája („Ben io t’invenni, o fatal scritto! ... Chi s’avanza?”) »  Sümegi Eszter, Kiss András



Verdi: Macbeth – Macbeth áriája („Pietà, rispetto, amore”) » Fokanov Anatolij



Verdi: Nabucco – Rabszolgakórus 



Verdi: Don Carlos  – Szabadságkettős („Dio, che nell’alma infondere”) » Michal Lehotský, Fokanov Anatolij



Verdi: A trubadúr – Leonora áriája („Tacea la notte placida”) » Sümegi Eszter



Verdi: A trubadúr – Leonora és Luna gróf duettje – („Udiste…”) » Sümegi Eszter, Fokanov Anatolij



Verdi: A trubadúr – Cigánykórus  



Wagner: Lohengrin – Elsa álma („Einsam in trüben Tagen”) – TV-közvetítés felvételéről



Ponchielli: Gioconda – Laura áriája („Stella del marinar!”) és Gioconda és Laura duettje a II. felvonásból („E un anatèma!”) » Gál Erika, Sümegi Eszter





– szünet –



2. rész



Goldmark: Sába királynője – Szulamit áriája („Mein Assad kehrt zurück”) » Sümegi Eszter



R. Strauss: Az árnyék nélküli asszony („Vater bist Du…”) – TV-közvetítés felvételéről



Puccini: Tosca – Tosca és Scarpia duettje („Mario, Mario… con te…”) » Sümegi Eszter, Fokanov Anatolij



Puccini: Tosca – Tosca imája („Vissi d’arte”) » Sümegi Eszter



Puccini: Tosca - Levélária („E lucevan le stelle”) » Michal Lehotský



Cilea: Adriana Lecouvreur – Bouillon hercegnő áriája („Acerba voluttà”) » Gál Erika



Mascagni: Parasztbecsület – Húsvéti kórus » Sümegi Eszter, Gál Erika (orgonán közreműködik: Doman Katalin )



Mascagni: Parasztbecsület – Intermezzo



Verdi: Aida – Finálé a IV. felvonásból („La fatal pietra sovra me si chiuse”) » Sümegi Eszter, Michal Lehotský, Gál Erika



Karmester: Medveczky Ádám, Kovács János



Közreműködött: Gál Erika, Michal Lehotský, Fokanov Anatolij, Kiss András, valamint a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara

 



Rendező: Aczél András

A rendező munkatársa: Kovács Katalin

Karigazgató: Csiki Gábor


Erkel Színház • 96422019-02-02 16:42:20

Köszönöm szépen!


Pantheon • 23022019-02-02 16:32:46

Búcsú Kun Zsuzsától



/Opera.hu/


Erkel Színház • 96402019-02-02 16:20:36

 





Sümegi Eszter interjút adott az Origónak a tegnap esti jubileumi koncertje előtt



/MÁGÓ KÁROLY 2019.01.31. 18:11/



 



 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44242019-02-02 15:50:55



Poldini Ede: Farsangi Lakodalom - Sárdy János (Kálmán diák) és Házy Erzsébet (Zsuzsika), 1958



Az opera 1958-as Erkel színházi felújításán a főszerepekben Házy Erzsébetet és Sárdy Jánost láthatta a közönség.





Forrás: Operaház Archívuma és Emlékgyűjteménye


Kiss B. Atilla • 1952019-02-02 15:39:58

Új főigazgató a Budapesti Operettszínház élén



/Operettszínhaz.hu - 2019. február1./



A Budapesti Operettszínház 2019. február 1-jén hivatalba lépő főigazgatója, Kiss-B. Atilla ma délután megtartotta első társulati ülését,amelyen tájékoztatót tartott az átadás-átvételi folyamat lezárásáról, 2019 júniusáig tartó időszak terveiről és művészeti elképzeléseiről, valamint bemutatta az új vezetőség tagjait. A fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériumát a társulati ülésen Krucsainé Herter Anikó kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár asszony képviselte.





Szinhaz.org.



“A TÁRSULATSZELLEMET KÍVÁNOM ERŐSÍTENI” – HIVATALBA LÉPETT KISS-B. ATILLA, AZ OPERETTSZÍNHÁZ ÚJ IGAZGATÓJA



2019 FEBRUÁR 01. PÉNTEK, 16:10



Péntek délután Kiss-B. Atilla megtartotta első társulati ülését a Budapesti Operettszínházban. A teátrum főigazgatója összefoglalójában kifejtette: sok-sok műhelymunkával, hatékony próbával, átgondolt repertoár választással, kiváló hazai és külföldi szakemberek bevonásával, rangos, sikeres és elismert rendezők meghívásával képzeli el a jövőt.



A társulati ülésen részt vett Krucsainé Herter Anikó kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár és az Operettszínház új vezetésének többi tagja: Dr. Kriza Zsigmond ügyvezető igazgató, Apáti Bence balettigazgató, Pfeiffer Gyula főzeneigazgató, Maróti Szilvia gazdasági igazgató és Somfai Péter műszaki igazgató.



Krucsainé Herter Anikó kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár kifejtette, hogy azóta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere, Kásler Miklós meghozta döntését, többször járt a színházban, alkalma volt megismerni a színfalak mögötti életet és véleménye szerint irigylésre méltó a Nagymező utcai épületben, ebben a társulatban dolgozni. “A döntést követően elkezdődött az átadás-átvétel folyamata és ezek a munkamegbeszélések nagyon jó hangulatban, konstruktívan zajlottak. Köszönöm az előző vezetés munkáját és a mögöttünk álló zökkenőmentes hónapokat. A minisztérium számára kiemelkedően fontos a Budapesti Operettszínház. Fontosnak tartjuk a főigazgató úr pályázatában megfogalmazottak szerint a hiteles, tradíción alapuló értékmentő és értékteremtő kortárs, hazai és közép-európai kulturális élethez igazodó szemléletváltozás iránti törekvéseket. Az Operettszínház Magyarország egyik csúcsintézménye, Magyarország kultúrájának letéteményese és mint ilyen, a magyar diplomácia zászlóshajója, nemzeti kulturális indentitásunk, egyben az országról alkotott belső és külső kép meghatározó eleme, a hagyományos operettjátszás színtere. Az Operettszínház legfontosabb feladata, hogy az operettet, mint különleges magyar műfajt az értékén kezelje, presztízsét tovább növelje a hazai és nemzetközi művészeti életben. Én ehhez a munkához kívánok sok sikert és kitartást” – fogalmazott az államtitkár.



Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója kiemelte, az elmúlt közel 3 és fél hónapban a tervek szerint zajlott a Operettszínház menedzsment átadás-átvételének előkészítése, mely február elsején lezárult. “Pályázatomban azt vállaltam, hogy az Operettszínházat a már stratégiai fontosságú nemzeti kulturális intézmények – mint a Művészetek Palotája, a Nemzeti Színház, a Magyar Állami Operaház – minőségi szintjére, rangjára emeljem. Hogyan képzelem el mindezt? Sok-sok műhelymunkával, sok és hatékony próbával, átgondolt repertoár választással, kiváló hazai és külföldi szakemberek bevonásával, rangos, sikeres és elismert rendezők meghívásával. Igyekszem mindenkit a számra legelőnyösebb szerepkörben foglalkoztatni. Énekmestereket szeretnék bevonni a műhelymunkákba, nem csak az énekes színészek, hanem az énekkari kollégák napi felkészülését is segítve ezzel. Fontosnak tartom a szerzőhűséget és stílushűséget. Mindenfajta szerződési jogviszonytól eltekintve az Operettszínházat társulatnak tekintem, és ezt a társulatszellemet kívánom erősíteni minden erőmmel. Nem óhajtom megtiltani, megakadályozni senkinek, hogy más intézményben fellépjen, vendégszerepeljen, de annak a feltételét szeretném megteremteni, hogy mindenki itt érezze magát igazán otthon. Ez a nulladik évünk, nem kívánunk semmilyen ugrásszerű változást létrehozni. Az előző vezetés által megtervezett programnak megfelelően a társulat hamarosan Dubai-ba utazik vendégszereplésre, áprilisban bemutatjuk a Liliom – Carousel című zenés darabot, melynek terveit a napokban elfogadtuk, és bízom benne, hogy egy értékes, szép produkcióval bővül a repertoár” – sorolta az új direktor.



Kiss-B. Atilla a nyári és őszi tervekről is szót ejtett: “Izraelben magyar kulturális esemény indul ősszel, a nyitó gálákat társulatunk adja elő Tel-Avivban és Jeruzsálemben, szeptemberben pedig az addigra felújított Menyasszonytánccal érkezünk Izraelbe. Júniusban a Margitszigeti Szabadtérivel együttműködésben az új Csárdáskirálynőt mutatjuk be Vidnyánszky Attila rendezésében, melyet augusztusban még két alkalommal láthatnak szabadtéren az Operettszínház színészeivel, énekkarával és vendégművészekkel. A mű ősztől a színház repertoárját gazdagítja. A hagyományoknak megfelelően a társulat lép fel a Budavári Palotakoncerteken. Bócsa Barnabás úrral is tárgyalunk az idei bajai együttműködésről, a tervezett 3 előadásunk augusztus 20. után kerül műsorra a városban. A Szépség és a Szörnyeteg turné folytatására törekszünk, és megteszek mindent annak érdekében, hogy a művet itthon is játsszuk. Azon is dolgozunk, hogy a következő szilveszteri műsort a Duna televízió rögzítse, majd további előadásokat is felvegyenek az Operettszínházban, melyeket a tévénézők is láthatnak.”



A főigazgató végezetül kiemelte: “Az Operettszínház nemzetstratégiai fontosságú költségvétési csúcsintézmény. Komoly ígéreteket kaptam arra vonatkozóan, hogy biztosítva lesznek a források ahhoz, hogy megvalósítsuk a pályázatban leírtakat. A színházban pedig személyes találkozókra készülök” – zárta beszédét Kiss-B. Atilla.




Operett, mint színpadi műfaj • 38232019-02-02 15:30:55

Új főigazgató a Budapesti Operettszínház élén



A Budapesti Operettszínház 2019. február 1-jén hivatalba lépő főigazgatója, Kiss-B. Atilla ma délután megtartotta első társulati ülését, amelyen tájékoztatót tartott az átadás-átvételi folyamat lezárásáról, 2019 júniusáig tartó időszak terveiről és művészeti elképzeléseiről, valamint bemutatta az új vezetőség tagjait. A fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériumát a társulati ülésen Krucsainé Herter Anikó kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár asszony képviselte.





Szinhaz.org.



“A TÁRSULATSZELLEMET KÍVÁNOM ERŐSÍTENI” – HIVATALBA LÉPETT KISS-B. ATILLA, AZ OPERETTSZÍNHÁZ ÚJ IGAZGATÓJA



2019 FEBRUÁR 01. PÉNTEK, 16:10



Péntek délután Kiss-B. Atilla megtartotta első társulati ülését a Budapesti Operettszínházban. A teátrum főigazgatója összefoglalójában kifejtette: sok-sok műhelymunkával, hatékony próbával, átgondolt repertoár választással, kiváló hazai és külföldi szakemberek bevonásával, rangos, sikeres és elismert rendezők meghívásával képzeli el a jövőt.



A társulati ülésen részt vett Krucsainé Herter Anikó kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár és az Operettszínház új vezetésének többi tagja: Dr. Kriza Zsigmond ügyvezető igazgató, Apáti Bence balettigazgató, Pfeiffer Gyula főzeneigazgató, Maróti Szilvia gazdasági igazgató és Somfai Péter műszaki igazgató.



Krucsainé Herter Anikó kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár kifejtette, hogy azóta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere, Kásler Miklós meghozta döntését, többször járt a színházban, alkalma volt megismerni a színfalak mögötti életet és véleménye szerint irigylésre méltó a Nagymező utcai épületben, ebben a társulatban dolgozni. “A döntést követően elkezdődött az átadás-átvétel folyamata és ezek a munkamegbeszélések nagyon jó hangulatban, konstruktívan zajlottak. Köszönöm az előző vezetés munkáját és a mögöttünk álló zökkenőmentes hónapokat. A minisztérium számára kiemelkedően fontos a Budapesti Operettszínház. Fontosnak tartjuk a főigazgató úr pályázatában megfogalmazottak szerint a hiteles, tradíción alapuló értékmentő és értékteremtő kortárs, hazai és közép-európai kulturális élethez igazodó szemléletváltozás iránti törekvéseket. Az Operettszínház Magyarország egyik csúcsintézménye, Magyarország kultúrájának letéteményese és mint ilyen, a magyar diplomácia zászlóshajója, nemzeti kulturális indentitásunk, egyben az országról alkotott belső és külső kép meghatározó eleme, a hagyományos operettjátszás színtere. Az Operettszínház legfontosabb feladata, hogy az operettet, mint különleges magyar műfajt az értékén kezelje, presztízsét tovább növelje a hazai és nemzetközi művészeti életben. Én ehhez a munkához kívánok sok sikert és kitartást” – fogalmazott az államtitkár.



Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója kiemelte, az elmúlt közel 3 és fél hónapban a tervek szerint zajlott a Operettszínház menedzsment átadás-átvételének előkészítése, mely február elsején lezárult. “Pályázatomban azt vállaltam, hogy az Operettszínházat a már stratégiai fontosságú nemzeti kulturális intézmények – mint a Művészetek Palotája, a Nemzeti Színház, a Magyar Állami Operaház – minőségi szintjére, rangjára emeljem. Hogyan képzelem el mindezt? Sok-sok műhelymunkával, sok és hatékony próbával, átgondolt repertoár választással, kiváló hazai és külföldi szakemberek bevonásával, rangos, sikeres és elismert rendezők meghívásával. Igyekszem mindenkit a számra legelőnyösebb szerepkörben foglalkoztatni. Énekmestereket szeretnék bevonni a műhelymunkákba, nem csak az énekes színészek, hanem az énekkari kollégák napi felkészülését is segítve ezzel. Fontosnak tartom a szerzőhűséget és stílushűséget. Mindenfajta szerződési jogviszonytól eltekintve az Operettszínházat társulatnak tekintem, és ezt a társulatszellemet kívánom erősíteni minden erőmmel. Nem óhajtom megtiltani, megakadályozni senkinek, hogy más intézményben fellépjen, vendégszerepeljen, de annak a feltételét szeretném megteremteni, hogy mindenki itt érezze magát igazán otthon. Ez a nulladik évünk, nem kívánunk semmilyen ugrásszerű változást létrehozni. Az előző vezetés által megtervezett programnak megfelelően a társulat hamarosan Dubai-ba utazik vendégszereplésre, áprilisban bemutatjuk a Liliom – Carousel című zenés darabot, melynek terveit a napokban elfogadtuk, és bízom benne, hogy egy értékes, szép produkcióval bővül a repertoár” – sorolta az új direktor.



Kiss-B. Atilla a nyári és őszi tervekről is szót ejtett: “Izraelben magyar kulturális esemény indul ősszel, a nyitó gálákat társulatunk adja elő Tel-Avivban és Jeruzsálemben, szeptemberben pedig az addigra felújított Menyasszonytánccal érkezünk Izraelbe. Júniusban a Margitszigeti Szabadtérivel együttműködésben az új Csárdáskirálynőt mutatjuk be Vidnyánszky Attila rendezésében, melyet augusztusban még két alkalommal láthatnak szabadtéren az Operettszínház színészeivel, énekkarával és vendégművészekkel. A mű ősztől a színház repertoárját gazdagítja. A hagyományoknak megfelelően a társulat lép fel a Budavári Palotakoncerteken. Bócsa Barnabás úrral is tárgyalunk az idei bajai együttműködésről, a tervezett 3 előadásunk augusztus 20. után kerül műsorra a városban. A Szépség és a Szörnyeteg turné folytatására törekszünk, és megteszek mindent annak érdekében, hogy a művet itthon is játsszuk. Azon is dolgozunk, hogy a következő szilveszteri műsort a Duna televízió rögzítse, majd további előadásokat is felvegyenek az Operettszínházban, melyeket a tévénézők is láthatnak.”



A főigazgató végezetül kiemelte: “Az Operettszínház nemzetstratégiai fontosságú költségvétési csúcsintézmény. Komoly ígéreteket kaptam arra vonatkozóan, hogy biztosítva lesznek a források ahhoz, hogy megvalósítsuk a pályázatban leírtakat. A színházban pedig személyes találkozókra készülök” – zárta beszédét Kiss-B. Atilla.




Operett, mint színpadi műfaj • 38222019-02-02 15:30:52
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12782019-02-02 15:12:28

Ma éjjel, az M5  csatornán láthatjuk



2019. február 2. szombat 21:00 - 23:15



Ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében



Nagyoperett közvetítése



A Soproni Petőfi Színház előadása



(2018. december)





„Az operett aranykorának aligha akad kiemelkedőbb remekműve, mint az Egy éj Velencében. A nagyoperettben összhangot alkotva találkozik számtalan stílus: a keringő és a tarantella, a polka és a canzonetta. A darab előadásmódja a velencei komédia és a bécsi városi bohózat jellegzetességeiből szövődik össze. Egy karneváli éjszaka forgataga a 18. századi Velencében, melynek érzéki rokokó világát pompásan érzékelteti Johann Strauss muzsikája. „



Szereposztás:



Az urbinói herceg – Domoszlai Sándor



Delaqua, velencei szenátor – Major Zsolt



Annina, halászlány – Sipos Marianna



Caramello, a herceg borbélya – Vadász Zsolt



Pappacoda, szakács – Szolnoki Tibor



Ciboletta, a szenátor szobalánya – Teremi Trixi



Centurione, a herceg titkára – Ács Tamás



Testaccio szenátor –  Savanyú Gergely



Barbaruccio szenátor – Fakas Tamás



Agricola, udvarhölgy – Zsadon Andrea



Barbara, Delaqua szenátor hitvese – Molnár Anikó



Enrico tengerésztiszt, Delaqua unokaöccse – Papp Attila



Peppino gondolás – Galkó Balázs



Benito, utcai énekes – Szabó László



Elisetta – Szalai Dóra



Giovanni – Rovó Péter



 Vezényel: Tassonyi Zsolt



Egyéb munkatársak:



Díszlettervező – Frieder Klein



Jelmeztervező – Tóth Barna



Koreográfus – Demcsák Ottó



Korrepetitor – Sági Balázs



Rendezte – Prof. Dr. Robert Herzl



Művészeti vezető – Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12772019-02-02 15:10:49

Az M3 csatorna sugározza ma



2019. február 2. szombat 18:30 - 19:30



„Szellő szárnyán”  - Huszka est a IV-es stúdióban



Televíziós operettfilm-összeállítás (1985)



 (60')



Huszka Jenő négy operettjének - Mária főhadnagy, Bob herceg, Gül baba, Lili bárónő - legnagyobb slágerei hangzanak el a műsorban.



A műsorvezető: Bács Ferenc



 Közreműködik: Bács Ferenc; Pászthy Júlia; Tiboldi Mária; B. Nagy János; Oszvald Marika; Berkes János; Lehoczky Éva; Bende Zsolt; Palcsó Sándor; Zsadon Andrea; Jankovits József; Ötvös Csaba; Sass Sylvia; Horváth Bálint; Kovács Zsuzsa; Németh Sándor;



 a Magyar Televízió tánckara (művészeti vezető Molnár Ernő);



 a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara



Vezényel: Hidas Frigyes



Rendezte: Apró Attila



Írta: Apró Attila, László Zsuzsa


Lehár Ferenc • 6582019-02-01 11:56:41

A Müpa Magazin 2018/19 3. számából



HUMOR, JÁTÉK, KELETI KOLORIT ...és dallamgazdagság — azaz A mosoly országa, a bécsi arisztokrata lány és a kínai diplomata szerelmének romantikus meséje. Lehár Ferenc 1929-ben bemutatott operettje hamar a műfaj toplistájára került, és máig nem veszített népszerűségéből. Gyakran és sokféleképpen állítják színpadra, mindenki a maga elképzelése szerint fogalmazza meg a mű lényegét és választja ki azokat az eszközöket, amelyekkel azt megjeleníti.



 A Müpa Sanghajban és Budapesten is színre kerülő előadását KÁEL CSABA rendezi, a női főszerepet mindkét helyen KARINE BABAJANYAN énekli.



- Hangsúlyos eleme az előadás koncepciójának, hogy az európai szerepeket európaiak éneklik, a kínaiakat pedig ázsiaiak. Ez a zene vagy a látvány szempontjából lényeges? — kérdeztem Káel Csaba rendezőt, a Müpa vezérigazgatóját.



- Ez két kultúra találkozása — és ezt a néző akkor hiszi el jobban, ha látja is. Mert valóban két kultúrából érkeznek a Müpába az énekesek, de tudni kell, hogy a kínaiak is Európában tanultak. Felismerhető még az alaphangjuk, de Bécsben, Németországban vagy másutt európai hangképzésben részesültek. Ám ahogy Mi a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, annak megvan a maga bája. Kínaias és nagyon jó hallgatni. És ott van a talán leghíresebb operettdallam, a Szu Csong által énekelt Vágyom egy nő után — egészen más a színezete, ha egy kínai énekli, ahogy a búcsúduettnél is fontos szerepe van annak, hogy ketten két kultúrából érkeztek.



- Ezen kívül milyen szempontok szerint kerültek az énekesek a produkcióba?



- Természetesen a legjobbakat kerestük. Nem volt elég, hogy valaki kínai, jól is kell beszélnie németül a darabban megszólaló terjedelmes prózai részek miatt. Ilyen énekesekből nem túl bő a merítés… Az egész szöveg felhangzik az előadásban, vagy rövidítve halljuk? Megpróbáltuk felpörgetni a történetmesélést, hogy az előadás minél tempósabb legyen, ezért húzni kellett.



- Igaz lehet erre a produkcióra, amit a Müpa Wagner-előadásai kapcsán emlegetnek, nevezetesen, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a vizuális elemek korlátozott megvalósíthatósága több odafigyelést, nagyobb koncentrációt enged a zenének?



- A zene akkor kifejező, ha szituációba kerül az énekes. Azaz ha nem „énekel”, hanem a helyzet adta színjátszáson keresztül, énekes hangon fejezi ki magát. Ilyenkor élvezi a közönség a darabot, hiszen nem arra figyel, hogy valaki énekel a színpadon, hanem hogy a szereplők érzelmei, az ő pszichológiai állapotuk jelenik meg, mégpedig a prózához képest többletet kínáló dimenzióban.



- Sok operát rendezett már. És operettet?



- Elsősorban operákkal foglalkozom, de két éve rendeztem a Müpában Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjét, szeptemberben pedig egy operettgálát a moszkvai Bolsojban. Érdekel a műfaj, amennyiben operai eszközökkel van megjelenítve. Vagyis kiváló, nagy zenekarral és olyan hangokkal, amilyeneket ezek az egyébként nagyon nehéz szerepek megkívánnak.



- Egyetért tehát azzal, hogy az ezüstkorszak nagy operettjei technikailag, követelmény szempontjából felérnek egy operával?



- Teljes mértékben. A mosoly országa az egyik legnehezebb zenés színpadi mű: Lisának például, szoprán-szemszögből nézve, nagyon figyelemreméltó énekelnivaló jut. Ebbe a koncepcióba simul a szerepet megformáló Karine Babajanyan felkérése is, hiszen az örmény származású, kiváló szoprán repertoárjában elvétve találni operettszerepet.



Azon kívül, hogy pályám elején énekeltem egyszer Glawarit A víg özvegyben, szinte kizárólag operákat éneklek — mondja Karine Baba­janyan.



- Igazi operett-debütálásom tehát A mosoly országában esedékes. Nagyon örülök ennek, mert sajnálom, hogy hajlamosak túl gyorsan beskatulyázni az előadókat: ez opera-, az meg operetténekes.



- Sokan lenézik az operettet, mivel túl egyszerűnek, túl könnyednek tartják. Mi erről a véleménye?



- Szó sincs ilyesmiről! Ez sokkal nehezebb feladat, mint ahogyan általában képzelik: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányoztam Lisa szólamát, az volt a benyomásom, hogy Tosca húga köszön vissza a kottából…



- Ha nem ismerné A mosoly országa hátterét, gondolná, hogy a zene magyar kötődésű?



- Feltétlenül! Bizonyos részeiben teljesen tisztán megjelenik a magyar népzene.



- Érdekesnek tartom, hogy párhuzamosan énekel Puccinit és Lehárt — a két zeneszerző többször is találkozott, sőt egy kis rivalizálás is volt kettejük között: ki ír szebb távol-keleti dallamokat? Puccini a Pillangókisasszonyban vagy Lehár A mosoly országában? Sok-sok Cso-cso-szán-interpretáció tapasztalatával a tarsolyában hogyan vélekedik erről?



- Mindkét darabban felfedezhető a két kultúra közötti konfliktus: Puccini esetében az amerikai és a japán, Lehárnál az osztrák és a kínai kultúra között. Ezek nyomasztják, ezek miatt szenved mindkét főszereplő. Egyébként a Pillangókisasszony jelenti számomra az operatörténet legtragikusabb és legmélyebb figuráját. Ugyanezt persze nem mondhatom el Lisáról: ő Lichtenfels gróf elké­nyeztetett lánya.



- Éppen most Minnie-t is énekel A Nyugat lányában. Ő erős női karakter, ahogyan Lisa is az. Vonzódik az ilyen személyiségekhez?



- Számomra Minnie a legerősebb, mivel végsőkig harcol a szerelméért. Ezzel szemben Lisa hamar feladja, emiatt az ő karaktere a darabban egyszerűen nem teljes.



- Ismeri azokat az énekeseket, énekesnőket, akikkel együtt dolgozik Budapesten?



- Nagy örömömre YITIAN LUANt ismerem, aki Mi szerepét énekli. Kíná­ban, Pekingben ismerkedtünk meg, amikor egy Álarcosbál-produkcióban együtt énekeltünk. FRANZ TSCHERNÉt és FRANZ GÜRTELSCHMIEdet is ismerem személyesen, de ez lesz az első színpa­di találkozásunk.



- Többször vendégszerepelt már Magyarországon. Milyen tapasztalatokat szerzett nálunk?



- Minden alkalommal elbűvöl a magyar zenekarok hangzása… ezt nem tudom pontosan leírni… gondolom, a temperamentum és professzio­nalitás találkozása ez. És a forrószívű közönség, a hatalmas tapsok!



/Tóth Anna/


Operett, mint színpadi műfaj • 38212019-02-01 11:56:06

A Müpa Magazin 2018/19 3. számából



HUMOR, JÁTÉK, KELETI KOLORIT ...és dallamgazdagság — azaz A mosoly országa, a bécsi arisztokrata lány és a kínai diplomata szerelmének romantikus meséje. Lehár Ferenc 1929-ben bemutatott operettje hamar a műfaj toplistájára került, és máig nem veszített népszerűségéből. Gyakran és sokféleképpen állítják színpadra, mindenki a maga elképzelése szerint fogalmazza meg a mű lényegét és választja ki azokat az eszközöket, amelyekkel azt megjeleníti.



 A Müpa Sanghajban és Budapesten is színre kerülő előadását KÁEL CSABA rendezi, a női főszerepet mindkét helyen KARINE BABAJANYAN énekli.



- Hangsúlyos eleme az előadás koncepciójának, hogy az európai szerepeket európaiak éneklik, a kínaiakat pedig ázsiaiak. Ez a zene vagy a látvány szempontjából lényeges? — kérdeztem Káel Csaba rendezőt, a Müpa vezérigazgatóját.



- Ez két kultúra találkozása — és ezt a néző akkor hiszi el jobban, ha látja is. Mert valóban két kultúrából érkeznek a Müpába az énekesek, de tudni kell, hogy a kínaiak is Európában tanultak. Felismerhető még az alaphangjuk, de Bécsben, Németországban vagy másutt európai hangképzésben részesültek. Ám ahogy Mi a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, annak megvan a maga bája. Kínaias és nagyon jó hallgatni. És ott van a talán leghíresebb operettdallam, a Szu Csong által énekelt Vágyom egy nő után — egészen más a színezete, ha egy kínai énekli, ahogy a búcsúduettnél is fontos szerepe van annak, hogy ketten két kultúrából érkeztek.



- Ezen kívül milyen szempontok szerint kerültek az énekesek a produkcióba?



- Természetesen a legjobbakat kerestük. Nem volt elég, hogy valaki kínai, jól is kell beszélnie németül a darabban megszólaló terjedelmes prózai részek miatt. Ilyen énekesekből nem túl bő a merítés… Az egész szöveg felhangzik az előadásban, vagy rövidítve halljuk? Megpróbáltuk felpörgetni a történetmesélést, hogy az előadás minél tempósabb legyen, ezért húzni kellett.



- Igaz lehet erre a produkcióra, amit a Müpa Wagner-előadásai kapcsán emlegetnek, nevezetesen, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a vizuális elemek korlátozott megvalósíthatósága több odafigyelést, nagyobb koncentrációt enged a zenének?



- A zene akkor kifejező, ha szituációba kerül az énekes. Azaz ha nem „énekel”, hanem a helyzet adta színjátszáson keresztül, énekes hangon fejezi ki magát. Ilyenkor élvezi a közönség a darabot, hiszen nem arra figyel, hogy valaki énekel a színpadon, hanem hogy a szereplők érzelmei, az ő pszichológiai állapotuk jelenik meg, mégpedig a prózához képest többletet kínáló dimenzióban.



- Sok operát rendezett már. És operettet?



- Elsősorban operákkal foglalkozom, de két éve rendeztem a Müpában Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjét, szeptemberben pedig egy operettgálát a moszkvai Bolsojban. Érdekel a műfaj, amennyiben operai eszközökkel van megjelenítve. Vagyis kiváló, nagy zenekarral és olyan hangokkal, amilyeneket ezek az egyébként nagyon nehéz szerepek megkívánnak.



- Egyetért tehát azzal, hogy az ezüstkorszak nagy operettjei technikailag, követelmény szempontjából felérnek egy operával?



- Teljes mértékben. A mosoly országa az egyik legnehezebb zenés színpadi mű: Lisának például, szoprán-szemszögből nézve, nagyon figyelemreméltó énekelnivaló jut. Ebbe a koncepcióba simul a szerepet megformáló Karine Babajanyan felkérése is, hiszen az örmény származású, kiváló szoprán repertoárjában elvétve találni operettszerepet.



Azon kívül, hogy pályám elején énekeltem egyszer Glawarit A víg özvegyben, szinte kizárólag operákat éneklek — mondja Karine Baba­janyan.



- Igazi operett-debütálásom tehát A mosoly országában esedékes. Nagyon örülök ennek, mert sajnálom, hogy hajlamosak túl gyorsan beskatulyázni az előadókat: ez opera-, az meg operetténekes.



- Sokan lenézik az operettet, mivel túl egyszerűnek, túl könnyednek tartják. Mi erről a véleménye?



- Szó sincs ilyesmiről! Ez sokkal nehezebb feladat, mint ahogyan általában képzelik: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányoztam Lisa szólamát, az volt a benyomásom, hogy Tosca húga köszön vissza a kottából…



- Ha nem ismerné A mosoly országa hátterét, gondolná, hogy a zene magyar kötődésű?



- Feltétlenül! Bizonyos részeiben teljesen tisztán megjelenik a magyar népzene.



- Érdekesnek tartom, hogy párhuzamosan énekel Puccinit és Lehárt — a két zeneszerző többször is találkozott, sőt egy kis rivalizálás is volt kettejük között: ki ír szebb távol-keleti dallamokat? Puccini a Pillangókisasszonyban vagy Lehár A mosoly országában? Sok-sok Cso-cso-szán-interpretáció tapasztalatával a tarsolyában hogyan vélekedik erről?



- Mindkét darabban felfedezhető a két kultúra közötti konfliktus: Puccini esetében az amerikai és a japán, Lehárnál az osztrák és a kínai kultúra között. Ezek nyomasztják, ezek miatt szenved mindkét főszereplő. Egyébként a Pillangókisasszony jelenti számomra az operatörténet legtragikusabb és legmélyebb figuráját. Ugyanezt persze nem mondhatom el Lisáról: ő Lichtenfels gróf elké­nyeztetett lánya.



- Éppen most Minnie-t is énekel A Nyugat lányában. Ő erős női karakter, ahogyan Lisa is az. Vonzódik az ilyen személyiségekhez?



- Számomra Minnie a legerősebb, mivel végsőkig harcol a szerelméért. Ezzel szemben Lisa hamar feladja, emiatt az ő karaktere a darabban egyszerűen nem teljes.



- Ismeri azokat az énekeseket, énekesnőket, akikkel együtt dolgozik Budapesten?



- Nagy örömömre YITIAN LUANt ismerem, aki Mi szerepét énekli. Kíná­ban, Pekingben ismerkedtünk meg, amikor egy Álarcosbál-produkcióban együtt énekeltünk. FRANZ TSCHERNÉt és FRANZ GÜRTELSCHMIEdet is ismerem személyesen, de ez lesz az első színpa­di találkozásunk.



- Többször vendégszerepelt már Magyarországon. Milyen tapasztalatokat szerzett nálunk?



- Minden alkalommal elbűvöl a magyar zenekarok hangzása… ezt nem tudom pontosan leírni… gondolom, a temperamentum és professzio­nalitás találkozása ez. És a forrószívű közönség, a hatalmas tapsok!



/Tóth Anna/


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42032019-02-01 11:55:11

A Müpa Magazin 2018/19 3. számából



HUMOR, JÁTÉK, KELETI KOLORIT ...és dallamgazdagság — azaz A mosoly országa, a bécsi arisztokrata lány és a kínai diplomata szerelmének romantikus meséje. Lehár Ferenc 1929-ben bemutatott operettje hamar a műfaj toplistájára került, és máig nem veszített népszerűségéből. Gyakran és sokféleképpen állítják színpadra, mindenki a maga elképzelése szerint fogalmazza meg a mű lényegét és választja ki azokat az eszközöket, amelyekkel azt megjeleníti.



 A Müpa Sanghajban és Budapesten is színre kerülő előadását KÁEL CSABA rendezi, a női főszerepet mindkét helyen KARINE BABAJANYAN énekli.



- Hangsúlyos eleme az előadás koncepciójának, hogy az európai szerepeket európaiak éneklik, a kínaiakat pedig ázsiaiak. Ez a zene vagy a látvány szempontjából lényeges? — kérdeztem Káel Csaba rendezőt, a Müpa vezérigazgatóját.



- Ez két kultúra találkozása — és ezt a néző akkor hiszi el jobban, ha látja is. Mert valóban két kultúrából érkeznek a Müpába az énekesek, de tudni kell, hogy a kínaiak is Európában tanultak. Felismerhető még az alaphangjuk, de Bécsben, Németországban vagy másutt európai hangképzésben részesültek. Ám ahogy Mi a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, annak megvan a maga bája. Kínaias és nagyon jó hallgatni. És ott van a talán leghíresebb operettdallam, a Szu Csong által énekelt Vágyom egy nő után — egészen más a színezete, ha egy kínai énekli, ahogy a búcsúduettnél is fontos szerepe van annak, hogy ketten két kultúrából érkeztek.



- Ezen kívül milyen szempontok szerint kerültek az énekesek a produkcióba?



- Természetesen a legjobbakat kerestük. Nem volt elég, hogy valaki kínai, jól is kell beszélnie németül a darabban megszólaló terjedelmes prózai részek miatt. Ilyen énekesekből nem túl bő a merítés… Az egész szöveg felhangzik az előadásban, vagy rövidítve halljuk? Megpróbáltuk felpörgetni a történetmesélést, hogy az előadás minél tempósabb legyen, ezért húzni kellett.



- Igaz lehet erre a produkcióra, amit a Müpa Wagner-előadásai kapcsán emlegetnek, nevezetesen, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a vizuális elemek korlátozott megvalósíthatósága több odafigyelést, nagyobb koncentrációt enged a zenének?



- A zene akkor kifejező, ha szituációba kerül az énekes. Azaz ha nem „énekel”, hanem a helyzet adta színjátszáson keresztül, énekes hangon fejezi ki magát. Ilyenkor élvezi a közönség a darabot, hiszen nem arra figyel, hogy valaki énekel a színpadon, hanem hogy a szereplők érzelmei, az ő pszichológiai állapotuk jelenik meg, mégpedig a prózához képest többletet kínáló dimenzióban.



- Sok operát rendezett már. És operettet?



- Elsősorban operákkal foglalkozom, de két éve rendeztem a Müpában Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjét, szeptemberben pedig egy operettgálát a moszkvai Bolsojban. Érdekel a műfaj, amennyiben operai eszközökkel van megjelenítve. Vagyis kiváló, nagy zenekarral és olyan hangokkal, amilyeneket ezek az egyébként nagyon nehéz szerepek megkívánnak.



- Egyetért tehát azzal, hogy az ezüstkorszak nagy operettjei technikailag, követelmény szempontjából felérnek egy operával?



- Teljes mértékben. A mosoly országa az egyik legnehezebb zenés színpadi mű: Lisának például, szoprán-szemszögből nézve, nagyon figyelemreméltó énekelnivaló jut. Ebbe a koncepcióba simul a szerepet megformáló Karine Babajanyan felkérése is, hiszen az örmény származású, kiváló szoprán repertoárjában elvétve találni operettszerepet.



Azon kívül, hogy pályám elején énekeltem egyszer Glawarit A víg özvegyben, szinte kizárólag operákat éneklek — mondja Karine Baba­janyan.



- Igazi operett-debütálásom tehát A mosoly országában esedékes. Nagyon örülök ennek, mert sajnálom, hogy hajlamosak túl gyorsan beskatulyázni az előadókat: ez opera-, az meg operetténekes.



- Sokan lenézik az operettet, mivel túl egyszerűnek, túl könnyednek tartják. Mi erről a véleménye?



- Szó sincs ilyesmiről! Ez sokkal nehezebb feladat, mint ahogyan általában képzelik: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányoztam Lisa szólamát, az volt a benyomásom, hogy Tosca húga köszön vissza a kottából…



- Ha nem ismerné A mosoly országa hátterét, gondolná, hogy a zene magyar kötődésű?



- Feltétlenül! Bizonyos részeiben teljesen tisztán megjelenik a magyar népzene.



- Érdekesnek tartom, hogy párhuzamosan énekel Puccinit és Lehárt — a két zeneszerző többször is találkozott, sőt egy kis rivalizálás is volt kettejük között: ki ír szebb távol-keleti dallamokat? Puccini a Pillangókisasszonyban vagy Lehár A mosoly országában? Sok-sok Cso-cso-szán-interpretáció tapasztalatával a tarsolyában hogyan vélekedik erről?



- Mindkét darabban felfedezhető a két kultúra közötti konfliktus: Puccini esetében az amerikai és a japán, Lehárnál az osztrák és a kínai kultúra között. Ezek nyomasztják, ezek miatt szenved mindkét főszereplő. Egyébként a Pillangókisasszony jelenti számomra az operatörténet legtragikusabb és legmélyebb figuráját. Ugyanezt persze nem mondhatom el Lisáról: ő Lichtenfels gróf elké­nyeztetett lánya.



- Éppen most Minnie-t is énekel A Nyugat lányában. Ő erős női karakter, ahogyan Lisa is az. Vonzódik az ilyen személyiségekhez?



- Számomra Minnie a legerősebb, mivel végsőkig harcol a szerelméért. Ezzel szemben Lisa hamar feladja, emiatt az ő karaktere a darabban egyszerűen nem teljes.



- Ismeri azokat az énekeseket, énekesnőket, akikkel együtt dolgozik Budapesten?



- Nagy örömömre YITIAN LUANt ismerem, aki Mi szerepét énekli. Kíná­ban, Pekingben ismerkedtünk meg, amikor egy Álarcosbál-produkcióban együtt énekeltünk. FRANZ TSCHERNÉt és FRANZ GÜRTELSCHMIEdet is ismerem személyesen, de ez lesz az első színpa­di találkozásunk.



- Többször vendégszerepelt már Magyarországon. Milyen tapasztalatokat szerzett nálunk?



- Minden alkalommal elbűvöl a magyar zenekarok hangzása… ezt nem tudom pontosan leírni… gondolom, a temperamentum és professzio­nalitás találkozása ez. És a forrószívű közönség, a hatalmas tapsok!



/Tóth Anna/



 


Lehár Ferenc • 6572019-02-01 11:26:16

Művészetek Palotája



Ma és holnap esti bemutató előadás



Lehár Ferenc: A mosoly országa



2019. február 1. és 2.  (péntek és szombat 19:00 — kb. 22:00)



Egy szünettel



Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem



MÜPA SAJÁT PRODUKCIÓ



"Kelet kultusza már a bécsi klasszika idején meghódította a zenét, majd az orientális egzotikum iránti érdeklődés folytatódott a romantikában és a 20. században. Nem véletlen, hogy Lehár Ferencet is elérte ez a szellemi divathullám, hiszen Dvořák egykori tanítványa titokban Puccinit, a Pillangókisasszony és a Turandot szerzőjét tartotta igazi mesterének.



A mosoly országa kései mű: 1929-ben mutatták be; a darab nem más, mint egy korábbi Lehár-mű, A sárga kabát (1923) új változata. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az átdolgozás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után. Ki ne ismerné az operett ellenállhatatlan slágerét, a Vágyom egy nő után című dalt, amelyet a legnagyobb operaénekesek is előszeretettel adtak és adnak elő, Mario Lanzától Plácido Domingóig? 



A történet természetesen szerelemről szól, s izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a kínai nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely sajnos nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa reménytelenül imádott Lisát, hogy megszökjön tőle választottjával, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval. 



A Müpa előadásának különlegessége a nemzetközi művészgárda: Szu-Csong herceget Vincent Schirrmacher énekli, Lisa életre keltője pedig a Müpa közönsége által jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan. Xu Zhong személyében a produkció karmestere is Kínából érkezett, míg a rendező a magyar Káel Csaba."



Nagyoperett három felvonásban, két részben.



Német nyelvű előadás, magyar felirattal.



A bemutató a Müpa és a Shanghai Opera House együttműködésében valósul meg.



Rendező: Müpa



Vezényel: Xu Zhong



A főbb szerepekben:



Szu Csong herceg - Vincent Schirrmacher



Lisa Lichtenfels - Karine Babajanyan



Gustav von Pottenstein-Hatfaludy - Franz Gürtelschmied



Mi, Szu-Csong húga - Yitian Luan



Csang bácsi - Xiao Rui



Főeunuch - Franz Tscherne



Ferdinand Lichtenfels gróf, Liza apja - Ernyey Béla



Hardegg bárónő - Náray Erika



Vali, a lánya - Aisha Kardffy



Fu Li - Nótás György



Közreműködők:




  • Pécsi Balett

  • Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara



Alkotók:




  • német dalszövegek - Ludwig Herzer, Fritz Löhner

  • magyar dalszövegek (felirat) - Harsányi Zsolt

  • dramaturg, magyar szöveg (felirat) - Böhm György

  • német szöveg - Somogyi Dóra Julianna (Victor Leon, Ludwig Herzer és Fritz Löhner librettója és Böhm György átdolgozása alapján)

  • német dramaturg - Martin Harbauer

  • díszlettervező - Szendrényi Éva

  • jelmeztervező - Pan Jianhua

  • koreográfus - Vincze Balázs

  • játékmester - Gábor Sylvie

  • rendező - Káel Csaba


Operett, mint színpadi műfaj • 38202019-02-01 11:25:42

Művészetek Palotája



Ma és holnap esti bemutató előadás



Lehár Ferenc: A mosoly országa



2019. február 1. és 2.  (péntek és szombat 19:00 — kb. 22:00)



Egy szünettel



Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem



MÜPA SAJÁT PRODUKCIÓ



"Kelet kultusza már a bécsi klasszika idején meghódította a zenét, majd az orientális egzotikum iránti érdeklődés folytatódott a romantikában és a 20. században. Nem véletlen, hogy Lehár Ferencet is elérte ez a szellemi divathullám, hiszen Dvořák egykori tanítványa titokban Puccinit, a Pillangókisasszony és a Turandot szerzőjét tartotta igazi mesterének.



A mosoly országa kései mű: 1929-ben mutatták be; a darab nem más, mint egy korábbi Lehár-mű, A sárga kabát (1923) új változata. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az átdolgozás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után. Ki ne ismerné az operett ellenállhatatlan slágerét, a Vágyom egy nő után című dalt, amelyet a legnagyobb operaénekesek is előszeretettel adtak és adnak elő, Mario Lanzától Plácido Domingóig? 



A történet természetesen szerelemről szól, s izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a kínai nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely sajnos nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa reménytelenül imádott Lisát, hogy megszökjön tőle választottjával, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval. 



A Müpa előadásának különlegessége a nemzetközi művészgárda: Szu-Csong herceget Vincent Schirrmacher énekli, Lisa életre keltője pedig a Müpa közönsége által jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan. Xu Zhong személyében a produkció karmestere is Kínából érkezett, míg a rendező a magyar Káel Csaba."



Nagyoperett három felvonásban, két részben.



Német nyelvű előadás, magyar felirattal.



A bemutató a Müpa és a Shanghai Opera House együttműködésében valósul meg.



Rendező: Müpa



Vezényel: Xu Zhong



A főbb szerepekben:



Szu Csong herceg - Vincent Schirrmacher



Lisa Lichtenfels - Karine Babajanyan



Gustav von Pottenstein-Hatfaludy - Franz Gürtelschmied



Mi, Szu-Csong húga - Yitian Luan



Csang bácsi - Xiao Rui



Főeunuch - Franz Tscherne



Ferdinand Lichtenfels gróf, Liza apja - Ernyey Béla



Hardegg bárónő - Náray Erika



Vali, a lánya - Aisha Kardffy



Fu Li - Nótás György



Közreműködők:




  • Pécsi Balett

  • Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara



Alkotók:




  • német dalszövegek - Ludwig Herzer, Fritz Löhner

  • magyar dalszövegek (felirat) - Harsányi Zsolt

  • dramaturg, magyar szöveg (felirat) - Böhm György

  • német szöveg - Somogyi Dóra Julianna (Victor Leon, Ludwig Herzer és Fritz Löhner librettója és Böhm György átdolgozása alapján)

  • német dramaturg - Martin Harbauer

  • díszlettervező - Szendrényi Éva

  • jelmeztervező - Pan Jianhua

  • koreográfus - Vincze Balázs

  • játékmester - Gábor Sylvie

  • rendező - Káel Csaba


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 42022019-02-01 11:24:36

Művészetek Palotája



Ma és holnap esti bemutató előadás



Lehár Ferenc: A mosoly országa



2019. február 1. és 2.  (péntek és szombat 19:00 — kb. 22:00)



Egy szünettel


Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem



MÜPA SAJÁT PRODUKCIÓ



"Kelet kultusza már a bécsi klasszika idején meghódította a zenét, majd az orientális egzotikum iránti érdeklődés folytatódott a romantikában és a 20. században. Nem véletlen, hogy Lehár Ferencet is elérte ez a szellemi divathullám, hiszen Dvořák egykori tanítványa titokban Puccinit, a Pillangókisasszony és a Turandot szerzőjét tartotta igazi mesterének.



A mosoly országa kései mű: 1929-ben mutatták be; a darab nem más, mint egy korábbi Lehár-mű, A sárga kabát (1923) új változata. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az átdolgozás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után. Ki ne ismerné az operett ellenállhatatlan slágerét, a Vágyom egy nő után című dalt, amelyet a legnagyobb operaénekesek is előszeretettel adtak és adnak elő, Mario Lanzától Plácido Domingóig? 



A történet természetesen szerelemről szól, s izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a kínai nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely sajnos nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa reménytelenül imádott Lisát, hogy megszökjön tőle választottjával, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval. 



A Müpa előadásának különlegessége a nemzetközi művészgárda: Szu-Csong herceget Vincent Schirrmacher énekli, Lisa életre keltője pedig a Müpa közönsége által jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan. Xu Zhong személyében a produkció karmestere is Kínából érkezett, míg a rendező a magyar Káel Csaba."



Nagyoperett három felvonásban, két részben.



Német nyelvű előadás, magyar felirattal.



A bemutató a Müpa és a Shanghai Opera House együttműködésében valósul meg.



Rendező: Müpa



Vezényel: Xu Zhong



A főbb szerepekben:



Szu Csong herceg - Vincent Schirrmacher



Lisa Lichtenfels - Karine Babajanyan



Gustav von Pottenstein-Hatfaludy - Franz Gürtelschmied



Mi, Szu-Csong húga - Yitian Luan



Csang bácsi - Xiao Rui



Főeunuch - Franz Tscherne



Ferdinand Lichtenfels gróf, Liza apja - Ernyey Béla



Hardegg bárónő - Náray Erika



Vali, a lánya - Aisha Kardffy



Fu Li - Nótás György



Közreműködők:




  • Pécsi Balett

  • Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara



Alkotók:




  • német dalszövegek - Ludwig Herzer, Fritz Löhner

  • magyar dalszövegek (felirat) - Harsányi Zsolt

  • dramaturg, magyar szöveg (felirat) - Böhm György

  • német szöveg - Somogyi Dóra Julianna (Victor Leon, Ludwig Herzer és Fritz Löhner librettója és Böhm György átdolgozása alapján)

  • német dramaturg - Martin Harbauer

  • díszlettervező - Szendrényi Éva

  • jelmeztervező - Pan Jianhua

  • koreográfus - Vincze Balázs

  • játékmester - Gábor Sylvie

  • rendező - Káel Csaba


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30992019-02-01 10:53:57

Két Polgár Tibor-operettből szólaltak meg részletek ma délelőtt a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" műsorában:



Polgár Tibor – Révay József: A furfangos özvegy



- Nyitány (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Polgár Tibor)



- Szerenád (Szabó Miklós,  km. a Földényi-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)



- Dal (Rafael Márta, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - A rádióbemutató: 1950. január 15., Petőfi Rádió, 19.30 – 21.00



 



Polgár Tibor – Darvas Szilárd: Egy amerikai Londonban



A Fővárosi Operettszínház zenekarát Török Emil vezényli




  • „Pár szó az egész” (Ákos Stefi, Kishegyi Árpád)

  • „Lennék én csak a tanára, rá sem ismerne magára” (Ákos Stefi, Kazal László)

  • „Szeresd az életet” (Csákányi László) -  A rádiófelvétel részleteinek bemutatója: 1956. július 9., Petőfi Rádió 16.20 – 16.50



Ezt a műsort ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségén délután 18 és 19 óra között.


Operett, mint színpadi műfaj • 38192019-01-31 20:22:14

Múltidéző



Film Színház Muzsika, 1962. március 30.



Barabás Tibor író mondja: 

"— A Budai kaland" történelmi daljáték, erkölcskomédia, mely a török hódoltság idején játszódik. Vígjátéki éle a nyárspolgári erkölcsök ellen irányul, pozitív tartalma az érzelmi, a szerelmi hűséget dicséri. Mindig csodálkoztam azon, hogy színpadi irodalmunkban milyen kevés a török-világbeli történet, pedig a hódoltság másfél évszázada ontja a tárgyat. Zenés színpad számára gazdag zenei és tánclehetőséget nyit meg a törökvilág, túl a valóságon, de még innen a mesén. Társszerzőm Semsey Jenő, a verseket Romhányi József írta, a daljáték zenéjét Vincze Ottó. Horvai István a rendező, a díszleteket Köpeczi Bócz István tervezte, karmesterünk Gyulai Gaál Ferenc."



 



Budai kaland (IV.)



Új magyar daljáték a Fővárosi Operettszínházban



Film Színház Muzsika, 1962. május 25.



Klasszikus példáin, egy „János vitéz”-en, egy „Háry János”-on túl, van ennek a műfajnak újabbkori  hagyománya is: a rádió 1950-ben bemutatott „Csínom Palkó”-ja nyitja a sort, a „Lészen ágyú” folytatja, ugyancsak a rádióban. S hogy az Operett színház saját hagyományára hivatkozzunk, természetesen a „Szelistyei asszonyok”-at említjük. Nemes-szép törekvés teremtette ezeket a műveket; egy kis magyar történelem valamennyi, dallamokban elbeszélve. Egy kis valóság, hősiesség, romantika — a mese sugaras világában, szóljon bár a történet Rákóczi koráról, a szabadságharc  ágyúöntő-műhelyéről, igazságos Mátyás király udvaráról.



Új és sikerült daljáték a most bemutatott Budai kaland”, Barabás Tibor, Semsei Jenő, Vincze Ottó és Romhányi József színpadi játéka!



A naiv bájú história 1653-ba, a török időkbe visz, egy mesebeli Szekszárd mesebeli vénasszonyok-kavarta „boszorkány-pőréhez”, amely az özvegy, ám mégis leányzó Dóra Istvánné, született Mészáros Anna tündöklő szépségének megirigyléséből lobbant. Anna, szegény leány, az éltes molnárhoz ment férjhez; a molnárt a lakodalmon guta ütötte, Annának tehát asszonyi a neve, mégsem asszony. Fiatal és gyönyörű. Vágyódik a szerelemre. S ez, furcsamód, akkor kopogtat nála, Ambrus mester képében, amikor súlyos váddal terhelten, a főbíró színe előtt áll.



Kissé lassú léptetéssel indul a történet; az „ördöggel szerelmeskedő” Anna pőre, az első felvonás akcióiban, színpadi mozgásában nem izgalmas annyira, amennyire voltaképpen az. Ám a második felvonásban nagyobb a lendület, a mozgalmas-játékos-humoros budai képek, a bonyolódó história ellenére, olyan ritmust és atmoszférát teremtenek, amelynek lehetősége korábban is adva van. Török idők, Buda. Hárembe való fondorlatos behatolás itt is van tehát. Nem adunk igazat azoknak, akik más művekre hivatkozva, reminiszcenciákat emlegetnek: a hárem-kép, hogy úgy mondjuk — anyagszerű! Témából, korból fakad. No meg balettra ad alkalmat, s egy daljáték második felvonásában ezzel élni nemcsak szabad, de kell is!



Szokatlan tán, ha ezt a szót írjuk ide: tisztaság! Valami jóillatú tisztaság lengi be a történetet, érzelmek s érző emberek tisztasága. Született egy rokonszenves új népi hős, a kor ezermester-mesterembereinek sorából: Kisjó Ambrus, kádár és muzsikálóláda-készítő, tiszta - ismét csak ez a jelző! -, furfangos, jóeszű, nyíltszívű legény. Oda illik elődjei sorába... És tiszta a „Budai kaland” - s ez tán a legnehezebb! - humorában is. A két adószedő török, Szinán basa, a török főurak figurái módot kínáltak volna, hogy a „blődli” felé lendítsék jeleneteiket, tán attól félve, hogy kevés lesz ennyi humor.



Nem kevés, ennyi kell, ennyi elég! Mindez a mértéktartó, lírai szövegkönyv íróit, Barabás Tibort és Semsei Jenőt dicséri, s a rendező Horvai Istvánt és a játékmester Szilágyi Beát.



Vincze Ottó muzsikája a daljáték-hangvételben elődei útján járó, rendkívül dallamos, helyenként vígoperai igényű és mértékű zene. Legsikerültebbnek két szerelmi kettősét és kórusait éreztük. Ezek a kórusok egyébként jelentős feladatot adtak a Fővárosi Operettszínház énekkarának, amely az utóbbi években sokat fejlődött.



Horvai István rendezésének nagy érdeme az előadás egységes, nemes stílusa. Meg nem oldottnak s tempótlannak az említett első felvonást tartjuk. Németh Marika szépen éneklő Annájában az tetszett leginkább, hogy mindvégig - ha háremöltözetet viselt is! - megőrizte önmagában a szekszárdi parasztlányt, gyanútlanságával, naiv hitével, de talpraesettségével is. Sárdy Jánosról le kell írnunk végre, hogy ő a bonviván! Játékának sajátos kedvessége van, s azért oly természetes és igaz, amit csinál, mert mélységesen hisz benne . Hadics László mackós Husszeinje mellett méltán tűnt föl Gyurián József bőhumorú alakítása. Tetszett a szépen éneklő Krémer József és Kovács Ibi. Csákányi László budai basája ismét amellett szól, milyen jó karakter színész s mértéktartó komikus, aki játssza. Homm Pál, Garamszegi Mária, Márkus Ferenc, Rajnai Elli és Sárosi Gábor nevét írjuk még ide a hosszú színlapról, és Balogh Edináét, aki a szólót táncolta, finoman, artisztikusan. Igen tetszettek Köpeczi Bócz István játékos színpadképei; valamennyi: akár egy-egy meseillusztráció. Az előadás koreográfiáját Hidas Hédi készítette. Gyulai Gaál Ferenc vezényelte a szépen szóló zenekart.  Virány László eredményes munkáját dicséri a kitűnően szereplő kórus.

 



Ez a színház harmadik bemutatója az elmúlt évadban. A három közül kettő új magyar mű! A Fővárosi Operettszínház törekvéseit és eredményeit megilleti a figyelem!



D. L. (= Dalos László)



 



Megemlítem, hogy a Rádió Dalszínháza 1962 decemberében bemutatta a "Budai kaland" daljáték rádióváltozatát:



(keresztmetszet 1962. december, Kossuth Rádió; ism. 1963. január 13., 22.25 - 23.10) 



A stúdiófelvételen km.: Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós, a  Fővárosi Operettszínház Énekkara, a Magyar Állami Hangversenyzenekar.  Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc



Az összekötőszöveget Semsei Jenő írta és Gálcsiki János mondja el.


Operett, mint színpadi műfaj • 38182019-01-31 19:56:45

Múltidéző



BUDAI KALAND  (III.) 

Új magyar daljáték a Fővárosi Operett Színházban



Népszava, 1962. június 9.



Az utóbbi évek új magyar operettjei közt túlnyomó részben olyan művek kerültek színpadra, amelyeknek szerzői jobbára a műfaj szelíd kigúnyolásával igyekeztek áthidalni a műfajban magában rejlő groteszkségeket. Ez a mostani másik úton jár — úgy is mondhatjuk: »a« másik úton. A daljáték tiszteletre méltó hagyományait igyekszik folytatni a Budai kaland, Barabás Tibor és Semsei Jenő új operettje Vincze Ottó muzsikájára, Romhányi József versszövegeire. S jó is, ízléses, naivul romantikus, játékos ez a folytatás — ahogy ez a műfajtól elidegeníthetetlen. Mese ez hősi időkből felnőtteknek — s az efféle mesék létjogosultsága időálló.

Azért időálló, sőt, örök a gyermekien naiv mese felnőtteknek, mert az emberi lélek egész konstrukciójában is örök a mese igénye és elfogadása. Az igazi mese ugyanis »nem mese« (s ezúttal távol áll tőlünk a kifejezés zsargon értelmezése). Ha ezt kétségbevonjuk, akkor tulajdonképpen létezésének alapjától fosztjuk meg a zenével elegy drámai műfajokat általában, az operát és a balettet sem kivéve. A Budai kaland igazságáról olyan értelemben beszélhetünk, ahogyan, mondjuk a Mézeskalácséról, a Ripp van Winkle-éről, vagy - ne adj’ isten, hogy bárki értékek egybevetésére gondoljon - a Varázsfuvoláéról.



Zenés műfajról lévén szó, természetesen valamennyi esetben muzsika és szöveg együttes hatására kell gondolni — bár a két oldal értéke néhány rendhagyó esetben rendkívül különböző. Új daljátékunk e tekintetben nagyon is arányos: tiszta, egészséges, mesebeli humorral, lírával és hősiességgel átszőtt mese invenciózus, lendületes, dallamgazdag muzsikával együtt teszi az egészet. Érződik, hogy író és muzsikus - nem pedig librettó-ügynök és zene-sarlatán - szövetségéből jött a világra. A magyarországi török világban játszódó mesés cselekményt e mesebeli emberekkel - az őket életrekeltő művészekkel - együtt őszintén éljük át, s ez így van rendjén. Vincze Ottó zenéje a maga változatosságával, ritmikai elevenségével, hangulati gazdagságával elsőrendű tényező abban, hogy ez így lehet.



Egy daljáték élvezetességéhez persze, még egy sor további tényező szükséges — s ez itt mind adott. Horvai István rendezői sokoldalúságáról már sokszor bizonykodott — most egy sajátos, naiv hangot, s mégis nagyoperettes gazdagságot kívánó műnél tette ezt. Jeles segítői közül legalábbis Köpeczi Bócz Istvánt (díszlet, jelmez), Hidas Hédit (koreográfia), s a hangsúly miatt utolsósorban a zenekart és az énekkart kell kiemelnünk. Gyulai Gál Ferenc, az előadás kitűnő zenei vezetője, dirigense. A szólótáncot Balogh Edina adja elő ismert magas színvonalán.



A daljáték a komoly feladattal megküzdő kóruson túl is kivételesen népes apparátust mozgat — csak néhány művészt emelhetünk ki, ezt is inkább csak futólag. Zeneileg jórészt Németh Marika és Sárdy János tartják »vállukon« az előadást, figurákban, játékban is őszintén élve a mesebeli történést. Örömmel hallottuk Krémer József szép hangját. Kováts Ibi is kellemes. Az egész játék kedves humoráért legfőként Csákányi László, Hadics László, Gyurián József, Rajnai Elli és Csanaki József érdemel elismerést és köszönetet. Mindezzel azonban méltánytalanul maradt említetlen a kitűnően egybehangolt előadás számos erre érdemes szereplője.



/Rajk András/


Operett, mint színpadi műfaj • 38172019-01-31 19:55:04

Múltidéző



BUDAI KALAND  (II.)

Új magyar daljáték a Fővárosi Operett Színházban



Népszabadság, 1962. június 2.



Évadzáró újdonságként a Fővárosi Operettszínház vígopera- számba menő művet mutatott be, Vincze Ottó, Barabás Tibor és Semsei Jenő szövegére, Romhányi József verseire komponált Budai kaland című daljátékát. A darab a XVII. században játszódik, részben török, részben magyar környezetben, és a műfaj rendíthetetlen szabályainak megfelelően, szerelmesek hányattatásáról s egymásra találásáról szól. Az írók színes, romantikus, sok kedves és eredeti ötlettel fűszerezett szövegkönyvet kerekítettek, bőven adagolták a humort, a tréfát, de sikeresen elkerülték az olcsó hatásoknak még a látszatát is. Az írói munka értékét azonban elsősorban a zenén mérhetjük le - amelynek megszületését lehetővé tette -, Vincze Ottó kitűnő muzsikáján.



Tízegynéhány éve, Farkas Ferenc és Sárközy István igényes művei nemesítették daljátékká az operettet, de kezdeményezésük színpadjainkon hosszú ideig nem talált folytatásra; csak a Rádió vallotta magáénak a szórakoztató műfaj színvonalemelésének ügyét. Vincze Ottó műve egyenes folytatása (de nem epigonja) olyan nagy sikerű színpadi alkotásoknak, mint a Csínom Palkó vagy a Szelistyei asszonyok.



Zenéje két forrásból merít: szerencsésen elegyíti az operett érzelmes hangulatát keleties motívumokból szőtt groteszk elemekkel. Az érzelmes dalok azonban nem válnak érzelgőssé, s a groteszk sem fajul torzzá ebben a muzsikában. Szerkesztésükben rafinált, hatásukban azonban egyszerű, fülben megragadó dallamok sorakoznak, s a zeneszerző kitűnő dramaturgiai érzékkel, a helyes arányok biztosításával, a líra és a zenei humor megfelelő adagolásával kerülte el a dagályosság, a terjengősség veszélyét. Gondosan felépített - s az énekesekre komoly feladatot bízó - munka minden egyes énekszám, kitűnően hangzanak, ötletesek a kórusok (szerencsére sok a tömeg jelenet, és így gyakran lép színre az énekkar), hatásos, ízléses zenekari ötletek egész sora tarkítja a zenei képet. A zeneszerző szándéka ebben az előadásban nem maradt „írott malaszt”, Gyulai Gaál Ferenc karmester és Virány László karigazgató gondoskodott arról, hogy a partitúra meg is szólaljon, a zenei vezetők nemcsak rutint, lelkesedést is latba vetettek a jó ügy érdekében.

Köpeci Bócz István táncos díszleteinek és színes jelmezeinek keretét Horvai István rendezése töltötte meg élettel, mozgással, a lendületes, pergő előadás az ő alapos munkáját dicséri. A rendező egyszerűségre törekedett, s sikerült külsőséges túljátszás helyett valódi színészi teljesítményre ösztönöznie színháza jó egynéhány tagját. Kár, hogy a „göre-gáborkodás” még mindig kísért az Operettszínházban (ha nem is olyan mértékben, mint az évad másik magyar újdonságában), méghozzá a magyar és a „török” szereplők játékában egyaránt. A rendezés helyenként fölöslegesen merevítette tablóvá a képet, egy- egy népszerű főszereplő megjelenését a közönség észreveszi, s tapssal regisztrálja akkor is, ha a színpad nem köszönti beléptét „vigyázz állás”-sal.



A szereplők közül (a színlap 33-at sorol fel!) elsőnek a cselekmény fő szálát vivő Sárdy János és Németh Marika kívánkozik megemlítésre. Sárdy kedves figurát farag szerepéből, Kisjó Ambrus ezermester furfangos alakjából. Valami természetes báj veszi körül játékát, énekét, nincs egyetlen mesterkélt, hazug gesztusa, harmonikusan egyesíti szerepében a színész és az énekes feladatait. Németh Marika teljesen mellőzte a primadonna kiszámított hatáskeltő eszközeit, egyszerűen, természetesen mozog, s nagyon szépen énekel. Kevésbé tetszett a darab második szerelmespárja: Kováts Ibi típus-szubretté változtatta szerepét, Krémer József pedig elsősorban délceg megjelenésére bízta a sikert. Csákányi László ismét kitűnő alakítást nyújtott Szinán budai pasa szerepében. Az ő szerepében (háremjelenet) fenyegetett leginkább az ízléstelenség veszélye, de kivételes művészettel kerülte el, hogy a humor malackodássá fajuljon. Hadics László és Gyurián József töröknek öltözött „Zoro és Huru” játéka nagy derültséget keltett, de - úgy érezzük - itt helyénvaló lett volna némi mértéktartás. Az előadás többi részese közül megemlítendő Homm Pál, Rajnai Elli, és szép, tiszta énekükért Venczi Margit, Harján Emma, valamint Novák Ica. Hidas Hédi koreográfiáját ezúttal is gondosan valósította meg a tánckar, Balogh Edina látványosan töltötte be a szólótáncos feladatát.



/Breuer János/


Operett, mint színpadi műfaj • 38162019-01-31 19:53:12

Múltidéző



BUDAI KALAND   (I.)

Új magyar daljáték a Fővárosi Operett Színházban



Magyar Nemzet, 1962. május 30.



Barabás Tibor, Semsei Jénő, Romhányi József és Vincze Ottó új daljátéka, a Budai kaland a XVII. században játszódik. A török uralom idejét már több operett választotta történelmi háttérül, s az új daljáték most ismét ebbe a romantikusnak tűnő korba viszi vissza a nézőt. Hőse ezúttal egy derék, okos, kissé góbés észjárású szekszárdi ezermester. Maga a történet nem több mint egy csattanós anekdota.



A szekszárdi tanács boszorkányság vádjával perbe fogja Dóra Istvánnét, a szép, ifjú özvegyet. Ambrus mester tanúsítja, hogy Annus nem az ördöggel cimborált a szőlőhegyen, hanem vele volt légyotton. Ez persze nem igaz, Anna bosszúsan tagadja is. Nincs mentség: pellengérre állítják. Az menti meg, hogy két török adószedő - kedvesen mókázó figurák - szüzet keres a pasa háremébe. Anna legyen az - határoznak a szekszárdiak - és indul a karaván Annával Buda felé. Természetes, hogy nyomában van Ambrus mester is.

Ennyi az első felvonás, és ez indításnak elég is. A második felvonás azonban már csak keretet ad jól ismert operettfogások ismétlésére, háremjelenetre, a budai pasa, az eunuchok és az udvartartás ma már alig-alig mulatságos felvonultatására. Az első felvonásban volt egy motívum, amely akár persziflázsra, akár a történet további bonyolítására alkalmas lehetett volna. Ambrus mester feltalált egy csodaorgonát, mely mindenkiről megmondja, igaz ember-e vagy hazug. A csodagép azonban csak az első felvonásban működik, a továbbiakban Ambrus mester búvóhelyéül szolgál. Sok ötlet, humor forrása lehetne, de a szerzők nem élnek a lehetőséggel. A daljáték azután halad tovább a jól kitaposott úton. Anna a pasa háremébe kerül, de Ambrus furfangja kimenti; közben - csak mellékesen - megszerzi a boldogságot a török kapitánynak és a budai pasa leányának is.



A daljáték zenéjét Vincze Ottó írta. A zenés vígjátékaiból, könnyed szimfonikus műveiből előnyösen ismert szerző muzsikája ezúttal nem tud elszakadni a szokványos, nem teljesen eredeti, kissé Huszka emlékét idéző dallamvilágtól. Műfajilag a kedves zene nem egészen azt adja, amit ígér; nem gazdag invenciójú daljáték ez, hanem kissé bágyadt operettzene, némi musical-reminiszcenciákkal. Ebből a zenéből joggal hiányolhatjuk az áriák és kettősök gazdagabb zenei szárnyalását, a színesebb, változatosabban hangszerelt zenekari részleteket, balettbetéteket.



Barabás Tibor és Semsei Jenő szövege patriarkális Jókai- levegőt áraszt és lehetőséget teremt játékra, érzelmes jelenetekre, a történelmi miliőbe beleülő, de nem túlságosan nagy igényű mulattatásra. Szerzők és szereplők legfeljebb a háremhölgyek keresése közben lépik túl a jóízlés határát. A jó szórakozás közben is eszébe jut azonban a nézőnek, hogy a szerzőktől ennél az operettnél magasabb igényű zenés mű: valódi daljáték is telnék. Bátrabban szakíthatnának a konvenciókkal és leküzdhetnék a történelmi operett bécsies maradványait.



A Budai kaland egész produkcióján némi elernyedtség érezhető. Rendező, koreográfus, kórus és statisztéria kevés újat ad. Horvai István, aki nagy műgonddal nemegyszer hozott már operetteket is közelebb korunk igényeihez, ezt a daljátékot meghagyta a múltban, ötletekben ugyan nincs hiány, de a humoros helyzetekből, a mellékszereplők mozgatásából, a látványos háremképekből nem bontakoznak ki az újfajta daljáték körvonalai. Néhány jelenet - a vén boszorkák bevonultatása, a török adószedők csetlése, botlása, a szekszárdi szüzek koszorúja a biztoskezű rendező munkájáról tanúskodik, de az egész daljáték összefogottabb rendezést kívánt volna. Köpeczi Bócz István díszletei modernebbek, mint az előadás és a díszlettervező saját jelmezei. Hidas Hédi koreográfiájában is több a konvenció, mint máskor.



Az előadás fő erőssége Sárdy János: Ambrus mestere nemcsak a szerep szerint, hanem a színpadon is valóságos ezermester; kedvesen komédiázik és énekel. Németh Marika is bájos és dekoratív az ifjú özvegy szerepében. A többiek: Kováts Ibi, Homm Pál, Krémer József, Csákányi László kevesebb lehetőséget kaptak a játékra, csak Hadics László és Gyurián József kettőse és Rajnai Elli mulatságos boszorkája emelkedik ki az együttesből. Balogh Edina szépen táncol, a zenekart Gyulai Gaál Ferenc összefogottan vezényli.

 



/Gábor István/


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30982019-01-31 18:23:57

Sajnos, operettzenét ma nem hallunk a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" adásában.


Ilosfalvy Róbert • 8252019-01-31 11:36:38

Puccini: A Nyugat lánya  - Magyar Állami Operaház Erkel Színháza - 1966





Ilosfalvy Róbert és Házy Erzsébet a próbán, Mikó András rendezővel





Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert





Házy Erzsébet és Jámbor László


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44232019-01-31 11:35:19

Puccini: A Nyugat lánya  - Magyar Állami Operaház Erkel Színháza - 1966





Ilosfalvy Róbert és Házy Erzsébet a próbán, Mikó András rendezővel





Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert





Házy Erzsébet és Jámbor László


Operett, mint színpadi műfaj • 38152019-01-30 15:10:59

Múltidéző



Szabad Nép, 1951. március 4.





Csínom Palkó



Új magyar daljáték



 Új színműirodalmunk az évadban már a második magyar zenés színjátékkal lép a nyilvánosság elé. A néhány hónappal ezelőtt színre került „Aranycsillag” az új magyar operettnek mutatta meg egyik típusát, a most bemutatott „Csínom Palkó pedig a népies daljáték még ki nem taposott útját járja.



 A XVIII. század eleje a magyar nép szabadságmozgalmainak felejthetetlen korszaka. Rákóczi Ferenc felkelő serege ezekben az esztendőkben csapást csapásra mérve a sokszoros túlerőben lévő császári hadakra, sorra szabadítja fel a városok, a megyék népét az idegen elnyomás alól. A kuruc-kor nemzeti felszabadító harcainak a hősi világát kelti életre zenéjében, cselekményében a Csinom Palkó”.



A daljáték cselekménye Érsekújvárnak, a labancok akkori erős várának felszabadításához kapcsolódik. Bottyán János, a jobbágyi sorból tábornoki rangra emelt legendáshírű „Vak Bottyán” és vitéz kapitánya, Balogh Ádám vezetik a vár ostromát; s köröttük ott vannak, akiket a történelemírás ugyan nem jegyzett fel, de akiknek neve, emléke a kuruc dalokban két és fél évszázad távolából is elevenen él a magyar nép ajkán: Tyukodi pajtás,  Csinom Palkó, Csinom Jankó… A szabadsághősök mellett bemutatja a cselekmény az ellenséget is, a magyar népet sanyargató császári udvaroncokat és egyik labanc-talpnyalójukat, a népét, hazáját eláruló feudális nagyurat, Koháry grófot.



A témaválasztás tehát igen dicséretes: a daljáték szövegírói, Dékány András és Bálint Lajos a magyar történelmi múlt egyik dicsőséges szakaszát dolgozták fel. A „Csinom Palkó” témája valóban alkalmas arra, hogy felelevenítse a kuruc-kor minden hősiességét, s hogy a nagy elődök példájával a mához szóljon. Nem mindennapi művészi feladat e nagy idők hős alakjait úgy megformálni, hogy a színpadon valóban Csinom Palkó, Vak Bottyán, Balogh Ádám és szabadságharcos társaik keljenek életre. Az ábrázolt alakok közül különösen Tyukodi pajtás jellemzése sikerült. A mindig jókedvű, nagyokat kurjantó, ízesen káromkodó strázsamester derűs, lendületes alakja jól kifejezi a kuruc tábor harci szellemét, katonáinak jövőbe vetett hitét. Eredetien rajzolták meg Rosta Márton pozsonyi mézeskalácsos mester (és kuruc hírszerző) vonásait, s hitelesen ábrázolták leányának, a lelkes Éduskának vonzó egyéniségét. Ugyancsak meggyőzően jellemezték az ellenséget — Koháry grófot, Piperec bárót, s általában az újvári grófi palota rizsporos, parókás, léha udvari népségét. Komoly gyengéje azonban a szövegnek, hogy éppen a daljáték főhősei, Csinom Palkó,Vak Bottyán, Balogh Adám alakjai nincsenek elég határozott formába öntve, túlságosan vázlatosak.

Ehhez a vázlatossághoz járul, hogy a daljáték szerkezete, meséjének a felépítése sem elég tömör, az írók a történetet nem a legdrámaibb ütközőpontoknál ragadták meg. A szerkesztésmód hiányosságai főként Csinom Palkó szerepeltetésénél mutatkoznak meg: a legfőbb tettei nem a színpadon zajlanak le. Mennyivel meggyőzőbb lett volna például, ha a színpadon látjuk, s nem egy elbeszélésből tudjuk meg, miért és miként száll szembe Csinom Palkó a jobbágyait a császári seregbe hajszoló edelényi hűbérúr erőszakával, fenyegetéseivel, s hogyan indul el testvérével a kurucok táborába. És mennyivel lelkesítőbb lelt volna, ha Koháry grófnak Palkó által való elfogatását szintén nem a színfalak mögött bonyolítják le, hanem a színpadon mutatják be a szerzők. Másik fogyatékossága a szövegkönyvnek, hogy nem tudja kellően érzékeltetni a Rákóczi-szabadságharc forradalmi lendületét. Erre mód lett volna a cselekmény regényessége, könnyedsége mellett is.



A kuruc harcok célja, jelentősége, máig mutató tartalma a darabban a nézők számára nem elég világos és nem is elég vonzó. Sokkal hitelesebben szemlélteti a szövegkönyv Koháry, a hazaáruló császári marsall palotáját, környezetét, annak fényét, csillogását.



 A daljáték gazdag áradású zenéje bőven kárpótol a szövegkönyvnek ezekért a hiányosságaiért. A kuruc-kor dallamkincse a régi magyar népzene legjavához tartozik. Nem egykorú kótákból maradt ránk, hanem évszázados késedelemmel jegyezték fel, elsősorban Pálóczi Horváth Ádám, akinek „ötödfélszáz énekek” című gyűjteménye ma is a legértékesebb forrása a kuruckor népdalköltészetének. Ez a száz évvel későbbi zenei visszapillantás a Thököly- és Rákóczi-kor emlékei felé, jellemzően mutatja az első népdalgyűjtők kuruc-érzelmeit is. Hogy milyen élő, gazdag ez a dallamkincs, azt gyönyörűen szemlélteti a „Csinom Palkó”-nak a kuruc szabadságharc zenéjén alapuló muzsikája. Farkas Ferenc zeneszerző művét egy évvel ezelőtt rádióoperettként mutatták be. A zenét Kossuth-díjal tüntették ki. Szép dallamai azóta széles körben népszerűsödtek.



A „Csinom Palkó" zenéje értékes példája a népi zene haladó hagyományaiból merítő, s azt eredményesen továbbfejlesztő zeneszerzői alkotómunkának. Színpadi változatában a nagy sikerű rádióoperett további zenével bővült. A szívet-lelket gyönyörködtető népdalfeldolgozások, a „Csinom Palkó”, a „Törökbársony süvegem”, a „Pajtás, gyere hát”, a „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás”, s az egy év alatt oly népszerűvé vált „Jóéjszakát” kezdetű kettős, továbbá Balogh Adám és Zsuzsi szép duettje 17 új számmal, változatosan hangszerelt közzenékkel, együttesekkel, recitativókkal (opera-szerű énekbeszéddel), új tánczenével, hatásosan felépített finálékkal gazdagodott.

Az így megújított „Csinom Palkó”-zenét ugyanaz a keresetlenség jellemzi, mint első formáját. Ez a zene nemcsak szervesen összefügg a történettel, hanem újabb és újabb hajtóereje is a cselekménynek. A szerző sehol sem tévesztette szem elől, hogy a zene alapvető követelménye a dallam és Farkas Ferencben megvan a gazdag lelemény, hogy szépen ívelő dallamokat formáljon. Milyen megkapó szépséggel és nemes pátosszal bontja ki például Balogh Adám és Zsuzsi kettősét és milyen őszinte érzelmességgel Csinom Palkó és Éduska „Jóéjszakát”-duettjét. Zenéje jól is jellemez (példa erre Piperec báró kupléja), s határozott légkört is teremt (a grófi udvar gavottos-menüettes barokk pompája, a harmadik felvonás első és második részét összekötő, csatajelenetet érzékeltető, lüktető ritmusú, mozgalmas közzenéje).

A „Csinom Palkó” zenéjének legfőbb eleme a líraiság. Ez igen örvendetes, mert példamutatás a múlt burzsoá-formalista béklyóitól most szabaduló zeneszerzőink egy része számára, akik még mindig lebecsülik a lírát. Ezúttal azonban mégis több drámai erőre lett volna szükség. A szövegkönyvben nagyrészt elsikkadt a forradalmi lendület és ennek következtében nincs meg eléggé a zenében sem az a hősi sodrás, amely a kuruc-kor nagyszerű tetteit jellemezte. A rádiójáték kibővítése egészében igen szépen sikerült, de egyik-másik zenei bővítést nem tartjuk szerencsésnek, így főként az I. felvonásban előforduló opera-szerű énekbeszédet, amely többször is fékezi a játék lendületét

 



Az új magyar daljátékot az Operaház mutatta be a Városi Színházban. Az énekes játék műfaja színpadi beszéd és mozgás dolgában elég távol esik az operától: az igényes énekszerepek egyúttal komoly prózai feladatot is rónak a művészekre. Az Operaház tagjai pedig elsősorban énekesek. Amíg énekelnek, nincs is semmi nehézség, de amikor szövegmondásra kerül sor, nyomban kiderül az operai munka egyik hiányossága, az, hogy operaénekeseink javarésze mennyire nem ismeri a színpadi beszéd és mozgás alapvető szabályait. Az együttes tagjait így is elismerés illeti, mert a számukra idegen területen is lelkes művészi munkával szolgálják az előadás sikerét. A címszerepet Sárdy János énekli. Könnyed játékkal, lendülettel formálja meg a szerzők által kissé túlkönnyűnek megrajzolt alakot. Az előadás színészileg legjobban megoldott figurája Éduska lelkes leányalakja. Az Operettszínház vendégként fellépő tehetséges, fiatal tagja, Zentay Anna játssza és énekli keresetlen eszközökkel, vonzó, egyéni színekkel. Balogh Ádám szerepét Losonczy György játssza. Igen hatásosan énekel, a szokatlan műfaj szövegnehézségei azonban a kitűnő opera-színész számára is komoly próbát jelentenek. Fodor János, a népköztársaság érdemes művésze Förgeteg betyár dalait rendíti meg. Rosta mézeskalácsost Maleczky Oszkár játssza meleg kedéllyel. Domahidy László Tyukodi pajtásból lendületes figurát formál, de sok benne a műnépieskedés. Birkás Lilian őszinte lírával énekli Zsuzsika szólamát. Az újvári grófi palota udvari népségének mintatípusát, az üresfejű nőcsábász Piperec báró figuráját Fekete Pál alakítja remek jellemzéssel.



A rendezés a fiatal Mikó András munkája. Az együttes beállításában, mozgatásában, láthatóan a realista színpadi követelmények vezették. A zenei részeknél általában megoldotta a feladatát, amikor azonban prózára kerül sor, kitűnik, hogy ezen a területen már nem tudott segítségére lenni az énekeseknek. A szerzők túlságosan is vonzóan rajzolták meg a Koháry-palota udvari környezetét és Mikó András rendezése is - helytelenül - mintha erre a felvonásra fektette volna a fősúlyt. Az  előadás legjobb elemei: a leghatásosabb díszlet, s a táncok közül a sikerültebb koreográfia is a II. felvonásra jutottak. (Mennyivel kifejezéstelenebb például a III. felvonás kuruc kardtánca, mint az udvari táncok.) A díszletek Fülöp Zoltán, a koreográfia Vashegyi Ernő, a jelmezek Márk Tivadar tervei. Az előadást Kerekes János vezényli.



A daljáték harmadik előadása a bemutatóhoz viszonyítva máris fejlődést mutatott. A szereplők otthonosabban mozognak a műfajban, játékuk felszabadultabb. A további előadások bizonyára még inkább megérlelik majd a játékot. A dramaturgiai hibák egy részét pedig érdemes volna és lehetséges is „menetközben” kiküszöbölni.



A Csinom Palkó” bemutatója jelentős állomása színházi művelődésünknek. Nemcsak, mert fontos lépés előre a daljáték-műfaj múltbeli csökevényeinek elvetésében, hanem azért is, mert egészséges hangjával, főként pedig zenéjének sajátos népi légkörével a műfajnak azt a jó hagyományát folytatja - és fejleszti eredményesen tovább -, amelyet Kacsóh Pongrác a János vitézzel alapozott meg.



/Lózsy János/


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44222019-01-30 15:06:11

A Dankó Rádió ma délelőtti "Túl az Óperenciás" adásában részleteket hallottunk



Farkas Ferenc – Dékány András Csínom Palkó  című daljátékának 1963-as, új rádiófelvételéről (Bemutató: 1963. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 22.10)



Vezényel: Lehel György (az 1950-es első változatban is ő dirigálta a rádió zenekarát)



Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)



Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Mikó András



A bejátszott dalbetétekben (és prózában is) Andor Éva, Házy Erzsébet, Komlóssy  Erzsébet, Neményi Lili, Domahidy László, Palócz László, Radnay György és Simándy József énekelt, km. az MRT Énekkara.



Az elhangzott részletek között voltak ezek is: 




  • Kati és Jankó kettőse: „- Katinkám, ide gyere!..../- Elmondom szemedbe, szívem szerint szeretlek, szemérmes virágom…./- Kis Duna-ág, nagy Duna-ág, gyöngyös fodros habja. Csupa ragyogó hajnali fény csillog-villog rajta…”  (Andor Éva, Palócz László)

  • Koháry grófné és Rosta Márton kettőse: „- Ájn, cváj, dráj, ájn, három a tánc, fordulunk, térülünk, már szinte szédülünk, lobbanó, libbenő tánc!.../ - Bódító szárnyalás, bájos-üde lányvarázs, tova tűnő kacagás!…Ájn, cváj, dráj, ájn, három a tánc, fordulunk, térülünk, már szinte szédülünk, lobbanó, libbenő tánc! Csak utánam, az a vágyam, pihekönnyen és lágyan, ez a tánc még csupa játék, csupa kellem és báj! Így bókolunk ez előkelő, hölgyeim, látják? Így fordulunk, ugye kitűnő? És most megállj!...”  (Neményi Lili, Szabó Ernő)

  • Rosta és Éduska kettőse: „- Jó estét, jó estét, áldás, erő békesség! - Jó estét, jó estét, mindenkinek kedvesség!.../- Rosta Márton, híres ember Pozsonyban, itten áll most előttetek valóban, készíti a mézeskalács szíveket. Gyertyát, ánizst, és cukorból egeret…”. (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, énekkar férfikara)



A délutáni ismétlés a szokott időben, 18 és 19 óra között kerül adásba. 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30962019-01-30 15:05:51

A Dankó Rádió ma délelőtti "Túl az Óperenciás" adásában részleteket hallottunk



Farkas Ferenc – Dékány András Csínom Palkó  című daljátékának 1963-as, új rádiófelvételéről (Bemutató: 1963. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 22.10)



Vezényel: Lehel György (az 1950-es első változatban is ő dirigálta a rádió zenekarát)



Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)



Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Mikó András



A bejátszott dalbetétekben (és prózában is) Andor Éva, Házy Erzsébet, Komlóssy  Erzsébet, Neményi Lili, Domahidy László, Palócz László, Radnay György és Simándy József énekelt, km. az MRT Énekkara.



Az elhangzott részletek között voltak ezek is: 




  • Kati és Jankó kettőse: „- Katinkám, ide gyere!..../- Elmondom szemedbe, szívem szerint szeretlek, szemérmes virágom…./- Kis Duna-ág, nagy Duna-ág, gyöngyös fodros habja. Csupa ragyogó hajnali fény csillog-villog rajta…”  (Andor Éva, Palócz László)

  • Koháry grófné és Rosta Márton kettőse: „- Ájn, cváj, dráj, ájn, három a tánc, fordulunk, térülünk, már szinte szédülünk, lobbanó, libbenő tánc!.../ - Bódító szárnyalás, bájos-üde lányvarázs, tova tűnő kacagás!…Ájn, cváj, dráj, ájn, három a tánc, fordulunk, térülünk, már szinte szédülünk, lobbanó, libbenő tánc! Csak utánam, az a vágyam, pihekönnyen és lágyan, ez a tánc még csupa játék, csupa kellem és báj! Így bókolunk ez előkelő, hölgyeim, látják? Így fordulunk, ugye kitűnő? És most megállj!...”  (Neményi Lili, Szabó Ernő)

  • Rosta és Éduska kettőse: „- Jó estét, jó estét, áldás, erő békesség! - Jó estét, jó estét, mindenkinek kedvesség!.../- Rosta Márton, híres ember Pozsonyban, itten áll most előttetek valóban, készíti a mézeskalács szíveket. Gyertyát, ánizst, és cukorból egeret…”. (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, énekkar férfikara)



A délutáni ismétlés a szokott időben, 18 és 19 óra között kerül adásba. 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30952019-01-30 13:33:03

Kapcs. 2164. sorszám



Muzsika, 1959. október szám



FARKAS FERENC: VIDRÓCZKI



Gondolatok egy zenés színpadi műfajról



Kicsit régen volt a július 20-i* rádióbemutató: Farkas Ferenc és Innocent Vincze Ernő Vidróczki című rádiójátékának előadásáról részletes beszámolót írni most már talán késő lenne. A mű keltette emlékek, a műfaj jelentősége, eddigi és tovább vezető útja mégis napirendre tűz néhány gondolatot. Feljegyzésük talán nem érdektelen.



Vidróczki gyakori szereplője a Mátravidék népdalainak, betyár-mondáinak. Nem is régen élt, mégsem volna könnyű valóságos alakját rekonstruálni. Hiszen a betyár élete mindig is megkívánta a titokzatosságot. Felbukkant itt-ott, tett ezt-azt. Az egyes jelenetek szemes fültanúi igyekeztek valamilyen összefüggést találni a „kalandok" között, többnyire fantáziájuk segítségével. Lehet, hogy több mindent nem is ő követett el, amit neki tulajdonítottak, csak „hasonlított" rá, keze nyomára ismertek egy-egy sikerült csínyben. Végül nevéhez tapadt egy sereg legendás esemény, jellemvonás is, ami már igazán csak a nép képzeletének volt szülötte.



Így lett Vidróczki is, a parasztság hőse, elnyomói veszedelme, magyarok védelmezője, mint több más társa. A róla szóló legendák egyes feldolgozásai valóban balladaszerű lazaságban (és egyben tömörséggel) foglalták össze alakját, tetteit. A balladamondónak sok mindent elhisz a hallgató, így válik meseszerűvé, nő csodatevővé a rendkívüli tulajdonságaival elhíresült hős. A ballada szívesen él csodás motívumokkal. Semmi különöset nem találunk abban, hogy a népdalban Vidróczki holtából is szembeszáll a vármegyével: „Hej, Vidróczki, most gyere ki, hat vármegye vár ideki!"„Mit ér nekem hat vármegye? Tizenkettő jöjjön ide!"



A mesévé, csodává, emberen túli erővé válásnak, az általánosodásnak ezt a finom mezsgyéjét leste és jelölte meg Arany János egyik balladájában. Ez az a „keskeny palló", amelyen a Vörös Rébék átalmegy, s íme, már nem is ember, nem is ártó vénasszony többé, hanem maga az ártás, az elszabadult rossz lélek: már röpül is, egyik fáról a másikra, már nem is egyedül van, hanem többszöröződik, kézzel el nem érjük, meg nem ölhetjük. „Akinek azt mondja: kár! nagy baj éri és nagy kár: Hess, madár!" — Ez az a híd, amelyen a Cantata Profana „kilenc szép szál fia" is áthaladva, szarvassá válik.



Ezen a „keskeny pallón" túl azonban a művészi alak már csak eposzban vagy balladában él meg, színpadon nem! Az általánosításnak ezt a fokát a színpad nem tűri. A színpad húsból-vérből való embereket, a műfajnak megfelelő logikát és építkezést kíván. A színpadon Vidróczkinak is emberré kell válnia, úgy élnie, úgy cselekednie, hogy a balladának majd elhigyjük: „Mit ér nekem hat vármegye?" Ez nemcsak a Vidróczki librettójának legalaposabb gondja, hanem minden balladából visszaformált színpadi műnek, így Hajdú Mihály Kádár Kata-librettójának is.



Mindezt azért kellett kissé hosszú lére ereszteni, hogy jobban lássuk a Vidróczki-darab műfaji nehézségeit, és tovább pillantsunk belőle egész zenés színpadunk problematikájára. Mert a rádióműsor a Vidróczkit „balladának" jelöli. Innocent Vincze Ernőnek pedig az volt a gondja, hogy eleven színpadot faragjon a töredékes népi hagyományból. Nem volt könnyű, már csak azért sem — mint egy beszélgetésben Farkas Ferenc is utalt rá —, mert Vidróczki kora történelmileg nagyon is közel van, szinte nagyapáink idején — azon a határon, amikor a „történelmi" színpad sok vonatkozásban a „társadalmi" színpaddal érintkezik, múlt és jelen fordulóján. A felépítésben mégis meg kellett tartani a képek lazább összefüggésének módszerét: nem felvonásokban, hanem szinte „ka!and"-okban bemutatni Vidróczki alakját, sorsát, mint a Háry Jánosét is. így kívánta az anyag sajátos természete, ennyi maradt a balladaszerűségből. Csak ez a lazább képfűzés adhatja valami okát, miért nevezi a rádióműsor a művet balladának.

Mert egyébként az érdekes és épkézláb történet valóban színházzá teszi a témát, bármennyire járja is a kitaposott utakat. Ismerős motívumai a műfajnak a cselédsorú, elnyomott szegénylány és a betyár romantikus szerelme; a gőgös és kalandvágyó nagyúri hisztérika fellángolása és a két nő rivalizálása. A betyár is a dolog természete szerint plebejus hős és kései kuruc, nemzeti ügy bajnoka is egyúttal; a megcsúfolt császári katona pedig Csínom Palkó nótája óta — vagy még régebben talán? — szívderítő figurája a mesetípusnak. Mégis, a puszta megszokás ismert keretein jóval túlvezeti Vidróczki történetét néhány keményen formált, nem sablonosan felléptetett alak: Vidróczki édesanyja, Marsó Lenci pandúr-figurája.



Szerepük éppen elég a vérbeli színpadi szerző leleményéből a régi anyag újrateremtéséhez.

Színpaddá vált tehát a ballada, de mégsem egészen, hanem a színpadnak egy különös átmeneti műfajában: a rádiószínpadon. A rádiószínpad azzal, hogy nem láttatja, csak hallatja a történést, közelebb áll a meséhez, több szabadságot enged a fantáziának, mint a látható színpad. A látás sokkal konkrétabb képet ad, mint a hallás. A hallásból szerzett hiányos adatokat sokkal gazdagabban, többféle módon egészíthetjük ki, mint a látási képeket (ha világos van és nincs köd; a romantikus színpadon egyszerre jelenik meg a mese és a sötétség!). A „ballada" és a színház sehol olyan szerencsésen nem találhat egymásra, mint a rádiójátékban. Ezért ad a rádiószínház olyan kitűnő alkalmakat zenei megoldásra. A zene esztétikájában, nagyfokú általánosító képességében is igen fontos a látás és a hallás közti ilyen különbség. A zenének ez a vonása az opera esztétikájáról is sok mindent elárul. Ezért olyan otthonos a zene rádiójátékban is.



Emlékezzünk vissza, mennyi jó színpadi zene kezdte pályafutását az utóbbi évtized folyamán a rádióban. Ha most elsősorban a Csínom Palkóra gondolunk, nemcsak a zeneszerző azonossága miatt tesszük. A téma, a feldolgozás módja, az egyes szereplők és a zenei anyag is annyi hasonlóságot mutat, hogy az összehasonlítás elől nem tudunk kitérni. Már ebben a művében szerencsés kísérletet tett Farkas Ferenc arra, hogy a népi hős köré formált nemzeti daljáték műfaját egyesítse a népszerű operett jó hagyományaival, s a kétféle zeneiség két társadalmi réteg, kél nemzeti magatartás, két erkölcs közötti különbség szembeállítását tette számára lehetővé.



Ezt az utat járta tovább a Vidróczki zenei megoldásában, még nagyobb színpadi igénnyel. Feltűnő, hogy a Vidróczkiban aránylag kevesebb az önálló „szám", dal, zárt apró együttes. A szerző inkább az egész cselekmény átzenésítésére törekedett, s a különböző zenei rétegek drámai egybedolgozásának valóban szép példáit adja. Hallhatóan nagy gondot fordít a színpadi énekbeszéd megmunkálására, a prózai szövegmondás énekké válásának megoldására. Az egységet szolgálja azzal is, hogy a beszéd és a zene érintkező felületein a döccenőket igyekszik mennél jobban lecsiszolni. — Nehezebb és talán kevésbé népszerű, kevésbé könnyű sikerű út, de igényesebb és messzebb vezet. Az opera-műfaj is erre felé haladt a múlt században, eljutott oda, ahol a zeneszerző már egyben rendezővé is válik. Zenéje önállóan szabja meg a színpadi akció lebonyolódását, a szereplők magatartását.

 



A Csínom Palkóban mintegy tíz évvel ezelőtt a népszerű és mégis igényes daljátéki hang feléledését köszöntöttük, a Vidróczkiban is elsősorban ennek a nem olcsó módon népszerű zenés színpadi műfajnak újabb állomását szeretnénk üdvözölni. Daljátéknak azért nem merjük nevezni, mert egybekomponáltsága már sok helyen túlmegy a daljáték szokott formai keretein. A zeneszerző szeme előtt a népszerű opera megvalósításának, újbóli megalkotásának célja lebeg, olyan értelemben, ahogyan népszerű volt a maga korában és ma is az Mozart Varázsfuvolája, Verdi legtöbb művei, Puccini operaszínpada. A céllal egyet kell értenünk, de megvalósulásáról csak akkor beszélhetünk, ha a rádiójáték kiszabadul a rádióból és valódi, látható színpadon is talpára áll. Tudjuk, hogy eddigi kísérleteink alkalmával mindig ott bokrosodtak a gondok, ahol az akusztikus rádiószínpadról vizuális, valóságos operaszínpadra kellett lépniük az utóbbi évtized műveinek. Hiába, az operai librettista sem terem a rózsabokorban. A műfaj különben is világszerte permanens válságban van, új meg új műfajokban próbál újjászületni.



Közbevető megoldásnak, iskolának kínálkozik a film. Közelebb áll a rádiószínpadhoz, mint a valóságos játékszín, mert sokkal szabadabban tágíthatja színhelyét, idejét, technikai lehetőségeivel sokkal jobban követheti a képzeletet, mint emez. Eddig is iskolája volt zeneszerzőinknek, Farkas Ferenc is sokat tanult saját filmzenéiből ahhoz, hogy a Vidróezki zenéjét ilyen színpadi igénnyel megoldhassa. Különös és tanulságos esete a látott kép és a hallott hang drámai egységének.

Sokféle módja lehetséges a gyakorlati megközelítésnek. Hogy melyik mikor és hogyan válik be, azt majd a következő évek mutatják meg.



Annyi bizonyos, hogy a Vidróczki jó úton tesz egy lépést az új magyar zenésszínpad meghódítására.

Gondolatmenetünk nem az előadás elemző bírálata felé vágott. Mégis meg kell köszönnünk a július 20-i bemutató szereplőinek, egész együttesének és vezetőinek, hogy a művet hiteles interpretációjukkal erre az útra segítették. Csakis tolmácsolásuk hitelében bízva merhettünk ilyen módon belekapni témánkba is.



/Ujfalussy József/



* Megjegyzés: a cikk elején szereplő július 20-i dátumhoz képest már 1959. május 30-án megvolt a Vidróczki bemutatója (Kossuth Rádió, 20.30 – 22.00 óra.)


Gioacchino Rossini • 10232019-01-29 23:38:48

Nem mindennapi módon avatták fel Rossini szobrát az Operaházban - video



(Opera Facebook oldaláról) - 2018. november 13.



RENDHAGYÓ ROSSINI-SZOBORAVATÁS AZ OPERAHÁZBAN



150 éve hunyt el a kiváló olasz zeneszerző, Gioachino Rossini. A kerek évforduló alkalmából az Opera felkérésére Huber József készített mellszobrot az itáliai mesterről. Művészeink - Szemere Zita, Balga Gabriella, Horváth István és Szegedi Csaba - egy-egy áriával avatták fel a szobrot. A rendhagyó köszöntéshez rendhagyó helyszín is járt, így az éppen felújítás alatt álló Operaház különböző pontjain "szerenádoztak" az énekesek, zongorán kísért Tóth Sámuel Csaba. Részletek csendültek fel A sevillai borbélyból, Ory grófjából és az Olasz nő Algírban c. vígoperából, mely februárban ismét látható lesz az Erkel Színház színpadán. 





2019. január 22.. (Papageno.hu)



Horváth István és a Rossini-szobor - fotó: Berecz Valter


Operett, mint színpadi műfaj • 38142019-01-29 22:15:25

Múltidéző



TERMELŐSZÖVETKEZETI OPERETT PESTI SZÍNPADON:

 



Hölgyválasz




  • Szabad Föld, 1961. október 29.





Nincs olyan év, hogy meg ne jelennék néhány tűnődő elmélkedés az újságokban: „vajon idejét múlta műfaj-e az operett”. És olyan esztendő is ritkán akad, melynek során ne születne egy harsány sikerű új operett, olyan, amelyiknek a híre-zenéje szétárad az országon.



A tragédiát évezredek óta ismeri az emberiség és inkább új virágzásról hallunk, mint arról, hogy elsorvadna e műfaj. Költeményt is jócskán találunk olyat, amelynek korát csak ezerévekben mérhetjük; de szó sincs a vers válságáról. S az operett, a tisztahangú német népjáték, a csúfolódó hangú francia vígopera, a fanyarul gúnyos és merészen tiszteletlen angol daljáték leszármazottja, még alig egy százada született, de - a műfaj historikusai szerint - már első jelentkezésekor ez a kérdés fogadta: „maradandó lesz ez? ...”



S az operettet az egymást követő zátonyain napjainkig is átsegítette az, amivel első sikereit aratta. A történetet pezsgésben tartó gyöngyöző tréfa, a naiv érzelmesség. A szerelem győzelme az ártó szándék fölött... És a könnyű, jól megjegyezhető zene, ami úgy csillog a sokszor talmi operettmesén, mint harmat a virágkelyheken.

Ha csak ez folytatódnék a Fővárosi Operett Színház újdonságában, a Hölgyválaszban, akkor talán nem is foglalkoznánk a bemutatóval. Számunkra az teszi emlékezetesen fontossá e művet, hogy egy termelőszövetkezeti falu életét látja a közönség.



A történet színhelye nem kastély, hanem egy tsz-székház udvara, szereplői nem atlaszmentés gárdatisztek és hercegnők, hanem egy papucs tsz-elnök; az elnök termetes felesége; a házaspár leánya (igaz, ő „hercegnői szépségű”); a községi állatorvos; egy revizor, parasztok (borisszák és józanok, nagyhangúak és szerények, mint az életben) — szóval a mai falu.

Ráadásul még az is pontosan tisztázható, hogy miként került ez a jókedvű történet a pesti színpadra.



 Cseres Tibor író, a parasztság életének jó ismerője egy élménye alapján elbeszélést írt az Új Írás című folyóiratba. A színház emberei beleszerettek a csókaréti tsz-elnök történetébe. Operettet írtak belőle Török Rezsővel és Innocent Vincze Ernővel. Kétrészes játék lett Téglás Boldizsár históriájából, aki felesége befolyására, annak szeszélye szerint helyezgette ide-oda a szövetkezetben a női munkaerőket. Bonyolította a történetet egy félreértés Téglás és felesége, az elnök Ágnes lánya és a lányba szerelmes állatorvos, a tsz-be rendet teremteni jött ellenőr és az ellenőrt szerető postáskisasszony között. Pletyka keveredik a faluban, ami majdnem szétválasztja azokat, akik szeretik egymást, de végül is az operett boldog törvényei szerint győz az igazság, a szerelem s a muzsika.

Kiváló szerző, Ránki György alkotta az operett zenéjét. (Ránki írta annakidején a Körhinta című film felejthetetlen keringőjét is.) Ő maga egy nyilatkozatában azt mondta a Hölgyválasz muzsikájáról, hogy sokféle szám csendül fel a darabban: operára emlékeztető; hagyományos operettzene; olyan számok, melyekhez hasonlókat az Állami Népi Együttes mutat be; a most kivirágzó zenés komédiák levegőjét idéző stb. stb.



A kísérlet fölötti örömünk sem hallgattathatja el velünk, hogy a Hölgyválasz egyáltalán nem örökértékű alkotás. Gyengeségei abból erednek, hogy a szövegkönyv alkotói túlságosan ragaszkodtak az operettek hagyományos fordulataihoz. Ezért már eleve kiszámítható a főszereplők sorsa. Bátran fogadunk abba, hogy kiderül: a tsz-elnök nem szerelmes a postáskisasszonyba; az elnök leányának és az állatorvosnak a félreértését majd csak tisztázza a jó véletlen s a sete-suta revizor is csak elbotladozik a boldogságig.



Régi operettsablonok átszivárgását érezzük a főszereplők kiválasztásában is. A tsz-elnök írói megformálásán egy kicsit még a hajdani operett „nagyurak” emléke üt át, az állatorvos is végeredményben a régi „nagy parti” mai megfelelője s a revizor kedvesen ügyefogyott figurája olyan régi operettalakok édestestvére, mint a Víg özvegy, a Denevér, a Három a kislány, vagy a Hawai rózsája komikus figurái.

Mégis jó szórakozást nyújt az előadás. Fónay Márta elnökné-je, a Rátonyi Róbert alakította revizor, Csákányi László és Márkus Ferenc tsz-parasztjai számtalanszor megnevettetik a közönséget. Sikere van a szépen éneklő Németh Marikának, Zentay Annának (postáskisasszony) és jut a tapsból a helyenként merev Hadics Lászlónak, az állatorvos alakítójának s még Homm Pálnak is az elnök olykor fakó szerepében.



A Hölgyválasz olyan régi operettekkel együtt szerepel a műsorlapon, mint a nagyhírű Leányvásár és a klasszikusnak számító Boccaccio. Ezek mellett is sikerre számíthat. A darabon elömlő egészséges jókedv bíztat ezzel. A derűt és a szív kis szomorúságait egyaránt jól kifejező muzsika. És az, hogy a közönség magáénak vallja azt a világot, amit a nagymúltú magyar operettirodalomnak ez az új hajtása olyan szeretettel mutat meg.



/Bajor Nagy Ernő/


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44212019-01-29 12:26:56

A Dankó Rádió mai operettműsorában Házy Erzsébet énekfelvételei közül kettő is szerepelt az adásban: 



Fényes Szabolcs - Harmath Imre - Romhányi József:  Maya



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1971. április 12. Kossuth Rádió, 19.57 – 22.00



Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Bódy Irma), Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc



Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Cserés Miklós dr.



Részletek:



- Maya, Barbara és Rudi hármasa a 2. felvonásból „Oda vagyok magáért..” (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert)



- Maya, Barbara, Rudi jelenete „Párizs, te szép…” (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, RátonyiRóbert, énekkar) - megjegyzem, ezt a pompás tercettet  - számomra értthetetlenül - valamiért kihagyták a mostani színházi bemutató zeneszámai közül!



- Barbara belépője: „Macskaszerenád - Miau” (Galambos Erzsi, énekkar)



- Együttes: „Haccáré, haccacáré…” (Galambos Erzsi, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Korda György)



 



A délelőtt elhangzott műsort ismét meghallgathatjuk ma 18  és 19 óra között a rádióban és az interneten is.



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30942019-01-29 12:20:02

A Dankó Rádió mai operettműsorából:



Kálmán Imre - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Zsuzsi kisasszony (külföldön a darab átdolgozott változata, más librettóra: A farsang tündére) operettjéből hallhattunk három számot más-más felvételekről:



- Péterfi dala, I. felv.: „Hajnalcsillag fenn az égen, várlak rózsám, olyan régen…, hej, cicám…jaj, jaj, jaj! Jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám! Egy pici csók kellene ám!...” (Peller Károly)



- Zsuzsi dala:  „Sétál a korsón a szende kislány, a nap fénye szétomlik hullámos haján,…/ Légy az icipici párocskám! Páratlannál szebb a páros szám…” (Koltay Valéria, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András)



- Dal: „Rózsákat himbál a szél... /Holdfényes, illatos nyáréjszakák, hűs kert ölén, szép rózsafák… Hol vagytok nyáréjszakák…” ( Kövecses Béla, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Bánfalvy Miklós ) 



 



Fényes Szabolcs - Harmath Imre - Romhányi József:  Maya



A Budapesti Operettszínházban sok év után nemrég visszakerült a repertoárba  Fényes Szabolcs első, nagysikerű darabja. Most a Magyar Rádió 1971-es. teljes stúdiófelvételéről hallottunk néhány dalbetétszámot az operett jól ismert dalai közül: 



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1971. április 12. Kossuth Rádió, 19.57 – 22.00



Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Bódy Irma), Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc



Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Cserés Miklós dr.



Részletek:



- Maya, Barbara és Rudi hármasa a 2. felvonásból „Oda vagyok magáért..” (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert)



- Maya, Barbara, Rudi jelenete „Párizs, te szép…” (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert, énekkar) - megjegyzem, ezt a pompás tercettet  - számomra értthetetlenül - valamiért kihagyták a mostani színházi bemutató zeneszámai közül!



- Barbara belépője: „Macskaszerenád - Miau” (Galambos Erzsi, énekkar)



- Együttes: „Haccáré, haccacáré…” (Galambos Erzsi, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Korda György)



 



Vincze Ottó - Barabás Tibor - Semsei Jenő  – Romhányi József: Budai kaland - Balettzene (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel Gyulai Gaál Ferenc)



(Megjegyzem: az 1962 decemberében készült rádió-stúdiófelvételen Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós és a  Fővárosi Operettszínház Énekkara is közreműködik. 



Szívesem venném, ha a Dankó Rádióban ebből a daljátékból más, vokális részlet is felcsendülne olykor-olykor…)



A délelőtt elhangzott műsort ismét meghallgathatjuk ma 18  és 19 óra között a rádióban és az interneten is.



Ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya egy „könnyűzenei” együttes, a „Kamilka & Pesti Sikk”  jazz-pop-funk formációt létrehozó Kiss Kamilkával (szövegíró, énekes, fuvolán és zongorán játszik) és férjével, Lőrincz Ádámmal (dalszerző, zongorista) beszélget a „Túl az Óperencián” adásában.



 


Operett, mint színpadi műfaj • 38132019-01-28 20:51:52

Kapcs. 3812. sorszám



Múltidéző




  • Magyar Nemzet, 1951. október 26.



SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET



A „Szelistyei asszonyok" zenéje  (II/2. rész)



Zenei szempontból a „Szelistyei asszonyok” újabb, biztató lépés azon az úton, amelyen a magyar »könnyű«  muzsikának járnia kell. Sárközy István, néhány kitűnő és gyorsan népszerűvé vált tömegdal szerzője, első színpadi alkotásával is a széleskörű tömegekhez férkőzik közel. Legfőbb erénye ennek a nagyon tehetséges, friss leleményű, dallamokban gondolkodó komponistának, hogy egyénien jellegzetes hangja ellenére sem individualista, hanem a közösség érzéseit szólaltatja meg a saját személyén át. Ezért tartjuk szerencsésnek Sárközy zenéjét. Megvan benne minden alapfeltétel az új, szocialista típusú operetthez. Az »operett« szó itt nem helyénvaló kifejezés, mivel a szocialista-realista művészet »könnyűzene«- szektorában az operettből vígopera felé húzó daljáték lesz — erre a legvilágosabban a szovjet példák mutatnak.



SÁRKÖZY nemcsak ösztönösen, hanem tudatosan is azt az irányt követi, amely tartalmi és formai szempontból egyaránt az új, megnövekedett igények kielégítését tartja szem előtt. Mondanivalói nagy bőségben fakadnak fel egy olyan ember alkotó tehetségéből, aki megtalálta helyét az új világban és ennek az új világnak eszmei vonalon küzdő harcosa. Sárközy sajátosan friss, derűs és magabízó zenéje nem csupán művészeti ügy: állásfoglalás is.



Komoly erénye Sárközynek, hogy nemzeti zenénk hagyományaira épít, mégpedig a hagyományok elmélyült vizsgálata alapján. Persze, olyan darab esetében, mint a „Szelistyei asszonyok”, amely egy történelmi korszak levegőjét hozza be a színpadra, természetes követelménynek látszik, hogy a zeneszerző is a múltból merítsen, lehetőleg annak a kornak zenéjéből, amelyben a darab játszódik. Csakhogy ezt a feladatot kétféleképpen lehet megoldani: jól és rosszul. Sárközy jól oldotta meg. (Nem úgy, mint a nemrég bemutatott „Peleskei nótárius”  zeneszerzőinek egy része, akik egyáltalán nem használták ki a hagyományok feltárására kínálkozó lehetőséget.) A „Szelistyei asszonyok” zenéjét át- meg átszövik a régi magyar dallamok; ritmikája, levegője, színe, íze, egész jellege túlnyomó részben a magyar föld sajátos zenei megnyilvánulásaival közös. Figyelemreméltó módon tudta Sárközy összehangolni napjaink új zenei képletét, a tömegdalt a hagyománnyal. (A Fekete Sereg vitézeinek dala.)



A NAGYIGÉNYŰ PARTITÚRA még a könnyebb levegőjű, „operettes” részletekben sem válik soha sekélyessé. Nem árt, ha külön kiemeljük ennek fontosságát. Az úgynevezett könnyű zenében is lehet értékeset alkotni, ha a komponista itt sem feledkezik meg a színvonalról és a maga tehetségével szemben ezen a ponton is igényt támaszt. (Ellentétes példának megint csak a „Peleskei nótáriust” említhetjük: ott bizony a »könnyű«  könnyebb a legkönnyebbnél s mélyen alatta marad a megkövetelhető színvonalnak.) Sárközy daljátékzenéjének talán csak az a hibája, hogy nincs benne egy igazi, nagy, középponti szám, amelyet a közönség magával vinne. Legtovább cseng a fülben a »Mi vagyunk a szelistyei asszonyok” friss vezérmotívuma: ez azonban valóban csak motívum.



Mindent összevéve, Sárközy István jelentkezésében a legifjabb zeneszerző-nemzedék egyik komoly tehetségének előretörését láthatjuk, akitől még sokat várhat nemcsak az operettszínpad, hanem az Opera is.



Dicsérően emlékezünk meg a hangszerelést végző Halász Kálmánról.

A Fővárosi Operettszínház gárdájára nem csekély feladatot ró a zenei megvalósítás. Hogy igazán kitűnő előadásban szólal meg a mű, abban elsősorban Várady László karmesternek nagy az érdeme.  Gondos előkészítő munkája és eleven erejű vezénylése egyaránt hozzájárul a pompás eredményhez. De maga az együttes sem marad el a karmester mögött. Az operaszerűen végigkomponált részek különösen a kórusnak adnak fel fogas kérdést. Virányi László karigazgató helyesen értelmezi a korszerű kórus szerepét és a kar tagjai is átérzik megnövekedett felelősségüket.



AMI A TÁNCOKAT illeti: világos, hogy Roboz Ágnes, a koreográfus, a cselekményből iparkodott kinöveszteni a táncjeleneteket, hogy azok szervesen kapcsolódjanak a darabhoz. A tehetségéről megismert Roboz Ágnes (»Havasi kürt«!) ezúttal mégsem éri el a célját. Amikor a népi táncból merít, akkor üde és találó a tánckifejezés; mikor azonban a baletthez nyúl, kísérletezővé válik annyira, hogy elveszti maga alól a talajt, a felhasznált balett-elemek a darabtól idegeneknek tetszenek, vagy csak fogyatékosan fejezik ki a szándékolt mondanivalót. A harmadik felvonás ünnepségében a vitézek fáklyatánca úgy hat, mint a darabtól függetlenül létező produkció — mintha csak a „Fekete Sereg Központi Művészegyüttesének tánckara” tartana bemutatót a Fővárosi Operettszínház színpadán...



/Szenthegyi István/


Operett, mint színpadi műfaj • 38122019-01-28 15:07:04

Múltidéző



Magyar Nemzet 1951. október 25.



SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET



A „SZELISTYEI ASSZONYOK"  (II/1. rész)



Új operett- de általában színműirodalmunk meglehetősen adósunk maradt még a magyar történelem haladó korszakainak, mozzanatainak megelevenítésével. Ebből az adósságból próbált törleszteni a Fővárosi Operettszínház, amikor a »Szelistyei asszonyok«-at vette elő, Mikszáthnak ezt a bűbájos elbeszélését, amely a fiatal Mátyás király esetét az ál-szelistyei  asszonyokkal az egykori krónikákból kibányászott anekdotákból széles körben ismert és kedvelt történetté emelte. A Mikszáth-elbeszélés bátor, vidám s a szó igazi értelmében népszerű Hunyadi Mátyását, Mujkónak, az udvari bolondnak pünkösdi királyságát Várpalotán, a három különböző helyről összeszedett» szelistyei« menyecske bonyodalmasságában is bohóc kalandjait vitte színpadra Benedek András és Semsei Jenő, a két átdolgozó. Es amit ők toldottak hozzá az elbeszéléshez, - a főurak összeesküvését, Nagy András parasztlegény szerepeltetését  - azt is Mikszáth szellemében cselekedték. A» nagy palóc«, a miniszteri tarokk-partik kedélyes törzstagja írta ugyanis a »Szelistyei asszonyok«-ban a kővetkezőket: „Nálunk is nyomta, kínozta, sanyargatta a népet az olygarchia - de egy kopjás kapujú székely kúria udvarán már akkor ott szaladgált, ott játszadozott egy szöszkehajú, tömzsi gyerek, aki egy napon lármázó, kaszákkal fölfegyverzett parasztsereg élén fog megérkezni a kastélyok és várak alá…”



Erre a „szöszkehajú, tömzsi gyermek“-re, a felnőtté növekvő Dózsa Györgyre utal az új operett Nagy Andrása. Más kérdés azután, hogy az operettnek ez a hőse a maga kibontakozott dózsagyörgyi mivoltában nem előzi-e meg egy kissé korát? Azt a kort ugyanis, amikor maga király, Hunyadi Mátyás hadakozik az oligarchák, a népnyúzó kiskirályok ellen, s  amikor a parasztseregek e haladószellemű király mögé sorakozva, még csak erejüket próbálják, azt az erőt, amely nemsokára a várak és kastélyok ellen vezeti őket Mikszáth bámulatosan finom történelmi érzékkel vázolta fel a »Szelistyei asszonyok«-ban a Mátyás-korabeli Magyarország társadalmi helyzetét. Nagy Andrást az átdolgozók Mikszáth történelmi intenciói szerint teremtették meg, hiányt pótló figurát alkottak belőle, akinek elhisszük, hogy bajtársi kapcsolatba kerülhetett Mátyással, a népnek nemcsak nehéz sorsát szánó, hanem egyetemes érdekeit felismerő királlyal. De az már kevésbé hihető a Mátyás-korabeli paraszt legényről,- még ha faluja feldúlása daccá, bátorsággá is fokozta elkeseredését -, hogy szinte forradalmi öntudattal inti le a király gőgös főajtónállóját!



Általánosságban helyesen és ötletesen fejlesztette tovább a mindvégig érdekes és fordulatos operett Mikszáth elbeszélését, egyes részleteiben azonban feltűnnek a »modernizálásnak« azok a veszélyei, amelyekről Révai József beszélt a Színészkonferencián. A harmadik felvonásban például, - amely különben is mind eszmeileg, mind dramaturgiailag lényegesen mögötte marad az első két felvonásnak , Mátyás király és a Fekete Sereg viszonya helyenként néphadseregünk egy politikai tisztjének a honvédbajtársakkal való kapcsolatára emlékeztet. És míg az operett egyes mozzanatai kirívóan »modernek«,  az általánosságban jó, a mikszáthi stílus legszebb, legkifejezőbb fordulatait ügyesen átmentő szöveg helyenként érthetetlenül archaizál. Elsősorban a dalszövegek, amelyek egy része majdnem teljesen mai nyelven íródott, más része viszont Csokonai korának cifra nehézkességével próbálja visszatükrözni a »magyar renaissance«, könnyed világát.



Az operett rendezője, Apáthy Imre, az első két felvonásban ötletesen hidalta át a fel-felmerülő dramaturgiai hiányosságokat, a harmadik felvonásban azonban ö sem tud csodát művelni. Persze, a szinte macbethi hangulatokat keltő tábortűz-nyitó jelenet komorságát feltétlenül enyhíthette volna a lényegében vidám daljáték légkörének megfelelően. A rendezés számos sikeres tette közül kiszeretnénk emelni az ajándék- és férj-osztó lakoma mozgalmas eleven beállítását és azt a bravúrt, ahogy a lakomázóterem pillanatok alatt alakul át csatatérré. A színészek vállára nehéz feladatokat rótt a »Szelistyei asszonyok«, mert komoly, alapos színészi munkát kellett egyesíteniük az operett jellemző sajátosságaival, jobban mondva az elmélyült színészi alakításon túl még többletet is kellett felmutatniuk.



A „Szelistyei asszonyok“ szereplői  általában jól oldották meg ezt a kemény leckét, elsősorban Mátyás megszemélyesítői: Gábor Miklós és Pálos György. Az első szereposztás Mátyása, Gábor Miklós színesen, érdekesen játszik, de nem egyszer inkább egy szenvedélyes és lángolóan szerelmes fiatal költőt személyesít meg, mint okos és vidám Mátyás királyt. Pálos György közelebb jár Mikszáth furfangos »nagyorrú«- jához, mint Gábor Miklós, ő azonban helyenként túlságosan darabos.

A szelistyei asszonyok közül Honthy Hanna hiú, hatalomra vágyó szász asszonya és Kiss Ilona büszke, szép székely menyecskéje sikert arattak. A legjobban azonban a kis, pajkos Vuca színrehozója, Zentay Anna tetszett nekünk közülük, minden mozdulata, minden hangja azt adja, amit Mujkó »király« mond a kisleányról: »Igazi vadvirág!« Vuca másik megszemélyesítője, Gyenes Magda szépen és tehetségesen énekel, de filigrán, halk lénye nem illik ahhoz az ártatlanságában is csupatűz, román »fátá«-hoz, akinek Mikszáth nyomán az operett szerzői Vucát megrajzolták. A három asszony kísérőjét, az öreg bumfordi Rostó Pál prefektus uramat (csak úgy közbevetve: a Mikszáth-elbeszélésben Rostót Mihálynak hívják, csupán egyszer nevezik, nyilván sajtóhiba folytán, Pálnak!) Bilicsi Tivadar nagyszerűen hozza elénk: ez az alakítás Bilicsi színészi pályáján nem is jelentéktelen állomásnak számít. Mujkónak, a király bolondjának Latabár Kálmán testére szabott szerepében Apáthy Imre mindent elkövet, hogy pótolja Latabárt, pedig — mint azt a budai Piactéren való bemutatkozása bizonyítja — Apáthy önmagát adva is jól tudja játszani Mujkó szerepét. Nagy Andrást, a parasztlegényt Homm Pál férfiasan, rokonszenvesen formálta meg, nem ő tehet arról, hogy a szerep itt-ott kevesebbet mond és többet tesz, mint kellene. De igen rokonszenvesen játszik a második szereposztás Nagy Andrása, a fiatal Hadics László is. A főurak közöl Szentessy Zoltánnak és Antalffy Józsefnek jutott érdekesebb szerep. Ráthonyi Róbert lézengő rittere és Keleti László hájas korcsmárosa jól illeszkedtek be a népes színészgárdába. A széphangú Palócz Lászlónak még alaposabb színészi munkával kell megközelítenie Czobort, a Fekete Sereg tizedesét.



A díszletekVarga Mátyás alkotásai — stílusosan, ötletesen adták meg a térbeli keretet a Szelistyei asszonyokénak, amely kisebb hiányosságai mellett is azt bizonyítja, hogy a magyar múlt forrásából kiapadhatatlan bőséggel buzognak a témák, lehetőségek a legkülönbözőbb műfajok hasznára.



!Antal Gábor /





(A Szelistyei asszonyok zenéjét külön cikkben méltatjuk.)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30932019-01-28 14:46:24

Sárközy István – Benedek András – Semsei Jenő: A szelistyei asszonyok



A daljáték szövegét Mikszáth Kálmán kisregénye nyomán írták a szerzők, a verseket Innocent Vincze Ernő írta.



A Rádió Dalszínháza új bemutatója: 1983. augusztus 20., Kossuth Rádió 15.05 – 16.42



Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Breitner Tamás



Zenei rendező: Fejes Cecília.



Rendező: Békés András.

Szerkesztő: Bitó Pál



Szereposztás:



Mátyás király – Kalocsay Miklós

Szelistyei asszonyok:

Anna – Mészöly Katalin

Mária – Sudlik Mária

Vuca – Zempléni Mária

Nagy András, kocsis – Miller Lajos (Csernák János)

Mujko, udvari bolond – Benedek Miklós

Rostó Pál, prefektus – Sólyom Nagy Sándor

Wolfgang, kocsmáros – Palcsó Sándor

Czobor hadnagy – Mersei Miklós

Vendelné, fogadósné – Divéky Zsuzsa

Marini lovag – Lesznek Tibor

Bánffy, ajtónálló – Dózsa László

Kassai Mihály, földesúr – Kertész Péter



A Dankó rádió délelőtti operettműsorában ebből a ritkán játszott daljátékból és erről a rádiós felvételéről hangzottak el részletek Mészöly Katalin, Sudlik Mária, Zempléni Mária, Miller Lajos, Benedek Miklós és Sólyom Nagy Sándor, valamint az MRT Énekkarának előadásában.



Hozzáteszem, egy korábbi rádiófelvétel-keresztmetszetről (1961) - Vuca szerepében - Zentai Anna énekhangját is hallhatjuk, az MRT Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli.



A Túl az Óperencián adásának ismétlését ma 18 és 19 óra között hallgathatjuk meg a rádióban és az interneten is.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30922019-01-27 15:19:16

Kapcs.  2018., 446. sorszámok



Lehár Ferenc: Paganini



Rádió Dalszínházának bemutatója: 1981. március 16., Kossuth Rádió 19.15 – 20.35



Paul Knepler és Béla Jenbach szövegét fordította Kulinyi Ernő, átdolgozta és rádióra alkalmazta Erdődy János



Vezényel: Sebestyén András



Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



A hegedű szólót Hidy Péter játssza



Zenei rendező: Fejes Cecília

Rendező: Bozó László



Szerkesztő: Bitó Pál



Szereposztás:



Anna–Elisa – Kalmár Magda

Niccolo Paganini – Gulyás Dénes

Bartucci, Paganini titkára – Csákányi László

Felice herceg, Anna-Elisa férje – Rozsos István

Pimpinelli, kamarás – Palcsó Sándor

Bella Giretti, énekesnő – Lehoczky Éva

Laplace grófnő, udvarhölgy – Császár Angéla

Hédouvelli, tábornok – Gelley Kornél

Marco, Filippo, Emanuele, parasztok – Nagy István, Ambrus András, Szatmári István

Fogadós – Balázs Péter

Szobalány – Fodor Zsóka

Egy hang – Emőd György



 



A rádió új operettbemutatója alkalmából az  RTV Újságban volt olvasható az alábbi cikk:



„Másfajta hepiend”



Örültem, amikor a Rádió felkért Lehár Paganinijének fordítására és átdolgozására. Szeretem az ilyen munkát, és immár három évtizednél hosszabb kapcsolat köt a zenés színpadi műfajokhoz: társszerzője voltam sok operettnek, musicalnek és zenés vígjátéknak – ez most a tizenhatodik ilyen darabom. Zenei érdeklődésem, némi tájékozottságom és a muzsika szeretete segít ebben. Mindig örömmel dolgoztam zenés darabokon, és ami a fontosabb: a közönség is örömét lelte bennük, amint a darabok fogadtatása mutatta. Számomra üdítő változatosság az ilyen munka, jól megfér harminc-egynéhány történelmi regényem, filmjeim és egyebek írásával.



S ami a Paganinit illeti: ennek a darabnak – a dallamgazdag és változatos Lehár-muzsikán kívül – még sajátos vonzereje is van. Az operett műfaját a sznobok általában lekezelik, és egyik „érvük”, hogy ezek a művek törvényszerűen megnyugtató befejezéssel, úgynevezett hepienddel végződnek. Nos, a Paganininek is hepiendje van, de meglehetősen szokatlan alakulású. Szó sincs ennek a darabnak fináléjában a főszereplő-szerelmespár boldog összeborulásáról és egyesüléséről – ellenkezőleg!  Paganini, a nagy hegedűs, nem áldozza fel művészi szabadságát egy asszonyért, hanem a darab végén búcsút vesz tőle, és elindul világhódító útjára: a nő helyett az igazi nagy szerelmet, hegedűjét választja. És az asszony is belátja, hogy egy művész küldetése fontosabb a szerelemnél: elengedi a férfit.



Ez az érdekesség, másfajtaság teszi még vonzóbbá a művet, nemcsak nekem, aki dolgoztam rajta, de remélhetőleg a közönség számára is emberibbé válik ettől a történet és igazabbá. Bízom benne, hogy ez lesz a hallgatók véleménye is.



Még egy megjegyzés. Itt-ott ismerős sorokkal fog találkozni a hallgató. A nagyon kedvelt Lehár-muzsikák szövegeinek voltak régebbi fordításai és természetesen ismert felvételei is. Abban egyeztünk meg, hogy a régóta közismert, szinte kívülről tudott egyik-másik népszerű szövegsort meghagyom, és csak a továbbiakban kap új szöveget a muzsika. Így is történt.



/Erdődy János/



 



Az operett másik ismert magyar nyelvű rádiófelvétele: 



Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő: Paganini 



A rádió dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50 - keresztmetszet



Ezen a stúdiófelvételen Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós éneklik a főbb szerepeket. Km. Ney Tibor – hegedű, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Bródy Tamás.


Operett, mint színpadi műfaj • 38112019-01-27 11:29:46

Múltidéző



/Pannon Enciklopédia – A magyarság kézikönyve – Zene és tánc – Operett - /



Az operett fénykora



A 30-as, 40-es évekre az operett kinőtte a gyerekcipőt. A kezdetben bretlinek csúfolt műfaj egy-egy premierje valósággal társadalmi eseményszámba ment, mint például a "Marica grófnő"-é Bécsben (a "Szép város Kolozsvár" szöveget már a pesti bemutatóra találták ki), a "Hawaii rózsája" berlini bemutatója (Ábrahám Pál), vagy az Operaházban bemutatott Lehár-darabok ("A mosoly országa", "Giuditta"Walter Rózsival, Székely Mihállyal!). A "Sybill"-t (Jacobi Viktor) is műsorára tűzte első számú dalszínházunk. Bemutattak operettet a Budai Színkörben, a Városi (ma Erkel), a Pesti, a Víg- és a Magyar Színházban is, nem beszélve a Royal Revüszínházról és persze Erdélyi Miska, a zseniális igazgató, zeneszerző, szövegíró nyári, ligeti operettjeiről. A tehetséges zeneszerzők által komponált, kitűnő előadók ajkán felcsendülő dallamokkal egyik színházunk sem tekintette rangon alulinak az operettet.



Ekkor azonban a stílusában kettévált a műfaj: nagyoperettre és tánczenésebb hangvételűre. A rádió és a film útján Európába is betört az amerikai swing zene és a dél-amerikai ritmusok.



1931-ben egy frissen érettségizett 18 éves gyerekember kopogtatott be az Operettszínház igazgatói szobájába "Maya" című operettjével. 30 éves korára már ő lett a színház igazgatója, hogy azután érett fejjel ismét e pozícióba kerüljön. Fényes Szabolcs színrelépésével jött az a generáció, mely az angol valcerekben éppen olyan lírai tudott lenni, mint Kálmán Imre vagy Lehár Ferenc (Eisemann Mihály "Egy csók és más semmi", Ábrahám Pál "Toujours l'amour"), de volt érzéke ahhoz is, hogy a tánczene új ritmusait belopja az operett világába. Ábrahám már a 30-as években hamisítatlan swinges zenét komponált ("My golden baby"). Hát még Brodszky Miklós, Buday Dénes! Az már csak a sors gonosz fintora, hogy az akkor forradalmian ható dzsesszes zene elavultnak tűnt, amikor Ábrahám kiment Amerikába... Ottani sikertelenségébe beleőrült, skizofréniásan halt meg egy hamburgi hotelben 1960-ban.



Természetesen a konzervatív vonalnak is megvolt a közönsége (lásd Lajtai Lajos "Három tavasz"-ából a slágereket: "Legyen a Horváth-kertben Budán", "Hol van az a nyár"). Lehár ragaszkodott saját stílusához ("Cárevics"), és természetesen Kálmán hangvétele sem változott ("Montmartre-i ibolya", melyet kivételesen Szegeden mutattak be). A "régi" vonalat reprezentálta Huszka Jenő "Mária főhadnagy"-a is.



1947-ben Zerkovitz még megzenésítette Molnár Ferenc "Doktor úr" c. bohózatát, s a "Lehoznám néked a csillagot is az égből" kezdetű betétet az ország összes tánczenekara "bigin"-ben és tangó ritmusban kezdte játszani. A dalok és kuplék királyáról elismerték, hogy tánczenét is tud írni. Azután meghalt (majdnem egy napon Lehárral).



A 30-as évek elején ment el örökre Beöthy László igazgató, 6 év múlva, 1937-ben lebontották a Király Színházat, csak az operett nem halt meg. A II. világháború alatt a közönség a borzalmak elfeledésére járt az Operettszínházba. A háború konjunktúrát jelentett az operettnek!





Államosítás; a Rákosi- és Kádár-rendszer fényében és árnyékában



A szovjet csapatok még meg sem kezdték végső támadásukat Berlin ellen, amikor az Operettszínházban már a "Csárdáskirálynő"-t játszották. A háborúnál is nagyobb veszély leselkedett azonban a műfajra a "balra elhajló" kritikusok tollából, akik e zenés szórakoztatás puszta létét kérdőjelezték meg: "giccs... szentimentális... polgári". A támadásokat Gáspár Margit, az államosított Operettszínház igazgatónője hősiesen visszaverte. Sokakat kellett pótolni: Brodszkyt, Ábrahám Pált, Kálmán Imrét, Szirmai Albertet, akit az Egyesült Államokba sodort a háború, s csak 1964-ben, 84 éves korában jött újra Budapestre, egyik darabja bemutatójára.



A régi közönségnek változott az ízlése, humora, az új meg most jött életében először az Operettszínházba, és tágra nyílt szemmel hallgatta a felújításokat: Lehár Ferenc: "Luxemburg grófja"; Hervé: "Nebáncsvirág"; Kacsóh Pongrác: "János vitéz"; Ábrahám Pál: "Bál a Savoyban").



Az operettek szövegkönyve, humora korrodálódott az idők folyamán, a vékony szálú cselekmény könnyen széthullott. Azok viszont, akiknek kezét annak idején a fasizmus lefogta – Karinthy Ferenc, Tabi László, Békeffy István és Kellér Dezső -, lefújták a port, a felesleges pátoszt, maibbá tették a cselekményt. Új köntösbe öltöztették a "Csárdáskirálynő"-t, a "Három tavasz"-t stb. A zene pedig éppen úgy hatott, mint régen. Felnőtt egy új színészgeneráció: Rátonyi Róbert, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Zentai Anna, Galambos Erzsi, Felföldi Anikó, Lehoczky Zsuzsa, Oszwald Marika. Közülük nem egynek már a musicalekhez is volt affinitása. Az állami támogatás biztos hátteret jelentett színháznak, művésznek egyaránt (akadt rengeteg színházon kívüli szereplés), a meginduló televízió is ontotta az operett-összeállításokat: már nemcsak a bevételtől függött a lét. Persze be kellett mutatni a szovjet operetteket is (Dunajevszkij: "Szabad szél", Miljutyin: "Nyugtalan boldogság", Scserbacsov: "Dohányon vett kapitány"), s a közönséget ezek is jól elszórakoztatták.



Végre-valahára – a "balra elhajló" kritikák követelésére – megszületett az új, a mai operett, amely nem fényűző palotákban, hanem egy "Állami áruház"-ban játszódik. Kerekes János zenéjével, Barabás Tibor és Gádor Béla szövegkönyve a rémhírekről, a vásárlási hisztériáról szól. Mindhiába, a legnagyobb sikere mégiscsak Feleki Kamillnak volt Glauziusz bácsi ugyancsak szentimentális, a könnyzacskókat támadó dalával. A baloldali sajtó nagy csinnadrattával fogadta az operett "újjászületését"; ehhez hasonlót csak Farkas Ferenc "Csínom Palkó"-jának operaházi bemutatója alkalmából tett, ahol a muzsika népi hangvételét ünnepelte. Egyébként ezt a művet először a rádió zenés színháza mutatta be. Innen indult el hódító útjára a "Bástyasétány 77" ("A vén budai hársfák békésen suttognak") is. Hogy a "Csínom Palkó" operett vagy dalmű, arról sokat lehetne vitatkozni. Hasonlóképpen nehéz a határvonalat meghúzni egy-egy zenés vígjáték és az operett műfaja között. A bemutatás helye korántsem mérvadó, hiszen számos színpadon játszottak operettet – A Dohány utcában megnyíló Blaha Lujza Színházban éppúgy, mint a József Attila Színház épületében, ahol tekintettel kellett lenni a külvárosi közönség ízlésére is. Az új magyar operett bölcsője mégis leginkább a Nagymező utcában ringott.



A Rákosi- és Kádár-korszakban az Operettszínház legnagyobb érdeme az volt, hogy szinte minden nap zsúfolt házak előtt játszott. A nézők a háború emlékei, a kor igazságtalanságai elől menekültek az új magyar operett könnyes-derűs mesevilágába. Elismerés jár a szerzőknek és a rendkívül tehetséges szereplőgárdának, de ha mai szemmel végignézzük az akkori sikerdarabokat, aligha találunk közöttük felújításra érdemes értéket. Csak egy-egy dallam maradt fenn; a címek már nem sokat mondanak a mai közönségnek: "Boci, boci, tarka", "Aranycsillag", "Palotaszálló", "Szelistyei asszonyok", "Valahol délen", "Ipafai lakodalom". Talán egyedül a "Szabadság, szerelem" tekinthető időtállónak, melynek zenéjét az akkor már 79 éves Huszka Jenő komponálta. Az ő, nemsokára bekövetkező, valamint Kálmán Imre halálával véget érni látszott egy nagy operettszerzői generáció története. Azután, amikor Szirmai Albert is eltávozott, következett a



Finálé



A 70-es években az Operettszínház mindössze két magyar premiert tartott az operett műfajában: a "Toledói szerelmesek"-et és a "Szerdán tavasz lesz"-t. Mindkettő hatalmasat bukott. Később kísérleteztek még Mozart-opera bemutatójával is, nyugati és magyar musicalekkel, mindenféle tarka műsorral, de új magyar operett nem született. A magyar operett – évszázados ragyogása és hányattatása után – Atlantiszként süllyed el a szemünk láttára.



Hogy lesz-e még valaha is új magyar operett, azt ma nem lehet megítélni. Valószínűleg soha többé Lehár vagy Ábrahám stílusában. Ahogy Mozart is csak egy van, s muzsikája örök értékeink megismételhetetlen része. Hasonlóan áll ez a magyar operett történetével is: "Grüss mir die Donau" ("Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket"), "Dein ist mein ganzes Herz" ("Vágyom egy nő után"), "Play gipsy" (Hej, cigány"), "I wonder, wonder" ("Ha egyszer elmúlt a nyár")... Ezeket és a számtalan gyönyörű magyar operettdallamot énekelni fogják, míg ember él a Földön.


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12752019-01-26 21:54:31

Egy kis pontosítás - biztos elírás volt: 



a televízió Szerelmi bájital-előadás közvetítése  nem 1976-os, hanem 1966-os felvétel volt (László Margittal, Bartha Alfonzzal,Várhelyi Endrével, Bende Zsolttal, a karmester: Kerekes János)



Ezt követte a  Cosi van tutte  1962. december 6-i operaházi előadásának a sugárzása (Ágai Karola, Sándor Judit, Koltay Valéria, Bartha Alfonz, Palócz László, Maleczky Oszkár – a karmester: Erdélyi Miklós)



Aztán láthattuk a Tv-ben a Diótörő balett klasszikus,  1962-es előadásának archív felvételét Dózsa Imre és Dévényi Edith főszereplésével.



Ez a sorozat folytatódott most a Hovanscsinával.



Én is remélem, hogy a régi, archív – digitálisan feljavított - operafelvételek sora az Operából további darabok képernyőre (M3 csatorna) tűzésével bővülni fog!  Rendkívül sok értékes zenei kincs várhat még  újra bemutatásra!


A hangszerek csodálatos világa • 1852019-01-26 21:31:09

2019. 01. 24. - 12:12 forrás: MTI



Münchenbe kerül az utolsó Bogányi-zongora



A müncheni Deutsches Museumban helyezik el a tizedik, magyar állami tulajdonban lévő Bogányi-zongorát a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Müncheni Főkonzulátus és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) közös munkájának eredményeként.



A kölcsönszerződést Tordai-Lejkó Gábor, a Müncheni Magyar Főkonzulátus képviseletvezetője és Wolfgang M. Heckl professzor, a múzeum főigazgatója írta alá – közölte az Emmi csütörtökön az MTI-vel.



A kormány a Bogányi-zongorák magyar és külföldi közintézményekben történő elhelyezéséről és 10 zongora megvásárlásáról 2015-ben döntött abból a célból, hogy a különleges magyar zongorát megismerhesse mind a hazai, mind a nemzetközi zenei élet. A hangszerek elismert magyar, valamint külföldi kulturális intézményekhez kerültek, lehetővé téve, hogy világhírű művészek Magyarországon kívül is koncertezhessenek rajtuk, ezzel is öregbítve a magyar kultúra és zeneművészet hírnevét.



Az állami tulajdonban lévő Bogányi-zongorák hét magyarországi, valamint három külföldi – a Helsinki Sibelius Akadémia, a Moszkvai Állami Csajkovszkij Konzervatórium és a müncheni Deutsches Museum – helyszínre kerültek.


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 15762019-01-26 21:24:04

Ignácz Rózsa



Kemény Egon - Ignácz Rózsa - Soós László - Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai”



Magyar Rádió, 1955, rádiódaljáték





SZÁZTÍZ ÉVE SZÜLETETT IGNÁCZ RÓZSA SZÍNÉSZNŐ, ÍRÓ, MŰFORDÍTÓ



2019. JANUÁR 25. PÉNTEK 12:19



Magyar Idők



"AKI NEM HUNYÁSZKODOTT MEG"



A Szegedi Nemzeti Színház és a budapesti Nemzeti Színház tagja (1931–1939), a budapesti Színházi Magazin párizsi tudósítója (1939–1940), majd fővárosi napilapok esszéistája, riportere és a Fővárosi Kiadó lektora (1945–1947). A Református Élet szerkesztője. Ignácz Rózsa színésznő, író, műfordító 110 éve született.



„Telt házas érdeklődés övezte a kovásznai művelődési házban megrendezett tisztelgést, amit Ignácz Rózsa születésének 110. évfordulója alkalmából szervezett az írónő nevével fémjelzett irodalmi klub, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület. A rendezvényen Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a sepsiszentgyörgyi Balassi Intézet Magyar Kulturális Központjának igazgatója tartott vetítéssel egybekötött előadást a kovásznai írónő életpályájáról” – olvashatjuk az erdélyi sajtóban.



[…]



 


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12732019-01-26 13:34:17

Köszönöm! Már én is felakartam tenni a javított szereposztást - egyszerűen felháborító, hogy a médiában ilyen slendrián, megtévesztő információkat tesznek közzé.



A televíziós közvetítés végén a képfelírásos szereposztás is a téveset jelöli meg. Az operaelőadás felvételének televíziós időpontjaként az 1976. évszám van feltüntetve.



A balettkarból megnevezi a szólótáncosnőt: Sebestény Katalin.



Sajnos, csak fekete-fehérben láthattuk az operát, pedig színesben mutatott volna jól a látvány, kiemelve a diszlet-jelmez szépségeit is.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30912019-01-26 13:20:59

A Dankó Rádió délelőtti „Túl az Óperencián”  műsorában részletek szólaltak meg



Sidney Jones – Lionel Monkton Gésák (vagy egy japán teaház története)  című operettjéből:



Az operett rádióváltozatának bemutatója a Rádió Dalszínháza égisze keretében: 1970. február 14., Kossuth Rádió 19.25 – 20.37



Owen Hall szövegét Fáy E. Béla és Makai Emil fordította. A verseket Brand István írta

Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő




Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Bródy Tamás



A  szereposztás ez volt:



Az öreg Vuncsi – Feleki Kamill - próza

A fiatal Vuncsi – Kibédy Ervin - próza

Mimóza – László Margit (Domján Edit)

Fairfax – Bende Zsolt (Mécs Károly)

Molly – Petress Zsuzsa

Cunningham – Reményi Sándor (Csanaky József)

Katána – Bartha Alfonz (Verdes Tamás)

Lady Constance - Simor Erzsi - próza

Juliette – Csala Zsuzsa - próza

Imári márki – Csákányi László



Az operett rövid tartalma:  Angol hajó vesztegel egy japán kikötőben, ahol "A tízezer gyönyörűséghez” címzett teaházat sűrűn látogatja Fairfax angol hajóstiszt, aki – bár vőlegény – nem tud ellenállni a bájos gésa, Mimóza táncának. Ebből számos bonyodalom származik…

A darab rádióváltozatában ezt a történetet meséli el a teaház volt tulajdonosa – F e l e k i Kamill.



Ebből a klasszikus angol operettből hallottunk most három dalt az adásban:



- Fairfax kóruskíséretes „tengerész-dala” (Bende Zsolt és a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának Férfikara):



„Én tengerész vagyok, ám a fényes ég ragyog, mert az otthonunk a széles óceán! És ha partra léphetünk,  úgy örülnek nekünk, összecsődül annyi asszony és leány! Minden ember arca víg, sorra mind kezet szorít, és távozáshoz hívnak ám a nők! Járva messzi tájakat, ennyi kedvesünk akadt, egyre csak visszavárnak ők. /- Víg a tengerész! Bátor és merész! Lángra gyúl, ha lányra néz és átölelni kész! Hej, nincs időnk, hahó, lányka, vár hajónk, egy búcsúcsók, s az ég megáld! Az ég megáld, az ám!….”



-Mimóza dalkeringője:  „Szeretni szép…csak tánc… csak énekelj…”  (László Margit)



- Cunningham dala a kis japánokról: „Ha gőzhajód Japánba ér, és vár Nagasaki… félreáll Jappy, mert  vár a kis Jacky---/… I am Jappy and happy!...” (Reményi Sándor, km. az MRT Énekkara)

 



Az adás végén pedig Kemény Egon – Erdődy János Krisztina kisasszony című operettje nyitányának dallamai csendültek fel (km. az Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György – rádióbemutató:1959. augusztus 22., Kossuth Rádió, 20.25 – 22.00)



Ezt a műsort ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségén.


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12672019-01-25 20:33:37

Az M3 csatornán láthatjuk ma éjjel:



2019. január 25. péntek 21:05 - 23:35



Hovanscsina



Operaközvetítés (1976)



(150')



„A bojár Saklovityij jelenti a cárnak Ivan Hovanszkij herceg és fia, Andrej tervezett lázadását a sztrelecek támogatásával. Hovanszkij és népe hamarosan szembekerül a cári gárda haragjával… A Magyar Állami Operaház 1972-es előadását tárjuk nézőink elé, olyan feledhetetlen énekesek főszereplésében, mint Komlóssy Erzsébet, Melis György, Faragó András, Szőnyi Ferenc, Szalma Ferenc, Bartha Alfonz.



Muszorgszkij sötét hangulatú, ám gyönyörű, áradó melódiájú, ortodox vallási és szláv folklorisztikus elemekből táplálkozó, kiemelkedő kórusrészleteket is felvonultató operája 1682-ben játszódik. Egy olyan bonyolult történelmi korban, amikor bojárok és sztrelecek kerülnek szembe a cárral; kiállás a megtorpanással, hűség a hűtlenséggel, szerelem a birtoklással vívja harcát; az óhitűek pedig önkéntes máglyahalált vállalnak.”



Mogyeszt Muszorgszkij: HOVANSCSINA



Zenés népdráma öt felvonásban.



Szövegét írta: Mogyeszt Muszorgszkij



Fordította: Nádasdy Kálmán



Kiegészítette és hangszerelte: Nyikolaj Rimszkij-Korszakov



Rendezte: Békés András



Vezényel: Kórodi András



Km. a  Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara



Karigazgató: Nagy Ferenc és Németh Amadé



Szereposztás:



Hovanszkij Iván herceg – Faragó András



Andrej herceg, a fia – Bartha Alfonz



Golicin herceg – Szőnyi Ferenc



Fjodor Saklovityij, bojár – Melis György



Doszifej, az óhitűek feje – Szalma Ferenc



Márfa, fiatal özvegy – Komlóssy Erzsébet



Emma, fiatal német lány – Szabó Rózsa



Varszonofjev, Golicin bizalmasa – Katona Lajos



Kuzka, sztrelec – Nagypál László



Egy írnok – Palcsó Sándor



Első sztrelec – Varga András



Második sztrelec – Domahidy László


Erkel Színház • 96382019-01-25 20:29:48

:))


Erkel Színház • 96372019-01-25 20:29:30

:))


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30902019-01-25 11:45:44

Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél – az operett keresztmetszete



A Magyar Rádió új felvételének bemutatója 1964. április 2., Kossuth Rádió 20.30 – 21.46:



A dalszöveget Innocent Vincze Ernő és Romhányi József fordította



Közreműködik: Barlay Zsuzsa, Forgács Éva, Koltay Valéria, László Margit, Neményi Lili, Szőnyi Olga, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Palócz László, Melis György, 



valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András



Az összekötőszöveget elmondja: Elekes Pál



Zenei rendező: Fejes Cecília Szerkesztő: Bitó Pál



Erről a stúdiófelvételről szólaltak meg újra részletek a Dankó Rádió most délelőtt elhangzott  operettműsorában:




  • Nyitány

  •  Hármas (Koltay Valéria, Forgács Éva, Barlay Zsuzsa) és

  • Pepita dala (Bolero), II. felv.: „Házunkban, hol világra jöttem, csemete sok volt, épp egy tucat…/Az ördög bújt belém…” (Koltay Valéria)




  • Matrózinduló „Tengerésznek, tengerésznek…./  Tengerész! Tengerész!  … légy merész… összetart,  tettre kész, harcra kész… célhoz érsz!” (MRT Énekkarának férfikara)



Egy korábbi (1950-es évek) rádiófelvételéről is elhangzott egy részlet:




  • Stella és Markó szerelmi kettőse: "Stella, nézd, hogy sugárzik a fény a kék tengeren, mégis itt-ott sötétlik mélyében száz rejtelem. Stellám! Sorsunk mélyén is rejtőzhet még száz veszély! Tán még ma csak néma sugárban ég szenvedély!...”(Gencsy Sári, Melis Györgykm. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György)



A "Túl az Óperencián" adásának ismétlését délután hat és hét óra között hallgathatjuk meg a Dankó Rádióban és az interneten.


Operett, mint színpadi műfaj • 38102019-01-25 11:38:18

SZINHÁZTÖRTÉNET



RÓNA KATALIN: A könnyű, zenés műfajról



Beszélgetés Gáspár Margittal



(SZINHÁZ – 1974. március szám)



Színházi életünkben alig találkozhatunk több félreértéssel, mint amennyi a zenés színházat körülveszi. Szenvedélyesen ütköznek a nézetek. Vannak, akik harciasan támadják, sokan lelkesen védik-pártolják hagyományait és jelenét. Némelyek elnézően mondják: „ahhoz képest, hogy operett", mások az ízlésnevelés jegyében vitatkoznak róla, és megint mások a színházba járó tömegek toborzójaként fogják fel.



-Valójában melyik a járható út? Milyen szerepet tölt be korunk színházi életében az operett, a könnyű, zenés műfaj? erről beszélgetünk Gáspár Margittal.



- Kedvenc rögeszmém, amint ezt már A Múzsák neveletlen gyermeke című könyvemben megírtam, hogy az operettnek is, mint a többi színházművészeti törekvésnek, kétezer éves története van. Az egyetemes színháztörténet során ugyanis világosan követhető a nagy drámai színházművészet fejlődésével párhuzamosan a játékos-zenés, félig-meddig rögtönzött könnyű műfaj vonulata is. Őse a mímesjátékokban kereshető, s az általános fejlődés folyamatában a commedia dell' artéban teljesedett ki a könnyed, szórakoztató, mindig komplex műfaj. Különböző válfajai, amelyek a századok során különböző neveket viseltek, egytől egyig annak a játékformának az ősei, amelyet ma operettnek nevezünk. Mint ahogy ennek egyenesági leszármazottja, mai ihletésű formája a musical. –



- Miért szálka sokak szemében a könnyű, zenés műfaj?



- Ahogy ma támadják az operettet, mindig támadták - más okokból, más indokokkal, de hát ez már évszázados küzdelem. Amíg nem ismerték fel benne az üzletet, amíg nem kommercializálódott, erősen csipkelődő, szórakoztató műfaj volt. Ezt a korszakot, Offenbach korszakát tekinthetjük az „aranykor-nak". Amikor azonban - tekintettel a kirobbanó sikerekre - üzletté kezdett válni, már egyre inkább olyan darabok születtek, amelyek társadalomra, társadalmi helyzetekre való tekintet nélkül bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között előadhatók. Így lehet részben indokolt, részben indokolatlan az operettel szembeni támadás. Indokolt, ha a bécsi operett teljesen a háttértől, a társadalmi fejlődéstől elvonatkoztatott, üres formává vált vázait viszik színre. De indokolatlan, ha azt a könnyű és gondtalan szórakoztatási formát veszik célba, tartják károsnak, amely állítólag a komolyabb zenei igényeket csökkenti vagy netán más műfajoktól vonja el a közönséget.  



Természetesen így van, de azért ez általában színvonal kérdése. Egy „poros" operett  „poros" előadásban nem erősítheti a közízlést.  



- Valójában mindig a színvonal a döntő. A tapasztalat azt mutatja, hogy a zenés színház, ha jól teljesíti hivatását, új nézőket toboroz más műfajok számára is, azok sorából, akik korábban nem voltak színházlátogatók. Hiszek abban, hogy alkalmas arra, hogy új tömegekkel is megszerettesse a színházba járást.



- Egyik kiváló kritikusunk nemrég megjelent cikkében azt állította, hogy akik az operettet rehabilitálni próbálják, lejáratják a köztudatban Bartók hitelét. Ezt a furcsa vélekedést csak annak jellemzésére idézem, hogy még ilyen művelt és okos koponyákban is mekkora zűrzavart támaszthat az az ártatlannak látszó szó, hogy operett. Már ugyan miért követne el merényletet a világszerte növekvő Bartók-kultusz ellen az, aki lelkifurdalás nélkül hallgat például Lehár-muzsikát? A Kilimandzsáró hava egy árnyalattal sem lesz kevésbé tündökletes attól, ha a dunántúli dombok lágy hajlataiban is szívesen gyönyörködünk.



 - Minden műfajnak vannak időhöz, korhoz kötött formái. Minthogy az a zene, amelyet az „arany-" és még az „ezüstkor" nagy operettkomponistái létrehoztak, valóban kitűnő - természetesen a maga műfajában -, és oly régóta élvezi a közönség elismerését, ez feltétlenül elgondolkoztató. Goethe, akinek igazán nem az volt a hobbyja, hogy közhelyembereket nevelgessen, azt írta valahol: „Ami több évtizeden keresztül maradandónak bizonyul, és mindenkor élvezi a nép kegyét, abban már kell hogy legyen valamilyen érték."  



- Az operettek szövege, mondanivalója igencsak elavult. A kérdés az, hogy a ma már valóban világszerte klasszikusnak számító operettzenét milyen módon lehet úgy színpadra vinni, hogy az előadás kielégítse az operettkedvelők igényeit, és egyszersmind közelebb kerüljön a mához, a ma nézőjéhez



- Azt hiszem, erre egyetlen út van - olyan értelmes vígjátékká kell alakítani a meglevő anyagot, amely önmagában is megállja a helyét a színpadon. Ha ironikus színezetet tudunk adni az alapcselekménynek, ahogy ezt a Luxemburg grófja és a Csárdáskirálynő felújítása igazolta - nyert ügyünk van. Természetesen a bécsi operett-típus átdolgozása sohasem lehet önmaga paródiája vagy szatírája, mert ennek a zene ellenáll.



- Hogyan látja az operett és a musical kapcsolatát vagy ellentmondását adott színházi kereten belül?  



- Nem látok ellentmondást az operett és a musical között. Nyilvánvaló, hogy a könnyű, zenés műfaj a korszerű életérzésnek megfelelő, új kifejezésformákat keresi. Ez mindenfajta fejlődés természetes folyamata. A musical ennek az „örök műfajnak" az egyéni útkeresése. És ez az útkeresés eredményekben igen gazdag. Zenében, táncban, sőt, ami a legfontosabb: mondanivalóban, tartalomban is igyekszik megújulni. Az esetek legnagyobb részében a musicalek szövegkönyvei színvonalas szerzők, jeles írók alkotásai.  



- Az Operettszínház néhány magyar alkotás mellett műsorra tűzi a világ különböző tájain sikert aratott nagy musicaleket is. Ezek Budapesten hol forró, hol hűvösebb fogadtatásra találnak.



- Feltétlenül jónak és szükségesnek találom a külföldön bevált musicalek bemutatását Budapesten. Hiszen ebben a még útkereső műfajban újat teremteni nagyon nehéz. Annál is inkább, mert a közönség a régihez szokott. A régit keresi, az ismert muzsikát akarja hallani, és a legérdekesebb újat is bizonyos fenntartással, idegenkedéssel fogadja. Van genius loci - így a közönség meghatározott „elvárással" megy az Operettszínházba, s az elmúlt tizenöt év nagy sikerei többségükben a régi operettek voltak. Persze minden csak szoktatás kérdése. Meg kell találni a kontaktust, még akkor is, ha az „elvárás" némileg ellenszegül az újnak.



-  A z utóbbi időben sok szó esik a színészképzésről a zenés műfajban, hiszen itt a művésznek egyformán jó színvonalon kell énekelnie, táncolnia és a színészmesterséget is úgy kell tudnia, mint egy prózai színésznek.  



- Az operett mindig a színészek színháza volt. Nagy egyéniségek, sugárzó tehetségek generációja teremtette meg az operett népszerűségét. A musicalek látszólag közelebb állnak a kollektív színjátszás műfajához, de valójában ezek is erőteljes színészi egyéniségekre épülnek. Bármelyik világhírű musicalt nézzük a Hello, Dollytól a La Mancha lovagjáig, úgy látszik, ez mindig jellemző marad. Ezért is nagyon fontosnak tartom sokoldalú operett- illetve musicalszínészek képzését.  



- A prózai színházakban egyre gyakrabban és egyre nagyobb sikerrel kísérőzene, esetleg tánc vagy pantomim egészíti ki, ha úgy tetszik, teszi egésszé az előadást. Mi a véleménye a két műfaj közeledéséről, találkozásairól?



- Korunkban, amikor a televízió-, a rádiójáték, a film szinte már elképzelhetetlen kísérő, aláfestő muzsika nélkül, természetes a prózai színház közeledése a zenéhez, a tánchoz. A közönség is a komplex műfajokat igényli. És ha arra gondolunk, hogy a színjátszás valamikor keletkezése idején is „összetett műfajú" volt, igazán nem mond ellent a természetnek, hogy ide is érkezik vissza. Nem szólva arról, hogy a zenével, tánccal illusztrált színház mindig könnyebben nyeri meg a tömegek érdeklődését. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lesznek mindig tisztán prózai művek, de - ahogy a kezdetektől fogva, nyilvánvalóan a jövőben is - egymás mellett és egymást kiegészítve fognak élni.


La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa • 1362019-01-25 10:27:47

Bartók Rádió, 19:35 – 20.36 Koncert



Zsidó Kulturális Fesztivál 2018



Csordás Klára dalestje



Zongorán km.: Harazdy Miklós



1. Félix Mendelssohn-Bartholdy: A dalnak lenge szárnyán, 



2. Fanny Mendelssohn: Éji vándor,



3. Jacques Offenbach: Périchole levele,



4. Goldmark Károly: Annyi mindent mondott nekem,



5. Gustav Mahler: Ha a szépséget szereted,



6. Reynaldo Hahn: Az utolsó keringő,



7. Arnold Schönberg: Ária az Árkádia tükréből,



8. Mordechai Gebirtig: Yankele,



9. Kálmán Imre: A csárdáskirálynő – Túl az Óperencián,



10. Irving Berlin: Szeretem a zongorát,



11. Friedrich Hollaender: A fejem búbjától a lábujjamig szerelmes vagyok,



12. Erich Korngold: Őszinte búcsú,



13. Paul Ben-Haim: Szél, szél,



14. George Gershwin: Nyáridő,



15. Kurt Weill: Szeptember dal,



16. Kozma József: Hulló levelek,



17. Jerome Kern: Tegnapok,



18. Leonard Bernstein: Valahol



(Goldmark-terem, augusztus 30.)



 (Ism. február 6., 12.36)



 


Thomas Hampson • 2642019-01-25 10:22:34

Ismétli a Bartók Rádió ma délután:  



Január 25., 12.36 - 13.31 - Thomas Hampson dalestje a Müpában - a  2007. szeptember 16-án adott koncertjének hangfelvétele


Erkel Színház • 96322019-01-25 10:17:50

Egyetértek: fázósan sokan vették fel kis kabátjukat,  volt, aki kis pulcsival, kardigánnal felszerelkezve érkezett  vagy  tért vissza a szünet után. Én is kissé dideregtem a hűvös kllíma miatt; a kezdetben még megvolt melegség érzetét egyre inkább  felváltotta  a színpadi drámából fakadó  borzalom  végső kiteljesedésének megnyilvánulása következtében fellépő, katarzissal egybekötött borzongásom - amit az előadás közben időnként oldott a színpadi történéseknek, a művészek játékának izzó hőfoka az elviselhetőség mértékére. 


Erkel Színház • 96312019-01-25 09:30:31

Giacomo Meyerbeer: A hugenották - előzetes (+ video montázs)


Erkel Színház • 96292019-01-24 19:45:20

Petri Lindroos finn basszista személyében tegnap este  egy remek hangú és kiállású vendégművészt köszönthettünk az Erkel Színházban - és tapsolhattunk neki  A hugenottákban!



Giacomo Meyerbeer romantikus történelmi francia nagyoperája ebben az évadban először került színre, és csak ajánlani tudom minden operabarátnak a 2017-es ragyogó produkció további három előadásának a megtekintését! 



 Lindroos  Marcel-megformálása elsőrangú, merem állítani – főleg énekhangját tekintve – élvezetesebb őt hallgatni ebben a szerepben, mint anno Bretz Gábort.  A finn operaénekes sötét színezetű basszusának megvannak a mélységei és a középhangok is erőteljesen szólalnak meg.  Nagy sikere volt, méltán ünnepelte őt is az előadás végén a publikum!



Kolonits Klára Valois Margit királynéjára  megint „feltette a koronát” -  szopránjának mennyei hangzatai, csodás koloratúrái, jellemábrázoló művészete most is elbűvölő; nem maradt el a hangos ováció ezúttal sem a II. felvonás nyitó képében énekelt,  többszakaszos nagyáriája után, és az előadást követő tapsorkán – kiemelten - őt is illette!



Raoul alakítója, Boncsér Gergely  tenorja hullámzó színvonalon szólt, a nyitó, rendkívüli követelményeket támasztó áriájának magasságait biztosan hozta, aztán mintha „tartalékolt” volna a végére,  a továbbiakban kissé visszafogottra vette a szólamát, így a királynővel énekelt kettősében is,  azonban a negyedik és ötödik felvonás nagyhatású, Valentine-nel énekelt kettőseiben megint szárnyalt az énekhangja.  Összességében Boncsér Gergely kifinomult lírai tenorjának vivőereje van,  a rendkívül kényes, magas hangokat is fölényes biztonsággal  „nyitja ki”.  Megállapítható – ha nincs diszpozíciós problémája - nála jobban ezt a szerepkört itthon senki nem tudja így abszolválni – ilyen szerethetőn!



Valentine megformálója Létay Kiss Gabriella  számomra felemás alakítást nyújtott:  III. felvonásbeli áriájának előadása nekem kissé haloványnak tűnt, és mintha diszponálási problémái is lettek volna,  míg a IV. felvonás jeleneteiben (a  kétrészes áriája; hármasa Marcellel és Raoullal) már sokkal jobb volt, de a szerelmi kettősben mintha kissé túldimenzionálná magát – ami nálam visszafogja az élmény kiteljesedését. Az opera fináléjában  - Boncsérral együtt -  megint igen meggyőző alakítást nyújtott. 



A többi énekes-kiválóságunk hozta a tőle elvárható, a  korábbi előadásokból is megismert és elismert formáját: kiemelem közülük Balga Gabariella (Urbain apród), Sándor Csaba (Nevers grófja),  Cseh Antal (Saint-Bris gróf) alakítását, de a többi kisebb karakter megszemélyesítői is, meg a tánckar tagjai ugyancsak  színvonalasan látták el nem kis, de hálás feladatukat!



Az Énekkar most is óriásit produkált: hatalmas, sok énekelni valója van mind az öt felvonás alatt! Csak dicsérni tudom, ahogy a közülük kiemelt szólamtársakat is külön, az apróbb jeleneteikben való helytállásukért. 



A Zenekar az előjátékban még  kissé  „egyenetlen”  hangzásokat produkált, főleg a rézfúvós szekció megszólalásainál tapasztaltam ezt,  de aztán Oliver von Dohnányi remek tempójú dirigálásának köszönhetően és irányításával együttese már végig színvonalasan játszott: nagy feladat a karmesternek e monumentális opera hatalmas apparátusainak összefogása. Igazi kihívás számára is ez a Meyerbeer-opera!



Elmondhatom, hogy az ötfelvonásos monstre mű rengeteg ének-zenei szépséggel szolgál az erre nyitott fülnek, és a francia vallásháború - a Szent Bertalan-éj (1572) -  történeti keretében játszódó  alkotás  Szikora János rendezőnek és alkotócsapatának ez a látványos színpadi kiállítása nem hagyja közömbösen a nézőt - amúgy is elgondolkodtató és érzelmi hatással bír -  túl meseszövésén is. 



Meyerbeer operája az Opera repertoárjának egyik szenzációs darabja, megkerülhetetlen tényező: jövőre is az egyik ékköve kell hogy maradjon - a meghirdetett „keresztény-évad” egyik reprezentatív darabja lehet   A hugenották is.


Operett, mint színpadi műfaj • 38092019-01-24 12:36:02

Kapcs. 3808. és 3807. sorszámok



SZINHÁZTÖRTÉNET



SZLOVÁK LÁSZLÓ: A „Ieminősített "műfaj ünnepe



 (III/3. rész)



* A Fővárosi Operettszínház fennállásának 50. évfordulóján elhangzott beszéd. (SZINHÁZ – 1974. március szám)



A közelmúltból a jelenbe



A teljes művészi fegyverzetben zenés színházat vállaló társulat most itt ül velem szemben, és én nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy ennek a munkának 13 éve részese lehetek. Elődeim elismert művészek voltak, én pedig kultúrpolitikus vagyok. Sokan azt vallják, hogy a színház diktatorikus vezetést igényel, és én diktátor nem vagyok. A munkatársak helyes megválasztásában kerestem a megoldást, és nem panaszkodhatom, mert ez is kialakult. Visszatetsző lenne talán, ha a tárgyilagosság látszatával akarnám értékelni ennek az utolsó 13 esztendőnek a történetét. Talán csak annyit, hogy az első három esztendő kielégítő művészi eredményeket hozott, majd hároméves hullámvölgy után az utolsó hét esztendő eredményekben gazdag volt. Tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy az elért eredmények aligha születhettek volna meg a Petőfi Színház nélkül. A Petőfi Színház kitűnő művészgárdája, Szinetár Miklós vakmerő művészi vezetésével sikerek és kudarcok közben lerakta a korszerű zenés színház alapjait. Színészeitől sokoldalú, igényes munkát követelt, modern tánckart szervezett, és kitartóan birkózott az e téren elmaradt közönségigényekkel. A Petőfi Színház kitűnő színészeit, valamint új feladatokra nevelt tánckarát a Fővárosi Operettszínház adoptálta, és elkezdhettük a munkát, hogy mi is bekapcsolódjunk a nemzetközi értelemben korszerű zenés színházak művészi áramkörébe. Színházunk első, kimagasló musicalsikerei Seregi László nevéhez fűződnek. Azóta is évről évre kitűnő rendezői munkával segíti színházunk fejlődését. Így hát Seregi László hozzánk tartozik szívünk - és a gyakorlat - szerint, akkor is, ha újabban vendégként jár haza. A művészi igények ugrásszerű növekedése, valamint sokrétűsége Vámos László főrendező vezetésével kimagasló eredményekhez vezettek. Vámos László művészi programja, melyet bemutatkozásakor, hat éve kifejtett a színház társulata előtt, az évek folyamán igazolódott. Programja ma is töretlenül érvényes. Lényege: korszerű zenés színház, korszerű társulattal, mely a nemes hagyományok hűséges ápolását is feladatának vallja. Ez a művészi program a társulat megfiatalítása nélkül lehetetlen lett volna, ezért indítottunk stúdiót színházunkon belül, és ezért létesített Vámos László a Főiskolán utóbb tanszakot a zenés színház művészgárdájának utánpótlására. Ennek a ma is érvényes, folyamatos nevelő tevékenységnek eredménye, hogy most, 50 éves fennállásunk jubileumán programunk minden egyes produkciójában megtaláljuk vezető szerepekben azokat a fiatal művészeket, akik már e legújabb korszak neveltjei. Ma már arról is könnyű szívvel beszélhetünk, hogy ez a határozott előrelépés kezdetben társulatunkat két táborra osztotta. Ez természetes! Nincs okunk és jogunk, hogy az elért eredmények fedezékéből fölényesen bíráljuk az akkori aggodalmakat. Az új, az ismeretlen bizonytalanságot ébreszt. Így van ez, amióta világ a világ. Az operett hívei megható ragaszkodással féltették saját műfajukat a korszerű zenés dráma meg-jelenésétől, és érveiket erősítette ideig-óráig, hogy új törekvéseinkhez még közönségbázissal sem rendelkeztünk akkor. A művészi fejlődés természetrajzi törvénye, hogy a kiélezett ellentétek színházunk javára váltak. A korszerű zenés színház hívei mindent elkövettek, hogy siker igazolja törekvésüket, ugyanakkor a hagyományos operett képviselői arra kényszerültek, hogy erőik teljes összefogásával igazolják műfajuk időálló voltát. És ez az ellentétes indulatokból fakadó versengés összekovácsolta a társulat egészét. A West Side Story sikere óta nem ellendrukkerként nézik meg egymás produkcióit az operett és a musical reprezentánsai, sőt büszkék, ha a hajdan még ellenérzéssel minősített „másik" műfajban szerepet kapnak. Kiderült, hogy nincs két műfaj, csak kibővült szín-skála, és kiteljesedtek a lehetőségek. A korszerű zenés színház nívóját jelöli, hogy vezető szerepekre olyan kiváló művészeket nyerünk meg évről évre, mint Bessenyei Ferenc, Psota Irén, Gábor Miklós, Darvas Iván, Básti Lajos. És most nem a tiszteletlenség megbotránkoztató merészségével mondom: kiváló vendégművészeink művészi fegyvertárát gazdagítja egy-egy vendégszereplés nálunk, magyarán: tanulnak az itt kapott feladatokból, és teljesebb fegyverzettel térnek vissza egy-egy vendégszereplés után saját prózai színházukba. Lelkesen méltatom színházunk eredményeit, de nincs ebben semmi hamis pátosz. Valódi ünnepe ez a magyar zenés színháznak, és az eredmények összegezése rendkívül nagy felelősséget ró ránk egy szüntelen változó, fejlődő műfaj szolgálatában. Nem titok, hogy értékes fiatalságunk hatalmas tömegének csak egy töredéke ismeri és szereti színházunkat. Velük is hangot kell találnunk. El kell érnünk, hogy fiatalságunk egésze színházunkat sajátjának érezze. Arra törekszünk, hogy műsorpolitikánkban teret kapjanak azok a korszerű zenés drámák is, melyek a fiatalságot saját problémáikkal szembesítik gondolatgazdag, bátor, tudatformáló erővel. A korszerű magyar zenés színház megteremtésének egyik alapvető problémája, hogy az írók, a valódi szerzők közül kevesen pártolták. Könnyű műfajnak tekintették, lenézték, távol tartották magukat. Márpedig befullad minden művészi vitalitás a színházban, ha nem kap méltó feladatot. Szerzőgárdát nevelni egy sokrétű színházi műfajhoz nagyon nehéz, de lelkesítő feladat. Ez év tavaszán a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztálya hatalmas írógárdát aktivizált a zenés színház megújhodása érdekében. Nem kis anyagi áldozattal és szakmai segítséggel pályázatot hirdetett, személyes agitációval megmozdította az Írószövetség élgárdáját. A most induló évadban már országszerte láthatjuk majd ennek a nagyszerű kezdeményezésnek az eredményeit. Úgy gondolom, ez az ünnepi találkozás méltó keretet ad, hogy megköszönjük mindazok fáradozását, akik a zenés színház ügyét előrelendítették. Az élet nem áll meg, egyszer napjaink is a történelem távlatába kerülnek, de úgy érzem, jó úton járunk. Színházunk félévszázados fennállásának jubileumi ünnepén tehát nem csupán elért eredményeinket ünnepeljük, de azt az örömöt is, hogy jó úton járhatunk. És hogy végre csak rajtunk múlik, mit hagyunk az utódokra. E fél évszázad történetének összegezése ad erőt és önbizalmat mindnyájunknak, hogy tovább munkálkodjunk hivatásunkban, és továbbvigyük szép mesterségünk ügyét egy otthonára talált, hazájában békésen munkálkodó, dolgos nép örömére. Ezzel az 1973-74-es évadot, valamint a következő 50 évet megnyitom. Ígérem, a legközelebbi, az évszázados évfordulón rövidebb leszek.


Operett, mint színpadi műfaj • 38082019-01-24 12:34:29

Kapcs. 3807. sorszám



SZINHÁZTÖRTÉNET



SZLOVÁK LÁSZLÓ: A „Ieminősített "műfaj ünnepe



 (III/2. rész)



* A Fővárosi Operettszínház fennállásának 50. évfordulóján elhangzott beszéd. (SZINHÁZ - 1974. március szám)



Igazi fordulat



Kétségtelen, hogy színházunk történetének legdöntőbb fordulata Budapest felszabadulása volt 1945. február 13-án. Ami akkor történt, az ma már történelem. Történelem még akkor is, ha átéltük. Nemzeti létünk legfájdalmasabb és legszégyenteljesebb korszaka véget ért, és megindult az élet. Az országépítés első időszakának egyik múlhatatlan értékű eredménye, hogy államosítottuk a színházakat. Es ez soha nem ismert lehetőségekkel ajándékozta meg hivatásukat szerető művészeinket. Az államosítás egy csapásra megszüntette a létbizonytalanságot, megadta a művészi alkotás korlátlan lehetőségét, és ami a legdöntőbb: biztosította, hogy a színház többé ne csupán egy polgári közönséghez szóljon, hanem kitárhassa kapuit az egész nép előtt. Színházunkban a nagy és szép hagyományok megőrzése, valamint a műfaj gondolati kiteljesítése ekkor Gáspár Margit igazgatói feladata lett. Nagy kultúrájú, írói-művészi hitele, eszmei elkötelezettsége az új, nagy feladatok méltó gazdájává avatta, és Gáspár Margit a legmagasabb színvonalon bizonyított is. Vezetése alatt színházunkban a műfaj érzelmi töltése nemes romantikává teljesedett, egyszerre jutott érvényre tudatformáló igazság, magas nívójú zene, költészet és féktelen, vidám életszerelem. Az új műsorpolitika a mi színházunkban úgy igazolódott, hogy a zenével, énekkel, tánccal szervezett drámai rítus az eszmeiség légkörében hazatalált. Szinkronban a történelmi fejlődés igényével a zenés színház nem lehetett többé olcsó romantika, sem búfelejtő kikapcsolódás. Gáspár Margit színházának nem volt egyetlen bemutatója, melynek újraértékelésére kényszerülnénk. A közönség szépséget váró izgalommal, ünnepi hangulatban foglalta el helyét a nézőtéren, és elragadó előadások sorát kapta. Gáspár Margit nagyszerű élgárdát toborzott, a legkisebb szerepeket is kitűnő művészekre bízta, fiatal gárdát nevelt, és igényes feladatokkal lehetővé tette, hogy a műfaj megérdemelt sztárjai a Magyar Népköztársaság kiváló művészei lehessenek. Szinte lehetetlen, hogy mindenkit felsoroljak, de lehetetlen, hogy ebben az ünnepi pillanatban ne idézzem akkori társulatunk élgárdáját. Tudom, hiányos lesz, már most bocsánatot kérek azoktól, akiket véletlenül ez az improvizált felsorolás nem említ - de gondoljuk meg, hogy itt játszott egyszerre, egy időben Honthy Hanna, Feleki Kamill, a felejthetetlen Latabár Kálmán, Latabár Árpád, Ajtay Andor, Mezei Mária, Sennyey Vera, Dénes György, Apáthy Imre, Keleti László, Bilicsi Tivadar, Rátonyi Róbert, Palócz László, Bikády György, Pálos György, Gábor Miklós, Mányai Lajos, Csákányi László, Pártos Erzsi, Somogyi Nusi, Somogyi Erzsi, Uray Tivadar, Lendvai Andor, Balázs István, Antalffy József, Gombos Kati és természetesen mindazok a jeles művészek, akik itt vannak közöttünk ebben az ünnepélyes pillanatban, művészi munkájuk Operettszínházunk történelmének jelentős része. De hogy a rendezőkről se feledkezzünk meg, a színház tagjaként, illetve vendégként itt rendezett akkor Marton Endre, Apáthy Imre, Székely György, Katona Ferenc, Szinetár Miklós, Simon Zsuzsa, és rendezett Ajtay Andor is. És hangsúlyozom, hogy akkor indította el pályáján Gáspár Margit az új, a fiatal gárdát, akik mai operettműfajunk reprezentánsai. Színházunk tánckarát, énekkarát magas színvonalra emelte, és munkássága alatt a Fővárosi Operettszínház a Munka Vörös Zászlórenddel kitüntetve a szocialista színházkultúra egyik fellegvára lett. A magyar közönség megismerhette szovjet és új magyar operettek érzelemgazdag, lírai és drámai színekkel mesélő muzsikáját, a  szövegkönyvek hús-vér embereket formáló erejét és tartalmi emelkedettségét. E nemes légkörben a hagyományos operettek felújításai természetesen valódi írói, dramaturgiai munkát követeltek, és lám, ez az igényesség nem kisebbítette a hagyományos operettek hatásfokát, sőt felvillanyozta a társulatot, és önfeledt, szép szórakozásra invitálta színházunk új, hatalmas közönségét. Gáspár Margit hétévi áldozatos munkája az operett minden értékes művészi lehetőségét összegezte, és megteremtette az operett második aranykorát. E nagyszerű feladatok folytatását és kiegészítését másodszor is Fényes Szabolcs tűzte ki célul. Nem volt könnyű dolga, mint hogy a zenés színházak új, nemzetközi követelményeit is szolgálnia kellett. Akkor már hozzánk is eljutott az a sok forradalmi törekvés a zenés műfajokban, melyek szüntelen megújuló vonulatában élünk ma is. A megszerzett nemes pátosz, illetve az örökzöld operettek önfeledt játékossága mellett a drámai alapanyag még fel nem mért lehetőségeket kapott. Az új eredmények nálunk akkor még óhatatlanul háttérbe szorították az effajta próbálkozásokat. Nevezzük nevén, a korszerű musical magyarra adaptálása (melyből Fényes Szabolcs négy évet vállalt mint igazgató) azóta is egyik legnehezebb feladatunk.


Operett, mint színpadi műfaj • 38072019-01-24 12:18:33

SZINHÁZTÖRTÉNET



SZLOVÁK LÁSZLÓ: A „Ieminősített "műfaj ünnepe



 (III/1. rész)



* A Fővárosi Operettszínház fennállásának 50. évfordulóján elhangzott beszéd. (SZINHÁZ - 1974. március szám)



Bizonyos vagyok benne, hogy senki nem minősíti cinizmusnak részemről, ha én most nem az épület fennállásának félévszázados évfordulóját szeretném méltatni. Bár ez az épület maga is a szívünkhöz nőtt, és örülnünk kell, hogy a történelem kíméletlen eseményeit túlélte - mégis úgy érzem, hogy mindenekfelett a zenés színház ünnepe ez. Azt mondtam, zenés színház, de senki ne higgye, hogy mint a forró kását kerülgetem a szót, hogy - operett. A nálunk musicalnek nevezett zenés dráma támadásait - tapasztalhatjuk - jól állja ez az oly sokszor fölénnyel „leminősített" műfaj. Egyetlen szakember sem vitatja, hogy rengeteget tanultunk az operettől, hogy az operettet kedvelő-pártoló nézők százezrei adtak kezdetben közönségbázist a korszerű zenés színház megteremtéséhez. Úgy gondolom, a hála arra kötelez, hogy megemlékezzünk a nagy elődökről. 1903-ban - 70 éve - még mindössze öt színház volt Budapesten. Ekkor Beöthy László sok energiával színházat alapított a Király utcában. Sok gáncsoskodást kellett legyőznie, de végül is megnyitotta a Király Színházat. Kitűnő társulatot szervezett, amellyel világsikerre vitte a magyar operettet. Vezető művészei, színészei azóta fogalommá váltak: Fedák Sári, Petrás Sári, Kosáry Emmi, Szamosi Elza, Lábass Juci, Medgyasszay Vilma, Környei Béla, Rátonyi Ákos, Rátkai Márton, Király Ernő, Ferenczy Károly, az idősebb Latabár Árpád. Ez a társulat magasra tette a mércét, és úgy elkényeztette a közönséget, hogy operettet játszani rendkívüli színészegyéniségek nélkül azóta sem lehet. Az sem mindegy természetesen, hogy milyen darabok ürügyén láthatta a néző kedvenceit. Beöthy Lászlónak ehhez is utánozhatatlan érzéke volt. Nem kezelte bizalmatlanul az ismeretlen szerzőket, így mindjárt második ősbemutatója tartós hálára kötelezte a közönséget. Talán hallottak róla, a darab címe János vitéz, melynek zenéjét az akkor még teljesen ismeretlen „civil" tanár, Kacsóh Pongrác írta Bakonyi Károly szövegkönyvéhez, Heltai Jenő verseire. Egyvégtében 67o táblás ház . . .! Szóval, így kezdte. - Házi szerzői Fall Leó, Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Oscar Straus, Jacobi, Szirmai, Huszka. Sokszor ma is belőlük élünk. Bele se kezdek, hogy felsoroljam az ott bemutatott operettek címeit, de ha kinyitjuk a rádiót, és bárhonnan a világból egy ismert operettmelódia csendül fel, biztosra vehetjük, hogy megszületéséhez Beöthy László társulata adta az inspirációt, Beöthy pedig az előleget, a kedvet, a gondolatot, az ötletet, a Leányvásártól a Csárdáskirálynőn keresztül a Mágnás Miskáig. Érdekes, hogy a Király Színház épülete eredetileg Orfeum volt, Somosi orfeum. Ugyanaz a Somosi Károly építtette, aki később egy új Somosi orfeumot építtetett a Nagymező utcában Fellner és Helmer bécsi építészekkel, és mit tesz isten - mindkét orfeumból operettszínház lett. Az orfeumi pezsgődurrogás és csiklandós pucér viháncolás világa elsüllyedt, és nem véletlen, hogy a nem kevesebb életörömöt sugárzó operett ma is él.



A „megszépítő" messzeség



Színházunk történetének első korszakát irgalmatlan egzisztenciális harc jellemezte. Ebben a megrendítő küzdelemben sem szaktudás, sem jószándék, sem hivatástudat nem biztosíthatta a megmaradás lehetőségét színészek és színházvezetők számára. Gazdasági válságokkal terhelt akkori világunk egyetlen hivatalos szerve sem nyújtott védelmet, támogatást a zenés színháznak. A színészek nemegyszer konzorciális alapon vették át a színházat a bukott igazgatóktól, de összefogásuk szánalmas kudarcba fulladt mindannyiszor. Fiatal művészeink számára mindez megszépítő messzeségben lebeg, és szemükben a múltat csupán fogalommá nőtt nagy művészeink, és színjátszásunk nagy hagyományai jelentik. Ezzel szemben az az igazság, hogy a két világháború között egyre élesebben nyilatkozott meg a kapitalista, majd a fasiszta politikai rendszer, és ezzel együtt mind szorosabbak lettek azok a gazdasági és politikai bilincsek, melyek a színházművészet kiteljesedését lehetetlenné tették. Az Operaházon és a Nemzeti Színházon kívül állami színház nem volt. A többi színház hosszabb-rövidebb életű magánvállalkozásként szolgálta a magyar színjátszás ügyét, de az egzisztenciális bizonytalanság még a jó szándékú magánszínház-vezetőket is előbb-utóbb óhatatlanul a nívó feladására kényszerítette. A mesterségesen züllesztett ízlésre alapított színházban természetesen a művészek helyzete egyre bizonytalanabb volt. Magas gázsival honorált sztárok mellett néhány olcsó tagból toborzott társulattal próbált szerencsét az adókkal nyomorított színigazgató. Mert a magánszínházak igazgatói általában nem nyerészkedők voltak, hanem a színház megszállottjai, akik pályafutásuk végén szegényen elkotródtak, esetleg öngyilkosok lettek. A válság közérzete nem engedte, hogy színházvezetőink, drámaíróink a művésznek kijáró méltósággal és a művésztől elvárható felelősséggel ábrázolják az élet valóságát, így általában nem gondolatok, csupán frappánsnak ígérkező ötletek jegyében születtek a darabok, és a színész vásári portéka lett. Mint említettem, a magyar operett világhírét, rangját még a nagy gazdasági konjunktúrák idején kiváló művészek, szakemberek alapozták meg. S e nagyok között is kimagasló személyiség volt Beöthy László, a Király Színház zseniális igazgatója, a nagy játékos, a fanatikus hazardőr és művész. Az Operettszínház ebben az időszakban sikerekben és válságokban egyaránt bővelkedik. Jeles zeneszerzők és nagy művészek indultak el világhírű útjukra, a gyakran napi bevételekkel küzdő színházból. A színház vezetésével kitűnő színházi szakemberek és vállalkozó szellemű pénzemberek próbálkoztak. Hogy csak a legjelesebbeket említsem: Kabos Gyula, Bárdos Arthur, Góth Sándor, Sebestyén Dezső. Válságos társadalmi és gazdasági erőviszonyok között áll az Operettszínház élére Fényes Szabolcs. Európai hírű fiatal zeneszerzőként, sokoldalú tehetségével és a tehetséges emberek törhetetlen optimizmusával nagyszerű gárdát nevelt és irányított színházunkban. Fényes Szabolcs időálló operettprodukciókat szervezett önemésztő hittel és egy örök-gyermek bizakodó gyanútlanságával. Túláradó kedélye és játékossága bagatellizálta a nehézségeket, mércét tehetsége adott, ugyanakkor felelősségtudata, humanizmusa nemegyszer a tönk szélére juttatta. Fényes Szabolcs barátunk, munkatársunk ma is.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30892019-01-24 11:45:29

A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsorában hallhattuk:



Lehár Ferenc –  Robert Bodanzky és Alfred Maria Willner – Gábor Andor: Luxemburg grófja – részletek két stúdiófelvételről:




  • Bevezető kórus és Renée belépője: (Udvardy Tibor és az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00


    „Szép igazán, barátaim, ez a rajongás személyemért… Hogy ősöm volt ama Luxemburg, a nagy tivornyák hőse…. Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, fenn az ernyő, nincsen kas…”



  • Juliette és Armand kettőse, II. felv. (Zentay Anna és Rátonyi Róbert, km. a  Fővárosi Operettszínház zenekara. Vezényel: Breitner Tamás) – 1964, Hungaroton felvétel


    „Kérem, nézzen reám! /- türelem, türelem…/- Gimbelem, gombolom, légy enyém, angyalom, a félelemre nincs okom, hiszen szeretsz te, jól tudom…/…- Gombolom, gimbelem, a tiéd a szívem, a félelemre nincs okod, hiszen szeretlek/elveszlek, jól tudod!”



  • Bazil dala:  (Feleki Kamill,  km. a  Fővárosi Operettszínház zenekara. Vezényel: Breitner Tamás) – 1964, Hungaroton felvétel


    „Szívem szeret, valóság ez, nem álom. Szívem szeret, örömmel konstatálom. Szívem szeret, mint aki most húszéves. Szívem szeret, szeretni olyan édes. Szívem szeret, úszom ifjúi tűzben. Csak verseket olvasnék, kötve-fűzve. Szívem szeret, szívem szeret, az ember el se hinné, hogy ilyen lehet. Lehet….”



  • Fleury és Basil kettőse, II. felv. (Honthy Hanna, Feleki Kamill, km. a  Fővárosi Operettszínház zenekara. Vezényel: Breitner Tamás) – 1964, Hungaroton felvétel


    „Nagy arszlán volt a kopasz úr… Polkatáncos, polkatáncos voltam deli legény…”



  • ​​​​​​​Juliette és Brissard „bohém” kettőse: (Zentay Anna és Palcsó Sándor) 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00


    „Egy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk, hat jó emelet, a nap benevet, s mi nem félünk. Nem kérek mást, csak... /Gyerünk,tubicám, se kocsink se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk. Friss örömet csak a jó szív ád. Vesszen a pénz, de a csók mi vár…” 



A „Túl az Óperencián” adásának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya megemlékezett a műsorban  



Zentay Annáról, aki ma két éve hunyt el 93. életévében. Emlékére bejátszásra került  Fényes Szabolcs – Szilágyi László Fehér akácok című dala (Zentay Anna, km.  a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Gyulai Gaál Ferenc vezényletével;



Két mai születésnapos énekművészt - operaénekest -  is köszöntött Nagy Ibolya – velük ugyancsak beszélgetett egykor rádióműsorában:



Kelen Péter



Behár György – Baranyi Ferenc: Dal: „Ó mért, hogy a boldogságom ára az árulásom, miért vagyok gyáva… „ (Kelen Péter, km. a MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel:Behár György)  - Behár György:  Szállnak a darvak - Behár György dalai ℗ 1976 HUNGAROTON RECORDS  lemezről



Iván Ildikó



Lehár-egyveleg  - válogatás az Éva és A víg özvegy dallamaiból - Iván Ildikó előadásában.



Ezt a délelőtti adást ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban ma 18 és 19 óra között.


Edita Gruberova • 30662019-01-24 10:12:15

Bartók Rádió sugározza ma 12:36 – 13.20



 Koncert dél – Hangversenykülönlegességek



Edita Gruberova (szoprán) dalestje



Km.: Peter Valentovic (zongora)



1. Antonín Dvořák: Cigánydalok Op. 55. - a) A vágy dala, b) Táncdal, c) Zöld erdőben, d) E dalra tanított anyám, e) Zengjen dal a húron, f) Dal a pitykés lajbiról , g) Szárnyra kél a sólyom,



2. Richard Strauss: Leányvirágok Op. 22. - a) Búzavirág, b) Mákvirág, c) Borostyán, d) Tavirózsa,



3.Gustav Mahler-dalok: a) Emlékezés,b) Hársfaillatot éreztem, c) Jancsi és Juliska,d) Elválni és elbúcsúzni,



ráadások:



a) Gustav Mahler: Ki szerezte ezt a kis dalt?,



 b) Giacomo Puccini: Turandot: Liu áriája I. felv.



 (Magyar Állami Operaház, 2016. január 31.)



 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 41892019-01-23 16:48:12

A Bartók Rádió ma esti műsorán szerepel



19:35 – kb. 22.00 – Élő koncertközvetítés a Müpából



Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet





A Magyar Rádió Énekkarának (karigazgató: Pad Zoltán) és Szimfonikus Zenekarának hangversenye

Km.: Nathan Giem (hegedű), Horti Lilla (szoprán), Wiedemann Bernadett (alt), Horváth István (tenor), Cser Krisztián (basszus)



Vezényel: Vásáry Tamás 



Műsor:



1. Johannes Brahms: D-dúr hegedűverseny (Giem),



2. Liszt Ferenc: Esztergomi mise (Horti, Wiedemann, Horváth, Cser)



(Ism. február 4., 12.36)


Lisztről emelkedetten • 9392019-01-23 16:47:54

A Bartók Rádió ma esti műsorán szerepel



19:35 – kb. 22.00 – Élő koncertközvetítés a Müpából



Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet





A Magyar Rádió Énekkarának (karigazgató: Pad Zoltán) és Szimfonikus Zenekarának hangversenye

Km.: Nathan Giem (hegedű), Horti Lilla (szoprán), Wiedemann Bernadett (alt), Horváth István (tenor), Cser Krisztián (basszus)



Vezényel: Vásáry Tamás 



Műsor:



1. Johannes Brahms: D-dúr hegedűverseny (Giem),



2. Liszt Ferenc: Esztergomi mise (Horti, Wiedemann, Horváth, Cser)



(Ism. február 4., 12.36)


Miller Lajos • 872019-01-23 15:57:29

Miller Lajos, 



Kossuth-díjas operaénekesünk ma 78 éves.



Születésnapját megelőzően, már tegnap éjjel (január 22. kedd 00:45 - 01:45) műsorára tűzte a Duna TV:



Hogy volt?! - A Miller család



2010 (55')



„Három generáció egy műsorban színházról, zenéről és filmről. A Hogy volt?! vendége ezúttal a Miller család: Miller Lajos operaénekes, Miller Zoltán színész, énekes és fia, Miller Dávid színész - énekes, akik a pályatársak és barátok társaságában mesélnek családjukról és a művész létről.”



Ismétlések:



2019. január 26. szombat 07:05 - 08:00



2019. január 27. vasárnap 04:25 - 05:20


A nap képe • 21222019-01-23 15:57:11

Miller Lajos, Kossuth-díjas operaénekesünk ma 78 éves.



Születésnapját megelőzően, már tegnap éjjel (január 22. kedd 00:45 - 01:45) műsorára tűzte a Duna TV:



Hogy volt?! - A Miller család



2010 (55')



„Három generáció egy műsorban színházról, zenéről és filmről. A Hogy volt?! vendége ezúttal a Miller család: Miller Lajos operaénekes, Miller Zoltán színész, énekes és fia, Miller Dávid színész - énekes, akik a pályatársak és barátok társaságában mesélnek családjukról és a művész létről.”



Ismétlések:



2019. január 26. szombat 07:05 - 08:00



2019. január 27. vasárnap 04:25 - 05:20


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30872019-01-23 11:27:10

A Dankó Rádióban ma délelőtt sugárzott  operettműsorból kiemelem Fényes Szabolcs daljátékának részleteit:   



Fényes Szabolcs - Békeffi István – Semsei Jenő: Rigó Jancsi  



 A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1973. december 26., Kossuth Rádió, 19.09 – 21.40



Az elhangzott dalokat Kalmár Magda, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Korondi György, Bende Zsolt, Rátonyi Róbert és Bilicsi Tivadar éneklik. 



A rádiófelvételen a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András  vezényli.



Ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető Nagy Ibolya a Madách Színház művészével, Barát Attilával beszélget.



Az adás további részében egy-egy részlet csendült fel a Madách Színház két zenés produkciójából:



Tolcsvay László - Müller Péter - Müller Péter Sziámi: Mária evangéliuma – rockopera/oratórium



A részletben Sáfár Mónika, Vikidál Gyula, Sasvári Sándor  énekét halljuk –(1991, Hungaroton)



„Sok esztendővel Jézus, s néhány hónappal Mária halála után János apostol, a „Mennydörgés Fia” azon meditál: miért mondta néki Mestere, a keresztre feszített Jézus saját anyjára letekintve, s mintegy végső üzenetként: „IME A TE ANYÁD”. Ez a dráma János emlékezetében, s önmagával viaskodó hatalmas látomásaiban zajlik. A hagyományok szerint azonban mindaz, ami a lélekben történik, nem magánügy, hanem közügy. János, mintegy őskeresztény gyülekezet papja, maga köré idéz egy világot: vízióból, saját bizonytalanságából, vad gyűlöletéből és magasztos felismeréseiből nyilvános rítust teremt.



E rítus a beavatások sorozata. A káosz és az elaljasodás közepette avatja be Jánost Jézus szelleme a Szeretet misztériumába, készíti fel őt az Anyaság titkának megértésére. Ebben a fenyegetettségben avatják be az angyalok Máriát a Földi és Égi Szerelem titkába, értik meg a bölcs királyok és primitív pásztorok az ember isteni voltának csodáját, sejti meg a maga szerepét József, az ács. A hatalom, s a mélyre zuhant nép őrjöngésének közepette kénytelen Mária megtanulni az Elengedést, s világosodik meg végül Jánosban az „Ecce Mater tua” jelentése: az Anyaság – férfiember számára oly nehezen felfogható – misztériuma.”



 



Andrew Lloyd Webber – Tim Rice – Blum Tamás – Galambos Attila: József és a színes szélesvásznú kabátmusical



- Barát Attila énekel (a "Mesélő") –2011, CD



„Andrew Lloyd Webber csodálatos műve a Biblia legszebb, drámai fordulatokban leggazdagabb történetén, a József legendán, illetve Thomas Mann tetralógiáján alapul.

Andrew Lloyd Webber és sok éven át vele együtt dolgozó alkotó társa, Tim Rice szövegíró kollégiumi szobatársakként találtak rá a József témára. Felnőttpukkasztó, szertelen művet alkottak belőle, amely 1967-ben oratórikus formában került színre. Már ebben a verzióban is halmozta a sikereket. "Felnőtt" színpadon, kibővítve, 1972-ben az edinburghi fesztiválon mutatták be. Webber végül is fittyet hányva a színpad törvényeinek, egymást követő dalok laza szerkezetű sorában meséli el a kiválasztott fiú történetét, akinek kitaszítottsága és felemelkedése a megbocsátás és a tolerancia nagy példázata.

A darab bejárta a világ nagy színpadait és mindenütt hatalmas sikerrel játsszák.

Webber áradó melódiái, szellemes, friss stílusváltásai remek, szórakoztató, ironikus és ugyanakkor ihletett, katartikus élményt nyújtanak.”



 



Ezt a délelőtti zenei összeállítást ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az interneten ma 18 órától: "Túl az Óperencián”.


Operett, mint színpadi műfaj • 38062019-01-22 23:22:05

Múltidézés



 A Csárdáskirálynő, 1954 - Jákfalvi Magdolna írása



ZENÉS-SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET -  sorozat



(Operettszínhaz.hu)



A Csárdáskirálynő emlékezeti hely, diplomáciai csereeszköz, identitásképző mítosz, dramaturgiai kihívás, repertoárpezsdítő telitalálat, tehát nemzeti klasszikus. Kálmán Imre operettje már száz éve újra és újra megfogalmazandó tézisekkel szembesíti a monarchia közösségét, hiszen tudnunk kell, kicsoda Sylva Varescu mihozzánk képest, hol is van a mesebeli, de (bármikor) hadba lépő Amerika vagy Párizs a monarchiás térképen, s legfőképpen: ki a Csárdáskirálynő.



A Gáspár Margit igazgatta korszak invenciózus dramaturgiai adaptálása és sosem látott sikere a ma csak Békeffy-Kellér változatként ismert Csárdáskirálynő. Az Operettszínházban az államosítás utáni szerződtetésekkor már csak az idősebb, régi sztárok őrzik a műfaj emlékezetét, Budapesten a Latabárok, Feleki és Honthy szinte egyedüliként hordozzák a zenés színházi játék különös tudását, így rájuk, vagyis erre a patchwork-társulatra kell darabot osztani. Honthy 1954-ben hatvan éves múlt, színészi, testi és hangi tudásának teljében, legendáriumát uralja, irányítja, tehát képes Csárdáskirálynő maradni, csak éppen grande dame-ként húsz év múlva néz vissza az eredeti történetre. Gáspár Margit dramaturgiai váza új struktúraként, meta- és szürreális szintként épül az 1915-ös Jenbach-szerkezet köré. Szilvia egy fél felvonás, talán csak a belépője erejéig Csárdáskirálynő, utána Cecília beléptével a régi Csárdáskirálynő veszi át a szerepkörré nőtt szerepet. Ez a dramaturgiai megoldás egymás mellé helyezi két generáció azonos élethelyzetét, s Gáspártól és Honthytól meglehetősen hangosan induló, de ritkán meghallott állításként vonul végig az operett-irodalmon a felismerés: minden közösség, minden generáció, minden társadalmi formáció megleli és felmutatja saját Csárdáskirálynőjét.



A Csárdáskirálynő emlékezete Honthy Hanna belépőjét őrzi élénken. 1954-ben "Hát itt vagyok, újra itt vagyok!" felkiáltással lép a Cecíliát játszó Honthy a Kálmán-darabbeli orfeumba, ténylegesen az Operettszínház színpadára, s a nézők jól tudják, hogy a hat éve eltűnt, az 1948 óta hiányzó Csárdáskirálynő tér vissza közéjük. A második háború utáni eltűnések, a visszatérések egyébként is napi valóságélményt jelentenek: ez az évtized az eltűnések és visszatérések évtizede, ki frontról, ki lágerből, ki keletről, ki nyugatról, s a legerősebb közösségi élmény, mely a memoárokat ellepi, az egymásra találás, a visszatérés mitikussá nőtt élménye. Honthy erre játszik, amikor több percig kitartja e visszatérés színházi pillanatát, s a Csárdáskirálynő a félreértés, a mésalliance, az elhallgatás helyett már beléptekor az újrakezdés cinkos és megbékélő üzenetével sétál körbe az orfeumvilágban. 



Ezért is egyértelmű, hogy a szerep és a színész helyzetének tökéletes azonossága performatív aktussá alakítja az egyébként reprezentáló gyakorlatot. Honthy a három és fél órás előadás alatt végig tudja tartani a szerepből és a szerep mögöttiből történő egyidejű megszólalást. Bravúrosan vált játékból szerepbe és látszólag-hallhatóan civilbe. Miskának felvezeti, hogy fiát meggyőzendő majd sírni fog, Edvinnek el is játssza, a néző értékelni tudja a színészi játéktechnika csillogó tudását. Honthy a hangjával is így játszik, a szerepé a néha elviselhetetlen fejhang, míg a chansonette-é a rendes, civil hang. Egyszerre énekel és mesél, s mindez nem is lehet másként, hiszen sztárallűrjeit a nézőkhöz beszélő, elidegenített megszólaló pózából építi fel. Az államszocialista operett budapesti, játékosan idióta változata a közösségi emlékezetet formázva érzi realistának a műfajt, nem alakítástechnikájában látja annak. 



A zenés színház kereteit képező feladatokkal Szinetár Miklós, az akkor fiatal rendező technikailag derekasan megküzd. Frissen végzett Nádasdy-tanítványként használ Sztanyiszlavszkij-féle "kis igazságokat", engedi ezzel csipkelődve játszani a sztárokat. Szinetár tudja, hogy az előadás a sztároké, akik leginkább saját koreográfiát hoznak, s lehet, hogy egy-egy jelenetet elhelyeznek saját szerepívükön, de az előadás egészét nem értelmezik át. Így bravúros belépők, koreografált táncbetétek feszesítik az előadás keretét, s dramaturgiai, nem pedig rendezésbeli ötletek dominálnak. Az előadást hat évtizeddel később nézve azonban feltűnő, mily pregnánsan működik itt a színház brutális emlékező-gépként, mily következetesen köti a szocialista realista operettjátszás ideája a műfajt továbbra is saját hagyományához. 



A fekete-fehér fényképek uralta színházi emlékezet Honthyt domináns pozícióba helyezi: a képeken nem néz a másik színészre, elnéz mellettük, felettük. Honthy belépő jelmeze kolosszális. Rózsás kalapot hord, a rózsadíszítés az övön folytatódik, a selyemruha csipkés. Nyakában gyöngysor, karján hosszú cérnakesztyű, könyök fölé ér. Borvető (Edvin) beleolvad a háttérbe, Németh Marika (a fotókon Szilvia) tapasztalatlanul szögletes, Csárdáskirálynőként nem látszik, mert hát nem is az. A nyitójelenet magyaros rövid csárdásruhájában, lapos sarkú csizmájában inkább népi, mint szexi. 1954-ben Rátonyit már nem kell felfedezni, az operett államosított intézményében elismert táncos-komikus, s ekkor ugyan még nem nyilvános napló- és memoárírói tevékenysége, művészi elemző tudása és tudatossága mégis lenyűgöző. Tudja, hogy "a műfaj a dilettantizmust minimális mértékben sem bírja el", így a felkészülést tekinti az alkotás alapjának.



Kálmán Imre A Csárdáskirálynő című operettje ezzel az 1954-es változattal vált a nemzet klasszikusává, a dallamokat dúdolja és fütyüli az egész város, végig a Sztálin úton, ez az "Operettolvadás operettországnak." - MGP megfogalmazásában. A Csárdáskirálynő 1954-es változata igazi szocialista realista műalkotás, mellyel a Fővárosi Operettszínház kiemelt pozícióba kerül: a társulat megkapja a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, mellyel korábban egy színházat sem tüntettek ki, s Honthy Hanna pedig, aki a szovjet turnén Hruscsovval pózol (Honthy egyik ritka szemüveges fotója ikonikus képévé válik a turnénak) külön elismerésben részesül: Munka Érdemrendet vehet át. 



Gáspár Margit igazgatói hét évada mégsem a kezdete, hanem a lezárása egy korszaknak, melyet az adaptációk bravúrja, a háború előtti játéktechnika professzionalitása, különösen igényes zeneiség alakított közösségi művészetté. Gáspár miatt a Fővárosi Operettszínház biztos és biztonságos hellyé vált, az idiotizmus, a hülyéskedés intézménye valódi Asylumot rejtett a Rákosi korszakban, s megmentette az operett műfaját és művelőit. 1949-1956 között.


Erkel Ferenc • 10532019-01-22 23:10:05

Ma éjjel az M3 csatornán láthatjuk



Hamarosan kezdődik:



2019. január 22. kedd 23:55 - 01:05



(Ismétlés: január 26. szombat de. 11.15 – 12.25.)



„Erkel Ferenc - Élet és életmű a felidézett pillanatok tükrében”



Dokumentumfilm (1993)



(70')



Erkel Ferenc, nemzeti himnuszunk szerzője rendkívül sokoldalú muzsikus és zenetudós volt. Zeneszerzői munkássága plasztikusan ötvözi a magyar dallamvilág és az európai romantika stílusjegyeit. A Gyuláról indult Erkel gazdag életművét bemutató dokumentumfilm rávilágít arra a művészi alkotófolyamatra, ahogyan Erkelből európai jelentőségű operaszerző, karnagy, zenepedagógus, zeneakadémiai igazgató és operaházi főzeneigazgató vált.



Németh Amadé Erkel-életrajza nyomán írta és összeállította: Ruitner Sándor


Lisztről emelkedetten • 9382019-01-22 20:30:52

Bartók Rádió, ma



21:40 -22.00  Koncert



Lantos István Liszt Ferenc-műveket zongorázi









II. "Italie": 1. Sposalizio


1.



2. II. Mefisztó keringő



(Magyar Tudományos Akadémia, 2003. december 5. – részletek)


Kiss B. Atilla • 1942019-01-22 17:16:36

Az alábbi linkre kattintva elérhető kis videofilmen Kiss-B. Atillával készült interjú is meghallgatható.



Ki lesz a következő operettcsillag, amikor daltól lesz hangos Észak-Komárom?



KEMMA – Komárom - Esztergom Megyei Hírportál, 2019. 01. 20. 11:30



Január 16-án a Tiszti pavilon épületében hirdették meg a szervezők a tizenegyedik Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekversenytprimadonnaszóló, bonviván- szóló és szubrett–buffó-páros kategóriákban. A rangos eseményre március 20-ig lehet jelentkezni.



"A megjelenteket Varga Anna, az észak-komáromi Városi Művelődési Központ igazgatója köszöntötte, köztük Kiss-B. Atillát, a Budapesti Operettszínház február elsejétől regnáló főigazgatóját, aki egyben az énekverseny zsűrijének elnöke, Pfeiffer Gyulát, a Fővárosi Operettszínház zenei főigazgatóját, valamint Keszegh Bélát, Észak-Komárom és dr. Molnár Attilát, Dél-Komárom polgármesterét."



"Varga Anna köszöntőjében ismertette az énekverseny eddigi történetét, majd köszönetet mondott a Budapesti Operettszínház szakmai segítségéért, hiszen már harmadik alkalommal közösen rendezik meg a versenyt."



"Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház február 1-től regnáló főigazgatója kihangsúlyozta, hogy Komárom rangos eseménynek ad otthont, amelynek megszervezéséhez szívesen járul hozzá a Budapesti Operettszínház, hiszen Lehár Ferenc öröksége mindenkit kötelez.

– Lehár örök érvényű, örök értékű kincset hagyott ránk, az általa komponált csodálatos operetteket. Azonban ezeket énekelni kell, mert ha nem énekeljük őket, akkor nem egyebek, mint grafikai ábrák és kottafejek papírlapokon. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, nekünk fel kell tárnunk és meg kell találnunk napjaink fiatal előadóit, akik a közelebbi és távolabbi jövőben életre keltik a szerző nagyszerű életművét – emelte ki Kiss-B. Atilla. Kitért arra is, hogy a versenynek köszönhetően a magyar operett ismét a figyelem középpontjába kerül a Kárpát-medencében, annak szomszédságában és az egész világon. Népszerű az esemény, hiszen legutóbb orosz, cseh, osztrák, lengyel, szlovák, román és magyar énekesek is bekapcsolódtak az énekversenybe."



"A zsűri tagjai Kiss-B. Atilla mellett Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója; Dagmar Livorová, a Szlovák Zeneművészeti Egyetem opera–operett ének szakos tanára, valamint Ksenia Zharkova, moszkvai karnagy lesznek. A verseny fődíja csaknem egymillió forint lesz."


 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Erkel Színház

DONIZETTI: Lammermoori Lucia

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Miranda Liu (hegedű), Borbély László (zongora)
Central European String Quartet:
Miranda Liu, Soós Máté (hegedű), Nagao Haruka (brácsa), Szabó Judit (cselló)
BEETHOVEN: 10. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, Op.96
STRAVINSKY: Három darab vonósnégyesre
DVOŘÁK: 12. (F-dúr) vonósnégyes, op. 96 („Amerikai”)


15:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Budafoki Dohnányi Zenekar
Mesélő: Lukácsházi Győző
Vezényel: Hollerung Gábor
BDZ Junior
BRITTEN: Variációk és fúga egy Purcell témára

16:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Balog József (zongora), Csordás Klára (ének)
Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói – balett
Zuglói Filharmónia Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
Pastorale IV/1. - Zene és tánc Amerikából

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Villányi Dániel (zongora)
"Fiatal tehetségek"
BACH: B-dúr partita BWV 825
SCHUBERT: a-moll szonáta D 784, op. 143
BARTÓK: Szonáta, BB 88
LISZT: 2. (E-dúr) legenda – Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár, S 175/2

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ZAHAROV-ASZAFJEV: A bahcsiszeráji szökőkút - Balett

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Várdai István (cselló), Balázs János (zongora)
"Cziffra Fesztivál 2019"
KODÁLY: Szonatina
KODÁLY: Csellószonáta, Op.8
CHOPIN: g-moll cselló-zongora szonáta, Op.65

19:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Bizják Dóra (zongora)
Vezényel: Erwin Ortner
Pászti-bérlet 5.
"Friede auf Erden” – Bécsi zene Schuberttől Schönbergig"
BRAHMS: Vier Quartette (Négy kvartett)
BRUCKNER: Os justi, Christus factus est, Ave Maria
BRAHMS: Vier Klavierstücke (Négy zongoradarab) Op. 119
SCHÖNBERG: Friede auf Erden (Béke a földön)
SCHÖNBERG: 2 Volkslieder (Két népdal)
SCHUBERT: Gebet (Ima)
ZEMKINSKY: Fantasien Op. 9. - előadja: Bizják Dóra (zongora)
BRAHMS: Fest und Gedenksprüche

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Ittzés Gergely (fuvola)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Rémi Durupt, Boon Hua Lien és a mesterkurzus kiválasztott résztvevői
Holliger 80 Nemzetközi Mesterkurzus Zárókoncertje
MIKEL URQUIZA: Monte Altissimo (ősbemutató)
HEINZ HOLLIGER: Turm-Musik (magyarországi bemutató)
DONGHOON SHIN: Your Doubles (ősbemutató)
LEOŠ JANAČEK: Taras Bulba
18:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
"Vidovszky 75"

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Forgó Eszter (szoprán)
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
vezényel: Horváth Gábor
"Remekművek Gödöllőn / 3."
GOUNOD: Faust - balettzene
RESPIGHI: Az alkony
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia
A mai nap
született:
1685 • Georg Friedrich Händel, zeneszerző († 1759)
1927 • Régine Crespin, énekes († 2007)
1929 • Vujicsics Tihamér, zeneszerző, népzenekutató († 1975)
elhunyt:
1704 • Georg Muffat, zeneszerző (sz. 1653)
1931 • Nellie Melba, énekes (sz. 1861)
1934 • Edward Elgar, zeneszerző (sz. 1857)