vissza a cimoldalra
2018-01-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Kedvenc előadók (2819)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60415)
Társművészetek (1228)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3889)
Milyen zenét hallgatsz most? (24992)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11213)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (606)
Balett-, és Táncművészet (5449)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4152)
Erkel Színház (8786)
Jonas Kaufmann (2156)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (537)
A Porgy és Bess Magyarországon (251)
Momus-játék (5399)
Nagy koncertek emlékezete (34)
Élő közvetítések (6852)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1286)
Franz Schmidt (3026)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1192)
Kolonits Klára (1032)
Bánk bán (2942)
Operett, mint színpadi műfaj (3469)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: kothner
Leírás:
Honlap:
   


kothner (120 hozzászólás)
 
Momus társalgó • 62762017-11-26 11:13:47

Egyetértek az előttem szólóval!


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 24182017-11-22 12:47:30

A Sevillai Borbély Szegeden



 



A Mozart-da Ponte operák óta a buffa már nem pusztán karakter- és helyzetkomikum-kavalkád többé, a humor és a passzió mellett megjelenik a ráció is. A valóságalapú, kerek, logikus történet fontos szerepet kap, miközben megmarad a virtuóz vokalitás, az improvizáció, az aktualizálás. A Sevillai-ban is lényeges hogy Almaviva nem közember, hanem gróf, s szerelemből kifolyólag rangon alul készül házasodni. Rosinát magához emeli, s mint tudjuk, az itt zsémbeskedő veszélyes gyámatya, Bartolo, s a bajkeverő Basilio lakájként fog szolgálni a grófi udvarban. Egyszóval: Beumarchais éleslátó valóságábrázolása itt is jelen van, ha nem is olyan mértékben mint Mozart korábbi remekében a Figaroban. Ebből kifolyólag a szerelmi szál is őszintébb és mélyebb mint a buffa primitíven bájos holotmiglan-holtodiglanja. Talán ezért is van, hogy a habkönnyű Barbiere halhatatlan tűnik (No meg Rossini zsenialitása okán, meg még ki tudja miért).



 



A szegedi Sevillait a szereplők végigkomédiázzák, hatásosan és sikeresen, a fentiekkel nem sokat törődve. A gróf ugyanazt a rossz szlenget beszéli, mint Fiorello , s természetesen tegeződnek, mint mindenki mindenkivel, s Rosina szájából is elhangzik egy „köpni, nyelni nem tudok” az első finálé megdermedt pillanatában. Mintha minden szereplő ugyanabból a hajléktalan-szállásból bújt volna elő (az új fordítás Galambos Attila munkája). A rációval „sincs nagyon törődve”. Az „inutil precauzione”, azaz „hiábavaló elővigyázatosság”, amely a mű eredeti címének is része, az új verzióban el sem hangzik, helyette a „felejtsd el a tervet” szöveg szerepel, s ezt Rosina akkor mondja ki először, mikor még fogalma sincs arról, hogy gyámatyja el akarja venni (mert hogy egy ilyen mondat csak erre a tervre vonatkozhat). A Rágalom-ária alatt a közönség közé szétszórt, s a Bartolo házára kiszögezett röplapok Figarot gyalázzák, miközben az ária egyértelműen a grófot veszi célba. Felületességről tanuskodik az is, hogy a színház honlapján található darabismertetés Rosina helyett Susannának nevezi a női főszereplőt.



 



Az előadás zeneileg egyensúlyzavaros. A recitativókból túl sok van, a „zárt” számok, amelyek a zene lényegét adják, meg vannak csonkítva. A szegedi produkció mindkét Almavivája el tudta és el szerette volna énekelni a gróf második felvonásbeli virtuóz nagyáriáját, de erre nem kaptak lehetőséget. A „Finale Primo”-t, a darab legjelentősebb zeneszámát brutális húzással adják, a zárórész modulációja, amely a stílus és a komponista egyik legjellemzőbb kézjegye, teljesen kimarad. A recitativókra visszatérve, ha ezeket a stílusra kötelező olaszos svádával adnák elő, azaz gyorsan és virtuózan, az egyensúly nem borulna föl. No de – s itt érkezünk el a szegedi produkció leglényegesebb jellemzőjéhez – eme recitativók minden mondata, sőt minden szava meg van terhelve olyan plusz cselekményekkel és tennivalókkal, amelyek sebességüket jelentősen fékezik. Emellett jól érzékelhető az a rendezői törekvés, amely szerint a szöveget (mind a recitativókban, mind a zárt zeneszámokban) szájbarágósan kell értelmezni és hangsúlyozni, ennek kárát látja a „bel canto”, a „szép éneklés”, a kelleténél sokkal többször hallunk értelmetlenül agyonhangsúlyozott szókezdéseket és szóelválasztásokat, cantabile helyett mintha hallássérülteket akarnának informálni a darab tartalmáról. Ez a nyivánvalóan a rendező által inspirált ugatásszerű hangadás elsősorban a Bartolót alakító két kitűnő művész (Kiss András, Cseh Antal) teljesítményét befolyásolja.



 



Az előadás sikerét (mert hogy a siker vitathatatlan) alapvetően két dolog biztosította. Mindenekelőtt a darab. Rossini mestermunkája regeteg fölös terhet elbír a hátán úgy, hogy értékei mégis ragyognak, különösen, ha ehhez még jó vokális produkciók is hozzásegítenek. Mindkét tenor kitűnő adottságokkal rendelkező fiatal művész, Rab Gyula dallamérzékenységével, Hanczár György színpadi jelenlétével tűnik ki. A Figarók, Kendi Lajos és Balla Sándor komoly tapasztalatukkal segítik az előadást. Altorjay Tamás hozza régi színvonalát Basilióként, Pataki Bence ugyanebben a szerepben jelentős előrelépést mutat. Vada Juli zseniális Berta, Frankó Tünde is jó. Jók a kicsik, Szélpál és Major, mint Fiorello, Taletovics mint őrtiszt. Kovács Éva hatalmasat fejlődött, Rosinája kedves, egyéni és virtuóz. Banai Sáráról egyelőre nincs mit írni.



 



A siker másik záloga a tömérdek rendezői ötlet, az állandó nyüzsgés, amely ugyan nem a mű eredeti szellemében, hanem alapvetően annak ellenére, ahelyett, de mégis rendkívüli hatásfokkal képes ébrentartani a közönség figyelmét és biztosítani a tapsokat. Az előbbiekben minősített vokális produkciók szinte mindig csak a rájuk aggatott pótcselekményeken áttörve képesek érvényesülni. Figaro belépője alatt három markos borbélysegéd borotválja a nézőket a széksorok közt (természetesen maffiózókhoz illő fekete szemüvegben – jaj ezek a klisék!– mintha Kero harminc év előtti bakátstéri Carlos-ából lépnének elő), Rosina a belépőt Berta és Ambrogio (Nemes Roland) szünni nem akaró tevés-vevése közben adja elő, Bartolo – amúgy iszonyatosan meghúzott – áriája közben bemosakszik, s a kiirthatatlan Berta + Ambrogio segédletével kegyetlen vizsgálatra készül és így tovább... Akármilyen jól teljesítenek az énekművészek, produkciójuk szükségszerűen kísérőzenévé silányul, a nézők figyelmét a rendező vonja magára, rá kell figyelni, arra, amit ő talált ki, ő adott hozzá a véleménye szerint nyilván gyenge, megtámogatandó műhöz, s a – véleménye szerint – kiszámíthatatlan, esetleges szólistai értékekhez. Na már most Kero ezt jól csinálja. Ötletei mindig vannak, jobbak-rosszabbak vegyesen, de a hatás biztos. A szereplők jönnek mennek, a három maffiózó, ha épp nem borotvál, Rosinának udvarol, ki horgászni indul, ki tüzet oltani rohan (mert a vihar-zene alatt természetesen villám csap Bartolo házába). Mondanom sem kell, hogy a nyitány alatt szemtanui leszünk Bartolo és házanépe Sevillaba való költözésének, kicsit zavarosan ugyan, de megismerkedünk a darab szereplőivel, szóval Kero gondoskodik arról, hogy egy pillanatig se unatkozzunk, de arról is, hogy egy pillanatig se tudjunk a darabra magára figyelni, csak őrá, az ő remek ötleteire.



 



Úgy hírlik, az előadás egy szép terv első állomása. Előadták már Szentendrén, s színre kerül majd Budapesten az Operettszínházban, s más helyszíneken is, olyanokat is beleértve, ahol egyébként nincs operajátszás. A terv ötletgazdája és megvalósítója Vadász Dániel – maga is kitűnő tenor – szerint a cél: új lendületet adni a magyar operaéletnek, új közönséget bevonni az operakedvelők táborába, s nem mellesleg, új lehetőségeket nyitni a kitűnő magyar operaművészeknek. Őszintén remélem, a terv megvalósul, és tiszta szívvel kívánok sok sikert a közreműködőknek. A szegedi Sevillait látva úgy gondolom, van remény a sikerre, de a láthatóan komoly munkával létrehozott produkció arra a csapdára is felhívja a figyelmet, ami az egész remek kezdeményezést tévútra viheti. Egy opera befogadása ugyanis – csak úgy, mint a létrehozása – nem könnyű, nem egyszerű feladat. Minden egyes operai alkotás, és minden előadás számtalan tényező együttes erőfeszítésének következtében jön létre, szövegíró, díszlet és jelmeztervező, zenekar, kórus, színház, közönségszervezés, stb stb. Az eredmény is ilyen, sok, különböző oldalról megközelíthető műalkotás, amelynek értékei egycsapásra nem tárulnak fel, megértéséhez, élvezetéhez sok-sok alkalomra van szükség. Ezért hiba azt gondolni, abból kiindulni, hogy elég a nehezebben megközelíthető összefüggéseket leegyszerűsíteni, ...például egy könnyen érthető, hatásos, szaftos poénokkal tűzdelt, ám kabaré nívójú szöveggel felváltani a valódi viszonyokat mind tartalmában, mind formájában kifejező eredetit, ...vagy látványos cselekményekkel elterelni a figyelmet a zene elvontabb, több figyelmet kívánó történéseiről (vagy urambocsá' egyszerúen kihúzni azokat),... egyszóval a valódi értékeket csak részben felmutatva, egy lebutított, leegyszerűsített előadással a megértés, a hozzáférés útját a valódinál könnyebnek láttatni.



 



Ja, és el ne feledjem, a férfikar együtt is, tagonként is kitűnő volt, a zenekar és a két karnagy, Pál és Gyüdi tette a dolgát. Székely László díszlete túlsúlyos, mint az egész előadás, a jelmezek jók, de nem egyéniek, kivéve talán Almaviva énektanári szerelését.



 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 38082017-09-15 16:33:11
Szakértelem a Nyugat.hu -ban:
"Mindenki Rost Andreát várja a szünet után, de ezzel várnunk kell még, csak a Mahler G-dúr szimfónia vége felé jön ki a művésznő szinte angyali ruhában. Öröm hallgatni tiszta, fényes hangját a zenekar élén. Tipikus mahleri dallamok, harmóniák kerengenek, keveregnek a kompozícióban. Rengeteg a hangszer a színpadon, a harsona kivételével szinte minden instrument ott van: hárfa, basszusfagott, cseleszta is, sőt Bozsodi Lóránt egyenesen két hegedűt is hozott magával és felváltva játszott rajtuk. Viharszerűen keveregnek a dallamok, már az az érzésünk, hogy összeállnak egy egységes zenei képbe, de a drámai feszültség lassan feloldódik, kisimulnak a dallamívek. A mennyországba jutunk a zene sodrásával. És ahogy a szerzőtől megszoktuk, egyszer csak hirtelen érkezik a befejezés. Ez mindenkit felkészületlenül ér. Szinte zavarunkban kezdünk tapsolni, de aztán a tetszésnyilvánítás tudatos lesz, felerősödik, és vastapssá vastagodik. Megérdemelt vastapssá."
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 23982017-05-21 10:35:35
Furcsán szavaztak a szegediek. Kónya Kriszta, Kovács Éva helyett a rikácsoló Laczák Boglárka, László Boldizsár és Kelemen Zoltán helyett az ordító Cseh Antal lett Dömötör-díjas
Erkel Színház • 77042017-04-10 12:31:46
"Comparisce il Trovatore"

Vagyis: A Trubadúr megjelenik. Ez a "didascalia" - azaz szerzői utasítás található a partitúrában a Verdi mű Kolostor-képének zenei csúcspontjának pillanatában.

A szegedi operatársulat előadásáról írt maróan gúnyos kommentárjában IVA, a Momus egyik véleményvezére ezt írja:

„Leonóra kiszabadítására Manrico nem fegyveres vértezetben jelenik meg, hanem a súgólyukból kúszik elő, mint egy sebzett róka a barlangjából.”

Lássuk, csak, mit tudunk Manricóról e pillanatban: épp hogy felépült halálos sebesüléséből, Azucena a pelilai csatamező hullái közt talált rá, és vitte magával a hazai hegyek közé, hogy ott gyógyfüveivel, boszorkányos vajákosságával gyógyítgassa. Ide, a Castellor melletti Szent Kereszt kolostorhoz egyedül érkezett. Ahhoz, hogy egyáltalán ideérjen Biscaiaból, lovát, amelyet Ruiz küldönce szerzett neki nagyhirtelen, halálra kellett hajszolnia, hiszen a Cigánykép hajnalának napján kapta a hírt, hogy aznap este Leonora fátylat ölt. Amikor a legeslegutolsó pillanatban megérkezik, semmi esélye, hogy megakadályozza a Gróf leányrablását. Egyetlen fegyvere azonban mégis van.

Lássuk csak, mit mond a szöveg és a szerzői utasítás:
Leonora: Insano e qui venisti? Luna: A far ti mia! (E si dicendo scagliasi verso Leonora, onde impadronirsi di lei; ma fra esso e la preda trovasi fantasma surta di sottera, Manrico)
Leonora: Te őrült, miért jöttél ide? Luna: Hogy enyém légy! (Mondja, és Leonora felé lódul, ám közte és prédája közt megjelenik Manrico, mint egy síri szellem)

Igen, ez Manrico egyetlen fegyvere, nevezetesen az, hogy mindenki halottnak hiszi. Ruiz vezette csapatának ideérkezéséig az menti meg a felkoncolástól, hogy az általános rémület megbénítja a jelenlévőket, a Gróf sem rohan rá ellenségére, mert azt gondolja, a pokol küldte rá vissza a halott dalnokot.
 
A szegedi Trubadúr előadásban Manrico tényleg a súgólyukból kászálódik elő, szánalmasan, tépetten, sansztalanul. Toronykőy merész elhatározása, hogy a realitás, s egyben az eredeti szerzői szándék irányába löki az előadást, ebben a meghökkentő drámai pillanatban konkludál. Akinek van szeme, látja. S egyáltalán azt is észreveszi, hogy ez a színrevitel komolyan vehető kísérlet annak érdekében, hogy ennek a nagyszerű zenedrámának – amelyet a felületes előadási gyakorlat puszta vokális produkcióvá gyalult – valódi értékeit mutassa föl. Toronykőynek fontos a történet, és az is, hogy azt a nézők is értsék. Az annyit csepült, ám voltaképpen pofonegyszerű história Toronykőynél követhető és átélhető.

Az előadás másik kiemelkedő mozzanatáról IVA-nak ez a véleménye:
„Képtelenség, hogy Leonóra a legintimebb érzéseit kitáró áriája alatt ne magányosan legyen a színpadon, hanem fekvő katonák között lépegessen, akik a Stretta utolsó hangjára a földre vetették magukat, és nem tudjuk, hogy alszanak-e, vagy már a harcban elesettek hullái.”

A történet szerint a Castellor várából kitörő Manrico katonáit lemészárolják, őt magát Aliaferia várába hurcolják. Leonora valahogy el tud rejtőzni a Gróf fegyveresei elől és Ruiz segítségével elindul kedvese után. Rejtekutakon, tépett ruhában teszi meg a sok-sok mérföldet, a véres polgárháború hullái közt, miközben szerelmére gondol, s vigasztaló szavakat üzen neki gondolatban. Megrendítő, ahogy a szegedi előadás képes összekötni Leonora személyes tragédiáját az őt körülvevő világ iszonyatával.

Háromszor láttam az előadást, kétszer Szegeden, kétféle szereposztásban, s most az Erkelben a premier szereplőivel. Nem akartam írni róla, de a Momus kommentárjai meghökkentettek. IVA mellett a másik főkommentátor, Parampampoli rója meg szigorúan a művészeket. Többek közt ezt írja:

 „A szegediek tegnapi Trubadúrjára legfőképpen László Boldizsár Manricóját meghallgatni mentem, ennek ellenére tulajdonképpen vele voltam a legkevésbé elégedett. A rengeteg, válogatás nélküli mindent éneklés kezdi megbosszulni magát: fáradt, szűk, csengés nélküli hangon énekelte a szerepet, amely egyébként jó formában is határeset lenne számára. A szegedi Bánkok, a Cigánybáró próba-és előadássorozat után egy ilyen feladat előtt pihenni kellett volna, s hogy nem tette, jól hallatszott.”

László Boldizsár nagyszerűen énekelt, tessék meghallgatni a Márta által bemásolt linket. Parampampoli nekem Kiss bácsit, gimnazista korom pedellusát juttatja eszembe, aki kioktatott és rendreutasított, ha kellett, ha nem. Időről-időre közrebocsájtott, énekeseket összehasonlító példatárai pedig leginkább egy lepkegyűjtőre emlékeztetnek, aki gombostűre szúrja a tenoristákat, s az így összegyüjtött magascékollekciójával dicsekszik. S azt honnan veszi, hogy a közönség nem kíváncsi az ismételt, díszített cabalettákra? Karinthyvel szólva az 1.Közönségről, vagy a 2. Közönségről beszél, vagy mindenkit végigkérdezett? De hát akinek Nadia Cerchez éneklése iskolásnak tűnik, avval hiába vitatkoznék...




Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 35042017-02-24 07:36:14
Nem, ő valóban nem Lady Macbeth, nem Cio Cio San, nem Donna Anna és így tovább? hanem Miksch Adrienn, kiváló énekművész, aki bizonyára nagyszerűen fel tudja mérni, mire vállalkozik, szemben a te ostoba feltételezéseddel. Menj el az előadására és nyitott szívvel hallgasd meg, milyen új dolgokat fedez fel és valósít meg, hátha szétfoszlatja vélt mindentudásodat.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 580872017-01-19 10:36:15
Kedves IVA, te, aki velem és másokkal együtt álnéven írod hozzászólásaidat, nehezményezed, hogy a kirúgástól tartók félnek bemutatkozni? Neked - álneved ellenére - higgyünk, nekik névtelenségük miatt ne?
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 580732017-01-18 17:14:06
http://mno.hu/grund/az-operagyar-duborgese-elnyomja-a-panaszt-1381602

Figyelemreméltó cikk a Magyar Nemzetben
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 34062017-01-06 13:05:49
Engem igazán csak az érdekelne, hogy van az, hogy Edmond Dantes mindenről mindent tud?.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 23462016-11-21 19:38:29
A Szegedi Nemzeti Színházban 2017 február 3-ig, a Don Pasquale premierjéig nincs kitűzve operaelőadás- Gyüdi Sándor, Pál Tamás, mi történik itt?!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 23152016-10-08 07:25:07
Úgy látszik, a Momus nem ajánlja a nézők figyelmébe a szegedi Bánkot, végül is a rovat címe nem Műsor, hanem Műsorajánlat. Kár, én tegnap láttam, nagyon jó. Ma is megy, én ajánlom minden kedves fórumtársnak.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 23142016-10-07 14:37:29
Tisztelt Momus-szerkesztők, tegnap, ma és holnap Bánk bán a Szegedi Nemzeti Színházban!
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 23132016-09-22 11:31:58
Pál Tamás-interjú a Magyar Narancsban a Bánkról.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 21892016-03-20 08:39:31
Gyüdi karvezetést végzett, a kórushoz nagyon ért, a zenekar előtt béna. Ami a fellépésszámot illeti, egy rutinos együttes felkészületlen karmestert is célba tud juttatni
Pál Tamás, karmester • 1692016-03-08 07:59:11
A most futó szörnyűséges Aida rendezője ezek szerint mintha beletalált volna a lényegbe: egész rendezését paródiának lehet minősíteni
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 555852016-02-17 07:32:13
Kedves IVA, nagyra becsülöm véleményedet. mint ahogy a többi fórumtárs véleményét is. Hogy éppen a te hozzászólásod váltotta ki keserű mondanivalóm megfogalmazását, az épp annak a jele, hogy fontosnak tartom gondolataidat. Én - belülről - valóban súlyosabb gondokat látok, mint te, ennek igyekszem hangot adni. Baráti üdvözlettel Kothner a céhből.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 555172016-02-16 09:35:44
Egy fórumtársunk föltette a kérdést, találnánk-e jobb igazgatót Ókovácsnál.
Mindenki jobb igazgató lenne.
Miközben boncolgatjuk az előadások nívóját, a művészek teljesítményét, nem vesszük észre, hogy a Magyar Állami Operaház, mint művészeti intézmény megszűnt.
Programja, előadásszáma ipari méretűvé duzzadt, műsorfüzete egy nagyárúház színes katalógusára emlékeztet, amely a beszállítók ezreinek termékeit kínálja. Nincs ember, aki ilyen – a világon példátlan – gigakínálatért művészi felelősséget tudna vállalni, de még egy jó vezetői csapat is képtelen lenne erre. Csapat pedig nincs, izolált részfőnökök vannak, akik egyenként is alkalmatlanok feladatuk ellátására. Állítólag Halász Péter, ez a kisvárosi közép-kaliber megy, de vajon ki jön helyette? Valaki, aki még nem dirigált, de majd itt megpróbálja?
Hihetetlen, de igaz, hogy egy produkció rendezőjét a főigazgató, énekeseit a művészeti vezető, karmesterét a zenekari igazgató (!!!! nem a főzeneigazgató!!!!) jelöli ki, mégpedig úgy, hogy egymással nem egyeztetnek.
A hazai énekművészek február vége felé listát kapnak a következő évadbeli szerepeikről és előadásaik dátumáról, anélkül, hogy bárki a művészeti vezetésből egyetlen szót beszélt volna velük.
Egyáltalán, a helyzet leginkább Kaffka Kastélyára emlékeztet: vezetők vannak, de hozzájuk férni lehetetlen, nemhogy személyesen, de még telefonon sem.
A Ház egyre nagyobb tempóban veszti el eredeti külsejét és funkcióit. Mindösszesen két(!) zongorás szoba maradt a zenei próbák lebonyolítására, a többi helységet lefoglalta a marketing, amely dübörgő nemzetközi sikerekkel büszkélkedhet, miközben az Ybl-palota árai a magyar nézőnek megfizethetetlenek. A főigazgató belenyúlt a Ház építészetébe, termeket zárat le (a portásfülke befalazva), alakíttat át (Székely Bertalan terem) saját ízlése és céljai szerint, mi meg Szemere Zita énekléséről vitázunk, ahelyett, hogy üvöltve tiltakoznánk.
A Magyarországon példátlan nagyságú gázsik elveszi a művészek kedvét bármiféle vélemény nyilvánításától, hiszen megélhetésük függ akár egyetlen szerep eléneklésétől, még úgy is, hogy a gázsik kifizetése borzongatóan bizonytalan és állandóan késik, annak ellenére, hogy már a szerződés is a fellépés utáni 60. munkanapot jelöli meg fizetési határidőnek.

Nem sorolom tovább...

Elismerem Ókovács érdemeit (Erkel újranyitása, ifjúsági- és gyerekelőadások, stb,), de úgy látom, hogy vezetése alatt a MÁO művészi hitele elveszett, s az alkotói szuverenitás helyett az alázatos engedelmesség a művészek túlélésének egyetlen lehetősége.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 548472015-12-31 14:33:21
Abban nincs semmi figyelemreméltó, hogy egy jelentéktelen karmester rosszul vezényel. Igazából az a különös, hogy Ókovács mennyire durván és leplezetlenül választ untermenscheket a vezető művészeti posztokra.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 21792015-12-07 08:22:28
Nem állom meg, hogy ide ne másoljam Tallián Tibor 1998-as kritikájának első pár bekezdését:

"Mozart: A varázsfuvola, Szegedi Nemzeti Színház
A varázsfuvola 1998. január 27-i elõadásán a földszinti proszcéniumpáholyban helyezett el a Szegedi Nemzeti Színház titkársága. Mi tagadás, Fellner és Hellmer színháztervezõ mûvészetének eme vakfoltjáról a színpadnak meglehetõs nagy hányada látószögemen kívülre került. Közvetlenül lábam alatt tátongott a nagy, álmos, furcsa árok, s küldte fülembe a direkt hangzást; ez a helyzet nem csak Szegeden rombolja az illúziókat, melyeket zenekari színek egységérõl, a tónus nemességérõl táplál bennünk a jótékony színháztermi akusztika. S hogy keveset fogok látni, és a kellõnél többet, vagy inkább nem a kellõt hallani, azt csak jóval az elõadás hivatalos kezdõ idõpontja után tapasztalhattam meg, azután, hogy Pál Tamás a pulpitusra lépett, a bosszúság nyilvánvaló jeleivel arcán a nézõtér felé fordult, és bocsánatkérésképpen ígéretet tett: õ és együttese mindent el fog követni, hogy a közelebbrõl nem indokolt késlekedést feledtesse a közönséggel. 
Három kellemetlenség; vajon ugyanennyi rossz elõjel? Minden viszonylagos. Hogyne ülne elégedetten a kritikus a neki mégiscsak egymagában biztosított ülésen, ha a nézõtér nem egy székén ketten is ülnek, egymás ölében? Hogyne bocsátaná meg az árokból egyszer-egyszer kicsendülõ, a mû címéhez nem épp illõn, varázstalanul csupasz, szálanként számolható vonóshangokat, cserébe a biztonságot adó, egyetértést sugárzó látványért, ahogyan a mai magyar zenei szcéna fájón csekély számú érett kar-mestereinek egyike a címhez oly méltón vezeti végig a rájabízottakat a bensõséges-fenséges beavatáson - zenekart, énekeseket, minket? Ahogy az elõadás bevonja esztétikai, bölcselmi sugárkörébe, a kritikus úgy érzékeli egyre inkább a késlekedést a közmondás szerint: ez volt ama balsors, amelyen át jutsz csillagokig. 
Megannyi jel, nem ómen: Varázsfuvola-láz Szegeden. Illusztris vendég, Gregor József jelenléte néhány tizedfokkal biztosan növelte e bérletszünetes estén, jóval több, mint egy hónappal a bemutató után, de nem indokolta egymagában; komoly, de nem mogorva, kemény, de nem érzéketlen keresztapa-Sarastrója bõven, de nem aránytalanul részesedett az elõadás végén hirtelen felcsapó s tartósan lobogó sikerbõl. (És Sprechere, mert ezt a szerepet is énekelte, mondhatnám: értelemszerûen!) Azegészet jutalmazta a nagy siker, azt fogadtuk be, éltük át örömteli lelki együttmûködõ-készséggel. Befogadtuk, átéltük, anélkül, hogy minden apró részletében értettük volna. De hát ki mondhatja, érti A varázsfuvolát, a misztériumot minden jelentõs részletében! Ami jelent, s hogy mit jelent, többnyire éppen az van nekünk kínaiul. Vagy angolul, vagy németül, egyszóvalnyelveken, melyeken a beavatottak értenek, mi nem. Timothy Bench szolid angolszász férfibájt sugárzó Taminója egy különösen veszélyes helyzetben sóhajtva fohászkodik: Oh God! Vélem, nem puszta kabarécélzás az énekesnek a párbeszédek kedves akcentusa által is elárult eredethelyére. Ha jól emlékszem, az eredeti szövegben az isten (Gott) szó nem is szerepel, csak istenség (Gottheit), személy helyett fogalom, mennyiség helyett minõség. De - sugallja a kiszólás - mégiscsak üzenhet, üzennie kell a legfõbb hatalomnak, a túlhabzó játék, a szórakoztató mese rejtett hátterébõl, habár angol álnéven, köznapi, szinte frivol kiszólás-álruhába rejtezve. Másfelõl: a legmagasabb lény nevét a szabadkõmûves program ugyan tilalommal sújtja, a tételes erkölcs szabályait viszont annál naivabb igyekezettel állítja elõtérbe (Ingmar Bergman táblácskái). A tanulságok katekizmusát gyakoroltatni kezdik mindjárt az elsõ kvintettben: "Statt Haß, Verleumdung, schwarzer Galle, bestünde Lieb' und Bruderbund". A magyar nyelvû elõadásban Kovalik Balázs e maximát németül énekelteti a három hölggyel, Taminóval s Papagenóval; ha jól emlékszem, ezt, s ha jól értettem, csak ezt. Szeretetrõl, testvéri szövetségrõl szól a szöveg: ki érti? Üres szavak, hiányoznak a mai magyar nyelvbõl, minden élõ, itt és most beszélt nyelvbõl. Halott nyelv õrzi csak emléküket. A varázsfuvola saját nyelve. 
Egyetlen ilyen belátás, és alig tudom tartóztatni magam, el ne kiáltsam: zseniális. Nem kiáltom, nehogy elkiabáljam. Tárgyilagosan mondom, hogy Kovalik Balázs rendezése meghökkentõ biztonsággal találja el és alakítja színi jelképrenddé a mûvek mûvének soha nem szûnõen vonzó kettõsségét: szinte anarchikusan mesés felület alatt keresztelõ vagy konfirmációs szertartás szigorú elõírásai szerint folyik a párbeszéd emberi alaptételekrõl. Parabola létére A varázsfuvola nem restelli stílusok és mûfajok, korok és tudatformák szélsõségesen heterogén forrásából meríteni példázatait, ábrázolásait, hivatkozásait. E gátlástalan sokféleséget a kétévszázados operai megszokás alaposan lecsiszolta, összepréselte, beleszorítva a nagyszínházi-nagyoperai álméltóság s álhumor dilettantizmusába."
Pál Tamás, karmester • 1542015-11-27 07:33:50
A Tiszatáj írta Pál Tamás koncertjéről "Szimfónia a régi világból" címmel

tiszatajonline.hu/?p=88796
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 21772015-10-27 14:35:19
Marton Árpád az alábbi mondatokkal zárja bírálatát a szegedi Varázsfuvoláról:
"Szegeden ezúttal állóháború tanúi vagyunk: egy (rossz) rutinnal eljátszott zenemű szemez egy modorosan modernkedő színpadi koncepcióval, amely – hogy magát igazolja – esztétikai vezérelvvé avatja a morális értékek teljes viszonylagosságát. Rezignált agysebészek moshatják le kezükről a vért ilyen rezzenéstelen arccal, miközben halkan kitolják a sikertelen műtét áldozatát. Pilátusi credo, varázstalanított Varázsfuvola."
Található az Új Ember mellékletében, olvasásra őszintén ajánlom.
Pál Tamás, karmester • 1512015-10-26 11:28:17
Úgy érzem, hogy a Maestro beszámolója a szegedi Varázsfuvoláról kicsit az egész mai operajátszásról szó. Jól esett olvasni...
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 21762015-10-20 13:49:18
A fővárosi operai nagyipar legújabb terméke.
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 19852015-10-17 07:38:39
Olvasom a hírt, hogy kormányunk 100 millióval támogatja a Liszt Ferenc versenyt, ugyanennyivel a Marton Éva énekversenyt, 160-at ad a pécsi karmesterversenyre és még 60-at dob a Zeneakadémiának egy nyári kurzusra. Pécsett rogyadozik a színházépület, a szegedi társulatból az éhhalál elől menekülnek a kórustagok, nem is sorolom tovább, csak fel vagyok háborodva.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 21632015-10-06 16:33:53
Ha legalább eredeti lenne a rendezői látomás, de egyáltalán nem az. A tisztelt fórumtársak figyelmébe ajánlom Matthias Oldag (a Műpában Wagnert rendezett) lipcsei Zauberflötéjét 2013-ból. Kórház, kegyetlen főorvosok, erőszaktevő Monostatos. A Youtube-on látható néhány részlet alapján a hasonlóság már szinte azonosságba csap át.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 21602015-10-03 12:04:35
Sajnos, egyetlen igazán szép hang sincs a produkcióban, no persze Somogyvári TZ gyönyörű szopránját kivéve, de hát ő jelen esetben csak "egy harmad" szereplő.
A Zeneakadémián uralkodó áldatlan állapotokról... • 6942015-09-07 17:30:50
Mi lehet Batta Andrással? Lejárt kormánybiztosi megbízatása, s úgy tűnik ő is lejárt ember lett. Utoljára a kétes "Liget Kulturális Projekt" gömb-hangversenytermének szakértőjeként olvastam a nevét. Messze gurult a nagyhatalmú rektorságtól.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 533672015-08-29 07:32:07
"Szégyen, amit Verával tettek." Netalán börtönnel fenyegették, ha nem vállalja a nem neki való szerepeket?
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 21532015-08-22 08:44:19
Lőrincz Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház énekkarának egyik oszlopa úgy döntött, feladja színházi múltját és elmegy kamionsofőrnek. Távozása hatalmas veszteség, Zoli karakterszerepekben utólérhetetlen volt, nem egy előadást az ő pár mondatos szereplése tett emlékezetessé. Távozásának oka az alamizsnának is kevés nyomorfizetés, amit az énekkari művészeinek vet oda az igazgatóság. A színház műszaki személyzete hasonló helyzetben van. Nehéz megítélni, hogy ennek a megalázó helyzetnek a fenntartó, azaz Szeged Város Önkormányzatának ostoba szűklátókörűsége az oka, vagy a színház vezetésének belenyugvó tehetetlensége. Mindenesetre semmi jele annak, hogy Gyüdi Sándor főigazgató tenni szeretne valamit az ügyben. Nem mond le, nem nyilatkozik, nem harcol. Más jele is van annak, hogy igazából nem érdekli őt a saját maga által irányított intézmény. A bizonyítottan alkalmatlan botrány-főrendezőt akkor menti fel, amikor az már elkészítette a következő szezon játéktervét, s olyan csendben, hogy sajtóértekezletén meg sem említené újságírói rákérdezés nélkül. Tudomásom szerint a következő évad kiszemelt operai főszereplőinek még szerződési ajánlatot sem tett, s az operaelőadások száma lassan alulmúlja a Székhelyi-éra rekord-minimumát. Mi lesz ebből?
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 20922015-07-02 20:48:01
„Alföldi próbálja, miként lehet a végtelenül stilizált operai nyelven megszólalni új-realista színházi eszközökkel. S az előadás mutatja, hogy lehet, ha nem igazán vesszük figyelembe a zenét...
Mozart nélkül az allegória működtethető, de a zene szerkesztettsége, íve, megalapozott tetőpontjai, harmóniái megbontják a csak a történetben konstruált allegóriát. Az Esz-dúr (a nyitányban) marad a szabadkőművesség zenei jelképe, többször visszatérő fúgatémája meglehetősen ünnepélyes. S mindez a ’világ mint elmegyógyintézet’ tézishez zeneileg nehezen illeszthető.” (Jákfalvi Magdolna kritikájából)
Hát igen... Mozart, sajnos, képtelen felnőni Alföldi magasröptű koncepciójához.
Hozzászólások a Momus írásaihoz • 53932015-04-14 17:38:07
Vagy te olvastál más kritikát, hiszen operatikus épp azt mondja, hogy küllemétől eltekintve nagyon jó volt. Az meg, hogy esetleg van még nála is jobb Rafames, méltányolható véleménynek tűnik.
A díjakról általában • 9022015-03-22 22:37:32
Miközben csupa Grál-lovag vette körül... ejnye, ejnye detto
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 519782015-03-04 16:04:35
Magyar Állami Operagyár
Erkel Színház • 52912015-02-21 07:44:34
Operai berkekből úgy hallottam, hogy a szereposztások az "oszd meg és uralkodj" lidércnyomásos elvén alapulva készülnek. A rendezőket a művészeti vezető, a karmestereket a zenekari igazgató(!)osztja be. Az énekesek esetében teljes a káosz, mert állítólag Halász Péter nem vállalja a szereposztás felelősségét (vagy esetleg nem hagyják, hogy beleszóljon), így néha külsősöket, (pl. Steinberget) kérnek meg, hogy az énekeseket minősítse. Koncepció, művészi felelősség a Holdban.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 517052015-02-10 21:25:38
Nem ártana kimondani, hogy a király meztelen. Az új budapesti GMD tapasztalatlan, tehetségtelen és alkalmatlan. Az a magyar kritikusokat minősíti, hogy képtelenek megítélni a karmester szerepét egy operaelőadáson. A mérgüket nyelő énekművészekre kellene inkább figyelni, akiket karmesterük képtelen követni és segíteni, hogy aztán az előadás után leszidja őket.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 514262015-01-26 08:38:05
Nem vitték át, megtartották
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 514182015-01-25 08:28:22
Rigoletto január 14 és január 24. Miklósa perfekt és unalmas, Kálmándy nagyszerű énekes, de testi és lelki adottságai okán nehezen tud belebújni a nyomorult púpos ruháiba. Ivan Magri kellemes hangú tenor, nem több. Gábor Géza remek Sparafucile, különösen Szolnoki Apollóniával az oldalán, aki sokkal drámaibb Schöck Atalánál. A kisebbek közül kiemelkedik Egri Sándor Monteronéja, s feltünően gyenge Káldi Kiss, mint Marullo. Agache személyében a nagy operaéneklés költözik vissza a színpadra, hangja bámulatosan gazdag és kifejező, s még kicsit betegen is katartikus élményhez juttatja partnereit és a közönséget. A másik nagy visszatérő Pál Tamás, aki közel tíz év szünet után vezényelt újból a Házban. Dirigálása nem volt hibátlan, de énekeseit bölcsen és drámaian arra vezette, amerre azok szívesen mentek, s pálcája nyomán az előadás messze több lett, mint énekes produkciók összessége. Régen hallottunk ilyen bosszú-kettőst és kvartettet. Remekül működött együtt Dunajevvel, aki Magrinál sokoldalúbb, árnyaltabb teljesítményt nyújtott, s valószínűleg szerepe volt abban is, hogy Rácz Rita sokkal meggyőzőbben alakított-énekelt, mint mostanában szokott
Marton Éva • 5172015-01-02 18:27:33
Marton Éva a Nemzet Művésze. Hát nem tudom... Amikor elment, ígéretes kezdő volt. Nem kergette senki, de nem engedték volna korlátlanul külföldre, ezért hát – a nagyobb lehetőségek kedvéért – kint maradt. Gyönyörű karriert csinált, a legnagyobb házakban énekelt, a legnagyobbak között emlegették. Amikor hazajött, nem volt már abban az állapotban, hogy ugyanazt tudja nyújtani, mint fénykorában külföldön. Közben itthon a magyar operaművészet virágzott, bármennyire is akarják ellendrukkerek az ellenkezőjét állítani. Kincses, Tokody, Kovács Eszter jottányival sem értek kevesebbet Martonnál, s a magyar előadások legjobbjai bármelyik nagy operaház produkcióival felvehették a versenyt (bármennyire is akarják ellendrukkerek az ellenkezőjét állítani – mondom mégegyszer). Aki hallotta Misura Zsuzsát, vagy urambocsá' Fekete Veronikát Turandotként, semmivel sem kapott kevesebbet egy Martonos előadásnál, akkor sem, ha az említett művésznőknek soha sem volt olyan rajongói tábora, mint Marton Évának. Ez így van akkor is, ha egy nem létező műszer össze tudná mérni az előadások nívóját, s Martonnál mutatná a csúcsértéket. A magyarországi operaéletet a Magyarországon, Budapesten, Szegeden, Pécsett éneklő művészek vitték a vállukon az alatt a harminc év alatt, amíg Marton máshol volt, s futott be nagyon megérdemelt, nagyon sikeres pályát. Az itthon maradtak érdemlik a Nemzet Művésze címet, Marton Éva a maga művészetének díját – pénzben, elismerésben – megkapta már, ott és akkor, ahol működött.
Momus társalgó • 55892014-11-24 19:47:00
"Mozart zenéjét többek közt azért szeretjük, mert a zeneszerző mindent beleírt, ami egy mesterműhöz kell. A bonyolult előadási utasítások kora előtt, csupán hangokkal fejezte ki valamennyi szándékát. A kottafejek között ott van minden dramaturgiai elem, minden érzés és gesztus. Nagyon gyakran még több is, mint amennyit mi, értelmezők valaha ki fogunk tudni olvasni. Mindenesetre ha „csak” hibátlanul előadják Mozart zenéjét, a mű üzenetei és hangulatai különösebb adalék nélkül is kiviláglanak."

Azért ez egy gyöngyszem (részlet Mona Dániel Cosi-kritikájából)!
Momus társalgó • 55572014-11-20 11:43:29
Kedves IVA, sértik. Ha Shakespeare művének tüntetjük föl azt a darabot, amelynek címe is, tartalma is az eredeti mű torzítása, sértjük a szerző jogait, csak ő már nem tud perelni, jogutódai nincsenek. Hasonló esetekben a Bartók-jogutódoknak nem egyszer sikerült megakadályozni a Mester műveinek hamisított előadását.
Momus társalgó • 54862014-11-15 07:58:58
Kedves IVA, ez egy alapos félreértés. Bárki írhat A Kékszakállú Herceg Vára címmel új operát, de ha leveszi Bartók művéről a címet, és helyette odaírja, hogy Várkastély a Kárpátokban, azzal bizony alaposan megsérti a szerzői jogokat.
Alexandru Agache, a bariton • 292014-10-28 15:06:34
Immenso Fa...Agache!!!
A díjakról általában • 8552014-08-21 17:30:27
Nem könnyen, de megtaláltam. Nem ott, ahol a többi művész-kitüntetés található, azaz EEM, Vigadó, hanem a honvédelmi miniszter által kiosztottak listáján, katonák között. Érti a fene, de azért bocsánat, kedves Mérei Tamás, gratulálok.
A díjakról általában • 8522014-08-21 07:55:54
Tudja valaki, hogy Mérei Tamás csellóművész, a Savaria Szimfonikusok igazgatója miért híreszteli-híresztelteti magáról, hogy Lovagkeresztet kapott?
A díjakról általában • 8512014-08-21 07:55:49
Tudja valaki, hogy Mérei Tamás csellóművész, a Savaria Szimfonikusok igazgatója miért híreszteli-híresztelteti magáról, hogy Lovagkeresztet kapott?
Momus-játék • 46242014-07-05 21:11:43
Szerintem az aktuális kérdés hibás, a megadott paraméterek egyértelműek, de nem színdarabra vonatkoznak. Hogy mire, azt a játék kedvéért nem árulom el.
Pantheon • 12572014-05-17 08:52:49
Elment Andor Éva. Nagy művésznő volt és nagyszerű tanár. Ő vezette az Akadémia énektanszakát, távozása óta eredmények alig vannak, tündöklés annál inkább. Kossuth-díjra nem tartották érdemesnek, szemben pl. Ákossal. Csodálatos idő volt az ő ideje, örüljünk, hogy részesei lehettünk, ezzel vígasztalódjunk.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 17212013-11-04 09:20:56
Az a baj, hogy márta el akarja önmagával és velünk hitetni, hogy a Carmenből kellő odafigyeléssel kiolvasható a 73-as busz. Az bizony semmiképp. Ha valakinek mégis kedve van a 73-buszon operát játszatni a Carmen zenéjével, az tegye a saját neve alatt márta nagyobb örömére.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 17152013-11-02 09:51:47
Ha Zéta szerint a szegediek jól beleköptek a modern operarendezők levesébe, Pál Tamás a blogjában ezt megtetézi pár csepp rögtön ölő méreggel.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 17092013-10-29 17:03:48
Kedves Chénier, ugye ezt e butaságot nem gondolod komolyan? Ismered ezt a két énekest, hallottad őket személyesen?
Kedves Ejj-ejj, megnéztem a videót, nekem egyáltalán nem volt borzasztó. Ízlések és pofonok... Mindenesetre meggondolnám a vélemény megfogalmazásának sértő élességét.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 16972013-10-14 10:07:12
Hozzászólásaitokat olvasva az a benyomás alakulhat ki, hogy az előadás megbukott, holott éppen ellenkezőleg, óriási volt a siker. Akkora, hogy nem magyarrázható mással, mint az előadás értékeivel, még akkor is, ha kifogásaitokban van némi igazság. De csak némi, mert azt állítani, hogy mostanában Szegeden a vokális produkciók nívótlanok, több mint túlzás. Miksch teljesítményét így leszólni pedig egyszerűen érzéketlenség.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 16942013-10-14 09:50:36
A gikszer vacak dolog, de nem minősíti az énekesi teljesítmény egészét, ami azért Olcese esetében nem volt ennyire kudarcos. A produkció viszont nagyon jó, úgy hogy a tizedik percben én már el is felejtettem a kezdés döccenéseit.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 483152013-09-22 08:27:49
Arnaud Bernard személyében üdvözölhetjük a francia Kerót. Mindenki rohangál megállás nélkül, s a színpadképben ízlésnek, esztétikának, stílusnak nyoma sincs.
Giuseppe Verdi • 12972013-09-07 08:07:54
Érdekes gondolatok a Boccanegráról Pál Tamás blogjában
Gioacchino Rossini • 7552013-09-06 07:33:50
A Momus nem volt jelen a Mózes-koncerten? Mert hogy azóta a főtéma rovatban mindenről lehetett olvasni, de erről a valóban jelentős eseményről nem jelent meg egy sor sem.
A Porgy és Bess Magyarországon • 722013-08-11 08:02:07
Pál Tamás most biztos nagyon szégyelli, hogy hamis információival már másodszor mételyezte a Momus-olvasók kristálytiszta tudatállapotát. Egyébként a gullah-t a Porgy-val kapcsolatos mindegyik komoly forrás említi, Pál Tamás nyilván ezek alapján tájékozódott, elvégre nem lehet mindenki perfekt gullah, mint te, kedves Héterő.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 480162013-07-18 15:46:27
Kétszer láttam Halász Pétert a MÁO-ban dirigálni, ha ügyetlenkedése dirigálásnak nevezhető. Hozzáértő ismerőseim szerint nagy tudású zenész, vezényelni azonban szerintük sem tud. Hogy ez miért nem derül ki? Aachen kisváros, az ottani produkciók nem kerülnek igazán reflektorfénybe, a mi Operaházunk együttesei pedig kiválóak, s nem először történik meg velük, hogy rossz kézre jól kell muzsikálni. Máshol pedig Halász - honlapja és egyéb dokumentumok tanusága szerint - egyáltalán nem dirigál. Furcsa az egész história, Héjástól, Halászostól, Kovács Jánosostól.
Pál Tamás, karmester • 1302013-07-09 07:56:26
A Színház folyóirat júliusi számában megjelent Pál Tamás 7 oldalas(!) cikke "Operarendezés, operakritika".A neten sajnos nem elérhető, de megéri a 400 forintot.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 16132013-01-22 17:29:15
Hát ami azt illeti, tényleg elég őrült volt, különösen a tempók. De azért szerintem sokkal "beethovenesebb" volt, mint a szokott unalmasan klasszikus előadások. Lehet, hogy az én készülékem rossz, lehet, hogy a hangmérnök teljesített alul, de a hangzástól nem voltam elragadtatva.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 437392012-05-06 15:28:36
Tisztelt Szerkesztőség, nem lehetne egyszer, csak egyetlenegyszer kimoderálni Kúp Flórist? Pusztán, hogy a fórumozók megnyugodjanak, nem ők az őrültek, hanem Flórisunk.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15612012-03-22 07:51:10
Hűha! Most aztán törhetem a fejem, hogy ki vagy.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15452012-03-21 13:54:59
Tiramisu, hagyd ezt abba, mert mindjárt azt fogjuk hinni rólad, hogy egy kiérdemesült szopránénekesnő vagy.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 15312012-03-20 12:23:14
Ma új karmester a Pillangóban: Kardos Gábor
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 15292012-03-10 08:47:25
Solti György
Momus-játék • 36322012-02-15 17:35:36
Csak feltételezem, hogy Vikár Béla nem az Országgyűlés Gyorsirodájának, hanem Gyorsíró irodájának volt a vezetője.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 419642011-12-14 15:34:13
Ha nem tanult meg rendesen énekelni, akkor hogy a frászba képes mindenhol elnyomni az Éj Királynőjét? Az talán egy gyerekdal?
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 411142011-10-22 21:34:19
Ahogy a hozzászólásaidat olvasom évek óta, úgy tűnik, hogy egyedül te mondhatod meg, mi a tuti.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 13852011-10-07 17:34:32
Én is ott voltam, s bár a mű nekem nem tetszik ennyire (kicsit közönségesnek találom), az előadás engem is megragadott.
Momus társalgó • 45982011-08-28 16:39:30
Mégis jobb, ha inkább csak verselsz. Annak egyszerűen nincs értelme, és nem derül ki semmi a karakteredről.
Momus társalgó • 45932011-08-28 08:38:27
Kedves Dauner Nagy István, nekem úgy tűnik, hogy HZs ezt az ökörséget egy Peskóval folytatott magánbeszélgetésben mondhatta, vagy egy neki szóló magánlevélben írta le, hiszen "privát" szoktunk mondani ennél rázósabb dolgokat is politikáról, politikusokról. Én azt tartom különösnek, sőt némiképp felháborítónak, hogy Peskó ezt a nyilvánosság elé tárta. Ezzel szerintem azt akarta elérni (és el is érte), hogy az ő érdemi munkájáról szó se essék, s távozását a zenekar éléről a közvélemény az ilyen fajta stupid aknamunka következményének tekintse. Ez nem igaz és nem korrekt, valamint az sem, hogy az ÉS nem érzi kötelezőnek, hogy a hülye seggnyaló hírébe hozott HZs-tal is elbeszélgessen.
Momus társalgó • 45872011-08-27 17:52:32
Nahát kedves Flóris! Hisz mérgedben te tudsz szinte normális magyar mondatokat is megfogalmazni! Ami a lényeget illeti, Peskónak elévülhetetlen érdemei vannak a kortárs (különösen a kortárs magyar) zene területén, ám művésznek erősen közepes. Sajnos elég öreg vagyok, és 25-30 évvel ezelőtt én is szem- és fültanuja lehettem európai karrierjének. Kétségtelen, hogy ez nem jelentéktelen, de mindenhonnan kikopott, mikor kiderült, hogy ennél többre nem képes. Maradtak a Római Opera balettelőadásai, de ma már egyetlen jelentős szerződése sincs.
Momus társalgó • 45792011-08-27 11:25:07
A Páva-ügy másik címe az lehetne: a Peskó-buborék. Egy itthon óriásnak kikiáltott közepes karmesterről kiderült az igazság: pécsi zeneigazgatóként megbukott. Ezt nehéz elviselni, ezért aztán az ÉS-féle interjuban a felelősséget HZs-ra igyekszik hárítani. Az ÉS szerkesztőségének is jól jött az ügy, mert Peskó istenítésében élen jártak
Bánk bán • 22362011-07-09 08:54:39
Most olvasom a Fidelio-ban a Káel Csabával (a los angelesi Bánk rendezőjével) készült interjut. Ő ennyit mond a produkcióról: „Los Angelesben a klasszikus, Rékai-Nádasdy-átdolgozás kerül színre, amelynek részleteiről - hangsúlyozta Káel - keveset tud, hiszen ebben a vállalkozásban ő "csak" rendező. Ám az ügy érdekében valószínűleg a héten találkozik az amerikai színház egyik vezetőjével.”
Hát... ha a legfontosabb személy ennyire alulinformált, akkor az ügy komolysága joggal kérdőjelezhető meg.
Bánk bán • 22342011-07-08 19:10:36
Közben kezembe került mai Élet és Irodalom. Lázár György nálam alaposabban utánanézett az ügynek, beszélt a színház vezetői közül két fontos személyiséggel, felhívta a l.ang.-i opera jegypénztárát. Az eredmény majdnem semmi, az egyik főhivatalnok annyit mondott, tárgyalnak a Bánk USA-beli bemutatójáról. A novemberi bemutatóról senki sem tud. Kezdek aggódni a felkért magyar énekművészekért, lehet, hogy becsapták őket.
Bánk bán • 22292011-07-08 09:13:08
Amennyire lehet, tájékozódtam a Los Angelesben tervezett Bánk-előadásról.
Nos, a Magony-ügynökség szerint idén nov. 16, 19, 22, 27-én a los angelesi operában színre kerülő Erkel operáról a szóbanforgó operaház honlapján egyetlen szó sem található. Nem említi a darabot Domingo sem, aki a honlapon egy kb. 5 perces bevezetőben a szezon összes művéről beszél, s ugyanígy hallgat a Bánkról James Conlon, a színház zenei vezetője.
Novemberben - a honlap szerint - a színház Gounod Rómeo és Júliáját játsza Domingo vezényletével. A dátumok: nov. 6, 9, 12, 17, 20 és 26. A Bánk dátumai ezzel a programmal egyeztethetőek.
Alighanem arról lehet szó, hogy a los angelesi opera valóban helyet ad Erkel művének, de nem a saját produkciójaként. Erre utal az is, hogy a magyar állam hatalmas összeggel támogatja az előadást, no meg az, hogy végülis egy színmagyar szereposztás fog énekelni.
Véleményem szerint ez sem rossz, de az igazi áttörés - mármint, hogy a Bánk tényleg fölkerüljön egy jelentős külföldi operaház műsorára - még mindíg várat magára.
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? • 222011-06-21 17:52:03
Figyelmetekbe ajánlom Pál Tamás blogját.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 373702011-04-10 07:11:15
Szeretném tisztelettel megkérdezni: érvényes-e még Horváth Ádám miniszteri biztosi jogosítványa, vagy már lejárt, és most csak úgy vezetgeti az Operaházat?
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 12982011-01-22 17:41:33
Pukin=Puskin, Csakovszkij=Csajkovszkij, bocs, hülyülök
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 12972011-01-22 17:38:12
Már bocsánat, de Gremin Pukinnál megjelenik az utolsó találkozás alkalmával, tehát Anyegin és Tatjána nem kettesben vannak..Hogy aztán mi történik hármójuk között (netán erőszak), azt Puskin az olvasó fantáziájára bízza. Csakovszkij a partitúra színpadi utasításaiban szintén lehetségenek tartotta a herceg megjelenését.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 12952011-01-22 14:11:35
Meg Vajda-Szonda, meg egy kis szerepből nagyot csináló fiatalember, Koczor Kristóf. Bizonyos tekintetben a comprimáriók estje volt a tegnapi.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 361692011-01-11 07:50:36
Nagy érdeklődéssel olvastam Győriványi R Gy lelkes beszámolóját a jövő szeptemberi kínai-magyar Kékszakállúról. Mégis hálás lennék egy kis kiegészítésért, én ugyanis azt hittem, hogy eddig is 3D-ban, azaz három dimenzióban élvezhetem az előadásokat, ha beülök az Operaház nézőterére. A koreográfus jelenléte a darabban szokatlan, de magyarázható, kíváncsi vagyok ki lesz a rendező és a karmester.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 357642010-12-09 09:10:02
Persze hogy más lett a téma, mert a Főzene valószínűleg egy jó ideig védett madár lesz még ezen a fórumon is, mondjuk így hm.. óvatosságból.
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 356972010-12-06 01:24:23
Azt mondják, az énekesek közt volt jó is, rossz is, a pulton azonban nem sok jó történt.
Pál Tamás, karmester • 922010-11-25 12:40:14
Na végre valami konkrétum a blogban. Különben a Tüzes angyal nekem nem tetszett, függetlenül a francia szövegtől, amit egyébként elég pocsékul mondtak (ha hallani lehetett a hangos zenekartól).
Pál Tamás, karmester • 902010-11-12 14:06:40
Pál Tamás csak bölcselkedik, bölcselkedik, jó lenne, ha egyszer leírná a véleményét a konkrét dolgokról is, pl. arról, ami a Bánk bán körül zajlik, hiszen az írásai alapján ehhez ő igazán ért.
Momus társalgó • 16392009-12-16 08:59:41
Tisztelt fórumtársak, egy új, érdekes honlap.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 9782009-12-02 17:19:55
Kedves Fabricius, én csak egy dalfabrikáló pékmester vagyok, de azért annyit már tudok, hogy nincs rémesebb egy állandóan ugyanúgy éneklő dalnoknál. Szerintem sötétíteni is kell tudni, ha úgy kívánja a Stollen, meg világosítani, ha meg úgy az Abgesang, bocsánat együgyűségemért...
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 9732009-12-02 08:27:22
LB szerencsére inkább hallgatja a nagy elődök produkcióit, semmint nyilatkozataikat olvasgatná. Lehet, hogy szövegei nem valók egy zenei szakfolyóiratba, de éneklésmódját már most tanítani lehetne.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 9242009-11-09 15:20:05
Nem tudom, milyen problémákra gondolsz, épp az a jó a pasiban, hogy olyan bátran megoldja a problémákat (pl. a magas C-t). Amúgy már nem gyerek, tehát nem lehet végigjáratni vele a szamárlétrát. Nem is szükséges, hiszen előadói tapasztalata van bőven.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 9102009-10-31 15:11:21
Kedves Telramund, elővettem a kottát, ez áll benne, mint szerzői utasítás: (Mimi) SVIENE e Rodolfo é appena a tempo di sorreggerla éd adagiarla su di una sedia, MENTRE DALLE MANI DI MIMI CADONO E CANDELIERE E CHIAVE.
Azaz: (Mimi) ELÁJUL és Rodolfonak épp csak annyi ideje van, hogy elkapja és egy székre fektesse, MIKÖZBEN MIMI KEZÉBŐL KIHULL A GYERTYA ÉS A KULCS. Ergo nem valószínű, hogy Puccini úgy gondolta, az áÁJULT Mimi szándékosan ejti el a kulcsot. Vagy - ki tudja - tetteti az ájulást...ez sem lehetetlen, különösen egy modernül értelmezett Bohéméletben.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 8922009-08-09 16:02:18
Most olvasom lámpaoltogató sorait az olvasói levelekben. Hát akkor végül is hol lesz a mezzo-döntő idén, tudja valaki?
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 8462009-05-11 23:24:52
Kedves Operafan, tőlem nem kell védened Kelemen Zoltánt, éppoly nagyra tartom őt, mint te. De remélem, hogy ha olvassa ezt a fórumot, megérti, mire gondolok, mikor a szöveg jelentőségéről beszélek. A szegedi operabarátok jól tudják, hogy Zoli kedvence Renato Bruson. Nos, én csak arra biztatom őt, hogy példaképétől ne csak a hangadást tanulja el (ebben már nagyon előre tart), hanem a magasrendű szerepformálást is. Ebben sem kezdő Zoli, de én azt remélem, hogy ezen a téren még tud fejlődni.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 8442009-05-11 16:07:16
Nagyon szeretem Kelemen Zoltánt, kitűnő énekes, rendkívüli hangi adottságokkal. Szívből drukkolok neki, hogy tényleg igazi nagy művésszé érjen. Drukkolok, hogy felismerje: az éneklés, a hangadás nem minden, a szöveg éppen olyan fontos. Utoljára a Toscában hallottam, ragyogóan énekelt, de a drámából több kellett volna. Megnézem a Faustban is, lehet, hogy nyitott kapukat döngetek.
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 7422009-03-22 06:54:57
Én a tegnap esti előadást láttam. László Boldizsár volt a kalózinas, szenzációs, hangban is, játékban is. Andrejcsik nekem is nagyon tetszett, Szonda is jó. A szétmenegető kórus védelmében: úgy tudom nagyon le vannak terhelve a Berlioz Faust elkárhozása tanulásával, ezért aztán erre nem jutott annyi energia. A rendezésről: ember legyen a talpán, aki megérti, mit keres a színen a KÉT Viktória királynő papírmaséból a darab végén. Deus ex machina-nak nagyon szegényes, a szereplók szövegéből meg kukkot sem érteni.
Olvasói levelek • 59672008-07-28 06:05:42
A Faustot Szegeden nem Chalendar, hanem egy másik szürke, bizonyos Vincent Monteil vetényelte.
Olvasói levelek • 59632008-07-27 11:46:57
Olvasom a mezzos operaverseny programját, és azt látom, hogy a nyitó Cilea-operát Philippe de Chalendar vezényli. Hogy kerül ez az enyhén szólva nem igazán ragyogó képességű ember ide? És egyáltalán, mi köze van Szegedhez, hiszen ez a szegediek produkciója lesz?
Pál Tamás, karmester • 362008-07-07 17:48:40
Kedves Pál Karnagy úr,

azt tudjuk, mi a véleménye, hogy a Turandotot magyarul énekelték, tudjuk, mi a véleménye a hangosításról, de minket fórumozókat valójában az érdekelné, hogy egy ilyen nagy tapasztalatú karmester, mint ön, hova helyezi ezt - a szerintem botrányosan rossz - előadást a Szegedi Szabadtéri történetébe.
Pál Tamás, karmester • 332008-06-12 09:25:28
Tisztelt Karnagy úr!

Azt pédául meg lehet határozni, hogy Szegeden milyen rendszerben játszanak operát? Stagione, v. repertoár, v. valami egészen más? Az is érdekelne, hogy alakul a szegedi társulat sorsa. Hallottam, hogy elküldtek énekeseket (Wittingeren és Kóboron csodálkozom), vesznek-e föl újakat, vagy inkább vendégeket foglalkoztatnak. Várom válaszát.
Pál Tamás, karmester • 292008-06-01 09:31:16
Tisztelt Karnagy úr, örömmel olvastam Tallián Tibor Otello-kritikáját a Muzsikában. Végre valaki vette magának a fáradtságot és megnézett egy "helyi" előadást is, nem csak Cura fellépésével törődött. Gratulálok!
Pál Tamás, karmester • 262008-05-28 23:08:00
Kedves Karnagy úr, köszönöm válaszát, kicsit meglepődtem az érvelésén, ez újabb kérdéseket vet föl bennem, pl., hogy lehet-e tenni egyáltalán valamit az opera népszerűsítése érdekében. Ha lesz ideje, és még nem unja ezt a témát, kérem erről is fejtse ki véleményét.
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Fülei Balázs (zongora)
"A Zongora – közelről"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rácz Ödön (nagybőgő)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)
ROSSINI: 6. (D-dúr) szonáta („La Tempesta”)
BOTTESINI: 2. (h-moll) nagybőgőverseny
BRITTEN: Variációk egy Frank Bridge-témára, Op.10

19:30 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

Miklósa Erika (szoprán)
Balog József (zongora), Buza Vilmos (nagybőgő)
Kodály Vonósnégyes
SCHUBERT: c-moll Quartettsatz, D. 703
SCHUBERT: A halál és a lányka, D. 531
SCHUBERT: d-moll vonósnégyes („A halál és a lányka”), D. 810
SCHUBERT: A pisztráng, D. 550
SCHUBERT: Pisztrángötös, D. 667

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Radu Lupu (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
J.S. BACH: II. (h-moll) szvit, BWV 1067
SCHUMANN: a-moll zongoraverseny, Op.54
RACHMANINOV: II. (e-moll) szimfónia, Op.27
A mai nap
született:
1752 • Muzio Clementi, zeneszerző († 1832)
1940 • Miller Lajos, operaénekes
elhunyt:
1848 • Rózsavölgyi (Rosenthal) Márk, zeneszerző (sz. kb. 1788)
1922 • Nikisch Artúr, karmester (sz. 1855)
1981 • Samuel Barber, zeneszerző (sz. 1910)