vissza a cimoldalra
2018-08-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61014)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2282)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (758)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (984)
Élő közvetítések (7342)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1464)
Franz Schmidt (3166)
Birgit Nilsson (36)
Erkel Színház (9452)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (302)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (155)
A nap képe (2077)
Pantheon (2243)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6677)
Opernglas, avagy operai távcső... (20129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4330)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (93)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2837)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: lámpaoltogató
Leírás:
Honlap:
   


lámpaoltogató (122 hozzászólás)
 
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66072018-05-28 06:38:48

Kedves Héterő, az ominózus két mondat - "Zenei olvasatomban Elvira nemcsak tragikus, hanem tragikus alkatú nő is. Aki számkivetettet, törvényen kívülit (banditát, cigány dalnokot) szeret, általában az" - valóban megmosolyogtatóan sajátságos, mintha azt mondanám, akik szeretik a barátfülét, azoknak általában kék a szemük.  Egyébként különös az egész írás. Bombasztikusan negatív cím után pozitív okfejtés, három kiváló férfi főszereplő, jó zenekar, jó karmester, s a bírált színreállítás is elfogadhatónak találtatik végső soron. Mindez, s a primadonnáról leírt mondatok vállalhatatlansága azt sugallja, hogy talán maga IVA az, aki recenzióját a kritikusi túlzások, inkonzekvencia paródiájának szánta, s Pál Tamás fején találta a szöget: ezt az ópuszt nem szabad komolyan venni.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25362018-05-27 09:56:52

Kedves IVA fórumtárs! Nadia Cerchezt öt különböző szerepben volt alkalmam megcsodálni Szegeden. A Ladyben és a Toscában hangadása mint a tőr, kevés vibrátó, Leonorában és Elvirában lágyabb, vibráltabb hangszín, Margit szerepében brilliáns, szinte koloratúr-szopránra emlékeztető éneklés, sűrű, ám mégis finom tremolókkal a szükséges frázisokban. Alkalmatlanságot emlegetni az ő esetében felér egy becsületsértéssel. Egyébként tegnap adták át a színházban a Dömötör-díjakat, a közönség voksolt, László Boldizsár a legjobb énekes, Toronykőy Attila a legjobb rendező.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 24992018-04-30 10:56:53

Az Ernani Szegeden.



 



Tudjuk, hogy játék. A fali tablók suhognak a síneken, ahogy ki- meg betolják őket, érkezéskor nagyot csattannak. Toronykőy nem rejti véka alá, hogy amit látunk az nem valóság, hanem mimézis. A nagypapa karosszékében éneklők arca időnként tizedmásodpercnyi késéssel kivetül a falra, a meseszép színes öltözékek között a saját hangjukat lomhán követő kifejező arcok szürke-fehéren ringatnak bele a hajdanvolt világba. Nagy lelemény ez az üzenőfal, ottléte, működése egyértelműsíti a jelenidőt, míves kivitelezése, arányai viszont mély intenzitással teremtik meg a mű világát. Inspiratív környezet a szereplőknek, segít a figura kibontásában, ugyanakkor leleplezi túlzásaikat. Ez utóbbiakból kevés van. László Boldizsár ugyan megkockáztat egy-két operettes gesztust, ám éneklése olyan remek, hogy ilyenkor megbocsájtóan félrenézünk. Turpinszky közelebb jut a főhős személyiségéhez, de vokális teljesítménye elég problematikus. Ádám Zsuzsának még tanulnia kell a színpadi létet, káprázatos éneklése azonban egy dimenzióba emeli a tapasztalt „nagyokkal”. Mert azok vannak ám. Nadia Chercez pontos, minden maníroktól ment, erős, drámaian kemény alakítása-éneke, Cseh Antal, aki mindent-bíró, alázatos-lelkiismeretes énekesből fülünk hallatára válik jelentős művésszé, és Kelemen Zoltán, aki az egekbe repíti az előadást az „O sommo Carlo” lenyűgöző metamorfózisával. Jó a kórus, bár néha lötyög, nagyszerű a zenekar. A szegedi társulat – nézzünk végre szembe az igazsággal – már évek óta nem létezik. Az ilyen kiemelkedő produkciók alkalmából emlegetjük társulatként azokat a művészeket, akiket Pál Tamás kivételes művészete kohéziós erőként fog össze a szegedi színházban. Rebesgetik, hogy Pál a távozás gondolatával kacérkodik a kialakult helyzetre való tekintettel. No comment.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 24332018-01-27 12:24:11

Szeged, Carmen 2018 január 26.



 



Gyanítom, hogy Keszég Lászlónak, a szegedi Carmen rendezőjének néptáncos múltja van. Ez nem szégyellnivaló, megboldogult Sík Ferenc is úgy kezdte, s információim szerint Juronics is a Balettintézet néptáncos szakán diplomázott. Ők továbbléptek, Keszég nem, különben mivel magyarázzam, hogy Carmenjében az állandóan ott lebzselő táncművészek lépten-nyomon táncra fakadnak, ha kell, ha nem? A nyitókép katonáinak ostoba ide-oda lépegetésétől a Chanson Bohéme kávéházi revűképén keresztül a néptáncos élőképek avult, dilettáns szelleme lengi át az előadást. Keszég bizonyára elmulasztotta elolvasni a saját bemutatójához készült amúgy elég silány kis röplapot, amelyben főleg a Carmen életszagú drámaiságáról esik szó. Mert hát abból, a két összebékíthetetlen morál tragikus összecsapásából nem kapunk semmit. Sem a az unalmas díszletvilágban, sem a jellegtelen ruhákban, sem színpadi történésben, sem játékban. Marad a zene, itt szerencsére működnek a tradíciók, Gyüdi régen látott jó formában hozza a zenekart, tartja kézben az előadást, a kórus remek. A lényeget azonban a dilettáns rendezés haloványra betegítette: az éneklésre gondolok. Sajnos – bár nem énekeltek rosszul – szereplőink átélés helyett szinte kivétel nélkül csak illuszráltak, persze ki-ki a maga énektudása szerint. Egyenkénti méltatásuk ilyen szomorú körülmények között úgy érzem éppenséggel méltatlan lenne.



 



A siker nem maradt el, az élmény igen.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 37032017-07-03 10:59:53
Szegedi Szabadtéri, Tosca

Bár a rendezői koncepció úthengerként lapította a földbe, a Tosca mégis fölállt, köszönhetően a főszereplőknek és a karmesternek. Bocsárdi javára mindössze annyi írható, hogy vetített közelképei fontos pillanatokban szabadtéri méretek között is személyes közelségbe hozták a drámát. Új eszköz, lehet hogy csak egyszer használható, de működőképes. A nagy operai élményt – mert a péntek esti az volt – László Boldizsár világelső Cavaradossija, Kálmándy elsöprő hangú és svádájú Scarpiája és Rost Andrea hozta. Nem Rost Toscája, hanem Rost Andrea, aki az ostobán hamis szubrett-kokott jelmezben, a teljes rendezői melléfogás ellenére kivételes erejű, megrendítően szánnivaló nőalakot jelenített meg, mondhatni képes volt a színrevitel minden hibáját az előadás szolgálatába állítani. És nagyszerűen énekelt.
A Maestróról nehéz újat mondani, hiszem, hogy amit ő tud, azt ma senki más nem tudja.
Nem tudom kinek az érdeme a bűvös harangszó a harmadik felvonás elején, csak azt tudom, hogy ritka szép és váratlan pillanata volt egy erősített előadásnak, lám így is lehet használni a modern technika lehetőségeit. S ehhez még a Pásztorfiú édes hangocskája, remek volt. Brávó Szabadtéri, opera forever!!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 23872017-04-30 18:15:07
A szegedi Faust szombati előadását láttam, amelyet László Boldizsár magas C-je vokálisan az egekbe röpített. Ehhez járult Kendi Lajos váratlanul pazar belcantoja Valentin szerepében, és Nadia Cerchez drámai jelenléte, akinek minden megszólalása szíven talál. Csak kicsit hiányzott az ördögi G a Mefisztó-rondó végén, mert Kiss András gyönyörű basszusa így is megfelelő támasza volt az ilyen szinten ritkán összejövő insieme incantevole-nak, azaz varázslatos együttesnek. Azt csak találgatni lehet, vajon Bodolaynak mi volt a szándéka a fegyenckórussal, a vészkorszakokat idéző vetítéssel, s más a butaságokkal, még szerencse, hogy Gounod darabja nem igazi dráma, s ha van mit nézni, feszengés nélkül végigülhető a három óra. Nézni pedig van mit, a remek Walpurgis-éjt (Juronics) előadó táncos fiúk és lányok (utóbbiak igen csábos öltözékben) végig sürgik-forogják az előadást, nem unatkozunk. Meg van itt minden más, hatalmas inga (remek ötlet!), vagy Goethe és Schiller páros szobra Weimarból, hol fejjel, hol fej nélkül, ki tudja, miért. A zene szép, s Pál Tamás biztos nem haragszik meg, ha a Walpurgis egészen pazar előadását emelem ki az interpretációból, ám ez azt jelzi, hogy a Maestro éppen operakarmesterként pontosan tudja, hogy a francia stílben mi a lényeg.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 23532017-02-04 09:20:57
Rendezői kényszerzubbony nélküli Don Pasqualet láttunk a szegedi színházban. Világos vonalvezetés, remek deklamáció, a commedia dell'arte kedves némaszereplői, helyzet- és jellemkomikum egyensúlya: Sándor János színpadán évszázados derű honol, valahogy így játszhatták a darabot megírása idején. A gondterhelt korszerűség sanyarú korában előadók és közönség hálásan lubickolt a belcanto forrásvizében tegnap. Az élmény mégsem lett rendkívüli, mert Gyüdi Sándor mintha nem akarta volna tudomásul venni, hogy egy remekmű partitúrája hever előtte a pulton. Okos dirigálásából sok más mellett különösen az a pár tizedmásodpercnyi csend hiányzott, amely a pofon után a habkönnyű komédiát átlendíti a mély tragikum világába. Kár, mert az énekesek hozták a darabot és önmagukat. Kelemen Zoltán érces színeket kever a dottore cselszövő hajlékonyságához, Cseh Antal a szokványos vénember-karikatúra helyett robinsoni darabosságával lóg ki elegáns környezetéből. Kónya Kriszta szép és kedves, bár talán kicsit túlságosan gyönyörködik a saját hangjában. Horváth István énekelni és gitározni is nagyon jól tud. Nagyszerű a kórus, a „repül a pénz” virtuóz előadása az énekkari művészek odaadásán kívül valószínűleg a rendező és a koreográfus Varga József közös munkájának köszönhető. És nagyszerű a látvány, Gyarmati Ágnes díszletét és jelmezeit szívesen néztük az egész régóta várt igazi szegedi operaesten.
Requiem • 3842016-11-05 06:47:11
A nagy nevek foglyainak. Van a Youtube-on egy páréves felvétel, bizonyos Somogyvári Timea Zita énekli a szopránt gyönyörű hangon, diadalmas C-vel, bizonyos László Boldizsár a tenor, futottak még Kálnay Zsófia, Kiss András, Pál Tamás. Bármelyik sztárfelvétellel összevethető.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 23192016-10-10 08:33:57
Bánk bán, Szeged.
Galgóczynál Melinda zsidólány. Oltalomért két pajeszos-kaftános kórustaghoz szalad az első felvonásban, ők nyilván bátyjai, Mikhál és Simon Katonától. Ők a „boióthi faj”, a rendező értelmezése szerint a rekvonkviszta alatt elüldözött spanyolországi zsidó familia. Lehet, de hálistennek ez Galgóczy egyetlen fazék alól kiszökő asszociációja, s ez is eléggé fű alatt marad. Melinda fekete ruhája éppúgy telitalálat, mint az előadás összes jelmeze, amelyek a maguk furcsa, ám nagyon szép összevisszaságukban mintegy átölelik a magyar múltat és jelent, ez összecseng a mű egyetemességével. A díszlet is Juhász Katié, erős és kifejező. A rendezés kötéltánc-vakmerősséggel minimalista. A forgó alig észrevehetően moccan, a merániak lerohanásának pillanatain kívül semmi látványos mozgalmasság, a szereplők melodramatikus állóhelyzetekben énekelnek-beszélnek egymáshoz, ám ezek a képek drámaiak, s világosan értelmezik az emberi viszonyokat. Ha az énekesi jelenlét megtölti a képeket, az előadás a magasba röppen, ha nem, akkor bizony leesünk a kötélről és unatkozunk.
A topon lévő László Boldizsár, a királynő-termetű és hangú Kálnay Zsófia, az első főszerepét elképesztően éneklő Baracskai Judit nagyszerűt produkáltak, a másnapiak zömmel verték a lécet. Akiket mindkét este láttam: Kelemen Zoltán gyönyörűen énekelte Tiborcot, Cseh Antal az intrikus szerepkörben a legjobb, Réti Attila megfelelően zordon, három strófára bővített bordalát hatásos jelenetté formálta. Hanczár György atmoszférateremtő képessége rendkívüli.
Pál és a zenekar újból támadhatatlan színvonalon teljesít, Kardosnál a színvonal marad, az élmény sápadtabb, a kórus passzívabb a szokottnál.
A tapsok visszafogottak. A régi-új verzió kétségtelenül rágós falat. A megszokott zenés tündérmese helyett igazi dráma, a slágerek helyett nagyívű zenei formák. Nekem nagyon tetszik, drukkolok a sikerért.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 22542016-05-19 08:15:29
 „Manrico nem is tud már hogyan bejönni, marad a súgólyukon keresztül zajló bemászás, ki is terül, mint egy béka, pont Luna és Leonora között. Mindez annyira szürreális, hogy a gróf el is tátja száját a halottnak hitt ellenfél felbukkanásán, így eszébe sem jut megakadályozni, hogy az megint elhalássza az orra elől az imádott nőt. Azt hiszem, a karikatúrákon szereplő, nevetséges operaszínpadokról keringő tévhitek pont az efféle rendezői gyarlóságokon nyugszanak.”

Ezt írja Zéta a szegedi Trubadúr egyik kulcsjelenetéről. Nekem ez a különös megoldás volt az est fénypontja. Először hittem el, hogy a halottnak hitt Manrico megjelenése – éppen a sírból való kikecmergés no meg a zombis külső mián – valódi rémületet kelt a babonás lelkekben, s ez a rémület az oka, hogy a Manrico-hívek felbukkanásáig nem mernek hozzányúlni. Tényleg szürreális, és egy kicsit nevetséges, meg nagyon drámai – mi kell még egy jó operai jelenethez?
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 22462016-05-14 11:34:46
Az előadóművészet nélkülözhetetlen kelléke az enyhe skizofrénia.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 22442016-05-14 11:10:21
Van pesti Galgóczy és szegedi Galgóczy. Utóbbi lenyűgöző Macbethet és kiváló Bájitalt rendezett a közelmúltban Szegeden. Új és izgalmas Bánkot várok tőle (és Pál Tamástól), remélem nem csalatkozom.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 22092016-04-09 08:53:58
Az élet igazságtalan. A média jóvoltából operarajongók sokasága láthatta a salzburgi képtáras ostobaságot Netrebkóval és Domingóval, a tegnap bemutatott szegedi Trubadúr kevesekhez jut el. Kár, mert míg Hermanis félrevezeti a nézőket, Toronykőy az igaz utat keresi. Trubadúrja világos, helyenként színpadilag túlságosan is, egészében véve kicsit gyerekes, de ennek oka valószínűleg nem a rendezői meg nem felelés, hanem Verdi zseniális művének pokol-mélysége, amit nem könnyű teljes szövevényében belátni. Így is vannak telitalálatok, sorolom: Ferrando parázsló kezei, Leonóra, ahogy halottnak vélt szerelme megjelenésekor leráncigálja magáról az éppen ráadott apácaruhát, az egész Miserere-kép az éneklő halottakkal, s egy valóban fantasztikus pillanat, ahogy Azucena álmában elindul hazafelé a kézen vezetett Manricóval, ez utóbbi sirnivalóan szép. Mindazonáltal, ahogy a világításnál, itt is van hiányérzetünk: az ötletek nagyszerűek, a kivitelezés picit ügyetlen, hiányzik az artisztikum. Ám lehet, hogy ez csak a premier lázában volt így, erre mutat a tegnapi este emelkedő színvonala.
Hihetetlennek hangzik, de a salzburgi produkcióval való összevetés vokális-zenei szempontból is egyértelműen a szegediek javára dől el. Persze egy világsztárnak sem könnyű értelmesen és hitelesen deklamálni Verdi sorait, ha a színpadon épp az ellenkezője történik annak, amit mond. A szegedi művészek tegnap a megszokottnál láthatóan sokkal jobban értették, s akarták megértetni a szöveget (ez még egy jó pont a rendezőnek), s ezenfelül vokálisan is rendkívüli dolgokra voltak képesek. Ha már hasonlítunk, azért kezdem Tóbisz Titusszal, mert ő kábé épp olyan távolságban van Manricótól, mint Francesco Meli, megfelel, de egyelőre semmi ezen felül. Nem úgy Kelemen Zoltán, aki nagyságrendekkel múlja felül útját tévesztett pályatársát, Domingót, s nem úgy Nadia Cerchez, aki kislányosan esendő Leonórát formál, s a Miserere-képben levesz minket a lábunkról alakításának és éneklésének varázsával, szemben Netrebko nagyképű, erőszakos szerepformálásával. Jó Altorjay Ferrandója, őserejű Wiedemann Azucenája, nem hibátlan, de miért várnánk klasszikus csiszoltságot egy ősbölénytől? Jók az „új” zenék, nem csak a balett, de a nagyszerűen áthangszerelt katonakórus is, érdekesek a megvariált áriák.
Pál Tamás mint egy drámai őrangyal lebeg az előadók felett, fejből dirigálja a szárnyaló erejű előadást.
Hosszú, tartós sikert kívánok ennek a nagyon értékes produkciónak.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 21832016-01-16 10:47:27
Sajnálatosan rég volt utoljára figyelemreméltó opera előadás a szegedi színházban, szerencsére a tegnapi Bájital viszont nagyon is az. Galgóczy talán visszaemlékezett a Carmen utolsó jelenetére, amikor is Wendler és Szonda szívszorító közelségben, a zenekari árok peremén vívták meg végső csatájukat, s most az egész darabot a szemünk közé vágja. A zenekar hátul, ám néha a nagyobb balhé kedvéért beforog, élükön a nagy öreg, Pál Tamás ellenállhatatlan, hajszálpontos, kamaszos hadonászásával. A mű pedig, így elénk terítve, megtelik szokatlan és megrendítő érzelemmel, Trisztán és Izolda emlegetését alighanem először lehet komolyan venni a darab előadástörténetében. Meglehet, a szokottnál kevesebb a buffa, bár a női kar a második részben abból is felcsillant valami szokatlanul aranyosat. A szereplők is jók, s ezúttal bók szeretne lenni, hogy elsősorban azért, mert jól szolgálják az előadást. A két újonc közül Benabdallah remek, Benedekfy elfáradt a végére. Cseh Antal nem vette fel a kesztyűt, meg se próbált Gregor bűbájának nyomába eredni, Dulcamaraja kemény, céltudatos figura, teljesen elfogadható. A tőle immár megszokott színvonalon hozza Belcorét Szélpál, s Somogyvári gyönyörű hangja és kedvessége nagy szerepet csinál a kis Gianettából. A színház énekkarát nem lehet eléggé dícsérni. Perfekt szólamtudással, együttesként és személyenként rengeteget tesznek hozzá a darab művészi kisugárzásához. A zenekar elől is hátul is kifogástalan. Ja igen, a cselekményt Galgóczy napjainkba helyezte át, a terepszínű ruhák és a színpad rútságát azonban az ötödik percben már el is feledjük. Nagyon jó este volt!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 21722015-10-20 08:56:57
A tegnapi Figaro 2.O szegedi premierje után hazamenve rákattintottam a MÁO honlapjára. Furcsa kérdőjelek kezdtek ágaskodni lelkemben, mikor olyanokat olvastam, hogy „fordította: Hábetler András”, meg, hogy „Antonio: Hábetler András/Pataki Bence, Kertész: N:N”. A honlap gazdái nem vették volna észre, hogy a fordítás 95 százalékban Vidor Dezső klasszikus munkája, s Hábetler ott nyúlt bele, ahol sajátos verziója szükségessé tett némi átigazítást, na meg ahol el akarta sütni up-to-date poénjait? S ne tudnák, hogy a kertészt hívják Antonionak?. Ahogy leülepedett az élmény, a kérdőjelek sokasodtak.Valóban a lebutítás az opera mai népszerűsítésének legalkalmasabb eszköze? Mert ez az előadás a lesilányítás, kiüresítés klasszikus példája lehetne. Kezdem a zenével, ami ebben a lapos, mesterséges, egyenletesen középerős kierősítésben éppen hangzásának varázsát vesztette el. Ha ehhez még egy olyan lélektelenül érzéketlen hadarás is társul, amit Köteles Géza csikart ki fantáziátlanul átszabott zenekarából és énekeseiből, a Figaro tegnapi előadása Mozart zenéjét a lakodalmas rock nívójára sűlyesztette. Hasonlóan kevés maradt Da Ponte zsenialitásából. Nem állítom, hogy a Figaro – minden látszat ellenére – a könnyen érthető darabok közé tartozik. No de így összemosni a karaktereket, ennyire csak a pillanatnyi nevetési inger kiváltására koncentrálni a kabarészerzők szoktak, a tegnap látott tohuvabohu még egy igazi buffához is kevés, a Figaro pedig messze több egy szokványos vígoperánál. Mindent összevéve: ha azt akarjuk a nagyérdeműnek bizonyítani, hogy az opera nem több, mint a ma szokásos habkönnyű tv-show, nem kell félni, semmi komolyról nem lesz szó, a zene majd jól elkábít, a poénokon lehet röhögni, tessék jönni, ez a törekvés tegnap majdnem sikerrel járt. Hogy mégsem teljesen, azt a kiváló közreműködők ösztönösen tiltakozó tehetsége akadályozta meg, akik egy-egy pillanatra még ilyen hátborzongató körülmények között is képesek voltak felvillantani egy s mást az igazi értékekből. Hogy itt csak Fodor Beatrix gyönyörű formálását említem, csak azért van, mert ennek a komplikáltan borzasztó estének igazi kielemzése sokkal több helyet és időt igényelne. Végezetül: paradoxális, hogy Hábetler András bevezetőinek stílusa olyan lehetőséget villantott fel, ami valóban szolgálhatná az igazi népszerűsítést, szemben az előadáson látottakkal.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 21592015-10-03 08:29:25
Nagyon lapos Alföldi Varázsfuvolája. Ugyan ki ne tudná, hogy a bolondokházában nem leányálom az élet, különösen, ha a nővérkék ütik az embert, az ápolók meg erőszakot akarnak tenni az ember lányán. Meg azt ígéri a rendező, felszínre hozza a mű rejtett emberi viszonyait, csak hát ilyenek nincsenek. Ő maga tett hozzá egy effélének szánt „rejtett szálat”, Sarastro szerelmes bosszúvágyát a Königin iránt, amely végül a beinjekciózott nő magamegadásában konkludál. Szörnyű. A csöppet sem konzekvens halhatatlan eredeti mese sehogy sem fér bele a ráeröltetett semmitmondó nagyotakarás zsákjába. Mindnyájunk szerencséjére végül is ledobja azt magáról, s amikor Papageno – tűzről pattanva – váratlanul kiruccan a nézőtérre, elkezdünk nem törődni a koncepcióval, s örülni az előadásnak. Ez persze a feltűnően fegyelmezett, csiszolt produkciónak köszönhető (azért Alföldi keze nyilván ebben is benne van), meg egy-egy kedves, szerethető alakításnak, mindenekelőtt Szélpál Szilveszter telibetalált schikanederes Papagenojának. Elmekórtani megjelenítésében feltűnően jól hozza Taminot Hanczár György, s jó Kovács Éva Paminája is. Az már megint csak a rendezés bűne, hogy egy ilyen elvetemült hisztérikáért szerintem a világ egyetlen Taminoja sem törné magát. Jekl László sötétlelkű Sarastroként meggyőző, hangilag csak a második áriában. Vokálisan egyébként sem nyújt sokat az előadás, figyelemreméltó hangi produkciót egyedül a beugró Érdi Gabriellától kaptunk. Jók voltak a dámák – Somogyvári, Dobrotka, Laczák – együtt is, külön-külön is. Gyüdi kézben tartotta az előadást, fájdalmasan keveset megvalósítva a mű rendkívüli poézisából, ám könnyen lehet, hogy ez is a rendezői vasakarat következménye. Lánya, Gyüdi Eszter alakította Papagenát, bája, kedves éneklése, a pici szerepben is fel-felragyogó tehetsége az egész premiert jól jellemezte. Úgy éreztem, a tegnap esti megérdemelt siker a fiatal együttes tehetséges, alázatos igyekezetének diadala volt.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 20972015-07-04 10:17:47
Modern, gyári csomagolásban nyújtotta nekünk Béres Attila az Álarcosbált a Szegedi Szabadtérin.
Ettől hozzám egyáltalán nem került közelebb, sőt. Az akasztófa-domb például éppenséggel a vízművek telepét juttatta eszembe. Az se tetszett, hogy Huxley Szép Új Világához hasonlatosan alfa- béta- és gamma-lények mozogtak fegyelmezett csoportokban a színen igazi figurák helyett. Ötletek voltak, a király papírrepülős játéka veterán tisztjével egyenesen virtuóz, de még a jó ötletek is gyakran önmagukba fulladtak. Nehéz igazságot tenni: a többezres nézőteret bizonyára lekötötte a székek játéka és László Boldizsár akrobatikus ügyessége, ám a Halászdal ennél sokkal többről szól. László egyébként pályája egyik legragyogóbb alakítását hozta. Jól énekeltek a többiek is, a veterán Fokanov (miközben bájosan ripacskodott), Rálik Szilvia sok finomsággal, különösen a második áriában, s a pazar hangnagybirtokosné Wiedemann Bernadett. Szemere Zitát jó volt hallgatni, de rossz volt nézni: ezt a kedves fiatal nőt a színpadi kosztümtervezésben járatlan Náray Tamás nézhetetlen fehér amőbává változtatta. Barnaby Palmer kézben tartotta az előadást, de mélyebb zenei élményben csak a Himnusz alatt volt részünk.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 20242015-03-21 07:53:12
Tegnap este Tosca. Költőietlen tér, üresen csengenek a szavak, ijedt bizonytalanság az énekesek tekintetében. A második felvonásra kicsit javul a helyzet, Scarpia szobája egyszerűen csak ízléstelen és túl nagy, de legalább nem akadályoz (csak azt a ketrecre szerelt kampót tudnám feledni, ami csak azért van ott, hogy Tosca köpenyét legyen mire akasztani). A végére a néző feladja a reményt és csak hallgatja a zenét. Itt derül ki igazán, hogy milyen sokat vesztettünk és milyen keveset kaptunk az új rendezéstől. Siker, a mű túlélte a színreállítást, az előadók jók, de még jobbak lehetnének barátságosabb környezetben. Cerchez kis csalódás, Lupu jó, a legjobb Kelemen. A zenekar és Pál hozta magát.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 19722014-10-04 12:05:36
Nadia Cherkez (lehet, hogy rosszul írom a nevet, elhagytam a szórólapot) bámulatos hangi és zenei perfekcióval énekelte a Ladyt tegnap este Szegeden. A Gyüdi-Pál duó tehetség-érzékenysége rendkívüli (no meg a merészsége), gondoljunk csak Pasztircsákra, László Boldizsárra, (aki különben szépen adta a Macduff áriát), Kiss Andrásra (tegnap kissé sápadt Banco), Kálnayra, stb. Merészek voltak akkor is, mikor visszahívták Galgóczyt, de nyertek. Macbethje kortalanul korszerű, sötéten hömpölyög, mint a Tao. Olvasva Pál Tamás szösszenetét a műről, napnál világosabb, hogy a szerzővel beszélhette meg az első finálé letaglózó ritartandóit és a skót menekültkar megrendítő dinamikáját. Kelemenről nincs mit mondanom, darabot, sőt színházat lehet építeni jelenlegi, minden szempontból beérett tudására.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 504232014-09-25 13:19:44
Nem vagyok zenész, de akár ellenőrizte, akár nem, az első hangok után azonnal észlelnie kellett volna, hogy nem stimmel a hangnem, s hogyha ezek után nem javított, akár úgy, hogy leáll, akár úgy, hogy visszaigazítja a hangszert, mégiscsak kretén, na nem?
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 504212014-09-25 13:00:30
Nem ismerem Steinberget, de ha egy komoly operaházban megtörténhet, hogy az orgonista nem ellenőrzi a hangszert, mielőtt játszani kezdene, talán mégiscsak van abban valami, hogy több a kretén a házban, mint kellene.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 18932014-05-12 12:35:08
Rost gyönyörűen énekelt, élvezte, mennyi mindent tud csinálni a hangjával. A kemény kis japán nő figurájából, amit a Délmagyarban beigért, semmit sem hozott. László Boldizaár nagyságrendekkel volt jobb, mint korábban, Kelemennek meg szép a hangja. Mindent összevéve, rendkívüli operai este volt, mindazonáltal Butterfly-specifikumomból lehetett volna több
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 18872014-05-03 11:27:34
A Primavera közönségdíj a szegedi Boccanegráé, hurrá!!!
Erkel Színház • 45862014-05-03 11:25:03
A Primavera közönségdíj a szegedi Boccanegráé, hurrá!!!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 18392014-04-12 09:31:48
Megkérdeztem zenész barátaimat: Szemere Zita magas „Asz”-t énekelt játszi könnyedséggel a tegnapi Hoffmann-bemutatón. Annyit már én is tudok, hogy ez hat komoly lépéssel följebb van, mint a híres-hirhedt magas „C”. Már ezért is bőven kijár az elragadtatott taps és brávózás, ám Szemere Zita ennél sokkal többet ad. Olimpiaként felismerhetetlenre maszkírozva, színre kerülésének első pillanatától árad belőle valami megmagyarázhatatlan. „Színre kerül”, mert a színpadra tolják egy guruló labor-ágyon. Alig látszik belőle valami, de mégis ott van. Aztán felállítják, szembenéz velünk, és mi hálát adunk az égieknek, hogy mi meg itt vagyunk a színházban. Utána a pazar éneklés.
A többiek is nagyon jók, megkockáztatom, hogy igazából a kiváló előadógárda teszi a szokottnál élvezetesebbé Juronics rendezését. Az „új verzió” működik, szerintem dob a darabon.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 18072014-01-19 09:29:50
Fórumtársak kifogásolták, hogy túl szépeket írok a szegedi produkciókról, és tessék, már megint...
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 18042014-01-18 08:56:09
Kicsit kínos, de a szegedi színház már megint nagyot dobott, a Hamupipőke kitűnő. Toronykőy, a rendező egy csavarintással a mába emelte a darabot, de úgy, hogy tulajdonképpen hozzá se nyúlt a meséhez. Unalom egy percig se, s időnként vannak egészen ragyogó ötletei. Ilyen jól kitalált Dandini figurát például még nem láttam. S minden jól megy, pörög az elejétől a végéig. No persze ehhez kellett Pál Tamás, akiről már nem is merek írni, elég legyen annyi, hogy a szünet végén lementem az árok közelébe megnézni, ki kontinuozik ily kitűnően, nos, a cembalo a karmesteri pulton díszelgett. Kálnay-Cenerentola valószínűtlenül érett ahhoz képest, hogy kezdő, konzis tanárnénije drukkolt neki a nézőtéren. De jók a többiek is, meglepő Cseh Antal magabiztossága, csak most jut eszembe Gregor, előadás közben teljesen lekötött a remek Magnifico-alakítás. Jó volt hallani a "díszesebbik" Alidoro-áriát Altorjaytól, kedves a két gonosz lány, Horák és Gál-Wéber, kicsit szürkébb a vártnál Szerekován Ramiroként. Eltekintve egy-két vastagabb kürthangtól, a Szegedi Szimfonikusok kamaraméretben is kitűnőnek bizonyultak, nem kevésbé a férfikar. Igazi buffó, igazi bel canto, igazi Rossini, gratulálok!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 17872013-12-17 22:30:52
Örömmel konstatáltam, hogy a nov. 5-i Verdi Requiem fölkerült a youtube-ra, így a kedves fórumtársak képet kaphatnak a szegedi Verdi-produkciók nívójáról. A Boccanegrát is megnézhetik még jó ideig az Arte Live Web-en, eldönthetik, túloz e a lokálpartióta szegedi kritika, vagy sem.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 17862013-12-17 16:27:02
Kedves Tejberizs,a Szegedi Nemzeti Színház (igazgató Gyüdi Sándor) október 10 és december 7 között szinre vitte a Simon Boccanegrát új bemutatóként, felújította a Rigolettót és a Traviarát, valamint koncertszerúen előadta a Luisa Millert. A színház előcsarnokában helyet adott egy igen értékes évfordulós Verdi-installációnak. a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Vaszy Viktor kórus (művészeti vezető mindkét helyen Gyüdi Sándor) november 5-i bérleti előadásán a Requiem hangzott el tehetséges fiatal szegedi szólisták közreműködésével. Melyik magyar városban adóztak ilyen komoly produkciókkal az évfordulónak?
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 17732013-12-07 17:10:45
A tegnapi Luisa Miller szinte jutalomjátéka volt annak a három énekesnek, akik a hátukon vitték a Szegedi Verdi Heteket, Miksch Adriennek, László Boldizsárnak és Kelemen Zoltánnak. A többiek sem voltak méltatlanok a rendkívül nívós sorozat szelleméhez. No és micsoda zene, micsoda darab! Gyüdi Sándor igazgató-karnagy minden dícsértetet megérdemel, hogy színházát a honi Verdi-kultusz egyik központjává tette.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 17582013-11-24 21:41:09
Kedves Telramund, nézzen meg egy-két szegedi előadást személyesen, rögtön meggyőzőbb lenne mindaz, amit a produkciókról mond.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 17412013-11-07 08:41:44
Megkockáztatom, hogy az évfordulós Verdi-Requiem-dömping nézői közül azok jártak a legjobban, akik november 5-én a Szegedi Nemzeti Színházban hallgatták a gyászmisét. Mindenesetre a pár nappal ezelőtt a Mezzon látható Barenboimos, Kaufmanos produkció gőzhengernek tűnt a Pál Tamás által dirigált, minden álpátoszt nélkülöző, megrendítő élességgel fogalmazott, árnyalatos remekléshez képest. De nem is róla akarok írni, hanem a szólistákról, akiknek kiválasztása újabb bizonyíték arra, hogy Pál és a szegedi zenecsinálók következetesen állnak az itt végző fiatal énekesek háta mögött.
Somogyvári Tímea Zita váratlan, örömteli ajándék. Hangjának szépsége, az énekében rejlő gazdag érzelmesség meghökkentően biztos énektudással párosul, ilyenkor érzi az ember a magas C mélyebb értelmét. Kálnay Zsófia átélése már most lenyűgöző, intonációja, technikája még biztos javulni fog. Ha László Boldizsár mindig ilyen komolyan venné önmagát, ha rendkívüli tehetségével mindig így érezne rá a feladat rendkívüliségére, a nagy tenoristák sorába léphetne. Kiss Andrásnak pedig szurkolunk, hogy segítség, támogassák, bízzanak benne, amíg értékes hangja és rokonszenves mackó-személyisége szuverén művészegyéniséggé érik.
Nehezen felejthető este volt.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 17172013-11-02 16:39:14
Az Arte Live Web-en a szegedi Boccanegra a nézettséget illetően a klasszikus műfajban jelenleg a 2., minden műfajt beleértve (jazz, népzene, pop, stb) a 12. helyen áll.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 17062013-10-29 11:43:34
A kritikus szomorú kötelességének érzi megállapítani, hogy a Boccanegra méltatlan az Armel versenyhez és a szegedi társulat hagyományaihoz. Én pedig kellemes kötelességemnek tartom a Momus olvasóít tudósítani arról, hogy a fentnevezett méltatlan produkció a kritikus által látott előadáson, okt 10-én frenetikus sikert aratott, valamint elnyerte az Armel civil zsűrijének díját.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 16832013-10-11 11:01:14
Élmény volt a tegnap este, s bár elsodort, sokáig nem tudtam megfogalmazni, hogy miért. Reggelre kelve világos lett a kép. Eddig azt hittem, értem ezt a gazdagon bonyolult műalkotást, s a tegnapi "rekonstruktív" előadás rádöbbentett, hogy mégsem, s ezt valahogy nagyon jól esett felismerni. Tisztán és pőrén, egyértelműen szép helyszíneken tárták elénk ezt a homályba vesző történetet, amelyen ezek után még sokáig fogok gondolkozni. Azt hiszem, hogy Pál Tamásék éppen ezt akarták. Ehhez persze kellet a lenyűgöző erejű megszólaltatás. Éljen Miksch, éljen Pál és a többiek, köszönöm, jól vagyok.
Olvasói levelek • 101002013-10-05 16:44:07
T. Szerkesztőség, ha nem tévedek, a Szegedi Színházban ma kezdődik az idei Armel-fesztivál. Az Önök mai Műsorajánlatában viszont semmi sem olvasható. A mai számot már nincs értelme javítani, de a következőkben jó lenne számon tartani ezt a mindenképpen figyelemreméltó esemény-sorozatot.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 483262013-09-22 11:57:11
Amikor egy túlburjánzó közepes rendező jegyez egy produkciót, szinte törvényszerű, hogy nem láthatunk nagy alakításokat. Manolov és különösen Abdukayumov szürkesége nem hozott igazi fényt a talmi sziporkaözönbe. Csak Fodor Beatrixre kellett odafigyelni, de rá nagyon,
Pál Tamás, karmester • 1272013-04-28 08:31:08
Martuni fórumtárs biztos meg fog róni, de én is Pál karnagy úr dícséretét szeretném zengeni. Múlt keddi koncertjéről hiába vártam a kritikát a Délmagyarban, s pár szó kikívánkozik belőlem. Választott szakmám (pszichológia) felől tekintve, Pál Tamás ritka megnyugtató dirigens. Na nem abban az értelemben, hogy előadásából hiányozna a szenvedély, nem lennének csúcspontok és szélsőségek, nem erről beszélek. Pusztán arról van szó, hogy a karnagy úr besiet, meghajol – elég ügyetlenül - , szembefordul a zenekarral, felemeli a kezét, s akkor én abban a boldog nyugalomban dőlök hátra, hogy most biztos nagyszerű dolgok fognak történni. Ez most is bejött, a szimfonikusok nagyszerű formában játszottak. Ez sem véletlen mert Pál Tamás igazi antisztár, koncertjén nem magára akarja vonni a figyelmet, hanem a muzsikára, amely a keze alól árad. Rendkívüli személyisége nem egyszer éppen akkor villan be az emlékezetbe, amikor nem ő áll a pódiumon.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 16382013-04-22 17:08:43
A szóbanforgó előadás minden valószínűség szerint az április 18-i lehetett, ott voltam. Ezen Réti volt a címszereplő. László a Herceg és Szemere énekelte Gildát. Réti immár visszaeső bűnösként gyötörte meg a publikumot és szereplőtársait, László jól hallhatóan beteg volt, ezért a La donna mobile egy fülsértő hangnemváltással került mélyebbre, nehogy kínos helyzetbe hozza a tenoristát. Erre különben számtalan előadáson van példa. Szemere még ilyen háborús körülmények között is nagyon szép Caro nome-t énekelt. Ami Pál Tamást illeti, választhatott, vagy ráncigálja a zenekart, hogy a követhetetlen Rétit hajszolja, vagy nem torődik vele, s megy a maga útján, ha éppen megteheti Erre is, arra is volt példa. Az előadás még így is közönségsikert aratott, ez hozzátartozik az igazsághoz.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 16202013-03-24 20:32:30
Rigolettók Szegeden.

Már jó régen nem történt semmi figyelemreméltó a tiszaparti társulatban, most aztán ránk zúdult ez az előadás. Zúdult, írom, mert a dinoszaurusz-jellegű hercegi trónszék (Kentaur alkotása), amely a függöny felmenetelekor tornyosul elénk, s felvonásról-felvonásra félelmetesebbé válik annak ellenére, hogy folyamatosan pusztul, pusztítják, csupaszítják, a végén - sebesült (rendezői) ballábát felrántva - zuhanni kezd felénk, szerencsére az összecsapódó függöny (na meg a tréger, amely tartja) megfékezi. Nem úgy a tapsvihart, amely véleményem szerint mindkét este többé-kevésbé jogosan ünnepelte az előadókat.

Mert hát van itt sok minden, ami operai szem szájnak ingere. Maga a monstrum-trónus, amely hajaz az immár több évtizede divatos nemzetközi zenedrámai díszletvilághoz, s a hatáskeltésen kívül még azt a kellemesen bizsergető érzést is felkelti a nézőben, hogy ezek itt mennyi pénzt, munkát voltak képesek bevetni az előadásért. Ez jó, az opera gazdag műfaj, a látvány grandiozitása felpuhítja a lelkeket a befogadáshoz. Juronics ez irányú adottságai jelen esetben hasznosan működtek, ám rögtön hozzáteszem, rendezésének vannak egyéb erényei is. Mindenekelőtt, hogy színpadilag szinte az egész est folyamán helyzetbe hozza énekeseit, nem állít elibük koncepcióból fakadó feladatokat, amelyek akadályozzák őket az éneklésben. Ne feledjük, Juronics Violettájának számtalanszor kellet megjárnia a Traviata grádicsait, a jelenlegi rövid lépcsőn Gilda csak egyszer megy fel fölöslegesen a bosszú-duett lassú részében, hogy hatásosabban tudjon beszámolni atyjának a történtekről.

Van más jó is a rendezésben, az utolsó felvonás nagyon hatásos, a vihar káosza borzongatóan jelen van, a világítás remek, a végső összeomlás képe, a trón maradékába kapaszkodó herceggel, a fejedelmi bíborba burkolt halott Gildával, s a végzete ellen rugdalózó Rigolettóval félelmetes. Olyannyira, hogy el is felejtjük, ami az előadás folyamán végig ott motoszkált a fejünkben, hogy itt valami nagyon nem stimmel, mintha Verdi szerint úgy lenne, hogy nem a trón pusztul, hanem az ártatlan Gilda, a vétkes-szánalmas Rigoletto, s a herceg, megégve ugyan – ezt amúgy nagyon szépen ábrázolja az előadás – mégiscsak sértetlenül sétál ki a történetből. Meg van még számtalan hiba. Kisebbek, hogy pár ügyesen megmozgatott kórus-jelenet mellett az udvaroncok a Gilda-szöktetésre csak úgy besétálnak, hogy egy hosszú-hosszú létrát hoznak magukkal, mintha tényleg a Ceprano-palota megmászásához készülnének, hogy az az átkozott szem-bekötés csak nem akar hihetően sikerülni, stb. Nagyobbak, hogy a páros jelenetek mozgásvilága bántóan felületes, s bár a koreográfia mindig jó, a mélyebb alakítást nem szolgálja (tisztelet a kivételnek, erről majd később). Ordító hiba, hogy egy olyan rendezésben, amely az operát komolyan elfogadja operának – mert hogy ez a színreállítás olyan – becsúszhatnak diletttáns, prózában lefolytatott beszélgetést imitáló jelenetecskék (Ceprano és neje, az udvaroncok egymás közt, stb).

Mindent összevéve, a szegedi Rigoletto nem lenne ilyen nagy és megérdemelt siker, ha a rendezésnek – a színháznak – nem sikerült volna ilyen nagyszerű gárdát állítani az előadás szolgálatába. Az énekesek majd mindegyike rendkívül tehetséges, s ami ennél is figyelemreméltóbb, értik és élik a művet. Ebben saját adottságaikon kívül nyílván óriási szerepe volt a rendezőnek, s valószínűleg a zenei vezetésnek is. Ezt mindenképpen le kellet írnom, mielőtt – nagy örömmel – az alakításokra térnék rá.

Kelemen Zoltán hangilag nagyszerű, alakításának egészében pedig egy szuverén énekművész megrendítő teljesítményét csodálhatjuk. A szerep minden szavát érti, minden szituációt közel tud hozni hozzánk, miközben egy pillanatra sem válik magamutogatóvá. Az a hír járja, hogy budapesti karrierje is indulófélben van, tartsa itt nálunk a Jóisten sokáig.

Réti Attila éneklése alig elviselhető, pontatlansága, bizonytalanságai néha a karambol szélére sodorják az előadást. Hogy mégis hatni tud ránk, annak bizonyára az az oka, hogy gyötrelmeit kendőzetlenül vállalja, s ez valahogy összecseng a címszereplő tragédiájával. Vastapsát a premieren semmiképpen nem éreztem érdemtelennek.

Szemere Zita belép a színpadra, s mindenki úgy érzi, érdemes operába járni, alakítását fölösleges elemezni. Jó pár pici hiba, de ezeket is egy rendkívüli tehetség követi el, a partner javít, a közönség megbocsát. Kovács Éva is nagyon jó, hangja gyönyörűen erősödik, színpadi mozgása esztétikus, biztos vagyok benne, hogy őt is szép karrier várja.

László Boldizsár rendkívül szép utolsó felvonást énekelelt, a kvartett piánóit egy nála szabályosabb karriert futó tenorista talán föl se merné vállalni. Balczó Péter sikeresen megcáfolta a tehetségében kételkedőket.

Kiss András Sparafucile-ként remek, Monteronénak túl fiatal, nem úgy Cseh Antal, aki főszerepet csinál a megalázott főúrból. Elegáns, úri bérgyilkos Altorjay Tamás, akinek hangja egyre makulátlanabb.

Nehéz elviselni Laczák Boglárka közönséges Maddalénáját, miközben egész jól énekel. Kálnay Zsófia meggyőzőbb, de talán nem ez az ő igaz szerepköre.

Kitűnőek a Borsák (Herczeg, Börcsök), Marullók (Szélpál, Tarnay), Cepránók
(Andrejcsik, Koczor), jó szereplésük, pontosságuk a zenei vezetés munkáját dícséri. Mint ahogy az is, hogy minden színpadi zene magas színten szólal meg, s leginkább talán az, hogy emlékezetem szerint itt és most Szegeden hangzott el először Verdi Rigolettója úgy, ahogy a szerző megírta, azaz egy hang húzás nélkül.

Jó a kórus, a zenekar.

Brávó Juronics, brávó Pál, brávó Gyüdi, brávó Szegedi Opera!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 16102013-01-20 09:52:12
Szegedi Nemzeti Színház, Pomádé bemutató.
Ugyan ki hitte volna, hogy Kelemen Zoltánnak ilyen humora van? Meg Altorjaynak. És ugyan ki hitte volna, hogy ez a különös kis darab ennyire időtálló. Végignevettem a másfél órát, és együtt brávóztam a közönséggel, különösen az első, pénteki bemutató után.
Úgy tudom, hogy a mű első, rádiós verziója körülbelül ilyen lehetett, a szerelmi szál (Rozi-Jani) csak az operai előadásba került be, azt hiszem – velem együtt – senki sem bánja, hogy most kimaradt. Mintha a darab végén is változtattak volna, a táncos finálé helyett a két svihák a belépőjük dallamára angolosan távozik, a póruljárt Pomádé szomorúan néz utánuk. Nekem ez is tetszett.
Amúgy talán éppen Pomádé alakja a legelnagyoltabb a főszereplők közül, két remek áriáján kívül jelenlétével szinte csak az alkalmat teremti meg a többi figurának, hogy kedvükre ragyogjanak. Azok aztán meg is teszik. A két ruhamester közül a már említett Kelemen Zoltán a változatosabb, kedvesebb, hát ha még a szövegét is értenénk. Nyársatnyelt Tóbiásként Altorjay mint egy angol úr, kabinet-alakításától el voltam ragadtatva. Jók a takácsok, különösen a Herczeg-Szélpál felállásban. Dzsufi szerepéből alig maradt valami, Somogyvári Tímea jelenléte azonban még e csipetnyi időben is elragadó, Szélpállal való kokettálásuk az előadás bájos színfoltja. Lőrincz Zoltán őrtisztként – és egyáltalán – ellenállhatatlan, ha a színpadon van felröppen az előadás.
Remek a kórus, remek a csöppnyi kamarazenekar, Kardos Gábor gondosan és kedvesen dirigál, kézben tartja és megformálja az előadást, Koczka Ferenc premierje fáradtabbra sikerült.
Ez a bemutató – Ránki szerzői kvalitásain túl – mindenekelőtt azonban Toronykőy Attila tehetségének és hozzáértésének bizonyítéka. Toronykőy nem terheli privát koncepciókkal az előadást, csak éppen észreveszi és kibontja a műben, a zenében és a figurákban rejlő lehetőségeket. Ez egyáltalán nem kevés, ha azt nézzük, hogy a mesealakokat mindenestül a rendezőnek, az előadóknak kell megformálni. A habkönnyű történetet, a könnyű kézzel megrajzolt személyiségeket ilyen jól formált hatásos előadásban, ilyen színesen, korszerűen és sokatmondóan csak egy nagyon komoly tehetség tudja színreállítani.
Szívből gratulálok Toronykőynek és az egész stábnak
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 16022012-10-16 17:38:07
A tegnapi gála és különösen az eredményhirdetés világossá tette, hogy az egyébként sem problémátlan Armel operaverseny hanyatlik. A Mezzo és a Duna tv kiszállt, a pénzdíjak megszüntek, s a díjazott énekesek harmadosztályú zenés színházban sem állnák meg a helyüket. A zsűrit minősíti, hogy a három énekes hölgy közül a leggyengébbet választotta, hogy a spanyol tenor, aki vitathatatlanul a mezőny egyetlen igazi profi énekese volt, nem kapott díjat, s végül, hogy az értéktelen, nézthetetlen, kibírhatatlan amerikai darabot hozták ki legjobb produkciónak. A közönségdíjról csak annyit, nem hiszem, hogy az ugyanerre a darabra szavazók száma elérte volna a Chénier után húsz percig tomboló nézők számát. Kár...
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 16012012-10-09 21:34:31
Végignéztem az előadást az Arte Web felvételén is. Elismerésem és jóérzésem az előadók iránt csak fokozódott. A felvétel-közvetítés szerencsésen hangsúlyozta a produkció értékeit, így például a közelképek cáfolják a pszichológiai kidolgozatlanság vádját. Rétit mimikáját, de a két versenyszereplő átélt alakítását sem lehet megrendülés nélkül nézni. Ugyanakkor jótékonyan keveset látunk a buta, ismétlődő székreállásokból, amelyek talán az egyébként nem sikerületlen rendezés leginkább vitatható ostobaságai. A zenéről csak annyit, hogy ezt a "vidéki" produkciót mind hangzásában, mind vonalvezetésében oda lehet állítani a neten található felvételek mellé. Ihletettségét illetően pedig felülmúlja azokat.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15952012-10-07 10:26:03
Jó kis szerző ez a Giordano, különösen, ahogy a szegediek adták tegnap. Fantasztikus volt a Chénier!
Giuseppe Verdi • 11652012-09-05 17:56:21
Kedves v.u.z. Guttenberg, kedves Anasztázia, arról van-e valami információtok, hogy Verdi Giuseppe... szóval, hogy ő kakukktojás, vagy miféle?
Kedvenc előadók • 24182012-08-08 17:20:47
Kelen, Kalmár, Gáti, Gregor, Vezényel Pál, helyszín a Csepeli Munkásotthon, matiné-koncert. Nem ez volt? Én másik magyar Bájital felvételről nem tudok.
Pál Tamás, karmester • 1122012-05-08 08:28:11
Kedves Zéta, én ezekhez a bemásolásokhoz egyáltalán nem értek, de most beütöttem a Google-ba a Concertonetet, megtaláltam, és az opera-rovatban ott a cikk: Reprise de Trouvére a Marseille címmel
Pál Tamás, karmester • 1092012-05-05 22:10:24
Pál Tamásról kerestem anyagot a Google-ban (nyáron lesz 75 éves!) és nagyon szép francia kritikákat találtam egy mostani marseilli Trubadúr produkcióról. Az egyik így fejeződik be: "Loin de toute routine. son métier fait la vertu de ce Verdi!" Hevenyészve: "Az ő minden rutintól mentes szakmai tudása ennek a Verdi előadásnak a legfőbb értéke!" Az újság a Forumopera, a másik a CocertNet.
Gratulálok a szegedi operabarátok nevében!
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 436672012-05-01 11:01:01
Végül is miért ne, fórumtársak? Mielőtt leírjuk a véleményünket, pozitívat, vagy negatívat, azt előbb - természetesen névvel és lakcímmel - az Operaénekesek Társasága elé terjesztjük jóváhagyás végett. A következő lépés az lesz, hogy mielőtt tapsolni kezdenénk, vagy istenmencs nem akarunk tapsolni, vagy urambocsá, ki akarunk fütyülni valakit, oldalra pillantunk a sor végére odatelepített ellenőrökre, akiket az Operaénekesek Társasága küldött ki, s azok jóváhagyó biccentése után kezdhetjük el tevékenységünket.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15752012-04-16 22:38:49
Hát azért a Rossini Stabat Mater nem egy súlycsoport a Verdi Requiemmel, de így jár az, kedves Operatikus, aki későn adja a fejét oratórium-hallgatásra. Balczó remek voimix magasságokat énekelt, Laczák Boglárkától viszont egyáltalán nem voltam elragadtatva.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15702012-03-23 08:00:53
Aligha lehet nagyobb sikere egy pályakezdőnek annál, minthogy ilyen szenvedélyesen vitatkozzanak róla.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15682012-03-22 18:19:15
A Pillangó kapcsán fölébredt mély álmából a Szegedi Operaklub. Érdekes kritika az előadásról.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15382012-03-21 08:03:01
Bóka Gábor bírálja az Opera-világban a szegedi Pillangót. Kritikája tudálékos, észrevesz dolgokat, de nem veszi észre az összefüggéseket. Leszedi a keresztvizet a rendezésről, miközben nagyon tetszenek neki az alakítások. Vajon Létay-Kiss kitűnő szerepformálása, vagy Vajda Júlia remeklése független Fekay munkájától? Kötve hiszem. Arra is kíváncsi vagyok, hány néző hagyta ott kétségbeesett felhördüléssel az előadást, mikor meghallotta, hogy Cso-cso-szán nem 15, hanem 18 éves. Nem tudom, de gyanítom, hogy Ferkay ezzel a változtatással egyrészt a szokott infantilizmust akarta kiszedni az előadásból, másrészt valóban nem szerette volna, hogy a művet a nézők a mai világ sajnálatosan szörnyűséges pedofil eseményei közé soroljál be. Akárhogy is van, ez a változtatás egy jottányit sem csökkentette a főszereplő lehetőségeit, és nem hamisította meg a drámát. Miből gondolja Bóka, hogy a ház nem a dombtetőn áll? A kiskorú néző előtt is világos, hogy a tenger, a kikötő a nézőtér felőli oldalon van (ha jól emlékszem, ez már a Kerényi féle rendezésben is így volt). Ezt zeneileg is sikerült hatásosan alátámasztani, a külső zenék, zajok (ágyúlövés, zümmögő kar, halászok kiáltásai) mind erről az oladalról hallatszanak. Az, hogy Pinkerton szinte elmenekül a gyerekkel, és észre sem veszi Cso-cso-szán holttestét, engem kifejezetten megrendített. Talán temettesse el és sirassa meg szegény kislányt, akit az ő felelőtlensége kergetett a halálba? Nem, szerintem Ferkay jól tette, hogy az utolsó pillanatokban a hadnagy kegyetlen érzéketlenségét hangsúlyozta. Bóka - mint már annyiszor - ebben a kritikájában is műveltségét kívánja fitogtatni, de csak félműveltsége lepleződik le.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15212012-03-18 08:01:09
Az előzőekhez:
László-Pinkerton, Kovács - Cso-cso-szán, Szonda - Suzuki, Altorjay - Bonzo, Cseh - Sharpless.
Bocs...
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15202012-03-18 07:54:15
Pillangó/2 tegnap este.
Felragyogott a rendezés László Boldizsárnak, és Kovács Évának köszönhetően. Előbbi kivételes könnyedséggel hozta a figurát, és nagyszerűen énekelt. Kovács vokálisan még gyengécske, de őszinte rokonszenvet vívott ki magának átélt szerepformálásával. Különösen az utolsó felvonásban múlta fölül tapasztaltabb riválisát. Szonda, Altorjay, Cseh - jeles, jó, jó. Szerekován a beteg Decsi helyett ismét remekelt. Gyüdi összetartotta az előadást, bár az érzelmes zenéket ledarálta.
Mindent összevéve: szegediek, nézzétek meg a Pillangót!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15182012-03-17 07:58:47
Tegnap este Pillangó a Nagyszínházban. A rendezés (Ferkay Tamás) alapfokon, de szépen meséli a történetet, a színpadkép, a ruhák gyönyörűek (Molnár Zsuzsa), Létay-Cso-cso-szán jó, Balczó-Pinkerton jobb, Sharplessként Kelemen kitűnő. Feltűnően jók a kisebb szerepekben Vajda (Suzuki!), Szerekován, mint Goro, és az elképesztő hangú bonc, Kiss András. Pál Tamás a kisujjából rázza ki a darabot. Az egész előadás jó, de kissé kersztüllengi az unalom.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15152012-03-16 15:50:44
Vagy talán - ami még rosszabb - törölték, s aztán némi gondolkodás után visszatették.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15092012-03-16 08:46:09
Különös ez a vita. Egyrészt ott van a szegedi színház honlapján megjelent butaság (ezt - nyilván ennek a vitának eredményeképpen - mostanra már törölték), másrészt Héterő és Tiramisu magán-polémiája Puccini drámaiságával kapcsolatban. Bár Héterő semmi ilyesmit nem állít, nekem is, akárcsak Tiramisunak, úgy tűnik, hogy megvan a véleménye a Butterfly egész problematikájáról. Én is felszisszentem azt olvasván Héterő hozzászólásában, hogy "gésának (k..nak) küld". A gésa egyáltalán nem a szó nyugati értelmében vett prostituált. Az első felvonás egyik megindító részletében Cso-cso-szán teljes nyiltsággal, mindenki füle hallatára beszél arról, hogy lett gésa. A gésa = k...a esetében erre
nem nagyon kerülhetne sor.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 14932012-03-14 08:28:55
Bocsánat... Elmélyedtem a Szegedi Nemzeti Színház honlapjának rejtelmeiben, és valóban ráakadtam a tartalmi ismertetésre, amelyben ez a mondat szerepel. Azt is kiderítettem (nem volt nehéz), hogy a szerkesztők kimásolták a Wikipédia szócikkét. Bocsánatos bűn, de remélem, hogy a saját anyagukban javítanak.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 14912012-03-14 07:05:45
Hol olvastad ezt a butaságot? Megnéztem a színház honlapját, ott ilyen mondatot nem találtam.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 14572012-03-11 09:01:19
Hajaj!
Pál Tamás, karmester • 1082012-02-04 19:21:37
Művész-blog, Pál Tamás a Budden-könyvről, érdekes!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 14542011-12-31 10:02:05
Országos, vagy helyi adó? Vagy csak valaki (esetleg a színház) felvette? Jó lenne tudni, hogy lehet hozzáférni.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 14512011-12-29 14:50:31
Ott voltam én is a dec. 22-i Rossini Kis Ünnepi Misén a szegedi színházban (vajon mért spórolták el a „kis” jelzőt a szórólapokon? Talán attól tartottak, hogy a közönség azt fogja hinni, nem kap eleget a pénzéért?), bár nem jutottam be könnyen. Csak rossz jegyek voltak kaphatók, miközben a földszint erősen foghíjas volt. Mindegy, ott voltam és nehezen tudtam visszatartani a könnyeimet a megrendüléstől. Egyetértek Fáy Miklóssal, Pál Tamás extra személyisége a magyar zenei életnek, tud valamit, amit rajta kívül senki. Ugyanakkor mélységesen sértő, amit Bretz Gáborról ír. No nem az, hogy nem tetszik neki, hanem, hogy ráakasztja a „sajtóbasszus” jelzőt. Ezek szerint mindenki,aki Bretzről jót ír, hülye, csak ő, Fáy tudja az igazságot? Ő tehát rendkívüli, transzcendentális ujságíró, aki egyedül jogosult értékelni Bretz művészetét? Szerintem Bretz nagyszerűen énekelt. Megjegyezném még, hogy számomra megható volt az is, ahogy a színház láthatóan mindent megtett ennek a nem könnyen befogadható műnek a megértéséért. Kezdve azzal, hogy Gyüdi, az igazgató a kórusban szerényen meghúzódva közreműködött, folytatva, hogy láthatatlan szellemkezek rendezték és világították a produkciót (fúj Fáy!), s befejezve, hogy egy nagy művésznő, Zalánki Rita zongorázott egy felejthetetlen szólótételt. Mindent összevéve, egyszerre vagyok boldog, hogy ott lehettem, s berzenkedem, hogy a visszajelzés, a reflexió ennyire jelentéktelen.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 14372011-10-26 17:32:08
Tegnap megvolt a Szegedi Szimfonikusok nyitókoncertje. Csajkovszkij ment, Pál Tamás dirigált. A Rómeó és Júlia nyitány elfogadható, a b-moll zgraverseny (Szekendy Tamás) feledhető, az V. szimfónia lenyűgöző volt. Ez utóbbiban Pál is, a zenekar is excellált. Miért tud ez a zenekar időnként - sajnos elég gyakran - pocsékul játszani?
Momus társalgó • 46352011-10-17 22:51:24
Most olvasom a Népszabadság online kiadásában, hogy Kesselyák Gergely, a Miskolci Opera frissen megválasztott igazgatója, kinevezése alkalmából odanyilatkozott, hogy "az opera halott". Ehhez képest ő nagyon jól él ebből a halott műfajból. Az évek során végigjárta a Miskolci Színház, az Operaház, a Szegedi Szabadtéri, s most a Miskolci Fesztivál vezetői posztjait, de úgy látszik hiába, mert a műfaj, minden erőfeszítése ellenére kiszenvedett. Csak sajnálni tudom őt is, meg a magyar operaéletet is, hogy ilyen vezetői vannak.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 14082011-10-16 21:10:15
Lehet, hogy nem farkasvakság, hanem féltékenység? A zsűri világhírű (nem ok nélkül!) magyar tagja soha nem tudott így bánni a hangjával, ahogy Miksch.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 13842011-10-07 13:36:10
Tegnap este Francesca da Rimini, mint az Armel-verseny első előadása.

Meghökkentő zenét komponált Riccardo Zandonai, s a szegedi előadás legfőbb értéke, hogy erre sikerült élményszerűen felhívni figyelmünket. Mert ugyan melyik olasz operában hallhatunk ilyen Ravel-szerű színpompát, mint az első finálé női karos zenekari dolcissimojában? Vagy a szép Paolora való várakozás zenéi a harmadik felvonásban és az utolsó szerelmes jelenetben. Vagy az a valószínűtlen ragyogás, amely ennek a jelenetnek Richard Straussot idéző taktusaiból árad? S a boldogtalanság száraz zenéi, amelyhez hasonlóakat Sosztakovics vetett papírra jó húsz évvel később. A tagadhatatlan és vállalt hasonlóságok mellett Zandonainak egyedülálló képessége a gonosz zenei ábrázolása, gondoljunk csak a második felvonásra és annak tömegdalokat idéző iszonyúan hatásos fináléjára.

A szegedi zenekar ha kellett erőteljesen, ha kellett gyengéden és puhán, teljes illúziót keltve elevenítette meg a partitúrát. Nagyon régen hallottam őket így játszani, nem hittem, hogy ilyen remek vonós szólistáik vannak. Pál Tamás kortalan és korlátlan energiákat önt az előadásba, páratlan siker az eredmény.

Remek a gárda is, Miksch Adrienn lírai szépségű hangjának elképsztő ereje van, Misura Zsuzsa, Dunszt Mária merül fel emlékezetemben. Nagy pálya áll előtte. Vadász Dániel fejlődése elképesztő, igaz, hogy a szerep mind külsőleg, mind belsőleg telibe találta. Megérdemelt sikert arat Réti, jó az újonc udvarhölgy kvartett, és jó (nem különösebben) Enrique Pina, a másik versenyszereplő.

Juronics kiváló színházismerete világos, tiszta és mégsem földhözragadt rendezéssel járult hozzá a régi újdonság honi újrafelefedezéséhez

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 404272011-09-11 21:13:01
Olyannyira igazad van, hogy ezek között az "egyes énekesek" között akadnak, akik már csak mennykőként szuperálnak.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 404242011-09-11 17:13:14
Bizonyára "ékkövekre", és nem "égkövekre", azaz mennykövekre, villámokra gondolsz, amikor az énekesekről beszélsz. Szakmailag kikezdhetetlen magyar karmesterek ma is vannak, mindenekelőtt Medveczky Ádám, akit jelentőségéhez képest hátraszorítanak, aztán Pál Tamás, akit az Opera közelébe sem engednek.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 13082011-01-24 02:28:56
Kedves IVA, hogy neked milyen igazad van!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 13042011-01-23 10:15:32
Anyegin 2, Szeged. Nagyon tetszett. El volt dirigálva (Kardos G.), de azért ebből az is kitünt, hogy a csúf zenekari piszkok nem karmesterfüggők. Réti kitűnő Anyeginje csak annak meglepetés, aki nem ismerte a művészt az utóbbi évek krízises produkcióinál korábban. Boncsér jó Lenszkíj, Magyar Sz. jó dada. Mindkét újonc Olga bevált, az elsőn Gaál-Wéber, ezen Laczák. Vajda és Altorjay most is remekeltek, Kiss A., mint Zareckij, jóval sápadtabb Koczornál. Van egy revelatív szereplője ennek a szereposztásnak: Horák Renátához hasonló színpadi tehetséget régen láttam. A "hallottam"-at azért nem tettem hozzá, mert vokális produkciója még nem egyenértékű drámai teljesítményével. Örüljön a színház. amelyik két ilyen Tatjánát tud színpadra küldeni.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 13032011-01-23 08:14:25
Kedves IVA, identitászavarom nyilván abból fakad, hogy este mikor oltogatni kezdek, még nem vagyok részeg, tehát arra emlékszem, de azonban reggel, mikor másnaposan gyujtogatok,fogalmam sincs róla, mit csinálok.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 13002011-01-23 00:42:15
Kedves László Boldizsár, én csak egy ici-pici Puccini figura vagyok a Manonból, aki mit sem tud szenvedélyről, karrierről, szóval az élet nagy és fontos dolgairól. Hajnalban eloltom a lámpákat, megiszom a boromat, nagyon elégedett és boldog vagyok, és még azt is megengedhetem magamnak, hogy meg legyen a véleményem arról amit látok és hallok.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 12942011-01-22 14:07:06
Anyegin, Szeged. Nekem nagyon tetszett volna, ha el lett volna dirigálva, ha László B. nem ripacskodja el, ha Cseh A. egy kicsit jobban énekel, no meg ha elsül a pisztoly, summa summárum, ha kicsit csiszoltabb az előadás. Mert ami fölsejlett, azaz Pál T. víziója, az több mint érdekes, néhol egyenesen hátborzongató. Pl. éppen a párbaj, meg a vége. Így is marad egy nagyszerű Tatjána, Kónya Kriszta, meg az élete legjobbját hozó Altorjay T., mint Gremin. És a kórus, kórus, kórus...(még százszor!)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 355562010-11-27 14:51:30
Kedves Piktyő, az akusztika egy szabad országban is csak egy k-val irandó, amúgy ne haragudj, persze, hogy szívesen meghallgatlak egyszer.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 355512010-11-27 13:43:23
Ha úgy kísérsz, ahogy írsz, akkor jaj szegény énekeseknek!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 12932010-11-25 11:20:33
A rendezésen nem látszott, hogy elmondta volna. Egyébként az általános lelkendezés ellenére az a véleményem, hogy Purcareteval is többett kellett volna beszélgetni a Prokofjev darab zenéjéről és tartalmáról.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 12902010-11-16 09:34:01
Megnéztem a "Tüzes angyalt", az Armel-verseny utolsó produkcióját. Egyrészt nagyon örülök, hogy ez a különös remekmű színre került végre, másrészt szomorú vagyok, mert az előadás - bármíly vonzónak tűnt - hamis képet rajzol a darabról, mind zeneileg, mind színpadilag. Purcarete mesterfokon műveli a világban nagyon divatos, bár mára kissé már idejétmúlt, képzőművészetileg lebilincselően színes, drámailag semmitmondó, általam illusztratívnak elnevezett rendezési stílust. Ez a fajta színrevitel a nemzetközi sztárénekes-csere virágzásának idején alakult ki, abból a szükséghelyzetből, amelynek egyik tényezője az volt, hogy az utolsó pillanatban érkezett sztár nem tudott és nem is nagyon akart valódi drámai helyzetekbe kerülni, számára az volt az ideális, hogy kvázi egyhelyben áll és énekli szólamát, ahogy szokta (sokszor nagyon szépen és kifejezően), másik tényezője, hogy a közönségnek azért mégis kellett adni valami színpadi élményt. Így aztán drága és szép díszletek között, jól megszervezett statisztamozgatással (a kórus, szakszervezeti jogainál fogva, szintén inkább csak énekelni volt hajlandó, megmozdulni nem) látványos, mi több világhírű előadások jöttek létre, néha nem is művészi értékek nélkül. A rendezői hatalom növekedésével ez az irányzat oda vezetett, hogy a színpadi látványvilág öncélúvá vált, a darab voltaképpen csak ürügy lett a rendezői víziók megvalósítására, annak igazi tartalmával a rendező csak hébe-hóba törődött. A magam részéről ide sorolom Kovalik Fidelióját, s véleményem szerint a Tüzes angyal színrevitele tipikus példája ennek a látszatra, s egy bizonyos szempontból valóban nagyon igényes, drámailag semmitmondó előadásnak. Nem hiszem, hogy a szegedi közönség közül bárki is csak hozzávetőlegesen is megértette volna, hogy egyáltalán miről szól a darab, a szöveg kivetítés ellenére. Az igaz, hogy ezt a szürrealista, óriásmonológokkal terhelt librettot nem könnyű követni, de hogy a rendezés ezt a lehetőséget a maga ragyogóan megszervezett, látványos, de sajnos a mű tartalmától teljesen független színpadi akcióival teljesen lehetetlenné tegye, nos, szerintem ez tévút.

Kocsár Balázs kemény vezénylése a feszes ritmusok ellenére a maga csillapítatlan hangerejével torzképet rajzolt erról a hangszerelésében is kivételes mesterműről.

Az már a szomorú eredmény, hogy - talán Cselóczky rövid szólója kivételével - egyetlen pillanat vokális élményt nem őrzök az előadásról.

sajnálom..
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 12872010-11-13 22:05:33
Érdekes kritika Szegedi Opera Klub honlapon a Traviataról
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 12732010-11-12 00:11:46
Megnéztem a Duna tv-n a szegediek Traviatáját. Profi előadás komoly erényekkel és óriási hibákkal. Maria Pakhar nagyszerű Violetta, Balczó Péter remek Alfredo, jól énekelnek, jól játszanak, közeli képeik tanusága szerint mélyen átélik szerepüket. Sergio Foresti Germontja nem üti meg ezt a mértéket. A szegediek közül Szonda Éva élmény, kis szerepében is nagy tud lenni, permier plánjai fénypontok az előadásban. Pál a tőle elvárt színvonalon vezeti az előadást, azt nem lehet tudni, hogy a pocsék hangzás az én készülékem szűk keresztmetszetének, vagy a hangmérnöki munka silányságának a gyümölcse, vagy a zenekar is ludas benne. Mindenesetre a III. felvonás előjátéka elég siralmas volt. A kórus mint mindig, most is jó.
Juronics láthatóan nem érti a darabot. Mintha egyetlen célja a mozgalmasság megteremtése lenne, ez annyira sikerül, hogy az ember egy idő után lesüti a szemét, hogy egy kicsit pihenjen. A címszereplő az est folyamán kilométereket rohangál, haldoklási jelenetében, ha jól emlékszem, háromszor futja meg a földszint-emelet akadályversenyt. A holywoodian giccses zárójelenet a virágszórással egyenesen nevetséges. A mű nincs értelmezve, mindössze a történet került át amerikai luxus-környezetbe. Kentaur láthatóan horribilis pénzekbe kerülő pompázatos díszlete és jelmezei (utóbbiak elég unalmasan uniformizáltak) semmiben nem segítik a mélyebb tartalom megértését. Violetta ugyan miért kacérkodik Alfréddal, miért engedi be a hálószobájába, mikor épp arról énekel, hogy nem enged az új, nemes érzelem kísértésének. És ugyan miért viselkedik ugyanolyan kurvásan a II. felvonás elején (ahol egyébként jelen sem kellene lennie), mint az elsőben, mikor éppen az a darab lényege, hogy teljesen megváltozott? Meg azonkívül, hogy merev és ünnepélyes, mi mozgatja az öreg Germontot? Semmire nem kaptam választ.
Véleményem félrevezető, úgy tűnhet, mintha egy unalmas, dilettáns produkciót láttam volna. Éppen ellenkezőleg, remekül begyakorolt, pontosan végrehajtott, dinamikus előadás volt a mai, talán éppen ez a bajom vele...
A két kinyitott kabalettáért fogadják hálámat, a nagyon szép bariton-strettát még sohasem hallottam előadáson... Jó éjt.
Pál Tamás, karmester • 822010-11-03 15:00:36
Na végre, ráférne a Fórumra egy-két hozzászólás ilyen stílusban és ennyi tudással.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 329772010-08-22 13:07:57
ЮРОДИВЫЙ (ejtsd: jurógyivij) = félkegyelmű, bolond. Az orosz értelmező szótár szerint a nép azokat a zavarodott elméjűeket nevezi így, akiket többé-kevésbé szentnek tart.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 12642010-07-15 08:41:36
Mint afféle bolond szegedi operabarát, horvátországi izzadásomat megszakítva átrándultam Triesztbe, hogy megnézzem a szegedi-trieszti Csárdáskirálynőt. Egész jó volt, no de nem ezért fogtam tollat. A kezembe akadt a színház 2010-11-es műsorterve, s izgalommal kezdtem keresgélni Keszei Bori művésznő nevét, hiszen nemrég olvastam az operaportálnak adott iterjujában (Csák Balázs jegyzi), hogy Triesztben jövőre két darabban is fellép, a Szerelmi Bájitalban és a Don Pasqualéban. Elszontyolodva konstatáltam, hogy az említett darabok egyike sincs műsorra tűzve, Donizettitől a Lucia megy, s Keszei Bori nem szerepel a felkért művészek között, Boross Csilla fog Violettát énekelni a Traviataban. Ejnye-ejnye Keszei művésznő! Erre mi szükség van?
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 10162010-01-24 14:20:00
Ory – 23. szombat.

Egy remek Grófnő, Barabás Annamária! Ihletett, odaadó, színpadra lép és mindenki kihúzza magát, jobb lesz az egész előadás. Kistermetű és mégis drámai, aztán kacsint egyet, kedves ügyetlenséggel keresztülgázol a színpadi növényeken, s a nézőtér dől a röhögéstől. Gratulálok szegedi operai főnökség, újból telitalálat!

Nagyon jó a tenor, Horváth István. Nem egyszerűen teljesíti a magasságokat, hanem szépen fényesen énekel a C-ken és a Cisz-eken, humora is van.

A többiek? Hát... Tóth Juditot, Koczor Kristófot, Nánási Helgát alig hallani, Ducza, mint fent, Réti Attiláról pedig jobb nem beszélni. Vagy egyáltalán nem neki való Raimbaud szerepe, vagy – s ez a rosszabb, de valószínűbb eset – valami szörnyű baj van az egész éneklésével. Bár ne így lenne, szívből drukkolok ennek a valamikor nagyígéretű fiatalembernek.

Kardos Gábor egy jó I.felvonást és egy széteső II.-at vezényelt, a zenekar jobb volt, mint pénteken.

Anger Ferencnek meg kellene fontolni néhány korrekciót, vagy húzást, meg lehetne szabadulni sok unalmas perctől, hadd érvényesüljön jobban a sok kedves ötlet.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 10152010-01-23 14:46:19
Ory-bemutató, jan.22, péntek este.

Különös darab, cselekménye alig van, inkább zenés bohózat, mint opera, ám a zene lenyügözően zseniális. Ehhez képest a rendezés túlsúlyos, olyan mélységeket próbál sejtetni, amelyek nincsenek a műben. Az előadás szörnyű vontatottan indul, aztán, a grófnő belépőjétől kezdve megelevenedik, s innen kezdve a felvonás végéig ötletes és izgalmas. A II. felvonásban is vannak remek jelenetek (pl. a Gróf és a Grófnő duettje, ahol Ragonde „tolmácsol”), de később itt is megjelennek az ötletszegény ismételgetések, s a finálé sem elég hatásos, igaz, Rossini is elsüti a patronjait a finálét megelőző tercettben.

Cseh Antal, Szonda Éva nagyon jó, Altorjay sem rossz, Ducza Nórából idővel jó profi énekes lehet, most még nem az, Alice kis szerepében nagyon ügyes a kezdő Horák Renáta.

Szerekován János, mint Ory, minden porcikájában érzi a színpadot, a magasságai is megszólalnak, igaz, nem túl szépek.

Keszei Bori grófnője szép alakítás, különösen a kantábilis részeket énekli megragadóan, a virtuóz menetek is megvannak, mégis, az egészben van némi hányavetiség, ettől a nagy siker el is marad.

A zenekarból időnként ijesztő rézfúvós hangok szólnak, amúgy Pál Tamás remekül kézben tartja az előadást.

Jó volt ott lenni, sok sikert a produkciónak!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 9192009-11-07 14:16:19
Pál Tamás lendületben! Mai blogjában Bóka Gábort szedi ízekre.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 9142009-11-05 15:22:01
Én kétszer láttam, a második szereposztással egészen katartikus élményt nyújtott. Nem tudom mennyi Pál Tamás érdeme a szereplők animálásában, de a Boncsér-Geiger-Cseh-Kiss kvartett láthatóan igazi átéléssel énekelt és játszott. Meg kell jegyeznem, hogy fiatal énekestől ilyen merészen "halk" kabátáriát soha sem hallottam, mint Kiss Andrástól. (Idősebbtől sem)Szóval másodszor szinte úgy éreztem, a mű így van megírva. Az első alkalom furcsának tűnő megoldásai természetesnek tüntek. Azt hiszem, a végét most fejtettem meg: az élet megy tovább,a barátok (pl. Musette és Marcell) kézdik élni a maguk külön kis életét. Nagyon tetszett!!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 9092009-10-31 12:35:00
Igen, mikor belép a szobába. Ebben a rendezésben azonban mikor magához tér, fölveszi, utána jön a "buona sera", s akkor újra eldobja, szántszándékkal Rodolfo szemeláttára.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 9072009-10-31 10:24:45
Pl: Az 1. felvonásban a Benoit-jelenet inkább drámai, mint humoros, Mimi jól láthatóan eldobja a kulcsot, szóval vállalja, hogy maradni akar. A 2.-ban az anyák-gyerekek bábszínpadi jelenet, a 3.-ban az utcaseprők és társai kísértet-víziók, stb. Ahogy így sorolom, egyre jobban tetszik, ma is megyek, megnézem a másik szereposztást.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 9052009-10-31 07:28:53
Megnéztem a Bohéméletet.Izgalmas előadás, radikálisan más, mint az eredeti, de ezt úgy teszi, mintha egyáltalán nem különbözne tőle. Az énekesek jók.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 8972009-09-28 15:30:59
Ott voltam az Offenbach-bemutatón pénteken, már ha van valami köze Offenbachhoz ennek a lebutított változatnak. Nagyon nem értem, mit akar a Szegedi Nemzeti Színház operett vonalon. Deklarált szándéka szerint szakítani a megunt bécsi operettel, s rászoktatni a közönséget az ismeretlenebb, de értékes francia-angol darabokra. Ha így van, akkor mért nem nyúl a valóban értékes eredeti művekhez és mért hoz színre már másodszor silány, ostobán aktualizált változatot, ráadásul szegényes kivitelben? Én még nem hallottam a Szegedi Szimfónikusokat ilyen primitív vackot játszani, miközben az eredeti Offenbach ragyogóan hangszerelt partitúra. Az aktualizálás viszont sajna hamar öregszik. A "leesett a Tantusz" humorát a mai generáció már nem érti, mert azt se tudja, mi az a telefonfülke.
Csak sajnálni tudom Kónya Krisztát és László Boldizsárt, bármi kitűnően énekelnek, hogy efféle bántóan primitív darabokban pazarolják tehetségüket. Az előadók jók, bár sok a rutin, igazi tehetséget Járai Máté villant fel Merkur szerepében.
A baj éppen az, hogy közönségfogónak így is jó a darab. Nem kellene ilyen olcsón adni, kedves SzNSzínház!
Olvasói levelek • 71212009-08-09 13:50:30
A Café Momus szerkesztőségéhez.

Tisztelt Szerkesztőség, kérésem lenne önökhöz. A Magyar Hírlap aug. 2-i számában jelent meg Metz Katalin interjuja Vidnyánszky Attilával, a Debreceni Csokonai Színház igazgató-főrendezőjével. A beszélgetésben természetesen szó esik a debreceni operajátszásról is, s Vidnyánszky úr szájából az a meglepő kijelentés hangzik el, amely szerint: "nálunk van Magyarországon az egyetlen rendszeresen játszó vidéki operatagozat".

Szegedi operafan lévén meghökkentett ez az állítás. Vidnyánszky úr nyilván jól ismeri a szegedi operaéletet, épp ezért kijelentését nem tudom másképp érteni, mint eme operaélet szándékos, tudatos lebecsülését, tudomásul nem vételét.

Annál inkább gondolom ezt, mert Vidnyánszky úr az interjú további részében a mezzo-fesztivál döntőjéről azt az információt közli, hogy annak az idén Szeged helyett Debrecen fog otthont adni, mivelhogy "Szegeden nehézkesen ment a színházzal való együttműködés".

Biztosan tudom, - mert utánanéztem - hogy ez nem így van.

Lehet, hogy a Magyar Hírlap szerkesztőségéhez kellet volna fordulnom, de tartok tőle, hogy ők nem foglalkoznának olyan figyelemmel ezzel az üggyel, mint egy zenei folyóirat.

Ha szabad ilyet kérnem önöktől, akik láthatóan szívükön viselik a magyarországi opera ügyét, foglalkozzanak ezzel a különös történettel, éppen a szegedi és a debreceni operajátszás érdekében.

Tisztelettel
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 8912009-08-01 19:16:03
Pál Tamás megtörte a művész-blog jegét, szokása szerint operai ínyencséggel. Bízzunk benne, hogy a Bohém-rendezés a blogozó kedvét is növelni fogja.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 8372009-05-09 13:51:21
Tegnap megvolt a Berlioz-bemutató. Nagyon fegyelmezett előadás, Gyüdi remekül összetartja, a kórus újból bizonyította, hogy csodákra képes (Kovács Kornélia karigazgató mért nem hajolt meg a végén a többi alkotóval?), a szereplők is jók voltak. László Boldizsár tapasztalt profikat megszégyenítő biztonsággal bánik a hangjával, Réti remekül alakít, a hang is nagy, de sajna zörög, Érsek Dóra nagyon intelligens, de valami baj lehet az énekléssel, picit mindíg magas. Altorjay, mint mindíg, biztos és kicsit uncsi.
Színpadilag régen volt Szegeden ilyen igényes este. A - sajnos túl gyakran takaratlan - műszak csúcson volt, Kentaur díszlete leleményes.
Mindezekkel együtt, jobban mondva mindezek ellenére, az élmény elmarad. Juronics rendezése kihasználja a díszlet adta lehetőségeket, de hozzátenni a műhöz azt a pluszt, amitől ez a félig-opera fölröppenhetne, nem sikerült.
Borzalmas a fésületlen, bikkfanyelven fogalmazott nyersfordítás, amit kivetítenek. A próbamunkát talán segíti, de közönség elé ilyet nem volna szabad odaönteni.
Azért soha rosszabbat ne lássak, ne halljak, a szegedieket mindenképpen dícséret illeti.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 255982009-04-09 19:19:52
Valóban, az április 21-i és 27-i bécsi STOP- beli Fidelio előadásokra ő van kiírva karmesterként. Kíváncsi vagyok, hogy ezeket is lemondja-é betegségre hivatkozva. Kövessük nyomon.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 7432009-03-29 19:35:30
Hír a Szegedi Nemzeti Színház honlapjáról:
"A Szegedi Nemzeti Színház igazgatósága próbaéneklést hirdet operaénekesek számára minden hangfajban. A próbaéneklésre 2009 áprilisában kerül sor a Szegedi Nemzeti Színházban.
Jelentkezni április 12-ig az opera.titkar@szinhaz.szeged.hu e-mail címen lehet Kontz Gábor művészeti titkárnál. Minden jelentkezőt telefonon értesíteni fogunk a próbaéneklés időpontjáról."
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 7392009-03-21 09:23:52
Tegnap megnéztem a Gilbert-Sullivan darabot a Szegedi Nemzeti Színházban. Ha valóban az eredeti ment, – a mai vérzivataros időkben ezt sosem lehet tudni – úgy az ember csak bámul, hogy az angol, ez a nagymúltú kultúrnép mért emelte halhatatlanjai közé a szerzőpárost. Különös, de nekem leginkább a fél évszázaddal későbbi pesti kabaré jut az eszembe róla, mind értékeit, mind korlátait tekintve. Csípős verbális humor (a fordítás fantasztikus, kár hogy a felét nem érteni), egy mulattató alapszituáció, cselekményről, jellemekről beszélni sem érdemes. A szöveg valószínűleg aktuális utalásokat is rejthetett magában, a zenéből legalábbis erre lehet következtetni. Verdi, Donizetti, az akkor Angliában nagyon népszerű Mendelssohn dallamai bukkannak elő, szinte leplezetlenül, ügyesen, szellemesen tálalva.

Nem mondom, hogy egy ilyen műnek nincs helye a magyar színházi palettán, nem színesítheti egy igényes vidéki színház repertoárját. Ám ezt sikerrel csak akkor tehetné, ha az előadás – a kabaré-szerű műfaj követelményeinek megfelelően – színes, izgalmas, pontos és virtuóz. A szegedi előadás nem ilyen. A zene végig lötyög. A színlap Pál Tamást ígérte, de ő a nézőtéren nézte végig a bemutatót, az árokban Koczka Ferenc próbálta sikertelenül összetartani az amatőr nívón játszó zenekart, a kórust, amelynek a rendőröket alakító tagjait legfeljebb önképzököri előadásokon szabadna színpadra engedni. A szólistákkal dúsított hölgyek jobbak voltak. A szereplők több-kevesebb sikerrel bírkóztak a különleges feladattal, mármint, hogy cselekmény és jellemek híján magánszámokat adjanak elő szórakoztatóan. Hogy hellyel-közel mégis jól szórakoztunk, azt két nagy művésznek köszönhetjük. Vajda Júliának, aki szűkre szabott szerepében hatalmas tudással bizonyította, hogy pazar eszköztárából és határokat nem ismerő hangjából mindenre telik. Jóvoltából értettük meg, miről fog szólni a darab, annak ellenére, hogy a rendezés mindent megtett, hogy az első zeneszámot agyonmozgassa, s a szereplőt lehetetlenné tegye. A másik pompás alakítás Andrejcsik Istváné, aki az ellentengernagy virtuóz belépőjét Donizettin és Rossinin nevelkedett fölényes értéssel és lehengerlő hadaró-technikával adja elő. Gratulálunk.

Fájó és bántó Fejszés Attila éretlensége, érthetetlen, hogy egy komoly színház vezetése színpadra enged valakit, aki a szólamát nem képes elénekelni.

A rendezés szóra sem érdemes, gyermeteg ötletek, gyermeteg kivitelezésben. Mégis meg kell említeni a békának öltöztetett táncosok állandó jelenlétét, akik amellett, hogy nagyon csúnyák, komoly akadályokat gördítenek a darab lebonyolítása elé. A közönség ovációval üdvözölte kedvenceit, amiért nem restelltek bolondozni. Kérdés, hogy ennyi elég lesz-e később, amikor már nem bennfentesek ülnek majd a széksorokban.
Opernglas, avagy operai távcső... • 163392009-02-21 18:03:24
Hogy mik vannak: elszamolási_vita_a_mezzo_operafesztivál_finanszirozása_körül!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 7132009-01-24 09:49:59
No meg Pál Tamás aranygyűrűs "Szeged kultúrájáért" díjat kapott.
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:

11:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
BRAHMS: Esz-dúr kürttrió
Zempléni Szabolcs (kürt), Alexandra Conunova (hegedű), Fejérvári Zoltán (zongora)
BRAHMS: H-dúr trió Op.8, No.1
Baráti Kristóf (hegedű), Camille Thomas (cselló), Fejérvári Zoltán (zongora)

15:00 : Újhuta
Bretzeinheim-Waldbott-kastély

Szarvas Anna (fuvola)
Wespa-vonósnégyes:
Wolfgang Göllner, Árvayné Nezvald Anett (hegedű), Kóczán Péter (brácsa), Vámos Marcell (gordonka)
"Zempléni Fesztivál"
MOZART: D-dúr fuvolanégyes, K 285
MARAIS: Les Folies d’Espagne
DVOŘÁK: F-dúr „Néger-kvartett”, Op. 96

17:00 : Komlóska
Görögkatolikus templom

Akadémiai Cantus Kamarakórus (Ukrajna)
Művészeti vezető: Emil Sokach
"Zempléni Fesztivál"

19:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
PAGANINI: Caprice No.24
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű)
Ifj. SÁRKÖZY LAJOS, SZAKCSI LAKATOS RÓBERT: Improvizáció Paganini No.24-es etűdjére
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
LISZT: Paganini etűdök, S.140, No.6
Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
BARTÓK: Román népi táncok BB 68
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
BARTÓK: I. Rapszódia hegedűre és zongorára BB 94
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
Cigányzenei gyökerű művek a klasszikus zenében
Ifj. Sárközy Lajos és együttesének bemutatója

19:00 : Szerencs
Rákóczi-vár udvara

Bohém Ragtime Jazz Band
"Zempléni Fesztivál"
"A szeszcsempészek kora"

20:00 : Sárospatak
Rákóczi-vár udvara

"Zempléni Fesztivál"
A 20 éves Budapest Jazz Orchestra és vendégei
A mai nap
elhunyt:
1907 • Joachim József, hegedűs (sz. 1831)
1951 • Artur Schnabel, zongorista (sz. 1882)
2014 • Licia Albanese, operaénekesnő (sz. 1909)