vissza a cimoldalra
2018-04-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60752)
Társművészetek (1244)
Momus társalgó (6313)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3969)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11263)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3572)
Franz Schmidt (3105)
Opernglas, avagy operai távcső... (20059)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2494)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2674)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1380)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (750)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4254)
Momus-játék (5468)
Kedvenc magyar operaelőadók (1082)
Zenei események (991)
Natalie Dessay (1802)
Kodály Zoltán (378)
Erkel Színház (9195)
Simándy József - az örök tenor (523)
Lisztről emelkedetten (904)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (26373 hozzászólás)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26582018-04-07 10:44:36

Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója a vendég ezen a héten a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" adásában, akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget.



A mai adásban téma volt




  • a külföldi turisták és operabarátok érdeklődése az Opera produkciói iránt: a nálunk látható magyar operák; a nagy repertoárunk szerepe; az Operaház mint műemlék vonzásköre…

  • Jótékonysági rendezvények (voltak, lesznek) s egyéb programok az Operában, az Erkel Színházban



Az alábbi  zenei részletek szólaltak meg a műsorban:



Lehár Ferenc: Pacsirta - keringő (Sebestyén András vezényli az MRT  Szimfonikus Zenekarát)



Gershwin: Porgy és BessBevezető zene - Londoni Philharmonikus Zenekar, vezényel: Simon Rattle



Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő – Petőfi Sándor: János vitéz




  • Sárdy János – Jancsi belépője: „Én a pásztorok királya, legeltetem a nyájam”  (az MRT Szimfonikus Zenekarát Polgár Tibor vezényli 1958)

  • Melis  György Bagó dala: „Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél” (MRT Szimfonikus Zenekarát Lukács Ervin vezényli 1961)

  • Házy Erzsébet és Sárdy JánosTündérek kara, Iluska dala, finálé, III. felv.: „János vitéz, szerelmesem! …Tündérországban édes az élet…” (Földényikórus és az MRT Szimfonikus Zenekarát Polgár Tibor vezényli 1958)



Kocsák Tibor: Hófehérke és a hét törpemesebalett-részlet (Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara)



Jacques Offenbach: Szép Heléna



- Heléna dala. I. felv.: „Szép Heléna, így neveznek…. Én nem vagyok könnyelmű léha,csak ellenállni oly nehéz…/Óh Vénusz, neked örömet ád ha félrecsúszik, félrecsúszik az erényes láb… (Sass Sylvia, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András)



- Páris ítélete, I. felv.  „Nos ifjú Páris, jól figyelj! …/Evoé, egészen biztos, az ki győz a versenyen…” (Kelen Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Lukács Ervin)



- A III. felvonás fináléja – „El Kyterébe, el Kyterébe, el Kyterébe el-el-el…” (Erdész Zsuzsa, Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Külkey László, Maleczky Oszkár, Melis György,  Palcsó Sándor, Palócz László, Réti József, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)   Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52



Kodály Zoltán: Háry JánosIntermezzo (km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kocsár Balázs) – élő előadás hangfelvételéről



 



Ezt az adást délután hat és hét óra között megismétli a rádió.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42342018-04-07 10:41:18



Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza  



 Házy Erzsébet (Philips, 1975)  operettfilmben mint Marica



Forrás: Google - fotógaléria


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42332018-04-07 10:37:44



Házy Erzsébet és testvére, Telessy Györgyi színésznő



- a televíziós Plusz egy fő c. filmben együtt énekelnek („Mi vagyunk a Házy-sisterek) - 1966



Forrás: Google - fotógaléria


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42322018-04-07 10:30:53



Házy Erzsébet és Simándy József



A fotón Házy aláírása



Forrás: Darabanth - aukciósház


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42312018-04-07 10:28:13



Házy Erzsébet és Melis György filmdalokat énekel a televízióban:



Miljutyin: Nyugtalan boldogság 



Forrás: Google - fotógaléria; network.hu


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42302018-04-07 10:24:59



Házy Erzsébet és Darvas Iván -  "Új Gilgames" - magyar film. Rendező: Szemes Mihály (1963)



 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42292018-04-07 10:19:01



Házy Erzsébet: Eredeti fényképfelvétel az operaénekes saját kezű ajánlásával, aláírásával Axioart



 - Budapest, 1953. május 11. 140x90 mm – „Évikének sok szeretettel,  fény lenni..."



Forrás: Axioart - Google



 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42282018-04-06 23:16:34



Házy Erzsébet (1929-1982) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes. Hegoczki Ferenc fotóriporter felvétele a Képes Újság számára. Megjelent az 1980. XXI. évf. 1. számában. M: 22 x 18 cm. Simon Gy. Ferenc gyűjteményéből.



PORTOBELLO AUKCIÓSHÁZ



6. aukció (kézirat, aprónyomtatvány, fotó, numizmatika, bélyeg, műtárgyak)



2013. 04. 29. HÉTFŐ 17:00


Lehár Ferenc • 6212018-04-06 22:53:42

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből



(LXXIII.)



Lehárt invitálják 60. születésnapja tiszteletére rendezendő ünnepi eseményekre szülővárosába, Komáromba ( 2/2 rész)



Lehár Ferenc hatvanadik születésnapját természetesen a szülőváros, Komárom is megünnepelte. A Komáromi Lapok című újság élénk figyelemmel kísérte a születésnapi megemlékezéssel összefüggő rendezvényeket, de hírt adott a világ különböző városaiban zajló Lehár-ünnepségekről is-



(folytatás)



1930/50. szám



„Holnap április harmincadikán, ha valaki elmegy a Baross utca és a Nádor utca sarkán az előtt az épület előtt, ahol most a Weiss-féle fűszerkereskedés van, kinek jut majd eszébe Komáromban, hogy ezelőtt hatvan évvel ebben a házban született Lehár Ferenc..., Lehár Ferenc hatvanadik születésnapjára emlékezik vissza – és vele együtt ezt az évfordulót megünneplik mindazokban a szívekben, amelyiknek kapuján Lehár Ferenc csak egyszer is bekopogott muzsikájának befogadására. Lehár Ferenc dallamait széles e világon ismerik, és az ő dallamos szíve csak adni, adni, mindig csak adni tudott az emberiségnek. Azokban az egyszerű, közvetlen dalokban, amelyek Lehár Ferenc nevét világhírűvé tették, a volt katonakarmester az emberiség jótevője lett, mert dalaival az emberek millióinak szívében békességet és boldog órákat varázsolt. Nagyobb dicsőség ez, mint akármelyik hadvezér győzelme és nagyobb dicsőség ez, mint akármelyik politikus eredménye. Büszkék lehetünk arra, hogy mindaz az érték, amit Lehár Ferenc jelentett életével az emberek millióinak, magyar földről indult el… A szülőváros büszkeségével és szeretetével kívánjuk Lehár Ferencnek a legjobbakat 60. születésnapjára.”



 



1930/52. szám



„Még néhány szó a mester 60-ik születésnapjára… Sok mai operettszerző kizárólag a tömegeknek komponál, közben nem veszik észre, hogy az örökös ’sláger’ hajhászásba elvesztik műveik egyéni jellegét. Dicséretre méltó Lehárnál, hogy míg pályája elején tényleg a tömegekre igyekezett hatni, addig az idők folyamán stílusa fokról fokra javult és bátran állíthatjuk, hogy ma ő a klasszikus operett megszemélyesítője. Operettjei mindjobban megközelítik a vígoperát. Lehár keresztül-kasul alkotó művész, igazi zseni, kinek isteni dallamai, melódiái szívből és valami, a mindennapi élet embere előtt érthetetlen vágyból, sóvárgásból fakadnak, és a dolgokat valami mindent átölelő vidám hangulatban, derűben szólaltatja meg. Ez egy hosszú harc eredménye, és ez a harc állítja Lehárt Strauss János mellé.”



 



1930/52. szám



„Theobold strasse 16. Csak egy háznak a száma – ha nem tudnám, hogy ebben a házban lakik Lehár Ferenc, talán én is nyugodtan tovább mennék, mint a többi járókelő. De így minden gondolatom csak Lehár felé irányul, akit még ebben a pillanatban nem ismerek, de pár perc múlva már szembe fogok állani vele, hogy elmondja nekem mindazt, amit az élet szép és jót, örömöt és bánatot, boldogságot, dicsőséget hatvan esztendő alatt eléje rakott… Amikor búcsúzóul szerencsét kívánok neki hatvanadik születésnapjához, feszesen összecsapja a bokáit, úgy köszöni meg, mint egy ifjú hadnagy.”



 



1930/129. szám



„Lehár Ferenc, az operettzene fejedelme, Komárom nagyszerű fia, a napokban Budapestre érkezett és ott fogja dirigálni a Friderika című operettjét péntek esti bemutatóján. Ezt az ünnepi estet felhasználja Magyarország, hogy a hírneves zeneszerzőt meleg ünneplésben részesítse. A Friderika előadása előtt Lehár Ferencet üdvözölni fogják: a kultuszminiszter helyettese, Budapest főpolgármestere, a szülőváros nevében Alapy Gáspár polgármester, a színpadi szerzők egyesületének elnöke, a színészegyesület és a Király Színház igazgatója, amely színházban aratta legforróbb sikereit.”



 



1930/130. szám



„Lehár fogadta a sajtó képviselőit: ’November végére van kitűzve új operettem premierje Berlinben – mondja Lehár – és én még távolról sem vagyok kész. Harminc nap múlva bemutató és én még hozzá sem fogtam a hangszereléshez. Folyton dolgozom, alig alszom egy éjjel két-három órát, és ha nem Budapestről volna szó, most bizony nem hagynám abba ezt a sürgős munkát. De én magyar vagyok, és ha engem Budapest hív, akkor ez mindennél fontosabb. Szombatig maradok Budapesten, a bemutató után rohanok vissza Bécsbe – dolgozni. A premier előtt, pénteken délben 12 óra 45 percre kihallgatásra vagyok meghívva a kormányzóhoz.’ Ezután új operettjéről beszél: „A berlini Metropol Theater-ben lesz a bemutatója, november 7-én. Tauber Richárd és Alpár Gitta énekli a főszerepet. «Schön ist die Welt» a címe… Most ha befejezem ezt az új művemet, akkor a «Fürstenkind» átdolgozására kerül a sor. Ennek az operettnek nagy sikere volt Budapesten, az Operaházban adták «Hercegkisasszony» címmel, de mégis azt érzem, hogy most újból meg tudnám csinálni – ezúttal jobban. Eddig 29 operettet írtam, miért ne írnék egy 30-ikat is: Tehát azt felelhetem: ha kapok egy nekem való jó szöveget – akkor igen. De nagyon nekem valónak kell lennie, tele drámai összeütközésekkel és mégis lírainak, érdekesnek és minden sablontól mentesnek. Londonban már hónapok óta adják – zsúfolt házak előtt – a Friderikát, és a Mosoly országá-nak a londoni bemutatója is már ki van tűzve április 15-re, a főszerepben Tauberrel, aki a szöveget angolul fogja mondani, csak a dalokat fogja német versekkel énekelni, akárcsak Berlinben vagy Bécsben. – Egy kérdés, Mester, boldog? – Boldog volnék, ha volna rá időm… Az én életem: munka és színház. Komponálok és dirigálok – ennyi az egész. Nekem nincs időm egy jó könyvet elolvasni, én nem érek rá vendéglőbe elmenni és ott azzal a pár emberrel, akit szeretek, elbeszélgetni – én nem jutok ahhoz, hogy egy kis utazást tegyek… Én tehát azok közé a ritka emberek közé tartozom, akik boldogok volnának,ha volna rá idejük.”



 



1930/131. szám



„Budapesti jelentés szerint a kormányzó pénteken egy órakor hosszabb kihallgatáson fogadta Lehár Ferencet, a komáromi születésű zeneszerzőt. A kormányzó különösen azokról az időkről beszélgetett el a zeneszerzővel, amikor Lehár Ferenc még mint tengerészeti karmester működött. A kihallgatás alkalmával Horthy átnyújtotta Lehárnak a magyar érdemkeresztet. Pénteken délután Lehár Ferencet Ripka főpolgármester kereste fel, és Budapest nevében fejezte ki üdvözletét a jubiláló zeneszerző előtt.”



(Búbánat megjegyzése: a 614. sorszám alatt ismertettem - idéztem - Horthy Miklós kormányzó Lehárra vonatkozó sorait az Emlékirataim című művéből , amelyben  kitér - visszaemlékszik - kettőjük barátságára.)



 



Lehár kézzel írt magyar nyelvű levele Kürthy Emilhez (Országos Széchényi Könyvtár)



„Kedves Emil bácsi!



Küldök egy ’Magyar Király-hymnust”.



Reménylem, hogy ez jó lesz.



Tisztelő barátja



Lehár Ferenc



A szöveget Jókai írta.”



 



/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/



(folytatom)



 


Balett-, és Táncművészet • 55052018-04-06 13:48:18

Oláh Zoltán: „A táncos nem befolyásolhatja, hogy milyen szerepet bíznak rá”



TáncBlog - Kozár Alexandra,  2018 március 13. 21:06



"A balettirodalom finom hercegeit, elegáns klasszikus szerepeit szinte kivétel nélkül eltáncolta, kétszer volt Étoile, és még a Táncművészeti Egyetemen is elkezdett tanítani. Szerepekről, feladatokról és koreográfiai trendekről beszélgettünk."


Lisztről emelkedetten • 8982018-04-06 12:50:14

2018. április 6., 18.00



Zeneakadémia — Nagyterem


 Liszt Ferenc: Années de pélerinage





- Zarándokévek I.

- Zarándokévek II.

- Zarándokévek III.



 



Farkas Gábor zongorakoncertje



Liszt: Années de pélerinage I, II, III



Zenei naplójegyzetnek indult, különböző művészeti ágak reflexiójaként folytatódott, majd filozofikus-spirituális kompozíciókkal fejeződött be az a hosszú évtizedek alatt formálódó zongorasorozat, melynek három füzetét Liszt Zarándokévek cím alatt jelentette meg. E művek révén betekintést nyerhetünk egy zeneszerző és egy egész korszak gondolkodásának dinamikus változásába.



„Meglepő rokonságot fedezünk fel a Zarándokévek egyes számaiban és az új francia zeneművészet két legkimagaslóbb alakjának, Debussynek és Ravelnek némely művében. Meggyőződésem, hogy Lisztnek »A Villa d’Este szökőkútjai« és ezzel rokon művei nélkül alig képzelhetők el az említett két francia zeneszerzőnek hasonló hangulatot kifejező művei” – írta Bartók Béla.



A közelmúltban Schumann- és Liszt-albumokkal jelentkező – generációjának egyik legjelentősebb zongoraművésze – a Liszt-díjas Farkas Gábor játékát a nemzetközi zenei szaksajtó kitörő lelkesedéssel fogadta. „Bársonyos hangzással és széles dinamikával ragadja meg Liszt zenéjének belső lényegét”, és szinte „magát Lisztet halljuk, ahogy végigvezet minket a darabokon”. Kívánhatunk-e hát avatottabb kalauzt a Liszt-zarándoklathoz?



/Budapesti Tavaszi Fesztivál/


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26572018-04-06 12:41:25

Ókovács Szilveszterrel, az Operaház főigazgatójával beszélget egész héten át Nagy ibolya, a Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorának szerkesztő-műsorvezetője. A mai adásban szó esett az Operában működő fiatal művészekről, akik Ókovács szerint már most is kiugró énekteljesítményekre képesek és nagy reményekre jogosítottak saját fachjukban: néhány nevet említett, így Szemere Zitát, Rácz Ritát, Horváth Istvánt, Boncsér Gergelyt, de a náluk idősebb László Boldizsár művészetét is méltányolja… Szóba került még az operaházi művészek menedzselése is… Ókovács Szilvesztert arról is faggatta  Nagy Ibolya, hogy  kiskorú gyermekei milyen zenei oktatásban részesülnek, lehet következtetnie már most arra, hogy egyszer az opera, a komolyzene bűvkörébe kerülnek ők is?...



Az adásban elhangzott zenék voltak:



Egy Joseph Stauss-polka   (a MÁV  Szimfonikus Zenekart Kesselyák Gergely vezényli – koncertfelvétel)



Johann Strauss: A cigánybáró  - részletek (többféle hangfelvétel bejátszás)




  • Kovácsházi István  – Barinkay belépője: „Mint sok szegény, de víg legény,  a nagyvilágot jártam én…” (koncertfelvétel)

  • Sass Sylvia – Saffi belépője: „Oly árva és jó, nincs senki a földön…”

  • Melis György - Zsupán dala, I. felv.: „Ja, az irkafirka nékem, sose volt mesterségem…”  (Rádió Dalszínháza, 1961 – Ferencsik János vezényli az MRT Szimfonikus Zenekarát)

  • Ötvös csilla és Molnár András - Saffi és Barinkay kettőse: „Ki esketett?”

  • Melis György - Zsupán „harci” dala, III. felv.: „Spanyolországban, ahol ott jártam…”



László Boldizsár és a Classic Club Singers előadásában Verdi: Rigoletto – Kesztyűária dzsesszesített változata



Franz von Suppé: Boccaccio




  • Lotteringhi  hordódala (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás koncertfelvétel, Csepeli Munkásotthon, 1978. január 16.)

  • Jelenet és együttes;

  • finálé Km.  Ágay Karola, Sándor Judit, Palánkay Klára, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Külkey László, Maleczky Oszkár, Várhelyi Endre,  az MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós (Rádió Dalszínháza bemutatója, 1961. június 24.)



Mozart: A varázsfuvola - Éj királynője áriája  (Miklósa Erika, km.  Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Vásáry Tamás koncertfelvételről. )



Erkel Ferenc: Hunyadi László – Palotás – részlet (Km. a Magyar Állami Operaház zenekara, vezényel: Kocsár Balázs  - élő, koncertfelvétel)



Ezt a délelőtti adást ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségein.


Erkel Színház • 91782018-04-06 10:46:05

A tegnap esti ünnepi előadással véget ért egy három és fél évtizede tartó fejezet a Magyar Állami Operaházban és  Erkel Színházában:



35 év után elbúcsúzott tőlünk Mikó András szépséges Parsifal-rendezése.  Utoljára élvezhettük, csodálhattuk meg a zenedráma mára már klasszikussá nemesedett színpadképét és adhattuk át magunkat meghatottan a megidézett misztikumnak - ebben a rendezésben.



Mielőtt felhangzottak volna a csodálatos mű első taktusai, Ókovács Szilveszter főigazgató emelkedett szólásra páholyából: felidézte a kezdeteket, a magyarországi Parsifal-bemutatók (az első német és első magyar nyelven énekelt előadás) históriáját,  majd rátért a négy évtizedes esztelen politikai cenzúra után 1983-ban a közönségnek visszaadott,  újra színpadra  állíthatott és álmodott, a már betegségével küszködő Ferencsik János dirigálta,  Mikó András rendező, Forray Gábor díszlet- és Makai Péter jelmeztervező nevével fémjelzett produkcióra, az opera akkori kiállítására, ami a reveláció erejével hatott mindenkire, akkor és azóta is, és mely a  tegnapi utolsó előadásáig rajta volt az Opera műsorpalettáján. Jegyzetéből rengeteg nevet olvasott fel: karmesterekét, énekesekét, akik az elmúlt évtizedekben részesei voltak a sikernek; statisztikát ismertetett, kik léptek fel - hazai és külföldi művészek, előadók - Parsifal, Amfortas, Gurnemanz, Kundry, Titurel, Klingsor szerepeiben.  Köszöntötte a mai előadókat, a zenekart, azt is jelezve, hogy mint látható, a televízió kamerái is jelen vannak.  Ezután kezdődött el a búcsú-előadás.



 Kovács János karmester pálcájának beintésére felcsendült Wagner hattyúdalának, utolsó színpadi remekének, az „ájtatos” misztérium játéknak sodró hatású ünnepi zenéje.



A közönség a harmadik függöny lehullta  után tombolva ünnepelte a közreműködőket, szereplőket: Kovácsházi Istvánt, Tómas Tómassont, Palerdi Andrást, Németh Juditot , az énekkart, zenekart – élükön a dirigens Kovács Jánossal - nemkülönben a második felvonás végén a viráglányokat megszemélyesítő énekművészeinket is.



Felejthetetlen előadás volt, és marad számomra - számunkra ez a Parsifal. Lehet , hogy – sőt biztos – visszasírjuk még ezt a rendezést!  Már előre félek az Ókovács által beígért, két év múlva, már az újranyíló Operaházban, új rendezésben ismét színpadra kerülő darab kiállításától:  a „korszerűsítés” észérvei alatt a leendő rendezés mivé teszi, mivé változtatja át ezt a szépséges,  immár múzeumba kerülő színpadképet.



 


Erkel Színház • 91722018-04-05 15:59:31

Eugen d'Albert: A hegyek alján



avagy egy verista dráma német módra



Koncertszerű előadás két részben, prológussal és két felvonással, német nyelven



Bemutató: 2018. április 4.



Nem mindennapi operaesemény színhelye volt tegnap este az Erkel Színház!



Hatvan évnek kellett eltelnie, hogy 1958. február 28-a után újra bemutatásra kerüljön A hegyek alján nálunk – de most csak egy hangversenyszerű előadás erejéig elhangozzék - ez az ízig-vérig verista opera. (Igaz, pár évvel később a Szegedi Nemzeti Színház is előadta a művet: 1966. február 5-én mutatták be Vaszy Viktor zenei irányításával.)



Tiefland” – találó magyar fordítása „A hegyek alján”, mely d’Albert egyetlen maradandó értékű operája. Már Rudolph Lotharnak Ángel Guimerá drámája („Terra baixa” c. katalán színdarab) nyomán készült librettóját is, mintha távoli rokonság fűzné Mascagni Parasztbecsületéhez. A zenében pedig teljes mértékben uralomra jut a verizmus.



 A féltékenységi dráma, melynek során a pireneusi pásztor, Pedro, a természet egyszerű és naiv gyermeke nyílt színen fojtja meg Sebastianót, a gazdag és öntelt földesurat; annak szeretője, Márta és a két férfi közötti szerelmi háromszögből, a közöttük feszülő ellentétből fakadó minden fordulat kiváló jellemzésre talál d’Albert nem túl választékos, de kétségkívül hatásos muzsikájában. A komponista meggyőzően érzékelteti a Márta lelkében végbemenő változást, amint a hiúságában megsebzett asszony elfordul a durva Sebastianótól és szívvel-lélekkel a tudatlan, de nemes gondolkodású pásztorlegény mellé áll. A két férfi és Márta mellett Nuri alakja válik ki legélesebben a nagyzenekar minden lehetőségének kihasználásával megfestett gazdagon árnyalt környezetből.



Eugen d’Albert (Glasgow,1864. augusztus 10. – Riga, 1932. március 3.) nagyon összetett, csapongó és sokszínű egyéniség volt, s neve bizony nem mindenki előtt cseng ismerősen. Sokszínűségét már az is bizonyítja, egy olasz és német ősök leszármazottjaként Skóciában született, de angolul sosem tudott, s hol franciának, hol németnek vallotta magát, miközben pont hatszor cserélt feleséget… De ez a csapongás és sokszínűség zenei téren is megmutatkozik. Mint tehetséges pianistára a kor híres karmestere, a győri születésű Richter János, a híres Wagner-dirigens figyel fel és mutatja be Liszt Ferencnek, aki pártfogásába vette s így valójában ő lett Liszt weimari periódusának utolsó növendéke. Korának leghíresebb világjáró virtuózává nőtte ki magát, miközben komponálásra is futotta idejéből. Saját használatára virtuóz zongoraműveket komponált, de végső fokon leginkább az opera vonzotta. 



A zenés színpad számára sok-sok – igaz eklektikus – művet alkotott, de ezek közül tartós sikert valójában csak az említett „Hegyek alján” operájával ért el.  



A mű vezérmotívumokra épül. Az opera zenéje tulajdonképpen több stíluselemből tevődik össze, melyben békésen megfér az olasz dallamosság és a wagneri drámaiság, hogy szuggesztív egységet alkosson. D’ Albert, a kiváló színpadi érzékű komponista értette a módját annak, hogy bőséges kromatika és hangszerelési ötletek segítségével, valamint a drámai és lírai részek arányos váltakozásával mindvégig feszültséget teremtsen. Ez a magyarázata annak, hogy az opera, mint a német verizmus legjobb alkotása, és mai is játsszák, „működőképes”.



"A hegyek alján" a maga korában joggal, átütő sikert ért el - bemutatója 1903. november 15-én, Prágában, a Nemzeti Színházban volt. Mint érdekességet említem, hogy az ősbemutatón Pedró szólamát Arányi Dezső tenorista énekelte s Mártát is magyar művész, az egri származású Alföldy Irén alakította, míg az előadás élén a kor jeles karmestere, Leo Blech állt.



Az operának a szerző által átdolgozott második változata (előjáték + két felvonás) terjedt el inkább, amit először 1905. január 16-án Magdeburgban adtak elő. „ A hegyek alján” a múlt század közepén is még igazi repertoár darab volt, hogy aztán valahogy elnyelje a süllyesztő, s ma már csak ritkán kerül színpadra. (A Prágai Állami Operaház a centenáriumra elővette az operát, 2003-ban mutatták be ott.)



Ebből a szempontból is, dicsérendő tett volt ez a mostani, egyszeri elővétele a darabnak az Erkel Színházban.



Az énekesek közül Márta szerepében Sümegi Eszter kifejező és gyönyörű hangjával remekelt. Egészen kiváló teljesítményt nyújtott a Pedrót alakító vendég énekművész, a neves osztrák tenor, Nikolai Schukoff! Tetszett szenvedélyes drámaisága - az opera zeneileg talán legértékesebb része is az ő „sikerszáma”: Pedro balladája (monológ – elbeszélés), a híres „farkas-legenda”. Pedro, a pásztor, hogy megmentse az akol juhait a veszélytől, puszta kézzel fojtja meg a garázdálkodó farkast. Ennek analógiájára történik – hogy igazságot szolgáltasson és véget vessen a földesúri önkénynek -, ugyancsak puszta kézzel fojtja meg ellenfelét, s elhagyva a szennyesen kicsinyes, hegyalji falut, megy vissza szerelmével – immár házastársával – a tiszta levegőjű hegyek közé.  



Itt kell elmondanom, hogy az operaelőadás a kiírással ellentétben, több volt mint koncertszerűen elhangzó mű, tekinthető „félig szcenírozottnak” is, hiszen a színpadon „játék” is volt, jöttek-mentek, „alakítottak” a szereplők – ebben leginkább Schukoff jeleskedett -, bár kottával a kezükben vagy kotta nélkül változtatták helyüket; és kellékek is kerültek a színpadra: asztal, szék, zsákok,, kés,  ruhadarabok cserélődtek stb..



A háttérben tükrös fal, de áttűnő felülettel, ami mögé folyamatosan kivetítve voltak a darabbeli cselekmény színhelyéül szolgáló tájat és települést, a kápolnát, a molnár házát vagy a kastélyt idéző képek: a természet ölén, havas hegycsúcsok alatti kies vidéket, erdős völgyben meghúzódó kis falucskát, templomképet, szobabelsőket látunk.  



A kis feladatot ellátó Énekkar tagjai is olykor az áttetsző fal mögött énekelnek, vagy onnan vonulnak be a színpadi „játszótérre”.



Geiger Lajos az ellenszenves földesúrnak minden negatív oldalát megmutatta, jól jellemezte; basszbaritonján erősen szólalt meg minden énekhang.  A szereplők közül említést érdemel még Márta barátnőjének, Nurinak alakítója, akit a tüneményes  Balga Gabriella jelenített meg: a falusi pletykaáradat fölé emelkedő kis szolgáló naiv, bájos figurája az egyébként nyers hanghatásokban tobzódó opera üde színfoltja.  



Fontos szerepe van a darabban Tommassonak – ő a falu legöregebb embere, aki az igazságot képviseli - a kitűnő basszus, Gábor Géza énektolmácsolásában és játékában kaptuk. A falubeli, Sebastiano alkalmazottait, a lányokat Gál Erika, Kálnay Zsófia és az a fiatal operaénekesnőnk, de már nem egészen pályakezdő, Horti Lilla énekelte, akinek szép erős szopránja mellett jelenlétével olyan színpadi kisugárzása is van, mely idővel a legszebb reményekre jogosíthatja… 



Ez az előadás igen pozitív benyomást keltett!  Ebben oroszlánrésze a karmesternek, a horvát Mladen Tarbuknek volt, aki mély drámai akcentusokkal sodrólendületű előadást produkált.



Hatalmas sikere volt az előadásnak, nagy ovációban részesítette a közönség a közreműködő művészeket, és magát a produkciót, mely megérdemelné, hogy több évtized után –már megrendezve, felújítva - visszakerüljön a repertoárba!



Szereposztás ez volt:



Marta: Sümegi Eszter



Pedro: Nikolai Schukoff



Sebastiano: Geiger Lajos



Tommaso: Gábor Géza



Nuri: Balga Gabriella



Pepa: Horti Lilla



Antonia: Gál Erika



Rosalia: Kálnay Zsófia



Moruccio: Szvétek László



Nando: Boncsér Gergely



 



Magyar nyelvű feliratok: Miklós Melánia



Megbízott karigazgató: Csiki Gábor



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26562018-04-05 10:25:15

Ókovács Szilvesztert a Dankó Rádió mai operettműsorában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya kérdezte



- a nagy lemezgyűjteményéről, kedvenc felvételeiről, énekeseiről, karmestereiről;



- az  opera mint műfaj és a rendezői színház viszonyáról;



- a mai fiatalok operai érdeklődéséről, elvárásairól.



 



Az adásban elhangzott zenék közül megemlítem:



Mario del Monaco énekelt egy olasz dalt.



 



Leonard Bernstein: West Side Story  - kettős: "Tonight, Tonight "– Rost Andrea, José Carreras, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Vjekoslav Šutej  (Népstadion, „Szuperkoncert”, 1996)



 



Karl Millöcker: A koldusdiák



A nagyoperett három rádiófelvételéről következtek részletek:



- Ollendorf belépője,  I. felv. (No.2) (Gáti István, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás



„Katonákkal bánni könnyű, de az asszonyokkal nem! Mert a női lélek, szörnyű, nincsen benne fegyelem! Néhány hadtestet már vezettem a mocsarakon át, újra csatarendbe szedtem néhány vert ármádiát, de a módszer, mely a harcmezőn a győzelemre vitt, mindig csődbe ment, ha kergettem a hölgyek kegyeit! Ó! Bánatomban, szégyenemben majd elsüllyedtem én, álltam ottan nagy zavarban, mint egy húszéves legény! Most is elfog a pulykaméreg, hogyha visszagondolok arra, de bosszút állok, ha addig élek, bosszút állok rajta! Apró kis bűnömet miért nem szánta meg? Miért hogy így megbüntetett?! Ó! /- Hófehér hattyú vállát csókoltam én, hófehér hattyú vállát csókoltam én! Akkor jött a nagypofon! Most is érzem arcomon! Hogy az ördög vinné el, ez még nem történt meg velem! …”



- Simon és Jan kettőse, I. felv, (No.3) (Palcsó Sándor és Bende Zsolt, km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának Férfikara, vezényel: Kerekes János) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. augusztus 15., Kossuth Rádió, 20.30 - 22.06. Magyar dalszöveg: Blum Tamás 



„…- Az ég megáldjon, szűk kis cella! Ahol annyit mérgelődtem én. A sorsom mától nagyszerű lesz! Előkelő, nagyúri, fény! / – Ó mennyi idő múlt el tétlen, mit vissza többé nem nyerek! - / - Rossz bánásmódtól, komisz kosztól az eleganciám elveszett. / - Mennyi időm veszett el tétlen, mit vissza nem nyerek. /- De jó kedélyem megmaradt, ez a fő, ez a fő, ha a jó kedélyem megmaradt, a többi tűrhető… /- Ez nem kevés komiszkodás, szemfényvesztés, szemforgatás; - irigység és kapzsiság, erőszakoskodás és durvaság. – ezzel van teli a világ! Ezzel van a teli a világ!...- /A mosolyodat őrizd meg és nem lesz baj!...”



A Rádió a nyolcvanas években új felvételt készített A koldusdiákból: László Margit, Kalmár Magda, Sánta Jolán, Molnár András, Melis György, Kovács Pál, Póka Balázs, Szüle Tamás és a MR Szimfonikus Zenekara, vezényel Pál Tamás.



Erről a felvételről két részlet hangzott el:



- Laura és Simon kettőse, II. felv. No.10. (Kalmár Magda és Molnár András):



„Szólni kéne, jobb, ha mégse, jaj, nekem, most mit tegyek? Elfogadjam tiszta szívét, kétszínű, csaló legyek?! /- Bánat nyomja lelkemet, mi történt? Most mit tegyek? / - Könnyebb lenne mindenképp, ha nem lenne ilyen szép! Ha nem lenne ilyen szép…/- Hogyha én nem lennék a nagyhatalmú herceg, hogyha a birtokaim régen tönkrementek, hogyha gazembernek vagyok csak címeres, hogyha a származásom épphogy nem nemes! Hogyha nem illett meg az ősnemesi kard, hogyha az úri élet három napig tart?! Én drágám! Én drágám! Megbocsátanál-e akkor? Mit mondasz hát? …/



- Hadd, kérjek Tőled valamit? /- Én rögtön válaszolok itt. Csak szólj! Csak szólj! / - És hogyha mind az nem enyém, amit szereztem… És hogyha nincs se inasom, se palotám?... Én drágám! Én drágám! Megbocsátanál-e akkor? Mit mondasz hát? /- Miért kérded ezt? Ó, régen tudod, Tiéd vagyok! Csak érted élek, csak érted halok! Többre és szebbre nem vágyom én, ha a szíved az enyém!..."





-Jelenet és a II. felvonás fináléja (László Margit, Sánta Jolán, Melis György, Molnár András, valamint az MRT Énekkara.)



 



Puccini: Bohémélet - Musette keringője (Csonka Zsuzsanna)



Offenbach: Orfeusz az alvilágbannyitány részlete (a MÁV Szimfonikus Zenekart Kesselyák Gergely vezényli –koncertfelvétel)



 



A „Túl az Óperencián” adásának ismétlése a szokott időben, délután hat és hét óra között hangzik el a rádióban.


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12212018-04-05 09:03:29

Ma éjjel az M3 csatorna sugározza



2018. április 5. csütörtök 22:00 - 22:50



Halhatatlanok Társulata



Dózsa Imre (2004.)



Dózsa Imre mesél pályájáról, kudarcairól, sikereiről.



Közben részleteket láthatunk nagy szerepeiből többek között:



Debussy: Holdfény;



Moszkovszkij: Keringő;



Lavrovszkij/Prokofjev: Rómeó és Júlia;



Adam/Lavrovszkij: Giselle;



Hidas Frigyes: Cédrus;



Strauss/Béjart: Ez lenne a halál?;



Hacsaturján: Spartacus;



Székely Iván: Ecloga;



Strauss/Harangozó: Térzene;



Sztravinszkij:Tavaszünnep;



Csajkovszkij/Petipa: Csipkerózsika;



Bach/Presser/Fodor:  A próba.



 



Rendezte: ifj. Vitray Tamás





Műsorvezető: Sugár Ágnes





Időtartam: 50 perc



 


Erkel Színház • 91712018-04-04 18:09:40

Spontini: A veszta-szűz – koncertszerű előadás, olasz nyelven.



Erkel Színház, 2018. április 3.



Mikor beléptünk a színházterembe, nyitott színpadot láttunk, melynek közepén az énekkar számára lépcsőzetes üléssorokat helyeztek el (a zenekar lent, az „árokban” játszott), mögötte – középen -  színpad –díszletként, egy átlátszó falon keresztül hatalmas, vöröses-sárgás – vetített animációs - lángnyelv lobog.



 A cselekmény ismeretében tudható,  ennek fontos dramaturgiai funkciója van a történetben: Júlia, a veszta-szűz, szerelmével, a római hadvezérrel való újratalálkozás örömében elfeledkezik táplálni a tűzet, kialszik a láng, ezért a bűnéért az istenek képviseletében a főpap halálra ítéli: élve fogják befalazni a sziklasírba…



Nekem furcsa volt, amikor a második felvonásban megtörténik,  hogy  kihuny a láng, a helyeinkről azt látjuk, a kórus mögött kivetítve  „vígan” ég tovább  – egészen a felvonás végéig; oda kellett volna figyelnie erre a technikát kezelő személyzetnek; a harmadik felvonás végén, mikor isteni beavatkozásra villám sújtja a sziklára helyezett papi fátylat, lángra lobbantja, és  mindenki örömére kegyelmet kap Júlia, látjuk a nézőtérről már, nagyon helyesen,  megint kivetítve az animációs, lobogó lángot.   Kérdem, ha ezt itt a harmadik felvonásban a helyén kezelni tudták, akkor miért nem tudta megoldani a műszak a második felvonás alatt ennek a fordítottját: hogy kialudjék a láng a dramaturgiailag szükséges ponton?!   



Persze ez az észrevétel csupán  egy aprócska „baki”-ja a nagy sikert aratott produkciónak, engem pedig nagy örömmel töltött el a találkozás ezzel el a ritkán játszott  dalművel, hogy élvezhettem legalább a hangversenyszerű változatát, itt az Erkel Színházban.  Az Operában még soha nem adták elő Spontini operáját, a magyarországi bemutatóját 1812-ben, a Pesti Német Színházban (német nyelven) tartották.



Gasparo Spontini (sz. Maiolati – Jesi mellett, Ancona körzete -, 1774. november 14. -  Maiolati, 1851. január 24.)



Szegény parasztemberek gyermeke volt, akit eredetileg papnak szántak, de aztán egy nagybácsi segítsége lehetővé tette számára, hogy zenét tanulhasson. 1791-ben beiratkozott a nápolyi konzervatóriumba. Rómában 1796-ban írta első operáját, az I puntigli delle donnét. Ezt követően operák egész sorát alkotta meg, főleg Nápolyban és Párizsban. Számos hivatalt viselt, köztük az egyik: Joséphine  császárné párizsi udvarában volt udvari komponista. Párizsba 1803-ban látogatott el először. Napóleon kedvenc zeneszerzője volt, operáiban (Fernand Cortez, Olimpia stb.) is őt dicsőítette. 1807-ben La Vestale című operája fényes sikert aratott Párizsban. Ez lett egyetlen maradandó alkotása. 1820-ban meghívást kapott III. Frigyes Vilmos berlini udvarába. A császár halála után azonban helyzete tarthatatlanná vált, amiben szerepe volt Spontini összeférhetetlen természetének is.  Magatartására igen jellemző Wagnernek egy ifjúkori operájával kapcsolatban tett megjegyzése: „Mit remél, fiatalember, hogy komponálhat még? Ha római témát akar, ott az én Veszta-szűzem, ha görögöt, ott az én Olimpiám, ha spanyolt, ott van Cortezem, ha meg indiait, ott van Nurmahalom!”



Spontini 1842-ben visszatért Párizsba, miután Berlinben megfenyegették, hogy bebörtönzik. Megfordult több európai kulturális központban, majd visszatért szülővárosába, ahol három évvel megsüketülése után meghalt.  Az olasz zeneszerző Meyerbeer felléptéig – rohamosan gyengülő hallása ellenére – egyeduralkodó a nagyopera terén.



A La Vestale bemutatója 1807. december 16-án volt a párizsi Operában.  



A szövegkönyvet  (Étienne de Jouy) eredetileg François-Adrien Boieldieu számára írták, később Étienne Nicolas Méhul is visszautasította azt. A következő 50 év során 213 alkalommal tűzte műsorára a párizsi Opéra, s előadták a világ legtöbb nagyobb operaházában. Nagy jelentősége volt Maria Callas pályáján is, aki a La Scalában 1955-ben énekelte. Spontini maga javasolta, hogy tekintsék inkább Gluck követőjének, mint Cherubini riválisának.



A téma ugyanúgy Bellinire emlékeztet (Norma), mint az opera több részletének érzelmes hangvétele, a feszes cselekményt, a jól kihegyezett drámai csúcspontokat a szerző kiváló szakmai tudással és bő drámai invencióval öntötte zenébe.



Spontini fő műve az ókori- köztársasági Rómát, a római szellem nagyságát dicsőíti. Ez a kor empire áramlatának megfelelt, s csak fokozta sikerét.  A történet Júliáról szól, aki szerelmese, Licinius hosszú távolléte alatt a veszta-szűzek közé lép. Mikor azonban a katona hazatér a háborúból, szerelmük újra fellobban. A leányra bízott tűz kialszik, ezért élve eltemetésre ítélik. Liciniusnak nem sikerül kiragadnia a papok kezei közül, mikor azonban egy villám lángra gyújtja Júlia fátylát s vele a szent tűzet – erre az égi jelre a papok megkegyelmeznek a leánynak, s a fiatalok egymáséi lehetnek.



 



Spontini stílusában Gluckot követi, de műve hatásosabb, gazdagabb a német reformátor operáinál - és a romantika küszöbén áll… Nagyszerű Júlia jellemének rajza, mely a fájdalmas lemondástól a szenvedélyes szerelem fellángolásáig az érzelmek széles skáláján megy végig. Különösen jól sikerült a második felvonás, mely tulajdonképpen egyetlen hatalmas fokozás.  Berlioz  kritikájában úgy fogalmaz, számára mintha „a II. felvonás egésze egy véget nem érő crescendo lenne”. A mű felépítése egészében is igen jó, szerkezetileg arányosan tagolt. Fő jellemvonása, hogy a zenekar-kíséretes recitativo veszi át az uralmat az áriák felett, az énekelt dallam felett, az énekelt dallam háttérbe szorul (tehát ezért nincsenek benne ún. „sláger-áriák”)



Erkel Színházban az opera sajnos sok húzással ment, pedig a koncertszerű előadás lehetővé tenné akár a teljes zenei anyag előadását - benne a nagyszabású, hattételes balettképet az I. felvonásban, a győzelmi ünnepség keretében, öttételes táncot a III. felvonás záróképében.



De így is kitűnt, hogy a zenei anyagot hatásos áriák, lendületes együttesek, ünnepélyes kórusok jellemzik.  A legkiemelkedőbb részletek között Licinius és Cinna I. felvonásbeli kettőse, a Vesta-szűzek reggeli himnusza, Júlia I., II. és III. felvonásbeli áriái. Licinus és Júlia II. felvonásbeli kettőse, valamint Licinius és a főpap III. felvonásbeli kettőse említhető.



Az énekesek – Rálik Szilvia, Francesco Pio Galassov, Kálmándy Mihály, Gál Erika, Cserhalmi Ferenc – mondhatnám, sziporkáztak, ez különösen Rálikra igaz; vivőerős szopránja átviszi a sűrű, hangos zenekari és kórushangzatokat is; ugyanakkor a lírai részeket is nagyon szépen énekelte, kettőse a tenorral szenvedélyekkel telítetten szólalt meg. Pio Galassov alig maradt el Rálik mögött (nincs nagy hangja, de viszi a magasságokat), rokonszenves énekművész. Licius barátja szerepében, Kálmándy baritonja itt lírai színezetet nyer és pompásan él vele. Gál Erika kisugárzó főpapnő-alakot idéz fel szépséges mezzoszopránjával, egyedül Cserhalmi  basszusa nem tudott igazán kibontakozni; csak egyetlen jelentős feladata van az operában, kettőse Licius-szal, amit korrekten, de kissé szürkén, elénekel.



Óriásit nyújtott énekben az Opera Kórusa!  Az énekkar középső tömbjét alkották földig érő fehér ruhájukban a  veszta-szűzek, tőlük balra és jobbra helyezkedett el a másik nőikar fekete ruhájukban, a lépcsőzeten felettük énekelt a teljes férfikar.  Hatalmas kórustételek vannak az operában: önálló tablók, együttesek, kóruskíséretes áriák váltják egymás, a finálékban is emelkedett énekhangzatokban, olykor gyújtó hatású, induló-szerű-, máskor elégikus hangulatot árasztó, hárfán is kísért dallamokat énekelnek. Mondhatnám azt is, hogy „kórus-opera" főszereplője volt az Opera Énekkara ,és minden dicséretet megérdemelnek kimagasló produkciójukért!



A karmester, Eugene Kohn az előadás minden pillanatát nagyvonalú eleganciával dirigálta végig.  



Az alig több mint félháznyi közönség az előadást követően lelkesen ünnepelte a fellépő művészeket, az  énekkart,a  zenekart és a karmestert.



Szereposztás:



 Licinius, római hadvezér - Francesco Pio Galassov,



Cinna, a légió parancsnoka – Kálmándy Mihály



Főpap – Cserhalmi Ferenc



Júlia, veszta-szűz – Rálik Szilvia



Vesta főpapnő – Gál Erika



Egy konzul – Zsigmond Géza



Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (Megbízott karigazgató: Csiki Gábor)



Karmester: Eugene Kohn



Étienne de Jouy francia nyelvű librettóját olaszra fordította Giovanni Schmidt



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26552018-04-04 10:43:44

Ókovács Szilveszter a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának a vendége. A  szerkesztő-műsorvezető,  Nagy Ibolya  érdeklődésére elmondta, már nem ambicionálja az éneklést („nem lenne etikus...”  - ámbár magán jelleggel, ha kedve támad hozzá, szívesen énekel saját zongorakíséretével egy-egy Mahler, Schubert vagy Schumann dalt.



A közelmúltban alkalma volt Orff Carmina Buránaja bariton szólamát énekelnie.  Az „operett az Operában” kérdésre  úgy válaszolt:  A denevér és A cigánybáró mellett helye lenne  náluk Lehár-daraboknak is;  jövő februárban a az Operaház a Müpával közösen mutatja majd be A mosoly országát.  A közelgő Bartók-évforduló jegyében új rendezésben kerül kiállításra Bartók operája, A kékszakállú herceg vára – erről is mesélt a műsorban Ókovács Szilveszter.



Az adás elején Bizet Carmen szvitje hangzott fel a Dunakeszi Szimfonikus Zenekar előadásában, Farkas Pál vezényelt



Részleteket hallottunk Lecocq Angot asszony lánya című operettjéből (ez a darab egykor az Opera műsorán szerepelt)



Rádiós bemutató ideje: 1960. augusztus 21., Kossuth Rádió 20.15 – 22.00.



Magyar szöveg: Kristóf Károly és Romhányi József



Vezényel: Polgár Tibor

Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)



- Kórusjelenet és Pomponnet belépõje: „Esküvő, esküvő lesz ma nálunk… Jövök már, köszönöm, köszönöm… Éljen soká, éljen soká… Hol van az én szép tündéri párom…Párizs népe engem bámul, Pomponnet a vőlegény….Hol a hajtű? hol a fésű?…” (Rátonyi Róbert és a Magyar Rádió Énekkara)



- Clairette belépője: „ Ez itt a mister úr babája… Van itt egy út…” (Házy Erzsébet és a Magyar Rádió Énekkara)



- Kórusjelenet



 - Ange Pitou belépője: "Én szeretem az én Clairette-tem, s erről nincs mit mondani…” (Szabó Miklós)



- Hortensie dala: "Csak a férfi való katonának, katonának, ki meg nem hátrál, mindig támad,  hős vitéz, ha jő a vész, a harcban el nem fárad, a vésszel szembenéz…." (Németh Marika és a Magyar Rádió Énekkarának Nőikara)



- Hortensie Langé és Ange Pitou kettőse: „Ön mindig az utcákon jár, és hallgatja, mit mond Párizs… Ó, Párizs, köztársaság ma már, és esküszöm, hogy az lesz végül…” (Németh Marika, Szabó Miklós és a Magyar Rádió  Énekkara )



- Összeesküvõk kara (Km. a Magyar Rádió Énekkarának Férfikara)



 



 Lehár Ferenc - Innocent Vincze Ernő: Garabonciás Nyitány (a Magyar Állami Operaház zenekarát maga Lehár vezényli! –Bemutató: 1943



Lehár Ferenc: A vándordiák  (a Garabonciás – mely a „Cigányszerelem” átdolgozása volt – rádióváltozata):



- A diák dala: „Utam muzsikálva járom, búsan keresem a párom, négy húron át, zengem a szív szavát .../Gyöngyvirágom, kicsi violám! Mondd, az arcod mért oly halovány?...” (Sárdy János)



- Ághy Péter dala: „Deres már a határ, őszül a vén betyár, rá sem néz már sohasem a fehérnép.…” (Svéd Sándor, km. Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel Bródy Tamás)  - a rádiófelvétel bemutatója: 1958. november 2., Kossuth Rádió.



 



A délelőtti műsor legvégén Bartóktól a Román táncok dallamai csendültek fel a Bánfalvi Béla vezette Budapesti Vonósok felvételéről.



Ezt az adást délután hat és hét óra között sugározza ismét a Dankó Rádió.


Lisztről emelkedetten • 8972018-04-03 11:03:07

Mai koncert!



17:00 : Budapest

Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem





"Budapesti Tavaszi Fesztivál"





Liszttől Bartókig • 4.1



"A tonalitás felbomlása"



Műsor:





WAGNER: Siegfried-idill (A. Pringsheim átirata zongoraötösre)

Pusker Júlia, Tóth Kristóf (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló), Demény Balázs (zongora)





LISZT: Gyászgondola (cselló-zongora változat)

Zétényi Tamás(cselló), Demény Balázs (zongora)





LISZT: Gyászgondola (zongora változat)

Demény Balázs (zongora)





LISZT: R. W. - Venezia (átirat zongoraötösre)

Pusker Júlia, Tóth Kristóf (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló), Demény Balázs (zongora)





LISZT: Richard Wagner sírjánál

Pusker Júlia, Tóth Kristóf (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló), Demény Balázs (zongora)





SCHÖNBERG: 2. vonósnégyes, Op.10

Brassói-Jőrös Andrea (szoprán)

Classicus Quartett: Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló)





BARTÓK: 2. hegedű-zongora szonáta, BB 85

Pusker Júlia (hegedű)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26542018-04-03 10:52:45

Ókovács Szilveszter a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában ma a tervezett amerikai  - New York-i – programokat ismertette, majd – kérdésre válaszolva – az Operaház rangját,  helyét vetette egybe  vidéki színházak opera-tagozatáéval, és arról is szólott, hogy az itthoni énekművészek alkalmasságának függvényében (jelenleg mintegy 150 hazai énekművészt foglalkoztat az Opera; figyelik produkcióik színvonalát…) mikor, miben és miért van szüksége az Operaháznak külföldről vendég énekeseket hozni és felléptetniük; kik érkeznek ide a következő évadban.



 



Az adásban elhangzott zenék:



Huszka Jenő: Mária főhadnagy  - az Operettszínház művészeinek előadásában




  • „Ladilom” (Kékkovács Mara, Peller Károly, Benkóczi Zoltán)   

  • „Én mától kezdve csak terólad álmodom…” (Vadász Zsolt, Lukács Anita)



Csajkovszkij: Hattyúk tava –balett fináléja  (a Philadelphiai Szimfonikus Zenekart Ormándy Jenő vezényli)



Csajkovszkij– Josef Klein –- Erdődy János:  A diadalmas asszony című operettjéből



(Csajkovszkij dalaiból, és a Hattyúk tava c. balett zenei motívumaiból összeállított és meghangszerelt darab, olyasféle, mint Schubert - Berté Három a kislány c. daljáték). 



- Induló együttes (Zentay Anna, Fekete Pál, Göndöcs József , a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekar és a Földényi-kórus, vezényel Bródy Tamás)



- Menycsikov dala, I, felv.: ”Hol az az asszony, ki rabul ejtett? Hol az az asszony, kit nem felejtek?... Hol van mámor, az örök lobogás? Hol az a nő, aki minden nap más? Hol az asszony, akire vágyom?. Hol az az asszony, aki minden nap vár?!..” (Gulyás Dénes és az MRT Énekkarának Férfikara, az MRT Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényli)



- Szonya és Vaszilij vidám kettőse, I. felv. „Bánja az ördög, akármi vár, törje fejét csak a szamár; - Bánja az ördög, mi vár rám…” (Zempléni Mária és Rozsos István, vezényel: Breitner Tamás). 



- Márta románca, I. felv.: „Rózsák, szerelmes virágok, szívdobogva vágyok utánatok! … Rózsák, bíborszínű rózsák…” (Sass Sylvia, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)



 



Franz von Suppé: Szép Galathea   



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. november 7., Kossuth Rádió, 20.10 - 21.35 óra 



Szövegét Franz von Suppé írta, fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő. Rendezte: Horváth Ádám



 Közreműködik az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Karigazgató: Sapszon Ferenc.



Vezényel: Lehel György (A felkonferálásban - tévesen - Sebestyén András karmester neve hangzott most el.)



Szereposztás:



Galathea, szobor - László Margit (Mészáros Ági)

Pygmalion, szobrász - Réti József (Cs. Németh Lajos)

Ganymedes, szolga - Melis György (Agárdy Gábor)

Mydas, műpártoló - Palcsó Sándor (Garas Dezső)



Erről a rádiófelvételről  következtek az alábbi részletek:



- Pygmalion imája: „Vénusz, anyám, hallgass reám, vágyaktól verve, itt esdeklem én… Vénusz, nézz le rám, vágyam epedve kérlek….(Réti József, énekkar)



- Galathea ébredése – kettős: „Ám mozdul… Ó mily szép….Szava kél….Istennő, Galathea, én édes álmom, Galathea, hadd nézek rád, elönt a vágy…./- Ki vagyok, mondd…/- Égi nő, akire vártam, akit imádtam, Te vagy az élet és a cél…./ - Édes mámor, jöjj hát boldogság, drága szerelem, áradj rám…/- Jöjj drága párom, tiszta csókodban élek...” (László Margit, Réti József)



 - Ganymedes kupléja: „Ránk antik égbolt napja süt és vígan élünk mindenütt, e lázban, e lázban…/Ám ha átaludnék ezer éveket, mit lehetne látnom, ha ébredek?.../- Bármily klasszis, klasszis, klasszis, ámde mégse klasszikus…” (Melis György)



- Bordal: „Bort igyál! …. Itt a pohár, az éltető ital…..igyál, igyál, igyál…(László Margit, Réti József, Palcsó Sándor, Melis György)



- Csók-kettős: „Szökj el vélem, édes  ici-pici párom…/-  Csókolj meg!…. - Add ide édes szájad… - Csókot kapsz….” (László Margit, Melis György)



 



Smetana: Az eladott menyasszony –„ A komédiások tánca” (A Magyar Állami Operaház Zenekara, , vezényel:  Kocsár Balázs – élő koncert felvételről)



Ezt a műsort délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségein.


László Margit • 1262018-04-03 10:48:00

A Dankó Rádió  ma délelőtti operettműsorában ("Túl az Óperencián") László Margit énekfelvételei közül újra meghallgathattuk:



Franz von Suppé: Szép Galathea   



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. november 7., Kossuth Rádió, 20.10 - 21.35 óra 



Szövegét Franz von Suppé írta, fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő. Rendezte: Horváth Ádám



 Közreműködik az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Karigazgató: Sapszon Ferenc.



Vezényel: Lehel György (A felkonferálásban - tévesen - Sebestyén András karmester neve hangzott most el.)



Szereposztás:



Galathea, szobor - László Margit (Mészáros Ági)

Pygmalion, szobrász - Réti József (Cs. Németh Lajos)

Ganymedes, szolga - Melis György (Agárdy Gábor)

Mydas, műpártoló - Palcsó Sándor (Garas Dezső)



Erről a rádiófelvételről  következtek az alábbi részletek:



- Pygmalion imája: „Vénusz, anyám, hallgass reám, vágyaktól verve, itt esdeklem én… Vénusz, nézz le rám, vágyam epedve kérlek….(Réti József, énekkar)



- Galathea ébredése – kettős: „Ám mozdul… Ó mily szép….Szava kél….Istennő, Galathea, én édes álmom, Galathea, hadd nézek rád, elönt a vágy…./- Ki vagyok, mondd…/- Égi nő, akire vártam, akit imádtam, Te vagy az élet és a cél…./ - Édes mámor, jöjj hát boldogság, drága szerelem, áradj rám…/- Jöjj drága párom, tiszta csókodban élek...” (László Margit, Réti József)



 - Ganymedes kupléja: „Ránk antik égbolt napja süt és vígan élünk mindenütt, e lázban, e lázban…/Ám ha átaludnék ezer éveket, mit lehetne látnom, ha ébredek?.../- Bármily klasszis, klasszis, klasszis, ámde mégse klasszikus…” (Melis György)



- Bordal: „Bort igyál! …. Itt a pohár, az éltető ital…..igyál, igyál, igyál…(László Margit, Réti József, Palcsó Sándor, Melis György)



- Csók-kettős: „Szökj el vélem, édes  ici-pici párom…/-  Csókolj meg!…. - Add ide édes szájad… - Csókot kapsz….” (László Margit, Melis György)



 



Ezeket a dalokat az operettműsor délutáni ismétlésében  (18 - 19 óra) újra meghallgathatjuk



 



 


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12202018-04-02 13:41:34

Ma éjjel az M5 csatorna műsorán szerepel a Magyar Állami Operaház operaelőadásának régi felvétele (2004)



2018. április 2. hétfő 21:15 - 01:20



Előszó: 21.10 – 21.15.



Wagner: Parsifal



Ünnepi színjáték három felvonásban, német nyelven, magyar felirattal



Szöveg: Richard Wagner.



Magyar szöveg: Oberfrank Géza.



Díszlet: Forray Gábor.



Jelmez: Makai Péter.



Koreográfus: Seregi László.



Rendező: Mikó András 



Szereposztás:



Amfortas - Sólyom-Nagy Sándor,



Titurel - Valter Ferenc,



Gurnemanz - Polgár László,



Parsifal - Molnár András,



Klingsor - Berczelly István,



Kundry - Balatoni Éva



1. Grál lovag - Kiss Péter

2. Grál lovag - Ambrus Ákos

1. Apród - Murár Györgyi

2. Apród - Révész Rita

3. Apród - Derecskei Zsolt

4. Apród -Ocsovay János

Viráglányok: Váradi Zita, Péter Cecília, Gémes Katalin, Murár Györgyi, Ardó Mária, Várhelyi Éva

Egy hang: Kovács Annnamária



Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara.



Vezényel: Kovács János



 



 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606832018-04-02 11:54:10

A Dankó Rádió mai operettműsorában elhangzó interjúját hallgatva, nem úgy tűnik... 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42272018-04-02 11:49:35

Annyi régi magyar film már gyári DVD-n is elérhető... Bizonyára jogdíjak miatt is, egyelőre - sajnos -  ez a remek zenés film ebben a formátumban a kereskedelmi forgalomban nem kapható.  (Először csak videóra vettem fel a Gerolsteini kalandot,  arról készítettem digitális másolatot; később már egyből DVD-lemezre vettem fel a filmet. Ezekkel így is  boldogan elvagyok...)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26532018-04-02 11:38:09

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója mától a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorának a vendége -  akivel a rádió stúdiójában a felelős szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget ezen a héten.



A ma délelőtt elhangzott adás mottója akár a „Mi újság az Operaházban?”  is lehetett volna...  (Tudni lehet: a műsor-sorozat interjúalanyaival készített beszélgetéseket általában az adás előtt néhány nappal veszik fel, és azt a hét napjaira szétbontva, felvételről játsszák be az elhangzó zenék közé – a szerkesztő koncepciója szerint  és a riportalany jóváhagyásával.)



A mai adás zenei kínálatából kiemelem:



Mascagni: Parasztbecsület – Intermezzo (a MÁV  Szimfonikus Zenekart Kesselyák Gergely vezényli)



Jacques Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél 



Az operettből két teljes rádiófelvétel készült: az első 1956. január 8-án került bemutatásra; a televízió e hangfelvétel felhasználásával, ugyanazokkal az énekesekkel, a következő évben elkészítette az első operettfilmjét is: Szabó Miklós, Neményi Lili, Sándor Judit, Szilvássy Margit szereplésével; Fischer Sándor vezényli a rádiózenekart).



Szövegét Leon Battu írta. Fordította és rádióra alkalmazta: Fischer Sándor



1978-ban készült el az egyfelvonásos operett új stúdiófelvétele: Breitner Tamás a karmester, Decsi Ágnes, Kalmár Magda, Takács Tamara, Rozsos István énekel, km. az MRT Szimfonikus Zenekara.



Most ez utóbbi rádiófelvételről szólaltak meg részletek:



- Pierre és Denise kettőse (Decsi Ágnes, Rozsos István)



„-Mit szólna Martin bácsi, mondd, hogyha látná azt, hogy csupa gond és bánat ül az arcodon? Mit szólna, mondd?  Ezt nem tűröm! Ne légy bolond! Csak boldog légy, azt kívánom, hogy boldog légy, és ezzel  pont! La-la, lallala-lallala, lala-lalala,   La-la, lallala-lallala, lala- lalala…./-A napot mivel töltöd el, a jószág rendben lesz, ha megjövök? Felelj! Hej!– Úgy lesz, bátyám...."



- Denise, Fanchette, Catherine és Pierre négyese (Decsi Ágnes, Kalmár Magda, Takács Tamara, Rozsos István):



„- Szól az esti lágy harangszó, nyár idején, hallgat az éj. Szól az esti lágy harangszó itt van a nyugodalmas éj…”



- Bordal (Kalmár Magda, Decsi Ágnes, Takács Tamara, Rozsos István): 



„- Este hogyha csendesek a házak, a kert, az udvar munka után, jó baráttal tűz közelében iddogálni jólesik ám. - Az ég is szereti a jó bort! Tele lenne másképp szőlőszemmel! –Hát, tölts a poharadba óbort! A bú, a gond nem kell nekem, nem! - Emelem poharam, - emelem poharam, - emelem poharam,- emelem poharam! Koccints hát, koccints hát, a jó bort Isten adta nékünk! Koccints hát, koccints hát, hogy lenne másképp szőlőszem, még az ég is a jó bort szereti, hogy lenne másképp szőlőszem, emelem poharam, emelem poharam, nem kell gond nekem, nem, nem, nem!



/- Bor nélkül oly morcos a kedvem, álmosan jár bennem a vér! Bortól minden rózsaszínű lesz, s ez mindennél többet is ér! – Az ég is szereti a jó bort…./ Együtt jár a bor szerelemmel, vérem lángja borra kigyúl, józan fejjel nem vagyok ember, bortól lelkem felszabadul.– Az ég is szereti a jó bort….” 



- „Veszekedő-kettős” (Kalmár MagdaTakács Tamara)



„…Itt a finom úri dáma, de csúnya a szája…/Azt se tudja, mit beszél, kikaparom a szemét, ami sok az sok, mégis sok…./ Volna egy tanácsom… Egy tanácsom, szépen mondj le róla… Bárhogyis reméled, nem dűlök be néked…/ Dühbejöttem, dühbejöttem….”



- Hármas (Kalmár MagdaTakács TamaraRozsos István)



- Fanchette és Catherine kettőse (Kalmár MagdaTakács Tamara

„- Boldogult uram, ha méregbe jött, fogott egy botot és azzal ütött…./ - Én voltam, hát aki méregbe jött, fogtam egy seprűt és ütöttem őt, püföltem, azt hitték elmenekült….nem használt könyörgés, rimánkodás, éjjel és nappal is zengett a ház….”



- Finálé





Poldini Ede: Farsangi lakodalom



- Kálmán diák dala (Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kórodi András) „Jártam künn a zivatarba, szélbe,vészbe,hóba,fagyba, szerelemvágy a szívembe,nemfáztam kint a hidegbe.”



- Jelenet és kórus (Udvardy Tibor és az MRT Énekkara)



 



Lehár Ferenc: A víz özvegy – keringőegyveleg (a Bécsi Filharmonikusokat maga a Lehár dirigálja a felvételen!)



 



A délelőtti adást meghallgathatjuk a délutáni ismétlésben (18 – 19 óra)


Kedvenc magyar operaelőadók • 10662018-04-01 20:59:21

A világhírű énekes vállalja, hogy sok embert megbánt majd ezzel az interjúval



Origo.hu MÁGÓ KÁROLY2018.04.01. 19:59



"Őszintén beszélt mindenről az Origónak adott interjújában a Kossuth-díjas Gulyás Dénes. Például azt is elmondta, ha egy adott szerepre, egy adott énekes hangja megfelelő, de a külseje nem, akkor bizony nála nem fog szerepet kapni. A világhírű operaénekes azt is mondta, hogy tudja, ezzel sok embert megbánt, de nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Egyetlen dologról nem akart beszélni, a politikáról. Még az interjú előtt, a szervezés alatt azt is mondta a korábbi fideszes parlamenti képviselő, hogy természetesen mindent úgy gondol, ahogy a Parlamentben töltött két ciklus alatt. Semmi nem változott."


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42252018-04-01 19:56:23

Ma este - újra - a televízió képernyőjén!



Gerolsteini kaland



magyar romantikus vígjáték, 96 perc, 1957



M3 csatorna, 21.25 – 23.05.



Zeneszerző: Patachich Iván, Jacques Offenbach



Operatőr: Hildenbrand István



Rendező: Farkas Zoltán





 





Házy Erzsébet, Darvas Iván, Kiss Manyi, Feleki Kamill, Tímár József, Lázár Mária, Gózon Gyula, Szemes Mari, Bárdy György, Szabó Ernő…


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26522018-04-01 19:26:17

Holnaptól a  Dankó Rádióban, a "Túl az Óperencián" operettműsor  vendége lesz - egész jövő héten (április 2- 7.) - 



Ókovács Szilveszter  operaénekes, televíziós szakember, a Magyar Állami Operaház főigazgatója.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26512018-04-01 19:21:36

Pótlólag ideírom, milyen zenék csendültek fel Húsvét vasárnap a Dankó Rádió operettműsorában – benne Borbás Barbara és Boncsér Gergely művész-házaspár, akikkel egész héten át  beszélgetett a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.



 



Mascagni: Parasztbecsület – Húsvéti kórus  „Regina Coeli”  (Tokody Ilona , a MN Művészegyüttesének Férfikara, a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Nagy Ferenc)



 



Lehár Ferenc: A mosoly országa  (magyar szöveg: Harsányi Zsolt)



- Szu-Csong dala, II. felv. : „Vágyom egy nő után! Egy nő után kerget a vágy, vágyom a két kezét, fehér kezét, mely olyan lágy.…”  (Boncsér Gergely, az Operettszínház Zenekara, vezényel Makláry László)



- Mi belépője, I. felv.: „Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg,

legyen okos és kecses teremtés…” (Póhly Boglárka)



 



Kálmán Imre: Marica grófnő (magyar szöveg: Harsányi Zsolt)



-  Liza, Zsupán és Populescu hármasa: „Tűzrőlpattant barna lányok, nyalka szép legények, Csenger táján hogyha járnak a csárdába térnek…/ Ringó vállú csengeri violám kisangyalom…”  



- Zsupán és Marica kettőse: „Ez nem vicc ez mámor, az izé az Ámor már itt van és áldozatra vár…/ Szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál…”  



(Bordás Barbara, Kerényi Miklós Máté, Földes Tamás, az Operettszínház Zenekara, vezényel Makláry László)



- Marica és Tasziló kettőse: „Szent Habakukk, mi van velem? én a helyem már nem lelem! Lábamban, vállamban, keringő ritmusban…/ Egy az élet, egyszer élsz csak, kincsem, gondold meg ezt!...” (Bordás Barbara, Boncsér Gergely, az Operettszínház Zenekara, vezényel Makláry László)



 



Kálmán Imre: A cigányprímás (magyar szöveg: Harsányi Zsolt)



- Rácz Pali dala: Stradivári-dal (Svéd Sándor - km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)



- Rácz Laci és Juliska kettőse: „… Száll, száll, tovaszáll a nyár, hervad a csók, mint a rózsák…” (Petress Zsuzsa, Kelen Tibor, a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Breitner Tamás)



- Sárika dala (Mesék a királylányról): „Szakálla az állán, palástja a vállán, öreg király búsan pedri a bajuszát…/Gazdag is, koldus is, katona és ispán is, Péter is, Palkó is, Kelemen és István is, ki ilyen, ki olyan, ez a csúnya, ez meg szép, egyik bús, másik víg, csupa csupa férfi mind! „ (Zentay Anna,  a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Breitner Tamás)



 



Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (Magyar szöveg: Gábor Andor)



-  Szilvia és Edvin kettőse: „Táncolnék a boldogságtól, lelkem lánggal ég…/ Álom, álom édes álom, álomkép, álmodjuk, hogy egymásé leszünk mi még…” (Bordás Barbara, Boncsér Gergely, az Operettszínház Zenekara, vezényel Makláry László)



 



ifj. Johann Strauss: Déli rózsák  - keringő (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel Ferencsik János)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42242018-03-31 19:16:55

  • Magyar Nemzet, 1962. február 23.



OPERA



AZ ANYEGIN ELŐADÁSA



hosszabb pihentetés után most az Erkel Színház színpadára került át (valóban az Erkel Színház repertoárjába kívánkozik inkább két dalszínházunk közül); s ami az ilyen változással együtt jár: új zenekari betanulásban próbákkal némiképp felfrissítve, s részben újabb szereplőkkel került a közönség elé. Olga szerepében Szabó Anitát, Fjodorovna, a dajka megszemélyesítőjeként Barlay Zsuzsát hallottuk (a fiatal mezzoszoprán-énekesnő szép színű középregiszterével és megbízható muzikalitásával tűnik fel).



Az előadást Kerekes János vezényelte; a megbízható irányítás, s a felfrissítés munkája bizonyos mértékig kétségtelenül megérzik az egész produkción. A stabil zenekari teljesítmény mellett az énekkarnak is akadt néhány sikerült perce (főleg az első felvonásban).               DAVID OHANESIAN  a bukaresti Operaházbál érkezett vendég; Amonasro- alakítása mellett a »Bajazzók «-ban, s az "Anyegin" címszerepében lépett fel.  [Tehetséges, s még meglehetősen fiatal énekes; értékes, szép hang birtokosa. Erőteljes, zengő ’hősi’ színezetű baritonjára talán éppen találó volna az »érces hang« sokszor elkoptatott jelzője; az a típusú hang, amelynek — lírai baritonjaink többsége mellett — pillanatnyilag alig van megfelelő képviselője énekesgárdánkban. Bár, magvas teltsége mellett van valami nyerseség, darabos, érdes színezeti is ebben a hangban, s ha alapkaraktere rendkívül alkalmas is Amonasro szerepére, mégsem ez a bemutatkozás volt Ohanesian legelőnyösebb,! legjobb budapesti alakítása. Fiatalosan vad, s kissé egysíkú Amonasrója nem töltötte be teljesen a szerep igényét; az érett, összetett Verdi-figura gazdagabb drámai skálát, több méltóságot, hajlékanyabb ívű nagy dallamok súlyát követelné. A -Bajazzók- Beppója volt a tehetséges bukaresti vendégművész legsikerültebb — nyugodtan mondhatjuk: kiemelkedő produkciója. A szerepben előnyösen érvényesült Ohanesian színpadi rátermettsége, alakítókészsége, énekesi egyéniségének és hangjának minden értéke.  A nagyszerű Prológus megérdemelte viharos sikerét.] — Anyegin-je is elegáns tartású, disztingvált, jól fogalmazott színpadi portré; énekes-megoldásában is színvonalas teljesítmény — legfeljebb, Ohanesian hangszínéből, énekesi alkatából eredően, itt-ott a líraibb árnyalatok hiányoznak belőle.



A címszereplő vendégművész mellett a főbb szerepek régebbi énekesei is, Udvardy Tibor, Palánkay Klára, Bódy József értékes vonásokkal rendelkező, rokonszenves alakítást nyújtottak. (Bódy elismerésre méltóan formás Gremin-portréja feltűnést keltett és jogos sikert aratott.)



Néhány szót külön a Tatjána főszerepét éneklő Házy Erzsébetről. Magam most hallottam őt először Tatjánaként: tehetsége, amellyel az alakot megeleveníti és belső intenzitással fűti át, rendkívül vonzó és megnyerő. Muzikalitás és ösztönös rátermettség tölti ki tartalommal alakítását — a megérdemelt siker nem is marad el. S mégis: ének-stílusa, hangjának jelenlegi karaktere nem fedi teljesen Tatjána szerepének alapvetően lírai jellegét. Éneklésében van valami túlfeszített, forszírozottan » dramatikus « vonás, amely, bár egyelőre nem jár semmiféle bántó, zavaró tünettel, nem a legjobb beidegzésre vall, s egyre messzebbre visz hangjának lírai alapadottságától. A jelenség nem is egészen új keletű; énektechnikai veszélyére talán érdemes lenne felfigyelni — a fiatalabb énekesgeneráció egyik legértékesebb tehetsége megérdemli a gondoskodást.



/Kovács János/


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42232018-03-31 19:15:40

  • Magyar Nemzet, 1961. december 24.



MANON  LESCAUT

Az Operaház Puccini-felújítása Lamberto Gardellivel



A z első szereposztás címszerepében Házy Erzsébet eddigi művészpályájának kiugró teljesítményét nyújtja. Egyéniség és szerep szerencsés találkozásának tűnik ez az alakítás: emberábrázolásként, színpadi jelenségként és énekesi megoldásként egyaránt teljesen meggyőző. Házy Erzsébet ösztönös alakító- és drámai kifejező-készsége ezúttal a szerep kivételesen gondos elemzésével, kidolgozásával és a művészi ambíció teljes, koncentrált jelenlétével párosul: eredménye egy sugárzóan intenzív és szép Manon-alakítás.”



Kovács János


Operett, mint színpadi műfaj • 35602018-03-31 15:07:28

Egy újabb kritika, ezúttal a  Zene.hu oldalon Offenbach remekének Operettszínházi bemutatójáról:



"A Kékszakállban simán megfér egymás mellett a groteszk humor, a nemi szerepek görbe tükre, és az operai dallamvilág."



 



Kékszakáll – video ajánló


Operett, mint színpadi műfaj • 35592018-03-31 14:46:05

Mint már a következő évad programjából ismerni lehet, a Müpában idén játszott Suppé A szép Galathea és Kálmán Imre Marica grófnő című darabok után, jövőre is lesz operett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben:



 



Bemutatásra kerül:



Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: A mosoly országa



A Müpa előadásának különlegessége a nemzetközi művészgárda: Szu-Csong herceget kínai tenor, Yijie Shi énekli, Lisa életre keltője pedig az örmény szoprán, Karine Babajanyan.  Xu Zhong személyében a produkció karmestere is Kínából érkezett.



2019. február 2. szombat 19:00 — 21:30



Vezényel: Xu Zhong



A főbb szerepekben:



Szu Csong herceg - Yijie Shi



Lisa Lichtenfels - Karine Babajanyan



Mi - Jenny Hou



Lichtenfels gróf - Ernyey Béla



 



Rendező: Káel Csaba



 


Wagner-felvételek • 2572018-03-31 11:08:14

A Bartók Rádió operaközvetítése ma este - felvételről



19.26 – 23.55



Richard Wagner: Parsifalhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Háromfelvonásos ünnepi játék



Szövegét a zeneszerző írta



Vez.: Szemjon Bicskov



Km. a Bécsi Állami Operaház Zenekara,

Énekkara (karig.: Martin Schebesta) és Gyermekkara (karig.: Johannes Mertl)





Szereposztás:



Amfortas - Gerald Finley (bariton),

Titurel - Jongmin Park (basszus),

Gurnemanz - René Pape (basszus),

Parsifal - Christopher Ventris (tenor),

Klingsor - Jochen Schmeckenbecher (basszus),

Kundry - Nina Stemme (mezzoszoprán),

I. grál lovag - Benedikt Kobel (tenor),

II. grál lovag - Clemens Unterreiner (basszus),

Viráglányok - Ileana Tonca, Hila Fahima, Caroline Wenborne (szoprán), Olga Bezsmertna, Ilseyar Khayrullova, Margaret Plummer (mezzoszoprán),

Apródok - Ulrike Helzel, Zoryana Kushpler (mezzoszoprán),

Thomas Ebenstein (tenor), Bror Magnus Todenes (bariton),

Mennyei hang - Monika Bohinec (mezzoszoprán)





Rendező: Alvis Hermanis



(Bécs, Staatsoper, 2017. március 30.)



Két szünettel


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606632018-03-31 10:45:02

Már most jelzem itt: A  Dankó Rádióban, a "Túl az Óperencián" operettműsor  vendége lesz egész jövő héten (április 2- 7.) 



Ókovács Szilveszter operaénekes, televíziós szakember, a Magyar Állami Operaház főigazgatója.


Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán • 4632018-03-31 10:19:16

Amint jeleztem, a közölt szereposztás az 1969. február 14.-i  MET  - Lammermoori Lucia előadásáé volt. 



A másik két szereposztásról is, valóban, érdemes tudnunk.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26502018-03-31 10:16:28

A Dankó Rádió imént véget ért operettműsora – „Túl az Óperencián”  -  egy operaáriával kezdődött:



Születésnapján, Gulyás Dénest köszöntötte a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya az operaénekes felvételével.  Donizetti: Szerelmi bájital – Nemorino románcát hallottuk a tenorista énekében.



 



Bordás Barbara operettprimadonna és Boncsér Gergely, a Magyar Állami Operaház és az Operettszínház tenoristája - akik az életben egy párt alkotnak -



 a vendégei ezen héten a rádió műsorának, akikkel Nagy Ibolya  beszélgetett.



A délelőtti adásban elhangzott zenék voltak:



Kálmán Imre: Marica grófnő



- Marica és Taszilo szerelmi kettőse: „ Ne szólj kicsim, ne szólj, csak hallgass, úgy válaszolj…”  (Bordás Barbara és Boncsér Gergely)



- A II. felvonás fináléja  (Bordás Barbara, Boncsér Gergely,  Dancs Annamari, valamint a Budapesti Operettszínház Énekkara és Zenekara, vezényel Makláry László)



Lehár Ferenc: A mosoly országa



- SzuCsong áriája, II. felv.: „Egy dús virágzó barackfa ága…” (Boncsér Gergely) – élő felvétel, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel Makláry László)



- Liza belépője az I. felvonásból:  ”Éljen sokáig! Éljen sokáig! Éljen ő!”… ”Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás!.../”Szív, szív mindig remél, el jő a mély, vad szenvedély…” (Kalocsai Zsuzsa)



- Liza és SzuCsong szerelmi kettőse a II. felvonásból: „Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd, hogyan fér beléd ennyi vágy és tűz, és ennyi láz? Ennyi édes gong. Hogyan zenghet száz mély melódiát egy szívdobbanás?...”  (Lukács Anita, Vadász Zsolt)



 



Az adás végén szimfonikus könnyűzenét hallottunk:  Kemény Egon kompozíciója, „A tavaszhoz” rapszódia zongorára és szimfonikus zenekarra (1957)  hangzott el:  Petri Endre zongorázik, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Borbély Gyula vezényli.  



 



Ezt a műsort délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségeken is.


Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán • 4612018-03-30 22:16:49

Ágai Karola (született Staud) (Budapest, 1927. március 30. -  Budapest, 2010. február 22. )   születése mai  évfordulójára



Film Színház Muzsika, 1969. január 18.  (3. szám)



„A hét interjúja Ágay Karolával”



„Magyar Lucia a MET-ben”



Alig múlt el egy éve annak, hogy Elisabeth Schwarzkopf Budapesten koncertezett, s egyik szabad estéjén megnézte az Operában az „Ariadne Naxosz szigetén” előadását. Emlékszem még jól, hogyan nyilatkozott a Film Színház Muzsikának. Dicsérte az együttest, külön-külön a szereplőket is, Ágay Karoláról ezt mondta: „Én is énekeltem a Zerbinettát valaha, de Ágay Karola tökéletes produkciója magával ragadott...”

S most, amikor Ágay Karolát felkeresem, csomagol, New Yorkba indul.



— Elisabeth Schwarzkopf elismerése nagyon boldoggá tett, sőt az is, hogy azt mondta: majd még találkozunk. Álmomban se hittem azonban, hogy ezeknek a számomra oly értékes szavaknak folytatása lesz. De két hónapra rá, már a Metropolitan igazgatójával — Mr. Binggel — való ismerkedésre hívtak meg Milánóba. Az utazásra nyáron került sor, 40 fokos hőségben.



— S az eredmény?

Kétéves szerződés a Metropolitanba.



A „Billboard” című amerikai folyóiratot látom az asztalán. Benne cikk „Karola Ágay”-ról! A hiteles történetet olvasom, vagyis azt, hogy a New York-i Metropolitan Opera számára Elisabeth Schwarzkopf fedezte föl Ágay Karolát.

Az idén csak két hónapot tölt New Yorkban, a Lammermoori Luciát énekli három alkalommal, de a színház ebben a szezonban is már rendes tagjának tekinti a magyar művésznőt. Jövőre öt hónapot kívánnak tőle.



— S a budapesti Operával milyen lesz a kapcsolata?

— Amilyen eddig volt. Mind a két Operának tagja vagyok. Itthon meghatározott számú előadáson kell szerepelnem, ezt mindenképpen teljesíteni akarom, és ennek nincs is semmi akadálya. A világért sem szakadnék el a mi Operánktól...



A Lammermoori Luciát persze eredeti nyelven, olaszul énekli a Metropolitanban. De nem először. Négy évvel ezelőtt, Aragall budapesti bemutatkozásán a két magyar partner, Svéd Sándor és Ágay Karola is olaszul énekelt a Lammermoori Lucia előadásán. Ágay arra már megtanulta. Hogy hogy?



— Mert akkor készültem a wexfordi fesztiválra, ahol ugyancsak Aragall énekelte Edgar szerepét. Sőt, nagyon remélem, hogy a Metropolitanban is vele lépek föl... Mindez nem jelenti azt, hogy most négy év után nem tanulom újra lázasan, vagyis ugyanúgy, mintha most első alkalommal énekelném olaszul. Varga Pállal készülök a Metropolitan előadására, és tanárnőmmel, Révhegyi Ferencnével. A budapesti Lucia és a New York-i Lucia között az lesz a különbség, hogy az őrülési jelenetben a két ária között, az eredeti partitúrához híven, egy tercettet is éneklünk. Ez nemcsak a feszültséget fokozza, hanem dramaturgiailag is érthetőbbé teszi a cselekményt.



Ki dirigálja a Metropolitanban az előadást, kik lesznek a partnerei?



— Sejtelmem sincs róla. Magam is kíváncsi vagyok, miféle meglepetés ér majd ...



— Izgul?

— Szerencsémre nem vagyok sosem lámpalázas. Ez az érzés csak akkor támad fel bennem, amikor a férjem szerepel.



Férje: Szendrey-Karper László, a kiváló gitárművész, ő meg csak akkor izgul, ha Ágay Karola énekel. Egyébként elkíséri feleségét az amerikai útra.



— Január 18-án repülünk New Yorkba — mondja Ágay Karola —, és ott rögtön tíznapos próba vár. Haza március 10-e körül érkezem, hogy részt vegyek a Bánk bán felújításának a próbáin: Melindát éneklem. Eddig csak lemezen szerepeltem a Bánk bánban, ugyancsak Ferencsik János vezényletével.



Ebben az évadban már két premierje volt: az Aranykakas és a Szöktetés a szerájból Constanzája.

 



Búcsúzóul még azt mondja:



— Örülök, hogy épp a Luciával mutatkozhatom be New Yorkban, már csak azért is, mert ha lehetséges mércével mérni a szerepeket: a Luciát szeretem legjobban. Minden koloratúra énekesnőnek ez az álma, mert ez a szerep bizonyítja leginkább, hogy a koloratúra nem öncélú díszítése az éneknek, hanem fontos dramaturgiai funkciója van ...





Lapunk épp aznap jelenik meg, amikor Ágay Karola elutazik. A repülőtéren még elolvashatja a Film Színház Muzsikát... . „  

 



/Gách Marianne/



 



Azóta tudjuk már, hogy a MET-ben Ágai Karola Luciája mellett Nicolai Gedda volt Edgardo. Ashton – Lorenzo Saccomani, Alisa – Carlotta Ordassy, Raimondo – John Macurdy, Arturo – Charles Anthony, Normanno – Rod MacWherter



A karmester Carlo Franci. Rendező: Patrick Tavernia



1969. február 14.



Az idézett cikk – a szereposztással kiegészítve - megtalálható az „Ők ketten – Ágai Karola és Szendrey-Karper László élete és művészete” kötet 202-204. oldalán. Összeállította Kerényi Mária (Szemimpex Kiadó, Budapest, 2001)



És egy másik, Németországban kiadott Ágai Karola-kötet:




Lehár Ferenc • 6202018-03-30 20:41:24

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből



(LXXII.)



Lehárt invitálják 60. születésnapja tiszteletére rendezendő ünnepi eseményekre szülővárosába, Komáromba ( 2/1 rész)



Lehár Ferenc hatvanadik születésnapját természetesen a szülőváros, Komárom is megünnepelte. A Komáromi Lapok című újság élénk figyelemmel kísérte a születésnapi megemlékezéssel összefüggő rendezvényeket, de hírt adott a világ különböző városaiban zajló Lehár-ünnepségekről is:



1930/4. szám



Egyik világsikert aratott operettjének előadásával ünnepli az idén jubiláló Lehár Ferencet a Komáromi Katholikus Legényegylet. A Komáromi Jókai Egyesület Lehár-ünnepélyt rendez.”



 



1930/25. szám



A szülőváros előkészületei Lehár Ferenc hatvanadik születésnapjának ünneplésére.



Tegnap pénteken Komáromban járt Donáth Jenő, a berlini Metropol Theater magyar származású kiváló karmester, aki mint Lehár-specialista külföldön évek óta sikerrel működik és éppen a mai nap a budapesti rádióban vezényelt Lehár-estet a magyar kir. Operaház zenekarának közreműködésével. Munkatársunknak alkalma volt beszélgetni vele:



’- Utazásomnak egyedüli célja az volt, hogy a Jókai Egyesület által tervezett Lehár-ünnepségekre zenei tevékenységemet felajánljam. Ezért már érintkezésbe léptem Szíjj Ferenc dr. nyug. polgármesterrel, a Jókai Egyesület ügyvezető elnökével és sikerült őt a nemes művészi célnak megnyernem. Megállapodtunk egy nagyszabású Lehár-ünnepség rendezésében. A Jókai Egyesület Lehár-estjén… kizárólag Lehár mester legkedvesebb és legnépszerűbb művei fognak szerepelni… Pozsonyban holnap a filharmonikusokkal szándékozom tárgyalni a komáromi Lehár-ünnepségekkel kapcsolatban. Pozsonyból tovább utazom Bécsbe, ahol Lehár mestert, kivel személyesen jó ismeretségben vagyok, értesítem a komáromi tervekről és egyben a Jókai Egyesület nevében is megismétlem a kívánságot, hogy a szülőváros ünnepségeinek sikerét személyes megjelenésével is garantálja… Évek óta, kizárólag mint Lehár interpretáló működök, úgy a színházakban, mint a koncerteken, valamint a rádióban is. Európa összes államaiban megfordultam már Lehár műveinek zenei ismertetésével. A berlini Metropol Theater az utolsó években kizárólag Lehár műveit adja elő. Most egy idő óta Budapesten tartózkodom huzamosabban, az ottani Lehár-ünnepségek előkészítése végett. Lehár mester hatvanadik születésnapját az egész zenei világ megünnepli majd, és ebben az akcióban természetesen Komárom, mint a világhírű mester szülővárosa elsősorban kell, hogy kivegye részét.’"



 



1930/29. szám



Szíjj Ferenc dr. a Jókai Egyesület elnöke és Környei Elek a Komáromi Lapok munkatársa levélben fordultak Lehárhoz, meghívta őt a komáromi Lehár-ünnepségekre.



Lehár válasza Berlinből jött:



„Nagy örömmel vettem kedves levelüket, de legmélyebb sajnálatra közölnöm kell Önökkel is, mint a Jókai Egyesülettel is kénytelen voltam közölni, hogy a kérdéses időben külföldi kötelezettségeim folytán már nem vagyok szabad. Bármennyire is szívem legmélyebb vágya lenne hatvanadik születésnapomat szülővárosomban tölteni, nem tehetem azt. Ezért arra kérem Önöket, hogy Komáromban valamelyik daljátékomat magam vezényelhessem. Fogadják megható megemlékezésükért szívből jövő köszönetemet és kérem, tolmácsolják azt szülővárosom közönségének is.



Őszinte hívük Lehár Ferenc”



Fülöp Zsigmond, a Jókai Egyesület elnökségi tagja, a hatvanadik születésnapi megemlékezéssel kapcsolatban írja: „Egyesületünk elnöksége így azután meleghangú üdvözlő levélben köszöntötte a világhírű zeneszerzőt, aki megható levélben mondott a megemlékezésért köszönetet.”



 



1930/38. szám



A „Magyar Hírlap” vasárnapi számában (március 31.)  Lehár Ferencnek hosszabb interjúja jelent meg a lap berlini tudósítójától. Lehár a Magyar Hírlapban a következőként emlékezik meg a komáromi kultúrkörök meghívásáról:



„Annyi meghívást kaptam, hogy nem győzöm lemondani a sok ajánlatot… A legnagyobb örömmel a komáromi Jókai Egyesület meghívása töltött el. Büszke vagyok arra, hogy a komáromiak nem feledkeztek meg arról, hogy ott születtem… Nagyon elszomorít, hogy életkörülményeim megakadályoztak abban, hogy meglátogassam szülővárosomat. Most sem tudom, hogy mikor mehetek oda, pedig a Jókai Egyesületen kívül a Komáromi Lapok szerkesztősége is ünnepélyesen meghívott. Az egyik meghívást, a Jókai Egyesület meghívását, magyar és német nyelven is megkaptam. Akik küldték, attól féltek, hogy már nem tudok magyarul. Pedig amint hallja, még beszédem hangsúlyán is alig lehet észrevenni, hogy németek között élek.”



/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/



(folytatom)


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39632018-03-30 12:25:44

Liszt: Szent Erzsébet legendája



A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertje



2018. március 30. péntek 19:00 — 22:20



Egy szünettel



Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem



Vezényel: Hamar Zsolt



Szereplők:



Szent Erzsébet - Kele Brigitta



Zsófia őrgrófné - Kutasi Judit



Hermann őrgróf / II. Frigyes - Albert Pesendorfer



Lajos őrgróf - Johannes Kammler



Egy magyar mágnás / Udvarmester - Haja Zsolt



A gyermek Erzsébet - Csorba Kinga



A gyermek Lajos - Kristofics Kornél



Közreműködők:



Nemzeti Filharmonikus Zenekar



Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)



Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karigazgató: Sapszon Borbála és Sapszon Ferenc)



 



„Liszt 1861 őszétől mind több időt töltött Rómában, ahol figyelme az egyházi zene felé fordult. A következő évben, 1862-ben fejezte be első oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját. Lisztet már weimari évei alatt erősen foglalkoztatta a magyar királylány és bajor hercegasszony életének története, a weimari nagyherceg társaságában ellátogatott Erzsébet egykori lakhelyére, Wartburg várába is.



A Nemzeti Filharmonikusokat zeneigazgatójuk, Hamar Zsolt vezényli. Az oratórium címszerepében a Kolozsvári Operából induló, német (Düsseldorf) és francia (Párizs, Avignon, Strasbourg) színpadokon rendszeresen fellépő Kele Brigittát hallhatjuk, aki a múlt évadban közreműködője volt a New York-i Metropolitan Bohémélet-előadásainak.



Albert Pesendorfer személyében napjaink egyik legkeresettebb Wagner-énekesét hallhatjuk, a világ rangos dalszínházaiban rendszeresen formálja meg Marke király, Hans Sachs, Hagen vagy Gurnemanz figuráját. Lajos szerepében Johannes Kammler lép fel. A fiatal német bariton 2017-ben második díjat nyert a Neue Stimmen elnevezésű nemzetközi versenyen, mely egy sor fellépési lehetőséget hozott számára. A 2018-as Salzburgi Fesztivál egyik izgalmasnak ígérkező operaprodukciójára, Gottfried von Einem A per című darabjának koncertszerű előadására hívták meg.”





Rendező: Budapesti Tavaszi Fesztivál


Lisztről emelkedetten • 8962018-03-30 12:25:27

Liszt: Szent Erzsébet legendája



A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertje



2018. március 30. péntek 19:00 — 22:20



Egy szünettel



Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem



Vezényel: Hamar Zsolt



Szereplők:



Szent Erzsébet - Kele Brigitta



Zsófia őrgrófné - Kutasi Judit



Hermann őrgróf / II. Frigyes - Albert Pesendorfer



Lajos őrgróf - Johannes Kammler



Egy magyar mágnás / Udvarmester - Haja Zsolt



A gyermek Erzsébet - Csorba Kinga



A gyermek Lajos - Kristofics Kornél



Közreműködők:



Nemzeti Filharmonikus Zenekar



Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)



Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karigazgató: Sapszon Borbála és Sapszon Ferenc)



 



„Liszt 1861 őszétől mind több időt töltött Rómában, ahol figyelme az egyházi zene felé fordult. A következő évben, 1862-ben fejezte be első oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját. Lisztet már weimari évei alatt erősen foglalkoztatta a magyar királylány és bajor hercegasszony életének története, a weimari nagyherceg társaságában ellátogatott Erzsébet egykori lakhelyére, Wartburg várába is.



A Nemzeti Filharmonikusokat zeneigazgatójuk, Hamar Zsolt vezényli. Az oratórium címszerepében a Kolozsvári Operából induló, német (Düsseldorf) és francia (Párizs, Avignon, Strasbourg) színpadokon rendszeresen fellépő Kele Brigittát hallhatjuk, aki a múlt évadban közreműködője volt a New York-i Metropolitan Bohémélet-előadásainak.



Albert Pesendorfer személyében napjaink egyik legkeresettebb Wagner-énekesét hallhatjuk, a világ rangos dalszínházaiban rendszeresen formálja meg Marke király, Hans Sachs, Hagen vagy Gurnemanz figuráját. Lajos szerepében Johannes Kammler lép fel. A fiatal német bariton 2017-ben második díjat nyert a Neue Stimmen elnevezésű nemzetközi versenyen, mely egy sor fellépési lehetőséget hozott számára. A 2018-as Salzburgi Fesztivál egyik izgalmasnak ígérkező operaprodukciójára, Gottfried von Einem A per című darabjának koncertszerű előadására hívták meg.”





Rendező: Budapesti Tavaszi Fesztivál



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26492018-03-30 10:13:51

Nagy Ibolya, a Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetője ma Nagypénteken vendégeit – Bordás Barbara és Boncsér Gergely művészházaspárt – arról kérdezte, mit jelent számukra ez a nap, egyáltalán a hitet hogyan élik át családjukban, a kis gyermekükkel is, húsvétkor…



A következő zenék szólaltak meg az adásban:



Rózsa Miklós:Via Dolorosa” (King of Kings filmzenéje) -  Km. The Royal Philharmonic Orchestra



Ábrahám Pál – Harmat Imre: Viktória




  • „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good night…Így kellett lenni, majd elfelejt engem, good night…” (Bordás Barbara és Peller  Károly, énekkar)

     

  • Kettős:  Vén fiákeren suhantam én a Ringen át…/ Pardon, madame, hadd nyújtsak át egy szál rózsát…”  (Németh Marika, Melis György és a Harmónia Vokál)



Ábrahám Pál- Földes Imre - Harmath Imre: Hawaii rózsája




  • Jim Boy néger dala, I. felv.: „Ismertek jól, hol a dob szól, és hawaii-gitár,ott vagyok én mulattató - a nagy néger sztár.../Egy Johnny vagyok, semmi egyéb, ha szemem ragyog, nevet a nép,pénzért, money-ért táncolok ó, du-du-du-dú…” (Szolnoki Tibor)

  •  Dal: „A csillogó ezüstfolyó partján pálmafák, halkan zenél az esti szél, zöld smaragd föld… (Melis György)



Kálmán Imre – Gábor Andor: Csárdáskirálynő




  • Szilvia és Edvin kettőse: „Mi ketten azért jóbarátok maradunk, ugye? …/Emlékszel még, jut még eszedbe a múltunk? Szép volt, de szép, minden perc üdvöt kínált…/ Ilyen könnyű kis regény, hidd el, száz van! Ilyen szörnyű lányregény minden házban!...”  (Bordás Barbara és Boncsér Gergely – a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel Makláry László)



Tolcsvay László: Mária evangéliuma – rockopera



Írta: Müller Péter. Versek: Müller Péter Sziámi



Előadók: Vikidál Gyula, Sasváry Sándor, Sáfár Mónika, Tolcsvay Béla



Hangszerelte és a zenei felvételeket vezette: TOLCSVAY LÁSZLÓ

A hangfelvétel a Főnix Stúdióban és a Rottenbiller u. Stúdióban készült



Bemutató: 1991. március 29.



Rászleteket hallottunk erről a felvételről



 



Ezt az adást délután hat és hét óra közütt ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26482018-03-30 10:13:47

Nagy Ibolya, a Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetője ma Nagypénteken vendégeit – Bordás Barbara és Boncsér Gergely művészházaspárt – arról kérdezte, mit jelent számukra ez a nap, egyáltalán a hitet hogyan élik át családjukban, a kis gyermekükkel is, húsvétkor…



A következő zenék szólaltak meg az adásban:



Rózsa Miklós:Via Dolorosa” (King of Kings filmzenéje) -  Km. The Royal Philharmonic Orchestra



Ábrahám Pál – Harmat Imre: Viktória




  • „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good night…Így kellett lenni, majd elfelejt engem, good night…” (Bordás Barbara és Peller  Károly, énekkar)

     

  • Kettős:  Vén fiákeren suhantam én a Ringen át…/ Pardon, madame, hadd nyújtsak át egy szál rózsát…”  (Németh Marika, Melis György és a Harmónia Vokál)



Ábrahám Pál- Földes Imre - Harmath Imre: Hawaii rózsája




  • Jim Boy néger dala, I. felv.: „Ismertek jól, hol a dob szól, és hawaii-gitár,ott vagyok én mulattató - a nagy néger sztár.../Egy Johnny vagyok, semmi egyéb, ha szemem ragyog, nevet a nép,pénzért, money-ért táncolok ó, du-du-du-dú…” (Szolnoki Tibor)

  •  Dal: „A csillogó ezüstfolyó partján pálmafák, halkan zenél az esti szél, zöld smaragd föld… (Melis György)



Kálmán Imre – Gábor Andor: Csárdáskirálynő




  • Szilvia és Edvin kettőse: Mi ketten azért jóbarátok maradunk, ugye? …/Emlékszel még, jut még eszedbe a múltunk? Szép volt, de szép, minden perc üdvöt kínált…/ Ilyen könnyű kis regény, hidd el, száz van! Ilyen szörnyű lányregény minden házban!...  (Bordás Barbara és Boncsér Gergely – a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel Makláry László)



Tolcsvay László: Mária evangéliuma – rockopera



Írta: Müller Péter. Versek: Müller Péter Sziámi



Előadók: Vikidál Gyula, Sasváry Sándor, Sáfár Mónika, Tolcsvay Béla



Hangszerelte és a zenei felvételeket vezette: TOLCSVAY LÁSZLÓ

A hangfelvétel a Főnix Stúdióban és a Rottenbiller u. Stúdióban készült



Bemutató: 1991. március 29.



Rászleteket hallottunk erről a felvételről



 



Ezt az adást délután hat és hét óra közütt ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26472018-03-29 16:57:28

A Dankó Rádió névadójára,  Dankó Pista Dal- és nótaszerző, daltársulat-igazgatóra emlékezett a „Túl az Óperencián” mai műsorának első részében a felelős szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.



Természetesen, a felcsendülő muzsika is ez évforduló jegyében került szerkesztve az adásba:



Dankó Pista – Vaszy Viktor – Baróti Géza – Dékány András: Dankó Pista – daljáték három felvonásban



Dankó Pista dalaiból összeállította és zenéjét részben szerezte: Vaszy Viktor



A rádiófelvételen  (1954) a két főszerepet Sárdy János (Dankó Pista) és Petress Zsuzsa (Ilonka) alakította-énekelte. Közreműködött a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényelt: Vaszy Viktor



A Dankó Rádióban elhangzott korábban a daljátéknak több részlete is, amelyeket újrahallhattunk most:



-  No. 22.  Dankó Pista dala: „Eltörött a hegedű, nem akart szólni…” (Sárdy János, km. a Ney Tibor - hegedűszóló)




  • No. 13. Dankó Pista dala  (Sárdy János)

  • No. 7. Dankó Pista és Ilonka kettőse (Sárdy János és Petress Zsuzsa)

  • No. 17. Jelenet (próza és zene) (Sárdy János, Petress Zsuzsa és Győző László, Tímár József - próza)




  • Ilonka dala – „Egy cica, két cica, száz cica, hej, megfogta az icipici egeret …” (Petress Zsuzsa, Énekkar)




  • No. 24. Finálé (Sárdy János, Petress Zsuzsa és Győző László, Tímár József - próza, km. Énekkar)



 



A magyar daljáték után magyar operettből következtek részletek Kálmán Imre két darabjában énekel a Dankó Rádió e heti, művész-házaspár vendége:  Bordás Barbara és Boncsér Gergely:



Kálmán Imre – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő 




  • Mr. X. belépője: „Trombita zeng és pereg a dob, lesi a nép az attrakciót… / Máma itt, holnap ott, oly mindegy, itt se jobb, ott se jobb, oly mindegy! …./Egy drága szempár, ragyog igézve rám…” (Boncsér Gergely)



Kálmán Imre – Harsányi Zsolt: Marica grófnőAz 1. felvonás fináléja



A Budapesti Operettszínház produkciója - 2012



Az előadók: Bordás Barbara, Boncsér Gergely és a Budapesti Operettszínház társulata.



Közreműködik az Operettszínház Zenekara és Énekkara, vezényel Makláry László.



 



A műsor második felében Bordás Barbara és Boncsér Gergely a még friss operett-élményükről Offenbach Kékszakáll-beli szerepükről beszélnek, de magáról az operettműfajról (Offenbach művei kontra a magyar operettek; azok népszerűsége, játszottságuk) is kifejtik meglátásukat és hangot adnak véleményüknek, ahogyan szóba kerül az opera és az operett kölcsönhatása egymás művészetét is megérintőleg…




  • Kékszakáll belépője – legenda (Boncsér Gergely)

  • Együttes „Saltarelle, avagy mit ad a nő…” (Bordás Barbara, Kardffy Aisha, Lévai Enikő, Lukács Anita, Boncsér Gergely, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter, Vadász Zsolt) – Budai Vár – Palotakoncert – 2017.



 



A délelőtti adás ismétlését ma 18 órától hallgathatjuk meg a Dankó Rádióban.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 6742018-03-29 15:45:13

Ma 115 éve hunyt el 



Dankó Pista Dal- és nótaszerző, daltársulat-igazgató



http://magyarnota.network.hu



 





Született:

1858. július 13. Szeged-Fölsőtanya (ma: Szatymaz), Magyarország



Elhunyt: 

1903. március 29. Budapest, Magyarország



 




José Cura • 5482018-03-29 15:32:37

JOSÉ CURA, MIKLÓSA ERIKA, RAMÓN VARGAS ÉS ROST ANDREA IS FELLÉP A VESZPRÉMFESTEN



Szinhaz.org., 2018 MÁRCIUS 28. SZERDA, 8:23



"José Cura, Miklósa Erika, Ramón Vargas és Rost Andrea is fellép a jubiláló, 15 éves VeszprémFest nagyszínpadán július 11. és 14. között.



Az opera műfaja hat év után tér vissza a rendezvényre, és ebből az alkalomból négy olyan sztár ad koncertet július 13-án a História Kertben, aki az eddigi VeszprémFesteken már szerepelt – mondta Mészáros Zoltán, az esemény ügyvezető igazgatója a keddi budapesti sajtótájékoztatón.



Jelen volt José Cura világhírű argentin tenor, aki kiemelte: Veszprém nemcsak zenei, hanem személyes okokból fontos számára, hiszen a város díszpolgára. “Hatalmas fejlődést látok a fesztiválon másfél évtized alatt, látványos, ahogy a kultúra kiépült a városban”. A korunk egyik legnagyobb tenorjának tartott, 55 éves José Cura, aki március 29-én a Müpában is énekel, már a VeszprémFest nyitókoncertjén, 2004. augusztus 1-jén színpadra lépett, akkor a Nemzeti Filharmonikusokat Kocsis Zoltán vezényelte.



Immár negyedszer lesz hallható a VeszprémFesten Miklósa Erika, aki 2006-ban debütált a rendezvényen az Éj királynője szerepében. Az operaénekesnő szólt arról, hogy Rost Andreával és Curával sem lépett még így együtt színpadra. Rost Andrea Verdi Rigolettójának Gilda szerepe, 13 év után után énekel újra a VeszprémFesten, akkori partnere, a mexikói születésű tenor, Ramón Vargas Miklósa Erikával együtt énekelt a 2008-as operagálán is.



“Mozart, Puccini, Verdi, Donizetti, Bernstein műveinek népszerű áriái szerepelnek az idei operaest programjában. A Magyar Állami Operaház zenekarát Kocsár Balázs fogja vezényelni” – mondta Bátor Tamás, a VeszprémFest operaprogramjának művészeti vezetője, a Müpa koprodukciós programigazgatója."



 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39622018-03-29 10:07:40

José Cura zenei világa koncert 2018. március 29-én Budapesten a MÜPA-ban kerül megrendezésre.



Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – ma este fél 8:





Fellépnek: José Cura, Váradi Zita, Simon Krisztina, Horváth István, Bakonyi Marcell





a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató: Pad Zoltán, Matos László)

 



Vezényel: José Cura, Mario De Rose

 



Műsoron:





JOSÉ CURA: Modus

JOSÉ CURA: Magnificat

JOSÉ CURA: Ecce homo



„José Cura a világ legnagyobb tenorjainak egyike, de igazi polihisztor is - korunk Leonardo da Vincije” - olvasható a tenor honlapján. És valóban: az argentin énekes egyre gyakrabban hódol másik nagy szenvedélyének, a dirigálásnak, és komponál is.



A hangverseny lehetőséget ad arra, hogy José Cura teljes zenei világában elmerüljünk - miközben megszólal három legjelentősebb oratorikus műve. A Modust és a Magnificatot ő maga vezényli, az Ecce Homóban pedig Krisztus szerepét énekli. A Salva Vita Alapítvány létrejötte huszonötödik évfordulójának tiszteletére rendezett koncerten Cura a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, Énekkarával és Gyermekkórusával, négy kiváló énekes szólistával, Váradi Zitával, Simon Krisztinával, Horváth Istvánnal és Bakonyi Marcellel, valamint az Ecce homót dirigáló Mario De Roséval osztja meg a színpadot.



Az Ecce homót Cura 1989-ben írta, miután a kórus tagjaként részt vett egy Máté-passió-előadásban. „Az élmény szabályosan sokkolt, s ez megismétlődött, amikor magam is vezényeltem a művet. Elhatároztam, hogy én is írok valamit bibliai témára, de nem operát, hanem olyasmit, ami még drámaibb, és a ma emberéhez szól. Végül ahhoz a kétezer évvel ezelőtti történethez nyúltam, amelyben Krisztust bűnözőnek nyilvánították.”



„Huszonöt éves voltam, amikor a pápa meghirdette Mária évét. A feleségem éppen harmadik gyermekünket várta. Eszembe jutott, hogy Mária még tinédzser volt, amikor szült, bizonyára sokkolhatta ez az egész történet.” A Magnificat úgy kezdődik, hogy Mária egyedül ül a sivatagban. Cura üzenete így foglalható össze: amíg egyedül van valaki, semmire sem képes. Ahhoz, hogy megvalósítson valamit, összefogásra van szükség.



A Modus ősbemutatója Prágában volt - a művet a cseh főváros, pontosabban a középkori Prága ihlette. A tízperces darabban, amelyet Cura maga hangszerelt, a városról szerzett inspiráló benyomásait összegzi.



/http://www.kulturaonline.hu/


José Cura • 5442018-03-29 10:06:46

José Cura zenei világa koncert 2018. március 29-én Budapesten a MÜPA-ban kerül megrendezésre.



Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – ma este fél 8:





Fellépnek: José Cura, Váradi Zita, Simon Krisztina, Horváth István, Bakonyi Marcell





a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató: Pad Zoltán, Matos László)

 



Vezényel: José Cura, Mario De Rose

 



Műsoron:





JOSÉ CURA: Modus

JOSÉ CURA: Magnificat

JOSÉ CURA: Ecce homo



„José Cura a világ legnagyobb tenorjainak egyike, de igazi polihisztor is - korunk Leonardo da Vincije” - olvasható a tenor honlapján. És valóban: az argentin énekes egyre gyakrabban hódol másik nagy szenvedélyének, a dirigálásnak, és komponál is.



A hangverseny lehetőséget ad arra, hogy José Cura teljes zenei világában elmerüljünk - miközben megszólal három legjelentősebb oratorikus műve. A Modust és a Magnificatot ő maga vezényli, az Ecce Homóban pedig Krisztus szerepét énekli. A Salva Vita Alapítvány létrejötte huszonötödik évfordulójának tiszteletére rendezett koncerten Cura a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, Énekkarával és Gyermekkórusával, négy kiváló énekes szólistával, Váradi Zitával, Simon Krisztinával, Horváth Istvánnal és Bakonyi Marcellel, valamint az Ecce homót dirigáló Mario De Roséval osztja meg a színpadot.



Az Ecce homót Cura 1989-ben írta, miután a kórus tagjaként részt vett egy Máté-passió-előadásban. „Az élmény szabályosan sokkolt, s ez megismétlődött, amikor magam is vezényeltem a művet. Elhatároztam, hogy én is írok valamit bibliai témára, de nem operát, hanem olyasmit, ami még drámaibb, és a ma emberéhez szól. Végül ahhoz a kétezer évvel ezelőtti történethez nyúltam, amelyben Krisztust bűnözőnek nyilvánították.”



„Huszonöt éves voltam, amikor a pápa meghirdette Mária évét. A feleségem éppen harmadik gyermekünket várta. Eszembe jutott, hogy Mária még tinédzser volt, amikor szült, bizonyára sokkolhatta ez az egész történet.” A Magnificat úgy kezdődik, hogy Mária egyedül ül a sivatagban. Cura üzenete így foglalható össze: amíg egyedül van valaki, semmire sem képes. Ahhoz, hogy megvalósítson valamit, összefogásra van szükség.



A Modus ősbemutatója Prágában volt - a művet a cseh főváros, pontosabban a középkori Prága ihlette. A tízperces darabban, amelyet Cura maga hangszerelt, a városról szerzett inspiráló benyomásait összegzi.



/http://www.kulturaonline.hu/


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26462018-03-28 22:55:19

Bocsánat, mindkét helyen elírtam a művésznő nevét. (2645. sorszám)



Helyesen: Bordás Barbara


Lisztről emelkedetten • 8952018-03-28 22:45:50

Épp most megy a televízióban - felvételről



2018. március 28. szerda 21:15 - 23:55



MüpArt Classic



Liszt: Krisztus - oratórium



"Liszt Ferenc monumentális alkotása Krisztus életét és tanításait jeleníti meg hatalmas zenei tablókban. A programzenei mű változatos, bensőséges, lírai képekben jeleníti meg a Megváltó születését majd filozofikus mélységű tételek szólnak tanításairól, csodáiról, ünnepélyes kórustétel az egyház alapításáról, fájdalmas drámai jelenetek idézik fel a szenvedést, végül a "Feltámadás" profetikus zenével zárja az oratóriumot.



A mű bemutatója 1873-ban volt a weimari Herder-templomban a szerző vezényletével, majd ugyanebben az évben a Pesti Vigadó előadásán Richter János volt a karmester.



A Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében a Liszt által irányított zenekar jogutóda, a Weimari Stadtskapelle magyar szólistákkal és énekkarral közösen adja elő a művet a Liszt specialista, Martin Haselböck vezényletével."



Közreműködők:



ének



Szabóki Tünde, Vörös Szilvia, Horváth István, Kovács István, Sebestyén Miklós



orgona



Zita Nauratyill



a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)



a Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató: Matos László)



 



(2016. április 17. )


Erkel Színház • 90682018-03-28 17:18:56

 Ez a Dankó Rádió oldalán megjelent cikk. 



"Boros Attila karmester, rádiós műsorvezető-szerkesztő.



1959-ben karmesterként kezdte pályáját. előbb a békéscsabai Jókai Színházban, majd a szolnoki Szigligeti Színházban számos operettet vezényelt és közben már a rádiózással is megismerkedett a Magyar Rádió szolnoki stúdiójában.



1965-től a József Attila Színházban működött és ezzel egyidőben indult több évtizedes rádiós élete. A Magyar Rádiónál eltöltött közel fél évszázad alatt számtalan zenei ismeretterjesztő és portré műsort készített külföldi és hazai művészekkel, valamint opera és koncert közvetítéseket vezetett. Évtizedeken át egyik „hangja” volt a legendássá vált „ki nyer ma?” játéknak. Közben 35 éven át vezette Budán az I. kerületi Művelődési Ház rendszeresen koncertező opera együttesét.



Könyvei a Zeneműkiadó gondozásában jelentek meg: „Klemperer Magyarországon”, „30 év magyar operái” és megírta „Muzsika és mikrofon” címmel a Rádiózenekar történetét is a kezdetektől a ’80-as évek közepéig. Emellett állandó cikkírója volt a zenei folyóiratoknak. Jelenleg a Magyar Katolikus Rádió munkatársaként készíti kedvenc témájával, az operával és operettel foglalkozó műsorait."


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26452018-03-28 17:16:46

A Dankó Rádió Túl az Óperencián operettműsorának e heti vendégei Borbás Barbara és Boncsér Gergely - akikkel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. 



A mai adás zeneszámaiból:



Kálmán Imre: Marica grófnőMarica és Tasziló kettőse, II. felv. – „Szent Habakuk, mi van velem?!.../ Egy az élet, egyszer élsz csak,kincsem, gondold meg ezt…” (Borbás Barbara, Boncsér Gergely, a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel: Makláry László – koncertfelvétel)



Kálmán Imre: A csárdáskirálynő – rádiófelvétel: 1960. április 20., Kossuth Rádió, 23.15 - 24.00



Közreműködött a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényelt: Vincze Ottó



Részletek:




  • Szilvia, Edvin és Bóni hármasa, I. felv.: „Mért kergeted csupán a messzi boldogságot, hisz itt van egy lépésre tán, s te még sem látod…/ Nincs szebb mint a szerelem,mindig is de szép volt, rózsámat ha ölelem rózsaszín az égbolt…/ Az asszony összetör,megkínoz ,meggyötör, aAz asszony tönkretesz,vigyázz,hogy el ne vessz…” (Németh Marika, Baksay Árpád, Rátonyi Róbert)

  • Edvin, Stázi, Bóni és Szilvia keringője, II. felv.: „Jöjjön, eljárunk egy kört, ne várjon, jöjjön, csábít a tánc…/Buckó, ne kezdjük, Muckó, miért vesztegetjük a drága időt…/Hurrá, hurrá, ha sose sóhajtunk…”  (Gyenes Magda, Németh Marika, Baksay Árpád, Rátonyi Róbert)



Rádiófelvétel: 1968. június 1., Kossuth Rádió



Közreműködik az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás 




  • Cecília, Feri bácsi és Miska hármasa, III. felv.: „Nem él jobban Kínában sem a kínai császár … /Hajmási Péter, Hajmási Péter, a barométer  esőre áll…” (Palócz László, Feleki Kamill, Honthy Hanna)



 



Huszka Jenő: Gül baba



(A Magyar Rádió 6-os stúdiójában 2014 decemberében Huszka-művek harminckét népszerű operettrészletét vette fel a Rádió, az MRT Szimfonikus Zenekarát Kovács János vezényelte. )



-  Gábor diák dala az I. felvonásból  - „Az utolsó kívánságom, halljátok meg emberek…/Ott túl a rácson egy más világ van, amelynek érzem bűvös illatát…”  (Boncsér Gergely)



- Mujkó nótája –„ Darumadár fenn az égen…” (Clementis Tamás)



- Leila belépője – „Valahol messze, nem tudom, hol…/ Bátran előre…” (Fischl Mónika)



- Gábor diák éneke - Nem tudom én hol születtem  /Jártam, kóboroltam…” (Balczó Péter)



- Leila dala: Dal a török nők sorsáról  „…„Csak rajta, rajta, katonák!...” Geszthy Veronika és a Magyar Rádió Énekkara)



 



A délelőtti adást ma 18 órától újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.


Erkel Színház • 90662018-03-28 16:25:45

Boros Attila


Momus-játék • 54462018-03-28 15:03:47

Érdekességek:



Mi újság az Állatkertben? – Beköszöntő – Budapest, 1914. (1. szám)



 



Mi újság az Állatkertben? – A mi Szimfonikus zenekarunk – Budapest, 1914. (2. szám)


Rendezői színház • 132018-03-28 14:48:31

2018. MÁRCIUS 26. HÉTFŐ 12:31 Magyar Idők



SZÍNHÁZ VAGY ERŐSZAK?



HATALMAS MANIPULÁCIÓ FOLYIK A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉT ELVESZÍTŐ EURÓPÁBAN



Boros Attila



Sok szó esik az utóbbi évtizedekben az úgynevezett „rendezői” színházról, ugyanakkor egyre inkább háttérbe szorul a szerzői, az eredeti szerzői szándékot megvalósító színház. A rendezők nagy része kisajátította az alkotók műveit, és színpadra állításuk helyett egyszerűen átírja a darabok mondanivalóját, megváltoztatva a cselekményt.



Tudomásul kellene végre vennie világszerte a színházi maffiának, hogy egy mű átírása nem azonos a rendezéssel. Hazug demagógia az arra való hivatkozás is, hogy az internet és az űrutazás korában ilyen előadásokra vágyik a közönség, mert az eredeti remekmű idejétmúlt, korszerűtlen, és a ma emberének nem mond semmit.



Legvadabbul az operairodalom alkotásait vették célkeresztbe. „Modern rendezés” – ezzel a bűvös fogalommal ámítják és manipulálják a közönséget. Csakhogy ez finoman szólva csúsztatás, sokkal inkább hazugság, mert se nem modern, se nem rendezés. Egy opera cselekményének, helyszínének önkényes, durva megváltoztatása, a szerepek, szereplők egyéniségének visszájára fordítása, a műben megjelenő, a szerző által megírt pozitív tendenciák kigúnyolása – mindez nem tartozik a rendezés témakörébe, a rendezők szerepkörébe.



A színpadra állítók ma már nyíltan saját neoliberális politikai világnézetüket, zavaros gondolatok, ideológiák tömegét zúdítják a gyanútlan közönségre, amelynek fogalma sincs arról, hogy valójában mit is lát. Ma már tudjuk, mert nyakig benne élünk, hogy több évtizedes céltudatosan előre megtervezett szellemi és politikai bomlasztó háttérmunka eredménye ez is.



Operalátogató nemzedékek nőttek és nőnek fel úgy, hogy a szerző által megírt eredeti formájában nem találkozhatnak a nagy remekművekkel. Mindez büntetlenül tehető, hiszen a zeneirodalom zseniális alkotói már rég nem élnek. Hatalmas manipuláció folyik e téren is a kulturális örökségét elveszítő, sőt azt ma már büszkén megtagadó Európa szellemi életében.



A rendező feladata a színpadi alkotásnak a szerző szellemiségéhez, mondanivalójához hű tolmácsolása a közönségnek. Mert ne feledjük, a közönség drága pénzért nem X. rendező beteges agyszüleményeire, eltorzult lelki világára, hanem elsősorban Verdi vagy Wagner és a többiek operáira, az énekesekre, a zenére kíváncsi.



A második világháború után kapott lábra leginkább német exportból a rendezői színháznak nevezett irányzat, ami napjainkra totális káoszba vezetett. Otto Klemperer (1885–1973) világhírű, Pesten is működött karmester írja levelében Londonból 1968-ban Tóth Aladár egykori operaigazgatónak: „…azon a véleményen vagyok, hogy az operák hangversenyszerű előadása részben megoldja az operakérdést. Mert így a zenéről nem tereli el a figyelmet sem egy nevetséges díszlettervező, sem egy bolond rendező.”



Jóllehet Klemperer a 20-as években berlini fő-zeneigazgatóként tág teret engedett az akkor egy időre divatba jött, aztán szerencsére eltűnt avantgárd rendezéseknek. De mint etikus művész és vérbeli színházi ember, jól tudta, hol a határ.



A fogalom valódi értelmében vett modern rendezés a remekművek mondanivalójának tiszteletben tartásával, azok szellemében a mai fejlett színpadtechnika eszközeivel – világítás, vetítés, mozgatható játéktér, elektronika stb. – állítja színre, viszi a közönség elé a kortalan remekműveket. A szereplők jellemének hangsúlyosabb kibontása, egy-egy cselekmény, eseménysor plasztikusabbá tétele mind-mind fontos része a színpadra állításnak.



Talán nem szükséges bizonyítani, hogy egy Mozart, Wagner, Verdi, Puccini és a többi lángelme jobban tudta, mit akar kifejezni, elmondani műveiben, mint a rendezéssel foglalkozó tucatnyi zeneellenes dilettáns. Mert „végül is” (?!) a zene a legnagyobb ellensége az ilyen átírt, átértelmezett opera-előadásnak. A zene, amely az eredeti cselekményhez készült. De épp így a szöveg sem bírja el az erőszaktételt.



A szöveg minden mondata, a zene minden üteme ellenáll. Mert az mégiscsak abszurd és a teljes szellemi meghasonlás jele, ha egy klasszikus opera színpadán atombunkerek között, internálótáborban, roncstelepen, szemétdombon vagy a mostanság „trendi” elmegyógyintézetben és hasonló helyszíneken játszódik a cselekmény, vagy – ahogy már erre is van példa – patkányoknak öltöztetett szereplők népesítik be a Lohengrin színpadát. Lásd Bayreuth, a Wagner-utódok nagyobb dicsőségére.



A magyar közönség is testközelből „élvezhette” az Erkel Színházban Katherina Wagner Lohengrin-rendezését 2004-ben, amikor is egy Lenin-szoborral hitelesített kommunista pártgyűlésen I. Madarász Henrik király szónokolt… Ha a rendezőknek ilyen naprakész, „haladó” aktuális ötleteik vannak, akkor elképzeléseikhez egy másik darabot kell íratni, mert a régebbi komponisták operái méltatlanok és alkalmatlanok az effajta „üzenetek” bemutatására.



A legnagyobb vesztes azonban a közönség, amely drága pénzért nem tudja, mit is lát. Hiába tiltakoznak muzsikusok, karmesterek és a közönség is, a diktatúra, a szellemi terror marad.



 



Milyen szépen is hangzik az ENSZ 1948-ban deklarált Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának idevágó cikkelye: „Minden szerzőnek joga van tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.” De ki véd meg egy halott szerzőt?



Ma már tudjuk: a színházakban eluralkodott rendezői terror azonban csak a felszín és következmény. A szálak jóval mélyebbre vezetnek, és ez már nem művészeti kérdés. A XX. század materializmusa, a nemes eszmék és eszmények kétségbe vonása, a transzcendencia, a szakralitás tagadása, ez a nihilbe vivő szellemiség jelenik meg ezekben az átértelmezett, meghamisított, adott esetben a mítoszt, a vallást, a szerelmet, a legendát is kicsúfoló színházi produkciókban.



Tudomásul kellene venni, hogy a remekművek, az operák is az emberiség kulturális és szellemi kincsei. Egy-egy ember semmilyen ideológiai indokkal sem sajátíthatja ki azokat. Sajnos az operákra nem vonatkozik a világörökség törvényes védelme, mint a történelmi városrészekre, műemlékekre. Ha ezeket a védett objektumokat nem szabad átépíteni, befalazni, tönkretenni, miért lehet ezt nagy komponisták csodálatos műveivel megtenni? Ez azonban már felveti az erkölcs, a morál kérdését is.



Ortega a múlt század derekán tökéletesen és jövőbelátóan megfogalmazta: „Nem arról van szó, hogy a tömegember egy most születő erkölcs kedvéért lemond egy elavult morálról, hanem arról, hogy életét semmiféle erkölcsnek nem akarja alávetni. Az erkölcstelenség mára már kelendő bóvli lett, s bárki hivalkodhat vele.”



Nem dughatjuk homokba a fejünket, látni kell, hogy Európa először szellemileg és erkölcsileg roppant meg halálosan, majd ezt követte és követi a minket körülvevő migráció és társadalmi összeomlás. Lehet, hogy régi bevált receptjét ismétli a történelem?


modern eszement rendezesek • 2132018-03-28 14:47:56

2018. MÁRCIUS 26. HÉTFŐ 12:31 Magyar Idők



SZÍNHÁZ VAGY ERŐSZAK?



HATALMAS MANIPULÁCIÓ FOLYIK A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉT ELVESZÍTŐ EURÓPÁBAN



Boros Attila



Sok szó esik az utóbbi évtizedekben az úgynevezett „rendezői” színházról, ugyanakkor egyre inkább háttérbe szorul a szerzői, az eredeti szerzői szándékot megvalósító színház. A rendezők nagy része kisajátította az alkotók műveit, és színpadra állításuk helyett egyszerűen átírja a darabok mondanivalóját, megváltoztatva a cselekményt.



Tudomásul kellene végre vennie világszerte a színházi maffiának, hogy egy mű átírása nem azonos a rendezéssel. Hazug demagógia az arra való hivatkozás is, hogy az internet és az űrutazás korában ilyen előadásokra vágyik a közönség, mert az eredeti remekmű idejétmúlt, korszerűtlen, és a ma emberének nem mond semmit.



Legvadabbul az operairodalom alkotásait vették célkeresztbe. „Modern rendezés” – ezzel a bűvös fogalommal ámítják és manipulálják a közönséget. Csakhogy ez finoman szólva csúsztatás, sokkal inkább hazugság, mert se nem modern, se nem rendezés. Egy opera cselekményének, helyszínének önkényes, durva megváltoztatása, a szerepek, szereplők egyéniségének visszájára fordítása, a műben megjelenő, a szerző által megírt pozitív tendenciák kigúnyolása – mindez nem tartozik a rendezés témakörébe, a rendezők szerepkörébe.



A színpadra állítók ma már nyíltan saját neoliberális politikai világnézetüket, zavaros gondolatok, ideológiák tömegét zúdítják a gyanútlan közönségre, amelynek fogalma sincs arról, hogy valójában mit is lát. Ma már tudjuk, mert nyakig benne élünk, hogy több évtizedes céltudatosan előre megtervezett szellemi és politikai bomlasztó háttérmunka eredménye ez is.



Operalátogató nemzedékek nőttek és nőnek fel úgy, hogy a szerző által megírt eredeti formájában nem találkozhatnak a nagy remekművekkel. Mindez büntetlenül tehető, hiszen a zeneirodalom zseniális alkotói már rég nem élnek. Hatalmas manipuláció folyik e téren is a kulturális örökségét elveszítő, sőt azt ma már büszkén megtagadó Európa szellemi életében.



A rendező feladata a színpadi alkotásnak a szerző szellemiségéhez, mondanivalójához hű tolmácsolása a közönségnek. Mert ne feledjük, a közönség drága pénzért nem X. rendező beteges agyszüleményeire, eltorzult lelki világára, hanem elsősorban Verdi vagy Wagner és a többiek operáira, az énekesekre, a zenére kíváncsi.



A második világháború után kapott lábra leginkább német exportból a rendezői színháznak nevezett irányzat, ami napjainkra totális káoszba vezetett. Otto Klemperer (1885–1973) világhírű, Pesten is működött karmester írja levelében Londonból 1968-ban Tóth Aladár egykori operaigazgatónak: „…azon a véleményen vagyok, hogy az operák hangversenyszerű előadása részben megoldja az operakérdést. Mert így a zenéről nem tereli el a figyelmet sem egy nevetséges díszlettervező, sem egy bolond rendező.”



Jóllehet Klemperer a 20-as években berlini fő-zeneigazgatóként tág teret engedett az akkor egy időre divatba jött, aztán szerencsére eltűnt avantgárd rendezéseknek. De mint etikus művész és vérbeli színházi ember, jól tudta, hol a határ.



A fogalom valódi értelmében vett modern rendezés a remekművek mondanivalójának tiszteletben tartásával, azok szellemében a mai fejlett színpadtechnika eszközeivel – világítás, vetítés, mozgatható játéktér, elektronika stb. – állítja színre, viszi a közönség elé a kortalan remekműveket. A szereplők jellemének hangsúlyosabb kibontása, egy-egy cselekmény, eseménysor plasztikusabbá tétele mind-mind fontos része a színpadra állításnak.



Talán nem szükséges bizonyítani, hogy egy Mozart, Wagner, Verdi, Puccini és a többi lángelme jobban tudta, mit akar kifejezni, elmondani műveiben, mint a rendezéssel foglalkozó tucatnyi zeneellenes dilettáns. Mert „végül is” (?!) a zene a legnagyobb ellensége az ilyen átírt, átértelmezett opera-előadásnak. A zene, amely az eredeti cselekményhez készült. De épp így a szöveg sem bírja el az erőszaktételt.



A szöveg minden mondata, a zene minden üteme ellenáll. Mert az mégiscsak abszurd és a teljes szellemi meghasonlás jele, ha egy klasszikus opera színpadán atombunkerek között, internálótáborban, roncstelepen, szemétdombon vagy a mostanság „trendi” elmegyógyintézetben és hasonló helyszíneken játszódik a cselekmény, vagy – ahogy már erre is van példa – patkányoknak öltöztetett szereplők népesítik be a Lohengrin színpadát. Lásd Bayreuth, a Wagner-utódok nagyobb dicsőségére.



A magyar közönség is testközelből „élvezhette” az Erkel Színházban Katherina Wagner Lohengrin-rendezését 2004-ben, amikor is egy Lenin-szoborral hitelesített kommunista pártgyűlésen I. Madarász Henrik király szónokolt… Ha a rendezőknek ilyen naprakész, „haladó” aktuális ötleteik vannak, akkor elképzeléseikhez egy másik darabot kell íratni, mert a régebbi komponisták operái méltatlanok és alkalmatlanok az effajta „üzenetek” bemutatására.



A legnagyobb vesztes azonban a közönség, amely drága pénzért nem tudja, mit is lát. Hiába tiltakoznak muzsikusok, karmesterek és a közönség is, a diktatúra, a szellemi terror marad.



 



Milyen szépen is hangzik az ENSZ 1948-ban deklarált Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának idevágó cikkelye: „Minden szerzőnek joga van tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.” De ki véd meg egy halott szerzőt?



Ma már tudjuk: a színházakban eluralkodott rendezői terror azonban csak a felszín és következmény. A szálak jóval mélyebbre vezetnek, és ez már nem művészeti kérdés. A XX. század materializmusa, a nemes eszmék és eszmények kétségbe vonása, a transzcendencia, a szakralitás tagadása, ez a nihilbe vivő szellemiség jelenik meg ezekben az átértelmezett, meghamisított, adott esetben a mítoszt, a vallást, a szerelmet, a legendát is kicsúfoló színházi produkciókban.



Tudomásul kellene venni, hogy a remekművek, az operák is az emberiség kulturális és szellemi kincsei. Egy-egy ember semmilyen ideológiai indokkal sem sajátíthatja ki azokat. Sajnos az operákra nem vonatkozik a világörökség törvényes védelme, mint a történelmi városrészekre, műemlékekre. Ha ezeket a védett objektumokat nem szabad átépíteni, befalazni, tönkretenni, miért lehet ezt nagy komponisták csodálatos műveivel megtenni? Ez azonban már felveti az erkölcs, a morál kérdését is.



Ortega a múlt század derekán tökéletesen és jövőbelátóan megfogalmazta: „Nem arról van szó, hogy a tömegember egy most születő erkölcs kedvéért lemond egy elavult morálról, hanem arról, hogy életét semmiféle erkölcsnek nem akarja alávetni. Az erkölcstelenség mára már kelendő bóvli lett, s bárki hivalkodhat vele.”



Nem dughatjuk homokba a fejünket, látni kell, hogy Európa először szellemileg és erkölcsileg roppant meg halálosan, majd ezt követte és követi a minket körülvevő migráció és társadalmi összeomlás. Lehet, hogy régi bevált receptjét ismétli a történelem?


Erkel Színház • 90642018-03-28 14:47:23

2018. MÁRCIUS 26. HÉTFŐ 12:31 Magyar Idők



SZÍNHÁZ VAGY ERŐSZAK?



HATALMAS MANIPULÁCIÓ FOLYIK A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉT ELVESZÍTŐ EURÓPÁBAN



Boros Attila



Sok szó esik az utóbbi évtizedekben az úgynevezett „rendezői” színházról, ugyanakkor egyre inkább háttérbe szorul a szerzői, az eredeti szerzői szándékot megvalósító színház. A rendezők nagy része kisajátította az alkotók műveit, és színpadra állításuk helyett egyszerűen átírja a darabok mondanivalóját, megváltoztatva a cselekményt.



Tudomásul kellene végre vennie világszerte a színházi maffiának, hogy egy mű átírása nem azonos a rendezéssel. Hazug demagógia az arra való hivatkozás is, hogy az internet és az űrutazás korában ilyen előadásokra vágyik a közönség, mert az eredeti remekmű idejétmúlt, korszerűtlen, és a ma emberének nem mond semmit.



Legvadabbul az operairodalom alkotásait vették célkeresztbe. „Modern rendezés” – ezzel a bűvös fogalommal ámítják és manipulálják a közönséget. Csakhogy ez finoman szólva csúsztatás, sokkal inkább hazugság, mert se nem modern, se nem rendezés. Egy opera cselekményének, helyszínének önkényes, durva megváltoztatása, a szerepek, szereplők egyéniségének visszájára fordítása, a műben megjelenő, a szerző által megírt pozitív tendenciák kigúnyolása – mindez nem tartozik a rendezés témakörébe, a rendezők szerepkörébe.



A színpadra állítók ma már nyíltan saját neoliberális politikai világnézetüket, zavaros gondolatok, ideológiák tömegét zúdítják a gyanútlan közönségre, amelynek fogalma sincs arról, hogy valójában mit is lát. Ma már tudjuk, mert nyakig benne élünk, hogy több évtizedes céltudatosan előre megtervezett szellemi és politikai bomlasztó háttérmunka eredménye ez is.



Operalátogató nemzedékek nőttek és nőnek fel úgy, hogy a szerző által megírt eredeti formájában nem találkozhatnak a nagy remekművekkel. Mindez büntetlenül tehető, hiszen a zeneirodalom zseniális alkotói már rég nem élnek. Hatalmas manipuláció folyik e téren is a kulturális örökségét elveszítő, sőt azt ma már büszkén megtagadó Európa szellemi életében.



A rendező feladata a színpadi alkotásnak a szerző szellemiségéhez, mondanivalójához hű tolmácsolása a közönségnek. Mert ne feledjük, a közönség drága pénzért nem X. rendező beteges agyszüleményeire, eltorzult lelki világára, hanem elsősorban Verdi vagy Wagner és a többiek operáira, az énekesekre, a zenére kíváncsi.



A második világháború után kapott lábra leginkább német exportból a rendezői színháznak nevezett irányzat, ami napjainkra totális káoszba vezetett. Otto Klemperer (1885–1973) világhírű, Pesten is működött karmester írja levelében Londonból 1968-ban Tóth Aladár egykori operaigazgatónak: „…azon a véleményen vagyok, hogy az operák hangversenyszerű előadása részben megoldja az operakérdést. Mert így a zenéről nem tereli el a figyelmet sem egy nevetséges díszlettervező, sem egy bolond rendező.”



Jóllehet Klemperer a 20-as években berlini fő-zeneigazgatóként tág teret engedett az akkor egy időre divatba jött, aztán szerencsére eltűnt avantgárd rendezéseknek. De mint etikus művész és vérbeli színházi ember, jól tudta, hol a határ.



A fogalom valódi értelmében vett modern rendezés a remekművek mondanivalójának tiszteletben tartásával, azok szellemében a mai fejlett színpadtechnika eszközeivel – világítás, vetítés, mozgatható játéktér, elektronika stb. – állítja színre, viszi a közönség elé a kortalan remekműveket. A szereplők jellemének hangsúlyosabb kibontása, egy-egy cselekmény, eseménysor plasztikusabbá tétele mind-mind fontos része a színpadra állításnak.



Talán nem szükséges bizonyítani, hogy egy Mozart, Wagner, Verdi, Puccini és a többi lángelme jobban tudta, mit akar kifejezni, elmondani műveiben, mint a rendezéssel foglalkozó tucatnyi zeneellenes dilettáns. Mert „végül is” (?!) a zene a legnagyobb ellensége az ilyen átírt, átértelmezett opera-előadásnak. A zene, amely az eredeti cselekményhez készült. De épp így a szöveg sem bírja el az erőszaktételt.



A szöveg minden mondata, a zene minden üteme ellenáll. Mert az mégiscsak abszurd és a teljes szellemi meghasonlás jele, ha egy klasszikus opera színpadán atombunkerek között, internálótáborban, roncstelepen, szemétdombon vagy a mostanság „trendi” elmegyógyintézetben és hasonló helyszíneken játszódik a cselekmény, vagy – ahogy már erre is van példa – patkányoknak öltöztetett szereplők népesítik be a Lohengrin színpadát. Lásd Bayreuth, a Wagner-utódok nagyobb dicsőségére.



A magyar közönség is testközelből „élvezhette” az Erkel Színházban Katherina Wagner Lohengrin-rendezését 2004-ben, amikor is egy Lenin-szoborral hitelesített kommunista pártgyűlésen I. Madarász Henrik király szónokolt… Ha a rendezőknek ilyen naprakész, „haladó” aktuális ötleteik vannak, akkor elképzeléseikhez egy másik darabot kell íratni, mert a régebbi komponisták operái méltatlanok és alkalmatlanok az effajta „üzenetek” bemutatására.



A legnagyobb vesztes azonban a közönség, amely drága pénzért nem tudja, mit is lát. Hiába tiltakoznak muzsikusok, karmesterek és a közönség is, a diktatúra, a szellemi terror marad.



 



Milyen szépen is hangzik az ENSZ 1948-ban deklarált Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának idevágó cikkelye: „Minden szerzőnek joga van tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.” De ki véd meg egy halott szerzőt?



Ma már tudjuk: a színházakban eluralkodott rendezői terror azonban csak a felszín és következmény. A szálak jóval mélyebbre vezetnek, és ez már nem művészeti kérdés. A XX. század materializmusa, a nemes eszmék és eszmények kétségbe vonása, a transzcendencia, a szakralitás tagadása, ez a nihilbe vivő szellemiség jelenik meg ezekben az átértelmezett, meghamisított, adott esetben a mítoszt, a vallást, a szerelmet, a legendát is kicsúfoló színházi produkciókban.



Tudomásul kellene venni, hogy a remekművek, az operák is az emberiség kulturális és szellemi kincsei. Egy-egy ember semmilyen ideológiai indokkal sem sajátíthatja ki azokat. Sajnos az operákra nem vonatkozik a világörökség törvényes védelme, mint a történelmi városrészekre, műemlékekre. Ha ezeket a védett objektumokat nem szabad átépíteni, befalazni, tönkretenni, miért lehet ezt nagy komponisták csodálatos műveivel megtenni? Ez azonban már felveti az erkölcs, a morál kérdését is.



Ortega a múlt század derekán tökéletesen és jövőbelátóan megfogalmazta: „Nem arról van szó, hogy a tömegember egy most születő erkölcs kedvéért lemond egy elavult morálról, hanem arról, hogy életét semmiféle erkölcsnek nem akarja alávetni. Az erkölcstelenség mára már kelendő bóvli lett, s bárki hivalkodhat vele.”



Nem dughatjuk homokba a fejünket, látni kell, hogy Európa először szellemileg és erkölcsileg roppant meg halálosan, majd ezt követte és követi a minket körülvevő migráció és társadalmi összeomlás. Lehet, hogy régi bevált receptjét ismétli a történelem?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606542018-03-28 14:46:37

2018. MÁRCIUS 26. HÉTFŐ 12:31 Magyar Idők



SZÍNHÁZ VAGY ERŐSZAK?



HATALMAS MANIPULÁCIÓ FOLYIK A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉT ELVESZÍTŐ EURÓPÁBAN



Boros Attila



Sok szó esik az utóbbi évtizedekben az úgynevezett „rendezői” színházról, ugyanakkor egyre inkább háttérbe szorul a szerzői, az eredeti szerzői szándékot megvalósító színház. A rendezők nagy része kisajátította az alkotók műveit, és színpadra állításuk helyett egyszerűen átírja a darabok mondanivalóját, megváltoztatva a cselekményt.



Tudomásul kellene végre vennie világszerte a színházi maffiának, hogy egy mű átírása nem azonos a rendezéssel. Hazug demagógia az arra való hivatkozás is, hogy az internet és az űrutazás korában ilyen előadásokra vágyik a közönség, mert az eredeti remekmű idejétmúlt, korszerűtlen, és a ma emberének nem mond semmit.



Legvadabbul az operairodalom alkotásait vették célkeresztbe. „Modern rendezés” – ezzel a bűvös fogalommal ámítják és manipulálják a közönséget. Csakhogy ez finoman szólva csúsztatás, sokkal inkább hazugság, mert se nem modern, se nem rendezés. Egy opera cselekményének, helyszínének önkényes, durva megváltoztatása, a szerepek, szereplők egyéniségének visszájára fordítása, a műben megjelenő, a szerző által megírt pozitív tendenciák kigúnyolása – mindez nem tartozik a rendezés témakörébe, a rendezők szerepkörébe.



A színpadra állítók ma már nyíltan saját neoliberális politikai világnézetüket, zavaros gondolatok, ideológiák tömegét zúdítják a gyanútlan közönségre, amelynek fogalma sincs arról, hogy valójában mit is lát. Ma már tudjuk, mert nyakig benne élünk, hogy több évtizedes céltudatosan előre megtervezett szellemi és politikai bomlasztó háttérmunka eredménye ez is.



Operalátogató nemzedékek nőttek és nőnek fel úgy, hogy a szerző által megírt eredeti formájában nem találkozhatnak a nagy remekművekkel. Mindez büntetlenül tehető, hiszen a zeneirodalom zseniális alkotói már rég nem élnek. Hatalmas manipuláció folyik e téren is a kulturális örökségét elveszítő, sőt azt ma már büszkén megtagadó Európa szellemi életében.



A rendező feladata a színpadi alkotásnak a szerző szellemiségéhez, mondanivalójához hű tolmácsolása a közönségnek. Mert ne feledjük, a közönség drága pénzért nem X. rendező beteges agyszüleményeire, eltorzult lelki világára, hanem elsősorban Verdi vagy Wagner és a többiek operáira, az énekesekre, a zenére kíváncsi.



A második világháború után kapott lábra leginkább német exportból a rendezői színháznak nevezett irányzat, ami napjainkra totális káoszba vezetett. Otto Klemperer (1885–1973) világhírű, Pesten is működött karmester írja levelében Londonból 1968-ban Tóth Aladár egykori operaigazgatónak: „…azon a véleményen vagyok, hogy az operák hangversenyszerű előadása részben megoldja az operakérdést. Mert így a zenéről nem tereli el a figyelmet sem egy nevetséges díszlettervező, sem egy bolond rendező.”



Jóllehet Klemperer a 20-as években berlini fő-zeneigazgatóként tág teret engedett az akkor egy időre divatba jött, aztán szerencsére eltűnt avantgárd rendezéseknek. De mint etikus művész és vérbeli színházi ember, jól tudta, hol a határ.



A fogalom valódi értelmében vett modern rendezés a remekművek mondanivalójának tiszteletben tartásával, azok szellemében a mai fejlett színpadtechnika eszközeivel – világítás, vetítés, mozgatható játéktér, elektronika stb. – állítja színre, viszi a közönség elé a kortalan remekműveket. A szereplők jellemének hangsúlyosabb kibontása, egy-egy cselekmény, eseménysor plasztikusabbá tétele mind-mind fontos része a színpadra állításnak.



Talán nem szükséges bizonyítani, hogy egy Mozart, Wagner, Verdi, Puccini és a többi lángelme jobban tudta, mit akar kifejezni, elmondani műveiben, mint a rendezéssel foglalkozó tucatnyi zeneellenes dilettáns. Mert „végül is” (?!) a zene a legnagyobb ellensége az ilyen átírt, átértelmezett opera-előadásnak. A zene, amely az eredeti cselekményhez készült. De épp így a szöveg sem bírja el az erőszaktételt.



A szöveg minden mondata, a zene minden üteme ellenáll. Mert az mégiscsak abszurd és a teljes szellemi meghasonlás jele, ha egy klasszikus opera színpadán atombunkerek között, internálótáborban, roncstelepen, szemétdombon vagy a mostanság „trendi” elmegyógyintézetben és hasonló helyszíneken játszódik a cselekmény, vagy – ahogy már erre is van példa – patkányoknak öltöztetett szereplők népesítik be a Lohengrin színpadát. Lásd Bayreuth, a Wagner-utódok nagyobb dicsőségére.



A magyar közönség is testközelből „élvezhette” az Erkel Színházban Katherina Wagner Lohengrin-rendezését 2004-ben, amikor is egy Lenin-szoborral hitelesített kommunista pártgyűlésen I. Madarász Henrik király szónokolt… Ha a rendezőknek ilyen naprakész, „haladó” aktuális ötleteik vannak, akkor elképzeléseikhez egy másik darabot kell íratni, mert a régebbi komponisták operái méltatlanok és alkalmatlanok az effajta „üzenetek” bemutatására.



A legnagyobb vesztes azonban a közönség, amely drága pénzért nem tudja, mit is lát. Hiába tiltakoznak muzsikusok, karmesterek és a közönség is, a diktatúra, a szellemi terror marad.



 



Milyen szépen is hangzik az ENSZ 1948-ban deklarált Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának idevágó cikkelye: „Minden szerzőnek joga van tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.” De ki véd meg egy halott szerzőt?



Ma már tudjuk: a színházakban eluralkodott rendezői terror azonban csak a felszín és következmény. A szálak jóval mélyebbre vezetnek, és ez már nem művészeti kérdés. A XX. század materializmusa, a nemes eszmék és eszmények kétségbe vonása, a transzcendencia, a szakralitás tagadása, ez a nihilbe vivő szellemiség jelenik meg ezekben az átértelmezett, meghamisított, adott esetben a mítoszt, a vallást, a szerelmet, a legendát is kicsúfoló színházi produkciókban.



Tudomásul kellene venni, hogy a remekművek, az operák is az emberiség kulturális és szellemi kincsei. Egy-egy ember semmilyen ideológiai indokkal sem sajátíthatja ki azokat. Sajnos az operákra nem vonatkozik a világörökség törvényes védelme, mint a történelmi városrészekre, műemlékekre. Ha ezeket a védett objektumokat nem szabad átépíteni, befalazni, tönkretenni, miért lehet ezt nagy komponisták csodálatos műveivel megtenni? Ez azonban már felveti az erkölcs, a morál kérdését is.



Ortega a múlt század derekán tökéletesen és jövőbelátóan megfogalmazta: „Nem arról van szó, hogy a tömegember egy most születő erkölcs kedvéért lemond egy elavult morálról, hanem arról, hogy életét semmiféle erkölcsnek nem akarja alávetni. Az erkölcstelenség mára már kelendő bóvli lett, s bárki hivalkodhat vele.”



Nem dughatjuk homokba a fejünket, látni kell, hogy Európa először szellemileg és erkölcsileg roppant meg halálosan, majd ezt követte és követi a minket körülvevő migráció és társadalmi összeomlás. Lehet, hogy régi bevált receptjét ismétli a történelem?



 


Lisztről emelkedetten • 8942018-03-28 09:32:44

Mai koncertre hívom fel a figyelmet:



Az idős Liszt és az opera



Találkozások Liszt Ferenccel...





Hangverseny a Zeneakadémia és a Liszt Ferenc Társaság rendezésében



2018. március 28-án szerdán 18 órakor a Régi Zeneakadémia Kamaratermében (Budapest, VI. ker. Vörösmarty u. 35., I. em.)



Műsor:



Bevezetőt és összekötő szöveget mond Szabó Ferenc János



 



Wagner–Liszt: Bevonulás Wartburg várába (zongorára, négy kézre)



Wagner: Tannhäuser – Dal az esthajnalcsillaghoz



Wagner–Liszt: Elza menyasszonyi bevonulása a münsteri katedrálisba a Lohengrin c. operából (zongorára, négy kézre)



Wagner–Liszt: Izolda szerelmi halála a Trisztán és Izolda c. operából



Saint-Saëns: Sámson és Delila – Csókária



Glinka–Liszt: Cserkeszinduló a Ruszlán és Ludmilla c. operából (zongorára, négy kézre)



Csajkovszkij: Anyegin – Lenszkij áriája



Verdi–Liszt: Reminiszcencia a Simon Boccanegra c. operából



 



Előadók:



Fürjes Anna, Edős Róbert, Szűcs Attila (ének)





Winni Wan-Chun Tsou, Shuai Li, Takuya Niinomi, Nina Ustinova, Váradi László, Ferenczy István(zongora) a Zeneakadémia növendékei,



valamint Alter Katalin, Szabó Ferenc János (zongora)





Felkészítő tanárok: Meláth Andrea, Falvai Katalin, Dráfi Kálmán, Gulyás István, Réti Balázs, Borbély László



Jegyek: 1.800 Ft


Mi újság a Magyar Állami Operaház Énekkarában? • 5362018-03-27 21:27:31

 



BEMUTATKOZIK AZ OPERA KARIGAZGATÓJA – video-riport



 



Csiki Gábor 2018. január 1-je óta vezeti megbízott karigazgatóként az Opera Énekkarát. Nemcsak a színpadon, de a Hungaroringen is otthon érzi magát. Pályája alakulásáról mesélt az Opera Cafénak.



 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 606472018-03-27 16:50:10

Az Operaház ezt a közleményt adta ki: 



„Az Operaház tetőszerkezetén ma délután kis területen tűz ütött ki az 5. emeleti egykori festőműterem magasságában. Az épület korszerűsítését végző konzorciumtól az alábbi információt kaptuk:



A helyszínre érkező tűzoltók a tüzet azonnal lokalizálták, eloltották, amely mintegy 15 nm-en rongálta meg a tetőt. A tűzoltók felügyelik, hogy további tűzterjedés ne történhessen, valamint vizsgálat folyik a tekintetben, hogy mitől keletkezett a tűz. A tájékoztatás szerint személyi sérülés nem történt, a tűzoltók jelenleg feltárásokat végeznek a tetőn.”


Gioacchino Rossini • 10152018-03-27 16:44:51

 



2018. MÁRCIUS 27., KEDD, 19:00



HANGVILLA VESZPRÉM



G. Rossini: Stabat Mater





Győri Filharmonikus Zenekar



Közreműködnek:



Kolonits Klára - szoprán

Megyesi Schwartz Lúcia - alt

Pataki Adorján - tenor

Kovács István - basszus



Veszprém Város Vegyeskara (karigazgató: Erdélyi Ágnes)



 "Rossini bonyodalmas kompozíciós munka után 1841-ben fejezte be saját Stabat Materét, melyet – a kor legnagyobb énekesei közreműködésével lezajlott 1842. január 7-i premier után – vitathatatlan mesterműként fogadtak a kortársak. A Győri Filharmonikus Zenekar és Veszprém Város Vegyes Kara mellett ezúttal a legkiválóbb magyar énekesekből álló szólistaegyüttes működik közre a Somos Csaba, a Nemzeti Énekkar karigazgatója által dirigált produkcióban."


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26442018-03-27 16:16:50

A Dankó Rádió operettműsora szerkesztő-műsorvezetőjének, Nagy Ibolyának kedves  beszédhangja mellett ezúttal szép szopránját is élvezhettük egy bejátszott koncertfelvételről:  duettet énekelnek a Marica grófnőből  - a „Túl az Óperencián” adásának e heti kedves vendégével - Boncsér Gergely operaénekessel:  „Ne szólj, kicsim, ne szólj, csak hallgass, úgy válaszolj…”  (Kübekháza –operettgála, 2010., km. az egykori Váci Szimfonikus Zenekar, vezényel: Farkas Pál)



Ugyanebből a Kálmán-operettből még két dal csendült fel – más hangfelvételről:



- Tasziló dala: „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket” (Boncsér Gergely)



- Marica belépője: „…Húzd, mint régen! Húzzad nékem, gyere ide vén cigány Húzd rá hát! Húzd az angyalát!  Vagy kacagás, vagy sóhajtás, csak te kellesz ide pajtás! Gyere ide, húzzad hát!/ De jó is lenne, szerelmes lenni, egy édes vágynak, utána menni…(Bordás Barbara)

 



A nevezett, népszerű énekes-házaspár vendégeskedik tegnaptól a Dankó Rádió műsorában, Nagy Ibolya beszélgetőtársaként.  



Bordás Barbara Kálmán Imre Csárdáskirálynőjéből is énekelt egy dalt, Szilvia belépőjét: „Hajhó, hajhó! Messze délen , zordon hegyek ölén, hajhó… ott születtem, onnan jövök el én…”



 



Részletek hangzottak el Lehár Ferenc A három grácia című operettjéből (nem a „Szép a világ” operettből, mint bekonferálva volt!)



- Toutou és Bouquet duettje (Apacs-kettős): „Süvít a szél, hideg a tél, a sarki lámpa fénye sápadtan fehér… Ha megversz is, imádlak én, te drága rossz, apacslegény, csak üss meg, de tekints reám…” ( Kállay Bori és Németh Sándor)



Továbbá, a Rádió 1962. július 8-án, a Kossuth Rádióban bemutatott felvételéről (km. az MRT  Szimfonikus Zenekara, Sebestyén András vezényel):



- Hélène dala: „ Szív, ó, szív, tán a mennybolt hív, oly forrón hív, van-e szebb ennél…./ Vigyázz! Szomorú szerelmes sose légy! Vigyázz! hogy a délibáb vagy a szív hova hív!...” (Németh Marika)



- Toutou és Bouquet vidám kettőse: „A tapasztalat, kimutattam már, hogy a női szív mily’ sivár. A nő sose érti, mit érez a férfi…/- Pityke gombot sem ér az életem, csak ha mondod, hogy szeretsz szívesen…” (Koltay Valéria és Külkey László)



 



II. Rákóczi Ferenc születése évfordulójára (1676. március 27.) emlékezve,  Kacsoh Pongrác – Erdődy Sándor – Pásztor Árpád – Sassi Csaba Rákóczi c. történelmi daljátékának rádiófelvételéről hallottunk még kedves ének-zene-próza jeleneteket:



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00

Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília) Vezényel: Kerekes János



- Rákóczi dala:Hogyha jő az este, várom félve-lesve, vár-e rám a csöndes álom, vagy kerget a kétség, kerül a reménység, leszel-e az én párom?... ” (Udvardy Tibor)



- Jelenet és „Rákóczi megtérése”:„Fülembe csendül egy nóta még, ott szunnyadott már a szívembe rég, a dajkanóták emléke kél, egy árva népről bús dalt regél…/ Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár, szebb ott az álom, szebben dalol a madár.” (Udvardy Tibor - ének; km. Agárdy Gábor és Palcsó Sándor – próza)



- Jelenet és dalcsokor; Katica és Andris dala, kuruckar: „-Ne bántsátok! Ő a legnagyobb vitéz!…/- Összebújunk csöndesen, míg a labanc elmegyen… /- Kuczug Balázs olyan vitéz, aki mindig előrenéz../-…Kocsmárosné haragjában elájul… /- Dunán túl, Dunán túl…”  (Andor Éva, Palcsó Sándor, Palócz László – ének és próza; Férfikar)



 



A délelőtti adás ismétlése ma 18 órakor kezdődik a Dankó Rádióban.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 6702018-03-26 18:07:48

Kapcs. 668. sorszám



A Dankó Rádió "Túl az Óperencián" mai műsorában a Magyar Rádió egykori zenei szerkesztője, Boros Attila idézi fel emlékeit a ma 100 éve született nagyszerű tenor operaénekesünkről, Joviczky Józsefről.



A műsor második felében, a zenei bejátszásokban először a „Hazám, hazám..."- ária szólal meg a Bánk bánból, majd felcsendült az operából Melinda és Bánk kettőse is, itt Osváth Júlia énekli Erkel operájának nőalakját.  Végül a Tavaszi-dalt halljuk Joviczkytől Wagner A walkür című operájából.



A délelőtti adás ismétlése most kezdődött el a Dankó Rádióban: 18.00 – 19-00 óra


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26432018-03-26 17:50:07

Kivételesen, ma nem a rádió készüléke mellől hallgattam meg a Dankó Rádió délelőtti, "Túl az Óperencián" műsorát: a buszos utazás alatt az „okos” telefonom szolgáltatását vettem igénybe, és a rádió internetes, online oldalára mentem, hogy ne maradjak le a megszokott, kedvenc, napi programom élvezetéről. (Kezdődő függőségemnek ez egy újabb, nemkívánatos jele…).



Röviden szólva,  az operett-műsorban ezen a héten – mától – egyszerre két új vendéget jelentett be a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, mégpedig egy énekes-házaspárt köszöntött a mikrofon mellől:  Bordás Barbarát, az Operettszínház ifjú primadonnáját és vele Boncsér Gergelyt, az Operaház és az Operettszínház jeles tenorját, akikkel készített beszélgetés kezdetén a megismerkedésükről hallottunk pár mondatot,  majd a gyermekneveléssel együtt járó tevékenységük felől és a napi feladatok mibenlétéről osztottak meg szempontokat, de a családi életük és a szakmai munkájuk is „terítékre” került:  hogyan tudják mindezt összehangolni úgy, hogy egyik se menjen a másiknak a rovására. Mindkettejük szemük előtt lebeg a felelősségérzet mindazért, amit otthon, a privát szférájukban tesznek, és hogy kiegyensúlyozott körülmények között tudjanak helyt állni hivatásuk gyakorlása terén.  Az Operettszínházban  közös szerepléseik voltak/lesznek  például  a Csárdáskirálynőben, A víg özvegyben , a Marica grófnőben és nemrég a Kékszakállban; Boncsér Gergely operai fellépései a közelmúltból: A hugenották, a Traviata,  Porgy és Bess, a Rajnai sellő.



 



Felcsendül kettősük előadásában a „Táncolnék a boldogságtól…/Álom, álom, édes álom, álomszép…” duett a Csárdáskirálynőből.



A továbbiakban az Operettszínház produkciójának, Ábrahám Pál Viktória c. operettjének a részletei hangzottak el Fischl Mónika, Frankó Tündér, Szendy Szilvi, Dolhai Attila, Huszti Péter, Kerényi Miklós Máté  énekfelvételéről, az Operettszínház produkciójának előadásából.



Az adás második részében Boros Attila zenei szerkesztőt kérte telefonon Nagy Ibolya, idézze fel emlékeit a ma 100 éve született nagyszerű tenor operaénekesünkről, Joviczky Józsefről.



A zenei bejátszásokban először a „Hazám, hazám „ ária szólalt meg a Bánk bánból, majd felcsendült az operából Melinda és Bánk kettőse is, itt Osváth Júlia énekelte Erkel operájának nőalakját.  Végül a Tavaszi-dalt énekelt Joviczky Wagner A walkür című operájából.



Az adás ismétlése hamarosan kezdőik a Dankó Rádióban: 18.00 – 19-00 óra


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 6682018-03-26 11:39:01

Ma 100 éve született Joviczky József (Újpest, 1918. március 26. – Budapest, 1986. augusztus 28.)





1986. augusztus 30. -  Magyar Nemzet



Meghalt Joviczky József



(MTI)



Joviczky József, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas nyugalmazott magánénekese életének 68. évében, súlyos betegség következtében elhunyt. Temetéséről később intézkednek — közli a Magyar Állami Operaház gyászjelentése. •

*

Neves kollégája, Fodor János szólt róla mások mellett sok-sok szeretettel, amikor a nagyszerű bassz-baritonistát kitüntetése alkalmából fölkerestük. Nem titkolta el azonban aggodalmát sem a miatt, amiért ez a gyönyörű hangú és oly melegszívű énekes nem eléggé kíméli magát, és nem fordít megfelelő gondot művészete karbantartására.



Nem is elsősorban a most 68 éves korában elhunyt Joviczky Józsefnek, hanem az őt kedvelő közönségnek tartozunk az őszinteséggel, hogy elmondjuk: ez a fénylő hangú (művész, aki oly nagyszerűen énekelte a legnehezebb Wagner-, Verdi-, Bizet-főszerepeket, a világ ünnepelt sztárja lehetett volna. Bizonyára egyéni gondokon, nem mindig könnyű természetén kívül a körülményei is okozták, hogy nem lett azzá. Jóllehet Angliától Jugoszláviáig beutazta Európát, alig két és fél évtizedes operaházi tagsága alatt nem vált világjáró énekessé. Pedig oly sokszor megcsodált hangja, amelyet először 1948-ban Siegmund szerepében hallhatott a közönség, alkalmassá tette volna a csillogó karrierre. Ama 23 év alatt, amíg a budapesti dalszínház magánénekese volt, sorra szólaltatta meg az olyan nagy Verdi-szerepeket, mint Radamest az Aidában, az Otellót, de főképpen Wagner műveiben, a Lohengrinben, a Tannhäuserben, a Trisztán és Izoldában volt szinte pótolhatatlan.



Hogy bizonyos feladatokban valóban pótolhatatlannak bizonyult, azt jól mutatja, hogy amikor a Nádasdy Kálmán rendezte, Ferencsik János vezényelte 1959-es Trisztán-fölújításon Delly Rózsi és Székely Mihály partnereként énekelt, majd kivált az együttesből; a továbbiakban csak vendégtenoristával lehetett olykor előadni ezt a monumentális zenedrámát.



Walter Margit és Maleczky Oszkár zeneakadémiai növendéke a vasasból lett tenorista nemcsak a szerénységet, hanem a darabosságot is megőrizte munkás korszakából. Hiába volt olyan csodálatosan zengő ez a hang, és hasztalan volt barátaihoz megnyerően nyájas, kollégáihoz szeretetteljes, ha indulatai olykor elragadták. A kudarcokat nagyon nehezen viselte el: ezért is vonult vissza 52 éves korában a pályától. Pedig Bánk bánja, amelyet tenorrá transzponálva az 1953-as felújítástól kezdve Simándy Józseffel fölváltva énekelt, nem maradt el társáétól. Ha mégis — ebben az esetben talán indokolatlanul — elmarasztalták, ezt nagyon nehezen tűrte. De egyetlen lemeze is, az Erkel-opera címszerepében bizonyítja, milyen kiváló énekes volt. Joggal bánthatta azonban, hogy önálló felvétel nem készült vele, és nem kerülhetett bele abba a nem is mindig a legnagyobbakat fölvonultató lemezgyűjteménybe sem, amely Operaházunk csillagait mutatja be. Utoljára Varga Lívia Wagner-lemezén hallhattunk archív felvételről egy duettben; recenziónkban pusztán nevének megemlítését is hálás levélben köszönte meg.



Jó szóra, több elismerésre vágyó - és azt joggal megérdemlő - nagy művész volt Joviczky József, akit a hálás operaszerető közönség remélhetőleg nem felejt el.

/G.I./





1965 - Kórodi András karmester, Georg Ofs és Joviczky József  operaénekesek az Otelló próbáján



 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42222018-03-25 20:19:42

III. Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekverseny meghirdetése (2018)


Bartók Béla szellemisége • 2752018-03-25 19:52:27

19:35 órától az alábbi koncert-hangfelvétel sugárzása a Bartók adón



ÜNNEPI HANGVERSENY BARTÓK BÉLA SZÜLETÉSÉNEK ÉVFORDULÓJÁN



A március 25. vasárnap 18 óra - Bartók Béla Emlékház



(A ma kora esti hangverseny felvétele)



Horti Lilla (ének), a II. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny 2. díjasa

és Balog József (zongora) hangversenye



 



Bartók Béla:



1. Húsz magyar népdal, BB 98 - részletek a) Régi Keserves, b) Bujdosó Ének, c) Juhászcsúfoló, d) Tréfás Nóta, e) Pár Ének, f) Panasz, g) Székely Lassú, h) Székely Friss, i) Kanásztánc, j) "Hatforintos" Nóta, 

 



2. Gyermekeknek - IV. füzet - részletek a) Andante, molto rubato, b) Kánon, c) Betyárnóta, d) Búcsú, e) Rapszódia, f) Halotti Ének (Balog), 

 



3. Improvizációk magyar parasztdalokra

(Balog), 

 



4. Román kolinda dallamok, BB 67 - I. sorozat (Balog), 

 



5. Román népi táncok, BB 68 (Balog), 

 



6. Három csíkmegyei népdal, BB 45b (Balog), 

 



7. 6. bagatell, BB 50/6

(Balog), 

 



8. Allegro barbaro, BB 63 (Balog), 

 



9. Húsz magyar népdal, BB 98 - IV. sorozat  "Új dalok" a) Hej édesanyám, kedves édesanyám, b) Érik a ropogós cseresznye, c) Már Dobozon, már Dobozon régen leesett a hó, d) Sárga kukoricaszál, e) Búza, búza, búza, f) Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő, 

 



10. Falun BB 87a a) Szénagyűjtéskor, b) A menyasszonynál, c) Lakodalom, d) Bölcsődal, e) Legénytánc





(Ism. április 10., 12.36)


Bartók Béla (1881-1945) • 2042018-03-25 19:52:04

19:35 órától  az alábbi koncert-hangfelvétel sugárzása a Bartók adón



ÜNNEPI HANGVERSENY BARTÓK BÉLA SZÜLETÉSÉNEK ÉVFORDULÓJÁN



A március 25. vasárnap 18 óra - Bartók Béla Emlékház



(A ma kora esti hangverseny felvétele)



Horti Lilla (ének), a II. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny 2. díjasa

és Balog József (zongora) hangversenye



 



Bartók Béla:



1. Húsz magyar népdal, BB 98 - részletek a) Régi Keserves, b) Bujdosó Ének, c) Juhászcsúfoló, d) Tréfás Nóta, e) Pár Ének, f) Panasz, g) Székely Lassú, h) Székely Friss, i) Kanásztánc, j) "Hatforintos" Nóta, 

 



2. Gyermekeknek - IV. füzet - részletek a) Andante, molto rubato, b) Kánon, c) Betyárnóta, d) Búcsú, e) Rapszódia, f) Halotti Ének (Balog), 

 



3. Improvizációk magyar parasztdalokra

(Balog), 

 



4. Román kolinda dallamok, BB 67 - I. sorozat (Balog), 

 



5. Román népi táncok, BB 68 (Balog), 

 



6. Három csíkmegyei népdal, BB 45b (Balog), 

 



7. 6. bagatell, BB 50/6

(Balog), 

 



8. Allegro barbaro, BB 63 (Balog), 

 



9. Húsz magyar népdal, BB 98 - IV. sorozat  "Új dalok" a) Hej édesanyám, kedves édesanyám, b) Érik a ropogós cseresznye, c) Már Dobozon, már Dobozon régen leesett a hó, d) Sárga kukoricaszál, e) Búza, búza, búza, f) Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő, 

 



10. Falun BB 87a a) Szénagyűjtéskor, b) A menyasszonynál, c) Lakodalom, d) Bölcsődal, e) Legénytánc





(Ism. április 10., 12.36)


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42212018-03-25 15:06:11

Kapcs. 3717. és 1848. sorszám




  • Magyar Nemzet, 1961. november 10.





"Együtt a család"



Abody Béla rádiódrámája





„1942. A rezsim szempontjából nem teljesen makulátlan politikai múltú professzor, Miltényi élete váratlanul — számára váratlanul — minden oldalon roskadozni kezd és összeroppan. Fiát "baloldali ügyei" miatt letartóztatják; így akarják kizsarolni apjától titokban tartott repüléstechnikai találmányát; a zsarolás közvetítője saját, nyilas unokaöccse; Miltényi hamarosan rájön, hogy az árulók: menye, a »meg nem értett asszony", és másik fia, aki meg akart szabadulni fivérétől. Tehát: Együtt a család. S mikor Miltényi megtudja, hogy fiát kivégezték — ez a tragédia rádöbbenti egész élete csődjére: öngyilkos lesz.



Abody Béla rádiójátékénak egyik legszembetűnőbb sajátsága az igen jól kiválasztott drámai pillanat. Ilyen szerencsés — műfajilag szerencsés — pillanatok rendszerint történelmileg is sűrű levegőjű korszakokban rejlenek: egy családi tragédia ilyenkor válik társadalmi és politikai drámává, a családi ágyak titkaiból ilyenkor lesznek történelmileg koordinált kor-mozzanatok s a zárt magánlakás bútorait áthatja a vulkanikus korszak kénszaga. Ilyenkor derül ki, hogy kik ülnek a családi ebédlőasztal körül, jólnevelten kanalazva levesüket, míg el nem következik a színvallás pillanata, amikor egyikük sem tud ellenállni a lehetőség kényszerének, és hősnek vagy árulónak, közömbösnek vagy feleszmélőnek bizonyul.



Abody ezt a jól kiválasztott pillanatot gyümölcsözteti. Miltényi körül, aki • becsületes ember s tökéletesen tisztában van azzal is, milyen világban él, könyörtelenül érlelődik a tragédia, mert mindaddig nem tudja levonni mindebből a konzekvenciákat, amíg már csak egyetlen út marad a számára: az öngyilkosság. Abody a szoruló huroknak ezt a könyörtelen dramaturgiáját imponáló következetességgel, szuggesztív belső logikával viszi a végkifejletig. A dráma nyelvén bizonyítja be, hogy a helyes eszme a tettek aranyfedezete nélkül tisztességes embernél csak tragédiához vezethet.



Jó volt Abody intellektuális szövegét hallgatni. Ugyanakkor mégis azt kell mondanom: szerencséje volt a színészekkel. Mert ez a csiszoltan intellektuális szöveg — mialatt egy mindinkább forrósodó tragédia kibontakozását , közvetíti — veszedelmes hűtő-közeg lehetett volna, ha a színészek indulati ereje néhány hőfokkal alacsonyabb.



Miltényi dühöngő iróniája, indulatos okossága így valami nagyon sajátos feszültséget teremtett szöveg és cselekmény között. Egy-egy mondatával mintha jeges vizet öntött volna a dráma felizzított anyagára.



Ez a feszült hőfokingadozás nem csekély mértékben a rendező Gál Péter érdeme. De a munka oroszlánrészét mégis a Miltényit alakító Pécsi Sándor végezte el. Ezt az alakítását legjobb teljesítményei közé kell sorolnunk: tudatosan építkező színészi munka és indulati erő, átgondoltság és intuíció kitűnő példája volt, amit létrehozott.



Házy Erzsébet a rövid szerepből  - Edit, Dr. Milltényi Károly, professzor menye - markáns, minden részletében kidolgozott figurát teremtett, ismét örömmel állapíthattuk meg, milyen jó színésznő.



Kamarás Gyula Bálintját nem kellőképpen árnyalt, túlzottan egy tömbből faragott figurának éreztük. Kitűnő volt nyegle romlottságában Szatmári István nyilas zsarolója, és Balázs Samu gyáva "kurzus-professzora". Egy rövid, szinte villanásnyi szerepből Pápai Erzsi teremtett meglepő élességű, emlékezetes miniatűr-alakítást.”

 



/Görgey Gábor/


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 6672018-03-25 14:44:00

10 bölcs Debussy-gondolat az évfordulón



Csabai Máté á Fidelio - 2018.03.25. 10:01



100 éve hunyt el Claude Debussy, a francia zene egyik legnagyobb mestere, akinek festői, impresszionista hangja semmit sem veszített fényéből. Az évforduló alkalmából korabeli interjúkból válogattunk.





Magyarul is olvashatók Debussy összegyűjtött írásai és beszélgetései. A kötetet a Rózsavölgyi és Társa adta ki 2017-ben a neves Debussy-játékosnak és - hangszerelőnek, Kocsis Zoltánnak ajánlva.



"Debussy egyike azon kivételeknek, akik zeneszerzőként a szavak mesterei is voltak. 1901-től haláláig rendszeresen közölt hangversenykritikákat, amelyeknek hangja vállaltan volt szubjektív, szellemes és vitriolos.

A kötet második felében Debussy interjúi olvashatók. Ezekből az írásokból választottunk tíz tanulságot, meghökkentő vagy bölcs részletet, amelyek éppúgy megvilágítják a zene lényegét, mint Debussy forradalmi személyiségét és művészetét."


A nap képe • 20422018-03-25 14:43:30

10 bölcs Debussy-gondolat az évforduló



Csabai Máté á Fidelio - 2018.03.25. 10:01



100 éve hunyt el Claude Debussy, a francia zene egyik legnagyobb mestere, akinek festői, impresszionista hangja semmit sem veszített fényéből. Az évforduló alkalmából korabeli interjúkból válogattunk.





Magyarul is olvashatók Debussy összegyűjtött írásai és beszélgetései. A kötetet a Rózsavölgyi és Társa adta ki 2017-ben a neves Debussy-játékosnak és - hangszerelőnek, Kocsis Zoltánnak ajánlva.



"Debussy egyike azon kivételeknek, akik zeneszerzőként a szavak mesterei is voltak. 1901-től haláláig rendszeresen közölt hangversenykritikákat, amelyeknek hangja vállaltan volt szubjektív, szellemes és vitriolos.

A kötet második felében Debussy interjúi olvashatók. Ezekből az írásokból választottunk tíz tanulságot, meghökkentő vagy bölcs részletet, amelyek éppúgy megvilágítják a zene lényegét, mint Debussy forradalmi személyiségét és művészetét."


Bartók Béla (1881-1945) • 2032018-03-25 14:30:11

Kiosztották a Bartók Béla – Pásztory Ditta-díjakat



Szabadi Vilmos hegedűművész és Vajda Gergely zeneszerző, karmester kapta a 2018-as Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat a zeneszerző születésének 137. évfordulóján, vasárnap a Zeneakadémián



Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora a díjátadón elmondta: a Bartók Béla özvegye, Pásztory Ditta által alapított rangos elismerést minden évben előadóművészeti és zeneszerzői kategóriában ítélik oda a magyar zenei élet fejlődéséhez, valamint a bartóki szellemiség megőrzéséhez munkásságukkal jelentősen hozzájáruló művészeknek, együtteseknek.



"Szabadi Vilmos hegedűjátéka lenyűgözően virtuóz, különleges előadói kisugárzása intenzív és meggyőző" – hangsúlyozta laudációjában Onczay Csaba gordonkaművész.



Fekete Gyula, a Zeneakadémia rektorhelyettese Vajda Gergelyt méltatva kiemelte: zenéjét a technikai virtuozitás jellemzi, ötvözi az európai hagyományokat, az amerikai vernakuláris zenét a klasszikus kortárs zenei nemzetközi irányzatokkal.



(MTI)


Bartók Béla szellemisége • 2742018-03-25 14:29:42

Kiosztották a Bartók Béla – Pásztory Ditta-díjakat



Szabadi Vilmos hegedűművész és Vajda Gergely zeneszerző, karmester kapta a 2018-as Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat a zeneszerző születésének 137. évfordulóján, vasárnap a Zeneakadémián



Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora a díjátadón elmondta: a Bartók Béla özvegye, Pásztory Ditta által alapított rangos elismerést minden évben előadóművészeti és zeneszerzői kategóriában ítélik oda a magyar zenei élet fejlődéséhez, valamint a bartóki szellemiség megőrzéséhez munkásságukkal jelentősen hozzájáruló művészeknek, együtteseknek.



"Szabadi Vilmos hegedűjátéka lenyűgözően virtuóz, különleges előadói kisugárzása intenzív és meggyőző" – hangsúlyozta laudációjában Onczay Csaba gordonkaművész.



Fekete Gyula, a Zeneakadémia rektorhelyettese Vajda Gergelyt méltatva kiemelte: zenéjét a technikai virtuozitás jellemzi, ötvözi az európai hagyományokat, az amerikai vernakuláris zenét a klasszikus kortárs zenei nemzetközi irányzatokkal.



(MTI)


Antonin Dvorak • 1902018-03-25 13:53:29

Ma 19:00 :

Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem





Onczay Csaba (cselló), Hagai Shaham (hegedű), Pascal Rogé (zongora), Bársony Péter (brácsa)





DVOŘÁK: Az erdő csendje, Op.68/5

DVOŘÁK: g-moll rondó, Op.94

DVOŘÁK: g-moll szláv tánc, Op.46/2 (Kreisler átirata)

DVOŘÁK: e-moll szláv tánc, Op.72/2 (Kreisler átirata)

DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, Op.90 („Dumky”)

DVOŘÁK: 2. (Esz-dúr) zongoranégyes, Op.87


Rost Andrea • 20042018-03-25 13:51:03

LEMEZELŐ VENDÉGE ÓKOVÁCS SZILVESZTER ÉS ROST ANDREA



Ókovács Szilveszter és Rost Andrea lesz a Bartók Rádió Lemezelő című műsorában Madarász Zsolt vendége ma délután 4 órától. Az Opera főigazgatója elfeledett nagy énekesekről mesél, melyhez segítségül hívja saját lemezgyűjteményét. A Kossuth-díjas szoprán pedig legkedvesebb felvételeit mutatja meg a hallgatóknak.

Az adás visszahallgatható:



hangtar.radio.hu/bartok vagywww.mediaklikk.hu/lemezelo


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 6652018-03-24 12:31:02

Ma 113 esztendeje halt meg Jules Verne.



Verne tudományos-fantasztikus-, és kalandregényeiben olykor felbukkannak zenére, zeneszerzőkre és műveikre, vagy képzőművészeti ágakra vonatkozó utalások.  Például Az úszó sziget;  Nemo kapitány; Párizs a XX. században; Disz úrfi és Esz kisasszony; A várkastély a Kárpátokban…



Egy-egy könyvéből vett részlet felidézésével emlékezem a nagy francia íróra – halála  évfordulóján:



 



Ismert regénye A várkastély a Kárpátokban, amelyben egy megszállott báró olaszországi útján megismerkedik egy csodálatos hangú és szépségű operaénekesnővel, aki azonban meghal. Megszállott rajongója előzőleg egy tudós segítségével fonográffal hangfelvételt készít Stilla hangjáról és egy találmány segítségével ki is tudja vetíteni az énekesnő alakját. Így őrzi a báró Stilla hangját, örökké kínzó emlékét. (Íme, a hangosfilm bizonyos őse, előképe a regényben.)



A várkastély ura, Gortz báró, miközben a modern kutatásokat finanszírozó, és a saját kastélyát mindenféle elektromos és vegyi kütyükkel telerakó arisztokrata XIX. századi eredetű toposzát is megjeleníti, egyszersmind a romantika korának jellegzetes operarajongója: annyira rabul ejti a zene, hogy ott ül páholyában minden előadáson, és amikor végül elhatalmasodó bolondériája elraboltatja vele a tehetséges és gyönyörű szopránt, azt sem a nő szépsége, hanem az énektudása miatt teszi. Az arc bája csak másodlagos.



Gortz báró végigvezeti az ifjú Telekit a kastély egyik termén, és a zenei gyűjteményét mutogatja neki: "Tessék, ez itt Hector Berlioz karmesteri pálcája, Beethoven írótolla, és Rossini marhaszelete". Vagy amikor a gróf kitörni próbál a lezárt szobából, és az őt kísérő Ignác a zeneszerző szobrát nyomja a kezébe, Teleki felkiált: "Az isteni Beethovent faltörő kosnak? Nem!" Aztán eltűnődik, és: "Végül is... csak egy operát írt... igaz?". És péppé zúzzák szegény Ludwig fejét az áttörhetetlen ajtón.



/Forrás: Limonádé gróf (Várkastély a Kárpátokban)

Kerékgyártó György, 2007-02-02 [ Főtéma ] Momus!/



[...] "Ebben az időben egy híres énekesnő szerepelt a San Carlo Színházban; tiszta hangja, kiforrott előadásmódja, drámai játéka a szenvedélyes zenebarátok csodálatát érdemelte ki. Stilla addigsohasem keresett külföldön babért, s nem énekelt mást, mint olasz zenét, amely első helyenállt a kor művészetében. Sorjában fellépett a torinói Carignan, a milánói Scala, a velencei Fenice, a firenzei Alfieri, a római Apollo és a nápolyi San Carlo Színházban, és e diadalútjanyomán egyáltalán nem sajnálta, hogy még nem szerepelt Európa más színpadain.Stilla ekkor huszonöt éves volt és csodálatosan szép: hosszú haja aranyszínben játszott, mélytüzű fekete szemében lángok villóztak, vonásai tiszták voltak, arcszíne meleg tónusú, alakjapedig olyan, hogy Praxitelész vésője sem formálhatta volna tökéletesebbre. És ez a teremtésnagyszerű művésszé, második Malibranná fejlődött, akiről ugyancsak elmondhatta volna Musset:



„És a kínt éneked mennybe ragadta fel!”



És a hang; melyet a költők legnépszerűbbike halhatatlan stancáiban így magasztalt:



„...s e szívből fakadó hang hat csak el a szívig...”



- éppen ilyen volt a Stilláé a maga kimondhatatlan nagyszerűségében.Ez a  művésznő, aki olyan tökéletesen ábrázolta a gyöngédség hangjait, a lélek leg-hatalmasabb érzéseit - saját szívében állítólag sohasem érezte ennek rezdülését. Sohasemszeretett, szeme sohasem viszonozta a színpadon rászegeződő ezernyi pillantást. Úgy látszott,csak a művészetében és kizárólag a művészetéért akar élni."



 



Az ideális város c. fantasztikus írásában egy helyen elektromos koncertről víziónál, ahol egy zongorista Párizsban hangversenyezik, s produkcióját "villamos huzalok kapcsolják össze amiens-i, londoni, bécsi, római, pétervári és pekingi zongorákkal".



 



Vagy ott van pl. egy 1863. után íródott regénye, amelynek címe: Párizs a XX. században. A fantasztikus történet 1962-ben játszódik. Az egyik fejezetből idézem: "...egy magyar rendszer jóvoltából kétszáz zongora villanyvezetékkel volt összekötve egymással és más hangszerekkel is, így az áram segítségével egyetlen művész egyszerre tudta megszólaltatni valamennyit. Egyetlen zongora kétszáznak a hangerejét szolgáltatta tehát!...."



Ugyanebben a könyvében egy másik fejezetnek ezt a címet adta a szerző:



"amelybena régiés a modern zenéről esik szóvalamint néhány hangszer gyakorlati felhasználásárólis". Igazi Verne-i humorral találkozhatunk itt is, amikor szarkasztikusan fogalmaz a jövőben élő emberek zene imádatáról Offenbach, Berlioz, Meyerbeer, Verdi és Wagner apropójánésamikor kifigurázza a zenekar "fejlődését", a hangszerek teljesítményének előtérbe állítását a minőség rovására. Az egész könyv egy orwelli látomás egy humánum nélküli világról Tényleg, látnoki képességekkel megáldott író volt, aki előre látta az autó, a metró, a számítógép, a telefax, a szintetizátor működését, de azt is, hogy a XX. század második felében sivár ésüzleties lesz az élet.



 



Jules Verne: Az úszó sziget




  1. fejezet: A vonósnégyes - részlet



[…] A vonósnégyes társaság pedig jó húsz mérföldnyire járt még San Diegótól.



De ugyan bizony mit is keresett ez a négy művész - mégpedig négy francia, sőt, mi több, négy telivér párizsi - Dél-Kaliforniának e barátságtalan vidékén?...



Hogy mit kerestek?... Mindjárt számot adunk róla röviden, a négy művészt is lefestjük pár vonással. Mert hogy a véletlen, ez a szeszélyes szereposztó, őket is osztályossá tette abban a csodálatos történetben, amelyet elmondandók vagyunk.



A szóban forgó év folyamán - legföljebb harmincévnyi pontossággal határozhatjuk meg - az Amerikai Egyesült Államok szövetségzászlóján megkétszerezték a csillagok számát. Iparuk és kereskedelmük tetőpontján állanak, mióta a szövetséges államtestbe Kanadát fel a sarktenger legszélső határáig, továbbá Mexikót, Guatemalát, Hondurast és Costa Ricát egészen a Panama-csatornáig bekebelezték. Az országokat rabló jenkik szívében fölébredt a műérzék is, és habár saját alkotásaik a szépművészetek terén még nagyon gyámoltalanok voltak, valamint a nemzeti szellem a festészettől, szobrászattól és a zenétől egy kissé idegenkedett: mindazonáltal a szépművészetek termékei iránt az érzék köztük általánosan elterjedt. Régi és újabb mesterek festményeit mesés áron megvásárolták, nyilvános és magánképtáraikat velük megtöltötték; a hírneves énekeseket és színészeket, valamint a legkiválóbb zenészeket hallatlan áron vendégszereplésekre szerződtették, és így az amerikaiakból hiányzó érzéket a szép és nemes dolgok iránt lassanként fölébresztették.



Ami a zenét illeti, az Újvilág műkedvelői eleinte a XIX. század



mestereinek műveiért lelkesedtek, mégpedig ezekért: Meyerbeer,Halévy, Gounod, Berlioz, Wagner, Verdi, Massé, Saint-Saë ns, Reyer, Massenet és Delibes. Majd lassacskán kezdették felfogni Mozart, Beethoven és Haydn mélyebb értelmű műveit is, és áhítoztak annak a legnagyobb művészetnek a forrásaira, amelyek a XVIII. század folyamán oly dúsan buzogtak. Az operákra következtek a lírai drámák, a lírai drámákra a szimfóniák, szonáták és a zenekari hangversenydarabok. Az idő tájt, amikor történetünk játszódik, az Egyesült Államokban a szonátákért rajongtak. Szívesen megfizették akár hangjegyenként: a felet húsz, a negyedet tíz, a nyolcadot öt dollárjával.



E divatos hóbortról tudomást szerzett négy kiváló hegedűművész, és eljöttek az Egyesült Államokba, hogy dicsőséget és kincset arassanak. Négy jó barátból állott a művésztársaság, a párizsi konzervatórium egykori növendékeiből; Párizsban személyiségük általános elismertségnek örvendett, és főleg az Amerikában eladdig ismeretlen "kamarazenét" művelték, s ezért köztiszteletben álltak. Csakhogy micsoda páratlan művészettel, felséges összjátékkal és mélységes értelemmel szólaltatták is meg Mozart, Beethoven, Mendelssohn, Haydn és Chopin, e halhatatlan zeneszerzőknek négy vonós hangszerre írt (első és második hegedű, mélyhegedű és gordonka) darabjait! Semmi lárma, semmi hatáshajhászat, csak tökéletes összhang és páratlan művészet! A kvartett sikerének nagyságát azmég jobban magyarázza, hogy a műértő közönség kezdett már kifáradni a rengeteg harmonikus és szimfonikus zenekari hangverseny végighallgatásában. Mert igaz ugyan, hogy a zene nem egyéb, mint művészileg kombinált tetszetős hanghullámok által való megihletése a léleknek, csakhogy e hullámokat nem szabad siketítő viharzúgássá fokozni!...



Szóval a mi négy művészünk azt akarta, hogy az amerikaiakkal megismertesse a kamarazene szelíd, szóval ki nem fejezhető élvezetét. Összetanakodtak, és két évvel ezelőtt az Újvilágba utaztak; a jenki műkedvelők ez idő alatt bőségesen részesítették őket "hurrá"-ikban és szórták lábaik elé nem kevésbé épületesen csengő dollárjaikat. Zene-matinéiket vagy soirée-ikat a közönség rendkívül kívánatos csemegének tartotta. A "Koncert-Quartett" - így nevezték el őket - alig győzte elfogadni a dúsgazdag amerikaiak meghívását. E nélkül valamire való ünnepség, mulatság elképzelhető sem volt, avagy ha akadt is, nem képezte közérdeklődés tárgyát. Ez az általános lelkesedés immáron tekintélyes összegek birtokába juttatta a művésztársaság tagjait, ha ugyan egyre-másra berakosgatták volna a New York-i bankba!...



 



Verne: A Nemo kapitány



XI. fejezetből (A”Nautilus”)  - részlet



[...] Az egyszerű rajzú falikárpiton vagy harminc festmény ékeskedett egyforma keretben: megannyi mestermű. A képek között, ügyesen elrendezve, itt is, amott is csillogó, középkori fegyvergyűjtemény. A festmények óriási értéket képviseltek: legtöbbje ismerős volt nekem: európai magángyűjteményekben s képkiállításon csodáltam meg egykor ezeket a ritka szép darabokat. A régi mesterek ilyen képekkel szerepeltek: Rafael egy Madonnával, Leonardo da Vinci egy Szűz Máriával, Correggio egy nimfával, Tiziántól egy női arckép, Veronesétől a Három királyok, egy Murillo-mennybemenetel, egy Holbein-arckép, Velazqueztől egy szerzetes, egy Ribera-vértanú, vásári jelenet Rubenstől, két Teniers (flamand táj), két kis életkép Metsutól és Paulus Potterstől, egy Prudhon-vászon, egy egész sor tengeri tájkép Backhuysentől és Vernet-től. A modern mesterek képei Delacroix, Ingres és még mások kézjegyét viselték. A pompás múzeum szögleteiben elhelyezett talapzatokon a legszebb antik szobrok csodálatos, kicsinyített márvány- vagy bronzmásolatai álltak. Nemo kapitány előre megmondta, hogy csodálatos látványok egész sorában lesz részem a Nautiluson, s valóban, csak ámultam és bámultam...



- És a muzsikusok? - kérdeztem, a partitúrákra mutatva.



A terem végében egy kis beépített orgonán hevertek. Weber, Rossini, Mozart, Beethoven, Haydn, Meyerbeer, Herold, Wagner, Auber, Gounod és más zeneszerzők nevét olvastam a kottákon.



- Ezek a muzsikusok - felelte Nemo kapitány - számomra Orpheus kortársai. A halottak emlékezetében elmosódik az idő. Én halott vagyok, professzor úr - olyan alaposan meghaltam, mint az ön elhunyt barátai, akik hatlábnyi mélységben feküsznek a föld alatt!...”



 



"FEKETÉN-FEHÉRE"N - A hugenották az Erkel Színházbam










Szerző: Bozó Péter 

Lapszám: 2017 december (MUZSIKA)




„Talán akad olyan a lap olvasói között, aki ismeri Jules Verne (Verne Gyula) fantasztikus novelláját, amely a Doktor Ox teóriája címet viseli. Ebben a lassú, álmos, és szenvtelen flandriai kisváros, Quiquendone lakói ördögi tudományos kísérlet alanyaivá válnak. Doktor Ox és laboránsa, Ygène (a két név együtt az oxigén szó francia alakját adja ki) azzal az ürüggyel, hogy bevezeti a városban az oxihidrikus gázzal működő közvilágítást, felgyorsítja, agresszívvé és harciassá teszi a lakókat. Pedig ez nem is olyan egyszerű feladat:



„mivel Quiquendone-ban semmit sem csináltak gyorsan, a drámai műveknek is alkalmazkodniuk kellett a quiquendone-iak vérmérsékletéhez. Jóllehet a színház kapuit rendszerint négy órakor nyitották, és tízkor zárták, nem volt példa arra, hogy e hat óra alatt két felvonásnál többet játszottak volna. Az Ördög Róbert, A hugenották vagy a Tell Vilmos rendszerint három színházi estét töltött be, olyan lassú tempóban játszották ezeket a remekműveket. A vivace valóságos adagióvá nyúlt a quiquendone-i színházban. Az allegrónak sosem akart vége szakadni. A zenei hatvannegyed hosszabb ideig hangzott, mint a közönséges egész hang bármely más országban. A leggyorsabb futam a quiquendone-iak ízlése szerint gregorián himnusznak hatott, a könnyed trilla pedig elbágyadt, kimért lett, hogy ne sértse a műértő füleket." Ilyen volt tehát Verne szerint Quiquendone, amelynek lakói azonban a Doktor Ox-féle oxihidrikus gáz hatására szokatlanul gyorssá és energikussá váltak, olyannyira, hogy „A hugenották negyedik felvonása, amely máskor óraműszerű pontossággal hat óra hosszat tartott, [...] fél ötkor kezdődött, és öt óra előtt tizenkét perccel végződött. Vagyis tizennyolc percig tartott!"



 



 


Sass Sylvia • 4582018-03-24 11:13:42

Bartók Rádió, ma este, 19.35 – 22.00





Giuseppe Verdi: A lombardokhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Négyfelvonásos opera



Szövegét Temistocle Solera írta



Vez.: Lamberto Gardelli



Km.: Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karig.: Sapszon Ferenc) és a Magyar Állami Operaház Zenekara



Hegedűszóló: Kovács Zsuzsa





Szereposztás:

Arvino - Ezio Di Cesare (tenor),

Pagano - Kováts Kolos (basszus),

Giselda - Sass Sylvia (szoprán),

Viclinda - Misura Zsuzsa (szoprán),

Acciano - Gregor József (basszus),

Sofia - Jász Klári (mezzoszoprán),

Oronte - Giorgio Lamberti (tenor),

Pirro - Jánosi Péter (bariton),

Prior - Gerdesits Ferenc (tenor).



/Hungaroton, 1984/


Verdi-felvételek • 5352018-03-24 11:13:03

Bartók Rádió, ma este, 19.35 – 22.00





Giuseppe Verdi: A lombardokhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Négyfelvonásos opera



Szövegét Temistocle Solera írta



Vez.: Lamberto Gardelli



Km.: Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karig.: Sapszon Ferenc) és a Magyar Állami Operaház Zenekara



Hegedűszóló: Kovács Zsuzsa





Szereposztás:

Arvino - Ezio Di Cesare (tenor),

Pagano - Kováts Kolos (basszus),

Giselda - Sass Sylvia (szoprán),

Viclinda - Misura Zsuzsa (szoprán),

Acciano - Gregor József (basszus),

Sofia - Jász Klári (mezzoszoprán),

Oronte - Giorgio Lamberti (tenor),

Pirro - Jánosi Péter (bariton),

Prior - Gerdesits Ferenc (tenor).



/Hungaroton, 1984/


Balett-, és Táncművészet • 55012018-03-24 11:09:00

Tegnap este ünnepelte a közönség - velem együtt - A bahcsiszeráji szökőkút előadását!



Nem vagyok "balett-szakértő".  Mivel először volt szerencsém ehhez a nagyhírű baletthez,  nincs összehasonlítási alapom; hajdanán nem igazán "érdekelt" ez a műfaj. Amit most láttam, tetszett: megragadó táncjelenetek  egész sora van benne! Hatalmas sikere volt például a harmadik felvonásban a virtuóz harci táncnak... 



A tánckar mellett kiemelt tapsokat kaptak a főszerepeket táncoló művészek: Melnik Tatiana (Mária), Leblanc Gergely (Waclaw),  Apáti Bence (Girej kán),  Rónai András (Nurali), Földi Lea (Zaréma).



A zenekart  Yannis Pouspourikas vezényelte - az számomra is talány, miért kellett egy külföldi karmestert hozni, amikor itthonról is hívhattak volna arra alkalmasat a zenei irányításhoz.  Egyébként semmi bajom vele, jól eldirigálta zenekarát.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26422018-03-24 10:31:03

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” c., ma délelőtt elhangzott műsorából:



Frederick Loewe: My Fair Lady



Librettó: G. Bernard Shaw Pygmalion c. színdarabja alapján írta Alan Jay Lerner



Magyar szöveg: Ungvári Tamás, versek: G. Dénes György



Részleteket hallottunk a musicalből:



Lehoczky Zsuzsa, Básti Lajos, Rátonyi Róbert , Angyal Sándor, Börzsönyi Mihály és Gyurián József előadásában, km.  a Fővárosi Operettszínház Énekkara (karigazgató: Virány László) és  Zenekara. Vezényel: Gyulai-Gaál Ferenc. (Qualiton  - 1966)



Kálmán Imre - Bakonyi Károly – Martos Ferenc: A kiskirály (Der kleine König) – Bécs, 1912) 



Melis György: „Hulló csillagok”  



 



Kálmán Imre – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Zsuzsi kisasszony - (Budapest, 1915)



Két dal szólalt meg az operettből  Koltay Valéria és Peller Károly énekfelvételéről:




  • Koltay Valéria:  „Sétál a korzón a szende kisleány…/Légy az icipici párocskán, páratlannál több a páros szám…”

  • Peller Károly: „Hajnalcsillag fenn az égen, várlak rózsám olyan régen… Hej, cicám…/Jaj, jaj, jaj, jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám, egy kicsi csók, kellene ám, add ide már, na, add ide hát,  azt a pici csókocskát…”



Ezeket a dalokat újra meghallgathatjuk az ismétlésben, ma délután hat és hét óra között a Dankó Rádióban.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39612018-03-23 14:58:15

"Az olasz zeneóriás"– a Duna Szimfonikus Zenekar koncertje



2018. március 23. (péntek) 19:00



Duna Palota - Színházterem



Részletek Verdi  Nabucco, A lombardok az első keresztes hadjáratban, Macbeth, A trubadúr, Traviata, Aida és az Otello c. operáiból



Közreműködik: a Nemzeti Énekkar szólistái és a Nemzeti Énekkar



Vezényel: Somos Csaba



Műsorvezető: Zelinka Tamás



Részletes műsor:



Nabucco – Nyitány, Szabadságkórus, Zakariás áriája

Zakariás – Gáspár István



Lombardok – Vitézek kara



Macbeth – Nyitány, részletek a II. felvonásból

Lady M – Kristófi Ágnes

Macbeth – Pásztor Péter

Banquo – Pintér Dömötör

Macduff – Viszló István

Udvarhölgy – Halmosi Katalin

Bérgyilkos – Silló György




xxxxxx



Trubadúr – Cigánykórus, Azucena áriája

Halmosi Katalin



Otello – Tűzkórus



A traviata – Jelenet és a II. felvonás fináléja

Violetta – Szalai Ágnes

Alfredo – Dékán Jenő

Germont – Pásztor Péter

Flóra – Halmosi Katalin

Márki, Báró – Mokán László

Gaston – Viszló István

Doktor – Gáspár István

Inas – Silló György




Aida – II. felvonás fináléja


Giuseppe Verdi • 13822018-03-23 14:50:13

"Az olasz zeneóriás"– a Duna Szimfonikus Zenekar koncertje




2018. március 23. (péntek) 19:00



Duna Palota - Színházterem




Részletek Verdi  Nabucco, A lombardok az első keresztes hadjáratban, Macbeth, A trubadúr, Traviata, Aida és az Otello c. operáiból



Közreműködik: a Nemzeti Énekkar szólistái és a Nemzeti Énekkar



Vezényel: Somos Csaba



Műsorvezető: Zelinka Tamás



Részletes műsor:



Nabucco – Nyitány, Szabadságkórus, Zakariás áriája

Zakariás – Gáspár István



Lombardok – Vitézek kara



Macbeth – Nyitány, részletek a II. felvonásból

Lady M – Kristófi Ágnes

Macbeth – Pásztor Péter

Banquo – Pintér Dömötör

Macduff – Viszló István

Udvarhölgy – Halmosi Katalin

Bérgyilkos – Silló György




xxxxxx



Trubadúr – Cigánykórus, Azucena áriája

Halmosi Katalin



Otello – Tűzkórus



A traviata – Jelenet és a II. felvonás fináléja

Violetta – Szalai Ágnes

Alfredo – Dékán Jenő

Germont – Pásztor Péter

Flóra – Halmosi Katalin

Márki, Báró – Mokán László

Gaston – Viszló István

Doktor – Gáspár István

Inas – Silló György




Aida – II. felvonás fináléja


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12182018-03-23 14:40:41

Ma éjjel ismét láthatjuk, az M3 csatornán



2018. március 23. péntek 21:15 - 22:45










Offenbach: Párizsi élet – a nagyoperett tv-változata



(A Zenés TV Színház bemutatójaként először 1978. november 11-én került sugárzásra.)



Dramaturg: Bánki László



Vezető-operatőr: Molnár Miklós



Rendezte: Félix László. 



Közreműködött a Budapesti Operettszínház tánckara (Koreográfus: Géczy Éva) és Énekkara



A Magyar Állami Operaház zenekarát Hidas Frigyes vezényelte.



A szerepek többségét prózai színészek játszották, míg az énekhangot külön vették fel - operaénekesekkel is.  



Szereposztás:



Gondremark báró - Agárdy Gábor (énekhangja: Gárday Gábor)

Gondremárk báróné - Andai Györgyi (Kincses Veronika) 

Gardfeu vicomte - Kalocsay Miklós (Fülöp Attila)

Bobinet, Gardfeu barátja - Nagy Gábor (Gulyás Dénes)

Alfonz, Gardfeu inasa - Márton András 

Metella - Zsadon Andrea 

Frick, cipészlegény - Mikó István

Gabriella, Frisck kedvese - Hűvösvölgyi Ildikó

Prosper - Benedek Miklós (Rózsa Sándor)

Pauline - Medgyesi Mária

Urbaine - Kondrád Antal (Kovács Péter)

Leonie - Andresz Kati (Pusztaszeri Emília)

Karadek grófnő, Bobinet nagynénje - Bakó Márta 

Louise - Seregély Katalin

Lyoni úr – Nádas Tibor



További közreműködők: Galántay Aliz, Jutkovics Krisztina, Sugár István, Romhányi Rudolf, Varga Zsuzsa, Füzessy Ottó.



„Párizs a ledér hölgyek, a szoknyavadász fiatalemberek, a mulatók, a kánkán és a szerelem fővárosa. Offenbach operettjében a francia főváros bohém oldala mutatkozik be, ahol akár egy cipészből is lehet brazil követ, vagy egy komornyikból is tábornok. 85 percnyi felhőtlen szórakozás, ami alatt megtudhatják milyen is a párizsi élet.”



Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26412018-03-23 10:36:21

A Dankó Rádió mai adásnapján, most délelőtt felcsendült operettmelódiák a következők voltak:



Lehár Ferenc – Gábor Andor: Luxemburg grófja - a hallott részletekben



Melis György, Honthy Hanna, Tiboldi Mária, Bódy Barbara és Peller Károly énekelt; a rádió más-más felvételéről szólaltak meg a jól ismert dalok és kettősök.



Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő




  • Lili dala (No.10.) - Zsoké-induló: „A zsoké nem enged kantárszárat…”  (Kukely Júlia, km. az MRT Énekkarának Nőikara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András  - Felvétel a Magyar Rádióban készült 1983-ban.

     

  • Lili dala (No.13)  - „Mi kell a férfiaknak, nem lány, de asszony ajkak…/Csók nem is igaz tán, ha nem tüzes asszonyi ajka, amely adja,…/ Nem illik lánynak lenni, de illik észrevenni, s jóvátenni a hibánk.…” (Benedekffy Katalin)

  • Clarisse és Frédi kettőse, I. felv. - „Hogyha szeretnél engemet, úgy mint én tégedet …../Gyere, csókolj meg, szaporám, tubicám, ha megfőztél, most megegyél, de meg ám…” (Szendy Szilvi és Kerényi Miklós Máté)

  •  Illésházy gróf és Lili szerelmi kettőse, II. felv. (No.11) -  „-Bocsássa meg ha reszkető kezemmel megérintém a hófehér kezét…/ - A szeme ég, a szava éget, elég, ah elég, mert még elégek…/ - Szemednek tüzében szívem olvad, elhagy már az erőm… / - Szellő szárnyán, szállj velem, repülj velem! Erdők mély vadonán kószáljunk szerelmesen …” (Geszthy Veronika és Boncsér Gergely)

    Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János - Felvétel a Magyar Rádióban készült 2014-ben.



 



Josef Strauss: Szférák zenéjea MÁV Szimfonikus Zenekart Kesselyák Gergely vezényli (élő, koncertfelvételről)



 



A „Túl az Óperencián” műsorát ismét meghallgathatjuk a rádióban, délután hat és hét óra között.


Erkel Színház • 89942018-03-23 10:34:57

Köszönöm, és a pontosítást is, amely mit sem von le Kellér után szabadon idézett, szellemes  kijelentéséből.


Lisztről emelkedetten • 8932018-03-22 23:17:03

„Liszt magyar szemmel” - A Magyar Liszt Ferenc Társaság információs kiadványa



2017. december – Nr.30.



 



Tartalom:



Liszt Ferenc magyar rapszódiái és a népzene (Tari Lujza)



Liszt emlékhangverseny Szekszárdon (Pintérné Fetzer Mónika)



A Liszt Ferenc Társaság Pécsi Tagozatának hangversenyei (Bánky József)



Egy kérdés megoldása? Újjáéledő hagyományok Liszt oratóriumaiban (Herczog János)



A Liszt Ferenc Társaság archívumából



Prof. Jakov Isakovich Milstein: „Az orosz Liszt-kutatás kevéssé ismert lapjai”


Egyházi zene • 2102018-03-22 22:54:21

XIX. MUSICA SACRA CIVITATIS



Budai Polgár, 2018. február 26.



A II. kerületben működő egyházi kórusok idei hangversenyét - Lukin Lászlóra emlékezve (Baja, 1926. január 30. – Budapest, 2004. augusztus 18.:  magyar zenepedagógus, karnagy, műfordító, előadóművész, zenei ismeretterjesztő) március 23-án, péntek este fél héttől rendezik meg a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. 



„A Musica Sacra Civitatis hangverseny sorozat 2000 óta minden évben összegyűjti a II. kerület templo­maiban működő kórusokat, lehetőséget adva arra, hogy megmutassák az egyházi zene szépségét a templom falain kívül, továbbá az énekesek így tudnak egymással találkozni – mondta a szervező a Magyar Hírlapnak.  Raduj Klára hangsúlyozta, a hangverseny értéke az élő hagyomány, amelyre a résztvevő kórusok mindig színvonalas műsorral készülnek, nem verseny ez, hanem kórusünnep. A különböző adottságú énekkarok egyforma elkötelezettséggel énekelnek, s érdeklődéssel figyelik egymás teljesítményét. Mindenki saját magához képest a legjobbat nyújtja – tette hozzá. A szervező szerint a Földreszállt Angyalok, a máriaremetei bazilika gyermekkórusa üde színfoltját jelentik az estnek megjelenésükkel és tisztán csengő énekükkel. A szervező elmondta, a hangversenyt minden évben az egyesített kórus éneke zárja, ennek vezénylésére vendégművészeket hívnak, olyan művészeket, akik hitükkel egyek a résztvevő kórusokkal. Az idén Hartyányi Judit karmester asszony lesz a vendégük, aki évek óta figyelemmel kíséri hangversenyüket. Pálúr János Liszt díjas orgonaművész, a Zeneművészeti Egyetem tanára, a Fasori Református Templom orgonistája pedig 2013 óta minden évben megajándékozza a hangversenyt improvizá­ciójával, az egyesített kórus énekének kíséretével.”


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 6642018-03-22 17:17:16

 



Jules Verne (magyarosan Verne Gyula (Nantes, 1828. február 8. – Amiens, 1905. március 24. ) francia író,  egyben a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja.





Jules Verne and Madame Verne ca. 1900



A könyveiben említett száznyolc terv és találmány döntő többségét mára már megvalósították.



Kiemelkedő művei között szerepel a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Nemo kapitány, a Sándor Mátyás, a Sztrogof Mihály, az Utazás a Föld középpontja feléA rejtelmes sziget, a Grant kapitány gyermekei, az Utazás a Holdba és a Hold körül, a Hódító RoburA tizenöt éves kapitány, A prémvadászok, a Kétévi vakáció, de ismertek még: a Hatteras kapitány, az  Észak Dél ellen, A Dél csillaga, a Lángban álló szigettenger, A francia zászló, A világ ura, a Névtelen család, az Antifer mester csodálatos kalandjai, a Cirkuszkocsival a sarkvidéken át, A dunai hajós, a Várkastély a Kárpátokban, az Egy kínai viszontagságai Kínában, A makacs Keraban, a Robinsonok iskolája, az Öt hét léghajón stb.



 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605702018-03-22 17:01:17



Így néz ki most az Opera nézőtere


Balett-, és Táncművészet • 54972018-03-22 16:58:55

Ma éjjel az M3 csatorna sugározza, 22.50 – 23.40



Ismétlés: március 25., vasárnap 13:10 - 14:00



Halhatatlanok Társulata



Keveházi Gábor (2004.)



Riportfilm-sorozat 



 (50')



Keveházi Gábor nyíltan mesél pályájáról, sikereiről, a szakmáról. Közben részleteket láthatunk nagy szerepeiből többek között: Kalóz - kettős; Tavaszünnep, Rómeó és Júlia, A csodálatos mandarin, Giselle, Zorba


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26402018-03-22 13:21:16

Az 1955-ben bemutatott „Szabadság, szerelem”  Huszka Jenő – Háy Gyula – Fischer Sándor-operettből szólaltak meg újra részletek a Dankó Rádióban, ma délelőtt:



Csákányi László, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Petress Zsuzsa és Hadics László énekfelvételéről hallottuk a jól ismert kedves dalokat és duetteket.



Közreműködik az Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus, Várady László vezényel. 




  • Melchior doktor dala: „Társtalanul járogat az orvos…/Doktor úr, doktor úr, itt bent valami fáj…”  

  • Erzsók és András jelenete - Játékkettős: „Csók csak kettősben jó…”

  • Judit dala

  • Béla dala: „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem! Szerelmemért feláldozom az életet, szabadságért feláldozom szerelmemet!”

  • Erzsók és András vidám kettőse: „… Nem kívánok egyebet, egyebet, mint egy ilyen ici-pici csókocskát!... / Hallod-e angyalom, értsd meg a szót…”



A zeneszerző a 80. életévében komponálta meg utolsó zenés színpadi művét -  ezt a daljátékát,  "hattyúdalát"! 



A Túl az Óperencián műsora 18 és 19 óra között kerül ismét adásba, a Dankó Rádióban.


Erkel Színház • 89902018-03-22 12:27:51

Cinema Szinetár 3.0



Az Erkel Színház tegnap esti műsorának befejeztével az összes fellépő művészt tapsoljuk újra meg újra, s már azt hisszük elérkezett az „itt a vége, fuss el véle”, s irány a ruhatár, amikor mindenki számára váratlanul – a házigazda-előadó Szinetár Miklósnak, a fellépett énekművészeknek és zongorakísérőjüknek is nem várt meglepetéseként - betoppan a színpadra Aczél András. Elnézést kér, hogy félbeszakítja a tapsainkat, fontos technikai bejelenteni valója van: hangfelvétel készült, de sajnálatosan valami technikai malőr következtében nem sikerült a műsor első öt percének hangrögzítése. Ezért most arra kéri Szinetár Miklóst (megjegyzi, neki mint az est rendezőjének kell most felkérnie erre a „mélyen tisztelt doyen rendező urat”), kezdje elölről az egészet:  azért, hogy a „kiesett” szövegrészt pótolni lehessen, szükség van az újrafelvételre!  Hozzánk fordulva pedig megértésünket, még kis türelmünket és segítségünket kéri: a közönség „vegye a lapot”,  s amint látja feltűnni a színpad oldalából a függöny mögül besétáló Szinetárt, tegyünk úgy, mint tettük három órával ezelőtt - mintha csak most kezdődne el a műsora, fogadjuk tapsunkkal, szeretetünkkel,  köszöntsük a belépő rendezőt, és kíváncsian rá, tegyünk úgy mintha csak most hallanánk először amit  mond, amiről mesélni fog.



Hát ezen már ne múljon, a kérésnek eleget tettünk. Szinetár Miklós is, aki tényleg kiment Aczéllal és vendégeivel, majd ismét – már egyedül – bejött a színpadra és elkezdte újra „one-man-show”-ját… Szinte hihetetlen, a 87. évében járó rendező-legenda hibátlanul – „rögtönözve” – szinte szóról-szóra elismételte, a pár órával azelőtti bejövetelekor egyszer már elmondott szövegét! Mi pedig lelkesen tapsoltunk neki – másodjára is – mintha először lett volna hozzá szerencsénk ezen az esten.  Ez az ötperces újrázás volt a „ráadás”, amire előzőleg senki nem gondolt, nem számított – így annál nagyobb volt a közös élmény…



Ami magát a műsort és a „show”-t illeti.



Ez volt a harmadik „Cinema Szinetár”. 2016-ban 12 operafilmjéről, a következő évben színházi, prózai és operettrendezéseiről mesélt, azokból szemezgetett, és énekes-legendák közreműködése tette felejthetetlenné a programot. Idén, tegnap, főként a televíziós játékfilmjeiből válogatott, régiekből és a közelmúltban forgatottakból, dokumentumokból és történelmiekből.„Változott-e közben a világ”?



Szinetár Miklós történetei erről szóltak, s aztán átadta a szót a „képnek” és „hangnak”, elkezdődött a „mozi”: a vetítővásznon filmjeiből láttunk bejátszásokat, amelyeket előbb megjegyzéseivel felvezetett, a vetítésük végén kommentálta, hozzáfűzte szatirikus megjegyzéseit - párhuzamokat vont az akkori és a mai közéleti és társadalmi viszonyaink között, fejtegetve, mi változott, mi nem…;  a történelem sorsfordító eseményeinek rejtélyei is foglalkoztatták, mikor egyes filmjeit forgatta.Minderről kedéllyel, humorral, közvetlen stílusában, oldottan beszélt - a saját életéből és a televíziós korszakából vett kis „sztorikkal”, színes anekdotákkal is megspékelve:



Aranyborjú (televíziós film, 1974) -  Darvas Iván, Harkányi Endre, Kibédi Ervin, Bánhidi László ...



"Ilf és Petrov, szovjet szerzőpár Aranyborjújának jellegzetes figuráit  Gyurkó László a mai magyar valóságba telepítette át: Osztap Benderből Bender Oszkár, Balaganovból meg Barangó lett, ám a változás az eredetihez képest ennél is lényegesebb. Mai életünk valós problémáival, helyzeteivel ismerkedhetünk meg, természetesen a szatíra műfajának megfelelően kihegyezett, kiélezett, eltúlzott formában. Bender Oszkár és társai tucatnyi kaland közepette egy "illegális" milliomos nyomába erednek, hogy a hajsza végén tízmillió forint boldog tulajdonosai lehessenek. A nagy manőver közben minden eszközt megragadnak a milliók megkaparintására, s kacagtatóan szellemes kalandjaik során lelepleződik a korabeli magyar élet megannyi visszássága."




  • Az ember tragédiája (1969)Huszti Péter, Moór Marianna, Mensáros László, Básti Lajos, Somogyvári Rudolf – jeleneteket láthattunk Madách Imre drámájának színes televíziós filmváltozatából



 




  • A trónörökös (Der Kronprinz), magyar-osztrák-NSZK koprodukció (1989) - Hirtling István, Kováts Adél, Mácsai Pál, Hámori Ildikó, Haumann Péter



"Az izgalmas tévéfilm Rudolf osztrák trónörökös rejtélyes halálának lehetséges okát kutatja. A hivatalos jelentés szerint a Baden melletti Mayerlingben 1889. január 30-én szélütés következtében meghalt Rudolf trónörökös. A trónörökösön kívül azon az éjszakán a vadászkastélyban meghalt Mary Frein Vetsera grófkisasszony is, de ezt a Monarchia bukásáig tilos volt leírni Ausztria-Magyarországon. A tévéfilm a rejtélyes kettős gyilkosság lehetséges okait vizsgálja: politikai gyilkosság volt, öngyilkosság, netán elmezavar, kik tudták az igazságot és vajon miért tussolták el."




  • A Mormon egyház Salt Lake Cityben – dokumentumfilm (1984) részlet (a többnejűségről);   A mormon-kórus Budapesten - Kodály Zoltán: Esti dal koncertrészlet (1992?)



  „1980-ban meghirdették Amerikában a Visitors programot, aminek keretében egy hónapra kaptam meghívást. Megkérdezték tőlem, hova akarok elmenni, nekem meg a gyerekkori indiánregények miatt is Salt Lake City ugrott be. Ott fogadott egy ember, akivel összebarátkoztam, a helyi televíziónál dolgozott. Ennek lett az egyik következménye egy ötrészes műsor Utahi utak címmel, ez a mormon világról szólt, ez a mormon televízióban ment le, ahogy a Magyar Televízióban is, jött is KB titkár és erősen kifogásolta, hogy én miért népszerűsítem a mormonokat a szocialista Magyarországon 1984-ben. Van egy világhírű mormon kórus, sikerült elintéznem, hogy eljöjjenek Budapestre, de írtak nekik, hogy a fellépést ne rendezze Szinetár úr, mert ő a régi rendszer reprezentánsa, erre azt felelték, ha nem Szinetár úr rendezi, akkor nem jön az együttes. Én rendeztem végül.”




  • A bejátszott filmrészleteket keretbe foglalta Mozart Szöktetés a szerájból című, a Szinetár Miklós rendezésében 1980-ban készült operafilmnek (A Zenés TV Színház produkciója) két részlete: Nyitány; Blonde és Ozmin jelenete (Kalmár Magda és Gregor József alakításában)  - az Erkel Színházban most magyar feliratot vetítettek a bejátszott  filmjelenethez: Szinetár Miklós szerint szükség van ehhez folyamodni, még akkor is, ha anyanyelvünkön szólal meg az ének - a jobb érthetőség kedvéért.



És a műsor végére maradt.



Szinetárnak a televízióban készített operafilmje és az Operában ugyancsak sok éve színen tartott rendezése: Mozart Cosi van tutte-ja két részletének előadására került sor, élőben - de  ezúttal különleges módon színpadra állítva, játékos formát  talált ki hozzá a két rendező, Szinetár Miklós és Aczél András:



Fiordiligi és Guglielmo  jelenetében a szoprán és a bariton szólamot ketten-ketten adták elő, megosztva egymás között a szöveget is, Sáfár Orsolya és Szemere Zita, illetve Haja Zsolt és Nagy Zoltán előadásában.  Kedves, pajkos komédiázásukhoz a zenei kíséretet Zsoldos Bálint, az Operaház korrepetitora szolgáltatta hangszerén.  Némi meglepetésünkre a játékba bevonták Szinetár Miklóst is, aki  ezúttal némán, „eljátszotta”  a csalfa Despina vagy a Don Alfonso, öreg filozófus szerepét – akit csábítóan körbeajnároznak az elragadó, csinos, énekes hölgyek, oldalukon szerelmes párjukkal. Az előadó fiatal énekeseink virtuóz, szép ének-játékát nagy tapsokkal honoráltuk.



Ezzel a kedves, humoros részlettel zárult az est „hivatalos” programja - amit követett a beszámolóm elején említett nem várt fordulat: a "repeta"...



Még annyit, hogy ez est házigazdája megkockáztatta azt a bejelentést: jövőre jön - lesz -  a Cinema Szinetár 4.0  (már a következő évad műsortervében is szerepel) – Szinetár Miklós ehhez ironikusan hozzáfűzi  Kellér Dezső bonmot-ját: arra kérdésre, hogy hány kora van az embernek, ő így felelt: "három": - van a gyermekkor, van a középkor – és van az a kor, amelyet éppen megélek. 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 605532018-03-21 16:53:44

Az Opera honlapján a „Műsor” ablakra kattintva görgetni kell előre a hónapot egészen a 2018/19. évadjának kezdő hónapjához: szeptember, október, november és így tovább: ott van napra lebontva, a már most megismerhető szereposztás.


Lisztről emelkedetten • 8922018-03-21 16:36:12

Ma éjjel az M5 csatorna sugározza:



2018. március 21. szerda 21:15 - 23:10



MüpArt Classic



„Határtalan Liszt”



A MüPa 2014. október 22-i koncertfelvétele



Műsoron:



- Bartók: Szonáta, BB 88 - I. tétel



- Liszt: 12 transzcendens etűd



Liszt Ferenc születésnapjára emlékezve ünnepi főhajtásként szólaltatta meg Bogányi Gergely a XIX. század zongoravirtuózának a hangszer határait feszegető sorozatát, a Transzcendens etűdöket. A Liszt életművel elmélyülten foglalkozó művész nem csak a darabok magas technikai igényét tartja rendkívüli feladatnak, hanem a tételek többségében különböző programot megjelenítő karaktereinek hiteles tolmácsolását is, mely a zongorairodalom legnagyobb mérföldkövének számít.



Műsorvezető: Bősze Ádám



Szerkesztő: Várbiró Judit



Rendezte: Gémes Katalin és Goszleth Antónia

 



Időtartam: 115 perc


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 6632018-03-21 16:29:59



Ma 179 éve született meg Muszorgszkij



Negyvenkét évre méretezett rövid élete csupa ellentmondás volt. Katonának nevelték, de hírnévre zongoristaként és főleg zeneszerzőként tett szert. Ősi, jómódú birtokoscsalád sarja, de legjobban az egyszerű nép és a muzsikok között érezte magát. Kiegyensúlyozott, alkotásban gazdag életre vágyott, ehelyett megélhetési gondokkal, egyre súlyosbodó idegbajával és alkoholrohamaival kellett küzdenie. Ellentmondások szorították béklyóba életét, s mégis ő az – s talán épp ez a legnagyobb ellentmondás -, aki a legkiemelkedőbb és a legtöbb újat hozó egyénisége a XIX. század orosz zeneirodalmának. És ha a moszkvai Tretyakov Galériában rátekintünk a kortárs Ilja Jefimovics Repin (1844 – 1930) realista művész festményére, melyet alig valamivel halála előtt készített a zeneszerzőről, megdöbbent a festő éleslátása. A portrén visszatükrözteti modellje életének minden gyötrelmes küzdelmét.



Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij 1839. március 21-én született a Toropec városka közelében fekvő Karevóban, a családi birtokon. A zenei hajlam hamar jelentkezik nála. Kilencéves korában már feltűnően jól zongorázik, az atyai elképzelés mégis más irányba tereli életének folyását. Pétervárott katonaiskolába kerül, elvégzi a gárdatiszti iskolát is, és a szülői akaratnak engedelmeskedve megmarad a szinte gyűlölt katonatiszti egyenruha mellett. Tizenhét évesen zászlósként belép a még Nagy Péter alapította híres Preobrazsenszkij testőrezredbe, de nem marad itt sokáig. Megismerkedve Pétervár zenei életének egyéniségeivel, vágyaira hallgatva, kilép a hadseregből, s elindul a zenei pályán. Érdekes megnyilvánulása a sorsnak: kezdetben legnagyobb hatással éppen a katonaorvos zenész Borogyin (1833 – 1887) volt rá, aki azonban élete végéig kitartott az orvosi hivatás és zeneszerzés mellett. A katonai pályára való készülés éveiben is magánszorgalomból bővíti zenei ismereteit, tökéletesíti zongoratudását, de amikor függetlenné válik, nagy tudásszomjjal és akaraterővel kezd foglalkozni az akkor már kitűnően zongorázó ifjú a zeneelmélettel.



Tanulmányainak irányítója Balakirev (1837 – 1910), az „új orosz zenei iskola” vezető egyénisége. Az orosz zene történetében oly kiemelkedő zenészcsoport, a „hatalmasok kis csoportja”, illetve az „ötök” néven válik ismeretessé. Tagjai: Balakirev, Kjui, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Borogyin. Ez az öt oly különböző képzettségű zeneszerző céljául – Glinka (1904 – 1857) örökségeként – a nép életének valóságos ábrázolását tűzte ki, stílusuk alapját pedig az orosz népdalban látták.



A csoport legzseniálisabb – itt is micsoda ellentmondás, hogy zsenialitása és zenei felkészültsége között nincs meg az ideális összhang – és legradikálisabb tagja éppen Muszorgszkij volt.



Értékeit a Gyermekszoba-dalok című ciklus alapján Liszt Ferenc is felismerte, és foglalkozott a gondolattal, hogy saját igényeihez igazítva átírja őket zongorára.



Több operai szárnypróbálgatás után (Flaubert Salambo című regénye alapján, majd Gogol Házasság című vígjátékából merítve) találkozott élete nagy témájával, Puskin Borisz Godunovjával.   Hogy a stílusa és a nyelve mennyire új ennek a gigantikus alkotásnak, és hogy mai szemmel is mennyire korszakalkotó, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy cári színházak igazgatósága egyből elutasította és előadhatatlannak minősítette az operát, mivel – Rimszkij-Korszakov közlése alapján tudjuk„a mélyen tisztelt bizottság nem tudta megérteni az újszerű és szokatlan zenét”. Ezek után Muszorgszkij új színekkel gazdagítva és a régieket elhagyva átdolgozta a művet, melyet azonban még így is ismét visszautasítottak. Csak hosszú harc után – miután már Pétervárott egyes részleteit bemutatták – engedélyezték Moszkvában a bemutatót. Ott azonban az opera igazi sikert aratott. A mű további sorsáról még meg kell említeni egy érdekességet. Hogy a szerző halála után a segíteni akaró barát, Rimszkij-Korszakov a művet színpadon tarthassa, a zenekari részt átdolgozta, hangzását „megfinomította”, éleit lekerekítette és „jobban hangzóvá” tette. Ez a módosított változata, melynek fő propagálója, Fjodor Saljapin, a legendás hírű basszista volt, ma is él, s a Moszkvai Nagy Színház is ezt tartotta sokáig műsorán. Pedig hát világszerte egyre gyakoribb az eredeti Muszorgszkij-hangszereléshez való visszatérés.



A Borisz Godunov mellett életművének másik tartópillére egy további történelmi népi zenedráma, a Hovanscsina.



A közismert és népszerű Muszorgszkij-művek között meg kell említeni Az éj a kopár hegyen című szimfonikus költeményt, a Kiállítás képei címen ismert zongorakompozíciót, amelyben karakterisztikus portrét fest elhalt barátja képeiről. A mű népszerűsítéséhez sokban hozzájárult a francia Maurice Ravel zseniális, a művel egyenértékű hangszerelése is.



Sajnos, a komponista magánélete roppant zilált volt. A jobbágyság eltörlése után ősi családi birtok már nem jelentett anyagi biztonságot, lélekölő hivatalnoki állást kellett vállalnia, és albérletbe kényszerült. A rendezetlen viszonyok következtében egyre inkább hatalmába kerítette végzetes szenvedélye, az alkohol. Társasága szemében a Borisz Godunov ünnepelt alkotója elveszett ember. Élete utolsó éveinek, amikor még mindig ragyogó pianista, egyetlen napfényesebb eseménye egy dél-oroszországi hangversenykörút. Ennek végeztével azonban visszazuhan szenvedélyébe, s rövid kórházi gondozás után 1881. március 16-án megváltja kínjaitól a halál.



/Búbánat/


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 26392018-03-21 10:32:13

A Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorából ajánlom figyelembe a délutáni ismétléskor:



I. „Egy szerelem három éjszakája” - részletek hangoztak el Ránki György-Hubay Miklós-Vass István zenés játékából

Km.: Sennyei Vera, Angyal Sándor, Horváth Tivadar, Miklósy György, Petőfi Színház Zenekara. Vezényel: Petrovics Emil (1961)



 



II. Kálmán Imre – Szenes Andor – Szenes Iván: A montmartre-i ibolya



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1983.január 1. 20.30, Kossuth Rádió

Közreműködik: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara. Vezényel: Breitner Tamás



A mai műsorban ezúttal az alábbi dalok szólaltak meg az operettből:



- Raoul, Florimond és Henry hármasa: „Addig várhatunk, vígan száll dalunk” (Molnár András, Rozsos István, Póka Balázs)



-  Művészhimnusz – Raoul, Florimond, Henry és Violetta négyese: „Művész, ha gyötör a szegénység, ha elhagy a reménység, ne add el a lelkedet!…” (Kincses Veronika, Molnár András, Rozsos István, Póka Balázs, énekkar)



- Ninon dala: Ma, ha egy asszony kissé szép…/ Carambolina, Caramboletta …” (KalmárMagda, énekkar)



- Raoul és Ninon kettőse: „Úgy látszik, véget ér egy álom…/Ninon, Ninon, búcsúzom tőled én” (Kalmár Magda, Molnár András)



- Violetta dala: „Az én dalom egy egyszerű dal” (Kincses Veronika)



Ebben a zenei összeállításban Simándy József felvételéről felcsendült a  „Suhan az éj, elkerül az álom…/Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom..." dal is, mely eredetileg a később bemutatott Ördöglovas című Kálmán-operett betétszáma (Sándor Móric-dal) –  szokták áttenni A montmartre-i ibolya operett előadásába.



 



A délelőtti adás ismétlése ma 18 órától hallgatható meg a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségek helyein.


Johann Sebastian Bach • 2962018-03-21 09:56:32

Játék a számokkal:



 



Ma 333 éve született Johann Sebastian Bach


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42202018-03-20 23:06:36

  • Magyar Nemzet, 1960. október 26.



„A világ legmulatságosabb operája”



 Az "Albert Herring” bemutatója az Operaházban



„[…] Van itt még három kölyök (a darab legüdébb színfoltja), akik közül csak a kis Fehér András egyidős önmagával. A másik két „gyerek" az átlényegülés csodájának tekinthető. Házy Erzsébet az egyik, Koltay Valéria a másik. Szinte hihetetlen, mit művelnek a színpadon. Annyira kölykök, annyira hitelesen 12—13 évesek, hogy a közönség pukkadozik a nevetéstől, valahányszor ők megjelennek.”



Asztalos Sándor

 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42192018-03-20 23:04:36

  • Magyar Nemzet, 1960. augusztus 25.



— A MOM Művelődésiházban 1960. augusztus 27-én, szombat este 8 órakor olasz opera-est, részletek Verdi, Puccini, Rossini, Donizetti legszebb műveiből.



Közreműködnek: Svéd Sándor mint vendég, Házy Erzsébet, Réti József, Pelles Júlia, a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekara, vezényel: dr. Bogina Elemér, a műsort ismerteti: Gál György Sándor.


 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
13:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Nagy Dóra (oboa)
Karasszon Eszter (cselló), Csuti Dávid (nagybőgő), Tóth Ágnes (fuvola), Katrin Mátyás, Nyujtó Zsanett (klarinét), Gaján Evelin (oboa), Tóth Ramóna, Losonci Luca (fagott), Csabay László, Südi Bálint, Szokola János (kürt)
Közreműködik: Szolnoki Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
"Nagy Dóra oboa diplomakoncertje"
J.S. BACH: A-dúr oboa d’amore verseny, BWV 1055
DORÁTI: Öt darab oboára
IBERT: Három rövid darab
DVOŘÁK: Fúvósszerenád, Op.44

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Körmendi Johanna (hegedű)
Kovalszki Mária, Horváth Krisztina (zongora)
"Körmendi Johanna hegedű diplomakoncertje"
J.S. BACH: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne
DEBUSSY: g-moll hegedű-zongora szonáta
MOZART: 5. (A-dúr) hegedűverseny, K. 219
SAINT-SAËNS: Havanaise, Op.83

19:00 : Budapest
Duna Palota

Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ligeti András
SMETANA: Az eladott menyasszony – Komédiások tánca
SOSZTAKOVICS: 9. (Esz-dúr) szimfónia, Op.70
DOHNÁNYI: Szimfonikus percek, Op.36
ENESCU: Román rapszódia (A-dúr), Op.11 No.1

19:00 : Budapest
Erkel Színház

SEREGI / DELIBES: Sylvia
Balettkomédia két felvonásban

19:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Horgas Eszter - Falusi Mariann: Kék Rapszódia - Gershwin és Bernstein Amerikában

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Hsin-Ni Liu (zongora)
CHEN MAO SHUEN: Fantasy Ballade No. 1 (2009 premiered)
Nocturnes No. 1 (1989 published, 1991 premiered)
Nocturnes No. 2 (1989 published, 1991 premiered)
Fantasy Ballade No. 2 (2009 premiered)

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
GRIEG: Két szimfonikus darab Op.14
GRIEG: Norvég táncok Op.35.
GRIEG: Két keringő -capriccio Op.37
DEBUSSY: Hat antik felirat
DEBUSSY: Kis szvit
LISZT: Második Mefisztó keringő - a szerző saját négykezes átirata

19:45 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Olena Tokar (szoprán)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Takács-Nagy Gábor
MOZART: 1. (Esz-dúr) szimfónia, K. 16
MOZART: Ch’io mi scordi di te – koncertária, K. 505
MOZART: Bella mia fiamma, addio – koncertária, K. 528
MOZART: Un moto di gioia – koncertária, K. 579
HAYDN: Holdbéli világ – nyitány, Hob. XXVIII:7
HAYDN: 60. (C-dúr) szimfónia, Hob. I:60 („Il Distratto”)

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

"Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel"