vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61159)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20149)
Kiss B. Atilla (185)
Operett, mint színpadi műfaj (3727)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2934)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1120)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4357)
Lisztről emelkedetten (921)
Élő közvetítések (7459)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Speranza
Leírás:
Honlap:
   


Speranza (518 hozzászólás)
 
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 27202017-08-26 13:50:46
"A tenornak -jó tenornak,bár a gyengébbeknek is- mindig nagyobb sikere van ,int a szoprán-mezzo énekesnőknek."
Azért ezzel vitába szállnék, mivel én majdhogynem pont fordítva látom, de legalábbis nem általánosítanék ennyire. Darabtól is függ, melyik hangfajú szereplőnek van a legnagyobb sikere - bariton címszereplős darabban pl. általában a baritonnak, egy Borisz Godunovban mondjuk a basszus(ok)nak, Carmenben a mezzónak. De aligha képzelhető el olyan Pillangókisasszony előadás, ahol Pinkerton ellopná a show-t a szoprán elől.
Hogy Netrebko esetében sem igaz a felvetés, arra csak két példát hoznék fel, a MET Puritánok illetve Don Pasquale DVD felvételét, ahol nem lehet kétséges, hogy toronymagasan Netrebko volt az előadás sztárja, nem pedig a tenor, vagy bármelyik más hangfajú szereplő (annak ellenére, hogy a Puritánok eléggé tipikusan "tenor-operának" számít, a Pasqualéban pedig a két mélyebb hangú férfiszólista szokta elvinni a pálmát - legalábbis "mezei" előadásokban).

Persze egy Aidában Netrebkónak nincs túl nehéz dolga, ha a szereposztásban csupán egyetlen szereplő van, aki majdnem egy kaliber vele, a többiek minimum egy klasszissal alább helyezkednek el. Na és persze ő a legnagyobb név, az előadás fő sztárja, köré lett felépítve az egész. Ha Kaufmannt is meghívnák mellé, akkor már két névvel kellene hirdetni a produkciót (ami talán pazarlás, egy előadásba elég egy sztár még Salzburgban is - gondolom én.)
De régebbi példa is van, Callas vagy Tebaldi idejében sem igen lehetett volna kiejelenteni sommásan, hogy "a tenornak MINDIG nagyobb sikere van", pláne nem egy gyengébb tenornak! Del Monaco vagy Corelli esetében persze előfordulhatott ez is, de ott volt pl. Renato Cioni, akinek a partnereként aligha kellett egy szopránnak attól tartania hogy leénekli őt a színpadról, talán ezért is nevezték "a primadonnák tenorjának".)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 582332017-02-05 18:51:38
Egyetértek, én is nagyon szeretem a Chéniert, szerintem nagyonis jó opera, és legyünk őszinték: sokkal többet játsszák, mint mondjuk a Nyugat lányát vagy A fecskét, pedig azokat Puccini írta. És az sem lehet véletlen, hogy az egész "verista korszakból" a Parasztbecsület-Bajazzók duón (meg a Toscán) kívül ez az egyetlen opera, ami gyökeret tudott verni a repertoáron és az operaházak időről időre előveszik, sikerrel játszák. Ezzel szemben Mascagni és Leoncavallo összes többi operája elfeledett ritkaság lett, a többi verista szerzőnek pedig szinte a nevére sem emlékszünk már, a Chénier viszont a mai napig remekül megáll a lábán, önerejéből hatásos darab, persze jó énekesek kellenek a három főszerepre, de melyik operához nem?
Verdi-felvételek • 5012016-12-01 00:08:13
Érdekes egy szereposztás: ha belegondolunk, a Sevillai borbélyban, Rossini pezsgő vígoperájában egy előadásban volt hallható Toscanini Otellója mint Doktor Bartolo és Toscanini Falstaffjának Fordja, Frank Guarrera, mint Figaro, valamint az olasz nevű, de Wagner.szerepeket is énekelő amerikai Giorgio Tozzi, mint Don Basilio. (Vinay ráadásul maga is énekelt Falstaffot is!)
Ma már annyi mindenről van felvétel, ki tudja, talán erről is készült egy kalózlemez...
Verdi-felvételek • 4992016-11-30 23:39:21
Akkor ezek szerint mégiscsak az én infóm volt a helyes. Már csak az a kérdés, maradt-e róla hangfelvétel. Legalább a híres hadaróáriát meghallgatnám egy baritonból lett, majd a basszus-fachba is kiránduló Wagner tenorral... :)
Verdi-felvételek • 4972016-11-30 21:13:51
Egyrészt ettől még ugyanaz az opera, másrészt én két különböző forrásban is Bartolót olvastam, de ha Basilio, nekem az is oké, az még inkább basszusszerep, mint Bartolo.
Verdi-felvételek • 4952016-11-30 20:57:28
Nekem nem kell elvonatkoztatni attól, hogy kit hallok: Ramón Vinay tenorként és baritonként is remek volt, formátumos, lenyűgöző hangjelenség, érdemes meghallgatni azt az Otello-bosszúkettőst, ahol Del Monaco Otellója mellett énekli Jagót - sokkal jobban ÉS nem utolsó sorban sötétebb színű(!) hangon, mint a saját (Toscanini által vezényelt) Otello felvételén hallható Valdengo! Baritonként valóban baritonnak hallatszik (ellentétben Domingóval aki öregen a baritonszerepeket még világosabb tenor színnel énekeli, mint fiatal korában a tenor-hősöket.)
Emellett Vinay Wagner-tenorként sem volt utolsó, kora egyik nagy Trisztánja, Siegmundja volt, majd 1962-ben - erről is van teljes felvétel!- a Zöld Dombon beállt Telramund szerepébe (Astrid Varnay Ortrudja mellé) és nem vallott szégyent.
De mindezekhez képest sem kis meglepetés, hogy pályája vége felé még basszbariton- sőt basszus szerepeket is vállalt! Varlaam szólama ugyan nem mély, és a Főinkvizítort is szokták néha (főleg nálunk) basszbaritonok sőt baritonok is énekelni (kapásból tudnék 6-8 nevet mondani). A legkíváncsibb a Sevillai borbély Bartolójára lennék: egy Otellót, Wagner-szerepeket és basszus hősöket megformáló énekes mint Rossini-vígopera-szereplő? Ez azért nem lehetett akármi. (Hasonlóan kíváncsi lennék még Hans Hotter Gianni Schicchijére - németül énekelte anno Münchenben - Simándy József volt mellette Rinuccio).
Szóval le a kalappal Vinay előtt - nagy énekes volt, egy rég letűnt kor egyik utolsó nagy bölénye.
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 23952016-10-12 17:31:33
A Wikipédia szerint Callas 1965-ben a londoni Covent Gardenben Toscaként lépett utoljára színpadra. Ekkor 42 éves volt, tehát 2 évvel fiatalabb, mint most Netrebko. Ezután koncerteken még fel-fellépett, de az operadívának ekkora már vége volt. Mondjuk meg is tett mindent, hogy így legyen: felváltva énekelte a Brünnhilde, Kundry, Izolda-jellegű hochdrammtisch szerepeket, az olasz spinto- és drámai szoprán fachot és a koloratúr-hősnőket (Lucia, Puritánok-Elvira, stb).
Netrebko ezzel szemben sokáig csak lírai- és leggero szerepeket énekelt, csak viszonylag későn, közel a negyvenhez váltott fachot, és a nagyon tudatos fachváltás után is elég óvatosan bővíti a a szerepkörét. Semmi Abigél, Brünnhilde, Konstanze- főleg nem ezek variálgatása! Még Toscát sem énekelt, pedig azt néha lírai szopránok is megpróbálják, nekem pl. van egy felvételem szegény Daniela Dessivel. Egyetlen Wagner szerepet énekelt eddig: Elzát, de az is csak jugendlich dramatisch.
A Lady Macbethje után én már gyakorlatilag bármit el tudok vele képzelni, mondjuk a német repertoárt kár lenne, de aligha fog arra specializálódni.
Turandot - nos, akár még az is belefér, kb egyharmada a Lady Macbeth-hez képest, másfél felvonás. Persze ha rossz technikával énekli valaki vagy nincs meg a hangja hozzá, akár tönkre is lehet menni bele, de Netrebkót valahogy nem féltem.
Momus társalgó • 58072016-09-10 13:07:02
Én is meg fogom nézni mindenképpen. Egyébként a legmurisabb számomra az, hogy bravúr-koloratúr áriákat énekel úgy, hogy semmiféle koloratúrkészsége nincs, összemosott glissandókat hallunk, végig permanensen hamis, néhol "csak" fél-, máshol egész hanggal intonál alá, és ez a tény őt magát egy cseppet sem zavarja, sőt alighanem még élvezi is a dolgot. Aki még nem hallotta, tényleg elképzelni sem tudja, hogy ilyen létezik. Mintha valaki, aki sosem hallott még éneklésőrről és énektechnikáról, addig hallgatja az áriákat, míg úgy gondolja, ezt akár ő is utánozni tudná - papagáj módjára. Nyilván zenei hallása sem volt különben elszörnyedt volna, amikor visszahallgatja a felvételt, és sosem engedte volna, hogy megjelenjenek.
Momus társalgó • 58052016-09-10 12:49:48
Évtizedekkel ezelőtt, valamikor diákkoromban hallottam először Florence Foster Jenkinsről. Egy osztálytársam mesélt valami unatkozó amerikai milliomosnőről, akivel hallott egy Éj királynője-áriát, és úgy mesélte, hogy az illetőnek se hangja, se énektechnikája nem volt, inkább csak rikácsolt, de valami éktelenül, legalább 60 éves lehetett, és a fő poén az volt, hogy nagyjából egy kvart hiányzott a hangterjedelem felső részén, hogy meglegyenek a szólam csúcshangjai. Internet még nem volt így nem tudtam utánanézni, és a nevét sem jegyeztem meg.
Aztán pár évvel ezelőtt kezembe került egy CD, melyen volt egy egész sor ária, az Éj királynőjén kívül még többek közt a Lakmé Csengettyűáriája és Adél kacagó dala is a Denevérből. Szinte megfájdult a hasam, úgy röhögtem, nem akartam elhinni, hogy ilyen van.
Most pedig játékfilm készült a hölgy életéről - méghozzá Meryl Streep főszereplésével - hát ez tényleg nem akármi. Most azok is megismerhetik a nevét, akiket egyáltalán nem is érdekel az opera, és eddig nem hallottak róla. Egyébként úgy tudom, Streep eredetileg operaénekesnőnek készült, és korábban is játszott már zenés filmekben, de azok musicalek voltak (Mamma mia, Vadregény).
Pantheon • 17592016-08-04 11:06:04
Én inkább úgy fogalmaznék: a világjáró, szinte egy-egy zeneszerző néhány operájára specializálódó énekesek közt meglepő, hogy valaki, aki jórészt basszusbuffóként tevékenykedik - hisz szerepeinek zöme e fachból került ki - még Wagnert IS énekelt, Alberichet történetesen két egymás utáni bayreuthi ciklusban is, 48-tól 61 éves koráig. Ezt az alakítását őrzi Harry Kupfer Ring-produkciója, melyet DVD sőt Blu Ray-lemezen is lehet kapni. Hogy basszbariton létére mélybasszus-szólamokat is énekelt, mint pl. Osmin vagy Ochs báró, nagy hangterjedelemre utaló tény.
Pantheon • 17532016-08-03 16:17:45
Günter von Kannen (1940-2016), német basszbariton
Emblematikus szerepe volt Wagner ringjében Alberich, melyet 1988 és 2001 közt Bayreuthban is énekelt. Emellett számos vígoperában buffo basszus szerepeket alakított (Osmin, Ochs báró, Don Pasquale, Mustafa, Bartolo, Don Alfonso, Windsori-Falstaff, stb.)
Erkel Színház • 67152016-04-25 22:19:37
Idézet a cikkből:
(Kalaf alakítója)"olyan bátortalanul futott neki a kétvonalas „A” hangnak, hogy izgulnom kellett, vajon megbirkózik-e vele."

Hát bizony, nincs az a tenor, aki egy KÉT(!)vonalas A-nak nekifutna - a tenor repertoárban az írott legmagasabb hang tudomásom szerint kétvonalas F- a Puritánokban, de azt is sokszor mellőzni szokták vagy falzettben éneklik. És az még mindig egy nagy terccel az A alatt van. Kalaf szerepének a legmagasabb hangja a kétvonalas C (a második felvonásban), a Nessun dormában pedig egyvonalas H van (eredtileg az sem lenne tartott hang egyébként, csak a hagyomány szerint).
A kétvonalas oktávban pedig a szopránok énekelnek.
Erkel Színház • 67012016-04-21 18:52:23
"végre voltak hangok(!)"
Tisztelettel megkérdezném, ezt a kitételt hogyan kell érteni? Eddig netán balett-verzióban ment a Turandot, amihez nem kellettek hangok, csak zenekar, vagy netán az összes eddigi előadáson hang nélkül énekelték a Turandot szerepeit? Azt meg hogy kell, tessék mondani? Mert tudtommal Kalafhoz, Turandothoz, de még Liuhoz, Timurhoz és a miniszterekhez is egészséges, jól képzett, nagyzenekaron átvivő operai hangmatéria szükségeltetik.
Nem vonom én kétségbe, hogy kitűnő előadás volt a pekingi Turandot, minden bizonnyal az volt, na de ez a "végre voltak hangok(!)" azért egy kissé erős volt...
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 552182016-01-31 20:21:13
Igen, a három legevidensebb megoldás alighanem ők lennének, de mondanék én is még hármat, csak hogy a "bőség zavara" még nyilvánvalóbb legyen: Kolonits Klára, Váradi Zita, Boross Csilla.
Erkel Színház • 59082015-11-22 17:29:47
A balettkart azért nem említeném példaként az operakórussal kapcsolatban, hiszen a balett-táncosok kartánc közben is szólóban, egyenként látszanak, míg a kórustagok ha nem szólóban énekelnek, egy tömbben hallatszanak, nem külön-külön. Mivel tehát a flandriai küldötteknek egyetlen egy hangnyi szólója sincs, teljesen indokolatlan a szólista-szereplők közt felsorolni őket - szerintem. Egyszerűen mert nem azok.
Erkel Színház • 59062015-11-22 14:41:27
"Az énekeseket fontosabbnak tekintő időkben még felsorolták a színlapon a flandriai küldöttség megszólaltatóinak neveit."
A flandriai küldöttség karanyag, nem szólószerep egyik sem, hiszen mindvégig egyszerre énekelnek, nincsen benne szólóállás. Persze, tudom, volt rá példa hogy rangos fesztiválprodukcióban szólisták (is) énekeltek benne (pl. a Szegedi Szabadtéri Játékokon állítólag az V. Károlyt énekló Gregor József is beszállt egyszer), de felsorolni a neveket - amennyiben kórustagok - indokolatlannak tartom, ennyi erővel a teljes énekkart fel lehetne sorolni név szerint. A szólószerep szóló, a kiskórus meg - akármilyen kevesen is vannak - azért mégiscsak kórus.
ifj. Johann Strauss • 1552015-11-03 19:27:16
Az biztos, én is nagyon örültem neki, és annak ellenére, hogy több mint 40 éves lemez, szinte egyáltalán nem pattog.
Érdekességek: a II.felvonás fináléjának "Brüdrelein und Schwesterlein" kezdetű szólórésze transzponálva van, aztán az együttes résznél diszkréten "visszakúsznak" az eredeti hangnembe. Londonnak nyilván kényelmesebb volt egy szekunddal lejjebb énekelni a szólót.
Eberhard Wächter nem transzponálta sehol Eisenstein eredetileg tenorra írt szólamát, csupán a tenor-változathoz képest néhány helyen punktírozta, azaz alacsonyabb, de harmóniailag odaillő hanggal helyettesítette. Bár hallottam már baritonokkal a szerepet, (magával Wachterrel is egy jóval későbbi müncheni élő felvételen), ilyesmire nem emlékszem, mindig jöttek a magas hangok.
A próza a minimálisra van rövidítve, olyannyira hogy Frosch teljesen prózai szerepét ki is húzták.
Az eredeti balettbetét (Villámlás és mennydörgés- gyorspolka) nem hangzik el, helyette Anneliese Rothenberger énekli a Frühlingsstimmen-walzer koloratúr-változatát.
Majd betétszámként Erich Kunz és Herbert Prikopa két szólamban egy régi osztrák dalt énekel (ezt nem Strauss írta).
Ezeket leszámítva a szokásos Strauss-Denevér hangzik el.
A felvétel Bécsben készült, a Bécsi Operaház ének- és zenekarát Oscar Danon vezényli.
ifj. Johann Strauss • 1532015-11-03 19:04:05
Érdekes felvétel, nekem egy EMI-kiadású keresztmetszet van meg belőle CD-n, de igazából minden fontosabb zeneszám rajta van, próza nélkül. Az, hogy a karmester és az Alfrédot éneklő tenorista mindkét esetben Plácido Domingo, úgy tudom, azért lehetséges, mert az eredetileg felkért Adolf Dallapozza lemondta a felvételt az utolsó pillanatban, így az a közreműködése nélkül készült el, majd Domingo a kész felvételre ráénekelte utólag a szerepet. (Domingónak van még másik hasonló felvétele is, a Bolygó hollandi Erikjét 7 évvel a felvétel elkészülte után énekelte fel, igaz, a karmester ott nem ő volt, hanem Sinopoli).
A Denevért Domingo a Covent Gardeneben is vezényelte, erről van videofelvétel is (a főszereplők ott Hermann Prey, Kiri te Kanawa, Hildegard Heichele és Benjamin Luxon).

Viszont nemrég jutottam hozzá egy nem kevésbé érdekes szereposztású Denevér-felvételhez: RCA-felvétel, bakelitlemeze, Eisensteint baritonista, Eberhad Wächter, Falkét pedig a nagy Wagner-basszbariton, George London énekli rajta. Alfrédot nem más szólaltatja meg, mint Kónya Sándor! Adélt Anneliese Rothenberger énekli, Frankot Erich Kunz, Orlovskyt Rise Stevens, Rosalindát pedig az általam eddig ismeretlen amerikai Adele Leigh.
Erkel Színház • 58542015-11-02 16:29:33
De a Bolygó hollandinak legalább van 3 felvonásra tagolt változata is. De a bő két és fél órás Rajna kincse mindenhogy egy felvonásos, hiába négy képből áll, nem jutott még eszébe senkinek beiktatni egy szünetet. Vagy ott van az Istenek alkonya kétórás első felvonása, meg a Nürnbergi harmadikja, ami legalább ugyanannyi. sosem húznak egy ütemet sem egyikből se.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 538862015-10-20 12:46:45
Így van, a nagybátyja, csakhogy a neve nem "Bonzo", a bonzo szó ugyanis nem tulajdonnév, hanem a buddhista papot jelentő bonc szó olaszosítása. Tehát nem "Bonzo bácsi", hanem a nagybácsi, aki történetesen a foglalkozására nézve bonc. :-)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 536882015-10-10 00:13:17
Giordano Fedorájában Olga Sukarev grófnő énekli a biciklis áriát.
Fáy Miklós Fan Club • 992015-04-20 13:28:21
Fáynál hozzá NEM értőbb, rosszindulatúbb és kártékonyabb kritikust még nem hordott hátán a föld.Egész egyszerűen semmilyen mentség nincs és nem is lehet arra a modorra, amelyben kritizál, pocskondiáz olyan (sokszor jelentős, világhírű) művészeket, akik a szívüket-lelküket teszik ki minden este a színpadra, hogy adjanak a köznönségnek, szolgálják a magyar kultúrát. És akkor jön egy ilyen senki zugfirkász és lehordja a sárga földig őket. Néhányan persze nem bírják már cérnával és visszaválaszolnak neki, több ilyenről tudok én is.
Ha van, ami nem használ - csak árt a komolyzene ügyének, nyilvánosságának, akkor az éppen ez a fajta kritikusi attitűd! Teljes mértékeben egyetértek Fischer Ivánnal, szívemből szólt, én sem fogalmazhatnám meg jobban a LÉNYEGET!
Fáy Miklós Fan Club • 932015-04-18 14:03:35
"sokszor olyan szavakkal és kifejezésekkel sértegette a művészeket, amilyeneket sem ő, sem más nem engedhet meg magának!
Sokszor csinálja azt is, hogy bizonyos művészeket irreálisan felemel, de egyidejűleg 'üzen' egy másiknak, hogy látod, ő sokkal jobb nálad!
Nem véletlen, hogy annyian gyűlölik."

Pontosan, nagyon egyetértek! Fáy írásaiból süt a felsőbbrendűség, abszolút hozzáértőnek, bennfentesnek képzeli magát, kinyilatkoztat dolgokat, miközben írásai hemzsegnek a tárgyi tévedésektől. A negatívumokat is meg lehet írni úgy hogy ne lehessen rá megsértődni, sőt építő jellegű kritika legyen, Fáyból viszont csöpög a rosszindulat, sokszor jelentéktelen dolgokon kekeckedik, aki nem szimpatikus neki, az csinálhat bármit, sosem lesz elég jó, a legkisebb hibát is felnagyítja, akit meg szeret, annak még a gikszereit is pozitíve magyarázza (nemrég olvastam ilyen kritikát tőle!)
Egyszóval mindent megtesz azért, hogy kivívja a zenész- és énekes szakma jogos gyűlöletét.
Fáy Miklós Fan Club • 572015-04-17 15:30:29
"Fáy Miklós az egyik legizgalmasabb tehetségű magyar kritikus. Persze, ha muzsikus/énekes volnék, bizonyára én is nehezen viselném hogy rajtam ironizáljon. Volt már aláírásgyűjtés is ellene. "
Az első mondattal nem tudok egyetérteni. A stílusa többnyire bicskanyitogató, még ha jót ír, azt is tudja úgy fogalmazni, hogy felér egy sértéssel ("Dícsérjen meg téged a Fáy!...") Ráadásul alighanem az ő írásai (mert kritikának nem nevezném őket, annyira azért nem ért hozzá) tartalmazzák a legtöbb szakmai tévedést. Legalább minden harmadik-negyedik mondatra jut egy vaskosabb mellényúlás, sokszor a személyeskedésig menő szidalmai pedig már kimerítik a hitelrontás fogalmát. Ha létezik kifejezetten kártékony kritikusi működés, akkor a Fáy-é mindenképpen oda tartozik.
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 7532015-04-12 19:25:13
Valóban csak mintha, ugyanis a Traviatáról volt szó eredetileg, de helyette énekelt végülis Mimit, illetve Trubadúr-Leonórát. Az is stimmel, hogy terhesen - talán ezért sem vállalkozott már Violettára...
Kolonits Klára • 2932015-03-23 16:22:02
Csak a pontosság kedvéért: Kolonits művésznő a tavalyi hat Bánk bánból négyet énekelt, márc 16-án délelőtt és este is (erről kritika is volt a momuson akkor). Tehát nem 2008-ban énekelte utoljára - legfeljebb az átdolgozott verziót nem énekelte azóta, ezt nem tudom. Átállni egy nap alatt a másik változatra valóban bravúr, és abban is egyetértünk, hogy jelenleg ő a legalkalmasabb a szerepre. Bizonyos bel canto-dalműveket pedig kizárólag az ő kedvéért lenne érdemes elővenni és játszani.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 512072015-01-09 12:24:49
"ez legfeljebb Lescaut hadnagyot érinthette volna. Abban a rendezésben ugyanis minden felvonás végén volt tapsrend. Edmondo már az első felvonás végén, Geronte a második végén kiesik. A mellékszereplőkről nem is szólva."
Lescaut-n kívül a harmadik felvonásban van még egy őrmester és lámpagyújtogató és egy hajóskapitány is.
Bánk bán • 26532014-10-26 18:27:32
Valóban, Dapertutto híres Gyémántáriája is apokrif szám, de legalább a dallama valóban Offenbach - ha jól tudom, az Utazás a holdba c. operettjének nyitányában csellószólóként hangzik el. Dapertutto eredeti áriáját pedig a mostanában játszott változatokban Coppélius énekli - persze teljesen más szöveggel.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 504382014-09-26 13:57:25
"A bariton nem énekelt egy magasságot sem, rögvest a darab legelején nem csak a prológ magas ász hangját hagyta ki, hanem a záró g hangot is, amire pedig semmi opcióra nem adott utasítást a szerző! "
Én úgy tudom, hogy egyik magas hangot sem a szerző írta bele a Prológba, hanem az énekeshagyomány része lett, akárcsak a Trubadúr Streta magas c-je, a Rigoletto Bosszúkettős asz-a vagy a Traviata nagyária magas esz-e. Mivel a legtöbb felvételen és előadáson így is éneklik, annyira beleivódott a fülünkbe, hogy zavarónak hat, ha nem így halljuk, holott a szerző maga nem írta bele ezeket a hangokat, de ezekkel együtt természetesen még hatásosabbak ezek a slágerszámok. Viszont ha nem énekli valaki, megteheti, mivel nem kötelező. (Riccardo Muti bajazzók-felvételén pl Kari Nurmela szintén nem énekel magasságokat a Prológban, mivel Muti csak azt engedte énekelni, amit a szerző odaírt.)
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 51122014-08-24 22:21:37
Tippem szerint Melis Györgyön kívül még Sebestyén Sándor, Széki Sándor, Berczelly István és Palócz László énekelhettek Lunát a 70-es években, Palócz-zal van egy Gardelli-vezényelte Trubadúr keresztmetszet is bakeliten Simándyvcal, Déry Gabriellával és Tiszay Magdával.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 51102014-08-24 22:04:44
Abody Béla könyvének tanúsága szerint 1968-ben Felicia Weathers mellett beugrással Turpinszky Béla volt Luna, aki ekkor már átváltott a Wagner-tenor fachra és aznap délelőtt tenorként főpróbája volt - hogy melyik szerepben, arról nem szól a fáma.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 51032014-08-24 19:09:13
Hát én ezt nem értem. most már ott tartunk, hogy a mai bariton-mezőnyben igazából nincs egy sem, aki jobban elénekelné Luna grófot, mint a szólamot elfogadhatatlanul éneklő tenor Domingo? Az odáig rendben van, hogy nem a múlt ködévbe vesző, legendás régi nagyokhoz kell mérni a mai mezőnyt, de ez azért mégiscsak abszurdum, hogy ilyet leír valaki, hogy Domingo helyett "bárki csalódás lenne" egy baritonszerepben! Ennyi erővel mondjuk mezzók is elkezdhetnék énekelni az Éj királynőjét, oké, hogy nem menne nekik, de "legalább kockázatvállaló, izgalmas"! Röhögnöm kell!
Luna gróf szerepe bariton hangra van írva, tehát nem lenne szabad más hangfajú énekessel énekeltetni, még ha az illető maga a nagy Plácido Domingo, akkor sem.
Opernglas, avagy operai távcső... • 183502014-08-20 09:13:14
Köztudott, hogy Domingo nem a bombabiztos magasságairól volt híres. de jópár tartott cét én is hallottam tőle, többnyire persze stúdiófelvételeken, a Trubadúrt pl. háromszor is lemezre énekelte, a Strettát természetesen nem transzponálva, mint élő előadásokon szokta, hanem eredeti hangnemben, a két ominózus c-vel, de a Turandotban is felment a címszereplővel együtt a "gli enigmi sono tre"-frázisban (élőben is), de van vele Faust Cavatina, Nadir-románc és Bohémélet is. Az azonban tény, hogy még fénykorában sem volt igazán üzembiztos magas céje, élő előadásokon ezeket az áriákat mindig fél hanggal lejjebb énekelte. De ez még nagyon sok más tenorról elmondható, és Domingo művészi nagyságrendjét nem kisebbíti. Persze a "csúcshang-fetisisztáknak" nyilván sosem lesz ő a kedvenc tenoristája.
Opernglas, avagy operai távcső... • 183352014-08-18 16:10:05
Az odáig rendben van, hogy vezényel, zsűrizik meg operát igazgat (persze az utóbbit nyilván nem egyedül teszi, hiszen egy operaházat elvezetni önmagában is teljes embert kívánna normális esetben). A zenei szaktekintélyét nyilván senki nem vonja kétségbe, mint énekes azonban kiöregedett, tenorként már nem bírna egy szerepet végigénekelni, ezért nekiállt baritonként szélhámoskodni, és nem bírja abbahagyni. Nem hiszem, hogy ő maga ne hallaná és ne érezné, hogy kínos amit csinál, de amíg tapsolnak és fizetnek neki érte, addig úgy gondolja, miért ne tenné?
Mint azt korábban írtam: a XX. század egyik legnagyobb tenorja és legsokoldalúbb operaénekese volt Domingo, akinek a legnagyobb hibája, hogy nem tud becsülettel visszavonulni.
Opernglas, avagy operai távcső... • 183312014-08-18 11:44:05
Alighanem Plácido Domingo az egyetlen tenorista az operatörténetben, aki 70 éves kora körül váltott fachot, és sorra énekli a Verdi-operák bariton-főszerepeit. Simon Boccanegrával kezdte (a Scalában és a METben is elénekelte, rádió, és tévéközvetítés is volt belőle!), majd a Rigoletto következett filmen, továbbá bemutatkozott Germont, Luna, Foscari dózse, és a Giovanna D'Arco Giacomójaként is, méghozzá rangos helyeken, neves partnerek társaságában. A közönség meg tódult rá, kifizették a drága belépőket és tapsoltak neki. Ha egyszer-kétszer ki is búzták, arról nem nagyon vannak híradások, nyilván tapintatosan hallgatnak róla. A színházigazgatók, karmesterek pedig asszisztálnak hozzá, és gondolom, a gázsija sem lehet alacsony, bár nem hinném, hogy anyagilag meg lenne szorulva. Legutóbb pedig még egy bariton Verdi-árialemezt is kiadott.
Kérdem én: milyen visszatartóerő lenne az, amelynek hatására Domingo belátná, hogy amit csinál, az nem színvonal, hanem pusztán kétségbeesett vergődés, a korábbi karrierjének a megcsúfolása, és végre visszavonulna az operaszínpadtól, amelynek évtizedekig a koronázatlan királya volt, de szép volt, elmúlt, nem lehet a végtelenségig nyújtani.
Opernglas, avagy operai távcső... • 183242014-08-16 15:19:45
Persze, abszolút egyetértek, nem is vitaképpen írtam, csak leírtam, amit gondolok. Nem tudom, miért hiányzik Domingónak, hogy lerombolja azt amit évtizedeken át felépített, és miért nincsenek mellette olyanok, akik lebeszéljék róla. Tényleg érthetetlen.
Opernglas, avagy operai távcső... • 183222014-08-16 15:05:08
"Beszéltem olyan emberekkel, akik pedig tényleg értenek hozzá, mégis el vannak ájulva Domingo bariton változatától"
Na ezt hívják elfogultságnak, amikor valaki ért ugyan hozzá, de nem azt hallja amit hall, hanem amit hallani akar. Domingo mostani állapotában még egy nagyon rossz baritontól is fényévekre van, ő ugyanis NEM bariton, még rossz sem, egyszerűen nem az. Egy kiöregedett tenor, aki saját nimbuszát rombolja le gőzerővel. Persze a nép meg tódul a NEVÉRE - aztán meg vagy csalódik, vagy bebeszéli magának, hogy amit hall, az elfogadható. De nem az.
Domingo a XX. század utolsó harmadának vitán felül legnagyobb tenoristája, hozzá hasonló nagyságrendű és sokoldalúságú énekes felbukkanására immár nincsen esély, de a bariton repertoárba tett kirándulása több mint minősíthetetlen: egyszerűen merénylet az operakedvelő közönség ellen.
Játsszunk... • 23642014-07-19 12:37:36
A hegy mondjuk Alban Berg
Játsszunk... • 23632014-07-19 12:36:48
1. Robert Stolz
4. Leo Fall
5. Johann, Oscar, Josef vagy Richard Strauss

gondolom a másik kettő is zeneszerző lehet, egyelőre nincs tippem
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 498152014-06-02 15:06:17
Az egyik Salome előadáson én is ott voltam, és kicsit vitatkoznék a kritikával, mert nekem összességében nagyon tetszett, kitűnő előadást láttam-hallottam. A két külföldi vendég szerintem remek volt: Manuela Uhl hangja valóban nem Wagner-szoprán, de azért végig lehetett hallani, bár az tény, hogy a mélyebb fekvésben lehetett volna kicsit több. Egyébként Nilsson-kaliberű drámai szopránok ma már nem nagyon vannak, és a világ nagy házaiban sem elsősorban Brünnhildék éneklik a szerepet, lévén ma már egyre inkább az illúziókeltő megjelenés lett döntő a szerepek kiosztásakor. Jürgen Sacher Heródese szintén nagyon tetszett. Hangja valóban karaktertenor, de a magasságban néha egész vágós, majdnem-hősi színnel is meg tud szólalni, és a néhány mélyebb rész is kifogástalan volt. Kálmándi Mihálynak régi szerepe Jochanaan (már a bemutatón is ő énekelte ebben a rendezésben Sass Sylvia mellett), s bár a teljes budapesti Verdi-repertoárt vele láttam, csak most hallottam először élőben német nyelvű szerepben és minden tekintetben remekül megállta a helyét a külföldi partnerek mellett. Nyári Zoltán Narraboth-ja is telitalálat volt, a zenekar szépen, plasztikusan, de az énekeseket nem elnyomva szólt. Engem nem zavart, hogy nem voltak akkora hatalmas forték, megjegyzem, ezt az operát most láttam először élőben, így nem befolyásoltak régebbi előadás-emlékek.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 50032014-03-23 10:56:03
Hát, nem feltétlenül. Simándy József például leírja a könyvében, hogy amikor Tito Gobbi három egymást követő estén fellépett nálunk Jago és Scarpia szerepében, neki két Cavaradossi közt egy Otellót kellett énekelnie (biztosan nem volt a közelben másik tenorista)... De valahol olyat is olvastam, hogy Helge Roswaenge 5 egymás utáni nap énekelt nálunk 5 különböző szerepet, amelyek közt volt lírai és hőstenor szerep is.
Erkel Színház • 44642014-02-11 12:46:49
Én is az eredeti nyelvű játszás híve vagyok - általában, mégis úgy gondolom, árnyaltabb a dolog ennél. Népszerű, gyakran játszott operák esetében, amiket a közönség szinte már "kívülről" ismer, indokolt az eredeti nyelv, főleg ha még külföldi vendégénekes is van az előadásban, hiszen akkor a közös nyelv eleve nem is lehet más, mint amin a darab íródott. viszont pl. ifjúsági előadások, illetve secco recitatívós vígoperák, valamint prózai dialógusos darabok (Carmen, Fidelio, Szöktetés) esetében nem árt, ha a közönség érti a recitativót, prózát, mert ha az áriák, együttesek szövegét nem is képes lekövetni első hallásra, mégis sokat nyer azzal, hogy a humoros szituációk illetve a cselekmény jobban követhető. A feliratozás jó ha van, de egyrészt azt sem látja jól mindenki minden néző, másrészt nem mindenki szeret úgy operát nézni színházban, hogy közben olvasni kell.
Prózai dialógusos operák esetében öszvér megoldás lehet a magyar próza - eredeti nyelvű ének-kombináció, de teljes mértékben megértem, ha valaki ezt nem találja elfogadhatónak.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 47762013-12-12 14:19:09
Mindenképpen a Rigoletto az egyik legnehezebb Verdi baritonszerep, Germont össze sem mérhető vele, nagyjából kb. a fele lehet, és figurálisan sem említhető egy napon a két szerep. Zeneileg pedig alighanem a Ford a legnehezebb, mert nagyon kényes együttesek vannak benne. Jago, Macbeth vagy Boccanegra is összehasonlíthatatlanul komplexebb feladatot jelent, Germontnak majdnem elég "csak" szépen énekelni, egy alapvető tartást hozni és persze nem túlságosan ellenszenvesre venni a figurát, akkor nagy baj már nem lehet. A többi Verdi szerepben mindez még édeskevés.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 47742013-12-12 13:50:42
Nem az a fő baj, hogy az operakedvelők tartják sokadrangúnak a színpadot, hanem az, hogy a rendezők tartják sokadrangúnak (vagy uram bocsá' lényegtelennek!) a szerzői szándékot, sokakat elriasztva az operába járástól. Szerintem ez okozza a műfajnak a legtöbb kárt.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 47722013-12-12 13:37:10
Na, azért álljon meg a menet, az operában mégiscsak a zene a legfontosabb, hiszen hány operakedvelőnek van otthon hatalmas lemezgyűjteménye, amelynek a darabjait időről időre újra meghallgatja, és abszolút nem igényli hozzá a színpadi látványt, mert önmagában a zene is bőven elég az élvezethez.
Ugyanakkor hány operaelőadásról olvashattunk olyan kritikát, beszámolót, amelyik azt írja, hogy a rendezés annyira ellene dolgozott a zenének és a szerző szándékainak, hogy jobban jártunk volna, ha inkább koncertszerűen adják elő a darabot, akkor legalább a zenei élvezet maradéktalan lett volna. Sajnos napjainkban ez egyre több előadásra igaz.
Erkel Színház • 42612013-12-05 18:09:58
A fenomenális Gena Dimitrova is elénekelte kétszer, de egyformán, Muti nyilván ragaszkodott a kottához, nem engedett variálni, még a záró magas C-t sem engedte, mivel az nem szerepel a kottában. (Hasonló eset pl Manrico két magas C-je a Trubadúr Strettájában. Verdi köztudomásúlag nem írta bele egyiket sem, de állítólag Enrico Tamberlick engedélyt kért tőle, és Verdi belement, így hagyomány lett belőle, és (nagyon kevés kivételtől eltekintve) inkább letranszponálják H- vagy B-dúrba, de a magas hangról nem mondanak le.
A Luciát is "snassz" úgy előadni, ahogy Donizetti megírta, sokkal több díszítést és magas hangot énekelnek bele, nemcsak a szopránok de még a baritonok is. Nagy úr a hagyomány...
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 489112013-12-05 18:04:04
Én nagyon örülök, igyekszem majd az egyik előadásra elmenni. Van két Salome DVD-m is Nadja Michael-lel, és ő tényleg nagyon illúziókeltő. Persze voltak nála nagyobb, drámaibb hangú Salomék is, de külsőleg illúziókeltőbbek nem sokan. A Maria Ewing-féle Covent Garden-előadás is megvan, Ewing kicsit poasztellszínű lírai mezzo-hanggal énekli a szerepet, végig a hangja határait feszgetve, de figurálisan nagyon jó (talán még Teresa Stratast említehetjük a Götz Friedrich-filmből, nem tudom, énekelte-e színpadon is a szerepet.)
Strauss eredeti elképzelése egyébként szó szerint ez volt: "tizenhat éves keleti hercegnő, Izolda hanggal." Nos, ebből azért engedményeket kell tenni, általában az utóbbi szokott megvalósulni. Ma már a nézők jobban ragaszkodnak a vizuális illúziókeltéshez, ezért sokszor illúziókeltő, de a szerepet hanggal nem mindig győző lírai szopránok éneklik a nagy drámai főszerepeket, lírai tenorocskáék a spinto- és hőstenor szerepeket 8még Bayreuthban is!)
Erkel Színház • 42582013-12-05 17:41:03
helyesbítek: a 19. századi operákra gondoltam természetesen.
Erkel Színház • 42572013-12-05 17:39:40
Amennyire én tudom, a XVIII. századi operák áriáinak cabalettái azért is vannak kétszer egymás után teljesen egyformán leírva, mert a szerzők megsokallták, hogy minden énekes kedvére cirkalmazza az áriákat, amik alig hasonlítottak már a szerző által rögzített formára, és így egyszer el kell énekelni úgy, ahogy a szerző elképzelte, és ha az énekes még bírja, másodszorra kicirkalmazhatja a saját díszítéseivel. Manapság általában a második szakaszt húzni szokták, de pl. Joan Sutherland esetében ez megfigyelhető, de hallottam már Guleghinát, sőt a basszista Samulel Ramey-t is így énekelni strettát.
Verdi-felvételek • 3982013-12-01 17:39:46
Abszolút egyetértek, etalon felvétel, a fiatal Domingo remek formában, Riccarelli ekkor (79-ben) még intakt hanggal, és természetesen Bruson, minden idők legkulturáltabb hangú Verdi-baritonja fantasztikus gárdát alkotnak (ugyanők Abbado két évvel későbbi Álarcosbálján is együtt hallhatóak). A kisebb szereplők is jók, és persze a zenekar is remek.
Egyébként létezik egy Tv-felvétel is a Covent Gardenből, azzal a különbséggel, hogy Federica szerepében Obrazcova helyett Elizabth Connel, Wurmként pedig Ganzarolli helyett Richard Van Allan látható és hallható, a többiek ugyanazok.
Olvasói levelek • 101842013-11-04 12:37:05
Tisztelt szerkesztők!

Lehet, hogy csak nekem tűnik fel, de a Nap képe mai képaláírása téves, ugyanis a képen nem a finn Karita Mattila (aki egyébként szőke) hanem a szintén drámai szoprán szerepeket éneklő amerikai Alessandra Marc látható.
Erkel Ferenc • 7482013-09-08 00:37:11
A Brankovics Györgynek nem csak az átdolgozott változatából van felvétel, az eredeti változat 2005-ben megjelent CD-n. Ebben Murat nem nagyvezír hanem török szultán, és Bándi János énekli a felvételen. A többi szerepet kolozsvári énekesek éneklik, a két CD időtartam a 65 és 43 perc, alighanem terjedelmes húzások is vannak benne. De legalább az eredeti. Sajnos a szereposztás Bándi Jánost leszámítva nem nevezhető jónak, én teljesen elhűlve hallgattam több főszerepben is az amatőr színvonalú produkciókat.
Erkel Ferenc • 7452013-09-07 22:47:50
Az én kedvenc balettzenéim Verditől a Szicíliai vecsernye-beli Négy évszak, ami majdnem fél órát tesz ki, talán ezért is húzzák sokszor, valamint az Otello balettzenéje, amely viszont még a teljes stúdiófelvételekről is szinte mindig lemarad (egyetlen kivételről tudok, Karajan 1961-es Del Monacós lemezén hallható, élő előadásokban azonban soha. (A Trubadúr balettzenéjét sem játszák egyáltalán, és a Don Carlosét is csak a francia változatban, de ott se mindig.)
Erkel Bánk bánjánál érdekes módon az átdolgozott változatban mindig benne van a balett, ezzel szemben az ősváltozat egyik lemezfelvételén sem szerepel. Ennek ne tudom az okát, lehet hogy azt nem is Erkel írta, hanem valamelyik fia? A Dózsa esetében hallottam ilyesmiről, hogy esteleg az _Erkel Gyula műve talán, de nem vagyok benne biztos.
Erkel Ferenc • 7422013-09-07 15:29:29
Bizonyos húzásoknak szerintem is van létjogosultságuk indokolt esetben, az pl rendben van hogy mondjuk egy strettát kettő helyett csak egy versszakkal énekeljen el az énekes, mert így a zenei anyag végülis nem csorbul, hiszen egyszer azért elhangzik. Hasonló az eset pl. a finálékban található ismétlésekkel, amikor egy, a kottában kétszer szereplő hosszabb szakaszt csak egyszer játszanak el, de az már nem helyénvaló, hogy pl. a Lammermoori Lucia III. felvonásának teljes első képet illetve a II. felvonás-beli Raimondo-áriát is szinte mindig húzzák. Miért? Ki és milyen jogon döntötte el, hogy ezek a jelenetek nem kellenek a darabba? Mert Donizetti beleírta, nyilván nem véletlenül, és a felvételeken is többnyire hallhatóak, akkor színházban miért nem? A hosszúság nem lehet indok, hiszen a 4-5 órás Wagner operákat majdnem mindig csonkítatlanul játszák, egyetlen ütemnyi húzás nélkül, akkor a zárt számos operákból miért kell szinte mindig valamit kihagyni? Persze, azoknál könnyebb húzni, mert van eleje és vége, nem úgy mint Wagnernél ahol egy felvonás egy egység és nehéz belenyúlni. (De érdekes módon pont Toscanini húzta ki a MET-ben anno a Götterdämmerung első felvonásából a Waltraute-jelenetet, gondolom azért, mert egy két órás felvonás sok volt az amerikai közönségnek egy ülésre.)
Jonas Kaufmann • 4262013-09-04 18:25:55
Igen, az Otello második felvonása a legnyírósabb, Florestannak ezzel szemben csak a 2. felvonásban van dolga, és nincs még három felvonása ezen kívül. És azért egy echte hőstenornak, akiknek az Otello való, a szerelmi kettős is nehéz tud lenni, ha nincs kellően hajlékony hangja. Tényleg nem vonom kétségbe a Florestan szerep nehézségét de az Otellóval egy napon se említhető szerintem.
Jonas Kaufmann • 4232013-09-04 17:35:09
Hát, lehet hogy az Otellóban lehet "pihenni" (attól függ, hány szünettel megy) de a szerep összességében azért mégiscsak a négyszerese nagyjából. A Florestan az első felv-ban ugyebár benne sincs, aztán van egy nagyon nehéz ária, meg a vége is nyírós de vannak részek amik nem nehezek (pl. tercett). Sztem a Florestant Kaufmann kirázta a kisujjából, az Otello azért más tészta, ráadásul négy felvonása van, nem egy, nem véletlen, hogy sok tenor félt tőle, a nagy Franco Corelli vagy akár Carusót is mondhatnám, sosem énekelte el színpadon, pedig egyik se volt nünüke hang...
Thomas Hampson • 2062013-09-02 23:14:09
Én sem értem, hogy ha valaki hallott már igazi Verdi baritonokat - mint amilyenek például Taddei, Bruson, Cappuccilli, Manuguerra, Bastianini, és még hosszan sorolhatnám (most szándékosan csak olaszokat írtam), annak azért némi fogalma lehet róla, milyen is az olaszos hősbariton hangszín és énekstílus. Hampsonra ez még nyomokban se volt soha, fénykorában sem jellemző; semmiféle olaszos valőr, fény, baritonos zengés nincs a hangjában, jellegtelen, seszínű, világos, matt lírai bariton, hogy ne mondjam, tenor szekund. Német dalokhoz persze lehet, hogy ez a hang bőven elég, de az olasz hősbariton figurákhoz édeskevés. Az pedig már egyenesen az önkontroll hiányára vall, hogy elvállal olyan szerepeket mint Scarpia, Macbeth, Jago.
Hogy mekkora sztár, és hányan rajonganak érte, az megint más lapra tartozik.
Tokody Ilona • 2132013-08-31 20:03:23
Az Operaház 106. évadjának évkönyve szerint Zsadon Andrea 1989 november 18-án a Don Pasquale Norináját énekelte az Operaházban.
Thomas Hampson • 1822013-08-29 15:25:00
Eleve nem is értem, hogy lehet egy énekest 'zseniálisnak' titulálni egy szerepben, ami a kritikus szerint is bevallottan "nem az ő hangjára íródott, nem is énekli fényesen, se szép hangon, helyenként meg egyenesen rosszul szól". Akkor talán inkább azt kéne írni, hogy színészileg hozott valamit amit mások ritkán, vagy hogy nagyon átélt volt, és ezért el lehetett nézni neki a vokalitás gyengeségeit, de ha valamitől nem lehet Verdi esetében eltekinteni, az épp a megfelelő vokalitás és HANG hiánya. Egyáltalán: olasz operában egy inadekvát vokális produkcióhoz teljesen mindegy miféle színészi alakítás társul, az már ab ovo nem lehet zseniális szerintem.
Nota bene: Posa még a Verdi-szerepek közül viszonylag leginkább való Hampsonnak (igaz, nkem abban sem tetszett, a Chatelet-beli francia nyelvű felvételt ismerem tőle), de felvették már vele Lunát, Fordot, sőt Amonasrót is, de énekelt Boccanegrát és Macbethet is színpadon. Sosem értettem, hogy oszthatták ki rá ezeket a szerepeket, és kik azok, akiknek tetszik, bár tudom, hogy nagy a rajongótábora, de hogy nem Verdi-bariton, az egészen bizonyos.
Opernglas, avagy operai távcső... • 180072013-08-18 16:28:37
Nekem kicsit fura, hogy a Verdi-Requiemet, amelyben négy egyenrangú(!) szólista van, a tenor- és főleg a mezzoszoprán szólistával reklámoznak. oké, tudom, Garanca nagy név, még nagyobb sztár, Beczala viszont már kicsit túlságosan is nagy sztár "ahhoz képest", persze, nyilván a másik két szólista meg nem annyira, de akkor is.
Erkel Ferenc • 6182013-08-18 00:08:50
Mármint az énekesek nem jelennek meg a filmben, hanem a stúdióban felvett hangra színészek tátogtak rá, ahogy ez több más esetben szokás volt. Így Őze Áron énekhangja volt Daróczi Tamás, Varga Kláráé Szendrényi Katalin, Csendes Lászlóé pedig Martin János.
Erkel Ferenc • 6172013-08-18 00:05:07
Nekem ismerős, csak van benne egy-két orbitális elírás: Janis Martin helyett Martin János, aki a címszerepet énekelte! Ez a tévéváltozat, csak a színészek nincsenek feltüntetve. (Deák Bill Gyula mondanom sem kell, a Szörényi-Bródy féle István a királyból került oda, szintén tévedésből.)
amúgy a felvétel ne élő, hanem stúdió, amennyire én tudom, olyannyira, hogy a szereplők nagy része meg sem jelenik a filmben (de vannak azért kivételek, pl Szüle Tamás és Gurbán János).
Jonas Kaufmann • 3622013-08-17 15:11:54
"Jonasról nem mondok semmit, mert úgyis belekötnek."
Lévén ez a Kaufmann-topik, pont róla nem írni semmit egy előadás kapcsán amelyben ráadásul címszereplő - hát, legalábbis indokolatlan. Ha belekötnek, hát belekötnek, minden topikban vannak ellendrukkerek. Kaufmannt lehet nem szeretni, de az azért eléggé egyértelmű, hogy a mai tenoristamezőnyből magasan kiemelkedik, aki két jobbat tud ebben a fachban mondani, kíváncsian várom, kik ehetnek azok.
Jonas Kaufmann • 3382013-08-15 14:59:26
Azért Gedda is énekelt pl. Lohengrint, Goundo- és Berlioz-Faustot, és "könnyebb" olasz spinto szerepeket mint pl. Cavaradossi (sőt úgy tudom, Alvarót is), Gigliről nem beszélve, aki Radamestől Chénierig, Canióig, Kalafig számos hősi szerepet énekelt a maga lírai(nak számító) hangjával.
Kaufmann ahogy elnézem, lassan átáll a hőstenor fachra, amit hangja sötét színe indukál, hogy mekkora hang lehet élőben, nem tudom, de a moziban látott MET-es Walkürben szenzációs Siegmund volt, és Manricónak, Lohengrinnek sem a legutolsók közt van a helye, a MAI élgárdából meg éppenséggel kiemelkedik.
Dell Monacót felhozni példának pedig már csak azért sem egészen etikus, mert ő még a maga korának mezőnyélben is kivételes hangfenoménként van számontartva, és ő viszont Kaufmann lírai szerepeit nem énekelte. Nyilván azokhoz már TÚL NAGY volt a hangja.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 46732013-07-15 12:03:59
Egyetértek, Malfiatno nem ideális Tosca, de posszibilis választás, de a '76-os, szintén eredeti helyszíneke forgatott filmen Kabaivanska sokkal illúziókeltőbb és szebben is énekel. Raimondi Scarpiáját én kifejezetten nem bírom, mondjuk más szerepekben is nehezen viselem, de baritonban végképp nem. A filmet tehát a rendezés és Domingo Cavaradossija viszi el a vállán, mindezt azonban megkapjuk a '76-os De Bosio-filmben is, ráadásul ott Domingo még jobb formában van, lévén az studiófelvétel és pl a 3. felvonást nem hajnalban kellett énekelnie. :)
Opernglas, avagy operai távcső... • 178982013-05-07 17:40:32
Semmi bajom Guleghinával, van vele két Nabucco- és 3 Macbeth-felvételem is (mindkettő a MET-ből is megvan), meg még egyebek is, és kiváló énekesnőnek tartom, Ladyként is remek, de fenntartom, hogy szerintem nem fut eléggé a hangja, ami persze még másokról is elmondható, tehát ez igazából nem is bírálat, csak ténymegállapítás. De Birgit Nilssonnal is van teljes Macbeth CD - sőt tudtommal énekelte színpadon is, de neki sem olyan gyöngyözőek a koloratúrái, amit persze egy Wagner-szoprántól el se vár az ember...
Opernglas, avagy operai távcső... • 178922013-05-07 17:08:45
Ezzel azért nem értek egyet, nem való mindenkinek mindenfajta szerep, még akkor sem ha el tudja énekelni. Sokat számít, hogy már eleve milyen egyéniség, mennyire képlékeny, mennyire tud egy teljesen ellentétes figurát megformálni, a hang viszont végképp nem idomul hozzá bármilyen szerephez, ha az egyébként teljesen másféle hangra íródott. Mentek már tönkre kitűnőnek tartott énekesek a rossz, téves, vagy túl korai szerepvállalásba, hosszan lehetne a példákat sorolni még az első vonalból is...!
Opernglas, avagy operai távcső... • 178912013-05-07 17:00:17
D'Arcangelo egy csinált, felfúlt sztár, a szó legeslegrosszabb értelmében, a jó technikától pedig végképp csillagászati távolságokra van.
Opernglas, avagy operai távcső... • 178892013-05-07 16:59:01
Most is csaak azt tudom mondani, pedig nem különösebben rajongok Gheorghiuért (és akkor még igen finoman fogalmaztam!), hogy a Toscája bár filmen egyáltalán nem tetszett, túlzottan affektálónak találtam, de az ÉLŐ felvételről engem meggyőzött, hogy alkalmas a szerepre. Ha élőben annyira nem hallatszana belőle semmi, akkor hogy adtak neki arra az egy előadásra hangot, hogy ott valahogy mégis megfelelőnek sőt jónak tűnik? Tudtommal a CG-ben sem használnak mesterséges hangerősítést! A figuraformálásába bele lehet kapaszkodni, hogy nem hozza azt a "tigrisasszonyt", amit mások (neveket nem említenék), de hogy egy inci-finci nyüzüge hangocska lenne, és eltűnne a zenekar mögött azt egyszerűen nem hiszem, mert ennyire egy prominens operaház vezetősége nem lehet süket és passz.
Opernglas, avagy operai távcső... • 178842013-05-07 16:32:22
Sok értelét nem látom, de egye fene, felveszem a kesztyűt...
Georghiu Toscáját a Covent Garden-beli felvételről hallottam, ami ugyebár nem stúdiófelvétel, hanem ÉLŐ előadás. Kaufmann és Terfel a partnerei, akik ma hangfenoménnek számítanak, és mellettük Georghiu egyáltalán nem tűnik "icike-picike hangnak". Ha ez igaz lenne, nagyon meg kéne kérdőjeleznem a Covent Garden vezetőségének szakmai hozzáértését, hogy egy ennyire alkalmatlan énekesnőt színpadra mertek engedni az operairodalom talán legprominensebb DRÁMAI (nem spinto, nem lírai, hanem D R Á M A I ! !) szopránszerepében. Nyilván azonban erről szó sincs, és azt sem hiszem, hogy a nézőtéren kizárólag zenei analfabéták ültek (már természetesen Önt leszámítva!), akiknek fogalmuk sincs, hogy is kéne szólnia egy Tosca-hangnak ÉLŐBEN, ezért tapsoltak meg bravóztak neki annyira....
Opernglas, avagy operai távcső... • 178822013-05-07 16:15:08
Nem azt mondtam, hogy Gheorghiu etalon lenne Lady Macbethként, hanem ha már, akkor inkább ő, mint Netrebko. Guleghina természetesen sokkal alkalmasabb az efféle szerepekre, bár belőle meg pont a koloratúrkészséget hiányolom, kicsit összemossa a fioritúrákat, ami azért a szerep része, de hát valamit valamiért. (Nem születik minden évtizedben egy Ghena Dimitrova...) Egyébként az én kedvenc Lady Macbethem Cynthia Makris, egy Savonlinnai videofelvételen, ő figurában IS etalon és hangban se nagyon hallottam jobbat még, egyszerűen lehengerlően szenzációs, mintha Verdi neki írta volna a szerepet!...
Opernglas, avagy operai távcső... • 178802013-05-07 15:46:19
Nem ezt kérdeztem, hanem h MITŐL VILÁGSZTÁR? Az opera mint műfaj ennyire el van züllve, hogy ma már ennyi bőven elég hozzá? Mert a hang az zérő, ezt tudjuk...
Opernglas, avagy operai távcső... • 178742013-05-07 15:16:08
Elég sok pozitívumot olvastam már Netrebkóról, de olyat még nem, hogy bárki is azt írta volna, h "operatörténelmileg maradandót" alkotott egy szerepben. (Amúgy meg ízlések és pofonok...) A legprominensebb, legemblematikusabb szerepe Manon mellett alighanem Violetta volt, híres Decker-féle Salzburgi rendezésben, bár korábban is énekelte már a szerepet. Manonnak szerintem a maiak közt valóban a legjobbnak mondható, és nekem tetszett még a bohémélet filmben is, de a Boleyn Anna mozis közvetítésen se volt rossz, bár ott érezhető volt , h a szerep némileg túl van az ő fachján.
Níilván vannak (ma is) nála jobb énekesnők, és azt is tudjuk, hogy sokmindentől függ az, hogy kiből lesz végül sztár. Netrebkónak sztem minden adottsága megvolt hozzá, hogy a MAI (hangsúlyozom, mai!) külső-orientált világban világsztár legyen, mondjuk 25-30 évvel korábban nem biztos hogy ennyire emblematikus énekesnőnek számított volna.
Na de kérdem én, mitől világsztár pl. Ildebrando D'Arcangelo???
Opernglas, avagy operai távcső... • 178722013-05-07 14:22:37
Georghiu és Netrebko közt érdekes párhuzamot vonni, mert napjaink két talán legnagyobb szopránsztárjáról van szó, amit nem utolsósorban köszönhetnek hangi adottságaik mellett színpadra termett külsejüknek is. A mai világban bizony (sajnos) a megjelenés gyakran többet nyom a latban mint az énekesi produkció.
egy szerep van, amelyben mindkettőjüket láttam: A Szerelmi bájital adinája. Netrebko tetszett benne jobban, bár ő sem az az echte adina de benne volt több báj, és jobban eladta a figurát, sokkal rokonszenvesebb volt. Georghiu manírosabban, kicsit élesebb hangon énekelt, a figura is kevésbé volt szimpatikus számomra. Aztán meglehetősen eltérő szerepeket énekeltek. Georghiu nem énekel sem orosz repertoárt, sem a nagy Donizetti koloratúr-hősnőket, míg a sokoldalúbbnak tűnő Netrebko mindezidáig nem kísérletezett pl. Toscával, amit Georghiu filmen és színpadon is megformált már. Netrebko szerintem lirico-spinto szoprán, Georghiu kb. fél fachhal drámaibb, ezért énekelhet simán Toscát is. Netrebko hangja puhább, gömbölyűbb, sötétebb (sőt kissé sötétített) hang, benne van a "morbidezza", Georghiu-é inkább vágós, de mintha jobb technikája lenne és körültekintőbben válogatná a szerepeit. Lady Macbeth szerintem egyiküknek sem való, de ha már mindenképp valamelyikükre ki kéne osztani, inkább Georghiut találom rá alkalmasnak, a fent vázolt adottságok miatt. A figura ráadásul egyáltalán nem pozitív, ami szerintem sokkal inkább egybevág az ő egyéniségével, jobban elhiszem neki, hogy gonosz. Netrebko kissé "cicás" nőiessége valóban inkább a Manoné, semmint Lady Macbethé, el sem tudom képzelni, mihez kezd a szereppel, ha elénekli majd színpadon.
Opernglas, avagy operai távcső... • 178642013-05-06 22:24:58
Én kedvelem Netrebkót, de évek óta azon szurkolok, hogy találja már meg végre a saját fachját, mert h nem a nagy bel canto-koloratúrszerepek valók neki, az biztos, hiába ezeket énekelte az utóbbi évtizedben mindenfelé, szerintem ő most kb. az a fach lehet, mint Mirella Freni volt fénykorában. Mimi, Csocsoszán vagy akár a Trubadúr Leonórája ideális választás lehet. Tatjánán már egész biztos túl van, azt már 5 (ha nem 10) éve kellett volna,viszont a Lady Macbeth abszolút nem az ő fachja, az ugyanaz mint Abigaille, súlyos drámai szopránt kíván, némi koloratúrkészséggel, nem pedig lírai szopránt sötét hangszínnel. Ráadásul mindkét szerep valóságos fúria, ami Netrebko egyéniségéből és színpadi alkatából sem következik.
Általában a lírai szopránok 40 éves koruk körül, ha még intakt a hangjuk, fachot váltanak, Netrebko is ezt teszi, csak talán kicsit túl nagyot akar ugrani. Meglátjuk...
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 45992013-05-06 15:10:16
Pavarotti még a MET-es Ernaniban (és a teljes stúdiófelvételen) is az Ivanoff-nak írt két részes nagyáriát énekli az eredeti finálé helyett, a nemrégiben közvetített mozis előadáson Giordani és Furlanetto persze már az eredeti verziót énekelték (ami amúgy jobban is passzol a cselekményhez).
Mástól ezt a verziót még nem is hallottam, csak Pavarottitól.
Opernglas, avagy operai távcső... • 178312013-05-04 16:42:01
Abszolút egyetértek, én tisztelem-becsülöm Domingót, mint tenorista valóban korszakos jelentőségű, de amit most a pályája végén művel az egyszerűen szélhámosság. Tenor színű hanggal(amely ráadásul most, öregen még világosabb tónusú, mint fiatalabb éveiben volt!) bariton főszerepekben tetszeleg, mert már a saját fachjából végleg kiöregedett, és egy tenorszerepet nem bírna végignyomni, de könyörgöm, ettől még nem lett bariton! Én a Scala-beli Simon Boccanegráját és a Rigoletto-filmjét láttam, egyik katasztrofálisabb volt mint a másik, utóbbiban ráadásul figurálisan is rendkívül inadekvát volt.
Erkel Színház • 33192013-04-05 18:15:38
Úgy tudom, 1980-ban Oberfrank Gézával is készült egy stúdiófelvétel, ezen is tenorista, Kovács József énekelte a címszerepet, Bagó Gárday Gábor, Iluska Oszvald Marika, a Francia királykisasszony Zsadon Andrea volt.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 470372013-04-05 15:47:23
A grúz bariton Gerorge Gagnidze lehetett, ő tényleg G-betűs .)
Giuseppe Verdi • 12202013-04-02 18:44:10
Csak a pontosság kedvéért: 1998 júniusában volt, három egymást követő estén ment a mű, a két szélsőn Fakasréti Mária, a középsőn pedig Farkas Rose-Marie énekelte Lina szerepét. Stiffelio Albert Tamás volt.
(A megelőző évben A Lombardok volt koncertszerűen, a következőben pedig Donizetti Marino Faliero-ja, utóbbiról CD felvétel is készült.)
Játsszunk... • 20642013-03-23 10:13:53
Mindegyikük énekelt legalább egy szerepet a Don Giovanniban, de többen közülük kettőt is: Elina Garanca, Jessye Norman, Karita Matila ill. Várady Júlia Donna Elvirát. Kincses Veronika, és Malin Hartelius ha jól tudom, Elvirát és Zerlinát, Angela Georghiu Zerlinát, Anna Netrebko Zerlinát és Donna Annát, Anna Tomowa-Sintow pedig Donna Annát. A félrevezetés az lehet, h van köztük egy mezzoszoprán (Garanca), bár a Don Giovanniban csak három szopránszerep van, de Donna Elvirát sőt Zerlinát is énekelték már mezzók (utóbbit pl. Teresa Berganza a Loosey filmben) :-)
Játsszunk... • 20112013-02-04 21:14:48
Köszönöm az elismerést, nekem a Winkler-könyv nincs meg, viszont van egy felvételem a műből Cesare Siepi főszereplésével, a Csengő pedig magyarul is megvan és eredetiben is. Tehát számomra könnyű volt a megfejtés, mivel emlékeztem a Barcarolára mindkét műből. :-)
Játsszunk... • 20082013-02-04 15:15:59
A "Feketén leszállt az éjjel" sem nevezhető lopásnak, mivel Donizetti itt saját magától idéz. Az áriát a Marino Falliero című operában egy tenor szereplő énekli.
Játsszunk... • 19022013-01-03 16:14:41
Tökéletes, gratulálok, elismerem, nem volt könnyű. :-)
Játsszunk... • 18962013-01-01 21:37:37
Ezt nem olyan rég én is feladtam: Leporello "Notte e giorno faticar"- kezdetű áriáját idézi Miklós kissé elferdített szöveggel: Notte e giorno mal dormire, valóban arra utalva, hogy Stella épp a Don Giovanniban lép fel.
ifj. Johann Strauss • 1342013-01-01 13:40:42
Dicséretes, hogy a Verdi- és Wagner-bicentenáriumról megemlékeztek a műsorban, így kell ezt csinálni! Kíváncsi lenék, a helyszínen ülő közönségből hányan tudják, miért is kerültek a Verdi- és Wagner-operarészletek a programba... :-)
Játsszunk... • 18762012-12-30 22:47:06
Végy egy véka páponyapempőt, ami már előre megfőtt.
Játsszunk... • 18752012-12-30 22:46:35
Donizetti: A csengő (az öregúr receptjében található)
Játsszunk... • 18622012-12-29 21:40:36
A Manon Madrigálja a Messa di Gloria Agnus Dei tételéből van.
Játsszunk... • 18532012-12-28 22:25:30
Nem, nem, sajnos hideg. Kicsit segítek. A nyitókórusban hangzik el, rögtön az első sorban. A legelső szó a szerző egy másik operájának bariton főszereplője, de nem a keresztneve, aztán még ugyanabban a sorban elhangzik ugyanannak a szerzőnek egy harmadik operából egy híres ária címe, azaz kezdő szava.
Romantikus máról van szó.
Játsszunk... • 18462012-12-24 08:48:28
Az előző rejtvény kapcsán én is feladok egy hasonlót: Melyik az az opera, amelyiknek a legelején elhangzik a szerző egy másik operájából egy főszereplő neve, majd pedig egy harmadikból az egyik híres ária címe? :-)
Játsszunk... • 18092012-12-15 00:11:12
Igen, a Hoffmannban, kicsit elferdítve, "Notte e giorno mal dormire"-t énekel 'faticar' helyett, de az idézet stimmel! :-).
Játsszunk... • 18072012-12-14 23:39:17
Kicsit szégyellem, de a Léhaság útját nem ismerem, de elhiszem, hogy ott is idéznek belőle, viszont én egy másikra gondoltam. Sokkal ismertebb, népszerűbb opera (és korábbi).
A második természetesen tökéletes.
Játsszunk... • 18052012-12-14 22:45:08
Oké.
Na, és mi a helyzet a maradék kettővel? Melyik operában idéznek a Don Giovanniból és melyikben az Oroszlánszivű Richárdból? (és melyik szereplő?) :-)
Játsszunk... • 18032012-12-14 21:49:39
De bizony, a vacsorajelentben, két másik idézettel egyetemben. A Non piú andrai-kezdetű Figaro-ária hangzik fel a zenekarban.
Játsszunk... • 18012012-12-14 21:46:00
Így van, Mimi áriájának kezdősora hangzik el kétszer is, a szerző itt saját magától idéz .
Játsszunk... • 17992012-12-14 20:39:08
Igen, az egyik valóban a Pikk Dámában van, de mindegyik más-más operában hallható, nem egyben mind a négy. :-)
Játsszunk... • 17972012-12-14 20:11:51
Eddig nem adtam fel rejtvényt, de most kedvet kaptam, íme:
Kinek melyik operájában hallható egy-egy zenei idézet az alábbi művekből?
Mozart: Don Giovanni
Mozart: Figaro házassága
Grétry: Oroszlánszívű Richárd
Puccini: Bohémélet

Játsszunk... • 17802012-12-12 15:44:05
Massenet Werther-je kezdődik úgy hogy a gyerekek egy karácsonyi dalt gyakorolnak - nyáron.
Játsszunk... • 17292012-11-28 10:13:41
Berg Wozzeck-jében a doktor monológja.
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)